9. FEJEZET Angóranyúl tenyésztés 9.1 Az angórizmus jelensége Angóra elnevezéssel nemcsak nyúl, hanem kecske, macska és tengerimalac fajtákat is illetnek. Ez azt jelenti, hogy a szőrzetük növekedése folyamatos. Ezzel szemben a normálszőrű nyulak szőre amint eléri a fajtára jellemző hosszúságot, már nem nő tovább. Ha lenyírják, akkor csak a legközelebbi vedlés után indul a szőre növekedésnek. Először valószínűleg a franciák használták a hosszú szőrű nyulakra az angóra kifejezést. Az angóra szőrzet kialakulása mutációnak köszönhető, vagyis a DNS nukleotid sorrendjében vagy annak számában örökletes változás történik. Ez a jelenség üregi nyulak és normálszőrű házinyulak között is előfordulhat. 9.2 Az angóranyulak eredete A nyulak esetében az angórizmus megjelenésének első helye nem tisztázott. Egyesek az indiai Kasmír tartományból származtatják, míg mások a Dél-Ukrajna fekete-tengeri partvidékét tartják őshazájának, ahonnan angol tengerészek vitték be Franciaországba. Bizonyos írásos források szerint viszont Angliából kerültek Franciaországba az első angóranyulak, amelyek a tenyésztés alapját jelenthették. Angliában az angóranyúltenyésztés nagyobb mennyiségére utal, hogy VIII. Henrik (1509-1547) kiviteli vámot szabott ki az angórákra és azok gyapjára. Az élő állatok kivitelére vonatkozó vámot Anna királynő (1702-1714), valamint I. György angol király (1714-1727) megszüntették, a gyapjúra vonatkozót viszont nem. Németországban 1792-ben Nagy Frigyes porosz király karolta fel az angóranyúltenyésztést, amelyeknek a gyapjából kiváló hőszigetelő tulajdonságú ruhák készítettek. Németországba Angliából és Dániából kerültek be tenyészállatok. A fehérszőrű angórák kitenyésztésének kezdetéről pontos adatok nincsenek. Ezen nyulak valószínűleg a normál szőrű fehér és hosszű szőrű színes nyulak keresztezéséből jöttek létre. Az F 1 generációban jelentkező normál szőrű színes nyulakat egymás között pároztatva a második utódnemzedékben fehér színű, albínó angórák is kihasadtak. Ezeket generációkon keresztül ismét egymás közt párosítva a kívánatos tulajdonságokat állandósították. Fehér színű normál szőrű nyulakról már a XVI. és XVII. századból Franciaországból is vannak feljegyzések A fehér angórák kialakulása ezután történhetett, amely néhány évtized alatt zajlott le. Linné 1735-ben Lepus Cuniculus Angorensis néven említi, majd Buffon francia természettudós is írt róla tudományos művében. Az angóranyulaknak három fő típusa alakult ki. Elsőként az angolok egy kistestű, mindössze 2,0-2,5 kg testsúlyú finomgyapjas, könnyen filcesedő változatot hoztak létre. A pelyhes szőrzetben alig található felszőr, az egész állatot egyenletesen borítja be a finom 174
szőrzet. Emiatt ball of snow, vagyis hólabda elnevezéssel is illetik. Mivel a küllem fontos szerepet játszott a kialakulásában, ezért a tenyésztők törekedtek a kifejezett homlok- és fülpamacsokra. A franciák 3,5-6,0 kg-os testsúlyú változatot tenyésztettek ki, amelyről évente 500-600 g könnyen feldolgozható gyapjút nyírtak le. A németek a francia és angol változat előnyös tulajdonságait ötvözve egy alig filcesedő, inkább durvább gyapjút termelő típust nemesítettek ki. A német standard nem fogadja el sem a túl kicsi, sem a túl nagy (5,0 kg) angórákat. Az előbbit azért nem, mert kis testfelületük miatt kevés gyapjút szolgáltatnak, az utóbbit pedig azért nem, mert nagy takarmányfogyasztásuk miatt a termelés gazdaságtalanná válik (42. kép). 42. kép. Angóra nőstény nyúl Fotó: Schröer, 1980 9.3 Az angóranyúltenyésztés helyzete a közelmúltban és napjainkban Az angóragyapjú iránti keresletet a divattól, a természetes alapanyagok iránti igénytől függ. A világ angóragyapjú termelése 1960 és 1975 között 1000 tonna körül mozgott, az ár 10 USD/kg körül mozgott. Az ezt követő időszakban a kereslet megélénkült. 1980-ban 2650 tonnát állítottak elő, a világpiaci ár 30 USD/kg volt. 1988-ra a termelés 13000 tonnára futott fel. A 80-as évek közepén az angóragyapjú kilogrammonkénti ára már az 50 USD-t is elérte. A következő években túlkínálat jelentkezett és az árak drasztikusan visszaestek, 1994-re 17-18 USD/kg-ra. A termelés Kína kivételével a világon mindenhol jelentősen csökkent. A világ jelenlegi termelése 13000 tonna körül lehet, ennek 90 %-át Kína állítja elő. Magyarországon is hasonló jelenségek voltak megfigyelhetők a termelésben. A második világháború előtt a gyapjútermelés, felvásárlás és feldolgozás integráltan működött. A háború után a tenyésztési kedv csökkent, mert a felvásárlás megszervezése is megszűnt. A tenyészeteket egymás után számolták fel. A 70-es évek végére az országban szinte már nem is lehetett angóra nyulat találni. A 80-as évek elején keresleti piac alakult ki és hazánkban is 175
fellendült a tenyésztés. Elsősorban Németországból importáltunk tenyészállatokat, hogy a hazai állomány gyapjútermelő képességét javítsuk. A tenyésztés folyamatát a HUNGANGÓRA szervezte meg. 1982-ben az összesen 16 tonna megtermelt gyapjút 800 Ft/kg-os átlagáron vásárolták fel. 1985-re ez a mennyiség 65 tonnára, míg a felvásárlási ár 2860 Ft-ra nőtt. Magyarország Európa legnagyobb angóragyapjú exportőre lett (190t/év 1988-ban). Ezt követően már jelentkeztek a túltermelés első jelei. A termelés csak néhány év múlva reagált a piaci árak drasztikus csökkenésére és a felvásárlás akadozására. A tenyésztők állataikat vágónyúlként értékesítették. A termelés egy év alatt (1988 és 1989) közel tizedére esett vissza (190 tonnáról 20 tonnára). A következő években a gyapjúfelvásárlás minimális, mintegy 1 tonnás szinten stabilizálódott. 9.4 Az angóragyapjú hasznosítása Az angóra gyapja iránti igény visszaesését főleg a műszálas textíliák térhódításának lehet tulajdonítani, habár azokkal szemben számos előnnyel bír ez a természetes anyag. A rendkívül vékony szálú, hullámos angóra szőrökben apró légkamrák vannak, amelynek köszönhetően kitűnő hőszigetelő tulajdonságú. Kiválóan felhasználható textilipari termékek előállítására. Az angóragyapjút gyógyfehérneműk (izületi és reumatikus bántalmak esetén), sportalsóneműk és divatáruk készítésére használják fel, hiszen elektrosztatikus tulajdonságánál fogva gátolja az izzadást, serkenti a vérkeringést. Előszeretettel alkalmazzák a bányászok, építőmunkások, hűtőházakban légiközlekedésben és más szélsőséges körülmények között dolgozók ruházatának készítésére. A belőle készített textília nagy szakítószilárdságú, megtartja formáját, rugalmasságát. Jól festhető és tisztítható. A juhgyapjúval szemben az angóragyapjú tízszer melegebb és négyszer könnyebb. 1 gramm juhgyapjúból csak 30 méteres, míg ugyanekkora súlyú angóranyúl gyapjából 180 méteres szál fonható. Az angóranyúl gyapjútermelése 1 kilogramm testsúlyra vetítve négyszer akkora, mint a juhoknál A gyapjú az áruféleségnek és a gyártástechnológiának megfelelően jól elkeverhető más anyagok között. Így például a juhgyapjúval, hernyóselyemmel, műselyemmel, műszállal és gyapottal. 9.5 Az angóragyapjú szerkezeti felépítése Az egyes szőrszálak kétféle állományból épülnek fel. A külső a kéregállomány, amely rugalmas, szaruszerű képlet. Külső sejtrétegét fedőhámsejtek alkotják. Ezen sejtek a vékonyabb gyapjúszőröket tetőcserépszerűen, míg a vastagabb szőröket szorosan egymáshoz illeszkedve fedik. A kéregállományon belül található a velőállomány. Ez változó alakú és méretű légkamrákból áll. A velőállományt alkotó velősejtek több párhuzamos elhelyezkedésű oszlopot alkotnak. A vastagabb szálakban található több velősor esetén a velőállomány vastagsága többszöröse lehet a kérégállományénak. Az angóranyúl gyapja kevert gyapjú, tehát különböző hosszúságú és vastagságú szőrszálakból áll. Ez alapján a gyapjút alkotó szőrféleségeket csoportosíthatjuk. A pehelyszőrök a legvékonyabbak, 3-20 µm vastagok. Ezek a gyapjú legnagyobb tömegét adják. Kívánatos, hogy mennyiségük 80-85 % legyen. Selymes tapintásúak, vastagságuk attól függ, hogy a szőröknek van e velősejtrétegük. A pehelyszőrök mindig csoportosan nőnek ki egy-egy szőrtüszőszigetből. 176
Az átmeneti szőrök alsó ¾-e pehelyszőr jellegű, a felső ¼ részében több soros velőállomány található. Ennek köszönhető az átmeneti szőrök lándzsahegyszerű végződése. Ezen szőrszálak 3-10 %-ban fordulnak elő a gyapjúban. A fedőszőrök általában 30-60, ritkábban 75-120 µm vastagságúak is lehetnek. Ezek túlnőnek a pehelyszőrökön, egyenes lefutásúak és kemények. Bennük kevesebb a légkamrák száma, így nincsenek olyan jó hőtartók, mint a pehelyszőrök. Nemkívánatos, hogy arányuk meghaladja a 8 %-ot, habár támasztékul szolgálnak a gyapjúszőröknek és nehezítik a filcképződést. A fedőszőrök egyenként nőnek ki a szőrtüszőszigetek közötti csupasz felületeken. A tapintószőrökhöz tartoznak a pilla- és bajuszszálak. Ezek vastagsága 200-250 µm és textílipari értékkel nem bírnak. Hamis gyapjúszálak általában sebzések helyén nőnek. Jelenlétük nemkívánatos, hiszen nem használhatók fel textílipari célokra. 9.6 Az angóragyapjú mennyiségét és minőségét befolyásoló tényezők A gyapjú minőségét számos tényező befolyásolja úgy, mint az állat típusa, neme, életkora, továbbá a takarmányozás minősége. Típus A gyapjú minőségével szemben támasztott követelmények a tenyésztés során a vevők igényeinek megfelelően és a feldolgozás technikájának alakulásával változtak. Így alakultak ki az előbbiekben említett angóranyúl változatok. Az angol egy kistestű változat. Ennek a gyapja tartalmazza a legtöbb hullámos lefutású, vékony pehelyszőrt és a legkevesebb felszőrt. Viszont a gyapja a legkönnyebben filcesedik. A termelt I. osztályú gyapjú, és a belőle előállított tartósabb áru, továbbá az állatok kis takarmány fogyasztása miatt az angolok ennek a fajtaváltozatnak a tenyésztését tartják a leggazdaságosabbnak. A francia változat gyapja durvább, a szálak vastagabbak, de kevésbé filcesedik. Egyes irodalmi források szerint nem alkalmas könnyű és nagyon meleg ruházati cikkek készítésére. Ezt azzal indokolták, hogy a gyapjúszőrök nem vagy csak igen kevés légkamrácskát tartalmaznak. A németek számára a tenyészcélt egy középnagytestű és kiváló gyapjút termelő fajtaváltozat kialakítása jelentette. Így a kezdetben durvább gyapjút termelő állományban szigorú szelekciót alkalmazva kialakították a nagy gyapjúhozamú, jól feldolgozható gyapjút előállító német típusú angórát. Az állat ivara: A nőstények gyapja finomabb, mint a bakoké. Ivartalanított bakoktól 8-10%-kal több gyapjú nyerhető. Ennek hatására javul a takarmányértékesítésük és a kasztrált állatok nem viselkednek agresszíven egymással szemben, nem verekednek, így a csoportos tartásuk is megoldhatóvá válik. Amennyiben egy ketrecben több angóranyúl kerül elhelyezésre, megnő annak a veszélye, hogy a gyapjú filcesedik. Különösen a nyaki, hasi oldalon figyelhető meg ez a gyapjú minőségét rontó jelenség. Takarmányozás: Itt elsősorban a takarmányok fehérje, valamint kéntartalmú aminosavtartalmát kell megemlíteni. 177
Nagy fehérjetartalmú takarmánnyal etetett angóra nyulak gyapja durvul, míg a fehérjével rosszul ellátott állatok gyapja túlfinomodik, szakítószilárdsága jelentősen romlik. A nyulak szervezete képes bizonyos mennyiségű kéntartalmú aminosav (metionin, cisztin) szintetizálására, ez viszont nem fedezi a teljes szükségletüket. A takarmányok metioninnal való kiegészítése szignifikánsan növeli a gyapjúhozamot a nőivarú nyulak esetén, de nem befolyásolja a hímivarú és a herélt egyedek teljesítményét. Adagolásával csökken az egységnyi súlyú gyapjú előállításához szükséges takarmány mennyisége. Sőt a metioninkiegészítés hatására nő a súlygyarapodás. Életkor: Az életkor különösen a nőstények esetében befolyásolja a termelt gyapjú minőségét és mennyiségét. Az évente többször fialtatott anyák gyapjúhozama csökken. Amennyiben ezek a nyulak 1-2 évig tenyésztésben vannak, megnő a felszőrök aránya a gyapjúban. Ez pedig minőségromlást jelent. Egyedi eltérések: Az egyes egyedek gyapjútermelőképességéről már fiatal korban meggyőződhetünk. Ezt a 10 hetes, valamint a körülbelül 6 hónapos korban végzett előnyírások alkalmával lenyírt gyapjúmennyiségből állapíthatjuk meg. Olyan angóranyulakat szabad csak tenyésztésbe állítani, amelyeknek várható éves gyapjútermelése eléri vagy meghaladja a 800 grammot. Selejtezésre kell kerüljenek azok az állatok, amelyek gyapjúminősége több, mint 50 %-ban nem éri el az I. osztályt. Egyedi eltérések mutatkoznak a filcesedés terén is. Csak a fülek mögötti, továbbá a mellső és hátsó lábak között engedhető meg némi filcesedés. Azon nyulak, amelyek gyapja erősen filcesedik, már korán kiválaszthatók, és kizárhatók a tenyésztésből. Nyírások száma: A nyírások száma jelentősen befolyásolja a gyapjúhozamot. Egyes vizsgálatokban 3 havonkénti nyírás a havonkéntivel szemben 32 %-kal növelte az angórák gyapjútermelését. Ma már szinte mindenhol a 3 havonként való nyírást alkalmazzák. Évszakok: Mérsékelt égövi klímán az angóranyúl gyapjútermelésében évszakos ingadozás tapasztalható. A legtöbb gyapjút szeptember és január, a legkevesebbet március és július között termelik a nyulak. Melatonin adagolással az angóranyulak gyapjútermelésének nyári csökkenése megakadályozható. A melatonin a tobozmirigy által termelt hormon. Szerepet játszik a szervezet napszaki és évszaki ritmusának szabályozásában. Hatással van a szőrzetváltásra, a testsúlyváltozásra, a pajzsmirigy működésére és az ivari működés szezonalitására. A tavasszal melatoninnal kezelt nőivarú angóranyulak esetében Allain és Thébault (1988) 12 %-kal magasabb gyapjúhozamot mértek, mint a kontroll csoport esetében. Magyar kutatók megfigyelései szerint a nyári időszakban természetes megvilágításban tartott angóranyulaknál melatoninkezelés hatására 80 napos nyírási intervallumnál a nyulak gyapjútermelése 4,5 %- kal, 98 naponkénti nyírás esetén 10-15 %-kal nőtt. A melatoninkezelésnek viszont nincs észlelhető hatása a téli gyapjútermelésre. Kísérleteik szerint a nyári kezeléskor a bakok gyapja gyorsabban nőtt, tehát több I. osztályú gyapjút termeltek, mint a nem kezelt hímivarú társaik. 178
A nőstények nagyobb gyapjúhozama valószínűleg a nagyobb szálsűrűségnek volt tulajdonítható. Bizonyos kutatások szerint az angórák születésük hónapja is meghatározhatja a felnőtt egyedek gyapjútermelését. Az átlagosnál kevesebb gyapjút lehet azokról az egyedekről nyerni, amelyek április 15 és július 15 között jöttek a világra. 9.7 Az angóragyapjú értékmérő tulajdonságai Szálfinomság: A tenyészkiválasztás során nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő szálfinomságra. Kívánatosak a 10-25 µm-es szálak, amelyeknek a legjobb a rugalmassága és tartóssága. A szálfinomság elbírálása úgy történik, hogy egy-egy pászmát tépnek ki az állat válltájékáról, a törzs és a far oldaláról. Ezekből 100-100 szálat számolnak le, amelyekből szétválogatják a felés pehelyszőröket. Figyelembe kell venni azt is, hogy a test különböző részein nem egyforma a szálfinomság. A faron a nagyobb átmérőjű fedőszőrök vannak túlsúlyban. Tömöttség: A szőrszálak 1-11-esével nőnek ki a bőr felületén található szőrtüszőszigetekből. Ezek között a felületek között kopasz részek találhatók. Minél kisebb ezeknek az aránya a gyapjú annál tömöttebb. 1 cm 2 bőrfelületen 6000 pehelyszőr, 220 átmeneti- és 88 fedőszőr található. A gyapjú tömöttségét tapintással és belefúvással szokták megállapítani. A gyapjúfinomság és tömöttség között szoros korreláció van. Így a finomságra történő szelekcióval javítható a tömöttség is. Benőttség: A nagyobb gyapjúhozam érdekében kívánatos, hogy minél nagyobb testfelületet borítson be a gyapjú. Fontos, hogy a test- és farokszőrzet, továbbá a has is jól benőtt legyen. Azon egyedek a legmegfelelőbb tenyészállatok, amelyeken a fülkagyló peremén a szőrzet zászlós, a homlok és a pofaszőrzet, valamint a végtagok is dúsan benőttek pehelyszőrökkel. Kiegyenlítettség: Ez a fogalom a test különböző részein a gyapjúszálak minőségbeli egyenletességét jelenti. Megállapítása a far, a derék, a hát és a hastájékról történő mintavételezés alapján történhet. Pozitív genetikai korreláció áll fenn a benőttség és a kiegyenlítettség között. Szín és fény: A gyapjú minősége akkor kiváló, ha az nem tartalmaz takarmánymaradványokat (szénamurva), ürüléknyomokat és a színe fehér. Az I. osztályú gyapjú fénye az elefántcsontfénytől az üvegfényűig terjedhet. A pehely- és fedőszőrök aránya: Az angóragyapjúban az egyes szőrtípusok a legkülönbözőbb arányban fordulnak elő. A pehelyszőrök 75-95 %-ban, az átmeneti szőrök 3-10 %-ban, a fedőszőrök 3-8 %-ban fordulnak elő általában. Jelentős eltérés figyelhető meg az idősebb állatok esetében, ahol az átmeneti szőrök aránya 25-50 % is lehet. Ez már jelentősen rontja a minőséget, hiszen az átmeneti és a fedőszőrök csak támasztékul szolgálnak a pehelyszőröknek. Nagyobb arányuk nem kívánatos. Vedlés előtt a fedőszőrök száma megnő, utána pedig lecsökken. Bakokon több nagyobb átmérőjű szőrszál található, mint a nőstényeken és az ivartalanított nyulakon. 179
9.8 Az angóragyapjú fizikai tulajdonságai A gyapjú erőssége a szálnak az az ellenállása, amelyet a ráható húzó-, nyíró-, csavaró erőkkel szemben kifejteni képes. Nyújthatóság: A zömében pehelyszőrökből készült fonalak tartósabbak, hiszen a pehelyszőrök mintegy 8 %-kal jobban nyújthatók, mint a fedőszőrök. A szőrszálak rugalmasak, ha a rájuk ható húzóerő megszűnése után visszanyerik eredeti hosszúságukat. A kisebb átmérőjű, finom szálak rugalmasabbak, mint a vastagabbak. Szálhűség: Az a kívánatos, hogy a szálak teljes hosszukban közel azonos átmérőjűek legyenek. Az átmeneti szálak sohasem szálhűek, mivel a végük lándzsaszerű. Nedvszívóképesség: Az angóragyapjú a juhok gyapjához hasonlóan nedvszívó tulajdonságú. A gyapjú a tárolóhely relatív páratartalmától függetlenül 2 napig megtartja reziduális víztartalmát és hosszabb ideje magas páratartalmú térben tárolva is csak 0,1 %-kal növekszik a víztartalma. Filcesedés: Elsősorban a 4 centiméternél hosszabb, finom gyapjújú állatok gyapja filcesedik. Okozhatja ezt a helytelen, tápanyaghiányos takarmányozás is. A filcesedést szelekcióval és a nyulak ápolásával lehet megakadályozni. 9.9 A gyapjú ápolása Ahhoz, hogy a textílipar számára megfelelő minőségű gyapjút biztosítsunk, a gyapjút már az élő állaton is ápolni és gondozni kell. A kisebb tenyészetek esetén lehetőség nyílik a heti kétszeri átfésülésre, kefélésre, de legtöbbször egy héten csak egyszer végzik el a nyulak gyapjának ápolását. Ez a művelet általában 3 percig tart. A gyapjút annál gyakrabban kell átkefélni, minél hosszabb, hiszen megnő a filcesedés veszélye. A kefélés nagy előnye, hogy ezzel serkentjük a bőr vérellátását. Ezáltal több tápanyag jut a szőrbe. A tiszta szőrzet megtartásához elengedhetetlen a tartástechnológia helyes megválasztása. Kerülni kell a rozsdás, takarítatlan ketrecben való tartást, hogy megóvjuk a nyulak gyapját a szennyeződésektől. A nyírástól számítva 6 hétig még nem kell foglalkozni az állat bundájával, de a hetedik héttől kezdődően legalább hetente egyszer fésülni szükséges őket. Az ápolásra a hosszú, tompa fogú vagy gumibetétes fésűt célszerű használni. Az ápolásnál kifésült, kikefélt szőrök a teljes gyapjúhozam 2-3 %-át teszi ki. Az így leválasztott gyapjút dobozokba csomagolva kell az értékesítésig tárolni. 180
9.10 A gyapjú tépése és nyírása A gyapjú leválasztása az angóranyulakról háromféle módszerrel történhet. Ezek a tépés, a nyírás, továbbá a kémiai anyagok használata. Korábban főleg Angliában és Franciaországban a tépést alkalmazták. Ekkor az állatokat 3 hónapos időközönként tépték úgy, hogy kézzel a 7 centiméternél hosszabb szálakat távolítják el. Ezek a szőrök ilyen hosszúság mellett már érett állapotban vannak, így könnyen kitéphették. Az így nyert hosszú szőrszálakból a legkiválóbb minőségű, nagyon finom fonalakat lehet előállítani. Ma már szinte kizárólag csak nyírják az angórákat. Szendrő és mtsai (1990) német típusú és francia x német keresztezett vegyes ivarú angóranyulak gyapjútermelését hasonlították össze attól függően, hogy a gyapjút 80-85 naponként nyírással vagy 105-110 naponkénti tépéssel távolították el. Az évi gyapjúmennyiségben a tiszta német nyulaknál 18-27 %, a keresztezetteknél 2-3 % főlényt tapasztaltak a nyírtak javára. A havi gyapjúnövekedés átlagosan 2 centiméter, ami a hát, a far és az oldalsó felületekre vonatkozik. A hason, a mellen, a combon, a lábakon a szőr növekedése lassabb. Figyelembe véve ezt, évente 3 vagy 4 alkalommal szükséges az állatok nyírása, amikor a szőrük 6, illetve 8 centimétert is eléri. (41. táblázat). Zárt istállóban, különösen klimatizált körülmények között a nyírás időpontját tetszés szerint lehet megválasztani. Csak a szaporítási tervet kell figyelembe venni. Célszerű viszont a nyírásokat úgy időzíteni, hogy azok ne az év leghidegebb időszakára essenek. 41. táblázat. Az évi három- és négyszeri nyírás esetén a javasolt nyírási időpontok. (Csíkváry L., 1982) Javasolt nyírási időpontok Évi háromszori nyírás esetén Évi négyszeri nyírás esetén 1. nyírás március 1-15. 1. nyírás március 15-30. 2. nyírás június 20-30. 2. nyírás június 15-30. 3. nyírás október 20 - november 10. 3. nyírás szeptember 15-30. 4. nyírás december 15-30. Az 1970-es, 80-as években folytattak kísérleteket olyan kémiai anyagok kifejlesztésére, amelyek alkalmazásával megoldható a szőreltávolítás. Ezek használatával az állatok immunbiológiai stabilitása felborul és mivel ezek az angórák teljesen kopaszok lesznek, képtelenek védekezni a hideg ellen. 9.11 A nyírás lépései Amikor az angóranyulak gyapja elérte a kívánt hosszúságot, elkezdődhet a nyírás. Nyírás előtt az állatokat át kell fésülni, hogy a gyapjúszálak egymással párhuzamosan álljanak és a bunda a szennyeződésektől mentes legyen. A kézi nyírásra védősines vagy a közönséges kézi munkaolló is alkalmas. A művelet azzal kezdődik, hogy a háton kétfelé fésülik a szőrzetet, majd megkezdődik a nyírás. A bőrt egyik kezünkkel megfeszítjük, majd a másik kezünkben az ollóval nagy vágásokkal hátulról előre, illetve fentről lefelé haladunk. Az állatokat célszerű lerögzíteni, ezáltal könnyebbé tehetjük a nyírást. A fülpamacsot, homlokpamacsot és a papucsot nem kell lenyírni. Vigyázni kell, hogy ne sértsük meg a tokát, a csecsbimbókat, a herezacskót. A kézi nyírás a nyíró gyakorlottságától függően 7-15 percig tart. 181
A gépi nyírásra elektromos meghajtású szőrnyírógépeket fejlesztettek ki. Ezekkel 5-7 perc alatt lehet egy angóranyulat lenyírni. A nyírás technikája megegyezik a kézi nyírásnál említettekével. A lenyírt nyulakat át kell kefélni, így az összes gyapjúmaradék eltávolítható róluk. Általában 10 nap kell ahhoz, hogy a gyapjú elérjen egy olyan hosszúságot, amely már megóvja a nyulakat a szélsőséges hőmérséklettől. 9.12 Osztályozás és tárolás Nyírás után célszerű a lenyírt gyapjút rögtön osztályozni. Ez az alábbiak szerint történik: I. osztályú a teljesen tiszta, legalább 6 centiméter hosszú gyapjú. II. osztályú a teljesen tiszta, 3-6 centiméter közötti hosszúságú gyapjú. III. osztályú a teljesen tiszta, de 3 centiméternél rövidebb gyapjú. Filc I. a hófehér, tiszta, de gubancos gyapjú. Filc II. a fehér, tisztátlan, idegen anyagokkal szennyezett gyapjú. Filc III. az erősen tisztátlan, idegen anyagokkal erősen szennyezett, sárga színű gyapjú. A 42. táblázat tartalmazza az egyes szőrféleségek kívánatos eloszlását a gyapjúban. 42. táblázat. A különböző szőrféleségek megoszlása a gyapjúhozamban (Csíkváry L., 1982) Ivar Hát- és oldalszőrök Mell-, nyak-, és hasszőrök Végtag-, fül- és fejszőrök Filc I.osztályú gyapjú II.osztályú gyapjú III.osztályú gyapjú Bak 65% 20% 10% 5% Nőstény 75% 15% 5% 5% Az osztályozott gyapjút minőségi kategóriák szerint külön kell tárolni. Erre alkalmasak a papír- vagy műanyag zsákok, fa- és papírdobozok, üvegedények. Fontos a gyapjú számára a száraz, molymentes tárolóhelyiség biztosítása. 9.13 Az angóranyulak értékmérő tulajdonságai Ahhoz, hogy egy állományban eredményesen végezzünk szelekciót tisztában kell lennünk az állatok értékmérő tulajdonságaival. A szelekció feltétele az is,hogy ezen termelési tulajdonságokat felmérjük, feljegyezzük, feldolgozzuk, továbbá kiértkeljük. Így a tenyészcélnak megfelelő egyedeket kiválaszthatjuk továbbtenyésztésre. Gyapjútermelőképesség: A gyapjútermelőképességet mindkét ivarban mérhetjük. Az angóranyulakról lenyírt, valamint az ápoláskor kifésült gyapjút minőségi osztályonként fel kell vezetni a gyapjúkönyvbe. A kapott adatok alapján lehetővé válik a legjobb vonalakból, családokból kiválasztani a megfelelő tenyészállatokat. A gyapjútermelőképesség örökölhetősége közepesnek mondható (h 2 =0,31-0,42). A legtöbb gyapjút a német típusú angórák termelik. Elit német tenyészetekben már 1977- ben a nőstényeknél 1093 gramm, míg bakoknál 951 gramm éves gyapjúhozamot mértek. 7 évvel később, 1984-ben pedig 1287 gramm, valamint 1111 gramm volt a gyapjúhozam 182
ezeknél az állományoknál. Árutermelő állományoktól természetesen ezek az eredmények nem várhatók el. Hazai körülmények között célszerű a 800 gramm fölötti termelésű egyedeket tenyésztésbe helyezni. A 8-10 hetes korban történő nyíráskor mért gyapjúmennyiség alapján nem lehet kiválasztani a tenyészállatokat. Egyes kutatási eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a második nyíráskor ( 6-7 hónapos korban) lenyírt gyapjúmennyiség jelzi előre jól az állatok várható gyapjúhozamát. Csak ezt követően lehet a tenyészcélnak megfelelő tenyészállatokat kiválasztani. Szaporaság: Az angóranyulak összehasonlítva más kis- és középnagytestű fajtákkal lényegesen gyengébben szaporodnak. Több ezer angóra anyanyúl átlagában 6,4 darab volt a világra hozott kisnyulak száma fialásonként. Ennek oka lehet a hosszú szőrzet miatti hőstressz, az angórizmusért felelős gén kedvezőtlen hatása más génekre (pleiotrópia), továbbá a gyapjúhozamot célzó egyirányú szelekció és a szoros rokontenyésztés. Az angóra állományokat egymással keresztezve javul a szaporaság. Magyar kutatók vizsgálták, hogy milyen okokra vezethetők vissza az angóranyulak gyengébb szaporasága. Vizsgálataikban az angóra anyáknál 3,5-del kevesebb petesejt vált le, 4,5-del kevesebb embriót találtak, továbbá a beágyazódás - placentáció alatt kevesebb volt az embriók túlélési aránya. Az anyanyulak hőstressz miatti gyengébb termelését vizsgálták Eiben és mtsai (1997). Az anyanyulak egyik felét (A) hagyományosan, minden termékenyítés előtt megnyírtak, míg a másik felét (B) folyamatosan 2-2,5 cm hosszú szőrben tartottak. Ezeknek az állatoknak a gyapját kéthetente 1,5 cm hosszúra nyírták. A B-csoportból kevesebb esett ki a vizsgált időszak alatt. A B-csoportban és az A-csoportban a fialási arány 64 és 69 %, a születéskori alomlétszám 7,5 és 6,5, a 21 napos alomlétszám 4,9 és 4,1, a teljes alompustulás aránya 24 és 41 %, a szoptatás alatti mortalitás 20 és 16 %, a 21 napos alomsúly 1,65 és 1,12 kg volt. A normál szőrben tartott angóra anyanyulak termelési tulajdonságai tehát lényegesen jobbnak bizonyultak, mint a hagyományosan nyírt társaiké, ami a hőstressz káros hatásának is tulajdonítható. A tenyészanyáktól a korai ivar- és tenyészérettséget, jó nevelőképességet és anyai ösztönöket várunk el. A jó anyanyúl rendszeresen és jól láthatóan ivarzik, felveszi a bakot és legalább az esetek 60-70 %-ában vemhesül is. Az angóra anyanyulak képesek évente 3-5 alkalommal fialni és közepes nagyságú almokat világra hozni. A gyengén ivarzó és rosszul termékenyülő anyanyulakat gyapjútermelő állatnak kell átminősíteni. Az angóranyúltenyésztők többsége meghatározott számú férőhellyel rendelkezik. Ezért a ketrecek gyapjútermelő állatokkal való feltöltése után csak annyi anyanyulat tart tenyésztésben, hogy az elpusztult és kiselejtezett egyedeket pótolni tudja a szaporulatból. Optimálisnak tekinthetők 6-8-as almok. Az anyák annyi tejet termelnek, amellyel képesek ennyi kisnyulat felnevelni. A népesebb almokban a kisnyulak legtöbbször már éheznek. A baknyulak termékenyítőképessége. A bakok termékenysége szezonálisan változik, legrosszabb nyár végén, ősz elején. Ennek egyik oka lehet a nyári magas hőmérséklet, vagy a hosszú nappalok által kiváltott hatás. Az utóbbi kedvezőtlen tényezőt ki lehet védeni melatonin-implantátum bőr alá ültetésével. Ezzel kapcsolatban Lanszki és mtsai (1998) végeztek kísérleteket. Alkalmazásával a spermatermelés jelentős javulását érték el az angóra baknyulakon. A kísérletbe bevont bakokat három csoportra osztották. Az egyik a kontroll (K), a másik 18 mg melatonint (A), míg a harmadik csoport 36 mg melatonint (B) kapott. A kontroll csoport 34 %-os élő spermium 183
arányával szemben, az A csoportnál 53 %-ot, a B csoportnál 57 %-ot mértek. Az ondó mennyisége 0,45 ml-ről 0,77 és 0,72 ml-re nőtt az A és a B csoportnál. Szignifikánsan javult a bakok ugrókészsége és rövidebb lett az anyanyulaknak a bak ketrecébe behelyezésétől az ejakulálásig eltelt idő. Növekedési erély: Európában az angóranyúl szinte csak gyapjútermelésre szolgál. Viszont például Kínában a termelt nyúlhús jelentős részét a növendék angórák teszik ki. A növendék angórák növekedési erélye nem bír olyan jelentőséggel, mint a húsfajtáknál. Mégis fontos, hogy a fajta standardjának megfelelő ütemben gyarapodjanak. Ez jelentősen rányomhatja bélyegét a termelés gazdaságosságára is. Az állatok kifejlettkori súlya is meghatározza a fiatal nyulak növekedési erélyét. Nyílván nem várható el akkora súlygyarapodás a kis testű angol típusú angóra növendékeitől, mint a jóval nagyobb németétől. Eiben és mtsai (1996) a normál szőrű pannon fehér fajta és a német típusú angóra nyulak növekedési paramétereit hasonlították össze. Az angóranyulak 21 napos kori testsúlya 11,7 %-kal volt kisebb, mint a normál szőrűeké. 42 napos korban is csak 863 g élősúlyúak voltak, továbbá a 42-70 nap közötti gyarapodásuk csak 24,5 g/nap volt. Ez a nagyobb stresszhatással is magyarázható, amit az anyák alacsonyabb tejtermelése (kisebb 21 napos testsúly), a választás utáni stressz és 60 napos korban történt baby-nyírás okozhat. Sőt az angóranövendékeknél 21-42 napos kor között több, mint 8%-os elhullást észleltek. Takarmányértékesítés: A termelés költségeinek 60-70 %-át teszi ki a takarmányozás költsége. Ezért fontos a takarmányértékesítés javítása állományszinten. Akár 5-7 %-kal is lehet javítani évente a takarmányértékesítést. A húsnyúl állományokkal ellentétben az angóranyulak esetében a 100 gramm gyapjú előállításához szükséges táp mennyiségét értjük e fogalom alatt. Az anyák takarmányértékesítése jobb, mint a bakoké. Tesztkísérletekben a 3,55 kg átlagos testsúlyú nőivarú anyák átlagosan 5,59 kg, míg a 3,47 kg élősúlyú bakok 6,20 kg tápot használtak fel 100 g gyapjú termeléséhez. Érdekesség, hogy a legrosszabb takarmányértékesítő egyedek kétszer annyi tápot fogyasztottak el egységnyi gyapjú előállításához, mint a legjobbak. 184