Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola pályázata az innovatív iskolák fejlesztése című konstrukcióra Éjszakai túra a Medvetalp Túracsoporttal!
Találkozó/Indulás: Május 17-én ( szombaton), este 9 óra, Hunyadi Vége:éjfél körül, Hunyadi Útvonal: Titkos! Hozz! Erdőnek,időjárásnak megfelelő ruhát, zseblámpát és bátorságot! Mindenkit szeretettel látunk!
Éjszakai állatok Borz Ragadozó emlősállat, melynek egyetlen faja, köpcös testtel; háta széles, lábai kurták, feje rövid, orra hegyes; fülei rövidek, első lábain erős, ásó karmai vannak. Bundája hátán szürkés színű, hasa és lábai feketék, hátsó lábai között a farka tövéig rozsdásfehér; a szájazugától a füléig fekete színű, hátrafelé szélesedő sáv húzódik. A nőstények világosabb színűek. A föld alatt, saját maga készítette építményben - a borzvárban - lakik, s ezt elhagyatott helyeken építi. Építménye a rókáénál nagyobb, középpontját a földszint alatt 1-1/2 méternyire fekvő katlan képezi, amelyből különböző irányokban több folyosó indul ki. E folyosók közül azonban csupán egy-kettő szolgál kijáratul, míg a többi csak szellőztető nyílás. Lakását a legnagyobb tisztaságban tartja. Tápláléka kisebb állatokból, gyümölcsből és gyökerekből áll; de megeszi a madárfiókát is s a fácánosokban néha nagy károkat okoz. Táplálékát éjjel keresi. A nappalt és a telet átalussza. A téli álom kezdete előtt októberben párosodik, s a nőstény februárban 2-5 fiat fiadzik. Bőrét vadásztáskák, tarisznyák, útitáskák készítésére használják, szőréből finom ecseteket készítenek. Mérges természetű s fiatal korában igen nehezen szelídül.
Fülesbagoly Karcsú testű, rozsdabarna színezetű madár. Tollfülei vannak. Erdőkben, ártereken, parkokban telepített fenyvesekben egyaránt költ. Állandó madarunk, télen kisebb csapatokba verődve települések örökzöld fáin telel. Főleg kisemlősökkel (mezei pocok, erdei egér, házi egér) táplálkozik. Néha madarakat (házi és mezei veréb, erdei pinty, függőcinege) is elfog. Gyakori bagolyfajunk. Márciusban kezdi költését. Fészekalja 4-5 tojásból áll. Csak a tojó kotlik. A fiókák egyhónaposan válnak röpképessé.
Sün A tüskéken világosabb és sötétebb szőrők váltakoznak. Lábán és hasoldalán a szőrzet világosabb, piszkosfehér. Mocsarak és tűlevelű erdők kivételével szinte minden élőhelyen megtalálható. A lakott területektől sem idegenkedik. Ízeltlábúak, egyéb gerinctelenek, kisebb gerincesek, dögök és különböző növényi részek alkotják fő táplálékát. A mérges kígyók mérge nem hat rá. Szürkülettől világosodásig aktív. Az állatok súlya leginkább attól függ, hogy mikor születtek, késő tavasszal vagy kora nyáron. Néha kétszer is fial évente. Fészkét levelekből, füvekből készíti. Téli álmot alszik. 2-10 darab, 12-25 g-s utódját az anya 31-37 napos vemhesség után hozza világra. A kicsinyek közel két hónapig szopnak. Az ivarérettséget egy év után érik el. Élettartamuk 8 év is lehet.a baglyok és az ember a legfőbb pusztítói. Különösen érzékeny a háborgatásra a téli álom alatt. Bár ma még gyakori, védelmet igényel.
Szentjánosbogár Fejük a potroh alá mélyen behúzott, felülről nem látható. Előtoruk lapos, elöl félkör alakú, hátul lemetszett. A hímek szárnyfedője jól fejlett, lapos, végén kihegyesedő. A nőstények csaknem mindig szárnyatlanok, a szárnyfedő csökevénye olykor látható. Minden faj világít (legalábbis a nőstények). A világítószerv a potroh utolsó szelvényeiben, azok hasi oldalán található, módosult zsírtestekből áll. Éjszakai állatok. A nőstény nappal az avarban vagy a fűben tartózkodik, éjjel felmászik a fűszálakra. A hímek éjszaka rajzanak. Ragadozók, csigákat, apró rovarlárvákat esznek. A fény egy luciferin nevű anyag oxigén hatására történő átalakulása révén keletkezik. A folyamat igen jó hatásfokú, mert a kisugárzott energiának kb. 98 %-a fény és csak 2 százaléka hő (biolumineszcencia). A kibocsájtott fény színe fajspecifikus, sárgászöld és narancsvörös között lehet. A két hazai fajé sárgászöld. A világítás a nemek egymásratalálásában játszik szerepet, időtartama és frekvenciája is fajra jellemző. Lárva alakban telelnek, tavasszal bábozódnak, az imágókkal nyáron találkozhatunk.
Róka Elkeskenyedő arckoponyájú, lompos farkú, hegyes fülű, elliptikus szemű állat. Bundája vörhenyes, pofája, farka és hasa fehér. Színe évente a vedlések idején változik. Mellső végtagján 5, a hátsón 4 lábujj található. Teste 60 cm, farka 40 cm hosszú, testtömege 6-7 kg. Európaszerte elterjedt, néhol igen gyakori ragadozó. Eredetileg az erdős területek lakója volt, de sok más helyen is előfordul (mezőgazdasági területek, cserjés-fás-ligetes-bokros helyek, lakott területek). Éjszaka vadászik. Zsákmánya főként kisemlősökből, rovarokból, szárnyasokból áll, de gyümölcsöket is eszik. Különböző kaffogó és ugató hangokat ad. A veszettség fő terjesztője. Párzási időszaka decembertől februárig tart. Évente egy alkalommal 51-52 napos vemhesség után 3-8 darab, körülbelül 100 g-os, csokoládébarna, gyapjas szőrrel fedett kölyköt hoz a világra. A fiatalok szeme 10 napos korukban nyílik ki. A kotorékot 3,5 hetes korukban hagyják el először, függetlenné 8-10 hetes korukra válnak. Lakóhelyét, az ún. rókavárat vagy maga készíti vagy a borz kotorékát foglalja el. A rókalyuk körül sajátos, intenzív, fülledt szag érezhető, és a táplálékának a maradványa is megtalálható. Jellegzetes a nyoma is, amely a kutyáétól eltérően nem annyira kanyargó és meg-megálló. Hosszú, csavart ürüléke csontokat, rovarokat, szőrt tartalmaz.