Először jár Magyarországon, hogy érzi magát? A helyszín nemzetközi színvonalú, ez nagyon meglepett. Nagy versenyeket lehet itt tartani, hiszen két fedeles is van, nemzetközi szinten is kiemelkedően jó a talaj, sok hely van, szépek az istállók. Elég keveset láttam még Budapestből, de gyönyörű város. Fotó: Somogyvári Anett Tervezi, hogy újra ellátogat hozzánk? Igen, egy évben kétszer. Hogyan kezdődött a karrierje, hogyan lett profi lovas és edző? Már majdnem 30 éves voltam, hobbi szinten teniszeztem, ahová a kislányom is elkísért. A teniszklub és az otthonom között elhaladtunk egy legelő mellett, a kislányom meglátott ott egy csikót, azonnal beleszeretett. Úgyhogy amilyen hülye voltam, megvettem azt a csikót, aztán fél évre rá vettem egy kétéves mént is, Orant, akit szintén egy legelőn pillantottam meg. Nagyon veszélyes ló volt, szinte 1. oldal (összes: 7)
teljesen vad. Végül ő lett az első nagydíjas lovam, és amikor nyolcéves lett, bekerültem a holland csapatba. Elég merész kezdés, tipikus hiba, amit gyakran elkövetnek a kezdők. Két ráadásul fiatal ló újdonsült gazdájaként hol tanult meg lovagolni? Sok mindent autodidakta módon tanultam. Az a lovasiskola, ahol elkezdtem lovagolni, csődbement, és mivel volt egy kis megtakarításom, megvettem. Akkoriban váltam el és persze nem értettem ahhoz, hogyan kell egy lovardát működtetni, de úgy éreztem, nyitott vagyok valami újra. Nyílt egy új lovasiskola Belgiumban, ahol klasszikus díjlovaglást tanítottak olyan edzők, akik a portugáliai Spanyol Lovasiskolában tanultak Nuno Oliveiránál. Csak andalúzokon, luzitánokon, lipicai lovakon lovagoltam napi hét órában. Ezek a lovak a magasiskolai feladatokat is jól tudták, rajtuk tanultam meg érezni, milyen a jó piaff, passzázs, ez az érzés a későbbiekben sokat segített. Két évet töltöttem itt úgy, hogy esténként a saját istállómban dolgoztam Hollandiában. Az iskola után már jobban ment a lovaglás, elkezdtem versenyezni, majd bekerültem a holland csapatba. Közben egyre több tanítványom lett, közülük három híres nemzetközi bíróvá vált: Jules van Dyke, Wim Ernes (ő tavaly meghalt rákban) és Ghislain Fouarge. Mi volt a legjobb és a legrosszabb eseménye a karrierje során? Mi volt a legrosszabb? Nem tudom. Nagyon egészséges családom van. Pozitív élményeimről könnyebb beszélni. Volt egy szuper lovunk, Joker. Ő jobb volt, mint Bonfire, a világ legjobb lova lehetett volna. Jobb, mint Totilas? Igen, jobb, mint Totilas. Mi történt? Volt egy nagyon szerencsétlen esése, a térde teljesen összetört. Nyolcéves volt, épp az első nagydíjait lovagoltam vele. Ez a tragédia nagyon megviselt. Beszéljünk a pozitív dolgokról! Alapvetően nagyon pozitív beállítottságú ember vagyok, ha valami ma rossz, megpróbálom másnapra elfelejteni. A sportsikereim közül talán az olimpiai aranyak jelentik a legtöbbet, különösen az első, amit Bonfire ért el Sidney-ben. Ami a privát életemet illeti, a gyermekeim a legfantasztikusabbak. Mit gondol a mai díjlovaglósportról? A lovak minősége sokkal jobb, a nemzetközi színvonal is sokat fejlődött. Az egyetlen negatívum, hogy a sportunk nem hajlandó fejlődni a modern időknek megfelelően. Különösen igaz ez a szabályokra és a bíráskodásra. Nem látok jó jövőt ebben a tekintetben. Hiszen mi már tettünk a változásért, de úgy tűnik, ennek a megvalósulására örökké várnunk kell. Mit kellene megváltoztatni? Úgy kellene tennünk, mint más olimpiai sportágaknál. Ha olimpiai sportág szeretnénk maradni, akkor nem bírálhatunk teljesen máshogy, mint más olimpiai sportoknál. Más sportágaknak pedig száz százalékkal jobb bíráskodási rendszereik vannak, mint nekünk. A mi sportunkban még mindig eldöntheti egyetlen bíró szava, hogy ki lesz a világ- vagy olimpiai bajnok. Más sportokban ez kizárt. Húsz éve ezen dolgozunk és még mindig nincs változás. Ez borzasztóan frusztráló. Mi a helyzet a tenyésztéssel, próbált esetleg azzal is foglalkozni? 2. oldal (összes: 7)
Nem. A tenyésztés olyan, mint a szerencsejáték. Sohasem tudhatjuk, mi lesz. Bármilyen jó tenyésztő is valaki, mindig ott a balszerencse lehetősége. Igaz, van egy kancám, ami már nem alkalmas sportra, őt befedeztettem, de ez csak hobbi. Nem érdekelnek a vérvonalak, mert manapság már minden lónak szuper ősei vannak. Látott néhány magyar lovast, lovaglást, lovat. Lett egy kis rálátása a magyar díjlovassportra. Mi a véleménye? Először vagyok itt, így nem tudok erre jó választ adni. Láttam tehetséges lovakat és lovasokat, vannak lehetőségeik. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő struktúrával rendelkeznek a magyarok. Nagyon sok fiatal lovast látok itt, a póni kategóriától kezdve az utánpótlásig. Szervezetté kellene tenni őket. Nézzen körül! Ott azon a plakáton a világ egyik legjobb rendszerének kidolgozója, Némethy látható. Magyarországnak szüksége van egy hasonlóra. Kellene valaki, aki összegyűjti a fiatalokat, menedzseli, átadja a tudását, jobbá, híressé teszi őket. Önöknél ezek a nagy tanítók már megvoltak, hozzák vissza őket! Hozzák vissza a sírból őket! Mik a közeli és távolabbi céljai? Szerződésem van a belga csapattal a tokiói olimpiáig. Jelenleg erre koncentrálok. Miért a belga csapat? 3. oldal (összes: 7)
Úgy éreztem, újdonságra van szükségem. Belgium szomszédos ország, Dél-Belgiumban éltem húsz évig, szeretem a mentalitásukat, sok embert ismertem már régebbről, úgyhogy amikor felkértek, nem mondtam nemet. Nincs messze, ami nagyon jó, mert közel szeretnék lenni a gyerekeimhez. Nem szeretnék annyit utazni már. Nem vagyok már fiatal. Feleségemmel, Anky van Grunsvennel a múltban annyi kilométert megtettünk már a világ körül, hogy elég volt. Még mindig túl sokat utazom. Ön szerint miért lett olyan sikeres edző? Szerintem a legfőbb oka ennek az, hogy olyan későn kezdtem. Sportoló családból származom, édesapám nagyon híres biciklista volt. Mindig sok sportoló és edző fordult meg a házunkban, sok időt töltöttem velük, rálátásom lett a különböző sportokra. Én magam is számos sportot űztem és űzök a mai napig a lovaglás mellett. Emellett nem voltam egyetlen divatos rendszerhez sem elköteleződve. Nagyon sokat tanultam a klasszikus elveken működő belga iskolában, leginkább azt, hogy milyennek kell lenniük a tökéletesen végrehajtott nagydíjas feladatoknak. Ott minden lónak volt egy specialitása, amit tökéletesen tudott. De egyik sem volt olyan, amely minden feladatot tökéletesen tudott volna. Azóta is ezt próbáljuk elérni a modern sportban, ami viszont nagyon nehéz. A klasszikus képzést tartom követendőnek, de más módszerekkel. A mai lovakban több a telivér vér, úgyhogy teljesen más oldalról kell őket mentálisan is megközelíteni. A múltban a lovak tényleg nehéz lovak voltak, nem kellett őket mélyrelovagolni, hiszen nagyon nehéz lett volna őket hajlítani. Emellett, ha egy lovat túlzottan sokáig lovagolnak feligazítva, folyamatosan a hátuljára terhelve a súlyt, előbb-utóbb súlyos hátproblémákkal fog küzdeni. Visszatérve a kérdésre, hogy hogyan lettem sikeres. Az első lovam a mezőn meglátott kétéves mén, Oran egy szög volt a koporsómon. Elmentem egy híres edzőhöz, de nem tudott segíteni, senki nem tudta, mi lenne a helyes eszköz arra, hogy a ló hátból dolgozzon. Képzeljen el egy nagyon beejtett hátú, nyakban rövid, hiperérzékeny lovat. Úgyhogy saját magamnak kellett kitapasztalnom, mi lehet a megoldás. Hihetetlen érzékeny volt a szája, elég volt épp csak megérinteni a zablával, már be is ejtette a hátát. Ekkor jöttem rá, ha nagyon kereken és nagyon mélyen lovagolom, megtanulja kinyújtani a nyakát, alacsonyabban hordani, miközben a háta feljebb jön. Ezt elérni körülbelül másfél évbe telt. A legtöbb dolog, amit ezzel a lóval tapasztaltam, az próbákból és hibákból állt. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem. Ami rossz volt, azt eldobtam, ami jó, azt megtartottam. Számomra minden ló különböző. Abban az időben lovagoltam Németországban és azt láttam, hogy akkoriban minden lóra ugyanazt a kiképzési módszert alkalmazták, és ha a ló nem illett bele, akkor vége volt, nem kapott több esélyt, azt mondták, ez nem alkalmas a díjlovaglásra. 4. oldal (összes: 7)
Nálam minden lónak van esélye, mert mi a rendszerünket alakítjuk a lovainkra. Nagyon sokat dolgozom a ló agyával. Ha valamit nem csinál meg, akkor megpróbálom elérni máshogy. Időt adunk a lovaknak a fejlődésre. A feleségemmel együtt dolgozom már nagyon hosszú ideje és még most is minden nap tanulunk valami újat, még mindig visszatérünk az alapokhoz, minden nap. Hogyan zajlik a fiatal lovak kiképzése, mi a kiképzési módszerének az alapja? Hároméves korukban nagyon könnyű munkát kapnak, maximum napi 30 perc lovas alatti munkát nagy körökön, néhány átmenettel, elegendő vágtamunkával. Sok ember elfelejti a vágtamunkát a fiatal lovakkal, ami nem jó, mert az teszi őket erőssé. Egyenlő időt töltünk lépésmunkával és ügetéssel, egy kicsit kevesebb vágtával, de nem olyan keveset, mint a múltban, amikor a vágtamunka csak az edzés végére esett és akkor is csak nagyon kevés. Négyéves koruk végén fordítunk nagyobb figyelmet az állításokra, hajlításokra, addig csak vállat előre feladatokat, és combra engedéseket végzünk. Az, hogy milyen mélyen lovagoljuk a lovakat, a lótól függ. Amelyik lónak sok a hátproblémája, vagy a zabla elfogadásával vannak gondjai és nehéz előre lefelé kinyújtani a nyakát, azt nagyon mélyen kezdjük lovagolni. Mit jelent a mély? Legtöbbször különböző blokkok miatt a nyakban vagy az állkapocsban sok akadályba ütközünk, különösen a méneknél, mire eljutunk odáig, hogy ha kinyitjuk az ujjainkat és szárat adunk a lónak, valóban előre lefelé nyúlik a szár után, anélkül, hogy az elejére esne, és ekkor érezzük, hogy valóban hátból, kereken megy és úgy is szeretne maradni. Minden egyes alkalommal, amikor szárat adunk a lónak és az egyenesen fel akarja emelni a fejét, annak a jele, hogy nem lovagoltuk elég mélyen. Szóval néhány lovat nagyon mélyen kell először lovagolni, mielőtt éreznénk, hogy valóban hátból dolgozik és előre lefelé nyúlik, amikor lazítjuk. Más lovak alapból erős háttal rendelkeznek, ezeket nem kell olyan mélyre lovagolni, de képesnek kell lennünk akár úgy is. A lényeg, hogy adjunk elég időt a lovak fejlődésére. A lovasoknak pedig a lehető legegyszerűbb módon tanítjuk a segítségadásokat. Ha olyan edzőnk van, aki a klasszikus módon tanít, azt tapasztaljuk, hogy akár egyszerre tíz segítség használatát is elvárná például a vállat be vagy a féloldalazás feladatnál. Azt kell elérni a lónál, hogy a megfelelő iránymutatás után végezze a feladatot önállóan. 5. oldal (összes: 7)
Fotó: Somogyvári Anett Igen meglepődve tapasztaltam, mennyivel nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak Jázmin lovai. Nem lovagolunk durván. Ha túl sok nyomást helyeznék a lovainkra, a feleségem megölne. Úgyhogy nincs más választásom (nevet). Viccet félretéve. Gyakran kapunk elismerést, hogy milyen nyugalom van nálunk az istállóban, milyen nyugodtak a lovaink. Ez azért van, mert mindig 6. oldal (összes: 7)
azon dolgozunk, hogy megoldást találjunk a felmerülő problémákra. Rengeteget foglalkozunk a lovak lelkivilágával. Mégis nagyon sok támadást kap. Ez először is azért van, mert nagyon sikeres vagyok, másrészt mert teljesen mást csinálok, mint mások. Nem értik meg, mit csinálok, ezért ki akarnak végezni. De azt gondolom, tudja, hogy az ön módszerét nagyon könnyű rosszul használni. Nézze, minden módszert könnyű rosszul használni. Épp ilyen könnyű rosszul használni például a klasszikus módszert. Most már nagyon sok híres tanítványunk van, nem csak Anky. Említhetném Patrik Kittelt, Edward Galt, aki tíz évig lovagolt nálunk és még sok más híres lovast a világ egyéb tájairól. Mindegyikük más-más ember, más-más lovakkal, ha nem lenne sikeres a módszer, akkor ők sem lennének azok. Szokott lovagolni? Miért hagyta abba a versenyzést, miért lett edző? Egyrészt, hogy spóroljak, másrészt jó edző vagyok, de nem vagyok elég jó versenyző. Versenyzés mellett edző is voltam, túl soknak bizonyult ez. Ez olyan, mint a futballban, gyakran a legjobb edzők nem a legjobb játékosokból lesznek. Mi az, amit a legfontosabbnak tart egy lovasnál? Egy-két évet együtt kell töltenem azzal a lovassal, akivel foglalkozom, hogy mély változásokat érjek el nála. Használja az agyát, ne legyen lusta, legyen nyugodt a versenyszituációban, legyen humora, akár a melegítőpályán is verseny előtt. Legyen elkötelezett. Sok profi lovas megragad egy bizonyos szinten, attól függetlenül, hogy jobb is lehetne. Például a feleségem vagy híres tanítványaim mind nagyon elkötelezettek a sport iránt, nem elégszenek meg soha a középszerrel. A másik nagyon fontos dolog, hogy szeresse a lovat. Szerző: Somogyvári Anett Közzététel ideje: 2018. 11. 09., péntek, 16:00 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2018/11/09/meglepo-karrier 7. oldal (összes: 7)