BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány SZÁRMAZÁSI SZABÁLYOK ALKALMAZÁSA A KUMULÁCIÓ JELENTŐSÉGE NEMZETKÖZI VÁLLALATOK ESETÉBEN Készítette: Kapalyag Kitti Budapest, 2009

Tartalomjegyzék I. Bevezetés 5 II. A gazdasági integrációk jelentısége 7 III. Az Európai Unió vámszabályozása 8 IV. A pán-euró-mediterrán szabadkereskedelmi övezet 12 1. Bevezetés 12 2. A zónán belül alkalmazott kumuláció 13 3. Származási szabályok 14 3.1. Minimális szintő mőveletek 14 3.2. A kielégítı feldolgozási és megmunkálási mőveletek listája 15 3.3. Vámtarifaszám váltás 16 3.4. Értékkalkuláció 17 3.5. Általános tolerancia 18 4. A származás igazolása 19 4.1. EUR- MED az új származási igazolás 19 4.2. Az EUR MED kiállításának elınyei 20 4.3. Beszállítói nyilatkozat kiállítása 20 4.4. Hogyan határozható meg, hogy sor került-e kumuláció alkalmazására? 22 V. A kumulációs zóna létrehozásának jelentısége 23 1. Gazdasági szempontok 23 2. Demográfiai, politikai kihívások 25 VI. A kumuláció jelentısége az Eaton vállalati politikájában 26 1. Bevezetés 26 2. Beszállítói kritériumok 28 3. A kumuláció lehetıségének mérlegelése 29 4. Tervezés még a beszállítók kiválasztás elıtt 30 5. Származási szabályok alkalmazása a gyakorlatban 31 5.1. Vámtarifaszám váltás 31 5.2. Értékkalkuláció 33 5.3. Általános tolerancia 33 5.3.1. Beszerzési döntések kumuláció alkalmazása nélkül 36 3

5.3.2 Beszerzési döntések kumuláció alkalmazásával 37 5.3.3. Kumuláció nélküli beszerzés költségeinek vizsgálata 39 5.3.4. A kumulációt tartalmazó beszerzés költségei 52 5.3.5. A két megoldás összehasonlítása 54 5.4. Származási szabályok alkalmazása kereskedelmi áruk esetén 56 VII. Kumuláció tudatos gondolkodás a vállalaton belül 57 VIII. Összegzés, záró gondolatok 59 IX. Bibliográfia 60 X. Függelék 61 4

I. Bevezetés Szakdolgozatom témájául a nemzetközi kereskedelem szempontjából meghatározó szerepet játszó kumulációt választottam. A témaválasztás apropója a németországi Eaton Fluid Power GmbH-nál töltött szakmai gyakorlatom alatt az export-import ügyletek területén szerzett tapasztalatok. Egyértelmő tendencia a világban, hogy a fogyasztói piacokat marketing kommunikáció szempontjából kétféle termék uralja. Az egyik a magasan pozícionált, kiváló minıséget sugalló, egyedi termékek, a másik a mindenki számára elérhetı, uniformizált fogyasztási cikkek. A kettı közötti átmenet eltőnni látszik, folyamatosan veszít piaci részesedésébıl a fent említett árucikkek javára. Ahhoz, hogy egy vállalkozás terméke egyediségét és megbízhatóságát kommunikálhassa a fogyasztók felé, feltétlenül szükséges, hogy igazolni tudja a termék származását, elnyerve vagy megtartva ezzel célcsoportja bizalmát. Az egyes iparágakban állandó küzdelem folyik azért, hogy a vállalatok rátaláljanak a legkedvezıbb beszerzési forrásokra, miközben a megszokott minıséget nyújtják vásárlóiknak. Versenyelınyre tehetnek szert, így kiemelkedhetnek a többiek közül azok a cégek, amelyek kiismerik magukat az áruk származási szabályainak sőrőjében és sikeresen alkalmazzák a különbözı technikákat. Jellemzı gyakorlat, hogy a beszerzık és külkereskedık elsısorban az ár függvényében hozzák meg döntéseiket és választják ki beszállítóikat, figyelmen kívül hagyva olyan tényezıket, mint a logisztikai költségek emelkedésének veszélye, az üzletkötés kockázatai. Általánosságban elmondható, hogy a vállalatok törekednek a gazdasági megállapodások biztosította vámkedvezmények, vámmentesség elérésére, az a típusú beszerzés azonban, ahol számításba veszik a kumuláció lehetıségét, valósággal kuriózumnak számít. A kumuláció jelentısége abban áll, hogy lehetıvé teszi két vagy több egymással szabadkereskedelmi megállapodást kötött ország számára egy termék elıállítása során a származás kumulálását, azaz összeadását. Ilyenkor megfelelı feltételek mellett a fent említett 5

övezetek beli termelık az általuk elıállított termékekben lévı hozzáadott értékeket összeadhatják, és mintegy közösen felelhetnek meg az elégséges feldolgozás követelményének. (Mikolay, 2004) Elmondható, hogy a kumuláció alkalmazása versenyelınyhöz juttatja a vállalatot a piac többi szereplıjével szemben, azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk a kumuláció pénzügyi és egyéb vonzatait sem. Sikeres alkalmazása a vállalat szerveinek együttmőködését, folyamatos kommunikációját igényli, adminisztrációval jár, ráadásul nem biztos, hogy minden termék esetében megéri a cégnek. Dolgozatomat a fenti probléma köré építettem: a pán-euró-mediterrán kumulációs zóna segítségével szeretném bemutatni a kumuláció nyújtotta lehetıségeket. Az Eaton vállalat szempontjából ismertetem a különbözı szempontokat, elınyöket, hátrányokat, a dolgozat végén pedig az Eaton termékei közül kiválasztott árucikkekek példáin keresztül betekintést kaphat az olvasó a származási szabályok gyakorlati alkalmazásaiba. 6

II. A gazdasági integrációk jelentısége A kereskedelem meghatározó szerepet tölt be napjainkban, hiszen szükségleteink kielégítésére szolgáló javak többségét ennek segítségével szerezzük be. Egyéni szükségleteket kielégítı funkciója mellett nemzetgazdasági jelentısége is nyilvánvalóvá vált az idık folyamán. Az egyes országok különböznek természeti adottságaik és a termelıerık társadalmigazdasági fejlıdésének tekintetében. Ezen az alapgondolaton alapul a nemzetközi munkamegosztás elve, aminek lényege, hogy a résztvevı országok az adottságaiknak legjobban megfelelı árut és szolgáltatást állítják elı, majd ezeket egymás között kicserélik. Az áruk, szolgáltatások, valamint az ezek elıállításához szükséges tıke és munkaerı áramlásának köszönhetıen egyre növekszik a nemzetgazdaságok egymástól való függése, és egy roppant bonyolult kapcsolatrendszer alakul ki a világban. Minden országnak érdeke, hogy bekapcsolódjon ebbe a körforgásba, lehetıség szerint kivegye részét a világpiaci folyamatokból és a világgazdaság részévé váljon. Ennek egyik eszköze a gazdasági integrációk létrehozása. A gazdasági integrációk célja, a résztvevı országok közötti diszkrimináció fokának csökkentése, a gazdasági korlátozások részben vagy egészben történı leépítésével. Egy gazdasági térség létrehozását jelenti az államok közti határok megszüntetésével. Az integráció foka alapján különbözı szinteket különböztethetünk meg: preferenciális kereskedelmi zóna, szabadkereskedelmi övezet, vámunió, közös piac és gazdasági unió. (Mikolay, 2004) A preferenciális kereskedelmi övezetet a gazdasági integráció leglazább formájaként tartják számon. Egyoldalú illetve kétoldalú megállapodásokban rögzítik a résztvevı országok azokat a preferenciális származású termékekre vonatkozó intézkedéseket, amelyek az egymás közti kereskedelmet segítik elı. A megállapodások hatására nem szőnnek meg az országok közötti belsı vámok, az engedmények csupán a szerzıdésben szereplı áruk körére érvényesek. (Mikolay, 2004) 7

A preferenciális kereskedelmi övezettel ellentétben a szabadkereskedelmi zóna lényege, hogy a résztvevı országok közötti kereskedelmet nem korlátozzák vámok és egyéb kereskedelempolitikai intézkedések, harmadik országgal szemben azonban minden ország megtartja a kereskedelem- és vámpolitika területén érvényes szabályozásait. (Mikolay, 2004) A vámunió hasonlóságokat mutat a szabadkereskedelmi zónával abban, hogy a résztvevı országok nem vetnek ki importvámokat egymás áruira, annál viszont jóval nagyobb elkötelezettséget jelent, ugyanis a vámunió országai külsı országok termékeire közösen megállapított vámtételeket alkalmaznak. A közösen megállapított vámtételek kiterjednek a teljes árukereskedelemre. (Mikolay, 2004) A közös piac az integrációnak az a fokozata, amelyen a tagországok vámunióban állnak egymással, és a négy alapvetı gazdasági faktor - az áruk, a szolgáltatások, a tıke és a munkaerı - országok közötti szabad áramlása biztosított. A világban jelenleg az Európai Unió tölti be a legmagasabb szinten álló integráció szerepét. A közös piac ugyan még nem valósult meg teljes egészében, a következı lépés az egyes tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolása, végcélként pedig ezek közösségi szintő egységesítése. Ezen feltételek fennállása esetén már gazdasági unióról beszélhetünk. (Mikolay, 2004) III. Az Európai Unió vámszabályozása Az Európai Unió, mint a világgazdaság egyik legdominánsabb és egyértelmően centrális szereplıje, számos országgal kötött külkereskedelmi megállapodást. A közösségi vámjogi és vámeljárási szabályokat a keretszabályokat megalkotó (tanácsi rendelettel kihirdetett) Közösségi Vámkódex (továbbiakban: vámkódex) és a kódex keretszabályainak végrehajtására kiadott (bizottsági) rendelet foglalja rendszerbe. A vámkódex az általános rendelkezések mellett (területi és személyi hatály, értelmezı rendelkezések, a képviseletre, a határozathozatalra és a kötelezı érvényő felvilágosításokra vonatkozó szabályok) a vámtarifára, az áruk származására, az áruk vámértékére, a vámeljárásokra, a vámtartozás kiszabására és megfizetésére, valamint a vámbiztosítékok nyújtására vonatkozó szabályokat határozza meg. (Mikolay, 2004) 8

A vámkódex különbséget tesz az áruk nem preferenciális és preferenciális származása között. A nem preferenciális származási szabályokat akkor kell figyelembe venni, ha az árut a közösség sem autonóm, sem szerzıdéses vámkedvezményben nem részesíti. Ebben az esetben a legnagyobb kedvezményes tarifális intézkedések alkalmazására kerül sor, amelyeket a vámtarifa erga omnes kifejezéssel jelöl. A preferenciális származási szabályokat akkor kell alkalmazni, ha az áru valamilyen autonóm vagy szerzıdéses vámkedvezményt élvez. (Mikolay, 2004) Valamennyi származási szabály közös elve, hogy származónak kell tekinteni a teljes egészében az exportáló országban elıállított árut (pl. ott kitermelt ásványi termékek, ott betakarított növényi termékek, ott született és tenyésztett állatok stb. és a kizárólag ezekbıl és ott elıállított termékek). Ha nem teljes egészében az exportáló országban elıállított áruról van szó, akkor a más országokból az exportáló országba érkezı anyagoknak és más termékösszetevıknek a származó státusz megszerzéséhez elégséges feldolgozáson vagy megmunkáláson kell átmenniük. Más szavakkal, ha az exportáló országban végezték rajtuk az utolsó lényeges olyan feldolgozást vagy megmunkálást, amely az elıállítás fontos szakaszát képezte, új terméket eredményezett. A kielégítı mértékő feldolgozás vagy megmunkálás feltételei elvben minden harmadik országból importált anyagra vonatkoznak, amit az exportáló országban elıállított termékhez használnak fel. Azonban a regionális gazdasági integráció elımozdítása érdekében két vagy több országot érintı szabadkereskedelmi megállapodások keretében, vagy egyoldalúan nyújtott kedvezmények rendszerében például a fejlıdı országokat érintı Általános Preferenciális Rendszer (GSP) a származás kumulációja válik lehetıvé. Ilyenkor megfelelı feltételek mellett a fent említett övezetek beli termelık az általuk elıállított termékekben lévı hozzáadott értékeket összeadhatják, és mintegy közösen felelhetnek meg az elégséges feldolgozás követelményének. Ez a lehetıség arra motiválja a termelıket, hogy olyan országokból jövı beszállításokat vegyenek igénybe, amelyek az adott rendszer partnerei. (Mikolay, 2004) 9

A következı táblázat az Európai Közösség kumuláció alkalmazására kötött megállapodásait tartalmazza. Az elsı oszlopban látható az ország illetve az országok csoportja, amelyre a megállapodás vonatkozik. A második oszlopban olvasható az egyezmény jellege. A harmadik oszlop tartalmazza a kumuláció fajtáját. A negyedik oszlop arról ad felvilágosítást, hogy az alkalmazott kumuláció esetében a beépített nem származó anyag mekkora részét tehet ki a késztermék gyártelepi árának ahhoz, hogy az exporttermék származóvá váljon, vagyis mekkora része alakítható származó termékké az adott országból importált anyagoknak. 10

1. számú táblázat Az Európai Unió kumulációra vonatkozó megállapodásai Ország vagy országok csoportja Megállapodás jellege Kumuláció fajtája Általános tolerancia Európai Gazdasági Tér: Európai Közösség Norvégia Izland Lichtenstein kölcsönös Pán-euró-mediterrán kumuláció; teljes kumuláció az Európai Gazdasági Téren belül Svájc kölcsönös Pán-euró-mediterrán kumuláció Törökország kölcsönös Pán-euró-mediterrán kumuláció; vámunió a Közösséggel Horvátország kölcsönös Bilaterális kumuláció 10% Macedónia kölcsönös Bilaterális kumuláció 10% Dél-Afrika kölcsönös Teljes kumuláció a Dél-afrikai Vámunión belül Mexikó Chile 10% 10% 10% 15% bizonyos áruk esetén 10% kölcsönös Bilaterális kumuláció 10% Izrael kölcsönös Pán-euró-mediterrán kumuláció Ciszjordánia és Gázai-övezet kölcsönös Bilaterális kumuláció 10% Libanon kölcsönös Bilaterális kumuláció 10% Egyiptom Jordánia Marokkó Tunézia kölcsönös kölcsönös Pán-euró-mediterrán kumuláció Pán-euró-mediterrán kumuláció Fejlıdı országok egyoldalú Bilaterális kumuláció 15% ACP- országok egyoldalú Kölcsönös kumuláció a következı országokkal: Benin, Burundi, Burkina Faso, Mauritánia, Mauritius, Szenegál, Seychelle-szigetek, Suriname, Tonga 10% 10% 10% 15% 11

IV. A pán-euró-mediterrán szabadkereskedelmi övezet 1. Bevezetés A pán-euró-mediterrán zóna az Európai Közösség és a Mediterráneum országainak megállapodásáról szól, mely szerint a Mediterráneum közel összes országára kiterjesztik a kumulációs zónát. A pán-euró-mediterrán zóna tagállamai: az Európai Közösség tagállamai, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc, Törökország, Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Szíria, Tunézia, a Gázai-övezet és a Feröer-szigetek. A zóna országai a kumuláció alkalmazására vonatkozó megállapodásokat kötöttek egymással. Ez azt jelenti, hogy az egyezményt aláíró országokba irányuló export vámmentességet élvez vagy legalábbis csökkentett vámtétel alá esik, amennyiben az exportált áru megfelel az egyezményben lefektetett származási szabályoknak. Egy kumulációs övezet létrejöttének feltétele, hogy a zóna minden egyes országa preferenciális megállapodást kössön egymással, amelynek keretében egységes származási szabályok alkalmazására kerül sor. A pán-euró-mediterrán zóna lényege, hogy az egységes származási szabályok feltételeinek teljesülése esetén - ugyanazok a kedvezmények vonatkoznak egy Marokkóból származó árura Svájcban, mint egy a Közösség területérıl származó termékre. A származási szabályokban meghatározásra került, hogy mely megmunkálási vagy feldolgozási kritériumoknak kell teljesülnie az elıállító országban, ha az elıállítás során más országból származó anyagokat, alkotó elemeket alkalmaznak. Csakis akkor nyeri el az elıállító országbeli származást a termék, ha megfelel ezeknek a kritériumoknak. A kielégítı megmunkálás illetve feldolgozás kritériumai származási szabályonként eltérıek lehetnek. A kumuláció lényege tehát, hogy ha egy a kumulációs zóna országában elıállított termék gyártása során a kumulációs övezet más országából származó anyagokat vagy alkotó elemeket használnak fel, akkor ezek az anyagok bizonyos mértékben származással bírónak minısülnek. A kumulációnak több formája létezik: a bilaterális kumuláció, a diagonális és a teljes kumuláció. A bilaterális kumuláció két partner között mőködik. Jelentısége abban áll, hogy az egyik partner ország gyártói úgy használhatják fel a másik ország anyagait és alkotóelemeit, mintha azok saját országukból származnának, továbbá az egyik országban elvégzett mőveletek kumulálhatók, hozzáadhatók a másik országban elvégzett mőveletekhez 12

annak érdekében, hogy az elıállított áruk származó helyzetet nyerjenek. A teljes kumuláció azt jelenti, hogy az szerzıdı országok területén végzett összes mőveletet figyelembe veszik a végsı származás megállapításánál. Nincs szükség arra, hogy az áru származást nyerjen, mielıtt egy másik országba szállítják további feldolgozás érdekében, az azonban a teljes kumuláció elengedhetetlen feltétele, hogy a származó helyzet eléréséhez valamennyi megmunkálást vagy feldolgozást elvégezzék a terméken. Ahogy a fenti táblázatból is láthattuk, a teljes kumuláció csak az Európai Gazdasági Térség országai között mőködik, ami a Közösséget, Izlandot, Liechtensteint és Norvégiát foglalja magába. (Möller, Schumann, 2005) 2. A zónán belül alkalmazott kumuláció A pán-euró-mediterrán zóna a diagonális kumuláció elve alapján mőködik. A diagonális kumulációnál a kumulációs zóna egy országa a termék elıállítása során felhasználhatja a zóna más országainak termékeit, a készterméket pedig végül egy olyan országba exportálják, amelyik nem vett részt az elıállításban. A diagonális kumuláció alkalmazásának két feltétele van. Az egyik, hogy a kumulációs zóna minden országának szerzıdést kell kötnie egymással. A másik, hogy az egyezmények keretein belül egységes származási szabályoknak kell érvényesülniük, vagyis egységes származási protokollt kell alkalmazni. Jelenleg nem lehet megjósolni, hogy mikorra jön létre egyezmény a zóna összes országa között, a kumulációs zóna minél elıbbi kiterjesztésére azonban a következı eljárást vezették be: ha legalább három ország között fennáll a preferenciális megállapodás, amelynek származási protokolljai megfelelnek a pán-euró-mediterrán zóna protokolljának, akkor alkalmazható a pán-euró-mediterrán kumuláció ezek között az országok között. Így lehetıvé válik a diagonális kumuláció rendszerének alkalmazása a pán-euró-mediterrán zóna egyes országai között, anélkül, hogy minden ország megkötötte volna egymással a megállapodást. Az Európai Unió rendszeresen nyilvánosságra hoz egy mátrixot, amibıl kiderül, hogy mely országok kötöttek egymással a származási protokollnak megfelelı megállapodást. Ezen mátrix alapján megállapítható, hogy a termék elıállításában résztvevı összes ország és a célország megkötötte-e a diagonális kumuláció alkalmazásához szükséges megállapodást, és hogy mikortól engedélyezett a pán-euró-mediterrán kumuláció ezen országok között. 13

3. Származási szabályok 3.1. Minimális szintő mőveletek Amikor feltételezhetı, hogy a terméken elvégzett feldolgozási illetve megmunkálási mőveletek nem elegendıek a származás elnyeréséhez, akkor a partnerországok között érvényben lévı megállapodás erre vonatkozó elıírásait kell segítségül hívnunk. Mivel ezekben az esetekben egyszerő mőveletek elvégzésérıl van szó, amelyek éppen elegendıek ahhoz, hogy teljesüljenek a származás elnyerésére vonatkozó kritériumok, minimális szintő feldolgozásnak is nevezik. Egy-egy mővelet értékelésénél pontosan meg kell határoznunk, hogy a feldolgozás mely lépéseit végezték el az adott terméken. Többek között annak is jelentısége van, hogy ún. szellemi teljesítményrıl van-e szó, hogy mennyire költséges gépekkel történik a mővelet elvégzése illetve hogy mennyire képzett munkaerı szükséges hozzá. Az elvégzendı mőveletek mellé gyakran csatolják kiegészítı megjegyzésként az egyszerő jelzıt. Így könnyebb megkülönböztetni például az egyszerő csomagolási mőveleteket - amiket a minimális mőveletek közé sorolnak a nagy értékő és bonyolult csomagológépek alkalmazásával végzett csomagolástól, ami adott esetben már túllépheti az egyszerő mőveletek fogalmát. Elıfordul, hogy a vállalatok átsiklanak az elıírás felett, hogy a minimális mőveletek meglétét összességében kell vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy minden az adott országban, egy terméken elvégzett feldolgozást és megmunkálást együttesen kell figyelembe venni. Az Európai Közösség tagállamaira vonatkoztatva ez úgy jelenik meg, hogy az egész Közösség területén elvégzett mőveletek kumulálandók egymással. Nem feltétlenül fontos, hogy az elvégzett mőveleteket egy gyártó kivitelezze, az EU beszállítói által végzett egyes munkafolyamatok teljes egészében beszámítandók és összeadhatók egymással. Általánosságban megállapítható, hogy ha egy igazoltan közösségi származású áru alkalmazására kerül sor a gyártási folyamat során, akkor a feldolgozási és megmunkálási folyamatok összességében a minimális szintőnél mindig többnek minısülnek. 14

A fenti okból kifolyólag a gyakorlatban gyakran alkalmazzák a következı eljárást: még a származási jegyzıkönyv kielégítı feldolgozási és megmunkálást tartalmazó listájának vagy az általános tolerancia teljesülésének vizsgálata elıtt ellenırizni kell, hogy a beszerzett alapanyagokon elvégzett feldolgozási illetve megmunkálási eljárások legalább minimális szintő kezelésnek minısülnek-e. Csak abban az esetben vizsgálandó a jegyzıkönyv feldolgozási és megmunkálási elıírásokat tartalmazó listája és az általános tolerancia feltételeinek teljesülése, ha az elıbbi kérdésre nemmel válaszoltunk. 3. 2. A kielégítı feldolgozási és megmunkálási mőveletek listája Azok az Európai Közösség területén elıállított termékek, amelyek nem teljes egészében a Közösség területén jöttek létre, csak abban az esetben minısülnek bizonyítottan származónak, ha teljesülnek a kielégítı feldolgozásra és megmunkálásra vonatkozó kritériumok. A Közösség minden olyan országgal létrehozott egy ezekre a mőveletekre vonatkozó listát, amellyel kedvezményeket nyújtanak egymásnak az egymás közötti áruforgalomban. A pán-euró-mediterrán zónán belül ezek a listák alapvetıen megegyeznek egymással, ez jelentısen megkönnyíti a jogszabályok harmonizációját. Ez a lista tartalmazza azokat a származási szabályokat, amelyek az igazolt származás nélküli áruk esetén alkalmazandók, hogy kielégítı feldolgozás vagy megmunkálás segítségével a gyártók származást kölcsönözzenek a terméknek. Az EU által alkalmazott feldolgozási vagy megmunkálási mőveletek minimális mértékét határozzák meg benne, származó termék tehát csak ezeknek a feltételeknek a teljesülése esetén jöhet létre. A vizsgálat minden esetben annak a terméknek a négyjegyő HR-vámtarifaszámával kezdıdik, amely esetében meg kell állapítanunk a származást. A HR-vámtarifaszám a lista elsı oszlopában található. Minden árutípus megtalálható a listában, áruosztályok és árucsoportok szerinti bontásban. A második oszlop az áruk leírását tartalmazza. Ebben az oszlopban található a termékre vonatkozó általános meghatározás. A származási szabályok alkalmazásánál döntı fontosságú a termék vámtarifaszámának nyomon követése. Ennek meghatározásához célszerő a TARIC-ot alkalmazni, nem pedig a minimális mőveleteket tartalmazó lista áruleírásait. A harmadik és negyedik oszlopban a származási szabályok találhatók, amelyek a származással nem rendelkezı anyagok és alkotórészek kielégítı 15

megmunkálási és feldolgozási feltételeit hatarozzak meg a származó helyzet elérésére. A harmadik és negyedik oszlopban található mőveletek közötti sorrend nincs meghatározva. A gyakorlatban azonban ajánlatos a negyedik oszlopban található mőveletek vizsgálatával kezdenünk, mivel azok teljesülése mindig könnyebben ellenırizhetı. A harmadik oszlop az elıbbihez képest ugyanis bonyolultabb mőveleteket tartalmaz, így ennek ellenırzése csak a negyedik oszlop beli mőveletek vizsgálata után ajánlott. A lista alapvetıen a következı fontosabb származási szabályokat tartalmazza: - vámtarifaszám váltás - értékkalkuláció - vámtarifaszám váltás és az értékkalkuláció kombinációja Az elsı lépés tehát minden esetben a helyes vámtarifaszám megállapítása. Második lépésben meg kell határoznunk, hogy a lista melyik részén található a termékünk. Harmadik lépésben pedig meg kell vizsgálnunk a származási szabályt, hogy pontosan megállapíthassuk, hogy származással rendelkezı termékkel állunk-e szemben vagyis hogy teljesülnek-e a kielégítı feldolgozás és megmunkálás feltételei a származó helyzet elnyeréséhez. A harmadik és negyedik oszlopban található feltételek értelemszerően csak a származással nem rendelkezı anyagok esetén mérvadóak. Ez logikusan hangzik, mivel a származással rendelkezı termékeknek már bizonyított a származásuk, és nem szükséges, hogy ezért feldolgozáson vagy megmunkáláson essenek át. A gyakorlatban azonban újra és újra elıfordul, hogy származó anyagok esetén is teljesen szükségtelenül - vizsgálják a minimális szintő kezelések teljesülésének feltételeit. 3.3. Vámtarifaszám váltás A pozícióváltás kritériumának teljesülése olyan vámtarifaszámmal rendelkezı termék elıállítását jelenti, amely vámtarifaszáma különbözik az annak gyártása során felhasznált származással nem rendelkezı anyagok és alkotórészek vámtarifaszámától. A legfontosabb szempont tehát, hogy valódi gyártási folyamatról legyen szó. Ezt azt jelenti, hogy egy termék továbbértékesítéséhez elvégzett, a termék funkciójában változtatást nem okozó mőveletek sosem vezethetnek akkora értéknövekedéshez, hogy ezek által származást nyerhessen egy 16

termék.az elıállítás fogalma alapján tehát feltételezzük, hogy legalább a kielégítı feldolgozási és megmunkálási eljárásokon át kell esnie a terméknek. Akkor beszélünk pozícióváltásról, ha a származás nélküli alapanyag vámtarifaszámának elsı négy számjegyében legalább egy számjegy megváltozott a késztermék vámtarifaszámának elsı négy számjegyéhez képest, és ez a változás a gyártásnak köszönhetıen következett be. Nincs jelentısége, hogy melyik számjegy és hogyan változott. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy vámtarifaszám utolsó hat számjegyében bekövetkezett változás nem számít pozícióváltásnak. Ennek magyarázata, hogy a Harmonizált Nomenklatúra a gyártási folyamatoknak megfelelıen épül fel, ennél fogva a termék korrekt besorolása fontos és döntı szerepet játszik az elıkészítési munkálatokban. A származás nélküli alapanyagok besorolásától el lehet tekinteni, és elegendı annak kizárása, hogy ezek és az ebbıl elıállított termék vámtarifaszáma eltérnek egymástól. A származással rendelkezı alapanyagok esetében viszont teljesen szükségtelen a vámtarifaszám vizsgálata. 3.4. Értékkalkuláció Ebben a származási szabályban arra történik utalás, hogy a származás nélküli alapanyagok értéke nem haladhatja meg a késztermék gyártelepi árának bizonyos százalékát. A gyakorlatban gyakran adódnak problémák az érték fogalmának értelmezésével kapcsolatban. A származás nélküli anyagok és alkotó elemek értéke a behozatal idıpontjáig felmerülı vámérték. Ennek a gyártó számára kedvezı értelmezésnek azonban csak akkor lesz gyakorlati jelentısége, ha közvetlenül importálja a származással nem rendelkezı árut, és a termék vámértéke is ismeretes elıtte. Amint a gyártó ezeket az alkotó részeket egy EU beli közvetítıtıl szerzi be, valószínősíthetı, hogy az eladó nem fogja megosztani vele az áru vámértékére vonatkozó információkat. Ebben az esetben nem marad más lehetıség, mint a közvetítınek fizetendı összeg alapján kiszámítani ezt az értéket. A preferenciális kalkuláció szempontjából elengedhetetlen, hogy olyan programok segítségével határozzák meg az anyagok és alkotóelemek értékét, amelyek egy átlagárral dolgoznak. Ennek oka, hogy a termékek valós árai bár kereskedelmi szempontból helytállóak nem mindig felelnek meg a származási protokoll elıírásainak. 17

A gyártelepi ár alatt azt az árat értjük, amelyet a gyártónak a gyártelepen fizettek, akinek a vállalkozásában az utolsó feldolgozás illetve megmunkálás bekövetkezett, feltéve hogy ez az ár a felhasznált összes anyag és alkotó elem árát tartalmazza, és mentes minden belföldi adótól, amely visszaigényelhetı illetve amelyet már visszaigényeltek. (Mikolay, 2004) Ez az ár számos olyan költséget tartalmaz, amelyet ténylegesen a gyártó visel. A származás vizsgálatánál a ténylegesen fizetett és a konkrét ügyletre vonatkozó gyártelepi ár a mérvadó. A kedvezményes árakkal készített kalkuláció nem kellıképpen megbízható. A gyártók gyakran akár 40%-os rabattot is hajlandóak nyújtani, hogy bejussanak a kedvezményes vámtételeket biztosító partnerországok piacaira. Ennek következtében, a partnerország vevıi a magas rabatt miatta nem egy kedvezményes származással rendelkezı terméket vásárolnak meg, hanem egy olyan terméket, amelyre harmadik ország vámtétele vonatkozik a behozatalnál. Ugyanazon ország vevıinek az elıbbi kedvezményes termékek minden további nélkül értékesíthetı származó termékként, mivel a számlán egy magasabb gyártelepi ár szerepel, aminek köszönhetıen teljesülnek a listás szabályok. A külkereskedı elıtt nyitva áll mindkét lehetıség: a vevınek alacsony szintő rabattot biztosítani illetve kedvezmény nélkül értékesíteni az árut, származó termékként, vagy nem származó terméket értékesíteni versenyképes áron. Elıfordulhat, hogy egy harmadik országbeli vámtétel olyan alacsony, hogy az importır nincs ráutalva arra, hogy származó terméket importáljon. Ebben az esetben nagyobb hasznot remélhet azon, ha lemond a harmadik országban igénybe vehetı kedvezményes vámtételrıl és ezt rabatt nyújtásával kompenzálja. 3.5. Általános tolerancia Alapvetıen a származási szabályok és a minimális mőveleteket tartalmazó lista kritériumai a mérvadók a származás vizsgálatánál. Amennyiben nem teljesülnek ezek a szabályok, nem vehetık igénybe a kedvezményes vámtételek az export során. Az általános tolerancia azonban a listás szabályoktól eltérıen nem szab egyéb feltételeket a származás nélküli anyagok és alkotó elemek beépítésének, mint hogy ezek nem haladhatják meg a termék gyártelepi árának 10%-át. A szabályt úgy kell értelmezni, hogy az általánosan elfogadott 60-40% származó nem származó termékösszetételhez képest a nem származó 18

anyagok aránya 10%-kal magasabb lehet. Ez a szabály bizonyos mértékben hasonlít az értékkalkuláció szabályára. A különbség az, hogy az általános toleranciánál egységesen 50% lehet a beépíthetı nem származó anyagok aránya, az értékkalkulációs szabály esetében viszont termékenként eltérı mértékő. Vannak olyan termékek is, amelyek esetében nem az értékkalkuláció szabálya, hanem a vámtarifaszám váltás a kielégítı megmunkálás illetve feldolgozás feltétele. Ha azonban az általános tolerancia alkalmazása mellett dönt a vállalat, akkor bármely termékre alkalmazhatja a szabályt. 4. A származás igazolása a pán-euró-mediterrán rendszerben 4.1. EUR-MED az új származási igazolás A pán-euró-mediterrán kumuláció által származást nyert termékeket, a mindenkori származási szabályoknak megfelelıen kell igazolni, hogy ellenırizhetı legyen a kumuláció feltételeinek teljesülése az elıállításban résztvevı országok és a célország között. Ezért az eddig érvényben lévı származási igazolások mellett EUR.1 szállítási bizonyítvány és a számlanyilatkozat új származást igazoló okiratok kerültek bevezetésre: az EUR-MED szállítási bizonyítvány és az EUR-MED számlanyilatkozat. Az új származási igazolások csak egyetlen dologban térnek el a régiektıl: kötelezıen fel kell tüntetni rajtuk a kumulációhoz felhasznált termékek adatait. EUR-MED származási igazolást kiállítása szükséges akkor, ha az exportır igénybe vette a pán-euró-mediterrán kumulációt az exporttermék származó helyzetének elérésére. Olyan esetekben, amikor nem került sor ilyen típusú kumuláció alkalmazása, továbbra is elegendı a régi típusú származási igazolás kiállítása. Sıt, azokban az esetekben, amikor nem teljesülnek a pán-euró-mediterrán kumuláció feltételei, kötelezı a hagyományos származási bizonyítványt kiállítani. 19

4.2. Az EUR MED kiállításának elınyei Mind az EUR-MED, mind pedig az EUR.1 származási igazolások vámmentes illetıleg csökkentett vámtétellel történı behozatalt tesznek lehetıvé a pán-euró-mediterrán zóna országaiba, tehát közvetlenül nem játszik szerepet, hogy mely okirattal igazolják az áru származását. Az EUR-MED származási igazolásnak abban az esetben van jelentısége, amikor az áru nem marad az elsı célországban, hanem továbbítják a pán-euró-mediterrán zóna egy másik országába. Ugyanis ha az áru elsı célországba való exportjához egy hagyományos típusú származási igazolást állítottak ki, akkor a további célországokba való értékesítéshez már nincs lehetısége az exportırnek az EUR-MED típusú szállítási bizonyítvány kiállítására. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a második importır országban nem vehetık igénybe vámkedvezmények, csakis akkor, ha az árut már az elsı célországba is az EUR-MED típusú szállítási bizonyítvánnyal továbbították. Ebbıl a szemszögbıl nézve kézenfekvı, miért jelent elınyt a vállalatoknak, ha beszállítóik az EUR-MED típusú szállítási bizonyítványt állítják ki. Fordított esetben is igaz: ha egy beszállító érdekeivel ellentétben áll, hogy termékét vevıi továbbértékesítsék a pán-euró-mediterrán zóna tagországaiba, akkor a hagyományos származási igazolás kiállításával kizárhatja a lehetıséget, hogy vevıi igénybe vegyék a kumuláció nyújtotta lehetıségeket export ügylet esetén. 4.3. Beszállítói nyilatkozat kiállítása Az, hogy a hogyan kell kiállítani a beszállítói nyilatkozatot, attól függ, hogy milyen célt szolgál. Amennyiben a beszállítói nyilatkozat egy EUR-MED szállítási bizonyítvány kiállítását hivatott igazolni, akkor egy kiegészítı megjegyzés szükséges, mivel az EUR-MED szállítói igazolás kiállításának feltétele a pán-euró-mediterrán kumuláció. Egy exportır csak abban az esetben tudja ezt kiállítani, ha rendelkezik a szükséges információkkal az árucikk elıállítása során felhasznált alapanyagokról és alkotórészekrıl. Ehhez azonban kiegészítı információkra van szüksége a beszállítóitól. A beszállítói nyilatkozat alapján ki kell derülnie, hogy alkalmaztak-e pán-euró-mediterrán kumulációt az áru elıállítása során. A hagyományos formában kiállított beszállítói nyilatkozat ebben az esetben nem nyújt elegendı információt. A beszállítónak a következı kumulációra vonatkozó megjegyzést is csatolnia kell: 20

Kijelentem, hogy : - kumuláció alkalmazására került sor a következı országgal/országokkal - nem került sor kumuláció alkalmazására A szabályok megváltozásának megfelelıen új őrlapok kerültek kiállításra, amelyek tartalmazzák a fenti kiegészítést. Amennyiben olyan őrlapok kerülnek felhasználásra, amelyek még nem tartalmazzák az említett szövegrészt, kiegészítı megjegyzést lehet tenni az őrlapon illetıleg egy mellékelt lapon. Az olyan beszállítói nyilatkozatokon, amelyek egy korábbi idıpontban kerültek kiállításra, utólag is tehetı kumuláció alkalmazására vonatkozó kiegészítı megjegyzés, amennyiben az egyértelmően hozzárendelhetı a kiállított beszállítói nyilatkozathoz (ez a veszély hosszú távú beszállítói nyilatkozatok esetében áll fenn). Amennyiben hiányzik az ilyen típusú megjegyzés a beszállítói nyilatkozatról, nem állítható ki EUR-MED típusú szállítói igazolás. Amennyiben a beszállítói igazolás hagyományos származási nyilatkozat kiállítására szolgál, nem szükséges kumulációra vonatkozó megjegyzés csatolása, mivel a hagyományos típusú származási nyilatkozat kiállításának nem feltétele a pán-euró-mediterrán kumuláció alkalmazása. Tehát egy exportırnek, aki EUR 1 szállítói nyilatkozattal igazolja áruja származását, nincs szüksége további információkra a beszállítóitól. Ennek megfelelıen nem szükséges a kumulációra vonatkozó megjegyzés csatolása, ez a rész az őrlapon üresen maradhat, illetve régi típusú őrlapoknál teljesen el is maradhat. Abban az esetben sincs szükség a kumulációra vonatkozó megjegyzésre, ha a beszállítói nyilatkozat egy származási bizonyítvány kiállításához szükséges. Ha a beszállító elıtt nem ismert a vevı szándéka a beszállítói nyilatkozattal, akkor ajánlott tájékozódnia. Amennyiben több lehetıséget is nyitva szeretne hagyni vevıje elıtt a beszállító, akkor javasolt kumulációra vonatkozó megjegyzést csatolni a beszállítói nyilatkozathoz. 21

4.4. Hogyan határozható meg, hogy sor került-e kumuláció alkalmazására? Ha kereskedelmi árura vonatkozik a beszállítói igazolás, amit a vevı nem saját maga munkált meg vagy dolgozott fel, akkor a beszállítótól kell kérnie a kumulációhoz szükséges információkat. Ha olyan áruról van szó, ami további megmunkáláson vagy feldolgozáson esik át, akkor a vevınek ellenıriznie kell, hogy felhasználtak-e pán-euró-mediterrán kumulációt. Alapvetıen a következı szabály érvényes: csak akkor alkalmazható pán-euró-mediterrán kumuláció, ha a termék elıállításánál a pán-euró-mediterrán zóna egy másik országából származó alapanyagok vagy félkész termékek alkalmazására került sor. A vevınek három dolognak kell utánanéznie. Elsı lépésben meg kell vizsgálnia az általa felhasznált alapanyagok és alkotórészek származását. Amennyiben csak a Közösségbıl származó alapanyagokat és alkotó részeket használt fel (és a beszállítói nyilatkozatok is alátámasztják ezt) akkor nem alkalmaztak kumulációt. Abban az esetben sem került sor kumuláció alkalmazására, ha olyan országokból származó alapanyagokat vagy alkotó részek kerültek felhasználásra, amelyek nem tagjai a pán-euró-mediterrán zónának. Ha azonban a pán-euró-mediterrán zóna országaiból származó alapanyagok vagy alkotó részek is felhasználásra kerültek az elıállítás során, akkor a következık alapján kell eljárni, hogy kiderüljön, alkalmaztak-e kumulációt. Ebben az esetben az kell elıször megvizsgálni, hogy az áru elıállításában résztvevı országok és a célország között létezik-e preferenciális megállapodás, amelynek származási protokolljai megfelelnek a pán-euró-mediterrán származási protokolloknak. Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor nyilvánvalóan nem került sor kumuláció alkalmazására. Ha viszont létezik egy érvényes preferenciális megállapodás az elıállításban résztvevı országok és a célország között, akkor meg kell vizsgálni, hogy a pán-euró-mediterrán protokollban lefektetett megmunkálási és feldolgozási szabályok teljesültek-e az eladó által, illetve hogy szükséges-e pán-euró-mediterrrán kumuláció ahhoz, hogy ezek a szabályok teljesüljenek. Ha teljesültek az eladó által a megmunkálásra és feldolgozásra vonatkozó kritériumok, akkor nem használtak fel kumulációt a származó helyzet elérésére. 22

Ha kumuláció alkalmazására került sor, akkor azt minden esetben fel kell tüntetni az EUR-MED szállítói igazoláson vagy a beszállítói nyilatkozaton. A fentiek alapján látható, hogy pán-euro-mediterrán kumuláció tehát egy olyan kisegítı lehetıség, amit akkor használhatunk, amikor normális esetben nem teljesülnének a származási szabályok. V. A kumulációs zóna létrehozásának jelentısége 1. Gazdasági szempontok A regionális integrációk egyik legfontosabb hatásaként tartják számon a kereskedelemre gyakorolt hatást. Az elsıdleges a kereskedelem teremtés hatása, vagyis hogy valamely területen a hazai termelést nála olcsóbb import váltja fel, illetve más esetekben versenyképessé válik az exportpiacon. Tehát ezáltal a megnı a kereskedelmi kapcsolat az érintett országok között, ami minden résztvevı ország számára jövedelem-növelı tényezı. Ezzel párhuzamosan lép fel a vámok leépítésének másik következménye a kereskedelemelterelés. E miatt a harmadik országok olcsóbb, de a hazai fogyasztók számára vámokkal növelt áru terméke helyett az integrációban részes országok valójában drágább terméke irányába tereli a kereskedelmet. A hatása ez által jövedelem-csökkentı. (Szigetvári, 2002) Szintén az alapvetı elınyök közé tartoznak a méretgazdaságosság jelentette elınyök. A piac növekedésével párhuzamosan megnı a termelési volumen kihasználtságának lehetısége, ami az egységre esı költség csökkenését vonja maga után. A regionális integráció megteremti azt a piacnagyságot, amit a bizonyos termékek elıállításához szükséges technológiai- és versenyfeltételek megkívánnak. Ez a hatás különösen a kisebb, szők belsı piaccal rendelkezı országok esetében számottevı, de a tıke-intenzív termelési ágakra, szolgáltatásokra és az infrastrukturális hálózatokra gyakorolt pozitív hatása is jelentıs. (Szigetvári, 2002) Az Európai Uniónak már régen célja, hogy felvehesse a versenyt az USA gazdasági hegemóniájával, Kína gyors fejlıdésével. Ez csak akkor lehetséges, ha nı a belsı piac. Ennek az egyik eszköze az Európai Unió újabb tagállamokkal való bıvítése. A bıvítés önmagában 23

nem elegendı, hiszen rá kell bírni az egyes országok gazdálkodóit, hogy szükségleteiket egymástól, és ne úgynevezett harmadik országokból szerezzék be. Ha sikerül megvalósítani, akkor erısebb piaci erıt fog képviselni együtt a 41 ország, mert a szabályozás az egyes államok vállalatainak beszerzését, kereskedelmét egymás felé fogja terelni. A kumulációs övezet szabályainak másik jótékony hatása, hogy harmadik országból érkezı áruk nem kerülhetnek be az övezetbe vámmentesen vagy vámkedvezménnyel. (Fesselné, 2005) A kumulációt lehetıvé tevı megállapodások az egész világgazdaságra jótékony hatással vannak. Egy francia vállalatnak nem kell lemondania az olyan importról sem, amely azokból az országokból érkezik, amelyekkel nincs semmiféle kedvezményekre vonatkozó megállapodása az EU-nak, csak arra kell ügyelnie a beszállítók kiválasztása során, hogy lehetıleg olyan országból is importáljon, amely országgal kumulációra vonatkozó megállapodást kötött. Ez nem csak a kumulációban résztvevı országok gazdaságának kedvez, hanem az egész világgazdaság profitálhat belıle, hiszen nem csökken a gazdasági kapcsolatok intenzitása olyan országok között sem, amelyek nem biztosítanak semmiféle kedvezményeket egymás számára. Az Unió közben egyre nagyobb befolyásra tesz szert a világkereskedelemben, a Mediterráneum országai pedig ezáltal hosszú távon is könnyebben bekacsolódhatnak a világkereskedelembe. A lehetıség, hogy a kielégítı feldolgozási és megmunkálási mőveletek vizsgálatánál az egy országon belül végzett mőveletek összeadhatók egymással, tovább erısíti a Közösség tagállamainak gazdasági együttmőködését. Versenyelınyt jelent a világban az Unió vállalkozásai számára, hogy bármelyik tagállamban elvégzett mőveletet beszámíthatják termékük származóvá tételéhez. Ez az együttmőködés jótékony hatással van a makrogazdasagi mutatókra és a tagállamok egymás közötti kereskedelmi mérlegeire is. 24

2. Demográfiai, politikai kihívások A Mediterráneum azonban nem kizárólag, sıt, mint láthattuk, nem elsısorban a gazdaság és a kereskedelem területén fontos az Európai Unió számára. A nemzetközi politikai változások hatására is egyre világosabbá válik, hogy a régió olyan biztonságpolitikai kockázati tényezıt jelent, amely bár nem közvetlen katonai fenyegetésben testesül meg, mégis számos területen hat az Unió jövıjére. A déli mediterrán országok népességnövekedése világviszonylatban is magas, a gazdasági növekedés ugyanakkor elmaradt ettıl az elmúlt évtizedben. Mindez a legtöbb országban magas munkanélküliséget, az életkilátások romlását, a szélsıséges csoportok erısödését és növekvı migrációs nyomást eredményez, melynek elsırendő célpontja az Európai Unió. (Szigetvári, 2002, p 81) Veszélyérzetet kelt az iszlám fundamentalizmus jelensége is. Bár jelenleg a mediterrán országok egyikében sincs meghatározó szerepe a fundamentalistáknak, a szélsıséges szervezetek akciói és az uniós országokban élı muszlim közösségek radikalizálódásának lehetısége komolyan nyugtalanítja az európai országok közvéleményét. Számos további tényezı jelent még közvetlen vagy közvetett biztonsági kockázatot az Unió számára. Ezek közé tartozik a vízforrások korlátozottsága az egész régióban, politikai természető konfliktus egyes országok között, a nemzetközi bőnözés és a kábítószerkereskedelem terjedése, valamint a környezetszennyezés növekedése. (Szigetvári, 2002, p 94.) 25

VI. A származás jelentısége az Eaton vállalati politikájában 1. Bevezetés Az Eaton Fluid Power GmbH a Daimler AG több gyárának is beszállítója. Egy olyan nagy világcégnek, mint a Daimler kiemelt figyelmet kell fordítania arra, hogy származó árucikkeket állítson elı. Ennek egyik oka, hogy a vállalat által értékesített személygépkocsik magasan pozícionált luxuscikkek, amelyeknél elsı számú szempont a minıség, a megbízhatóság, az egyediség, a kényelem és a biztonság. Ezt garantálja a német autógyártás több évtizedre visszanyúló története és a mindenki által jól ismert német precizitás, pontosság. A másik fontos szempont, hogy a Daimler cég évente több millió személygépkocsit értékesít a világ különbözı országaiba, így létfontosságú kérdés, hogy a vállalat termékei milyen származással rendelkeznek, és hogy ez a származás igazolható legyen. Az ár a termék egyik legfontosabb ismertetı jele, ennél fogva kiemelkedı szerepet játszik egy cég marketing stratégiájának kialakításában. Számos tényezıtıl függ, hogy egy termék eladható-e azon az áron, amit a gyártói kapni szeretnének érte. Export- és importtermékek esetén további tényezık lépnek fel, amelyek megnehezítik a vállalat dolgát az ár kialakítása során. A külpiacokon megszerezhetı nyereség elérését és az exportırök várakozásait számos elıre nem látható tényezı befolyásolja, exportügyletek esetén az importır országában fizetendı vám mértéke azonban mindenképpen egy fontos szempont ezek közül. Az exportır a preferenciális megállapodások nyújtotta lehetıségek maximális kihasználásával csökkentheti az importır országában jelentkezı terheket. Az így megszerzett elınyt a termék árának kialakításánál is kamatoztathatja, ezért elmondhatjuk, hogy egy a vámkedvezmények megszerzésére hangsúlyt fektetı vállalat bizonyos mértékig elınyt élvezhet a piacra lépésnél. A Daimler AG esetében is hasonlóképpen mőködik. A cég sokkal kedvezıbb áron tudja értékesíteni termékeit olyan országokban, amelyekkel kedvezményes vámtételre vonatkozó egyezményt kötött az Európai Unió, hiszen ennél fogva olcsóbb áron juthatnak hozzá a partner ország fogyasztói a valójában a versenytársakénál drágább termékhez. Tételezzük fel, hogy a cég Törökországba szeretne autókat eladni. Az 1995-ben kötött vámszerzıdésnek köszönhetıen létre jött a vámunió az Európai Unió tagállamai és 26

Törökország között, ezen kívül mindkét ország tagja a pán-euró-mediterrán kumulációs övezetnek. Egy törökországi cég ajánlatkérésére Németország vám tekintetében kedvezıbb árajánlatot tud tenni, mint az USA, amelynek nincs kedvezményes vámtételre vonatkozó megállapodása Törökországgal. Az ajánlati ár természetesen számos más tényezı függvénye, de az egyszerőség kedvéért a vámtételeken kívül tekintsünk most minden más feltételt konstansnak. Egy olyan paritás estén, ahol az eladó a vámfizetı ilyen paritás a DDP -, Németország alacsonyabb árat fog tudni ajánlani a vevınek, mint az USA, mivel a termékére alacsonyabb vámtétel vonatkozik. A két ajánlati ár közötti különbség tehát nem megy a német vállalat által kalkulált árrés rovására, hanem az ország termékeire vonatkozó vámkedvezménybıl táplálkozik. Ugyanez a helyzet egy olyan esetben, ahol a vevıt terheli a vámfizetési kötelezettség. Németország akkor is versenyképesebb pozícióval bír, mint az USA, ha magasabb árajánlatot tesz, mert a német vételárra alacsonyabb vámtétel vonatkozik, így az még vámfizetés után is alacsonyabb lesz, mint az USA-beli vételár. Természetesen nagyban függ az áru természetétıl, hogy mekkora hányadát teszik ki a vételárnak a vám- és adókötelezettségek. Egy több tízmillió forintos személygépkocsi esetében ez a tétel azonban már elég tekintélyes összegnek minısül ahhoz, hogy versenyelınyt illetve - hátrányt jelentsen a piacon. Ha pedig mindezt nagy volumenben éves szinten- tekintjük, látható hogy még inkább megnı a fizetendı vám mértékének jelentısége. Ahhoz azonban, hogy a vállalat szert tegyen erre az elınyre, igazolnia kell a kedvezményes származást. Ezekre az okokra vezethetı tehát vissza, hogy a Daimler AG vállalatpolitikájában elsıdleges szerepet játszik a származó termékek gyártása. Két módja van annak, hogy egy termék származó helyzetet érjen el egy országban. Az egyik, hogy a termék teljes egészében az adott ország területén jön létre vagy állítják elı. Ha azonban az elıállítás során más országokból származó anyagokat és alkotó részeket is felhasználnak, akkor kielégítı megmunkálásban vagy feldolgozásban kell részesülnie az exportterméknek ahhoz, hogy származóvá váljon. Egy személygépkocsi esetén nehezen kivitelezhetı, hogy minden egyes anyagot, alkotó elemet, egy országon belül szerezzenek be, továbbá hogy minden egyes munkafolyamatot belföldön végezzenek el. Ha lenne is rá lehetıség, akkor sem biztos, hogy anyagi szempontból megérné a vállalatnak ez a gyakorlat. Az egyre élesedı verseny az autóiparban - hogy a megszokott minıség mellet minél 27

alacsonyabb áron szerezzék be a termékeikhez szükséges alkotó részeket - nagy terhet helyez a cégek vállára. Gyakorlatilag lehetséges, hogy olyan vállalat is beszállítói pozícióba kerüljön, amely a versenytársakhoz viszonyítva az átlagnál magasabb áron állítja elı termékeit, garantálnia kell azonban, hogy árait folyamatosan csökkenti az idı elırehaladtával. Ezt a tényezıt már az üzleti kapcsolat kezdetén számításba kell vennie egy cégnek, ha a versenytársak elıtt szeretne járni. A kiélezett verseny kedvez a globalizáció vívmányainak és arra sarkallja a vállalatokat, hogy beszerzéseiket olyan országokból intézzék, ahol az olcsó munkaerı illetve az olcsó alapanyagárak miatt kedvezıbb áron tudják elıállítani az adott terméket. 2. Beszállítói kritériumok A kumuláció, mint afféle korrekciós lehetıség, tehát lehetıvé teszi a termék gyártói számára, hogy szert tegyenek a nemzetközi munkamegosztásból származó elınyökre, s közben termékük megırizhesse származását. Természetesen ezekkel a kiigazításokkal a folyamat legvégén álló exportır is élhet, azonban az ı esetében nem elég biztonságos a kumuláció alkalmazása. Minél nagyobb értékő ugyanis egy termék és minél bonyolultabb felépítéső, annál nagyobb a kockázat, hogy a vámfizetésnél az importáló országban nem teljesülnek a kedvezményes származás feltételei. Ezért a Daimler AG a beszállítói kiválasztásánál egyik legfontosabb szempontként tarja számon, hogy német származású termékhez jusson. Amennyiben a megfelelı beszállítók kiválasztása által - garantált az exportra kerülı személygépkocsik német származása, a Daimlernek nem kell gondot fordítani az esetleges kalkulációk elvégzésére, elegendı, ha a bizonyos idıközönként bekéri a beszállítói nyilatkozatokat. A beszállítói nyilatkozatok kiállítása nem kötelezı, jelentıségénél fogva azonban, egyre inkább általánossá válik az üzleti életben. Ha komoly versenyelınyt nem is jelent, mindenképpen elmondhatjuk, hogy versenyhátrányból indul az a cég, amely nem tudja vevıi rendelkezésére bocsátani a szükséges dokumentumokat. A nagy világcégek tehát arra törekednek, hogy termékeik lehetıleg komplikációk nélkül, nagy biztonsággal elnyerjék a származást. Mivel a beszállítói lánc végén foglalnak 28

helyet, kedvezı alkupozícióban vannak, ık tehetnek szert a legnagyobb nyereségre a folyamat részvevıi közül. A beszállítói lánc legkisebb cégei általában egyszerőbb felépítéső alkatrészeket gyártanak, emellett fokozottan ügyelniük kell ara is, hogy származó terméket értékesítsenek, így csak korlátozott lehetıségek állnak rendelkezésre számukra, hogy profitot realizáljanak. A fentiek alapján összefüggéseiben látjuk, hogy miért bír olyan nagy jelentıséggel az Eaton esetében, hogy németországi származású terméket állítson elı. Ahhoz azonban, hogy a megengedett korrekciós lehetıségek eszköztárát kiaknázhassa, azt is figyelembe kell vennie, hogy a cég vevıje, a Daimler melyik országba kíván autókat eladni. A pán-euró-mediterrán kumuláció lényege abban áll, hogy az általánosan elfogadott 60-40%-os származással rendelkezı és származással nem rendelkezı arányon felül termékünk bizonyos százalékban általában 10% -15 % - tartalmazhat származással nem rendelkezı anyagokat és alkotó elemeket, illetve a nem származó anyagok kielégítı megmunkálás illetve feldolgozás esetén elnyerhetik a származást. Ha ez a termékhányad olyan országból származik, amely országok között létezik egy a kumulációt lehetıvé tevı egyezmény, akkor jóváírhatjuk származó anyagként, ezzel kedvezıbb helyzetbe hozva termékünket. Mivel a pán-euró-mediterrán zónán belül diagonális kumuláció mőködik, nem származó alkotó részek származóként való elszámolásának feltétele, hogy minden a folyamatban résztvevı ország szerzıdésben álljon egymással. 3. A kumuláció lehetıségének mérlegelése Az importır országok ismeretének függvényében tervezheti meg az Eaton az esetleges kumulációját. Az Eaton termékei esetében a gyárak, amelyekbe az Eaton értékesít az USAba, Törökországba és az Egyesült Arab Emirátusokba, Dubai-ba exportálnak gépkocsikat. Az Amerikai Egyesült Államokkal nincs megállapodása ez Európai Uniónak, így ebbıl a szempontból teljesen közömbös, hogy az USA-ba exportált autók származó termékek-e. Az Unió és Törökország között azonban vámuniós megállapodás áll fenn, továbbá Törökország is tagja a pán-európai-rendszernek. Ebbıl következik, hogy amennyiben a termék igazoltan közösségi származású, kedvezményes vámtétel alá esik. Az Egyesült Arab Emírségek és az Unió között egyoldalú megállapodás áll fenn, amely célja, hogy támogassa a készáruk és a feldolgozott mezıgazdasági termékek fejlıdı országokból az Unióba történı exportját. Ebben 29