Az eredeti angol Miniature Babydoll Southdown egy ősi, kedves, mackós arcú juhfajta. Alacsony marmagassága miatt az aprótermetű southdown a gyümölcsösök és szőlőültetvények számára kiválóan alkalmas mint gyompusztító, mivel alacsony marmagasságával nehezen éri el a nála magasabb faágakat vagy a lugaskezelésű szőlőt. Apró körmeivel segít megtörni a talaj felszínét annak tömörítése nélkül. A hegyvidéki területeken könnyedén mozog fel- és lefelé egyaránt, és jóval korábban odaereszthető, mint ahogy gépekkel az lehetséges lenne. Nem csupán szerves alternatíváját kínálja a vegyszereknek és a drága kaszálási műveleteknek, de trágyájával segít a talaj termékenységének javításában is. Fotó: Toldi Gyula Kasmír minőségű gyapjú Az apró termetű southdown általában fehér bundát növeszt, azonban van fekete és barna színváltozata is. Mindkét ivarra jellemző a sutaság. A kosok súlya átlagosan 80-100 kg, míg az anyáké 50-80 kg. Marmagasságuk csupán 45-60 cm. Könnyen kezelhető, nyugodt, nem agresszív állatok. Nyugtató hatással vannak más háziállatokra is, viszont fokozatosan kell azokkal 1. oldal (összes: 6)
összeszoktatni őket. Anyai tulajdonságaik nagyon kedvezőek, gyakran nevelnek ikreket, sőt hármas ikreket is. Szezonon kívül is ivarzanak. Fedett helyre szükségük lehet, de csak olyan mértékben, hogy huzatmentes, száraz helyen tudjanak pihenni. Az ellési időszakban célszerű pár napig elkülönítve, úgynevezett fogadtatóban tartani az anyát és bárányát. A fajtastandard Az Olde English Babydoll Southdown Sheep szabványát közvetlenül az angol Southdown Sheep Society alapján közöljük. Ez a szabvány az eredetinek megfelelőjeként csupán annyiban változott, hogy a külső megjelenésben lehetővé tette a színek más változatait is. Fej: széles és egyenes a fülek között. Arc: rövid a szemtől az orrig. Szem: nagy, fényes és kiemelkedő. Fül: közepes méretű és rövid, oldalt- és előreálló, fedőszőrökkel borított. Nyak: az alapjánál széles és jól izmolt. Végtagok: a lábak rövidek, egyenesek, szabályos állásúak. Vállak: jól izmoltak, feszesek. Mellkas: széles és mély. Hát: széles és hosszú. Far: terjedelmes és jól izmolt. Bőr: finom, szürke, világosrózsaszín, tört fehér, sötét tónusú vagy fekete színű. Gyapjú: finom, sűrű, kellő hosszúságú, az egész testet fedi, a végtagokon csánkig és térdig, majd egészen az arci részig, de nem borítja a szem környékét és az orrhátat. Színek: minden szín elfogadott, és lehet tarka is. Kizáró okok: finom fülek, rózsaszín orrnyílás, fehér, lapos körmök, szarvkezdemény vagy szarvak, Ramszesz-orr, ráncoltság a felnőtt egyed testén, bármilyen keresztezésre utaló jel megléte, kifordított szemhéjak. Gondozása hasonló, mint a többi juhfajtáé, beleértve a vakcinázást, a körömkezelést és a nyírást is. Ez utóbbit évente egyszer, tavasz elején ajánlott elvégezni. Ha elég nagy területen tudnak legelni, a körmölést elég évente kétszer megejteni, tavasszal a kihajtás előtt és ősszel, a legelőről behajtás után, de a körmök állapotát folyamatosan figyelni, ha szükséges, kezelni kell. A féreghajtást évente legalább kétszer, de a legeltetési idényben ajánlott inkább havonta elvégezni. A féreghajtó szereket hatóanyaguk szerint váltakozva alkalmazzuk. Célszerű a kezeléseket megelőzően bélsármintát küldeni az illetékes laboratóriumba, így eredményesebben tudunk védekezni az aktuális belső élősködők ellen. Ősi fajtaként jobban ellenáll a büdössántaságnak és a parazitáknak, mint más juhfajták. A gyapjú rövid, tűzött és finom, 19-22 µ szálvastagságú, ami a kasmír minőségi osztályba sorolható. 2. oldal (összes: 6)
Angliából Amerikába A southdown juhfajta az angliai Sussex megye déli lejtőin kialakult, egyik legrégebbi down (rövidlábú) juh. A XVIII. század vége előtti tenyésztési állapotukban már számos olyan tulajdonságuk volt, amelyek Angliában egyetlen más fajtára sem voltak jellemzőek. Nemesítésük során, annak eredményeként, előtérbe került az értékes, úgynevezett pecsenyehúsok arányának növelése, a hús ízletességének fokozása. Az angol tenyésztők ezeket a juhokat kettős célból tartották, ízletes húsa és finom gyapja miatt. A southdown az 1640-es években, az angol gyarmatokon tartott háziállatok között már jelen volt. Elsőként érkeztek a virginiai Jamestownba. A XVI. és a XVII. században Anglia igyekezett fékezni az amerikai gyarmati iparág megerősödését, ennek ellenére a telepesek hamar átcsempészték e juhokat Amerikába, ahol kifejlesztették annak gyapjúipari ágazatát. 1664-re már 10 000 juhot számláltak e telepeken. 1780-ban John Ellman kezdte el szabványosítani a southdown fajtát. Az 1790-es évek végén a southdown Anglia legfontosabb juhfajtája lett. Hazájában minden húsfajtába bevitték génjeit, és hozzájárultak más fajták kialakításához is, mint pl. a suffolk, hampshire, oxford, dorset down és shropshire. Később, 1824 és 1829 között kisebb tételekben John Ellman angol állományából került sor a minijuhok behozatalára az Egyesült Államokba. Az állomány 367 regisztrált tenyészetre nőtt, amely összesen már 111 000 juhot számlált. Az I. világháború következményeként jelentősen csökkent a létszám, de a II. világháború vége felé, a megnövekedett hús és húskészítmények iránti igény kikényszerítette a fajta terjedését. Az idők folyamán az élelmiszerek hűtése, így a hús tárolása is egyszerűbbé vált a technika, technológia fejlődésével. Korábban a kisebb állatok, méretüknek köszönhetően közkedveltek voltak, mivel egy család rövid idő alatt, veszteség képződése nélkül tudta azokat elfogyasztani. A villanyáram elterjedésével, a fagyasztószekrények megjelenésével ez a felfogás megváltozott. Ez egy kis lépés volt az önfenntartó családi gazdaságtól az egy termék előállítására specializálódott, nagy termelésű létesítmények felé. Az 1960-as évek során a feldolgozók már nagyobb méretű hasított testeket igényeltek, és a fogyasztói szokások is ebbe az irányba mozdultak el. Ennek érdekében pl. a kisebb testű juhokat a nagyobb új-zélandi southdown juhokkal keresztezték, hogy egy nagytestű amerikai southdownt hozzanak létre. Ezek a ma ismert, nagyobb testméretű southdown juhok. 3. oldal (összes: 6)
1990 körül Robert Mock kezdte el felderíteni az Egyesült Államokban a kistermetű juhokat, miután tudomást szerzett létezésükről. Hosszas kutatás után végül két kis állományt sikerült kialakítania az eredeti, kisebb típusú southdownból. Más tenyésztők az ország különböző részein találtak még ilyen típusú juhokat, így biztosítva e fajtának egyre nagyobb génállományát. Babydoll Southdownnak nevezték el ezeket, hogy megkülönböztessék őket a nagyobb marmagassággal jellemezhető southdowntól. Mindezen túl, egy nyilvántartást is létrehoztak, amelyben rögzítették e juhok adatait, biztosítva ez által a fajtatiszta tenyésztés feltételeit. Csak a két évnél idősebb, felnőtt egyedeket fogadták be e nyilvántartásba, hogy megítélhessék e fajtakörbe tartozásuk jogosságát. E feladatot az illetékes állatorvos látta el, aki igazolta az eredeti testalakulási normák és magasságok létét. Később létrehozták a fajta törzskönyvét. Időközben a létszám nőtt, amely kikényszerítette a babydoll southdown juh nyilvános, magasabb szintű szervezeti egységét és az állatok nyilvántartásának korszerűbb rendszerét. Ilyen előzmények után, 2003. június 10-én megalakult az észak-amerikai Babydoll Southdown Szövetség és Törzskönyvező Nonprofit Szervezet. A fajta eredményes tartásának feltételei Három oldalról zárt fészer, amely védi a juhokat és a bárányokat az időjárás szélsőségeitől, így az esőtől, a hótól és a széltől; figyelemmel kell lenni arra, hogy melyik irányból érkezik az uralkodó szél; a forró nyári hónapokban keresni fogják az árnyékot. 4. oldal (összes: 6)
Egy hektár jobb minőségű legelőn kb. 5 anyajuh és bárányai tartása javasolt, valamint erős, ragadozóbiztos kerítés, esetleg még őrző kutya, szamár vagy láma. Biztosítani kell a környezettel való ismerkedés lehetőségét. Biztosítani kell a széna és a gabona tárolására szolgáló helyiséget. Nyíráshoz kézi ollók, illetve nyírógépek, rekesztők (dránkák) szükségesek. Vödrök és juhspecifikus, laza állagú nyalósó, ásványi kiegészítők elengedhetetlenek. Rendszeres ellátás, féregtelenítés, évenkénti nyírás és védőoltások elvégzése. Ajánlott minél több időt tölteni a juhok között, így képesek lesznek még pórázon vezetve is élvezni az emberek közelségét. Tiszta víz mindig legyen a juhok előtt. A nyalósó- és ásványianyag-kiegészítésnek folyamatosnak kell lennie. Mindezek nem tartalmazhatnak rezet. Ha más állatokat tartunk a juhokkal együtt, fontos, hogy azok ásványianyagkiegészítője a juhok számára ne legyen veszélyes. Egyes gabonafélék magasabb rézszintet is tartalmazhatnak, ezért ellenőrizni kell, hogy a juhok milyen gabonát kapnak. A babydoll juhok könnyen kezelhetők, és csak füvet vagy jó minőségű szénát, nyalósót kell biztosítani számukra. A gabonát csak kis mennyiségekben adagoljuk, de rendszerint nem etetünk gabonamagvakat a vemhesség utolsó néhány hetében. Kivételt jelentenek a szoptató anyajuhok és a fiatal, gyorsan növekedő bárányok. Mindenkor tartani kell legalább egy másik juhot is a meglévő mellett. További információk igénye esetén a szerző az olvasó rendelkezésére áll. Dr. Toldi Gyula 5. oldal (összes: 6)
ny. tudományos főmunkatárs Kaposvári Egyetem, Agrárés Környezettudományi Kar Szerző: Dr. Toldi Gyula Közzététel ideje: 2019. 09. 01., vasárnap, 16:00 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2019/09/01/kistermetu-juh-nagy-haszonnalbabydoll-southdown-fajta 6. oldal (összes: 6)