AZ EURÓPAI AKADÉMIÁK ÜZENETE Dudits Dénes, az MTA rendes tagja A tudományok művelőinek és a politikai döntéshozóknak egyaránt nagy a felelőssége abban, hogy az emberiség problémáinak kezelésében vagy akár egy nemzet legfontosabb céljainak megvalósításában a tudományos kutatás eredményei hasznosuljanak. Napjainkban globális kihívást jelent a világ folyamatosan növekvő élelmiszer- és energiaigényének kielégítése a fenntarthatóság biztosítása mellett. Ebben a kedvező mezőgazdasági adottsággal rendelkező országok, mint Magyarország szerepe kiemelt jelentőségű. A kutatók tették és teszik a dolgukat, és számos felfedezéssel készek a termesztett növények és haszonállatok biológiai teljesítőképességét fokozni, továbbá az agrárium okozta környezeti terhelést mérsékelni. Többek között ezt szolgálják a nemesítés legújabb módszerei, amelyek alkalmazását mesterségesen szított társadalmi és politikai viták akadályozzák, különösen az Európai Unióban. A tudomány tényeinek figyelmen kívül hagyásából származó következményekre több nemzeti akadémia, mint az angol Royal Society, az amerikai National Academy of Sciencies, a Leopoldina Német Nemzeti Tudományos Akadémia már korábban felhívta a fi- gyelmet azzal, hogy állásfoglalást fogalmazottak meg a géntechnológiával történő nemesítés előnyeiről. Bár a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya közétett egy szakmai elemzést a géntechnológia mezőgazdasági jelentőségéről (Zöld Biotechnológia Hírlevél 6. évfolyam - 2010/június) az MTA, mint a hazai tudományos élet legfontosabb testülete, nem foglalt állást sem az agrár-géntechnológiai alkalmazásokat tiltó alaptörvényi paragrafussal sem a hazai génnemesítési fejlesztéseket akadályozó szemlélettel kapcsolatban. Ezért különösen figyelemre méltó az Európai Akadémiák Tanácsadó Testülete (EASAC) tanulmánya, amely szakmai érvekkel indokolja az új nemesítési módszerek jelentőségét és egy, a tudomány tényeire épülő uniós szabályozási rendszer szükségességét (http://www.easac.eu/home/reports-and-statements.html: Planting the future: opportunities and challenges for using crop genetic improvement technologies for sustainable agriculture). Az alábbiakban közöljük Brian Heap az EASAC elnökének fontos ajánlásokat megfogalmazó cikkét, amelyek közvetlenül érintik a Magyarországon folyó mezőgazdasági és zöldenergia-ipari tevékenységet is. 1
Nature 2013. 498: 409. 2013. június 27. http://www.nature.com/news/europe-should-rethink-its-stance-on-gm-crops-1.13265 Európának újra kell gondolnia a GM-növényekre vonatkozó álláspontját Brian Heap rámutat, hogy a második generációs genetikai módosítási módszerekkel már sikerült elkerülni néhányat a korábban ellenséges érzéseket kiváltó problémák közül Az Európai Unió (EU) tagállamai vesztésre állnak abban a nemzetközi versenyben, amelynek célja minél több élelmiszert termelni a rendelkezésre álló egyre kevesebb termőföldön. Ennek komoly és sürgető következményei vannak az EU tudományos alapjaira és a környezetre, valamint az egyes tagországokban az élelmiszer-biztonságra, a foglalkoztatottságra és a gazdasági növekedésre nézve. A lényeget összefoglalva arról van szó, milyen lassú és milyen költséges az EU-ban a genetikailag módosított szervezetek szabályozása. Az EU-ban az idők folyamán kialakult hozzáállás és a tárgyban hozott intézkedések korlátozták a GM-növények alkalmazását mind az EU területén, mind pedig a fejlődő országokban. Itt az ideje, hogy a régió szilárd, tudományos alapokra helyezze az erre a területre vonatkozó szabályozási rendszert, ahogy megígérte. Elkötelezettségének első próbája az lesz, hogyan kezeli az EU a növények genetikai feljavítására szolgáló módszerek új generációját. E módszerek lehetővé teszik a tudósok számára, hogy pontosabban, gyorsabban és hatékonyabban hozzák létre a kívánt tulajdonságokkal rendelkező növényfajtákat, mint ahogy az hagyományos növénynemesítési módszerekkel lehetséges. Ezeknek az új módszereknek amelyek között olyanok is vannak, amelyek epigenetikus módosításokat hoznak létre (azaz olyan módosításokat, amelyek nem változtatják meg magát a DNS-szekvenciát) az az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a segítségükkel létrehozott növényekben nem maradnak vissza idegen fajokból származó gének. Sőt a modern genetikai módosítás okozta változások gyakran meg sem különböztethetők a hagyományos nemesítés vagy a természetes genetikai változékonyság okozta módosításoktól. Ez problémát okoz a szabá- lyozó hatóságok számára. Egyszerűen megfogalmazva: vajon GM-növények-e ezek a növények? A különbség nem csupán szemantikai. A GMosztályozás a vonatkozó szabályozás emelte akadályokkal és magasabb költségekkel jár együtt, ami miatt a kisebb cégek és a közszférában dolgozó kutatók ki vannak zárva e módszerek kereskedelmi célú felhasználásából. E módszerek lehetőséget nyújtanak a növények betegségekkel szembeni ellenálló képességének, terméshozamának és tápanyagtartalmának növelésére, azonban a GM-osztályozás korlátozná alkalmazásukat az értékes haszonnövényekre, ahogy ez a GM-növények első generációjánál is történt. Visszás lenne, ha a szabályozás költségei ismét néhány nagyvállalatra korlátoznák a mezőgazdasági innovációban rejlő lehetőségeket. Ahogy a németországi Halléban működő Európai Tudományos Akadémiák Tanácsadó Testülete (EASAC) (amelynek elnöke vagyok) ezen a héten megjelent cikkében rámutat, a szakértők már eldöntötték, hogy ezek közül az új nemesítési módszerek közül sok nem tekinthető a szó szokásos értelmében véve genetikai módosításnak. Ezért az ilyen módszerekkel előállított növényekre nem lenne szabad European Academies Science Advisory Council Home Energy Biosciences Environment 2
alkalmazni a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó szabályozást. E módszerek fejlesztése különösen az Egyesült Államokban és Európában igen sikeresen halad. Az EU-ban még nem született döntés az ilyen módszerekkel előállított növények osztályozásáról és következésképp szabályozásáról, és ez akadályozza a régió fejlődését. Világszerte nagy problémát jelent az élelmiszer-biztonság, nem is szólva a népességnövekedés, az éghajlatváltozás, valamint a gazdasági és társadalmi instabilitás okozta súlyos gondokról. A biológiai tudományok fontos szerepet tudnának játszani a mezőgazdaság fenntartható intenzifikálásában, a termelés hatékonyságának növelésében és a biológiai sokféleség további csökkenésének megelőzésében. Ahogy a Nature nemrég megjelent, genetikai módosítással foglalkozó különszáma (nature.com/gm crops) megjegyzi: változik a világ, és sok fejlődő ország már saját kutatásokat végez a fejlett technológiák területén, hogy a számára fontos célokat megvalósíthassa. Az európai kutatóknak és növénynemesítőknek sürgősen meg kell ismerniük az új nemesítési módszerek jogállását. Az olaszországi Pármában működő Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság szakértőkből álló tanácsadó csoportjai készítette biztonságossági felmérések alapján már tudjuk: a ciszgenezis (génátvitel kizárólag fajazonos forrásból vagy az adott fajjal keresztezhető fajból) útján előállított növények hasonló kockázatot jelentenek, mint a hagyományos módszerekkel nemesített növények, emellett a célzott mutagenezis (a módosítás csak egy gén bizonyos nukleotidjait érinti) valószínűleg szintén minimálisra csökkenti a módosított genom génjeinek vagy szabályozó régióinak megszakításával előidézhető, szándékolatlan hatásokat. Ha az EU megerősítené, hogy az olyan, célzott módszerek, amelyek után nem marad vissza idegen DNS, nem esnek a GM-szabályozás hatálya alá, ezzel jelentős támogatást adna a mezőgazdasági innovációnak Európában. E támogatás nélkül fennáll a veszélye annak, hogy az e területen dolgozó kutatók és vállalatok máshová költöznek, még tovább fokozva a tudományos alapokra és Európa versenyképességére nehezedő negatív hatást. A következmények sora ezzel nem ér véget. Ha Európában nem tudományos alapokon álló szabályozást vezetnek be, ez kártékony dominóeffektust válthat ki a fejlődő országokban, amelyeknek esetleg exportpiacként van szükségük az EUra, vagy onnan várnak iránymutatást a biotechnológiai innováció menedzseléséhez. Világszerte egyre nagyobb szükség van az ellentmondásmentes, harmonizált, bizonyítékokon alapuló politikára, amely összehangolná a technológia és a kereskedelem fejlődését. Amellett, hogy az EU-nak foglalkoznia kell az új módszerek arányos kezelésével, egyúttal újra kell kalibrálnia a GM-növények szabályozásának tágabb megközelítését. Átlátszóvá, kiszámíthatóvá és célszerűvé kell tennie azáltal, hogy figyelembe veszi a GMnövények biztonságos alkalmazásáról világszerte összegyűlt, széles körű bizonyítékokat. Más innovatív ágazatokhoz hasonlóan a termék szabályozását kell célul kitűzni, az azt előállító módszer szabályozása helyett. Ha az EU-nak sikerül jobban kihasználnia a növénynemesítéshez rendelkezésre álló minden módszert, és ezáltal csökkentenie az élelmiszer- és takarmányimporttól való függőséget, ezzel segíteni tudna a földhasználat jobbításához másutt, és hozzá tudna járulni ahhoz, hogy a fejlődő országok mezőgazdaságuk nagyobb részét fordíthassák saját szükségleteik kielégítésére. Brian Heap az EASAC elnöke E-mail: brian.heap@easac.eu 3
American Journal of Plant Sciences, 2013, 4, 1547-1553 doi:10.4236/ajps.2013.48186 2013. augusztus http://www.scirp.org/journal/ajps A GM-hisztéria gazdasági hatása az EU élelmiszerpiacára Popp József, Pető Károly, Magda Róbert, Zoltán Lakner 1 2 3 4 1 2 Debreceni Tudományegyetem, Gazdaságpolitikai Tanszék, Debrecen; Debreceni Tudományegyetem, Vidékfejlesztési 3 4 Tanszék, Debrecen; Károly Róbert Főiskola, Közgazdasági Intézet, Gyöngyös; Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszeripari Gazdaságtan Tanszék, Budapest Email: poppj@agr.unideb.hu ÖSSZEFOGLALÓ A világ népességének növekedése és a változó étkezési szokások együttes hatására az előrejelzések szerint 2050-re az élelmiszerek iránti kereslet 70%-kal emelkedik. Az élelmiszer-biztonság elősegítésében elsődleges fontosságú lesz a termésveszteség mérséklése. A rovar- és féregirtók mellett a GM-növények továbbra is alapvető fontosságúak lesznek azoknak a változatos módszereknek a sorában, amelyek segítségével a világ népességének életszínvonala fenntartható és javítható. Az EU a fehérjedús takarmány 65%-át importból szerzi be, és ez a mennyiség rövidtávon nem váltható ki más forrással. Az EU állattenyésztési ágazata takarmányként importból származó szóját, szójadarát és kukorica-melléktermékeket használ. E takarmányösszetevők nélkül az EU állattenyésztése elveszti versenyképességét. Az EU megrendelései azonban különböznek a többi országokétól attól függően, milyen GM-fajták termeszthetők az EU-ban, és melyek EUba irányuló importja engedélyezett. Annak a kockázata, hogy a szójatermék- és kukoricamelléktermékellátásra hatással lehet az EU-ban nem engedélyezett GM-anyagok alacsony szintű jelenléte, nem hárult el teljesen, mivel az EU mindössze 0,1%-os tűréshatárt szabott meg, 0,05%-os mérési bizonytalansággal. Ez ellátási problémákat okozhat a takarmánygyártásban és végső soron az élelmiszer-ellátásban. A szója- és kukoricaexportáló országok számára az EU piacának és követelményeinek fontossága egyre csökken, és az EU-ban egyre nehezebb és költségesebb a GMmentes élelmiszer-ellátási lánc fenntartása. Az élelmiszergyártók és az élelmiszer-áruházak küszködni fognak, hogy GM-mentesek tudjanak maradni. Az importra szoruló EU-tagállamok kénytelenek lesznek kezelni a magasabb szintű GM-jelenlétet élelmiszerláncukban. A piaci erők rákényszerítik a kormányokat, hogy hatékonyabban végezzék a termékek engedélyezését, és alakítsanak ki toleráns GM-politikát, vagy tűrjék meg az engedély nélküli fajtákat az importáruban. Kulcsszavak GM-növények; GM-politika; GM-vita az EU-ban; élelmiszerpiac; szója helyettesítése hüvelyesekkel (Részlet) A GM-vita Európában A GM-technológiát Észak- és Dél-Amerikában, Indiában és Kínában lelkesen fogadták, ám Európában a lármás GM-ellenes kampányoknak köszönhetően még nem fogadták el a GM-növényeket. Mark Lynas rámutat, hogy e csoportok tevékenysége és nézetei a tudományos tényeknél nagyobb mértékben alakították a kormányok politikáját, és hogy ez a helyzet elfogadhatatlan [1]. Gyakran úgy tűnik, hogy az Európában folyó GM-vita szem elől téveszti a nagyobb képet, azaz az élelmiszer-biztonság és a környezetvédelem kihívásait, és gyakran gazdálkodási formákkal (pl. hagyományos, organikus, IPM [Integrated Pest Management, kártevők elleni integrált védekezés]) hasonlítja össze a GM-technológiát, holott az a növénynemesítés egyik 4
2. ábra GM-termékek engedélyezésére beadott kérelmek és kiadott engedélyek. 2012. február 1-i helyzet [2] eszköze, nem pedig gazdálkodási forma. Az élelmiszerválság összetett folyamat, és egyetlen technológia vagy megközelítés sem képes egymagában megoldani. A GM-vita túl gyakran egyik vagy másik technológia alkalmazásáról beszél, ahelyett, hogy felismerné: az élelmiszer-biztonság az összes rendelkezésre álló, legjobb megközelítés kombinálásában rejlik. A lehető legtöbb biztonságos eszköznek kell a gazdálkodók rendelkezésére állnia, és szükség van arra, hogy szabadon kiválaszthassák, melyik illeszkedik a legjobban az általuk választott megközelítéshez. A vitában néha feltételezik, hogy az élelmiszerválság főleg (újra)elosztási probléma, és elfelejtik, hogy minden megközelítésnek vannak erős és gyenge pontjai, és minden megközelítés felhasználható bölcsen és ostobán is. Az új GM-növényeknek a különféle nemzetközi jogrendszerekben történő összehangolatlan engedélyezése növekvő aggodalomra ad okot a globális kereskedelemre gyakorolt lehetséges hatása miatt. A különböző országokban eltérő engedélyezési eljárások működnek, és még ha a beadványokat egyidőben nyújtják is be, az engedélyeket nem egyidőben adják ki (egyes esetekben a késedelem több év is lehet). Az EU GMO-engedélyezési rendszerének rossz hatékonysága az engedélyezés meggátlásához és hosszú késedelmekhez vezet, aminek oka a GMO-kat ellenző tagállamok politikai ellenállása. Az EU-ban működnek a világ legszigorúbb GM-engedélyezési eljárásai. A törvényben előírt időbeosztás és az adminisztrációs gyakorlat közötti ellentmondásról az EuropaBio cikkezett (2. ábra). A gazdasági növények (pl. a szója és a kukorica) ellátási lánca bonyolult. Az EU állattenyésztési ágazata importból származó kukoricát, kukorica-melléktermékeket, szóját és szójadarát használ állati takarmányként. Az e terményeket exportáló országokban mind az EU-ban engedélyezett, mind az EU-ban nem engedélyezett GM-növényeket, továbbá nem GM-növényeket is termesztenek. Az EU GM-termékekkel foglalkozó döntéshozó rendszere a világ többi részéhez képest viszonylag lassú (összehangolatlan engedélyezések). A termesztett GM-növények volumenének növekedése következtében csökken a termesztett nem GM-haszonnövények volumene, és nő annak a valószínűsége, hogy a nem GM-ellátási láncba bekerülnek az EU-ban nem engedélyezett GM-növények (véletlen jelenlét). Az EU véletlen jelenlétre vonatkozó küszöbértékei a legszigorúbbak a világon. Kétlépcsős toleranciapolitika van érvényben, az engedélyezett termékekre 0,9%-os, a nem engedélyezett termékekre 0,1%-os küszöbértékkel. Annak a kockázata, hogy a szójatermék- és kukoricamelléktermék-ellátásra hatással lehet az EU-ban nem engedélyezett GM-anyagok alacsony szintű jelenléte, nem hárult el teljesen, mivel az EU mindössze 0,1%-os tűréshatárt szabott meg, 0,05%-os mérési bizonytalansággal. Az EU-ban a baromfi- és tojástermelők egyre nehezebben tudják garantálni azt, hogy az általuk felhasznált takarmány teljesen GM-mentes, két okból. Először, a szója a legjobb fehérjeforrás az állattenyésztésben. Mivel a szójatermesztők egyre nagyobb arány- 5
ban termesztenek GM-szóját, következésképp kevesebb nem GM-szóját termesztenek, ezért egyszerűen nem kapható elegendő nem GM-takarmány. Ez globális ellátási probléma a világ szójatermésének kb. 80%-a már genetikailag módosított. Ez nagy hatással van arra, hogy rendelkezésre áll-e elegendő mennyiségű, garantáltan GM-mentes szója, elfogadható áron. Másodszor, a genetikailag módosított növények vetési, feldolgozási és szállítási módszerei következtében lehetséges, hogy a nem GM-szójaszállítmányok kis mennyiségben GM-szóját is tartalmaznak. Egyre nő annak a kockázata, hogy a nem GM-takarmányban GM-anyag is található. 2013 áprilisában négy nagy brit élelmiszer-forgalmazó szupermarket-csoport a Tesco, a Cooperative, a Marks & Spencer és a Sainsbury's feladta azt a követelményét, hogy a baromfi- és tojástermelők kizárólag nem GM-takarmányt használhatnak [3]. A világon a legnagyobb nem GM-szójatermelő ország továbbra is Brazília. 2012-ben a világon 38 millió tonna igazoltan GM-mentes (NON-GMO szabvány) azaz garantáltan követhető eredetű és tisztaságú szójadarát termeltek, és ebből csak 7,6 millió tonnát exportáltak [4]. A GM-mentesként termesztett szója mennyisége és az igazoltan GM-mentes szója mennyisége közötti eltérés annak a következménye, hogy az igazolási eljáráson átesett termékek jóval drágábbak, és a kereskedők csak akkor vetik alá termékeiket egy ilyen eljárásnak, ha biztosak lehetnek abban, hogy továbbháríthatják a felárat a vevőikre. Ha nincs kereslet specifikusan GM-mentes szójára, akkor egyszerűen hozzá lehet keverni a GMszójához, és genetikailag módosítottként árulni. Az, hogy ténylegesen mennyi GM-mentes szóját adnak el az EU-nak, a helyi igényektől függ, azaz az európai állateledel- és takarmánygyártóktól, az élelmiszer-kereskedőktől és a gazdálkodók és fogyasztók részéről felmerülő igényektől. Következtetések Az EU 65%-ban importfüggő a fehérjében gazdag takarmánykiegészítők terén, amelyek rövidtávon nem helyettesíthetők. Az EU a GM- és nem GM-szóját, mint fehérjeforrást az USA-ból, Argentínából és Brazíliából szerzi be. Az EU megrendelései azonban különböznek a többi országokétól attól függően, milyen GM-fajták termeszthetők az EU-ban, és melyek EUba irányuló importja engedélyezett. Ez problémákat okozhat ott, ahol az EU-ban nem engedélyezett GMfajtáknak a GM-és nem GM-importtakarmányban való alacsony szintű véletlen jelenléte az EC szabályozása szerint az egész szállítmányt illegálissá teszi. Ez a véletlen jelenlét valószínűleg a szabadföldi kísérletek részeként termesztett anyaggal van összefüggésben. Ez ellátási problémákat okozhat a takarmánygyártásban és végső soron az élelmiszer-ellátásban. Míg a kukoricaglutén-takarmányt és a kukoricatörkölyt ki lehetett váltani repcedarával, pálmamagdarával és gabonával (bár magasabb áron), a szójadara csak nagyon kevéssé helyettesíthető más, magas fehérjetartalmú takarmányokkal. A világpiacon az egyéb fehérjeforrásokból közel nem kapható akkora mennyiség, amely jelentős mértékben képes volna helyettesíteni a szójadarát. Ez igaz az állati eredetű fehérjeforrásokra, a hallisztre és a húslisztre éppúgy, mint a különféle növényi eredetű fehérjeforrásokra, például a takarmányborsóra, a takarmánybabra, a csillagfürtre és a repcedarára is. Másrészt a tápértéket tekintve a szójadara a benne található esszenciális aminosavak opti-mális összetétele miatt csak kis mértékben helyettesíthető. Emellett nem lehet arra számítani, 6
hogy más országok képesek lesznek pótolni a délamerikai országok exportját. Egyrészt a szójatermesztéshez szükséges éghajlati viszonyok korlátozzák azoknak az országoknak a számát, ahol szóját lehet termeszteni. Másrészt feltételezhető, hogy a gabona és az olajos magvak (különösen a szója) között a vetésterületért folyó, világszerte egyre fokozódó versengés miatt a szója vetésterülete csak viszonylag mérsékelten fog nőni. A gazdálkodók között például Brazíliában és Argentínában folyó verseny az engedélyezési folyamat gyorsulásához vezet, és emelkedik az engedélyezés alatt álló GM-termékek száma. A globális piac tényei erőteljesen a változások irányában hatnak Európában. Miközben az országok növelni próbálják mezőgazdasági termelésüket, versengenek a drágább nyersanyagokért vagy küzdenek az éghajlatváltozás hatásaival, világszerte növekedni fog a GM-növénytermesztés. A többi ország el fogja hódítani a mezőgazdasági K+F beruházási kapacitást Európától, és kevesebb figyelmet fog fordítani az EU-ban uralkodó nézetekre, mivel már megtanulta, hogy az EU elfogadja azokat a GM-termékeket, amelyekre szüksége van. Az importra szoruló EU-tagállamok kénytelenek lesznek kezelni a magasabb szintű GM-jelenlétet élelmiszerláncukban. Az élelmiszergyártók és a szupermarketek küszködni fognak, hogy GM-mentesek tudjanak maradni. A piaci erők rákényszerítik a kormányokat, hogy hatékonyabban végezzék a termékek engedélyezését, és alakítsanak ki toleráns GM-politikát vagy tűrjék meg az engedély nélküli fajtákat az importáruban. A fogyasztók továbbra is nagyobb átláthatóságot fognak követelni az élelmiszerek összetételére vonatkozóan. A fogyasztók többsége el fogja fogadni, hogy az élelmiszerekben GM-összetevők is vannak; egyesek a nem GM-hez fognak ragaszkodni. Hivatkozások [1] M. Lynas, Speech Hosted by the International Programs College of Agriculture and Life Sciences (50th Anniversary Celebration), and the Atkinson Center for a Sustainable Future, Cornell University, 2013. http://www.marklynas.org/2013/04/time-to-ca ll-out-the-anti-gmo-conspiracy-theory/ [2] EuropaBio, Undue Delays in the EU Approval of Safe GM- Products, The European Association for Bioindustries, 2012. www.europabio.org/agricultural/positions/approvals-gmos-euro pean-union [3] Tesco Food News, An Update on Poultry Feed, 2013. http:// tescofoodnews.com/news/an-update-on-our-poultry-feed/ [4] Oil Word, OIL WORLD Database, ISTA Mielke GmbH, Hamburg, 2013. http:// www.oilworld.biz/app.php?ista=1ed1a8 70cf761b6e74e4f07567253330 Science Magazine, 2013. szeptember 20. Alberts et al., 341 (6152): 1320 http://www.sciencemag.org/content/341/6152/1320.full Kiállás a GMO-k mellett *** 2013. augusztus 8-án a Fülöp-szigeteken vandálok pusztították el egy aranyrizst nevelő szabadföldi kísérlet parcelláit. A Nemzetközi Rizskutató Intézet (IRRI) számára kísérleteket végző Fülöp-szigeteki mezőgazdasági minisztérium és a Fülöp-szigeteki Rizskutató Intézet (PhilRice) személyzete és tisztviselői gyűltek itt össze békés megbeszélésre. Váratlanul törtek rájuk a tiltakozók, leküzdötték a rendőrséget és a falusi biztonsági erőket, és letaposták a rizst. A pusztítást, amelyet farmerlázadásnak tüntettek fel, valójában az éjszaka buszokkal odafuvarozott tiltakozók vitték véghez. A tudományos közösség elítélte a szabadföldi kísérletek önkényes elpusztítását, és néhány napon belül több ezer támogató aláírást gyűjtöttek. 1 Mélysé- 7
gesen felháborító a Greenpeace és más civilszervezetek, valamint magánszemélyek összehangolt kampánya az aranyrizs ellen. Az aranyrizs olyan rizsfajta, amelyet molekuláris módszerekkel genetikailag módosítottak (ezért genetikailag módosított szervezetnek, GMO-nak számít) abból a célból, hogy bétakarotint, az A-vitamin egyik előanyagát termelje. Az A- vitamin kulcsfontosságú összetevője szemünk fényelnyelő anyagának, a rodopszinnak. Az A-vitamin súlyos hiánya vakságot okoz, és az évente emiatt megvakuló, körülbelül félmillió gyermek egy éven belül meghal. Az A-vitamin hiánya az immunrendszer működését is gátolja, ezért számos betegséget még súlyosabbá tesz. Mindezt a szegénység és a rossz táplálkozás okozza, és emiatt évente 1,9-2,8 millió megelőzhető haláleset következik be, főleg öt év alatti gyermekek, valamint nők halála. 2 A rizs az emberiség majdnem felének mindennapi élelme, a fehér rizsben azonban nincs A-vitamin. Ingo Potrykus és Peter Beyer kutatók és a vezetésük alatt álló kutatócsoportok olyan rizsfajtát fejlesztettek ki, amelynek szemeiben béta-karotin halmozódik fel. Az IRRI-vel együttműködésben 25 évükbe telt olyan kísérleti variánsok kifejlesztése és bevizsgálása, amelyek elegendő mennyiségben tartalmazzák ezt az előanyagot ahhoz, hogy néhány deka főtt rizs tartalmazzon annyi béta-karotint, ami elég az A-vitamin hiánya által okozott halálozások és betegségek megelőzéséhez. Sokáig tartott az is, amíg meg tudták szerez- 3 ni a jogot a szabadalmaztatott molekuláris konstrukciókat hordozó aranyrizs vetőmagjának ingyenes szétosztására a forrásszegény gazdálkodók között. Az új rizsfajta már a XXI. század eleje óta készen áll a gazdálkodók számára, de még mindig nem juthatnak hozzá. Az egyre bonyolultabbá váló vizsgálati követelmények több mint egy évtizeddel késleltették a kibocsátását. Az IRRI és a PhilRice türelmesen tovább folytatja az aranyrizzsel a megkövetelt szabadföldi kísérleteket, annak ellenére, hogy ezeket a vizsgálatokat a lehetséges veszélyek miatti félelem indokolja, hiszen valóságos veszélynek semmilyen jele nincs. A GM-növények, amelyek kereskedelmi célú termesztése több mint 17 évvel ezelőtt indult, példás biztonságossági eredményekkel büszkélkedhetnek. És pontosan azért, mert hasznára vannak a gazdálkodóknak, a környezetnek és a fogyasztóknak, a GM-növényeket minden más eddigi mezőgazdasági újdonságnál gyorsabban vezették be. Az új módszerek gyakran rémhíreket keltenek. Ha végül nem jelentkeznek valódi veszélyek, az ilyen rémhírek általában idővel elcsitulnak. A GM-ellenes láz azonban továbbra is fennen lobog, mivel ébren tartja az elektronikus pletyka és az egyes emberek és szervezetek érdekeit szolgáló, jól szervezett rémhírterjesztés. Mi és az a több ezer tudós, akikkel együtt aláírtuk a tiltakozó nyilatkozatot, szilárdan kiállunk az olyan értékes újdonságok erőszakos elpusztítása ellen, mint az aranyrizs, amely sokmillió elszegényedett embertársunkat megőrizhetné a felesleges szenvedéstől és haláltól. Bruce Alberts, Roger Beachy, David Baulcombe, Gunter Blobel, Swapan Datta, Nina Fedoroff, Donald Kennedy, Gurdev S. Kush, Jim Peacock, Martin Rees, Phillip Sharp 1 B. Chassy és mtsi.: Global scientific community condemns the recent destruction of field trials of Golden Rice in the Philippines (A tudományos közösség elítéli az aranyrizs szabadföldi kísérletének elpusztítását a Fülöp-szigeteken), http://chn.ge/143pyho (2013). 2 E. Mayo-Wilson és mtsi., Br. Med. J. 343. d5094 (2011). 3 G. Tang és mtsi., Am. J. Clin. Nutr. 96, 658 (2012). 8
Allow Golden Rice Now! http://allowgoldenricenow.org/ Az aranyrizs gyógymód egy olyan betegségre, amely minden évben több embert pusztít el, mint a malária, a HIV/AIDS vagy a tuberkulózis A Greenpeace és szövetségesei zéró tolerancia politikát folytatnak a genetikai módosítással kapcsolatban, és ezzel gátolják ennek a gyógymódnak a bevezetését; ennek eredményeképp már nyolcmillió haláleset következett be, főleg szegény sorsú gyermekek halála. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a Nemzetközi Büntetőbíróság meghatározásának megfelelően az emberiség elleni bűn. Az illetékeseket arra kérjük, segítsenek véget vetni ezeknek a tragikus eseményeknek, amelyek a Greenpeace szenvedés iránti vaksága miatt következtek be, és azonnal engedélyezzék az aranyrizst! Dr. Patrick Moore kampányszóvivő PhD-fokozattal rendelkező ökológus, díjnyertes tudós, író és pedagógus. A Greenpeace egyik alapítója és tizenöt éven át vezetője. Arra törekszik, hogy megőrizze a tudomány és a logika vezető szerepét a globális környezetvédelmi vitákban. Úgy gondolja, hogy az aranyrizs ellenzőinek nincs olyan bizonyítéka, amely indokolná az új rizsfajta kutatásának és fejlesztésének betiltását, hiszen ez olyan élelem, amely tömérdek emberi szenvedést és sok millió ember halálát tudná megelőzni. http://allowgoldenricenow.org/moral-compass A GREENPEACE ELVESZTETTE ERKÖLCSI MÉRCÉJÉT? Dr. Patrick Moore Fiatal ökológus PhD hallgatóként, akire nagy hatással volt a vietnami háború, a hidegháború és a fenyegető globális atomháború, tagja lettem egy kis csoportnak, amely Vancouverben, az unitárius templom alagsorában tiltakozó hajóutat tervezett az USA alaszkai kísérleti hidrogénbomba-robbantásai ellen. 1971 őszén elhajóztam azon a hajón, és ezzel megkezdődött életemnek az a tizenöt éves szakasza, amelyben a Greenpeace igazgatója és vezetője voltam. A Greenpeace két rangidős alapítója, Jim Bohlen és Irving Stowe a kvéker hit követői voltak, amely nagy hangsúlyt helyez a békére és a humanitárius célokra. A Greenpeace első, az atomháború megelőzését szolgáló kampánya valóban humanitárius kampány volt, erőfeszítés arra, hogy megelőzzön tömérdek emberi szenvedést és megakadályozza a környezet rombolását és szennyezését. Ahogy telt az idő, a Greenpeace is fejlődött, és sok más kampányt is szervezett a bálnák megmentéséért, a fókakölykök lemészárlása ellen, a mérgező hulladékok levegőbe és vízbe engedése ellen, és az Antarktisz Világparkká alakításáért. Tizenöt éves szolgálatom alatt változás következett be: az emberi közjólétért érzett aggodalom helyébe az a meggyőződés lépett, hogy az emberek a Föld ellenségei. Számomra ennek a kampánynak a csúcspontját az jelentette, amikor társelnökeim meghirdették a Greenpeace International kampányát a klór betiltásáért világszerte. A kampány logikája számukra egyszerű volt: a klór mérgező, és számos klórtartalmú vegyület, például a dioxin szintén 9
mérgező, tehát teljesen tiltsuk be a klórt. Mikor emlékeztettem kollégáimat arra, hogy az ivóvíz klórozása a közegészségügy történetének legnagyobb előrelépése volt, és hogy gyógyszereink többsége klórtartalmú vegyületek felhasználásával készül, úgy tettek, mintha ez nem számítana. Ekkor világosodott meg előttem, hogy a Greenpeace humanitárius oldala megszűnt, és ott kell hagynom őket. Azzal az elhatározással hagytam el a Greenpeace-t, hogy olyan környezetvédő politikát fogok felépíteni, amely egyensúlyban tartja a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szükségleteket, ami a fenntarthatóság definíciója. A józan környezetvédő a tudományra és a logikára építi politikáját, nem pedig a szenzációhajhászásra, a félretájékoztatásra és a félelemre. Továbbá a józan környezetvédő elismeri, hogy a több mint hétmilliárd embernek szüksége van élelemre, energiára és nyersanyagokra a civilizáció felépítéséhez. Az első genetikailag módosított növényeket tíz évvel a Greenpeace-től való távozásom után vezették be. A Greenpeace szinte azonnal kinyilvánította szembenállását ezzel a tudományos áttöréssel, és azt ígérte, hogy ha bárki el merné vetni az új növényfajtákat, ők kitépik a földből. Ma 28 országban több mint 17 millió gazdálkodó termeszt GM növényeket 170 millió hektár földterületen ez nagyobb terület, mint az USA összes megművelt területe. Az aranyrizs azonban nincs a termesztett fajták között, és ezért nagyrészt, sőt lehet, hogy kizárólag a Greenpeace és szövetségeseik felelősek. 2013. augusztus 8-án Greenpeace által támogatott aktivisták pusztítottak el egy aranyrizzsel folyó szabadföldi kísérletet a Fülöp-szigeteken. A Greenpeace Dr. Patrick Moore rendszeresen felrója, hogy a GM-növényekkel még nem végeztek elég tesztet a környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatások kimutatására. Ám amikor a tudósok szabadföldi kísérleteket végeznek a környezeti hatások vizsgálatára, vagy aranyrizst adnak enni állatoknak vagy embereknek, hogy megvizsgálják, működik-e, a Greenpeace elpusztítja a kísérletet és szégyent hoz a tudósokra. Amikor 2009-ben Dr. Guangwen Tang és kollégái a Journal of Clinical Nutrition folyóiratban közölték, hogy pozitív eredményeket kaptak, amikor A-vitamin hiányban szenvedő gyermekeknek aranyrizst adtak, a Greenpeace azzal vádolta a tudósokat, hogy gyermekeket használtak kísérleti állatként a potenciálisan mérgező rizs kipróbálásához. Az A-vitaminnak a világon semmilyen mérgező tulajdonsága nincs, létfontosságú tápanyag, a Greenpeace elítélő nyilatkozata mégis olyan híráradatot indított el világszerte, amely sok millió emberhez eljuttatta félretájékoztató kampányukat. A Greenpeace háromszázmillió dollár fölötti bevételét arra használja, hogy elfojtsa az emberi táplálkozástudomány és betegségmegelőzés egyik legfontosabb vívmányát. Azt állítják, hogy vannak jobb módszerek az A-vitamin hiányának gyógyítására, e jobbnak tartott módszerek bevezetésére azonban nincs programjuk. A Greenpeace nem hallgat a hiányos táplálkozással foglalkozó tudósokra és humanitárius segítőkre, akik tudják, hogy ennek a csapásnak az elhárítására az aranyrizs a legjobb megoldás. Ehelyett a Greenpeace adományokat gyűjt az aranyrizs elleni harchoz, és én a magam részéről úgy gondolom, hogy ennek a több millió gyermeknek a vére az ő lelkükön szárad. Szerintem a Greenpeace elveszítette erkölcsi mércéjét. 10
Informa Healthcare Critical Reviews in Biotechnology 2013. szeptember 16. doi 10.3109/07388551.2013.823595 A genetikailag módosított növények biztonságosságával foglalkozó kutatások utóbbi évtizedének áttekintése 1 2 1 1 Alessandro Nicolia, Alberto Manzo, Fabio Veronesi, Daniele Rosellini 1 2 Perugiai Egyetem, Mezőgazdasági Kar, Alkalmazott Biológiai Tanszék, Perugia, és Mezőgazdasági Minisztérium, Élelmiszer- és Erdészetpolitika (MiPAAF), Róma, Olaszország Összefoglalás Harmincadik születésnapját ünnepli a genetikailag módosított (GM) növények előállítására kidolgozott technológia, melynek egyik legfontosabb eredménye a GM -haszonnövények kifejlesztése. A GM-növények biztonságossága alkalmazásuk szempontjából döntő fontosságú, és intenzív kutatás tárgyát képezi, amit a nyilvános vitában gyakran figyelmen kívül hagynak. Áttekintettük az elmúlt tíz évben megjelent, a GM-növények biztonságosságával foglalkozó tudományos irodalmat, összeállítottunk egy kezelhető terjedelmű szakcikkgyűjteményt, és elemeztük a megjelent irodalom megoszlását és összetételét. Olyan eredeti kutatási közleményeket, áttekintéseket, a témára vonatkozó véleményeket és jelentéseket válogattunk össze, amelyek a GM-növényekkel foglalkozó vita minden fontos problémáját érintik, és megpróbáltuk megragadni a GM-növények világszerte széles körű elterjedésének és termesztésének kezdete óta kialakult tudományos konszenzust. Az eddig végzett tudományos kutatás nem mutatott ki semmilyen, a GM-haszonnövények 1. táblázat. Összesen 1783, 2002. és 2012. között publikált, a GM-növények biztonságosságával foglalkozó tudományos közlemény osztályozása Téma Általános irodalom (GM gen) GM növények kölcsönhatása a környezettel (GM env) Biológiai sokféleség Génáramlás Gf vad rokonok Gf koegzisztencia Gf horizontális géntranszfer (HGT) talajban GM-növények kölcsönhatása emberekkel és állatokkal (GM-élelem, -takarmány) Szubsztanciális ekvivalencia (lényegi azonosság) Nem célzott megközelítések az ekvivalencia felmérésére GM-élelem- és -takarmány fogyasztása Nyomonkövethetőség *Az összegyűjtött cikkek százalékában. Cikkek száma 166 847 579 268 113 96 59 770 46 107 312 305 %* 9,3 47,5 32,5 15,0 6,3 5,4 3,3 43,2 2,6 6,0 17,5 17,1 alkalmazásával közvetlenül összefüggő, jelentős kockázatot, azonban erről továbbra is intenzíven folyik a vita. A tudományos kommunikáció hatékonyságának javítása jelentős hatással lehetne a genetikai módosítás mezőgazdasági felhasználásainak jövőjére. Tudományos cikkgyűjteményünk elérhető kutatók, kommunikátorok és tanárok számára az oktatás valamennyi szintjén, hogy segítsen jól informált, kiegyensúlyozott közvéleményt kialakítani a GM-technológia mezőgazdasági felhasználásának fontos kérdésében. 3. ábra. Az összegyűjtött tudományos közlemények megoszlása. Az Általános irodalom alá besorolt rekordok nem szerepelnek az ábrán. Cikkek száma 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Biológiai sokféleség GF vad rokonok Gf koegzisztencia Gf HGT talajban Év Szubsztanciális ekvivalencia Nem célzott felmérés Nyomonkövethetőség GM-élelem és -takarmány fogyasztása 11
Journal of Organic Systems, 8 (1), 2013 http://www.organic-systems.org/journal/81/8106.pdf Hosszú távú toxikológiai vizsgálat genetikailag módosított (GM)-szója és GM-kukorica kombinációjával etetett sertéseken 1,2* 3 4 3 Judy A. Carman, Howard R. Vlieger, Larry J. Ver Steeg, Verlyn E., Sneller, Garth W. 5** 1 6 2 Robinson, Catherine A. Clinch-Jones, Julie I. Haynes, John W. Edwards 1 Institute of Health and Environmental Research, Kensington Park, SA, Australia. 2 Health and the Environment, School of the Environment, Flinders University, Bedford Park, SA, Australia. 3 Verity Farms, Maurice, Iowa, USA. 4 Ana-Tech, Monroe, Wisconsin, USA. 5 Sioux Center Veterinary Clinic, Sioux Center, Iowa, USA. 6 School of Medical Sciences, University of Adelaide, Adelaide, SA, Australia. * Email: judycarman@ozemail.com.au, judy.carman@flinders.edu.au. ** Present: Robinson Veterinary Services PC, Sioux Centre, Iowa, USA Absztrakt 1996 óta jelentős számú genetikailag módosított (GM) növény emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben és állati takarmányokban való felhasználását engedélyezték, közöttük olyan növényekét is, amelyek egynél több GM-gént is tartalmaznak. Korán elválasztott sertéseket (N=168) véletlen besorolás után vagy GM-szóját és GM-kukoricát tartalmazó kevert takarmánnyal (N=84), vagy pedig ezzel egyenértékű, nem GM takarmánnyal (N=84) etettünk hosszú távú toxikológiai vizsgálatunkban, amely 22,7 hétig tartott (ennyi a kereskedelmi célból tenyésztett sertés élettartama az elválasztástól a levágásig). Mindkét csoportban egyenlő arányban voltak hímek és nőstények. A GM-kukorica két és három módosított gént tartalmazó fajták keveréke volt. Levágás után lemértük a szervek súlyát és patológiai vizsgálatot végeztünk. A GM és nem GM takarmánnyal etetett sertések között nem volt különbség táplálékfelvételben, súlygyarapodásban, elhullásban, valamint a rutin biokémiai vérvizsgálatok eredményében. A GM-fajtákat tartalmazó étrend a sertéseknél a gyomorban és a méhben jelentkező különbségekkel társult. A GM-takarmánnyal etetett sertések méhe 25%-kal nehezebb volt a nem GM takarmánnyal táplált sertésekénél (p=0,025). A GM-takarmánnyal etetett sertéseknél nagyobb, 32%-os gyakorisággal jelentkezett súlyos gyomorgyulladás, mint a nem GM takarmánnyal etetetteknél (12%) (p=0,004). A súlyos gyomorgyulladás GM-takarmánnyal etetett hímeknél négyszer súlyosabb volt, mint a nem GM takarmánnyal etetett hímeknél (p=0,041), a GM és nem GM takarmánnyal etetett nőstények között pedig 2,2-szeres különbség volt (p=0,034). 12
Információ a VIB-től Carman és mtsi. (2013) új GMO etetési vizsgálatának következtetései nem megbízhatók Ghent, 2013. június 12. A közösségi média és a hírügynökségek jelenleg terjesztik egy új vizsgálat eredményeit, amelyben sertéseket genetikailag módosított növényekkel etettek. A bemutatott eredmények elemzése azt mutatja, hogy ebből a vizsgálatból nem vonhatók le ezek a következtetések. Az élelmiszer-biztonság minden fogyasztó alapvető joga, és a biztosítására irányuló minden kezdeményezést támogatni kell. A VIB (Vlaams Instituut voor Biotechnologie) egyike azoknak a kutatóintézeteknek, amelyek genetikailag módosított növényeken alapkutatást végeznek. Ennek során a VIB kutatói időnként olyan felfedezéseket is tesznek, amelyek felhasználhatók a genetikailag módosított haszonnövények fejlesztésében. Ezért a VIB a tudomány és a társadalom iránti kötelességének tekinti, hogy figyelemmel kísérje a GMO-knak az emberi egészségre gyakorolt esetleges hatásaira vonatkozó új információkat. A Journal of Organic Systems című folyóiratban megjelent egy hosszú távú etetési kísérletet leíró cikk, amelyben 72 sertést 22,7 hétig (ennyi a kereskedelmi célból tenyésztett sertés normális élettartama elválasztástól levágásig) GM takarmánnyal, 73 sertést pedig nem GM-takarmánnyal etettek.[1]. A GM-takarmány GM-kukorica (rovarrezisztens + herbicidtoleráns) és GM-szója (herbicidtoleráns) közelebbről meg nem határozott keveréke volt. A nem GM-, kontroll takarmány hagyományos szója és kukorica keveréke volt, amely feltételezhetően összehasonlítható az alkalmazott GMO-kkal, de nem azonos az egyetlen helyes kontrollal, nevezetesen a megfelelő izogenikus vonalakkal. Összehasonlító vizsgálatoknál a kezelési és kontroll körülmények mindössze egyetlen tényezőben különbözhetnek egymástól, és ebben az esetben ez a GMO-k jelenléte lenne. Mivel a kontrollban nem az izogenikus vonalakat használták, a kétféle takarmány egynél több tekintetben is különbözött egymástól, ami azt jelenti, hogy a talált különbségek oka nem azonosítható. Olyan ez, mintha a GM Jonagold almát a hagyományos Granny Smith almával hasonlítanák össze. A kutatók leírták, hogy a GM- és nem GM-takarmánnyal etetett sertések nem különböztek egymástól táplálékfelvételben, takarmányhasznosításban, betegségekben, az állatorvosi látogatások számában, testtömegben, elhullásban, valamint a vérvizsgálatok eredményeiben. Levágás után minden szervet megvizsgáltak, elváltozásokat keresve. Ezeket az adatokat a cikk 3. táblázata foglalja össze. Az adatok kritikus vizsgálata jelentős, megmagyarázatlan variációra mutat rá. A nem GM-takarmánnyal etetett sertések összesen 15,1%-a mutatott szívrendellenességeket, míg a GM-takarmánnyal táplált sertéseknél ugyanez a szám csak 6,9% volt. A hagyományos takarmánnyal etetett 73 állat közül hat (8,2%), a GM takarmánnyal táplált 72 állat közül viszont három (4,2%) mutatott májrendelle- 13
nességeket. A nem GM-takarmánnyal táplált csoportban a sertések 12,3%-ánál, míg a GM-takarmánnyal etetett csoportban kevesebb mint feleennyi állatnál (5,9%) találtak tüdő-rendellenességeket. Az adatelemzés kimutatta, hogy gyakorlatilag minden sertésnek gyomorgyulladása volt: a GM-takarmánnyal etetett csoportban a sertések 11,1%-a, a nem GM-takarmánnyal etetett csoportban az állatok mindössze 5,4%-a volt mentes ettől a betegségtől. Ez a tartási körülmények és a gondozás hiányosságaira utalhat. A nem GM-takarmánnyal etetett csoportnál gyakoribb volt az enyhe és átlagos erősségű gyulladás, míg a GM-takarmánnyal táplált csoportban lévő sertéseknek súlyosabb gyulladása volt. A tudósok csak a súlyos gyulladásokkal foglalkoztak, mivel csak ez az adat volt statisztikailag szignifikáns. Ha a gyomorgyulladások valódi oka a takarmány lenne, akkor az lenne várható, hogy a nem GM takarmánnyal etetett csoporthoz képest kevesebb a gyulladás nélküli állatok száma, de ez nem így van. Továbbá azt is várnánk, hogy az enyhe és átlagos esetek között több GM-takarmánnyal etetett állat van, de ez sincs így. Emellett az osztályozás (enyhe, átlagos és súlyos gyulladás) is nagyon önkényes, ami azt jelenti, hogy a súlyos gyulladásos esetek számának emelkedé- sére vonatkozó következtetés megerősítése céljából a kísérletet meg kellett volna ismételni. A másik eredmény, amelyet a szerzők leírnak, az, hogy a GM-takarmánnyal etetett csoportban átlagosan több olyan állat van, amelyiknek nagyobb súlyú a méhe. Mivel a statisztikai különbség elég kicsi, jobb lett volna, ha a szerzők a helyes kontrollal megismételték volna a kísérletet, mielőtt következtetéseket vontak volna le. Carman és mtsi. eredményeire az a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a vizsgált populáció megfelezésével (csak nőstény állatok) a természetes variáció hangsúlyosabban megmutatkozik. Összefoglalva, a helyes kontroll hiányában a Carman és mtsi. által alkalmazott kísérleti felállás gyenge lábakon áll. Emiatt, valamint a GMés nem GM-takarmánnyal etetett sertések közötti kis statisztikai különbségek miatt a Carman és mtsi. által levont következtetések nem tekinthetők megalapozottnak. *** Szeretne több információt kapni a GM technológiáról, vagy tudni szeretné, hogy egyes mítoszok tudományosan helytállóak-e? Keressen minket az info@vib.be email-címen. Keresse Wim Grunewaldot, a VIB növényi biotechnológus szakértőjét: wim.grunewald@vib.be / Tel: +32 9 244 66 11 14
Főszerkeszt ő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczánné Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db két havonta Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja a GBE támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület