A külföld erdörendezési eljárásai. Irta : Bund Károly. VI. Ausztria. Hozamszabályosás.

1141 férhetősége, könnyed kihasználása, úgymint az ipartelepeknek a világforgalommal való olcsó összeköttetése akkor már biztosítva lesz. Ebben a tekintetben az ipari érdekek érvényesülését illetőleg az erdőgazdaság a hegyvidéken alapvető és kezdeményező szerepre van hivatva. Kezünkben van tehát a hegyvidék gazdasági átalakulásának, anyagi felvirágoztatásának egyik legfontosabb kulcsa; eszközéül a magyar hegykoszoru erdőségei kínálkoznak olyan értelemben és olyan szerepben, amint azt ezúttal vázolni igyekeztem. Példákkal szolgál más nemzetek, a müveit nyugat gazdasági fejlődésének történelme, az anyagi sikert pedig a külföld példáin kivül igazolhatják már azok a jövedelmezőségi számitások is, a melyek a magyar hazában és főleg annak hegyvidékén az erdőbirtokba való észszerű befektetések biztos eredményeivel kecsegtetnek. Reméljük is azért, hogy ha az első nagyszabású, de jó sikerű példaadás meglesz, nem marad el annak követése és nem marad el a magyar hegyvidéknek az a gazdasági fellendülése sem, a milyent a főbb vonásaiban most vázolt gazdasági akcziótól joggal elvárhatunk. A külföld erdörendezési eljárásai. II. Irta : Bund Károly. VI. Ausztria. Hozamszabályosás. (Befejezés.) Ismertetésünkben, amint már megemlítettük, az 1873. évtől kezdődő időszakot öleljük fel. Ezen időszak elején a hozamszabályozás módja Ausztriában a térszakozás volt, a maga jellegzetes alakjában. A tagok besorozása a vágásforduló egyes fordulószakaiba és ennek megfelelően a tagok megjelölése annak a fordulószaknak a számával, a melyben a szabályos vágásterv ér- 76*

1142 telmében kihasználandók lennének, végül a vágásfordulónak megfelelő valamennyi korfok összefoglalása egy-egy vágássorozattá,, voltak az eljárás jellemző ismertető jelei. A magyar erdőrendezéssel körülbelül egyező módszer volt ez, a melytől azonban csakhamar eltértek. Már a 80-as évek elején a teljes vágássorozatok képzését elejtették, s a csonka vágássorok alakításánál oda törekedtek, hogy a korosztályok kedvezőbb elosztását nagyobb áldozatok nélkül érhessék el. A korosztályoknak tagonként való szabályoselosztását még kitüntették, de a czélba vett szabályos állapot ezen kimutatásánál a tagoknak csakis valódi területét vették figyelembe. Az állabtérképen, a mely a korosztályok tényleges eloszlása szerint volt színezve, a tagokba irt római számok jelzik még a korosztályok eszményi sorakozását, de már elvként elfogadták akkor is, hogy ez az eszményi kép nem kényszeriti az erdőrendezőt, hogy kereteihez a fordulószaki vágásterületek megállapításánál szigorúan ragaszkodjék. A szabályos állapotot jelző római számoknak czélja ekkor inkább már csak a helyes vágássorrend megjelölése volt, valamint párhuzamosan fekvő szomszédos vágássorokban, a hol a kellő oldalvédelemről is kell gondoskodni, annak jelzése, hogy mely vágássorban kell a vágásokkal előbbre haladni vagy visszamaradni a szomszéd állabokra való tekintettel. A szabályos állapotnak ezen a valódi területen alapuló tervét elegendőnek tartották arra, hogy a legközelebbi fordulószakok vágásterületeit és a szükségesnek mutatkozó elkülönítő vágásokat (Loshieb). meg lehessen állapítani, és csak ha a jelen korfokozatok igen kedvezőtlen eloszlása esetén, a tervbe vett állapotra való átmenetel (az első vágásforduló használata) egykönnyen nem volt áttekinthető, akkor készítettek valamennyi fordulószakra kiterjedő vágástervet (általános üzemtervet), de kifejezetten azzal a fentartással, hogy az egyes osztagoknak a fordulószakokban való ilyetén szétosztásával nem akarnak a jövő erdőrendezés számára kötelező szabályokat alkotni, hanem az általános üzemtervnek főleg az volt czélja, hogy az erdőrendező szándékát, terveit, a jövendő üzemátvizsgálásoknál leendő figyelembevétel végett, kifejezésre juttassa. A hozamszabályozási eljárás ezzel, bár lényegileg a területen alapult, némileg közeledett az egyesitett szakozási módhoz. A

1143 tömeghozam ugyanis csak a legközelebbi két fordulószakra számíttatott ki s a tömegek vagy területek szigorúan egyenlő eloszlása a fordulószakokban nem volt követelmény. A III. és következő fordulószakokba eső területek gyakran osztagonkinti részletezés nélkül, sőt több fordulószak egyesítése mellett lettek kitüntetve. Szálaló-erdők részére vágatási tervet akkor kell készíteni, ha a szálalva használandó erdők ez idő szerint még nem, vagy csak kevéssé vegyeskoruak. Ekkor ugyanis az átmenet tervszerűségét kell biztosítani. Ha az illető erdő már a szálaló-erdő jellegzetes több korú összetételével bir, akkor a hozamszabályozás lényegileg az évi fatömeghozam megállapítására szoritkozhatik, amiről alább még megemlékezünk. Az 1893. évben kiadott utasítás a czélbavett szabályos állapotnak, habár igen egyszerű alakban való kimutatásához még ragaszkodik, ettől csak az 1901. évben kiadott legújabb utasítás tekint el, a mely különben az üzemtervet is egyszerűsíti. Ugy rendelkezik ugyanis, hogy az általános vágatási terv csak az első két fordulőszakban kihasználandó állabokról készítendő részletesen, a későbbi fordulószakokba eső területeket elég sommásan kimutatni. A fatömeghozam rendszerint csak az első két évtizedre számítandó ki s a megfelelő területek áthelyezésével lehetőleg egyenlő félfordulószaki fatömegek nyerése biztosítandó. Ennél messzebbmenő általános üzemterv készítése csakis szolgalmakkal igen erősen terhelt erdőknél szükséges, ha a politikai hatóság ezt, a használatok tartamosságáról meggyőződést szerzendő, külön kívánja. Oly szálaló-erdőkben, melyek már vegyeskoru állabokból állanak, általános vágatási tervre nincs szükség. Az általános vágatási tervvel kapcsolatosan nagy gondot fordítanak a szükséges elkülönítő vágások tervezésére. A mi az alkalmazott vágásfordulót illeti, a már közölt adatokból tudjuk, hogy legelterjedtebb a 100 és 120 éves vágásforduló (83-9%), 140 éves a vágásforduló a terület 12-4 /o-án, 80 éves csupán l - 3%-on. Némileg ellentétben állónak találjuk ezt az erdörendezési utasítás szavaival. Az utasítás ugyanis már régóta a következőképpen rendelkezik a vágásfordulóra nézve: Ha kényszerítő körülmények, melyek a szolgalmak kielégítéséből, az anyag-

1144 szállítás feltételeiből vagy a fapiacz körülményeiből eredhetnek,, az eddigi, különösen azonban az igen magas vágatási kor további megtartását szükségessé nem teszik, akkor a vágásforduló hosszára nézve az a törekvés mérvadó, hogy az erdőben rejlő befektetési és üzemi tőke megfelelően kamatozzék." Ugyanezt a szöveget tartotta fenn a legújabb utasitás is. A mint látjuk, az osztrák erdőgazdák elvben már régóta a pénzügyi vágásforduló alapján állanak, a gyakorlatban azonban, hacsak ezentúl az üzemátvizsgálásoknál nem szállítják le tetemesen a vágásfordulókat, mindeddig ezt az elvet nem érvényesítették, különben minden valószínűség szerint a 80 éves vágásforduló volna az uralkodó, a mely tényleg csak elenyésző kis mértékben fordul elő. A legsűrűbben alkalmazott 120 éves vágásforduló az ausztriai faértékesitési viszonyok mellett semmiesetre sem felel meg a talajjáradék delelésének. Az évi vágástét megállapításánál megkülönböztetnek főhasználatot, előhasználatot, esetleges használatot és rendkívüli használatot. Főhasználat első sorban az a fatömeg, mely a legközelebbi félfordulószakba sorozott vágásterületeken nyerhető, másodsorban a többi területen szükségessé váló mindazon használat, melynek helyén legalább 0'3 ha. nagyságú beerdősitendö, vagy természetes ujulattal borított tér marad vissza. A tisztító vágások, gyérítések, fiatalosokban visszamaradt egyes koros törzsek kivágása, ritkán benőtt tisztások (Ráumden) kitakarítása által nyert fatömeg az előhasználatok közé tartozik. Végül az egyes széldöntés, széltörés, hó- és zuzmara-nyomás, rovarpusztitás, kiszáradás következtében nyert fatömeg kivévén ha a legközelebbi évtized vágásterületéből került ki, esetleges használatot képez, melynél az a körülmény, vájjon az illető fatömeg a fő- vagy a mellékállabhoz tartozik-e, a megkülönböztetésre okot nem szolgáltat. Szálaló-erdőben a fő- és előhasználatot nem különböztetik meg. A vágástét megállapításánál a termelési apadék és a kéreg (a fenyőféléknél) levonásba hozandó. Tuskó és gyökérfa, rőzsefa, a vágástét megállapításánál s ennek következtében a teljesített

1145 használat mérlegelésénél is, figyelmen kivül marad még akkor is, ha értékesítés tárgyát képezi. Az évi vágástét megállapításának alapja a hozamszabályozásnak fennebb közölt általános elveinek megfelelően a korosztálytáblázat. Általánosságban az ebben mutatkozó eloszlása a korosztályoknak dönti el, vájjon a legközelebbi időszak főhasználata a választott vágásfordulónak megfelelő területhányadot meg fogja-e haladni, avagy mögötte marad. Vágásra érettnek az az állab tekintendő, a melynek mutató-százaléka az elfogadott gazdasági százalék alá siilyedt s a melynek kihasználása, tekintettel a követendő vágássorrendre megengedhetőnek mutatkozik. Miután azonban a részletes erdőleirásra vonatkozó része az utasításnak ugy szól, hogy a mutató-százalék a vágható és közel vágható állabokban csak akkor állapítandó meg, ha a hozamszabályozás alapjául a pénzügyi vágásforduló választatott, a melyről már fennebb megemlítettük, hogy eddig alig alkalmaztatott s ugy véljük, a jövőben is korlátolt mértékben fog alkalmazást találni, közelfekvö az a gondolat, hogy itt ismét egy inkább elvi jelentőségű kijelentéssel állunk szemben, a mely a gyakorlatban lényegesen módosul, illetőleg háttérbe szorul. Az osztrák erdőrendezés nem hivatkozhatik régebbi ily pénzügyi számításokra, mint azt Szászország teszi, nem hivatkozhatik már azért sem, mert az ausztriai állami és alapítványi erdők termőhelyi és állabviszonyai sokkalta változatosabbak, mint akis Szászországéi, a maga katonás egyformaságu, egykorú tiszta luczfenyveseivel. A gyakorlatban tehát nézetünk szerint, mint eddig, ugy a jövőben is a (ritkán pénzügyi) vágás fordul óhoz mért állabkor és az állabnak általános állapota (növekvése, záródása) lesz elsősorban mérvadó a legközelebb kihasználandó területek összeválogatásánál. Ezenkívül a legközelebbi évtized vágásterülete a vágássorrend kedvéért elkerülhetlenül áldozatul hozandó állabok, az elkülönítő vágások és esetleg erdőtenyésztési szempontokból ajánlatos vágások (pl. sürgős felszabadítások stb.) területeiből áll. Az erről a területről nyerhető fahozam a jelen készletből és az öt évi növedékből áll, levonva ebből a termelési apadékot (és esetleg a kéregnek megfelelő mennyiséget). Az igy nyert évi fatömeghozamot a legújabb utasitás

1146 szerint is a vágatási átlagnövedékkel hasonlítják össze, sőt azt valamely képlet szerint is ellenőrzik. Ez olyan kegyeletből a régi utasitásokból átvett intézkedés, a melynek nagyobb fontosságot nem tulajdonítunk. Tudjuk, hogy a magyar erdőrendezésnek is megvan a maga képlete, a melylyel gyakran igen lényegesen más fahozamot nyerünk, mint a szakozás alapján, mégis aligha tekintette valaki ezt az eltérést elegendő oknak arra, hogy a vágásterület alapján kiszámított fahozamot ezért módosítsa. Igy van ez Ausztriában is. A hozamszabályozás alapjául nem lévén a képletes számítás elfogadva s ennélfogva a növedék-meghatározás és nyilvántartása sem lévén oly tökélyre kifejlesztve, amint azt Badennál láttuk, a vágástétnek ebben az u. n. ellenőrzésében legalább a vágásos szál- és a sarjerdőben mást, mint könnyen nélkülözhető, mellékes munkát nem láthatunk. A részletes vágatási tervben fokozatos kihasználás esetén a teljes állaboknak (a helyi viszonyokhoz mért) fatömege is kitüntetendő, hogy a ritkítás különféle állapotában lévő állabok átszámított területét ki lehessen számítani. Végül a 10 évre szóló részletes vágatási terv befejezéseként néhány oly állab sorolandó fel, a melyben a használat szükség esetén tovább folytatandó, ha az üzemátvizsgálási munkálat valamely okból késnék. Szálaló-erclöTc hozamának megállapításánál figyelemmel kell lenni az erdő jelen alakjára. Ez többnyire egykorú, ritkán a szálalóüzemnek megfelelő vegyeskoru. Első esetben, a midőn a szálalóalak még csak létesítendő, a vágásos szálerdőhöz hasonlóan vezethető le az évi vágástét a korosztály-viszonyból, de mindig mérlegelni kell a szálalás utján nyerhető fatömeg gazdaságos kihozatalának lehetőségét, a mely igen gyakran csak akkor van meg, ha a szomszédos területeken is folyik a használat. A szálalás rendszeres visszatérése tehát nem mindig lehetséges s ennek következtében a használat tartamosságáról is le kell mondani. Az ilyen nehezen megközelíthető szálaló-erdők hozamának megállapításánál egyebek mellett tehát a kihozható és értékesíthető fatömeg mennyisége is irányadó. Ha ez a (nem tartamos) vágástét valamely időszakban igen jelentékeny, akkor okot szolgáltathat a szomszédos vágásos használat alatt álló üzemosztály vágástétjének időleges korlátozására.

1147 Azon szálaló-erdők hozamának megállapításáról, a melyek már jelenleg is igen vegyeskoruak, vagy a melyekben a tartamosság, szolgalmak miatt elengedhetlen követelmény, az utasitás {régi és uj egyaránt) szűkszavúan csak annyit mond, hogy a kipuhatolt vágástét a vágatási átlagnövedékkel vagy a képletes hozamszámítási módok egyike utján nyert eredménynyel összehasonlítandó. Ez a magyarázat természetesen nem nyújt tiszta képet, a követett eljárást azonban némileg megvilágítja az attergaui erdőgondnokság üzemtervéből az egyik szálaló-üzemosztályra vonat kozólag eszközölt következő jegyzetem: Vágásforduló 140 év. Jelenleg tulnyomóak az egykorú állabok. Gazdasági czél: 3 korosztályt létesíteni, u. m. fiatal, középkorú és vágható korú osztályt. Ennek megfelelően a visszatérési idő 140:3 = 47 év. 1 47 éves állabok tehát egyszer, 48 94 évesek kétszer, 95 140 évesek háromszor szálaltatnak át az első vágásforduló tartama alatt. Ezen az alapon ki van számítva az I III. visszatérési idő vágásterülete Tn a melyből az I. fordulószaki vágásterület (Tii: 47) X 20 = 25*25 ha., az általános vágatási tervben azonban az átszálalható állabok fekvésére való tekintettel 27"46 ha. a fordulószaki vágásterület, 8724 m 3 nyersfahozammal, 10% termelési apadék leütésével az évi fahozam kereken 390 m 3 -rel van megállapítva. Ezzel szemben Heyer képlete 553 m 3, a használati százalék 612 m 3 megengedhető évi fahozamot tüntet ki. A főhasználatok évenkinti mérlegelésénél az egybevetés ugy a terület szerint, mint a fatömeg szerint eszközöltetik. Az eddig ismertetett eljárásoktól eltérően Ausztriában találkozunk először azzal, hogy az évi vágástét megállapításánál, a több vagy kevesebb használat számonvételénél nem pusztán a fatömeget veszik figyelembe, hanem a területet is. Az évi vágásterületnél nagyobb használat, különösen kedvező értékesítési alkalmak kiaknázása végett, nincs kizárva. Az évi mérlegnél mutatkozó területkülömbözet rendszerint a félfordulószak hátralévő éveire egyenletesen elosztandó. Szolgalmakkal különösen terhelt erdőknél a szolgalmi igények mikénti fedezéséről külön terv készül. Az elöhasználatolc vágástétje a részletes erdőleirásban ki-

1148 használandónak jelzett mellékállabok fatömegeinek összegéből áll. A félfordulószak alatt szükségesnek mutatkozó üzemtervtől eltérő gyérítések, ha azok szükségességét az illetékes ellenőrző tisztviselő (erdőtanácsos) is igazolja, a tervszerű előhasználatok minden apasztása nélkül eszközölhetők. Az esetleges használat vágástétjét tapasztalati adatok alapján határozza meg az erdőrendező. Ha a tiz évre megállapított ilynemű fatömeget rendkívüli események következtében előreláthatólag tetemesen át kell lépni, akkor a rendes föhasználat megfelelően korlátozandó. Végül rendkívüli fahasználat (ausserordentlicher Holzeinschlag) alatt Ausztriában azt a fatömeget értik, a mely irtásra szánt területekről, nyiladékok és utvonalak kivágásánál stb. nyerhető. A mellékhasználatokról külön tervet csak akkor készítenek, ha legeltetési vagy alomszedési jogosultságok kielégítéséről kell gondoskodni, avagy nagyobbmérvü mellékhasználatok rendszeres üzése szándékoltatik. III. Üzem-nyilvántartás. Az üzemnyilvántartás czéljaira: a) a nyilvántartási jegyzőkönyv (Gedenkbucb), l>) a tulajdonképpeni üzemnyilvántartás (Wirtschaflsbuch) és c) az üzem 10 évi eredményeinek kimutatásai szolgálnak (Nachweisungen zum Grundlagenprotokolle der náchsten Betriebseinrichtungsrevision.) A nyilvántartási jegyzőkönyvet az erdögondnokok több évtizedre elegendő külön kötet alakjában a rendelkezésükre bocsátott tervezet szerint vezetik. Ezen tervezet szerint a jegyzőkönyv a következő főbb tárgyra terjed ki: 1. A mérési pontokban, vonalakban és a területben beállott változások; 2. szállító eszközök létesítése, régiek átalakítása; 3. elemi csapások; 4. vadászat és halászat; 5. a fapiacz helyzete; 6. szolgalmak szabályozása vagy megváltása; 7. változások a kegyúri, adózási stb., általában jogi, közigazgatási és szorosabb értelemben vett kezelési ügyekben ; 8. személyi ügyek, munkásügyek; 9. építkezések; 10. vadpatakszabályozások; 11. erdészeti kisérletügy; 12. a tiszta jövedelemre vonatkozó adatok (az egész területre és a téregységre vonatkoz-

1149 tátva, a faválasztékok piaczi és raktári ára, tőárak értékosztályok szerint stb.); 13. egyéb följegyzésre érdemes eredmények (magtermő évek stb). A tulajdonképpeni üzemnyilvántartás két részből áll. Az első részbe az adatok osztagonkint külön-külön, a második részbe üzemosztályonkint összegezve évfolyamonkint iratnak be. A második rész a használatok előrehaladásának évenkinti mérlegelésére való, a mint az alább közölt mintából kivehető. Az üzem eredményeinek kimutatásai nem kevesebb, mint 10 táblázatra terjednek, de voltaképpen csak segédkimutatások jellegével birnak. Czimük és rendeltetésük a következő: I. A területváltozások kimutatása. II. Az épületekben beállott változások kimutatása (Ausztriában az építkezési ügyek az erdőrendezőség ügykörébe tartoznak). III. A teljesen kihasznált állabok kimutatása és a tényleg kitermelt fatömeg összehasonlítása a becsléssel. IV. A tényleges használat összehasonlítása a vágástéttel, ugy területre, mint fatömegre nézve. V. Az üzemtervtől eltérő használatok kimutatása. VI. A felújítások kimutatása. VII. A tervezett és tényleg szolgalmak fedezésére kiadott fa- és alommennyiségek kimutatása. VIII. A bevételek és kiadások kimutatása évfolyamonkint és összesen. IX. A mellékhasználatok anyag- és pénzjövedelmének kimutatása. X. Jövedelmi mérleg (Ertrags-Bilanz.) Ezek a kimutatások, bár évről-évre kiegészíttetnek, tulajdonképpen már az üzemátvizsgálási munkálathoz tartoznak. IV. Űzemátvizsgálások. Az üzemátvizsgálások háromfélék lehetnek : közbeesők (Zwischenrevision), ha rendkívüli események a félfordulószak alatt a hozam ujabb megállapítását és az üzemterv egyéb módosítását teszik szükségessé, avagy ha az évtized végével valamely okból a rendes üzemátvizsgálás nem foganatosítható s a részletes tervek meghosszabbításáról kell gondoskodni. Rendesek (Periodische Revision), ha a félfordulószak végével eszközöltetnek és mindarra kiterjednek, a mi az időszaki üzemátvizsgálások feladatához tartozik, nevezetesen a) megvizsgálása annak, vájjon az üzemterv betartatott-e, az eltérések indokoltak-e s vájjon az üzemterv rendelkezései mennyire váltak be; b) a szükséges mérési és becslési

1150 munkálatok és c) a következő évtizedekre szóló részletes tervek felállítása. Végül beható üzemátvizsgálásról (umfassende Waldstandrevision) beszélnek akkor, ha az üzemtervnek elvei és alapjai módosulnak, igy pl. az üzemosztályok, a vágássorok beosztásán kell változott állabviszonyok következtében módosítani stb. Ez esetben tehát többé-kevésbbé uj üzemterv készítéséről van szó. Az üzemátvizsgálások alaki kivitelére nézve a következő fejezet ad felvilágosítást. V. Alaki kivitel. Az osztrák állami és alapítványi erdőkről készülő üzemtervek magukban véve elég egyszerű alaki berendezéssel birnak, a mi a bonyolultság látszatát kelti, azok a többrendbeli segédkimutatások. Megjegyzem, hogy alább kizárólag az 1901. évi utasításnak megfelelő táblázatokat ismertetem, a melyek egyébiránt nem térnek el lényegesen a régebbiektől, csak egyben-másban egyszerűbbek. A táblázatok száma szaporodik, ha az erdő szolgalmakkal terhelt. Ettől az esettől azonban itt egyszerűség kedvéért eltekintünk. Az általános erdőleirás és a tértáblázat után a fatermési táblák keltik fel figyelmünket. Ausztriában nagy gondot fordítanak helyi fatermési táblák szerkesztésére, a melyekben a következő adatokra terjeszkednek ki: Kor, törzsszám, körlapösszeg l - 3 m. magasságban, az átlagtörzs mellmagassági átmérője, átlagos állabmagasság, átlagos évi magassági növedék, tömör fatömeg, tömör és rőzsefatömeg, folyó növedék, átlagnövedék, növedék-százalék, a mellékállab tömör és rőzsefamennyisége. A részletes erdöleirásban az átlagos állabmagassá^ra, a körlapösszegre, a vágatási kor átlagnövedékére, a mennyiségi, minőségi, növekvési és a mutatószázalékokra vonatkozó rovatok említendők fel külön, valamint az, hogy a jelen fatömeg csak mint kemény és puha különittetik el, fanemenkint nincsen részletezve. Fokozatos használat alatt álló osztagoknál végül ki van tüntetve az eredeti (az első vágást megelőző) sűrűségnek megfelelő fatömeg is, amelyre a fokozatos kihasználás alatt álló osztagoknak a korosztály-táblázat különféle rovataiba való besorozásánál van szükség.

1151 A Jtor osztály táblázat az általános vágatási tervvel (Einrichtungsplan) van egyesítve. Berendezése az alábbi két mintából vehető ki. A korosztály-táblázatra vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a ritkító (fokozatos) használat alatt lévő területek megfelelő területhányadokkal az illető korosztály vagy a tisztás terület rovatába soroztatnak, azonkívül azonban egész területükkel a felujitás alatt álló osztagok" rovatában is szerepelnek. Erre nézve irányadó, hogy az a területhányad, a mely már felujultnak és felszabaditottnak tekinthető, az 1 20 éves korosztályba, a még fel nem újult, de anyafákkal benőttnek sem tekinthető rész a tisztás rovatba, végül a még koros faegyedeknek megfelelő rész az illető idős korosztályba sorozandó. Ez utóbbi terület meghatározása végett az első vágást megelőző (teljes) fatömeg összehasonlítandó a még meglévő fatömeggel. Hasonló az oly állabok besorozása, a melyek már többkoru szálaló-alakkal birnak. Ha sűrűségük 0'8 vagy ennél nagyobb, akkor területük teljesen erdősültnek vétetik, 0"8-nál kisebb sűrűség esetén azonban a megfelelő területhányad a tisztás rovatban előírandó. Az egyes korfokok azután az átlagos koruknak megfelelő korosztályrovatba sorozandók, az egész terület azonban ezenfelül a szálaló erdőalakkal biró osztagok rovatában is kitüntetendő. Ausztriában is, ugy mint Elsassz-Lotharíngiára vonatkozólag láttuk, a felujitás alatt álló és többkoru területek korosztályonkinti széttagolásához ragaszkodnak, habár némileg egyszerűbb kivitelben. Mi ezt ott nem okvetlenül szükségesnek jeleztük.*) Ha azonban a terület szerinti hozamszabályozás szigorú keresztülvitele végett a korosztály-táblázatot ily pontosan állítjuk össze, akkor igen helyes az osztrákok által követett mód, mely egyúttal a felujitás alatt álló összes területet is külön kitünteti, ugy, hogy a megbolygatott vagy szálalva kezelendő állabok terjedelme is megtudható a korosztály-táblázatból. A korosztály-táblázatban csakis valódi területek szerepelnek. A táblázat végén azonban átnézetesen és sommásan ki kell tüntetni, hogy az egyes korosztályi területek termőhelyek és fanemek szerint miként oszlanak meg. *) L. E. L. 1902. IV., 520.

1153 Az általános vágatási terv, a mint látjuk, az első és második évtizedet elkülönítve mutatja ki, a második és hf.rmadik fordulószakot (3 6. évtizedet) már ily elkülönítés nélkül. A többi terület szakokba való osztás nélkül egy rovatba kerül. Rendes körülmények között egyébiránt, különösen szolgalommentes erdőkben, a fatömeg" rovatot csak az I. fordulószakra vonatkozólag töltik ki s terület szerint is egymagában csak a II. fordulószakban tervezett használatokat tüntetik ki, mig a III. és későbbi fordulószakok hozamterületét együttesen egy rovatba (besorozáson kivül) írjak. A részletes vágatási terv (Hauungsplan) nem oszlik meg, mint tarlasztási és előhasználati terv, hanem egy és ugyanazon táblázatban soroltatnak föl előbb a legközelebbi évtized főhasználatai, azután az előhasználatok, az esetleges használat és a rendkívüli használat (1. fönn). A táblázat baloldala az előírásnak, a jobboldal a teljesített használat feljegyzésének való. A beosztás a következő: 1. Baloldal. (Előírás.) A tag neve, száma, az osztag betűje (3 rovat). Állableirás, vágásnem és az előirt használat indokolása (egy szélesebb rovat). Egész vágásterület (Angriffsíláche) Valódi vagy átszámított vágásterület j Jelen egész fatömeg Eredetileg volt a fatömeg } *SY hektáron. a> 1 a : 0 N AJ a o nd í kemény \ hektáronkinti l kemény egészben i lágy y összesen Tag, osztag. Évszám. Jobboldal. (Teljesítés.) A teljesített használat neme és egyéb megjegyzések. Egész vágásterület ^ Valódi vagy átszámított vágásterület J

1154 ( í kemény \ I haszonfa j, á g y Fatömeg { tűzifa összesen v - - I J kemény } l lágy A részletes felújítási tervnél (helyesebben erdőművelési tervnél) az előírás és teljesítés szintén szemben áll egymással. A természetesen felújítandó területek, igen helyesen, nincsenek előírva, csupán a mesterséges felújítások. A minta rovatai a következők : Erdős'tések, illetve felújítások Egyéb erdőművelési munkák uj erdősítések, u j y a g a s ill. felújítások v é d ő á, l a b a l a t t Utánpótlások Előírás. Tag, osztag. A terület jellege, a teljesítendő munka neme és vizmentesités indokolása í tisztás és régi vágásterület fiatalosokban fokozatos felújító vágásokban szálaló-erdőben sarjerdőben vágástisztitás és fiatalosok ápolása Teljesítés. Tag, osztag. Az első teljesítés éve. A későbbi utánjavitások A munkálat megjelölése. Újonnan erdősitett Utánpótolt (redukált) V terület ha. Vízmentesített Vágástisztitás és fiatalosok ápolása j Költség koronákban. A gyomfák kivágása és tulsürü surjánosok ritkítása mindaddig ebben a mintában szerepel, amig a reájuk fordított költség az anyag értékesítése által meg nem térül. Azontúl az előhasználatok közé soroztainak. A felsorolt 6 táblázatból áll a tulajdonképpeni üzemterv. Ki-.2 l <a>

1155 egészíti az üzemtervet a fennebb már ismertetett nyilvántartási jeyyzökönyv és az üzemnyilvántartás. Az üzemnyilvántartás I. részében minden tag részére egy-egy kettős oldal nyittatik meg. A baloldal a fahasználatokra, a jobboldal az erdőművelési munkálatokra vonatkozó nyilvántartást tartalmazza. A minta rovatai a következők: t3 J Ti ja OS Ed oo o -a 'Évszám. Osztag (betű). A használat neme. Baloldal. A vágás egész területe 1 Valódi vagy redukált vágásterület J kemény Haszonfa lágy Tűzifa Összesen Ebből esik Tuskó és rözsefa Megjegyzés. j kemény 1 lágy Évszám. Osztag (betű). A munkálat neme f Újonnan erdösitett Utánpótolt (reduk.) fanem Anyag mag ha. föhasználatra előhasználatra esetleges használatra Tcg. hl. terület csemete, ezer. (Költség K. ' ujak létesítése ] > a régiek fentartása Költség K. EHDÉSZBTI LAPOK. m. Jobboldal. ha. m

1156 jf Fiatalosok bekerítése g. Gyomláló vágás ( terület ha. ^ Egyéb müveletek ^ ( Költség ] Összes költség 1 K. Megjegyzés. Az üzemnyilvántartás II. részénél' czime a következő : Az összes fahasználat kimutatása és egybevetése az engedélyezett vágástéttel. Üzemosztályonkint elkülönítve vezettetik. Rovatai a következők: Évszám. Évi vágástét valódi v. átszám. vágásterület ha. fatömeg TO 3. valódi v. átszám. vágásterület ha. Tényleges [ haszonfa \ a eredmény t ü z i f a fatömeg' ' tüzifa l o Vagyis az előírással szemben több kevesebb y összesen j terület ha. fatömeg m 3. terület ha. fatömeg m 3. Az előhasználatokra vonatkozó ezután következő rovatok fentiekhez hasonlóak. Folytatólag azután : ( haszonfa Esetleges használat { tüzifa ( összesen l haszonfa Rendkívüli ' tüzifa fahasználat összesen Összes évi fahasználat. Megjegyzés. Fenn már megemlítettem, hogy a tulajdonképpeni üzemnyilvántartáson kivül a legközelebbi átvizsgálásnál leendő felhasználás végett még külön tiz segédtáblázatot is vezetnek az erdőgondnokok, mely segédtáblázatok czimeit fel is soroltam. Gyüjtőczime ezen táblázatoknak: Kimutatások az tői ig mr

1157 terjedő éviizedre vonatkozó üzemátvizsgálás általános részéhez (Nachweisungen zum Grundlagen-Protokolle für die Waldstandsrevision des Jahrzehntes bis ). Ezen táblázatok közül a IV. (A tényleges használat összehasonlítása a vágástéttel) teljesen azonos az üzemnyilvántartás II. részével, a VII. pedig az erdőművelési munkálatokra vonatkozó nyilvántartási adatoknak (I. rész.) némileg más csoportosításban való kimutatása. Ebben ugyanis a vetéssel és ültetéssel eszközölt felújítások külön-külön rovatba foglaltatnak és a csemetekertek költsége (valamint a bennök felhasznált magmennyiség) is felvétetik. A III. segédtúblázat, a mely a fatömegbecslés pontosságát hivatott kimutatni, a következő: Tételszám, üzemosztály, tag, osztag, terület. kemény Tényleges vágáseredmény lágy Becsült fatömeg összesen kemény lágy összesen { fatömeg m 3. több /o Vagyis a becsléssel szemben fatömeg m kevesebb. % A használat mely évben történt? Megjegyzés. Az V. segédtáblázat az üzemtervtől eltérő használatokat mutatja ki: éve. helye. A használat területe ha. neme. / kemény \ Fatömeg \ lágy \ { összesen j m Engedélyeztetett mely rendelettel. A VIII. számú segédtáblázat az egyes bevételi és kiadást rovatokat sorolja fel az állami költségvetés mintájára. A tényleges 77*

1158 eredmény koronákban 10 évre terjedöleg van kitüntetve. Igen részletes s ezért bonyolult a mellékhasználatokra vonatkozó IX. táblázat is. Végül a jövedelmi mérleget tartalmazó X. segédtáblázat a következő berendezéssel bir: Évszám, Pénz f b6vétel ^ kiadás A pénz-í fölöslege kezelés 1 hiánya í anyagban,szaporodás j pénzben Vagyon anyagban csökkenés pénzben Más kerületeknek adott ] Más kerületektől átvett j a n Y a S o k é r t é k e Jövedelem 1 Veszteség a s z lg a l m a k figyelembe vétele nélkül A szolgalmak értéke (részletezve mint tüzifa, alom stb.) Jövedelem ] Veszteség I a s z lg a í m a k betudásával A VIII X. táblázat a jövedelmezőségnek igen helyes kópét adja. Az erdőrendezéssel e táblázatok nemcsak statisztikai értéküknél fogva, hanem annyiban is összefüggésben állanak, hogy az erdőrendezés alapjául elfogadott pénzügyi (talajjáradékon alapuló) elv jövőben való érvényesítésének segédeszközeiként tekinthetők. Az üzemátvizsgálási munkálat áll: 1. Az általános részből (Grundlagen-Protokoll), melynek tartozékát a fenn felsorolt tiz segédtáblázat képezi, s a mely az általános erdőleirásnak és az üzemre vonatkozó rendelkezéseknek kiegészítését is tartalmazza. 2. A tagokban és osztagokban beállt változások kimutatása. 3. Az uj fatömeg- és növedékmegállapitások kimutatása. 4. A tértáblázat. 5. A részletes erdőleirás, korosztály-táblázat és általános vágatási terv.

1159 6. A hozam kiszámítása és indokolása. 7. Az uj részletes tervek. Ezen munkálatok közül csakis az 5. alattihoz kell néhány megjegyzést fűznünk. Ez a táblázat a részletes erdőleirást, korosztály-táblázatot és az általános vágatási tervet egyesíti. A részletes erdőleirásban azonban csak azon osztagok tárgyalandók részletesebben, a melyek lényeges változást szenvedtek. A többi osztagra vonatkozó adatok röviden jelzendők s a kor és fatömeg helyesbítendő. A korosztály-táblázat újból állíttatik össze, az általános vágatási terv is, azonban az elmúlt évtized elhagyásával 3 további évtizedre részletesen, t. i. területtel és fatömeggel, a többi időre sommásan, besorozás nélkül. Ezekből kitűnik, hogy az üzemátvizsgálási munkálat meglehetősen messzemenő mértékben ujitja meg az eredeti üzemtervet. VII. Szászország. Utoljára hagytam Szászország erdőrendezésének ismertetését, a melynél a talajjáradék elméletét a leghatározottabban érvényesitik s a mely az üzemterveknek 10 évenkinti úgyszólván teljes megújítása által is eltér az eddig ismertetett módszerektől. Láttuk ugyan, hogy Baden is tizévenkint ujitja meg üzemterveit, de az alapelvek, a melyek szerint ez történik, a két országban teljesen eltérők, mondhatni a két végletet képviselik. A szászországi erdőrendezési eljárás a luczfenyőgazdaságból fejlődött ki. Ez a fanem hovatovább még a régebben alkalmazott erdei fenyőt is kiszorítja, a lombfát már nagyon háttérbe szorította s igy mindinkább egyeduralkodó lesz ez országban, a hegységben éppúgy, mint a lapályosabb részeken. Ennek megfelelően a tarvágás van tulnyomólag alkalmazásban, természetes felújítás ritkán, többnyire még a lombfaerdőkben fordul elő, a melyek rendszerint magasabb (90 100 éves) vágásfordulóban kezeltetnek, mig a luczfenyőerdökben a 80 éves forduló a leggyakoribb. A vágásfordulónak a pénzügyi elmélet alapján való kiszámítása manapság már kivételes. Régebben terjedelmes növedék- és értékmegállapitásokat eszközöltek, a melyeknek eredményét most minden további számítás nélkül alkalmazzák a vágásforduló meg-

1160 határozásánál. A szigorúan egykorú tiszta luczfenyvesekben ezt nagyobb tévedés nélkül lehet megtenni. Magára a pénzügyi elméletre, mint erdőgazdasági alapra, e helyen bővebben kiterjeszkedni nem szándékozom. Ez sokkal tovább vezetne, semhogy egy erdörendezési eljárás ismertetésének keretébe beleilleszthető volna; de föntartom magamnak, hogy mint önálló tárgyat, e kérdést napirendre hozzam. A gazdasági beosztásnál üzemosztályokat, vágássorokat, tagokat és osztagokat különböztetnek meg. Az üzemosztályoknál előfordul, hogy határuk nem esik össze valamely taghatárral, hanem egy osztaghatáron vonul végig (pl. a tharandi erdőben is). Ez azonban kivételes eset. A vágássorok száma lehető nagy, hogy a vágássorokkal a vágásra érett osztagokat fel lehessen keresni és a vágások váltakozása, szünetelése lehetővé tétessék. Ezzel egyúttal szélkárok, rovarpusztitások ellen is védekeznek. A tharandi erdőben pl., a mely 985 ha. nagyságú, 40 a vágássorok száma. Egy-egy vágássor tehát átlag 25 ha. kiterjedésű, vagyis körülbelül 1 2 tag alkot egy vágás sort. Elkülönítő vágások segélyével ideiglenes vágássorokat is alkotnak s ezekkel gyakran a tagokat is megbontják. A vágássorok megnevezve vagy megjelölve nincsenek, helymegjelölésre tehát nem szolgálnak itt sem. A tagok alkotásánál természetes vonalak, utak és nyiladékok alkalmaztatnak. A tagok nagysága rendesen 10 30 ha. Az osztagok elkülönítése rendkívül aprólékos. Vannak 01 ha. nagyságú osztagok is. A 10 évi területhozam megállapításánál a korosztályok eloszlása, a vágáshelyek kiválasztásánál a pénzügyi értelemben vágásra érett osztagok elhelyezése és a helyes vágássorrend a mérvadó. A kijelölt területen lévő fatömeg, szaporítva az öt évi növedékkel, adja a tömeghozamot. Az egyes éveken belül a szálerdőben ez a tömeghozam a mérvadó, nem az évi vágástér betartása. A fatömeg meghatározása rendszerint szembecslés szerint történik, a miben a szász erdőtisztek bámulatos jártassággal birnak. Igaz, hogy az egykorú tiszta fenyőállabok ezt az eljárást nagyon megkönnyítik. Alakilag az üzemterv a leiró részen kivül a részletes erdőleirásból és egyszersmind a tértáblázatból, a területeknek termő-

1161 helyek szerinti kimutatásából, a korosztály-táblázatból, a fatermési táblákból, az előző évtized használatainak kimutatásából, a vágástét indokolásából, az általános üzemi előírásból és a részletes vágatási és erdőmivelési tervekből áll. A részletes erdőleirással egyesitett tértáblázat igen egyszerű; rovatai a következők: Tag, osztag, terület, fanem, kor (év, korosztály), a termőhelynek, az állabnak minősége, záródás, mennyiségi és minőségi növedékszázalék a legközelebbi 10 évben, utánpótlandó fiatalos (ha.), megjegyzések. A korosztálytáblázatban minden korosztály még két évtizedre oszlik. A részletes tervek felette egyszerűek. Baloldalt az előírás, jobboldalt a teljesítés; ez utóbbi 10 rovatból áll, a fejben az illető évszámokkal. Az üzemnyilvántartás, a jegyzőkönyvtől eltekintve, öt részből áll. Az első részben minden tag részére egy vagy több oldal van fentartva, a melyekben a foganatosított használatok évről-évre osztagonkint elkülönítve bejegyeztetnek. A táblázat rovatai a következők : évszám, osztag, a vágásterület vagy a gyéritett terület, a használat neme vagy oka, fanem (lomblevelű vagy fenyőféle) tömörfa (haszonfa, tűzifa), rőzsefa, összes köbtartalom (külön rovatban a főhasználat, külön rovatban az előhasználat), tuskófa, pénzérték (bruttó, nettó). A második rész a teljesen kihasznált osztagok fatömeget összehasonlítja a beesült fatömeggel. A harmadik rész mintája egyezik az első részszel, csakhogy a használatok összege (főhasználat és előhasználat külön-külön) évfolyamonkint egy sorban jegyeztetik fel. A negyedik rész a tényleges használatnak a vágástéttel való összehasonlítására szolgál, végül az ötödik rész a tiszta jövedelem kitüntetésére való. Az üzemátvizsgálásolcnál voltaképpen teljesen uj üzemterv készül a következő 10 évre; az alapvető mérési és térképezési munkáktól és a gazdasági beosztás tervezésétől eltekintve, a fenn felsorolt munkálatok mind újból eszközlendők.