A szálaló üzemmód a gyakorlatban.

Átírás

1 A szálaló üzemmód a gyakorlatban. Irta: Zezulka János m. kir. erdész.*) Egy idő óta az erdészeti szakkörökben a szálaló üzemnek tágabb mértékben való alkalmazása élénk vitatkozás tárgyát képezi és sokan kardoskodnak az erdőknek ilyen üzemmód szerint való kezelése mellett. Ugy hiszem e kérdéshez tárgyilagosan hozzászólhatok én is, ki sok évi gyakorlati szolgálatom alatt a gondomra bizott erdőket épen szálaló üzemben kezeltem s jelenleg is kezelem s számos tapasztalatom alapján ítéletet tudok mondani ezen üzemmód alkalmazhatóságáról és pedig az erdőgazdaság általános czéljaira való tekintettel. A hajdani ogulini és otocsaci határőrezredek kerületeiben, a szolgálmányok megváltása után, állami kezelésbe jutott erdők és években rendeztettek be 150 éves fordával, ennek megfelelőleg 5, egyenkint 30 éves fordaszakkal. A magas forda azért választatott, hogy az évek során felhalmozódott fakészletet, melyet leginkább túlkoros és minden tömegnövedéket nélkülöző vén állabok képviselnek, nagyobb hátrányok nélkül lehetőleg jól lehessen értékesíteni. Mindazonáltal nem szenved kétséget, hogy ez a magas forda utóbb, midőn az első 30 évi fordaszak elteltével a koros állabok egyszer már átszálalva lesznek, az erdészeti jövedelmezéstannak megfelelőleg lejebb fog szállíttatni. Talán van, aki azt hiszi, hogy ezen őserdőkben, melyekben előbb egyedül a természet gazdálkozott, a szálaló erdő eszményképét találhatjuk. Épen nem ugy van! A szóban levő erdőket leginkább túlkoros vén fák alkotják, középkoruakat kevesebb mennyiségben találni, mig ') Horvát eredetiből fordította: Eeachner Rezső kir. erdőgyakornok

2 fiatalost, melyet az alnövet vagy alserdény képez, csak ott lehet látni, ahol a főállab kevésbé jó vagy épen gyér zárlatban van, de a jó zárlatu koros állabban ilyent egyáltalában nem találunk, vagy csak igen csekély mértékben képviselve. Ily viszonyok között a kihasználandó fatömeg kijelölése alkalmával az erdőgazda gyakran több fát kénytelen döntésre kijelölni, mint amennyit a meglévő zárlat tulajdonképen megengedne és pedig azért, hogy a majdnem kizárólag túlkoros fatömegnek jó része még idejében értékesítés alá kerüljön. Hanem az ilyen mértékű kihasználás következtében aztán az átszálalt vágásokon nem is a szálaló üzemben kezel* vágásoknak, hanem inkább az előkészítő vágás jellegét lehet észre venni. Emellett az első fordaszak, illetve az első 30 év letelte után, ugyan értékesebb, de mennyiségre nézve kisebb fatömeg lesz ezen vágásterületeken nyerhető. Téves volna azonban azt hinni, hogy itt csak az állabok túlkorossága miatt gyakorolják ily nagymérvben a kihasználást. Ez nem képez szabályt, hanem inkább kivételt. Már maga a vén állabok nagy számban való előjövetele s azt bizonyítja, hogy az erdők a túlkoros faegyedek elhalálozása és összedülése folytán már előbb is nagyobb mértékben kigyérültek időről-időre s csak igy újulhattak fel; valamint a csak szórványosan előforduló középkorú állabok is oda mutatnak, hogy a szálaló erdőüzemben csak is hatályos gyérités által érhető el bő és erőteljes utónövedék. Ezt az eljárást kell tehát követni most is. Különben a természet maga is rövid idő múlva helyreigazítja az őt félreértő erdőgazda kezét ; a nem elegendően gyéritett állab ugyanis a visszahagyott faegyedek

3 609 vidor növekvése és gyarapodása folytán csakhamar ismét egészen záródik, s az erdész kényszerítve lesz újból átszálalni, hogy vén állabjai alatt fiatalost nevelhessen. E munkálkodásban az itten gyakori Siroco is segédkezik, amely különösen nedves őszön és tavaszon erejét állabjainkon is próbálgatja és annak nyomát számos széldöntésben és széltörésben hagyja hátra, kivált a szélrohamoknak ellentállni képtelen túlkoros faegyedekből válogatva ki áldozatait. Az erdőkben tehát igyis-ugyis csak az marad meg, ami fiatalabb, egészséges és erőteljes. A vén állabok hatályos vigályitása a vágások bevezetésekor különben, végeredményét tekintve, nem hátrányos, noha a vigályitott vágásterületet kevés idő múlva a málna, szeder és egyéb erdei gyom lepi el. A málna és szeder mindenesetre hátráltatja fejlődésükben a magból kelt fiatal facsemetéket; a felverődő erdei gyomok, valamint a talajt elborító gyep pedig a vén fákról lehulló magvak termőtalajhoz jutását hátráltatják, de mindezek daczára a fiatal fenyő- és bükkcsemeték a málna és szeder között s ezek nyomása, de másfelől védelme s árnyalása alatt mégis csak felvergődnek. E közben a talaj ereje sem vesz el hasztalanul a folytonos beárnyalás következtében, mert noha a gyomokat, folyton táplálni kénytelen, ezek a vett jókért a védelemmel s lombhullásukkal fizetnek. A vágásoknak bevetényülése azonban ilyen körülmények közt természetesen csak hosszabb idő alatt fog egészen sikerülni. Emiitett már, hogy ha csak mérsékelten használtattak illetve gyéritettek ki, az erre bekövetkező vidorabb gyarapodás folytánmég a koros állabok is, újból záródnak; minthogy azonban a szálaló üzemben a kihasznált vén fák helyett fiatalost akarunk nevelni, ez pedig sürü zárlat

4 mellett nehéz, ilyen formán a szálaló üzemmód czéljainknak s igényeinknek meg nem felelhet. A két szélsőség között bizonyára az arany középút lenne itt is a helyes. A középút betartása mellett azonban, mely bizonyos körülmények között a lehetetlenségek közé tartozik, ami viszonyaink mellett sok hátránynyal járna, mert kényszerítve volnánk a tulkoios faegyedek nagyrészét visszahagyni a vágásban, melyeket aztán helyettünk a szél döntene ki. A széldöntött fáknak kihasználása, feldolgozása s kiszállítása, pedig nemcsak nehézségekkel s nagyobb költségekkel jár, de az erdőgazdára nézve más szempontból is károkkal van összekötve. Védett helyeken az állabok a szélrohamoktól megkímélve maradnak ugyan, de itt is nem sokára kényszerítve leszünk a vágást a fiatalos érdekében ismételni; a megismételt vágással azonban ismétlődik a szálaló vágásmód valamennyi hátránya is, nevezetesen a hátramaradó faegyedek sérülése a döntés, kidolgozás és kiszállítás alkalmával, s mindezen munkálatok számos kellemetlensége. Általában a szálaló üzemmód egyik főárnyoldala, amely annak általános alkalmazását hosszú időre vagy tán örökre gátolni fogja, az a körülmény, hogy alkalmazása mellett a jelenlegi használatok nyerése alkalmával a jövő használat tárgya, t. i. a meglevő középkorú és fiatal állabok, valamint az alnövet, részben tönkre megy, részben pedig érezhetően megrongálódik. Aki szemtanúja volt valaha nagy s terebélyes fák döntésének, az a szálaló erdőüzemmód iránt netalán addig táplált előszeretetét bizonyára elveszítette. A döntés irányában az egész törzs hosszában minden tönkre megy, itt egy törzs kérge szakad le, ott 3 í< fa

5 ága hasad le, vagy veszti csúcsát; s midőn a döntött törzs már nagy zajjal és pusztító erővel a földre esett, majdnem földig hajlított fiatal törzsecskék ingának, visszacsapódva még soká utánna, ami alighanem gyökérzetük kárára történik. Sok esetben több gyenge törzs gyökerestül kiszakíttatik. A fa feldolgozásakor a fiatalos a termelendő rönkök vagy épület fatörzsek megforgatását gátolja, a törzsnek a szokásos hosszúságú rönkökre való felfürészelését igen akadályozza és mert valamennyi raunkásszakaszra mindenfelé nem lehet eléggé vigyázni, bizony ezért a fejsze áldozatául esik minden, ami a feldolgozást csak némileg nehezíti. Könnyen belátható, mily nehézségekbe ütközik az is, ha utólagosan ezen erdőkárositásoknak elkerűlhetlen szükségességét megállapítani akarnók, hisz a mélyen vágott és földdel ügyesen eltakart tuskót felfedezni a legnagyobb utánjárás mellett is csak hiányosan lehet. Az erdőtermények kiszállításakor a fiatalosok újból sokat szenvednek, a szánok, a szekerek az útba eső fák kérgét ledörzsölik, a fuvaros fejszéje, ha szem nem látja, gyakran a legsűrűbb, legszebb fiataloson nyit utat; nem törődve azzal, hogy esetleg más, noha kevésbé kényelmes útirányban nem kellene annyi fiatalost megrongálnia éa kivágnia. A szálaló üzemmód szerint kezelt, illetve kihasznált vágásban emiatt sérületlen és teljesen ép törzsek jóformán a ritkaságok közé tartoznak, oly állabok pedig, amelyek több éven át voltak szálalva, igazán szánalmas képet nyújtanak ; a sérülések az ujabb szálalás és szállítás alkalmával ismétlődnek, ujabb meg ujabb szállítási utak nyilnak; az állabok nem nyugodhatnak, a sérüléseket ki nem heverhe-

6 tik s a vágásterületen támadt hézagok nem erdősülhetnek be. Tévedne, aki azt állítaná, hogy a fiatal alnövet megrongálódására a fák döntése, kidolgozása és kiszállításakor a fokozatos felujitó vágásnál ép oly alkalom kínálkozik, mert ha a kiszállítás télen történik, midőn a zsenge erdei csemetéket védő hóréteg födi, a szenvedett rongálás számba se jöhet ; különben is a szálaló üzemmódnál nem az alig egynehány éves alnöveten ejtett rongálások miatt panaszkodunk, hanem inkább azok miatt, melyeket a már felnőtt gyengébb törzsecskék szenvednek az év minden szakában. F.pen nem tekinthetjük a szálaló üzemmód előnyeként azon körülményt, sem hogy a fák eleinte szabad állásban felnőve, dus ágazatot fejlesztenek s aztán az alsó ágak a felsők beárnyalása alatt lehullnak, mert ennek következménye a deszkákra való felfürészelés alkalmával a sok ágcsonknak kihullása, mely körülmény a fürészáru használhatóságát és értékét csökkenti. A gesztelválás is gyakori az itteni erdőségekben, a minek oka, ugy hiszem, szintén nem másban, mint az évgyűrűk egyenetlen egymásra következésében keresendő. A szálaló üzemben kezelt állabokban a fákon keskeny és széles évgyűrűk váltogatják egymást, minthogy a bizonyos ideig beárnyalt fák szálalás által egyszerre gyér állásba kerülnek, minek folytán vidorabb növekvés áll be s szélesebb gyürü képződik. A lúcz fenyő törzsek a sérülések következtében sokszor elhalnak, vagy a vörös redv bekövetkezése folytán, müfaértékükből sokat veszítenek; a tűlevelűek közül csak is a jegenye fenyő képes ilynemű sérüléseket nagyobb kár nélkül eltűrni, a lomblevelüek közül pedig a bükk, amely huzamos beárnyalás alatt is tenyészthető. E mellett a szálaló erdőüzem nemcsak hogy a kezelő erdő-

7 gazda megelégedését nem fogja magának kivivni, de még az erdőrendezőnek is sok fejtörést fog okozni. Hogy valmely állab szabályos készletét kipuhatolhassa, kényszerítve lesz az erdőrendező magának a szálaló üzemben kezelt állabot tarvágásra berendezett állabbá átváltoztatva elképzelni; de senki sem fogja azt állithatni, hogy a növedékek menete a szálaló üzemben kezelt állabban amazéval egyenlő, hanem változik az aszerint, amint az állabok annak idején záródottabbak voltak, vagy több fényt élveztek. Gyakran találni egymás mellett oly törzseket, melyek közül a kétszer oly koros törzs csak fél akkora fatömeget mutat föl, mint a szomszédos, melynek kora a másikénak csak felével egyenlő. Igy csak egész állabok felvételéből merített átlag adatok szolgálhatnak támpontot a fatömeg s a növedék kipuhalására. Emellett mindig azt fogjuk találni, hogy valamely állab fatömegén huzamosabb beárnyalás folytán a folyó növedék a minimumra sülyed ; az oly állab pedig, amelynek fatömegén csak minimális folyónövedék képződik, a szabályos erdőüzem feltételeinek meg nem felel. Alig megfejthető kérdést képezne a használható és megbízható termési táblák összeállítása is, mert ez a szabálytalan erdőüzem mellett ép oly lehetetlen, mint a kör négyszögesítése. Ha nagyobb erdőbirtokokról szálaló üzem mellett tartamos és megközelítőleg egyenlő használatot kívánunk nyerni, okvetlenül kell, hogy az erdőt szabályos szálaló erdőüzemben kezeljük. Azonban itt már a forda megállapitása is nehézségekbe ütközik. E végből helyes tapasztalatokkal kellene bírnunk; ha

8 csak némileg használható termési táblákat akarnánk összeállitani, ez nagyon hosszú időbe, majdnem egy teljes fordatartamba kerülne, s ha a kisérleti állomásnak vagy más gyakorló erdésznek hosszú megfigyelései végre is sikerrel kecsegtetnének, azon a nézeten vagyunk, hogy a tapasztalatok ekkor is kevés gyakorlati értékkel bírnának. A szálaló üzemmód szerint kezelt állab külső képe lépten-nyomon változik, a zárlat, a fák száma, a fa átlag kora, fanem és elegyarány folytonosan ingadozik s mind ezen különbségekből valami átlagost kimesterkélni a lehetetlenséggel határosnak tűnik fel. Hogy a döntés, kidolgozás és kiszállítás alkalmával a visszamaradó fákon ejtett sérülések a lehető legkisebb mérvre szoritassanak, kívánatos, hogy a vágás ugyanazon területen minél ritkában ismétlődjék, azaz minél hosszabb fordát kell választani; ennek megfelelőleg természetesen a fordaszakok is hosszabbak lesznek. A szálaló üzemmód elméletének ugyan nem felelne meg azon eljárás, ha az állab az egész fordatartam alatt csak kétszer szálaltatnék át, mindamellett ezen eljárás némi előnyt nyújtana, amennyiben mesterséges felújítás által értékesebb fanemeket s jó zárlatban tartva ágtiszta faegyedeket lehetne nevelni, s amellett tartamosságot és hozambeli egyenlőséget is határozottabban lehetne a kezelésbe behozni ; előbb azonban szükséges volna beható gyakorlati kísérletek által kimutatni, miként lehetne ezen ugyszólva «kettős vágásos üzemet* az általános erdészeti gyakorlatban alkalmazni. A szálaló erdőüzemmód követelményeinek megfelelőleg járnánk el, ha állabjaink az egész fordatartam alatt 3-szor szálatatnának át, ugy hogy a fordaszak éveinek száma F/.. volna

9 A szálaló üzemezen módja talán a természet törvényeinek legmegfelelőbb volna, legalább erdeinkben, mintha ezen üzem alakot találnók leginkább képviselve ; ugyanis legtöbb magára hagyott idős erdőben a vágható középkorú és fiatal állab van keverve egymással, habár e 3 korfokozat nem is jön elő egészen egyenletes s helyes arányban; a már egyszer kihasznált vágásokban még feltűnőbben találjuk ezen három korfokozat előjövetelét. Daczára, hogy ez irányban határozott Ítéletet mondani hivatva nem érezzük magunkat, azonban mégis azt hisszük, hogy alig fog sikerülni valamikor olyan szálaló üzemben kezelt állabot nevelhetni, melyben mind a három korosztály egyenletesen felosztva előfordulna ; illetve, amely mindegyik szálalás alkalmával legalább megközelitőleg egyenlő használatokat nyújtana, hanem bizonyára egy bő használatot rendesen egy sovány fog követni. Azt a szálaló üzemet, melynél afordaszak kisebb a forda harmadánál, vagyis, amelynél egy forda alatt a szálalás többször ismétlődik háromszornál, természetellenesnek tartjuk. Az erdőségekben ugyan itt-ott találunk háromnál több korfokozatot is, csakhogy a legfiatalabb rendesen anynyira el van nyomva ós a túlságos beárnyalás alatt annyira szenved, hogy senkinek se lehet kedve erdeiben oly nyomorék fiatalost nevelni és utódaira ilyen fiatalosból fejlődő állabokat hagyni örökül. Néhány évtizeden át folytonosan beárnyalva a legárnytürőbb fanem sem tenyészhet vidoran, azt beláthatja mindenki. Fentebb emiitettem, hogy a szálaló üzemmód mellett az erdőgazda a fanemek szabad választásában korlátolva van; hogy ágazatdus, geszt elválásos faegyedek előfordulása elkerülhetlen, továbbá hogy egyenlőtlen használatok

10 nyerése és a visszahagyott fák folytonos sérülése ezen üzemmóddal már vele jár, miért is ezen üzemmódnak az erdőgazdaságban való alkalmazása az erdészeti tudománynak kezdetleges állapotába való visszavez etésével egyetértékü volna. A felsorolt számos hátrányért egyedül az erősebb s vidorabb uövedékképződés kárpótolja az erdőgazdát, mely ezen üzemmód mellett állítólag mindenütt tapasztalható. Ennek a vidorabb növedékképződésnek ugyan meg van a maga elméleti, de nincsen semmi gyakorlati indokolása; én legalább határozottan azon a nézeten vagyok, hogy a fenntartandó egyedeken a fadöntés, valamint a fa feldolgozása és kiszállítása alkalmával tett rongálások nem csak azon állítólag képződött nagyobb növedékkel felérő kárt tesznek, hanem részben még a meglevő fatömeg készletet is megtámadják. A szálaló üzemmódnak, a mondottakra való tekintettel, csak a véderdőkben vagy kisebb erdőgazdaságokban adhatunk helyet, ahol a törzsek döntését azoknak legalyazása előzheti meg. A szolgálmányok megváltása óta nálunk az erdőkben rendes gazdálkodás folyik ; ennek eredménye csakhamar meggyőzte az erdőgazdákat, hogy mennyit szenved az erdő a rendszertelen szálaló üzemmód mellett, amilyen ezekben az erdőkben régente, mikor a felújítás csak a jó Istenre volt bizva, széltében-hosszában divatos volt. Nem árulunk el hivatalos titkot, ha végezetül méltóságos káinoki Bedő Albert országos főerdőmester és min. tanácsos urnák az itteni erdők megtekintése alkalmával tett nyilatkozatát, illetve kiadott utasítását, a nyilvánosság elé hozzuk, mely szerint próbaterek volnának kitüzendők, melyek fokozatos felujitó vágásmód mellett használtassanak ki; s nem kételkedünk, hogy ezen kísérletek foganatosítása erdeinknek hasznára és javára szolgálna.