A GYEPGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE Barcsák Zoltán A régi történelmi adalékokból, de különösen a görögök és a rómaiak feljegyzéséből világosan kitűnik, hagy a legeltetés az ókori emberiség életében is rendkívül jelentős szerepet játszott. A kaszálóssal történő betakarítás és tárolás akkor kezdődhetett, amikor fúvágásra alkalmas eszközöket állítottak elő és a füvet levágva szénát is készítettek. Ez utóbbi akkor alakult ki, amikor a vándorló nomád életmóddal felhagytak és a letelepedés során az állatok számára tartosított takarmányt kellett készíteni. 4 nomád pásztorkodás hazánkban is hosszú ideig folytatódott és a tartósabb letelepedés csak a XII-XIII. században elsősorban a Dunántúlon indult meg. Az alföldi sík legelőterületeken tovább tart a vándorló legeltetés és vele együtt a nomád állattenyésztés is. A középkorban a XIV-XVI. században a gyepgazdálkodás lett: a kialakult mezőgazdaságban a legfontosabb tényező. Erre utalnak ebben az időben megjelent hatósági intézkedések és a fontosabb szabályozók is. A XVII. században megkezdödött a szabad legeltetést folytató állattenyésztés és legelőhasználat szabályozása. Kevesebb lett a legelő és a rét az ország egész területén. A megyék legeltetési szabályrendeleteket készítenek és megkezdődött az erdő, a legelő és a szántóföld közötti harc. Megfagynak a legelők és a rétek, de megszaporodtak a rendeletek. Az egyre szaporodó lakosság igényeit, élelmezését nemcsak legelőről, hanem szántóról is ki kellett elégíteni. A legkedvezőbb adottságú gyepterületek kerültek feltörésre, amelyek termőhelyi adottságaiknál fcgva az év minden részében jól művelhetők voltak és rajtuk eredményesen lehetett szántóföldi növényeket termeszteni. A gyepgazdálkodás történeti fejlődésével foglalkozó munkák Barcsák et. (1978), Bíró (1933), Dorner (1923), Gruber (1954), Piukovics (1935), Hollóskúti (1934), Tolvaly (1944) tollából, rámutatnak arra, hagy a ren-
deletek és a gyepgazdálkodással kapcsolatban megjelent munkák elsősorban A gazdák a legeltetést községi legelőkön, vagyis közös legelőkön a legeltetés és a legelőhasználat szabályozásával, a pásztorok és a legel-legeltetési társulás formájában tudták hatékonyan végezni. A, községi letető gazdák kötelességeivel, feladataival foglalkoznak és kevés szó esik gyepek ápolásáról, gondozásáról és a legelők és rétek javításáról. A XIX, században számos újabb szabályozó rendelkezés jelenik meg, de gelők használatát a legeltetési bizottságok tevékenységét különböző tör- vények szabályozták. Az 1894. évi XII.t.c. a közös legelők gazdálkodósál a szabályozta, míg az 1913.évi XI.t.c. a közös legelők használatát a megalakítandó legeltetési társulatok munkáján keresztül látta megvalósíthatómár fellelhetők a gyepjavítósra vonatkozó és a gyeptelepítést elrendelő ségű legelők az állatállománnyal rendszerint túl voltak terhelve, aminek következtében kényszerűségből megkezdték a rétek legeltetését is. Mindezek helyére az évelő gyomnövények telepedtek meg. A bajon úgy próbál- tokkal kapcsolatban eljárni. tak segíteni, hogy ez idő tájt bevezették az ugarlegelöt, amelyen nagyon kevés fű termett, de annál több gyomnövény szaporodott el és ezáltal a nak. A törvény végrehajtása - az I. világháború miatt - csak 1921-ben in-és javasló rendeletek és utasítások is. Az egyébként is gyenge termőképesdult három társulattal, ami 1929-ben még mindig csak 33o volt, de 1935- -ben mintegy 2ooc legeltetési társulat működött hazánkban. Ezt a munkát jelentősen segítette az 1933-ban megindult "zöldmező" mozgalom. A törután a legelők és a rétek megritkultak, az értékes gyepnövények kipusztulvény rendelkezései szerint kellett - a legelővel és a legeltetett állatak és A Zöldmező Szövetség feladata és célja a gyepgazdálkodás fellendiszántóföld is elgyomosodott. A következmény az lett, hogy az állatállomány télén túlmenően a minél gazdaságosabb takarmánytermesztés és fűmagtor számára termett takarmány mennyisége és minősége erősen leromlott és sem mesztés volt. A Zöldmező Szövetségek állami akciókkal sürgették a gyepnyári, sem pedig a téli takarmányozásra nem volt elegendő, A legeljavítást, melynek keretében különféle gyepvetőmagvak, legelőberendezési a tetési idény takarmányellátását szúkősen biztosították, de a téli takar- tárgyak és szénakészítéshez alkalmas eszközök kedvezményes vásárlásával igyekeztek a gyepjavítást eredményesebbé tenni. Jelentős tevékenységük volt a téli időszakban rendezett különböző tanfolyamok beindítása és a szakismeretek minél szélesebb körben való terjesztése. A gyepgazdálkodás- ban és a Zöldmeze mozgalomban végzett munkáért említést érdemelnek mányozást általában kukoricaszárral és 'tavaszi gabonák szalmájával próbálták megoldani, vagy a telet a jószág átéhezte és kora tavasszal el_- gyengülve került ki a legelőre. A kora tavaszi kihajtás pedig újra rossz hatással volt a legelők növényzetére és talajára. Mindezek eredményeként az állatlétszám igen jelentősen lecsökkent. Baskay T. Bertalan, Dorner Béla, Gyárfás József, Bittera Miklós, Drezdner Iván, Thaisz Lajos, Kolbai Károly, Gruber Ferenc és Takács Lajos. Őket A századfordulón - 19co körül - a jelentős húshiány következtében nevezhetjük a gyepgazdálkodás és a gyepjavítás úttöróinek, akik ezen a nagy igény volt az állattenyésztés fejlesztésére és ezzel együtt a legelő területen eredményesen tevékenykedtek. és rétgazdálkodás fellendítésére. A XIX. század végén Európa nyugati országaiban és az erdélyi hegyi legelőkön a közlegelők bokorirtását, a A minisztérium a 218/1963. FM. számú országos felmérés alapján állakosarazás útján történő trágyázást és e szakaszos legeltetést is kezdték mi támogatás rendszerének bevezetését javasolta. A gyepgazdálkodás fejalkalmazni. Az elért eredmények ösztönzően hatottak és az állattenyésztés fellendítésére irányuló hegyvidéki mozgalom keretében a rétek és a lege- lesztését előirányzó állami támogatási rendszer a 3004/1963. Kormányszámú rendelet értelmében 4 éven át 1964-67-ig volt érvényben. Ekkor indult meg
hogy az ország gyepgazdálkodását föllendítse. Előzetesen elkészített tervek alapján termesztési és hasznosítási módszereket kellett bemutatni. A mintalegelő hálózat azt jelentette, hogy megyénként több üzemben olyan korszerűnek nevezhető gyepgazdálkodást kellett megvalósítani, ami a többi gazdaságszámára bemutatható volt és itt tapasztalatcseréket is lehetett rendezni. Az 1968. január 1-tól történő újabb gazdaságirányítási rendszer bevezetésével az állami támogatási rendszerek megváltoztak. A gyepgazdálkodást elősegítő állami támogatási irányelvek és a konkrét közgazdasági szabályszók a 2/1967. PM-MÉM számú együttes rendelet a támogatási rendszeren belül konkrétan meghatározta a réti és legelőterületek javítására és újratelepítésére vonatkozó állami támogatás feltételeit. A rendelet lényege azt volt, hogy az állami támogatás igénybevétele céljából a gazdaságok, vagy legeltetési bizottságok - az éves gazdálkodási tervük összeállításával egyidejűleg - éves rét - legelőgazdálkodási és -fejlesztési tervet készítettek. A terveket a járási felügyeleti szerv javaslatára a megyei mezőgazdasági osztályok hagyták jóvá és jelölték ki. A gyepgazdálkodás fejlesztésére kijelölt üzemeket a fejlesztési tervben meghatározott feladatok hiánytalan elvégzése, azok mennyisége és minősége alapján a gyepterületeket 3 kategóriába sorolták, ahol az állami támogatás mértéke eltérő volt. 1970-től kezdődően új támogatási rendszer lépett életbe. A mezőgazdasági üzem. meliorációs munkáinak, valamint a rét- és legelőjavítások állami A rendelkezések értelmében azok a gyepterületek részesülhettek állami támogatásban, amelyek korábban nem szerepeltek a mintalegelő hálózatban és nem részesültek ilyen irányú támogatásban. A fejlesztésre kerülő munkákra 3 éves gyepfejlesztési tervet kellett készíteni, melyek alapján a munkálatokat végezték. A 3 éves fejlesztés során a termésnöve15 eljárásokat és a hasznosítási munkákat úgy kellett előirányozni, hogy a fejlesztés harmadik, utolsó évében végzett termesztéstechnika és hasznosítási terv a fejlesztés utáni évek során is alkalmazható legyen. Ezzel biztosítható volt, hogy a támogatás utáni években is eredményesen végezhető a kialakított gyepgazdálkodás. 1976-ban újabb állami támogatási rendszer lépett életbe, melyet 198oig a gyepek további javítása érdekében, elsősorban a gyeptelepítés és gyepfelújítás céljára lehetett igénybe venni. A gyepjavítás közvetlen hatása a gyep termésének növekedésében és a minőség javulásában mutatkozott meg. Ezen túlmenően a gyepjavítás közvetett hatása a gyepen elért nagyobb és jobb minősége termésmennyiség következtében áll elő és abban jelentkezik, hogy a szántóföldi területeken lényegesen kisebb tömegtakarmány-termő területre van szükség, vagyis annak egy része felszabadul. A felszabaduló szántóterületeken pedig az üzem más növénykultúrákat - gabonaféléket, ipari növényeket stb. - termeszthet, tehát végeredményben a gyepjavítás következtében a növénytermesztés szerkezete is megváltoztatható, kedvező irányban átalakítható. A meglévő ősgyepek potenciális termőképességének további kihasználásával ez a folyamat kedvező irányban jelentősen befolyásolható. támogatásának rendszerét az 1045/1970. számú Kormányhatározat és ez A gyepterületek javítására és fejlesztésére irányuló kutatási munkák a alapján a 27/1970. /XII.l3./ MÉM 28 számú rendelet szabályozta. A rendelkezés 29 gyepgazdálkodásban is hosszú idő óta a felszínen voltak. Esetenként kedvező értelmében a rétek és legelők javítására a gyepgazdálkodás fejlesztési eredményeket tudtak felmutatni - amit a gyakorlat rendszerint fel- munkáira állami támogatást kérhettek a mezőgazdasági nagyüzemek -- használt, - de sok esetben az is előfordult, hogy a gyepgazdálkodási kutatás
A gyepek zöldfűtermése az állattenyésztési ágazatok takarmányozási költségeit javította. A gyepre semmiféle költséget nem fordítottak, így azt hozamolni sem volt szükséges. Ennek következtében pedig a gyepen legeltetett termés "ad libitum" mennyiségoen került az állatok elé és többé-kevésbé kielégítette az állatokat. Ezen kívül pozitívan befolyásolta és alakította a szántóföldi szálastakarmányok mennyiségét vagy kedvezővé tette az állattenyésztés takarmányfelhasználásának és termelési költségeinek alakulását. Az Országos gyepgazdálkodási tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyepes területek mintegy 50 %-a eredményesen javítható. Ezek fű- vagy szénatermése - a feltételek optimális biztosítása esetén - jelentős, ami egyben azt is jelenti, hogy a takarmánybázis 70-80 %-át gyepre alapozottan lehet biztosítani. A gyepterületek termésének növelése révén pedig megszűnne és tartósan biztosítva lenne az állattenyésztés számára szükséges tömegtakarmány, sót az elmúlt évek során is jelentkező krónikus szénahiányt is fel lehetne számolni. A gyepes területeink nagy kiterjedése, alacsony termésátlaga és a szálastakarmány hiány parancsolóan követei, hogy mind gyakorlati, mind pedig kutatási területen az eddigiektől lényegesen többet és hatékonyabban foglalkozzunk a gyepterületek javítási lehetőségeivel, a kutatás hatékonyabbá tételével és az eredmények gyakorlatba történő átültetésével. A "Zöldmező mozgalom" már az 193o-as években a kutató és oktató intézményekben elért eredményeket valósított meg. A kutatás alapján - rendszerint legeltetési bizottságok gyepjein - beállított kisérleteket az Az 1960-as években működő kutatási témakollektívák a gyepgazdálkodás szinte egész területére kiterjedóen kutattak és a lehetőségekhez képest figyelemre érdemes eredményeket értek el. Széleskörben megindult a gyepek trágyázásának és talajjavításának kutatása, ahol elsősorban a szikes talajokkal kapcsolatban értek el kedvező eredményt. A gyepek műtrágyázása során a termésmennyiség és a gyepösszetétel vizsgálatára került sor. Ebben az időszakban indult meg a magyarországi ősgyepek veszecelmes gyomnövényeinek irtására irányuló küzdelem és került sor a vegyszeres gyomirtás alkalmazási lehetőségeinek kidolgozására. Az újgyeptelepítéssel kapcsolatos vizsgálatok tovább bővültek és számos adatot nyújtottak a szikes, a homok stb. talajú gyepek telepítésével kapcsolatban. Ebben az időszakban intenzíven megindult a gyephasznosítási, de elsősorcen a legeltetési módszerek kidolgozása és a gyakorlatba történő átültetése. Az eredmények terjesztése érdekében számos gyepgazdálkodási bemutató és ankét megtartására került sor, melynek még ebben az időszakban sem volt - az érdektelenség következtében - megfelelően átütó eredménye. Az 1969-ben meghirdetett MÉM termelésfejlesztési irányelvei meghatározták a gyepgazdálkodás fejlesztésének célkitűzéseit és egyben megszabták a gyepgazdálkodás kutatása terén megoldandó feladatokat és a kutatás üzemi célparamétereit. A gyepjavítás fontosságára való tekintettel a " gyepgazdálkodás fejlesztésének komplex kutatása" című, lo éves országos gyep-program, majd az OKKFT került meghirdetésre és kidolgozására. A gyepprogramok alapvető feladata volt, hogy összehangolt kutatást hozzon létre és különösen a főtémákban integrált vizsgálatokat végezzenek úgy, hogy az önálló munka lehetősége minden területen adott legyen. országos bemutatókon vagy 28 un. "Zöldmező kongresszusokon" igyekeztek 29 széleskörben bemutatni és a tapasztalatokat átadni. Az országban az alföldi, az al-dunántúli és a felső-dunántúli Zöldmező Szövetségek tevékenykedtek,
A gyepkutatási programok keretében az alábbi fó témacsoportok kerültek kialakításra és kutatásra. - A gyepek agrotechnikai kérdéseinek vizsgálata. - A gyephasznosítás és gyephasználat kialakítása. - A.gyepnövények nemesítése és magtermesztése. - A gyepkutatás és gazdálkodás ökonómiai kérdései. A témacsoportokon belül a gyeptermesztés és hasznosítás valamennyi területét felölelve került sor - a kutatásban résztvevő intézmények és kutatók lehetőségeinek figyelembe vételével - a kollektív kutatások kialakítására. A középtávú gyepkutatási programok eredményei azt mutatják, hogy a kutatók eredményesen végezték a rájuk bízott feladatokat és több értékes, a gyakorlatnak is átadható eredményt és módszert dolgoztak ki. A legnagyobb kutatási területet a gyepek táplálóanyag gazdálkodásával kapcsolatos feladat tette ki, melynek fontosságát a termést meghatározó szerepe is bizonyítja. A kutatásban több intézmény (Debrecen, Gödöllő, Keszthely, Mosonmagyaróvár) eredményeik alapján megállapították a műtrágya dózisainak jelenlegi optimalizált mennyiségét, a műtrágyázás növényi összetételre gyakorolt hatását, az NPK arányának különböző talajtípusokon adagolható legkedvezőbb mennyiségét és a beltartalmi értékekre gyakorolt hatását. A vízgazdálkodási és öntözési témában elsősorban a Szarvasi OKI, a gyep ökológiai kérdéseinek vizsgálata terén pedig a debreceni ATE tevékenykedett. Összefüggést állapítottak meg az adagolt vízmennyiség, a műtrágyázás és a termésmennyiség alakulása között. A gyeptelepítések kutatása során komplex gyeptelepítési módszerek kidolgozására és vizsgálatára kerül 32 sor. 33 A kisérleteket a Szarvasi OKI, a A száraz fekvésű hegyvidéki gyomnövényekkel erősen fertőzött gyepeken különböző gyomirtási eljárások összehasonlító vizsgálatát és alkalmazási módszerének kidolgozását végezte el a Gödöllői Egyetem. gyeptermés hasznosításának kutatása igen széleskörű és nagy gondosságot igénylő kutatómunka. A legeltetéses hasznosítás módszereinek, a korszerű legelők üzemeltetéséhez szükséges legelőberendezések kialakítását és vizsgálatát a Szarvasi ÖKI és a Karcagi TKI - több intézet, üzem és rendszer bevonásával - végezte. Már eddig is több új legeltetési módszert és a hasznosításhoz szükséges új berendezést javasoltak és adtak át az üzemeknek és a legeltető gazdáknak. A gyeptermás kaszálásos hasznosításának és erjesztéssel történő tartósításának módszerét a Debreceni-, a Gödöllői- és a Keszthelyi Egyetemek több intézmény és gazdaság bevonásával vizsgálták. A téli tömegtakarmány bázis biztosításának egyik módszere a szenázs- és szilázskészítés gyepre alapozott formájának kialakítása volt. Az eddigi eredmények bíztatóak és többszázas tehenészetekben is megvalósításra kerültek. Az állatok viselkedésének és a húshasznú gyepre alapozott állattartás módszerének, az állati termelés alapján történő gyephasznosítás módszerének vizsgálata, értékelése és kidolgozása több intézmény kutatásának volt a témája. A növénynemesítés terén a Szarvasi ÖKI és a Keszthelyi ATE számos gyepnövény fajtafenntartását és új fajták kialakítását végezte. A termesztés igényének és a korszerű gyepgazdálkodás kívánalmainak megfelelően - legelőhasznosítású fajtákon túlmenően - számos szilázsfú alapanyag és szénakészítés céljára megfelelő fajta kialakítását végezték. Debreceni-, a Gödöllői - és a Keszthelyi ATE komplex módon végezte. A telepített gyepek táplálóanyag gazdálkodásának, gyomosodási viszonyai-
IRODALOMJEGYZEK 1. BARCSÁK,Z. - BASKAY,T.B. - PRIEGER,K.: Gyeptermesztés és hasznosítás. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1978. 326.p. 2. BÍRÓ,J.: A legelőgazda útmutatója. Butapest, 1933. 6.sz. 147.p. 3. OORNER,B.: A rétek és legelők művelése és termésfokozása. Atheneum Ny. Budapest, 1923. 151.p. 4. DRESONER,I.: Az újkori zöldmezőgazdálkodás. Kertész József Könyvnyomdája. Budapest, 1927. 183.p. 5. GRUBER,F.: Rét és legelő. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1954. 369.p. 6. HOLLÓSKUTHY,A.: Rét- és legelőmívelés. Budapest, Fővárosi Nyomda Részvénytársaság, 1934. 31.p. 7. KÁROLY,R.: Rét és legelőmívelés. Pallas Részvénytársaság Nyomdája. Budapest, 1699. 2ol.p. 8. KLAPP,E.: Szenokoszü i pasztbiscsa. Moszkva, 1961. 613.p. 9. KOLBAI,K.: Útmutató újgyepek magvetéses telepítéséhez. Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium Kiadványa, Budapest, 1943. l. sz. 68.p. lo. Szerző KÖNEKAMP,A.: - Author: Prof.Dr. Zwischenfruchtbau. Barcsék, ZoltánBerlin, 1945. Agrártudományi Egyetem NTI Gyepgazdálkodási Tanszék ( 11. PETERSEN,A.: Die Grásser. Berlin, 1937. Agricultural University, 2103,Gödöllő,POB.:303.Hungary) 12. PIUKOVICH,J.: A második orzságos Zöldmező Kongresszus. Budapest, 1935. 177.p. 13. SZABÓ,J.: Gyepgazdálkodás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1973. 317.p. 32 33 Összefoglalás A gyepgazdálkodás rövid történeti áttekintésének fontosabb megállapításai a következők: 1.) A nomád legeltetés és a nomád állattenyésztés (pásztorkodás) hazánkban is hosszú ideig folytatódott, a XII-XIII. században indult meg, elsősorban. a Dunántúlon a letelepedés és a szántóföldi növénytermesztés. 2.) A középkorban a XTV-XV. században a gyepgazdálkodás : mezőgazdaság egyik legfontosabb tényezője. 3.) Az élelmiszertermelés fejlődésével fokozatosan növekszik a szántóföld területe, a gyepek feltörése., mivel az ugaros rendszer, a nyomásos gazdálkodás bevezetésének következtében a szükségestől nagyobb szántóterületekre volt szükség. a.) A XIX.században szükségessé vált a legelők és a legeltetés rendeletekkel történő szabályozása, mivel az 1894. évi tc. a közös legelők gazdálkodása érdekében került kialakításra. A legeltetési társulatok megalakulását. a közös legelők használatát 37. 1913.évi 11.t.. szabályozza. 5.) 1933-ban megindult a "Zöldmezó mozgalom", melynek működése megindította a tervszerű gyepgazdálkodási es gyepjavitást. 6.) Az FM javaslatára 3004/1963.sz. kormányrendelet értelmében 1964-ben megindult gyeptámogatás állami rendszere. Megyénként több mintalegelő alakult, ami a gyepkutatások eredményeit; az új gyepgazdálkodási módszereket volt hivatva, a gazdaságoknak, legeltetési bizottságoknak bemutatni. Az állami támogatási rendszer több szakaszra bontva működött, melyeket a kiadott rendeletek szabályoztak. Az első 1964-67-ig, a második 1967.70-ig, a harmadik 1970-76-ig, a negyedik 1976-80-ig működött. Az állami támogatást gyepjavítási, 1 vagy 3 éves gyepfejlesztési tervek alapján. az elvégzett munkák után 50 %-os támogatással lehetett idénybe venni. 7.) Az 1960-as években működő kutatás: téma kollektívák, maid 1970- től Országos gyep-program keretében indult meg a kutatás, melyben valamennyi felsőfokú agrár-oktató intézmény (Debrecen, Gödöllő, Keszthely, Mosonmagyaróvár stb.) és gyepkutatással foglalkozó kutatóintézet ( Szarvas, Karcag stb.) vett részt, és segítette munkájával a gyepgazdálkodási.
THE HISTORICAL OVERVIEW OF GRASSLAND MANAGEMENT IN HUNGARY Z. Barcsák The major observations on the stages of grassland management in Hungary are the following: 1.) Nomadic grazing and animal breeding had been present in Hungary for a long time, too. Settling and plant cultivation on ploughlands, especially in the Transdanubian region, started in the 12-13 centuries. 2.) In the 15th-16th centuries during the Middle Ages; grassland management was one of the most important branches of agriculture. 3.) With the development of food production, the area o ploughlands grew and the breaking of grasslands increased gradually, since, as a consequence of introducing the fallow land system and the rotation crop management, more arable area was needed. 4.) In the 19th century decrees were required to control pastures and grazing, as the article inacted in 1984 had been put forward for the management of common pastures. The establishing of grazing associations and the utilization of common pastures were regulated by the article N 11 inacted in 1913. 5.) In 1933 the "Greenfield Movement" started, which was the initiator of systematic garssland management improvement. 6.) By virtue of the governmental decree N 3004/1963 put forward by the Ministry of Agriculture, the state subsidization of grasslands began in 1964. Several model pastures were created in each county, which served for the demonstration of new grassland methods- as the results of grassland research - to "pasturing committees".this state subsidizing system was divided into four stages, which were regulated by the decrees in act: 1.st stage: 1964-67, 2.nd 1967-70, 3.th 1970-76 and 4. stage: 1976-80. The state subsidization was available on the basis of pasture developmental plans for 1-3 years or pasture improvement plans and covered 5C % of the costs after the work. 7.) Research was carried out within the scope of collectives in the 1960-s and in that of a country-wide grassland programme from 1970 onwards, in which all the agricultural universities and colleges (Debrecen, Gödöllő, Keszthely, Mosonmagyaróvár, etc.) and grassland research institutes of Hungary (Szarvas, Karcag, etc.) have participated,thus helping the development of grassland management.