Új rendszerű szárítólevegő-átvezetés konstrukciós jellemzői függőleges légcsatornás gabonaszárítóban Francsics Péter Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Agrárműszaki Tanszék Ismeretes, hogy a szemes termények mesterséges szárítását az arató-cséplőgépek (gabonakombájnok) elterjedése és a kukorica betakarításra történő alkalmassá tétele tette szükségessé. A gabonakombájnnal végzett morzsolásos betakarítás alkalmazásakor a tartós tároláshoz szükséges nedvességtartalomnál lényegesen nagyobb betakarítási nedvességtartalom miatt - a szemes kukorica azonnali tartósítást igényel. Hazánkban a 60-as évek végén és a 70-es évek elején kezdődött el a szemestermény-szárítók, tárolók telepítése, a különböző szemes termények, kukorica, kalászos gabonák, olajos magvak, szárítási technológiáinak kidolgozása és gyakorlati alkalmazása. Gabonaszárítók kialakításának rövid áttekintése Világszerte és a hazai gyakorlatban is a szemes termények mesterséges szárítására a konvektív hőközlésű (konvekciós) szárítást alkalmazzák, ahol áramló gáznemű szárítóközeggel végzik a szárítást. A szárítólevegő érzékelhető hőjével hőenergiát közvetítünk (közlünk) a száradó szemcsés anyaghalmazba, majd az energiaközlés hatására a mag felületéről elpárolgó vizet a szárítóközeg magába fogadja és a környezetbe szállítja. A szemestermény-szárítókban a termény mozgatása szerint a konstrukciós kialakításnak két jellemző alapváltozatát különböztetjük meg: gravitációs és kényszeranyagmozgatású szárítókat. A gravitációs anyagtovábbítású szárítók aknás térkialakításúak, a kényszer-anyagmozgatásúak legnagyobb részt vízszintes terményrétegű tálcás vagy szalagos szerkezetűek. Az ismert konstrukciós megoldások rövid összefoglalása: I. Gravitációs anyagmozgatású szárítók, amelyek legnagyobb részt aknás térkialakításúak vagy tárolószárítók. A szárítótér négyszög keresztmetszetű függőleges akna, amelyben a termény függőleges rétegben vagy adott távolságra egymás melletti rétegekben különböző szerkezetű oldalfalak között helyezkedik el. Az oldalfalak lehetnek: drótháló, perforált lemezfalak, kívül réselt, belül pedig perforált, vagy a külső és belső lemezfalakon egymáshoz viszonyítva eltoltan réseket alakítanak ki a szárítólevegő átáramoltatásához (7). Kör keresztmetszetű függőleges gyűrűakna, amelynek belső és külső hengerfelülete perforált. Keresztlégcsatornákkal ellátott aknás szárítók, amelyekben a keresztlégcsatornák vízszintesen soronként beépített, háztető keresztmetszetű, alul nyitott lemezcsatornák. Elrendezésük: soronként váltakozva fél csatornaosztással eltoltan helyezkednek el, pl. soronként váltakozva a szárítótérbe levegőt bevezető- és a környezetbe vagy adott légkamrába levegőt elvezető funkcióval. A keresztlégcsatornák közötti teret a szárítandó anyag tölti ki. A folyamatos üzemű szárítókban a szárítótérrel azonos szerkezeti kialakítással és kb. fele térfogattal hűtőzóna található, amiben környezeti levegő áramoltatásával hűtik le szárítás után a szemes terményt a tartós tárolás hőmérsékletére. A függőleges terményrétegű aknás szárítókban a levegő és a szemes termény mozgása keresztáramú szárítást hoz létre. A keresztlégcsatornás aknás szárítókban pedig a keresztáramú szárítás mellett egyen- és ellenáramú levegőmozgás is létrejön a bevezető- és elvezető keresztlégcsatornák között. 22
Szemestermény tárolószárítók, ahol felületkezelt acéllemezből készült terménytároló toronyban kisebb (18-20 % n.b.) betárolási nedvességtartalommal, több méter rétegvastagságú szemes kukorica áramló meleg (50-70 o C) levegővel végzett szárítása, majd környezeti levegővel hűtése történik a tárolótérben, vagy a tárolótorony tetőterében kialakított szárítótérben. A szárítás után a rendelkezésre álló tér tárolóként funkcionál. II. Kényszer-anyagmozgatású gabonaszárítók Tálcás szárítók: a szárító- és hűtőtérben vízszintes vagy kis dőlésszöggel perforált tálcák vannak, több szintes kivitelben, kaparóléces szállítószerkezettel. Ezenkívül lehetséges vibrációs- vagy légárammal végzett (bolygatott ágyas) anyagtovábbítás. Régebbi megoldású a billenőtálcás kialakítás, ahol változtatható időtartammal az egyes tálca-szinteken alulról felfelé a perforált tálcaelemek az ürítési időszakokban ismételten vízszintes helyzetből függőleges helyzetbe fordulnak el, az anyagréteg továbbítása céljából. Szalagos szárítók: egymás fölé épített légáteresztő fém-, műanyagszövetű szállítószalagok, amelyek az anyagtovábbítást végzik a szárító- és hűtőtérben. A légáteresztő szalagfelület teszi lehetővé a levegő átáramlását keresztáramban a terményrétegen. Forgódobos szárítók, amelyeket ma már a mezőgazdaságban elsősorban szecskázott zöldtakarmányok, főleg a nagy fehérjetartalmú lucerna szárítására használják, lucernaliszt és pellet készítő üzemekben. (Ezenkívül kilúgozott cukorrépaszelet és egyes gyümölcsfélék szárítására jöhet még számításba.) A forgó mozgást végző dobban a terelőlapátok és az áramló szárítólevegő egyenáramú szárítást hoz létre. A hazai gyakorlatban az aknásterű, keresztlégcsatornás gabonaszárítókat alkalmazzák legnagyobb számban (1. ábra), amelyekben a gravitációs anyagáramra keresztirányban, akár több száz vízszintes légcsatorna soronként fél osztással eltolva helyezkedik el a szárító- és hűtőtérben. A légcsatornák közötti teret pedig a szárítandó anyag tölti ki. A szárítótérhez külön szerkezeti részként csatlakozik a meleglevegő főcsatorna vagy légkamra és a környezetkímélő szempontok (por, léha anyagok kinyerése az áramló levegőből) miatt a kilépőoldali légkamra, amelyeknek viszonylag nagy térfogatai csökkentik a szárító töltésfokát, ezáltal csökken az egységnyi berendezés-térfogatra jutó teljesítmény és értelemszerűen növekedik a fajlagos beruházási költség. Az aknás berendezések méretük (lehetséges hasznos térfogatuk) miatt nagyobb vízelpárologtató teljesítményre képesek, mint a kényszer-anyagmozgatású, pl. kaparóláncos-tálcás szárítók. A szárító- és hűtőtérben elhelyezett keresztlégcsatornákban kis keresztmetszetük és a terményhalmaz átáramoltatásához szükséges szárítóközeg mennyiségből adódóan hosszú légcsatornák alkalmazásakor a légcsatornában nagy sebesség alakul ki, amely a lassan áramló terményből, a légcsatornák irányában osztályozza a kisebb méretű anyagrészeket. Az osztályozódás előnytelen a szárítás és az üzembiztonság szempontjából is. Ezen kívül modell- és üzemi mérésekkel egyaránt alátámasztható a légcsatornákból kilépő, (az alul nyitott légcsatorna vizszintes keresztmetszetén átáramló) szárítólevegő eloszlásának egyenlőtlensége is, szintén a légcsatornák irányában (4, 5). Ennek hatására különösen az 1m-nél hosszabb légcsatornáknál jelentős nedvességtartalom különbség alakul ki a légcsatornák hossza mentén (4, 12). A kilépőoldali légcsatornáknál a szárítófaltól 0,4 0,6 m távolságban az anyag változó mértékkel túlszárad a szárítófalnál kialakuló nagyobb levegőáram miatt, függetlenül a szárító kitárolószerkezetének beállításától (4, 5). Korábbi fejlesztések eredményeként javították a szárítólevegő eloszlását a szárítótér keresztmetszetében a keresztlégcsatornákba beépített áramlástechnikai elemekkel (5), vagy változó a levegőt bevezető légcsatornákban csökkenő, az elvezető légcsatornákban növekvő keresztmetszetek alkalmazásával. A szénhidrogén energiahordozók árának robbanásszerű emelkedése után, a 70-es évek második felétől, a gabonaszárítók hazai energiatakarékos üzemeltetésének 23
megvalósítására jelentős fejlesztési munkát végeztek az egyetemek, kutaktóintézetek és mg.-i üzemek gyakorlati szakemberei, amelyeknek eredményeit a szakirodalomban is a teljeskörű hivatkozás nélkül a következő irodalmi forrásokban (1, 2, 3, 5, 6, 8, 9, 10, 11, 13, 14, 15) megtalálhatjuk. Célul tűztük ki a felsorolt hátrányok megszüntetésére egy függőleges légcsatornás, vertikális anyag-levegő átvezetésű szárító megvalósítását nagy töltésfokkal, az áramló szárítólevegő lehető legjobb hőhasznosításával, valamint külső légkamrák nélkül, a berendezés teljes magasságában zárt oldalfalakkal, környezetkímélő működéssel. Az új konstrukciót, a meleglevegő betáplálástól függően, három alapváltozatban alakítottuk ki: alsó-, középső és felső szárítólevegő bevezetéssel. A függőleges légcsatornás gabonaszárítóban a levegőátvezetésére szolgáló főbb szerkezeti- és légtechnikai alapelemeket mutatja a 2. és 3. ábra. A gravitációs anyagmozgás irányában a vertikális anyag-levegő átvezetésű gabonaszárító funkcionális egységeinek bemutatása: a.) alsó légbevezetésű szárító (4. ábra: a.)) vízszintes, rombusz keresztmetszetű légcsatornákkal ellátott előtároló-előmelegítő zóna, amelyben a légcsatornák a páradús levegő elvezetésére és a légcsatornák közötti térben a gabona az előtárolás ideje alatt kontakt hőátadással előmelegedik; függőleges, zsaluelemes légcsatornákkal ellátott szárítótér, ahol a bevezető-elosztó és befogadó-elvezető légcsatornák közötti térben elhelyezkedő gabonában a szárítólevegő átáramoltatása valósul meg; vízszintes, rombusz keresztmetszetű légcsatornákkal ellátott tér, amely temperáló zónaként és alsó szárítólevegő bevezetésként működik úgy, hogy a vízszintes légcsatornák a meleg szárítólevegőt juttatják el a megfelelő függőleges, zsaluelemes légcsatornákba, és a vízszintes légcsatornák közötti térben elhelyezkedő gabona hűtés előtt levegő átáramlás nélkül temperálódik; környezeti levegővel átáramoltatott szintén függőleges, zsaluelemes légcsatornákkal ellátott hűtő zóna; hűtőlevegő bevezetés: vízszintes, háromszög keresztmetszetű, zárt oldalfalú légcsatornákkal ellátott tér, amelyben a vízszintes légcsatornákkal a környezeti levegőt juttatják el a megfelelő függőleges, zsaluelemes légcsatornákba, és a vízszintes légcsatornák közötti térben pedig, a korábban légárammal lehűtött gabonarétegben hőmérséklet-kiegyenlítődés valósul meg; terményürítő szerkezet, amelynek ürítési sebességének megválasztásával beállítható a szárítandó gabona tartózkodási ideje a szárító- és hűtőtérben. b.) középső légbevezetésű szárító (4. ábra: b.)) vízszintes, légcsatornákkal ellátott előtároló-előmelegítő zóna, amelyben a légcsatornák a páradús levegő elvezetését végzik, és a légcsatornák közötti térben a gabona az elátárolás ideje alatt kontakt hőátadással előmelegedik; függőleges, zsaluelemes légcsatornákkal ellátott 1. szárító zóna, ahol a bevezetőelosztó és befogadó-elvezető légcsatornák közötti térben elhelyezkedő gabonában a szárítólevegő átáramoltatása valósul meg; vízszintes, légcsatornákkal ellátott tér, amely 1. temperáló zónaként és középső szárítólevegő bevezetésként működik úgy, hogy a vízszintes légcsatornák a meleg 24
szárítólevegőt juttatják el a felső- és alsó szárítózónának megfelelő függőleges, zsaluelemes légcsatornáiba, és a vízszintes légcsatornák közötti térben elhelyezkedő előmelegedett, még kellően nedves, gabona pedig levegő átáramoltatás nélkül temperálódik, amelynek hatására a 2. szárító zóna előtt a mag belső nedvességének egy része a felületre diffundál; függőleges, zsaluelemes légcsatornákkal ellátott 2. szárító zóna, ahol a bevezetőelosztó és befogadó-elvezető légcsatornák közötti térben elhelyezkedő gabonában szintén a szárítólevegő átáramoltatása valósul meg; vízszintes, rombusz keresztmetszetű légcsatgornákkal ellátott tér, amely hőmérsékletkiegyenlítő funkcióval 2. temperáló zónaként működik, ahol a légcsatornákban a 2. szárító zónából távozó levegő elvezetése majd recirkulációs légvezetékkel a meleg szárítólevegőbe való visszavezetése valósul meg, és a vízszintes légcsatornák közötti térben elhelyezkedő gabona levegő átáramoltatás nélkül, hőmérsékletkiegyenlítődés mellett temperálódik a hűtés előtt; környezeti levegővel átáramoltatott, szintén függőleges, zsaluelemes légcsatornákkal ellátott hűtő zóna; hűtőlevegő bevezetés: vízszintes, zárt, háromszög oldalfalú légcsatornákkal ellátott tér, amelyben a vízszintes légcsatornákkal a környezeti levegőt juttatják el a megfelelő függőleges, zsaluelemes légcsatornákba, és a vízszintes légcsatornák közötti térben pedig, a korábban légárammal lehűtött gabonarétegben hőmérsékletkiegyenlítődés valósul meg; terményürítő szerkezet, amelynek ürítési sebességének megválasztásával beállítható a szárítandó gabona tartózkodási ideje a szárító- és hűtőtérben. c.) felső légbevezetésű szárító (4. ábra: c.)) a funkcionális egységek egyrészt azonosak az alsó légbevezetésnél alkalmazottakkal, pl. azonos berendezés magasság és 1 db alsó temperáló zóna, másrészt a középső légbevezetésű szárítóval, pl. a szárítólevegő külső recirkulációja és két egymásra merőlegesen áramló levegőáram egységesítésére szolgáló légtechnikai elem alkalmazása; a meleg szárítólevegő bevezetése és a páradús levegő elvezetése egyaránt az előtároló-előmelegítő zónában elhelyezett légcsatornákban valósul meg. A rombusz keresztmetszettel rendelkezők a meleg szárítólevegőt vezetik be, s a köztük elhelyezkedő háromszög keresztmetszetű légcsatornákban pedig a páradús levegő távozik a porkamrába. Az új rendszerű, vertikális anyag-levegő átvezetésű gabonaszárító működése és főbb jellemzői A vertikális anyag-levegő átvezetést a szárító- és hűtőtérben függőleges légcsatornák valósítják meg, amelyek az aknás tér keresztmetszetében négyzetháló mentén átlós elrendezésűek. A függőleges légcsatornák eltömődésmentes zsaluelemekből állnak, amelyeknek száma légtechnikai méretezés alapján a szárító- és hűtőtér működő magasságát határozzák meg. A terményhalmazban elhelyezkedő függőleges légcsatorna kialakítás lehetővé teszi, egyrészt a belső keresztmetszetben áramló levegővel a szárítóalapegység mint önállóan is működőképes egység hasznos térfogatának meleg levegővel való ellátását. Másrészt, a zsalunyílások keresztmetszetein keresztül a szárítótér teljes magasságában a szárítólevegőnek a terményhalmazba 25
vezetését. A terményhalmaz rétegen átáramló szárítólevegőt a szintén zsalus légcsatornák, a vízgőz felvétele után, befogadják és a szárítótérből elvezetik. A szárítólevegő hatékony hőhasznosítása: alsó légbevezetésnél a szárítótér alsó, meghatározott nagyságú terében a levegőáram egy része a szárítóképességének jobb kihasználása érdekében belső recirkulációt végez. A belső recirkulációt megvalósító légtechnikai elemek azon légcsatornákban helyezkednek el, amelyek a szárítólevegő bevezetését végzik a függőleges légcsatornákat körülvevő gabonarétegbe. Ezen légtechnikai elemek a zsalus légcsatornában egy részleges levegőelzárást és egy kisebb keresztmetszeten levegő áteresztést létrehozó lemez szerkezetek. A levegő áteresztés kisebb keresztmetszetben, egy adott hosszúságú átvezető (by pass) légvezeték segítségével valósul meg. Az alsó légbevezetés egyben temperáló zónaként működik a szárító- és hűtőtér között. Középső légbevezetésnél a szárítólevegőáram kb. 0,6 része az 1. szárítózónában a függőleges légcsatornák közötti gabonarétegen egyszer áramlik át, majd az előmelegítőtér vízszintes légcsatornáiba a lemezfalakon keresztül kontakt hőátadás után a porkamrába áramlik. A szárítólevegő áram többi része a 2. szárító zónában egymás után kétszer kerül átvezetésre az anyagrétegen, majd egy közös légcsatornában a felmelegedett hűtőlevegővel együtt külső recirkulációval visszaáramlik a középső légbevezetéshez a hőfejlesztőből érkező meleg szárítólevegőbe. A középső légbevezetés egyben temperáló zónaként működik az 1. és 2. szárító zóna között. A temperálás a gabona halmaz hőmérséklet kiegyenlítő hatásán kívül különösen a szárítótér középső részén, a légbevezetésnél kialakított temperáló zónában kedvezően hat a gabonamag belső nedvességének diffúziós nedvességmozgására. A középső légbevezetéskor a szárítólevegő átvezetése a függőleges légcsatornákba, a gravitációs anyagmozgáshoz képest, a felső (1-es) szárító zónában ellen-, az alsó (2-es) szárító zónában egyenáramban valósul meg. A 2. szárító zóna és a hűtőtér között helyezkedik el a 2. temperáló zóna, amelyből a 2. szárító zóna levegője és a felmelegedett hűtőlevegő távozik és recirkulál a középső légbeveezetéshez. A hűtőlevegőáram a hűtés után az alsó- és középső légbevezetésű változatoknál egyaránt a függőleges légcsatornák segítségével a szárítótér levegőáramához keveredik, ezáltal az előmelegedett hűtőlevegő hőtartalma a szárítótérben hasznosul. Ugyanakkor a felső szárítótérből felül távozó levegő maradék hőtartalmának egy része konduktív hőátadással melegíti szárítás előtt a gabonát a szárítótér előtt kialakított előmelegítőzónában, amely egyben előtárolóként is funkcionál. A környezeti hőmérséklettől függően a konduktív hőátadásnál fellépő a harmatpont hőmérsékletet meghaladó levegőhőmérséklet csökkenés okozta párakondenzáció miatt cseppterelő lemezzel és kondenzfolyadék csatornával láttuk el az előmelegítő zóna légcsatornáinak belső terét. Felső légbevezetésnél a meleg levegő az előtároló térben elhelyezkedő rombusz keresztmetszetű vízszintes légcsatornákon át áramlik a szárítóba. A meleg levegőáram kb. 0,6 része a szárítótér felső terében történő áthaladás után a befogadó-elvezető zsalus légcsatornák segítségével visszaáramlik az előtároló térbe, a rombusz keresztmetszetű légcsatornák között lévő háromszög keresztmetszetű elvezető légcsatornákba, ahonnan tovább áramlik a porkamrába. 26
A felső légbevezetés nagyobb terményelőmelegítést, és emiatt a szárítás kezdő fázisában intenzívebb nedvességleadást eredményez. A hűtőtér magasságának felénél a hűtőlevegőt bevezető függőleges légcsatornák belső keresztmetszetének elzárásával az áramló hűtőlevegő két fokozatban végzi a hűtést, amelynek eredményeként a szárítótérből kilépő meleg gabona először az előmelegedett hűtőlevegővel érintkezik, ezáltal a gabonamag gyors hőmérséklet csökkenéséből keletkező magrepedések csökkennek. A levegő bevezető és elosztó funkciót ellátó függőleges légcsatornák elrendezése, valamint a hagyományos keresztlégcsatornás szárítók nagy térfogatú be- és kilépőoldali légkamráinak szükségtelenné válása miatt nagyobb a szárítótorony töltésfoka. A vertikális anyag-levegő átvezetés továbbá lehetővé teszi a szárító- és hűtőtér zárt oldalfalú kialakítását, és a szárítóból távozó levegőáram szintén zárt légcsatornában áramlik az ülepítő porkamrába, ezáltal környezetkímélő üzemeltetés valósítható meg. A berendezés keresztmetszetében a függőleges légcsatornák geometriai elrendezése szárító-alapegységekre osztja a szárító- és hűtőteret, amelynek az építőkocka elv alkalmazásával, méretlépcső szerint az alapegységek soros elrendezésével szárítóegységek, ezek további összeépítésével szárítógépcsalád kialakítását teszi lehetővé. A szárító-alapegységek számától és azok elrendezésétől függően lehetséges nagyobb szerkezeti magassággal szabadtéri torony- vagy hosszanti a szárítóalapegységek soros elrendezésével kisebb szerkezeti magasságú berendezést kialakítani. A soros elrendezésű szárítók a kisebb magasság, valamint a szárító- és hűtőtér zárt oldalfalai miatt épületbe is telepíthetők. A függőleges légcsatornák adott forma szerinti elrendezésének megfelelően egy méretezést dolgoztunk ki, amelyhez kiindulási adatként a fajlagos szárítólevegő térfogatáram (m 3 /s,m 3 ) és a légcsatornák belső ( v * L ), valamint a zsalu résméret keresztmetszetében (v L ) légsebességek értékének megválasztásán kívül a szárító töltésfoka és két szerkezeti méret: a légcsatornák zsaluelemének résmérete (b o ), valamint a függőleges légcsatornák külső felületei közötti távolság (a o ) ismeretével a berendezés összes működő méretét, áramlási keresztmetszetét és a szárító különböző részegységeinek (előtárolóelőmelegítő zóna, temperáló zónák, levegővel átáramoltatott szárító- és hűtőterek) hasznos térfogatát határozhatjuk meg. Összefoglalás Az új rendszerű szárító- és hűtőlevegő átvezetés a zsalus oldalfalú zsalukazetta elemekből felépített függőleges légcsatornás gabonaszárítóban (*) a légcsatornák geometriai elrendezése a szárító- és hűtőtérben lehetővé teszi a berendezés keresztmetszetében a levegőáram egyenletes elosztását, az anyagrétegen többszörös és ellentétes irányú átáramoltatást, majd a nedvességfelvétel utáni elvezetést úgy, hogy a vertikális anyag-levegő áramlás és gravitációs terményürítés mellett optimális hőhasznosítás a légcsatorna méretétől függő nagy töltésfok, valamint közvetlenül a szárítandó gabonát határoló zárt oldalfalak miatt környezetkímélő üzemmód valósul meg. A szárítólevegőt bevezető függőleges légcsatornák szárító-alapegységekre osztják a szárító- és hűtőteret, amelyek az építőkocka elv alkalmazásával, méretlépcső szerint az alapegységek soros elrendezésével szárítóegységek, ezek további összeépítésével szárító-gépcsalád kialakítását teszi lehetővé, (*szabadalmi eljárás alatt, P 03 00483 sz. szabadalmi bejelentés). 27
Ábrajegyzék 1. ábra: Keresztlégcsatornás gabonaszárító hagyományos szárítótere: a) szárítólevegőt bevezető szerkezeti részek, b) páradús levegőt elvezető szerkezeti részek. 1- meleglevegő kamra (főcsatorna), 2- szárítólevegőt bevezető légcsatornák, 3- páradús levegőt elvezető légcsatornák, 4- páradús levegő kamra. (-az a) és b) szerkezeti részek a nyilak irányában a be- és elvezető keresztlégcsatornák hossza mentén egymáshoz illeszkednek, -a be- és elvezető légcsatornák soronként váltogatják egymást és fél osztással eltolva sakktábla elrendezésűek.) 2. ábra: Függőleges légcsatornás gabonaszárító (nóvum) szárítótere: a) szárítólevegőt bevezető szerkezeti elemek, b) páradús levegőt elvezető szerkezeti elemek. 1- szárítólevegőt bevezető légcsatorna a temperáló zónában, 2- szárítólevegőt bevezető és elosztó zsaluelemes légcsatornák a szárítótérben, 3- páradús levegőt befogadó és elvezető zsaluelemes légcsatornák, 4- terményterelő és légcsatornát lezáró gúlák, 5- páradús levegőt elvezető légcsatorna az előmelegítő (előtároló) zónában. (-az a és b) szerkezeti részek a nyilak irányába a terményréteg méretének megfelelően egymáshoz illeszkednek) 3. ábra: Légtechnikai alapelemek aknásterű gabonaszárítókban: a) keresztlégcsatorna (vízszintes elrendezés, hagyományos konstrukció); b) zsalukazetta-elem (függőleges elrendezés, új konstrukció, Z sz = zsalukazetta-elemek száma, A m1 = gabona átömlési keresztmetszet); c) függőleges zsaluelemes légcsatornák zsaluelrendezése. 4. ábra: Függőleges légcsatornás gabonaszárító működő egységeiben a szárító- és hűtőlevegő átvezetése: a) alsó légbevezetés, b) középső légbevezetés, c) felső légbevezetés 1- termény betároló-adagoló, 2- kontakt előmelegítő-(előtároló) zóna, 3- temperáló zóna, 4- automatikusan vezérelt kitároló, 5- légvezeték külső recirkulációhoz, 6- légtechnikai elem levegőáramok egységesítésére. 28
A fejlesztéshez felhasznált irodalom (1) BEKE, J. VAS, A. 1983: Szemestermény-szárítók energiatakarékos átalakítási módjai. Mg-i Energetikus, 1.sz., ETE, Budapest. (2) BEKE, J. VÁRKONYI, J. VAS, A. 1985: Mezőgazdasági termények szárítása. 422 p., Mg-i Kiadó, Budapest. (3) GALAMBOS, J. FRANCSICS, P. 1973: Újabb hazai szemesterményszárítók és a terményszárítás fejlesztésének lehetőségei. Járm. Mg-i Gépek, 20. 1.sz., 30-35 p. (4) FRANCSICS, P. 1984: B1-15 típusú szemestermény szárítóban a szárítólevegő eloszlásának meghatározása kisminta-modell felhasználásával (előadás), Kut. és Fejl. Tanácskozás kiadvány, Gödöllő. (5) FRANCSICS, P. PARTI, M. 1987: Energiatakarékos szemestermény szárítás. 91 p., Mg-i Kiadó, Budapest. (6) HERDOVICS, M. 1984: B1-15 szemestermény szárító recirkulációs átalakítása és vizsgálata. MÉMMI közlemény, Gödöllő. (7) IMRE, L. (szerk.) 1974: Szárítási kézikönyv. Műszaki Kiadó, Budapest. (8) NEMÉNYI, M. 1988: Energiatakarékosan szárítható hibridek jellemzői. Akadémiai Kiadó, Budapest. (9) NEMÉNYI, M. VARGA, M. 1991: A szárítási folyamat optimalizálása a szemestermény szárítókban az energiatakarékosság és a termény tápértékének megóvása céljából. Kari Közlemény, Vol. 33. No.1. Mosonmagyaróvár. (10) PARTI, M. TOPÁR, J. DUGMANICS, I. FRANCSICS, P. 1989: A gabona szárítás energetikai analízise. Energia és Atomtechn. XLII. (5), 219-224. p. (11) PARTI, M. 1990: Theoretical model for Thim-Layer grain Drying. Drying Technology, 8:1, 101-122 p. (12) SULLER, A. TÓTH, A. 1984: Aknás rendszerű terményszárítók áramlástechnikai vizsgálatának eredményei (előadás), Kut. és Fejl. Tanácskozás kiadvány, Gödöllő. (13) SZÖLLŐSI, E. 1976: Tanulmány a szemestermények energiatakarékos és kimélő szárításáról. Mezőgépfejlesztő Intézet, Budapest. (14) SZÖLLŐSI, E. SÁNDI, A. 1982: A szemestermény-szárítás fejlesztési irányai. Járművek és Mg-i gépek, 29:6, 206-212 p. (15) VAS, A. BEKE, J. 1980: A mezőgazdasági szemestermény-szárítás hőtechnikai elemzése. Energiagazdálkodás, 1.-2. sz., Budapest. (16) Eljárás és berendezés szemcsés anyagok, elsősorban mezőgazdasági termények (gabonafélék) szárítására. P0300438 sz. szabadalmi bejelentés, 2003.02.17. 29