A boldog felhasználó Ingyenes e-book, a Felhasználó Update csapattól Írta: Vidi Rita
Mi a különbség a begyakorolt, monoton, örökké félelmetesnek tűnő felhasználás, és a tudás alapú, céltudatos, örömfelhasználás között? A Felhasználó Update csapat nevében köszönöm, hogy letöltötted ezt az e-bookot, és egyben gratulálok is, hogy ilyen ügyes és gyors voltál! Üdvözöllek, Vidi Rita vagyok, és azért vagyunk itt, hogy jól megmondjam a véleményemet az eddigi számítógép felhasználásodról, és tippeket adjak a jövőre vonatkozóan. Nyugalom, nem fogok a lelkedbe gázolni, de lehet, hogy lesz egy-két olyan pillanat, amikor el fogsz gondolkodni azon, hogy úgy általában véve mit is keresel a számítógép előtt. Az e-book végére talán azt is el fogod dönteni, hogy számodra a gép az cél, vagy eszköz? Kezdjük ott (és talán most leszek a legkeményebb, úgyhogy jobb is lesz rajta túlesni gyorsan), hogy nem való mindenkinek a számítógép, a felhasználás. Isten ments, hogy mindenki a gép előtt üljön! Nem lennének emberek az utcákon, ugye?:) Viccet félretéve: bizony vannak emberek, akiknek abszolúte semmi szükségük nincs a számítógépre, de ezt nem képesek elfogadni. Akarják, mert ez most trend, divat, másnak is van, főleg az ismerősök körében gyarapodik a lelkes felhasználók száma, és hát nem lehet, hogy ebből bárki is kimaradjon. Pedig lehet, sőt, kell is. Jelek, hogy Neked nem való a számítógép Ha olyan típus vagy, aki egy-egy elektronikai eszközhöz közelítve azt érzed, hogy elkezd felállni a szőr a karodon, vagy elkezd bizseregni a fejbőröd, és sokszor tapasztaltad már, hogy amihez hozzányúltál, az elromlott. Nos, vannak olyan emberek, akik ennyire rossz hatással vannak a finommechanikai dolgokra. Ismerek több ilyen illetőt, az egyiknek volt már vagy 6 számítógépe, meg 15 mobiltelefonja. Mind szervizben végezte! Nem vagyok egy Uri Geller, de biztos, hogy ennek van valami a hátterében. Nem megyünk most a mélyére, létező jelenség, és tudni kell, az ilyen embereknek csak frusztrációt okozhat a számítógép. Biztos, hogy az ilyen aurájú személyek környezetében mindig elromlik valami, vagy nem úgy működik ahogy kellene, és ez egy számítógép esetében megengedhetetlen. Ez nem Sokol rádió, a gépnek nem elég, ha sercegés miatt rácsapsz egyet... Ez a jelenség természetesen nagyon ritka, de létezik.
További jelek, hogy nem Neked való a számítógép Valószínűleg akkor sem Neked való a számítógépezés, ha egy technikai antitalentum vagy. Ha gondot okoz a tévé bekapcsolása is, vagy a központi zár a kocsidon. Ugyanis a számítógép elég bonyolult ahhoz, hogy megfelelő tudás és információ nélkül könnyedén el lehessen rontani. Jó hír, hogy az első - aurás - kategóriával szemben, ez, az antitalentum kategória nem reménytelen! Létezik - most már, mert megcsináltuk - olyan anyag, amiből az antitalentumok is annyi tudást tudnak a magukévá tenni, hogy az őket ismerő rokonok körében egészen biztos, hogy csodálatra tarthatnak számot. Van még egy kategória, akinek nem való a számítógép Aki nem AKARJA használni, de ráerőltetik (munkahelyen, iskolában, stb.). Ismerek olyan idős könyvelőt, aki most nagyon nagy bajban van, hogy a mindenféle bevallásokat elektronikusan kell beküldeni, mert egyszerűen nem AKAR ezzel foglalkozni. Természetesen a hozzáállásával már generálja is magának az állandó problémákat és frusztrációt, de - nagyon helyesen - ő legalább tudatában van annak, hogy ami nem megy, azt nem érdemes erőltetni, és inkább vett fel egy asszisztenst, aki a felügyelete alatt megcsinálja az elektronikus dolgokat. A kor nem kizáró tényező! Mielőtt még gondolatban lecsapnál az "idős könyvelő" szókapcsolatra: nem a kor számít, hanem a hozzáállás, az érdeklődés teljes hiánya, vagy az ellenérzés masszív jelenléte. Talán te sem 15 éve születtél, mint ahogy én sem, (és még sokan vannak így ezzel), így tudhatod azt, hogy bizonyos dolgokat érettebb fejjel sokkal élvezetesebbnek, érdekesebbnek érzünk. Főleg, ha nem kéri rajtunk senki számon azt, hogy "Jól megtanultad a leckét?". Ezért is jó felnőtt fejjel tanulni valami újat. Ilyenkor sosem szabad azt nézni, hogy "Bezzeg, ha 15-20 évvel ezelőtt elkezdtem volna, milyen jó lenne, most biztos profi lennék!", mert egyrészt nem tudhatod, másrészt profibb lennél, mint most, de csak annyira, hogy lásd, mennyi mindent nem tudsz még:) Most, hogy kiszűrtük, kiknek nem való a számítástechnika, térjünk rá arra, amiért itt vagyunk ma: Mi különbözteti meg a monoton-begyakorolt felhasználást a valódi tudásra épülő örömfelhasználástól? Egy szó: boldogság. Mi köze a boldogságnak a felhasználáshoz? Lapozz, és megtudod>>
A boldogság és a zümmögő doboz viszonya A boldogság egy roppantul bonyolult dolog, már akkor is, mikor az egész életre próbáljuk rávetíteni, és biztos furcsának tűnik, hogy egy zümmögő dobozzal kapcsolatban emlegetem ezt a szót. Nem akarok én lenni a nagy igazságosztó, de lássuk be, van némi tapasztalatom a felhasználókkal kapcsolatban, elvégre én is az vagyok. Átéltem jó pár stádiumát a felhasználói létnek, sőt, még azt is megéltem, hogy úgy néztek rám, mint egy ufóra, hogy lány létemre mit akarok én a számítástechnika-szakkörben. Apámat meg egyenesen kinevették, mikor közölte, hogy a lányának szeretne egy Commodore gépet. Manapság persze nem ennyire veszélyes a helyzet, de hidd el, mikor anyósom látja, hogy ülök a gép előtt, igencsak érdekesen néz rám, elvégre nem tudja, hogy akkor éppen dolgozom, vagy szórakozom?:) Ilyenkor szokta megkérdezni: miért nem szeded már le azt a pókhálót a sarokból a teraszon? (Erre viszont én azt szoktam mondani: Csibészke hálóját? Dehogy szedem le, megfogja a szúnyogokat! - Murphy törvények között olvastam, hogy ha vendégek vannak Nálad, és átvágtat a szobán egy pók, akkor a legjobb megoldás, ha néven szólítod. Ugyanis inkább tartsanak különcnek, mint trehánynak:) ) Szóval, amikor egy bizonyos idő eltelte után megbizonyosodsz arról, hogy igenis Neked való a számítástechnika, sőt, megbarátkoztál a gondolattal, na akkor jönnek még csak a problémák. Akkor kezdődik az, hogy bekapcsolás-kikapcsoláson kívül többre vágysz. Akkor kezdődik az, hogy elkezdenek érdekelni a funkciók, a "Vajon ez mit tud?", a "Mi lesz, ha idekattintok?" és hasonló, izgalmas dolgok. És ekkor szembesülsz vele, hogy hohó, nincs ám mindig válasz! Mert nem kapsz. Ekkor is még kétesélyes a dolog: vagy megrekedsz ezen a szinten, és apró tyúklépésekben majd haladsz azért előre, bátortalanul, bizonytalanul. Vagy valaki segít. "Kedvenceim" a munkahelyen számítógépet használók tábora. Ők óriási veszélyben vannak (most nem a vírusokról beszélek!). Gondolj bele a szituációba: a céges gépparkok állandóan változnak, vagy pont az ellenkezője igaz: hatékony munkát várnak el, őskori, koszos, lassú gépeken. Alapvető információkat, hogy mi, hogyan, és miért úgy működik, és miért úgy kell eljárni, soha nem mondanak, mindig csak annyit mutatnak meg: Itt idekattintasz, ott odakattintasz, ezt megnyomod, azt beírod, OK, és kész. Munkaidőben nincs arra lehetőség, hogy megismerkedj jobban a géppel, a Windows-zal. Maximum annyi esélyed van a fejlődésre, hogy másokat megkérdezel, és felírod, mikor, mit kell csinálni. Erről mindig a volt főnökasszonyom jut eszembe, aki egyébként informatikai műszerész végzettséggel rendelkezett, viszont a számítógép csak nyűg volt számára, abszolút nem is érdekelte, de muszáj volt használnia. Ezzel szemben
elég sok e-mailt kapott nap mint nap a munkahelyen, de CSAK VÁLASZOLNI tudott! Se új levelet írni, se továbbküldeni, se törölni, se menteni, se áthelyezni. Csak válaszolni. Nagy előrehaladás volt, hogy fél év alatt megtanult nyomtatni. Nem az ő hibája! A már meglévő munkakörét (ami messze nem irodai vagy adminisztratív volt, hanem sokkal inkább koordinátori, vezetői) egyszer csak megdobták egy számítógéppel, aztán "szevasz, ugye tudod használni?". Az igazi felhasználás otthon kezdődik Akkor is, ha otthon először látsz közelről számítógépet. Akkor is, ha otthon céges gépet használsz. Akkor is, ha ritkán használod, vagy akár néha megunod. Otthon van igazán módod tanulni, fejlődni, próbálkozni, bátorkodni, és ráérezni arra, ami mindennek a lényeg: ez ÖRÖMÖT tud okozni! Kezded látni, mit akarok ebből kihozni? Lehet, hogy a családban nem TE vagy az első, aki számítógépet használ. Lehet, hogy még csak most kezdted. Lehet, hogy eddig csak a munkahelyen használtál számítógépet. De mostantól kezdve már csak Rajtad múlik, hogy boldog felhasználó leszel-e, vagy pedig a monoton-betanult szinten rekedsz. Minek emlegetem a boldogságot? Mi a boldogság? Meg tudod fogalmazni? Nem, nem az örömérzés. Az még nem elég a boldogsághoz. A boldogság egy kiegyensúlyozott elégedettség-érzés, maga a harmónia. Amit a legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy: minden negatív érzés hiánya = boldogság. Negatív érzések: félelem, irigység, idegesség, fájdalom, düh, harag, szorongás, stb. Ha nincsenek negatív érzések, akkor boldog vagy! Hosszú távon. (Azért is nem az öröm a boldogság maga, mert egy-egy nagyobb öröm el tudja nyomni a fájdalmat is például, de csak rövid időre. Utána enyhül az öröm, és "visszanő" a fájdalom.) Milyen negatív érzések bukkanhatnak elő, számítógépezés közben? Folytatás a következő oldalon>>
Mi az, ami negatív érzéseket kelt a számítógéppel és a felhasználással kapcsolatban? Kezdjük ott, hogy stressz. Nem keverjük össze a jó stresszel természetesen, amit mondjuk augusztus 14-én éreztem (termékbevezetés a Felhasználó Update-en), egész álló nap:). A stressz a számítástechnikával kapcsolatban akkor rossz, ha már akkor érzed, mikor még épphogy csak bekapcsoltad a géped. Ha már előre aggódsz, tudat alatt. Az kimondottan rossz jel, ha nehezen alszol el az miatt, mert szorongsz, stresszelsz, hogy reggel majd vajon be fog-e indulni a gép, mert mondjuk olyan furán állt le... Félelem: a számítástechnikával kapcsolatban a félelem akkor káros és negatív (elvégre túlélés záloga is lehet egyéb esetekben a félelem is és a stressz is), ha tudatlansággal párosul. Akkor ugyanis a félelmet semmi nem oltja ki. Ha nem tudod, mit teszel, miért, hogyan, mi az értelme, akkor a félelmed akár tartós is maradhat. Idegeskedés: bármikor előfordulhat egy olyan szituáció, hogy hirtelen ideges leszel. Teszem azt, éppen hanganyagot veszel fel, és lelkesen beleugat az anyagba a szomszéd kutyája. :) (már jártam így, csak azért említem ezt). Ilyenkor, egy pillanatra természetes az idegeskedés. De semmi természetes nincs benne olyankor, mikor azért idegeskedsz, mert valami nem úgy működik, vagy valamit nem találsz, vagy valamit nem értesz. Ugyanis információ hiányában ott maradsz azon a szinten ahol kialakult az idegeskedés, és két döntés lehetséges: vagy idegeskedsz folyamatosan tovább, vagy egyszerűen visszavonulót fújsz. Fájdalom: ez ritka a számítástechnikában, de előfordulhat, hogy olyan kényelmetlen helyzetben ülsz mondjuk a gép előtt, hogy az megkeseríti az egyébként kellemes elfoglaltságodat. Figyelj oda erre, mert akár órákat is eltölthetsz egy helyben úgy, hogy észre sem veszed az idő múlását, csak másnap kapcsolsz, hogy görcsbe állt a derekad. Düh, harag: lehetsz olykor dühös a gépre, magadra, másokra, az egész világra, de a düh sehova sem vezet. Ha a géppel, felhasználással kapcsolatban alakult ki a haragod, dühöd, akkor állj fel, sétálj egyet, vezesd le szépen, de ne őrlődj a gép előtt. Főleg ne hagyd, hogy ez rendszeresen előforduljon Veled, mert most jön egy ultra-rossz hír: Rossz hír következik a negatív érzésekkel kapcsolatban>>
Ezek a negatív érzések Pavlovi-reflexként beépülnek! És itt van a bibi a begyakorolt, monoton módszerrel: mivel ennél a felhasználásnál állandóak a negatív érzések, a sikertelenség és a tudatlanság miatt, ezek úgy be tudnak rögzülni, hogy akár örökre hazavágják a felhasználás örömét. Ezért is fontos, hogy ne csak a MOST, szó szerint kezdők tanulják meg az alapokat, hanem azok is, akik innen-onnan szedegették fel a tudást, a saját kárukon és mások, pár kattintásos instrukcióira alapozva. Nálunk mindenki kezdőnek számít, akinek nincsenek meg az alapjai. Kész. Nincs mit ragozni. Ha jól belegondolsz, most ki is bújt a szög a zsákból: mi nem számítástechnikai tudást oktatunk, még csak nem is felhasználói oktatást adunk, hanem: a kezedbe adjuk a felhasználói boldogság kulcsát! Ennek egyik eszköze a Felhasználó Update 1.0 tananyag (amit most kedvezményesen megvásárolhatsz, de csak limitált szériában!>>). A másik eszköze ez a honlap, ez a blog, ezek a tanulmányok, kisvideók, e-bookok. Megtehettük volna azt, hogy megcsináljuk az anyagokat, elkészíttetünk pár ezer darabot, és eladjuk számítástechnikai kereskedőknek, nagy tételben. Azonnali pénz, munka letudva. De tudjuk, hogy attól még csak a boldogság szikrája gyullad fel, ha valaki elolvassa, megnézi és megtanulja a Felhasználó Update anyagokat. Az még csak a kezdet. A kóstoló. Ahhoz, hogy tartósan boldog legyél, vagyis tartósan megszabadulj a negatív érzésektől (sőt, hogy kioltsd a már meglévő, negatív reflexeket), ahhoz egy hosszabb folyamat, egy gondosabb foglalkozás szükséges. Ez egy küldetés>>
Küldetéstudat Ezért hívom én titkon ezt küldetésnek, mikor magunk között vagyunk, mert ez az. Ha a pénz számítana, akkor a kereskedőknek reklámoznánk, a kereskedőknek marketingeznénk, a kereskedőknek, szólnának az anyagaink. De láttál eddig akár csak egyszer is ilyesmit nálunk?:) Nézd meg Pétert. Tipikus informatikus is lehetne: lehetne szerelmes a saját tudásába, lehetne öntelt és beképzelt a diplomájára, kereshetne zsíros állást, játszhatná az eszét (mint ahogy nagyon sokan megteszik!). De nem! Éjjelente videókat vesz fel és vág, és gyűjti az anyagot, és azon agyal közben, hogy Neked, egyszerű, nem-informatikusnak, hogyan adhatná át a leghatékonyabban a tudást, hogy Te jobban érezd Magad! Boldogságot nehéz adni. De mi megpróbáljuk. Te velünk tartasz? Vidi Rita Ui.: Nincs jogom megmondani, hogy boldog legyél-e vagy sem, de ha szeretnéd igazán jól érezni magadat számítógépezés közben, akkor itt a helyed velünk, sok szeretettel várunk az első lépcsőfokon.>>