ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM BOLYAI JÁNOS KATONAI MŰSZAKI KAR Katonai Műszaki Doktori Iskola Alapítva: 2002 évben Alapító: Prof. Solymosi József DSc. Vartman György okl. mk. őrnagy doktorandusz A Magyar Honvédség tiszthelyettes szakképzés átalakításának megalapozása a minőségi követelmények és a hazai polgári szakképzés korszerűsítésének tükrében Doktori (PhD) értekezés Tudományos témavezető: Prof. Dr. Turcsányi Károly egyetemi tanár Budapest 2007 1
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés...4 1. A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben... 8 1.1. A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet... 8 1.1.1. A közoktatási és a szakképzési intézmények... 8 1.1.2. Iskolarendszeren kívüli szakképzés... 10 1.1.3. Felsőfokú szakképzés... 10 1.2. A Magyar Honvédség szakképzése, szakképesítései... 11 1.3. Irányítás és döntés-előkészítés a szakképzésben... 13 1.3.1. Az Országos Szakképzési Tanács... 13 1.3.2. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács... 15 2. Az oktatást érintő fejlesztési programok... 16 2.1. Szakiskolai Fejlesztési Program... 16 2.2. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program... 17 3. A katonai szakképzés programjainak átalakítása... 21 3.1. A katonai szakképzés helyzete a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program előtt... 21 3.2. A honvédelmi ágazathoz tartozó HM-szakképesítések átalakításának folyamata a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében... 24 3.2.1. A munkakör-elemzések... 25 3.2.2. A munkakörelemzés során elkészült dokumentumok érvényesítése... 27 3.2.3. Feladatelemzések, kompetenciaprofilok készítése... 28 3.2.4. A foglalkozások/munkakörök kompetenciaprofiljainak összehasonlítása... 30 3.2.5. A foglalkozási/munkaköri csoportok jellemzői és a szakmai követelmények összehasonlító elemzése... 32 3.2.6. Az új OKJ előkészítése és a HM-szakképesítések jellemzői... 34 3.2.7. A szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozása... 37 3.2.8. A központi programok elkészítése... 41 3.3. A program befejezése, összegzés... 43 4. A kérdőíves felmérés elemzése, eredményeinek értelmezése... 44 4.1. A kérdőíves felmérés kutatási területei... 44 4.2. A kérdőívek kiküldése és az adatgyűjtés... 46 4.3. A kérdőívek előlapjának elemzése... 47 4.4. Az oktatást érő külső hatások kérdéscsoport elemzése... 49 4.5. A jelenlegi oktatási körülmények felmérése kérdéscsoport elemzése... 52 4.6. Mennyire kapcsolódhatnak be az iskolák a szakképesítés átalakításába, és mennyire készítik fel őket a változásokra? kérdéscsoport elemzése... 56 4.7. Várható változások és az oktatók véleménye, elképzelései ezekkel kapcsolatban kérdéscsoport elemzése... 65 4.8. A szakképzés átalakításának kommunikációja kérdéscsoport elemzése... 78 2
Tartalomjegyzék 4.9. Az iskolai aktivitás az újfajta képzési szerkezetre történő felkészülésben kérdéscsoport elemzése... 85 4.10. A gazdasági kamarák szakképzés átalakításában vállalt szerepének megítélése az iskolák részéről kérdés elemzése... 90 5. A kutatómunka összegzése... 94 5.1. Összegzett következtetések... 94 5.2. Új tudományos eredmények... 98 5.3. Ajánlások... 99 Felhasznált irodalom... 101 Saját publikációk jegyzéke... 104 Ábrajegyzék... 105 Mellékletek... 107 Tárgy: Felkérő levél... 132 Igazgatói kérdőív... 134 Tanári kérdőív... 139 3
Bevezetés Bevezetés Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején. (Kung Fu-Ce) A magyar szakképzési rendszer átalakítása és az új munkaerő-piaci igényekhez történő megfeleltetése elengedhetetlen szükségszerűség. Egyre magasabb színvonalon kell biztosítani a munkáltatók igényeinek és a korszerű technikai követelményeknek megfelelő magasan kvalifikált képzett szakembereket, akik képesek Magyarországra vonzani a külföldi befektetőket és ezzel megteremteni a magyar gazdaság fejlődésének biztos alapját. Ezen szükségszerűség felismerésének eredményeként jöttek létre és ezt a célt szolgálják a különböző szakképzést fejlesztő programok, mint a Szakiskolai Fejlesztési Program (továbbiakban: SZFP) és a Nemzeti Fejlesztési Terv (továbbiakban: NFT) részeként szereplő Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (továbbiakban: HEFOP) alprogramjainak keretében megindított fejlesztési folyamatok. Ezek a programok európai uniós pénzek felhasználásával nagy részben már megindultak és éreztetik hatásukat a magyar szakképzésben. A fejlesztés első lépcsője 2003-tól az SZFP-1-gyel és 2004-2006 között az NFT-1 HEFOP programmal már megkezdődött. Az elért eredmények alkalmazása, szakképzésbe történő beillesztése folyamatos, és a 2007-2013 közötti második NFT szakaszában folytatódik. Kutatásom megkezdésekor már megtörtént a Térségi Integrált Szakképző Központok (továbbiakban: TISZK) felállítása, és megjelent az új Országos Képzési Jegyzék, amely már a moduláris szakképzési szerkezetnek megfelelően készült el, így biztosítva a nagyobb átjárhatóságot és az újabb szakképesítés megszerzésének könnyebb lehetőségét. Értekezésemben a magyar szakképzés fejlesztési folyamatába bekapcsolódott katonai szakképzés átalakításának bemutatására és fejlesztési irányainak elemzésére törekszem. A kutatás jellege, tárgya: A kutatás elfogadja a magyar szakképzés európai trendnek megfelelő átalakítási folyamatának szükségességét, azok szakmai alapjára építve mutatja be a polgári és katonaoktatók véleménye alapján a hazánkban jelenleg is zajló szakképzési programok és fejlesztések fogadtatását, rámutat azok erényeire, hiányosságaira. A kutatás a polgári és katonaoktatók véleményének kikérésével és elemzésével nemcsak a fejlesztési folyamatok elfogadottságát mutatja be, hanem lehetőséget biztosít a két képzési terület összehasonlítására. Az elemzések elvégzésével, a hiányosságok és eredmények feltárásával bizonyíthatóvá válik a katonai szakképzésnek a polgári szakképzés átalakítása keretében történő végrehajtásának szükségessége, valamint olyan téziseket, ajánlásokat fogalmazhatok meg, amelyek hosszú távon javíthatják a katonai szakképzés irányítási rendszerét és minőségi működését. A kutatás mindezeket figyelembe véve kiterjed a magyar közoktatásrendszer és szakképzési szerkezet vizsgálatára, a szakképzés irányítási rendszerének és az európai trendnek megfelelő szakképzés átalakítási folyamatainak bemutatására, valamint a Magyar Honvédségben (továbbiakban: MH) szereplő katonai szakképesítések átalakításának ismertetésével és a kérdőíves kutatás elemzésével 4
Bevezetés az MH katonai szakképzéséhez illeszkedő fejlesztési lehetőségek hatékony vizsgálatára. A kutatómunka és a kérdőíves kutatáselemzés eredményeinek vizsgálata 2007. április 1-jén zárult. Kutatási célkitűzéseim: 1. Vizsgálni a magyar közoktatási és szakképzési szerkezet felépítését, és ezen belül az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola tevékenységét. Meghatározni a Honvédelmi Minisztérium (továbbiakban: HM) szakmai felügyelete alá tartozó szakképesítések elhelyezkedését és szerepét a szakképzési rendszerben. 2. A katonai szakképesítések HEFOP 3.2.1 Új szakképzési szerkezet alprogram keretében történő átalakítási folyamatának leírásával feltárni, rendszerezni a programban részt vevő szakemberek és szervezetek szerepét, valamint javaslatot tenni, hogy a szerzett tapasztalatok alapján a jövőben hogyan lehetne a HM-szakképzés irányításába fokozottabban bevonni a Kamarai Jogkört Gyakorló szervezeteket. 3. Az oktatást érintő fejlesztési programok ismertetésével és a kérdőíves kutatás elvégzésével feltárni a polgári és katonai szakképzés problémái között rejlő párhuzamosságokat és ellentéteket, az oktatók és igazgatók véleményére alapozva megállapítani, hogy léteznek-e lényeges eltérések a két képzési terület között, és ennek megfelelően alátámasztani, hogy a katonai szakképesítések fejlesztése a polgári szakképesítések fejlesztési rendszerén belül vagy azon kívül oldható meg. 4. A polgári és katonaoktatók véleményének vizsgálatával feltárni a két képzési terület rendszerében rejlő azonos és eltérő problémákat úgy, hogy javaslatokat tehessek a polgári és katonai szakképzés oktatási körülményeinek lehetséges fejlesztési irányaira. 5. Vizsgálni, hogy a katonai szakképesítések fejlesztéséhez szükséges anyagi, szakmai és szellemi kapacitás csak a polgári szakképesítések fejlesztési rendszeréhez kapcsolódva valósítható-e meg, és szükséges-e a HM-szakképesítések Országos Képzési Jegyzékben (továbbiakban: OKJ) történő szerepeltetése. Kutatási módszerek: A kutatás szakszerű elvégzésének érdekében folyamatosan fejlesztettem a szakképzéssel kapcsolatos ismereteimet, részt vettem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Közoktatási vezető képzésén, ahol az iskola vezetésével kapcsolatos alapvető ismereteket sajátítottam el. A kitűzött célok elérése érdekében több szakképzést irányító szervezet munkájában vettem részt, szereztem tapasztalatot és az alábbi kutatási módszereket alkalmaztam. Az oktatást érintő hazai fejlesztési programok bemutatásával, tanulmányok cikkek elemzésével feltártam és feldolgoztam a szakképzés fejlesztésének főbb irányvonalait és a kérdőíves kutatás kérdőívének kidolgozásával a polgári és katonai szakképzést egyaránt érintő érzékeny területeket vizsgáltam. A HM-szakképesítések átalakításának bemutatásával és az országos kérdőíves kutatás eredményeinek, valamint a kérdésekhez tartozó szakmai és jogszabályi környezetnek az elemzésével, megfelelő alapot teremtettem a tudományos eredmények és ajánlások széleskörű szakmai megalapozásához. A kérdőíves kutatás során a polgári és katonai szakképzési intézményekből érkezett oktatói és igazgatói vélemények összehasonlításával feltártam a két oktatási terület problémáinak eltéréseit és azonosságait. Az oktató 5
Bevezetés tanárok, igazgatók véleményének kiértékelése során szerzett tapasztalatokat hasznosítottam a kutatás eredményeinek meghatározása során. A HM-szakképesítések átalakításának koordinálását végző szakemberként több alkalommal vettem részt a Nemzeti Szakképzési Intézet által szervezett, a szakképzés átalakításával kapcsolatos konferenciákon, és az ott szerzett tapasztalatokat felhasználtam a kutató munkám során. Tagja voltam a HEFOP 3.2.1 Új szakképzési szerkezet alprogram során, az MH-szakképzéséhez tartozó szakmai programok megújítási folyamatában a program koordinálását végző 30 Tagú Tanácsadó testületnek, így alkalmam volt a folyamat elméleti alapjainak a megismerésére, mely ismereteket alkalmaztam a kérdőíves kutatás eredményeként beérkezett válaszok elemzése során. A tisztséget a honvédelmi miniszter úrtól kapott megbízás alapján 2006. augusztusától a program befejezéséig, 2007. március 31-ig láttam el. A HM képviseletét 2006. októberétől láttam el az oktatási miniszter tanácsadó testületében (az Országos Szakképzési Tanácsban) egészen annak átalakulásáig (2007 februárig), amikor is a testületet feloszlatták, és feladatát a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács vette át, új HM-képviselővel. A tanács munkájában szerzett tapasztalatokat jelentős mértékben tudtam hasznosítani a kérdőíves kutatás területeinek meghatározása és az azokban szereplő kérdések megfogalmazása során. A Szakiskolai Fejlesztési Program B komponense keretében 2005. 09. 25. - 10. 02. között, mint felkért csoportvezető finnországi tanulmányúton vettem részt, melynek célja a finn szakképzési rendszer vizsgálata volt. Az itt szerzett tapasztalatok birtokában, megfelelő ismeretekkel rendelkeztem, hogy a kérdőívekre érkezett válaszok alapján a hazai polgári és katonai szakképzés oktatási körülményeit egy fejlettebb szakképzéssel bíró ország feltételeivel összehasonlítsam, és az értekezésem eredményeként megalapozott téziseket és ajánlásokat fogalmazzak meg. Az értekezés szerkezeti tagozódása: A szakképzés szerkezetének bemutatását a közoktatási szerkezettel egybekötve valósítom meg, ugyanis a kettő egyértelműen nem választható szét, egymással szoros kapcsolatban állnak. A szakképzés irányításának bemutatásával (és a már említett fejlesztési programok rövid leírásával) ismertetem azok felépítését. A HEFOP esetében a katonai szakképzés átalakításának folyamatát bemutatva, kiemelem azokat a részeket, alprogramokat, amelyek kifejezetten a szakképzés fejlesztését célozzák meg. A vizsgálatot a polgári és katonai területen egyaránt elvégzett kutatással egybekötve, igazgatói és tanári kérdőívek alkalmazásával oldom meg, melyek lehetőséget biztosítanak a vélemények összehasonlítására, a beérkezett tanári és igazgatói válaszok elemzésével. A kérdőív több kérdéscsoportjával az oktatást érintő külső hatásokról (pl. gyereklétszám csökkenés stb.); a jelenlegi oktatási körülmények állapotáról; az iskolák szakképzés átalakításában játszott szerepéről; az igazgatók és tanárok véleménye szerint a reformok eredményeként várható hatásokról, változásokról; a szakképzés átalakításának kommunikációjáról; az iskolák saját tevékenységének megítéléséről; illetve a kamarák szerepének az iskolák szempontjából történő megítéléséről kívánok képet kapni. Az átalakítás sikerében különösen fontos az iskolák véleménye, hiszen a pedagógus kollégák meggyőzése és felkészítése nélkül a legjobban kidolgozott reformfolyamat is bukásra van ítélve. A szakképzés irányításáért felelős 6
Bevezetés szervezeteknek és a fenntartóknak egyaránt nagy figyelmet kell fordítani a látókört bővítő külföldi tanulmányutakra, a szakképzésben dolgozó pedagógusok nyelvképzésére, a diákok csereképzését biztosító testvériskolai kapcsolatokra és az új modulrendszerű szakképzésre felkészítő tanfolyamokra (az elméleti és gyakorlati képzésben részt vevő oktatók számára egyaránt). Értekezésemben az igazgatók és tanárok véleményének kikérésével, a katonai és polgári területek összehasonlító elemzésével ezen területek kérdéseire keresek választ. Az elemzések alapján a polgári és katonai szakképzés számára a jövőben hasznosítható ajánlásokat fogalmazok meg. 7
A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben 1. A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben 1.1. A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet 1 A fejezetben a magyar közoktatási és szakképzési rendszer szabályozását, egymáshoz kapcsolódását mutatom be. A tankötelezettségi kor 2 tizennyolc éves életkorra történő emelése szinte teljes egészében a kötelező időszakba vonta a szakiskolai képzést. A szakközépiskolák esetében, melyek elsősorban az érettségi vizsgára készítenek fel, de szakmai felkészítést is folytatnak bonyolultabb a helyzet, mert a szakképzés szakasza túlnyúlik a tankötelezettség felső határán. Az érettségi utáni szakképzésbe a gimnáziumokban végzett tanulók is bekapcsolódhatnak, így a szakképzési versenynek ők is részesei, ezért az ismertetésből ezen iskolák szerepe és hatása sem hagyható ki. A két rendszer (közoktatási és szakképzési) szerves összhangban és kölcsönhatásban van egymással, ezért a teljes rendszer bemutatása szükséges. A közoktatás rendszerét a többszörösen módosított 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény negyedik fejezete mutatja be, az óvodai képzéstől egészen a tankötelezettség teljesítéséig. A tankötelezettség felső korhatára a jelenlegi vegyes szabályzás esetében annak az évfolyamnak az elvégzéséig tart, melyben a tanuló a tizenhatodik vagy a tizennyolcadik életévét betölti, ez utóbbi szabályozást az általános iskolai tanulmányaikat az 1998/99-es tanévben megkezdők esetében felmenő rendszerben kell alkalmazni. A közoktatási törvény értelmében a nevelő, valamint a nevelő és oktató intézmények a következők: óvoda; általános iskola; szakiskola; gimnázium és szakközépiskola (középiskola); alapfokú művészeti oktatási intézmény; gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény; diákotthon és kollégium. A szakképzéssel kapcsolatban a közoktatási törvény szabályait az 1993. évi LXXVI. szakképzési törvény és a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény irányadó paragrafusaival együtt kell alkalmazni. A következőkben az oktatási rendszer felépítését és a szakképzés jellemzőinek bemutatását e törvények együttes felhasználásával teszem meg. Magyarországon közel 1200 intézmény folytat iskolai rendszerű, míg kb. 4000 intézmény iskolarendszeren kívüli szakképzést. E képzések intézménytípusai a következők: szakiskola; speciális szakiskola; szakközépiskola; regionális munkaerő-fejlesztő és képző központ; felnőttképzést folytató intézmény. 1.1.1. A közoktatási és a szakképzési intézmények Az óvodai nevelés három éves kortól a tankötelezettség kezdetének eléréséig tart. Célja a gyermekek napközbeni ellátása, képességeinek fejlesztése, valamint az iskolai közösségi életre történő felkészítés. Öt éves kortól kötelező az óvodai felkészítés (iskolai előkészítő) és tart az iskolaérettség eléréséig, azaz a gyermek iskolai tanulmányainak megkezdéséig. Utoljára a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatára akkor kezdhet meg nevelési évet a gyermek az 1 A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet: Szakképzés Magyarországon 2005. OM-kiadvány alapján. 2 Tankötelezettségi kor: Az 1993. évi LXXIX. a közoktatásról szóló törvény 75.. (2) bekezdés magyarázó szövege értelmében az általános iskolai tanulmányaikat 1998/1999. tanévben megkezdők esetében 18 év, az ezt megelőző időszak esetében 16 év. 8
A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben óvodában, ha a hetedik életévét az adott év augusztus 31-e után tölti be. A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátáshoz a nevelési-oktatási intézményt a szülő választja ki a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői véleménye alapján. A tanuló érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői vizsgálaton, illetve arra is, hogy a szakértői vélemény alapján, gyermekét megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. Az általános iskolai tanulmányait legkorábban, abban az évben kezdheti meg a gyermek, mely év május 31-ig a hatodik életévét betölti, a szülő kérésére azonban ez a határidő kitolható a tárgyév december 31-ig. Az általános iskolai nevelést a gyermek az iskolai érettség elérésekor kezdheti meg, mely széles határok között, az ötéves kortól egészen a nyolc éves kor betöltéséig lehetséges. Az általános iskolának a különböző gimnáziumi képzésrendszerek kivételével nyolc évfolyama van. A nyolc évfolyam elvégzése alapfokú iskolai végzettséget nyújt. A szakiskolának kilencedik, tizedik és a szakképesítés megszerzéséhez szükséges, az OKJ-ben meghatározott számú szakképzési évfolyama van. A kilencedik és tizedik évfolyamon a Nemzeti Alaptanterv által meghatározott arányú közismereti és szakmai képzést megalapozó elméleti és gyakorlati foglalkozás folyhat. A szakmai felkészítés a pályaorientációs képzést, és a szakmai alapozó oktatást foglalja magába. A tizedik évfolyam elvégzése az alapműveltségi vizsgára 3 történő jelentkezésre jogosít, és lehetőséget ad a tanulónak az átjárhatóság biztosításával az érettségi vizsga megszerzésére irányuló tanulmányainak folytatására. Ez az átjárhatóság azonban nem jellemző, inkább a gimnáziumi vagy a szakközépiskolai tanulmányokat túl nehéznek találó tanulók szakiskolai képzéshez történő csatlakozása figyelhető meg. A tizedik évfolyamot követő évfolyamokban az OKJ-ben előírt időtartamú és a központi programokban meghatározott tartalmú szakképzés folyik. A törvény értelmében azon tanulók, akik nem fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat és elmúltak tizenhat évesek, felzárkóztató képzés 4 keretében készülhetnek fel a szakképzési évfolyamokra, és folytathatják tanulmányaikat az OKJ-ben meghatározott szakképesítések valamelyikén. A felzárkóztató oktatás (ha sikeresen befejezte a hatodik osztályt) kétéves, ha a hetedik osztályt is elvégezte a tanuló, akkor egy év időtartamban teljesíthető. A felzárkóztató képzés elvégzéséről kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. A speciális szakiskolákban szakemberek közreműködésével (gyógypedagógusok) speciális tananyagokkal és módszerekkel, a sajátos nevelési igényű, fogyatékkal élő fiatalokat oktatják. Az iskolatípus a munkába álláshoz és az életkezdéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítja. A fogyatékosság függvényében (amennyiben lehetséges) szakmai vizsgára készítik fel a tanulót. A középfokú oktatásban észrevehető a gimnáziumok előnyösebb helyzete, mert a hat-, nyolcosztályos képzés lehetőségével hamarabb tudja a tanulókat felvenni, mint a szakközépiskola. Ezt a tendenciát erősíti a szülők gyermekükkel szembeni elvárása, hogy amennyiben lehetőség van, akkor mindenképpen diplomát 3 Alapműveltségi vizsga: A kötelező bevezetése előtt megszüntette a 2006. évi LXXI. a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvény, mely 2006. szeptember 1-jétől lépett hatályba (először 2008-ban lehetett volna megkövetelni a hallgatóktól). 4 Felzárkóztató képzés: A többszörösen módosított 1993. évi LXXIX. a közoktatásról szóló törvény 27.. (8) bekezdés értelmében. 9
A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben szerezzen, és ennek esélye a gimnáziumi képzésre alapozva jobban biztosítható. Mindezen hatások miatt figyelhető meg a szakképzés elértéktelenedése, mely rendkívül káros folyamat. A középfokú képzés kétféle oktatási intézménytípusban, gimnáziumban vagy szakközépiskolában teljesíthető. Mindkét intézmény alapvető célja az érettségi vizsgára és a továbbtanulásra történő felkészítés. A gimnáziumi tanulmányok megkezdésére több lehetőséget biztosít a törvény. Négy, hat vagy nyolc évfolyammal működhet a gimnázium, és a képzés az évfolyamok folyamatos számozásának eredményeként a tizenkettedik évfolyamon fejeződhet be. Amennyiben az iskolában kéttannyelvű képzést folytatnak, úgy a képzés időtartama egy évvel megnövelhető, és az oktatás a tizenharmadik évfolyamig is tarthat, ez a lehetőség érvényes a szakközépiskolákra is. A szakközépiskolai képzés a kilencedik évfolyamon kezdődik meg és jellemzően négy évfolyamos. A kilencedik évfolyamtól kezdődően a Nemzeti Alaptantervben meghatározottaknak megfelelően szakmai orientációs, a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően az OKJ-ben meghatározottaknak megfelelően elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás folyhat. A szakképzés az érettségi utáni időszakra tolódott ki, a szakmai vizsgára felkészítő évfolyamok számát itt is az OKJ írja elő. A szakközépiskola a szakképzési évfolyamokon az OKJ-ben meghatározottak szerint, az utolsó középiskolai évfolyam elvégzésére vagy középiskolai végzettségre épülő szakképesítések körében készít fel szakmai vizsgára. 1.1.2. Iskolarendszeren kívüli szakképzés Az iskolai rendszeren kívüli képzések a Regionális munkaerő-fejlesztő és képző központok és a felnőttképzést folytató intézmények keretén belül, elsősorban a felnőttek át-, és továbbképzését szolgálják. Az oktatást a képző intézmény által kidolgozott képzési programok alapján folytatják. Az állam által elismert szakképesítések esetében a követelmények megegyeznek az iskolai szakképzésben teljesítendő elvárásokkal. Alapvető célja a szakképesítéssel nem rendelkezők, vagy a munkaerőpiacon elavult végzettségűek részére versenyképes szaktudás biztosítása és ezzel az elhelyezkedésük, munkába állásuk esélyének növelése. Rendkívül fontos szerepe van a regionális munkanélküliség csökkentésében, mivel a képzés megvalósításával a helyi igényeknek megfelelő átképzést, képzést valósíthat meg. 1.1.3. Felsőfokú szakképzés A felsőfokú szakképzés tekintetében az irányítási hatásköröket a szakképzésről szóló törvény határozza meg de, figyelembe kell venni a 2005. évi CXXXIX. felsőoktatási törvény irányadó paragrafusait is. A felsőoktatás keretében felsőfokú végzettségi szintet nem biztosító képzésként szervezhető meg a felsőfokú szakképzés. A felsőoktatási intézmény felsőfokú szakképzés folytatására együttműködési megállapodást köthet bármely szakközépiskolával. Az együttműködési megállapodást írásba kell foglalni. A felsőfokú szakképzés a felsőoktatási intézmény által készített és a szenátus által elfogadott szakképzési program szerint folyik. A szakképzési program az OKJ-ben meghatározott felsőfokú szakképesítésekre készíthető, a szakképesítésért felelős miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelmények alapján. A szakképzési program tartalmazza a megegyező tartalmú szakképzésben elsajátított ismeretek beszámításának lehetőségét, továbbá a felsőfokú szakképzésben szerzett krediteknek az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe való beszámítását. A beszámítható kreditek száma legalább harminc, legfeljebb hatvan lehet. A képzési idő négy félév, kivéve, ha az európai közösségi jog valamely képzés tekintetében ennél hosszabb 10
A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben időt állapít meg. A szakközépiskolában folyó felsőfokú szakképzésben kredit akkor szerezhető, ha a szakközépiskola felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szervez felsőfokú szakképzést. A képzés, hatással van a felsőoktatásban államilag támogatott félévek számára (tizenkét félév), azt csökkenti, mivel a felsőfokú szakképzés abba beszámolandó. 1.2. A Magyar Honvédség szakképzése, szakképesítései A honvédelmi miniszter mint szakképesítésért felelős miniszter a szakképzési feladatainak ellátására a szentendrei MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskolát (továbbiakban: MH KPTSZI), egyedüli képzési és vizsgáztatási feladatokkal 5 megbízott középfokú katonai szakképzési oktatási intézményként működteti. 1. ábra: A Magyar Honvédség szakképzése, szakképesítései, a közoktatás és a szakképzés rendszerében (Szerkesztette: Vartman György) 5 Képzési és vizsgáztatási feladatok: A 15/2004. (VI. 18.) a katonai szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló HM rendelet 1. (2) és 2. (1) bekezdés értelmében. 11
A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben A jelenleg érvényben lévő alapító okirat értelmében 6 az iskola a szerződéses legénységi állomány és a polgári életből felvettek, valamint a tiszthelyettesek jogszabályokban és egyéb szabályozókban meghatározott alap- és kiegészítő alapképzését végzi. A nappali és levelező munkarendben szakképzési évfolyammal működő szakiskolai és szakközépiskolai képzések keretében a katonai szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 15/2004. (VI. 18.) HM rendeletben és az annak kiegészítéseként kiadott 34/2005. (VIII. 24.) HM rendeletben szereplő, az OKJ-ben megjelent HM-felügyelet alá tartozó szakképesítések megszerzésére folytathat képzést az intézmény, az 1/13. évfolyamon. Az ábrán (1. ábra) látható módon három az Országos Képzési Jegyzékről szóló 37/2003. (XII. 27.) OM rendelet 1-es számú mellékletében szereplő 32 8917 01 Honvéd tiszthelyettes II. (az ágazat megjelölésével), 52 8917 12 Honvéd tiszthelyettes I. (az ágazat megjelölésével) és az 54 8917 04 Honvéd zászlós (az ágazat megjelölésével) szakképesítések esetében folytathat az intézmény szakképesítés megszerzésére irányuló oktatást, iskolai rendszerben legkésőbb 2008. december 31-ig az 1/2006. (II. 17.) OM rendelet értelmében. Ez a korlátozás az NFT Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program 3. prioritásán belül Az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodó képesség javítása, 3.2. A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése, az Új szakképzési szerkezet és az 1. komponens keretében kidolgozásra váró új OKJ, szakképzési szerkezet és képzési dokumentumok kidolgozása miatt szerepel. Ebben a programban a HM is részt vett, és kidolgozta a korábbi képzések új kompetenciára és tulajdonságprofilra épülő képzési dokumentumait. Az új képzések bevezetése a modul rendszerű Szakmai és vizsgakövetelmények HM rendeletben történő megjelentetésével a jelenlegi tervek szerint legkorábban 2007 októberétől várható, de az új OKJ rendelet értelmében legkésőbb 2008. december 31-ig meg kell, hogy történjen. Az átalakítási és a hozzá kapcsolódó reformfolyamatok jelentősen befolyásolják és meghatározzák a polgári és katonai szakképzés jövőbeni alakulását, ezért tartottam fontosnak a hatásaik vizsgálatát, összehasonlítását a doktori kutatásom során. A képzési rendszerbe mely az új dokumentumok bevezetésével sem változik jelentősen, az MH igényeinek megfelelően, több szinten lehet becsatlakozni. A struktúra lehetőséget biztosít a jelentkezőknek alapfokú végzettség és szakképesítés (Honvéd tiszthelyettes II.), érettségi (Honvéd tiszthelyettes I.), valamint érettségi és szakképesítés (Honvéd zászlós) birtokában a képzésbe történő becsatlakozásra, melyben három szakma, huszonnégy ágazat és ötven szakirány található. A rendszer működtetése nagyon szerteágazó feladatot jelent még akkor is, ha a Honvéd tiszthelyettes II. ágazat esetében képzés nem folytatható, mivel az oktatásához szükséges általános irányelvet és a tantárgyprogramokat a 2005/3. (II. 15.) Honvédelmi Közlönyben megjelentetett közleménnyel ellentétben a jelenleg folyó képzési szerkezetben még nem dolgozták ki. Az előbbi feladatokon túl a szakképző iskola részt vesz a tantervfejlesztésben, a tiszthelyettesek tanfolyamrendszerű át- és továbbképzésében, a szerződéses legénységi állomány szakirányú szakmai és nyelvi felkészítésében. Az intézmény szentendrei székhellyel működik és egy telephellyel rendelkezik, mely Szolnokon található. E kettősségből adódóan az intézményt érintő alapvető változtatások eredményeként, mivel nem kötelező közoktatási feladatot 6 Érvényben lévő alapító okirat: A kutatás lezárásakor az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola 26/2001. (HK 6.) HM határozatban megjelentetett alapító okiratának, 172/2005. (HK 1/2006.) HM határozattal módosított, 2005. november 30-tól hatályos alapító okirata volt érvényben. 12
A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben ellátó iskoláról van szó, minden esetben működési engedélyt kell kérnünk a székhelyre vonatkozóan Pest Megye Önkormányzatának főjegyzőjétől, míg a telephelyre vonatkozóan Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzatának főjegyzője hajtja végre a törvényességi ellenőrzést. Gazdálkodás szempontjából az iskola részben önálló, a logisztikai ellátás oldaláról pedig az MH Szentendrei Kiképző Központtal megkötött együttműködési megállapodásban rögzített utaltsági rend szerint működik. 1.3. Irányítás és döntés-előkészítés a szakképzésben A szakmai döntések előkészítésében több országos testület vesz részt, ezek egyike az Országos Szakképzési Tanács (továbbiakban OSZT). A tanács egy szakmai döntés-előkészítő, véleményező, javaslattevő országos testület, melynek munkájában a munkaadók, munkavállalók, a gazdasági kamarák, az iskolafenntartók és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselő vesznek részt. A tagokat korábban az oktatási miniszter, jelenleg azonban a minisztériumok átszervezéséből és a feladatkörök átrendezéséből adódóan, mint a felügyeletet gyakorló személy a szociális és munkaügyi miniszter kéri fel három éves időtartamra. Szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő munkát végeznek a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok. A bizottság összetételét az adott régió szakképzési adottságai és munkaerő-piaci igényei határozzák meg, tagjait 50%-át a gazdaság képviselőiből három éves időtartamra az Országos Érdekegyeztető Tanács javaslata alapján jelölik ki. Az új kormányzati struktúra kialakítása előtt a szakképzés ágazati irányítását az oktatási miniszter látta el, a szakképzés egészére kiterjedően. A szakképesítésért felelős miniszterekkel egyetértésben, jogszabályban adta ki a szakképzésben oktatható szakképesítések jegyzékét (az OKJ-t) és a szakmai képzés, vizsgáztatás általános szabályait. A felnőttképzés korábban a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozott és ő végezte a szakképzés tekintetében az iskolarendszeren kívüli képzések irányítását és jogi szabályozását. A szakképzés átalakításában azonban egyre nagyobb szerepet kap az élethosszig tartó tanulás (life-long learning), valamint az iskolai és iskolarendszeren kívüli felnőttképzés problémáinak együttes kezelése, ezért az új kormányzati struktúrával ezek a feladatkörök a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe kerültek. A szakképesítésért felelős miniszterek feladatai a szakképzés területén nem változtak, bár a létszámcsökkentések miatt sok esetben egyre kisebb apparátussal tudnak ilyen irányú kötelezettségüknek eleget tenni. Továbbra is felügyeleti területeiken belül tesznek javaslatot az állam által elismert szakképesítésekre, és ez alapján jogszabályban, rendeletben határozzák meg azok szakmai és vizsgakövetelményeit, és rendeletben jelenítik meg a szakmai vizsga szervezésére feljogosított intézményeket. Kutatásaim során, több esetben használom fel az OSZT elé került javaslatokat és az általa hozott határozatokat, ezért a következőkben működésének és történetének bővebb bemutatását is fontosnak tartom. 1.3.1. Az Országos Szakképzési Tanács Az OSZT a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. évi törvény 9. -a és a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 12. -a alapján végzi munkáját. A tanács feladata az elmúlt 10 év alatt több alkalommal jelentősen változott. A tanács 1996. január 12-én alakult meg. Az elnöki feladatokat az elmúlt kormányzati ciklusban az Oktatási Minisztérium szakképzési helyettes államtitkára látta el, azonban a kormányzati struktúra 13
A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben megváltozása következtében, a szociális és munkaügyi miniszter úr az elnöki teendők ellátásával 2009. július 31-ig terjedő időszakra a foglakoztatási és képzési szakállamtitkárát bízta meg. Az OSZT tagjait a következő szervezetek delegálják: A munkaadók szervezetei: Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, Magyar Iparszövetség, Ipartestületek Országos Szövetsége, Vállalkozók Országos Szövetsége, Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége, Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége. A munkavállalók szervezetei: Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, Munkástanácsok Országos Szövetsége, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, Autonóm Szakszervezetek Szövetsége. A kamarák szervezetei: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (továbbiakban: MKIK), Magyar Agrárkamara. Az iskolafenntartók képviselői: Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, Megyei Jogú Városok Szövetsége, Iskolafenntartó egyházak. A szakképesítésekért felelős miniszterek képviselői: A kormányzati struktúra átalakítását meghatározó, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény értelmében a minisztériumok összevonását követően: Egészségügyi Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Központi Statisztikai Hivatal, Közbeszerzések Tanácsa. Az egyes szakképesítésért felelős minisztériumok képviseletét főosztályvezető vagy helyettese látja el. Az OSZT feladatköreit a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. évi törvény 9. -a, és a 2003. évi LXXXVI. törvény 12. -a határozza meg. Az OSZT működésének részletes szabályait az ügyrend tartalmazza. Az ügyrend biztosítja a szervezet zökkenőmentes munkáját, részletesen tartalmazza mindazon feladatokat, melyek az OSZT hatáskörébe tartoznak; rögzíti a tagság összetételét, a létrehozott bizottságokat, s azok feladatait; szabályozza a plenáris és a bizottsági ülésekkel kapcsolatos feladatokat. Az ügyrend kiemelten kezeli a határozathozatal kérdését, a határozatképességre vonatkozó előírásokat; az egyhangú és a minősített többségű határozathozatal eseteit és kritériumait; valamint az egyes képviseleti csoportba tartozó tagok szavazatának értékét. Ez utóbbira azért van szükség, mert az egyes képviseleti csoportok eltérő létszáma ellenére is biztosítani szükséges a képviseleti csoportok szavazati egyensúlyát. Az OSZT munkáját ideiglenes és állandó bizottságok segítik. Feladatuk, hogy egyes területeken előkészítő tevékenységükkel hatékonyabbá, megalapozottabbá 14
A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben tegyék a testület munkáját. A javaslatot a munkabizottság egyik tagja vagy az üléseket általában vezető titkárságvezető ismerteti a testülettel, kitérve a bizottsági üléseken felmerült kérdésekre és a tett intézkedésekre. Mint minden demokratikus működésű testületben, így a munkabizottságokban is joguk van az egyes tagoknak esetleges különvéleményük megfogalmazására és ismertetésére. A plenáris ülés az előkészítő munka eredményeként a javaslatokkal már csak röviden és formálisan foglalkozik. Az OSZT munkáját szükség szerint ideiglenes bizottságok segítik. Ideiglenes bizottságot az elnök javaslatára hoz létre az OSZT. A bizottságban minden képviseleti csoport helyet kap. Munkájának módszere megegyezik az állandó bizottságban leírtakkal. Az OSZT a szociális és munkaügyi miniszter tanácsadó testületeként működik. Mivel az OSZT nem ügydöntő testület, munkájának eredménye állásfoglalásokban jelenik meg. Az OSZT létrejöttével a döntési folyamatokba olyan tanácsadó bizottság került beépítésre, mely az előkészítés fázisában hatott a folyamatokra. Ezáltal az érdekek ütköztetésére a tanácsadó testület keretei között került sor. Az OSZT az elmúlt években is rendszeresen ülésezett, de évente legalább öt ülést kell tartania. A tanács tevékeny szerepet vállal a szakképzéssel kapcsolatos döntések előkészítésében. Az OSZT az állásfoglalásait a beterjesztések alapján, általában vitát követően hozza meg. A határozatok elfogadhatósága érdekében az előkészítő munka során mindenki arra törekszik, hogy a döntések konszenzussal szülessenek meg. Az OSZT munkájának hatékonyságát jellemzi, hogy a megküldött állásfoglalásokat a miniszter minden alkalommal elfogadta. Az üléseken a tagok a véleményüket folyamatosan kifejtik. A munka során folyamatosan érzékelhető azon törekvés, hogy a viták a döntés-előkészítés fázisában kerüljenek egyeztetésre. Az OSZT üléseit az elnök vezeti, aki az ügyrend szerint a szakképzési helyettes államtitkár. Az elnöki teendőket jelenleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium foglakoztatási és képzési szakállamtitkára látja el. 1.3.2. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács A szakképzési rendszer átalakulása maga után vonta a tanácsadó testületek átalakításának szükségességét. A folyamat eredményeként, az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXIV. törvény 42. -nak értelmében, 2007. január 1-jei hatállyal megalakították a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanácsot. Az újonnan létrejött szervezet a szociális és munkaügyi miniszter, mint a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületeként kezdte meg munkáját. A tanács az Országos Felnőttképzési Tanács és az OSZT összevonásának eredményeként jött létre, felépítését és tevékenységét a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 12. -a határozza meg. A kutatásom során a vizsgált időszak tevékenysége az OSZT irányítása mellett zajlott, ezért tartottam fontosabbnak ezen tanács tevékenységének és működésének bemutatását, ellentétben az újonnan megalakult szervezet feladatának bővebb ismertetésével. 15
Az oktatást érintő fejlesztési programok 2. Az oktatást érintő fejlesztési programok Az oktatásban az egész világon keresik a válaszokat korunk információs társadalmának kihívásaira. Felismerve a kérdés fontosságát több tanulmány is törekszik megválaszolni, hogy a jövőben az oktatás milyen módon felelhetne meg az újonnan támasztott követelményeknek. Ezen tanulmányok egyike a Jacques Delors vezette Nemzetközi bizottság jelentése 7, mely az UNESCO megbízásából az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseinek a vizsgálatáról szól. A jelentés a XXI. századi információs társadalomban várható oktatásra vonatkozó előrejelzéseket tartalmazza. A mű kidolgozói, az UNESCO eddigi gyakorlatához híven, szinte kizárólag a fejlett, illetőleg a fejlődő országok csoportjának jövő századbeli társadalmi fejlődését prognosztizálják a gazdaság, a technika és technológia, valamint a tudomány fejlődésének és az információrobbanásnak a hatására. Mivel azonban a jelentés nem tér ki a közép-kelet-európai új demokráciákban kialakult gazdasági-társadalmi körülmények sajátosságaira, azoknak mind a fejlett, mind a fejlődő országokétól való eltéréseire, a társadalom fejlődésére gyakorolt hatásuknak előrejelzésére vonatkozó megállapításai sem érvényesíthetőek közvetlenül sajátos hazai viszonyainkra. Némi módosítással azonban megtermékenyíthetik a magyar pedagógiai elméletet és gyakorlatot, hiszen az iskola világa egyes vonatkozásokban az egész földgolyón mutat hasonlóságokat. 8 Nem véletlen, hogy a hazai fejlesztési programjaink a nemzetközi trendeknek és az Európai Uniós elvárásoknak megfelelően a magyar sajátosságok figyelembe vételével készültek el. A fejezet, ezen hazai szakképzés átalakítását meghatározó programok céljait, szerkezetét mutatja be és bevezeti az értekezés vizsgálatának alapját képező HEFOP 3.2.1 Új szakképzési szerkezet alprogramot. 2.1. Szakiskolai Fejlesztési Program 9 A 2005-2013 között megvalósuló Szakképzés fejlesztési stratégia feladatait az 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat 10 foglalja össze. A program célja minőségi szakképzést biztosítani mindenkinek, megteremteni a hatékonyabb szakképzés irányítási és finanszírozási feltételeit és a fejlettebb információs rendszer eredményeinek alkalmazása a szakképzés területén. A küldetése az Európa Tanács lisszaboni konferencián megfogalmazott stratégiai céloknak megfelelően az EU globális versenyképességének növelése érdekében lett megfogalmazva, melyben megállapítást nyert, hogy az oktatás fejlesztése kiemelkedő szerepet játszik. Az Európa Tanács 2001. márciusi ülésén bemutatták, egy évvel később a barcelonai csúcson elfogadták Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeni célkitűzései jelentést, mely az európai szintű közös cselekvés területeit határozta meg. Megfogalmazták, hogy a bolognai folyamathoz hasonló fejlesztési folyamat szükséges a szakképzés területén is. Ezzel összefüggésben az Európai Unió tanácsa 2002. november 12-én, Koppenhágában határozatot fogadott el a szakképzés terültén kialakítandó szorosabb együttműködés kialakításáról. A 2002 novemberében aláírt Koppenhágai Nyilatkozat a szakképzési rendszerek és szakképesítések közötti átjárhatóságot, a képzettségek kölcsönös 7 Delors, J.: Oktatás - rejtett kincs. Osiris Kiadó-Magyar Unesco Bizottság, Budapest, 1997. 8 Majzik Lászlóné: Oktatás - rejtett kincs. Delors-jelentés a XXI. századi oktatásról (Forrás: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=1997-11-ta-majzik-oktatas, 2006. július 09.). 9 Szakiskolai Fejlesztési Program: Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2005-13 (Forrás: http://www.nive.hu/hirek/2005_06_02/szakkep_fejl_startegia.pdf, 2006. július 11.) alapján. 10 Korm. határozat: A kormányhatározat, CD jogtárban és közlönyökben szereplő rövidítése. 16
Az oktatást érintő fejlesztési programok elismerését és a szakképzés minőségének javítását tűzte ki célul. Meghatározta, hogy ki kell dolgozni egy olyan egységes keretet, amely biztosítja a szakképzésben elsajátított készségek és szakképesítések átláthatóságát. Európai szinten közös kritériumokat és alapelveket kell kidolgozni a szakképzés minőségének biztosítására, meg kell teremteni a nem formális és informális tudás elfogadásának közös alapelveit, valamint ki kell alakítani a karrier-tanácsadást a korszerű pályaorientációs tevékenység és az egész életen át tartó tanulás tervezhetősége érdekében. A küldetés operatív céljai: 1. a gazdaság versenyképességének növelése; 2. a mobilitás növelése; 3. a hatékonyság javítása; 4. a regionalitás erősítése; 5. az információellátottság és információ-áramlás javítása. A magyar kormány szakképzés-fejlesztési stratégiájának küldetését és operatív céljait ezen elveknek megfelelően fogalmazták meg, figyelembe véve a XXI. század egyéni és társadalmi követelményeinek megfelelő, magas színvonalú szakképzés biztosításának szükségszerűségét, amely hozzájárul Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez, és amely a képességek kibontakoztatásával sikeres életpályára készíti fel az egyént. 2.2. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 11 A HEFOP I. 2004-2006-ig terjedő szakaszát az NFT I. 2004-2006-ig terjedő részeként, annak egyik operatív programjaként az SZFP-t is figyelembe véve fogalmazták meg. A magyar NFT (2. ábra) stratégiájának hosszú távú célja, az életminőség javítása, illetve az adott periódushoz kapcsolódóan általános célja az egy főre eső jövedelem szintjében az EU átlagához képest mutatkozó jelentős elmaradás mérséklése. Az ezt alátámasztó és ennek elérését lehetővé tevő három specifikus cél: a versenyképesebb gazdaság; a humán erőforrások jobb kihasználása; illetve a jobb minőségű környezet és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés elősegítése. A specifikus célok megvalósítását az NFT négy fejlesztési prioritáson keresztül kívánja elérni, melyek a következők: termelőszektor versenyképességének javítása; a foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrások fejlesztése; jobb infrastruktúra, tisztább környezet biztosítása; a regionális és helyi potenciál erősítése. Ezeket kiegészíti egy, a Közösségi Támogatási Keret végrehajtását elősegítő technikai segítségnyújtási prioritás. A célok elérésére kialakított intézkedés-együttes 5 Operatív Program keretében valósul meg. Az NFT céljainak megvalósításához szükséges, hogy az Operatív Programok egyes fejlesztései egymást kiegészítő, integrált módon, a szinergikus hatásokat kihasználva valósuljanak meg. Ezzel egyrészről megakadályozható a fejlesztések elaprózódása, míg másrészről a támogatandó célterületeken érdemi hatás érhető el. 11 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program: Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2004-06 (Forrás: http://www.hefop.hu/uploaded/pages/44/content/hefop_hu_20060503.pdf, 2006. július 07.) alapján. 17
Az oktatást érintő fejlesztési programok 2. ábra: Az NFT céljai, prioritásai és operatív programjai 12 A kormány az NFT tervezési feladatainak végrehajtására és az Európai Unió pénzügyi támogatásainak igénybevételéhez szükséges tervek elkészítésére és a támogatások felhasználásához szükséges tevékenységek végzésére és koordinálására a 196/2003. (XI. 28.) Korm. rendelettel 13 létrehozta a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt. A kormányzati struktúra módosítása során a pénzeszközök ellenőrzöttebb, centralizáltabb koordinálása és felhasználása érdekében a 130/2006. (V. 15.) Korm. rendelettel megszüntette a Nemzeti Fejlesztési Hivatal működését, és felügyeleti szervként megalapította a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. A Humán-erőforrás Fejlesztés Operatív Program (3. ábra) célja a foglalkoztatás szintjének emelése, a munkaerő versenyképességének javítása (a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettség megszerzésével) és a társadalmi beilleszkedés elősegítése. Az operatív program prioritásai, az aktív munkaerő-piaci intézkedések támogatása; a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítésével; az oktatás és képzés fejlesztése az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként; az alkalmazkodóképesség és vállalkozói készségek javítása; valamint a humán erőforrás fejlesztéshez kapcsolódó oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése. 12 Forrás: Nemzeti Fejlesztési Terv I. 137. oldal (http://www.kozpontiregio.hu/00_aktualis/nft.pdf, 2006. július 07.). 13 Korm. rendelet: A kormányrendelet, CD jogtárban és közlönyökben szereplő rövidítése. 18
Az oktatást érintő fejlesztési programok 3. ábra: A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 14 Az NFT HEFOP célkitűzéseit a következőkben felsorolt kiemelt szempontoknak megfelelően határozták meg: európai uniós elvárások; az átláthatóság biztosítása; a szakmastruktúra átalakítása; a képzés és az intézményrendszer szétaprózottságának csökkentése; az iskolai rendszerből lemorzsolódók magas arányának csökkentése; a szakképzettséggel rendelkezők munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeinek növelése; a szakképzés és a gazdaság kapcsolatának erősítése. A munkaerő-piaci igények és az iskolai rendszerű szakképzésben végzők tudásának összehangolása érdekében a HEFOP intézkedései a következő célokat tűzték ki a szakképzés területén. A HEFOP 3.2. A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése intézkedés 1. komponense, az új képzési szakképzési szerkezet kialakítását biztosítja az NSZI által kidolgozott és végrehajtott központi programon keresztül. Ez a komponens magában foglalja többek között a moduláris képzési rendszer kifejlesztése módszerének kidolgozását, két szakmacsoport moduláris dokumentumrendszerének kifejlesztését, továbbá az előzetes tudás mérése módszereinek kidolgozását. A HEFOP 3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése intézkedés 2. komponense és a 4.1 Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése intézkedés 1. komponense, a TISZK-ek létrehozását és infrastrukturális feltételeinek javítását pályázati programmal valósítja meg. E komponensek célja a szakképzés hatékonyságának növelése a szakképzési kínálat megfelelő koordinációjának biztosításával, valamint a XXI. századi igényeknek megfelelő csúcstechnológia összehangolt alkalmazása a szakképzésben részt vevő fiatalok naprakész, korszerű gyakorlati ismereteinek bővítésére. A komponensek egyben a képzés és a 14 Forrás: Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2004-06. 87. oldal (http://www.hefop.hu/ uploaded/pages/44/content/hefop_hu_20060503.pdf, 2006. július 07.). 19
Az oktatást érintő fejlesztési programok munkaerőpiac közötti összhang megteremtését kívánják előmozdítani a gazdaság szereplőinek közreműködésével és együttműködésével. A célok elérése érdekében, illetve a csúcstechnológiát felvonultató berendezések közös, összehangolt használatára jött létre a 16 TISZK. A központ keretei között a szakképzést folytató intézmények szoros együttműködésben vagy összevontan, ésszerű feladatmegosztásban harmonizálják irányítási rendszerüket. Ezáltal a moduláris rendszerű képzés bevezetése mellett alkalmassá válik az integrált szervezet arra, hogy gyakorlatorientált szakképzési bázisként működjön, hangsúlyozottan erősítve a gyakorlati képzést minden régióban. Így az üzemközi gyakorlati alapképzés funkciójának is megfelelő iskolai tanműhelyek kialakítására lehetőség nyílik, s egy munkaerő-piaci irányultságú szakképzési rendszer alakulhat ki országszerte. A TISZK-ek úgynevezett közösségi funkciókat is ellátnak, amelyek keretében elsősorban tanulóik számára biztosítanak komplex szolgáltatásokat a pályaválasztás és pályaorientáció, karrier-tanácsadás területén, de a hátrányos helyzetű fiatalok és családjaik számára is kínálnak külön szolgáltatásokat. A HEFOP 3.4 és 3.5 keretében a szakképzés és a gazdaság igényeinek közelítése érdekében a munkahelyteremtéshez és a vállalkozói készségek fejlesztéséhez kapcsolódó, továbbá a felnőttképzés rendszerének fejlesztését célzó programok indulnak. Az értekezés további részében a katonai szakképzés HEFOP 3.2.1 Új szakképzési szerkezet alprogramban történő átalakítási folyamatát ismertetem, majd a kérdőíves kutatással a polgári és katonai szakképzés képzési körülményeinek összehasonlítását végzem el. A kérdőív kialakítása során igyekeztem a fejlesztési programok által érintett területekkel kapcsolatban kérdéseket feltenni és kikérni az iskolák véleményét, hogy hogyan ítélik meg a reformok szükségszerűségét. Milyennek látják a programok végrehajtását és mennyire érzik magukénak, saját érdekeiknek megfelelőnek a megvalósult eredményeket. Az említett szakképzést érintő programok a 2007. évtől kezdődően az NFT II. lépcsőjének megfelelően természetesen folytatódnak és a 2013-ig terjedő időszakban tovább segítik a minőségi szakképzés feltételeinek kialakítását. 20