Hámori Ágnes: A figyelem és a beszédaktusok összefüggései a társalgásban

Hámori Ágnes: A figyelem és a beszédaktusok összefüggései a társalgásban 1 1. A dolgozat célja, indokoltsága, módszertana, felépítése és elméleti háttere 1.1. A dolgozat célja 1.2. A téma indokoltsága 1.3. A dolgozat felépítése 1.4. A dolgozat módszertana 1.5. A dolgozat elméleti háttere 2. A dolgozat tézisei és megállapításai 2.1. A dolgozat tézisei 2.2. A tézisek rövid bemutatása: a figyelem és konstruálás a nyelvben 2.3. A beszédaktus-konstruálás legfontosabb dimenziói 3. A dolgozat eredményei 4. A dolgozat témaköréhez kapcsolódó tudományos publikációk és előadások 1. A dolgozat célja, indokoltsága, módszertana, felépítése és elméleti háttere 1.1. A dolgozat célja A figyelem, bár nem speciálisan nyelvi jelenség, több szempontból is alapvető az emberi nyelvben. Dolgozatom célja kiemelni a figyelem, különösen a közös, interszubjektív figyelem és a figyelemirányítás jelentőségét a nyelvhasználatban, ezen belül a beszédaktusok a társas interakciókban történő megnyilatkozások megformálásában; valamint ennek során bemutatni a beszédaktusok konstruálásának legfontosabb dimenzióit, és azt, hogy ezen dimenziók kiaknázása hogyan kapcsolódik össze a nyelvhasználók interakciós céljaival, társas szempontjaival és az interszubjektív figyelmi jelenetek működésével. Ennek során célom az is, hogy egy szociáliskognitív pragmatikai megközelítésben összekapcsoljam egymással a funkcionális kognitív nyelvészet, a pragmatika és a diskurzuselemzés ide vonatkozó meglátásait és szempontjait, kiaknázva és egyben be is mutatva e szociális-kognitív pragmatikai szemlélet lehetőségeit a nyelvhasználati jelenségek vizsgálatában. 1.2. A téma indokoltsága A figyelem, különösen az interszubjektív, közös triadikus 1 figyelem s az ebből fakadó figyelemirányítás kérdése eddig kevés érdeklődésben részesült a nyelvészeti elemzésekben, és ha mégis, akkor túlnyomórészt a propozicionális tartalom (pl. topik, információstruktúra) vagy stilisztikai kérdések kapcsán. Bár a pragmatikai elméletekben központi jelentőséggel bír a 1 A beszélő, a figyelem tárgya és a beszédpartner között megosztott

2 beszédpartner mentális folyamatai követésének, tekintetbevételének a szerepe, ritkán esik szó ennek a figyelemmel való összefüggéséről. Különösen elhanyagolt terület az interszubjektív figyelem, figyelemirányítás és a beszédaktusok kapcsolata. A rendkívül gazdag és szerteágazó szakirodalomban akár a beszédaktusokkal foglalkozó pragmatikai, akár a figyelemmel kapcsolatos kognitív nyelvészeti munkákat nézzük a beszédaktusok figyelmi perspektivikussága, vagyis az illokúciós erő vagy más jelentésösszetevőik figyelmi szempontokkal összefüggő kidolgozásának kérdése nem, vagy csak érintőlegesen került elő, bár e kérdéskör egyes részaspektusai például a nyelvi megértés interszubjektív jellege, a mentális állapotok befolyásolása, az intencionalitás, a kérés- vagy benyomáskeltési stratégiák, az IFID -ek vagy a direkt/indirekt beszédaktusok külön-külön lényeges és sokat kutatott területek. A nyelvi konstruálással, kidolgozással, perspektivikussággal vagy a figyelemhez kapcsolódó konceptuális alternativitással foglalkozó nyelvészeti munkákban pedig a megnyilatkozások interakcionális funkciói és vonatkozásai, valamint a nyelvi jelentéslétrehozás interszubjektív és társas-kulturális jellege részesül aránytalanul kevés figyelemben. Indokolt és szükséges is tehát a nyelvhasználat e fontos területének az itt felvetett szempontok szerinti vizsgálata. 1.3. A dolgozat felépítése A dolgozat Bevezetéssel indul, amely a célok, a szerkezeti felépítés és a módszertan ismertetését tartalmazza, és vázolja a dolgozat alapjául szolgáló elméleti hátteret és néhány alapfogalom használatát. Ezután három fő részre tagolódik. Az első nagy egység (1.) tágabb áttekintést kínál a középpontban álló három nagy témakörről: a nyelvi jelentésképzés tevékenységéről (1.1.), a figyelemről (1.2.) és a beszédaktusokról (1.3.). A dolgozat második, középső részében (2.) kerül kifejtésre a dolgozat központi gondolata: a figyelem és a beszédaktusok kapcsolata, a beszédaktusok figyelmi perspektivikussága és ennek fő dimenziói: a specifikusság, fókuszálás, terjedelem, direktség, konvencionalizáltság és perspektiváltság, valamint a polaritás és az erő dimenziói. Ezután kitérek a nyelvi kidolgozás diskurzusbeli dinamizmusára, a manipuláció kérdésére, illetve a metapragmatikai reflektálás néhány idevágó jelenségére is. A dolgozat harmadik nagy egységében (3.) két miniszterelnöki vita elemzésében mutatom be a beszédaktusok és a figyelem(irányítás) társas-interakcionális célokkal adott esetben a benyomáskeltéssel és általános diskurzusstratégiákkal való összekapcsolódását. Az elemzett viták szövegét a Függelék tartalmazza. 1.4. A dolgozat módszertana

3 A dolgozat tárgyalásmódja a funkcionális pragmatikai szakirodalomban megszokotthoz igazodik; ezen belül első része elméleti jellegű, több szakirodalmi kitekintéssel, míg a második és harmadik részben a példák, diskurzusrészletek bemutatása és elemzése kap nagyobb szerepet. Az első két rész elsősorban a pragmatikai és kognitív nyelvészeti leírásmódra és szempontokra épít, a harmadik részben ezek mellett hangsúlyosan megjelennek társalgáselemzési megközelítések is. A pragmatikai, kognitív nyelvészeti és diskurzuselemző szempontok és leírási módszerek egy szociális-kognitív pragmatikai keretben alkotnak szintézist (l. alább). A dolgozatban elemzett empirikus anyag legnagyobb része valós diskurzusokból származik: hétköznapi interakciókban gyűjtött társalgásrészletekből, illetve két teljes (összesen mintegy 4 órás) politikusi vitából. A valós adatokat kurzív szedés, az egyes levezetésekben megjelenő fiktív példákat normál szedés jelöli. Dolgozatomban kerültem a formalizálást, és elsősorban jellegzetességek és tendenciák bemutatására törekedtem. 1.5. A dolgozat elméleti háttere A dolgozat elméleti hátteréül egy szociális-kognitív vagy rövidebben kognitív pragmatika szolgál (az elnevezés Croft 2007 nyomán), mint a nyelv általános funkcionális megközelítése, amelynek középpontjában a nyelvhasználat mint közös jelentéslétrehozói tevékenység áll. Ez a közös jelentéslétrehozó tevékenység az, amiben a figyelem mint kognitív művelet, a társas interakció és a nyelvi megnyilatkozások konstruálása összekapcsolódik egymással. E funkcionális megközelítés a nyelvet komplex módon, az emberi életben való kognitív, szociális-társadalmi és kulturális működésében vizsgálja (vö. Verschueren 1995, 1999, Clark 1996, Marmaridou 2000, Langacker 2001, Croft 2007); ennek megfelelően alkalmas a korábbi, eltérő gyökerű és részben eltérő szemléletű pragmatikai, kognitív nyelvészeti és szociolingvisztikai-diskurzuselemző szempontok összekapcsolására és érintkezéseik kiaknázására. A pragmatikai és diskurzuselemző szakirodalmon belül elsősorban Austin, Searle, Alston, Verschueren, Marmaridou és Clark, illetve Hymes, Labov és Fanshel, Linell és Ervin-Tripp, magyar viszonylatban Németh T., Tátrai és Szili munkáira támaszkodtam, a kognitív nyelvészet területén pedig főleg Langacker, Talmy, Tolcsvai és Chafe munkáiból, illetve Gibbs, Giora, Panther és Thornburg kutatásaiból indultam ki, távolabbról kapcsolódva Tomasello, Sinha és Donald elméleteihez is. 2. A dolgozat tézisei és megállapításai

4 2.1. A dolgozat tézisei 1. A nyelvhasználat lényege jelentések közös, interszubjektív létrehozása a társas interakcióban, mely egyben elmék közti interakció is. 2. A figyelem, mint az elme megismerő működésének egyik alapvető jelensége, meghatározó szerepet játszik a nyelv használatában. 3. A figyelem a nyelvben számos területen és módon érvényesül, mint szűrés és válogatás, követés, aktívan tartás, figura-alap viszonyok vagy előtér-háttér felismerése, vagy mint a beszédpartnerek közti interszubjektív figyelem és mentális együttműködés. E műveleteknek kulcsszerepe van a mondatok, szövegek, diskurzusok létrehozásában, feldolgozásában és megértésében. 3. A figyelem nyelvi érvényesülésének egyik legfontosabb területe a jelentéskonstruálás, vagyis a konceptualizált jelenségek és jelenetek valamilyen módon történő szemlélése és elrendezése. Ennek a figyelmi elrendezésnek, konstruálásnak, melynek a nyelvi szimbólumok és kifejezések perspektivikussága az alapja, több dimenziója is van, ilyen például a sematikusság/specifikusság, a nézőpontviszonyok érvényesülése vagy a polaritás. A konceptuális elrendezés figyelmi különbségei alapján a nyelvhasználatban figyelmi alternatívák jönnek létre. 4. A beszédaktusok konstruálásában is lényeges ez a figyelmi perspektivikusság, mely nemcsak a propozicionális tartalom feldolgozásának különbségeiből fakad, hanem meghatározóak benne a beszédaktusok interakcionális vonatkozásai is. A figyelmi alternatívák alapja a beszédaktusokban az egyes jelentésösszetevők eltérő mértékű kidolgozása és előtérbe helyezése különös tekintettel az interakcióbeli funkcióra, a beszélők kommunikációs céljainak, társas szempontjainak és társadalmi-kulturális tényezőknek függvényében. 5. A beszédaktusok konstruálásában a figyelem jellegzetes dimenziókban érvényesül, a beszédaktusoknak a társas interakcióba és annak társadalmi-kulturális kontextusába való beágyazottságából, interaktív konstruálódásából és az interakcióbeli funkció kiemelt szerepéből kifolyólag. E jellegzetes konstruálásbeli dimenziók között a legfontosabbak a sematikusság/specifikusság, explicitség, terjedelem, metapragmatikai tudatosság, indirektség, konvencionalizáltság, nézőpontok, polaritás, valamint az erő és energia dimenziói. 6. A társas interakciókban a megnyilatkozások konstruálása egy interszubjektív figyelmi jelenetben, a beszélő, a jelentés és a beszédpartner triadikus viszonyában történik, a beszélő tehát műveleteit beszédpartnere figyelméhez is hozzáigazítja, megpróbálja partnere feldolgozási folyamatait modellálni, követni, és kommunikációs céljainak megfelelően irányítani is. 7. Az egyes jelentésösszetevők előtérbe vagy háttérbe helyezése, a beszédaktusok figyelmi alternativitásának kiaknázása és a befogadói figyelem irányítása a beszélők tágabb társas-

interakciós céljaival és általános diskurzusstratégiáival is összekapcsolódhat, és a fontos diskurzusjellemzők egyikévé válhat. 5 2.2. A tézisek rövid bemutatása: a figyelem és konstruálás a nyelvben A kognitív nyelvészet egyik alapvető gondolata, hogy a nyelv és kogníció, vagyis az elme általános megismerő műveletei nem különülnek el egymástól: a nyelv működése az elme általános kognitív eljárásain alapul (l. Langacker 1987, 2001, Givón 1984, 2001, Talmy 1987, 2000, Croft Cruse 2004, Ladányi Tolcsvai 2008). Ezek között nagy szerepe van a figyelem jelenségének és működésének: úgy is mint az információk szűrésének, fontos és kevésbé fontos jelenségek megkülönböztetésének, vagy mint releváns egészek, jó struktúrák felismerésének és figura-alap vagy előtér-háttér viszonyok létrehozásának. Ezek alapvető jelentősége a nyelvben is megfigyelhető, a kognitív nyelvészeti munkákban ezért nagy szerepet kapnak a figyelemmel kapcsolatos nyelvi jelenségek, például a feltűnőség, előtér-háttér megkülönböztetés, az előtérbe helyezés, a feldolgozás perspektivikussága, a konstruálás (mentális elrendezés) különféle figyelemmel kapcsolatos variációi, a nézőpont-különbségek. Miközben azonban e konstruálás és perspektivikusság leírásával számos munka foglalkozik (Langacker 1987, 2008, Talmy 2000, Croft Cruse 2004), ezekben jellemzően a propozicionális információ figyelmi elrendezése, feldolgozása áll a középpontban, vagyis elsősorban a nyelv informatív, tranzakciós funkciójához kapcsolódóan vizsgálják a figyelem érvényesülését. A nyelvhasználat társas vonatkozásainak hatásáról, az interakcióba ágyazottság és a figyelmi konstruálás összefüggéseiről csak ritkán és általában valamely más jelenség kapcsán esik szó. Azonban a társas interakció kontextusa szintén lényeges figyelmi kihatásokkal jár: az interakciók részeként vizsgált megnyilatkozásokban, beszédaktusokban világosan érzékelhető az interszubjektív figyelem fontossága, a figyelmi alternativitás interakcióbeli jelentősége, az egyes jelentések és jelentésösszetevők konstruálásának az adott társas szituációhoz való hozzáigazítása. A szakirodalomban bemutatott konstruálási műveletek az interakcióbeli nyelvhasználatban is megfigyelhetők, azonban speciálisan érvényesülnek: egyrészt összetettebben, az interakcióbeli megnyilatkozások jelentéssíkjainak megfelelően több dimenzióban, másrészt fontos bennük az interakció társas és kulturális tényezőivel való összekapcsolódás is, a beszédpartnerek közti interszubjektív figyelem, egymás mentális folyamatainak feldolgozása (Donald 1998, Tomasello 1999). Mindennek az alátámasztására a dolgozat áttekintette a nyelvhasználat társas, interszubjektív jelentésképző tevékenységként, elmék közti interakcióként való

6 megközelítésének főbb gondolatait, e tevékenység legfontosabb társas és kognitív vonatkozásait, valamint ezek összefüggéseit. Ezután összefoglalta a figyelem nyelvi működésének legfontosabb aspektusait: a figyelem és a mondat kapcsolatát, a konstruálás, figyelmi elrendezés jelenségét, a nyelvi kifejezések perspektivikusságának jelenségét, valamint a figyelem szerepét a terjedelmesebb szövegek és a diskurzusok működésében. Ebben a feldolgozás, szelektálás, követés, aktívan tartás jelenségei és az interszubjektív, triadikus figyelem fontossága is bemutatásra került, és külön alfejezet foglalkozott a szaliencia jelenségével, a szakirodalomban szokásos, többféle megközelítésével, és a dolgozatban érvényesülő szaliencia-felfogás bemutatásával. Ezek után egy fejezetben áttekintettem a beszédaktus-kérdéskör legfontosabb idevágó aspektusait, elsősorban a társas interakciók és a megnyilatkozások kapcsolatára, a közös jelentésképzésre, a beszédaktusok formai változataira, kulturális és nyelvi konvencióira koncentrálva. Ennek során nem az egyes beszédaktus-elméletek bemutatása vagy valamelyik kifejtése volt a cél, hanem a figyelem, a társas interakció és a megnyilatkozás-konstruálás kapcsolata szempontjából releváns meglátások kiemelése, illetve a beszédaktus-jelenségnek a társas, közös jelentésképző tevékenység keretében való, kognitív-funkcionális megközelítése. Ebben az áttekintésben kiviláglott, hogy a beszédaktusok különféle, eltérő kiindulású és szemléletű megközelítéseiben számos olyan megfigyelés fogalmazódik meg, amelyek az interszubjektív figyelmi konstruálás, figyelmi perspektivikusság fontosságát mutatják. A dolgozat központi része a beszédaktusokban, vagyis az interakcióbeli megnyilatkozások megformálásában érvényesülő figyelmi perspektivikusság, eltérő figyelmi konstruálás jelenségét és ennek jelentőségét mutatta be. Ennek kapcsán elsősorban a megnyilatkozás interakcionális tényezőivel, interakcionális beágyazottságával kapcsolatos perspektivikusságra koncentráltam, de, mint bemutatom, ez elválaszthatalan a propozicionális tartalom feldolgozásától is. A beszédaktusok konstruálási variációi különféle figyelmi alternatívákra vezethetők vissza, amelyek a különféle jelentésösszetevők különösen az illokúciós erő különböző fokú kiemelése, előtérbe vagy háttérbe helyezése nyománjönnek létre, egy interszubjektív figyelmi keretben, társas, kognitív és kulturális tényezők együttes érvényesülése alapján. A beszédaktusok figyelmi alternativitása, variabilitása több dimenzióban is megnyilvánul, ezeket alább részletesebben is ismertetem. E dimenziók áttekintése után két teljes diskurzus (két miniszterelnöki vita) elemzésében mutattam be, hogy a befogadói figyelem irányítása a beszédaktus-konstruálásban és használatban hogyan kapcsolódik össze a beszélők társas szempontjaival, hosszabb távú interakciós jelen esetben meggyőzési és benyomáskeltési céljaival és általános diskurzusstratégiáival.

7 2.3. A beszédaktus-konstruálás legfontosabb dimenziói A dolgozat legjelentősebb eredménye az interszubjektív jelentésképzés és az interakcióbeli megnyilatkozások figyelmi alternativitásának általános bemutatása mellett e figyelmi alternativitás vagy variablitás legfontosabb dimenzióinak leírása és elemzése. Ezek a leírások nem a konstruálás egyes érdekes, interakcionális változatait mutatják, hanem a diskurzusbeli közös jelentésképzés nyelvi aspektusainak legfontosabb lehetőségeit, amelyekbe számos, a beszédaktusokkal kapcsolatos korábbi megfigyelés közvetlenül beleillik. A beszédaktusok konstruálásában kiemelkedő jelentősége van a megnyilatkozás aktuális interakcióbeli funkciójának s ennek megfelelően az illokúciós erő figyelmi kidolgozásának; ez azonban nem önmagában, hanem más jelentésösszetevőkkel egységben, egy összetett rendszerben történik. Az egyes jelentésösszetevők interakciós szempontoknak megfelelő figyelmi kidolgozása és elrendezése adja a beszédaktusok figyelmi perspektivikusságát. Ennek a legfontosabb dimenziói: az explicitség/implicitség, a nyelvi funkció sematikussága/specifikussága, a diskurzusvilágbeli lehorgonyzás és más jelentésösszetevők kidolgozása; figura-alap viszonyok; terjedelem; metapragmatikai tudatosság; direktség/indirektség; konvencionalizáltság; nézőpontviszonyok és szubjektivizáció; polaritás; erő és energia. A beszédaktusokban az illokúciós erő kifejeződhet explicit és implicit módon is (Austin 1962: 76, l. az IFID -ek lehetőségeit is, Searle 1969, Ervin-Tripp 1976, Szili 2004). Az expliciten kifejezett illokúciós erő előtérben van az implicitekhez képest, valamint a propozicionális tartalomhoz képest is. Az explicitség az illokúciós erő szalienciájának mértékét is növeli. Az explicitséggel lényegileg összefügg a sematikusság/specifikusság, a kidolgozás dimenziója is: az, hogy egy megnyilatkozás interakcionális funkciója, illokúciós ereje mennyire sematikus vagy speciális, és hogyan dolgozódik ki az adott megnyilatkozásban (Langacker 2008). Egy funkció megjelenhet sematikusan is (pl. kijelentés), vagy különböző mértékben és módon kidolgozódhat, a kommunikációs és társas igényeknek megfelelően (pl. mint közlés, vélekedés, fenyegetés): ennek során különböző mértékben lehet szaliens, azaz könnyen hozzáférhető, illetve különféle jelentésösszetevői emelkedhetnek ki, profilálódhatnak (pl. bizonyosság, szerénység). Az interakcióbeli funkció kidolgozása nem önmagában történik, hanem a konceptualizált jelenet többi összetevőjével együtt, a megnyilatkozásnak az aktuális diskurzusvilágban való, valamilyen formájú lehorgonyzásában: ennek része a szereplők, idő-és térbeli kapcsolatok, nézőpontviszonyok, a beszélői attitűdök vagy a stílus különféle kidolgozása is.

8 A beszédaktusok konstruálásában lényeges dimenzió a megnyilatkozás propozicionális tartalmának és illokúciós erejének egymáshoz való viszonya is, amely jól leírható a figura-alap megkülönböztetés műveletével. A sematikus konstruálásmódban e két jelentésösszetevő egységben van jelen. Azonban a funkció ki is dolgozódhat, és ennek során különböző mértékig elválhat a propozicionális tartalomtól, egyre erőteljesebben a figyelem előterébe kerülve, sőt alakká is válhat a megnyilatkozás propozicionális tartalmának háttere előtt. Ennek a figyelmi kiemelkedésnek, előtérbe kerülésnek a lehetséges fokozatai ikonikusan megjelennek a beszédaktusok szintaktikai szerkezetében, az illokúciós erőt explikáló kifejezés szintaktikai önállósodásában (elemi mondat határozószóval bővített mondat alárendelői összetett mondat); sőt, a figyelemirányítási igények függvényében a megnyilatkozások funkciója akár önálló mondatban is explikálódhat. Az előtérbe-háttérbe kerüléssel és a figyelmi önállósodással arányban gyakran a metapragmatikai tudatosság növekedése vagy csökkenése is jellemző. A megnyilatkozások interakcióbeli funkciójának figyelmi helye, feldolgozása a terjedelemmel is összefügg, szintén ikonikus elven: az illokúciós erőt explikáló kifejezés hossza is, és a beszédaktusnak magának a terjedelme is növelheti az aktusra irányuló figyelmet. A figyelem működése mindazonáltal nemcsak az egyes összetevők kiemelésében, kidolgozásában, profilálódásában fontos, hanem hasonlóan lényeges a háttérrel vagy az alappal való kapcsolata is. A háttér részeként létező figyelmi kapcsolatokat részletek és események különféle metonimikus kapcsolatait és az ezeken alapuló következtetéseket (Panther Thornburg 2007) is kihasználjuk ugyanis az interszubjektív jelentésképzésben, sőt, sok esetben kifejezetten ezek kiaknázása és egyes jelentések háttérben hagyása a cél, társas céljainknak, elsősorban az udvariassági céloknak megfelelően (Brown Levinson 1987, Leech 1991). Ez a háttérben hagyás, illetve a ki nem dolgozott érintkezések és kapcsolatok figyelmi kihasználása az indirekt beszédaktusok lényege, és az udvariasság számos indirekt stratégiájának alapja (melyben emellett az ikonicitás is nagy szerepet kap, mint a közvetlenség, közelség társas és nyelvi elkerülése, a jelentéshez vezető mentális ösvény hosszabbítása) (l. Searle 1975, Ervin-Tripp 1976, Szili 2004). Számos társas tevékenység és az ezekhez kapcsolódó nyelvhasználati módok konvencionalizálódtak is, így társas, kulturális és egyben nyelvi konvenciók jöttek létre, melyek szintén fontos aspektusát adják a megnyilatkozás-konstruálásnak. A konvenciókhoz való igazodás egyrészt az illokúciós erő kidolgozásának egyik módja, és a közös jelentésképzést, a szándékfelismertetést segíti, másrészt a nem-konvencionalizált megoldások választásának is van figyelmi jelentősége, ezek ugyanis jelöltségüknél fogva nagyobb figyelemben és alaposabb feldolgozásban részesülnek.

9 A megnyilatkozások konstruálásának igen fontos dimenziója a (szűkebb értelemben vett) perspektivikusság: ennek kapcsán a különféle nézőpontok érvényesülése, valamint a polaritás jelenségei a legfontosabbak (Croft 1996, Tátrai 2005). A nézőpontviszonyok szempontjából lényeges különbségek lehetnek a tekintetben, hogy egy beszédaktus a beszélő, a címzett vagy egy semleges kiindulópont nézőpontjából reprezentál egy adott jelenetet vagy cselekvést, kinek a nézőpontja jelenik meg közvetlenül benne, és mekkora a szubjektivizáció vagy a perszonalizáció mértéke. Ehhez szorosan kapcsolódnak a beszédaktusokban reprezentált cselekvések polaritásbeli különbségei is: elsősorban a felszólító és tiltó, támogató vagy támadó, pozitív vagy negatív konceptualizáció lehetőségei. Lezárásként az erő és energia dimenzióját mutattam be: ennek a jelentősége a korábbi beszédaktus-elméletekben is megfogalmazódott, magával a beszédaktus kognitív metaforával és az illokúciós erő fogalmával is, ezt a kognitív-funkcionális megközelítés is csak alátámasztani tudja, illetve némileg kiegészíteni. Az erő képzete egy megnyilatkozásban kapcsolódhat az aktus jellegéhez, belső energiatöltéséhez is (pl. a követelés erősebb, mint a kérés, a parancs erősebb, mint a felszólítás), valamint fakadhat az adott illokúciós erő (aktus) egyértelműségéből, szalienciájából: a világos, egyértelmű aktus egyben határozottabb és erősebb is (erre utalnak az olyan kifejezések, mint határozott parancs, nyílt sértés, egyértelmű fenyegetés ). Az erő és energia jelenségének vizsgálatához segítséget kínál az erődinamika-modell (Talmy 2000), mely két szereplő, az agonista, egy antagonista és a köztük érvényesülő erő, mozgás és egyensúly viszonyait elemzi. 3. A dolgozat eredményei A dolgozat elemzései és megállapításai bemutatták, hogy a figyelmi alternativitás jelensége a beszédaktusokban is létezik, sőt, a különféle dimenziókban megvalósuló figyelmi elrendezésnek és az ebből fakadó figyelemirányításnak alapvető szerepe van a beszédaktusok megformálásában és használatában. Az egyes dimenziók leírása a beszédaktusok új szempontú, funkcionális megközelítésére ad módot (mely számos korábbi megállapítással is harmonizál), de a kognitív nyelvészet számára is fontos meglátásokat kínál a figyelem és az interakcionális vonatkozások összekapcsolásával, és a konstruálási lehetőségek leírását is új szempontokkal bővíti. Mondatgrammatikai és szociolingvisztikai szempontból is lényeges a közös jelentésképzés és az interszubjektív figyelem jelentőségének kiemelése, és annak a bemutatása, hogy a társas interakciókban való megnyilatkozás-konstruálásban hogy kapcsolódik össze a

10 propozicionális tartalom, az interakciós funkció és a többi jelentésösszetevő (szereplők, attitűd, stílus) kidolgozása egymással és az interakció tényezőivel, a kommunikációs célokkal és a résztvevők társas-interperszonális szempontjaival. A politikusi viták komplex elemzése egyrészt azt erősítették meg, hogy a beszédaktusokkal kapcsolatos figyelemirányítás általános diskurzusstratégiaként működhet, összekapcsolódva a beszélők más diskurzusbeli stratégiáival és interakciós céljaival, másrészt azt is, hogy a megnyilatkozás- és diskurzuskonstruálásban megvalósuló figyelmi különbségek valóban nagymértékben befolyásolják a diskurzus feldolgozását, egyéb diskurzusbeli jelenségek hatásával összefüggésben. A dolgozat emellett másik célját is teljesítette: bemutatta, hogy egy egyszerre szociális és kognitív szemléletű pragmatika alkalmas keretet ad a nyelvi jelenségek komplex, azaz kognitív, társas és kulturális vonatkozásainak együttes vizsgálatára, sőt, bizonyos jelenségek beszédaktusok, a verbális interakciók, a közös jelentéskonstruálás leírásához ez a megközelítés kínálja a legnagyobb magyarázó potenciált. 4. A dolgozat témaköréhez kapcsolódó tudományos publikációk és előadások Publikációk 2006 Az alá-fölérendeltségi viszonyok és a beszélői attitűdök kifejezése a társalgásban. Kommunikáció Média Gazdaság IV/1. 97-122. Dominancia és barátságosság a Kulcsár-kihallgatáson. Magyar Nyelvőr 130. 129 165. 2007 A társalgási műfajokról. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk). Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok. 2007. Budapest. Tinta Kiadó. 157 181. A személyközi viszonyok: a hierarchia és az érzelmi tér alakítása a társalgás eszközeivel. In: Félúton 1. Konferenciakötet. 2007. Szerk.: Érsok Nikoletta Ágnes Slíz Mariann. ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola. Budapest. Párbajokról nyelvészetileg. Miniszterelnöki viták jellegzetességei társalgáselemzési szempontból. Századvég 43. 3 35. Irányítás, dominancia és stílus a Kulcsár-kihallgatás a nyelvészet szemszögéből. Valóság. 2007/2. 88 108. 2008

Társalgáselemzési és stilisztikai megfigyelések a Gyurcsány Orbán tévévitával kapcsolatban. In: Félúton 2. Konferenciakötet. 2008. Szerk. Gherdán Tamás Schultz Judit. ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola. Budapest. 11 19. On discourse genres. In: Tolcsvai Nagy, Gábor (ed.) Function and genres. Studies on the linguistic features of discourse types. Verlag Peter Lang. 187 218. A figyelem és a beszédaktusok összefüggései a társalgásban. Általános Nyelvészeti Tanulmányok. XXII. 161-201. Beszédaktusok újratöltve régi és új kérdések, szempontok kognitív nyelvészeti keretben. In: DIAGRAM ELTE Mai M. Ny. T. konferenciakötet 2009 Az ikonikusság néhány jelensége a beszédaktusokban. In: Ikonikus fordulat a kultúrában.semiotica Agriensis 6. Szerk. Balázs Géza, H. Varga Gyula. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, Líceum Kiadó, Eger. 114 120. Illocutionary force, salience and attention management: A social cognitive pragmatic perspective. Acta Linguistica Hungarica. (megj. alatt) 11 Konferenciaelőadások: 2005 A személyközi viszonyok alakítása a társalgás nyelvi eszközeivel. Félúton 1. Nyelvészeti Doktoranduszok Konferenciája ELTE BTK 2005. május 2006 A Gyurcsány Orbán vita jellegzetességei társalgáselemzési szempontból. Félúton 2. Nyelvészeti Doktoranduszok Konferenciája ELTE BTK 2006. június 2008 Beszédaktusok újratöltve régi és új kérdések, szempontok kognitív nyelvészeti keretben. In: DIAGRAM Diskurzus a grammatikában, grammatika a diskurzusban c. konferencia (ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék Funkcionális Nyelvészeti Műhely) 2009 A figyelem és a beszédaktusok megformálása. Magyar Nyelvtudományi Társaság. 2009. május

12 Az összefoglalásban felhasznált szakirodalom: Alston, William P. (1994). Illocutionary Acts and Linguistic Meaning. In: Tsohatsidis (ed.) Foundations of Speech Act Theory. London. Routledge. 29 50. Austin, John L. (1962/1990). Tetten ért szavak. Budapest. Akadémiai Kiadó. Chafe, Wallace (1994). Discourse, Consciousness, and Time. The Flow and Displacement of Conscious Experience in Speaking and Writing. Chicago/London. The University of Chicago Press. Clark, Herbert C. (1996). Using Language. Cambridge. Cambridge University Press. Croft, William (1994). Speech act classification, language typology and cognition. In: Tsohatsidis, Savas L. (ed.) Foundations of speech act theory. Philosophical and linguistic perspectives. London. Routledge. 460 478. Croft, William Cruse, Alan (2004). Cognitive linguistics. Cambridge. Cambridge University Press. Croft, William (2007). Toward a social cognitive linguistics. In: Evan, Vyvyan Pourcel, Stephanie (eds.) New directions in cognitive linguistics. Amsterdam. John Benjamins. Donald, Merlin (1998). Mimesis and the Executive Suite: missing links in language evolution. In J. R. Hurford. M.Studdert-Kennedy, & C. Knight, eds. (1998). Approaches to the Evolution of language: social and cognitive bases. Cambridge University Press. 44 67. Ervin-Tripp, Susan (1976). Ott van Szibill? A direktívumok szerkezete az amerikai angolban. In: Pléh Síklaki Terestyéni (szerk). (2001). Nyelv kommunikáció cselekvés. Budapest. Osiris. 82 123. Gibbs, Raymond W. Jr. (2002). A new look at literal meaning in understanding what is said and implicated. Journal of Pragmatics 34: 457 486. Giora, Rachel (2002). Literal vs. figurative language: Different or equal? Journal of Pragmatics, 34: 487-506. Givón, Talmy (1984). Syntax. A functional-typological introduction. I-II. Amsterdam/ Philadelphia. John Benjamins. Givón, Talmy (2001). Syntax. An Introduction. Revised edition. Amsterdam / Philadelphia. John Benjamins Hymes, Dell (1974). Foundations of Sociolinguistics: An Ethnographic Approach. Philadelphia.University Press.

Imrényi András (2008). Szerkezeti fókusz pragmatikai típusjelölés? In: Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII: 203 241. Labov, William Fanshel, David (1977). Beszélgetési szabályok. In: Pléh Síklaki Terestyéni (szerk.) (2001). Nyelv kommunikáció cselekvés. Budapest. Osiris. 395 436. Ladányi Mária Tolcsvai Nagy Gábor (2008). Funkcionális nyelvészet. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII: 17 59. Langacker, Ronald W. (1987). Foundations of cognitive grammar I.: Theoretical Prerequisites. Stanford, CA. Stanford University Press Langacker, Ronald W. (2001). Discourse in Cognitive Grammar. Cognitive Linguistics. 12.: 143-191. Langacker, Ronald W. (2008). Cognitive Grammar. A basic introduction. New York: Oxford University Press. Leech, Geoffrey (1991). Principles of Pragmatics. London/New York. Longman. Levinson, Stephen C. (2006). Cognition at the heart of human interaction. Discourse Studies 8: 85 93. Linell, Per Gustavsson, L. Juvonen, P. (1988). Interactional dominance. Linguistics 26: 415 462. Marmaridou, Sophia S. A. (2000). Pragmatic meaning and cognition. Amsterdam. John Benjamins. Németh T. Enikő (2008). Verbal information transmission without communicative intention, Intercultural Pragmatics 5: 153 176. Panther, Klaus-Uwe Thornburg, Linda (2007). Metonymy. In: Geeraerts Cuyckens (eds.) (2007). Handbook of Cognitive Linguistics. Oxford University Press. 236 260. Searle, John R. (1969). Speech acts. An essay in the philosophy of language. Searle, John R. (1975). Közvetett beszédaktusok. In: Pléh Síklaki Terestyéni (szerk). (2001). Nyelv kommunikáció cselekvés. Budapest. Osiris. 62 79. Sinha, Chris (1999). Grounding, mapping, and acts of meaning. In: Janssen Redeker (eds.) Cognitive linguistics, foundations, scope, and methodology. 223 257. Sperber, Dan Wilson, Deirdre (1995). Relevance: communication and cognition. Oxford. Blackwell. 13

Szili Katalin (2004). Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata. Budapest. Tinta Kiadó. Talmy, Leonard (1981). Force Dynamics. Paper presented at conference on Language and Mental Imagery. May 1981, University of California, Berkeley. Talmy, Leonard (2000). Toward a cognitive semantics. Cambridge. MIT Press. Talmy, Leonard (2007). Attention Phenomena. In: Geeraerts, Dirk Cuyckens, Herbert (eds.) 2007. The Oxford handbook of cognitive linguistics. Oxford: Oxford University Press Tátrai Szilárd (2005). A nézőpont szerepe a narratív megértésben. Á Nyelvészeti Tanulmányok XXI: 207 229. Tolcsvai Nagy Gábor (2001). A magyar nyelv szövegtana. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó Tomasello, Michael (1999). The Cultural Origins of Human Cognition. Cambridge, MA. Harvard University Press. Tomasello, Michael (2005). Constructing a Language. A Usage-based Theory of Language Acquisiton. Cambridge / London. Harvard University Press. Verschueren, Jef (1995). The pragmatic perspective. In: Verscheuren, Jef Östman, Jan-Ola Blommaert, Jan (eds.). (1995). Handbook of Pragmatics. Manual. Philadelphia. John Benjamins. 1 18. Verscheuren, Jef (1999). Understanding Pragmatics. London New York Sydney Aukland. Arnold. 14