1 Regionális gazdaságtan 9. elıadás A regionalizmus és regionális politika az Európai unióban Regionalizmus az EU-ban Mi Európa? Heterogenitás Terry Jordan (Texasi Egyetem,1996) : 11 ismérv 1, vallás (az ország lakosságának minimum 80 % - a keresztény) 2, nyelv (minimum 80 % indoeurópai anyanyelvet beszél) 3, embertani jelleg ( minimum 90 % europid) 4, egészség (a csecsemıhalandóság maximum 1 ezrelék) 5, fejlett gazdaság (GDP/fı legalább 10 ezer USD) 6, képzettség (írástudatlanok aránya maximum 10 %) 7, fejlett közlekedési hálózat (a közutak sőrősége min. 400 km/100 km2) 8, ipari tercier foglalkoztatási szerk. (agrárkeresık aránya max 15 %) 9, nagyfokú urbanizáció (a városlakók az összlakosságban 50 % felett) 10, stabil népességszám (természetes szaporodás legfeljebb 1 %) 11, parlamentáris demokrácia legalább 1980 óta. Az európai kontinens országaiban: 0-11 ismérv teljesül! Nyugat- Európában 8 feletti Portugália, Spanyolország, Görögország, Közép-Kelet Európa: 5-7 Balkán, Szerbia, Montenegró: 4, Albánia, Törökország: legfeljebb 3 ismérv 2 1
Közigazgatási alaptípusok 3 Európa közigazgatási szerkezete: négy alaptípus (történelmi gyökerek) Az állam és a közvetlenül alatta lévı közigazgatási szint viszonya alapján a Föderalizált (szövetségi) államok. Németország, Ausztria, Belgium, Svájc A tartományok illetve kantonok autonómiája széleskörő, több vonatkozásban állami szintő intézményekkel, funkciókkal rendelkeznek, törvényhozásuk, kormányuk van. Történelmi hagyományaikban az autonómia a meghatározó. Regionalizált államok: Olaszország, Spanyolország A középszint jogosítványai szőkebbek, a központ irányítás pénzügyi elosztó funkciója erısebben érvényesül. A régiókat a központ jelöli ki, ezek törvényhozási, költségvetési jogosítványai korlátozottak Decentralizált államok: Franciaország, Portugália A helyi önkormányzatok és a a központi hatóságok közt regionális közigazgatási szint, szerepköre bıvebb a helyi és szőkebb a központi szintnél. Egyközpontú (unitárius) államok: Görögország, Finnország, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia a középszintő igazgatási egységek szoros központi irányítás alatt állnak, ezek pénzügyi kereteit és törvényi szabályozását is a központ határozza meg. Közép-Kelet- Európa, valamint Dél- Európa országainak többségére is ez jellemzı. Európa regionális tagolódása Európa nyugati felén is nagyok a fejlettségbeli különbségek gazdasági erıközpont: magas népsőrőség, magas jövedelmek,, a termelési tényezık és üzleti tevékenységek koncentrálódása Európa centrum-övezetei: Kék Banán: Délkelet-Anglia - Benelux állam - Rajna-vidék- Svájc- Észak Olaszország: nagy népsőrőség, nagy iparvidékek. Ma az ipari tevékenység csökken, de tıkeerıs bankok, transznacionális vállalati központok, közlekedési csomópontok (légikikötık), a nemzetközi politikai döntéshozó centrumok. Ezen belül is kiemelt: az ún. központi háromszög: a London-Párizs- Ruhr-vidék, a kontinens erıközpontja, centrumtérsége. Földközi tenger partvidéke, az ún. napfény-övezetben (sunbelt), a Barcelona-Lyon-Bologna háromszög: szolgáltató szektor, a turizmus, és a kreatív ágazatok, pl. a formatervezés, és a fordista tömegtermelés helyett az egyedi igényeket kiszolgáló kis/közepes vállalatok Fejlıdési tengelyek: a fı közlekedési folyosók mentén, az innováció, a gazdasági dinamizmus terjedése. AZ 1990 óta lendületes fejlıdés a volt szocialista országok nyugati határtérségeiben, innovációk befogadása, fejlett infrastruktúra, nagyvárosok - sárga bumeráng Gdansk Prága- Pozsony- Gyır-Budapest fejlıdési tengely. 4 2
Az EU regionális politikája Egyenlıtlenségek: az 1990-es évek közepétıl csökkentek, majd 2004-tıl a 10 ill. 12 új tagállam belépésével nıttek a jövedelmi és foglalkoztatottságbeli egyenlıtlenségek az EU-ban az új tagállamok területére és népességük 98%- ára GDP/fı < EUátlag 75%-a, Az újak népessége kétharmada olyan régiókban él, ahol GDP/fı <EUátlag 50%-a, A munkanélküliségi ráta nagyon eltérı: 2% Tirolban (Ausztria) és 3,3% Cipruson, de 29% Réunion szigetén (Franciaország) és 26,3% Lubuskie régióban (Lengyelország). 5 A regionális politika indoka: a szolidaritás Célja: nem egyszerően az erıforrások újraelosztása, hanem hogy új forrásokat hozzon létre a régiókban, illetve az egyes településekben rejlı lehetıségek támogatásával. Arra is törekszik, hogy hozzáadott értékkel növelje a fejlesztési tevékenységeket, az európai dimenziót. 6 3
Regionális politika 2000-2006: Prioritások 2000 és 2006 közötti idıszak strukturális finanszírozása az alábbi három célkitőzés köré összpontosult. 1. célkitőzés: Segítségnyújtás az elmaradott régióknak a felzárkózásban. 2. célkitőzés: A gazdasági és szociális kohézió támogatása a strukturális nehézségekkel küzdı ipari, vidéki és halászattól függı területeken. 3. célkitőzés: A képzési rendszer modernizálása és a foglalkoztatottság elımozdítása. A 3. célkitőzés alatt finanszírozott intézkedések: az egész Unióra az 1. célkitőzés régióinak kivételével, A hátrányos helyzető régiók Mindent összevetve a hátrányos helyzető régiók (1. és 2. célkitőzés) mintegy 225 millió lakost érintenek, azaz a Huszonötök Uniója népességének majdnem 50%-át. 7 Az elmaradottabb régiók (1. célkitűzés) olyan régiók: ahol GDP/fő < Unió átlagának 75%-ánál a statisztikai hatás miatt kieső régi támogatottak, a nagyon kis népsűrűségű ( < 8 fő /km2 lakosú) régiók térségek az új tagállamok (Pozsony, Prága és Ciprus kivételével) Az 1. célkitűzés régióiban fejlődést akadályozó tényezők: az általános befektetés alacsony szintje; az átlagnál gyakran magasabb munkanélküliség; a vállalkozásoknak, közösségeknek nyújtott szolgáltatások hiánya; a gazdasági tevékenységekhez alapvető infrastruktúra hiánya. A szerkezet-átalakulás alatt álló régiók (2. célkitűzés) változások a kulcsfontosságúágazatokbanés a foglalkoztatottság csökkentése az iparban és a szolgáltatásokban gazdasági és társadalmi válság és a városi lakónegyedek állagának romlása; a hagyományos tevékenységek hanyatlása és a vidéki területek elnéptelenedése; a foglalkoztatottság és a halászat hanyatlása a gazdaságilag a halászattól függő területeken. A munkaerőpiacon nehézségekkel küzdő személyek (3. célkitűzés) A foglalkoztatottsággal és a humán erőforrással kapcsolatos európai támogatás. Támogatottak: a munkanélküli fiatalok, az alulképzett munkások, a tartós munkanélküliek,ésaki egyenlőtlenségekkel kerül szembea munkához és szakképzéshez valóhozzájutás terén( nemi, faji vagy származási, vallási, fizikai vagy szellemi fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság miatt diszkrimináció) elmaradott és virágzó régióban egyaránt. 8 4
Közösségi kezdeményezések és újító jellegő fellépések 9 A következı négy közösségi kezdeményezés célja, hogy megoldást találjon sok vagy az összes tagállam és régió közös problémáira: Interreg III: a határon átnyúló, régióközi és nemzetek közötti együttmőködés fejlesztésére; URBAN II: az újító jellegő stratégiák támogatására a városokban és a városnegyedekben; LEADER+: a vidékfejlesztési kezdeményezések elımozdítására; EQUAL: a munkaerı-piaci diszkrimináció elleni küzdelemre. A közösségi kezdeményezések: strukturális alapok költségvetésének 5,35%-a A regionális politika finanszírozása Az Unió költségvetésének több mint egyharmadát szánták regionális fejlesztésre és gazdasági és társadalmi kohézióra Európai regionális fejlesztési alap Európai Szociális Alap Európai Mezıgazd. Orientációs és Garancia Alap- Orientációs 2000-2006 : 213 milliárd euró strukturális eszközökre (EU-15) + 22 milliárd euró elıcsatlakozási támogatás + 22 milliárd strukturális támogatás a belépıknek 10 = 257 milliárd euró, EU 2000-2006 költségvetésének 37%-a Módja: többéves fejlesztési programokon keresztül, kiegészítik a nemzeti támogatásokat. Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz 5
A Kohéziós Alap 11 Célja: segítséget nyújtson a legszegényebb tagállamoknak: az új tagállamoknak, illetve Írországnak (2003 végéig), Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak Feltétel: ország bruttó nemzeti terméke (GNP) max az Unió átlagának 90%-a A Kohéziós Alap az egész nemzeti területet lefedi, környezetvédelmet és a transz-európai közlekedési hálózatokat érintı nagyberuházások 2004 és 2006 között a Kohéziós Alap finanszírozásának egyharmadát az új tagállamok számára tartották fenn. Elıcsatlakozási támogatás A tíz kelet- és közép-európai ország (KKE) számára - 2004-ig, illetve Bulgária és Románia számára 2007-ig. Eszközei: PHARE program (1989) intézmények, igazgatási és állami szervek felkészítése a közösségi jogalkalmazásra Infrastruktúrafejlesztés A PHARE CBC (határokon átnyúló együttmőködés) kiegészíti az Interreg-et a tagjelölt országok területén. Speciális Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) (1999) Unió közös agrárpolitikájára való felkészülés, mezıgazdasági struktúra átalakítás, vidékfejlesztés Elıcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) (1999) a Kohéziós Alap mintájára: környezetvédelmi infrastruktúra és a transzeurópai közlekedési hálózatfejlesztési projektek A csatlakozást követıen az idıszak végéig (2006-ig): az ERFA és az ESZA vette át a PHARE beavatkozásokat, a Kohéziós Alap az ISPA-t az EMOGA-Orientáció a SAPARD-ot. 12 6
Az EU regionális politikája a 2007-2013 idıszakban A regionális és kohéziós politika négy kihívása : 1. A kohézió erısítése a kibıvült Unióban - Az Unió 25, majd 27 tagállamra való kibıvítése: az egyenlıtlenségek megduplázódnak, az átl. GDP 12,5%-kal csökken. gazdasági-fejlettségi különbségek növekedése az egyenlıtlenségek problémájának keleti irányba történı eltolódása nehezebb foglalkoztatottsági helyzet 2. Az Unió prioritásainak megerısítése 2000 márc., Lisszaboni stratégia: 2010-re Európa a világ legsikeresebb, versenyképes tudásalapú gazdasága, a szegénység csökkentése, környezet, fenntartható fejlıdés 3. A minıség javítása a fenntartható és kiegyensúlyozottabb fejlıdés érdekében jól célzott befektetések az emberek képességei kiteljesítése, az egész EU gazdaságának növekedési potenciálja javítása érdekében 4. Új kohéziós partnerkapcsolat létrehozása A hatékonyság, az átláthatóság és a politikai elszámoltathatóság, az intézményi kapacitás erısítése, a gazdasági és társadalmi kormányzás összehangoltsága 13 14 Prioritások: konvergencia, versenyképesség, együttműködés Költségvetés: több mint 336 milliárd euró a kohéziós politikára Prioritások: 1. Konvergencia: a foglalkoztatottság növelésének támogatása és munkahelyteremtés a tagállamokban és a legszegényebb régiókban - ahol az egy lakosra jutó GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a. ( 264 milliárd euró, az Alap támogatásának 78,54%-a ERFA, ESZA) fı téma: a gazdasági szerkezet modernizálása, diverzifikálása, alapvetı infrastruktúra fejlesztése, a közigazgatási kapacitások, a munkaerı-piaci intézmények, oktatási és képzési rendszerek minıségének javítása, az emberi erıforrások fejlesztése. Ahol a GNP < EU 90%-a: a Kohéziós Alapból is, közlekedés és környezetvédelem 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság: a változás elımozdítása és ösztönzése (57,9 milliárd euró, a teljes összeg 17,22%-a ERFA, ESZA) az ipari, városi és vidéki területek gazdasági változásainak elısegítése, versenyképesség és vonzerı fejlesztés, figyelembe véve a területi egyenlıtlenségeket. támogassa a teljes foglalkoztatottságot, a minıségi és termelékeny munkát és a társadalmi integrációt célzó politikákat. 3. Európai területi együttmőködés: összehangolt és kiegyensúlyozott fejlıdés az EUban (13,2 milliárd euró, a teljes összeg 3,94%-a - ERFA) a határon átnyúló és a nemzetek közötti szinten megvalósuló együttmőködés támogatása (belsı vagy külsı, illetve szárazföldi vagy tengeri határok mentén). 7
15 A kohéziós politika 2007 és 2013 között: megoszlás célkitőzésenként Összesen: 336,1 mrd euró 16 8
A kohéziós politika 2007 és 2013 között (336,1 milliárd euró) 17 Kohéziós és regionális politika 2014-2020 18 Alapelvek: cél a munkahely-teremtés, a versenyképesség, a gazdasági növekedés, az életminőség javítása és a fenntartható fejlődés. EUszolidaritástvállal a kevésbé fejlett országok és régiók iránt, célja az európai régiók között máig is fennálló jelentős gazdasági, szociális és erületi egyenlőtlenségek mérséklése. összpontosítás az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzívnövekedési prioritásaira; a teljesítmény jutalmazása; az integrált programok kidolgozásának támogatása; összpontosítás az eredményekre- a megállapított célkitűzések felé történő előrehaladás monitorozása; a területi kohézió ismételt megerősítése; és a célok teljesítésének egyszerűsítése. Ezen felül létrejött a transzeurópai közlekedési, energia-, valamint információs és kommunikációs technológiai hálózatok fejlesztésének előmozdítása céljából a regionális politika költségvetési tételének keretében az új európai összekapcsolódási eszköz elkülönített plusz forrással Pénzügyi alapok: Javasolt pénzügyi keret: 376 milliárd euró ERFA (Európai Regionális Fejlesztési Alap ) ESZA (Európai Szociális Alap) Kohéziós Alap EAFRD (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) EMFF (Európai Tengerügyi és Halászati Alap) 9
19 Térségtípusok: Kevésbé fejlett (GDP/fı < EU átlag 75%) Átmeneti: 75-90% közt Fejlett: 90% felett 20 10
Az európai regionális politika fı fejlıdési szakaszai: 21 1957 A Római Szerződés: népeik gazdaságait egyesítik, és azok harmonikus fejlődését előmozdítják, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik. 1958 Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA). 1975 Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tagállamok által befizetett költségvetés egy részének a legszegényebb régiók közötti újrafelosztására. 1986 Az Egységes Európai Okmány: a valódi kohéziós politika alapja, célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzetűrégiókra nehezedőterheket. 1989 1993 A (ma már strukturális alapokként ismert) szolidaritási alapokra 68 milliárd ECU-t különít el. 1992 A Maastricht-i szerződés: a kohézió az Unió egyik fő célja a gazdasági és monetáris unió, és az egységes piac mellett. Létrejön a Kohéziós Alap 1994 1999 Döntés: A Közösség költségvetésének harmadát, (1999-es árakon) közel 177 milliárd ECU-t, a kohéziós politikára fordítják. A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) létrehozása. A strukturális alapok reformja, a Kohéziós Alap működésének módosítása (ezekre 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd euró). A PHARE-t kiegészítőispa, SAPARD a tagjelölt országoknak 2000 2001 A lisszaboni Európai Tanács (2000. március) elfogadja a foglalkoztatottságra összpontosító és arra irányuló stratégiát, a göteborgi Tanács (2001. június) kiegészíti a fenntartható fejlődéssel. 2002 A koppenhágai Európai Tanács (2002. december): tíz új tagállam csatlakozási feltételek 2004 Február 18: Európai Bizottság javaslata a 2007 és 2013 közötti kohéziós politika reformjára. Május 1: bővítés 2011. október 6: az Európai Bizottság elfogadta a EU 2014-2020 közötti kohéziós politikáját meghatározó jogszabálycsomag-tervezetet. 11