Az elnökség A tagállami érdekérvényesítés szempontjából a soros elnökség egy rendkívül izgalmas kérdés, mivel a feladatot ellátó tagország ilyenkor hivatalosan a megtestesült Európai Unió, és az ügyekre gyakorolt időlegesen megnövekedett befolyása tagadhatatlan. 1 Az 1951-es párizsi szerződés által életre hívott elnökség intézménye a találkozókkal járó adminisztrációs terhek megosztása érdekében jött létre, de mára az egyik legnagyobb presztízsű tagállami szerepkörré vált. A római szerződés három hónapról fél évre emelte fel az egy-egy ország által betöltendő tisztség időtartamát. Az 1995-ös csatlakozási kör után átálltak az ún. súlyozott rotációs rendszerre (balanced rotation system), míg a 2004-es bővítés után az új, kisebb és szegényebb tagállamokra való tekintettel bevezették a csoportos elnökségi formát (team presidency; trio presidency). 2 Ez három ország folyamatos elnökségét jelenti: a trió államai féléves váltásban látják el a konkrét szervezési és egyeztetési teendőket, de a politikai célok és prioritások tekintetében másfél éven át ugyanazok az elvek érvényesülnek. 3 Az elnökség ellátása igen komplex feladat, mivel egyszerre kell az adott tagállamnak a politikai (döntés-előkészítés, közvetítés, konszenzusépítés) és logisztikai feladatokat (ülések, konferenciák, kulturális események szervezése, utazások) ellátnia. A soros elnökség egyik pozitívuma, hogy erősíti az egyenlőség érzését a szervezeten belül, és óriási szerepe van a nemzeti apparátusok euro-szocializációjában. 4 Ugyanakkor negatívumként meg kell említeni, hogy a féléves ciklusok igen rövidek, tehát gyakori a diszkontinuitásból fakadó törés, igen költséges 5 és a kisebb tagországok számára gyakran túl megerőltető a feladat. A nagyobb tagállamok apparátusa sokkal inkább képes egy ilyen nagy horderejű eseménysorozatot lebonyolítani; emiatt sokszor előfordult, hogy a kisebbek szinte csak a túlélésre játszottak, és fontosabb elmozdulások nem történtek az elnökségük idején. 6 A lisszaboni szerződés (LSZ) számos jelentős változást eredményezett, amelyek közül az elnökség rendszerét legjobban az Európai Tanács elnöke tisztség és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása befolyásolja. A két új intézmény felállításával az 14 Külügyi Szemle
elnökséget adó tagállamnak lényegesen kevesebb lehetősége nyílik arra, hogy jelentős nemzetközi csúcstalálkozókat szervezzen saját hazájában, mivel ez a továbbiakban az EKSZ, valamint a tanács elnökének feladata ebből következően, e rendezvények fő helyszíne Brüsszel. A lisszaboni szerződés értelmében a tanács elnöke vezeti az állam és kormányfők csúcsértekezletét, továbbá az Európai Tanácsot, amelyet korábban az elnökséget ellátó tagállam miniszterelnöke (vagy elnöke) vezetett. A fenti változtatások tehát hozzájárulnak ahhoz, hogy az elnökség fokozottan Brüsszel központúvá váljon. Az adott ország soros elnöksége két szakaszra különíthető el. Az első a felkészülési időszak, amely a tagállami apparátus felkészültségétől és rutinjától függően 6 és 24 hónap közé tehető. A második szakasz maga az elnökségi félév. Felkészülési szakasz A felkészülési időszakban az apparátus kiképzése mellett megkezdődnek az elnökségi trojka tagjai, illetve az éppen elnöklő trió közötti szakpolitikai egyeztetések. Ezek felölelik az adott elnökségi időszak prioritásos témáit, illetve azon ügyek előkészítését, amelyek várhatóan abban a ciklusban kerülnek a politikai napirendre. Az elnökség munkatervének összeállítása tulajdonképpen az Európai Tanácson belüli munkacsoporti, COREPER és tanácsi ülések, valamint az informális találkozók napirendjének összeállítását jelenti. Jelezni kell azt is, hogy az adott tagállam az elnökségi ciklusa idejére milyen egyéb informális és tudományos találkozókat tervez. A hivatalos munkatervet legkésőbb az elnökségi időszak megkezdése előtt hét hónappal kell beterjeszteni. A trojka közös munkatervét amely a másfél év legfontosabb politikai prioritásait tartalmazza egy hónappal az első tagjuk hivatalba lépése előtt kell beterjeszteni. 7 A hivatalos dokumentum mellett olyan programok és kalendáriumok is készülnek, amelyek egyéb szempontok szerint rangsorolják az eseményeket. 8 Az elnökség átvétele előtti utolsó hónapokban a munka tulajdonképpen már élesben zajlik, hiszen az egyeztetések napi szintűek a trojka másik két tagjával 9 (troika meetings). Az EU intézményeiben is kitüntetett figyelem övezi az adott tagállam megnyilvánulásait; 10 mivel ekkor már pontosan lehet látni, hogy mely ügyek kerülnek az elnökség politikai napirendjére, az egyes dossziék kapcsán megszületnek a háttérelemzések és a pontos iránymutatások. Ezek jellege attól függ, hogy egy szakpolitikai ügy annak mely szakaszában kerül az elnökség asztalára. Alapvetően négy ilyen szakaszt 11 különböztetünk meg: a bizottságban éppen előkészítés alatt levő ügyek szakasza, a tanács elé terjesztési szakasz, az Európai Parlamentben éppen tárgyalt szakasz, illetve a közvetlenül döntés előtt álló ügyek szakasza. 12 Míg az első három csoportba tartozó ügyek esetén az elnökségnek inkább menedzselési feladatai vannak, addig az utolsóban az elnökségre hárul a döntésekhez szükséges kompromisszumok tető alá hozása, ami rengeteg háttértárgyalás, informális találkozó megszervezését és levezénylését igényli. 2010. ősz 15
Lebonyolítási szakasz (6 hónap) Az elnökség a többi uniós intézménnyel kapcsolatos feladatokkal is jár. A trojka soros tagja bemutatja programját az Európai Bizottság Biztosi Kollégiuma, valamint az Európai Parlament plenáris ülése előtt. Ezt követően minden olyan egyeztetési fórumon, ahol a három intézmény közösen dolgozik (trilógus, Concilliation Committe, komitológiai ülések), az elnökségi tagország tisztviselője elnököl. Az elnökség programjának megtervezésekor, illetve a hathónapos lebonyolítási időszakban néhány olyan napirend-tematizációs eszköz áll a rendelkezésére, amelynek segítségével érdemben tudja alakítani az adott félév tanácsi munkáját, 13 és a prioritásos témák kiemelésével a saját tagállami érdekekre is jobban rá tudja irányítani a figyelmet: Az első ilyen eszköz a politikai napirend kialakítása (agenda setting). Ez tulajdonképpen a prioritások meghirdetése az elnökség átvételekor. Mivel rengeteg ügy öröklődik, az eseteknek körülbelül 10 20 százalékában van csak lehetőség saját témák napirendre tűzésére. Viszont ekkor nyílik alkalom az ún. diplomáciai offenzívára, amelynek keretében az elnökséget ellátó tagállam a (bilaterális) nagykövetségein keresztül, informálisan is megkeresheti a többi tagállam kormányát. Az második elnökségi eszköz a tanácsi napirend strukturálása (agenda structuring), azaz a napirendi témák csoportosításának lehetősége. E módszer segítségével egyes ügyeket jobban kiemelhet, míg másokat háttérbe szoríthat. A tervezés után dől el, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben viszonylag gyorsan lehet látványos eredményeket elérni, és melyek azok, ahol esetenként a több hónapos vagy féléves egyeztetés (sem) elegendő. A harmadik eszköz a politikai napirend egyes pontjainak kizárása (agenda exclusion), amely lehetővé teszi, hogy egyes ügyeket ideiglenesen levegyenek az elnökségi periódus napirendjéről. A gyakorlatban inkább a Miniszteri Tanácsban élnek ezzel az időhúzó módszerrel: az adott kérdés tárgyalását egy következő ülésre napolják el. Az ilyen ügyek a tanácsi jegyzőkönyvekben to be discussed at next session bejegyzés alatt szerepelnek. Ennek a gyakorlatnak is igen praktikus oka van: az elnökség szintjén nem elegáns levenni egy ügyet a napirendről, mivel azzal a kockázattal jár, hogy egyes tagállamok sértésnek érezhetik. Sokkal egyszerűbb megkezdeni a tárgyalását, majd abban a miniszteri tanácsban késleltetni, ahol a szakmai egyeztetés folyik, hiszen ott is az elnökséget adó tagállam minisztere elnököl és alakítja a napirendet. 14 A tanácsi elnökség politikaformáló ereje attól függ, hogy mennyire befolyásos tagállamról van szó. Így megkülönböztethetünk politikai napirendet menedzselő tagállamokat (neutral broker), illetve a döntéseket komolyan befolyásoló tagállamokat (leader, 16 Külügyi Szemle
negotiation facilitator). A tagállam prioritásarányai is annak függvényében változnak, hogy egy elnökség mennyire a leader vagy a broker szerepkörét kívánja ellátni. A szakirodalom tipikusan leader elnökségként említi 15 a 2008-as francia, illetve mintaszerű brokernek a 2009-es svéd elnökséget. 16 Attól függően, hogy egy adott ügy milyen szakaszban van, négy napirendi fázist különböztethetünk meg. 17 Az első fázis (pre-adoption stage) az, amikor az Európai Bizottságban előkészítik az ügyet az előterjesztésre. A következő fázisban (adoption phase) a bizottság az Európai Tanács, az Európai Parlament és a szociális partnerek elé terjeszti azt. Ekkor kezdődik az egyeztetési és tárgyalási szakasz (intermediate stage). Ez az időszak általában több elnökségi cikluson is átível. Az EU politikai napirend elemző adatbázisát (PreLex) vizsgálva azt látható, hogy a bizottsági beterjesztéstől a tanács döntéséig minimum három hónap telik el, de volt olyan ügy is, amely közel hatvan hónapig volt napirenden. 18 A folyamat a tanács döntésével zárul (formal decision of the Council). 19 Az EU soros elnökségét ellátó tagállamok sorrendje Év I. félév (január június) II. félév (július december) 2010 Spanyolország Belgium 2011 Magyarország Lengyelország 2012 Dánia Ciprus Forrás: az Európai Unió Tanácsa, DG F A politikai napirend tervezésekor nagyon fontos szempont az is, hogy az egyes tagországok melyik félévben látják el az elnökségi teendőket. Az első félév (január június) gyakorlatilag folyamatos munkát tesz lehetővé, míg a másodikban (július december) tulajdonképpen csak az év utolsó három hónapja áll rendelkezésre, mivel nyáron az Európai Unió is csak takaréklángon üzemel, bár, természetesen, a háttérben folynak az egyeztetések és az előkészítő munkálatok. Fontos szót ejtenünk a politikai kultúráról is, hiszen az óriási mértékben meghatározza egy-egy állam elnökségét. A nagy tagországok, illetve a magukat hagyományosan ide sorolók (Franciaország, Spanyolország, Olaszország) általában a patron client kapcsolatrendszer szellemében alakítják tárgyalási stratégiájukat. 20 Az egyes tagállamok viszonyrendszere, illetve a sorozatos háttér- és különalkuk rendszere az ún. informális kormányzás egyik legfontosabb jellemzője. Az országok pozícióikkal, szavazataikkal és a bizonyos ügyekhez rendelt prioritásrendszerükkel szinte folyamatosan kereskednek, és próbálják a legoptimálisabb üzleteket megkötni. Ezt az alkufolyamatot nevezik inter-level bargaining -nak. 21 A fentiek alapján elmondható, hogy 2010. ősz 17
az Európai Tanács elnökségét ellátó tagállamnak, ha megfelelő előkészítéssel és stratégiával veszi át a feladatot, bizonyos keretek mellett módjában áll alakítani a politikai napirendet, az Európai Unió működését komolyan befolyásolni viszont csak a nagy és erős tagállamok képesek. A spanyol elnökség A spanyolok kudarcérzésekkel búcsúztak az EU-elnökségtől, fenntartások és kritikák kereszttűzében. Lehettek volna sikeresek? Vajon mennyire voltak reálisak a kitűzött célok és prioritások? Ezek milyen mértékben függtek a spanyol kormányzati csapat felkészültségétől, rátermettségétől? A célok és feladatok teljesítése és az uniós adminisztrációs szerkezet megfelel-e egymásnak? A lisszaboni szerződés nagy előrelépés abban a tekintetben, hogy egy sor területen meghatározza az uniós, illetve tagállami hatásköröket. Ennek ellenére, hatásköri átfedések, zavarok vagy adott esetben jogkörök hiánya érzékelhető bizonytalanságokat okozott a félév során. Kérdés, hogy mindez nem serkent-e egy-egy elnökséget arra, hogy hangzatos és mutatós prioritások felé tolódjon el tevékenysége. Ez a lehetőség a spanyoloknak nem adatott meg: rájuk várt a feladat, hogy elsőként dolgozzanak a lisszaboni szerződés keretei között. Az majd a jövőben derül csak ki, hogy sikerük hiánya kizárólag az ő számlájukra írható, vagy a szerződés bejáratása nem szabható ki fél évre, sokkal hosszabb időre van szükség hozzá. 2010. január elsején Spanyolország negyedik EU-elnöki ciklusát kezdte meg. Ez azonban nem sokban hasonlított az előzőekhez. A lisszaboni szerződés életbelépése után (2009. december 1.) az országra hárult az a feladat, hogy az új szervezeti rend elemeit működés közben egybecsiszolja mind a két új uniós tisztségviselővel az Európai Tanács elnökével (a tisztet két és fél évig a belga Herman Van Rompuy tölti be), illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel (a brit Catherine Ashtonnal). Ezután az állandó elnök feladata lesz összehangolni az Európai Tanács tevékenységét, miközben az időszakos elnökséget viselő ország koordináló szerepe is megmarad. Annak ellenére, hogy a soros elnökség szerepe, mozgástere csökkent, illetve korlátozottabb lett, ebben az első időszakban az eddigieknél nehezebb és kevésbé látványos teendők hárultak az elnöki tisztet betöltő Spanyolországra. Bár az új szervezeti keretek révén bizonyos értelemben precedens értékű megoldások kialakításának lehetősége is megnyílt, hogy ezzel mennyire tudott élni a spanyol elnökség, talán ma még nem értékelhető, ezt a további tapasztalatok dönthetik el. A spanyol elnökségnek a prioritásaival járó teendői mellett olyan programokat is koordinálnia kellett, amelyek önmagukban is elegendő feladatot jelentettek volna, nem szólva a szinte valamennyi elnökség idején felvetődő, váratlan helyzetek, krízisek 18 Külügyi Szemle
megoldásának terheiről. Ilyenek esetek nem várt mértékben és súlyos, az egész EU számára nehéz, azonnali beavatkozást igénylő formában jelentkeztek ebben a félévben. A prioritások kijelölésében a spanyoloknak egyeztetniük kellett az elnöki trojka másik két országával, Belgiummal (2010. július 1. december 31.) és Magyarországgal (2011. január 1. június 30.) is, mivel, értelemszerűen, az egyes programok átnyúlnak az elnökség félévén, s azokat folytatni kell. A lisszaboni szerződéshez kapcsolódó feladatok között kiemelt szerepet kapott annak a folyamatnak az elindítása, amely az EU egységes külpolitikai arculatának kialakításához vezet majd. Európa külpolitikai súlyát növelve, Spanyolország saját tekintélyének gyarapítására is törekedett. Ebben az időszakban folytak a lisszaboni szerződés utáni időszakra vonatkozó elképzeléseket tartalmazó EU 2020 stratégia elfogadásának egyeztetési munkái is. Új elem az Európai Unió életében az ún. polgári kezdeményezés, amely ezzel a petíciós joggal kiszélesíti az uniós polgárok számára a demokratikus lehetőségeket: egymillió aláírással kezdeményezni lehet új törvény életbeléptetését. A spanyol elnökség tervei között szerepelt egy diszkriminációellenes terv kidolgozása is, amely a biztonság és igazságosság kibővítését, az uniós polgárok jogbiztonságának növelését célzó stockholmi programhoz kapcsolódik. hez természetes módon kapcsolódik az a törekvés, hogy szorosabbra fonódjon az Európai Unió és Latin-Amerika kapcsolatrendszere ez most sem volt másként: 2010. május 17 19. között közös tanácskozásra gyűltek össze Madridban a karibi térség és Latin-Amerika vezető politikusai. A kulturális és nyelvi közösségen túl, a latin-amerikai gazdaságban is jelentős szerepet játszik az EU, mint a régió második legnagyobb befektetője. A pénzügyi-gazdasági válság Spanyolországot is erősen sújtotta: csökkent a gazdaság teljesítménye, s ma minden eddigi szintet meghaladó a munkanélküliség. A prioritások között is első helyen szerepelt a válságból való kilábalás és a pénzügyi rendszer egységes felügyeletének korrigálása, a befektetési alapok működésének szabályozása, valamint a munkahelyteremtés elősegítése. A menetrendet drasztikusan felülírta a görög pénzügyi válság kirobbanása, s az, hogy az euró stabilitása érdekében minden lehetséges eszközt fel kell használni, illetve olyan megoldásokat kell alkalmazni, amelyek korábban nem tartoztak az EU szokásos gyakorlatába. Spanyolországból is válsággyanús hírek terjedtek el, ezért az intézkedések a soros elnökség hatásköréből átkerültek Brüsszelbe. José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök eltökélt és világos programot adott: szerinte a pénzügyi, gazdasági válság kezelése a jelenlegi szabályozással nem vezethet eredményre, a sikerhez Brüsszelnek olyan jogköröket kell kapnia, amelyekkel képes lesz összehangolni a nemzeti pénzügyi politikákat. A közös monetáris politika megerősítésére a tagállamok sokkal szorosabb gazdasági együttműködésére lenne szükség: Ha az Európai Unió valóban az állampolgárait szolgáló közösséggé akar válni, akkor jóval erősebb 2010. ősz 19
gazdasági kormányzásra van szüksége, amelynek eszközei is vannak. Nem lehet, hogy az egységes piac és az egységes valuta egy erős gazdasági kormányzat nélkül létezzen. 22 A görög válság okozta bizonytalansághoz egy, eddig Európában nem tapasztalt méretű természeti katasztrófa is nagymértékben hozzájárult: az izlandi vulkánkitörés hamuja beterítette a légteret, több hétig kétségessé téve a légi közlekedést s a brüsszeli reagálás ismét késve és tétován érkezett. A vulkánpor krízis idején újra nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós cselekvési lehetőségek hiányosak: még a tagállamok többségét érintő válsághelyzetekben is nemzeti válaszok születnek, ahelyett, hogy kidolgozott egyeztetési mechanizmusok utáni, gyors döntésekre kerülne sor. A sürgős intézkedéseket követelő helyzetek és a nehézkesen reagáló brüsszeli szervezetek között súlyos ellentét feszül megoldásukhoz a nemzeti kompetenciák átadására és az integráció elmélyítésére van szükség. Az új közösségi környezetvédelmi program kidolgozásával egy időben fel kell vázolni a katasztrófahelyzetek kezelésére szolgáló ad hoc szervezetek működési módozatait és kompetenciáit, hogy hasonló jellegű, az Unió nagy részét érintő katasztrófahelyzetekre fel tudjunk készülni. A spanyol elnökség alatt felmerült problémák ismét ráirányították a figyelmet arra, hogy a felelősségi viszonyok tisztázása mindaddig nehézkes lesz és nem kielégítő, amíg az uniós célokhoz rendelt eszközök tagállami hatáskörben vannak. Ezért született meg az Európa 2020 stratégia. A stratégiát megvalósító uniós eszközök, aktusok családja ezzel az általános jellegűtől az egyediig terjed: az integrált iránymutatások minden tagállamra vonatkoznak, az ajánlások csak a valamilyen strukturális problémával rendelkezőkre, a figyelmeztetést pedig ezek közül a nem teljesítőkre. 23 Jegyzetek 1 Jelmer Schalk et al.: Power of the Presidency in EU Council Decision-making. In: European Politics. 8. London: Sage, 2007. 239. o. 2 Az első ilyen trojka a 2007. január 1-jén megkezdődött német portugál szlovén elnökségi ciklus volt. 3 Jelenleg, 2010 januárja és 2011 júniusa között a spanyol belga magyar trióelnökség zajlik. 4 Jonas Tallberg: The Agenda-shaping Powers of the EU Council Presidency. Journal of European Public Policy, Vol. 11. No. 10. (2003). 7. o. 5 A kis tagállamok esetén ez az összeg átlagosan 75 90 millió euró, a nagy tagállamoknál 200 millió euró körül mozog. A 2008-as francia EU-elnökség költségvetése 190 millió euró volt. Toute l Europe.eu, http://www.touteleurope.fr/index.php?&id=63&cmd=fiche&uid=2505&chash =3be913840e és Commission des affaires étrangères, Compte rendu n 13. Assemblee-nationale.fr, http://www.assemblee-nationale.fr/13/cr-cafe/07-08/c0708013.asp#p6_47, 2007. október 31. A magyar 20 Külügyi Szemle
EU-elnökség költségvetése a felkészülési időszakban sajtóértesülések szerint 9 milliárd forintra, azaz körülbelül 33 millió euróra tehető, de a teljes költségvetés mértéke nem ismert. 6 Fiona Hayes-Renshaw Helen Wallace: Council of Ministers. London: Palgrave Macmillan, 2006. 143. o. 7 Uo. 142. o. 8 A francia elnökség saját használatú kalendáriumának rangsorolási szempontjai: I. a köztársasági elnök részvételével zajló programok; II. a 27 tagország minisztereinek részvételével zajló programok; III. a francia kormány tagjának részvételével zajló programok; IV. egyéb, a közigazgatás által szervezett programok; V. egyéb rendezvények. Ezen belül a) civil szervezetek rendezvényei; b) Európai Kulturális Évad rendezvényei; c) egyéb kulturális események. 9 A trojka tagok nem feltétlenül tagjai az egy elnökségi csapatba (team presidency) tartozó országok körének. 10 Ez gyakran diplomáciai bonyodalmakra is okot adhat, mint ahogyan ez tapasztalható volt a szlovén elnökség kezdetének túlzott francia aktivitása kapcsán. A határozott szlovén fellépést követően a francia diplomácia elnézést kért, és jelentősen lecsökkentette politikai megnyilvánulásait. 11 Hayes-Renshaw Wallace: i. m. 140. o. 12 Erről részletesebben lásd a fejezet végén. 13 Tallberg: The Agenda-shaping Powers, i. m. 8. o. 14 Philippa Sherrington: The Council of Ministers. 2. kiadás. London: Pinter Publisher, 2000.; Hayes- Renshaw Wallace: i. m. 15 J. Slapin: Who is Powerful? Examining Preferences and Testing Sources of Bargaining Strength at European Intergovernmental Conferences. In: European Politics. 7. London: Sage, 2006; Schalk et al.: i. m. 229 250. o. 16 John Palmer: Europe Not Amused by a French Farce. Guardian.co.uk, http://www. guardian.co.uk/uk/2000/dec/10/eu.world1, 2000. december 10.; Sweden Assumes EU Presidency. BBC News, http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/1095737.stm, 2001. január 1. 17 Neill Nugent: The Government and Politcs of the European Union. London: Palgrave Macmillan, 2006. 228 229. o. 18 Majd a bizottság visszavonta. L. PreLex, http://ec.europa.eu/prelex/detail_dossier_real. cfm?cl=en&dosid=155750. 19 Az EU politikai napirendjének bővebb elemzése a dolgozat harmadik fejezetében található. 20 Ole Elgström: European Union Council Presidencies A Comparative Perspective. London: Routledge, 2003. 45. o.; Az Európai Tanácsban dolgozó diplomaták elmondása szerint érdekes a régi tagországok képviselőinek nyelvhasználata, amikor is egymást Tu és Du (azaz a tegeződés), az újonnan csatlakozó országokét pedig Vous és Sie (a magázódás) nyelvi formulája szerint szólítják meg. 21 Thomas Christiansen Simona Piattoni: Informal Governance in the European Union. Cheltehnham: Edward Elgar Publishing Ltd., 2003. 69. o. 22 Brussels Pushing to Lower Managers Privileges. EurActiv.com, http://www.euractiv.com/en/ financial-services/brussels-pushing-lower-managers-privileges/article-181820, 2009. április 29. 23 Szabó Zsolt: Az Európa 2020 stratégia esélyei jogi szemmel: a kötelezettségek kudarca, a lehetőségek sikere?. Európai Tükör, No. 5. (2010). 39. o. 2010. ősz 21
Felhasznált irodalom Brussels Pushing to Lower Managers Privileges. EurActiv.com, http://www.euractiv.com/en/ financial-services/brussels-pushing-lower-managers-privileges/article-181820, 2009. április 29. Christiansen, Thomas Simona Piattoni: Informal Governance in the European Union. Cheltehnham: Edward Elgar Publishing Ltd., 2003. Elgström, Ole: European Union Council Presidencies A Comparative Perspective. London: Routledge, 2003. Hayes-Renshaw, Fiona Helen Wallace: Council of Ministers. London: Palgrave Macmillan, 2006. Kégler Ádám: Érdekérvényesítés az Európai Unióban. Budapest: MTA PTI, 2006. Kégler Ádám (szerk.): Kormányzati, gazdasági és civil érdekérvényesítés az Európai Unióban. Budapest: MTA PTI, 2009. Nugent, Neill: The Government and Politcs of the European Union. London: Palgrave Macmillan, 2006. Schalk, Jelmer et al.: Power of the Presidency in EU Council Decision-making. In: European Politics. 8. London: Sage, 2007. 229 250. o. Slapin, J.: Who is Powerful? Examining Preferences and Testing Sources of Bargaining Strength at European Intergovernmental Conferences. In: European Politics. 7. London: Sage, 2006. Sherrington, Philippa: The Council of Ministers. 2. kiadás. London: Pinter Publisher, 2000. Szabó Zsolt: Az Európa 2020 stratégia esélyei jogi szemmel: a kötelezettségek kudarca, a lehetőségek sikere?. Európai Tükör, No. 5. (2010). 34 41. o. Tallberg, Jonas: The Agenda-shaping Powers of the EU Council Presidency. Journal of European Public Policy, Vol. 11. No. 10. (2003). 1 19. o. Tallberg, Jonas: Bargaining Power in the European Council. In: SIEPS Reports 1. Stockholm: Swedish Institute for European Policy Studies, 2007. Résumé The Spanish EU Presidency The purpose of the paper is to outline and analyze the institution of the Council Presidency. The paper is divided into two major parts. The first part surveys the history and structure of the Presidency as an institution. The second part analyzes the 2010 Spanish presidency. The authors would like to present the complexity of a Presidency and also introduce the risks and possibilities. Investigating the roles, functions and duties of the member state holding the Presidency is a topic of direct relevance, since Hungary will take over the EU Presidency on 1 January, 2011. 22 Külügyi Szemle