A magyar EU-tagság első évtizedének néhány kiválasztott szempont alapján történő értékelése Marján Attila Bevezető Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egy többéves intenzív felkészülési időszak után, annak eredményeként jöhetett létre. Ennek a felkészülési folyamatnak kiemelten fontos részét képezte a jogharmonizáció gyors ütemű végrehajtása. Ez jelentős modernizációs segítséget jelentett, hiszen a puszta jogharmonizáción túl számos intézmény létrehozására, megerősítésére is szükség volt. Magyarország kompországjellege megszűnt: 2004-től az Európai Unió teljes jogú tagjaként, annak jogszabályait követve és immár a tagságából eredően befolyásolva is szerves része annak a Nyugatnak, amihez régóta tartozni kívánt. Elmondható, hogy dacára a kialakult polémiának szuverenitása nemhogy csökkent volna, de sokkal inkább elmondható, hogy a tagsággal járó jogosultságoknak köszönhetően, évszázadok óta nem volt ilyen erős. Ennek megfelelően az EU-tagság nem a szabályok, elvek és intézmények feltétel nélküli átvételéről szól, hanem az azok közös kialakításában való aktív részvételről más szóval: a nemzeti érdekérvényesítésről az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) keretein belül. Az Európai Unióban történő tagállami érdekérvényesítés az egész európai integráció egyik legfontosabb kérdése. A tagság értelmét sok tekintetben az adja, hogy az egyes tagállamok, illetve a tagországok együttesen miként tudnak úgy részt venni az Unió működésében, hogy annak eredményei és hatásai pozitívak legyenek mind rájuk, mind az EU egészére nézve. Így az európai integrációnak és abban a tagállamok érdekérvényesítésének az a célja, hogy közép- és hosszú távon az Unióban való részvétel valamennyi tagállam számára egy pozitív végösszegű vállalkozás legyen. A nemzeti érdekérvényesítés lehetőségeinek alapvetően négy meghatározó eleme van: az ország mérete; az ország nettó pénzügyi pozíciója (befizető vagy kedvezményezett az EU-költségvetésben); 176 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság régi vagy új tagállam (ennek a tényezőnek a szerepe 2014-ben már minimális); az adott ország szakmai felkészültsége, politikai és közigazgatási rendszerének profizmusa és hozzáállása. Ez utóbbi szempont alá esik az adott állam EU-közigazgatásának szakmai minősége, szervezettsége is. Számos kis tagország (pl. Hollandia, Svédország, Finnország) képes a mérete által indokoltnál nagyobb eréllyel képviselni az érdekét, éppen a közigazgatása felkészültsége miatt. Nyilvánvaló, hogy az integrációban való sikeres részvétel döntő mértékben az adott tagállamon múlik. Azok az országok, amelyek átgondoltan szervezik meg az európai ügyek hazai kormányzati koordinációját, a közös politikaformálás valamennyi fázisánál aktívan, felkészülten, saját érdekeiket jól beazonosítva és artikulálva, a többi tagállam érdekeit pedig ismerve vesznek részt, mind eredményben, mind pozícióban, sőt pénzben kifejezve is komoly előnyökhöz juthatnak, az új szabályok alkalmazása esetén a legkönnyebb alkalmazkodást biztosíthatják polgáraik, vállalkozóik, az önkormányzatok és az állam egésze részére. Azok a tagállamok viszont, amelyek lemaradnak az uniós politikaformálás fontos állomásairól, nemzeti érdekeiket rosszul vagy késve azonosítják be, csak követői lesznek az európai fejlődésnek, ezáltal komoly alkalmazkodási, anyagi, és elszalasztott lehetőségekben mérhető veszteségeket lesznek kénytelenek elszenvedni. A hatékony érdekérvényesítéshez tehát elengedhetetlenül szükséges a jól működő nemzeti EU-koordinációs közigazgatási rendszer is. Az EU által társfinanszírozott beruházások bruttó nemzeti jövedelmünk 3-4 százalékát generálják, ami Magyarországot az uniós költségvetés egyik legnagyobb haszonélvezőjévé teszi. 1 Az EU-tagság nemcsak jelentős anyagi előnyöket hozott magával (a hazai közberuházások több mint 90 százalékát a strukturális és kohéziós alapokból finanszírozzák, ami az egyik legmagasabb arány az Európai Unióban), de kiváló lehetőség (és egyben kötelezettség is) a magyar közigazgatás modernizációjára, a világ legszofisztikáltabb és legbonyolultabb nemzetközi döntéshozatali masinériájába való becsatlakozás révén. Ez a folyamat már a társulási megállapodást előkészítő tárgyalások során megkezdődött, a csatlakozási tárgyalások idején egy új minőségi fokozatba lépett, és a 2011-es soros magyar elnökség idején teljesedett ki. A magyar törvények (és természetesen minden EU-tagállaménak) mintegy fele uniós eredetű, így a nemzeti közigazgatások számára ma már kiemelten fontos feladat az EU-jogszabályok elfogadási folyamatának nyomon követése, befolyásolása, a nemzeti érdek érvényesítése, majd a jogszabályoknak a hazai jogrendbe való illesztése, implementálása és a megfelelő alkalmazásuk figyelemmel kísérése. 2014. nyár 177
Marján Attila Gazdasági integráció Magyarország gazdasági integrációja jóval a csatlakozást megelőzően elindult: a jelentős gazdasági összefonódást és liberalizációt eredményező társulási megállapodás már egy évtizeddel a csatlakozás előtt hatályban volt. Ezzel együtt kétségtelen, hogy a jogszabályok teljes mértékű átvétele (leszámítva néhány átmeneti mentességet); a belső piacra való belépés; az EU-költségvetésben való valódi részvétel (mind a befizetési, mind a kedvezményezetti oldalon); és a Gazdasági és Monetáris Unió megfelelő szakaszába való belépés a csatlakozás pillanatában valósult meg Magyarország számára. Külkereskedelem és versenyképesség A magyar külkereskedelmi termékforgalom országrelációs szerkezetét már a belépésünk idején az uniós orientáció határozta meg. Hazánk árukivitelének több mint 76 százaléka az Európai Unió tagállamaiba irányult. A legnagyobb kereskedelmi partnerünk Németország volt (a teljes kivitel 29,1 százaléka), amit Ausztria (6 százalék), Olaszország (5,4 százalék) és Franciaország (4,8 százalék) követett. Az Egyesült Államok 3,1 százalékkal, Oroszország pedig 1,9 százalékkal részesült a magyar exportból. A behozatalt illetően is hasonló arányok figyelhetők meg, bár az uniós dominancia ebben a tekintetben valamelyest enyhébb, mint a kivitel esetében. A magyar árubehozatal 68 százaléka érkezett az Európai Unió területéről, ezen belül Németországból 27,1 százalék, Ausztriából 6,7 százalék, Olaszországból 4,9 százalék, Franciaországból 4,8 százalék Hollandiából pedig 4,3 százalék. Az Európán kívüli országokból származó import az összes behozatal 12,7 százalékát tette ki, ami döntően az Oroszországból érkező áruknak (7,4 százalék) volt köszönhető. Tíz évvel a csatlakozás után a kereskedelmünk országszerkezete értelemszerűen továbbra is erősen EU-dominanciájú. 178 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság 1. ábra A behozatal országszerkezete 2013 januárja és novembere között 2 A behozatal országszerkezete, 2013. január november Oroszország 9% Más országok 14% Kína 6% EU28 71% 2. ábra A kivitel országszerkezete 2013 januárja és novembere között 3 2014. nyár 179
Marján Attila Az Európai Unión belüli behozatal 27,7 százaléka származik az új tagállamokból. Az EU-n belüli behozatal legnagyobb részét (27,78 százalékát) Németország adja, amelyet Ausztria (9,2 százalék) és Szlovákia (8 százalék) követ. A kivitelből szintén Németország részesedik a legnagyobb arányban (33,46 százalék); Ausztria (7,1 százalék) és Szlovákia (6,8 százalék) áll a második-harmadik helyen. Az uniós országok magas részesedése nem meglepő, hiszen a földrajzi és a kulturális közelség, valamint a vállalkozások szerkezete kézenfekvő partnerré teszi azokat. A magyar gazdaság szerkezetében továbbra is a szolgáltatások dominálnak (65,1 százalék), nem elhanyagolható azonban az ipar részesedése (27,3 százalék) sem. Az építőipar 3,7 százalékkal, a mezőgazdaság, erdőgazdaság és halászat pedig együttesen 3,9 százalékkal részesedik a megtermelt GDP-ből. 4 2013-ban a csúcstechnológiai kivitel 22,3 százalékos részesedéssel továbbra is fontos szerepet töltött be az exporton belül, de magas hányadot képvisel ezen kívül a gyógyszeripar és a szakmai felszerelések gyártása is. A közvetlen külföldi beruházások öszszesen 78,5 milliárd eurót tesznek ki, ami az egy főre eső értéket figyelembe véve az egyik legmagasabb a régióban. Ezeknek a beruházásoknak a zöme a szolgáltatásokat (főként a pénzügyi szolgáltatási ágazatot) és a feldolgozóipart érinti. A magyarországi közvetlen külföldi beruházások 77 százaléka az uniós országokból, s ezeknek is mintegy 30 százaléka Németországból származik. Magyarország behozatalának közel háromnegyed része az Európai Unió tagállamaiból érkezik, és a kivitel több mint háromnegyede oda irányul. Magyarország versenyképességi helyzete azonban jelentős megerősítésre szorul, amit a következő oldalakon szereplő ábrák is jól szemléltetnek. A 2013-as ipari versenyképességi jelentés alapján Magyarország a felzárkózó uniós tagállamok között van 5 a versenyképesség legfőbb összetevői tekintetében (munkaerőre és munkaidőre vetített termelékenység, az iparban dolgozó felsőfokú végzettségűek aránya, a vállalatok K+F teljesítménye, elektronikus közigazgatás, kormányzati hatékonyság, a kis- és középvállalkozások hitelhez jutása). Magyarország a Világbank által évente közreadott versenyképességi rangsorban a vizsgált országok felső harmadában helyezkedik el. A befektetői környezet megítélését a cégek működésével kapcsolatos nyilvánossági szabályok alacsony foka rontja le, illetve az, hogy a korlátolt felelősségű társaságok vezetőit az alaptőkén túli tartozásokért nem lehet felelősségre vonni. Az adózással kapcsolatos szabályok pedig azért befolyásolják negatívan a versenyképességet, mert sokfajta adónem van, az adózási kötelezettségek teljesítése évi két-háromszáz munkaórát vesz el, és a közterhek a cég által megtermelt profit mintegy felére rúgnak. Ugyanebben a rangsorban, de csak az Európai Unió 28 tagállamát számba véve, mint ahogyan az a 3. ábrából kiolvasható, Magyarország a huszadik helyen áll. A 2005 óta elkészített Doing Business rangsorokban a 2006-os 66. hely után 2008-ban álltunk a legjobb, a 41. helyen; azóta romlik Magyarország pozíciója. 180 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság 3. ábra Az Európai Unió tagállamainak helye a világ versenyképességi rangsorában, 2013 6 4. ábra Magyarország pozíciójának alakulása a Világbank versenyképességi rangsorában 7 2014. nyár 181
Marján Attila A gazdasági felzárkózás mérlegének megvonásakor nem kapunk kielégítő eredményt. A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó magyar GDP tíz évvel a csatlakozás után is mindössze az EU-átlag 67 százaléka. Pedig 2003-ban is alig volt kevesebb ez a szám: az uniós átlag 63 százalékán állt a magyar gazdasági teljesítmény, megelőzve számos csatlakozó országot. 2013-ban viszont a velünk együtt csatlakozott tíz tagból csak Lettország rendelkezik a miénknél kisebb egy főre jutó GDP-vel. Miközben a fogyasztási cikkek ára közeledik a nyugati szinthez, a magyarok nettó fizetése ma ugyanolyan lemaradásban van az EU15-ök átlagától, mint 2003-ban, a csatlakozás előtti évben volt: még mindig csak a nyugati jövedelmek negyedével rendelkeznek a magyar munkavállalók. 8 Az új tagok közül jó páran megelőztek minket a tagság első évtizede alatt. Az uniós tagságtól elvárt gazdasági konvergencia egyik jótékony hatása az életszínvonal általános emelkedése, valamint a szegények vagy az elszegényedéssel fenyegetettek számának csökkenése. Magyarországon azonban ma több a szegény, mint a csatlakozáskor. 9 A többi KKE-ország viszont javítani tudta ezt a mutatót. Lengyelországban majdnem felére csökkent és kb. 20 százalékon áll a szegénységben élők aránya, Szlovákia szintén jelentős előrelépést tett e tekintetben, Csehországban az arány ma a fele a magyar adatnak. Makrogazdaság Magyarország 2004-es uniós csatlakozásával a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) átmeneti mentességgel rendelkező tagjává vált, csatlakozási szerződésében kötelezettséget vállalt az euró bevezetésére. Az euróövezethez történő csatlakozás előfeltétele a makrogazdasági mutatókra (államháztartásra, inflációra, kamatokra és árfolyamra) vonatkozó maastrichti konvergenciakritériumok teljesítése. Magyarország azonban nem teljesítette az államháztartási kritériumokat, és csatlakozása óta (egészen 2013-ig) túlzotthiány-eljárás (Excessive Deficit Procedure, EDP) alatt állt. Az államadósság a csatlakozás évében még a 60 százalékos referenciaszint alatt maradt, azóta azonban, főleg a válság hatására, folyamatosan nőtt. A csatlakozást követő években Magyarország inflációs rátája sem közelített tartósan az uniós átlaghoz. A referenciának tekintett inflációs maastrichti érték 10 enyhén emelkedő trend mentén alakult (2 4 százalék között), a magyar index azonban ennél jóval magasabb volt: 4 8 százalék között mozgott. A tízéves magyar (referencia) állampapírok hozamai az inflációnál szorosabb korrelációt mutattak a maastrichti referenciaértékkel, közeledést azonban csak 2007-ben lehetett megfigyelni. A magyar kamatok a 6,5 8,5 százalékos sávban mozogtak, míg a referenciaszint 5,5 6,5 százalék között alakult. Magyarország az ERM II. 182 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság árfolyamrendszernek még nem tagja, így az árfolyam-kritérium teljesüléséről természetesen nem beszélhetünk. A nominális konvergencia mellett egyes közép-európai országokkal ellentétben a csatlakozástól várt reálkonvergencia sem valósult meg Magyarországon: az egy főre jutó GDP alig közeledett az EU átlagos vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDPjéhez (2004-től 2008-ig 63 százalékról mindössze 67 százalékra nőtt). 2006-ig az uniós átlagot két százalékponttal meghaladó mértékű reál GDP-növekedés volt jellemző, azt követően azonban a recesszió Magyarországon az EU átlagánál is súlyosabb lett. Magyarország tehát a tíz év alatt inkább távolodott a monetáris uniótól (a 2004. évi adósságrátát leszámítva), egyik konvergenciakritériumot sem teljesítette, annak ellenére, hogy hazánk konvergenciaprogramjainak legfontosabb gazdaságpolitikai célja az volt, hogy a gazdasági teljesítmény és az életkörülmények tartósan és gyors ütemben közelítsenek az Európai Unió átlagához. Ez a trend 2014-ben megfordulni látszik, de egyelőre nehéz biztosan előre jelezni ennek a trendfordulónak a volumenét és sebességét. A stabilitási és növekedési egyezmény reformjával kapcsolatos vita során Magyarország kezdeményezte, hogy a tőkefedezeti nyugdíjrendszert bevezetett tagállamok esetében a túlzottdeficit-eljárás alkalmazása során vegyék figyelembe a nyugdíjpénztári befizetéseket. Magyarország azzal érvelt, hogy az öregedő társadalom egyre nagyobb nehézségeket támaszt a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatban, valamint hogy a tőkefedezeti alapon nyugvó nyugdíjrendszer automatikusan finanszírozza önmagát, és egy korábbi államadósságot fejez ki. Tény, hogy bár az ilyen nyugdíjreformok a költségvetési pozíció rövid távú romlásával járnak, de javítják az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. A magyar kezdeményezésre megszületett újítás végül átmenetileg, de teret engedett a kormánynak arra, hogy a nyugdíjreformmal járó átállási költségeket levonja a túlzotthiány-eljárás során figyelembe veendő hiányból. A hiánycsökkentés mértéke a tőkefedezeti pillér létrehozását követő ötéves időszak alatt a reform éves nettó költségének 100, 80, 60, 40, majd 20 százalékát tette ki. Ez az engedmény sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy a megfelelő szintű makrokonvergencia létrejöjjön. A kormány 2004-ben az euró mihamarabbi bevezetését célozta meg, amit 2006-ig reálisnak is tartott. 2006-ban azonban egyértelművé vált, hogy az államháztartás súlyos hiánya miatt a 2010-es csatlakozás nem tartható. A 2006. évi konvergenciaprogramban már nem is szerepelt céldátum, és a kormányok azt követően sem tűztek ki konkrét időpontot. Az euró bevezetése iránti elköteleződést mutatja azonban, hogy 2007-ben a kormány létrehozta a Nemzeti Euró Koordinációs Bizottságot (NEB), amelynek feladata az euróbevezetés szervezeti kereteinek megteremtése. A NEB 2008 közepére elkészítette az euró gyakorlati bevezetéséhez szükséges feladatokat és ütemtervet összefoglaló Nemzeti átállási tervet (NÁT). 2009 decemberében elkészült a terv felülvizsgált változata, ezt követően azonban a NEB nem folytatta munkáját. 2014. nyár 183
Marján Attila Magyarország az EU-tagállamok közül a leghosszabb ideig, a 2004-es csatlakozástól 2013. közepéig állt túlzotthiány-eljárás alatt. A Tanács eredetileg 2008-as határidőt szabott meg a túlzott hiány fenntartható kiigazítására, de azt a nagyszabású konszolidáció ellenére sem sikerült elérni. 2006 októberében új ajánlásokat és egy év haladékot kapott Magyarország a Tanács részéről. A hiány korrekciójának elhúzódása miatt a Tanács 2012 márciusában szankciót is kilátásba helyezett Magyarországgal szemben: a kohéziós alapból nyújtandó kötelezettségvállalások 2013. január 1-jével kezdődő részleges felfüggesztéséről döntött, amelyet addig még egy tagállammal szemben sem alkalmaztak. A gazdaságpolitikai intézkedések nyomán azonban Magyarország 2013 júniusában kikerült a túlzotthiány-eljárás alól, és a kohéziós pénzek felfüggesztését is megszüntették. Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2013. május 29-én Magyarország és még négy tagállam (Lettország, Litvánia, Románia és Olaszország) esetében a túlzotthiány-eljárás (EDP) megszüntetésére tett javaslatot. Ezzel elismerte az államháztartási hiány és az államadósság leszorítása terén tett gazdaságpolitikai erőfeszítéseket. Az eljárás megszüntetéséről a végleges döntést a június 21-i ECOFIN-ülésen hozták meg a gazdasági és pénzügyminiszterek. Döntés született a mintegy 500 millió eurót kitevő kohéziós finanszírozás márciusban történt felfüggesztésének eltörléséről is. A Bizottság a fenti javaslatában elismerte, hogy Magyarországon megtörtént a túlzott államháztartási hiány korrekciója, s az erre vonatkozó ajánlásban ismertette, hogy 2012-ben a jelentős költségvetési erőfeszítések nyomán az államháztartási hiány a GDPnek mindössze 1,9 százalékát tette ki. A 2013. évi magyar konvergenciaprogram előrejelzése szerint a hiány 2013-ban és 2014-ben egyaránt a GDP 2,7 százaléka marad. A Bizottság 2013. tavaszi előrejelzése azonban 2013-ra még a GDP 3,0 százalékát, 2014-re pedig a GDP 3,3 százalékát kitevő hiányt vetített előre. A magyar kormány 2013. május 13-án további korrekciós intézkedéseket fogadott el 2013-ra és 2014-re vonatkozóan (bruttó értéken a GDP körülbelül 0,3 százalékát, illetve 0,7 százalékát kitevő mértékben), így azok hiánycsökkentő hatásának figyelembe vételével a bizottsági előrejelzés 2013-ra 2,7 százalékos, 2014-re vonatkozóan 2,9 százalékos költségvetési hiányról szólt. Ennek alapján tehát a hiány az előrejelzési időszakban a Bizottságnak a Tanács által elfogadott értékelése szerint a GDP 3 százalékában meghatározott, EU-szerződés szerinti referenciaérték alatt marad. A ciklikus hatásoktól megtisztított, egyszeri és más átmeneti intézkedések nélküli költségvetési egyenleg 2013-ban a GDP -0,75 százalékán volt, 2014-ben pedig a GDP -1,5 százalékán áll majd, ami összhangban van Magyarországnak a GDP -1,7 százalékában meghatározott középtávú célkitűzésével. 184 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság 2004. július 5. 1. szövegdoboz Túlzotthiány-eljárás Magyarország ellen A Magyarország ellen folyó túlzotthiány-eljárás (EDP) időrendi áttekintése A Tanács megállapította, hogy fennáll a túlzott költségvetési hiány Magyarország esetében, és ajánlásokat fogalmazott meg az ország számára, melyek értelmében a túlzott hiány megszüntetésére szabott határidő 2008. 2006. október 10. Új ajánlások, az EDP-határidő 2009-re módosult. 2009. július 7. A Tanács felszólította a magyar hatóságokat, hogy legkésőbb 2011-ig szüntessék meg a túlzott hiányt, fenntartható módon; évente legalább 0,5 százalékos strukturális egyenlegjavulás előírása. 2012. január 24. Magyarország nem tett eleget a 2009. július 7-i tanácsi ajánlásnak, ezért a Tanács továbblépést javasol az EDP-eljárásban. A Bizottság értékelése szerint a hiányt ugyan 2011-ben egyszeri intézkedések hatására sikerült 3 százalék alá szorítani (4,3 százalékos GDP-arányos többlet), ugyanakkor a Bizottság előrejelzése alapján a hiány 2012-ben újra átlépte volna a 3 százalékos küszöböt. 2012. március 13. A Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa (ECOFIN) új ajánlásokat fogadott el, és határozott arról, hogy amennyiben Magyarország nem tesz az ajánlásoknak megfelelő eredményes strukturális intézkedéseket a hiány fenntartható csökkentésére, akkor 2013. január 1-jétől a Tanács felfüggeszti a kohéziós kötelezettségvállalások egy részét (495 millió euró, a magyar GDP 0,5 százaléka). 2012. június 22. Az ECOFIN jóváhagyta a Magyarország számára a kohéziós alapból fizetendő kötelezettségvállalások felfüggesztésének megszüntetéséről szóló tanácsi határozatot, mivel a Bizottság értékelése szerint az ország eredményes intézkedéseket hozott a hiány tartós megszüntetése érdekében. 2012. november 7. A Bizottság kiadta őszi gazdasági előrejelzését, mely alapján a magyar költségvetési hiány 2012-ben és 2013-ban még a 3 százalékos határ alatt lehet (2,5, illetve 2,9 százalék), azonban 2014-ben már a GDP 3,5 százalékra nőhet. 2013. február 22. A Bizottság a téli gazdasági előrejelzésében 2013-ra 2,4 százalékos, 2014-re 3,4 százalékos hiányt prognosztizált. 2014. nyár 185
Marján Attila 2013. május 3. A Bizottság tavaszi előrejelzése 2013-ra a GDP 3,0 százalékát, 2014-re pedig a 3,3 százalékát kitevő hiányt vetített előre. 2013. május 29. A Bizottság az EDP-eljárás megszüntetésére tett javaslatot. 2013. június 21. Az ECOFIN jóváhagyta a Bizottság pozitív ajánlását. Magyarország kikerült a túlzott költségvetési hiány következtében folyt eljárás alól. A konvergenciapályánkat természetesen világgazdasági fejlemények is nagymértékben meghatározták. A gazdasági válság hazánkat is súlyosan érintette: Magyarország az EU tagállamai közül elsőként kényszerült egy gazdasági mentőcsomag igénybevételére. (Amihez az EU 12,5 milliárd, 11 az IMF 6,5 milliárd, a Világbank pedig 1 milliárd euróval járult hozzá így összességében mintegy 20 milliárd eurós pénzügyi csomagot kaptunk.) A válság hatására az Európai Unióban jelentős reformok születtek, születnek a gazdasági kormányzás megerősítése érdekében. A Gazdasági és Monetáris Unió fenntartható működése érdekében egyre több gazdaságpolitikai terület fokozottabb összehangolása szükséges, az erre vonatkozó jogszabályok elfogadása 2010 óta intenzív ütemben zajlik. Az európai gazdasági kormányzás reformja során számos olyan döntés született, amelynek betartása elsősorban az euróövezet tagállamai részére kötelező, viszont Magyarország számára is jelentőséggel bír. Erre példa az euró plusz paktum, amit Magyarország nem írt alá, mivel az az adópolitika fokozottabb koordinációját is magában foglalja; hasonló terület a szociális politika is, az azonban lekerült a napirendről. Vannak viszont olyan elemei a reformoknak, amelyek nem csak az eurózóna számára adottak, mint pl. a fiskális paktum, amelyhez Magyarország is csatlakozott. EU-költségvetési transzferek Az Európai Unió (valójában az Európai Közösség) már az előcsatlakozási eszközökön (PHARE, ISPA, SAPARD) keresztül is komoly mértékben támogatta a tagjelölteket. Magyarország 2000 és 2003 között évi 150 195 millió eurónak megfelelő uniós támogatásban részesült. Ezek a források nagymértékben hozzájárultak a szükséges fejlesztések elindításához, valamint felhasználásuk révén a magyar hatóságok is bekapcsolódtak az uniós elszámolási rendszerbe, alkalmuk nyílt elsajátítani az uniós források felhasználásának know-how-ját. Ez utóbbi tényező nagy szerepet játszott abban, hogy 2004-ben sikeresen kapcsolódtunk be a közös politikákba, a támogatások felhasználása során nem merültek fel komoly intézményi hiányosságok. 186 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság A 2000 és 2006 közötti költségvetési keret (Agenda 2000) Az 2000 és 2006 közötti időszakra vonatkozó többéves költségvetési keret elfogadására 1999-ben került sor. Az új tagállamok jóval alacsonyabb fejlettségi szinten álltak, mint a régiek, s ez komoly kihívások elé állította a közös költségvetést, mind az agrárpolitika, mind a kohéziós politika finanszírozása terén. A 2000 és 2006 közötti kiadások tervezésekor előre rögzítették, hogy legfeljebb mekkora lehet a költségvetés mérete, majd ehhez igazították az egyes politikaterületeken a kiadási szintet. Ez az időszak Magyarország számára átmeneti volt a kohéziós és az agrártámogatásainkat tekintve egyaránt. A fejlesztési támogatások esetében ez három-, az agrárpolitika terén tízéves periódust jelentett. 2004 és 2006 között az új tagállamok költségvetési egyenlege mégis erőteljesen pozitív volt. 1. táblázat Magyarország uniós támogatási forrásainak és befizetéseinek egyenlege 2004 és 2006 között, millió euróban, folyó áron 2004 2005 2006 Uniós támogatások agrárpolitika 60,7 651,5 840,9 kohéziós politika 203,1 338,1 691,2 belső politikák 92,2 102,0 128,1 igazgatás 12,7 14,4 16,4 előcsatlakozási támogatás* 172,7 219,9 133,5 ellentételezés** 172,0 31,1 31,9 összesen 713,4 1357,0 1842,0 Befizetések összesen 537,1 833,2 782,5 millió euróban 176,3 523,8 1059,5 Nettó egyenleg a GNI százalékában 0,25% 0,7% 1,32% Forrás: az Európai Bizottság pénzügyi jelentése. *Az előcsatlakozási források egy részének kifizetése áthúzódott a tagságunk első éveire. ** Ellentételezésre valamennyi csatlakozó tagállam jogosult volt. Magyarország nettó egyenlege a bruttó nemzeti jövedelem 1,3 százalékát tette ki. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban egyes korábban csatlakozott tagállamok (mint például Görögország, Spanyolország vagy Portugália) továbbra is a nemzeti jövedelmük kb. 3-4 százalékának megfelelő mértékű kohéziós támogatást kaptak az uniós költségvetésből. Magyarország, elsősorban a kohéziós politikán és a kiterjedt agrárszektornak köszönhetően a közös agrárpolitikán keresztül jutott érdemi forrásokhoz. Ez az elmúlt tíz évben nem változott. 2014. nyár 187
Marján Attila A 2007 és 2013 közötti költségvetési keret Magyarország számára a 2007-ben indult uniós költségvetési időszakban a kohéziós boríték összege elérte a 25 milliárd eurót (2011-es árakon). Ez a fejlesztési támogatások terén nyolcszoros mennyiségű forrásbővülést jelentett a 2004 és 2006 közötti periódushoz képest. Hazánk hét régiójából hat tartozott a konvergencia célkitűzései alá. A Közép-Magyarország régió a phasing-in átmeneti rendszerbe került a második célkitűzés alatt, azonban 2013-ig e központi régióban is érdemi források álltak rendelkezésre. Tagságunk első éveinek tapasztalatait felhasználva 2007-től már tizenhárom operatív program (OP) révén osztottuk el a forrásokat, közülük hét regionális és hat nemzeti szintű program volt. A két legnagyobb kiadású operatív program a közlekedési, valamint a környezet és energia volt, ezek 7,3 milliárd, illetve 4,9 milliárd eurós kerettel gazdálkodtak. A hangsúly tehát 2007 és 2013 között továbbra is az infrastruktúra-fejlesztésen volt hazánkban, a legtöbb új tagállamhoz hasonlóan. A közpénzből finanszírozott beruházások terén Magyarországnak jutott az egyik legmagasabb arányú uniós támogatás. Az Európai Bizottság kimutatásai szerint 2010 és 2012 között az uniós támogatások a hazai közkiadások 88% százalékát tették ki, ennél magasabb arányt (91 százalékot) csak Szlovákia ért el. Ha az uniós forrásokhoz a nemzeti önrészt is hozzászámítjuk, akkor a 2009 és 2011 közötti időszakban Magyarországon a közberuházások 97 százalékát is elérték az uniós támogatások. Másrészt, sajnos, az is elmondható, hogy a forrásfelhasználás csak az időszak második felében kezdett felfutni, az első években viszonylag alacsony volt a forráslehívások száma. Ez egyszerre magyarázható a bizonyos területeken megmutatkozó hazai koncepcionális hiányosságokkal, valamint a támogatások folyósításának sajátosságaival. A mezőgazdasági politika keretében is komoly források álltak rendelkezésünkre. Az Európai Bizottság kimutatásai szerint évente kb. 1-1,5 milliárd eurónak megfelelő agrártámogatásban részesültünk, így a kohéziós források mellett a második legnagyobb uniós transzfert továbbra is ezek a támogatások jelentik. 2009 óta a hazánkba érkező nettó uniós transzfer elérte (sőt, a legtöbb esetben meghaladta) a bruttó nemzeti jövedelmünk 3 százalékát. Ezen a téren 2011 kiemelkedő évnek számított: a magyar GNI 4,66 százalékát elérő nettó forrásmennyiséggel valamenynyi tagállam közül Magyarország volt a legkedvezőbb helyzetben az uniós költségvetés szempontjából. 2012-ben is a kohéziós politika jelentette a legnagyobb bevételi forrást (2,4 milliárd euró), míg az agrártámogatásaink összértéke 1,6 milliárd euró volt. Az uniós költségvetésbe történt 2012-es magyar befizetések 0,9 milliárd euróra rúgtak. A nettó költségvetési egyenleg 3,3 milliárd euró volt abban az évben, ami a bruttó nemzeti jövedelem 3,59 százaléka. Ennél kedvezőbb nettó egyenleggel csak Észtország (4,84 százalék), Litvánia (4,82 százalék) és Lettország (4,29 százalék) rendelkezett. 188 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság 2. táblázat A Magyarországra érkező uniós források 2007 és 2012 között, millió euróban, folyó áron 2007 2008 2009 2010 2011 2012 versenyképesség 53,5 74,9 66,6 86,0 111,5 142,0 kohéziós politika 1304,2 1188,6 2174,4 2086,2 3637,1 2377,7 agrárpolitika 956,2 681,1 1279,9 1420,1 1500,0 1605,4 Uniós belső politikák 36,8 26,8 23,1 22,1 44,1 23,4 támogatások külkapcsolatok 61,6 14,7 6,4 2,7 16,5 7,3 igazgatás 15,4 16,5 18,3 33,0 21,7 21,4 összesen 2427,7 2002,6 3568,7 3650,1 5330,9 4177,2 Befizetések összesen 870,2 947,1 908,9 955,0 937,4 928,4 Nettó millió euróban 1557,5 1055,5 2659,8 2695,1 4393,5 3248,8 egyenleg a GNI százalékában 1,74% 1,13% 3,11% 2,99% 4,66% 3,59% Forrás: az Európai Bizottság pénzügyi jelentése. Brüsszel, 2012. A 2014 2020 közötti költségvetési keret A 2014 2020-as pénzügyi költségvetés a válság költségvetése: ez az első időszak, amelyben csökken a költségvetés főösszege. A többéves keret főösszegének kialakításakor a nettó befizető országok véleménye győzött. A hétéves időszakra a tagállamok 960 milliárd eurós főösszeget fogadtak el. Ez kevesebb, mint a 2007 és 2013 közötti főösszeg (1003,5 milliárd euró), vagyis az EU történetében első alkalommal reálértéken is csökken a költségvetési keret, az előző időszakhoz képest kb. 4,5 százalékkal. A tárgyalások során ismét kiemelt figyelmet kaptak a kohéziós politikára szánt források. A megállapodás értelmében a teljes kohéziós boríték 8,4% százalékkal zsugorodott az előző időszakhoz képest (354,8-ról 325,1 milliárd euróra), tehát a csökkenés közel kétszerese annak, amekkora mértékben a teljes költségvetés szűkült az előző időszakhoz képest. A kohéziós politika felhasználási szabályai tekintetében is komoly érdekellentétek alakultak ki a tagállamok között a tárgyalások során. A végeredményről elmondható, hogy a két legfontosabb elem esetében érvényesültek a magyar érdekek. Az egyik kiemelt eredménynek az tekinthető, hogy sikerült megőrizni a társfinanszírozási ráta kedvező, 85 százalékos szintjét az elmaradottabb régiók esetében, annak ellenére, hogy a nettó befizető országok 75 százalékra kívánták leszorítani azt. A másik kiemelt felhasználási szabály az áfaköltség elszámolhatósága. Nagyon fontos eredmény, hogy a korábbi szabályozásnak megfelelően továbbra is teljes körűen elszámolható a vissza nem térítendő áfa. Ezt mind a Bizottság, mind a nettó befizető tagállamok ellenezték, 2014. nyár 189
Marján Attila arra hivatkozva, hogy ezáltal az uniós költségvetés közvetett módon a tagállami adóbevételeket finanszírozza. Az, hogy ezen a téren is sikerült megőrizni a 2007 és 2013 közötti időszak kedvező szabályozását, nagyságrendileg évi 100 milliárd forintos könynyítést jelent a hazai költségvetésnek. Szintén kedvező fejlemény, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban általános n+3 szabály van érvényben, 12 azaz a támogatásokat a kötelezettségvállalást követő harmadik év végéig lehet kifizetni). 3. táblázat A többéves pénzügyi keret (MFF) kiadási szerkezete 2007 2013 Tanácsi javaslat 2014 2020 (milliárd euró, 2011-es áron) 1a Versenyképesség 91,2 155,7 125,7 1b Kohézió 354,8 339,0 325,1 2 Közös agrárpolitika (KAP) 431,0 386,5 373,2 ebből közvetlen kifizetés 337,0 283,0 278,0 vidékfejlesztés 90,1 92,0 84,8 3 Bel- és igazságügyek 12,5 18,8 15,7 4 Külkapcsolatok 57,0 70,0 58,7 5 Adminisztráció 57,0 63,2 61,6 Kötelezettségvállalások 1003,5 1033,2 960,0 Forrás: Európai Bizottság, 2013. A nettó befizető tagállamok törekvésének megfelelően az agrárpolitikai fejezetben is csökkennek a kiadások. A termelőknek juttatott közvetlen kifizetések szintje összesen 18 százalékkal csökkent a 2007 és 2013 közötti időszakhoz képest. Az EU-költségvetés bevételi oldaláról szóló megállapodás eredményeként jelentős változások nem történtek a korábbi rendszerhez képest. A tagállami visszatérítések rendszerében azonban történtek változások. A Bizottság által javasolt egyösszegű viszszatérítési rendszer ugyan nem valósult meg, valamint a brit visszatérítés is közel változatlan formában fennmarad, a GNI- és az áfaalapú forráson keresztül megvalósuló korrekciók némileg módosultak. Magyarország 2014 és 2020 között mint jelentős agrárszektorral rendelkező, zömében az uniós fejlettségi átlag 75 százaléka alatti régiókból álló ország az egyik legkedvezőbb nettó pozíciójú tagállam marad továbbra is, akár egy főre vetítve, akár a nemzeti jövedelem arányában számítjuk a nettó pozíciót. 190 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság Nettó pozíció Egy főre jutó nettó pozíció GNI-arányos nettó pozíció 4. táblázat Magyarország nettó pozíciója 2007 2013 Megállapodás Helyezés 5. 3. millió euró 24.926,2 25.004,4 millió forint 7.064.099,0 7.086.243,0 Helyezés 3. 2. euró 2.332,7 2.512,5 forint 661.100,0 712.031,4 Helyezés 7. 2. százalékos GNI-arány 3,4% 3,6% Összegzés helyett Az EU-tagság sikerességének vizsgálatakor az átfogó társadalmi és politikai változások (nyugati integráció intézményesülése, geopolitikai stabilizáció, csatlakozás egy modern jog- és intézményrendszert igénylő klubhoz) mellett számos konkrétabb tényezőt is figyelembe kell venni. Ezek: a gazdaság és az életszínvonal növekedése; a szegénység csökkenése; a területi fejlettségi különbségek csökkenése; az államháztartási konszolidáció, az államadósság csökkenése; a nemzetközi versenyképesség növekedése; a gazdaság és az államháztartás strukturális modernizációja; a társadalom (tágan értelmezett) jólétének és elégedettségének növekedése; az ország külpolitikai és külgazdasági érdekérvényesítő képességének növekedése. A részletes vizsgálat elvégzése nélkül is világos, hogy a fenti pontok tekintetében az elmúlt tíz év nem hozott jelentős, markáns pozitív elmozdulást a gazdaságban. Az Európai Uniótól érkező, Magyarország esetében igen kedvező és a fentiekben részletesen tárgyalt támogatási volumen nem csökkentette sem a territoriális különbségeket, sem a szegénységet, az életszínvonal sem növekedett az elvárásoknak megfelelően, és a versenyképességünk sem javult megfelelő mértékben. 13 Az okok feltérképezése során azonban elsősorban nem az EU-tagság puszta ténye tűnik a legfontosabb elemnek, sokkal inkább és ezt a többi csatlakozó ország példája is alátámasztja a tagság előnyeinek kihasználási képessége, illetve annak hiánya áll a háttérben. 2014. nyár 191
Marján Attila A fentiekkel együtt, Magyarországnak sikerült kikerülnie a túlzotthiány-eljárásból, ami azért volt lehetséges, mert a szigorú fiskális politikának köszönhetően az államháztartási hiány a referenciaszint közelébe és az alá került. Az államadósság szintje szintén megfelelően stabil (és az eurózóna átlaga alatt) maradt. Az ország tőkevonzóképessége szintén igen kedvező képet mutat, és a viszonylag képzett hazai munkaerő fontos versenyképességi kitörési pont lehet a jövőben. Ezekre a faktorokra és a továbbra is igen jelentős volumenű EU-támogatási forrásokra alapozva kell és lehet megtalálni a növekedés és a foglalkoztatás fenntartható megerősítésének a receptjét. Résumé Assessing the First Decade of Hungary s EU Membership Based on some Selected Aspects This paper does not intend to present a full-fledged evaluation of Hungary s first decade as EU member rather it focuses on a few selected topics, namely: economic integration, macroeconomic issues, and European Union financial transfers. The present analysis shows that the expectations attached to EU membership have not materialised at least from an economic policy point of view. Nonetheless, Hungary became integral part of the most important economic union in the world and also of its legal and institutional system. 192 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság Melléklet: Adatok EU12 és V4 összehasonlításban 1. táblázat GDP-növekedés GDP-növekedés üteme, 2003 2013 Ország 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Bulgária 5,5 6,7 6,4 6,5 6,4 6,2-5,5 0,4 1,8 0,0 0,6 Ciprus 1,9 4,2 3,9 4,1 5,1 3,6-1,9 1,3 0,4-2,4 n.a Cseh Köztársaság 3,8 4,7 6,8 7,0 5,7 3,1-4,5 2,5 1,8-1,0 n.a. Észtország 7,8 6,3 8,9 10,1 7,5-4,2-14,1 2,6 9,6 3,9 n.a. Lengyelország 3,9 5,3 3,6 6,2 6,8 5,1 1,6 3,9 4,5 1,9 n.a. Lettország 7,7 8,8 10,1 11,0 10,0-2,8-17,7-1,3 5,3 5,2 n.a. Litvánia 10,3 7,4 7,8 7,8 9,8 2,9-14,8 1,6 6,0 3,7 3,3 Magyarország 3,9 4,8 4,0 3,9 0,1 0,9-6,8 1,1 1,6-1,7 1,1 Málta 0,7-0,3 3,6 2,6 4,1 3,9-2,8 3,3 1,7 0,9 n.a. Románia 5,2 8,5 4,2 7,9 6,3 7,3-6,6-1,1 2,2 0,7 n.a. Szlovákia 2,9 4,4 4,0 5,8 7,0 3,4-7,9 1,3 0,7-2,5-1,1 Szlovénia 4,8 5,1 6,7 8,3 10,5 5,8-4,9 4,4 3,0 1,8 0,9 Forrás: Real GDP Growth Rate Volume. European Commission Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table& init=1&language=en&pcode=tec00115&plugin=1, 2014. május 28. 2014. nyár 193
Marján Attila 2. táblázat Infláció Infláció, 2003 2013 Ország 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Bulgária 2,3 6,1 6,0 7,4 7,6 12,0 2,5 3,0 3,4 2,4 0,4 Ciprus 4,0 1,9 2,0 2,2 2,2 4,4 0,2 2,6 3,5 3,1 0,4 Cseh Köztársaság -0,1 2,6 1,6 2,1 3,0 6,3 0,6 1,2 2,1 3,5 1,4 Észtország 1,4 3,0 4,1 4,4 6,7 10,6 0,2 2,7 5,1 4,2 3,2 Lengyelország 0,7 3,6 2,2 1,3 2,6 4,2 4,0 2,7 3,9 3,7 0,8 Lettország 2,9 6,2 6,9 6,6 10,1 15,3 3,3-1,2 4,2 2,3 0,0 Litvánia -1,1 1,2 2,7 3,8 5,8 11,1 4,2 1,2 4,1 3,2 1,2 Magyarország 4,7 6,8 3,5 4,0 7,9 6,0 4,0 4,7 3,9 5,7 1,7 Málta 1,9 2,7 2,5 2,6 0,7 4,7 1,8 2,0 2,5 3,2 1,0 Románia 15,3 11,9 9,1 6,6 4,9 7,9 5,6 6,1 5,8 3,4 3,2 Szlovákia 5,7 3,7 2,5 2,5 3,8 5,5 0,9 2,1 2,1 2,8 1,9 Szlovénia 8,4 7,5 2,8 4,3 1,9 3,9 0,9 0,7 4,1 3,7 1,5 Forrás: HICP Inflation Rate. European Commission Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1 &language=en&pcode=tec00118&plugin=1, 2014. május 28. 3. táblázat Az államháztartás egyenlege Az államháztartás egyenlege a GDP %-ban, 2003-2012. Forrás: Eurostat. Ország 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Bulgária -0,4 1,9 1,0 1,9 1,2 1,7-4,3-3,1-2,0-0,8 Ciprus -6,6-4,1-2,4-1,2 3,5 0,9-6,1-5,3-6,3-6,4 Cseh Köztársaság -6,7-2,8-3,2-2,4-0,7-2,2-5,8-4,7-3,2-4,4 Észtország 1,7 1,6 1,6 2,5 2,4-2,9-2,0 0,2 1,1-0,2 Lengyelország -6,2-5,4-4,1-3,6-1,9-3,7-7,5-7,9-5,0-3,9 Lettország -1,6-1,0-0,4-0,5-0,4-4,2-9,8-8,1-3,6-1,3 Litvánia -1,3-1,5-0,5-0,4-1,0-3,3-9,4-7,2-5,5-3,2 Magyarország -7,3-6,5-7,9-9,4-5,1-3,7-4,6-4,3 4,3-2,0 Málta -9,0-4,6-2,9-2,7-2,3-4,6-3,7-3,5-2,8-3,3 Románia -1,5-1,2-1,2-2,2-2,9-5,7-9,0-6,8-5,6-3,0 Szlovákia -2,7-2,3-1,5-1,4 0,0-1,9-6,3-5,9-6,3-3,8 Szlovénia -2,8-2,4-2,8-3,2-1,8-2,1-8,0-7,7-5,1-4,5 Forrás: General Government Deficit/Surplus. European Commission Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table& init=1&language=en&pcode=tec00127&plugin=1, 2014. május 28. 194 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság 4. táblázat Államadósság Az államadósság alakulása a GDP százalékában, 2003-2012 Ország 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Bulgária 44,4 37,0 27,5 21,6 17,2 13,7 14,6 16,2 16,3 18,5 Ciprus 69,7 70,9 69,4 64,7 58,8 48,9 58,5 61,3 71,5 86,6 Cseh Köztársaság 28,6 28,9 28,4 28,3 27,9 28,7 34,6 38,4 41,4 46,2 Észtország 5,6 5,0 4,6 4,4 3,7 4,5 7,1 6,7 6,1 9,8 Lengyelország 47,1 45,7 47,1 47,7 45,0 47,1 50,9 54,9 56,2 55,6 Lettország 14,7 15,0 12,5 10,7 9,0 19,8 36,9 44,4 41,9 40,6 Litvánia 21,0 19,3 18,3 17,9 16,8 15,5 29,3 37,8 38,3 40,5 Magyarország 58,6 59,5 61,7 65,9 67,0 73,0 79,8 82,2 82,1 79,8 Málta 66,0 69,8 68,0 62,5 60,7 60,9 66,5 66,8 69,5 71,3 Románia 21,5 18,7 15,8 12,4 12,8 13,4 23,6 30,5 34,7 37,9 Szlovákia 27,2 27,3 26,7 26,4 23,1 22,0 35,2 38,7 47,1 54,4 Szlovénia 42,4 41,5 34,2 30,5 29,6 27,9 35,6 41,0 43,4 52,4 Forrás: General Government Gross Debt. European Commission Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init =1&language=en&pcode=tsdde410&plugin=1, 2014. május 28. 5. táblázat Munkanélküliség A munkanélküliség alakulása a népesség százalékában, 2003 2013 Ország 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Bulgária 13,7 12,1 10,1 9,0 6,9 5,6 6,8 10,3 11,3 12,3 12,9 Ciprus 4,1 4,6 5,3 4,6 3,9 3,7 5,4 6,3 7,9 11,9 16,0 Cseh Köztársaság 7,8 8,3 7,9 7,1 5,3 4,4 6,7 7,3 6,7 7,0 7,0 Észtország 10,1 9,7 7,9 5,9 4,6 5,5 13,8 16,9 12,5 10,2 n.a. Lengyelország 19,8 19,1 17,9 13,9 9,6 7,1 8,1 9,7 9,7 10,1 10,3 Lettország 11,6 11,7 10 7,0 6,1 7,7 17,5 19,5 16,2 15,0 11,9 Litvánia 12,6 11,6 8,5 5,8 4,3 5,8 13,8 17,8 15,4 13,4 11,8 Magyarország 5,8 6,1 7,2 7,5 7,4 7,8 10,0 11,2 10,9 10,9 10,2 Málta 7,7 7,2 6,9 6,9 6,5 6,0 6,9 6,9 6,5 6,4 6,5 Románia 6,8 8,0 7,2 7,3 6,4 5,8 6,9 7,3 7,4 7,0 7,3 Szlovákia 6,7 6,3 6,5 6,0 4,9 4,4 5,9 7,3 8,2 8,9 10,2 Szlovénia 17,7 18,4 16,4 13,5 11,2 9,6 12,1 14,5 13,7 14,0 14,2 Forrás: Unemployment Rate, by Sex. European Commission Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1& language=en&pcode=tsdec450&plugin=1, 2014. május 28. 2014. nyár 195
Marján Attila 6. táblázat Folyó fizetési mérleg A folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP százalékában, 2003 2014 Ország 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Bulgária -5,3-6,4-11,6-17,6-25,2-23,1-8,9-1,5 0,1-1,3 Ciprus -2,3-5,0-5,9-7,0-11,8-15,6-10,7-9,8-3,3-6,8 Cseh Köztársaság -6,0-5,0-1,0-2,0-4,3-2,1-2,4-3,9-2,7-2,4 Észtország -11,3-11,3-10,0-15,3-15,9-9,2 2,7 2,8 1,8-1,8 Lengyelország -2,5-5,3-2,4-3,8-6,2-6,6-3,9-5,1-5,0-3,7 Lettország -5,8-9,0-8,8-15,8-15,7-9,2 6,1 2,1-1,5-1,7 Litvánia -6,7-7,6-7,1-10,6-14,4-12,9 3,7 0,1-3,7-0,2 Magyarország -8,0-8,6-7,5-7,4-7,3-7,3-0,2 0,2 0,4 1,0 Málta -3,0-5,8-8,5-9,5-6,2-4,8-8,9-6,0-0,5 1,6 Románia -5,9-8,3-8,6-10,4-13,5-11,5-4,2-4,4-4,5-4,4 Szlovákia -0,8-2,6-1,7-1,8-4,2-5,4-0,5-0,1 0,4 3,3 Szlovénia -5,9-7,8-8,5-7,8-5,3-6,2-2,6-3,7-3,8 2,2 Forrás: Current Account Balance in % of GDP Annual Data. European Commission Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table. do?tab=table&init=1&language=en&pcode=tipsbp20&plugin=1, 2014. május 28. 7. táblázat GDP, vásárlóerő-paritáson A vásárlóerő-paritáson mért, egy főre eső GDP, 2003 2012 (100=EU28) Ország 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Bulgária 34 35 37 38 40 44 44 44 47 47 Ciprus 89 91 93 93 94 100 100 97 94 92 Cseh Köztársaság 77 78 79 80 83 81 83 81 81 81 Észtország 55 58 62 66 70 69 64 64 69 71 Lengyelország 49 51 51 52 55 56 61 63 65 67 Lettország 44 47 50 53 57 59 54 55 60 64 Litvánia 50 52 55 58 62 64 58 62 68 72 Magyarország 63 63 63 63 62 64 65 66 67 67 Málta 82 80 80 79 78 81 84 87 86 86 Románia 31 34 35 38 42 47 47 48 48 50 Szlovákia 84 87 87 88 89 91 86 84 84 84 Szlovénia 56 57 60 63 68 73 73 74 75 76 Forrás: GDP per Capita in PPS. European Commission Eurostat, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1& language=en&pcode=tec00114&plugin=1, 2014. május 28. 196 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság Forrás: az Eurostat adatai. 1. ábra Nettó EU-támogatási szint, euróban V4 2014. nyár 197
Marján Attila Forrás: az Eurostat adatai. 2. ábra Nettó EU-támogatási szint, a GDP arányában V4 198 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság Forrás: az Eurostat adatai. 3. ábra Foglalkoztatottság (százalék) 2014. nyár 199
Marján Attila Forrás: az Eurostat adatai. 4. ábra Államháztartási egyenleg 200 Külügyi Szemle
A magyar EU-tagság Forrás: az Eurostat adatai. 5. ábra Államadósság (a GDP százalékában) 2014. nyár 201
Marján Attila Jegyzetek 1 Az Európai Bizottság Költségvetési főigazgatósának statisztikái. Elérhető: Financial Programming and Budget. European Commission, http://ec.europa.eu/budget/mycountry/hu/index_en.cfm, 2014. február 7. 2 Forrás: KSH: Külkereskedelmi termékforgalom, 2013. január november. Statisztikai Tükör, Vol. 8. No. 8. (2014.) 3 Uo. 4 Forrás: a KSH 2012-es adatai. 5 Forrás: Member States Competitiveness Performance and Implementation of EU Industrial Policy. Industrial Performance Scoreboard 2013. Commission Staff Working Document. SWD (2013) 346 Final, 20 September 2013. Archive of European Integration, http://aei.pitt.edu/45453/, 2013. október 31. 6 Doing Business 2014. Washington DC: International Bank for Reconstruction and Development The World Bank, 2013. 7 Forrás: Doing Business 2014. 8 A csatlakozáskor a nettó magyar fizetés az EU-átlag 24 százaléka volt, 2013-ban 25 százaléka. 9 32, illetve 32,5 százalék. 10 A három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlaga. 11 Az uniós támogatást az ún. Balance of Payment (BoP) Assistance-ból kapta Magyarország. Ez az eszköz a fizetésimérleg-problémákkal küzdő nem euróövezeti tagállamok számára nyújt támogatást, középtávú hitelek formájában, általában összekötve azt az IMF és más nemzetközi pénzügyi szervezetek által nyújtott pénzügyi segítséggel. A válság hatására, Magyarországot követően, Lettország (2008 novemberében) és Románia (2009 márciusában) is részesült BoP-támogatásból. 12 A korábbi n+2 szabállyal ellentétben. 13 EU12 és V4-es összehasonlító adatokat tartalmaznak a mellékletben szereplő táblázatok. További felhasznált irodalom Five Years of an Enlarged EU Economic Achievements and Challenges. European Commission, http:// ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication14091_en.pdf, 2008. február 20. Five Years of an Enlarged EU Economic Achievements and Challenges. {SEC(2009) 177}. European Commission, http://ec.europa.eu/enlargement/archives/2012/5years/documents/impact/ commission_communication_5_years_enlarged_en.pdf, 2009. február 20. Kryštof Kruliš: Enlargement Ten Years on: New Europe s Contribution to Single Market. Association for International Affairs Research Paper, No. 1. (2014). Marján Attila (szerk.): Magyarország első évtizede az Európai Unióban, 2004 2014. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2014. Milan Nič Paweł Świeboda (szerk.): Central Europe Fit for the Future: 10 Years after EU Accession. CEPI, http://www.cepolicy.org/publications/central-europe-fit-future-10-years-after-euaccession, 2014. január 21. Ódor Bálint Sinka László: Magyar Európa-politika: kihívások és eredmények. Európai Tükör, Vol. 19. No. 1. (2014). 3 15. o. Timo Baas Herbert Brücker: EU Eastern Enlargement: The Benefits from Integration and Free Labour Movement. CESifo DICE Report, No. 1. (2011). 44 51. o. 202 Külügyi Szemle