VAJDASÁGI KUTATÓÁLLOMÁS Magyarságkutató Tudományos Társaság Naučno društvo za hungarološka istraživanja The Scientific Association for Hungarology Researches 24000 Szabadka - Subotica, Branislava Nušića 2/1, Szerbia Srbija E-mail: irengm@tippnet.co.yu www.mtt.org.yu MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MAGYAR TUDOMÁNYOSSÁG KÜLFÖLDÖN ELNÖKI BIZOTTSÁG részére Tárgy: tartalmi beszámoló a MTA Titkárságának 2006. évi támogatásáról Kutatási téma: Vajdasági munkaerőmozgás - felnőttképzés A kutatás központi kérdése a vajdasági magyarok hazai munkaerőpiacon történő elhelyezkedése, régióbeli mozgása volt. Megvizsgáltuk, hogy mely felsőoktatási intézmények diplomásai a leginkább versenyképesek a munkaerőpiacon. Milyen elhelyezkedési lehetőséget biztosítanak az egyetemi szakok, mely közös szakirányokat érdemes nyitni? A kutatás során, komparatív módon vizsgáltuk meg a kilépő fiatalok elhelyezkedéskor tapasztalt nehézségeiket. Vannak-e különbségek a többségi és kisebbségi munkakeresők esélyei között? Melyek a presztízs és hátrányos szakmák? Mennyire szükséges a több nyelv ismerete munkavállaláskor? Kutatási fázisok: 1. A kutatás első fázisában: a szakirodalom feldolgozása, a rendelkezésre álló kutatási adatbázisok másodelemzése révén elemezzük a szerbiai/vajdasági munkaerőpiac jellegzetességeit, majd a karrier-típusokat fogalmazunk meg (munkatársak: Szlávity Ágnes, Kovács Krisztina). 2. Kérdőívezés, mélyinterjúzás módszerével feltártuk a tipikus munkaerőigényeket és annak mozgását a régióban.(szlávity Ágnes, Diósi Viola, Dencs Tünde, Halápi Dóra, Mihályi Katalin) 3. Külön témafeldolgozásként szerepelt a szegénységfeloldó programok alkalmazása Szerbiában (tanulmányíró: Molnár Verona) 4. Az iskolai életút és a fiatalok esélye a munkaerőpiacon (tanulmányíró: Gábrity Molnár Irén) 5. Összefoglaló tanulmány közlése konferencián (Szabadka, 2007. 12. 22. ), majd önálló kötetben, amelynek kézirata előkészítés alatt van.
Eredmény: Kutatásunk eredményeképpen átfogó képet kaphatunk a Vajdaságban kialakult jellegzetes munkavállalási stratégiákról. Megtapasztaltuk a fiatal diplomások előnyeit és hátrányait a szakma, a képességek szerzése és a munkaerő-piacbeli helyezkedés során. A jellegzetes régióbeli elemzésben kitértünk a migrációs hajlamra, a szegénységcsökkentő programokra és a továbbtanulási hajlandóságra is. Konklúziók (kivonatosan): A presztízsszakmák: A menedzser, banki/pénzügyes munkák, marketing-, informatikai munkák, programozó, vállalkozó, közgazdász, képzett könyvelő, ügyvéd, egyetemi tanár, logisztikus, építészmérnök, szakorvos. Keresett szakmák és húzóágazatok a régióban: közgazdászmenedzser, informatikus, logisztikai szakember, építészmérnök, pénzügyi szakértő, marketingszakember, reklámszakértő, szakorvos, fogorvos, szimultán fordító, turisztikai szakember (vendéglátóipar), vállalkozók, építész, szobafestő, kőműves, textilmunkás. Nem igényelt szakmák a régióban: A pedagógus (főleg óvónő és tanító, nem pedig tanár), fémmegmunkáló munkás, fodrász, vegyész, gépkocsivezető, kertész bölcsészszakok (kivéve a pszichológust és az angol nyelvészt), kereskedő-eladó. A megoldások, amelyek lehetővé teszik az új munkahelyek megnyitását: - Hazai tőkebefektetés és a kisvállalkozások aktivizálása - Családi vállalkozások serkentése - Szolgáltatások minőségének növelése - Vállalkozási hajlam erősítése kezdőknél hitelekkel, adókedvezmény - Hiteles biztonságos információk az üzletlehetőségekről, kapcsolatokról - Multinacionális befektetések támogatása - EU csatlakozás. Negatív munkaerő-piaci tendenciák: A gyenge állami szektort, a tömeges elbocsátásokat, a rizikós vállalkozások indítását, a bizonytalan hátteret/környezetet, a rövid-távú és kapkodó vállalkozásokat, a kényszervállalkozást munkanélküliség miatt, a magánszektor bizonytalanságát, rugalmatlanságát, a versenyképesség hiányát a munkaerőpiacon, átképezési korlátokat, az illegális vállalkozást és a feketézést. Kéziratok a mellékletben: 1.) Szlávity Ágnes: Vajdaság munkaerőpiaca 2.) Gábrity Molnár Irén: Migrációs Vajdaság 3.) Molnár Verona: Szegénységcsökkentés a régióban 4.) Gábrity Molnár Irén: Oktatással a tudásalapú társadalomba 5.) Gábrity Molnár Irén (konferencia előadás, Szabadka 2006. 12. 22.): Régiónk emberi erőforrása - oktatás A MTA Titkárságának szeretnénk megköszönni, hogy támogatásával lehetővé tette a vajdasági kutatóállomás tevékenységét és tudományos kutatásait. Szabadka, 2007. 03. 31. Beszámolót készítette: Gábrity Molnár Irén, elnök 2
Kutatási téma: Vajdasági munkaerőmozgás - felnőttképzés Vajdaság munkaerőpiaca Szlávity Ágnes A szerbiai-vajdasági magyarság nem csak számosságában, identitástudatában és emberi, közösségi jogaiban veszített sokat az elmúlt nehéz évtizedek során, sokkalta súlyosabb számára az a veszteség, amelyet viszonylagos gazdasági és intellektuális erőnléte, társadalmi szerepe tekintetében szenvedett el. Félő, hogy ez a súlyveszítés, a migrációval, asszimilációval együtt, a közeljövőben tovább folytatódik. A vajdasági magyarok egy része, főleg azok, akik nem magyar érdekeltségű önkormányzatban 1 élnek, nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel, erőforrásokkal és hatalmi kapcsolatokkal, amelyekkel e folyamatokat érdemben befolyásolni tudnák és azok méltányos részesévé válhatnának. 1. Munkaerőpiac A munkaerőpiac meglétének feltétele, hogy az emberek saját akaratukból választhassanak maguknak foglalkozást, és a gazdaság munkaerőpiac szereplői (a munkaadók és a munkavállalók) szabadon egyeznek meg a munkavégzés feltételeiben, amelyek a munka elvégzésére, a munkaidőre, munkabérre és az elvárt teljesítményre vonatkoznak. Mint minden más piac, a munkaerőpiac is a kereslet és a kínálat találkozási helyét jelöli, ahol a kereslet oldalán a munkavállalók jelentkeznek, míg a kínálat oldalán a munkaadók. A munkaadók szerepében magán-, állami-, társadalmi-, szövetkezeti- és vegyes tulajdonban levő vállalatok és szervezetek jelentkezhetnek, és ez lesz az alapvető meghatározója a létrejött munkaviszony jellegének is. Ideális esetben egyensúly áll fenn a munkaerőpiacon, a munkaerő iránti kereslet és annak kínálata kiegyenlítődik egymással. A gyakorlatban ez az egyensúly mégis felbomlik, mivel nem minden esetben egyezik meg minden téren a munkaadók által támasztott feltételek (pl. a munkások szakképzettségét illetően) a munkát kereső egyének képzettségével. 1.1. A munkaerőpiacot szabályozó törvények A modern munkajogra a háromoldalúság elve (tripartizmus) jellemző, amely azt jelenti, hogy a munkaadók és munkavállalókon kívül az állam is fontos szerephez jut, mivel az ő feladata ellenőrizni, hogy a munkások megfelelő munkakörülmények között dolgozzanak. Jugoszláviában a II. világháború után önigazgatású szocializmus jelleggel rendelkező munkaügyi viszonyok jöttek létre, melyeket az önigazgatás, a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi tulajdon jellemzett. Az 1990-es, háborús évek következményeként a munkások jogai nagymértékben csökkentek. Az igen elterjedt társadalmi 1 A vajdasági magyar önkormányzatok, ahol vagy a polgármester magyar, vagy a képviselőházban jelentős számú magyar ül: Szabadka, Zenta, Kanizsa, Topolya, Kishegyes, Óbecse, Ada és Csóka. Lásd a Kisebbségi létjelenségek című tanulmánykötetet a Magyarságkutató Tudományos Társaság kiadásában, 7. kötet, Szabadka, 2003. 3
munkaviszonyt felváltották a feketepiac törvényei, és a polgárok jelentős része ily módon kényszerült boldogulni. A háborús időszakot követően Szerbia magánosítását szorgalmazó törvénycsomagokkal együtt 2001. december 12-én meghozták a munkajogi törvényt, majd 2003. április 1-én a nyugdíjakat és a szociális ellátást szabályozó törvényt. Ezekkel összhangban az ország munkaerő-politikájára a liberalizmus lett jellemző, mivel egyre kevesebb a státus jellegű jog, és egyre nagyobb szerephez jutnak az egyéni munkaszerződésekben megfogalmazott jogok. Vajdaság munkásainak helyzete Szerbia munkajogi törvényével van szabályozva, amely a Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönyének 70/2001 és 73/2003 számában jelent meg. Ennek viszont számos hiányossága van, amelyek közül a legszembetűnőbbek a következők: nem szabályozza az állami szektorban dolgozók helyzetét nem biztosítja teljes mértékben a tripartizmus elvét nem tartalmazza a szociális dialógus lehetőségét relativizálja az eddigi abszolút jogokat (pl. a nők munkavállalásával kapcsolatban felmerülő abszolút jogokat) 2003. július 10-én meghozták az új foglalkoztatási és munkanélküliségre vonatkozó biztosítási törvényt. Ez a jogszabály sem mondható tökéletesnek, mivel bizonyos hiányosságokkal rendelkezik: az új jogszabály sem tartalmazza a szociális dialógus lehetőségét valójában a munkaadókat kedvezményezi a munkavállalókkal szemben Újdonságnak számít a közmunka fogalmának meghatározása, mivel az új törvény értelmében közmunka nem csak az utakon és a töltéseken végzett munkát öleli fel, hanem a mozgássérülteken való segítést, valamint a műemlékvédelemben és a környezetvédelemben kifejtett tevékenységet is magába foglalja. 1.2. A munkaerőpiac szereplői A munkaerőpiac fő szereplőit a munkaadók és a munkavállalók képezik, valamint az állam, amely a köztük felállított viszonyt ellenőrzi. A gazdaságban, a társadalomban uralkodó helyzet miatt, valamint a jogi szabályozás jellegéből kifolyólag nem is létezett valós munkaerőpiac, mivel annak szereplői csak részlegesen végzik el a rájuk háruló feladatokat. A munkaerőpiac szereplői közé alapvetően olyan intézmények és szervezetek tartoznak, mint a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Hivatal (Nacionalna služba za zapošljavanje), állami és magántulajdonban levő munkaközvetítő irodák, Foglalkoztatási Tanács (Savet za zapošljavanje), munkavállalók érdekvédelmi szervezetei és szakszervezetei, valamint a Köztársasági Munkaerőpiaci Intézet (Republički zavod za tržište rada). A továbbiakban a munkaerőpiac résztvevőinek részletes bemutatása következik. 1.2.1. Nemzeti Foglalkoztatásügyi Hivatal (Nacionalna služba za zapošljavanje) A Belgrádban székelő intézmény fő feladata közé tartozik az adminisztratív teendők mellett a foglalkoztatottak biztosítása, közvetítés a foglalkoztatás során, a külföldi munkavállalás segítése és a külföldi munkavállalók szerbiai munkavállalásának engedélyezése, továbbképzések szervezése, ellenőrzés és az önkéntes biztosítás kivitelezése. 4
1.2.2. Munkaközvetítő irodák A munkaközvetítő irodák legtöbb esetben adminisztratív teendőket végeznek. A nehéz gazdasági helyzet miatt a munkaadók nem tudnak sem hosszú-, sem középtávú terveket készíteni. Megfelelő tervezés hiányában a munkaközvetítők nem tudják felmérni a jövőbeli potenciális munkaerő-szükségleteket, és így sem a munkavállalók, sem az iskolarendszer nem tud alkalmazkodni a jövőbeli elvárásokhoz. Szerbia törvényei lehetővé teszik a fizikai vagy jogi személyek által alapított munkaközvetítő irodák működését is. Ezek a következő feladatokat láthatják el: az érdeklődők értesítése a munkalehetőségekről, közvetítés a munkavállalók és a munkaadók között, szakmai orientáció és tanácsadás, továbbképzések szervezése, a foglalkoztatási politika programjának megvalósítása külföldi munkaközvetítés. A munkaközvetítő irodáknak szorosan együttműködnek a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Hivatallal. 1.2.3. Foglalkoztatási Tanácsok (Savet za zapošljavanje) Az erről szóló törvénnyel összhangban Foglalkoztatási Tanácsok (Savet za zapošljavanje) jöhetnek létre köztársasági, tartományi és helyi szinten is. A köztársasági Foglalkoztatási Tanács feladata a foglalkoztatással kapcsolatos programok felülvizsgálata, közmunkák és továbbképzések szervezése valamint ajánlások kidolgozása a köztársasági kormány felé. A tartományi és helyi Tanácsok hasonló funkciót látnak el az adott régióban. A Foglakoztatási Tanácsok munkájában részt vehetnek a munkanélküliek érdekeit képviselő szervezetek is, de szavazati jog nélkül. 1.2.4. Munkavállalók érdekvédelmi szervezetei és szakszervezetei A munkavállalók érdekvédelmi szervezetei és szakszervezetei hazánkban nem elég szervezettek, képzettek és erősek a valódi érdekérvényesítéshez. A reprezentatív szintet csak három szakszervezet érte el: az Önálló, Független valamint az ASNS Szakszervezet. Ezen szervezetek főleg a társadalmi szektor nagyvállalataiban dolgozó munkavállalókat tömörítik. Az újonnan alapított kis- és közepes magánvállalkozásokban érdekképviseleti szervek nem működnek. 1.2.5. Köztársasági Munkaerőpiaci Intézet (Republički zavod za tržište rada) A Köztársasági Munkaerőpiaci Intézet új, a következő újfajta módszereket alkalmazza a munkások álláskeresésének segítésében: - tanácsot adnak az állás-interjúra való felkészüléssel és a szakmai önéletrajz összeállításával kapcsolatban - tájékoztatják az érdeklődőket a továbbképzési és átképzési lehetőségekről - állásbörzéket szerveznek, ahol a munkát keresők és a munkaadók közvetlen kapcsolatba kerülhetnek - régóta munkanélküliek külön klubokat szerveznek, ahol a jelöltek alaposabban fel tudnak készülni az álláskeresésére, közvetlen kapcsolatokat építhetnek ki és fejleszthetik motivációjukat és önbizalmukat - továbbképzési lehetőséget is nyújtanak az érdeklődőknek. A továbbképzési programok két nagy csoportját különböztethetjük meg: a készségfejlesztő tréningeket és a szakmai képzéseket. A készségfejlesztő tréningek lehetőséget adnak az érdeklődőknek, hogy fejlesszék a mai kor alapkövetelményének számító számítógép-használatot és idegennyelv-ismeretüket. Az említett intézet azon munkanélküliek számára, akik saját 5
vállalkozás indításán gondolkodnak, külön tanfolyamot szervez, valamint a vállalkozói alapismeretek átadása mellett vállalkozói központokat is kialakít. Itt az érdeklődők később is tanácsot kaphatnak vállalkozásuk sikeres működtetéséhez. A szakmai képzések két nagy területet ölelnek fel: az önálló munkára felkészítő gyakornoki és volontőr programokat valamint a szakmai továbbképzéseket. Az önálló munkára felkészítő képzés célja, hogy az egyének a munkaadó segítségével felkészülhessenek az önálló szakmai munkára, és ezt a program lejárta után a gyakornoki vizsga letételével bizonyítsák. Az érdeklődők a munkaadók által összeállított és az intézet által jóváhagyott ismereteket mentorok segítségével sajátítják el, a fizetésüket pedig az intézet biztosítja. A 2003-as évben a gyakornoki képzésben több mint 4200, míg a volontőr programban több mint 700 munkanélküli vehetett részt. A szakmai továbbképzéseket az intézet munkatársai az szerint csoportosítják, hogy egy adott munkaadó konkrét szükségleteit figyelembe vevő képzésről van-e szó, vagy pedig általános, a munkaerő-piaci helyzetet figyelembe vevő programról. A 2003-as évben a munkaadók speciális elvárásai alapján 3785 egyén bővítheti tudását, míg az egyéb továbbképzési programok 11 295 munkanélkülit érintenek. 1.3. Szerbia és Vajdaság foglalkoztatottsága és a munkanélküliség aránya 2 1.3.1. Szerbia foglalkoztatottsági mutatói A munkanélküliség mutatóinál csak azok az egyének vannak felölelve, akik a foglalkoztatás-ügyi szervezeteknél vannak regisztrálva. Munkaviszonyban lévőknek tekintik azokat a személyeket, akik: - munkaviszonyban vannak vállalatoknál, szervezeteknél - azok a személyek, akik magánvállalkozóknál vannak foglalkoztatva, illetve azok az egyének is, akik önállóan végeznek professzionális tevékenységet. 1.3.1.1. A foglalkoztatottak szektorok szerinti megoszlása 2004. év adatai alapján a foglalkoztatottak szektorok szerinti megoszlása alapján legnagyobb részük, vagyis 56,1 %-ukat a magánszféra, 24% az állami szektor, 15,2% a társadalmi szektor foglalkoztatja, míg a fennmaradt 4,7%-a a foglalkoztatottaknak egyéb szektorban tevékenykedik. Szerbiában 2001-ben gazdasági reformokat végeztek, amelyek a piacgazdálkodásra bevezetését szorgalmazták. Ennek érdekében magánosítási törvénycsomag hoztak. Ezek az adatok alapján levonható a következtetés, hogy az országban bekövetkezett változások után az aktív lakosság azon része, amely társadalmi vállalatokban dolgozott és a tömeges elbocsátások végett munka nélkül maradt, kénytelen volt más módon boldogulni. Nagy számban alakultak magánvállalatok, egy-két dolgozóval. Ezek az egyéni vállalkozások egyre fejlődtek és tevékenységük is bővült, így manapság már az aktív lakosság jelentős része dolgozik a magánszektorban. 1.3.1.2. A foglalkoztatottak aránya iskolai végzettség szerint 2 1995-ben a statisztikai adatokat új módszer alapján tartják nyilván, ezért azokat az adatokat, amelyek a munkaerő-piacot térképezik fel, ettől az időszaktól állnak a rendelkezésünkre mint reális adatok. 6
2004-es adatok alapján az összes foglalkoztatottak száma 3 118 179 személy, és ezen személyek legnagyobb része középiskolás végzettséggel van foglalkoztatva, amely pontosabban 1 720 162 személyt tesz ki, vagyis az össz foglalkoztatottak több mint 55%-át. Ezt követik az általános iskolát végzett egyének, akik 504 166-an vannak, vagyis 16%-a az össz foglalkoztatottaknak. A nem elvégzett általános iskolával 279 447 személy rendelkezik, míg iskoláztatás nélkül 58 543 személy dolgozik. Többséggel vannak az egyetemet végzettek (319 037) a főiskolai végzettségűekkel szemben (207 988), míg az utolsó helyen, legkisebb számban foglalnak helyet a postgraduális képzést és a doktorátust elvégzettek (28 884). 1.3.1.3. A munkanélküliek aránya iskolai végzettség szerint Ezzel szemben, a munkanélküliek körében is ugyanaz a jelenség figyelhető meg, mint a foglalkoztatottak körében, ami azt jelenti, hogy középiskolai végzettséggel rendelkezők vannak a legnagyobb arányban munka nélkül, az össz munkanélkülieknek ez 66,9%-át teszi ki, őket követik az általános iskolai képzettséggel rendelkező egyének, akik 18,6%-ot, majd a főiskolát (5,4%) és egyetemet (5,2%) végzettek, míg az általános iskolát nem elvégzett (3,2%) és iskoláztatással nem rendelkező egyének (0,8%) alkotják a munkanélküliek legkisebb arányát. 1.3.2. Vajdaság foglalkoztatottsági mutatói 1.3.2.1. A foglalkoztatottak aránya Vajdaságban A 2000. évi adatok szerint Vajdaságban az aktív lakosok összesen 858 172-en voltak, míg a nem aktív lakosok 761 052-en, tehát a nem aktív lakosság az össz lakosság 47%- át teszi ki. Ez az arány volt jellemző Jugoszlávia ugyanezen részére 1995-ben is. A nem aktív lakosság több mint fele ugyan rendelkezik valamilyen jellegű bevétellel, amelyet legnagyobb részt a nyugdíjak képeznek (95%). Az eltartott lakosság képezi a nem aktív lakosság 45%-át, és ide tartoznak a háziasszonyok, a diákok és egyetemisták, valamint a munkaképtelenek is. Ezeknek százalékban kifejezett arányuk Vajdaság össz lakosságára nézve sorrendben a következő: háziasszonyok 10%, tanulók 6,8%, munkaképtelenek 2,2%. Legnagyobb arányban a nyugdíjasok vannak, akik 24,6%-át alkotják Vajdaság lakosságának. Ez azt jelenti, hogy Vajdaságban a 15 évnél idősebb lakosság mintegy negyed részét a nyugdíjasok teszik ki. Ezek az adatok reálisan fejezik ki az egész országra jellemző gazdasági és társadalmi helyzetet is. Az aktív lakosság Vajdaság lakosainak 53%-át képezi. Közülük munkaviszonyban a 2000. évi adatok alapján 545 214 személy volt, amely az aktív lakosság 63,5%-át képezi. A munkanélküliek aránya 16,5% az összes aktív lakossághoz viszonyítva, illetve 8,77% Vajdaság összes lakosához viszonyítva. Mellettük jelentős részarányt képeznek még a földművesek 5,1%-kal, valamint a besegítő családtagok 1,7%-kal az összes lakosokhoz viszonyítva. Ha a munkaviszonyban lévő lakosokat figyeljük, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Vajdaságban a 2000. évben minden munkaviszonyban levő személyre három nem foglalkoztatott személy jutott, vagyis az összes lakosok csupán 33%-a volt munkaviszonyban. 7
Ha a rendelkezésre álló két év adatait hasonlítjuk össze, akkor megállapítható, hogy 2000-ben nem következett be jelentős változás az aktív és a nem aktív lakosság összetételében az 1995-ös évhez viszonyítva. 1995-ben a nem aktív lakosság az össz lakosság 43%-át alkotta, míg 2000-ben ez relatív számokban kifejezve 47%-ot tesz ki. Ezen kívül egy másik jelentős változást képezett a bevétellel rendelkező személyek növekedése 2000-ben 1995-höz képest, mégpedig relatív számokban kifejezve az össz lakossághoz viszonyítva 21,9%-ról növekedett meg 26%-ra. Ehhez a növekedéshez legnagyobb részt a nyugdíjasok számának növekedése idézte elő. Mint minden más országra, Szerbiára és annak keretein belül Vajdaságra is jellemző a lakosság elöregedése, amely az átlagéletkor növekedésének a következménye. 1. táblázat: Vajdaság 15 éves kor feletti lakosságának eloszlása tevékenység szerint Megnevezés Lakosok száma 1995 2000 október Összesen 1 646 372 1 619 224 Aktívak - összesen 936 619 858 172 Munkaviszonyban 591 681 545 214 Földművesek 121 133 83 112 Besegítő családtagok 35 673 28 001 Egyéb aktívak 7 682 9 057 Munkanélküliek 142 349 142 015 Időszakosan aktívak 47 101 50 773 Nem aktívak összesen 709 753 761 052 Bevétellel rendelkező személyek 360 231 420 255 Nyugdíjasok 340 945 399 661 Egyéb bevétellel rendelkező személyek 19 287 20 595 Eltartott személyek 349 522 340 796 Háziasszonyok 181 557 176 296 Diákok és egyetemisták 117 574 109 377 Munkaképtelenek 34 761 34 917 Egyéb 15 630 20 206 Forrás: Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 1995. Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 2001. 1.3.2.2. A foglalkoztatottak megoszlása a különböző tulajdonban levő gazdasági szférák szerint Vajdaságban A magánosítás folyamatának serkentésével összhangban a foglalkoztatottak aránya is változott az állami szektor és a magánszektor között. Ez jellemző az egész országra, és egyben a vajdasági régióra is. Vajdaság területén a társadalmi szférában foglalkoztatottak aránya 1995-ben 81% volt az összes foglalkoztatottakhoz viszonyítva, míg ezzel szemben 2000 év végéig lecsökkent 74%-ra. Ez a szignifikáns csökkenés egyrészt a gazdaságban és a társadalomban uralkodó viszonyok következménye is. A társadalmi tulajdonban levő vállalatok a bizonytalan politikai helyzet miatt kedvezőtlen helyzetbe kerültek, és problémákkal találták szemben magukat. Arra kényszerültek, hogy a dolgozók nagy részét elbocsássák, illetve azok egy része saját elhatározásból hagyta ott jövedelmet nem biztosító munkahelyét. Ezek az emberek kénytelenek voltak más módon boldogulni, és jelentőssé vált a szürkekormány. Miután a 2000-es évek 8
folyamán rendeződni látszott a helyzet, nem tértek vissza a régi állásukra, inkább a magántulajdonban levő vállalatoknál kerestek menedéket, egy részük mint dolgozó, másik részük pedig akik rendelkeztek kezdőtőkével, önmaguk alapítottak magánvállalkozásokat. Ezt a tényt igazolja az is, hogy ha a foglalkoztatottak arányát figyeljük 1995-ben az össz foglalkoztatottakra nézve, akkor az 12,6%-ot tesz ki, míg ugyanez az arány 2000-ben már 16,9%. A szövetkezeti és egyéb tulajdonformákban foglalkoztatottak tendenciájában is növekedés észlelhető. Ez az arány 6,4%-ról 9%-ra növekedett. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy munkavállalók igen jelentős része még mindig a társadalmi tulajdonban levő munkaadóknál dolgozik, viszont egyre jelentősebbek a magántulajdonban foglalkoztatottak, hiszen ők alkotják az összes dolgozók egy hatodát. 1.3.2.3. A foglalkoztatottak megoszlása nem szerint Vajdaságban Vajdaságban a férfi és a női munkaerő megoszlása a megegyezik más országok tendenciáival. Ugyanúgy, mint nemzetközi viszonylatban, a férfi foglalkoztatottak száma magasabb a női munkavállalók számától. Ugyanakkor Vajdaság régióban jelentősen meg növekedett a női munkaerő aránya. 2000-ben meghaladta az össz foglalkoztatottak 42%-át. 2. számú táblázat: A foglalkoztatottak nem szerinti eloszlása a különböző tulajdonban levő gazdasági szférák között Vajdaságban Foglalkoztatottak Foglalkoztatottak Tulajdonforma 1995 márciusában 2000 októberében Számuk % Számuk % Összesen 591 681 100 545 214 100 férfiak 353 404 59,7 315 886 57,9 nők 238 277 40,3 229 328 42,1 Társadalmi tulajdon 479 696 100 403 996 100 férfiak 286 795 59,8 238 411 59,1 nők 192 902 40,2 165 585 40,9 Magántulajdon 74 324 100 92 114 100 férfiak 40 174 54,1 47 021 51,1 nők 34 150 45,9 45 093 48,9 Szövetkezeti és egyéb tul. 37 661 100 49 104 100 férfiak 26 435 70,2 30 454 62,0 nők 11 225 29,8 18 650 38,0 Forrás: Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 1995. Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 2001. 1.3.2.4. A foglalkoztatottak megoszlása kor szerint Vajdaságban Vajdaság foglalkoztatottsági helyzetének részletes ismertetéséhez meg kell vizsgálni az aktív lakosok életkor szerinti megoszlását is. Ezen adatok az 1991-es népszámlálás népességi adatai alapján állnak a rendelkezésünkre. A kor szerinti megoszlása az aktív keresőknek igen kedvező, mivel túlsúlyban vannak a 30-39 év közötti lakosok, abszolút számokban kifejezve az összes Vajdasági aktív kereső lakosság 32%-t teszik ki. Őket követi a 40-49 év közötti munkaerő 25,2%-al. Jelentős még a 15-29 éves korcsoport, 19,7%-al. Kedvezőtlen viszont az a tény, hogy a 60 évtől idősebb korosztály is képviselteti magát a keresők körében, mégpedig 7,5%-al. Ez meghaladja az 55-59 éves korosztály 5,9%-t. Ezen kívül az 50-54 évesek képviseltetik magukat az aktív keresők 9
körében 9,4%-kal. Általánosan az a következtetés vonható le, hogy Vajdaság relatív kedvező munkaerő szerkezettel rendelkezik, mivel a munkavállalók legnagyobb részét az erejük teljében levő, de már megfelelő tapasztalatokkal rendelkező 30 és 39 év közötti korosztály képezi. 3. táblázat: Az aktív keresők megoszlása korcsoportonként és nemenként (1991-es népszámlálás adatai alapján) Korcsoport Százalék Összesen Férfiak Nők 15 29 év között 19,7 19,0 20,8 30 39 év között 32,0 29,6 35,9 40 49 év között 25,2 24,4 26,6 50 54 év között 9,4 10,9 7,4 55 59 év között 5,9 7,4 3,4 60 és idősebb 7,5 8,5 5,9 Forrás: Duna - Körös Maros- Tisza Regionális Együttműködés: Euroregion számokban 2002. 1.3.2.5. A foglalkoztatottak ágazatonkénti eloszlása Vajdaságban 4. táblázat: A foglalkoztatottak ágazatonkénti eloszlása Vajdaságban 2000 októberében Ágazat 1990 2000 október Összesen 604 412 545 214 Gazdaságon kívüli tevékenységek -össz. 101 578 98 469 Gazdasági tevékenységek - összesen 502 834 446 745 Ipar 241 172 195 986 Mezőgazdaság és halászat 63 941 47 690 Erdészet 2 123 3 796 Vízgazdálkodás 2 441 6 517 Építészet 39 653 23 439 Közlekedés 38 677 40 358 Kereskedelem 58 566 74 108 Vendéglátóipar 11 382 13 350 Kisipar 14 927 18 815 Kommunális szolgáltatások 7 867 7 474 Pénzügyi és egyéb szolgáltatások 22 375 15 215 Oktatás és kultúra 37 959 40 323 Egészségügy és szociális ellátás 37 472 34 970 Állami hivatalok 25 859 23 177 Forrás: Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 2001. Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 1991. Az elmúlt egy évtized alatt Vajdaság foglalkoztatottainak száma csökkent. Jelentős csökkenés tapasztalható az építészet, az ipar és a mezőgazdaság területén. Jelentősen nőtt azonban a kereskedelemben, a kisiparban és a vízgazdálkodásban dolgozók száma. Vajdaság foglalkoztatottainak gazdasági ágazatok szerinti eloszlása csökkenő jelentőségi sorrendben a 2000-es évben a következő: ipar, kereskedelem, 10
mezőgazdaság, oktatás és kultúra, közlekedés és egészségügy stb. Az adatok az ország egészére jellemző gazdasági helyzetet tükrözik. 1.3.2.6. A foglalkoztatottak szakképzettségi eloszlása Vajdaságban Minden régió gazdasági fejlődésének alapját a megfelelő szaktudással rendelkező munkaerő képezi. Vajdaság foglalkoztatottainak szakképzettségével kapcsolatban sajnos csak az 1993-as év adatai állnak rendelkezésünkre, melyek a következőképpen alakultak: 5. táblázat: A Vajdaságban foglalkoztatottak szakképzettség szerint 1993. dec. 31-én Szakképzettségi szint Foglalkoztatottak száma Foglalkoztatottak %-a Összesen 507 957 100 Felsőfokú 48 237 9,5 - Tudományok doktorai 1 478 0,3 - Magiszterek 1 311 0,3 - Egyéb 45 448 8,9 Főiskolai 35 575 7,0 Középfokú 132 342 26,0 Alapfokú 31 386 6,2 Magasan szakképzettek 34 266 6,7 Szakképzettek 132 022 26,0 Félig szakképzett 40 414 8,0 Képzettség nélküliek 53 715 10,6 Forrás: Községek Szerbiában 1999. Vajdaság munkavállalóinak szakképzettség szerinti eloszlása az adott időszakban igen kedvező volt, hiszen a főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkező munkaerő aránya 1993-ban elérte a 16%-ot. Jelentős volt a középfokú végzettséggel rendelkezők száma is, hiszen ők alkották a munkavállalók 26%-át. A munkavállalók csaknem fele tehát középfokú vagy annál magasabb képzettséggel rendelkezett a vizsgált időszakban. 1.3.2.7. A munkanélküliek eloszlása Vajdaságban Egy adott régió munkanélküliségi adatai a térség gazdasági, társadalmi és szociális helyzetét tükrözik. E munka a következő adatok ismertetését tartalmazza: munkanélküliségi alapadatok a munkanélküliek száma 1000 lakosra vetítve Vajdaság községeiben a munkanélküliek eloszlása a munkanélküliség időtartama alapján a munkanélküliek eloszlása iskolai végzettségük alapján a munkanélküliség okai 6. számú táblázat: Munkanélküliségi alapadatok (évi átlagos érték) Kategóriák Munkanélküliek száma Munkanélküliségi ráta Jugoszlávia Vajdaság 1990 2000* 1990 2000 1 386 000 805 800 127 962 231 434 31,4% 26,5% 14,7% 26,6% 11
Munkát kereső nők - száma - aránya az összes munkanélküli között Először munkát keresők - száma - aránya az összes munkanélküli között * A Koszovóra vonatkozó adatok nélkül Forrás: Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 1991. Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 2001. Községek Szerbiában 2000. 735 000 53,0% 558 000 40,3% 459 786 57,0% 499 489 61,9% 77 484 60,5% 54 309 42,4% 127 191 55,0% 135 638 58,6% Mivel a 2000-es év adatai nem tartalmazzák Koszovó munkanélküliségi adatait, így a Jugoszláviára vonatkozó pontos tendenciák megállapítása nem lehetséges, de biztonsággal állíthatjuk, hogy az országban a 90-es évek alatt nőtt a munkanélküliség, a munkát kereső nők és az először munkát keresők aránya is. A 2000-es év adatai arra mutatnak rá, hogy országunkban a munkanélküliség jelentős gondot jelent. A munkanélküliség problémája hasonló mértékben sújtja a nőket és a férfiakat is. Az először munkát keresők alkotják a munkanélküliek többségét. Az elmúlt 10 év alatt Vajdaságban majdnem megduplázódott a munkanélküliség. A munkát kereső nők aránya csökkent, míg az először munkát keresők aránya nőtt. Egy régió kistérségei között jelentős különbségek alakulhatnak ki a munkanélküliség tekintetében. 1.3.2.8. A munkanélküliség Vajdaság községeiben 7. táblázat: A munkanélküliek száma 1000 lakosra Vajdaság községeiben 2000. december 31 Körzetek / községek Munkanélk. Munkanélk. Körzetek / községek 1000 lakosra 1000 lakosra Észak-bácskai körzet átlag 106 Dél-bánáti körzet átlag 120 Topolya 94 Alibunar Alibunár 74 Kishegyes 125 Bela Crkva - Fehértemplom 114 Szabadka 108 Versec 103 Nyugat-bácskai körzet átlag 119 Kovačica Antalfalva 122 Apatin 127 Kovin Kevevára 97 Kula - Kúla 123 Opovo Ópáva 140 Odžaci Hódság 135 Pančevo Pancsova 139 Zombor 108 Plandište - Zichyfalva 145 Dél-bácskai körzet átlag 121 Észak-bánáti körzet átlag 109 Bač Bács 161 Ada 102 Bačka Palanka Palánka 141 Kanizsa 106 Bački Petrovac Petrőc 130 Kikinda Nagykikinda 114 Beočin Belcsény 119 Törökkanizsa 101 Becse 105 Zenta 119 Vrbas Verbász 158 Csóka 83 Žabalj Zsablya 186 Szerémségi körzet átlag 114 Újvidék város 108 Inđija 144 Srbobran Szenttamás 171 Irig Ürög 132 Sremski Karlovci Karlóca nincs adat Pećinci 108 Temerin 101 Ruma 109 Titel 115 Sremska Mitrovica 112 Közép-bánáti körzet átlag 118 Stara Pazova 100 12
Žitište Begaszentgyörgy 108 Šid 105 Zrenjanin Nagybecskerek 119 Nova Crnja Magyarcsernye 165 Novi Bečej Törökbecse 106 Sečanj - Szécsány 106 Forrás: Községek Szerbiában 2001. Vajdaság községeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Vajdaság kistérségeit a munkanélküliség különbözőképpen sújtja. A statisztikai körzeteken belül a községek munkanélküliségi adataiban is nagy eltérés tapasztalható. A legmagasabb a munkanélküliség a dél-bánáti körzetben. Érdekes azonban, hogy ebben a térségben található Alibunar, a legkevesebb munkanélküliséggel rendelkező község. Vajdaság legalacsonyabb munkanélküliséggel rendelkező körzete Észak-Bácska. A munkanélküliség legsúlyosabban Žabalj község területét érinti, hiszen ott 1000 lakosból 186-nak nincs munkája. A kistérségek közötti jelentős különbségek az ipari központok közelségével, a közelmúltban sok munkást foglalkoztató mezőgazdasági birtokok jelenlegi hanyatlásával, és a térség gazdaság-földrajzi helyzetével magyarázható. 1.3.2.9. A munkanélküliség eloszlása Vajdaságban időtartam szerint 8. táblázat: A munkanélküliek eloszlása a munkanélküliség időtartama alapján Kategóriák Munkanélküliek összesen 0-6 hónap 6-9 hónap 9-12 hónap 1-3 év 3-5 év 5-8 év 8 év felett Jugoszlávia Vajdaság 1995 2000* 1995 2000 634 580 480 520 142 349 142 015 100% 100% 100% 100% 61 047 37 452 8 834 11 113 9,6% 7,8% 6,2% 7,8% 22 516 7 378 2 960 686 3,5% 1,5% 2,1% 0,5% 88 018 43 354 23 378 13 753 13,9% 9,0% 16,4% 9,7% 212 787 149 109 38 344 39 059 33,5% 31,0% 26,9% 27,5% 104 292 81 352 29 302 22 291 16,5% 16,9% 20,6% 15,7% 81 915 71 195 17 109 26 783 12,9% 14,8% 12,0% 18,9% 64 004 90 679 22 423 28 330 10,1% 18,9% 15,8% 19,9% * A Koszovóra vonatkozó adatok nélkül Forrás: Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 1995. Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 2001. A Jugoszlávia munkanélküliségi helyzetét bemutató 1995-ös és 2000-es adatok alapján megállapítható, hogy a munkanélküliségi probléma súlyosbodott, hiszen megnőtt azon munkanélkülieknek aránya, akik már több mint három éve várnak munkalehetőségre. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a munkanélküliségi helyzet Vajdaságban is az országos szinthez hasonlóan alakult. A 2000-es évben a munkanélküliek döntő többségét a tartósan munkanélküliek alkották, ugyanis a munkára várók 92,2 % -a hat 13
hónapnál hosszabb ideje várt munkalehetőségre. A vajdasági munkanélküliség súlyosságát jól illusztrálja az a tény is, hogy a munkát keresők csaknem egy ötöde már több mint 8 éve nem dolgozott. 1.3.2.10. A munkanélküliség eloszlása Vajdaságban szakképzettség szerint 9. táblázat: A munkanélküliek eloszlása iskolai végzettségük alapján százalékban Iskolai végzettség Jugoszlávia Vajdaság 1995 2000* 1995 2000 Munkanélküliek összesen 100 100 100 100 Képesítés nélkül 0,69 0,73 0,81 - Az általános iskola elvégzett 1-3 osztálya 1,2 0,42 0,87 1,00 4-7 osztálya 3,84 2,71 5,02 2,71 Általános iskolai végzettség 25,04 18,38 27,91 20,21 Középiskolai végzettség 62,56 71,30 59,08 70,07 Főiskolai végzettség 3,88 3,18, 3,71 3,21 Egyetemi végzettség 2,79 3,28 2,60 2,80 * A Koszovóra vonatkozó adatok nélkül Forrás: Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 1995. Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 2001. Jugoszlávia adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a XX. század utolsó öt évében a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező polgárok is mind nagyobb részben váltak munkanélkülivé. A 2000-es év adatai alapján megállapítható, hogy a vajdasági munkanélküliek hasonló iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint az ország más területén élő sorstársaik. A munkanélküliség legtömegesebben a középiskolai végzettséggel rendelkező munkavállalókat érintette, hiszen ők alkották a munkanélküliek mintegy 70 %-át. 1.3.2.11. A munkanélküliség okai Vajdaságban 10. táblázat: A munkanélküliség okai Kategóriák Jugoszlávia Vajdaság 1995 2000* 1995 2000 Munkanélküliek összesen 634 580 480 520 142 349 142 015 Először munkát keresők 413 365 315 500 80 290 74 409 Előzőleg munkaviszonyban lévők 221 215 165 020 62 059 67 606 A vállalat megszűnése 50 780 45 704 14 245 20 159 Technológiai felesleg 44 263 45 859 8 498 22 400 Határozott időre szóló munkaviszony lejárta 29 710 28 301 11 244 9 525 Szezon jellegű munka 25 339 12 750 11 703 4 197 Önkéntes felmondás 40 924 19 935 8 611 7 392 Egyéb okok 30 199 12 471 7 758 3 934 * A Koszovóra vonatkozó adatok nélkül Forrás: Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 1995. és Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve 2001. 14
Az 1995 és 2000 között munkanélküliség különbözőképpen alakult Jugoszláviában és Vajdaságban. Országos viszonylatban az először munkát keresők száma a munka nélkül maradtak számának kb. kétszerese volt. Vajdaságban a munkanélküliek e két nagy rétegének számaránya hasonlóképpen alakult. A munkavesztés okai az egész országban a gazdasági válságra vezethetők vissza, hiszen az összeomlott piac és a rendkívül nehéz és rendezetlen gazdálkodási feltételek miatt sok vállalat csődbe jutott és megszűnt, ami a dolgozók teljes elbocsátását eredményezte. Sok vállalatban csökkent a termelés így a dolgozók jelentős része technológiai felesleggé vált. A privatizáció következtében elvégzett racionalizáció szintén a munkavállalók részleges elbocsátásához vezetett. Következtetések Vajdaság foglalkoztatottsági adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy régiónkban a helyzet az országos szinthez hasonlóan alakul. Vajdaságban a 15 évnél idősebb lakosság egy harmada van munkaviszonyban. A foglalkoztatottak életkor szerinti eloszlása kedvező, hiszen a munkaerő legnépesebb csoportját a 30 és 39 év közötti, középiskolai végzettséggel rendelkező dolgozók alkotják. A női munkavállalók jelentősen meghatározzák a régió foglalkoztatottságát, hiszen ők alkotják a munkaviszonyban levők csaknem felét. Vajdaság még mindig tradicionális gazdasági szerkezettel rendelkezik, hiszen az ipar foglalkoztatja a munkaerő legszámosabb részét. A lezajlott gazdaságátalakítási folyamatok eredményeként nőtt a magánszektorban dolgozók aránya. A munkanélküliség gondja hasonló arányban sújtja a női és a férfi munkavállalókat, a pályakezdőket és azokat, akik korábban már munkaviszonyban voltak. Vajdaságban a munkát keresők többsége középiskolát vagy magasabb iskolát végzett tartósan munkanélküli egyén. A dolgozók munkavesztésének fő oka a vállalat megszűnése vagy a dolgozók technológia felesleggé válása. Vajdaság kistérségei között a munkanélküliségi helyzet alapján jelentős eltérések tapasztalhatók. Irodalomforrás: [1] Statistički godišnjak Srbije i Crne Gore2005 Zavod za statistiku, Beograd, 2005. [2] Szlávity Ágnes, Vajdaság monográfia, Új Kézfogás Közalapítvány, Szabadka, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2003. 15
Migrációs Vajdaság - a munkaerőpiac befolyásolása - Gábrity Molnár Irén 1. A gazdasági emigráció indítóokai és méretei Hivatalos statisztikai adatok az emigránsok számáról, a külföldre távozás nyomon követéséről csak az 1971-es népszámlálás után jelentek meg 3. Egyes becslések szerint az 1964-es évben mintegy százezer honpolgárunk élt külföldön. 4 Az 1971-es összeíráskor 750 000 emigránst tartottak számon, s ez 1973-ban már elérte a 1,1 milliót 5. Az 1973-as ún. első olajsokk" jelentős változást idéz elő a nyugat-európai országok gazdasági életében. Már a hetvenes évek közepén és végén bekövetkezik a recesszió időszaka, ami munkanélküliséghez vezet azokban a kapitalista országokban, amelyek eddig külföldi munkaerőt alkalmaztak. Ennek következtében az ideiglenesen külföldön dolgozók egy része visszatér hazájába. Az 1981-es népszámlálás adatai szerint 874966-an dolgoztak külföldön. 6 Ez a számadat a külföldön munkát vállalók családtagjait is magába foglalja. 7 A tömeges külföldre távozás a hatvanas években, a legfejlettebb köztársaságokban Szlovéniában és Horvátországban kezdődött, majd a többi köztársaságra is kiterjedt, legkésőbb pedig Kosovo-Metohijában. Egyes adatok szerint 1968 és 1979 között a külföldön tartózkodók legnagyobb hányada Szerbiából távozott, mintegy egyharmada Szlovéniából és egytizede Koszovóból. 8 Ezzel szemben a hetvenes években, a fejlettebb köztársaságokban kisebb volt a visszatérők aránya. Koszovóban a hatvanas évekhez viszonyítva tovább nőtt az emigránsok száma (mintegy tízszeresére). A külföldi munkavállalás dinamikáját illusztrálja az adat, mely szerint Szerbia területét 1970-ben két és félszer többen hagyták el, mint az előző évben. A külföldön tartózkodók száma mérsékelten, de folyamatosan növekszik, kivéve a legfejlettebb részt, Vajdaságot, ahol 1991-ig a külföldi munkavállalók száma 33 957-re csökkent. A kilencvenes években a háború közelsége és a háborús veszélyeztetettség következtében a volt Jugoszláv SZSZK területén a migráció nagymértékben megváltoztatta a lakosság nemzetiségi és szociális összetételét. A lakosság veszélyeztetettsége miatt tömeges és gyors menekültáradat indult meg az országon belül 3 A jugoszláv lakosság statisztikai összeírását majdnem minden tíz évben elvégezték: 1921-ben, 1931- ben, 1948-ban, 1953-ban, 1971-ben, 1981-ben, 1991-ben (ez a legutóbbi már nem teljes). 1971-től kedzve a statisztikai adatok között található a következő kategória:»ideiglenesen külföldön munkát vállaló jugoszláv polgárokszáma". 4 Vinski, 1996 5 Stanovništvo, 1984, 141 6 Jugoszláv Statisztikai Évkönyv 1986: 466. 1981-ben Jugoszlávia lakosainak száma 22 424 711 fő volt. 7 Még a hivatalos adatok hitelessége is vitatható, ugyanis az 1971-ben külföldön tartózkodók 31 százalékát már nem regisztrálták az 1981-es összeíráskor. Ők nem jöttek haza, nem jelentkeztek be jugoszláv állampolgárként sem. Egy részük elhunyt, mások új állampolgárságot vettek fel, de vannak "eltűntek" is. 8 Forrás: Stanovništvo i domaćinstva SR Srbije prema popisu 1981, Statistički institut SR Srbije, Centar za demografska istraživanja, Belgrád, 1984. 16
és külföldre is. Az egész népeket és etnikai csoportokat sújtó tragédiák miatt számtalan család kényszerült elhagyni szülőföldjét, egyesek örökre. A jugoszláv lakosság legújabb migrációjának alakulásáról még nincsenek teljes képet nyújtó, feldolgozott adatok. Az azonban tény, hogy az életkorra, nemre és iskolai végzettségre való tekintet nélkül a kivándorlás mellett döntöttek mindazok, akiknek nem volt más esélyük a túlélésre. A huszadik század végén a bombázások előzményei és következményei (elszegényedés, mozgósítás, bizonytalanság) betetézték a tömeges emigrációt. Mérsékelt becslések szerint az utóbbi tíz évben kb. 50 000 magyar vándorolt ki Vajdaságból, de van, aki ennél többre becsüli a külföldön tartózkodók számát. A délszláv területeken élő magyar lakosok három évtizede tartó emigrációjának motívumai sokfélék, és az egyes időszakokban részben változtak. A belső vándorlásokhoz képest a tartomány területét elhagyó, többnyire külföldre irányuló külső migráció súlyosabb veszteségeket okozott az itteni magyarságnak, mint az asszimiláció. Kocsis Károly számításai 9 szerint 1948-1991 között 69.193 fő volt a magyar migrációs veszteség, melyből 25.228 az 1980-as évekre esett. A nyugati munkavállalás lehetőségével és a jugoszláv gazdasági válság kibontakozásával összefüggésben, az akkor még csak ideiglenes jellegűnek, csupán munkavállalási célúnak gondolt első nagy kiáramlás 1965-1970 között történt: 16.627 magyar, a tartományból származó "vendégmunkások" 27,5 %-a vállalt munkát nyugaton 10. Legtöbb magyar a szabadkai (2.677), újvidéki (1.419), topolyai (950), zombori (909) és adai (906) opštinákból, legnagyobb arányban a Bánsági és bácskai nyelvszigetekről keltek útra. A Kis- Jugoszlávia ellenes ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt általános embargót (1992.05.30.) követő rohamos gazdasági katasztrófa, elszegényedés, fokozatosan elmérgesedő interetnikus kapcsolatok miatt ugyancsak magyarok ezrei hagyták el szülőföldjüket (egyesek 30 ezer, mások 50 ezerre becsülik az emigráltak számát, attól függően, hogy az első kivándorlót, vagy a családtagjaikat is beleszámítjuk, akik fokozatosan követték őket). 2. Migrációs okok A hatvanas évek Jugoszláviájának mint a keleti tömbhöz nem tartozó szocialista országnak földrajzi-politikai nyitottsága. Szinte képtelenségként hat, hogy a kilencvenes években éppen az ország bezártsága, gettóvá válása okozza a lakosság emigrálását, mert vannak, akik nem szeretnének Európától leszakadni. Fontos tényező a külföldre távozók esetében a szegénység, tehát a létfenntartási gondok és a munkanélküliség, amely a magyar lakosságot erőteljesen sújtotta. Ma, az anyaországban történt sikeres rendszerváltása, ugyanakkor a reformok elmaradása Jugoszláviában egyirányúvá teszi e törekvéseket. A magyar szakemberek külföldre távozását az agyelszívást serkentette a szakemberek tudásának, tehetségének kihasználatlansága, a tudományos kutatás kedvezőtlen helyzete, az elégtelen befektetések újításokba, találmányokba, az anyagi 9 Lásd Kocsis Károly: kézirat a Határon Túli Magyarok Hivatalának támogatásával készült 2002-ben, amely része Az önálló vajdasági magyar felsőoktatás intézmény megvalósíthatósági tanulmány kéziratának, amelyet a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) koordinált a Határon Túli Oktatás Programirodával (Budapest). 10 Bukurov, B. 1977 Etnička struktura radnika koji su na privremenom radu u inostranstvu, Zbornik radova Geografskog instituta Jovan Cvijić 29. pp.135-156. 17
megbecsülés hiánya stb. Ugyanakkor az egyesült Európa új, kreatív törekvéseknek adott mind nagyobb teret, ahol tehetséges szakembereink versenybe állhatnak. A leszűkült szociális-kulturális kisebbségi élet- és fejlődési tér lehetetlenné tette a megfelelő hagyományőrző életmód megtartását, megnyirbálta az anyanyelvű oktatást (óvodától az egyetemig). A politikai emigránsok a kilencvenes évek elején jelentek meg, általában arra hivatkoznak, hogy nem akarnak eleget tenni a katonai behívónak, alapvető polgári jogaikat érzik veszélyeztetve kisebbségi nemzethez tartozásuk miatt. A magyarok többsége nem érezte szükségét, hogy részt vegyen a délszláv viszály bármely formájában. Az egész társadalom súlyos változásokon ment keresztül, a hatalom-és gazdasági rendszerváltás lelassult, a be nem járódott többpártrendszer politikai versengéshez, leszámolásokhoz vezetett, ahol a másképp gondolkodást nemigen tudják elviselni. Végül nem feledkezhetünk meg a pszichológiai tényezőkről sem, a háborútól, a mozgósításoktól való félelemről, továbbá a gazdasági zárlat okozta nyomasztó helyzetről, amelynek következtében Szerbia gazdasága sokáig nem fog talpra állni. Mindez a kilátástalanság, a tehetetlenség érzését váltja ki az emberek többségében. A Szerbiából távozó magyar emigránsok kezdetben, kevés kivételtől eltekintve, európai országot választottak: Németországba, Ausztriába, Svédországba és Franciaországba vándoroltak ki, s kisebb számban indultak Európán kívüli országba, például Kanadába. Érdemes megemlíteni, hogy legújabban, amikor az európai országokat elárasztották a menekültek és vendégmunkások, emigránsaink nemigen válogatnak, oda mennek, ahol befogadják őket: Kanadába, Új-Zélandra vagy éppen Ausztráliába. A Szerbiát elhagyó többi emigráns, kevés kivételtől eltekintve, főleg az európai országokat választotta. A korábbi évtizedekben 92%-uk Németországba, Ausztriába és Franciaországba vándorolt ki, s mindössze 7,2%-uk Európán kívüli országba. Nem mondható el ugyanaz a montenegróiakról és a macedónokról: ők mindig szívesen mentek ki rokonaikhoz és ismerőseikhez Ausztráliába és Amerikába. Ami az európai befogadó országokat illeti, első helyen Németország áll (a hazájukat elhagyók közül Szerbiából 49,3%, Boszniából és Hercegovinából 70%, Horvátországból 70,1%, Szlovéniából 62,2% százalék ide távozott) 11. A második helyet hagyományosan Ausztria foglalja el, majd Franciaország, Svédország és Svájc következik; a távolabbi földrészek országai közül Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vezet. A kilencvenes évek második felében a szerbiai áttelepülők oda irányulnak, ahol befogadják őket: Kanadába, 12 Új-Zélandra vagy épp Dél-Amerikába. 11 Scara, Ljubica: Ekonomska emigracija stanovništva kao negativan fenomen društvenog i privrednog razvoja Srbije, Sociologija folyóirat (XIV) 1/1972. Belgrád, 14. oldal 12 Dragan Vlaković Torontóból küldött riportjában olvasható (Konkurs za budućnost, a Danas napilap 2000. 06. 3 4, 977 978 számában), hogy a kanadai Imigrációs Iroda közleménye szerint az utóbbi tíz évben 2 millió idegen érkezett az országba. Az Ontario és Toronto provinciába 300 000 szerb települt (10%-uk menekült státusban). A becskereki születésű Angela Mihaljčić várja őket, szervezi meg első napjaikat. Szerinte szerbiaiak 90%-a egyetemet végzett fiatal; egyedül települ át, vagy kisgyermekes családdal. Legtöbbnek a kötelező orvosi vizsgálat után letétbe kell helyezni 5000 dollárt, amit meg is tesznek. Ezek szerint Kanada állam már 1 millió dollárnyi összeghez jutott depozitként (banki letét). A 18
3. A kivándoroltakkal kapcsolatos jellemző adatok és tulajdonságok A migrációs hullám kezdetén (a hatvanas és hetvenes években) a kivándorlók adott jellemzők függvényében életkor, nem, iskolai végzettség maguk döntötték el, hogy külföldön vállalnak-e munkát, tehát az ország kínálta az általában szakképzetlen vagy szakképzett munkaerőtöbbletet. Ma viszont az, hogy valaki kivándorol-e, a befogadó ország igényétől függ. Ma meghatározott szakképesítéssel rendelkező fiatal szakembereket keresnek, tehát tartós munkavállalásra éppen a tehetséges fiataloknak van esélyük. Azok, akik nem felelnek meg e követelményeknek, menekült státust kérnek, s várják a megfelelő pillanatot, hogy visszatérhessenek hazájukba. 1. táblázat: A Vajdaságból kivándorolt népesség nemzetiségi megoszlása és szerkezetük az elvándorlás helye szerint 2002-ben Összesen Montenegróba Szerbiába Közép- Vajda- Koszo- Boszniába Horváto.- Makedó- Szlové összesen Szerbiába ságba vóba ba niába niába Összesen 30 783 329 29 479 4 836 24 632 11 843 100 25 7 Szerbek 15 258 150 14 536 2 928 11 602 6 527 37 4 4 Montenegróiak 568 52 503 70 433-12 - 1 - Albánok 33 1 30 6 24 - - - - - Bolgárok 9-9 2 7 - - - - - Magyarok 3 004 13 2 974 56 2 918-15 2 - - Makedónok 163 2 153 30 123 - - - 8 - Muzulmánok 76 2 66 17 48 1 7 - - 1 Romák 538 1 535 62 473-1 - 1 - Románok 255-254 26 228-1 - - - Ruszinok 164 1 161 12 149-2 - - - Szlovákok 285 2 278 22 256-3 1 1 - Törökök 2-2 - 2 - - - - - Horvátok 683 8 643 32 611-7 24 1 - Egyéb 254 1 247 15 232-6 - - - Meghatározatlan 7 356 70 7 049 1 252 5794 4 209 21 5 2 Forrás: Szerbia és Montenegró Statisztikai Évkönyve 2004. A 2002-es népszámlálás adatai szerint Vajdaságból csaknem 31 ezren települtek ki. Az áttelepülők többsége, kb. 80%-a, azonban a tartomány más településeibe költözött át. A lakóhelyet változtatók többsége szerb nemzetiségű volt. A magyar áttelepülők szinte teljes egészében a tartományon belül találtak új otthonra. Jugoszlávia volt tagköztársaságai közül legtöbben Bosznia-Hercegovinába költöztek át. A vajdasági magyarság migrációs hajlandósága közismert. A Vajdaságot elhagyók nemzeti összetétele az etnikumok különböző migrációs hajlandóságáról is árulkodik: 2. táblázat: A Vajdaságból kivándorolt népesség nemzetiségi eloszlása 1999-ben Nemzetiségek 1999 Összesen 11 662 Szerbek 6 702 Montenegróiak 320 Jugoszlávok 1 075 Horvátok 484 riport szerint a jugoszlávok türelmesek, habár lelki válságok mennek át, várnak és nem hajlandók a hazatérésről beszélni. 19
Albánok 33 Bolgárok 6 Vlahok - Magyarok 1 542 Macedónok 56 Muzulmánok 27 Romák 125 Románok 107 Ruszinok 99 Szlovákok 242 Törökök - Egyebek 844 Forrás: Jugoszláv Statisztikai Évkönyv 2001. 1999-ben a vajdasági kivándorlók nagy része szerb nemzetiségű volt. Őket követték a magyarok és a magukat jugoszlávnak vallók. A demográfiai torzulás megfigyelhető a lakosság vitalitásának, a termékenység fokának csökkenésében, továbbá hogy kevesebb a házasságkötés és több a válás. A külföldön tartózkodók gyermekei a rokonok, vagy idősebb emberek felügyelete alatt nőnek fel, ennek következtében növekszik a fiatalkorú bűnözés. Különösen kedvezőtlen jelenség az, hogy az ideiglenesen külföldön munkát vállalók szakképzettsége jobb, mint az itthon foglalkoztatottaké. Napjainkban ez a kép még rosszabb, mert a befogadó országokban nincs többé igény a szakképzetlen munkaerőre. A munkaerő-elvándorlás okozta közvetlen károk egyike az anyagi veszteség, amely a társadalmat érte azoknak a szakembereknek a távozásával, akik a képzésére sok pénzt fordított, hiszen a kész szakemberek tudásukat más országokban kamatoztatják: ezek az országok beruházás nélkül jutnak képzett szakemberekhez. Ugyanakkor az emberi és anyagi veszteséget elszenvedő országban lassul a gazdasági fejlődés üteme és minősége. Így az ország, ahonnan nagy számban emigrálnak, nagyban függ a külföldi tőkebefektetéstől, amelyet az elvesztett szakmunkaerő pótlására fordítanak. A termelékenység csökkenésével kisebb lesz a munkaerő-versengés is, mivel az eltávozott jó munkaerő helyét az alacsonyabb képzettségű munkanélküliek foglalják el. A hirtelen életmód-változtatás például a kivándorlás esetében hatással van az emberek egyéni és családi életére is. Amikor megöregszenek, kifáradnak, viszonylag alacsony nyugdíjjal térnek vissza. Természetesen vannak sikeres, fiatal, vállalkozó szellemű emberek, akik nem kívánnak aktív éveik alatt mindvégig külföldön dolgozni; szeretnének visszatérni, és tőkéjüket ingatlanba vagy új vállalkozásba fektetni. Ez a tőke jól jönne, de a kilencvenes években senki sem mer befektetni a háború által veszélyeztetett területeken, hanem külföldön marad mindaddig, amíg itthon nem rendeződik a helyzet. A nem hivatalos adatok szerint állampolgáraink pénztőkét fektettek be Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Cipruson és Magyarországon, mert s ez a szerző szubjektív megítélése így biztonságban látják felhalmozott tőkéjüket. 20