A cikk első részét itt olvashatja el. 1. kép Nem tudhatjuk pontosan, hogy mikor köszönt ránk a tavasz. Lehet, hogy már február végén, de az is lehetséges, hogy csak egy hónappal később. A korán induló hosszú tavasz több lehetőséget tartogat a méhésznek és a méheknek, ezért reménykedhetünk benne, de előidézni nem tudjuk. Ezért talán megengedhetjük magunknak, hogy onnan folytassam a gondolatot, ahol januárban abbahagytam. Ha a lépeket szétválogattuk, akkor természetesen egymástól elkülönítve raktározzuk a továbbiakban. Az eszközök, anyagok tárolására használhatunk Euro-raklapot, de kaptárfiókok és lépek tárolására mi vízálló rétegelt lemezből készítettünk speciális raklapokat, amelyeknek kialakítása az aljdeszkával azonos (1. kép). Így zártan, stabilan és egyszerűen tudjuk tárolni a lépeket. A raktározott lépeket tartalmazó raklapokat mindig megcímkézzük, hogy a tárolás, mozgatás során idővel el ne tévesszük, hogy mit is tartalmaznak az egységek (2. kép). 1. oldal (összes: 6)
2. kép A címke nem más, mint színes írólap, amire nyomtatjuk, vagy írjuk a tárolt anyag vagy eszköz elnevezését. A lapokat a tartósság érdekében lamináljuk. A logisztika kérdését azért érdemes részletesen tárgyalnunk, mert a méhész teljesítményét az határozza meg, hogy termelési idényben mennyi méhcsaládot képes megfelelő színvonalon ellátni. Igen ám, de az értékteremtő szakmunka mellett nagy mennyiségű anyagmozgatási, szállítási és raktározási munkát is el kell végeznünk. Raktárból teherautóra, onnan a kaptárakba, majd vissza kaptárakból autóra, majd raktárba, pörgetőhelyiségbe, oda-vissza márciustól októberig. A szükséges, de értéket nem teremtő tevékenységet kellene minimálisra leszorítani, ha pedig nem tudjuk tovább faragni az elvégzendő munkák sorát, akkor könnyítsük meg hatékonyabb munkavégzéssel és gépesítéssel. Hogyan foghatunk hozzá? Gondolkodjunk stratégiában! Érdemes lenne végiggondolnunk, hogy hosszú távon milyen méhészetet szeretnénk birtokolni. A fejlesztésekben hová akarunk eljutni? Mit akarunk elérni? Ha mindezt meg tudjuk fogalmazni, akkor feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mindehhez mekkora eszközállományra lesz szükség? Az eszközöket hogyan tudjuk raktározni? Mivel tudjuk mozgatni, szállítani? A következő nagy kérdés, hogy a szükséges beruházásokat milyen sorrendben fogjuk megvalósítani? A logika egyszerű: melyik befektetés hozza a legrövidebb idő alatt a legnagyobb megtérülést? Amíg intenzíven növeltem a méhállományomat, addig a kaptár, keret, műlép elsőbbséget élvezett a raktárral, gépekkel vagy autókkal szemben. Mikor már nem kellett annyi kaptár, jutott pénz épületre, autóra. Targoncát akkor vettem, amikor még nem volt garázsom és betonozott udvarom. Ha előbb építek garázst és térkövezem az udvart, akkor még most sem futná targoncára A méhészeti eszközök raktározása komplex kérdés. Kezdődhet ott, hogy amit lehet - és lehet mindent -, raklapon kell tárolni. Ahhoz, hogy a raklapokat mozgatni tudjuk, célszerű szilárd, egyenes 2. oldal (összes: 6)
burkolatú, küszöbök nélküli épületekkel és udvarral rendelkeznünk. Ez sok millió forintos költséggel jár. Nem valószínű, hogy bármelyikünk egyik napról a másikra megvalósítja, viszont a további fejlesztéseknél érdemes figyelembe venni, mint ideális célt. A raklapok mozgatásához használhatunk palettaemelőt, emeléshez kezdetben megteszi a hidraulikus kézi magas emelő is, bár komolyabb tömeg magasra emelésére nem alkalmas. Villája rövid, kerekei a raklapok alatt vannak, így a járművek kereke fölé vagy rámpára nem lehet vele rakodni. Jobb, bár drágább megoldás a targonca. Általa nem csak munkaidőt takarítunk meg. 3. kép Önmagunkat is kíméljük és nem utolsósorban az üzemméret határait/korlátait is odébb toljuk. Mindezeket figyelembe véve egy néhány száz családos méhészet számára egy használt targonca vásárlása megtérülő beruházás lehet. Ha a tettek mezejére lépünk, fontoljuk meg, hogy mekkora teherbírásút és villahosszúságút választunk. Az én gépem két tonnát tud emelni, és 1,45 m hosszú villákkal rendelkezik (3. kép). Ez lehetővé teszi bármely emelési művelet biztos végrehajtását. A raktáraink belmagasságától függetlenül mindig úgy tároljuk a lépeket, hogy a raklapokat egymásra téve több soron plafonig érnek a tornyok. Ezzel egyrészt a helyet is jobban kihasználjuk, másrészt pedig csak a számunkra kényelmes magasságig pakoljuk a raklapokat, mert az egymásra rakás miatt nincs sok jelentősége annak, hogy kettő, három vagy éppen négy raklap van egymás tetején. Az itt említett egyenes, betonozott területű, raklapos megoldásnak megvan az az előnye is, hogy sokkal könnyebb tisztán tartani. Eleve nem hordunk annyi piszkot, port, sarat a munkaterületre, mert nincs honnan, a másik pedig, hogy az összefüggő terek akár magasnyomású mosóval öblítve könnyen, gyorsan takaríthatók. Ezt megkönnyítendő, nálam a pörgető-helyiségben és az udvaron is kialakítottunk egy-egy rácsos összefolyót. A műhelymunkákat úgy ütemezzük, hogy március elseje után már csak az utolsó simítások maradjanak. Hogy miért érdemes ilyen szigorúan szétválogatni a feladatokat? Azért, hogy a méhészeti idény legjelentősebb értékteremtő időszakában ne kelljen semmilyen, máskor is elvégezhető, vagy másodrangú dologgal foglalkoznunk, mivel az szükségképpen az értékteremtéstől veszi el az időt. Ez alól kivétel az, amikor annyira kicsi a méhészet, hogy az értékteremtés szempontja nem számít. 3. oldal (összes: 6)
Napoleon Hill azt tanítja, hogy a nem tervezés a kudarc tervezése Egy amerikai városban történt a következő eset: a házak falára valaki céltáblákat festett és minden céltábla közepén puskalövés nyoma látszott. A rendőrség azt gyanította, hogy egy mesterlövészt kell keresniük. A kutatás nem vezetett eredményre, míg végül már az FBI is bekapcsolódott a nyomozásba. Aztán persze megtalálták az elkövetőt és kihallgatták. A legnagyobb kérdés az volt, hogy hol tanult meg ilyen pontosan lőni. Erre a fickó csak ennyit mondott: először lőttem, aztán rajzoltam fel a céltáblát Most kicsit gondolkozzon el mindenki. Nem viselkedtünk már mi is így? Ha nem, akkor biztosan ismerünk másokat, akik igen. Nekilátunk valaminek, nem tudjuk, hogy mi sül ki belőle, de bármi is legyen az, majd utólag megmagyarázzuk, hogy éppen így akartuk csinálni. Napoleon Hill azt tanítja, hogy a nem tervezés a kudarc tervezése. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ez így van, de akkor miért van az, hogy csak nagyon kevés méhész rendelkezik konkrét, írott tervekkel? Egyszerűen hiányzik nálunk az a több száz éves töretlen vállalkozói kultúra, ami a nyugati világban háborítatlanul kialakult. Ők megtanulták, hogy biztosan nem fogsz a céltábla közepébe találni, ha nincs is céltáblád. A termelési célok minél pontosabb meghatározásának van még három fontos előnye: A méhcsalád-kezelési tevékenységet hozzá tudjuk igazítani: ha tudom azt, hogy fias lépre, vagy rázott méhre van szükségem május elején, akkor mérlegelem, hogy a termelő családokat fogom gyengíteni vagy feláldozok teljes családokat. Itt ki kell számolni a teljes munkaidő-ráfordítást, illetve mérlegelni kell a terméskiesést az egyes verziókban. Ki tudjuk következtetni mindazt, amit meg kell tennünk, tehát nem csak az ösztöneinkre vagy az emlékezetünkre támaszkodunk. 4. oldal (összes: 6)
Az elért vagy el nem ért eredmények visszacsatolásként jelzik, hogy jó úton járunk-e. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az intenzív méhcsaládfejlesztés eredménye a méhegyed, mint elsődleges érték. Ennek a tudatosságnak a következménye, hogy újabb és újabb lehetőségek, összefüggések, kombinációk és megoldások tárulnak fel a profi méhész előtt. Nyilván nem mindegy, hogy három vagy kilenc lépet takaró méhcsaládokkal indulunk neki a tavasznak. Elsősorban, mert minél gyengébb a méhállomány, annál nagyobb arányú lesz a téli veszteség. Másodsorban pedig egyáltalán nem mindegy, hogy el kell-e telnie a tavaszból 30-40 napnak ahhoz, hogy a méhcsalád elérje a kilenc léputcás népességet, vagy pedig egyszerűen innen indul. Nem mindegy, hogy van-e a méhcsaládnak elegendő virágpora. A fehérjehiány oka lehet a kevés gyűjtő méh, a rossz méhlegelő, és végső soron a fehérjepótlás hiánya is. Ebből is látszik, hogy egy komplex problémával állunk szemben, ráadásul úgy, hogy minden problémának van egy külső és egy belső vetülete. Passzív megközelítésmód: Rossz az időjárás, a méhcsalád nem képes elegendő virágporért kirepülni. Kevés a virágpor, mert kevés a gyűjtő méhek száma. Kicsi a család, ezért hideg a fészek. Mindezen okok következtében gyengék lesznek a méhek akácvirágzásra. Esetleg összeállíthatunk termelő egységeket a méhcsaládok 40%-ának feláldozásával. Aktív megközelítésmód: Kevés a fehérje vagy a nektár a természetben, nem érdekel, hogy milyen okból, ezért segítem méheimet. Proaktív megközelítésmód: Nem érdekel, hogy lesz-e a természetben elegendő virágpor, nem érdekel, hogy lesz-e elég meleg tavaszszal, hogy lesz-e nektárhordás vagy sem. Biztos, ami biztos alapon adok nekik fehérjepótlást, hiszen tavasszal úgysincs fontosabb dolgom, mint méhcsaládjaim fejlesztése, betakarom őket és hetente ellátom őket sziruppal, mert a rááldozott többletköltség aránytalanul kevesebb, mint a lehetséges többlethozam. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a három viselkedésmód közül melyik hová vezet. Nem véletlen, hogy hozzáértő emberek egyhangúan állítják, hogy sikered onnan kezdve datálható, amikortól 100% felelősséget vállalsz az ügyeidért. Ez azt jelenti, hogy ha az eredményed nem 100%, akkor nem az időjárásra, és bármi egyéb körülményre hárítod a felelősséget, hanem megteszel mindent, amit csak megtehetsz. (Folytatjuk) Zimmer Zoltán, Simonfa Szerző: Zimmer Zoltán Közzététel ideje: 2019. 03. 13., szerda, 16:00 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2019/03/13/mehcsaladok-gyors-tavaszi5. oldal (összes: 6)
fejlesztese-2resz 6. oldal (összes: 6)