GYÓGYNÖVÉNY- ÉS DROGISMERET

GYÓGYNÖVÉNY- ÉS DROGISMERET

GYÓGYNÖVÉNY- ÉS DROGISMERET

Tartalom 1. Gyógynövény- és drogismeret... 1 1. Bevezetés... 1 2. I. Rész. Általános ismeretek... 1 2.1. 1. A gyógynövények használatának története... 2 2.2. 2. A magyar gyógynövényismeret története.... 4 2.3. 3. A gyógynövény fogalma.... 5 2.4. 4. A drog fogalma és nevezéktana... 5 2.4.1. Ellenőrző kérdések... 7 2.5. 5. Okozhatnak-e rákot a gyógynövények?... 9 2.6. 6. Hatóanyagok... 10 2.7. 7. A hatóanyagok szerepe a növényvilágban.... 13 2.8. 8. A hatóanyag produkcióra ható tényezők... 13 2.9. 9. A gyógynövények gyűjtése és tartósítása... 15 2.10. 10. A házi szerek elkészítésének műveletei... 16 2.10.1. Ellenőrző kérdések... 17 3. II. Rész. A gyógynövények részletes ismertetése... 19 3.1. 1. A zsurlótól a közönséges párlófűig... 19 3.1.1. Ellenőrző kérdések... 25 3.2. 2. A vadrózsától a közönséges kutyabengéig... 26 3.2.1. Ellenőrző kérdések... 32 3.3. 3. A zamatos turbolyától az orvosi zilizig... 32 3.3.1. Ellenőrző kérdések... 38 3.4. 4. A papsajt mályvától a bosikafűig... 39 3.4.1. Ellenőrző kérdések... 46 3.5. 5. Az izsóptól a vérehulló fecskefűig... 46 3.5.1. Ellenőrző kérdések... 53 3.6. 6. A pipacstól a gilisztaűző varádicsig... 53 3.6.1. Ellenőrző kérdések... 61 3.7. 7. A fekete ürömtől a tyúkhúrig... 61 3.7.1. Ellenőrző kérdések... 67 3.8. 8. A tavaszi kankalintól az orvosi kálmosig... 67 3.8.1. Ellenőrző kérdések... 74 3.9. 9. A próbavizsga kérdései... 74 4. III. Mellékletek... 75 4.1. Irodalomjegyzék... 75 4.2. A gyógynövények magyar-latin neveinek tárgymutatója... 76 4.3. A gyógynövények latin-magyar neveinek tárgymutatója... 80 4.4. A záróvizsga kérdései... 84 4.4.1. A. Kérdéssor... 84 4.4.2. B. Kérdéssor... 85 4.5. Ábrajegyzék... 86 iii

1. fejezet - Gyógynövény- és drogismeret Dr. Németh Imre A tananyag a TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0038 számú projekt keretében készült. 1. Bevezetés A gyógynövények, illetve a növények gyógyító tulajdonságainak használata évezredes múltra tekint vissza. Sokáig meghatározó szerepük volt, a módszereik is fejlődtek, és a tapasztalatok is növekedtek, gyűltek. A 20. században a kémia és a gyógyszeripar fejlődése azt a képzetet keltette, hogy a mesterséges anyagokkal minden megoldható. Bebizonyosodott, hogy ez nem igaz, s a gyógyító növényekre továbbra is szükség van. Ezeket a növényeket részben a gyógyszeripar használja, de közülük sok a fontos házi szer is. Ne feledjük el, hogy a betegség, a tünet időben való kezelése is fontos, s ezek a növények ezt lehetővé teszik. Ugyanakkor gyakran olyan hatást biztosítanak, általában mellékhatás nélkül, melyet a modernnek nevezett anyagokkal sem tudnak elérni. A világban való eligazodáshoz ismeretekre van szükség. A gyógynövényekkel is okozhatunk kárt, tehát legalább annyit kell tudni róluk, melyek a veszélytelen, melyek a kockázatos és esetleg mellékhatásokat kiváltó eljárások. Ha tudásunk arra nem is lesz elég, hogy minden számunkra fontos gyógynövényt begyűjtsünk, és a teakeverékeket magunk állítsuk elő, de arra már elég lehet, hogy legalább tudjunk arról, milyen lehetőségeink vannak, mit és hol szerezhetünk be, s mely egyszerű betegségeket mivel kezelhetünk. Aki valamiről nem tud, azt ki sem próbálhatja. A Gyógynövény- és drogismeret tárgy keretében elsősorban a leendő termesztők és felvásárlók kapják meg a szakmájukhoz szükséges alapismereteket, de ezek az ismeretek az élet bármely területén tevékenykedő embereknek segítséget nyújthatnak, s aki ezzel a témával foglalkozik, annak segítségére lesznek. Olyan ismereteket kap, melyekkel eligazodik ebben a témában, tovább képezheti magát, ha érdeklődése megmarad. Más lesz a viszonya a természethez, a növényekhez. Az is nyilvánvaló, hogy a mindennapi életben a legegyszerűbb és veszélytelen eljárások tucatjait alkalmazhatja e tárgyra alapozva. A jegyzetben rövid áttekintést adunk a gyógynövények használatának történetéről, azok gyűjtéséről, feldolgozásáról, a teák elkészítéséről. Beszélünk a hatóanyagképzésre ható tényezőkről, az esetleges mellékhatásokról. A legfontosabb gyűjtendő növényi részek, a drogok nevét latinul is közöljük. A tárgy keretében a legfontosabb rész a növényismeret. Ez viszonylag rövid leírást ad a gyógynövényekről, s csak a legfontosabb elkülönítő bélyegeket sorolja fel. 118 pontban a legfontosabb drogot adó növények kerültek leírásra, de a szám ennél magasabb, hiszen több növény esetében előfordul, hogy egy közeli, rokon faj is ugyanolyan jó drogot ad, ezért azok is ismertetésre kerültek. Ezeken túlmenően felsoroltuk a gyógynövények alkalmazásának lehetőségeit, és a velük kapcsolatos egyéb érdekességeket is. A növények felismerését képek segítik (a képek mindegyike szerző saját felvétele). Minden növény esetében ismertetésre kerül a gyűjtendő drog, annak latin neve, gyűjtési ideje, s az esetleges speciális eljárások, téveszthetőségek. 2. I. Rész. Általános ismeretek 1

2.1. 1. A gyógynövények használatának története Mottó: Semmit sem találunk a legmodernebb gyógyszerek között, amelynek csíráját meg ne lelnénk az elmúlt idők gyógyszereiben (Maximilien E. P. Littré). A Föld népességének kétharmada ma is elsődlegesen gyógynövényeket használ a betegségek kezelésénél. Több tömegesen fogyasztott élvezeti cikknek illetve serkentő anyagnak van mellékhatása. Így a kávé, és a tea is serkentő anyagok, élénkítők, de fluorforrást is jelentenek, a gyömbértea ugyanakkor jó a gyomorrontásra. Angliában kedvelt volt a gyömbérsör. A coca-cola kezdetben fejfájás elleni ital volt. Atalantában az 1880-as években találta fel egy gyógyszerész, aki a kóladióról szóló ismereteket hasznosította előállítása során. A világ különböző részein ugyanarra használták a gyógynövényeket, s annak ellenére van azonosság közöttük, hogy az indián kultúra a 15. századig el volt zárva az európai, egyiptomi, kínai, indiai hatásoktól. Így a komlót és a mentaféléket mindegyik nép gyomornyugtatónak használta, az angyalfű (Angelica) és az édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) egyaránt a légzőszervi betegségek gyógyszere volt, a földiszedret és málnát a hasmenés ellen alkalmazták, a fehér fűzfa pedig a gyulladások és fájdalomcsillapítás gyógyszere volt. Az aszpirin név a Spirea, ma Filipendula latin nevéből származik. A gyógyszer kezdetben a fehér fűzből és a legyezőfűből készült, mely utóbbit egyes könyvek tévesen bakszakállnak neveznek. Mind a két növény több hatóanyagot is tartalmaz. Úgy vélik, a növények gyűjtését a kezdetekben segítették az állatok mérgezései, az egyéni tapasztalatok. A vadmenta, bazsalikom, zsálya levelébe csavart vadhús nem romlott meg. Sok régi névtelen herbalista volt. Ide tartoztak a bölcs asszonyok, akiket eltérő korokban és környezetben a bába, vajákos asszony, boszorkány, javasasszony, varázslónő elnevezésekkel illettek. A házi gyógytanácsadók 90% - a ma is nő! A brit orvosoknak egy javasasszony tanácsolta a pangásos szívelégtelenségre a gyűszűvirág (Digitalis) használatát. Többen úgy vélik, a hivatásos férfi orvosok ellenszenve is közrejátszott a boszorkányüldözésekben, mert képzettebb és eredményesebb vetélytársak voltak, s rontották az orvosok hitelét és csökkentették bevételeiket. Ez napjainkban sincs másképpen, csak a módszerek változnak. Vegyük észre, ha egy felfedezés a hivatalos körökön túlról érkezik, az első reakció az orvostársadalom részéről igen gyakran a merev elutasítás, mely esetenként még a vizsgálatokat is elutasítja. Kína. A legenda szerint i. e. 3400 körül egy mitológiai császár, Sen Nang ismerte fel a gyógyító erejű növényeket. Vizsgálatait saját magán végezte, s végzete is ez lett, mert mérgezésben halt meg. Az első könyv, a Pen Cao Csing (Az ismert gyógynövények) szerzőjének is őt tartják. A könyv több tucat gyógynövény felhasználásával 237 receptet közöl. A Jin dinasztia idejéből (Kr. e. 1500 körül) a régészek több mint százezer un. jóslócsontot hoztak felszínre, melyre fűvészeti adatokat véstek. Már a 7. században ismerték a cukorbetegséget, és a 10. században oltást adtak a himlő ellen. 1590-ben Li Si Csen 52 kötetes könyvet jelentetett meg (a könyvnyomtatást is már Gutenberg előtt 800 évvel találták föl). Címe: A gyógyító növények jegyzéke (Pen Cao Kang Mu). A nagy műben 1094 növényt ismertet és 11. 000 féle felhasználási módot közöl. A kínai orvoslás a betegségek lényegét abban látta és látja ma is, hogy a beteg, az életkörülményei és a körülvevő világ közötti harmónia megbomlott. Központi gondolata, hogy a természetet öt elem építi fel (fa, tűz, föld, fém, víz), s ezek viselkedésével és az energia vagy életerő tana alapján minden változás megmagyarázható. 1949 óta egyeztetik a nyugati és keleti módszereket. Áttörést ezen a területen Nixon látogatása után értek el. Javult az akupunktúra megítélése, mely még a hetvenes években is sarlatánságnak minősült pl. Magyarországon a hivatalos gyógyászat szerint. India. Alapelvei hasonlók, mint a kínai orvoslásnak, az egészséget ugyanúgy az egyén a környezet egyensúlya határozza meg, ugyanúgy öt alapelemet nevez meg (föld, levegő, tűz, víz, éter). Itt is fontos az életerő, s a szemléletmódja is holisztikus, azaz nagy figyelmet fordít a környezeti tényezőkre, a táplálkozásra, munkavégzésre, testedzésre, de mellette az érzelmekre és a lelki-szellemi életre is. I. e. 1200 körül Punarvasu Atreya által alapított első orvosi iskolában Jivaka már hét évig tanult, amikor megkérdezte mesterét, mikor fejeződnek be tanulmányai. Próbatétele az volt, hogy olyan növényeket keressen a környéken, melyeknek semmilyen haszna nincs. Több nap eltelte után azzal tért vissza nagyon letörten, hogy ilyeneket nem talált. Mestere ekkor elbocsátotta, azzal, hogy most már mindent tud, amit egy orvosnak tudnia kell. 2

Az ajurvédikus (ayur = élet, véda = tudás) tudás alapjai a Védákban, a bölcsesség négy kötetében vannak leírva. A Rig Véda a legősibb, 4500 éves, benne szemműtétek, amputációk leírása is szerepel, mellettük 67 gyógynövényt ismertettek, mint pl. Rauwolfia serpentina (kígyógyökér), mely hatásos a magas vérnyomás, idegbaj, epilepszia ellen, és csillapító, nyugtató hatású. A trópusokon él, keserű ízű. A növények ismerete szorosan össze volt kapcsolva az isteni tanításokkal, mert a gyógyítás legfőbb védnöke maga Buddha volt. Az ismeretek átadása az arabok felé a 6. században megtörtént, akik ennek bizonyos elemeit Európába is behozták. India és Pakisztán lakóinak 70 százaléka ma is az ajurvédikus módszereket és az általa ajánlott gyógynövényeket használja. A nagymogulok dinasztiájának uralkodása idején (16-19. század) Indiában is háttérbe szorult az Ayur Véda, a falusi emberek azonban életben tartották, s India kiválása után a brit gyarmatbirodalomból az orvosok újból felé fordultak, s ez a tendencia azóta is tart. Egyiptom. 1874-ben, Luxor melletti Tombs-völgyben egy német egyiptológus a Kr. előtti 1500-ból származó un. Ebers féle 21 m-es papirusztekercset találta meg, rajta orvosi szövegekkel. Több mint 500 féle gyógynövényt sorol fel 876 féle gyógymóddal, s a mai növények harmada már szerepelt ebben az írásban, mely a gyógyászat mintegy ezer évét tekintette át. Az egyiptomiak között kedvelt volt a fokhagyma és vöröshagyma fogyasztása, s a görög történetíró, Hérodotosz csak büdösek néven emlegette a Nílusiakat. Tutenkámen fáraó (Tut-Anch-Amon, i.e. 14. sz.) sírjában hat fokhagymagerezdet találtak. Kr. előtt 500-ban az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, az uralkodók udvari orvosai gyakran közülük kerültek ki, s a tudásra vágyó orvosok is Egyiptomba mentek tanulni. Ezzel jelentősen hatott az egyiptomi orvostudomány az európaira. Európa. Görögországban, Kr. e. az 5. században Empedoklész négy őselemről tanított (föld, levegő, tűz és víz), s ezekhez négy alapvető testnedvet társított (fekete epe, vér, sárga epe, nyák). Hippokratész (Kr. e. 460-370) szerint az egészség ezen testnedvek megfelelő keveredésétől és egyensúlyától függ. Ily módon a betegségek természetes eredetűek, s a betegben a megbomlott egyensúlyt igyekezett helyreállítani, valamint a betegben rejlő gyógyító erőket mozgósítani. A kezelést mindig személyre szabta, s megfigyelte a betegek egyéni válaszreakcióit. Mintegy háromszáz gyógyszert használt, melyek között több gyakori gyógynövény is szerepelt (kamilla, búzavirág, fahéj, rozmaring, fokhagyma, stb.). Theophrasztosz a Kr. e. 3. században már 455 gyógynövény leírását adta meg, s valószínűleg ez volt az első európai herbárium, melyben a gyógyszerek elkészítését és felhasználását is leírta. A hippokratészi kúrákat a római birodalom orvoslása is alkalmazta, de vegyítették a vallással és a mágiával. Ugyanakkor a betegségek megelőzésében eredményeket értek el a víztisztítással és a szennyvíz elvezetésével. Minden idők egyik legátfogóbb herbáriumát alkotta meg a 40-ben született Dioszkoridész. Könyve a De Materia Medica 600 növényt tárgyal, részletes leírásokkal és illusztrációkkal. Galenusz tekintélye még Dioszkoridészét is felülmúlta, de hatása kettős volt. Szorgalmazta, hogy a gyógyszerként használt készítményeket ellenőrizzék, s bonyolult teakeverékeket állított össze. Az kétség kívül hasznos, ha több gyógynövényből főzünk teát (galenusi keverékek), de az akár száz alkotórészt tartalmazó keverékek, mint mindenre jó, méregdrága csodaszerek, bár nagyon népszerűek voltak a hiszékeny betegek körében, a fejlődést és a használatot inkább akadályozták. A Római Birodalom bukása után az orvosi hagyományokat az iszlám tartotta életben, s bár az arabok és a perzsák jelentősen gazdagították a gyógyszerek listáját, de a galenuszi elveken nem léptek túl. A 11. században élt Ibn Sziná, azaz Avicenna enciklopedikus műve, a Canon Medicinae évszázadokon át hatott. Az egyház szerepe jelentős volt ezen a területen a középkorban. A bencések voltak a legkitartóbb herbalisták, lemásolták a régi könyveket, így a régi leírások megmaradtak, s megőrizték a korábbi időkben felhalmozott tudást. Nagy Károly valamennyi kolostorban orvosi kertek létesítését rendelte el. Bencés herbalista volt a bingeni Hildegard apácafőnöknő is (1098-1179). Hildegards Medicinae c. könyve ötvözi az ismereteket. Angliában i.sz. után 950-ben Bald főnemes könyvet írt Alfréd király rendelésére, melyben 500 növényt tárgyal, s benne vannak a kelta-druida eredmények is. A középkori boszorkányüldözések oka lehetett a férfiak szakmai féltékenysége, mert a betegek gyakran csak a népi gyógyászatra, a rítusokra és a mágiára hagyatkozhattak, s a gyógynövényeket ismerő tudós asszonyok eredményességben bizony gyakran túltettek a képzett orvosokon. A gyógy- és mérgező növényekkel való foglalkozást segítette a politikai és hatalmi harc is, mely megoldásként gyakran a mérgekhez nyúlt, s jól megfizette a hivatásos méregkeverőket és orgyilkosokat. Az új eszmék azonban utat törtek a középkori Európában, s egyik fontos képviselőjük volt Aureolius Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim (1493-1541), aki Paracelsusnak nevezte magát, azaz olyan embernek, 3

aki tudásba meghaladta az ókori Celsus orvost. A betegségeket már nem a testnedvek megbomlott egyensúlyára vezette vissza, hanem külső hatásokra. Feltételezte, hogy a növényekben gyógyhatású alkotórészek vannak. 1652. Anglia. Nicholas Culpepper Füvészkönyve történelmi érdekesség, de nem alap. Állítása, hogy minden növény mindenre jó, több mint kétséges. A német Samuel Hahnemann (1755-1843) pedig a homeopátia atyja volt, s a mérgező anyagok tanulmányozása során dolgozta ki elméletét, mely úgy tűnik, napjainkban is egyre terjedő, valóban alternatív, teljesen új szemléletű kezelési forma. Amerika. Az indiánok egészségesek voltak, kevés betegség támadta meg őket, s gyógyszereik gyorsan és hatékonyan gyógyítottak, de a hivatalos orvostudomány sokáig semmit sem tanult ebből. George Washington 1799. évi halálát a hagyományos orvosi kezelés, az érvágás (két liter vér lecsapolása), a hashajtó szerek alkalmazása és a higanyos kezelés együttesen okozhatta. Samuel Thompson a bábáktól és az indián gyógyítóktól tanulva 1800 körül gyógynövényekkel és forró fürdőkkel megmentette a már gyógyíthatatlannak nyilvánított lánya életét. Ezeket a gyógymódokat tovább fejlesztve orvosnak nevezte ki magát, és évtizedekig sikeresen tevékenykedett, emberek millióihoz juttatva el ezt a gyógymódot. Halála után azonban módszere kiment a divatból, de munkáját követői folytatták. Az Eklektikus Orvosi Intézet egyesítette az európai, ázsiai, indián és a rabszolgák herbalizmusát, s virágkorát a 19. sz. végén érte el. Napjainkban: az AIDS ellen például a kínai uborka gyökérkivonatát és az orbáncfű fajokat vizsgálják. 2.2. 2. A magyar gyógynövényismeret története. A középkori kolostorok, apátságok fennmaradt kéziratai azt bizonyítják, hogy a szerzetesek gyűjtötték és termesztették is a gyógynövényeket, fűszernövényeket. A kolostorok mellett a gyümölcsösök és zöldséges kertek mellett gyógynövényes kertek is voltak, s az iratokban a gyógyteák, gyógy likőrök receptjei is szerepeltek. Ez egyébként teljesen logikus dolog volt, hiszen a legtöbb rend egyik alapvető feladatának a gyógyítás számított. A középkori inkvizíciós perek jegyzőkönyvei szerint a gyógyító sámánt (az eredeti magus szót fordították tévesen sámánnak, helyesebb lett volna a táltos kifejezést alkalmazni, mert a magyaroknak nem voltak sámánjai) az akkori orvosok gyakran feljelentették. Az iratokból kiderült, hogy gyógyításaik rendkívül eredményesek voltak, pénzt nem fogadtak el, gyógynövényekből készült főzeteket igen gyakran használtak, könyveik voltak, vagy pálcákra rótták a gyógynövények és orvosságok neveit. A vallomások alapján legtöbbjüket fel is mentették. Egyiket tanítványok kísértek, hogy eltanulják ismereteit, a másikról megemlítették, hogy sokféle gyógyfüvet ismert, s akik kértek tőle, azoknak szívesen is adott belőlük. Az első magyar nyelvű gyógynövénykönyvet 1578-ban adták ki Kolozsvárott, Heltai Gáspár Műhelyében. Címe. Herbárium az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Magyar nyelvre, és ez rendre hozta az Doktorok Könyveiből az Horhi Melius Péter. Az elöljáró beszédben írta. A Bölcs Isten megékesítötte a földet nemcsak sziligy (szelid) és vad oktalan állatokkal, hanem Fáknak, Fűeknek megmondhatatlan sokféle gyönyörűséges voltával, melyekkel az embereknek nemcsak testek tápláltatnék, hanem szemek is tekintettel gyönyörködnék és ha betegségek történnek, Orvossággal testeket gyógyítanák. Pápai Páriz Ferenc 1690-ben kiadott munkája a Pax corporis, azaz az emberi test nyavalyáinak okiról, fészkeiről, s azoknak orvoslásának módgyáról való tracta. Ez a könyv olyan nagy siker volt, hogy száz év alatt több kiadást is megért, s népszerű olvasmány volt. Elöljáró beszéde szerint a falusi embereknek szánta ezt a könyvét, s ezek szerint a falusi emberek olvasni is tudtak, s a könyvet vették is. A következőket írja: nem akartam én itt az ebben tudósoknak értelmeket megfogni, nem is azoknak írom, hanem a házi cselédes gazdáknak, s gazdasszonyoknak, és az igyefogyott szegényeknek, kiknek nincsen mindenkor kezek ügyében értelmes orvos. Pápai Páriz Ferenc a gyógyfüvek alkalmazásának és a fitoterápiának volt a híve és képviselője. Sok növényi gyógymódot ajánlott, de ő is átvett sok mindent, az un. paraszti orvosságokat. E könyvből pedig szükségéhez képest olvashat nyavalyájáról a beteg. E sok különb-különbféle orvosságok közül, ha egyiket nem, megszerezheti a másikat, ha maga házánál nem, feltalálja másénál, ha egytől nem, összeszerezheti többtől. Nem is igazítok mind Patikára, hanem nagy részén házunknál is található szereket igyekeztem a szegényeknek kedvekért előszámlálni. Fontos állomás Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent könyve, az Orvosi fűvész könyv, mint a magyar fűvész könyv praktika része. A Fűvészek és Nemfűvészek számokra készült, és közhasznavehetővé tétetett 4

Debrecenben. Bevezetőjében érdekes szemléletet boncolgat, melyet talán a mai világban is érdemes megszívlelni. Nintsen is semmi egyéb orvoslója a betegség miatt szenvedő testnek, hanem csak az abban lévő életerő, az orvosló Természet. Akiben az egész erejében van, ha valami kevés baja esik, bízza magát csak erre az orvosra, és hogy annak munkáját ne akadályoztassa, mérsékelje magát az ételben, italban. Meggyógyul. Az orvosságok nem orvosolnak, hanem csak az Életerőt serkentik, annak munkáját megkönnyebbítik, segítik, hogy az a betegség okát elháríthassa. Mikor az Életerő egészen el van csüggedve, haszontalan akkor minden orvosság. Tehát a gyógyszerek mellett igen fontos és hatásukat fokozza a jó érzelmi és lelki állapot. 1871-ben megjelent az Első Magyar Gyógyszerkönyv, majd 1895-ben Issekutz Jakabházy Nyíredi: Gyógyszerismeret c. könyve. 1904-ben Kolozsvárott kísérleti gyógynövénytelep létesült, s mivel az illóolaj előállításában a tudományos hátteret Páter Béla (1860-1938) teremtette meg Kolozsváron, gondolom, a két adat összefüggésbe hozható. Zelenyák János plébános és természetgyógyász könyve 1908-ban jelent meg, címe A gyógynövények hatása és használata. Az előszóban írtakra érdemes odafigyelni. Az ideges, könnyűvérű, lázas kor embere gyorsan ható szerek után kapkodott és kapkod, elhanyagolván azt a növényt, mely mosolygóan feléje nyújtja kelyhét és gyógyerejét. A kedves, éltető, hatásos gyógyfüvek az újabb korban a házigyógytárban (ti. falun) húzódtak meg, és lassan-lassan feledésbe is mennének, ha rehabilitálásukat maga az emberi természet nem követelné. Az első világháború okozta törést a gyógynövényismeret terén az ország pár év alatt kiheverte, Gyógynövénykísérleti Állomás, botanikus kert létesült. 1928-ban a Második Nemzetközi Gyógynövénykongresszust Budapesten tartották. A papok és szerzetesek már a legrégebbi időktől kezdve ültették a kolostorkertekbe a gyógynövényeket, s használták is azokat. Napjainkban a gyógyszertárakban is kapható gyógyfüves keverékeket a halimbai gyógyfüves pap, Szalai Miklós állította össze, melyek a Halimbárium feliratot viselik. E jegyzet szerzője maga is tapasztalta családtagjának javulását, miután írtak a halimbai címre, és kaptak is egy teakeveréket, melyet epekő és epegyulladás ellen javasolt annak összeállítója. A teakúra eredményes volt, az epekő nyom nélkül eltűnt. Ennek már több évtizede, hogy az epe okozta panasz megszűnt, a javulás tehát nem ideiglenes, nem átmeneti jellegű volt. 2.3. 3. A gyógynövény fogalma. Minden olyan növény ebbe a kategóriába tartozik, melyeknek valamely részét a bennük lévő hatóanyagok miatt gyógyászati célokra használunk fel. Vannak vadon termett és termesztett növények. Mivel a termesztett növényeknek is számtalan jótékony hatása van, ezért tágabb értelemben minden növény lehet gyógynövény is, így a termesztett szántóföldi növényeink, a zöldségfélék és a gyümölcsök is, de ide sorolhatók a fűszernövények és az élvezeti cikkek is. Vélhetően ezek közül sokan eredetileg inkább gyógynövényfunkciót tölthettek be az ételek tartósítása és a gyomorfertőzések terén, s nyilván jótékony hatásuk és kellemes illatuk, ízük miatt váltak fűszernövényekké. Az élvezeti cikkek is rendelkeznek gyógyhatással, ezért ésszerű, gyógyászati adagban történő fogyasztásuk más elbírálás alá esik. A növények ilyen kategóriákba való sorolása szubjektív, emberi tényező, mely mindig kifejez egy bizonyos viszonyulást, gazdasági érdeket, szándékot, célt, stb. Pl. takarmánynövények, dísznövények, mérgező növények, gyomok, stb., hiszen ugyanaz a növény többféle kategóriába is tartozhat a szerint, éppen melyik tulajdonságára helyezzük a hangsúlyt. De jól megvilágítja a helyzetet az indiai gyógyászat történetében emlegetett régi indiai történet, mely szerint Jivaka tanulmányai akkor értek véget, amikor több napi keresgélés után egyetlen olyan növényt sem talált, melynek ne lett volna valamilyen haszna. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy a választék szélesítése mellett a figyelmet a hatékonyabb és könnyen beszerezhető növényekre irányítsuk. A gyógynövényismeret történetében is voltak szélsőséges nézetek, amikor egyesek azt vallották, hogy minden növény minden betegségre jó, ami feltehetően erős túlzás, de felvetődik az is, hogy gyógynövényként használjuk azokat a növényeket, melyek a legerősebb hatást fejtik ki a legkevesebb (vagy semmilyen) mellékhatással, s amelyekről egyáltalán ismereteink, tapasztalataink vannak. Figyelembe kell azt is venni, hogy amint a gyógyszerek, úgy a gyógynövények sem egyformán hatnak mindenkire, az egyén reakciójától függően ugyanarra a betegségre számos gyógynövényt is a legjobbak közé sorolhatnak. Könnyen előfordulhat, hogy a jövő tudománya egyszer még igazolni fogja Jivaka tapasztalatait. 2.4. 4. A drog fogalma és nevezéktana 5

A drog a hatóanyagot tartalmazó, általában szárítással tartósított növényi rész. Megjegyezzük, hogy a gyógynövények többsége zölden, frissen is felhasználható, a szárítás a legtöbb esetben azt biztosítja, hogy az év bármely szakában tudjunk gyógyteákat készíteni. Néhány olyan eset ismert, amikor a friss terméknek káros mellékhatása van. Ilyen pl. a kutyabenge kérge, melyben a rhamnustoxin hánytató hatású, s ez csak egyéves tárolás után bomlik le, vagy hőkezelést kell alkalmazni. A ricinus magja is mérgező, de olajába a hideg sajtolás után a méreganyagok nem mennek át, de az utána történő hőkezelés is eredményes. A gyógynövényt, mint nyersanyagot alkalmazzák, és a gyógyászat területén ennek a nyersanyagnak drog a neve. A tévedések elkerülésére jobb a növényi drog, crude drug, elnevezés használata (a drog = a germán droge, szárítani szóval lehet kapcsolatban). Növényi drog lehet: 1. A gyógynövény legtöbb hatóanyagot, hatóanyag együttest tartalmazó része, melyet szárítással tartósítanak, tisztítanak, aprítanak, hámoznak, de egyéb kezelést nem kap. 2. A növényi nyersanyagból előállított illóolaj (aetheroleum), gyanta (resina), balzsam, zsírosolaj (oleum), alkoholos kivonat (tinctura) stb. 3. A nyersanyagból átalakítással nyert anyag, pl. kátrány, pix (borókakátrány Pix juniperi), orvosi szén, carbo (pl. hársfaszén Carbo tiliae). A drog latin nevében az első név a növény latin nevének birtokos esete (Pl. Frangulae, Sambuci, Trifolii), a második név a növény szervének elfogadott tudományos neve, mely alanyesetben áll. Pl. Sambuci flos bodza virág, vagy Frangulaecortex kutyabenge kéreg. Néhány esetben, nyilvánvalóan akkor, amikor több hasonló növény faj is szóba jöhet, a drog nevében a teljes latin név szerepel. Pl. Allii sativi bulbus azaz az Allium sativum fokhagyma hagymája, vagy a Digitalis lanatae folium, azaz a gyapjas gyűszűvirág levele, hiszen van egy másik gyógynövény, a Digitalis purpureae folium, a piros gyűszűvirág levele. Van olyan eset is, amikor a növény latin nevéből, de csak a második részéből képezik a drog nevét. Pl. a csattanó maszlag - Datura stramonium drogja a Stramonii semen és a Stramonii folium. A pásztortáska, Capsella bursa-pastoris drogja is a Bursae pastoris herba néven ismeretes, vagy a kerti bazsalikom Ocimum basilicum illóolaja az Aetheroleum basilici. Számos drog régebbi nevét megőrizték, amely a mai rendszertani besorolást nem tükrözi. Így a Consolida regalis, a mezei szarkaláb virága a Calcatrippae flos néven jegyzett, vagy a rózsafélék esetében a szárított csipkebogyó nevét sem a Rosa sp. adja, hanem Cynosbati pseudofructus cum seminibus. Az igazi édesgyökér (Gycyrrhia glabra) gyökérdrogja is Liquiritiae rhizoma et radix néven szerepel. Néhány esetben a drognév a növény régebbi latin nevét őrizheti, arra utal, hogy a növény elnevezésében, besorolásában változások történtek. Ilyen pl. a máriatövis (Silybum marianum) termés drogjának Cardui mariani fructus neve, vagy a buglyos fátyolvirág (Gypsophyla paniculata) gyökérdrogjának Saponariae albae radix elnevezése. Egyes esetekben az adott drogot kétféle névvel is illetik, ahol egyrészt a növény nevének változása játszhat szerepet, pl. az akácfa virága esetében Robiniae flos, vagy Acaciae flos. Más esetben, így a babhéjnál a mag nélküli hüvelytermésre több, azonos név, ill. kifejezés is megfelelő, így a drognak három féle neve is lehet: Phaseoli legumen, Phaseoli pericarpium, Phaseoli fructus sine semine. A növényi nyersanyagból előállított termékek első neve maga a terméknév, pl. Oleum, Aetheroleum, a második helyen a növény latin nevének a birtokos esete áll. Pl. a rozmaringolaj az Aetheroleum rosmarini (Rosmarinus officinalis), vagy a mentaolaj az Aetheroleum menthae piperitae (Mentha piperita). A len (Linum usitatissimum) olaja az Oleum lini. A mákból készült ópium szárított formája a Pulvis opii, vagy a kukorica keményítőjének a neve Amylum maydis. A drogkereskedelemben alkalmazott leggyakoribb morfológiai szakkifejezések amentum, -i barka lichen es zuzmó 6

amylum, -i keményítő lignum, -i faanyag, farész anthodium,-i virágzat nux, nuces dió bacca, -ae bogyó oleum, -i olaj bulbus, -i hagyma pericarpium, -ii terméshéj capsula, -ae tok, termés petalum, -a szirom caput, - itis fej pseudofructus áltermés cortex, -icis kéreg pulvis por dissepimentum dió válaszfal radix, -icis gyökér flos, -ris virág recens friss, zsenge folium, -ii levél resina, -ae gyanta frons, -des ágvég, lomb rhizoma, -ae gyökértörzs fructus, -us gyümölcs semen, -inis mag galbulus, -i áltermés stigma, -ae bibe galla, -ae gubacs stolo, -inis gyökérhajtás, futószár gemma, -ae rügy strobulus, -i toboz glans, glandes makk summitas, -atis hajtáscsúcs granum, -i magszem tostus, a, um pörkölt herba, -ae fű, herba tuber, -ecis gumó 2.4.1. Ellenőrző kérdések (Több helyes válasz is lehetséges) 1. A Föld népességének hány százaléka használ még ma is gyógynövényeket a betegségek kezelésére? a. fele b. két harmada c. kevesebb, mint fele 2. Kínában a gyógyító növényekről az első nyomtatott könyvben hány növényt ismertettek? a. ötszázat b. több tucatot c. ezernél többet 7

3. Melyik állítás nem igaz a kínai orvoslással kapcsolatban? a. a betegség a harmónia megbomlása miatt van b. az energia és életerő tannal minden változás megmagyarázható c. a természetet öt elem építi fel: föld, levegő, tűz, víz, éter 4. Az első indiai orvosi iskolában mi volt Jivaka próbatétele? a. gyógyító növényeket kellett keresnie b. haszontalan növényeket kellett keresnie c. mérgező növényeket kellett keresnie 5. Az indiaiak a tudásukat átadták: a. a tibetieknek b. az araboknak c. az európaiaknak 6. Az egyiptomi Ebers féle tekercseken gyógynövényeket és gyógymódokat sorolnak fel i. e. 1500 körül. Hány gyógynövényt említettek? a. kb. százat b. közel ezret c. mintegy ötszázat 7. Mely gyógynövény fogyasztását jegyezte fel Hérodotosz az Egyiptomiakról? a. fokhagyma b. menta c. kígyógyökér 8. Empedoklész a K. e. 5. században mit társított a négy elemhez? a. négy évszakot b. négy bolygót c. négy testnedvet 9. Kr. e. a 3. században Theophrasztosz alkotta mű volt: a. az első gyógyszerkönyv b. az első európai herbárium c. az első összefoglaló mű a higiéniáról 10. Kik voltak viszonylag közeli kortársak az alábbiak közül? a. Ibn Szina b. Galenusz c. Bald főnemes 8

d. bingeni Hildegárd 11. A német Hahnemann nevéhez mi fűződött? a. a homeopátia kidolgozása b. a fürdők alkalmazásának bevezetése c. egy részletes fűvészkönyv kiadása 12. Mi volt a jellemzője a táltosok (tévesen sámánok) gyógyításának Melyik állítás nem igaz? a. eredményesek voltak b. gyógynövények főzeteit használták c. könyveik voltak d. révületben gyógyítottak e. pénzt nem fogadtak el f. monoton énekléssel hipnotizálták a beteget 13. Pápai Páriz Ferenc 1690-ben kiadott munkáját melyik olvasni tudó csoportnak írta? a. gyógyszerészeknek és borbélymestereknek b. kisnemeseknek c. gazdáknak és gazdasszonyoknak d. a kolostorban lévő ispotályok szerzeteseinek 14. A gyógyító növények közé számíthatjuk e a mérgező növényeket, vagy az élvezeti cikkeket, mint pl. a kávé, bor, pálinka? a. nem b. igen c. esetenként, mértékkel előírt dózisban 15. Rendelje egymáshoz az alábbi kifejezéseket! a. illóolaj b. zsírosolaj c. alkoholos kivonat d. kátrány e. orvosi szén A. tinctura B. carbo C. aetheroleum D. pix E. oleum 16. Rendelje egymáshoz az alábbi leggyakoribb morfológiai szakkifejezéseket! a. cortex b. flos c. folium d. fructus e. herba f. radix g. rhizoma h. semen A. gyökértörzs B. fű, virágos szár C. kéreg D. levél E. gyökér F. mag G. gyümölcs H. virág 17. Melyik drog elnevezés mire példa? a. Digitalis lanatae folium b. Calcatrippae flos c. Cardui mariani fructus A. a drognév régebbi növénynevet őriz B. több hasonló faj miatt a növény teljes latin neve szerepel C. régi drognév maradt meg 2.5. 5. Okozhatnak-e rákot a gyógynövények? 9

Sok gyógynövény tartalmaz rákkeltő anyagot, de az étkezési növények is 5-10% rákkeltő anyagokat tartalmaznak. A búza, a kukorica, a mogyoró, a zeller, a gombák tele vannak ilyen anyagokkal. A lényeg, hogy rákmegelőző anyag is van bennük, mint a C-, E-vitamin, b karotin, az A-vitamin provitaminja. A zsírok a rák felé tolják el az egyensúlyt, ilyenek, pl. a gyorsbüfék ételei, a csirke és halételek kivételével. A rostos tápanyagok rákellenesen hatnak. A gabonafélék, a friss gyümölcs, a zöldségfélék sok rostot és kevés zsírt tartalmaznak. Ahol családi örökletes hajlam van a rákbetegségre, ott legyenek elővigyázatosak a gyógynövényekkel szemben is. Az angyalfű rákellenes hatású, de a benne lévő pszoralén tumorkeltő lehet, azaz, egy elkülönített hatóanyagnak lehet rákkeltő hatása, de ezt sohasem így fogyasztják, hanem a növényben lévő összes anyag a teába kerül, s azok összhatása a lényeges. Ezért megtévesztő, ha egyes hatóanyagokról, alkotórészekről kedvezőtlen hatást mutatnak ki. A fekete nadálytő fogyasztásakor a rák kockázata nem nagyobb, mintha az alábbi élelmiszereket fogyasztották volna: egy darab mogyoróvajas szendvics, egy harmad gomba, fél pohár szacharinos üdítőital, de egy üveg sörnek vagy bornak már egy százada is veszélyes lehet, s rákkeltő az etilalkohol is! A kísérleti állatokban, miután két évig etették olyan táppal, mely nagy mennyiségben tartalmazott fekete nadálytövet, valóban rákos daganatok fejlődtek ki. Olyan betegeknél, akik négy hónapig, ill. két évig fogyasztottak rendszeresen nagy adagot, valóban komoly májkárosodást okozott. Emiatt Kanadában be is tiltották. Megjegyezték azonban, hogy az előírt dózisban és ideig szedve sohasem okozott gondot. Még a legkedvesebb élelmiszerünket se fogyasztjuk kizárólagosan éveken át, s a gyógyszereknek is pontos dózisa, előírt ideje van, amíg szedhetők. Ne lepődjünk meg azon, ha a gyógynövények esetében is egyeseknél előfordul, hogy pár hét után abba kell hagyni a fogyasztását, mert mellékhatásai lehetnek. Ilyenkor lehet folytatni a kezelést egy másik, eltérő hatású gyógynövénnyel. A földi szeder (Rubus) teájában sok a csersav, bár a tej ezt semlegesíti. A málna levélben tannin van, ez is rákkeltő, de tannin fordul elő a medveszőlő, ökörfarkkóró, kávé, tea, maté, fekete bors növényekben, s a tannint tartják a gégerák egyik okozójának. Nem véletlen az, hogy az angolok a teát is gyakran tejjel keverve isszák, s így kivédik a gyakori teázás mellékhatását. A szegfűborsban az eugenol is lehet rákkeltő, s hasonló a szegfűszeg is. A tárkonyban lévő esztragol elvileg káros lehet, de konkrét esetet még sosem jegyeztek fel. Az USA-ban betiltották a martilaput, mert a gyanú szerint májrákot okozhat, ugyanakkor ezt a gyógynövényt Németországban felírják. Valóban okozhat májkárosodást betegség vagy alkoholizmus után. Több élvezeti cikknek, fűszernek van kifejezetten előnyös és káros hatása is, mint a kávé, tea, kakaó, kóla, komló, kurkuma, curry, mely utóbbi csökkenti a fogamzó képességet is, s véralvadási gondokat is okozhat. Fogyasztásukat mégsem tiltják, s nyilvánvaló az, hogy amit fogyasztunk, arról minél többet kell megtudnunk, beleértve az egyéni érzékenységet is. 2.6. 6. Hatóanyagok A hatóanyagokat az újabb tudományos könyvekben biogenetikai rendszerbe sorolva tárgyalják, de gyakorlati okok miatt a besorolások keverednek. A biogenetikai rendszerben az öt fő anyagcsereútnak megfelelően öt anyagosztályról beszélnek, ezek a következők: szacharidok, fenoloidok, poliketidek, terpenoidok, azotoidok. Mi egy kissé gyakorlatiasabb beosztást közlünk, melyeket a gyógynövényeket ismertető könyvek többsége is alkalmaz. Az általános tájékozódáshoz, a gyakorlatias felhasználáshoz ez is elégséges, ez a jegyzet nem a hatóanyagok kémiájáról szól. Szaharidok vagy szénhidrátok. A fotoszintézis első termékei, molekulájuk szén-, hidrogén- és oxigénatomokból épül fel. Minden emberi vagy állati szervezet életében döntő jelentőségűek. Gyulladáscsökkentő hatásuk közismert. Ide tartoznak a cukrok, a keményítő, a nyálka, inulin, pektin és a mézga. Az egyszerű cukrokból, a monoszaharidokból (glükóz, fruktóz) származtathatók a cukoralkoholok. A két vagy három cukorrészből felépülő származékok az oligoszaharidok. A hatnál több egyszerű cukorrészből felépülők a poliszaharidok. Ezek lehetnek homopoliszaharidok, mint a keményítő, amely glükóz egységekből épül fel, vagy a gyümölcscukorból álló inulin. A keményítő részleges lebontásának termékei a dextrinek. 10

A nyálkákat is ide sorolják, de köztük lehet olyan is, amely az egyszerű cukrok mellett uronsavat is tartalmaz. A heteropoliszaharidok közé tartoznak a pektinek, melyek különböző egyszerű cukrokból épülnek fel, és kevés uronsavat is tartalmaznak. Közéjük tartoznak a mézgák is, melyek rendszerint kóros folyamatok során képződnek. A glikozidok akár a szénhidrátok közé is sorolhatók, mert egy vagy több cukor molekula (glükóz, galaktóz, ramnóz, mannóz) egy nem cukor molekulához (aglikon) kapcsolódik. Vízben oldódó szilárd, rendesen kristályos, szerves vegyületek. Keserűek, jellemző illatúak, a nitrogén tartalmúak mérgezőbbek. A glikozidtartalmú vegyületek a szívműködést szabályozzák, vizelethajtók, hashajtók, izzasztó hatásúak. A cukorrészhez kapcsolódó aglikon rész lehet: Alkoholos, vagy fenolos OH- csoport (O-glikozidok). Szerves szénatom (C-glikozidok). Tioalkohol (S-glikozidok). Amin (N-glikozidok). Csoportosításuk a kapcsolódó aglikon rész szerint az alábbi: Egyszerű fenolos glikozidok (arbutin, szalicin, populin, primverin stb.). Cianogén vagy ciánglikozidok. A növényi hidrogéncianid (kéksav) mérgezést okoz. Ilyenek az amigdalin a mandulában és az őszi- és kajszibarackban, a durrin a cirokban és a szudánifűben. Antraglikozidok, melyek hashajtóhatású speciális anyagok, ezek a szenna, rebarbara hatóanyagai, vagy a glükofrangulin. A szívre ható glikozidok, szteránvázhoz kapcsolódó öt vagy hattagú laktongyűrűt tartalmazó vegyületek. A Digitalis, Helleborus, Adonis vegyületei tartoznak ide. Kéntartalmú glikozidok, melyek gyakran illékonyak. Ilyenek a mustárolaj glükozidja, a keresztesvirágúakban a szinalbin és a szinigrin, melyek bomlásakor allilizotiocianát, kén és nitril képződik. Az irridoid glikozidok, gyakran keserű ízűek, a keserűanyagok egy részének hatóanyagai. Másutt megemlítik még az indoxilglükozidokat, az indigót is. Nitrogén mentes glükozidokról is említést tesznek, közülük a szaponinokat és a növényi festékeket más könyvek más rendszerben tárgyalják. Ezek a következők: Tanno glükozidok. Szaponinok (szteránvázas vegyületek és triterpénszármazékok), felületaktívak, vizes oldatuk felhabzik. Hemolízist idéznek elő, pl. a Medicago alfalfa szaponinja és a konkoly szaponinja. Glükoretinek, mint a convolvulin. Növényi festékek, mint a flavonok, antociánok, pl. luteolin, rutin, quercetin. Nem tisztázott szerkezetű anyagok, mint a vincetoxin, brionin, ononin Alkaloidok. Nitrogén tartalmú, savakkal sót képező, erős hatású anyagok. A valódi alkaloidoknak az aminosavakból keletkezett N-heterociklusos vegyületeket nevezik. A protoalkaloidok aminosavakból jöttek létre, de a nitrogént alifás láncban tartalmazó vegyületek. A pszeudoalkaloid nem aminosavakból keletkezett, nitrogén tartalmú vegyület. Erős mérgek, általában az idegrendszerre hatnak, izgató, élénkítő, bódító, fájdalomcsillapító hatásúak. Alkaloidcsaládokat különböztetnek meg a szerkezetük szerint, de inkább az egyes növénycsaládokra jellemző alkaloidákat ismertetjük. 11

- Solanaceae. Atropa belladonna, Datura stramonium, Hyoscyamus niger: hioszciamin, atropin, szkopolamin, belladonnin, Solanum dulcamara: szolanin, dulkamarin, Solanum nigrum: szolanidin, Nicotiana tabacum: nikotin, pirrolidin. - Papaveraceae. Papaver somniferum: morfin, kodein, narkotin, tebain, papaverin. Chelidonium majus: kelidonon, keleritrin, protopin, Papaver rhoeas: röadin, Glaucium corniculatum: glaucin. - Liliaceae. Protoveratrin, kolchicin, tulipin, mely az aconitinhez hasonló Illóolajok. Az illóolaj mindig elegy, tehát sohasem egységesek, a meghatározás gyakorlati, pl. éteres olajok, terpének, kámforok. Vízgőzzel lepárolhatóak, de rosszul oldódnak, nitrogénmentesek. Az emésztést serkentők és baktériumölők. A gyanta kemény vagy lágy, a folyékony balzsamból keletkezik, ha abból az illóolajat elpárologtatják. Kámforok néven azokat az anyagokat értik, melyeket az illó olajokból általában lehűtéssel állítanak elő. Az illóolajok jellemző alkotórészei: A tíz szénatomot tartalmazó monoterpének, melyek legnagyobb része a geranil-pirofoszfátból keletkezik. Nyílt láncú monoterpének pl. mircén, ocimen. Alkoholos származékaik a linalool, geraniol, aldehides származék a citral. Az elővegyület gyűrűvé záródásával keletkeznek a ciklusos monoterpének, mint a mentol és a karvon. A 15 szénatomot tartalmazó szeszkviterpének között nyílt láncú a farnezol, gyűrűs a kamazulén. Nem terpén jellegű vegyületek, terpén intermedierek, fenil-propán származékok, mint a fahéj-aldehid, anetol, azaron, metilkavikol, stb. Cserzőanyagok (csersav, tannin). Bonyolult összetételűek, manapság ez gyűjtőfogalom. Egy részük a galluszsav, vagy a belőle származó ellagsav és a D-glükóz származéka (a glükóz csersavakkal alkotott glükozidja), más részük a katechinek származékai. A katechin csersav gyakran vörös, ezek a flobafének. A csersav megjelölés félrevezető lehet, mert jelentős részük nem tartalmaz karboxilcsoportot. Nevüket attól a tulajdonságuktól kapták, hogy az iparban a bőr cserzésére használhatók. Kémiailag nem egységes fenoloidok. Fanyar ízűek, vízben oldhatóak, összehúzó hatásúak, vérzéscsillapítók, hatnak a bélhurutra, s tannint állítanak elő belőlük. Legismertebb nagy csersavtartalmú növények a tölgy, a nyír, a csarab és a vadgesztenye. Keserűanyagok. Összetételük nem tisztázott. Vízben részben oldódó, keserű ízű anyagok, nitrogéntől mentesek. Ízesítők, konzerválók, színezők, étvágygerjesztők és emésztést serkentők. Szerves savak. Majdnem minden gyógynövényben megtalálható vegyületek. Leggyakoribb szerves savak a sóskasav, citromsav, almasav, borkősav, hangyasav, borostyánkősav. A szalicilsav lázcsökkentő. A kovasav a szervezet védekezőképességét növeli. Kovasavat tartalmaz a zsurló, a tüdőfű, a porcsinfű, a kenderkefű, a szilfa kéreg, stb. Zsírok, zsírosolajok, viaszok. A zsírok és olajok elsősorban a termésekben fordulnak elő. Ilyen termések a kakaómag, kókuszmag, ricinusmag, lenmag, napraforgómag, stb. Az illóolajoktól abban különböznek, hogy nem illékonyak és a szerves oldószerekben (benzin, éter, kloroform, stb.) jól oldódnak. A viaszokat általában a tengerentúli növények rügyei, levelei, vagy gyümölcsök szolgáltatják. Ezek szilárd halmazállapotúak. Festőanyagok, flavonoidok. Változatos szerkezetű anyagok, melyek gyakran cukrokhoz kapcsolódnak így a glikozidok csoportjába is illeszthetők. A flavonoid, izoflavonoid, neoflavonoid, flavon, flaván, antocianidin, proantocianidin, apigenin, szilibin, klorofill és a karotinoidok tartoznak ide. A gyógyszerészetben és az iparban a festő, színező hatásuk miatt nyernek alkalmazást. A biológiailag aktív flavonoidokat gyakran bioflavonoidoknak is nevezik. Ilyenek, pl. a görcsoldó apigenin és a májvédő szilibin. 12

Tejnedv. Lényegében a sejtnedvek emulziója, fehér vagy sárga színű, benne illóolajok, gyanta és alkaloidok fordulhatnak elő. Vízben ragadós oldattá, vagy ragadós tömeggé duzzadnak. Kémiailag nem egységes anyagok. Különböző összetételű tejnedveket tartalmaznak a kutyatejfélék, mák, fészkesek és a selyemkóró. Vitaminok. Különböző kémiai összetételű anyagok, melyek azonban a szervezet zavartalan működéséhez nélkülözhetetlenek, hiányuk betegséget okoz. Antibiotikumok. Újabb megfigyelések szerint nem csak az alacsonyabb rendű növényekben fordulnak elő, hanem néhány magasabb rendű növényben is megtalálhatók. Ilyenek a kerti zsázsa, pozsgás zsázsa, torma, zeller. Az antibiotikumok a mikroorganizmusok növekedését, szaporodását gátolják, illetve néha el is pusztítják azokat. Legismertebbek a fitoncidok, közülük az allicin a fokhagymában fordul elő. Igen erős baktericid hatása van, a tüdőbaj baktériumát is elpusztítja. 2.7. 7. A hatóanyagok szerepe a növényvilágban. Növekedésszabályozó hatás. Ez lehet a megfelelő szöveti szerkezet kialakulásának gátlása, a levélfejlődés inhibíciója, a szállító edénynyalábok keresztmetszetének csökkentése, csírázásgátlás. A védekezési funkció segítése. Csak akkor jelennek meg a növényekben, ha azokat valamilyen gomba megtámadta. A mechanizmus még nem tisztázott. Táplálkozást gátolnak (antifeddánsok). Pl. a Solanaceae család azotoidjai eltérő mennyiségben gátolják a burgonyabogár lárváinak növekedését és életképességét. A lárva a burgonyán, paradicsomon jól fejlődik, életképes, míg a vadon élő rokon fajokon nagy a mortalitása, de a faj fennmaradásához elég. Repellensek (riasztó hatásúak). Pl. a levendulavirág illóolajai ilyenek, ezért alkalmazzák a gyakorlatban molyriasztóként. Rovarölő hatás. Ez az un. cid hatás. Pl. a dohány (Nicotiana tabacum) nikotinja, melyből rovarölőszert is készítettek, melyet rendkívül erős hatása miatt már évtizedek óta tiltó listára helyeztek (kivéve USA). A rovarporvitág (Chrysanthemum cinerariaefolium) hatását már a régi rómaiak is ismerték, s bolhaporként alkalmazták. Mivel a melegvérű szervezetekre hatástalan, így nagyon biztonságos e szempontból. Sajnos fényinstabil a hatóanyag, ezért ezt a hatóanyagot a vegyszereket gyártó cégek stabilizáló anyaggal együtt mint rovarölőszereket gyártják. A kártevők ellenségeinek csalogatása. A bab és a kukorica esetében találtak olyan vegyületeket, melyeket a kártevők okozta sérülések után választottak ki a növények, s ezek a kártevők ellenségeinek adtak jelzést. A sérülés előtt ezek a hatóanyagok az ép növényből nem mutathatók ki. A tökfélékből elállított Cucurbitacin csapdákkal fogják be az utóbbi évtizedben nálunk is megtelepedett és elszaporodott kukoricabogarat. Allelopátia. A növényekben lévő anyagok hatnak más növények vagy alacsonyabb szervezetek növekedésére, fejlődésére. Ezeket az anyagokat a növények elpárologtatják, a gyökéren át választják ki, vagy az eső mossa le róluk, vagy az elpusztult növényi részekből szabadulnak fel. Pl. a dió lombja gátolja a növények csírázását, növekedését, de ilyen az aranyvesszőfű és a tarackbúza is. Atraktánsok (csalogató anyagok). A repellens levendula az őt megporzó fajokra nézve csalogató. Ugyanígy a mustárfélék glikozidjai a kártevők többségét riasztják, de a fehér káposztalepke fajra nézve atraktánsok. Tartalék tápanyagok. Főleg a poliszaharidok, mint a nyálkaanyagok, melyek pl. az orvosi ziliz gyökerében akár 30 % feletti mennyiségben is felhalmozódhatnak. 2.8. 8. A hatóanyag produkcióra ható tényezők Egy gyógynövény hatóanyagtartalma sokféle tényezőtől függ, s ezeket a termesztés, gyűjtés és felhasználás során figyelembe kell vennünk. A változások a genetikailag rögzített értékhatárok között lehetnek, de a fajon belüli eltérések is jelentősek. Eltérő a hatóanyagok felhalmozódása a különböző növényi részekben, ezért csak a hatóanyagokban gazdag részeket gyűjtsük, mely lehet a gyökér, a levél, a virág, a termés, a kéreg, de az egész növény is. Pl. tudható, hogy a fekete nadálytő rizómája adja a drogot, de annak begyűjtése a növény pusztulásával jár. Környezetkímélőbb a levél és a leveles szár gyűjtése, melyek hatása ugyan elmarad a rizóma főzet hatása 13

mögött, de ugyanakkor nem jár a növény pusztulásával, s gyakrabban alkalmazva ellensúlyozhatjuk a szerényebb hatást. A hatóanyagok mennyiségi változásai az ontogenezis folyamán, sőt napszakonként is változhatnak. Ezért minden egyes növény esetében tudnunk kell, hogy pl. a termését zölden, féléretten, vagy teljes érésben gyűjtsük e be. A szélsőséges környezeti feltételek a növényekben sokkot okoznak. A külső tényezők azok, melyek az optimumhoz képest limitálják a hatóanyag képződését. A befolyásoló külső tényezők az alábbiak. Fény. A fényintenzitás jelentőségét mutatja az, hogy különböző helyeken, a hatóanyag mennyisége igen eltérő, így délebbi területeken az északi területekhez képest két-háromszoros volt a mért hatóanyag mennyisége. Ezen túlmenően pl. nem csak egy hatóanyag mennyisége növekszik a fényintenzitással párhuzamosan, hanem a növény más alkaloidákat is termelhet, pl. a mákkal végzett kísérletben a kizárólagos morfin termelése mellett a növekvő fényintenzitásnál előbb a kodein, majd a tebain termelése is megjelent. Más növényeknél is kiderült, hogy az árnyékolás hatására nem csak az illóolaj tartalom csökkent a borsmentában, hanem a mentol tartalom aránya is kevesebb lett. Általában kedvező a rövid hullámhosszú UV-sugárzás, s itt elsősorban az alkaloida tartalmú növények (a Solanaceae család tagjai) mutattak egyértelműen pozitív reakciót. A nagyobb fényerősség is kedvező. A látható fény rövid hullámtartományának, a kék fénynek is hasonló hatása volt, de az alkaloida tartalom mellett módosult az összetevők aránya is. Az illóolaj tartalmú növényeknél ellenkező folyamatot írtak le, ott a felhalmozódást a vörös fény segítette. Több növény esetében is megfigyelték, hogy hosszúnappalos megvilágításnál (12-16 óra) egyértelműen növekedett az alkaloida tartalom, vagy más növényeknél az illóolaj tartalom. Egy Datura fajnál azt figyelték meg, hogy hosszúnappalos időszakban szkopolamin, rövid nappalos periódusban a hioszciamin halmozódott fel. Hőmérséklet. A faj hőoptimuma a lényeges, általános jó érték itt nem létezik. Egyes kísérletekben bebizonyosodott, hogy a magasabb hőmérsékleten nevelt növények alkaloida tartalma növekedett. Azonban éppen a mákfajtáknál figyelték meg, hogy egyesekben a magasabb hőmérséklet a morfin helyett a kodein felhalmozódását serkentette. Megállapították, hogy menta estében az intenzív növekedési szakasz és a betakarítás előtti időszak középhőmérséklete a meghatározó az illóolaj tartalomra nézve. A hőmérséklet csökkenésével másutt csökkent az illóolaj tartalom, de egyes összetevők aránya viszont növekedett. Vízellátottság. Alapvető tényező, amelyhez az alkalmazkodásnak számtalan formája ismert, és a hatóanyag produkcióra való hatás erősen ökotípus függő, azaz nem mindegy, hogy a vizsgálatokat hidrofiton vagy xerofiton növényeken végezték. Emellett számtalan, egymásnak ellentmondó eredmény született. Bonyolítja a képet, hogy nagyobb vízelátásnál, nagyobb csapadékmennyiségnél rendszerint a fényhiány is nagyobb jelentőségű. A vízellátottság hatása esetenként változik, mert néha az öntözés hatására a gyapjas gyűszűvirágnál a drogtartalom növekszik, míg a kamilla esetében kifejezetten a szárazság a kedvezőbb hatású az illóolaj tartalom növelésére. Hasonlóan növekedett öntözés hatására az illóolaj tartalom az angyalgyökér rizómájában, az édeskömény termésében, s a kömény termésében és föld feletti hajtásában. Öntözés hatására viszont kifejezetten csökkent az illóolaj tartalma a levendula virágzó hajtásának, és a petrezselyem gyökerének és hajtásának. Talaj. Komplexen hat a növényekre, így természetes körülmények között rendkívül nehéz pontos eredményekre jutni. Több megfigyelés is van a talaj kémhatására vonatkozóan. Kifejezetten a savas talajt tűri az árnika, de lúgos talajon termeszthető a kankalin, izsóp, hérics. A kamilla és a macskagyökér illóolaj tartalma a lúgos talajon a nagyobb. A gyöngyvirág fiziológiai optimuma a semleges ph körül van, de savas és lúgos talajokon egyaránt megtalálható. Tápanyag ellátottságnál a közepes nitrogén szint általában kedvezőnek mondható. Előfordulhat viszont, hogy kedvező körülmények között megnő a gyógynövény szár és levélprodukciója, mely részek a Solanum fajokban alig tartalmaznak alkaloidákat, ugyanakkor a gyűjtés szempontjából fontos bogyók tömege csökken. A kapor esetében attól függően, hogy a levélben vagy a termésben lévő drogra van szükségünk, a termesztés eltérő tápanyag-ellátottsági szintet javasol. Negatívan hatnak a hatóanyag képződésre az egyes herbicidek, a paraziták, a vírusok, de a Vinca minor, a kis télizöld, ha stressz alá kerül, 50-200 %-kal növekszik az alkaloida tartalma. A hatóanyag felhalmozódása gyakran a virágzás környékén, a földben lévő részek esetében a tenyészidő végén történik. 14

A Hold hatásai. A Hold változásai, fázisai a Földön minden élőlényre hatnak, az emberekre, az állatokra és a növényekre egyaránt. Ezt a tényt lehet szeretni, elvetni, figyelmen kívül is hagyható, de attól még érvényesül, s a biogazdálkodásban a termelés egyik meghatározó tényezője, hogy ezeket a hatásokat figyelembe vegyék. Ez a hatás természetesen a gyógynövényeken is érvényesül, mert a különböző holdfázisokban a hatóanyag más részekben koncentrálódik. Ismertetjük tehát ezen nézeteket, s az már minden gyógynövényeket gyűjtő és termesztő ember joga, hogy ezen ismereteket figyelembe vegye, vagy mellőzze. Természetesen, nem arról van szó, hogy a rossz időben gyűjtött növény hatástalan lenne. Azt kell hangsúlyoznunk, hogy hatásosabb a megfelelő időben gyűjtött növényi rész. A gyökérrészeket teliholdnál, újholdnál és fogyó holdnál érdemes gyűjteni, tavasszal vagy ősszel napkelte előtt, vagy napnyugta után. Mivel a gyökérnövények eleme a föld, ezért a föld napok, azaz a Bak, Szűz vagy a Bika jegyének napjai megfelelőek a szedésükre. A virágrészek gyűjtése növő holdnál és teliholdnál a legalkalmasabb, kevéssel dél előtt, napsütéses napon, amikor a harmat már felszáradt. A virágnövényeknek a levegő elem felel meg, ezért az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntő jegy napjai a legalkalmasabbak a növénygyűjtésre. A levelek szedésére növő holdnál kerüljön sor. A harmatmentes fiatal levelek a legmegfelelőbbek. A levélnövényeknek a víz elem felel meg, ezért a Hold a Skorpió, a Halak vagy a Rák jegyében legyen a gyűjtésük idején. A termések betakarítására a növő hold a legjobb, ha olyan terméseket és magvakat szedünk, melyeket rögtön felhasználunk. Ha a terméseket el akarjuk tenni, akkor fogyó holdnál gyűjtsük azokat. A déli hőségben terméseket nem szabad gyűjteni. A terméseknek a tűz elem felel meg, holdnapjai ezért a Nyilas, az Oroszlán vagy a Kos jegyére essenek. 2.9. 9. A gyógynövények gyűjtése és tartósítása Gyűjtés. Az egyik legfontosabb alapszabály, hogy a gyűjtő ismerje azt a növényt, amelyiket gyűjteni akarja, tudja róla, hogy mely hasonló fajokkal téveszthető, melyek a pontos felismerés bélyegei. Ez olyankor nem okoz gondot, amikor a rokon, hasonló faj is gyógynövény, sőt az előírások szerint azonos drognéven gyűjthetőek. Ilyen pl. a kislevelű és a nagylevelű hárs, bár virágzásuk nem esik egybe, és a nagylevelű hárs két héttel is előzheti a másik faj virágzását. Ugyanakkor mindkettőt el kell különíteni az ezüsthárstól, mert ez utóbbinak ugyan igen illatos a virágzata, később is virágzik, de csak ipari felhasználásra gyűjthető, mert a rajta lévő csillagszőröknek allergén hatása lehet. Hasonló módon a cickafark fajok közül is az összes fehér virágzatú faj gyűjthető, s a két galagonya faj is azonos értéket képvisel. Más a helyzet az orbáncfű fajoknál, ahol egyrészt védett fajok is előfordulhatnak, melyeket tilos gyűjteni, másrészt alacsonyabb hatóanyag mennyiséget tartalmaznak, s így rontják a drog minőségét. A zsurló fajok esetében már sokkal nagyobb óvatossággal kell eljárnunk, mert több hasonló faj is mérgező növény. Ráadásul a mezei zsurló és a mocsári zsurló gyakran vegyes állományban is nőhetnek. Az ebszékfű és a kamilla is egyesek szemében igen hasonló növény, de amíg a kamilla viszonylag korán virágzik, s termést érlelve el is szárad, addig az ebszékfű főleg a nyár második felében tömeges virágzású. Természetesen a kamillát illata és a vacok üregessége is elárulja a tömör vacokkal rendelkező, és illat nélküli ebnek való székfűvel szemben. Az erősen mérgező növényeket is jól kell ismerni, s a gyűjtésnél, szárításnál és tárolásnál is ügyelni kell arra, hogy más növényekkel ne keveredhessenek. A védett növényeket pedig azért kell felismernünk, hogy azokat véletlenül se gyűjtsük be. Tudnunk kell, mely növényi részek tartalmazzák a legtöbb drogot, s melyeket kell, vagy lehet gyűjteni. Természetesen, ehhez tartozik pl. virágok esetén a növény virágzási idejének pontos ismerete, mert ebben igen nagy eltérések lehetnek. A virágot általában kinyílva, de a fészkeseket ennél előbb gyűjtik, pl. az aranyvesszőfüvet, mert leszedve is tovább fejlődnek a virágok és termést képeznek. A bodza virágát kocsánnyal, az akác virágot kocsány nélkül gyűjtjük. Az ökörfarkkóró és árvacsalán esetében csak a szirmokat kell leszedni, rövid, 5 mm-es kocsánnyal gyűjthető a kamilla és a lóhere. Gyakran még ezen belül is pontosítják a drog szedésének idejét, amikor pl. a kamillát a virágzás kezdetekor gyűjtik, a cickafark fajokat a teljes virágzásban. A levél kifejlett, fiatal, egészséges legyen a gyűjtés idején, ne legyen beteg, rágott, vagy pl. levéltetű kolóniákkal benépesített. 15

A virágos szár esetében általában a felső 30-50 cm-es részt kell levágni, ahol még vékony és nem fás a szár. A félcserjéknél, így a kakukkfűnél az éves hajtást gyűjtik. Természetesen a növény mérete is értelemszerűen befolyásolja a gyűjtendő rész nagyságát, pl. a pemetefű esetében a szárrészek vastagsága nem haladhatja meg az 5 mm-t. A gyökér és a gyökértörzs általában ősztől tavaszig gyűjthető, október-novemberben, és március-áprilisban. Ügyelni kell arra, hogy a gyökértörzshöz mekkora szárrész tartozhat, s gyűjtés után ezeket mosni, tisztítani, estenként hámozni és darabolni is kell a szárítás előtt. Fontos a termőhely ismerete több szempontból is. Egyrészt, jó ha tudjuk, hogy a martilapu árokpartokon, pionír társulásokban fordul elő, az acsalapu pedig erdei, patakparti társulásokban, mert ez megkönnyíti a gyűjtést. Másrészt mivel a növények az utak mentén káros anyagokkal szennyeződhetnek, a nagyobb forgalmú utak mellett jelentős lehet az ólon és kadmium tartalmuk. Szélsőséges esetben akár 50-100 méterrel is távolabb gyűjthetők ilyen utak környékén a növények. Gyakori eset, hogy illegális szemétlerakás történik, erősen mérgező anyagokkal. Ezeket az ember számára is káros anyagokat a növények felvehetik, ügyeljünk tehát arra, hogy pl. az ilyen szemetes helyeken is jól tenyésző bodzáról nem biztos, hogy gyűjtenünk kell a virágokat. Szárítás. A meleg levegővel óvatosan kell bánni, hogy a gyűjtött részek meg ne pörkölődjenek. A természetes szárítás a jobb, de nagy a területigénye. Egy kilogramm száraz drog lesz a mintegy 5-8 kg virágból, a 4-5 kg leveles, virágos szárból, a 3-4 kg nyers gyökérből, az 1,2-1,5 kg termésből. Helytelen szárításnál a hatóanyag tönkre is mehet. Szárítás után fontos a válogatás, tisztítás, morzsolás, őrlés, tárolás. Lepárlást, sajtolást alkalmaznak az illóolajok kinyerésére a citrus féléknél, melyek hőre érzékenyek. A gyógynövénytermesztés jellemzői - A biológiailag aktív, különleges anyagok aránya 1% alatt van. - Csak a hatóanyagot tartalmazó szerv használható, mint pl. a levél, termés, kéreg, mag, stb. - Frissen általában alkalmatlan, csak szárítva, vagy kivonatban használják. - Igen kis mennyiségben fogyasztják. Ugyanaz a növény egyszerre lehet gyógynövény, fűszernövény és illóolajnövény is, mint pl. a menta. Emellett persze még lehet takarmánynövény, gyomnövény és dísznövény is, attól függően, hol fordul elő, és mire használják. A világon a gyógyszerek 35-45%-a növényi eredetű, ennek okai az alábbiak. - A hatóanyag ismeretlen, vagy túl bonyolult, és nem szintetizálhatók az alapanyagok. - A drog hatása komplexebb, pl. érvényesül az illat és íz hatása is. - Kozmetikumként nem helyettesíthető az illóolaj. - A táplálkozási és gyógyászati szokások kialakulásában is szerepet játszanak az u.n. zöld hullám divatirányzatok. 2.10. 10. A házi szerek elkészítésének műveletei Forrázat. Azokból a növényi részekből készülhet forrázat, melyeket az elkészítés közben a víz jól átjár, és a hatóanyag a vízben oldódik. 15-30 g szárított fű szükséges a mintegy 0,5 liter vízbe, vagy 1-1,5 kanál száraz növény egy csészébe. A forrásban lévő vízbe kell tenni a virág, levél, szár drogot, majd azonnal levenni a tűzről, s 10-20 percig állni hagyni. Hosszabb áztatáskor a tea töményebb lesz. Egyes könyvek leírásaiban a forrázat készítésekor a szárított, ritkábban a friss növényi részeket egy csészébe teszik, s a forró vizet ráöntik. A friss növények alkalmazásakor a mennyiség a szárítottnak a kétszerese. Az áztatás pár percig, de 10-20 percig is tarthat, majd szűrni kell a teát. Néha a gyógynövényt szűrőre teszik, s elég a forró vízzel leönteni. Állás közben az edényt érdemes lefedve tartani, mert elsősorban az illóolajakat is tartalmazó növényekből a gőzzel távoznak, de a fedőről kicsapódva visszahullnak a forrázatba. Amíg a tea hűl, a meleg gőz belélegzése is gyógyító hatású. A forrázatok gyakran keserű, vagy kellemetlen ízűek, ezért édesítésük, ízesítésük megengedett, de gyakran javasolják azok elhagyását. Megjegyzik, hogy a természet a keserű ízű anyagokkal akadályozza meg azok túlfogyasztását. Amennyiben a recept friss forrázatot említ, az nem a frissen gyűjtött növényre vonatkozik, hanem arra, hogy a frissen elkészült teát kell fogyasztani. 16