ADATOK A BÖRZSÖNYI-HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. (Jelentés az; 1925. és 1926. évi földtani felvételről.) 1 térképpel és 3 ábrával a szövegben. írta: Dr. Ferenczi István. Az 1925 1926-ban bejárt terület, amint ez a kis vázlatos térképből (1. a 133. oldalon) is kitűnik, a Börzsönyi-hegység délkeleti részlete. Ezen a részen Kismaros, Nógrádverőce, Szokolya, Szendehely, Berkenye, Nógrád vidékén kiterjesztettem megfigyeléseimet azokig a területekig, amelyeken a Börzsönyi-hegység erupcióinak törmelékes származékai, vagy az erupciók fattyúelágazásai még megjelennek. A bejárt területnek legidősebb képződménye a Naszál triászmészkő tömege, amely hatalmas sasbércként emelkedik ki a környező harmadkorű üledéksorozatból. A triász rétegsorozatával és a Naszál D-i oldalával azonban részletesebben nem foglalkoztam, mert azt felvételeim idején dolgozta fel doktori értekezésében Kubacska András.1 A triászmészköveken területemen a paleogén rétegsorozatból az infraoligocén szárazföldi időszak boluszos, festékföldes képződményeit ismerem Szendehely alsó végén, ahol azokat 1925-ben bányászták is. Ezek felett kis foltokban a hárshegyi homokkő-csoport kemény, kovasavas üledékei vannak a felszínen, amelyek a község építkezési anyagául szolgálnak. A magasabb oligocént biztosan a Böckh Hugó12 által részletesen leírt verőcei előfordulás képviseli. A Böckh által ismertetett második, keletibb előfordulásból: a régi téglagyárnak a megyehatár melletti feltárásából ottjártamkor semmi nem látszott. Ellenben a Duna kis vízállása esetén alig két-három méter magasságban a Duna vízszíne felett jól 1 Kubacska A.: Adatok a Nagyszál környékének geológiájához. (Földtani Közlöny, 1925, LV. kötet, 150 161. old.) 2 Böckh Hu gó: Nagymaros környékének geológiai viszonyai. (A M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve, X III., 1 58. old., I IX. tábla, 1899.)
132 FERENCZI lehetett megfigyelni a pectunculus-os homokköveket a Váralja-oldal legalján a lösz és az ódiluviális-levanteí kavics alatt. A Naszál É-i lábánál vannak még részben homokos, homokköves, részben a kiscelli agyagra emlékeztető üledékek (Szendehely É-i végén a téglagyár alatt), amelyeket nem tudtam biztosan ide vagy az alsó miocén üledékek közé sorolni. Ezért a térképen el nem választott oligocén-alsómiocén üledékek néven jelöltem ki őket. A kövületek hiánya miatt egyébként is pontosabban szét nem választható hasonló fáciesben kifejlődött oligocén-alsómiocén rétegekkel kapcsolatban még azt kell megjegyeznem, hogy azok a hegység K-i szélén több helyen vannak a felszínen, mint ahogy eddig ismertük. A Böckh Hugó által is térképezett kismarosi előforduláson kívül foszlányait megtaláltam a Kismaros N y-i végéhez lefutó árok felső részén, az ároktól N y-ra a szőlők talajában, a kóspallag-zebegényi patak megtörése táján kis folton, megvan a szokolyaí Pauncz-árokban, sőt a hegység belsejében is, az Inóc-patak egyik D-i mellékvölgyének alján, végül felragadott részleteiben az inóci andezit-kőbányában is (1. az i. sz. ábrát a 135. oldalon). Ez az eddig ismert legmagasabb előfordulása a hegységben, itt 500 m t. sz. f. magasságban van meg, hasonlóan a diósjenői Sávosnyeregben levő magassághoz. A már biztosan miocén Pecten praescabriusculus-os szintet a vác szendehelyi országút legmagasabb pontján, a Fenyves-hegy déli lejtőjén és a Borbély-hegy N y-i oldalán nyomoztam ki.3 A sok Pecten-héjon kívül apró, gömbös Bryozoum-tclepek gyakoriak ebben a szintben; ezek nagyon felszaporodnak ugyan a Borbély-hegy N y-i oldalán, de a Budafok, Fót, Mátyásföld vidékén ismeretes briozoás mészkő itt nem fejlődött ki. Az alsó miocén briozoás, Pecten praescabriusculus-os, főleg kavicsos, homokos tagokból álló szint felett bizonytalan a fedő rétegsor alsó részének kora. A Borbély-hegyen az andezitbreccsa-komplexus közvetlenül a briozoás-pectenes kavicsokon ül. A Dióstetőn a briozoás-pectenes rétegek a térszín legmagasabb részén kerülnek felszínre. Az itt alig kivehető dőlés alapján mégis olyasfélét lehet sejteni, hogy a verőcei Katalinvölgy felhagyott szénbányájához D-ről lefutó árok felső végén a kavicsos szint felett még schlieresképű, agyagos» szint foszlánya volna meg. B o d a4 a Szokolyától D-re levő major kutjából schlierfaunát ismertetett. Sajnos, mesterséges feltárások nélkül ennek az előfordulásnak körülmé- 3 A briozoás-pectenes szint jelzése az említett helyeken a térképről véletlenül elmaradt. 4 Boda A.: Szokolya környékének földtani viszonyai. (Bányászati és Kohászati Lapok, LVI. évf., 107 112., 120 124., 133 139. old., 1923.)
JELENTÉS 1925 1926 133
134 FERENCZI nyeit sem lehetett tisztázni, ez a rétegcsoport a felszínen sehol sem ismeretes a hegység eme részén. Én azt hiszem, hogy úgy a B o d a által ismertetett, mint a katalinvölgyi schlierképű előfordulás még a burdigalien schliernek felel meg már csak azért is, mert ez utóbbi az ugyancsak ott ismeretes és legjobban a grundi színtájba sorozható gyenge széntelep alatt van. -Az eddigiekben vázolt üledék sorozatban még semmi nyomát nem találtam fiatal eruptívumok törmelékének. Az első, úgy látszik, igen heves tufaszórás igen sok horzsaköves, részben talán még riolit lapillival a burdigalien tengernek területünkről való visszahúzódása után következett be az ott kiformált szárazföldön. Valószínű, hogy a burdigalientenger gyors visszahúzódása és az erős kéregmozgások révén életre kelt erupciós ciklus között összefüggés volt. Az erupciós ciklus igen heves lehetett: még itt, a hegység központibb tömegeitől messze is nagyon durvaszemű az agglomerátum és rendesen nagyon sok benne a horzsaköves anyag, amint ez a Borbély-hegy kőfejtőiben szépen látszik. Az első erupciós fázisban talán még riolitok, savanyú dacitok felé hajló erupciók is voltak, bár ezeknek kitörési centrumát még nem sikerült megtalálni, csakhamar aztán az andezit-törmelékanyag jutott túlsúlyra. Az erupciós ciklus részletesebb lefolyását még nem ismerem eléggé ahhoz, hogy arról általános képet rajzolhatnék. De valahogy úgy látom, hogy a hegység fő vulkáni középpontja nem a mai legmagasabb pontokon, nem is a Ny-i oldalon keresendő, hanem Szokolyahuta (Királyrét) táján. Az itt nagy területen jelentkező és többé-kevésbbé letarolt térszínen megismert gránátos biotitamfibolandezitekben a központi vulkán ki nem ömlött tömegét, csatorna-kitöltéseit látom. Egyelőre pár adatom van még csak arra, hogy a levegőbe röpült központi kúp a mai Szokolyahuta vidékén lehetett s az eredeti köpenynek megmaradt részei volnának a Nagyinóc Nagyhideghegy Hosszúbérc gerincei, D-i folytatását pedig a Kőhegy óriási agglomerátum-tömegében látom. Az erupciós ciklus, amilyen heves volt, olyan rövid ideig is tartott A Borbély-hegyen alig 50 60 m vastag az andezit-agglomerátum s felette már a kialakult kis teknőkben benne ül a posztvulkánikus működések következtében felépült diatomapalás, geizirites, kalcedonos édesvízi üledékcsoport. Ennek legalsó rétegeiben még akad kevés eruptivumtörmelék, nehány vékony tufás réteg, de a felsőbb szinteken már ez is hiányzik. A vulkáni működésnek ezt az ^lanyhulását jól látni a verőcei Lesvölgyből a Borbély-hegy É-i oldalára felhúzódó vízmosásban, ahol a durva, fejnagyságú, szögletes darabokból álló agglomerátumos részlet felett apróbb elemekből felépült rész következik, majd az andezit legömbölyö-
JELENTÉS 1925 1926 135 Az crupció által magával ragadott alsómediterrán üledék (a. m.) az inóci kőbányában. Durch die Eruption mitgerissenes untermediterranes Sediment (a. m.) im Steinbruch am Inóc-Berg.
136 FERENCZI dötten, kavicsként van meg a rétegsorban. Végül az is kimarad, megjelenik az édesvízi mészkő, a geizirit, a sok opálos forrástermék. Ezeket az édesvízi képződményeket kis teknőkben, amelyek már előzetesen kiformált teknők lehettek, Szokolya vidékén az eddig ismerteknél több helyen megtaláltam. Közülük a szokolyai vasúti állomás feletti kis foltok, a Kőhegy agglomerátum tömegének legmagasabb pontja (382 m) alatt jó 200 m-rel mélyebben, élénk bizonyítékai annak a hatalmas pusztulásnak, ami akár a vulkán felrobbanásával, akár a feltételezhető denudáció révén ezen a részen végbement. A vulkáni ciklus korát a helvécien végére kell tennünk. A vulkáni működés előtti legmagasabb szintet a Honti árok schlierfáciesű helvécienjében ismertette M á j e r István.5 Ezt a kort igazolják az én faunáim is, amelyeket a horzsaköves tufákból gyűjtöttem Kismaros mellett, míg a szokolyai Paphegy K-i lábánál kissé homokos tufákból kerültek elő kövületek. A két fauna a következő alakokból áll: Kismaros N y -i végén levő vasúti őrháztól ÉK-re vezető úton: Glycimeris (Panopea) sp. ind., Telírna cf. nitida P o 1i., Tapes (Callistotapes) vetula Bast., Tapes sp. ind., Meretrix (Callista) sp. ind., Venus sp. ind., Cardium hians B r o c c., Cardium sp. ind. (nagyobb forma), Lucina (Denticulina) miocaenica M i c h t., Pectunculus (Axinea) pilosa L., Arca (Anadara diluvii Lám., Pecten (Flabellipecten) leytloajanus P a r t s c h, Pecten (Aequipecten) cf. malvinae D u b., Pecten cf. latissimus Brocc., Pecten cf. elegáns A n d r z., Cyrena sp. ind., Conus (Chelyconus) cf. vindobonensis P a r t s c h, Conus sp. ind., Murex sp. ind., Pleurotoma (Dolichotoma) cf. catajracta Brocc., Pleurotoma cf. praecedens Bell., Pleurotoma sp. ind., Triton (Simplum) cf. affine D es h., Turritella (Archimediella) bicarina E i c h w., Turritella (Haustator) cf. tricarinata Bors., Turritella marginális Brocc., Turritella riepeli P a r t s c h, Natica helicina Brocc., Lithophyllia ampla R o s s. és még több korallfaj. Szokolya, a Paphegy K-i oldalán a Nagypatakba lefutó legészakibb árok vége: Tapes (Callistotapes) vetula Bast., Cardium (Trachy cár dirim) multicostatum B r., Cardium hians Brocc., Lucina (Denticulina) miocaenica M i c h t., Pectunculus (Axinea) pilosa L., Pectunculus (Axinea) obtusata P a r t s c h, Arca (Anadara) diluvii Lám., Pecten cf. elegáns A n d r z., Pecten (Aequipecten) malvinae D u b. cf. var. acuticostulata S a c c., Pecten (Flabellipecten) leythajanus 0 Ma je r István: A Börzsöny-hegység északi részének üledékes képződményei. (Földtani Kölöny, XLV., 18 40. old., 1915.)
JELENTÉS 1915 1916 137 P a r t $ c h, Buccinum (Tritia) vindobcnense C h. M a y., Fusus cf. intermedius M i c h t., Turritella turris Bast. var. ind., Natica cf. miilepunctata L a korall sp.-ek, Schizaster sp.-ek. A fenti faunák, amelyeknek meghatározását Sümeghy kollégámnak köszönhetem, azt igazolják, hogy a helvécien tenger az andeziterup ciók kezdetekor még meg volt ezen a területen, de csakhamar elvonult. A magasabb tufa-agglomerátum-szintekben a szerves élet minden nyoma hiányzik. A faunák egyébként Sümeghy szerint fiatal típusúak, más fáciest jelentenek, mint M á j e r helvécien faunái. Nagyon emlékeztetnek lehet, hogy ez csak fáciesbeni megegyezés N o s z k y meszestetői faunáira, valamint a rákosi delta faunájára. A Beeten leythajanus s más fajok jelenléte már tortonienre valló vonás, éppen ezért nem tudom, hogy a Börzsönyi-hegység vulkánosságának korát nem kell-e valamivel még fiatalabbra venni, mint aminőnek azt M á j e r vette. Valószínű, hogy a vulkánosság a helvécien legvégére, a tortonien elejére tehető a Börzsönyi-hegységben épúgy, mint ahogy N o s z k y azt a Mátrában is megállapította. A vulkáni ciklus, amint már jeleztem, aránylag rövid ideig tartott. Akár a vulkáni test felrobbanása következtében, akár erózionális, vagy tektonikus erők működésének következményekép, jelentős szintkülönbségek alakultak ki ezen a területen a vulkáni ciklus végén vagy annak teljes befejezte után. Az imént teljesen kiemelkedett szárazföld ismét tenger alá merült és most egyes részeiben némileg mélyebb tenger élete kezdődik meg területünkön. Ennek az új tengernek, amelyet a lajtamészkő tengerének nevezhetünk, helyenként 2, más helyeken 3 fáciesben kifejlődött üledékei iskolapéldái a tortonien üledékek fácieskifejlődésének. A tortonien fáciesek legteljesebb sorrendben Szokolyától É-ra fejlődtek ki a Szőlő-hegy, öl-hegy és a Köves-hegy közti mélyedésben. A Szőlő-hegy K-i lejtőjén a típusos lajtamészkő a maga gazdag Lithothamm^ra-tartalmával a legpartközelibb fáciest képviseli. Mindenütt közvetlen az andezitagglomerátumokra vagy helyenként magukra az andezitekre települ. A Szőlő-hegy lejtőjén legmagasabban 360 m t. sz. f. magasságban van meg, míg egy másik részletében, valószínűleg későbben bekövetkezett mozgások révén, mélyebbre, 260 320 m közötti szintre került Alatta a lejtő kissé meredekebb részletén morfológiailag is jól elkülönül a következő, már kissé mélyebb tengerre valló fácies, amelyben laza, meszes, márgás-agyagos homokkövek ülepedtek le. Végül a hegyéi legalján, a kis út bevágásában feltárva látható, édesvízi csoportra települő helyzetben finom, levelesen szétváló, sárgás mészmárgák képviselik jel legzetes Dentalium-os faunájukkal a legmélyebb fáciest.
138 A Iajtameszkótenger abráziós platója Nagymaros, Szob, Kóspallag között. Durch das Meer des Leithakalkes abradiertes Plateau zwischen den Ortschaften Nagymaros, Szob und Kóspallag.
JELENTÉS 1925 1926 139 A tortonien 3 fácieséből hol egyiket, hol másikat, néha kettőt együtt is a délebbre eső részeken is ki lehetett mutatni. É felé, úgy látszik, a tortonien üledékek hiányzanak, de nem tudom, hogy pl. a Nógrád felé néző, u. n. Széles mező egyenletes síkja nem a lajtamészkő parti ábráziójának eredménye-e? Még északabbra, Diósjenő felett sikerült a lajtamészkő kis foltját megtalálnom és így valószínűnek tartom, hogy a részletes kutatások során sikerülni fog az összeköttetést létrehozni a hegység N y-i oldalán levő Kemence-vidéki előfordulásokkal, ahol M á j e r leírása szerint a két magasabb fácies fejlődött ki. Délfelé az abráziós plató gyönyörűen követhető. Körülveszi a Klökihegyet, a Kövesdombot. A letarolt andezitagglomerátum-térszínen kidolgozta a kis andezitkürtőket. A Hosszúbérc alatt átszolgál a kóspallagi patak völgyébe, ahol a völgy É-i oldalán is szépen látszik a térszínben. A lajtamészkő roncsait ezeken a részeken mindenütt megtaláljuk. A kóspallagi patak D-i oldalán a lajtamészkő a dentáliumos márgával közvetlenül érintkezik, a part valószínűleg meredekebb volta miatt a közbülső fácies nem fejlődött ki jellegzetesen. Legtávolabbi pontján a verőcei Migazzikastélytól K-re levő dombtetőn láttam, ahol a finom, meszes homokkőfácies kis elszakadt foltja maradt meg mintegy láncszemnek a visegrádi előfordulásokhoz. Abráziós plató részletek: 2. és 3. ábr., 138. és 140. old.) A tortonien üledékek vizsgálata során a bejárt területen fontos negatívum az, hogy eddig sehol sem találtam bennük elsődleges helyen levő vulkáni törmelékanyagot. A parti lajtamészkövekben ugyan sok az andezitkavics, andezittuskó, de azok sarkai legömbölyödöttek, s ha van is köztük sarkosabb, sokkal valószínűbb az, hogy azok az alapból, a feldolgozott andezitagglomerátumból származnak. A homokosabb fáciesben ittott látni tufás anyagot, főleg biotitpikkelyeket, de ezeket is hajlandó volnék inkább bemosott, mint behullott anyagoknak venni. Tisztább s határozott rétegeket alkotó tufás szinteket, a vulkáni működéssel kapcsolatos lapillis szinteket a bejárt területen ebben a fáciesben sem láttam. A dentáliumos fácies anyagát eddigi megfigyeléseim révén szintén teljesen andezittörmelékmentesnek ismerem. A fentiekben vázolt negatívum az erupciós ciklus végét adja meg. Eddigi vizsgálataim alapián tehát azt állapíthatom meg, hogy az erupciós ciklus, legalább is fő tömegében, sőt a legnagyobb valószínűséggel a posztvulkánikus jelenségekkel együtt véget ért a tortonien tenger azon térfoglalása előtt, amely a lajtamészkőnek és heteropikus fácieseinek létrejöttét eredményezte. Így az erupciós ciklus nagyon összeszűkül a helvécien végére, a tortonien elejére. Vagy, ha az előbb felsorolt tufásrétegekbő! való faunák véglegesen a tortonienhez tartozóknak bizonyulnának, a vul-
i 140 A lajtamészkőtenger abráziós részlete a szokolyai Paphegytől K-re. Durch das Meer des Leithakalkes abradierte Plateaupartie O-lich vom Szokolyaer Pap-Berg.
JELENTÉS 1925 1926 141 kam működés ideje a tortonien eleje volna, tehát aránylag nagyon rövid időszakasz. Talán az erupciós ciklus így feltehető rövid volta lehet magyarázata a működés nagy intenzitásának. A tortonien tenger itteni létének bizonyítékai után a valószínűleg a levanteibe, a pleisztocén elejére beillő korú, durva kavicstakaró a továbbműködő geológiai erők bizonyítéka. Hosszú ideig nincs semmi üledékképződés a szóban lévő területen, amely valószínűen már a felső miocén óta szárazzá vált. Az első újabb képződménycsoport az a durva, olykor fejnagyságú görgetegekből álló kavicstakaró, amelyet Nógrádtól Ny-ra a Rác-hegy stb. vidékén ismertem meg és amely, úgy látszik, a lajtamészkő abráziós térszínének mélyebb részeit borítja. A kavicstakaró durva k avicsainak túlnyomó része sárgás-barnásszínű kvarcitkavics, kvarcittuskó. Ez a kavicstömeg folyóként folyja körül a belőle kiemelkedő kisebb-nagyobb andezit- vagy andezitagglomerátum-kúpokat, de andezitanyag csak a kúpok közvetlen közelében van benne. A kavicsok anyaga teljesen olyannak látszik, aminő a váci határ N y-i részén a Dunára néző V áraljadomboldal kavicsáé, amely ott a lösz alatt van az oligocén rétegcsoport tetején. Itt az utóbbi helyen azonban jóval mélyebb t. sz. f. magasságban van a kavics és legfeljebb ökölnyi nagyságú. Anyagát tekintve, hasonló a pestszentlőrinci stb. magasfekvésű, levantei törmelékkúp kavicsainak anyaga is, de a kavicsok átmérője az utóbbiaknál kisebb. A kavicsokkal kapcsolatosan felvetődő első kérdés a kavicsok eredetének kérdése. Erre a kérdésre nagy valószínűséggel azt felelhetem, hogy azok az É-ra levő kristályos tömegekből, elsősorban a Veporból származhatnak. Kérdés, hogy a kőzettani hasonlóság alapján nem innen kell-e származtatnunk a pestvidéki levantei kavicsok fő tömegét is. Énnekem ugyanis egyszerűbbnek látszik úgy a Börzsönyi-hegység K-i oldalán levő durva kavicstömeget, mint a pestvidéki magasfekvésű levantei kavicsokat a Börzsönyi-hegység K-i oldalán lefutó ősfolyóból, az Ős-Ipolyból származtatni és pedig első sorban azok durvasága és az anyag egyöntetűsége miatt. Az ilyen eredetű kavicshoz természetesen hozzájárult részben a Börzsönyi- és a Visegrádi-hegységből származó andezitanyag, valamint a régebbi (oligocén-mediterrán) kavicsos szintek anyaga is. A második kérdés a kavicsok korának kérdése. Közvetlen adataim nincsenek a kavicstakaró korára nézve. A nagy t. sz. f. magasság, a pestvidéki magas kavicsok anyagával való megegyezés a levantei kor mellett szól. A Váralján a hasonló kőzettani kifejlődésű kavics a 40 m vastagságot is elérő lösz alatt van, azonban nem lehetetlen, hogy ez utóbbi mégis némileg fiatalabb, talán már ó-pleisztocén, újra átmosott kavics. Jelentésem befejezéséül azt a képet igyekszem röviden vázolni, amit
142 FERENCZI a terület szerkezeti viszonyaira vonatkozólag sikerült megállapítani. Az idősebb képződmények közül a triász és a rajtalevő hárshegyi homokkő sasbércként emelkednek ki a környező üledéksorozatból. Az oligocén magasabb szintjei, az alsó miocén szintek apróbb-nagyobb rögökre töredezetten vannak előttünk, amelyekben határozott szerkezeti egységet nem sikerült a bejárt területen megállapítanom. Érdekes azonban, hogy azon a területen, ahol az andezitagglomerátum fedi, nevezetesen a verőcei Fehéroldal, a Verőce feletti 203 m és a nagymarosi Türkenfeld kis; alsó miocén foltján át kis szinklinális húzódik végig N yé N y K D K -i irányban. Lehetséges azonban, hogy ez a vonal törést jelent. Még kifejezettebben töréses irányt jeleznek a szokolyai vasúti állomás feletti, a szokolyai Pauncz-árokbeli kis, alsómiocén-foltok, valamint a Gálmucz-gerinc édesvízi mészkő foltja. Ennek iránya azonban már É K D N y-i. Az andezitagglomerátum elhelyezkedését a szerkezeti mozgások alapján létrejött formák befolyásolták. A mozgások azonban valószínűleg nem szűntek meg az agglomerátum-tömeg elhelyezkedésével sem. Mindeme mozgásoknak eredményekép az andezitagglcmerátum-tömeg a Kőhegy, az öl-hegy, a Gálmucz-gerinc, a Borbély-hegy, a Keskenybükk között kissé összenyomott ÉÉK D DN y-i, majdnem É D-i irányban húzódó tengelyű teknőt alakított ki, amelynek belsejét az édesvízi csoport foglalta el. Másik szerkezeti vonal felvételének lehetőségét látom az agglomerátumpadok elhelyezkedésében, a már említett alsómiocén szinklinálisnak megfelelően. Az andezitagglomerátum-rétegek azonban ennek az iránynak mentén antiklinális-szerűen nyerget formálnak. Ez az antiklinális valószínűleg azonos lesz azzal az antiklinálissal, illetőleg annak az antiklinálisnak folytatása lesz, amelyről Vendl Aladár emlékszik meg egyik értekezésében. Érdekes feladat volna a fenti szerkezeti irányok további és a vulkánossággal való kapcsolatának nyomozása. A tortonien üledéksorozat eddig megismert foszlányaiban apróbb töréseket meg lehetett ugyan állapítani, de ez a képződménysorozat általánosabb szerkezeti vizsgálódásokra nem alkalmas. BEITRÄGE ZUR GEOLOGIE DES BÖRZSÖNY-GEBIRGES. (Auszug des ung. Aufnahmsberichtes 1925 1926.) Von Dr. I. F e r e n c z i. In den Jahren 1925 26 studierte ich den SO-lichen Abschnitt des Börzsöny-Gebirges. Über den geologischen Bau des untersuchten Gebietes gibt die beiliegende Kartenskizze Aufschluss. (Pag. 133 im ung. Text.) 6 Vendl A.: Hidrológiai és tektonikai vonatkozások. (Hidrológiai Közlöny, III. kötet, 10 17. old. 1928.)