Transparency International Magyarország. Dr. Földes Ádám úr részére ügyvezető igazgató. Budapest. Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr!

KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA ELNÖK Transparency International Magyarország Dr. Földes Ádám úr részére ügyvezető igazgató Budapest Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr! Köszönettel vettük, hogy véleményezés és észrevételezés céljából megküldte a Transparency International Magyarország által készített, Közbeszerzés és átláthatóság 1. c. tanulmányt (a továbbiakban: Tanulmány). Sajnálatos módon figyelemmel az ekkorra már megszervezett sajtótájékoztatóra a rendelkezésünkre álló idő rövidségére tekintettel nem volt módunk azt részletesen áttekintetni és véleményezni. A Tanulmányt átolvasva kétségtelenül megállapítható, hogy összességében egy előremutató és nagy odaadással készült anyagról van szó. Összességében a Tanulmány pozitív elemének tartjuk, hogy a feltárt negatívumok és javaslatok mellett nem kérdőjelezi meg a Tanács létének, működésének szükségességét, nem vonja kétségbe az apparátus szakmai felkészültségét és a közbeszerzési folyamatokban betöltött szerepét. Sajnos a vizsgált időszak terjedelme miatt természetesen az elemzés nem terjedhetett ki mindenre, nem vizsgálhatta teljes mélységében az elmúlt tizenöt évre visszamenően az egyes folyamatokat és szakterületeket, továbbá feltételezhetően az interjúalanyok válaszadási hajlandósága miatt nem vehette figyelembe azokat a belső tényezőket, amelyek az iratokból nem ismerhetők meg, nem vizsgálhatók. Ezzel együtt helytállónak tartjuk a Transparency International azon megállapításait, mely szerint az intézményrendszer nem tehető önmagában felelőssé a rendszer korrupciós mechanizmusaiért. A közbeszerzések hazai intézményrendszerét az első közbeszerzési törvényünk hozta létre 1995-ben, amely kisebb módosításokkal ugyan, de azóta is változatlan formában működik. A jogalkotónak akkoriban egy új gazdasági és társadalmi berendezkedéshez tartozó eljárást kellett bevezetnie, és egy olyan intézményrendszert megalkotnia, amely alkalmas a közbeszerzési kultúra kialakítására, fejlesztésére az eltérő érdekek egyeztetésére, a jogszabályok betartásának ellenőrzésére, illetve a gyors és hatékony jogorvoslat biztosítására. 1995-ben a kihívásoknak megfelelő intézményi struktúra született. e-mail: elnok@kta.hu Internet: www.kozbeszerzes.hu

2 Egyetértünk a Tanulmány azon megállapításával, mely szerint a problémák nagy része mögött egy összetettebb államigazgatási problémakör húzódik meg. A Tanács sok esetben önhibáján kívül valóban nem tudta érdemben befolyásolni a jogalkotási folyamatot, azonban ennek oka álláspontom szerint is a magyar jogalkotási eljárásban és annak kultúrájában keresendő. Ha a jogalkotó tekintettel kívánt volna lenni azokra a gyakorlati tapasztalatokra, amelyek szerepénél fogva alapvetően a Közbeszerzések Tanácsánál csatornázódtak be és halmozódtak fel, úgy gondolom, nem engedhette volna meg magának azt, hogy nem biztosít teret a Tanács által kifejtett észrevételeknek. Hadd emeljem ki ehelyütt, hogy jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal ebből a szempontból kifogástalan a kapcsolat. Különösen fontosnak tartom a Tanulmánynak azon megállapítását, mely szerint nem mellőzhetően fontos annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a vezető személye mennyiben határozza meg az intézmény működését, és mennyiben tudunk a vezetőtől függetlenül magára az intézményre koncentrálni, és arról objektív megállapításokat tenni. Ennek érdekében megpróbálták a vizsgált kutatási időszakon túl a Tanács elnökeinek eltérő vezetési stílusából eredő különbözőségeket is figyelembe venni. Ez az utóbbi megállapítás nagy jelentőséggel bír, tekintettel arra, hogy megalakulása óta, azaz 1995-től a Tanácsot egy személy vezette mint Elnök, és a Főtitkári poszton sem volt változás 2009. decemberig. A kialakult és berögződött gyakorlatok és jelenségek eredője ez az időszak. A 2009. októberben, illetve 2010. szeptemberben megválasztott elnök sok és jelentős változást igyekezett bevezetni a Tanács életébe, munkájának hatékonyabbá tételébe. Különösen sajnálatos erre tekintettel, hogy az intézményrendszer elemzését tartalmazó 2011. március 31-i lezárású, és 2011. áprilisában közzéteendő tanulmány éppen a Tanács működését érintő leglényegesebb változásokra, azaz a közzétételt megelőző közel másfél évben megvalósult szemléletbeli és működési változásra egyáltalán nem, vagy csak utalások szintjén tér ki. A fentiekben is kifejtettekre tekintettel különösen fontosnak tartjuk, hogy a Tanulmányban található esetleges pontatlanságok, illetve hiányosságok korrigálásra kerüljenek. Mint az bizonyára Ön előtt is ismert, a közbeszerzés nem egyszerű jogterület, ezért az ezt a területet érintő tanulmányok, elemzések készítése esetében nélkülözhetetlen a szakmában járatos és a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvényt (Kbt.) jól ismerő szakemberek bevonása. Engedje meg, hogy minderre tekintettel a jövőre nézve ezúton ajánljam fel a Közbeszerzések Tanácsa szakmai segítségét a közbeszerzés területét érintő tanulmányok, elemzések elkészítéséhez. Addig is a Tanulmánnyal kapcsolatos alábbiakban részletezett észrevételeinket ajánlom szíves figyelmébe. I. Általános észrevételek Álláspontom szerint egyik legsúlyosabb problémája a Tanulmánynak, hogy az elemzés kizárólag 2006. január 1-je és 2009. december 31-e közötti időszakra nézve von le következtetéséket a Közbeszerzések Tanácsa működéséről, és ez alapján tesz javaslatokat. 2011 áprilisában ugyanis magunk mögött tudhatunk nemcsak egy olyan, átfogó jogszabálymódosítást [2010. évi LXXXVIII. törvény], amely lényegi változásokat eszközölt a Tanács szervezetrendszerében, hanem egy olyan szemléletváltást is, amely alapvetően változtatta meg a Tanács szerepéről vallott felfogásunkat. A tanulmány megállapításai és javaslatai ebből következően jórészt már idejétmúltak, nem aktuálisak, hiszen azt az élet már meghaladta, vagy a jogalkotó a törvényt már másképp, vagy akár annak megfelelően módosította.

3 Sajnos ezen nem segít az sem, hogy mintegy ráncfelvarrásként néhány helyen beépítésre kerültek a Tanulmányba a 2010. őszén történt módosítással beépített elemek. Egy alapjaiban átalakult szervezet működését nem lehet megítélni egy másfél évvel ezelőtt lezárult három éves időintervallumban zajló tevékenysége alapján. Méltánytalan a szervezetünkkel szemben, továbbá a tanulmány szerzőihez sem méltó ez a megoldás. Megjegyzem, mindez korrigálható lett volna, ha elemzésük tárgyává teszik az elmúlt fél év szándékait és eredményeit is. Csak egy példát kiemelve, testületünk 2010. szeptembere óta új tanácstagokkal, szervezetünk pedig egy megújult vezetéssel működik, mely vezetésnek többek között kiemelt célja a Tanulmányban hiányolt szakmai konferenciák tartása, melyből már néhányat magunk mögött tudhatunk és jelenlegi elképzeléseink szerint további két konferencia rendezésére is sor fog még kerülni 2011-ben. Az elemzés másik kritikus pontjának tartom azt, hogy a közbeszerzési törvényt a Tanulmány kvázi korrupcióellenes jogszabályként kezeli. Valóban, a Kbt. a preambulumában szól arról, hogy a törvény a közpénzek ésszerű felhasználása átláthatóságának és széles körű nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtésének, valamint a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása érdekében született, azonban e passzusból nem az következik, hogy a Kbt. első és egyetlen célja a korrupció visszaszorítása, hanem csupán annyi, amennyit ez a szöveg kifejez: a közpénzek elköltése a Kbt. szabályai által támogatva történjen a lehető legátláthatóbb, legésszerűbb módon, nyilvánosan és a verseny tisztaságának szem előtt tartása mellett. E célt szolgálja a törvény valamennyi szabálya, melyek az egyes közbeszerzési eljárások lefolytatásának feltételeiről, módjáról, a jogorvoslati eljárás lehetőségeiről, szabályairól, valamint a Tanács szervezetrendszeréről szólnak. A tanulmány logikájából kiindulva akár azt a kijelentést is tehetnénk, hogy például bármely hatósági engedélykiadást szabályozó jogszabály korrupcióellenes jogszabály, hiszen nem egyedül a közbeszerzések jogintézménye lehet a korrupció melegágya ; az engedélykiadások és a hatósági ellenőrzések területén is jelentős korrupciós kockázattal lehet számolni. Figyelemmel arra, hogy korrupciós cselekmények alapvetően bűncselekmények, azok a büntetőjog területéhez, illetve nyomozó hatóságok hatáskörébe kell, hogy tartozzanak. Mindazonáltal a Közbeszerzések Tanácsa elismeri a korrupciós kockázatok létét a közbeszerzések rendszerében és kiemelten fontos feladatának tartja azok feltérképezését, valamint a rendelkezésére álló eszközök igénybevételével a velük szembeni küzdelmet. A Tanulmányban sok esetben olvasható, hogy a Közbeszerzések Tanácsa feladata a közbeszerzések és a közbeszerzés rendszerének felügyelete, amely alapvető tévedés, tekintettel arra, hogy a Tanács nem rendelkezett és ma sem rendelkezik hatáskörrel a közbeszerzések felügyelete tekintetében. A Kbt. 379. -a rendelkezik a Tanács feladatairól, melyekről általánosságban így szól: A Tanács feladata, hogy a közérdeket, az ajánlatkérők és az ajánlattevők érdekeit figyelembe véve, hatékonyan közreműködjön a közbeszerzési politika alakításában, a jogszerű közbeszerzési magatartások kialakításában és elterjesztésében, elősegítve a közpénzek nyilvános és átlátható módon történő elköltését. Felügyeletről tehát egyáltalán nem beszélhetünk a Tanács tevékenysége kapcsán, így a felügyeleti tevékenység hiányosságait, számon kérni, valamint azt állítani, hogy a Tanács ezen feladatát nem megfelelően látta el, álláspontom szerint nem helyes.

4 A Tanulmány a Közbeszerzési Döntőbizottság kapcsán rögzíti, hogy a Döntőbizottságot kizárólag az intézményrendszerben elfoglalt helye és szerepe tekintetében vizsgálta és szándékosan nem tér ki a Közbeszerzési Döntőbizottság tevékenységének hatékonysági elemzésére. Álláspontom szerint azonban a szervezetrendszer felépítésének és működésének vizsgálata körében nélkülözhetetlen a Közbeszerzési Döntőbizottság hatékonyságának vizsgálata, ezért ezt a Tanulmány hiányosságának tartom. A közbeszerzési szervezetrendszer keretében a Közbeszerzési Döntőbizottság hatékonysága figyelemmel arra, hogy rendkívül rövid idő alatt érdemi határozat hozatalára képes vitathatatlan, ezért ennek figyelmen kívül hagyásával, bemutatásának elmulasztásával nem lehet objektív képet festeni az intézményrendszer működéséről. Általános észrevételként kiemelném végül, hogy a magam részéről kevés demokratikusabb intézményt, illetve intézményrendszert tudok elképzelni annál, mint ahogyan a Közbeszerzések Tanácsa beleértve a Titkárságot és a Közbeszerzési Döntőbizottságot is működik. Egy olyan intézmény függetlenségét és megerősítését, amelynek vezető testületében a közbeszerzésekben érintett érdekcsoportok az ajánlatkérők, az ajánlattevők, illetve az egyes közérdekű célok képviselői egyenlő mértékben reprezentáltak; amelynek az érintett érdekcsoportok képviselőiből álló vezető testülete közvetlenül választja meg annak a jogorvoslati fórumnak a tagjait, amely később az egyes érdekcsoportokhoz tartozók közötti jogviták elbírálására hivatott; amely az elé került jogviták esetében a bírói szervekkel ellentétben nagyságrendekkel rövidebb idő alatt érdemi döntést tud hozni; amelynek működési költsége döntő részében ugyancsak a közbeszerzésekben érintett érdekcsoportokhoz tartóz szervezetek különböző szolgáltatások igénybevétele esetében teljesítendő befizetései biztosítanak, és a mindenkori végrehajtó hatalomtól e tekintetben függetlenül tud létezni, minden a demokratikus értékeket valamire tartó szervezetnek támogatnia kell. II. Részletes észrevételek A Tanulmány 1.2. fejezetéhez A Tanulmány 1.2. fejezetében említésre kerül, hogy első levelüket 2010. február 10-én írták, melyre semmilyen válasz nem érkezett, így adatigénylésünket március 9-én megismételték. Március 16-án megérkezett a válasz, amelyben a Tanács együttműködéséről biztosította Önöket, de előbb a közérdekű adatigénylés félreértelmezéseként a Tanács kért adatokat a kutatásról. Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy a Transparency International vizsgálatát személyes beszélgetés előzte meg Dr. Bakonyi József és Alexa Noémi között. Megállapodás született, hogy az elnök a vizsgálatot támogatja. A jelzett megkeresést követően az elnök az anyagot a Tanács Testülete elé terjesztette állásfoglalásra. A Transparency International Magyarország jelenlévő képviselői is előtt is ismert az az indulatoktól nem mentes 2009. évi tanácsülés, amely tükrözte egyes tanácstagok hozzáállását a kutatáshoz. Ez kihatással volt az anyagok körére is. Figyelemmel arra, hogy a Titkárság apparátusa így az elnök is kötve volt a Tanács testületének véleményéhez, adódhattak a vizsgálat kezdetén érintettek által nem szándékolt történések, jelenségek. A Tanulmány 1.4. fejezetéhez A Tanulmány 1.4. fejeztében idézve a Tanács Alapító Okiratából utal arra, hogy a Tanács az Állami Számvevőszék ellenőrzésén kívül valójában önmagát ellenőrzi.

5 Az Alapító Okiratban valóban szerepel, hogy a központi költségvetés Közbeszerzések Tanácsára vonatkozó fejezetében meghatározott előirányzatainak tervezéséért, végrehajtásáért, a felhasználásáról való elszámolásáért, a fejezethez tartozó feladatok felügyeletéért, pénzellátásáért és ellenőrzéséért, illetve mindezek szabályozásáért felelős felügyeleti szerv a Közbeszerzések Tanácsa. Sajnálatos azonban, hogy a Tanulmány készítőinek figyelmét elkerülte az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet, melynek 2. 3. pontja szerint e rendelet alkalmazásában felügyeleti szerv: a költségvetési fejezet meghatározott előirányzatainak tervezéséért, végrehajtásáért, a felhasználásáról való elszámolásáért, a fejezethez tartozó költségvetési szervek, elkülönített állami pénzalapok, illetőleg feladatok felügyeletéért, pénzellátásáért és ellenőrzéséért, illetve mindezek szabályozásáért felelős szerv ( ) a Közbeszerzések Tanácsa tekintetében a Közbeszerzések Tanácsa ( ). Azon túl, hogy a kifogásolt rendelkezés erre tekintettel jogszabályon alapul, álláspontom szerint a megoldás éppen a Tanács függetlenségének biztosítéka. A Tanulmány 1.4. fejeztében említésre kerül, hogy a Tanács belső ellenőrt is alkalmaz, aki azonban a tevékenységét a főtitkárnak közvetlenül alárendelve végzi. A Tanács hatályos, 2010. október 28. napján elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzata szerint azonban a Belső ellenőr az Elnök irányításával, az Elnöknek közvetlen alárendeltségben, munkaterv szerint végzi ellenőrzési feladatát. A Tanulmány megállapítása erre tekintettel azért is téves, mert annak kézirata 2011. március 31-én került lezárásra. A Tanulmány 1.5. fejezetéhez A Tanulmány 1.5. fejeztében a Tanulmány írója kifogásolja, hogy a külső személyi juttatásoknál megjelölt 18 millió forint, annak tükrében, hogy a Tanács elnöke szerint nem került külsős munkatárs megbízási szerződéssel foglalkoztatásra a Tanács szakmai munkájával kapcsolatosan. Ezzel összefüggésben mivel ez a kérdés a vizsgálat során nem került egyértelműsítésre kiemelendő, hogy ezek a szakértők nem a tizenkilenc fős Tanács, hanem a Titkárság munkájában vettek részt ügyvéd, informatika, fordítás stb. kifejezetten a közigazgatási munkát segítően. Álláspontunk, hogy ez a megállapítás nem befolyásolta sem a költségvetést, sem a Tanács munkáját. A Tanulmány 1.6. fejezetéhez A Tanács és a Döntőbizottság egymáshoz való viszonyát a Tanulmány akként jellemzi, hogy a hatályos szabályozás a DB függetlenségét a Tanács alá- illetve mellérendelésével kívánja megvalósítani. A Kbt. a Tanács szervezete c. fejezetének 395. (1) bekezdése szerint a Tanács mellett Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) működik. A törvény szerkezetéből és megszövegezéséből is kitűnik, hogy a Döntőbizottság szervezetileg a Tanácshoz tartozik. A Tanulmány által nevesített mellé-, illetőleg alárendelt helyzet egymással ellentétben áll, ti. egy jogviszony vagy mellérendelt vagy alárendelt, az egyidejűleg nem valósulhat meg. Amennyiben tovább kívánjuk cizellálni a Tanács és a Döntőbizottság egymáshoz való viszonyát, megállapítható, hogy alá-fölérendelt jogviszony egyértelműen nem áll fönn a két szervezet között, hiszen hiányoznak a szóban forgó tipikusan az államigazgatási jogviszonyra vonatkozó meghatározó sajátosságok, úgymint az

6 utasítási jog, a fölérendelt szerv többletjogosítványai az alárendelt szervhez vagy személyhez képest, a döntés-felülvizsgálati jog, vagy például az egyedi konkrét ügyben való döntés. 1 A mellérendelt jogviszony ezzel szemben két azonos jogállású szerv vagy személy között fennálló jogviszony, ahol a szóban forgó szervek vagy személyek azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. 2 A közbeszerzési szervezetrendszerben a Döntőbizottság a Tanács szervezetrendszerén belül található, vagyis egy sajátos szervezetrendszeren belüli sajátos jogállású szervezeti egység, amely esetében fogalmilag kizárt a mellérendelt jogviszony, hiszen az csak két önálló szervezet relációjában értelmezhető. A hivatkozott szervezeti konstrukció megfelelőségét az Európai Bizottság is többször visszaigazolta, megerősítette. 3 A Tanulmány részben összegyűjtötte a Tanács és a Döntőbizottság közötti kapcsolódási pontokat a Kbt., a KT, illetve a KDB Szervezeti és Működési Szabályzata alapján. Szükségszerű ugyanakkor kiemelnünk, hogy a felsorolás egyrészt hiányos, másrészt bizonyos kérdéseket illetően tárgyi tévedéseket vagy pontatlan megfogalmazást tartalmaz: A felsorolás 9 kapcsolódási pontot nevesít. Ezek közül a legkirívóbb tévedés a Döntőbizottság elnökének tanácsülésen való részvételével kapcsolatos megállapítás, mely szerint a Döntőbizottság Elnöke meghívottként részt vesz a Tanács ülésein. A Tanács 2010. október 28-án elfogadott SZMSZ-módosítása alapján, az SZMSZ III. Fejezet 6. pontja lehetővé teszi, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke tanácskozási joggal vegyen részt a Tanács ülésein. Hasonlóképpen ebben a körben nevesíti a Tanulmány, hogy a Döntőbizottság határozatait formálisan a Tanács nevében hozza. Csatlakozva a Tanács és a Döntőbizottság viszonyáról leírtakhoz, kiemelendő, hogy a Döntőbizottság nem csak formálisan, hanem a Tanács szervezetéhez tartozó de önálló jogosítványokkal rendelkező szervezetként ténylegesen is a Tanács és azon belül a maga nevében hozza határozatait. 4 Ebben a körben emeli ki a Tanulmány a Döntőbizottság elnökének nemzetbiztonsági ellenőrzést kezdeményező jogkörét is, holott a Döntőbizottság függetlenségének garanciális szabálya a Döntőbizottság elnökének előterjesztési joga a Tanács felé a közbeszerzési biztosok összeférhetetlenségi, 5 illetőleg a biztosok felmentési ügyeit tekintve. 6 A döntőbizottsági határozatok közzététele tekintetében szintén nem szól a Tanulmány arról, hogy a Döntőbizottság elnöke megküldi a Tanácsnak határozatait a közzététel céljából. 1 Ld. bővebben: Torma András: A közigazgatási szervek közötti viszonyrendszer, különös tekintettel az irányításra és a felügyeletre. In: Magyar Közigazgatás, 2004/8.; Zsuffa István: A közigazgatási szervek irányítása és felügyelete. In: Magyar Közigazgatás, 2004/7. 2 Ld. bővebben: Bíró György Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog. Általános tanok. Miskolc, 2001, Novotni Kiadó. 3 Ld. A Kbt.-indokolását., illetve a Bizottság országjelentéseit Magyarország csatlakozásra való felkészüléséről: Amint azt a 2001. évi jelentés megjegyzi, Magyarország már létrehozta azokat a testületeket, amelyek a közösségi jog ennek a részének az átvételéhez szükségesek. (2002.) Magyarország végrehajtási struktúrája úgy tűnik megfelelően működik a Közbeszerzések Tanácsával, amely a kizárólag a Parlamentnek alárendelt illetékes nemzeti költségvetési szerv. (2003.) 4 A határozatok bevezető vagy más néven fejrészében az alábbiak szerepelnek: KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG. Ld.: www.kozbeszerzes.hu (2011.04.14.). 5 A Közbeszerzési Döntőbizottság Szervezeti és Működési Szabályzata II.4. pont. 6 A Közbeszerzési Döntőbizottság Szervezeti és Működési Szabályzata II.24. pont.

7 A Tanulmány szerint egy másik problematikus kérdés az ajánlások és útmutatók készítésének menete, melyet a Tanács a jogorvoslati döntéseket felhasználva készít, hiszen nincs megfelelő információ, hogy a KDB hogyan juttatja el észrevételeit a Tanács, illetve a Titkárság számára. Álláspontunk szerint a Tanulmány hivatkozott megállapítása nem helytálló, figyelemmel arra, hogy a Tanács az említett jogalkalmazást elősegítő anyagokat előzetesen részletesen egyezteti a Döntőbizottsággal, 7 a Tanács nem csak a jogorvoslati eljárások során keletkezett döntések felhasználásával, hanem a Tanácshoz érkezett bejelentések, panaszok, a hivatalból indított jogorvoslati eljárások, a statisztikai adatok és számos egyéb jogalkalmazási kérdés elemzésével készíti. Álláspontunk szerint a megfelelő közbeszerzési jogalkalmazás egyik sarokköve az egységes döntőbizottsági joggyakorlat. Ennek okán a Döntőbizottság hetente ülésezik és egyes kiemelt beszerzési területeken kollégiumokat működtet. A Tanulmány szerint a kollégiumi ülések nem nyilvánosak, az ott elhangzottak nem tartoznak a Tanács nyilvánossága elé sem az információáramlás a KDB és a KT között csak informálisan történik. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy a Tanács és azon belül elsődlegesen az operatív munkát végző szervezetek képviselői nincsenek kizárva a szóban forgó ülésekről. A Tanulmány 1.6.1. fejezetéhez A Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének és a biztosok jogviszonyának létrejöttének szabályait kógens jelleggel a Kbt. és a Tanács, valamint a Döntőbizottság Szervezeti és Működési Szabályzata határozza meg. A Tanulmányban említett Személyügyi Munkabizottság az új szerkezetű Tanács 2010 szeptemberében történő felállásával megszűnt. A biztosok és a Döntőbizottság elnökének kinevezésének előkészítése a Kbt. és a Ktv. irányadó szabályai alapján a humánpolitikai vezető feladata, de mindkét esetben a végleges döntéshozó a Tanács. A Tanulmány az 1.6. fejezet végén Javaslatként megállapítja, hogy a KDB szervezeti és pénzügyi függetlensége elengedhetetlen a tisztességes jogorvoslati eljárás biztosításához. A Tanács alá tagozódás abban az esetben képes ezt megfelelően biztosítani, ha a Tanács nem függ a Kormánytól. A Döntőbizottság pénzügyi és szervezeti függetlenségét a Tanács viszonylatában is meg kell teremteni. A Kbt. indokolása szerint a Közbeszerzések Tanácsa a Kormánytól minden tekintetben független szervezet, amely kizárólag az Országgyűlésnek van alárendelve. A Kormánytól való függetlenséget biztosító szabály többek között, hogy jóllehet költségvetési szerv, de költségvetését a központi költségvetésben elkülönítetten kell előirányozni és előirányzatának terhére az Országgyűlés jóváhagyása nélkül év közben nem hajtható végre átcsoportosítás. A Közbeszerzések Tanácsa függetlenségét erősíti az a szabály is, amely szerint a Tanács számára kizárólag törvény írhat elő feladatot.. Figyelemmel arra, hogy a Tanács autonóm jogállású közigazgatási szerv, mely nem tagozódik a kormányzati hierarchiába, az idézett javaslat értelmét veszti. 7 valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal

8 A Javaslatból is kitűnik, hogy az nem lát különbséget a Tanács és azon belül a Döntőbizottság funkciói között: a Tanács elsődlegesen egy jogalkalmazást elősegítő, tájékoztató feladatkört ellátó, míg a Döntőbizottság jogorvoslati fórumként működik. A két funkció szorosan összefügg, így indokolatlan a Döntőbizottság szervezeti vagy pénzügyi függetlenségét a tisztességes jogorvoslat látszólagos indokaként nevesíteni. 8 A Közbeszerzési Döntőbizottság a Tanács döntéseiben független szervezeti egysége, tevékenysége, technikai működése szorosan kapcsolódik a Tanácshoz. A Tanács Titkársága rendszeresen és következetesen jogi állásfoglalások, iránymutatások, jogértelmezések kidolgozásával segíti a Döntőbizottság munkáját, sikeresen támogatva, kiegészítve azt. Nem látjuk indokát tehát egy önálló vagy részben önálló költségvetési szervként történő működésnek. Egy pénzügyi személyügyi belső ellenőri műszaki ellátó apparátus biztosítani tudja a szervezet, mint egész működését, a pénzügyi tervezésnél pedig messzemenően figyelembe vételre kerül a Döntőbizottság személyi és tárgyi költségvetési szükséglete. A pénzügyi egybetartozás semmiképpen nincs kihatással a Döntőbizottság munkájának törvényességére, nem sérti a szakmai önállóságot, a szakmai függetlenség e tekintetben messzemenően biztosított. Álláspontunk szerint a Kbt. 400. -ának (6) bekezdésében rögzített garancia, mely szerint a közbeszerzési biztost a Ktv. 38. -ának (1) bekezdése alapján nem lehet utasítani a jogorvoslati eljárás, illetőleg határozat vonatkozásában az alapvető biztosítéka a Döntőbizottság független döntéshozatalának és így a tisztességes jogorvoslati eljárás lefolytatásának. A Tanulmány 1.7. fejezetéhez A Tanács üléseivel kapcsolatban a Tanulmány a testületi eljárás és a Tanács ülésen kívül meghozott testületi határozat kérdéskörét emeli ki. Az ülés tartásának mellőzésével történő határozathozatal tekintetében a Tanulmány nem tesz értékelhető észrevételt vagy javaslatot. A Tanács ún. rendes ülését tekintve a Tanulmány néhol hatálytalan rendelkezéseket citál: - az ülésen a főtitkár és a Döntőbizottság elnöke tanácskozási joggal 9 vesz részt; - a Tanács ülésének állandó meghívottja a Döntőbizottság elnökhelyettese, a Jogi Főosztály vezetője, a Nemzetközi és Oktatási Főosztály vezetője, a Közgazdasági Elemző Főosztály vezetője, valamint az elnöki jogi tanácsadó és a főtitkári jogi tanácsadó. A Tanulmány fenti megjegyzéseivel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy azok nem a hatályos állapotot tükrözik, ugyanis a Tanács hatályos Szervezeti- és Működési Szabályzatának III. fejezete alapján: a főtitkár-helyettes is tanácskozási joggal vehet részt a Tanács ülésein, a Tanács üléseinek állandó meghívottja a Gazdasági Igazgató, a Humánpolitikai vezető, az elnöki jogi tanácsadó és a főtitkári jogi tanácsadó, az fenti bekezdés második pontjában meghatározottak, valamint az Informatikai Főosztály, a Hirdetményellenőrzési Főosztály vezetője napirendi ponthoz kapcsolódóan, meghívás esetén vesz részt a Tanács ülésein. A hatékony döntéshozatal elősegítése érdekében ugyanakkor támogatandó a Tanulmány ama megállapítása, mely szerint a testületi döntéshozatal jelenlegi igazgatóság -hoz 8 Ld. a 3. sz. lábjegyzetet. 9 Ez utóbbi ellentétben áll a Tanulmány 1.6. pontjában szereplő táblázat 7. alpontjával.

9 hasonló struktúrája helyett felügyelői bizottsági jogkörhöz hasonló működés tenné átláthatóbbá a döntéshozatalt. A Tanulmány 1.8. fejezetéhez A Tanulmány röviden ismerteti az elnök jogállását, ahol egyebek mellett az elnök feladat(csoportj)ainak nevesítésére is sor kerül. Szeretnénk felhívni itt is a figyelmet arra, hogy a Tanulmányban nem kerültek konzekvensen átvezetésre a 2010-es szervezeti változásokhoz kapcsolódó jogszabály-módosítások, de sokkal nagyobb probléma, hogy a Tanulmány vizsgált részének írója nem ismeri a Tanács belső szervezeti felépítését: a munkáltatói jogkör gyakorlása tekintetében ugyanis a Tanulmány akként fogalmaz, hogy az elnök a 2010. évi módosítások szerint az összes titkársági dolgozó felett munkáltatói jogkört gyakorol. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy az említetteken túl az elnök a Döntőbizottság elnöke, elnökhelyettese és a közbeszerzési döntőbiztosok tekintetében 10 is gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ez azt jelent, hogy vagy pontatlanul kerültek a 2010- ben hatályba lépett változások átvezetésre a Tanulmányban, vagy annak szerzője a Döntőbizottságot a Titkársági dolgozók kategóriájába tartozónak véli, holott két különböző tanácsi szervezetről van szó. 11 A Tanulmány részletesen elemzi a Tanács beszámolóinak parlamenti elfogadására vonatkozó mutatókat. E tekintetben a Tanács nem kíván állást foglalni, hiszen az a Tanácson kívüli, attól teljes egészében független döntés része. A Tanulmány megállapítja, hogy a Tanácsa 12 elnöke a többi tanácstagtól eltérően tiszteletdíjban részesül. A többi Tanácstag a delegáló szervezettől részesül csak díjazásban. A Tanács elnöke a közigazgatási államtitkárt megillető illetményre, valamint egyéb juttatásokra jogosult. A Kbt. 377. (2) bekezdése alapján a Tanács elnökére a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt a Kbt. szerinti eltérésekkel kell alkalmazni. A hivatkozott szakasz (3) bekezdése szerint a Tanács elnöke a közigazgatási államtitkárt megillető illetményre, valamint egyéb juttatásokra jogosult. Ez a szabály a régi 13 valamint a ma hatályos Kbt. elfogadásakor is visszaköszönt. Ugyanakkor az említett jogszabályok nem tartalmaznak arra vonatkozóan rendelkezést, hogy a Tanács elnöke tiszteletdíjban részesülne. Ennek okán vagy a terminológiai pontatlanságnak (tiszteletdíj vs. illetmény) vagy a vonatkozó rendelkezések nem ismeretének köszönhető az, hogy a szerző egy bekezdésen belül állít ellentétes tényeket ( tiszteletdíjban részesül vs. a közigazgatási államtitkárt megillető illetményre ). Egyetértünk ugyanakkor a Tanulmány ama megállapításaival, melyek szerint a jelenlegi szabályozás az elnök kitüntetett szerepét jelzi, a Tanács egy konzultatív szerepkört vállalt, az apparátus vezetése, összefogása tekintetében a főtitkár kiemelt jelentőséggel bír. A Tanulmány szerint a Szervezeti és Működési Szabályzat nincs összhangban a Kbt. költségvetési javaslat és zárszámadás elfogadására vonatkozó rendelkezéseivel, ugyanis a 10 A Közbeszerzések Tanácsa Szervezeti és Működési Szabályzata I.1. h) pont 11 Ehhez ld. a Közbeszerzések Tanácsa Szervezeti és Működési Szabályzata 1. sz. mellékletét 12 A szövegben helytelenül a Tanácsa szó szerepel. 13 1995. évi XL. törvény 14.

10 Kbt. elfogadást, míg az SZMSZ a Tanácsnak történő beszámolást nevesít. A Tanács hatályos Szervezeti és Működési Szabályzata nem tartalmazza az említett szabályt. A Tanulmány 1.9. fejezetéhez A Tanulmány szerint a Tanács tagjainak tripartit jellegű delegálása a gyakorlatban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ezért célszerű lenne a Tanács döntéseit valamilyen jogi kötőerővel felruházni. Álláspontunk szerint a Tanács a jelenlegi 10 delegálttal hatékony és működőképes, ugyanakkor támogatandónak tartjuk a kötelező jellegű, jogi kötőerővel bíró döntéshozatali mechanizmus szabályainak kialakítását. A delegált tagok delegáló felé fennálló beszámolási kötelezettsége tekintetében a Tanács nem rendelkezik információval. A Tanulmány 1.10. fejezetéhez A Közbeszerzések Tanácsa 2010 decemberében felülvizsgálta a munkabizottságok működését és a tapasztalok alapján új munkabizottságokat állított fel, melyek a következőek: - Jogszabály-módosítási és joggyakorlat fejlesztési Munkabizottság, - Minősített ajánlattevői, hivatalos közbeszerzési tanácsadói és oktatási Munkabizottság, - Informatikai, elektronikus közbeszerzési és közgazdasági Munkabizottság. A Közbeszerzések Tanácsa Személyügyi Munkabizottságot már nem működtet. A Tanulmány szerint Mivel az érdemi előkészítés a munkabizottságokban zajlik és a Tanács ülésein azokat érdemben már nem vitatják, a Tanács üléseinek jegyzőkönyvei igen korlátozott információt adnak egy anyag előkészítésének hátteréről. A Bizottságok üléseiről jegyzőkönyvek vagy beszámolók nem készültek. A Transparency International részére a Tanács munkabizottságaival kapcsolatos kérdéseire 2010. július 26-án adott válaszlevelünkben (melyhez a munkabizottságok listáját is mellékeltük) rávilágítottunk arra, hogy az akkor hatályos SZMSZ értelmében a Tanács munkabizottsága általános hatáskörében részt vesz a Tanács hatáskörébe tartozó feladatok teljesítésében, a Tanács, illetőleg az elnök döntésének előkészítésében, a Tanács elé terjeszti a közbeszerzésekkel kapcsolatos megállapításait, javaslatait. A hivatkozott levélből idézve: A munkabizottságoknak a tanácsi érdekegyeztetési folyamatban betöltött szerepét illetőn általánosságban elmondható, hogy azok elsősorban a Tanács döntéseinek előkészítő fórumaként működnek, azonban az érdekegyeztetés központi helyszínét a Közbeszerzések Tanácsa plenáris ülései jelentik.. Megjegyezzük, hogy a Transparency International munkatársával, dr. Tausz Péterrel folyatatott konzultáción is utaltunk arra, hogy a munkabizottságok üléséről azok működési sajátosságából és a Tanács döntéshozatalának rendjéből következően jellemzően nem készülnek formális jegyzőkönyvek; ezt a Tanács SZMSZ-e sem teszi kötelezővé. Az évek alatt kialakult gyakorlat ugyanis az, hogy a munkabizottság ülésén a Titkárság által összeállított előterjesztés vagy tájékoztató kerül megvitatásra. A munkabizottság által elfogadott közös álláspont, illetőleg a munkabizottsági tagok észrevételeinek Titkárság általi átvezetését követően az átdolgozott előterjesztés ismételten a munkabizottság elé kerül jóváhagyásra. A munkabizottságokban elhangzottak így különösen a munkabizottsági tagok álláspontja végül a Tanács elé kerülő anyagokban (előterjesztésekben, tájékoztatókban és egyéb

11 dokumentumokban) tükröződnek vissza. A jelzett munkamódszer és egyeztetési mechanizmus mellőzhetővé teszi a munkabizottsági üléseken elhangzottak további adminisztrálását. Előzőek a Transparency Internationalnak megküldött levelünkben szintén kifejtésre kerültek. Fentiek alapján megállapítható, hogy a Tanulmány fenti állításával ellentétben az előterjesztéseket érdemi vizsgálata a Tanácsülés tárgya, ezt alátámasztja, hogy számos példa akadt arra is, hogy egy-egy előterjesztés nem került elfogadásra, azt a heves szakmai vita után visszaadták átdolgozásra. A Tanulmány 1.11.1. fejezetéhez A Tanulmány 1.11.1. fejezete szerint a törvény nem ír elő kötelező véleménykikérést vagy a jogszabályalkotásban való részvételt a Tanácstól. Álláspontunk szerint azonban a Kbt. 379. (2) bekezdés b) pontja [korábban 379. (1) bekezdés b) pontja] a Tanulmányban írtakkal ellentétben éppen azt írja elő, hogy a Tanácsot véleményezési jog illeti, amely a jogalkotási folyamatban a vizsgált időszakban sok esetben nem került figyelembe vételre. Megjegyezzük, éppen az volt az indoka annak, hogy a Tanulmányban idézett beszámolóiban a Tanács e jogának gyakori figyelmen kívül hagyását sérelmezte. Sajnálatos, hogy a Tanulmány a jogalkotó szervek ezen aggályos gyakorlatának alig szentel figyelmet. A Tanulmánynak azon javaslatával, mely szerint meg kell teremteni a jogszabályon alapuló jogalkotói egyeztetési kötelezettség hangsúlyosabb érvényesülését, messzemenően egyetértek. A Tanulmány 1.11.2. fejezetéhez A tanulmány szerint Az elmúlt 16 év kellett ahhoz, hogy a Tanács végrehajtsa a szükséges informatikai fejlesztéseket, hogy a törvényben előírt közzétételi kötelezettségeinek a felhasználó igényeinek megfelelően eleget tegyen. A Tanács ezeket a közzétételi feladatokat is szűken értelmezte, azaz a cél a törvény előírásainak való megfelelés és nem a közbeszerzési piac igényeinek kielégítése volt. E körben kiemelendő, hogy a Közbeszerzések Tanácsa a Kbt. szerinti közzétételi kötelezettségeinek folyamatosan eleget tett. A közzétételi kötelezettség köre és formája több esetben változott, ennek megfelelően az informatikai rendszerek fejlesztése folyamatos. Így visszautasítjuk az idézet első mondatát, mely azt sugallja, hogy az elmúlt 16 évben nem, csak most tesz eleget a Tanács a kötelezettségeinek. A tanulmány állítása szerint: 2010-re a jegyzékek egy része, azaz a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzéke és az eltiltott ajánlattevők listája, a KT honlapján felhasználóbarát módon, kereső funkcióval működik, de a hivatalos közbeszerzési tanácsadók névjegyzéke még mindig csak PDF-formátumban érhető el, azaz az adatok továbbra sem kereshetők. A tanácsadók listája 2007. július elseje óta teljes, rendkívül széles keresési funkcióval folyamatosan elérhető a Tanács honlapján. A Kbt. 379. -a (2) bekezdésének ec) pontja értelmében a KT naprakészen vezeti és honlapján közzéteszi a hivatalos közbeszerzési tanácsadók névjegyzékét Ennek tesz eleget egyfelől a KT honlapján közzétett teljes tanácsadói névjegyzék (mely egy.pdf fájlban tartalmazza az összes érvényes jogosultsággal rendelkező tanácsadó adatát és az általuk

12 igazolt közbeszerzési gyakorlatokat), másrészt pedig a kereshető formában elérhető tanácsadói névjegyzék. Ez utóbbi tekintetében valamennyi közzétételre kerülő adat vonatkozásában, és kombinált módon is biztosított a teljes körű keresés lehetősége. Így tehát keresni lehet a tanácsadó (személy/szervezet) nevére, címére, nyilvántartási sorszámára, felsőfokú végzettségére, ügyvédi minőségre, munkáltató ajánlatkérőre, személyre/szervezetre, elérhetőségi címére, végzettségére, és akár a referencia igazolások tárgyára, ajánlatkérőire, eljárás-azonosítóra, az elvégzett tevékenységre, jogorvoslati eljárásra stb. A felvetést teljesen alaptalannak és indokolatlannak találjuk. A Tanulmány e fejezetének végén található javaslat szerint továbbá a közbeszerzések ellenőrizhetőségének megteremtése és a közbeszerzések fejlesztése, az e-közbeszerzés elősegítése miatt egy nyilvános, ingyenes, teljes közbeszerzési adatbázis létrehozása és fenntartása javasolt. Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy a Tanács 2009-2010 évi alap informatikai beszerzésére épülve jelentős, a javaslattal egyező informatikai fejlesztés van folyamatban a Tanácsnál, mind szakmaiságában mind arculatában. Megjegyzem továbbá, hogy ugyancsak megváltozik, felhasználóbaráttá válik mind tartalmában, mind arculatában a Tanács honlapja. A Tanulmány 1.11.3. fejezetéhez A Tanulmány szerint A nyilvántartások, jegyzékek vezetése mellett a Titkárság jelentős számú alkalmazottját foglalkoztató tevékenysége a Közbeszerzési Értesítő szerkesztése. Megjegyzendő egyrészről, hogy a jelentős számú alkalmazott jelen esetben 12 főt jelent (a Hirdetményellenőrzési Főosztályon hat jogi lektor és hat adminisztrátor dolgozik). Másrészről kiemelendő, hogy e Főosztály nem kizárólag a Közbeszerzési Értesítő szerkesztését végzi, a feladatok ennél jóval szélesebb kört ölelnek fel. A Kbt. 379. (2) bekezdés h) pontja szerint a Közbeszerzések Tanácsa gondoskodik a Közbeszerzési Értesítő - a Közbeszerzések Tanácsának Hivatalos Lapja (a továbbiakban: Közbeszerzési Értesítő) szerkesztéséről, a közbeszerzési és a tervpályázati eljárással kapcsolatos hirdetmények közzétételéről, valamint ellenőrzéséről, továbbá az e törvény által előírt egyéb adatok, információk honlapján, illetve a Közbeszerzési Értesítőben történő közzétételéről. A Tanulmány 1.11.4. pontjában is hivatkozott 34/2004. (III.12.) Korm. rendelet 2. (1) bekezdése értelmében a Közbeszerzések Tanácsa gondoskodik az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő vagy közzétehető hirdetmények közzétételre feladásáról és az Értesítőben történő - tájékoztató jellegű - közzétételéről, valamint - amennyiben az ellenőrzés kötelező vagy az ajánlatkérő azt kéri - a hirdetmények ellenőrzéséről, továbbá az Értesítőben közzéteendő vagy közzétehető hirdetmények közzétételéről és - amennyiben az ellenőrzés kötelező vagy az ajánlatkérő azt kéri - ellenőrzéséről. A Tanulmány szerint A Közbeszerzési Értesítő papír alapú változata komoly gátja volt a közbeszerzési kultúra fejlesztésének, azonban 2008-tól már elektronikus alapon jelentek meg a hivatalos és hiteles Értesítők. Ettől az időponttól kezdve kereshetők is voltak a hirdetmények, azonban visszamenőleg továbbra is csak PDF-formátumban azaz a kereshetőséget nem biztosító módon tették közzé az Értesítő korábbi számait. Ez

13 lehetetlenné tette, hogy átfogó képet kapjunk a közbeszerzések alakulásáról, tendenciákról és nehezítette az ellenőrzést is. Megjegyzendő, hogy 2008. július 1. napjától a hiteles Közbeszerzési Értesítő kiadványnak a teljes lapszámot tartalmazó, elektronikusan aláírt, pdf formátumú dokumentum minősül, mely térítésmentesen elérhető a Közbeszerzések Tanácsa honlapján, a www.kozbeszerzes.hu címen. Ezt az időpontot követően nem csak kereshetők voltak a hirdetmények, hanem jelenleg is azok. Hangsúlyozandó továbbá, hogy a Közbeszerzési Értesítő lapszámai tekintet nélkül arra, hogy a fenti időpontot megelőzően, vagy azt követően kerültek közzétételre a Közbeszerzések Tanácsa honlapján pdf. formátumban érhetőek el. Kiemelendő azonban, hogy a Közbeszerzési Értesítő egyes lapszámainak formátuma nem akadályozza meg a hirdetmények kereshetőségét. A Közbeszerzések Tanácsa honlapján ugyanis a Közbeszerzési Értesítő menüpontban a Keresés a hirdetményekben almenüben a hirdetmények tizenhárom keresőmező, illetőleg tetszőleges, szabad szöveges meghatározás(ok) alapján is kereshetőek, mely keresés nem korlátozódik a 2008. július 1. napját követő időszakra (tehát a korábbi hirdetmények is megtalálhatóak, kigyűjthetőek és nyomtathatóak). A Tanulmány szerint: Tátrai Tünde 2006-os kutatása alapján az ajánlatkérőknek lesújtó volt a véleménye a Közbeszerzések Tanácsa honlapjáról, illetve az Értesítő elektronikus változatáról. A fentiekben kifejtettekre is tekintettel nem értelmezhető e körben egy 2006. évi kutatásra történő hivatkozás, tekintettel arra, hogy a Közbeszerzési Értesítő 2008. július 1. napjától jelenik meg elektronikus formában, azt megelőzően a papír alapú kiadvány minősült hitelesnek. Tekintettel arra, hogy a Közbeszerzések Tanácsa figyelemmel kíséri a felhasználók visszajelzéseit, és informatikai rendszereit a jogszabályi változásokon túlmenően ezen igényeknek is megfelelően folyamatosan módosítja, örömünkre szolgál a Tanulmány azon megállapítása, mely szerint Azóta végrehajtott változtatások, melyek a TED informatikai rendszerét vették alapul, jelentős előrelépést jelentenek a KT információs tevékenységében. A Tanulmány azon kijelentése, mely szerint javasoljuk a Közbeszerzési Értesítő elektronikus adatbázissá való fejlesztését nem egyértelmű. Álláspontunk szerint a Közbeszerzési Értesítő tartalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a Közbeszerzési Értesítő adatbázissá alakítása nem valósítható meg. Azonban a Közbeszerzések Tanácsa folyamatban lévő informatikai fejlesztése eredményeként ugyan nem a Közbeszerzési Értesítő keretében, hanem a Közbeszerzések Tanácsa honlapján az adatbázis létrehozása meg fog valósulni, melynek keretében az egyes közbeszerzési eljárások folyamán keletkezett dokumentumok az adott eljáráshoz kapcsoltan, egy helyen, egységesen nyilvántartásra kerülnek és elérhetőek lesznek. A Tanulmány 1.11.4. fejezetéhez A Tanulmány szerint A kötelező hirdetményellenőrzés bevezetését követően pozitív hatásai voltak, hiszen a jelentős módosítások miatt az ajánlatkérők többsége igényt tartott az ellenőrzésre. Azonban ez a bevezetést követő években már inkább törvényi

14 kötelezettségként és többletköltségként jelent meg, mintsem egy, a piac igényeit valóban kielégítő szolgáltatásként. Tekintettel arra, hogy a Kbt. kihirdetését követően számtalan alkalommal, és több esetben is átfogóan módosult, mely megnehezíti annak alkalmazását, az ajánlatkérők egy része változatlanul igényt tart a hirdetményellenőrzésre. A Tanulmány szerint a kormány 2010. szeptember 15-től részben megszüntette a hirdetményellenőrzés kötelező jellegét. Megjegyzendő, hogy a Kbt. vonatkozó rendelkezései (ld. 18. ), valamint a 34/2004. (III.12.) Korm. rendelet értelmében meghatározott szempontok szerint valamennyi kérelem, illetőleg hirdetmény ellenőrzésre kerül. Kizárólag az ellenőrzés körét határozza meg az, hogy a Kbt. szerint a hirdetmény ellenőrzése kötelező-e, vagy sem, illetőleg azt kérik-e, vagy sem. A Tanulmány 1.11.4. pontjának második bekezdése vonatkozásában megjegyzendő továbbá, hogy az kizárólag a Kbt. 44. (4) bekezdése szerinti, a Kbt. IV. fejezete szerinti eljárások vonatkozásában tartalmazza a kötelező hirdetményellenőrzés körét. A Kbt. 246. (5) bekezdése az egyszerű eljárások tekintetében az ismertetettől eltérő kötelező ellenőrzési kört határoz meg. A Tanulmány kijelenti, hogy a A KT szerint azonban ez egy fontos eszköz a korrupció visszaszorítására és a jogszerű eljárások elősegítésére. A KT 2009-es beszámolója szerint a jelenlegi közbeszerzési gyakorlat alapján a megküldött hirdetmények több mint kétharmadát vissza kell küldeni formai, illetőleg tartalmi okok miatt hiánypótlásra. Tekintettel egyrészről a Kbt. összetettségére, értelmezési nehézségeire és folyamatos módosítására, továbbá az egyes közbeszerzésekhez kapcsolódó jogszabályok mennyiségére, másrészről az ajánlatkérők esetleges tapasztalatlanságára, továbbra is fenntartjuk azon álláspontunkat, mely szerint a hirdetmények ellenőrzése valóban elősegítheti a jogszerű és eredményes eljárások megindítását, illetőleg lefolytatását (pl. a hirdetmény hatályos jogszabályi rendelkezéseknek való megfelelésére, a hirdetményen belüli ellentmondásokra történő figyelemfelhívással). A Tanulmány kiemeli, hogy a KT által sokat hivatkozott OECD/SIGMA jelentés jó gyakorlatként említi a hirdetményellenőrzést, és a 2008-as ÁSZ jelentés is pozitívan értékeli a Tanács ez irányú tevékenységét: A KT-n keresztül történő központi hirdetménytovábbítás az új Kbt. hatálybalépése óta zavartalanul biztosítja a hirdetményeknek az EU Hivatalos Lapja részére való továbbítását, amelynek tapasztalatai szerint (a KT által továbbított hirdetményeket még egyetlen esetben sem küldte vissza javításra vagy hiánypótlásra az EU Hivatalos Lapja) a központi kiküldés nélkül a hirdetmények kezelése sokkal nehézkesebb, ezért támogatja a magyar gyakorlat fenntartását. Megjegyzendő, hogy azon hirdetmények vonatkozásában, ahol a hirdetményellenőrzés nem kötelező és az a kérelmező nem is kéri, az EU Kiadványhivatala számos alkalommal küldi vissza a hirdetményt formai, illetőleg tartalmi okokra történő hivatkozással. A Tanulmány szerint Tátrai Tünde tanulmányában a következőképpen fogalmaz: A folyamatszemlélet teljes hiányában csak az egyes hirdetmények megfelelőségének

15 ellenőrzése történik, azonban az eljárás megindításának és lezárásának összekötése, a nyilvánvaló törvénytelenségek kiszűrése hiányzik a rendszerből. Az egyes hirdetményi pontatlanságokra fókuszálás nem ad lehetőséget a teljes eljárás jogszerűségének áttekintésére, ami elsősorban az ellenőrzés célja lenne. Megjegyzendő, hogy a hirdetmények ellenőrzésére vonatkozó jogszabályok értelmében az adott hirdetmények formai, és tartalmi ellenőrzésére kerülhet sor, az ott megadott keretek között. Tekintettel arra, hogy a Közbeszerzések Tanácsa részére kizárólag a Kbt.-ben meghatározott dokumentumok kerülnek megküldésre, így kizárólag azok ellenőrzése történhet meg. A Tanulmány kijelenti, hogy Természetesen az egy koncepcionális kérdés, hogy az ellenőrzés milyen fázisokra terjedjen ki, és kik az ellenőrzés szereplői. A Tanács ezt a szerepét is szűken értelmezve nem kívánta az ellenőrzői feladatokat bővíteni, és maradt a hirdetmények formai ellenőrzésénél. Fontos kiemelni, hogy a hirdetmények nem kizárólag formai szempontból kerülnek ellenőrzésre. A 2010. szeptember 15. napját megelőzően megkezdett eljárások vonatkozásában valamennyi, azt ezt követően megkezdett eljárások esetén pedig a kötelező, illetőleg a kérelmezett ellenőrzés esetén a vizsgálat tárgyát képezi a formai ellenőrzésen túl az is, hogy a hirdetmény tartalma megfelel-e a közbeszerzési, továbbá a közbeszerzés tárgya szerinti jogszabályok előírásainak. A Tanulmány kiemelő, hogy problémát jelent a polgári jogi felelősség megoldatlansága, hiszen felmerül, hogy a jogorvoslati eljárásban hivatkozhat-e az ajánlatkérő a Tanács nem megfelelő hirdetményellenőrzésére. E körben megjegyzendő egyrészről, hogy a felelősség vonatkozásában jelenleg sem a Kbt., sem a 34/2004. (III.12.) Korm. rendelet sem tartalmaz előírást. A felelősség kimondása, illetőleg körének és feltételeinek meghatározása során figyelemmel kell arra lenni, hogy kizárólag a kérelmek és a hirdetmények ellenőrzésére kerül sor (így amennyiben a hirdetmény valamely előírása a dokumentáció, vagy más irat tartalma alapján válik jogsértővé, azért nem vonható felelősségre a dokumentációt, illetőleg egyéb dokumentumot nem ismerő személy vagy szervezet). A felelősség meghatározása vonatkozásában figyelemmel kell továbbá lenni arra, hogy az ellenőrzést végző személyek a Ktv. szerint kerülnek foglalkoztatásra. Mint ahogyan azt a Tanulmány kimondja eddig a Tanáccsal szemben ez ügyben pert nem indítottak. Nem egyértelmű, mit ért azon a Tanulmány, hogy Érdemes a hirdetményellenőrzés szolgáltatási jellegének erősítése felé további lépéseket tenni a felelősségi körök tisztázásával. Az Ez azonban akkor lehet eredményes, ha a formai ellenőrzés mellett a tartalmi ellenőrzésben is képes szerepet vállalni a Tanács. kijelentés kapcsán visszautalunk a fentiekre, mely szerint a Tanács nem kizárólag formai ellenőrzést végez. A Tanulmány 1.11.4. fejezetének végén található javaslat jónak tartja a hirdetményellenőrzés opcionálissá tételét. A Tanulmány írója azonban csak financiális és

16 felelősségi kérdéseket elemzett és nem vette figyelembe a hazai kis- és középvállalkozások, mint ajánlattevők érdekeit. A kötelező hirdetményellenőrzés, mint a folyamatba épített ellenőrzés egyik legfontosabb elemének eltörlése óta óriási problémát jelent a hazai vállalkozások számára, hogy sok a szakszerűtlenül összeállított, súlyosan versenykorlátozó feltételeket tartalmazó hirdetmény, amely nagymértékben korlátozza a hazai kis- és vállalkozások közbeszerzési eljárásokba való bekapcsolódásának lehetőségét és esélyeit. Megemlítjük, többek között a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara erre tekintettel már több alkalommal is kérte a Közbeszerzések Tanácsa segítségét, illetve a közelmúltban már a kötelező hirdetményellenőrzés visszaállítása mellett foglalt állást. Megjegyzem, a közbeszerzési korrupció egyik legfőbb terepe a személyre szabott felhívások közzétételének lehetősége, ezért kötelező hirdetményellenőrzés, mint a folyamatba épített ellenőrzés egyik legfontosabb eszközének visszaállítását a Transparency Internationalnak is éppen hogy támogatnia kellene. A Tanulmány 1.11.5. fejezetéhez A Tanulmány 1.11.5. fejezetében említésre kerül, hogy a Tanács a Kbt. 57. (6) bekezdése alapján bocsáthat ki ajánlásokat. Valójában ez a rendelkezés jelenleg nem ajánlások, hanem egyetlen ajánlás az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása esetén alkalmazható módszerekről és az ajánlatok elbírálásáról szóló ajánlás kibocsátására vonatkozik, amelyet a Tanács meg is tett. A szóban forgó ajánlást a Tanács folyamatosan aktualizálja változó jogszabályi környezetnek megfelelően. Ugyancsak ebben a fejezetben kerül kiemelésre, hogy a Tanács által kiadott ajánlások, útmutatók jogbizonytalanságot okozhatnak. Tekintettel arra, hogy a Tanács ajánlásai, útmutatói mind a Közbeszerzési Döntőbizottsággal, illetve közbeszerzési jogalkotásban érintett tárcával (korábban IM, illetve IRM, jelenleg NFM) egyeztetésre került, azt gondolom, hogy az említett megállapítás nem kellően megalapozott. A Tanulmány 1.11.5. fejezete megemlíti, hogy a Tanács a 2009. áprilisi átfogó módosítás után visszavont ajánlásait a kézirat lezárásakor (!) még nem aktualizálta. Ezzel összefüggésben szükségesnek tartom kiemelni, hogy a Tanács a megváltozott jogszabályi környezetre való tekintettel valamennyi ajánlását felülvizsgálta, és ennek eredményeként döntött azok fenntartásáról, illetve visszavonásáról. Azokat az ajánlásokat, amelyeket a Tanács visszavont és a megváltozott jogszabályi környezetben is szükségesek tartott kiadni, útmutató formájában bocsátott rendelkezésre. Ezeket a zömmel immár útmutató formájában kiadott jogalkalmazást elősegítő anyagokat a Tanács folyamatosan aktualizálja, melyre legutóbb 2010. december 22. napján tehát jóval a Tanulmány kéziratának lezárását megelőzően került sor. A Tanulmány 1.11.6. fejezetéhez A Tanulmány 1.11.6. fejezete a 2006. évi (!) beszámolóra hivatkozva kiemelten tartalmazza, hogy a Tanács a szerződések módosításáról, teljesítéséről szóló tájékoztatók vizsgálatát csak formálisan végzi. Túl azon, hogy 2006. óta a szerződések módosításáról, illetve teljesítéséről szóló tájékoztatók ellenőrzése megosztásra került a Titkárság Hirdetményellenőrzési (fő)osztálya mely a hirdetmények formai ellenőrzését végzi és Jogi (fő)osztálya mely a módosítások indokának megfelelőségét ellenőrzi között, 2010. januárjától a Jogi főosztályon belül külön csoport alakult, amelynek tevékenységét jelentős részben ezen tájékozatók ellenőrzése teszi ki. Ennek köszönhetően a Tanács a szerződések módosításáról, illetve teljesítéséről szóló tájékoztatók ellenőrzését a korábbiaknál jóval hatékonyabban tudja végezni. Szükséges továbbá megemlíteni azt is, hogy 2009. április 1.

17 napja óta a Kbt. 307. (3) bekezdése alapján a Tanács elnöke jogosult a jogsértő tartalommal közzétett tájékoztatók esetében a Közbeszerzési Döntőbizottság jogorvoslati eljárását kezdeményezni, amely lehetőség kifejezetten az egyéb a Tanulmányban is említett ellenőrző szervek elégtelen tevékenysége miatt került be a Kbt.-be. Minderre tekintettel a Tanulmány azon megállapítása, hogy a Tanács nem képes ellátni a szerződésmódosítások és a teljesítések ellenőrzését, és hogy ehhez nem rendelkezik sem megfelelő jogkörrel sem kapacitással, a jelenlegi viszonyok között idejétmúlt, ezáltal nem helytálló. A Tanulmány 1.11.7. fejezetéhez A Tanulmány 1.11.7. fejezete felveti, hogy a Tanácsnak felelősséget kellene vállalnia a telefonos ügyfélszolgálat keretében a Kbt. alkalmazását érintő tájékoztatásáért. Aki részt vett már közbeszerzési eljárás lefolytatásában, tudja, hogy a közbeszerzési eljárás során viszonylag terjedelmes, adott esetben több ezer oldal terjedelmű iratanyag készül (felhívás, dokumentáció, felvilágosítás kérések és arra adott válaszok, ajánlatok, hiánypótlások, indokolás és felvilágosítás kérések, stb.), amelyek ismerete nélkül felelős válasz nem adható. Nyilvánvaló, hogy a telefonos megkeresések esetében a közbeszerzési eljárás keretében készült teljes iratanyag áttekintésére nincs mód, ahogyan az is, hogy a közbeszerzési eljárások résztvevőitől érkező megkereséseket erre tekintettel a Tanács nem utasíthatja vissza. Azt gondolom emiatt, hogy a Tanács éppen akkor járna el rendkívül felelőtlenül, ha munkatársai telefonon, a vonatkozó iratok ismeretének hiányában adnának felvilágosítást az egyes eljárási cselekményekkel kapcsolatban. A Tanulmány 1.11.8. fejezetéhez Az 1.11.8. fejezetének végén a Tanulmány megállapítja, hogy a közérdekű bejelentések körében számos esetben az ajánlattevők későbbi hátrányos megkülönböztetéstől tartva nem merik bejelenti a jogsértéseket, ezért kiemelten fontos, hogy a Tanács a közérdekű bejelentéseket megfelelő törvényi kötelezettségek és jogosultságok mellett kivizsgálja, és lehetősége legyen a szükséges eljárás megindítására. Ezzel összefüggésben szükségesnek tartom kiemelni, hogy a Tanács a közérdekű bejelentések esetében a bejelentő személyét korábban is és jelenleg is mindig zártan kezeli, sem az érintett eljárás ajánlatkérőjének, sem a Közbeszerzési Döntőbizottságnak (a jogorvoslati eljárásban ugyanis az eljárás irataiba minden érintett, így a kérelmezett is betekinthet) nem adja ki. Nem világos ebből következően, hogy a Tanulmány mire alapozza azt a megállapítását, miszerint az ajánlatevők tartanak a közérdekű bejelentés következményeitől. Megjegyzem továbbá, hogy a Tanács elnöke a Kbt. 397. (2) bekezdése alapján többek között a bejelentésekből megismerhető közbeszerzési jogsértések esetében - tájékoztatást kérhet az érintett szervezetektől, illetve végső esetben jogorvoslati eljárást is kezdeményezhet. A Tanulmány 1.11.9. fejezetéhez A Tanulmány kimondja, hogy Az elektronikus közbeszerzés fejlesztése a múlt év eleji ellehetetlenítés után lelassult. A Kbt. 21. (4) bekezdése 2010. január 1-jétől a közösségi értékhatárok alá tartozó közbeszerzési eljárások esetében kötelezővé tette az eljárások elektronikus úton történő lefolytatását, ami a közbeszerzési eljárás jogszerű lefolytatását tette lehetetlenné.

18 Nem látszik indokoltnak e megállapításnak a Közbeszerzések Tanácsa vonatkozásában történő közlése, a következő indokokra tekintettel. A Közbeszerzések Tanácsa sosem zárkózott el az elektronikus közbeszerzés bevezetésétől, fejlesztéséről, azonban azt számos esetben hangsúlyozta mint ahogy azt a Tanulmány is kiemeli, hogy ilyen horderejű változtatást csak megfelelő előkészítést és felkészülést követően lehet sikeresen véghezvinni. Megjegyzendő, hogy a közbeszerzési eljárások egyes részeinek, illetőleg egészének elektronikus úton történő lefolytatásával kapcsolatos problémák a jogszabályi környezetnek is köszönhetőek. (A fent hivatkozott időszakra nem kerül létrehozásra a jogszabályban meghatározott szervezet, amely összefogta, koordinálta, illetőleg lebonyolította volna az elektronikus közbeszerzési eljárások folyamatát. A dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó jogszabály még nincs hatályban.) A Tanulmány kijelenti, hogy Az Országgyűlés 2010. február 15-i ülésén a T/11000/17 számú, zárószavazás előtti módosító javaslatot elfogadta, amelynek értelmében az elektronikus közbeszerzés kötelező alkalmazására vonatkozó valamennyi Kbt.-rendelkezés hatálytalan. E körben megjegyzendő, hogy nem került hatályon kívül helyezésre a Kbt. valamennyi vonatkozó rendelkezése. 2010. január 1. napjától a közösségi, továbbá 2010. szeptember 15. napjától az egyszerű eljárások vonatkozásában is irányadó maradt, illetőleg bevezetésre került a kötelező elektronikus hirdetményfeladásra vonatkozó szabályozás. Ennek valószínűsíthető oka volt, hogy a Közbeszerzések Tanácsa által ezt biztosító rendszer évek óta működik. Összességében e pontnak A Közbeszerzések Tanácsának szervezethatékonysági vizsgálata alcím alatti szerepeltetése tekintettel annak megállapításaira vitatható. A Közbeszerzések Tanácsának nincs jogszabály-alkotási jogköre, így a javaslattételen túl egyéb eszköze nincs. Megjegyzendő, hogy azon folyamatok, amelyek a Közbeszerzések Tanácsa feladatainak ellátásához kapcsolódnak, már elektronikus úton működnek (elektronikus hirdetményfeladás; az EU Kiadványhivatala részére a hirdetmények elektronikus úton történő továbbítása (OJ esenders), tanúsítvány-kérelmek, ajánlatkérői bejelentkezés/adatváltozás bejelentés e-mail útján történő kezelése stb.) A Tanulmány e fejezetében található javaslat szerint az e-közbeszerzés bevezetése a jelentős forrásigény mellett átfogó szabályozási és intézkedési tervet igényel. A Tanács korábban ebben sem vállalt kezdeményező szerepet, azonban megfelelő kormányzati támogatás és elkötelezettség mellett az elektronikus adatbázis-fejlesztéssel a Tanácsnak ösztönöznie kell a folyamatot. Ezzel összefüggésben meg kívánjuk jegyezni, hogy a Tanács 2010 évi informatikai fejlesztései jelentős részben az e-közbeszerzés lehetővé tételét szolgálták, azonban ez egyéb külső fejlesztések hiányában nem tudott realizálódni. A Tanács 2011 évben további fejlesztéseket határozott el, ezek várhatóan 2011 év végére már működőképesek lesznek.

19 A Tanulmány 1.11.10. fejezetéhez A Tanulmány szerint: Ezeknek a feladatoknak teljes körű ellátása a szükséges kapacitás és jogkör hiánya miatt nem megfelelő. Amit a Tanács ellátni képes, hogy nyilvántartást vezet a képzéseket nyújtó szervezetekről, a vizsgakövetelményekről, valamint elérhetővé teszi a tansegédleteket a Tanács honlapján. Előzőek cáfolataként kiemelendő, hogy a Tanács elnöke a közbeszerzési referens szakképesítés Országos Képzési Jegyzékbe (a továbbiakban: OKJ) történt bejegyzése óta (2004.) a képzés tekintetében második helyi felelős, ugyanis az OKJ-s szakképesítések (így a referens szakképesítés tekintetében is) első helyi felelőseként a szakképzési törvényben meghatározott feladatok teljesítése érdekében kizárólag rendeletalkotási joggal felruházott személy (miniszter) jelölhető meg (a Tanács elnöke nem rendelkezik jogszabály-alkotási jogosultsággal). A referens képzés bevezetése óta immár a negyedik első helyi felelőshöz került a képzés (OM, SZMM, IRM, NFM), tény, hogy a képzés tekintetében egyértelműen a Tanács elnökének pozíciója mutat állandóságot. A Tanács a referens-képzések tekintetében rendkívül jelentős szakmai szerepet játszott. E munkák tekintetében a teljesség igénye nélkül kiemelendők a következők: A szakképzés 2007-ben lezajlott általános szerkezeti átalakításából adódó követelmények érvényesítése és a moduláris szakképzési rendszerre történő áttérés elengedhetetlenné tette a referens szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek gyökeres átalakítását, melyet az NSZFI-vel együtt a Tanács munkatársai látták el, és a képzés jelenleg hatályos szakmai és vizsgakövetelményeinek szakmai, tartalmi kidolgozását is teljes mértékben a Tanács végezte el. Az OKJ-s referens-képzések vonatkozásában már kezdetektől szoros szakmai kapcsolatban áll a Tanács az ilyen képzést folytató oktatási intézményekkel, vizsgaszervezőkkel, vizsgaelnökökkel. Ennek keretében a szakképesítést érintő valamennyi változásról rendszeres tájékoztatást nyújtunk számukra, figyelemmel kísérjük az esetlegesen felmerülő problémákat és szükség esetén együttműködünk azok rendezésében. A szakképzés megfelelő működését támasztja alá az is, hogy annak bevezetése óta több ezren szerezték meg Magyarország egyetlen közbeszerzési tárgyú OKJ-s szakmát adó végzettségét, így bátran kijelenthető, hogy a Tanács Titkársága felelős munkatársai állhatatos munkájának köszönhető. A képzés tartalmának teljes körű kimunkálását és fejlesztését, a vizsgaelnöki jelölések koordinálását, az igen gyakran változó első helyi felelős szaktárcákkal történő folyamatos kapcsolattartást (és felvételt), az NSZFI-vel történő kapcsolattartást, a képzők és képzések nyomon követését, stb. a Tanács látta el a képzés bevezetésétől a mai napig. A Tanács rendkívüli erőfeszítéseket tett előzőek ellátása érdekében, hiszen amint azt a Tanulmány valóban helyesen megállapítja jogszabály-alkotási jogosultság hiányában a Tanács elnöke közvetlenül valóban nem láthat el számos oktatással kapcsolatos szakképzési törvényben meghatározott feladatot. Ennek ellenére a Tanácsnak sikerült rendkívül aktívan és hasznosan bekapcsolódnia az említett folyamatokba, és az ahhoz kapcsolódó a feladatokat tulajdonképpen a képzés gazdájaként ellátni. A Tanács honlapján az oktatási menüpont maximális segítséget nyújt az érdeklődők számára. Azon elérhetőek a képzést folytató, a vizsgáztatásra jogosult intézmények, a referens szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei, vizsgafeladatai, mintafeladatok,

20 vizsgadolgozat védéséhez kapcsolódó információk, kidolgozott felmentési Útmutató, lezárult képzéshez kacsolódó tájékoztató jellegű információk, ajánlott segédanyagok, stb. A Tanulmány megjegyzi továbbá, hogy A jegyzőkönyvek azonban többször is kitérnek arra, hogy számos ügyben az Oktatási Minisztérium vagy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem vonta be a KT-t a referensképzéssel kapcsolatos szabályok előkészítésébe. Nekik kellett jelezniük, hogy részt vennének bizonyos szabályozások kidolgozásában.. A Tanács folyamatosan nyomon követi a szakképzésre, oktatásra vonatkozó jogszabályalkotási folyamatot, delegáltja az NSZFT-ben annak megalakulása óta folyamatosan képviseli a szervezetet. A szaktárcákkal való együttműködés eredménytelensége többnyire az első helyi felelős tárcák igen gyakori változásának tudható be, ugyanakkor a Tanács állandó felügyelete és koordinációs tevékenysége nélkül a képzés szakmai tartalma és fejlesztése vélelmezhetően kiüresedett volna. A Tanulmány szerint: Hosszú próbálkozás eredményeképpen megnyílt a lehetőség vizsgaelnöki kérelmek elbírálására a KT részéről. Kb. 30 fő rendelkezik vizsgaelnöki jogosultsággal, többségük a KT tagja vagy munkatársa. Akik kötelező továbbképzését a KTnak és az NSZFI-nek kell ellátnia.. A Tanulmány helyesen állapítja meg azt, hogy a képzés immár teljes körben szabályozott, ugyanis a jogszabályi rendelkezések mellett létrejött egy NFM-KT-NSZFI megállapodás, melyben a Tanács kiemelten aktív szakmai szerepet vállal a referens szakképesítés tekintetében. A vizsgaelnöki névjegyzék vezetése külön jogszabály alapján az NSZFI feladata, a KT a kérelmek elbírálásába a megállapodás értelmében szakmai szempontból bevonásra kerül, amely jogszabályban előírt jogunk. A vizsgaelnöki tevékenység a munkavégzéstől elkülönült tevékenység, a vizsgaelnöki jogosultsággal rendelkezők zöme nem tagja vagy /munkatársa a Tanácsnak, a jelenleg bejegyzett vizsgaelnökök körébe mindössze hárman tartoznak a Tanács munkatársai közül. A Tanulmány értelmében: Az oktatási rendszer számos korrupciós kockázatot hordoz és lehetőséget teremt a visszaélésre, ami szakszerűtlen döntések elterjedéséhez vezet. Többek között az a szabály is kontrollálhatatlanná teszi a referensképzést, hogy a vizsgafelmentést már a vizsgabizottságok adhatják meg, így a folyamat ellenőrizhetetlenné válik. Tájékoztatásul jelezzük, hogy az OKJ-s vizsgák vizsgafelmentésének elbírására vonatkozó szabályokat több év(tized)e a szakképzési törvény, illetőleg a vizsgaszervezés általános szabályaira vonatkozó rendelet tartalmazza. A moduláris rendszerű szakképzésre történt áttérést megelőző gyakorlat szerint a vizsgaszervezőhöz amely az esetek túlnyomó többségében az NSZFI volt eljuttatott felmentési kérelem elbírálása tekintetében a vizsgaszervező vezetője minden esetben előzetes javaslatot alakított ki, ami ugyan nem volt kötelező érvényű, de irányadó tájékoztatást jelentett, amit a kérelmet előterjesztő vizsgázó és a vizsgabizottság is megkapott, és a döntést csak ezt követően kellett meghoznia a vizsgabizottságnak. Ez az eljárásrend biztosította a felmentési kérelmek elbírálásának egységes gyakorlatát. Az új szabályozás úgy rendelkezik, hogy a vizsgázó vizsgafelmentés iránti kérelmét a vizsgára való jelentkezéskor benyújtja ugyan a vizsgaszervezőnek, de arról a döntést teljes