A gazdasági és társadalmi válság hatása a nőkre SZOCIÁLDEMOKRATA NŐK - AKCIÓBAN

A gazdasági és társadalmi válság hatása a nőkre SZOCIÁLDEMOKRATA NŐK - AKCIÓBAN CEE NETWORK FOR GENDER ISSUES Budapest, Ljubljana, Tallin - 2011

A gazdasági és társadalmi válság hatása a nőkre SZOCIÁLDEMOKRATA NŐK AKCIÓBAN Tapasztalatok, nézőpontok gyűjteménye a gazdasági és társadalmi válság nőkre gyakorolt hatásairól CEE Network for Gender Issues Budapest, Ljubljana, Tallin 2011

A gazdasági és társadalmi válság hatása a nőkre Tartalomjegyzék Daša ŠAŠIĆ ŠILOVIĆ, a CEE Network for Gender Issues elnöke (Horvátország) Előszó... 5 Sonja LOKAR, CEE Network for Gender Issues in SEE (Szlovénia) Mija JAVORNIK, CEE Network for Gender Issues in SEE (Szlovénia) Délkelet-európai nők válságban... 9 Olena LUKANIUK, Institute for Democracy and Social Process (Ukrajna) Nők válságban: Ukrajna esete... 15 Poul Nyrup RASMUSSEN, az Európai Szocialisták Pártja elnöke (Dánia) A nők és a pénzügyi válság... 21 Caroline GENNEZ, pártvezető, sp.a (Belgium - Flandria) Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta!... 27 Petroula NTELEDIMOU, az ECOSY Európai Fiatal Szocialisták elnöke, a PASOK nemzeti testületének tagja (Görögország) A nők és a válságból kivezető út... 33 GURMAI Zita, az ESZP Nőszervezetének elnöke, európai parlamenti képviselő (Magyarország) A nők és a gazdasági válság... 37 Marc TARABELLA, európai parlamenti képviselő (Belgium) A nők és a gazdasági válság... 45 PETŐ Andrea, a Közép-Európai Egyetem egyetemi docense (Magyarország) Hormonális különbségek? A pénzügyi válság nemi szempontból... 51 Rovana PLUMB, európai parlamenti képviselő (Románia) A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően... 55 A válság az európai nők lehetősége? Ghislaine Toutain a nőkről és a válságról szóló kiadványának összefoglalása... 63 BONIFERT Márta, CEE Network for Gender Issues (Magyarország) BENEDEK Attila, Európai Parlament A CEE Network főbb tevékenységeinek összefoglalása (1994-2010)... 71 Záró gondolatok... 79 3

DAŠA ŠAŠIĆ ŠILOVIĆ a CEE Network for Gender Issues elnöke (Horvátország) Előszó

Előszó Daša Šašić Šilović Előszó A 2010-es év végéhez közeledve, a Közép- és Kelet-Európában, valamint Európában progresszívan gondolkozó embereknek és politikusoknak sürgősen határozott lépéseket kell tenniük, hogy a nyomasztó társadalmi, gazdasági és politikai kihívásokra reagálhassanak. Ez nem azt jelenti, hogy kész válaszokat és jól bevált recepteket várnak. Az Európai Szocialisták pártja (ESZP) Az EU 2020: progresszív stratégia a zöld, intelligens és befogadó Európáért (http://www.pes.org/en/pesaction/politicalinitiatives/europe2020) című kiadványa világos és lelkesítő felhívás a cselekvésre. Miközben a görög, spanyol, portugál szocialista és szociáldemokrata kormányok azzal küzdenek, hogy a (nem általuk okozott) gazdasági és pénzügyi kihívásoknak eleget tegyenek, valamint fenntartsák a szociális jóléti modellt, Közép- és Kelet-Európában az európai baloldal igazi cselekvése még mindig várat magára Eközben a Franciaországban, Nagy-Britanniában, Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában és mostanában Horvátországban is megfigyelhető tüntetések a társadalmi mozgalmak (még nem teljesen kiforrott és artikulált) reakciói azokra a kihívásokra, amelyekkel az európai szociális jóléti modellnek szembe kell néznie. Ez a modell szorosan kötődik a szociáldemokráciához, a társadalmi igazságossághoz, illetve az egyenlőség és befogadás eszméihez. 7 Elmélkedjünk ezen egy pillanatig: legtöbbünk országai különösen az uniós tagországok száz év alatt gyakorlatilag megszüntették az analfabétizmust. Egyetemeink léte egy évezredre nyúlik vissza. Különösen a második világháborút követően, a nők tömegei számára megnyílt a lehetőség a tudás, a tudományok és a műveltség elsajátítására. Az oktatásban megadatott egyenlő lehetőségek megváltoztatták gondolkodásunkat, életünket, munkánkat és jövőtervezésünket. Közép- és Kelet-Európában ezt a folyamatot leginkább a tudományokban, az orvosi pályán és a tanári állásban megjelenő nemi egyenlőség fémjelezte. A mindenkire kiterjedő egészségügyi biztosításon alapuló jóléti állam pedig az egyik oka annak, hogy Európában a nők biztonságosan szülhetnek, családot tervezhetnek a partnerükkel, gondját viselhetik beteg gyermeküknek és megbízható gyermekgondozási szolgáltatásokat vehetnek igénybe a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban és a munkahelyeken. Nem tudjuk csak úgy eltörölni ennek, az évszázadok alatt kialakult tömeges társadalmi és gazdasági emancipációnak a hatásait.

Daša Šašić Šilović Előszó Jelenleg tehát, a 21. század második évtizedének kezdetén, húsz évvel a kommunizmus bukása után, nagy a tét Európában. Persze van különbség gazdagok és a kevésbé vagyonosok, az alkalmazottak és a munkanélküliek, a dolgozó nők és a dolgozó férfiak, valamint a privilégiumokkal nem rendelkezők és a bevándorlók esetében. A társadalmi egyensúly és a béke forog kockán. Európa nem tűrheti a szegénységet és az egyenlőtlenséget. Nem fordíthat hátat saját civilizációs vívmányainak, társadalmi jólétének, az egyenlőségre törekvésnek és a szolidaritáson alapuló társadalmi modellnek amely persze már alkalmazkodott a 21. század valóságához és a globalizált világhoz. Közép- és Kelet-Európában is nagyon magas a tét. Az elmúlt húsz évben a régió lakossága számos politikai, gazdasági és pénzügyi válságon ment keresztül, amelyek hatással voltak az egyének és családok életminőségére, a nők és férfiak foglalkoztatási lehetőségeire, a gyerekek után járó szociális juttatásokra, a fiatalok lehetőségeire, az anyákra és családokra. Ezen körülmények között a nők a leginkább érintettek. Nincs nagy mozgástér egy olyan egészséges szociális háló és egyensúly fenntartására, amely ezeket az országokat előrevinné. 8 A szociális értsd: közkiadásokat érintő megszorító intézkedések receptjei, amelyek érinthetik az oktatást, az egészségügyet és a nyugdíjjárulékokat, valamint a gyermekgondozási és anyasági támogatásokat, már ismerősek Közép- és Kelet- Európában amint azt a CEE Network 1995 óta megjelenő kiadványaiban többször is megvilágította. Ezek az intézkedések a fenntartható növekedés és a hosszú távú jövedelmező foglalkoztatás generálása helyett, az emberi tőke lerombolására irányultak, méghozzá anélkül, hogy megteremtették volna a szükséges ösztönzőket és a kellő támasztékokat. Ráadásul, ahogy a közép- és kelet-európai baloldal visszaszorul, a manapság gyakran kormányzó jobboldal offenzív nemcsak a gazdasági recepteket és az olyan modelleket illetően, amelyek a kiváltságos helyzetben lévő elitnek kedveznek, hanem a nacionalizmushoz, az idegengyűlölethez vagy patriarchátushoz fordulásban is. Ez nem csak a régió, hanem egész Európa stabilitását is fenyegeti. Reméljük, hogy a jelen kiadvány jó néhányat megvilágít e kérdések közül.

SONJA LOKAR MIJA JAVORNIK CEE Network for Gender Issues in SEE (Szlovénia) Délkelet-európai nők válságban

Délkelet-európai nők válságban Sonja Lokar - Mija Javornik Délkelet-európai nők válságban Amikor a pénzügyi katasztrófa kirobbant, sehol sem övezte nagy érdeklődés a nemekre vonatkozó hatásait. Különösen a fejlett nyugaton folytak médiaviták arról, hogy ez férfiválság, mivel férfiak voltak az elsők, akik elveszítették a munkahelyüket a gazdaság férfiak által uralt területein, vagyis az építőiparban és az autógyártásban. Délkelet-Európában ez már a kezdetektől másként alakult. A pénzügyi válság itt később jelent meg, azonban rögtön egyszerre sújtotta a bankokat és a reálgazdaságot. Itt is az építőiparban, a hajógyártásban és az autógyártásban vetette meg először a lábát, ám munkahelyek ezreit szüntette meg a fennmaradó könnyűipar textil- és bőr ágazatában, valamint a turizmusban is. Jelenleg egyre több nemzetközi jel mutatja, hogy a válság mélyült és még tovább fog tartani. A foglalkoztatás bővülése nélkül lassú növekedési kilátásokra számíthatunk. Ezzel egy időben a bankok megmentéséről kiállított számla mindenhol a kormányoknál landolt. A megszorító programok intézkedései szinte mindenütt ugyanazok: a közalkalmazottak fizetését csökkentik és befagyasztják. Ugyanezt a célt határozzák meg a nyugdíjakra vonatkozóan is, a munkanélkülieknek és a szegényeknek járó szociális juttatásokat pedig megkurtítják. Ezek az intézkedések jóval hátrányosabbak a nők gazdasági és társadalmi helyzetére, mint a férfiakéra. A nők többségben vannak a közigazgatásban és a közszolgáltatásban, és azok között is, akik alapvetően függnek az állam a társadalom szegényebb rétegeinek szociális támogatások formájában nyújtott szervezett szolidaritásától. Az ESZP Nőszervezete és a CEE Netwok elsőként végzett elemzést a válság nemekre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Az elemzés eredményei 2009-ben a délkelet-európai régióban a következőket mutatták ki: A fejlett világból származó sokrétű (pénzügyi, gazdasági, társadalmi, demográfiai, ökológiai és erkölcsi) globális válság később érintette az unió délkelet-európai országait, azonban ebben a régióban a válság tovább is fog tartani. Az említett válságok első ízben tették nyilvánvalóvá a nagyközönség számára, hogy a neoliberális konszenzuson alapuló rendszerváltás mennyire mélyrehatóan tette tönkre az ipart, és okozott strukturális folyó fizetési mérleghiányt, illetve GDPcsökkenést a volt szocialista délkelet-európai országok mindegyikében a bevételi oldalon. A szóban forgó országok és gazdaságpolitikáik teljes függősége a pénzügyi tőke által irányított globális szereplők (Egyesült Államok, Európai Unió, az IMF, a nemzetközi bankok) reakcióitól még inkább nehezítették a kreatív, szociáldemokrata megoldások keresését. 11

Sonja Lokar - Mija Javornik Délkelet-európai nők válságban 12 A délkelet-európai régióban a válság még bonyolultabb, mivel egy háborús konfliktust megélt régióról beszélünk, amelynek számos megoldatlan politikai kérdéssel kell szembenéznie, mint például Koszovó rendezetlen státusza, a vajdasági autonómia problémás helyzete Szerbiában, az alkotmányos válság Bosznia-Hercegovinában, a Szlovénia és Horvátország közötti határvita, a parlamentáris demokrácia súlyos politikai válsága Albániában, az etnikai feszültségek Macedóniában, a mindenhol jelen lévő korrupció magas szintje, a szervezett bűnözés, valamint a lépten-nyomon megfigyelhető nepotizmus. A válság és a kormányok által, politikai színtől függetlenül végrehajtott, a nemek közötti különbségeket figyelmen kívül hagyó intézkedések jelentősen sújtják a bizonytalan helyzetben lévő dolgozókat, a fiatalokat és a szegényebb idős embereket. Márpedig e csoportok többségét nők alkotják. A szociáldemokraták kormányon nem tudták kezelni a válságot a (válság nyomán egyébként meggyengült) főbb társadalmi csoportokkal való együttműködés, társadalmi párbeszéd mélyítése révén, még akkor sem, amikor éppen védeni próbálták a szegényeket, csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, vagy éppen a bankok stabilizálására és a meglévő munkahelyek megőrzésére használni a korlátozottan rendelkezésre álló költségvetési forrásokat. Nincs jele annak, hogy elindulna a reálgazdaság és az alacsony hatékonyságú közigazgatás alaposabb, de nagyon is szükségszerű strukturális reformja. Az ellenzékben lévő szociáldemokrata pártok nem kezdeményezőek és nem irányítják a diákok és a civil szférában dolgozó munkások, alkalmazottak társadalmi mozgalmainak feléledését. Az elmúlt tíz évben a szociáldemokrata pártok a délkelet-európai régióban élő nők politikai lehetőségeinek szélesítésére irányuló szélesebb körű koalíciók élén álltak. Ennek eredményeként a délkelet-európai régió hét országa vezetett be kvótaszabályozásokat választójogába (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Makedónia, Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Albánia). Ennek nyomán a parlamentekben a nők aránya a kilencvenes évek végének átlagos 7%-áról 2010-re közel 20%-ra emelkedett. Délkelet-Európában azonban a progresszív szervezett nők még mindig nem elég erősek ahhoz, hogy komoly változtatásokat érjenek el. Újonnan szerzett, korlátozott politikai hatalmukat csak időnként tudják kihasználni, hogy megelőzzék a személyes emberi jogaik elleni legszörnyűbb támadásokat, de a már megszerzett és hivatalosan is kötelező érvényű társadalmi és gazdasági jogaik védelmére nem képesek. A szociáldemokrata nők még mindig háttérbe szorítottak a pártjukon belül, és csak kivételes esetben tesznek külön kezdeményezéseket azért, hogy befolyásolják a válság kezelésére tett lépéseket (Szlovénia, Bosznia-Hercegovina). Mit lehetne tenni? A szociáldemokrata nőknek mindent meg kell tenniük azért, hogy összegyűjtsék és nyilvánosságra hozzák a válság férfiakra és nőkre gyakorolt eltérő hatását leíró

Délkelet-európai nők válságban Sonja Lokar - Mija Javornik adatokat, és olyan intézkedéseket kérjenek a kormányoktól, amelyek megvédik a nőket az aránytalan terhektől. A szociáldemokrata nőknek a parlamentekben különösen ahol a szociáldemokraták ellenzékben vannak magukra kell vállalni azt a kezdeményezést, hogy szakértők, női nem kormányzati szervek, valamint a szakszervezetekből és diákszervezetekből érkező női aktivisták részvételével nyilvános meghallgatásokat szervezzenek. A szociáldemokrata nőknek vitákat kell indítaniuk saját pártjukon és a lakosságon belül a válság valódi természetéről és arról, hogy az ad hoc válságellenes intézkedéseken túl, sürgősen strukturális, hosszú távú megoldásokat kell keresni. A szociáldemokrata nőknek sürgetniük kell pártjukat, hogy nyissanak azon szervezetek felé, amelyek hangot adnak a leginkább érintett szociális csoportok szükségleteinek, valamint hozzanak létre szakértői csapatokat kreatív, új megoldások közös keresésére. Égető szükség van egy regionális konferenciára, amely komoly párbeszédet indítana a szakszervezetek, a diákszervezetek, a nyugdíjas szervezetek és a baloldali pártok között arról, hogy miként lehetne megoldani a válságot a női aktivisták komoly részvételével. A szociáldemokrata nőknek sürgetniük kell a FEPS-et (Foundation for European Progressive Studies), az ESZP-t, valamint az ESZP Nőszervezetét, hogy szervezzenek szélesebb körű információcserét a szociáldemokraták között azokról, az Európában már alkalmazott jó gyakorlatokról, amelyek a válságkezelés során figyelembe veszik a nemek közötti különbségeket. 13 A bosznia-hercegovinai szociáldemokrata párt volt az egyetlen, amely jól kihasználta a Szkopjében megrendezett szeminárium eredményeit, ugyanis legismertebb női aktivistájuk, Besima Borić állandó nyílt párbeszédet alakított ki a bosznia-hercegovinai szociáldemokrata párt és a szakszervezetek között. A pártnak sokat segített a nyitás a szakszervezetek felé egy átfogó, társadalmi igazságosságot középpontba helyező és a nemi egyenlőtlenségeket figyelembe vevő választási program megalkotásában, majd a 2010-es választások megnyerésében. Ugyanakkor Szlovéniában a kormányzó szociáldemokrata párt képtelen volt életben tartani az építő jellegű társadalmi párbeszédet a szakszervezetekkel, valamint a nyugdíjas- és diákszervezetekkel, ami nyílt társadalmi konfliktusokhoz, tüntetésekhez, tiltakozáshoz és azt követelő népszavazási kezdeményezéshez vezetett azért, hogy töröljék el a tervezett nyugdíjreformot, illetve a diákokat, nyugdíjasokat, munkanélkülieket és más gazdaságilag inaktív lakosokat érintő rövid távú munkára vonatkozó új törvényt. Ez a sajnálatos fejlemény a balközép kormány és a miniszterelnök támogatását kritikusan alacsony szintre csökkentette. Forrás: Narrative report from the Regional Seminar of the CEE Network for Gender Issues for the SEE region in Skopje, 2009, CEE Network (archivum).

OLENA LUKANIUK Institute for Democracy and Social Process (Ukrajna) Nők válságban: Ukrajna esete

Nők válságban: Ukrajna esete Olena Lukaniuk Nők válságban: Ukrajna esete A szovjet időszak A Szovjetunió idején az ukrán és más szovjet nők váratlanul egyenjogúságot nyertek a választásokon (választójog 1917-től kezdődően, kvóta a megválasztott testületekben 1922-től kezdődően) és a munka világában (egyenlő bérek), kézzelfogható előnyökre tettek szert az egészségügyben (ingyenes egészségügyi ellátás és az abortuszhoz való jog), a társadalombiztosításban (garantáltan fizetett szülési szabadság) és a nyugdíjak terén is (a nyugdíjkorhatárnál 5 év kedvezmény). Ez az egyenlőség azonban a szovjet kommunista párt politikájának mellékterméke volt, amely egyrészt a megválasztott testületekben ( oszd meg és uralkodj -elven) kvóta szerinti képviseletet, a második világháborút követően pedig pozitív demográfiai rátát, népességnövekedést célzott. Ez az időszak felöleli a XX. század nagy részét, amikor is számos más nemzetiségű nő Európában reménytelenül küzdött alapvető emberi jogaiért, valamint a nemek közötti egyenlőségért. Az ukrán nők ki voltak zárva ebből a szolidaritási folyamatból, és valójában nem is volt objektív okuk arra, hogy csatlakozzanak hozzá. 17 A 1990-es évek vadkapitalizmusa 1991-ben a nőket hidegzuhanyként érte Ukrajna függetlensége: fogalmuk sem volt, hogyan kell élni egy kapitalista világban, ráadásul még csírája sem volt a női érdekképviseletnek. A kommunista párt tiltásával együtt (1993-ig) a nemek közötti egyenlőség kérdését is kiöntötték a fürdővízzel. Az 1990-es évek gazdasági válsága hidegre tette a gazdag nő motívumát, és teret adott az olyan túlélő technikáknak, mint hogy a férfi az egyetlen kenyérkereső. A gyors érdekházasságok és a prostitúció szégyenletes jelenségeinek gazdasági és pszichológiai gyökerei vannak, amelyek erre az időszakra nyúlnak vissza. Az érem másik oldalaként pedig megjelent az ukrán társadalomban a férfias stílusjegyeket hordozó üzletasszonyok rétege. A silány gazdasági helyzet amelyet csak tovább súlyosbítottak a csernobili katasztrófa következményei drámai csökkenést eredményezett a születések számában, és ez, valamint a tömeges kivándorlás folyamatosan csökkenő lakosságszámot eredményezett (a népszámlálási adatok szerint a népesség az 1988- as 52 millióról 2001-re 48,457 millióra csökkent [az első és egyetlen nemzeti

Olena Lukaniuk Nők válságban: Ukrajna esete népszámlálás szerint], majd végül 2010 júliusára [a Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint] 45,860 millióra). Az ukrán nők számára a túlélés időszaka vette kezdetét. 2000-es évek: mutatóba szánt nemek közötti egyenlőség A vadkapitalizmus időszaka oligarchák, és néhány olyan férfias stílusjegyeket hordozó üzletasszony örökségét hagyta maga után. Ők sikeresen beléptek az ukrán politika világába, és mára mint női politikusok rögzültek az átlag ukránok emlékezetében. Tehetetlen kisebbségben lévén (az ukrán parlamentben a nők aránya sosem haladta meg a 9%-ot), ezek a nők is elkezdtek a férfiak szabályai szerint játszani a politikában. Így hiteltelenné tették a nemek közötti egyenlőség eszméjét, és (mint ahogy azt a férfi politikusok teszik) elferdítették a demokratikus politika, mint olyan eszméit. 18 A női szervezeteket felölelő nem kormányzati szervek széles körben elterjedtek. Ám sajnos legtöbbjük nem foglalkozik az ukrán társadalomban zajló folyamatokkal, mivel teljes mértékben függnek a külföldi támogatástól, ami elsősorban azt jelenti, hogy az ukrán parlament és kormány pénzügyileg nem támogatja ezeket a szervezeteket, és következésképpen a szóban forgó ukrán állami szervek nem érdekeltek a fent említett progresszív fejlődésben. A politikai pártok vonakodnak attól, hogy kvóta-soron nőket is felvegyenek a választási listákra. Ebben a tekintetben a nők szavazási listából történő kihagyása esetén a törvény által előírt büntetések kivetése hozhatna pozitív változást. Az ebből származó legfőbb probléma az, hogy az ukrán nemzet a politikában a nőkre nézve nem látja a pozitív és előnyös példát. Szívesen fogadnánk tehát bármilyen receptkönyvet erre vonatkozóan. Röviden az új kihívásokról 2005-ben az ukrán elnök bevezette a progresszív anyasági támogatások rendszerét (1000 euró a család első gyermeke, 2500 a második, 5000 a harmadik és az azt követők után), amely az előző támogatásokhoz képest tíz-ötvenszeres emelkedést jelentett. Az ukrán nők gazdaságilag függetlennek érezték magukat, így mertek gyermekeket vállalni. Most a gyerekek itt vannak, viszont az 1990-es években bezárt óvodák és iskolák, amelyeket jelenleg az oligarchák irányítanak, nem elérhetők az átlag ukrán gyermekek számára.

Nők válságban: Ukrajna esete Olena Lukaniuk A 2008-2009-es válság Ukrajnát sújtotta a leginkább. A nők voltak az elsők, akik elvesztették állásukat, és fizetéscsökkentést szenvedtek el. A válság friss diplomásként vagy nyugdíj előtt álló nőként annyit jelent, mint munkanélkülinek lenni. Az IMF nyomására az ukrán kormány arról döntött, hogy a nyugdíjkorhatárt a nők esetében 55-ről 60 évre emeli. Ez a reform nem vette figyelembe a gyermekek számát, továbbá nem vonatkozott a nyugdíjasok kiváltságos helyzetben lévő csoportjaira sem (katonák, köztisztviselők, tűzoltók stb.), akik nemtől függetlenül, 40 és 50 éves koruk között már nyugdíjba mehetnek. Ebben a helyzetben az ukrán nők hajlamosak arra, hogy a tíz évvel ezelőtt elsajátított túlélési technikákat kövessék, ahelyett, hogy egy progresszív megközelítést alkalmazva, női érdekképviseleteket hoznának létre, és friss, a nemi kérdést középpontba helyező ötletekkel belépnének a politika világába. Ezt a motivációt és ambíciót ösztönözni kell. Miután ukrán városokban és falvakban a CEE Networkkel együtt számos műhelybeszélgetést tartottunk 2010 májusa és októbere között azért, hogy Ukrajnában egyenlőségen alapuló koalíciót hozzunk létre; az előadók láthatták, mire képesek az átlag ukrán nők, akik arra a kérdésre keresik a választ, hogy az európai nők miért élnek jobb körülmények között és nagyobb megbecsülésben, mint ők. Ezeknek az ukrán nőknek nagy szükségük van arra, hogy azonnal megmondjuk nekik: a választ önmagukban keressék. 19

POUL NYRUP RASMUSSEN az Európai Szocialisták Pártja elnöke (Dánia) A nők és a pénzügyi válság

A nők és a pénzügyi válság Poul Nyrup Rasmussen A nők és a pénzügyi válság A válság sújtotta gazdaságokban mindig a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegei fizetik a legmagasabb árat. Nem kivétel ez alól a pénzügyi válság sem, amely 2008- ban rázta meg a világgazdaságot, és amelynek következményei változatlanul hatással vannak életünkre. A nők életkörülményeiben még mindig határozottan érezhetők a következményei. A nőknek az alacsony bérek, valamint az egészségügyi és társadalombiztosításhoz való egyenlőtlen hozzáférés miatt növekvő szegénységgel kell szembenézni. Sok más, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéshez hasonlóan, ez is megoldatlan maradt, a pénzügyi válság pedig még tovább nehezítette a megoldást. A férfiakhoz viszonyítva, a nőket jobban érinti a szegénység, kevesebb fizetést kapnak, és ritkábban jutnak magas pozíciókhoz. Az üvegplafon még mindig létezik és továbbra is megakadályozza a nőket abban, hogy vezető pozíciókat töltsenek be. A nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2010. évi bizottsági jelentés szerint a szegénység az egyik olyan terület, ahol a nemek közötti különbség továbbra is fennáll. A nők átlagban 14-17%-kal keresnek kevesebbet a férfiaknál, és sokkal inkább ki vannak téve a szegénység kockázatának különösen az egyedülálló anyák és az idősek. 2008-ban a szegénység kockázata az idős nők esetében 22% volt, míg az idős férfiaknál 16%. 23 Az idős nők szegénysége is annak a következménye, hogy a nyugdíjrendszerek nem veszik figyelembe a nemek közötti különbségeket. A nőket büntetik, amikor a nyugdíjukra takarékoskodnak. A rendszer igazságtalan velük szemben, mivel figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a nők néha nem tudnak eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek a teljes ellátás megszerzéséhez szükségesek. A szülési szabadság és a részmunkaidős foglalkoztatás is hozzájárul nyugdíjuk csökkenéséhez. A nőket sokkal inkább foglalkoztatják részmunkaidős vagy határozott idejű szerződésekkel. 30%-uknak részmunkaidős szerződése van, míg a férfiaknál ez az arány mindössze 7%. A konzervatív kormányok propagandája annyira jól működött, hogy sokan azt gondolják, a nők a részmunkaidőt részesítik előnyben. Elfelejtik, hogy sokszor nincs igazán választási lehetőség. Nem csak a gyermeknevelés miatt, hanem azért sem, mert a nők tárgyalópozíciója nem elég erős.

Poul Nyrup Rasmussen A nők és a pénzügyi válság A gyermekgondozás a másik olyan terület, ahol nem nagyon tapasztalható fejlődés. A bölcsődék hiánya miatt a nők számára időigényes munkát vállalni még nehezebb döntést jelent. A munkaidő és a gyermekgondozási szolgáltatások területén sokat segítene a rugalmasság, mivel ez azt jelentené, hogy kevesebb nőnek kellene a karrier és a család között választania. Ez hozzájárulna egy progresszívebb társadalom kialakításához. 24 Még mindig azt halljuk, hogy a nők azért nem jutnak magasabb pozíciókba, mert a karrier helyett a családot választják. Az egyetemeken végzett nők nagy százaléka (60%) azonban azt mutatja, hogy sok fiatal nő tervez karriert. Ám ha vetünk egy pillantást a cégek vezető testületeire, akkor csak 30%-ban találunk ott nőket. Ez az arány a merev valóságot tükrözi. A pénzügyi válság rávilágított a nők hiányára a pénzügyi szektorban, s a nagy ívű médiaesemények mint a Világgazdasági Fórum is a magas pozíciókban lévő férfiak túlsúlyára emlékeztetnek minket. A meglévő előítéleteken túl, a nőknek nincs a férfiakhoz hasonlóan egyenlő hozzáférésük a hosszú munkaidőt igénylő munkákhoz vagy a versenyképes karrierekhez, amelyek nem veszik figyelembe a szülési szabadságot. Azok a nők, akik a gyermeknevelés miatt hagyják ott munkahelyüket, valószínűleg nem tudnak majd visszatérni a munkaerőpiacra. Élethosszig tartó képzések támogatásával lehetővé kellene tenni számukra, hogy fejlesszék képességeiket és biztosítani kellene őket arról, hogy nincsenek magukra hagyva. A válság hozzájárult ahhoz is, hogy a konzervatív kormányok háttérbe szorítsák a nemek közötti egyenlőség kérdését. A politika napirendjét a nemek közötti egyenlőség kárára a költségvetési szigorítások és a biztonsági kérdések uralják. Nehéz időkben mint amilyen most a gazdasági válság is még határozottabban kell harcolnunk a nemek közötti egyenlőségért. A pénzügyi válság nagyon megterhelte jóléti rendszerünket, és tovább mélyítette a már meglévő egyenlőtlenségeket. A válság leginkább a társadalom legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő rétegeit sújtotta. Az európai térségben túlsúlyban lévő jobboldali kormányok támadást intéztek azon rendszerek ellen, amelyek az említett védtelen rétegek oltalmazására szolgálnak. Nem törölték el a nemek közötti egyenlőség programjait, de kiállásuk álságos. Még a hatalmon lévő nők például Viviane Reding, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős uniós biztos sem igyekeznek a szavakat tettekre váltani.

A nők és a pénzügyi válság Poul Nyrup Rasmussen Az említett kormányok amelyeknek a nemek közötti egyenlőséget kellene támogatniuk nem lépnek fel kezdeményezőként. Az Európai Unió nemzeti parlamentjeiben a nők csupán a helyek 23%-át foglalják el. Még mindig vannak olyan kormányok, amelyek 100%-ban férfiakból állnak. Ilyen például az uniós soros elnökségét éppen ellátó Magyarország. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Nem csak azért, mert ellentétben áll a különböző programokban megfogalmazott üres kötelezettségvállalásokkal, hanem mert demokrácia kérdése is. Ha ezt az adatot összehasonlítjuk a nők lakosságon belüli 52 százalékával, láthatjuk, milyen éles a különbség. A helyi önkormányzatokban, a parlamentekben és a kormányüléseken a nők alulreprezentáltak, ami alapjában véve gyengíti a demokráciát. A konzervatív kormányok által széles körben támogatott költségvetési szigorítások további akadályt gördítenek a nemek közötti egyenlőség elérése elé. A jobboldali kormányok által a válságra adott megoldásként bejelentett megszorító intézkedések lehetővé tették a szociális politikák elutasítását. Az Európai Tanács például nemrégiben elutasította az Európai Parlament által korábban elfogadott 20 hetes, teljes mértékben fizetett szülési szabadság javaslatát. A női szegénység elleni küzdelem a társadalom egésze, sőt, a gazdaság fejlődéséhez is hozzájárulhatna. Mindenek előtt a nemek közötti bérkülönbségen kellene felülkerekedni, hogy garantálhassuk a nők gazdasági függetlenségét. A részmunkaidős állások, az alacsony bérek és az üvegplafon egyaránt növelik a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségeket. A nőknek jó minőségű és elérhető gyermekgondozási rendszerre van szükségük ahhoz, hogy karriert tudjanak tervezni, és a férfiakhoz hasonlóan részesedhessenek a lehetőségekből. Az apasági szabadság bevezetését is bátorítani kellene, annak érdekében, hogy családon belül elősegítsük a terhek megosztását. Vannak világos, a társadalmi változásra utaló jelek. Például, hogy egyre több férfi kér apasági szabadságot, azonban a politika és a törvényhozás nem követik elég szorosan az új trendeket. 25 A pénzügyi válság nem csak szünetet hozott a nők jogaiban és az egyenlőségi kérdésekben való előrehaladásban, hanem pár évvel vissza is vetett minket. Ez nagyon elkeserítő, mert ahogy társadalmunk egyre egyenlőtlenebbé válik, mind kisebb az esélyünk arra, hogy túllépjünk a jelenlegi válságon, és visszatérjünk a fenntartható fejlődés útjára. Csak az egyenlőséget előtérbe helyező társadalom lehet igazán fenntartható és progresszív.

CAROLINE GENNEZ pártvezető, sp.a (Belgium - Flandria) Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta!

Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta! Caroline Gennez Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta! Egy sokat hallott elemzés szerint a pénzügyi- és gazdasági válságnak, valamint a szabad piacgazdaság és a kapitalizmus válságának a lehetőségek tárházát kellene megnyitnia a progresszív politika számára. Nos, eddig nem így történt. A pénzügyi- és gazdasági válság világszerte jobban sújtotta a nőket, és akadályokat gördített a progresszívabb politika elé. A progresszív politika egyik alappillére mindig a férfiak és nők közötti egyenlőség volt. Ezért alapvető fontosságú, hogy ne feledkezzünk meg azokról a megpróbáltatásokról, amelyeket világszerte átélnek nők, függetlenül attól, hogy Belgium, Kambodzsa, Románia vagy az Egyesült Államok polgárai. Ismét fel kell vennünk a gazdasági- és pénzügyi válság nyomán kialakult meglátásaink fonalát. A megdöbbentő adatok mögött rejlő tények A gazdasági- és pénzügyi válságnak mérhetetlenül negatív következményei vannak. Elég, ha rápillantunk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentéseire. Az adatok megdöbbentőek. A bankok világszerte több mint 4000 milliárd dollárt vesztettek. És ez csak a kezdet, a java még hátra van. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet állítása szerint több mint 40 millió ember vesztette el az állását. A gazdasági növekedés teljesen leállt. A gazdasági válság drámaian csökkenti majd a nők lehetőségeit arra, hogy tisztességes munkát kapjanak. Minden egyes adat mögött emberi élettörténetek húzódnak meg. Egy Oxfam jelentésben olvastam egy kambodzsai asszony, Chin Srey Pov történetét. Egy gyárban dolgozott, ahol először csökkentették a fizetését. Majd elvesztette az állását. Végül pedig semmilyen fizetést nem kapott. Mióta elvesztette az állását, családja csak napi egy vagy két étkezést engedhet meg magának. Letáboroztak a gyár elé, abban a reményben, hogy megkapja az utolsó fizetését. Erről szól ez a pénzügyi válság. Bár a pénzintézetek nem vették ezt az üzenetet. Miután éppen hallhatóan beismerték hibáikat, az üzlet az eddigiekhez hasonlóan, etikátlan profitmaximalizálással és magas prémiumokkal folyik tovább. Ha az igazságtalanság meghatározását keressük, ennél jobbat vagy keményebbet nem találunk.. 29