Az atkaprobléma Az atka, mint kártevô részben a mezôgazdasági kemizáció szülte probléma. Mintegy 50-60 évvel ezelôtt, a klórozott szénhidrogén típusú rovarölô szerek térhódítása indította el az atkák kártevôvé válását. Az említett inszekticidek ugyanis stimulálták az atkák szaporodását, miközben természetes ellenségeiket elpusztították. A késôbbi, de ma már kiszorulóban lévô rovarölô szereknek (pl. foszforsav észterek, piretroidok) a szaporodás biológiára ugyan nem volt hatásuk, de az atkák természetes ellenségeit tovább gyérítették. Egyértelmûen ugyan nem lehet azt állítani, hogy kizárólagosan ezek az anyagok felelôsek ebben a kérdésben, de az biztos, hogy más hajlamosító tényezôkkel együtt (pl. száraz, meleg idôjárás stb.) jelentôsen hozzájárultak az atkák felszaporodásához. Napjainkban a termelôknek azzal kell szembesülniük, hogy az intenzív növénytermesztés számos területén állandósult az atkaprobléma. Az atkafertôzés termesztett növényeinken jellegzetes (sokszor fajra jellemzô) tünetet eredményez, - korai felismeréséhez azonban megfelelô módszer (mikrószkópos elemzés), vagy gyakorlott szem kell. A felismerést az is nehezíti, hogy maga a kártevô szabad szemmel alig, vagy egyáltalán nem látható. A legáltalánosabb tünete, a kártevô szívogatása nyomán a levelek elhalványodását, ezüstös elszínezôdését eredményezi (a levélsejtek ilyenkor az atkaszívogatás nyomán levegôvel telnek meg). Különösen veszélyes a száraz, meleg idôjárásban fellépô fertôzés, mert fokozza a növény vízvesztését, miközben az atka nemzedékek száma a magas hômérséklet hatására nô. Erôs fertôzés esetén a tünetek még határozottabbá válnak a levelek torzulnak és idô elôtt lehullanak.
A spirodiklofen A Bayer kutatói 1996-ban fedezték fel a spirodiklofent. A hatóanyag nem csak egy vadonatúj molekula az atkaölô szerek között, hanem egyben egy új csoport a tetramik savak elsô képviselôje. A spirodiklofen széles hatásspektrumú akaricid, amely hatékony a gyümölcsösökben elôforduló takácsatka fajok, köztük a két legveszélyesebb, a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonicus ulmi) és a kétfoltos takácsatka (Tetranichus urticeae) ellen. Hasonlóan jól használható a levélatka fajok (pl. a szôlôlevélatka, vagy az almástermésûek levélatkája) leküzdésére. A spirodiclofen azért is különleges az akaricidek között, mert nem csak atkák ellen, hanem néhány kifejezetten veszélyes szívó kártevô ellen is felhasználható. Ezek közül Magyarországon a legfontosabbak a körte levélbolha fajok (Psylla pyri, Psylla pyricola, Psylla pyrisuga). Biológiai aktivitására jellemzô, hogy az atkák minden fejlôdési alakja ellen hatékony beleértve a tojást és az imágókat is. A nôstények termékenysége egy órával a kezelés után már nagymértékben csökken, a rakott tojások száma közelíti a nullát. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ha a nôstényt szubletális dózis éri, a rakott tojások terméketlenek lesznek. A lárva, protonimfa ill. a deutonimfa táplálkozást végzô fejlôdési alakok azután pusztulnak el, miután elérték a következô nyugalmi állapotot (nimfakrizalis, deutokrizalis, teleiokrizalis). Elektronmikroszkópos felvételeken látható, hogy az elváltozások a kezelt állatok lábain kezdôdnek, ami csapdaként az adott nyugalmi állapotban tartja ôket pusztulásukig. Ez a tünet eddig egyetlen más atkaölô szer alkalmazását követôen sem volt megfigyelhetô. H 3 C CH 3 C2 H5 O O O O Cl Cl A spirodiklofen hatásmechanizmusát még nem minden részletében ismerjük, de a kutatók azt tapasztalták, hogy a kezelést követôen az atkák zsírkoncentrációja radikálisan lecsökkent, amibôl arra következtetnek, hogy ez az új atkaölô szer zsír bioszintézis inhibítorként hat.
Az Envidor SC Az atkák elleni védekezések idôzítésének egyik nehézsége, hogy az áttelelô alakok elôjövetelekor a hômérséklet gyakran alacsony, ami csökkentheti a készítmények hatékonyságát. A nyári védekezéseknél viszont a magas hômérséklet okozhat hasonló hatáscsökkenést. Az Envidor azon kevés atkaölô szer közé tartozik, amelyet nem, vagy csak kis mértékben befolyásol a hômérséklet. Modern formulációjának és a hatóanyag jó tapadóképességének köszönhetôen, olyan erôsen kötôdik a növényi felülethez, hogy intenzív csapadék sem mossa le. Kezdeti hatása ugyan lassú, de az atkák szaporodása a kezelés után szinte azonnal leáll. Az eredmény 8-10 nap után már látható, két hét után pedig látványos változás áll be az atkapopulációban. Az Envidor kontakt atkaölô szer. Környezetvédelmi megítélése Európa szerte nagyon jó, az IPM technológiákba beilleszthetô. Kíméli a ragadozóatkákat és a hasznos rovarszervezeteket. Lebomlása talajban gyors (felezési ideje egyetlen talajtípuson sem éri el a tíz napot) és nem veszélyes a talaj élôvilágára. Technikai adatok: Hatóanyaga: 251 g spirodiklofen Felhasználható: szôlôben és almában atkakártevôk ellen körtében körtelevélbolha ellen Formája: SC (vizes szuszpenzió koncentrátum) Gyenge méreg. Csomagolás: 1 l Dózis: szôlôben, almában 0,4 0,6 1/ha (4 6 ml/10 l víz) körtében: 0,6 0,8 l/ha (6 8 ml/10 l víz) Élelmezés-egészségügyi várakozási idô: szôlôben és almatermésûekben: 14 nap Munkaegészségügyi várakozási idô: 3 nap FVM engedély száma: 16284/2003. Forgalmazási kategória: II.
Az alma legveszélyesebb atkakártevôi A piros gyümölcsfa takácsatka (Panonichus ulmi) tojás alakban telel. Ezeket a téli tojásokat a nôstények augusztustól októberig rakják a kéreg érdes részeire, a rügyek és a hajtások alapi részére vagy az ágtalálkozásokra. A tojások diapauzája addig tart, amíg tavasszal az átlaghômérséklet nem éri el a 7 C fokot. Almában az elsô lárvák megjelenése egybeesik a pirosbimbós állapot idejével, így a kártevôk a már kibomlott fiatal leveleket szívogatják. Ennek a nemzedéknek a nôstényei a levelekre rakják a tojásaikat. Egy nemzedék kifejlôdéséhez általában 3-4 hét szükséges, de 20-21 C fokos átlag hômérsékleten ez két hétre csökken. Mivel minden nemzedékváltás az egyedszám megsokszorozódását jelenti a kártevô nagyon gyorsan és alattomosan tud felszaporodni. A piros gyümölcsfa takácsatka az általa szôtt selyemszál és a szél segítségével a szomszédos fákra, gyümölcsös kertekre is átterjed. A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticeae) áttelelése imágó alakban, azaz a megtermékenyített nôstény által történik. Ezek az állatok az ôsz folyamán az idôjárás kedvezôtlenebbé válása idején védett helyre, pl.: a kéreg repedéseibe húzódnak. Innen tavasszal a kedvezô idôjárás csalogatja elô ôket, amikor már a levelekre rakhatják a tojásaikat. Ennek az atkafajnak különösen gyors a fejlôdésmenete, a tojásrakástól a kifejlett egyedig csak 8-12 napot vesz igénybe. A nôstények 90-110 db tojást raknak a kb. 30 napig tartó életük során, ezért az egyedszám a nyár folyamán gyorsan növekszik. Alkalmazása almában Almában takácsatkák és levélatkák ellen, az elsô permetezést 0,4 0,6 l/ha-os dózisban akkor kell elvégezni, amikor az áttelelô tojások, illetve az áttelelô nôstények által lerakott tojások 50-60 %-a kikelt, de mindenképpen virágzás után. A vegetáció késôbbi idôszakában, ha szükséges, a felszaporodás kezdetén (3-5 egyed/levél /takácsatka/, illetve 30 egyed/levél /levélatka/) használjuk újra az Envidort. Almáskertjeinkben a fô atkakártevô a piros gyümölcsfa takácsatka, de a kétfoltos takácsatka is gyakran okoz komoly kártételt. A tavaszi kezelést vegyes populáció esetén célszerû a kétfoltos takácsatkához igazítani mivel az elsô nemzedék 50%-os kelése egy-két héttel késôbb jelentkezik. Virágzó kultúrában az Envidor nem alkalmazható!
A szôlô legveszélyesebb atka kártevôje A szôlôlevélatka (Calapitrimerus vitis) kifejlett nôstény alakban telel át a rügypikkelyek alatt vagy a kéreg repedéseiben. Tavasszal a rejtekhelyrôl elôbújva a fiatal hajtásokat és leveleket szívogatja. Az erôsen fertôzött rügyek késôbb fakadnak, hajtásaik satnyák, ízközeik rövidebbek lesznek - súlyosabb esetben el is száradhatnak. A károsított levélen áttetszô fényben szabálytalan alakú apró foltok figyelhetôk meg, amelyek közepe elhal. A vegetáció elôrehaladtával a kártevô az idôsebb levelek felôl a fiatal levelek felé, tehát felfelé vándorol. Évente 3-4 nemzedéke van. Tojásait a károsítás helyén, a levél fonákán helyezi el. A száraz meleg tavaszi és nyári idôszak nagymértékben elôsegíti a felszaporodást, amire a következô év szôlô védelmében is figyelmet kell fordítani. Alkalmazása szôlôben Szôlôben a szôlôlevélatka elleni védekezést rügypattanás után a mozgó alakok ellen kezdjük meg O,4-O,6 l/ha dózisban. Ezzel a kezeléssel a piros gyümölcsfa takácsatka elôzô évi fertôzése ellen is védett lesz az ültetvény. Ha az elôzô évi atkakártételben a kétfoltos takácsatka is nagy egyedszámmal vett részt, akkor a védekezést 9-10 nappal késôbb végezzük el, amikor ennek a kártevônek is 50%-ban kikeltek a tojásai.
A körte legveszélyesebb kártevôje a körtelevélbolha A körtelevélbolhák (Psylla pyri, pyricola, pyrisuga) a körte legveszélyesebb kártevôi közé tartoznak. Évente 4-5 generációjuk is kifejlôdhet. A kifejlett nôstény telel át, amely fajtól függôen tavasszal már 7-8 C foknál megkezdheti a tojásrakást. A tojások száma az áttelelô nôstényeknél szintén fajfüggô, a 200-tól akár a 650-ig is elmehet. A nyári nôstények tojásprodukciója viszont egyedenként az ezret is elérheti. A populáció létszáma így gyorsan növekszik. A lárvák mézharmat termelése táptalajt szolgáltat a különbözô gombás fertôzéseknek is. A levelek fô erei mentén lárvakolóniákat alkotó egyedek a késôbbiek folyamán a levél fonákról a levelek felszínére, majd más levelekre is átvándorolnak. A mézharmatos, (másodlagosan pl. korompenésszel fertôzött) levelek többé már nem alkalmasak a körte-levélbolhák újabb nemzedékének a megtelepedésére, ezért a tojásrakás és a károsítás mindig újabb levelekre terjed át. Alkalmazása körtében A körtelevélbolha elleni védekezés egyik nehézsége, hogy kevés a megfelelô hatékonysággal rendelkezô, engedélyezett készítmény. A másik nehézség, hogy a kártevô egyedszámát a vegetáció idején csak akkor tudjuk a kártételi szint alatt tartani, ha a kora tavaszi felszaporodást megakadályozzuk. A hûvös idôjárás azonban gyakran meghiúsítja a sikeres védekezést ebben az idôszakban, mert az atkaölô szerek többsége tíz fok alatt kevésbé hatékony. A spirodiklofen a többi hatóanyagtól eltérôen, már alacsony hômérsékleten is aktív, emellett tojásölô hatással is rendelkezik. Az Envidor optimális alkalmazási ideje, amikor a tojások 40-50 %-a a fehérbôl a sárga színbe váltott. Ekkor a dózis 0,6 l/ha (elôzô évi erôs fertôzés esetén 0,8 l/ha) legyen. Ez a kezelés meggátolja a kártevô tavaszi felszaporodását és jó esélyt ad, hogy a késôbbi idôszakban se szaporodjon fel. A nyári nemzedék ellen az Envidor O,8 l/ha dózisban ajánlott. A vegetáció késôbbi idôszakában a kártevô egyedszámának alakulása szabja meg a védekezés szükségességét. A rezisztencia kialakulásának megelôzése érdekében a második kezelés amitráz (Mitac 4,5-6 l/ha) hatóanyagú készítménnyel is végezhetô. Virágzó kultúrában az Envidor nem alkalmazható!
mert egész szezonban védelmet biztosít, mert teljesen új a hatásmechanizmusa, mert az atkák minden fejlôdési alakja ellen hatékony és mert nagyon alapos. Részletes információval szívesen állnak rendelkezésére területi munkatársaink: Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád megye: Borbély Béla, 20/519-2741 Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar megye: Pocsai Béla, 20/956-0385 Csongrád, Békés megye: Égetô István, 20/519-2745 Heves, Jász-Nagykun-Szolnok megye: Hárnási András, 20/519-2750 Bács-Kiskun megye: Kiss András, 20/947-6141 Pest megye: Dúcz Ferenc, 20/519-2744 Bayer CropScience 1123 Budapest Alkotás u. 50. Információ: (1) 487 4100 www.bayercropscience.hu Komárom-Esztergom, Fejér megye: Fekete Zoltán, 20/519-2748 Baranya, Tolna megye: Csernus Péter, 20/961-3955 Somogy megye: Horváth Tibor, 20/519-2751 Vas, Zala megye: Virág István, 20/519-2761 Gyôr-Moson-Sopron, Veszprém megye: Pusztai Gábor, 20/956-0386 = A Bayer CropScience AG, Németország bejegyzett márkaneve