ZÖLD BIOTECHNOLÓGIA 6. évf. - 2010/8. augusztus http://www.zoldbiotech.hu
GM növények szerepe a tudományban és az agráriumban Tanártovábbképző Konferencia, 2010. július 6-8., MTA SZBK, Szeged A GM NÖVÉNYEK GAZDASÁGI HATÁSAI AZ EURÓPAI UNIÓBAN I. Popp József Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest A géntechnológiailag módosított (GM) termények évről évre nagyobb volument képviselnek a nemzetközi kereskedelemben, és egyre nagyobb részesedéssel bírnak a világ takarmány- és élelmiszerláncában. A GM növények területe 1996-2009 között 1,7 millió hektárról 134 millióra, a globális szántóterületben képviselt arányuk 9 százalékra nőtt. GM növényeket 2009-ben a világ 25 országában, ezen belül az EU hat tagállamában termesztettek mintegy 95 ezer hektáron. Az EU-ban, Spanyolország egy-maga közel 76 000 hektáron termelt Bt-kukoricát, ami az ország összes kukoricatermelésének 22 százalékát jelentette. A spanyol mezőgazdaságban a kukoricamoly kártétele jelentős, ezért ez a technológia sikerrel alkalmazható a kártevővel szemben kevesebb növényvédő szer felhasználása mellett. Romániában az uniós csatlakozás előtt GM szóját (Roundup Ready) már előállítottak. A csatlakozás után kénytelenek voltak felhagyni vele, mert termesztése nem engedélyezett az EU-ban, csak kereskedelmi forgalmazása. Mivel a nehezen irtható gyomok ellen a hagyományos szójában nem tudtak gazdaságosan védekezni, a szója vetésterülete harmadára csökkent, így behozatalra szorulnak szójából (Románia korábban önellátó volt szójából). A globális népesség élelmiszerigénye 2050-re 70%-al emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg megtermelt növények mennyiségének legalább a duplájára lesz szükség. Ugyanakkor a mezőgazdasági területek bővítésének a lehetősége korlátozott, a hektáronkénti terméshozam növelése pedig újabb zöld forradalmat feltételez. Ez csak megfelelő intézményekkel, megfelelő inputokkal, új technológiákkal és rezisztensebb növényekkel képzelhető el, ezért a jövőben a speciális technológiákra vonatkozó moratórium nem tartható fenn. Ráadásul a biotechnológia az egyik leggyorsabban fejlődő mezőgazdasági technológiává vált, amely a terméshozam növelésével kulcselem a világ éhezőinek az élelmiszer-ellátásában és a negatív környezeti ártalmak visszaszorításával hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez. Hozzá kell tenni, hogy az éhezés az élelmiszer-termelés növekedése mellett a szegények jövedelemhelyzetétől és az élelmiszer-kereskedelmi láncok erőfölényétől is függ. A zöld forradalom és GMO közötti különbség abban rejlik, hogy a zöld forradalom közpénzből, a GMO viszont transznacionális vállalatok befektetéseiből született. Továbbá a zöld forradalom eredményeinek hasznosítása komoly állami szaktanácsadásra (mintavételek sokasága) épült, a GMO gyakorlati elterjesztésében viszont transznacionális vállalatok szaktanácsadására van szükség, ez pedig az állami szaktanácsadási munkahelyek feladásával jár együtt. Az új technológiától való félelem is szerepet játszik a jogom van elfelejteni téged magatartás kialakulásához. A termelékenység növekedését azonban nem érjük el új technológia alkalmazása nélkül. A globális szociális, gazdasági és környezeti összeomlás elkerülése érdekében elengedhetetlen a mezőgazdasági termelés radikális átalakítása. Ebből következik, hogy a fenntartható mezőgazdasági technológiákat célszerű a természeti erőforrások maximális kiaknázásának szolgálatába állítani a természeti javak kizsákmányolása nélkül. A különböző gazdál- 1
kodási eljárások választási lehetőséget nyújtanak a gazdák számára az élelmezés- és élelmiszer-biztonság kihívásainak leküzdéséhez. A 21. század közepén mindhárom növénytermesztési technológiára (nevezetesen a hagyományos, az ökológiai és a biotechnológiai) szükség lesz az élelmiszer iránti növekvő kereslet kielégítéséhez. Az EU jogszabályrendszere viszont még nem teszi lehetővé a gazdák választási szabadságát a biotechnológia alkalmazására, a fennálló joghézagok pedig tagállami hatáskörben nem oldhatók meg az egyes tagországok eltérő gazdasági, agronómiai, kulturális stb. sajátosságai miatt. A GMO az EU-ban már 10 éve jelen van az é- lelmiszer-ellátási láncban. Egyes szakértők azért kritizálják a GMO bevezetését, mert összefüggésbe hozzák a növényvédőszer-gyártó vállalatok bevételének növelésével. Említést érdemel, hogy óriási vegyipari konszernek vásároltak fel nemesítő cégeket a transzgénikus növényfajták vetőmagpiacának megszerzéséért, így példátlan koncentrációs folyamat zajlott le a vetőmag- és növényvédőszer-iparban. Ma három transznacionális vállalat (Monsanto, DuPont és Syngenta) ellenőrzi a szabadalmaztatott vetőmagvak globális piacának csaknem felét évi 22 milliárd dollár árbevétel mellett. További három vállalattal (Bayer, BASF és Dow AgroSciences) együtt a globális növényvédőszer-piac háromnegyedét uralják. A transznacionális gabonakereskedő cégek (Cargill, ADM and Bunge) is rendelkeznek GM vetőmaggal kapcsolatos kutatási projektekkel, sőt szoros együttműködést építettek ki a Monsanto és Syngenta vállalatokkal. A gabonakereskedelem érdeke, hogy például a GM szóját kritika nélkül fogadják el a nemzetközi piacokon (elsősorban Európában), vagyis a vevők ne tegyenek különbséget szója és szója között, mert akadályozza a nemzetközi termékkereskedelmet. Ennek ellenére mindaddig lesz kínálat nem GM szójából is a nemzetközi piacon, amíg a vevők hajlandók megfizetni az árkülönbözetet, azaz a felárat. Az EU-ban nem engedélyezett GM szervezetek (GMO) véletlenszerű előfordulása nem tolerált, akkor sem, ha ezek bármely harmadik országban forgalmazhatók. Míg a főbb takarmányexportőr országok meglehetősen gyorsan zöld utat adnak az újabb GM növényfajták bevezetésének a köztermesztésbe, az EU engedélyeztetési gyakorlata politikai és emocionális okokból kifolyólag lényegesen lassúbb: pl. az 15 hónap alatt lefolytat egy ilyen eljárást, ezzel szemben a Közösségben akár három évig is elhúzódik a procedúra. Ez mára oda vezetett, hogy számos GM növény termelése, forgalmazása, felhasználása a világ több országában engedélyezett, ugyanakkor az EUban tilos. A 2007-ben bevezetett zérus-tolerancia számos problémát okoz a GM növények importjában, sőt a jövőben komoly hatással lehet az EU szójabab- és kukorica-, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, száraz kukoricatörköly: DDGS) behozatalára. Ugyanis az exportőrök és importőrök képtelenek garantálni a 0,0 százalék határértéket a tiltott GM összetevőkre. A pragmatikus szakértők elfogadhatónak tartják a 0,5% szennyezést, mert ez a határérték vonatkozik egyéb szennyeződésekre, mint például a szermaradványokra és a nehéz fémekre is, ráadásul a GM növények fogyasztása nem is jelent veszélyt a humán egészségre. A GM növények termelése a világban Világszerte már 25 ország 14 millió gazdaságában 134 millió hektáron termesztenek genetikailag módosított (GM) növényeket és 57 országban forgalmazzák azokat. A GM növények globális termőterülete az 1,4 milliárd hektár globális szántóterület 9 százalékára nőtt, amiből a fejlődő országok már közel 50 százalékkal részesednek. Közülük a legfontosabbak, Brazília, India, Kína, Paraguay és Dél- Afrika. Mivel a mezőgazdasági termelők 90 százaléka a fejlődő országokban él, a géntechnológia ott gyorsabb ütemben hódít teret, mint a fejlett világban, bár jelenleg a GM növények még az Egyesült Államokban a legelterjedtebbek (1. táblázat). A GM növényeket termelő országok csoportja 2009-ben Costa Rica-val bővült, Németország pedig felhagyott a Bt kukorica termesztésével. 2
1. táblázat: A világ vezető GM növény-termesztő országai (2009) 64,0 Brazília 21,4 21,3 India 8,4 Kanada 8,2 Kína 3,7 Paraguay 2,2 Dél-Afrika 2,1 Forrás: ISAAA (2010) Me.: millió hektár Termesztett GM növények Szójabab, kukorica, gyapot, repce, tök, papaya, lucerna, cukorrépa Szójabab, kukorica, gyapot Szójabab, kukorica, gyapot Gyapot Repce, kukorica, szójabab, cukorrépa Gyapot, paradicsom, nyárfa, papaya, paprika Szójabab Kukorica, szójabab, gyapot A GM növények közül 2009-ben a szójabab foglalta el a legnagyobb területet 69 millió hektárral, ez a világ szójaterületének 77 százaléka volt. Második helyen, 41 millió hektárral a GM kukorica állt, aránya a világ kukoricaterületéből 26 százalékra emelkedett. Majd a GM gyapot és GM repce következett 16 és 7 millió hektárral, amivel 49 százalékos, illetve 21 százalékos területi részesedést értek el (2. táblázat). 2. táblázat: A főbb GM növények területe a világon 2009-ben Termény Összes terület terület GM fajták terület aránya millió ha % Szója 90 69 77 Kukorica 158 41 26 Gyapot 33 16 49 Repce 31 7 21 Ezek összesen 312 133 45 Forrás: USDA (2010), ISAAA (2010) Az Egyesült Államokban és Argentínában a szójaterület 91 százalékán, illetve 98 százalékán termesztettek GM szójababot 2009-ben. Brazíliában a GM szójabab részesedése a vetésterületből már elérte a 71 százalékot, pedig hivatalosan csak 2005-től engedélyezték a GM szójabab termesztését. Az Egyesült Államokban 2009-ben a kukoricaterület 85 százalékán, Argentínában 50 százalékán termesztettek GM kukoricát. Brazília kormánya 2008 februárjában engedélyezte a MON810 termesztését, 2009-re a GM kukorica aránya 30-53% között alakult (nyári kukorica ese- 2,1 tében 30%; téli kukoricánál 53%). Említést érdemel 3
még, hogy Kanadában a GM repce 93 százalékkal részesedett a vetésterületből 2009-ben (3. táblázat). 3. táblázat: A GM termények részesedése a vetésterületből a legnagyobb exportőr országokban (2009) Termény GM szója GM repce GM kukorica Exportőr Brazília Kanada Brazília* Forrás: USDA (2010), ISAAA (2010) Részesedés (%) 91 98 71 93 85 50 30-53 *Brazíliában 2008 februárjában engedélyezték a GM kukorica (MON810, Liberty Link) termesztését (részesedése a vetésterületből 2009-ben: nyári: 30%; téli: 53%) Az Európai Unióban egyelőre csak a MON810, vagyis egy ún. Bt (a Bacillus thuringiensis baktérium rovarölő hatású, kristályszerű, ún. Cry fehérjéit termelő), valamint a glufonizát-ammóniumtoleráns T25 transzgénikus kukoricafajták termeszthetők. Előbbi csak a lepkékre (Lepidoptera) hat, így többek között a kukoricamoly lárváit pusztítja el. A GM növények árutermelése 2009-ben csupán hat Spanyolország, Csehország, Portugália, Szlovákia, Románia és Lengyelország tagállamban folyt, mintegy 95 ezer hektáron. A nem engedélyezett GM növények gazdasági hatása az EU takarmányimportjára Gabonafélék és származékaik importja Az EU nagy mennyiségű takarmányt importál olyan harmadik országokból, amelyek GM növényeket termesztenek. A kukoricaimport évi 2,5-14,0 millió tonna között mozgott 2000/2001-2009/2010 között, vagyis az összes termelés 4-10 százalékát tette ki. Az import zöme Argentínából, Brazíliából és az -ból származott, de a Közösség 2003 óta Szerbiától és Ukrajnától is vásárol kukoricát (4. táblázat). 2,1 4. táblázat: A kukorica globális kereskedelme Globális kereskedelem Brazília Ukrajna Dél-Afrika Japán Mexikó Dél-Korea Egyiptom EU-27 2009/2010 86,0 Exportőrök 49,5 Kanada 12,0 7,5 5,0 2,5 Importőrök Brazília 16,3 Me.: millió tonna 2010/2011* 88,5 50,8 13,0 7,0 5,0 2,5 Kanada 8,0 9,1 7,8 5,0 Brazília* 2,5 16,3 8,6 5,4 2,5 *Előrejelzés Forrás: USDA (2010) és Toepfer International (2010) 2,1 Az EU 1997 óta gyakorlatilag nem vásárol kukoricát az -tól, mert a GMO-k engedélyezése nem harmonizál a világ legnagyobb kukoricatermelő és -exportőr országaiéval, így az utóbbi években importigényét elsősorban, Brazília és Ukrajna elégítette ki. 2007/2008-ban problémák adódtak az Argentínából érkező kukoricával is, mert az nem engedélyezett GMO-t (GA21) tartalmazott, de 2008 márciusában megadták a forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyt. Ekkor az EU kukoricaigényét jelentős mértékben pótolta Brazília. 2007 elején a Brazíliából származó kukorica CIF Rotterdam és CIF Tarragone ára elérte a tonnánként 230 eurót, míg az -ból érkező kukorica (elméletileg) tonnánként 180 euróba került volna. Az árkülönbözet oka, hogy Brazíliában 2008 előtt még nem engedélyezték a GM kukorica 4
termesztését, ezért az EU keményítőipara is brazíliai kukoricát vásárolt, ami tonnánként akár 50 euróval magasabb árat jelentett a takarmánykeverék-gyártóknak. 2008 februárjától már Brazília is engedélyezte a MON810 GM kukorica előállítását, annak EU-ba irányuló exportja azonban nem okozhat gondot, hiszen engedélyezett fajtáról van szó. Az EU Szerbiából és Ukrajnából származó GMO-mentes kukorica importja azonban mérsékeli ezt a problémát. Az -ban 2006 óta termesztett Herculex kukoricák példájából is jól látható volt, hogy az engedélyezés késleltetése komoly hatást gyakorolhat az EU takarmánypiacára. A szinte kizárólag az -ból érkező kukoricaglutén-takarmány (Corn Gluten Feed: CGF) importja néhány évvel ezelőtt még évi 5 millió, míg a száraz gabonatörkölyé (Distiller's Dried Grains with Solubles:DDGS) évi 1,4 millió tonnát tett ki. Ez a mennyiség mára évi 1,0 millió tonna alá csökkent az EU által még nem engedélyezett újabb GMO összetevő miatt. A kieső kukorica, CGF és DDGS többékevésbé helyettesíthető egyéb takarmány-alapanyagokkal. Az import drasztikus csökkenése néhány tagállamban azonban gondot okozhat a takarmányozásban, ugyanis a CGF-et és DDGS-t elsősorban a tengeri kikötővel rendelkező tagállamok (Spanyolország, Egyesült Királyság, Portugália, Hollandia és Írország) importálják. E termékek helyettesítése más takarmány-alapanyaggal a fuvarköltségek növekedését jelentheti: pl. a kukorica Magyarországról Spanyolországba szállítása tonnánként 60 euróba kerül, ezért nem is adunk el oda kukoricát. Fehérjetakarmány-import A szója globális termelése 220-250 millió tonna között mozgott az elmúlt években. Ebből a három meghatározó ország, az, Brazília és a világtermelés 85%-át állítja elő. Említést érdemel még Kína és India szójatermelése. Az, és Brazília részesedése a szójabab világexportjából 90 százalék körül alakul. Kína a világ első számú szójaimportőre, 2009/2010-ben 46 millió tonna szóját importált (a világkereskedelem 55 százalékát), ami a Közösség importjának közel háromszorosa. Az EU-27 részesedése a szója világimportjából a jövőben tovább csökkenhet az állattenyésztés kibocsátásának visszaesésével (5. táblázat). 5. táblázat: A szójabab globális kereskedelme Globális kereskedelem Brazília Paraguay Kína EU-27 Japán Mexikó Tajvan *Előrejelzés Forrás: USDA (2010) 2009/2010 85,4 Exportőrök 39,6 28,4 7,5 5,4 Importőrök Brazília 46,0 Me.: millió tonna 2010/2011* 87,9 36,7 28,9 12,5 4,8 Kanada 13,0 12,6 3,6 3,5 Brazília* 2,5 49,0 3,6 2,5 2,3 Kína és India kivételével a többi szójatermelő és -exportáló ország átállt a GM szója termelésére. Ismeretes, hogy 2009-ben a GM szója vetésterülete az -ban 91 százalékot, Argentínában 98 százalékot, Brazíliában 71 százalékot ért el. A szójaliszt világkereskedelme a szójababéhoz hasonló képet mutat:, Brazília és az a szójaliszt globális kivitelének 85 százalékát adja. Az EU 40 százalékos részesedése a globális szójalisztimportból jelentősnek mondható, de a behozatal stagnálásával, illetve csökkenésével számolhatunk az állati eredetű termékek előállításának visszaesése esetén (6. táblázat). A 2009-ben az Európai Unió 13 millió tonna körüli szójabab-behozatalának 69 százaléka Brazíliából, 17 százaléka az -ból, 1 százaléka Argentínából származott. A maradék 13 százalékot elsősorban más dél-amerikai országoktól, valamint Kanadától szerezte be. A közel 21 millió tonna körüli szójalisztimport 54 százaléka Argentínából, 42 százaléka Brazíliából, 1 százaléka az -ból érkezett. Összességében a Közösség szójabab- és szójalisztbehozatalának 97 százaléka a világ három legnagyobb 2,1 5
6. táblázat: A szójaliszt globális kereskedelme Globális kereskedelem Brazília India EU-27 Vietnám Indonézia Thaiföld Japán *Előrejelzés 2009/2010 56,0 Exportőrök 26,0 12,0 10,2 2,2 Importőrök Brazília 22,5 Me.: millió tonna 2010/2011* 56,6 29,3 11,8 8,0 3,1 Kanada 2,6 2,7 2,5 2,2 Brazília* 1,9 23,5 2,6 2,2 1,9 Dél-Korea Brazília* 1,9 1,9 szójatermelőjétől az, Brazília és származik (7. táblázat). Az import forrásai tekintetében nincs igazán alternatíva. 2,1 Az EU szójaliszt felhasználása 2009-ben 33 millió tonnát tett ki, ebből 21 millió tonna volt az import, a 13 millió tonna importált és 1 millió tonna saját termelésű szójabab feldolgozásából pedig 12 millió tonna szójaliszt készült. Megjegyzendő, hogy az EUban előállított szójaliszt legalább 90%-a takarmánycélú felhasználásra megy. Az Európai Unió évtizedek óta képtelen saját termelésből kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belső igényét, a fehérjetakarmányok túlnyomó része Dél- és Észak-Amerikából érkezik, ahol az exportőr országok már számottevő arányban termelnek géntechnológiával módosított szójababot és repcét. A 2009/2010 gazdasági évben 85 millió tonna takarmány-alapanyagot használtak fel az EU-ban, ebből az importhányad meghaladta a 40 százalékot. A behozott legfontosabb fehérjetakarmányok körébe tartozik az olajosmagliszt, ennek több mint 50%-a az import. Emellett a 13 millió tonna importált szójababból 11 millió tonna szójaliszt készült az EU-ban, vagyis szójaliszt-egyenértékben kifejezve az olajosmagliszt importhányada eléri a 70%-ot (8. táblázat). A 33 millió tonna szójaliszt (ebből 1 millió tonna készült az EU-ban termelt szójából) mellett 12 millió tonna repcedarát és 5 millió tonna napraforgódarát (ebből 2 millió tonna volt az import) használtak fel keveréktakarmány előállításra, vagyis kétszer annyi szójalisztet, mint repce- és napraforgódarát. 7. táblázat : Az EU-27 szója- és szójalisztimportjának alakulása származási országok szerint 2007 (millió tonna) 2008 (millió tonna) 2009 (millió tonna) 2009 (%) Szójabab összesen 15,1 14,4 12,9 100 Brazília 9,5 8,5 8,9 69 3,3 3,7 2,2 17 0,3 0,3 0,1 1 Szójaliszt összesen 23,6 23,2 20,7 100 14,6 13,2 11,2 54 Brazília 8,5 9,1 8,7 42 0,2 0,5 0,3 1 Forrás: Toepfer International (2010) 6
Összesen 8. táblázat : Takarmány-alapanyag felhasználása az EU-ban Felhasználás 2008/2009 82,6 Felhasználás 2009/2010 85,0 Import 2008/2009 35,6 Me.: millió tonna Import 2009/2010 34,7 Olajosmagliszt 56,2 57,8 30,4 30,4 Gabona-melléktermék (CGF, DDGS) 12,6 13,8 0,5 1,0 Citrus-, cukorrépa-pellet 5,3 5,9 1,4 1,3 Hüvelyesek (borsó, bab, csillagfürt) 2,4 2,4 0,3 0,2 Melasz 5,9 5,2 2,8 1,8 Forrás: Toepfer International (2010) A GM szója vetésterületének nagy aránya kihat a GMO-mentes (pontosabban az EU-ban jelölésre nem kötelezett, vagy GMO-mentes standard) szójaliszt nemzetközi kereskedelmére. A jelölésre nem kötelezett szójaliszt költsége ugyanis magasabb, mert termelésére, tárolására és szállítására szigorú előírások vonatkoznak a keresztszennyeződés elkerülése érdekében. Jelenleg Brazília az egyetlen mérvadó, GMOmentes szójalisztet exportáló ország, ezen árura Norvégia és Svájc mellett még az EU-ban van kereslet. Évi 3 millió tonna jelölésre nem kötelezett szójalisztet használnak fel az EU-ban, ami az összes szójalisztfogyasztás mindössze 8,5 százaléka, vagyis gyakorlatilag egyfajta réspiaci termékről van szó, amelyet szinte kizárólag a csirkehús-termelőknek értékesítenek Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Svájcban és a skandináv országokban (Toepfer International, 2008). Brazíliában a GMO-mentes szója termelése többletköltséget jelent a gazdáknak, amit a termelői árakban érvényesítenek is. A GM szója termelésének növekedésével a jelölésre nem kötelezett szójalisztért fizetett felár ugrásszerűen emelkedett: 2004-ben a prémium tonnánként 5 dollár, 2005-ben és 2006-ban már 10 dollár volt, míg 2007 óta a szűkös kínálat miatt tonnánként 60-80 dollárral kellett többet fizetni. 2009- ben a mintegy 57 millió tonna szójatermelés 16%-a, került GMO-mentes jelöléssel ellátott szójaként értékesítésre, pedig a vetésterület 30%-án vetettek hagyományos szóját. Ez azt mutatja, hogy Brazília a hazai és nemzetközi kereskedelemben kevesebb GMO-mentes szóját értékesít, mint amennyit előállít. A felárral nem értékesíthető GMO-mentes szóját GM szójával összekeverve genetikailag módosított szójaként forgalmazzák. A visszaszoruló hagyományos szójabab termelésének, kezelésének és szállításának többletköltsége természetesen az árában is érvényesül. A GM fajták területének növekedésével az árkülönbség az utóbbi években fokozatosan emelkedett. Az EU szójaimportjában a GM szója aránya 60-80% között változik, ennek legnagyobb részét keveréktakarmány előállítására használják. A vendéglátóiparban is folyamatosan nő a GM szójaolaj felhasználása. Hazugságban élünk, ha az élelmiszer-ellátási lánc GMOmentességéről beszélünk. A GM szója behozatala ugyanis legális, ha az adott GM szójafajta kereskedelmi forgalmazását engedélyezte az EU. Az élelmiszerkereskedelmi láncok polcain szinte alig lehet GMO szennyeződéstől mentes élelmiszert találni, ezért nem célszerű GMO-mentes, hanem sokkal inkább jelölésre nem kötelezett (GMO-mentes standard) kínálatról beszélni. Ami a hazai takarmányalapanyag-behozatalt illeti, a kukorica kivételével nálunk sem más a helyzet, mint az Európai Unióban általában. 2009-ben Magyarország 654 ezer tonna szójadarát és 74 ezer tonna egyéb olajosmag-darát importált, ami közel 20 százalékos hányadot jelent a takarmánykeverék-gyártásban (9. táblázat). A külkereskedelmi statisztika alapján nehéz megbecsülni Magyarország DDGS és kukoricaglutén-takarmány importjának mennyiségét és értékét. 7
E két termék HS kódok szerint nem elkülöníthető, a rendelkezésre álló adatok alapján a felhasználás egyelőre elhanyagolható. 9. táblázat : Takarmánynövények és -termékek importja Magyarországon (HS kód szerint) Malomipari hulladék és melléktermék (2302) 2007 2008 2009 420 1 031 2 964 Me.: tonna Egyéb élelmiszeripari melléktermék (2303) 22 024 25 785 42 676 Olajpogácsa szójababból (2304) 831 571 796 139 654 648 Másféle olajpogácsa (2306) 92 441 54 730 74 408 Durva őrlemény, pellet (1103) 374 1 463 2 176 Olajosmagliszt vagy -dara (1208) 5390 5390 4 2,8 183 3 979 1,8 Más takarmánynövény-pellet, vagy másféle formában (1214) Forrás: KSH és AKI (2010) 3743 3 708 796 * Előrejelzés. tesen szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett nem késlelteti a GM növények engedélyez-tetését. Számos szakmai érdekképviseleti szervezet az engedélyezési eljárások felgyorsítását és egyszerűsítését követelik az EU-ban, egyébként a takarmányellátásban komoly hátrányok érhetik az állattartókat (DG AGRI, 2007). Folytatása következik... *** The Scientific Alliance (Tudományos Szövetség), 2010. július 16. http://www.cambridgenetwork.co.uk/news/article/default.aspx?objid=72541 A növényi biotechnológia soron következő lépései Európában Isten malmaihoz hasonlóan az EU politikacsinálói is lassan őrölnek. 1996-ban megérkeztek az Egyesült Államokból Európába az első, genetikailag módosított fajtákat tartalmazó szójaszállítmányok, és néhány más növény importengedélyt kapott (a Bt kukorica pedig termesztési engedélyt). Ám mindössze két évvel később ténylegesen moratórium alá került a Nyilvánvaló, hogy az EU képtelen csökkenteni függőségét az importált mezőgazdasági nyersanyagoktól. Ugyanakkor az EU-ban az állattenyésztés évi kibocsátásának értéke 150 milliárd euró körül alakul. A Közösség tehát két lehetőséggel áll szemben: vagy elfogadja, hogy élelmiszer-kibocsátása visszaesik és behozatala nő (különösen húsfélékből), vagy a nemzetközi piaci folyamatokhoz igazodva természetovábbi GM események engedélyezése, amíg a törvényi szabályozás kereteit felül nem vizsgálják. 2004-ben végre csikorogva beindult az új rendszer, és elkezdtek csordogálni az új engedélyek. Bár mindenki úgy tett, mintha az egész rendszer a tudományos eredményekre alapozva működne, 8
Addig, amíg a döntések csupán a takarmánykereskedelemre voltak kihatással, különösebb fennakadás nélkül folytatódhatott a mellébeszélős, összekacsintós politikai játszma. A környezetvédelmi főigazgatóság számára azonban túl nagy lépés lett volna annak engedélyezése, hogy GM magvakat (vagy burgonyát) ténylegesen európai földbe vessenek, és az európai gazdálkodóknak ténylegesen megadassék az a lehetőség, hogy hozzáférjenek ehhez a más nagy mezőgazdasági versenytársaknál már sok éve alkalmazott technológiához. hamar kiderült, hogy ez csak a kiadott szaktanácsokra nézve igaz. Vegyünk egy példát: az eljárás során az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) pozitív ajánlást ad egy kérelemről, független tudósok végezte alapos vizsgálatok és részletes értékelés alapján. Ez azonban csak ajánlás, és az is marad; a döntés a politikusok kezében van. A szavazás a Tanács ülésein történik, és míg egyes tagállamok áttanulmányozzák a bizonyítékokat és azoknak az alapján szavaznak, addig legalább ugyanennyi állam eleve nemmel szavaz. Mivel a döntések minősített többségi alapon történnek, eddig minden esetben patthelyzet volt az eredmény: nem voltak többségben sem a kérelem mellett, sem az ellene leadott szavazatok. Ekkor a felmérés visszakerül a Bizottsághoz, amely sokkal ésszerűbb megközelítést alkalmaz és eddig mindig az EFSA ajánlása szerint döntött. Van azonban egy ellentmondás: amíg a GM növényeknek csak az importjáról volt szó, addig a Bizottság a tudományos bizonyítékok alapján döntött, amikor azonban 2009- ben a BASF Amflora burgonyafajtájának termesztési kérelme landolt Stavros Dimas, az akkori környezetvédelmi biztos asztalán, ő nem tudta rávenni magát, hogy a normális eljárást kövesse, hanem visszaküldte a dossziét az EFSÁ-nak másodszori véleményezésre. A megoldás egyszerű volt: az új Bizottság kinevezésekor Barroso, a Bizottság elnöke magához ragadta a kezdeményezést és a GM növények ügykörét az EU egészségügyi és fogyasztóvédelmi főigazgatóságához helyezte át, amelynek biztosa John Dalli. Márciusban, kinevezése után mindössze egy hónappal Dalli engedélyezte az Amflora burgonya termesztését, és bejelentette: engedélyezni szándékozik a tagállamoknak, hogy önállóan dönthessenek arról, jóváhagyják-e a GM növények termesztését saját földjükön. Barroso kinyilvánította, hogy véget akar vetni a patthelyzetnek, Dalli pedig két kézzel kapott az alkalmon. Ezen a héten javaslatai nyilvánosságra kerültek, ám senkinek nem tetszettek. A javaslatok lényege az, hogy tartsuk meg a tudomány alapú, az egész EU-ban egységes jóváhagyási rendszert, ám ezután hagyjuk a tagállamokra annak eldöntését, hogy létesítenek-e GM-mentes övezetet teljes területükön, vagy annak egy részén. Eddig az ilyen döntéseket legalábbis elméletben tudományos érvekkel kellett alátámasztani, bár a gyakorlatban az intézkedések igazolásához különféle kétes hivatkozásokat is felhasználtak. Az új rendszerben úgy módosulnának a koegzisztenciára (egymás melletti termesztésre) vonatkozó Ez az eset újra az európai GMO-szabályozás rendellenes működésére irányítja a figyelmet. Idáig többé-kevésbé a legkisebb közös többszörös megközelítés dívott: az EFSA ajánlásai mellett szavazó nemzetek tudták, hogy bár némi késlekedés után, de meglesz a jóváhagyás, az ellenzők pedig szavazóiknak és a zöld lobbinak azzal mentegetőzhettek, hogy a végső döntésbe nem volt beleszólásuk. 9
ajánlások, hogy a nemzeti hatóságoknak lehetőségük nyílna sokkal nagyobb izolációs távolságot megkövetelni, mint amekkora a nem GM terményekben elfogadott, legfeljebb 0,9%-os küszöb betartásához szükséges. Lehetséges, hogy egyes országokban a GMszennyezésre zéró toleranciát vezetnének be az organikus mozgalom számos képviselője ezt az álláspontot támogatja évek óta. Ez az álláspont azzal indokolható, hogy bármilyen alacsony szintű, kimutatható GMszennyezés problémát okozhat egyes termesztőknek, annak ellenére, hogy nem szegtek meg semmilyen törvényt. Az új rendszer kétféleképp értékelhető. Egyrészt megvalósítható és gyakorlatias kompromisszumnak tekinthető, amely felismeri a jelenlegi helyzet realitásait és engedi, hogy azok az országok, amelyek gazdálkodóik számára hozzáférhetővé akarják tenni a GM vetőmagokat, ezt megtehessék, miközben más országok törvényes keretek között ellenkező döntést hozhatnak. E nézet szerint most új korszak kezdődhet a növényi biotechnológia számára Európában, végre sokkal több gazda kipróbálhatja a GM növénytermesztést és maga is megtapasztalhatja, hogy hoz-e hasznot. A GM-párti optimisták még abban is reménykedhetnek, hogy az Egyesült Királyságban, Hollandiában és másutt kapott pozitív tapasztalatok elősegíthetik az akadályok fokozatos lebontását a többi tagállamban is. Ezzel szemben a másik nézet szerint ez ostoba mellébeszélés, amely törvényesíti a tudományon alapuló politikacsinálással való irracionális szembenállást, és sajnálatos precedenst teremt. Már láthattuk is, hogy a növényvédő szerekre vonatkozó új szabályozás szerint a döntések nem a kockázat, hanem a veszély alapján történnek; ha továbbra is megkerülhető a józan tudományos megközelítés, az EU szabályozási rendszere egyre inkább eltolódik a túlzott óvatosság irányába és ez súlyosan akadályozza az innovációt. Jó, lehet, hogy nem állnak ennyire rosszul a dolgok, de tény, hogy a GM-párti lobbi számára megnyíló minden lehetőségre legalább egy ellenlépés esik. Először is, nincs ok feltételezni azt, hogy a GM növények termesztését saját területükön tiltani akaró országok az EU szintjén szó nélkül megszavazzák majd az engedélyeket, annak tudatában, hogy utólag egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják majd azokat. A GMellenes lobbi, élén az organikus mozgalommal (a Termőföld Szövetség (Soil Association) éppen most indította meg GM NO! kampányát) ezt annak a jelenként értelmezheti, hogy az EU-ban nincs meg az akarat a jelenlegi szabályozás betartatására az egész unióban, ezért ahelyett, hogy a GM technológiával szembeni ellenállásukból visszavennének, lehetséges, hogy totális támadásba lendülnek. További problémák adódhatnak az egységes piaccal: A GM technológiát ellenző országok, pl. Ausztria vagy Görögország vajon engedélyezi-e a Hollandiában termesztett GM növények importját, ahogy a törvény megköveteli? Ismerve, hogyan szokták a tagállamok kiválogatni, mely rendelkezéseket hajtatják végre szigorúan, sőt mely irányelveket iktatják nemzeti törvénykönyvükbe, a válasz borítékolható. Mindamellett sok függ most Dalli biztos állhatatosságától. Ha valóban lendületbe képes hozni a GM növények engedélyezésének rendellenesen működő folyamatát ahogy a főnöke szeretné, akkor változhat a helyzet. Ha a gazdák az új fajtákat választják, mint Franciaországban, míg Sárközy elnök közbe nem szólt, ha a fogyasztók többsége ráébred, hogy a jó minőségű élelmiszer, az jó minőségű élelmiszer, bármilyen eredetű is, akkor fokozódhat az ésszerűbb megközelítés irányába ható nyomás. De ne áltassuk magunkat: nem valószínű, hogy az európai politikacsinálók éppen most kapcsolnának magasabb sebességfokozatba. The Scientific Alliance St John's Innovation Centre, Cowley Road, Cambridge CB4 0WS, Egyesült Királyság Tel: +44 1223 421242 10
Főszerkesztő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczánné Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db/hó Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja a GBE támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület Green Biotechnology Europe (GBE)