Élőhelyvédelem
A természetesség növelésének lehetőségei a természetközeli erdőfenntartás alapjai Erdeink természetességének növelésére táji és állományi léptékben van lehetőség, ahol eltérő szempontokat kell figyelembe venni, s eltérő módszereket kell alkalmazni. Állományléptékben könnyebben megvalósítható.
A természetesség növelése táji léptékben összefüggő erdős területek kialakítása Az ember termőhely-átalakító tevékenysége miatt a potenciális erdőterületek, erdő-termőhelyek részaránya csökkent, de természetszerű erdők telepítésére a jövőben is lesz lehetőség. Az erdőtelepítések során természetességet növelő tényező, ha a tájnak és a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó és elegy-fafajokkal végezzük az erdősítést, ültetjük, illetve engedjük betelepedni a jellemző cserjefajokat, visszatartjuk a nem őshonos fásszárú növényfajokat. Ha a termőhely úgy kívánja, akkor engedjük a fátlan foltok kialakulását, s ügyeljünk arra, hogy a termőhelyben a legkevesebb bolygatást okozzuk.
A természetesség növelése táji léptékben természetes erdősülés A mesterséges erdősítések mellett teret kell adni a természetes erdősüléseknek (spontán szukcessziónak) is, ahol a természeti folyamatok többnyire szabadon működhetnek. A már meglévő, spontán erdősült területek meghagyása, illetve jelenlegi parlagterületek magára hagyása növeli a táji természetességet minden olyan esetben, ahol nincs veszélye egy-egy invazív faj elterjedésének, és az őshonos fajok propagulumai is rendelkezésre állnak. Ezek a területek általában nem igényelnek beavatkozást, legfeljebb az idegenhonos fajokat kell visszaszorítani.
A természetesség növelése táji léptékben ökológiai folyosók, lépőkövek A nagyobb erdőtömbök kialakítására nem mindenütt van lehetőség, ezért az ilyen területeken, a meglévő erdőtömböket összekötő erdősávokkal (ökológiai folyosókkal) vagy kisebb, egymáshoz közvetlenül nem kapcsolódó erdőfoltokkal (lépőkövekkel) lehet növelni a természetességet.
A természetesség növelése táji léptékben természetes társulások sokféleségének megtartása A Pannon-medence természetes vegetációjára jellemző, hogy sokféle életközösség (növénytársulás) állományainak mozaikjából épül fel. Egy adott tájban a természetes erdőtársulások sokféleségének megtartása, ill. lehetséges fokozása fontos a természetesség szempontjából.
A természetesség növelése táji léptékben spontán összeroskadó erdőfoltok meghagyása A nagy, természetes erdőségekben mindig vannak olyan foltok, amelyek az összeroppanási fázisban vannak. Ezek utánzására a erdőtömbjeinkben is mindig kell olyan foltokat magukra hagynunk, amelyek összeomlanak (majd spontán felújulnak). A spontán összeroskadó erdőfoltok (ökológiai szigetek) meghagyásán túl ezt a folyamatot akár mesterséges beavatkozásokkal is segíthetjük. A nehezen megközelíthető, gazdaságilag kevésbé értékes vagy értéktelen erdőrészletek inkább alkalmasak az ilyen foltok kialakítására.
A természetesség növelése táji léptékben a forrásterületek kímélete Különösen a nagymértékben átalakított tájakban, erősen fragmentált területeken van nagy jelentősége azoknak az erdőfoltoknak, erdőtömböknek, amelyek még viszonylag jó természetességi állapotban vannak. Ezen forrásterületek kímélete a rosszabb természetességi állapotban lévő foltok, tömbök regenerálódása szempontjából lényeges.
A természetesség növelése táji léptékben erdőszegély kímélete, kialakítása A természeti tájban az erdőterületek és a nem-erdőterületek érintkezési sávjában természetes erdőszegélyek alakultak ki. Az erdőtömbök feldarabolása miatt is kialakulnak másodlagos külső erdőszegélyek, ahol az erdő más művelési ágú területekkel érintkezik. Ezen másodlagos külső erdőszegélyek védő funkciója és a biodiverzitás növelésében betöltött szerepe hasonló az elsődleges szegélyekéhez.
A természetesség növelése táji léptékben erdőszegély kímélete, kialakítása Ugyanakkor a megmaradt erdőtömbjeinkben a vágásos erdőgazdálkodás következtében másodlagos belső szegélyek is keletkeznek, amelyek a természetességet nem növelik. Mivel az erdőbelső területét csökkentik, s a szegélyhatás olyan mértékű is lehet, hogy az erdőtömbben alig marad erdőbelső. Az elsődleges erdőszegélyek kímélete és a másodlagos külső erdőszegélyek kialakítása szintén növeli a terület természetességét.
A természetesség növelése táji léptékben erdőszegély kímélete, kialakítása A szegélyesedés spontán folyamat, amit az erdőtömbök belsejének védelme érdekében mindig kímélni kell, de mesterséges úton is létre lehet hozni erdőszegélyeket. Erre elsősorban a tájnak és a termőhelynek megfelelő őshonos fajok, a fényigényes, félárnyéktűrő ún. másod- és harmadrendű fák és a cserjék alkalmasak.
A természetesség növelése táji léptékben a nagyvad-állomány nagysága Közismert szempont, hogy a nagyvad-állomány nagyságát az erdő tűrőképességéhez kell igazítani. E nélkül a természetesség növelésére tett próbálkozásaink sorra kudarcra lehetnek ítélve.
A természetesség növelése táji léptékben erdőkben előforduló víztestek kímélete A patakok, erek, valamint az időszakos és állandó állóvizek fontos elemei a természetes erdőnek, a tájban betöltött ökológiai szerepük (folyosók, speciális élőlények élőhelyei) kiemelkedő. Javallott minden víztest körül védősávot hagyni a fakitermelések, véghasználatok során, melyek szélessége célszerűen legalább egy famagasságnyi legyen.
A természetesség növelése állomány léptékben A faállomány-összetétel természetességének növelése esetén a legfontosabb, hogy a tájnak és a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó fafaj(ok) kerüljön(enek) alkalmazásra. Szempont legyen az is, hogy ezek szaporítóanyaga (termése, magja, csemetéje) ne más tájakból (országokból) kerüljenek ide, hanem a helyi szaporítóanyagot használjuk fel. Amennyiben az anyaállomány nem ültetett, hanem spontán eredetű, úgy természetes felújítás vagy felújulás esetén a helybenhonosság kritériumának maradéktalanul megfelelünk. őshonos fajok alkalmazása
A természetesség növelése állomány léptékben őshonos fajok alkalmazása Fafajaink nemesített fajtái beszűkült génkészletük, sok esetben felújulás képtelenségük miatt nem alkalmasak a folyamatos erdőborítást célzó erdőkezelés megvalósítására. Hangsúlyozni kell, hogy egyik erdőtársulásunk esetében sem szabad törekedni az állományalkotó fafaj (főfafaj) 100%-os elegyarányára, s bizonyos helyzetekben azt is el kell fogadni, hogy éppen az állományalkotó fafaj nélkül, az őshonos elegyfák segítségével tartjuk fenn és kezeljük átmenetileg állományainkat.
A természetesség növelése állomány léptékben A tájnak és a termőhelynek megfelelő elegyfafajok a természetességet növelik. Lényeges, hogy az elegyfák ne sematikus hálózatban, hanem faji tulajdonságaiknak megfelelően jelenjenek meg. Külön fel kell hívni a figyelmet a ritka vagy ritkulóban lévő elegyfák megkülönböztetett védelmére, egyedszámuk és állományaik felszaporítására. elegyesség
A természetesség növelése állomány léptékben a pionír fafajok kímélete A pionír fafajokat többnyire gyomfaként tekintik, s az eddigi gyakorlat minden eszközzel igyekezett visszaszorítani őket. A pionír fafajok megléte szálanként vagy csoportokban az állományszéleken, felritkult foltokon, szélsőséges termőhelyi adottságú területrészeken (pl. sziklás, kőgörgeteges, kisavanyodott, ásványi talajfelszínű, vizes, antropogén erózióval, talajsebzéssel sújtott foltokon) kívánatos, s megtelepedésüket nem kell gátolni.
A természetesség növelése állomány léptékben a nem őshonos fafajok visszaszorítása Aktív beavatkozást igényel a nem őshonos, tájidegen, termőhelyidegen és inváziós fafajok behatolásának megakadályozása, kiirtása. Bár a természetességet nem növeli, hanem éppen csökkenti, de adott esetben azt is el kell fogadnunk, hogy ezen nemkívánatos fafajok esetében a mechanikai védekezés mellett/helyett vegyszeres védekezést alkalmazunk. A nem agresszív idegenhonos fafajokkal (elsősorban fenyőfajok) ugyancsak megengedőbbek lehetünk, bizonyos elegyarányig (max. 20%) elfogadható megtartásuk.
A természetesség növelése állomány léptékben A faállomány-szerkezet természetességének növelését többnyire a felújítás és a belenyúlások során érhetjük el. A természetes erdő nagyméretű, idős fái szálalóvágás és átmeneti üzemmód esetén a hagyásfák, hagyásfa-csoportok megtartásával utánozhatók. Figyelni kell arra, hogy minél több fafajból maradjanak vissza idősödő és jelentősebb méreteket elérő egyedek. A hagyásfák, hagyásfa-csoportok kiválasztását jóval a végvágás előtt véghez kell vinni, növőterük növelésével segíteni kell ágasodásukat, lassítani vagy megállítani feltisztulásukat, hogy állékonyságukat fokozzuk. hagyásfák, hagyásfa-csoportok
A természetesség növelése állomány léptékben A természetes erdő tartozékai a különleges alakú fák (pl. odvas, villás, erőteljesen elágazó, ferde, görbe, nagykoronájú) is, amelyeket részben az egyenes, hengeres, ágtiszta szemlélet kizárólagossá válása, részben a rossz genetikai adottságú egyedek felszaporodásától való félelem szorított vissza. Ezek a különleges alakú fák részben a genetikai sokféleség hordozói is, amely a fafajok alkalmazkodóképességének megtartásában, illetve fokozásában is jelentős szerepet játszhat. különleges alakú fák
A természetesség növelése állomány léptékben heterogén záródás A vágásos üzemmódú erdőkben az egyenletes és a legnagyobb mértékű záródás elérése a cél, ami távol áll a természetes erdő heterogén záródásától. A változó mértékű, mozaikos záródást az egyes állományrészekben végrehajtott egyenlőtlen erélyű belenyúlásokkal érhetjük el. A lékekkel tarkított foltokon a záródás időlegesen pedig minimálisra csökken le.
A természetesség növelése állomány léptékben többszintűség A vágásos erdőgazdálkodás következtében kialakult ún. korosztályos erdő egy vagy két lombkoronaszintből áll, míg a természetes erdőben a faállomány szintezettsége egy nagyobb területet tekintve összefolyó, egymástól nem elkülönülő. A többszintűség kialakítása a különböző korú, magasságú faegyedek szisztematikus megtartásával lehetséges, figyelembe véve a magasabbra és alacsonyabbra növő cserjefajokat is. A szálalószerkezet kialakításával a többszintűség is kialakul.
A természetesség növelése állomány léptékben Egy-egy állományban törekedni kell a többékevésbé egyenletes koreloszlásra, hogy többnyire az összes korosztályt képviseljék a faegyedek. Ez a kritérium maradéktalanul csak a szálaló üzemmódú erdőben célozható meg, de ott sem jelenthet gondot bizonyos, egymástól távolabb álló korosztályok kimaradása. A szálalóvágással vagy átalakító üzemmóddal kezelt erdőknél ez a követelmény nem teljesíthető maradéktalanul. Kívánalom, hogy élettartamuk felső határán is legyenek faegyedek természetes elhalásuk is gazdagítsa az erdőt. vegyeskorúság
A természetesség növelése állomány léptékben A természetesség egyik legjobb indikátora a holtfa-kínálat. holtfa Mivel a holtfa mennyisége, vastagsága, korhadtsága nagy térbeli és időbeli változatosságot mutat, ezért a természetes erdő holtfa-kínálatát az erdőkezelés során nehéz szimulálni. Ehhez járul a korábbi szemlélet is, miszerint száradéktermelés vagy előhasználat során minden pusztuló vagy elpusztult egyedet egészségügyi okokból el kell távolítani az erdőből. A gazdálkodói szempontok miatt a holtfa mennyiségét nem lehet ésszerű határok fölé emelni, így a természetes erdők holtfa-kínálata alatt kell maradnunk.
A természetesség növelése állomány léptékben holtfa A természetességi érték növelésénél a holtfa-arány maximálása nem lehet általános cél, reálisabb a természetes erdőkben található legkevesebb mennyiségű holtfa-készlet elérése (30m³/ha). Azonban az erdőrészletek, tömbök nehezen megközelíthető részeiben ennél nagyobb mennyiséget is el lehet képzelni. Amennyiben nincs vagy kis mennyiségű a rendelkezésre álló holtfakészlet, úgy döntéssel, gyűrűzéssel (aszalással) lehet növelni azt.
A természetesség növelése állomány léptékben A kis erdőciklust (foltdinamikát, lékdinamikát) utánozandó engedni kell az állományok lékesedését, amennyiben ez valamilyen ok folytán nem következik be, úgy lékesítést kell végeznünk. A betöltődő lékekben pedig a természetes konkurencia-viszonyokat alapul véve minél nagyobb teret kell adni az egyedek közötti versengésnek. lékesedés
A természetesség növelése állomány léptékben a cserjeszint védelme A cserjeszint védelme egyáltalán nem jellemző a jelenlegi vágásos erdőgazdálkodásra, az előhasználatok és a véghasználatok során is a cserjék általános eltávolítása a jellemző. Az erdei cserjefajok kímélete szintén természetességet növelő tényező, s általános szempont kell hogy legyen. Csak azokat a cserjeegyedeket javallott eltávolítani, amelyek valóban akadályozzák a munkát. Cserjefajokban elszegényített állományokba mesterségesen is be lehet vinni (főleg terméseik, magvaik szórásával) a tájnak és a termőhelynek megfelelő őshonos cserjefajokat. Aktív beavatkozást igényel a nem őshonos, tájidegen és inváziós cserjefajok (pl. gyalogakác, arany ribiszke, alásfa) visszaszorítása, ill. kiirtása, továbbá a szederfajok, bizonyos liánok (pl. erdei iszalag, parti szőlő, komló) szükség szerinti megfékezése.
A természetesség növelése állomány léptékben a gyepszint védelme A gyepszint védelmére inkább közvetett úton nyílik mód (pl. a faállomány, cserjeszint, termőhely természetességének növelésével, erdőszegélyek kíméletével), közvetlenül az invazív, adventív gyomfajok visszaszorítása lehet feladat. Mechanikai úton ez leginkább ezen növényfajok megtelepedésének első stádiumában kecsegtet sikerrel.
A természetesség növelése állomány léptékben Lényeges a faállományon kívüli egyéb mikroélőhelyek (pl. gyökértányérok, sziklakibúvások, kőgörgetegek, vízmosások, források, lefolyástalan mélyedések, természetesen erodálódó felületek) változatosságának fenntartása, védelme is. Ebben az esetben inkább passzív védelemről van szó, aktívan (mesterségesen) csak kevés típust lehet létrehozni. mikroélőhelyek védelme
A természetesség növelése állomány léptékben A termőhely kímélete érdekében arra kell törekedni, hogy a lebontó folyamatok teljesek, elemeikben minél hiánytalanabbak legyenek, s minél közelebb legyünk a természetes tápanyag-körforgalomhoz, így csak a valóban szükséges faanyagot (dendromasszát) vigyük ki az erdőből. Nem ajánlott az általában állomány léptékben is létező termőhelyi szélsőségeket kiegyenlíteni, a kívánt fafaj érdekében megváltoztatni. Fontos, hogy az alom- és humuszos szint, a talajvíz-háztartás védelme érdekében csökkentsük a másodlagos eróziót. a termőhely védelme
A magyarországi erdők fenntartása A természetközeli erdőfenntartás és a természetvédelem általános céljai közösek: ökoszisztéma-védelem, tájvédelem, erőforrás-védelem, faj- és biotópvédelem, folyamatvédelem. E követelmények együttes megvalósítása (a védelmi funkciók betöltése) valamennyi erdőterületünkön nem vihető keresztül és értelmetlen is. A védelmi prioritásokat differenciáltan kell alkalmazni.
A magyarországi erdők fenntartása Miként az erdőket, úgy az erdőfenntartást is differenciálni szükséges, s ez alapján hazánkban ma négy erdőfenntartási módot javallott megkülönböztetni: be-nem-avatkozás, ültetvényszerű fatermesztés, természetközeli erdőgazdálkodás, természetvédelmi erdőkezelés. A természetközeli erdőgazdálkodás és a természetvédelmi erdőkezelés megkülönböztetése az alábbiak szerint lehetséges:
A magyarországi erdők fenntartása Természetközeli erdőgazdálkodás Természetvédelmi erdőkezelés ökológiai folyamatok használata ökológiai folyamatok védelme elegyes, állékony, produktív állományok létrehozása a természetes erdőtársulások állományainak megtartása vagy visszaállítása a záróstádium fenntartása az erdei ökoszisztémák dinamikájának fenntartása (az összes szukcessziós stádiummal és regenerációs fázissal együtt) az ökonómiai szempontok elsődlegességet élveznek az ökonómiai szempontok alárendeltek
A magyarországi erdők fenntartása Megjegyzendő, hogy a hazai természetvédelmi gyakorlat évtizedeken keresztül csak kisebb előírásokkal élt, s egy meglévő erdőállapotot akart konzerválni. Az erdő egyéb összetételi, ill. szerkezeti és funkcionális elemeit figyelmen kívül hagyta, s új módszerekre sem tett javaslatot. Az erdészeti gyakorlat pedig csak vágásos üzemmódú erdőgazdálkodást folytatott, s ezen belül is igen jelentős részarányt foglalt el a tarvágás (és az utána következő mesterséges felújítás), míg elenyésző volt a fokozatos felújítóvágás, s gyakorlatilag nem alkalmazták a szálalóvágást.
A magyarországi erdők fenntartása Az eddigi vizsgálatok és tapasztalatok alapján ki lehet jelenteni, hogy a biodiverzitás megőrzésére, a természetesség növelésére, az erdők ellenállóképességének fokozására és egészségének javítására a vágásos üzemmódú erdőgazdálkodási módszereink nem alkalmasak, természetszerű erdeinkben csak a folyamatos erdőborításon alapuló módszerek nyújthatnak hosszú távon kielégítő eredményt. A már régóta ismert, de nálunk az utóbbi évtizedekben nem alkalmazott szálalás az, amely megtartja a folyamatos erdőborítást, s valóban természetközeli üzemmódnak minősül. Tény az is, hogy vágásos üzemmódú természetszerű erdeink egy részében nem lehet rögtön szálaló üzemmódot folytatni, a szálaló erdőalakot kialakítani, ezért itt a közelmúltban bevezetett átalakító üzemmódot kell alkalmazni. Az ezredforduló óta mind a szálaló üzemmódban, mind az átalakító üzemmódban kezelt erdők területe nő.
Beavatkozás-mentes erdőterületek Ide tartoznak az erdőrezervátumok magterületei. Részben ide sorolhatók még azok az erdőtársulások is, amelyek gazdasági jelentőséggel nem bírnak, s a gazdálkodás ezekben nem rentábilis. Itt a magára hagyás tűnik a legcélravezetőbbnek, de a beavatkozások szükségességét teljes mértékben nem lehet kizárni, mert idővel elképzelhető, hogy a veszélyeztető tényezők megkövetelik azt. Cél: A természetes erdődinamikai folyamatok működésének fenntartása, ill. elérése.
Természetközeli erdőgazdálkodással vagy természetvédelmi erdőkezeléssel érintett természeti területek Természeti területeinken nagyobb részt természetszerű erdőket találunk, ahol a terület védett/nem védett volta alapján természetvédelmi erdőkezelést, ill. természetközeli erdőgazdálkodást kell megvalósítani. A természeti területeken előforduló kultúrerdőket viszont természetszerű erdőkké kell átalakítani.
Természetközeli erdőgazdálkodással vagy természetvédelmi erdőkezeléssel érintett természeti területek védett természeti területek erdei A védett természeti területek jogszabályban kihirdetésre kerültek (és folyamatosan kerülnek), erdeikben a természetvédelmi erdőkezelést javasolt megvalósítani. Cél: A természetes folyamatokon alapuló természetvédelmi erdőkezelés megvalósítása, faj- és szerkezetgazdag, stabil erdőállományok fenntartása.
Természetközeli erdőgazdálkodással vagy természetvédelmi erdőkezeléssel érintett természeti területek nem védett természeti területek erdei A nem védett természeti területek erdeiben az általános természetvédelmi érdekek mellett az erdőgazdálkodás érdekeit is figyelembe kell venni, ezért itt természetvédelmi erdőkezelés helyett már természetközeli erdőgazdálkodást lehet megvalósítani. Cél: A természetes folyamatokat felhasználó természetközeli erdőgazdálkodás folytatása, faj- és szerkezetgazdag, stabil erdőállományok fenntartása.
Kultúr területek erdei, faállományai Ide a nem természeti területekbe tartozó erdőterületek sorolandók. Itt nem lehet kívánalom a természeti folyamatokon alapuló természetvédelmi erdőkezelés vagy a természetközeli erdőgazdálkodás, de ha ilyenre utaló törekvés van, azt mindenképpen támogatni kell. Cél: Az intenzív erdőgazdálkodás (ültetvényszerű fatermesztés) módszereinek engedélyezése, egészséges faállományok fenntartása.
Pro Silva Hungaria (PSH) Az 1999-ben alakult PSH közhasznú társadalmi szervezet, a természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodást folytató európai erdészek szövetségének nemzeti csoportja. A PRO SILVA alapelvek a ma még Európában is működő őserdőkben feltárt természetes folyamatokkal kapcsolatos ismeretekre, a természethez hasonlóan üzemeltetett gazdasági erdőkben szerzett tapasztalatokra, a kiemelten a fatermesztésre koncentráló, klasszikus, tartamos erdőgazdálkodás következményeinek tanulságaira, valamint az erdészet és más tudományágak kutatási eredményeire épültek.
Pro Silva Hungaria (PSH) Az évszázadokon át szakszerűen és felelősséggel bár, de más szemlélettel, más céllal létrehozott és kezelt erdeink csak olyan erdőgazdálkodással vezethetők vissza a valóban természetszerű állapothoz, amely: 1. holisztikus szemléletű; 2. a természetes folyamatokra alapoz; 3. az erdő egyetlen elemét sem (még a fát és a vadat sem!) részesíti olyan bánásmódban, mellyel számottevően megbontja az erdei ökoszisztéma dinamikus egyensúlyát, veszélyezteti bármely elemének létét, természetes fejlődését, szerepének zavartalan betöltését, akadályozza a természetes folyamatok működését. 4. a figyelmet nem az erdőrészletre, hanem a faegyedekre és facsoportokra irányítja; 5. a fatermelés időpontját nem az életkor, hanem a faegyedek ökológiai és gazdasági értéke határozza meg;
Pro Silva Hungaria (PSH) 6. a vágásérett fák kitermelésével csak olyan mértékű és jellegű bolygatást végez, akkora sebet üt a rendszeren, amelyet regenerációs képessége révén gyógyítani tud a természet; 7. a természetes felújulást (nem felújítást!) nem a fatermesztés eszközeként, vagy a kitermelés egyik céljaként, hanem a korszerű fatermesztés természetes következményeként kezeli;
Pro Silva Hungaria (PSH) 8. vegyszerek alkalmazását az ökológiailag indokolt esetekre korlátozza; 9. valamennyi tettének mindenirányú következményivel számolva törekszik a fenntartható, összességében legnagyobb gazdasági eredményre; 10. előtérbe helyezi, és kitartó türelemmel alkalmazza a nehéz szemlélet- és módszerváltás legalább azon elemeit, amelyek kívül esnek rövidtávú érdekeltségéből fakadó korlátain.
Pro Silva Hungaria (PSH) A PRO SILVA célja az erdőnek az élővilágban betöltött szerepéhez illő közgondolkodás és cselekvés elősegítése; kiemelten az erdészeti tevékenység területén olyan szemlélet és olyan erdőgazdálkodás szorgalmazása, amely a természetes (természetszerű) erdők strukturális, vizuális és biológiai sokféleségének a lehető legteljesebb megközelítése mellett törekszik az értékes faanyag és egyéb termék fenntartható, gazdaságos megtermelésére a folyamatos erdőborítás meglétén és a termőhelyi adottságokon nyugvó, természetes folyamatok felhasználásán keresztül.
Pro Silva Hungaria (PSH) A Pro Silva azokat az erdőgazdálkodási stratégiákat támogatja, amelyek oly módon optimalizálják az erdei ökoszisztémák fenntartását, védelmét és használatát, hogy az erdők tartamosan és gazdaságosan tölthessék be ökológiai, szociális és gazdasági szerepüket. A Pro Silva által támogatott erdőgazdálkodás piaci és nem-piaci célokat egyaránt szolgál, és a teljes erdei ökoszisztémát figyelembe veszi.
Pro Silva Hungaria (PSH) A tartamosságot lehető legszélesebben értelmezve a Pro Silva szerint az erdők az alábbi négy rendeltetés betöltésével szolgálják a társadalmat: az ökoszisztémák megőrzése; a talaj és a klíma védelme; faanyag és más termékek termelése; rekreációs, közjóléti, kulturális lehetőségek
Pro Silva Hungaria (PSH) A Pro Silva szemlélettel kezelt erdők folyamatosan borítják a talajt; élőfakészlete és növedéke nagy és közel állandó; meghatározó mértékben őshonos fafajúak; elegyesek, vegyeskorúak, többszintűek; változatosságuk megközelíti a természetes erdőkét; természetes úton újulnak fel, és mindezek következtében örökéletűek, állékonyak, ellenállók; a természetes táj élményét adják; a gazdaságosan kitermelhető faanyag mennyiségének és minőségének csökkenése nélkül folyamatosan nyújtják az ember és az élővilág többi tagja számára nélkülözhetetlen egyéb szolgáltatásokat (pl. élőhelyet, tiszta levegőt, vizet).
Irodalom
Irodalom
Irodalom