Természetvédelem erdőterületeken

Átírás

1 Természetvédelem erdőterületeken

2 A természetesség növelésének lehetőségei a természetközeli erdőfenntartás alapjai Erdeink természetességének növelésére táji és állományi léptékben van lehetőség, ahol eltérő szempontokat kell figyelembe venni, s eltérő módszereket kell alkalmazni. Állományléptékben könnyebben megvalósítható.

3 A természetesség növelése táji léptékben összefüggő erdős területek kialakítása Az ember termőhely-átalakító tevékenysége miatt a potenciális erdőterületek, erdő-termőhelyek részaránya csökkent, természetszerű erdők telepítésére a jövőben is lesz lehetőség. Az erdőtelepítések során természetességet növelő tényező, ha a tájnak és a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó és elegy-fafajokkal végezzük az erdősítést, ültetjük, illetve engedjük betelepedni a jellemző cserjefajokat, visszatartjuk a nem őshonos fásszárú növényfajokat. Ha a termőhely úgy kívánja, akkor engedjük a fátlan foltok kialakulását, s ügyeljünk arra, hogy a termőhelyben a legkevesebb bolygatást okozzuk.

4 A természetesség növelése táji léptékben természetes erdősülés A mesterséges erdősítések mellett teret kell adni a természetes erdősüléseknek (spontán szukcessziónak) is, ahol a természeti folyamatok többnyire szabadon működhetnek. A már meglévő, spontán erdősült területek meghagyása, illetve jelenlegi parlagterületek magára hagyása növeli a táji természetességet minden olyan esetben, ahol nincs veszélye egy-egy invazív faj elterjedésének, és az őshonos fajok propagulumai is rendelkezésre állnak. Ezek a területek általában nem igényelnek beavatkozást, legfeljebb az idegenhonos fajokat kell visszaszorítani.

5 A természetesség növelése táji léptékben ökológiai folyosók, lépőkövek A nagyobb erdőtömbök kialakítására nem mindenütt van lehetőség, ezért az ilyen területeken, a meglévő erdőtömböket összekötő erdősávokkal (ökológiai folyosókkal) vagy kisebb, egymáshoz közvetlenül nem kapcsolódó erdőfoltokkal (lépőkövekkel) lehet növelni a természetességet.

6 A természetesség növelése táji léptékben természetes társulások sokféleségének megtartása A Pannon-medence természetes vegetációjára jellemző, hogy sokféle életközösség (növénytársulás) állományainak mozaikjából épül fel. Egy adott tájban a természetes erdőtársulások sokféleségének megtartása, ill. lehetséges fokozása fontos a természetesség szempontjából.

7 A természetesség növelése táji léptékben spontán összeroskadó erdőfoltok meghagyása A nagy, természetes erdőségekben mindig vannak olyan foltok, amelyek az összeroppanási fázisban vannak. Ezek utánzására a erdőtömbjeinkben is mindig kell olyan foltokat magukra hagynunk, amelyek összeomlanak (majd spontán felújulnak). A spontán összeroskadó erdőfoltok (ökológiai szigetek) meghagyásán túl ezt a folyamatot akár mesterséges beavatkozásokkal is segíthetjük. A nehezen megközelíthető, gazdaságilag kevésbé értékes vagy értéktelen erdőrészletek inkább alkalmasak az ilyen foltok kialakítására.

8 A természetesség növelése táji léptékben a forrásterületek kímélete Különösen a nagymértékben átalakított tájakban, erősen fragmentált területeken van nagy jelentősége azoknak az erdőfoltoknak, erdőtömböknek, amelyek még viszonylag jó természetességi állapotban vannak. Ezen forrásterületek kímélete a rosszabb természetességi állapotban lévő foltok, tömbök regenerálódása szempontjából lényeges.

9 A természetesség növelése táji léptékben erdőszegély kímélete, kialakítása A természeti tájban az erdőterületek és a nem-erdőterületek érintkezési sávjában természetes erdőszegélyek alakultak ki. Az erdőtömbök feldarabolása miatt is kialakulnak másodlagos külső erdőszegélyek, ahol az erdő más művelési ágú területekkel érintkezik. Ezen másodlagos külső erdőszegélyek védő funkciója és a biodiverzitás növelésében betöltött szerepe hasonló az elsődleges szegélyekéhez.

10 A természetesség növelése táji léptékben erdőszegély kímélete, kialakítása Ugyanakkor a megmaradt erdőtömbjeinkben a vágásos erdőgazdálkodás következtében másodlagos belső szegélyek is keletkeznek, amelyek a természetességet nem növelik. Mivel az erdőbelső területét csökkentik, s a szegélyhatás olyan mértékű is lehet, hogy az erdőtömbben alig marad erdőbelső. Az elsődleges erdőszegélyek kímélete és a másodlagos külső erdőszegélyek kialakítása szintén növeli a terület természetességét.

11 A természetesség növelése táji léptékben erdőszegély kímélete, kialakítása A szegélyesedés spontán folyamat, amit az erdőtömbök belsejének védelme érdekében mindig kímélni kell, de mesterséges úton is létre lehet hozni erdőszegélyeket. Erre elsősorban a tájnak és a termőhelynek megfelelő őshonos fajok, a fényigényes, félárnyéktűrő ún. másod- és harmadrendű fák és a cserjék alkalmasak.

12 A természetesség növelése táji léptékben a nagyvad-állomány nagysága Közismert szempont, hogy a nagyvad-állomány nagyságát az erdő tűrőképességéhez kell igazítani. E nélkül a természetesség növelésére tett próbálkozásaink sorra kudarcra lehetnek ítélve.

13 A természetesség növelése táji léptékben erdőkben előforduló víztestek kímélete A patakok, erek, valamint az időszakos és állandó állóvizek fontos elemei a természetes erdőnek, a tájban betöltött ökológiai szerepük (folyosók, speciális élőlények élőhelyei) kiemelkedő. Javallott minden víztest körül védősávot hagyni a fakitermelések, véghasználatok során, melyek szélessége célszerűen legalább egy famagasságnyi legyen.

14 A természetesség növelése állomány léptékben A faállomány-összetétel természetességének növelése esetén a legfontosabb, hogy a tájnak és a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó fafaj(ok) kerüljön(enek) alkalmazásra. Szempont legyen az is, hogy ezek szaporítóanyaga (termése, magja, csemetéje) ne más tájakból (országokból) kerüljenek ide, hanem a helyi szaporítóanyagot használjuk fel. Amennyiben az anyaállomány nem ültetett, hanem spontán eredetű, úgy természetes felújítás vagy felújulás esetén a helybenhonosság kritériumának maradéktalanul megfelelünk. őshonos fajok alkalmazása

15 A természetesség növelése állomány léptékben őshonos fajok alkalmazása Fafajaink nemesített fajtái beszűkült génkészletük, sok esetben felújulás képtelenségük miatt nem alkalmasak a folyamatos erdőborítást célzó erdőkezelés megvalósítására. Hangsúlyozni kell, hogy egyik erdőtársulásunk esetében sem szabad törekedni az állományalkotó fafaj (főfafaj) 100%-os elegyarányára, s bizonyos helyzetekben azt is el kell fogadni, hogy éppen az állományalkotó fafaj nélkül, az őshonos elegyfák segítségével tartjuk fenn és kezeljük átmenetileg állományainkat.

16 A természetesség növelése állomány léptékben A tájnak és a termőhelynek megfelelő elegyfafajok a természetességet növelik. Lényeges, hogy az elegyfák ne sematikus hálózatban, hanem faji tulajdonságaiknak megfelelően jelenjenek meg. Külön fel kell hívni a figyelmet a ritka vagy ritkulóban lévő elegyfák megkülönböztetett védelmére, egyedszámuk és állományaik felszaporítására. elegyesség

17 A természetesség növelése állomány léptékben a pionír fafajok kímélete A pionír fafajokat többnyire gyomfaként tekintik, s az eddigi gyakorlat minden eszközzel igyekezett visszaszorítani őket. A pionír fafajok megléte szálanként vagy csoportokban az állományszéleken, felritkult foltokon, szélsőséges termőhelyi adottságú területrészeken (pl. sziklás, kőgörgeteges, kisavanyodott, ásványi talajfelszínű, vizes, antropogén erózióval, talajsebzéssel sújtott foltokon) kívánatos, s megtelepedésüket nem kell gátolni.

18 A természetesség növelése állomány léptékben a nem őshonos fafajok visszaszorítása Aktív beavatkozást igényel a nem őshonos, tájidegen, termőhelyidegen és inváziós fafajok behatolásának megakadályozása, kiirtása. Bár a természetességet nem növeli, hanem éppen csökkenti, de adott esetben azt is el kell fogadnunk, hogy ezen nemkívánatos fafajok esetében a mechanikai védekezés mellett/helyett vegyszeres védekezést alkalmazunk. A nem agresszív idegenhonos fafajokkal (elsősorban fenyőfajok) ugyancsak megengedőbbek lehetünk, bizonyos elegyarányig (max. 20%) elfogadható megtartásuk.

19 A természetesség növelése állomány léptékben A faállomány-szerkezet természetességének növelését többnyire a felújítás és a belenyúlások során érhetjük el. A természetes erdő nagyméretű, idős fái szálalóvágás és átmeneti üzemmód esetén a hagyásfák, hagyásfa-csoportok megtartásával utánozhatók. Figyelni kell arra, hogy minél több fafajból maradjanak vissza idősödő és jelentősebb méreteket elérő egyedek. A hagyásfák, hagyásfa-csoportok kiválasztását jóval a végvágás előtt véghez kell vinni, növőterük növelésével segíteni kell ágasodásukat, lassítani vagy megállítani feltisztulásukat, hogy állékonyságukat fokozzuk. hagyásfák, hagyásfa-csoportok

20 A természetesség növelése állomány léptékben A természetes erdő tartozékai a különleges alakú fák (pl. odvas, villás, erőteljesen elágazó, ferde, görbe, nagykoronájú) is, amelyeket részben az egyenes, hengeres, ágtiszta szemlélet kizárólagossá válása, részben a rossz genetikai adottságú egyedek felszaporodásától való félelem szorított vissza. Ezek a különleges alakú fák részben a genetikai sokféleség hordozói is, amely a fafajok alkalmazkodóképességének megtartásában, illetve fokozásában is jelentős szerepet játszhat. különleges alakú fák

21 A természetesség növelése állomány léptékben heterogén záródás A vágásos üzemmódú erdőkben az egyenletes és a legnagyobb mértékű záródás elérése a cél, ami távol áll a természetes erdő heterogén záródásától. A változó mértékű, mozaikos záródást az egyes állományrészekben végrehajtott egyenlőtlen erélyű belenyúlásokkal érhetjük el. A lékekkel tarkított foltokon a záródás időlegesen pedig minimálisra csökken le.

22 A természetesség növelése állomány léptékben többszintűség A vágásos erdőgazdálkodás következtében kialakult ún. korosztályos erdő egy vagy két lombkoronaszintből áll, míg a természetes erdőben a faállomány szintezettsége egy nagyobb területet tekintve összefolyó, egymástól nem elkülönülő. A többszintűség kialakítása a különböző korú, magasságú faegyedek szisztematikus megtartásával lehetséges, figyelembe véve a magasabbra és alacsonyabbra növő cserjefajokat is. A szálalószerkezet kialakításával a többszintűség is kialakul.

23 A természetesség növelése állomány léptékben Egy-egy állományban törekedni kell a többékevésbé egyenletes koreloszlásra, hogy többnyire az összes korosztályt képviseljék a faegyedek. Ez a kritérium maradéktalanul csak a szálaló üzemmódú erdőben célozható meg, de ott sem jelenthet gondot bizonyos, egymástól távolabb álló korosztályok kimaradása. A szálalóvágással vagy átalakító üzemmóddal kezelt erdőknél ez a követelmény nem teljesíthető maradéktalanul. Kívánalom, hogy élettartamuk felső határán is legyenek faegyedek természetes elhalásuk is gazdagítsa az erdőt. vegyeskorúság

24 A természetesség növelése állomány léptékben A természetesség egyik legjobb indikátora a holtfa-kínálat. holtfa Mivel a holtfa mennyisége, vastagsága, korhadtsága nagy térbeli és időbeli változatosságot mutat, ezért a természetes erdő holtfa-kínálatát az erdőkezelés során nehéz szimulálni. Ehhez járul a korábbi szemlélet is, miszerint száradéktermelés vagy előhasználat során minden pusztuló vagy elpusztult egyedet egészségügyi okokból el kell távolítani az erdőből. A gazdálkodói szempontok miatt a holtfa mennyiségét nem lehet ésszerű határok fölé emelni, így a természetes erdők holtfa-kínálata alatt kell maradnunk.

25 A természetesség növelése állomány léptékben holtfa A természetességi érték növelésénél a holtfa-arány maximálása nem lehet általános cél, reálisabb a természetes erdőkben található legkevesebb mennyiségű holtfa-készlet elérése (30m³/ha). Azonban az erdőrészletek, tömbök nehezen megközelíthető részeiben ennél nagyobb mennyiséget is el lehet képzelni. Amennyiben nincs vagy kis mennyiségű a rendelkezésre álló holtfakészlet, úgy döntéssel, gyűrűzéssel (aszalással) lehet növelni azt.

26 A természetesség növelése állomány léptékben A kis erdőciklust (foltdinamikát, lékdinamikát) utánozandó engedni kell az állományok lékesedését, amennyiben ez valamilyen ok folytán nem következik be, úgy lékesítést kell végeznünk. A betöltődő lékekben pedig a természetes konkurencia-viszonyokat alapul véve minél nagyobb teret kell adni az egyedek közötti versengésnek. lékesedés

27 A természetesség növelése állomány léptékben a cserjeszint védelme A cserjeszint védelme egyáltalán nem jellemző a jelenlegi vágásos erdőgazdálkodásra, az előhasználatok és a véghasználatok során is a cserjék általános eltávolítása a jellemző. Az erdei cserjefajok kímélete szintén természetességet növelő tényező, s általános szempont kell hogy legyen. Csak azokat a cserjeegyedeket javallott eltávolítani, amelyek valóban akadályozzák a munkát. Cserjefajokban elszegényített állományokba mesterségesen is be lehet vinni (főleg terméseik, magvaik szórásával) a tájnak és a termőhelynek megfelelő őshonos cserjefajokat. Aktív beavatkozást igényel a nem őshonos, tájidegen és inváziós cserjefajok (pl. gyalogakác, arany ribiszke, alásfa) visszaszorítása, ill. kiirtása, továbbá a szederfajok, bizonyos liánok (pl. erdei iszalag, parti szőlő, komló) szükség szerinti megfékezése.

28 A természetesség növelése állomány léptékben a gyepszint védelme A gyepszint védelmére inkább közvetett úton nyílik mód (pl. a faállomány, cserjeszint, termőhely természetességének növelésével, erdőszegélyek kíméletével), közvetlenül az invazív, adventív gyomfajok visszaszorítása lehet feladat. Mechanikai úton ez leginkább ezen növényfajok megtelepedésének első stádiumában kecsegtet sikerrel.

29 A természetesség növelése állomány léptékben Lényeges a faállományon kívüli egyéb mikroélőhelyek (pl. gyökértányérok, sziklakibúvások, kőgörgetegek, vízmosások, források, lefolyástalan mélyedések, természetesen erodálódó felületek) változatosságának fenntartása, védelme is. Ebben az esetben inkább passzív védelemről van szó, aktívan (mesterségesen) csak kevés típust lehet létrehozni. mikroélőhelyek védelme

30 A természetesség növelése állomány léptékben A termőhely kímélete érdekében arra kell törekedni, hogy a lebontó folyamatok teljesek, elemeikben minél hiánytalanabbak legyenek, s minél közelebb legyünk a természetes tápanyag-körforgalomhoz, így csak a valóban szükséges faanyagot (dendromasszát) vigyük ki az erdőből. Nem ajánlott az általában állomány léptékben is létező termőhelyi szélsőségeket kiegyenlíteni, a kívánt fafaj érdekében megváltoztatni. Fontos, hogy az alom- és humuszos szint, a talajvíz-háztartás védelme érdekében csökkentsük a másodlagos eróziót. a termőhely védelme

31 A magyarországi erdők fenntartása A természetközeli erdőfenntartás és a természetvédelem általános céljai közösek: ökoszisztéma-védelem, tájvédelem, erőforrás-védelem, faj- és biotópvédelem, folyamatvédelem. E követelmények együttes megvalósítása (a védelmi funkciók betöltése) valamennyi erdőterületünkön nem vihető keresztül és értelmetlen is. A védelmi prioritásokat differenciáltan kell alkalmazni.

32 A magyarországi erdők fenntartása Miként az erdőket, úgy az erdőfenntartást is differenciálni szükséges, s ez alapján hazánkban ma négy erdőfenntartási módot javallott megkülönböztetni: be-nem-avatkozás, ültetvényszerű fatermesztés, természetközeli erdőgazdálkodás, természetvédelmi erdőkezelés. A természetközeli erdőgazdálkodás és a természetvédelmi erdőkezelés megkülönböztetése az alábbiak szerint lehetséges:

33 A magyarországi erdők fenntartása Természetközeli erdőgazdálkodás Természetvédelmi erdőkezelés ökológiai folyamatok használata ökológiai folyamatok védelme elegyes, állékony, produktív állományok létrehozása a természetes erdőtársulások állományainak megtartása vagy visszaállítása a záróstádium fenntartása az erdei ökoszisztémák dinamikájának fenntartása (az összes szukcessziós stádiummal és regenerációs fázissal együtt) az ökonómiai szempontok elsődlegességet élveznek az ökonómiai szempontok alárendeltek

34 Beavatkozás-mentes erdőterületek Ide tartoznak az erdőrezervátumok magterületei. Részben ide sorolhatók még azok az erdőtársulások is, amelyek gazdasági jelentőséggel nem bírnak, s a gazdálkodás ezekben nem rentábilis. Itt a magára hagyás tűnik a legcélravezetőbbnek, de a beavatkozások szükségességét teljes mértékben nem lehet kizárni, mert idővel elképzelhető, hogy a veszélyeztető tényezők megkövetelik azt. Cél: A természetes erdődinamikai folyamatok működésének fenntartása, ill. elérése.

35 Természetközeli erdőgazdálkodással vagy természetvédelmi erdőkezeléssel érintett természeti területek Természeti területeinken nagyobb részt természetszerű erdőket találunk, ahol a terület védett/nem védett volta alapján természetvédelmi erdőkezelést, ill. természetközeli erdőgazdálkodást kell megvalósítani. A természeti területeken előforduló kultúrerdőket viszont természetszerű erdőkké kell átalakítani.

36 Természetközeli erdőgazdálkodással vagy természetvédelmi erdőkezeléssel érintett természeti területek védett természeti területek erdei A védett természeti területek jogszabályban kihirdetésre kerültek (és folyamatosan kerülnek), erdeikben a természetvédelmi erdőkezelést javasolt megvalósítani. Cél: A természetes folyamatokon alapuló természetvédelmi erdőkezelés megvalósítása, faj- és szerkezetgazdag, stabil erdőállományok fenntartása.

37 Természetközeli erdőgazdálkodással vagy természetvédelmi erdőkezeléssel érintett természeti területek nem védett természeti területek erdei A nem védett természeti területek erdeiben az általános természetvédelmi érdekek mellett az erdőgazdálkodás érdekeit is figyelembe kell venni, ezért itt természetvédelmi erdőkezelés helyett már természetközeli erdőgazdálkodást lehet megvalósítani. Cél: A természetes folyamatokat felhasználó természetközeli erdőgazdálkodás folytatása, faj- és szerkezetgazdag, stabil erdőállományok fenntartása.

38 Kultúr területek erdei, faállományai Ide a nem természeti területekbe tartozó erdőterületek sorolandók. Itt nem lehet kívánalom a természeti folyamatokon alapuló természetvédelmi erdőkezelés vagy a természetközeli erdőgazdálkodás, de ha ilyenre utaló törekvés van, azt mindenképpen támogatni kell. Cél: Az intenzív erdőgazdálkodás (ültetvényszerű fatermesztés) módszereinek engedélyezése, egészséges faállományok fenntartása.

39 Irodalom

40 Irodalom

41 Irodalom