Czifrik Lilla (8.a): Hópehelytánc

A Farkasréti Általános Iskola diáklapja 2012. november-december Czifrik Lilla (8.a): Hópehelytánc Megszülettem, hideg volt, mégis éppen kellemes, szállingózva hulltam alá, ég fölöttem felleges. Milliónyi társammal kergetőzve szálltunk, szélörvénybe keveredve páran szét is málltunk. Keringőző hópihék megpihenünk itt-ott, macskaköves utcácskán ott jön egy nő, kipp-kopp. Hóna alatt nagy csomag, fény vetül arcára, páran kalapjára szállnak, melegség dacára. Nemezen szétolvadnak, tovább folynak cseppként, mások utca kövére ülnek fehér lepelként. Egy tér fölött repülünk, lent vásári forgatag, kürtős kalács illata száll, mik melegséget ontanak. Erdő felett visz az utunk, havas rét mellett, földre, ágra telepedve páran megpihennek. Szánkózás a domboldalon, lent hóember-építés, ádáz hógömb-csata dúl, s ez kicsit sem szépítés. Elfáradtam most már én is, leszállnék már szívesen, lovas szán jön alattam, kifaragva díszesen. Ló orrára ülök rá, kilátás onnan jó, nem megyek már sehová, csak fut, szalad velem a ló. Kismarton Zsuzsanna rajza

2 téli köszöntő Iskolaújság Kedves Olvasó! Mire ezt a lapot kezedbe veszed, még néhány nap, és vége a tanításnak, kitör a téli szünet, eljön karácsony ünnepe. "Az ünnep azé, aki várja" hallottam minap. Mennyire igaz ez a gondolat. Várni gyerekként, gondtalanul, hiszen kapjuk a csodákat, a varázslatot. Várni felnőttként, bölcsebben, a varázslópálcát kézben tartva, némi gonddal küszködve. De bármilyen minőségben is éljük meg ezeket az ünnepi pillanatokat, azt kívánom, hogy legyünk képesek kizárni a zajt, a rohanást, az idegeskedést, a kapkodást, és nyugalom, békesség, egymásra figyelés, csend vegyen körül bennünket. Békés, áldott szép karácsonyt kívánunk mindenkinek! Végre elkészült! Ha mostantól bárki emberfia a Tömös utca felé téved - jöhet keletről vagy nyugatról, de akár kis országunk határain túlról is -, rögtön tudni fogja, mi is az a nagy, fehér épület a sarkon sok-sok ablakszemével. December elsejétől ugyanis színes, girbegurba felirat hirdeti: ez itt kérem a Farkasréti Általános Iskola! A vidám betűknek kalandos története van. Már két évvel ezelőtt elhatároztuk Endrédi Noémi keramikussal - akinek egyébként mindkét gyermeke a mi iskolánkba jár -, hogy a kopár bejáratot mindenképpen feldíszítjük. Hátha így a kevésbé lelkes diákok is kicsit nagyobb örömmel, szívükben több vidámsággal lépik majd át reggelente az iskola kapuját. Noémi meg is tervezte a betűket - nem kis feladat kiszámolni, hogy a megadott helyre pontosan illeszkedjen minden egyes rész. Aztán a betűk színének kiválasztása következett. Kis túlzással egy egész napot töltöttünk azzal, hogy a megfelelő színű mázakat kiválasszuk egy óriási üzletben, valahol Budapest határában. Én csak arra emlékszem, hogy nagyon sokat kellett autózunk és nagyon nehezen ment a választás. Az első betűsorozat már tavaly elkészült, de kiderült, hogy a feltétele nem is olyan egyszerű. Különleges biztonsági szabályoknak kell ugyanis megfelelni ahhoz, hogy még véletlenül se pottyanhasson se egy á, se egy f valaki fejére. A fő-fő szakemberek ki is derítették, hogy ez így nem fog menni. A felirat biztonsággal nem helyezhető fel, punktum Hiába egyeztetett Noémi a szakemberekkel, kérdezte meg Györgyi néni a hozzáértőket még a tervezés fázisában nem sikerült megfelelő megoldást találni. Így hát a betűk téli álmukat aludták hosszú-hosszú hónapokon keresztül. A szülők a tavalyi adventi vásáron csempejegyet vettek, így is támogatva azt, hogy az iskola neve végre méltó helyére kerülhessen. De minden hiába volt. Szeptemberben azonban újra nekifutottunk a dolognak. A Farkasrét a gyermekekért Alapítvány elnöke, Györgyi néni, Noémi és én is úgy döntöttünk, mégiscsak lesz felirat a bejáratnál! Noémi éjt nappallá téve nekilátott, új betűket készített. Györgyi néni megtalálta a megfelelő kivitelezőket - akik nemcsak hozzáértők, hanem végtelenül kedvesek és lelkesek is voltak! Az eredmény pedig magáért beszél! A régi betűkről sem feledkeztünk meg: hamarosan velük is találkozhattok majd - talán az iskola épületén belül. Minden diáknak, szülőnek és pedagógusnak kívánjuk, hogy vegyen egy pillantást a színes feliratra reggelente - és legyen vidám, szép a napja! Várnai Zsuzsa

2012. november-december szárnypróbálgatás 3 Magyar irodalom órán Gazdag Erzsi Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt. Fiókjában törpék ültek, vízilányok hegedültek. Öreganyók szőttek-fontak, apró manók táncba fogtak, kaszáspók varrt az ablakban, lidérc ugrált az udvarban. A lámpában ecet égett, az egylábú kettőt lépett. Cégére egy tündér volt, Ilyen volt a mesebolt. Az ötödik osztályosok meseújságot szerkesztettek, ezekből idézünk fel néhány vidám pillanatot. Bizonyára mindenki ismeri a gyerekmondókákat:boci, boci, tarka vagy Cirmos cica, haj Nos, ezeket olvashatod a következő sorokban, csak egy kicsit másképpen. Közérdekű felhívások Csigabiga, gyere ki! Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el az annak külső felszínén keletkezett tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és szilárd tejipari termékekkel kártalanítjuk, melynek mennyisége két napra elegendő. Katalinka, szállj el! Utasítunk minden fiatal korú Katalin nevű személyt, hogy sürgősen kezdjen légi úton való menekülésbe, mivel tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán-török csapatok célpontjuknak tekinthetik őket. Áldozataikat először nátrium-kloridos kútba merítik meg, majd pedig kerékabroncsok tesztelésére használják fel. Amennyiben ennek nem tesznek eleget, a nagy sebességgel közeledő török csapatok puskával kivégzik őket. Cirmos cica, haj! Minden olyan macskaféle, amelynek szürke alapon csíkos a fejszőrzete, kéretik a köpült tejtermék pontos helyének meghatározására. Együttműködésük már csak azért is rendkívül kívánatos volna, mivel arcszőrzetükön tisztán kivehető a bűnjel, melynek alapján kemény büntetésekre számíthatnak. Boci, boci, tarka! Biológiai kutatócsoportunk foltos, ámde farokkal és hallószervvel nem rendelkező fiatal szarvasmarhára lett figyelmes. Ezt a tényt figyelembe véve lakásvásárlásunkat olyan helyszínen tervezzük, amelynek közelében lehetőség van a tej jó áron való vásárlására. Gécsek Fanni 5.b Ki ne ismerné a róka és a holló történetét, és a rímhányó Romhányi átköltéseit? Most egy újabb változat született: A róka és a holló Róka koma unalmában, erdőn sétált magányában. Meglátta künt a határon, holló komát egy faágon. Csőrében kerek sárga, sajt lesz az, a vak is látja. Róka koma nagyon örül, hamarjában odapördül. Dicséri a hiú hollót, mond neki sok szépet és jót. Holló csőrét nagyra tátja, Bókoló rókát biztatja. Repül a sajt, róka látja, nagyot ugrik, száját tátja. De csalódik a mohó róka, Pálpusztai, nem trappista. Berghammer Anna 5.b Peres ügyek Kuka beperelte Hófehérkét, mondván, hogy "szemét" módon bánik vele. Kuka szerint állandóan kezet kell mosnia, valahányszor kiviszi a szemetet. Kártérítést követel Hófehérkétől. Iskolai hírek Hosszú-hosszú éveken keresztül, szorgosan járt iskolába Süsü, a sárkány. Miután minden szabadidejét tanulással töltötte, és egyszer sem hiányzott az iskolából, ma sikeres vizsgát tett a jogi egyetemen. S mai naptól a Dr. Süsü nevet viselő bábfigura azon gondolkozik, hogy a helyzetnek megfelelően megváltoztatja a nevét. Gratulálunk, Dr. Süsü! Némó néma? A kis bohóchal addig mondta a vicceket, míg berekedt és elment a hangja. Most apja, Pizsi vette át a viccmondást, és próbálja az óceán lakóit szórakoztatni, ami nem igazán sikerül neki. Mindenki várja vissza Némó hangját. Szenilla is nagyon várja, hogy Némó visszanyerje hangját, mert nem emlékszik az utolsó viccre, és szeretné, ha Némó ismét elmondaná neki. Wöller Bence 5.b

4 közeleg a karácsony Iskolaújság Éjszaka az iskolában Milyen az iskolába aludni? Fantasztikusan, fenomenálisan, nagyon-nagyon jó. De kezdjünk inkább mindent az elejéről! 2012. november 30-a, péntek. Másnap, december 1-jén volt iskolánkban az adventi készülődés, és nekünk, a 8. b osztálynak kellett előkészíteni a termeket a másnapi munkálkodásra. Este 7 órára kellett az iskolába érkezni. A biológia teremben gyülekeztünk, és szépen lassan (pár kivétellel) mindenki ideért, legyőzve az estére már bezárt ajtók viszontagságait. A teremben letettük táskáinkat, eltoltuk a padokat, lecihöltük a kis- és nagyteremből a kék szőnyegeket. Ezután megcsináltuk az osztály koszorúját, és hoszszas viták után kiválasztottunk egy filmet, amelyet az osztály egyik fele a projektoron nézett, a másik csapat meg fölvonult a háztartástan terembe vacsorát készíteni. Sütöttük-főztünk jó hangulatban, viccelődve, zenét hallgatva. Az eredményt sem lehetett szidni, mert a melegszendvicsek nagyon finomak lettek. És persze a vacsora hívó illatára mindenki megérkezett. Az ennivaló majszolása közben Betti és Orsi tejfölcsatát vívtak, amelyből Orsolya került ki vesztesen és persze elég tejfölösen. A károsult természetesen bosszúra szomjazott, de az összecsapásba immáron Márti is bekapcsolódott, viszont ennek a csetepaténak a vesztese Bernadett nadrágja és a padló lett. Az étkezés után mindenki lement a terembe, és végeláthatatlan veszekedések után nekiláttunk a második filmnek is, amelynek a címe Pofa be!. Az idő múlásával nyíltak a chipsek, az üdítők és megannyi rágcsálható eledel, persze ne feledkezzünk meg az éjjel-nappal működő automatáról sem. Éjszaka a folyosókon lézengve a sötéten kívül feltűnt más is: milyen nagy a csend, normális helyzetben egymást túlkiabálva sem halljuk a másikat, és egy nyugodt helyet találni lehetetlenség, de itt minden csendes, túlontúl csendes volt, és ez eléggé nagyszerűen esett (!!!). Szépen lassan (sajnos) telt-múlt az idő, a filmnek is vége lett, így mindenki átöltözött pizsamába, és Imola néni csendre intett minket, de ezt nem mindenki tartotta be. A második rászólás 1 órakor érkezett, és ekkor mindenki végleg bebújt hálózsákjába és csendben (na jó, annyira mégsem, de már halkabban) folytatta a mondanivalóját, kivételek persze mindig vannak. Az eredmény az lett, hogy Imola néni a szertárból - (ahol eddig aludt) - beállt a szertár és a terem közé, és csak állt és állt, nem tudom, meddig (az órát nem láttuk a sötétben, a telefonunk meg a csomagjainkban voltak), de valóban csendesebbek lettünk, és Imola néni sem állhatott ott örökké, ezért egy vagy fél óra múlva ő is visszafeküdt. Erre szépen lassan elszabadult a pokol, és Imola néni már megelégelte a hangzavart, és befeküdt két gyerek közé. Persze mindenki nagy örömére így halkabbak lettünk, és már csak csendesen susogtunk, szépen lassan mindenki bealudt, többek közt én is, így a 4 és 5 közötti időszakról nem tudok nyilatkozni, de az ébredésről igen, az borzasztó volt. A sok kis álmos buksi dühösen bújt ki a hálózsákjából a hangzavarra és a lámpafényre. Ezután átöltöztünk, fogat mostunk és nagyon vissza szerettünk volna aludni, de az idő sürgetett, fél 6-kor keltünk, 9-re ki kellett alakítani a tornatermeket és meg is kellett reggelizni. Eltakarítottuk az este romjait, megettük a lekváros kenyereket, és mire berendeztük a termeket, elérkezett a kilenc óra. Innentől már ti is tudjátok. Remélem, jól le tudtam festeni az ott alvás hangulatát és a reggelről pedig annyit, hogy valamit valamiért. Ilyen volt bent aludni az iskolában. Müller Tündér 8.b Adventi készülődés Dióhéj gyertya, avagy az alapanyag beszerzésének útja Minden évben eljön a december, ezt bölcsen tudjuk. Én is gondoltam erre, már szeptember elején, nagy megelégedéssel nézegettem a diófán érlelődő, kövér diókat. Szóban forgó fa a szomszédban áll, de két hatalmas ága jótékonyan átnyúlik a mi kertünkbe, pontosan úgy, mint ahogy azt Arany János megénekelte A fülemile című művében. Különleges fa ez: soha sehol nem láttam még akkora diókat, mint amilyenek ezen a fán teremnek. Dédelgettem a gondolatot: ha eljön az ideje, szedek néhányat, óvatosan ügyeskedem szét őket, hogy egyben maradjon a két dióhéj, viaszt öntünk bele, kanócot nyomunk a közepébe, és máris készen van a különleges mécses. Milyen csodálatos lesz ezzel foglalatoskodni az adventi készülődésen! Teltek-múltak a napok, a hetek, a diók gömbölyödtek, híztak, öröm volt nézni őket. Szeptember vége lehetett, az egyik éjjel hatalmas viharra ébredtem. Mennydörgés, villámlás, zuhogó eső, tomboló szél és még valami érdekes hang: kopp-kopp Beletelt egy rövid időbe, amíg kótyagos agyam beazonosította a hang forrását. Ez a ritmusos kopogás nem lehet más, mint az én dióim landolása a földön. Folyamatosan érvényesült a gravitáció törvénye, és ez nyugtalansággal töltött el. Ennek fele sem tréfa. Mi lesz, ha eltörnek, átáznak, eltűnnek reggelre? Na nem, hajnali négy óra, zuhog az eső, nem létezik, hogy igen ám, de veszélyben az adventi ügyeskedés alapanyaga. Nem volt könnyű döntés: a meleg, szélmentes, száraz ágy valósága állt szemben a kinti világ zord és viharos lehetőségével. Némi vívódás után döntött a mindent a dióhéj gyertyáért elszántság. Kikászálódtam az ágyból, és kis idő múlva pizsomában, zseblámpával, gumicsizmában és egy zacsival a kezemben indultam az expedícióra. Zavartalanul dolgoztam, kisimult lélekkel, ugyan már, ki is láthatna meg ebben az ítéletidőben, hajnali négykor, lenge öltözetemben; de fognak örülni a gyerekek, csuda helyes ki gyertyákat fogunk mi varázsolni És ekkor megpillantottam. Először csak egy felvillanó fényt. Ez a fény azonban egyre közeledett egy röpke pillanat múlva ott álltunk egymással szemben, Gábor szomszéd, pizsomában, zseblámpával, zacsival a kezében. Rövid üdvözlés és mindent tudó mosoly után együtt szedegettük tovább a sűrűn kopogó kincseket. Lehet, hogy másnap az iskolában a diáksereg egy kissé kialvatlan tanerővel töltötte az órát, de az ő szíve örült, hiszen a diók már száraz biztonságban várták, hogy eljöjjön az adventi készülődés ideje, az együtt munkálkodás örömteli pillanata. Gabi néni

2012. november-december adventi készülődés 5 KOSÁRFONÁS Egy iskolai továbbképzés keretében nyílt lehetőségem megismerkedni a népi kismesterségekkel. Az egy év alatt nemezből, gyékényből, bőrből, fűzvesszőből készítettünk különféle termékeket kellő elméleti oktatás után. A tanfolyam vizsgával és egy felejthetetlen szigligeti alkotótáborral ért véget. Ezt követően érkezett a hír, hogy újabb kétéves tanfolyam elvégzése után bizonyítványt lehet szerezni valamelyik, általunk választott szakmából. Ekkor esett a választásom a Pali bácsi és Éva néni által tartott kosárfonó képzésre. Kettejük magával ragadó személyisége is befolyásolta választásomat. Végre olyan tevékenységgel is tudtam foglalkozni, mely bár ugyan sok vesződséggel is járt néha, mégis kikapcsolt a mindennapok megszokott menetéből. A dolgos hétköznapi foglalkozásokat követően intenzív nyári táborokban tökéletesítettük a tanév során megszerzett ismereteinket. Mivel a fűzvesszők többségét megfőzik és lehántolják, használat előtt mindig be kell áztatni, és menet közben is gondoskodni kell a kiszáradásuk megakadályozásáról. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, hamar szembesülni fog vele, hogy a kiszáradt vessző törik, ami sok bosszúságot tud okozni. Idén harmadik éve tartok foglalkozást iskolánk diákjainak is. Örülök, hogy közülük van olyan, aki folyamatosan eljár a hetente megtartott szakkörre. Ő Magyar Szabolcs, a 8. a osztályból, aki az idei adventi készülődésben is segítségemre volt. Ezúton is köszönet érte. Pintér István i érdekességek A karácsony elengedhetetlen velejárója a karácsonyfa és adventi koszorú. De miért éppen a fenyőfa az, amelyik különleges szerepet kap karácsony idején? Bálint Sándor mondájában így ír erről: Amikor Krisztus Urunk a földön járt, bujdosnia kellett a gonosz emberek elől. Egy alkalommal az ellenségei már a nyomában jártak, amikor egy fenyőhöz ért. A fa ágai elrejtették a menekülőt, aki így megmenekült. Az Úr megáldotta a fenyőt:"soha ne hullasd el a leveleidet! Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát." Az első karácsonyfáról a világon a 15. században emlékeznek meg, Magyarországon először valószínűleg Brunszvik Teréz állított karácsonyfát Aszódon a 19. században. Az első adventi koszorút egy hamburgi lelkész készítette 1860-ban. Egy óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá. A szokás egyre nagyobb körben elterjedt, némi változtatással. Ma már négy gyertya kerül a koszorúra, az adventi vasárnapok számára utalva. A hagyomány szerint a koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya áll. A lila szín a fegyelmet, a bűnbánatot és az összeszedettséget jelképezi, míg a rózsaszín az öröm színe. A rózsaszínű gyertyát a harmadik héten kell meggyújtani. Az adventi koszorú gyertyái az év leghosszabb, legsötétebb napjaiban ragyogják be életünket. Mire mind a négy gyertyaláng fellobban, a valóságban is növekedni kezd a fény, hiszen túlléptünk a napfordulón, és hosszabbodni kezdenek a nappalok. Várakozás Jézus születésére, gyertyagyújtás, elcsendesülés, figyelés önmagunkra és másokra, imák, karácsonyi üdvözletek, éjféli misék meghitt, különös hangulata, ünnepvárás és ünnepköszöntés Bizony, változnak az idők, bár régi hagyományokat kántálás, betlehemezés vélhetünk felfedezni néhány modern szokásunkban, például egy sms-üdvözlésben: Távolság már nincsen, új idők járnak//huncut kis angyalkák sms-ben szállnak.//szeretetet visznek, sok szép üzenetet,// Boldog karácsonyt így kívánok néktek.

6 bütykölés Iskolaújság Látogatás a Petőfi Irodalmi Múzeumba December 3-án, egy hideg, szeles napon az 5. b osztály (egy töri és egy nyelvtan óra után) sorakozni kezdett, hogy elinduljon a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A portán találkoztunk a kísérőnkkel, Várnai Zsuzsa nénivel. Egy kicsit meglepődtünk, amikor a hűvös szél hirtelen átalakult pengeélessé. Összehúztunk magunkon a kabátot, és mentünk a buszmegálló felé. Pechünkre a busz pont az orrunk előtt ment el, ezért egy megállót lesétáltunk. A megállóban várakozva a lányok egy része csak úgy szórakozásból integetett az elhaladó kocsiknak. én a tanárokkal (Gabi néni és Zsuzsa néni) és Zsankával beszélgettem, igazából mindenről. Volt szó kedvenc könyvről, arról, hogy hányadik busz jön a túloldalról, hogy mindjárt megfagyunk meg ilyenek. Amikor megérkezett a nyolcas, hatalmas tömeg volt. Gyorsan felszálltunk, és leültünk vagy megkapaszkodtunk. Sztoriztunk a hétvégéről, a fiúk "filmjéről", meg mindenféle vicces dolgokról. Az Erzsébet híd után két megállóval leszálltunk, és gyors léptekkel elértünk a múzeumhoz. A tanárok bejelentkeztek, mi meg körülnéztünk a hátsó udvarban. Felfedeztünk egy Petőfi-szobrot és mellette készült egy csomó osztálykép. Utána megérkezett a néni, aki a foglalkozást tartotta. Felvezetett minket abba a helyiségbe, ahol dolgozni kezdtünk. Elmagyarázta, hogy igazából egy ilyen saját készítésű nyomdát kell csinálnunk, ami egy ránk jellemző dolgot ábrázol. Először egy papírra kitaláltuk, hogy milyet szeretnénk, aztán azt átmásoltuk egy speciális gumira, majd abból kivágtuk. Ezt a kivágott formát ráragasztottuk egy fadarabra, amit előtte lecsiszoltunk. Ezután már csak belenyomtuk a tintapárnákba és kész is volt. Mindenki körbement és megnézte, kié milyen. Indulás előtt még egy papírra nyomtunk párat és aláírtuk. Felvettük a kabátot, és már indultunk is vissza. Zsebünkben a nyomdánkkal. Hazafele már zenét hallgattunk, mindenesetre nyugodtabbak voltunk. Miután leszálltunk a buszról, megmutattuk a termünket Zsuzsa néninek, majd elkezdtünk szállingózni kifele. Én a Tömös utcán lefelé találtam ki ezt a szöveget. Igazán tetszett foglalkozás! Fischer Johanna 5.b

2012. november-december olimpia 7 Emlékezve az olimpiára Előző számunkban olvashattátok, amikor Juhász Gyuri bácsi mesélt arról a megtiszteltetésről, hogy meghívták őt Londonba, hogy vízilabda-mérkőzéseken vállaljon a bíráskodást. Talán emlékeztek, hogy idén nyáron rendezték meg a XXX. nyári olimpiai játékokat Londonban, így ez a város az első, amely háromszor is rendezhetett újkori nyári olimpiát, mivel korábban 1908-ban és 1948-ban is e sportrendezvény házigazdája volt. Idén Londonban Magyarországot 157 sportoló képviselte ezen a nemes versengésen. A rendezvények egy hónapon keresztül tartottak, lázban tartva az egész világot, milliókat ültetve a képernyők elé. Gyuri bácsi abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a helyszínen kísérhette figyelemmel az eseményeket, elsősorban a vízilabdás eseményeket, hiszen feladatköre mindennapos elfoglaltsággal, teendőkkel zsúfolt napokkal járt. 28 bíró tevékenykedett a vízilabda mérkőzéseken, átlagosan 2-3 alkalommal vezetett egy bíró meccset. Minden negyedik nap értekezletet tartottak, ahol megbeszélték a tapasztalatokat, az elkövetett hibákért felelősségre vonták az elkövető bírákat. Két bíró nagy hibát követett el egy-egy meccsen, ez számukra végzetesnek bizonyult, mert megkapták a repülőjegyüket, mehettek haza. Nem lehetett hibázni. Az olimpiát megelőzően Gyuri bácsi komolyan készült a nagy eseményre, fizikailag és szellemileg is edzette magát: kiadós futások és felkészülési meccsek vezetése hetente több alkalommal, mindez hozzásegítette, hogy tökéletesen felkészülve érkezzen Londonba. Az olimpián nyolc meccset vezetett, ebből öt meccset a horvát csapatnak. A döntő előtti napon szünnapot tartottak, ekkor döntötték el, hogy ki vezeti majd a végső csatát. Erre az eseményre négy bírót kellett kijelölni. Komoly felelősség ez, hogy az olimpiai döntőre a legeslegjobb bírót találják meg. Ehhez összeül a 10-12 legtekintélyesebb vízilabdás szakember, és szavazással jelölik ki azt az embert, akit a legalkalmasabbnak tartanak erre a felelősségteljes feladatra. Utólag kiderült, hogy Gyuri bácsit egyhangúlag választották ki. Csodálatos megtiszteltetés ez, ráadásul ő az első magyar bíró, aki olimpiai férfi döntőt vezetett. A döntőn telt ház volt, 7000 ember töltötte be a lelátókat, köztük sok magyar szurkoló is. Szokás szerint négy zászlót húznak fel a végső megmérettetésen, a két mérkőző csapatét és a két bíróét. Jó érzés volt látni a magyar bíró tiszteletére felvont magyar lobogót. Minden meccsen két ellenőr kíséri figyelemmel a bírói tevékenységet, aztán kiértékelik a munkáját. Gyuri bácsi ítéleteiben semmi hibát nem találtak. Mint tudjátok, a horvát válogatott nyerte az olimpia férfi vízilabda tornáját: a magyarokat a negyeddöntőben búcsúztató, világbajnok olasz csapatot győzték le 8-6-ra. A horvátok történetük első olimpiai bajnoki címét nyerték Londonban, vízilabdában. A döntő utáni nap a horvát szövetség megköszönte Gyuri bácsinak a magas szintű játékvezetést. Az olimpia óta rengeteg felkérést kapott Juhász Gyuri bácsi, a legkeresettebb bíró lett, nemzetközi szintű mérkőzések sokaságát vezényli. A világ minden tájára eljut: Dubai, Szerbia, Athén, Tokió, Peking és még sorolhatnánk a helyszíneket. Nemcsak meccseket vezet, hanem a bírói továbbképzésekben is részt vállal, szakértelmével, tapasztalatával segít tökéletesíteni mások tudását is. Azon a kérdésen, hogy elvállalná-e a Játékvezetői Bizottság elnökségét, még gondolkozik. Gyuri bácsi a világ minden részéről kapott elismerő szavakat, gratulációt, a játékosok részéről nagyobb a tisztelet, jobban elfogadják az ítéleteit. Nagy szomorúsága, hogy a magyar vízilabda-szövetség egy szóval, egy sms-sel sem méltatta munkáját. Tudjuk, hogy ezt nem pótolhatjuk, de mindanynyiunk nevében szeretnénk gratulálni Gyuri bácsinak, és biztosítani őt arról, milyen büszkék vagyunk rá. És hogy mit üzen a fiataloknak? Azt, hogy kitartással, szorgalommal, hittel, töretlen munkával bármit el tudunk érni, amit megálmodunk. Köszönjük a beszélgetést.

8 olvasókuckó Iskolaújság Fekete István: éjjel A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót, s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán, és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni, s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a cimbalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár. Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Töltött magának. - Van poharad, Tallér? Hát akkor tartsd ide. Ittak. A lámpa hunyorgott, s a cigány visszaült a sötétbe. - Hajajaj! - Mért sóhajtozol, Tallér? - Csak úgy sóhajtozok. Minek örüljek? Elmúlik minden. - Elmúlik, Tallér. De ezt úgyis tudjuk. Muzsikálj! - Ma? - Ma. Csak úgy magunknak. A kocsmáros benézett az ajtón, megtöltötte az üveget, aztán kiment. A cimbalom halkan beszélgetni kezdett. Akadozva, mintha emlékeiben keresgetne. Néha felkiáltott, néha megjajdult, aztán csak dúdolgatott, mint a pusztán kaszáló szél. Zimányi elnézett valahová, fehér haja puhán simult halántékához, és arra gondolt, mi lesz, ha egyszer elhallgat a cimbalom, elalszik a lámpa és elalszik minden... Úgy érezte, jó lesz. Megbékélve bólintott. Hát alszunk, no. Az öreg cigány aszott, fekete kezét a cimbalomra tette, s az ajtóra nézett. - Jár kint valaki? A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó. - Jó estét! - Jó estét! - bólintott Zimányi-, esik? - Esik. - Hová? - Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra. Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak... A kocsmáros odaállt a vándorok elé. - Mi kellene? - Csak pihennénk, ha szabad. Az asszony fáradtan felnézett. - Kenyeret kérnénk. Pénzért. Zimányi megfogta a kocsmáros kabátját. - Adjon szalonnát is... karácsony van. Gondolkodó csend lett. A vándorok előtt egy kis vörös mókus ült az asztalon és a kenyérhéjat eszegette. Okos, fekete szemével körülnézett. - Szelíd? - Mint a gyerek. Csak megszorítani nem szabad, mert akkor harap. Zimányi felkelt, nehézkesen odament az asztalhoz, és megsimogatta a mókust. A kis állat megszagolta

2012. november-december olvasókuckó 9 Zimányi kezét, aztán végigfutott a karján és bekukkantott a zsebébe. - Az én zsebemet ki szokta forgatni - mondta a vándor -, múltkor megrágta a pipámat, azt nem szeretem... meg hát üres is... - Nem adja el? - El nem adom, csak úgy odaadom. Jobb dolga lesz... Zimányi pénzt tett az asztalra. - Egyedül vagyok... eljátszogatok vele... ez lesz az én karácsonyom... Diót hozatott a kocsmárossal, s a mókus észre sem vette, amikor gazdái elköszöntek. Zimányi kucsmáját a mókus mellé tette, hátha elálmosodik. - Hozass még egy üveggel, Tallér, diót is. A mókus megszagolta a bort, s a diót a kucsmába hordta. A cimbalom halkan zengett. Künn hullott a hó, nyári kórószálak álltak az utak mellett, valahol messze csengett egy szánkó, varjak aludtak a jegenyéken, a hidak alatt susogott a víz, mintha mesét mondana az öreg hídlábnak. Zimányi hazaindult. Zsebre rakta a diót és a mókust is. -Ehetsz útközben is, ha akarsz. Lassan lépegetett hazafelé. Az út, mint a bársony. Botja nem koppant, arcára hópehely esett. A falu végén kis erdő s az erdőn túl Zimányi háza. Jó lenne, ha várakozó lámpás intene belőle, de nincs már senkije. Nem nagy a hó, mégis nehéz a járás, az erdő fái között álmos köd ül. Megállt, botjával a hóra ütött. - Milyen puha, akár a párna. Hideg sincs. Azzal leültek az árok mellett. Megcsörrentek a diók, a mókus kiugrott a zsebből, és felszaladt az öregember vállára. - Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek. A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett, s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta. - Mit akarsz? - Szállást keresek. Az ember elaludt, és én elszöktem... nem tudod, hol találnék szállást? - Eredj a Bükkhöz! A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára. - Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást. - Nem adok. Nincs, de ha lenne, se adnék. - Majd ad más. De nem adott a Kőris se, a Cser se. A Vadcseresznye csak a fejét ingatta, a Nyír pedig még fiatal vesszőit is megsuhogtatta. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken. - Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Különben magam sem tudom miért, menj, ahonnan jöttél. Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi. Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott. A kis mókus ekkor ért oda. Felugrott az öregember vállára,és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába. Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt. De mi ez a hideg a nyakánál? Odanyúlt és eszébe jutott a mókus. - Hát te ébresztettél fel, te? Bizony jó, hogy felébresztettél... Megkereste botját és lassan lépegetve elindult hazafelé. Zsebében megzörrentek a diók, s amikor otthon meggyújtotta a lámpát, körülvették a régi bútorok. A mókus az ágy karfájára ugrott, leült elgondolkodva, mert ő sem tudta, hogy miért nem kapott szállást a fáktól. Nem tudta, hogy Zimányinak szíve és zsebe mindig nyitva volt szegénynek, vándornak, mindenkinek, s az ilyen embernek nem lehet elhagyatottan, árokparton meghalni. Nézte egymást ember és mókus. A kályhában halkan dúdolt a szél, a felhőket elkergette, aztán nagy csend és nagy békesség lett kint és bent. Aludt az öregember, és aludt a kis mókus karácsony éjszakáján.

10 ki mit tud Iskolaújság A szaloncukorról A szaloncukor hagyományos magyar termék, különféle ízesítésű cukor csokoládébevonattal. A szaloncukor ősét a franciák a 14. században kezdték készíteni, tőlük német közvetítéssel jött be és vált népszerűvé Magyarországon. Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte ezt a finom csemegét. Kezdetben kézzel készítették ezeket az édességeket, aztán a 19. század végén megjelentek az első szaloncukrot gyártó gépek. Legtovább a szélső papír rojtozását csinálták kézzel, majd ezt a műveletet is gépiesítették. Manapság gyakorlatilag csak Magyarországon aggatnak szaloncukrot a karácsonyfára, így ez a termék hungarikumnak tekinthető. MŰVELTSÉGI VETÉLKEDŐ Mikor tanítani kezdtem iskolánkban, akkori igazgatónk, Stumpf Péter igazgató úr kért fel arra, hogy december 6-án, egyfajta Mikulás-napi ajándékként szervezzek vetélkedőt a felsős diákoknak különböző műveltségi területekből összeállított kérdésekből. Itt tehát a tanítás során megszerzett ismereteken kívül szükség van egyfajta általános műveltségre. Ezek között vannak mókásabb feladatok, de akadnak gondolkodtató, nem éppen egyszerűek is. Egy a lényeg, hogy másként, mint egy tanítási órán, de itt is hasznos ismeretekkel gyarapodjatok. Így bizonyos értelemben nemcsak az első helyezettek nyernek, hanem mindenki. Mivel idén csak az 5. és 6. évfolyamnak rendeztük meg a versenyt, jöjjön néhány feladat azoknak, akik most nem vehettek rajta részt. A 7. és 8. évfolyamos tanulóktól némi jutalom ellenében várom a helyes megfejtéseket az iskolaújság szerkesztőségében. 1) Az idei nyári olimpián fényes magyar sportsikerek születtek Londonban. A dobogós helyezettek között azonban csak egyikük Miklós keresztnevű. Ki ő? Melyik sportágban indult? Milyen érmet szerzett? 2) A decemberi időszak kedvelt szobanövénye a Mikulás-virág. De tudjuk-e, hogy honnan származik? Melyik válasz a helyes? A) Szent Miklós Myra városának püspöke volt, de emellett növénynemesítéssel is foglalkozott. Leghíresebb növényén piros fedőlevelek figyelhetők meg, így az iránta való tiszteletből róla nevezték el. B) A növény Mexikóból származik. Európába csak a XX. század húszas éveiben jutott el. Virágképződése a karácsony előtti időre esik, ekkor növeszti piros vagy más színű fedőleveleit. S mivel ez idő tájt van Szent Miklós ünnepe, s az ő ruhájának is piros a színe, ezért kapta az ő nevét. C) Hazája a mai Szlovákia területén lévő Liptószentmiklós. Itt, a Magas-Tátra előterében fedezte fel a növényt Ján Holub szlovák botanikus, s a város névadójáról Mikulás-virágnak nevezte el, mivel a Mikulás a Miklós szlovák megfelelője. 3) Oka kell, hogy legyen annak, miért december 6-án van Szent Mikós püspök ünnepnapja. Életének milyen esemény fűződhet ehhez a naphoz? A) ezen a napon született B) ezen a napon halt meg C) ezen a napon avatták szentté Jó munkát kíván: Pintér István bácsi