Szerző Szauer Ágoston. Illusztráció Papp Eszter

Átírás

1 Szerző Szauer Ágoston Illusztráció Papp Eszter Kiadja Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó 9700 Szombathely, Berzsenyi Dániel tér 3. Telefon: 94/ , 30/ Internet: Felelős kiadó: Teklits Tamás igazgató Minden jog fenntartva! Jelen könyvet vagy annak részleteit bármely formában reprodukálni vagy közölni csak a kiadó engedélyével lehet. Nyomdai munkák Arrabona Print csoport Print Invest Magyarország Kft. Felelős vezető Ványik László HU ISBN

2 SzaUer ÁgoStoN a D V e N t I e S t É K Martinus Kiadó Szombathely, 2010

3 Előszó Az ünnepvárás estéiről csak versben lehet beszélni. Az ünnep nem fogalmazható szavakká, mondatokká, tehetetlen a nyelv akkor, amikor a lélek akar szólni az adventi este nem napszak, nem naptári tény, hanem lélekállapot. A vers többet tud a nyelvnél, több mint szó és mondat: tudja, hogyan lehet a szavak zenéjét és jelentését finom harmóniákká szervezni, hogy egymást segítve meséljenek a mindannyiunkban mélyen nyugvóról. Szauer Ágoston kötetének versei ezeknek a kis harmóniáknak a megszólaltatói, megrajzolói. Amikor az adventi, esti szobában összesűrűsödik, mozdulatlan-selymessé lesz a világ, s az ember érzi, varázslat készül körülötte. Gyertyameleg, finom hangulatok, apró, titokzatos érzések sejlenek fel a kötet verseiben: az ünnep mindannyiunk számára ismerős, meghitt, soha meg nem fejthető titkai, amelyekről nem lehet beszélni, mégis tudja, érzi őket az ember 2

4 ősidőktől fogva. A lélek szavak nélküli ünneptudása ez: egy dallam, egy halovány szín, egy illatfoszlány, ami ha csak pillanatokra is félretolja a hétköznapot, s életre kelti a lélekben csendben megbúvó, de mindig élő, örök ünnepet. Szauer Ágoston kötetének kicsinyke világa az ünnep világa a maga egyszerű, magától értetődő szépségében, finom titokzatosságában. Az alkotó tudja, az ünnepet nem a nyelvre, hanem a versre kell bízni: a nyelv átalakul, ha vers épül belőle. A szavak hétköznapi jelentései elhalványulnak, megszólalni látszik a kimondhatatlan, szó a szóval játszani kezd, felfedezi a másikban rejlő hangulatot, érzést, zenét, s megtörténik a hétköznapi csoda: a szó levetkőzi hétköznapiságát, túllép önmagán, gyertyák halványan ragyogó fényévé lesz, illatai, színei keletkeznek az ünnepvárás estéiről csak versben szabad beszélni... Bokányi Péter 3

5

6 Csendes éj Domb magasán áll néma fenyő, csillag ül ágán, késlekedő. Mintha a hóban várna egy árny látni valóban: két kicsi szárny. Szél szava reppen, halld, de csodás: éjjeli csendben szárnysuhogás. 5

7

8 Adventi mise Nem látszik az ég. Kúton cinegék, körmük koppan. Ablak, gyerekek. Szűk út tekereg, távol domb van. Ködpárna alól ének szava szól egy templomban. 17

9 Külváros A híd vasa már nem remeg, ballag haza egy kisgyerek. Most ölt csuhát az ótorony, villany fut át a házsoron. Nagy gyárfalak, neon ragyog. Vonat szalad. Vagy ablakok. 20

10 Várakozás Hóba hullt fények sárgálló járda, madárkalábak rovásírása. Mozgások, hangok békén elülnek, szétárad titkon egy percnyi ünnep. 21

11

12 Adventi sziluettek Ablakkeret most lent a park egy képszelet, mit hó takart. Három bokor, csak sejtelem, olyan komor, deret terem. Három király így baktat ott, három, ki vár egy csillagot. 23

13 Rejtelem Mint egy csengő hangok lépnek: üt az óra. Minden zugban tárgyak térnek nyugovóra. Nézünk lángba, és csak várunk hunyorítva, bólintó fény, folyton árnyunk igazítja. Nem láthattuk, angyal jött be a szobába, nincs egy perce, most néz körbe: teapára. 30

14 Szenteste Szenteste volt. Kissé profán: kesztyű maradt a zongorán, s egy brácsa tokban. Kristálycukor meg tört dió egy asztalsarknyi földi jó. A méz is ott van. Még csöppnyi fény okoz csodát, bejárva díszek foncsorát, de nagy titokban 31

15 Tartalomjegyzék Előszó... 2 Csendes éj... Este van... Bozót... Téli este... Karácsonyi alkony... Kicsiny csoda... Lomha köd... Sejtés... Adventi mise... Ma béke van... Külváros... Várakozás... Adventi sziluettek... Karácsonyi hazatérés... Ismerős zugok... Leselkedő... Alkonyi szoba... Otthon... Rejtelem... Szenteste... Tartalomjegyzék