HITTANOS TÁBOR jún

Átírás

1 HITTANOS TÁBOR jún június 22-én, egy borús hétfői napon a templom udvarán gyülekeztünk, de az idő senkinek nem rontotta el a kedvét. Vártuk, hogy a névjegykártyánkat megkapjuk. Amint megérkeztek a többiek, Timi nénitől és Tamás bácsitól megtudtuk, hogy kis cetlik vannak elrejtve az udvaron. Ha találunk egyet, vigyük oda a konfirmandusoknak, majd ők adnak nekünk egy kérdést, amire helyesen válaszolva kapunk egy pecsétet. Ezeket minden nap végén be lehet váltani kisebbnagyobb ajándékokra. Mindenki nagy elszántsággal állt neki keresni, és sokan sikerrel is jártak. Utána bevonultunk a templomba. Elmondták, hogy a héten a test részeiről lesz szó. Megtanultuk a heti énekünket, a tábor alapgondolatát képviselő Összetartozunk című dalt. Amint ez megvolt, kimentünk a teraszra tízóraizni. Később, mikor már minden gyerek jóllakott, csoportokra osztottak minket. A KÉZről szóló

2 csoportmegbeszélés után kötélhúzással döntöttük el, melyik csapat megy először ebédelni. Sajnos, jól megáztunk a kötélhúzás során a csepergő esőben. Az ebédlőben már folyt a nyüzsgés, hogy a társaságot kiszolgálhassák az étellel. Ebéd után összegyűltünk a templomban, ahol megtudtuk, milyen programok közül válogathatunk. Volt délutánonként udvari marokkó és sakk, makramézás, szövés, origami, képeslap-készítés, bőrdíszművesség, tornatermi kalandtúra, foci, íjászat és sok egyéb közösségi játék. Később az uzsonnára került sor, és aki úgy gondolta, uzsonna után elmehetett haza. Jól telt ez a nap, csak az volt a kár, hogy esett az eső, de se baj, jól mulattunk ennek ellenére is. A második napon sem kedvezett az időjárás. A gyülekezés megint a templom udvarán volt, ezalatt lelkészeink segédei eldugtak kis cetliket a tornateremben és meg kellett keresnünk, hogy ismét pontokat szerezhessünk vele. Később bementünk a templomba, és Tamás bácsi közölte, hogy ma a SZEM napja van, ezért délután jönnek a vakmissziótól, de most a tízórai következik. Ki is rohant mindenki a templomból és az ízletes csemegékhez igyekezett. A csoportbeszélgetésen már mindenki önállóan megtalálta a helyét és a dolgát. Csak annyit voltunk kint, hogy kötélhúzással eldöntsük, hogy ki menjen először ebédelni. Ezután mehetett mindenki az általa választott foglalkozásra. Ám még bementünk a templomba énekelni és hálát adni. Jöttek a vakmissziótól, és nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg. Például golden retriever kutyákat szoktak betanítani vakvezető kutyának. Mindenki rájött, hogy nagyon nehéz a vakok élete, de összetartozunk velük is. A közös esti záráson megállapítottuk, hogy ma is sok dolgot csináltunk, és közben jó mulattunk. A szerdai napon a SZÁJról szólt. Megbeszéltük, hogy hogyan lehet a szájunkkal jót tenni. Jó dolgokat mondunk, megdicsérünk másokat, szépen énekelünk,

3 imádkozunk, és még sok mást tehetünk. Finom ebéd után eljött hozzánk az Országos Némamisszió 1-2 tagja, egy jeltolmáccsal együtt. Megmutatták a jelbeszédet, utána mindenki jelbeszéddel mutogatta a nevét. Megtanultuk, hogy nehéz az ő életük is, ők is összetartoznak velünk. Estefele mindenki jó élményekkel tért haza. A 4. napot is cetlikereséssel kezdtük, ahol kézzel kapcsolatos kérdésekre kellett jól válaszolnunk, hogy pecséteket szerezzünk. Utána a csoportbeszélgetésen arról volt szó, hogy mi jót lehet tenni a kezünkkel. Például segítő kezet nyújtunk másoknak, vagy szép dolgokat alkotunk, és ezekkel másokat megajándékozunk. Ezen a napon a mi csoportunk egy pantomim-darabot tanult be, ami arról szólt, hogy Isten arra adta a kezeinket, hogy jót cselekedjünk vele, de mi mégis rosszra használjuk. Délben a születésnapjukat ünneplő Tamás bácsiékat köszöntöttük, akik meghatódva vették át saját kezűleg készített ajándékunkat. Szerintem nagyon szép volt, jól is sikerült, reméljük sok ember szívéhez eljutott. Délután szerencsére jó időnk volt, meg lehetett tartani a versenyeket, a táncházat és a kézműves foglalkozásokat az udvaron. Építettünk szakértők

4 segítségével egy fűzfabunkert, maradandó emléknek. Uzsonnára a palacsintasütő-versenyen készült finomságokat is megkaptuk.

5 A pénteki nap reggelén lehűlt a levegő, ezért mindenki szomorkásabb volt. Ezen a napon a Szív a téma. A csoportbeszélgetések sokakat megindítottak. Sajnos, egész nap zuhogott az eső, így az estére tervezett sátorozás elmaradt, mindenki bánatára. Az egy kicsit enyhített a dolgon, hogy Tamás bácsi megígérte, hogy majd máskor megtartjuk a sátorozást. De ez a délután sem telt unalmasan, hála Erzsi néninek, aki mutatott nekünk érdekes fizikai kísérleteket. Utána a nemzeti utánpótlásválogatott csapat egy tagjától megtudtuk, hogy mi is az a rögbi, és hogy hogyan kell játszani. Később elkészítettük a 2 összevarrt lepedőből álló Nagy Kezes Plakátot, amire mindenki körberajzolta a kezét, és középre felírtuk a tábor szlogenjét : ÖSSZETARTOZUNK!

6 És a tábor végére mindenki úgy gondolta, hogy ez igaz, és ez mindenkit jó érzéssel töltött el. Köszönjük Timi néninek, Tamás bácsinak és a segítőknek ezt a szép hetet a táborozók nevében: Dad, Csejtei Nikolett és Sárközi Adrienn 7. osztályos tanulók