2. A magyar magán-erdőgazdálkodás erdővagyonának bemutatása

1. Bevezetés A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási Intézete által működtetett Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat a 2003. évben elindította az első tényleges adatgyűjtését. Ez a jelentés ennek a munkának az összefoglalására szolgál beleértve az elvégzett tevékenységek leírását, a létrejött eredmények bemutatását és a jövőbeli fejlesztési lehetőségek és elképzelések összefoglalását. Az első adatgyűjtés során számos olyan tapasztalat halmozódott fel, amelyek birtokában a korábbi elképzeléseink és törekvéseink egy része más megvilágításba került, és azok felülvizsgálatára kényszerítenek minket, illetve olyan felismerésekkel is gazdagabbak lettünk, amelyekre a felmérés elkezdésekor nem számíthattunk, és újdonságként szolgál az erdőgazdálkodás egésze számára. A 2003. évi munkatervünkben foglaltak elvégzése után állíthatjuk, hogy a Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat már első adatgyűjtésével is bemutatta, hogy a magán-erdőgazdálkodás lényeges különbségeket mutat az állami erdőgazdálkodáshoz képest, ezért a kapcsolódó döntések meghozatalához a sajátosságokhoz feltáró és megfelelő részletezettségű adatokra van szükség, nem elég a korábbi ismeretek alkalmazása. 2. A magyar magán-erdőgazdálkodás erdővagyonának bemutatása 2.1. A magyar erdőgazdálkodási ágazat általános bemutatása Az erdőgazdálkodás termelési ciklusának időtartama hosszú, a gyorsan növő fafajoknál 25, sarjerdőkben és egyes fenyvesekben 40-60, a lassan növő kemény lombos fafajoknál 80-100- 150 év, esetleg több. A gazdálkodás során az emberi tevékenység és a biológiai folyamatok összefonódnak egymással. A fák növekedési, fejlődési törvényszerségeinek ismeretében lehetséges csak a hatékony termelés, amelyre jellemző, - a biológiai folyamatok uralkodó szerepe miatt - az idényszerűség. Az erdőgazdálkodásban elkövetett hiba kijavításához több évtized, esetenként egy évszázadnál hosszabb idő szükségeltetik. Mivel az erdőállományok értéke 1000 milliárd Ft körül becsülhető, az okozott kár igen tetemes lehet. Egyedülálló tulajdonsága az erdőgazdálkodásnak, hogy a 10 vagy 20 év múlva esedékes hozadéknak jelen pillanatig megtermelt része már a jelenben is kivehető, amely csábít a hozadék idő előtti kivételére. Ilyenkor a hozadék kevesebb lesz és 10 vagy 20 év múlva hiányozni fog. Ez a jelenben nagy nyereséget, a jövőben helyrehozhatatlan kárt okoz. Az ország 1,8 millió hektár erdeje gazdasági teljesítményére jellemző az APEH által közzétett, az éves adóbevallások adatait összesítő 2000. és 2001. évi adatbázis. Ez alapján erdő és fafeldolgozási ágazatok együttes részesedése a magyarországi vállalkozások összes termelési értékén belül 0,7%, körül mozog, az erdőgazdálkodási ágazat részesedése azonban csupán 0,2%. A teljes magyarországi erdőgazdálkodási ágazaton belül a termelési értéket tekintve a 19 ÁPV Rt. tulajdonban lévő állami erdészeti Rt. 60%-ot képvisel. 53

1. ábra Az erdőgazdálkodási és fafeldolgozási ágazat részesedése a magyar vállalkozások összes termelési értékén belül 1,00% 0,90% 0,80% 0,70% 0,60% 0,50% 0,40% 0,30% 0,20% 0,10% 0,00% erdőgazdálkodás és fafeldolgozás 19 Rt. (Forrás: KSH, és 19 Rt. éves beszámolói) A tulajdonosi-kezelői, használói viszonyok átalakulásának legfontosabb szervezeti következménye az erdőtulajdonos, az erdőkezelő (erdőgazdálkodó) és az erdészeti tevékenységet végrehajtó (kivitelező) szervezetek, gazdálkodók elkülönülése. Az erdőkezelést általában nem a tulajdonosok végzik, hanem erdőhasználó szervezetek alakultak. Az állami és a magán erdőgazdaságok tevékenységüket nagy részben önálló vállalkozók, fakitermelők, fuvarozók bevonásával végzik. Az erdészeti tevékenységet végrehajtók nagyrészt egyéni vállalkozás, mezőgazdasági kistermelés keretében, illetve gazdasági társasági formában dolgoznak. Az erdészeti támogatásokon belül az agráriummal közvetlen kapcsolatban lévő erdőtelepítés támogatása dinamikusan emelkedett 2001-től. Az erdészetben sajátos szerepet tölt be az ágazati önfinanszírozás, amely egyben gazdálkodók közötti átcsoportosítással jár. Az erdőtörvény elfogadásával a járulék kötelezettség, a saját fedezésű támogatás közel egy milliárddal nőtt, de az állami támogatás emelkedése ezt csak 2000-től követte. Az egyéb erdészeti támogatások a költségvetés szempontjából, de az agrárfinanszírozást tekintve is marginálisak. Megállapítható, hogy az ágazat alulfinanszírozott, lényegesen és indokolatlanul kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a mezőgazdaság ágazatai. 2.1.1.A magyar erdőterület szerkezetének változása Jelenlegi erdőállományunk kialakulása a XIX. század végén kezdődött. Ezt megelőzően a lakosság növekedésével a mezőgazdasági hasznosítású termőföld gyarapodásával együtt csökkent az erdők területe. 1920-ban az ország erdőterülete a háború előtti 7,4 millió ha-ról 1,2 millió ha-ra csökkent, s a Kárpát-medence legkisebb fatermő-képességű sík és dombvidéki erdei maradtak vissza. Magyarországon az utóbbi fél évszázad folyamán számottevően nőtt az erdőterület, a fakészlet és a növedék megkétszereződött. 54

2. ábra Magyarország területi megoszlása művelési ágak szerint 2003 Művelés alól kivett 14% Nád, halastó 1% Erdő 20% Gyep 12% Kert, gyümölcsös 4% Szántó 49% Az általános európai helyzettől eltérően Magyarországon az összes erdőterület 84,9%-án lombos erdő található, a fenyőerdők területe 15,1%. Az összes élőfakészlet 85,1%-a lombos fáktól, 14,9%-a fenyőktől ered. (ÁESz 2003.) Az erdőterület 57%-át őshonos fafajok, 43%-át idegenföldi, meghonosodott fafajok (akác, fenyők) vagy klónozott fajták (nemesnyárak) foglalják el. Élőfakészletben mérve az őshonos fafajok 68%-ot, a nem őshonos fafajok és fajták 32%-ot képviselnek. Továbbra is jellemző az állami erdők meghatározó szerepe, amely területi hányadát illetően a magántulajdonú erdőtelepítések következtében szolid mértékben csökken. Az állam tulajdonosi képviseletében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság mellett a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet is megjelent (2002. augusztus 1-től), 567.827 ha termőföld 693.729 ha erdő tekintetében. Az 1996-ban a részvénytársaságok és a KVI között kötött ideiglenes vagyonkezelési szerződések nem kerületek megújításra, a 2002 tavaszán készített tervezet már az NFA megalapításával csak részben lett volna realizálható. Ez utóbbi szervezet egyelőre nem fogalmazta meg a vagyonkezelési szerződés alapelveit, előreláthatólag 2004-től kezdődően kerül sor a szerződések aláírására. A magán-erdőtulajdon kialakításánál érvényesült az elv, hogy lehetőség szerint a nagy területű, egybefüggő erdőségek állami tulajdonban maradjanak. Ezt bizonyítja, hogy amíg a köztulajdonú erdők területének 86,1%-a nagy erdőtömbben helyezkedik el és a kis erdő aránya gyakorlatilag elenyésző, addig a magántulajdon esetében a kis erdő területe meghaladja annak negyedét, ill. a 300 ha alatti erdőnagyság az 50%-ot. Az erdőtulajdonformák fafaj-szerkezete között is lényeges és folyamatosan változó különbség tapasztalható. A hosszú tenyészidejű, lombos állományok (tölgy, bükk) túlnyomórészt állami tulajdonban, amíg az akác, nemes nyár és egyéb lágy lombos erdők 50-60%-a magántulajdonban van. Ezt az arányt erősíti a jelenlegi erdőtelepítések fafajösszetétele is, amelyben a gyorsan növő fafajok 80%-os területi arányt foglalnak el és 2002-ig alapvetően magántulajdonú földterületen valósultak meg. A gazdálkodói szerkezetre továbbra is jellemző a működésképtelen magántulajdonú erdők magas aránya, amely a tulajdon feletti rendelkezési jog nehézkes megvalósításával, a tulajdonosi kör döntésképtelenségével, a jogi és gazdasági környezet szabályozási 55

problémáival kapcsolatos. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a magántulajdonú erdők kialakulásakor rendkívül kedvezőtlen birtokszerkezet keletkezett, amely során az erdőgazdálkodás alapvető érdekei nem érvényesültek. Ebből az alaphelyzetből elmozdulni igen nehéz, teljes rendezettség elérése a konszolidált tulajdonszerkezetű országokban sem realizálódik, hazai viszonylatban reálisnak látszik e szegmens esetében a 70-80%-os rendezettség, amelynek a bekövetkezése csak hosszú évek múlva valósulhat meg. Jelenleg gazdálkodó nélküli 305 504 ha magánerdő, amely a teljes üzemtervezett terület 15,6%-át teszi ki. 30% 3. ábra Ábra Az erdőállomány szerkezete (%) Állami erdő 1139 e ha Magán erdő 496 e ha Rendezetlen 306 e ha 25% 9,8% 20% 6,3% 15% 6,4% 10% 11,2% 14,9% 3,9% 6,0% 15,6% 5% 4,7% 4,0% 4,3% 1,5% 3,7% 2,5% 5,4% 6,0% 0% Hosszú vágáskorú Közepes vágáskorú 0,4% 0,8% 1,4% Rövid Hosszú Közepes vágáskorú Jó vágáskorú vágáskorú Közepes Gyenge Rövid vágáskorú Rendezetlen Az elmúlt 5 év erdőgazdálkodásának legfontosabb összefoglaló adatait az Állami Erdészeti Szolgálat és az Erdészeti Hivatal közlései alapján mellékeljük. Megállapítható, hogy az erdők rendeltetéseinek változása (a védett erdők fokozódó aránya), és az utóbbi két év magasabb erdőtelepítési tevékenységének kivételével -, amely a magán erdőgazdálkodást érinti (2001/2002 tenyészeti évben 754,5 ha állami szervezetek által végzett első kivitel) - a változások nem meghatározóak. 56

1. Táblázat A kezelt erdők kiemelt mutatói Megnevezés M.e. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 1. Állami tulajdonú erdők aránya % 59 59 59 59 58 2. Magántulajdonú erdők aránya % 40 40 40 40 41 3. Közösségi tulajdonú erdők aránya % 1 1 1 1 1 4. Működőképes magántulajdonú erdők aránya a 2. pont alattiból % 54 50 51 59 62 5. Erdőgazdálkodás alá vont terület ezer ha 1905 1918 1918 1932 1953 6. Faállománnyal borított terület ezer ha 1758 1767 1782 1798 1821 7. Az erdők élőfa készlete millió m 3 320 323 325 329 333 8. Fakitermelés az erdőtervi lehetőség arányában % 77 79 79 75 74 9. Tényleges fakitermelés em 3 6579 6901 7287 7011 7015 10. Erdőfelújítás első kivitel ezer ha 20,1 18,9 20,3 21,9 22,3 11. Befejezett ezer ha 20,9 20,8 19,9 20,1 20,0 12. Kötelezettség alá vont terület ezer ha 112,9 111,8 114,2 115,4 117,4 13. Hátralék ezer ha 11,4 13,8 14,1 13,00 12,5 14. Tisztítás és törzskiválasztó gyérítés területe az erdőtervi előírás arányában % 78 77 77 74 74 15. Növedék fokozó gyérítés területe % 75 74 87 53 86 az erdőtervi előírás arányában 16. Erdőtelepítés első kivitel ezer ha 8,2 8,7 9,8 15,4 15,2 17. Befejezett ezer ha 6,3 7,9 6,9 7,6 8,6 18. kötelezettség alá vont terület ezer ha 27,9 28,7 31,3 36,7 42,6 19. Hátralék ezer ha 1,8 1,7 1,4 1,3 1,3 20. Törzsültetvények területe ezer ha 4,7 4,7 4,5 4,8 4,9 21. Szemlézett szaporítóanyag Millió db 264 234 197 282 246 22. Állami szektor aránya a szaporítóanyag termelésben Forrás: FVM Erdészeti Hivatal, 2003. % 50 50 50 50 39 57

2. Táblázat Az erdőgazdálkodás kiemelt mutatói: Sorszám Egyéb részlet % Erdőtervezett terület Erdőgazdálkodó Fával borított Összesen Gazdasági erdő Egyéb erdő (c+d+e) a b c d e 11 EG Rt-k 543 844,3 351 987,7 74 695,9 970 527,9 49,7 12 HM Rt-k 4 734,5 65 415,5 18 989,9 89 139,9 4,6 15 MG Rt-k 15 785,0 2 690,4 779,0 19 254,4 1,0 16 Vízügyi szervek 511,5 12 491,2 1 002,7 14 005,4 0,7 17 HM szervek 324,3 5 033,0 2 845,1 8 202,4 0,4 18 KvVM szervek 1 836,2 21 692,0 2 054,9 25 583,1 1,3 19 Egyéb áll. Erdők 4 810,4 6 450,4 1 223,9 12 484,7 0,6 1 Állami szervek összesen 571 846,2 465 760,2 101 591,4 1139 197,8 58,3 21 Önkorm. Erdők 4 676,8 5 717,9 662,9 11 057,6 0,6 26 Egyházi erdők 31,9 19,5 1,8 53,2 0,0 27 Alapítványi erdők 4,5 59,3 3,3 67,1 0,0 28 Egyesületi erdők 0,6 38,7 1,3 40,6 0,0 29 Egyéb erdők 404,6 689,8 37,3 1 131,7 0,1 2 Közösségi összesen 5 118,4 6 525,2 706,6 12 350,2 0,7 1+2 Köztulajdon összesen 576 964,6 24 224,8 102 298,0 1151 548,0 59,0 31 EB társulás 94 837,5 24 224,8 3 431,6 122 493,9 6,3 32 Erdőszövetkezet 10 982,6 1 221,4 295,1 12 499,1 0,6 37 Szövetkezet 21 306,8 7 837,3 1 356,1 30 500,2 1,6 39 Egyéb gazd. társ. 67 175,3 13 282,2 2 557,8 83 015,3 4,2 3 Társult összesen 67 175,3 46 565,7 7 640,6 248 508,5 12,7 41 Természetes személyek 205 380,1 36 772,2 5 695,2 247 847,5 12,7 4 Magán gazd össz: 399 682,3 83 337,9 13 335,8 496 356,0 25,4 3+4 Gazdálkodók össz. 976 646,9 555 623,3 115 633,8 1 647 904,0 84,4 9 Gazdálkodó nélküli 198 378,4 89 970,6 17 155,0 305 504,0 15,6 összesen 1-9 MINDÖSSZESEN 1 175 025,3 645 593,9 132 788,8 1 953 408,0 100,0 % 60,2 33,0 6,8 100,0 Forrás: FVM Erdészeti hivatal, 2003. ha 2.1.2. Az erdőterület és az élőfakészlet fafajcsoportok szerinti megoszlásának változása Az ország erdeinek élőfakészlete 333 millió m 3, anyagi értéke meghaladja az ezer milliárd Ftot. Az elmúlt fél évszázadban 1945. évi 150 millió m3-ről a több mint duplájára emelkedett. Az élőfakészlet növekedésének legfőbb oka, a nagyarányú erdőtelepítési program végrehajtása, illetve kiemelt erdészetpolitikai irányelvként alkalmazott erdőszerkezet átalakítás, amely főként a sarjeredetű keménylombos állományok visszaszorítását célozta. Az 1990-2002-as időszakban is növekedett az élőfakészlet, amelynek alakulásában az időszakban elvégzett erdőtelepítéseken túlmenően az átalakulás során elmaradó fakitermelések is jelentősen közrejátszottak. Az élőfakészlet 85%-át a lombos fafajok alkotják, amelyben a tölgy fafajcsoport 26%-os aránya kiemelkedő, míg a további sorrend: fenyők: 15%, cser: 58

13%, bükk és akác 12-12%, nyárak 6%. Főleg az erdőtelepítések nagy arányára vezethető vissza, hogy magas a 0-20 (32%) és a 20-40 éves korosztályok aránya (29%). Az élőfakészlet ebben a vizsgált időszakban is növekedett amely a magánerdők csekélyebb mértékű használatával illetve az állami erdőkben a fakitermelési lehetőség csökkenő mértékű kihasználásával kapcsolatos. Ez utóbbi számos okra vezethető vissza, de ezek közül meghatározó a természetvédelmi korlátozások akkumuláló hatása. Az élőfakészlet növekedés nem ítélhető meg egyértelműen pozitívan, hiszen a lehetséges de ki nem termelt faanyag lábon jelentősebb értékvesztés nélkül csak korlátozott ideig tartható fenn, negatív vágásérettségi mutatójú, vagy az ökonómiai vágáskortól való eltérés (a vágáskorok jelentős kitolása) a megtermelt faanyagról való lemondást jelenti, ami nemzetgazdasági szinten veszteségként jelentkezik. Az erdőterületek növekedésének hatása az élőfakészletre pozitív. Fatermőképesség A magántulajdonú erdők magasabb fatermőképessége a gyorsan növő lágy lomb és az akác fafajok területi részarányából ered. Az erdők 41,8%-a jó, 54,6%-a közepes és 3,6%-a sorolható a gyenge fatermőképességi csoportba. 3. Táblázat A termőhely fatermőképessége tulajdonformák szerint Megnevezés Fatermőképességi csoportok JÓ Közepes Gyenge Összes Fatermőképesség ezer ha ezer m 3 m 3 /ha Állami erdő 480,3 517,5 40,2 1038,0 9653 9,3 Közösségi erdő 6,0 9,8 0,8 16,6 155 9,3 Összes köztulajdonú 486,3 527,3 41,0 1054,6 9808 9,3 Magántulajdonú erdő 161,2 259,9 12,2 433,3 4246 9,8 Rendezetlen tulajdonú 96,3 183,8 10,6 290,7 2704 9,3 Országos összesen erdő 743,8 971,0 63,8 1778,6 16758 9,4 % 41,8% 54,6% 3,6% 100% 2.1.3. Erdőfelújítás, fahasználati tevékenység változása Erdőfelújítás Az elmúlt évben országosan 21.166 ha erdőfelújítási kötelezettség keletkezett, ami magasabb az elmúlt tíz év átlagánál (18.152 ha), de közel azonos az előző év hasonló adatával. Az összes kötelezettség növekvő tendenciájú, A fával borított területhez (1.820.619 ha) képest a kötelezettség (117.432 ha) nem változott: 6,4%, amely mutató kielégíti a tartamos erdőgazdálkodás követelményeit. Az üres területek változásai az elmúlt három évben: 2000: 12.921. ha, 2001: 11.937 ha, 2002: 11.097 ha, azaz csökkenő tendenciájú és a HM szektor kivételével mindenütt hasonló irányú. Az üres területek és a belépő kötelezettség arányában szembetűnő eltérések mutatkoznak: Az ÁPV Rt. részvénytársaságok esetében ez a mutató 19%, a magánszektornál viszont 92%! A magánszektorban közel egy évi vágásterületnek megfelelő területen nem indult el a felújítás, amelynek okait a következő főbb tényezőkre vezethetjük vissza: 59

- A felújítást megelőzően az erdőgazdasági Rt-k 30%-ban felújítóvágásos, és 70%-ban tarvágásos módszert alkalmaznak, míg a magánszektor döntően (94%) tarvágást alkalmaz. (Ez utóbbi visszavezethető a magán-erdőállomány szerkezeti tulajdonságaira (Gyorsan növő lágy és kemény lomb magas aránya). - Az erdőgazdasági erdőkben rendszerint egy éven belül elvégzik az első kivitelt, míg a magánszektor kivárja az erdőtörvényben biztosított határidőt (később és magasabb szinten áll be az egyensúly). - Magánerdők esetében igen magas a harmadik évben is üres terület aránya. Mennyisége évek óta meghaladja a 6.000 ha-t, ami a szektorhoz tatozó üres terület 55-60%-a. Időben ennek keletkezése a rendszerváltást követő időszakra vezethető vissza, az elhúzódó kárpótlásokra és az osztatlan közös tulajdon magas aránya miatti gazdálkodó nélküli területek kiugró mértékére. Megoldást jelenthet új erdőgazdálkodó kijelölése, illetve a területek gazdálkodásra alkalmatlansága esetén azok művelési ágból való kivezetése. Az erdőfelújítás és erdőfelújítást pótló telepítés első kivitelének éves teljesítése 22.268 ha volt 2002-ben, az aktuális kötelezettség 105%-a, amely 3.756 ha-ral meghaladja az elmúlt 10 év átlagát és 341 ha-ral magasabb az előző évinél is. Nőtt a természetes mag aránya 15-ről 16%-ra, ami az erdészeti Rt-k esetében 27%-t tesz ki az állami szektorra vonatkoztatva. A befejezett erdőfelújítás éves teljesítménye 2002-ben 20.032 ha, ami elmarad az elmúlt 10 év 20.662 ha-os átlagától. A befejezett erdősítés 11%-a természetes mag, 38%-a sarj, a mesterséges erdőfelújítás aránya 51%. A sikeresség is kis mértékben (1%-al) növekedett az elmúlt évhez viszonyítva. Az erdőfelújítások egyensúlyi helyzetére jellemző, hogy az első kivitelek mennyisége meghaladja a belépő kötelezettségeket, a korábbi lemaradásokat még nem sikerült felszámolni, de az egyensúlyi állapot fokozatosan javul. Az erdőgazdasági Rt.-k esetében ez már 1995-től stabilnak mondható, míg a magán-erdőgazdálkodók esetében az egyensúly nem áll fenn: a belépő kötelezettség 2002-ben 8.972 ha volt, a befejezett erdősítés 8.972 ha-jával szemben. Fahasználat Hazánkban a fakitermelési tevékenység is részletesen szabályozott, a tíz évre szóló erdőtervekben meghatározott előírások szerint történik. Ezen előírások teljesülése a következő volt az elmúlt időszakban: Megnevezés Fakitermeléssel érintett összes terület Kitermelt bruttó fatérfogat Ezer ha Erdőterv %-ában Ezer m 3 Erdőterv %-ában 1981-90. évek átlaga 105 95 8.016 99 1991-95 évek átlaga 85 n.a. 6.267 76 1996. évi tény 85 77 6.604 80 1997. évi tény 88 78 6.713 80 1998. évi tény 90 78 6.579 77 1999. évi tény 94 80 6.901 79 2000. évi tény 94 80 7.287 79 2001. évi tény 92 70 7.011 75 2002. évi tény 93 76 7.015 74 Forrás. FVH Erdészeti Hivatal 2003 60

Látható, hogy az erdőgazdálkodók az üzemterv lehetőségeit nem használták ki, az élőfakészlet és annak kitermelhető részében a tartalékok tovább növekedtek. A gazdálkodói csoportokban a fakitermelési teljesítés eltérő, 2002-ben az Eg. Rt-k esetében 87%, HM Rt-nél 99%, A többi állami szektor 67%-os, a közösségi szektor 50%, A magánszektor 58%-ot teljesített Igen lényeges különbség mutatkozik az erdőgazdasági Rt.-k és az egyéb gazdálkodók között. A magánszektor a tulajdoni helyzet rendezetlensége és esetenként az erdészeti szakember hiánya miatt nincs abban a helyzetben, hogy éljen a kitermelhető készlet nyújtotta lehetőségekkel. Ennek következménye a faanyag felhalmozódása, amely automatikusan nem jelenti annak egy későbbi időpontban való ésszerű hasznosítását. Mindenesetre a megnövekedett lehetőség a jövőben a magánszektor erőteljesebb fakitermelési tevékenységét prognosztizálja. Jelenleg azonban a fennálló akadályozó tényezők nem teszik lehetővé a felhalmozódott alapanyag hasznosítását. A tisztítások az állománynevelés szakszerű végrehajtása érdekében elengedhetetlenek. Célja a kedvező állományszerkezet rendeltetésszerű kialakítása, az elegyarány szabályozása, amelynek elvégzéséért a gazdálkodó a jelenlegi rendszerben állami támogatásban részesül. Az állami erdőgazdasági Rt-k teljesítése ezen a területen mind mennyiségében, mind minőségében jónak mondható, 2000-ben területben 100%, fatérfogatban 80%-os volt a teljesítés, ellentétben a magánszektor 45%-os területi és 57%-os mennyiségi teljesítésével szemben. Ez utóbbi komoly problémája a magyar erdőgazdálkodásnak, hiszen az erdőszerkezet jövőbeni kialakításában fontos szerepe van a megfelelő időpontban és minőségben elvégzett tisztításoknak. A növekvő előírások és az elmúlt évek elmaradásai miatt a tényleges teljesítményeket növelni szükséges. Komoly problémát jelent a fenyő tisztítási anyag kihordásának és megsemmisítésének elmaradása elsősorban állomány-egészségügyi szempontok miatt. A törzskiválasztó gyérítés esetében a teljesítés az elmúlt időszakban a tisztításokhoz volt hasonló (Eg Rt-k 88, és 80%, míg a magánszektor 75 és 72%), országosan 75% területbeni és 72% fatérfogatbani teljesítés történt. A növedékfokozó gyérítések esetében bár az erdőtervi lehetőség az előző évihez képest 64 ezer m 3 -rel csökkent a teljesítés növekedett. A magánszektor ezen a területen is jelentősen elmarad a lehetőségeitől (2002: 50 és 48%). Az ÁPV Rt. részvénytársaságok 100%- és fatérfogatban 94%-ban teljesítettek. Az Országos érték: 85 és 82%. Kirívó szakszerűtlenség csak néhány esetben fordult elő, nem jellemző a túlhasználat, a visszamaradó állomány törzs sérülései esetenként tapasztalhatók. Az erdei haszonvételek közül a legjelentősebb a véghasználati fakitermelés, amelynek magyarországi gyakorlata tarvágásra és felújítóvágásra oszlik. Az előbbi esetében a kitermelést követően az erdőfelújítás mesterséges erdősítéssel, vagy sarjadztatással történik, míg felújító vágások esetében az új állomány az idős fák magjáról történik. A fakitermelési módok alkalmazásának lehetősége számos tényező függvénye, a fafaj, termőhelyi tényezők, magtermés, egyéb speciális körülmények befolyásolhatják. Az utóbbi időszakban a tarvágás a társadalom és ezen belül a környezetvédők részéről erős kritikával illetett, annak a növényzetre és a termőhelyre gyakorolt lehetséges káros hatásai miatt. A tarvágások visszaszorítását elsősorban az erdészek szorgalmazták, jelenleg is az egyik legfontosabb erdészetpolitikai cél a felújítóvágások arányának növelése, de tudomásul kell venni a jelenlegi állományszerkezet és főleg hazánk termőhelyi adottságai miatti korlátokat. 61

4. Táblázat 2002-ben a véghasználati fakitermelés a táblázat szerint alakult: Véghasználati fakitermelés ezer m 3 -ben Gazdálkodó Erdőtervi lehetőség Teljesítés Arány % ezer ha ezer m 3 ezer ha ezer m 3 ha m 3 ÁPV RT. Eg. 11 3387 10 2847 91 84 HM Rt.-k 1 231 1 217 100 94 Többi állami szektor 1 240 1 155 100 65 Közösségi szektor - 31-13 - 42 Magánszektor 15 3060 9 1757 60 57 Összesen: 28 6949 21 4989 75 72 Forrás. FVH Erdészeti Hivatal 2003 A véghasználatban nem voltak az elmúlt időszakban markáns változások. A felújító vágások végrehajtása során kitermelt faanyag fatérfogata az összes véghasználati fatérfogat 26%-a, redukált területe pedig 17%-a volt, lényeges változások ezen a téren sem következtek be. A felújítóvágások növelésének erdőtervi lehetőségei fennállnak, korlátai azonban a magas vadlétszám és a kedvező magtermés hiánya következtében jelenleg nem teszik lehetővé részarányának a markáns növelését. Fafajcsoportonként vizsgálva a fakitermelést megállapítható, hogy jelentős tartalékok akácból halmozódtak fel, tölgy esetében viszont ez az egészségügyi okok miatt csak látszólagos. Kiemeljük azonban, hogy a magyar erdőgazdálkodásban túlhasználat egyik fahasználati mód esetében sem történt, nem érintett egyetlen fafajcsoportot sem, a tartamos gazdálkodás alapvető feltételei teljesültek, az e téren tapasztaltható erős kritikák a társadalom laikus, a tényeket nem ismerő csoportjai részéről nem állják meg a helyüket és szakszerű érveléssel visszautasíthatók. Különösen érvényes ez a megállapítás az állami erdőket kezelő ÁPV Rt. részvénytársaságokra. Erdőtelepítés Az FVM 2001- és 2010 között új erdőtelepítési programot indított, amely 2001- és 2002 évekre 15 ezer ha új erdő létesítését irányozta elő évi 6.000 millió Ft biztosítása mellett. Ebből az összegből kellett fedezni a korábbi évek folyamatban levő erdőtelepítéseinek ápolási, pótlási költségeit, a befejezésre kerülő erdők értéknövekedését, az erdők közjóléti funkcióit növelő műszaki létesítmények fejlesztési költségeit, illetve az erdőszerkezet átalakítás költségeit is. Az erdőtelepítési igény az elmúlt időszakban fokozatosan növekedett, 2001-ben és 2002-ben meghaladta a 16 ezer ha-t. Az erdőtelepítési tevékenység 2001-ben az előző évihez képest több mint 5000 ha-ral növekedett, majd a terv 2002-ben is teljesült (15 176 ha). Az utóbbi két év magasabb erdőtelepítési teljesítménye a költségvetési források bővülésével magyarázható, jelezve, hogy az erdőtelepítési programok üteménél a tényleges források biztosítása a legmeghatározóbb tényező. 2002-ben az erdőgazdálkodói szektorcsoportok szerinti teljesítés az alábbi volt: állami erdőgazdálkodók 766 ha, közösségi gazdálkodók 401 ha, társult magán-erdőgazdálkodók 4 988 ha, míg az egyéni erdőgazdálkodók: 9 021 ha. Az állami szektorban kivitelezett erdőtelepítés az összesnek csupán 5%-a (Forrás: FVM Erdészeti Hivatal 2003). 62

A több mint 90%-ban magán tulajdonú területen megvalósult erdőtelepítések uralkodó fafajai az akác és a nyár, de tendenciájában növekszik a tölgy részaránya, ami kedvező jelenségnek mondható. Az akác részaránya 4%-kal csökkent a 2000 évihez viszonyítva. 2002-ben az első kivitel célállományok szerinti megoszlása: tölgy 20%, Cser és egyéb keménylomb 6%, akác 33%, nemes nyár 31%, hazai nyár és egyéb lágy lomb 9%, fenyő 1%. 63

2.2. A magán-erdőgazdálkodás erdőtulajdonosi szerkezete A magán-erdőgazdálkodás egyik kiemelt mutatója a tulajdonosi birtokméret: az Erdészeti Hivatal információ szerint mintegy negyedmillió erdőtulajdonos van Magyarországon. Az erdőtulajdonosok nagyon heterogén csoportot alkotnak, összefoglaló jellemzésük csak korlátozott mértékben lehetséges. A tulajdonosok fontosabb szociológiai jellemzői a kor, iskolai végzettség, lakóhely. Hasonlóképpen lényeges a birtokméret és a birtokolt erdőállomány jellege. Vizsgálható továbbá, hogy a lakóhely milyen mértékben determinálja a mezőgazdasághoz való viszonyt, a foglalkozást és az erdőgazdálkodásban elfoglalt szerepet. Kérdésként merülhet fel az is, hogy lehetséges-e egységesen a magán-erdőgazdálkodást vizsgálni, vagy kedvezőbb különböző tulajdonosi csoportok elkülönítése. A nagyfokú heterogenitás mindenképpen szükségessé teszi további csoportok képzését. A legfontosabb csoportképző jellemző hagyományosan a tulajdonos birtokának nagysága. Ezen túlmenően azonban jelentős különbségek tapasztalhatók a városi és falusi erdőtulajdonosok között. Ennek alapján igazolható, hogy vidéki és városi tulajdonosok igényei, szándékai az erdővel kapcsolatosan jelentősen különböznek. Mértékadó vélemények szerint erdőtulajdonosok mintegy egyharmada városi, kétharmada vidéki lakos. A kutatások adatai megerősítik a korábbi feltételezéseket, mely szerint a tulajdonosok fele 50 évesnél idősebb. Ezen belül a falusi tulajdonosok inkább a 60 éves, a városi tulajdonosok főként az 50 éves korosztályhoz tartoznak. A negyven év alatti korosztály csak nagyon korlátozott mértékben jelenik meg az erdőtulajdonosok között. Az öröklés és birtokeladás hatására az idős korosztály túlsúlya, noha még mindig jelentős, de csökkentő tendenciát mutat. A birtokszerzés mértékét jelentősen befolyásolhatja a lakóhelyen töltött évek száma. A tendencia mögött jelentős részben az életkor és a földhöz jutás összefüggése húzódik meg: az idősebbek jóval nagyobb arányban jutottak földhöz és erdőhöz, mint a fiatalabb korosztályok. Az erdőhöz jutás módját tekintve vidéki lakosok esetén a kárpótlás és a részarány-tulajdon nevesítése megközelítőleg egyező arányú. Az erdőhöz jutás módjai közül a városi erdőtulajdonosok számára meghatározó volt a kárpótlás. Az egyéb tulajdonszerzés szinte kizárólag öröklést jelöl. A lakosság erdőbirtok-szerzését alapvetően a múlthoz való kötődés, a megkapott kárpótlási jegy hasznosítása motiválja. Ezen belül a lakóhely szerinti eltérés jelentős különbségeket mutat: A vidéki lakosság számára az erdőhöz jutás elsődleges indokai: a hagyomány, a természetszeretet és a tűzifa. Ezek egyúttal az erdőkép elsődleges elemei is. A városi erdőtulajdonosok esetén a tulajdonszerzés indokai összetettebbek, mint a falusi erdőtulajdonosok esetén. A meglévő kárpótlási jegy befektetése a kézenfekvő indok, legalábbis a tulajdonosok mintegy 40 százaléka szerint. Ezen túl viszont már jóval árnyaltabb a kép, mivel az egyes, a kérdőív által felajánlott tulajdonszerzési okok megközelítőleg azonos arányban találhatók meg a válaszok között. Az előzetes várakozásoknál alacsonyabb a természetszeretet, míg magasabb a hosszú távú gazdálkodás igénye és a tűzifa, mint tulajdonszerzési indok aránya. 64

Az iskolai végzettséggel összehasonlítva megállapítható, hogy amíg az alacsonyabb végzettségűek főként a kárpótlási jegy befektetése és a családi hagyományok folytatásában látják a tulajdonszerzés okait, addig a felsőfokú végzettségűek szinte minden szempontot közel ugyanolyan arányban említettek. Tehát főként a felsőfokú végzettségűek azok, akik az erdőtulajdonlás során egyéb szempontokat is figyelembe vesznek. A tulajdonviszonyok kialakulatlansága, a tulajdonszerzés buktatói és egyes esetekben az erdő és a lakóhely közötti nagy távolság következtében feltételezhető, hogy az erdőhöz való kötődés meglehetősen alacsony. A kutatási adatok ennek ellenére azt igazolják, hogy az erdőhöz való kötődés meglehetősen magas nem csak az erdőtulajdonosok, de lakosság körében is, tulajdonviszonyoktól függetlenül. A kötődés egyaránt erős általában a lakóhely, illetve az erdők iránt is. Egyértelműen bizonyítható, hogy nagyobb erdővel rendelkező tulajdonosok egyéb jövedelme is magasabb. A különbség nyilvánvalóan nem az erdőből származó jövedelem különbségén alapul, hanem valószínűsíthető, hogy a magasabb jövedelműek érdekérvényesítő képessége (pl. a kárpótlás során), vállalkozói hajlama, tájékozottsága szintén magasabb. Tekintettel arra, hogy az erdőtulajdonosok többsége vidéki lakos, akik meglehetősen kedvezőtlen jövedelmi körülmények között élnek, így feltételezhető, hogy a tulajdonosok elsősorban gazdasági szempontból értékeik erdeiket. A tulajdonosok értékelése során azonban a nem gazdasági hasznok minden esetben megelőzik a gazdasági hasznokat. Ez az eredmény azt igazolja, hogy a magán-erdőtulajdonosok ökonómiai racionalitása - gazdasági hasznosítás iránti törekvése - meglehetősen csekély. A gazdasági funkciókon belül elsődleges az erdő vagyonképző szerepe. A jövedelemszerzés, illetve faanyag biztosítása lényegesen alacsonyabb jelentőséggel bír a tulajdonosok számára. Nem vitatható, hogy bizonyos mértékű információra az erdőtulajdonosoknak szükségük van az erdejükkel, az erdőgazdálkodással és az erdőgazdálkodás jogi, intézményi, hatósági kereteivel kapcsolatosan, hogy képesek legyenek az erdőtulajdonlással kapcsolatos feladatok ellátására. A tulajdonváltás rövid időléptéke, a tulajdonosok nagy száma, a birtokok elaprózódottsága következtében feltételezhető, hogy a tulajdonosok rendkívül különböző, de általában véve alacsony információs szinttel rendelkeznek. Az ismeretek szintjének értékelését nehezíti az a tény, hogy a kapcsolódó kutatásokban egyszerre jelennek meg gazdálkodók és tulajdonosok, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek és általános iskolai végzettséggel rendelkező nyugdíjasok. Az értékelés során az alapvető gondot az okozza, hogy a szükséges információk szintje egyénenként változó, valamint annak értékelése nagyon szubjektív. Ennek ellenére határozottan megállapítható, hogy minden harmadik tulajdonos az elemi ismeretekkel sem rendelkezik. A konkrét ismeretekkel kapcsolatban azonban a tájékozottság általában alacsony. Az Erdőfelügyelőséggel kapcsolatban a tulajdonosok túlnyomó többségének vannak ismeretei, a megkérdezetteknek csak csakély része nyilatkozik kedvezőtlenül, egytizedük a falopás megszüntetését, az erdő őrzését tekinti a felügyelőség feladatának. A fennmaradó többség a tényleges feladatok valamelyikét emeli ki: ellenőrzés, szakmai irányítás, erdőirtás megakadályozása a gyakoribb kulcsfogalmak. Az üzemtervezés tényével ellenben csak a tulajdonosok harmada van tisztában, a tulajdonosok nagy része nem tud különbséget tenni hatóság és erdőgazdaság, felügyelet és erdőrendezés között. 65