BESZÁMOLÓ Az Országos Kriminológiai Intézet 2009. évi tevékenységéről Lezárt kutatások I. Kutatási eredmények A/ Kutatási főirányokban szereplő kutatások 1. ELSŐ FŐIRÁNY: ERŐSZAKOS BŰNÖZÉS 1.1. Az agresszió a fogvatartottak körében: okok és következmények. 50 problémás fogvatartottal készült mélyinterjú tartalomelemzése Az empirikus kutatás keretében 50 mélyinterjú készült problémás, a büntetés-végrehajtási intézetekben erőszakos magatartást tanúsító elítéltekkel. A kutatás zárótanulmánya az agresszió formáit, az előfordult konfliktusokat, valamint az azokat kiváltó tényezőket tipizálja. Elemzi a fogvatartotti és a felügyeleti szubkultúrát, és kiemeli azokat a viselkedési formákat és mentalitásbeli-összetevőket, amelyek elkerülésével vagy csökkentésével mérsékelni lehetne a büntetés-végrehajtási intézetekben az agresszív megnyilvánulások számát az elítéltek körében. 1.2. Az emberölések statisztikai jellemzői az 1960-as évektől napjainkig A kutatást befejező tanulmány megállapítja, hogy az élet elleni bűnözés sajátosságai eltérnek az összbűnözés, illetve az erőszakos és garázda jellegű bűnözés változását jellemző trendektől. Úgy tűnik, hogy a joggyakorlatban érvényesülő szemléletmód jelentősen meghatározza az emberölés kísérleteként értékelt cselekmények nagyságrendjét. A rendszerváltásig a befejezett emberölések száma 200 körül mozgott, a kilencvenes években azonban már 300 körül alakult, a közelmúltban viszont minden korábbinál kevesebb cselekmény vált ismertté. Ugyanakkor a számokat tekintve kevesebb emberölést durvább, brutálisabb, aljasabb elkövetési módok jellemzik. Az elkövetői motívumok között nagyobb mértékben emelkedett az agresszivitás, az anyagi haszonszerzés és az átmeneti pénzzavar előfordulási aránya. 2. MÁSODIK FŐIRÁNY: GYERMEKEK ÉS FIATALOK A KRIMINALITÁSBAN 2009. évben ebben a kutatási főirányban nem volt befejezett kutatás. 3. HARMADIK FŐIRÁNY: TÁRSADALOMVÉDELEM ÉS BŰNÖZÉSKONTROLL - REAKCIÓK A BŰNELKÖVETÉSRE 3.1. Megelőzési stratégiák Európában: a korai beavatkozástól a represszív megelőzésig A 20. század második felében a bűnözési problémára adott válaszlehetőségek gyors differenciálódása a megelőzési szemlélet erőteljes felértékelődését eredményezte. E folyamat eredményeként napjainkra a nyugati kriminálpolitikák többségében a büntetőpolitika mellé egyenrangú súllyal zárkóztak fel a bűnmegelőzés eszközei. Míg azonban abban általános az egyetértés, hogy a bűnözéssel okozott egyéni és társadalmi költségek mérséklésében a
prevenciónak fontos szerep juthat, a megelőzés működési logikájának, illetve támogatott eszközeinek vonatkozásában nagyon is eltérő felfogások és megoldási javaslatok alakultak ki. A kutatás a három legjellegzetesebb bűnmegelőzési modellt, a brit, a francia és skandináv modell sajátosságait mutatja be. 4. NEGYEDIK FŐIRÁNY: GLOBALIZÁLT BŰNELKÖVETÉS 4.1. Média és Igazságszolgáltatás II. A bűn és a gyermekek ábrázolása a médiában A kriminális deviancia, azon belül is a 0 és 18 év közötti, bűncselekménnyel kapcsolatba kerülő kiskorúak médiamegjelenítésével foglalkozó kutatás 2008 áprilisában, öt médiumban (Népszabadság, Blikk, MTV Esti Híradó, TV2 Tények és Index) vizsgálta az erőszakkal, bűncselekménnyel, szabálysértéssel, áldozattá vagy elkövetővé válással foglalkozó híreket az alábbi keresőszavak alapján: gyermek, fiatal, áldozat, elkövető, bűncselekmény, szabálysértés, bűn, erőszak. Az elemzés során az együttes előfordulást és a kulcsszavak önálló megjelenését is vizsgáltuk. A mintába 1450 hír került, 57%-ban az írott és 43%-ban az elektronikus médiumokból. A vizsgálat eredményei alátámasztották, hogy a kriminális devianciáról szóló híradás jelentős teret kap a médiában: az írott sajtóban minden tizedik, az elektronikus médiumok hírműsoraiban azonban már minden harmadik tudósítás ilyen eseményekről számolt be. A személy elleni és a súlyos erőszakos cselekmények felülreprezentáltsága nem meglepő, közismert, hogy a bűnügyi tájékoztatást az erőszakcselekmények dominanciája jellemzi, minden médiakutatás erre az eredményre jut. Ennek megfelelően a vagyon elleni cselekmények bemutatása a valóságosnál lényegesen kisebb súlyú; ebben a körben egyedül a sikkasztás esetében volt magas a média-megjelenés valószínűsége. A hírek forrásaként leggyakrabban a hírügynökséget vagy saját munkatársukat jelölik meg, a jogszolgáltatás szervei közül hírforrásként egyedül a rendőrség jelenik meg értékelhető arányban. A hírekben a rendőrök és a terhelt a leggyakrabban megszólaló szereplő, a még érdemben mérhető megszólalók a sértett, az ügyész és a szakértő megnyilvánulásainak aránya nagyságrenddel kisebb. Az adott cselekményről jellemzően az elkövetéskor jelenik meg tájékoztatás, ezután jelentősen csökken a médiaérdeklődés az ügy iránt. Környezetét tekintve a tudósítások jelentős része jelenik meg kis színesként vagy a bulvárrovatokban és a szórakoztatóipari hírek között, illetve a televíziós híradás végén, rövid hírként. A hírek többsége a konkrét bűncselekmény/ szabálysértés/erőszak megnevezése nélkül kis részük ennek kifejezett megnevezésével, direktben a devianciáról szól, de minden ötödik hír más témáról beszámolva, kontextuálisan jeleníti meg a kriminalitást. A gyerekekkel/fiatalokkal átlagosan csak a hírek 7%-a foglalkozott ugyan, ezek közül azonban minden harmadik valamilyen kriminális devianciával hozta őket összefüggésbe. Míg a bűnelkövető gyerekek/fiatalok média-megjelenési aránya megegyezik a gyerek/fiatalkorú elkövetők statisztikákban szereplő arányaival, addig a médiában megjelenő összes kiskorú közül a kriminalitással érintettek aránya, reprezentációja kiugróan magas. A kriminalitással kapcsolatba kerülő gyerekek között egyébként az áldozatok aránya több mint kétszerese volt az elkövetőkének. Hasonlóan az általános ábrázoláshoz, a gyerekkorúakkal összefüggésbe hozott bűncselekmények esetében is az erőszakos személy elleni cselekmények jelentős felülreprezentálása a jellemző. 4.2. A prostitúcióhoz kapcsolódó (bűn)cselekmények szabályozása Európában és Európán kívül. Nemzetközi jog-összehasonlítás, főbb dilemmák és kérdések A kutatás áttekinti a prostitúcióra vonatkozó szabályozást az EU néhány országában, foglalkozik a migráns prostitúció kérdéseivel és a gyermekprostitúció problémáival, valamint a prostitúcióhoz kapcsolódó bűncselekmények szabályozási kérdéseivel. A vizsgálat a prostitúció és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények szabályozása és főbb problémái összehasonlításakor, elsősorban a prostitúció szabályozásának típusát és a
prostitúcióhoz kapcsolódó, élősdi jellegű bűncselekmények (valamint az emberkereskedelem) összefüggéseit tartotta szem előtt, és külön elemezte a reglementált (legalizált), valamint az abolicionista, prohibicionista modellek jellemzőit. Megállapítható, hogy a jogi szabályozás még az azonos modellbe tartozó országokban is eltérő, sőt egyes országokban a szövetségi államok is eltérő szabályozást alkalmaznak a prostitúció egyes megjelenési formáinak az engedélyezésére. A kutatás elemezte a magyar szabályozás hátterét és megoldásait, feltárva azok negatív hatását a prostitúció jelenségére és szereplőire, valamint társadalmi környezetére. A zárótanulmány összehasonlító elemzést tartalmaz az egyes szabályozási technikákról, illetve az alkalmazott gyakorlatról elsősorban Európára koncentrálva. 4.3. Az Internet lehetőségei a bűnelkövetés jelzésében, feljelentésében és regisztrálásában A kutatás keretében a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) által vezetett Safer Internet Magyarország c. projektben történő szakértői közreműködésre került sor. Elkészült a Káros és illegális tartalmak, valamint kezelésük módszerei. Ismertető internet-szolgáltatók számára c. tanulmány, amelyet a projekt koordinátor (MATISZ) egyfelől a káros és ártalmas internetes tartalmak bejelentésére szolgáló weboldal tartalmi fejlesztéséhez, másrészt pedig az internetszolgáltatók képzéséhez használ fel. 4.4. A Magyarországot érintő emberkereskedelem társadalmi és kriminológiai összefüggései A projekt a két szakmai osztály közös kutatásaként zajlott. A vizsgálat alapvetően viktimológiai szempontból vizsgálta az emberkereskedelem áldozatainak kriminológiai, szociológiai jellemzőit, az emberkereskedelemmel kapcsolatba hozható ügyekben indult büntetőeljárásokat, valamint az áldozatsegítésben részes szakemberek munkáját, és az ellátórendszer sajátosságait. A közreműködő munkatársak feladata a felhasználandó akták és jogirodalom tanulmányozása, a Magyarországot érintő nemzetközi emberkereskedelemmel kapcsolatos empirikus adatok gyűjtése, az interjúalanyok személyi és szervezeti körének összeállítása, valamint az áldozatok és az áldozatokat segítő szakemberek körében interjúk készítése, illetve az interjúk tartalomelemzésének elvégzése volt. A kutatás egyik fő megállapítása szerint az emberkereskedelem bűntette, hasonlóan más bűncselekményekhez, nem ítélhető meg pusztán a statisztikai adatok alapján. A hatóságok számára rejtve maradó cselekmények száma és aránya azokhoz az esetekhez képest, amelyekben büntetőeljárás indult, nehezen becsülhető. Mivel fontos, hogy a valósághoz közelítő képet kapjunk a jelenség volumenéről, a tendenciákról, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a rejtve maradt bűncselekmények okait, annak hátterét. A vizsgálat választ keresett a megindult eljárásokban felmerülő problémákra is. A nyomozások egyharmadát az egy éven túli időtartam, az őrizetbe vétel, illetve az előzetes letartóztatások magas aránya jellemzi, valamint az a tény, hogy a nyomozó hatóságoknak nehézséget okoz a feljelentéskor ismeretlen gyanúsítottak felkutatása és eljárás alá vonása. A kutatás empirikus része a Magyarországot érintő emberkereskedelem, azon belül pedig elsősorban az áldozati kör és a segítséget nyújtó szervezetek jellemzőit vizsgálta. A kutatás során szoros összefüggéseket és átfedéseket találtak a kutatók az ellátórendszer oldalán a családi erőszak, a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás, a prostitúció és a gyermekbántalmazás áldozatai között. A jelenség hátterében álló okok, az áldozatokat jellemző lélektani, pszichés problémák, valamint az elkövetői kör motivációinak hasonlósága is indokolja, hogy ne különálló intézményrendszer foglalkozzon az emberkereskedelem áldozataival. Megfontolásra érdemes azonban, hogy a jelenlegi ellátórendszeren belüli szakemberek előítélet-mentesen, megfelelő ismeretek birtokában, az áldozatok szükségleteinek ismeretében lássák el az emberkereskedelem áldozatává váló felnőtteket és gyerekeket.
A vizsgálati eredményekről a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával megjelent az Emberpiac című kiadvány. 4.5. A hazánkban áldozattá vált külföldiek jellemzői az ERÜBS alapján (2000 2007) Az elmúlt hónapokban nagy vihart kavart hazánkban néhány külföldi áldozatok ellen elkövetett súlyos bűnügy (pl. Ophélie esete). A média torzító hatása ezekben az esetekben is megjelent: a sarkított megállapítások azt sugallták, hogy hazánkban a külföldiek (is) nagy veszélyben vannak. A kutatás a 2000 és 2007 közötti ERÜBS statisztikákban fellelhető külföldiekre vonatkozó adatok elemezése alapján azt vizsgálta, hogy valóban kiugró-e hazánkban a külföldi áldozatok aránya. Az ismertté vált áldozatok száma 2001-ben 263.225 volt, ez a szám 2007-re 30 ezerrel (12%) csökkent. A fenti időszakban, a hazánkban áldozattá vált külföldiek aránya az összes ismertté vált sértett átlag 4%-át tette ki, s ez 2007-re 3%-ra csökkentt. Az adatok tehát azt mutatják, hogy igen alacsony az ismertté vált áldozatok között a külföldi állampolgárok aránya. 2000-ben minden 100 ezer hazánkba érkező külföldi közül 42 vált áldozattá, 2007-ben pedig csak 18. Míg a külföldi elkövetők száma kisebb-nagyobb eltéréssel viszonylag kiegyensúlyozottnak mondható, a hazánkban áldozattá vált külföldiek száma jelentősen csökkent. A külföldi áldozatok kontinens szerinti megoszlása alapján az európaiak száma is jelentős csökkenést mutat: ők egyébként az összes külföldi áldozat 90%-át teszi ki (2007-re ez 88%-ra csökkent). Míg a németek kevésbé, a románok egyre gyakrabban válnak hazánkban áldozattá. 5. ÖTÖDIK FŐIRÁNY: KOCKÁZATOK PREVENCIÓ 5.1. Bűnmegelőzési hatékonyságvizsgálatok nemzetközi irodalom és módszertan feldolgozása A kutatás a bűnmegelőzési hatékonyságvizsgálatok módszertani és elméleti alapjaival foglalkozik. Az irodalmi áttekintés egyrészt a hatékonyságvizsgálatok sajátos módszertanának (az ún. szisztematikus áttekintés és metaelemzés) bemutatását tartalmazza, másrészt összegzi a bűnmegelőzés egyes területein végzett beavatkozások hatékonyságára vonatkozó ismereteket. Az elsősorban a Campbell Collaboration égisze alatt végzett kutatásokból kiderül, hogy a bűnmegelőzés minden területén hatékonyabbak az informális kontrollra, a demokratikus részvételre és a kognitív képességekre építő eszközök, mint a tisztán represszív, formális kontrollt érvényesítő beavatkozások. Ezek az eredmények kevéssé ismertek Magyarországon, noha a magyar kriminálpolitika számára is fontosak lehetnek. Reményeink szerint ez a kutatás megalapozhatja a hatékonyságvizsgálatok kiterjedtebb alkalmazását hazánkban. 5.2. Egyes korrupciós ügyek vizsgálata a jogeset elemzés módszerével A kutatásról készült zárótanulmány megállapítása szerint a vesztegetési cselekmények oksági hátterében lényegében három tényező ismerhető fel: (1) a szervezeten belül meglévő működési zavarok, (2) a személyben rejlő magatartási hibák és (3) az ún. ügyfél hivatal viszony ellentmondásai. A kutatás gerincét három vesztegetési bűnügy elemzése alkotta. A főbb megállapítások az alábbiak: A jól működő belső ellenőrzési rendszer sem képes a visszaélések valóságos mértékét feltárni, ha a szabálytalanságokért való felelősségre vonás megáll a legalacsonyabb beosztású ügyintézőnél. A gyorsaság, az eljárásnak az ésszerű idő alatti lefolytatása része a tisztességes eljárás követelményének. Ez a követelmény összeütközésbe kerülhet a tényállás alapos és hiánytalan felderítésével. Lehetnek olyan jogesetek, amikor az utóbbiaknak kell primátust adni.
Gyakori, hogy a feljelentés ellenére az a piaci közeg, amelyben a megrendelések korrupt módon való megszerzése általánosan elfogadott, a továbbiakban sem fordul szembe a gyanúba keveredett közszereplővel. Ezért alig lehetséges olyan tanúk felkutatása, akik akárcsak közvetett módon a gyanút erősítő ismereteikről vallomást tennének. A súlyos vesztegetési ügyek felderítése igényelheti a titkos információgyűjtést a nyomozás elrendelése előtt és a titkos adatszerzést a nyomozásban. A tisztességes eljárás azt is megköveteli, hogy a tárgyaláson felvett bizonyítás kiállhassa a védelem próbáját, és eldönthető legyen, hogy az előzetes eljárás maga is törvényes volt. Ehhez pedig a titokvédelmi szabályok olyan módosítása kell, amely az ügyész rendelkezési jogát a titkos felderítés teljes terjedelmére is kiterjeszti, továbbá nem teszi lehetővé, hogy az ügyész, a nyomozási bíró és még az ítélkező bíróság elől is államtitokra hivatkozással elzárhatóak legyenek olyan adatok, amelyek a valóság megállapításához és az eljárás törvényességének vizsgálatához nélkülözhetetlenek. A megoldás az lehet, ha a jövőben a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés a Be.-ben nyerne szabályozást. Jelenleg egy ezzel ellentétes felfogást tükröző törvényjavaslat van az Országgyűlés előtt. A korrupció ellen a büntetőjog eszközeivel történő hatékonyabb fellépés érdekében szükség volna egy olyan átfogó kriminálpolitika országgyűlési határozatban történő megfogalmazására, amely világos jogalkotási, szervezeti és működési célokat jelölhetne ki, és amely egyebek mellett a vesztegetés miatt indult büntetőeljárásokat is eredményesebbé tehetné. 6. HATODIK FŐIRÁNY: GAZDASÁGI ÉS VAGYON ELLENI BŰNÖZÉS 6.1. A korrupció, a szervezett bűnözés és a gazdasági bűnözés elleni fellépés jogalkotási eszközei 1988 2008 között A kutatás célja azon jogalkotási eszközök vizsgálata, amelyek 1988-tól napjainkig születtek és céljuk a korrupció elleni fellépés volt. A kutatás kitért az időszakban meghozott stratégiai jellegű dokumentumok vizsgálatára, valamint a megtörtént intézményi változásokra, különös tekintettel a korrupcióellenes fellépés koordinálásáért felelős szervek tevékenységére, valamint legutóbbi fejleményként a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal tervezett létrehozására. A kutatás a korrupcióellenes intézkedések között a büntető jogalkotással, a más jogterületre eső jogalkotással, valamint a jogalkotást nem igénylő kérdésekkel foglalkozik. (1) A vizsgált időszak büntető jogalkotását (6 módosítás) a büntetni rendelt magatartások körének bővülése és differenciálódása, a passzív alanyok körének tágulása és a büntetési tételek növekedése jellemezte egy általános dekriminalizációs tendencia mellett. (2) A jogi környezetet érintő eszközök körében a kutatás kitér a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre, az összeférhetetlenségre, a pártok gazdálkodására, a lobbitevékenységre, a közpénzek felhasználásának nyilvánosságára, az üzleti titokra, a közérdekű adatok nyilvánosságára, a közbeszerzésre, az elektronikus információszabadságra, a közpénzekből nyújtott állami támogatások átláthatóságára, az állami vagyonra, az adózás rendjére és a társasági adóra, valamint a pénzmosás megelőzésére vonatkozó szabályokra. A kutatás érintette a tervezett jogalkotási lépéseket is (Whistleblower protection, pártok gazdálkodásának szabályozása, tisztességes eljárás védelme stb.). (3) A harmadik pillérbe tartozó eszközök hatékonyabbnak tekinthetők a korrupció elleni küzdelemben, mint a jogalkotási lépések, ezekre azonban az elmúlt években mérsékelt figyelem esett. 6.2. Az önkormányzatok szerepe a környezetvédelemben A kutatás bemutatja a hazai települések környezeti helyzetét, a helyi önkormányzatok szerepét a környezetvédelmi igazgatásban, valamint a jegyző feladatait és részvételét a környezetvédelmi szabálysértési eljárásban.
A kutatásról készült zárótanulmány ismerteti a 2007/2008-ban lefolytatott kutatás eredményeit és a tipikus eseteket. A környezetvédelmi szabálysértések általában kábel műanyag burkolatának leégetésével és építési törmelék illegális elhelyezésével valósulnak meg. Jellemző, hogy az állampolgárok egy része nincs tisztában a veszélyes hulladékok különleges kezelésével és tárolásával. Megállapítható, hogy az állampolgárok nem ismerik a környezetvédelmi jogszabályokat, de nem is áll rendelkezésükre közérthető tájékoztató anyag. Mindez jelentősen nehezíti a környezettudatos gondolkodás kialakulását. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok az állampolgárokhoz eső legközelebbi szintet képviselik, így alkalmasak arra, hogy fogékonnyá tegyék őket a környezet védelmének elősegítésében. 7. HETEDIK FŐIRÁNY: ÁLLAMSZERKEZET, KÖZHATALOM REGIONÁLIS KÉRDÉSEK 7.1. Az ügyészség szervezete és funkciói III. A magyar modell A kutatási zárótanulmány első része a hazai ügyészi szervezetet, a második része pedig az ügyész eljárási szerepét elemzi. A tanulmány a magyar ügyészség alkotmányjogi kérdéseit tárgyalja, majd a jövő büntetőeljárási modelljének felállítására vállalkozik. Az ügyészi funkciók vizsgálatával kapcsolatban a kutató két kerekasztal-beszélgetést szervezett és 10 interjút készített. A kutatás eredményei szerint a 2006. évi LI. törvénnyel módosított 1998. évi XIX. tv. 75. (1) bek. második mondatának két fordulatát háromféleképpen értelmezik a jogalkalmazók. Az ügyészi szerep vizsgálatánál a tanulmány kitér arra, hogy milyen mértékben és módon változott az ügyész szerepe, tevékenységi köre az új szabályozások következtében. A kutatás e részében a hangsúly a vádelv s ehhez kapcsolódóan a törvényes vád vizsgálatára helyeződött. 2006-tól számos jogszabály-értelmezési nehézség merült fel a jogalkalmazás hétköznapjaiban, ezért a kutatás összeszedte a különböző értelmezési kérdéseket, illetve szempontokat, és azokat alaposan elemezve kiderítette a jogalkotó eredeti szándékát. Az erre épülő tanulmány pedig segítheti majd a jogalkalmazót, főleg az ügyészt a vitatott kérdések rendezésében. 8. FŐIRÁNYON KÍVÜLI KUTATÁSOK: 8.1. ISRD-2 összehasonlító kutatás további eredményei (Csehország, Portugália és Magyarország) A fiatalkori látens devianciák vizsgálata Magyarországon, Észtországban, Csehországban és Portugáliában a társadalmi kötődés különböző megjelenési formái (család, kortársak, lakókörnyezet, iskola) szemszögéből megtörtént. (Az elemzésből kimaradt Bosznia-Hercegovina, a korcsoportos eltérések miatt.) A látens devianciák közül az erőszakos megnyilvánulásokat vizsgáltuk, amelyek felfedezése és az értük kapott büntetés (szankció) nem gyakoribb, mint a kisebb súlyú devianciák esetében. Lényeges eltéréseket találtunk a közép-európai országok és Portugália között, nemcsak a környezeti kötődés, hanem az erőszak társadalmi elfogadottsága és annak kezelése tekintetében is. 8.2. A longitudinális kohorsz-vizsgálatok nemzetközi és hazai előzményei és kapcsolódásai A világ számos országában folynak longitudinális kutatások, ezek eredményeinek hasznosítása a közpolitikai döntéshozatalban igazoltan előnyös és sikeres. A kutatás keretében elvégeztük a fiatalkori bűnelkövetővé válás longitudinális vizsgálatával kapcsolatos külföldi kutatások feldolgozását és a nemzetközi szakirodalom áttekintését. A szakirodalom feldolgozása alapján egyértelmű, hogy a vizsgált országok a fiatalkori bűnelkövetővé válás dinamikus tényezőinek ismeretére építve alakíthatják ki célzott szakpolitikai intézkedéseiket és programjaikat. A
kutatási eredményekről elkészült az összefoglaló tanulmány, és Longitudinális kriminológiai vizsgálatok és alkalmazásuk lehetőségei Magyarországon címmel jelent meg. 8.3. Az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekményekkel kapcsolatos biobank-kutatás A kutatás a klasszikus, azaz diagnosztikai és populációs genetikai bankokat hasonlította össze a bűnügyi biobankokkal. Az eltérő jogalkotói cél eltérő jogági besorolást, eltérő szabályozást indokol. Az előbbi terület az egészségügyi jog területéhez, illetve a magánélet védelmének alkotmányos problémáihoz kapcsolódik, míg a büntetőjog területén az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekmények valósíthatók meg a tájékoztatáson alapuló beleegyezés nélküli mintagyűjtés és az azokkal való kísérletezés esetén. A kutatás során feltérképezésre került a biobankokra vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályozási környezet. A bűnügyi genetikai adatbankok vonatkozásában a kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a szabályozás kiindulási alapja a terrorizmus és egyéb súlyos bűncselekmények elleni küzdelem, majd ez az eredeti cél módosult úgy, hogy egyre több bűncselekmény csoportot, illetve egyre több terheltet (az elítéltek mellett gyanúsítottakat) fedjen le a bűnügyi biobankokra vonatkozó szabályozás, és a minták és/vagy a genetikai profilok egyre hosszabb ideig legyenek tárolhatók. A zárótanulmány a biobankok szerepét, előnyeit és veszélyeit járja körbe a bűnügyi tudományok nézőpontjából. A jelenkori liberális társadalmakban a terrorizmussal és a bűnözés terjedésével kapcsolatos egyre mélyülő félelemnek, valamint a preventív állam, vagyis az állampolgáraira, mint gyanúsítottra tekintő állam kialakulásának a bemutatását követően, a DNS gyűjtést, tárolást és elemzést, mint a terrorista támadások valós és vélt veszélyeivel szembeni harc megkülönböztetett eszközét tárgyalja. A zárótanulmány az elméleti szinten életképes modellek bemutatását követően, különös figyelemmel egy talán nem is annyira utópisztikus, a népesség egészét átfogó bűnügyi adatbázisra, az igazságügy szolgálatába állított genetika és az ehhez kapcsolódó európai uniós jogszabályok elemzését tartalmazza. A tanulmány különös figyelmet szentel a 2004-ben a hágai programmal bevezetésre kerülő hozzáférhetőség elvének, valamint a tagállamok közötti, bűnüldözési céllal történő DNS profilok cseréjének. 8.4. A sértett aktív legitimációja A kutatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a bűncselekményt szenvedett személy hogyan érvényesítheti jogait a büntetőeljárásban. A kutatás eredménye szerint megoldás lehetne egy új jogintézmény bevezetése, a sértetté válás megállapításának a szabályozása. A vizsgálat feltárta, hogy a sértett jogosultsága arra, hogy jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozóhatóságtól felvilágosítást kapjon, nem mindig a jogalkotó szándékának megfelelően alakul a jogalkalmazás gyakorlatában. Számos ország büntetőeljárása ismeri a sértett kárigényének a büntetőbíróság előtt történő érvényesítését. Hazánkban csakúgy, mint Németországban és Franciaországban, a törvény régóta lehetővé teszi, hogy a büntetőeljárásban a sértett mint magánfél felléphessen. A tanulmány szerint a jogintézmény a hétköznapok valóságában mégsem váltja be a hozzáfűzött reményt, hiszen a bíróság a sértett igényét legtöbbször egyéb törvényes útra utasítja, bár a Be. 2009. évi új módosítása ezt határok közé szorítja. A zárótanulmány megállapítása szerint a bűncselekményt szenvedett személy aktív legitimációja a törvényben biztosított számos jogosultság ellenére, a hétköznapok büntetőeljárásaiban nem igazán érvényesül, és a sértett leginkább elsüllyed a tanú személyében. E súlyos probléma orvoslására a resztoratív igazságszolgáltatás megoldás lehet. A zárótanulmány ezért javaslatot tesz egy olyan büntetőeljárási modell végiggondolására, ahol a sértett jogai a valóságban is aktívabbá vál(hat)nak.
Folyamatban maradt kutatások 1. A közfeladatot ellátó személyek elleni erőszak vizsgálata A kutatás idei szakaszában megtörtént a jogszabályi háttér és a rendelkezésre álló szakirodalmi- és médiaforrások vizsgálata. Elkészültek az aktafeldolgozáshoz szükséges kérdőívek és a kódutasítás, valamint beérkeztek a bűnügyi iratok, és feldolgozásuk is megkezdődött. A kutató más irányú kutatási leterheltsége miatt azonban a kutatás befejezése a következő évre csúszott át. Az előzetes vizsgálatok alapján célszerűnek tűnik a teljes minta feldolgozása (2008-ban 395 bűncselekmény vált ismertté), továbbá az elkövetők és sértettek részletes elemzése. A teljes országos mintát feldolgozó zárójelentés elkészítésének határideje: 2010. április 30. 2. Mediation and restorative practices in prison settings I. [A mediáció lehetőségei a büntetés-végrehajtás során] A 2008 novemberében az EU Criminal Justice programjának keretében elnyert európai uniós társfinanszírozású nemzetközi projekt témája a büntetés-végrehajtásban alkalmazható mediáció, és más resztoratív igazságszolgáltatási eszközök vizsgálata. A kutatás első évében a jelentős adminisztratív feladat mellett az empirikus kutatás előkészítése zajlott. Megtörtént a hazai és nemzetközi szakirodalom tanulmányozása, és elkészült a kérdőív-tervezet összeállítása. 2009 novemberében az OKRI két kutatója és három ügyész kolléga részvételével lezajlott a tanulmányút az Egyesült Királyságba. Az empirikus kutatás lefolytatásához, valamint a statisztikai háttér megismeréséhez a BVOP Parancsnokától engedélyt kértünk és kaptunk. Ennek alapján a tököli és a balassagyarmati bv. intézetekkel felvettük a kapcsolatot. A kérdőívet és a mélyinterjú vázlatot a londoni tanulmányúton egyeztettük és megvitattuk a brit, a belga és a német partnerekkel az összehasonlíthatóság érdekében. Ezt követően került sor a kérdőív véglegesítésére. 2009. december 15-ére rövid értékelés készült a kutatás eddigi eredményeiről. A kutatás empirikus szakasza a pénzügyi átütemezés miatt januárban kezdődik, így a próbakérdezés még nem zajlott le. 3. A katasztrófavédelemnek a környezetvédelem területén kifejtett általános és speciális tevékenysége A kutatás ez évi szakaszában a katasztrófavédelem szervezetének áttekintésére, a vonatkozó jogszabályok feldolgozására, másrészt pedig gyakorlati környezetvédelmi munkájuk bemutatására került sor. A kutatás áttekintette a katasztrófavédelem szervezetét, jogi szabályozását, a rendelkezésünkre bocsátott mentési-tűzoltási statisztikát, illetve a főbb vonulási eseményekről készített kronológiát a 2004-2008. évekre vonatkozóan. Jelenleg a környezetvédelmi szempontból kiemelkedő események iratanyagának beszerzése folyik a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság segítségével. A kutatás a terveknek megfelelően 2010 novemberében fejeződik be. 4. Adatvédelmi és titokvédelmi előírások és azok büntetőjogi gyakorlatának áttekintése a magyar jogrendszerben Napjainkban szaporodnak a személyes adatokat tartalmazó nyilvántartások. A növekedés legnagyobb hányadát az egyre növekvő kereskedelmi célú (például a közvetlen üzletszerzést vagy éppen a politikai marketinget szolgáló) regiszterek teszik ki. A rohamosan terebélyesedő telekommunikációs hálózatok jelentősen megváltoztatják az adatáramlás lehetőségeit, az adatkapcsolatok létrehozásának feltételeit s megkönnyítik az integrált adatfeldolgozó rendszerek létrehozását. A választási informatikai rendszer, az e-kormányzati portál
(ügyfélszolgálat az Interneten), a pénzintézetek on-line hálózatai, az adóigazgatásba és a társadalombiztosítási rendszerbe bevezetett új típusú személyazonosító módok, a magánszemélyek körében egyre inkább terjedő internet csak néhány kiragadott példa az elmúlt másfél-két évtized új jelenségeinek sorából. Az individualitás védelme alapvető követelmény, de tartalma kontinensenként, országonként eltérő. Német példa nyomán hazánkban az Alkotmánybíróság önrendelkezésként értelmezi a személyes adatok védelmét, amely így abszolút szerkezetű (de nem abszolút) joggá vált. Az ez évi kutatás foglalkozott a személyes adatok védelmével, a közérdekű adatok nyilvánosságával és a nyilvánosság korlátaival. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ez a téma még szabályozás alatt lévő terület és nem ismert, hogy a parlament milyen tartalommal fogja elfogadni majd a törvényt, ez okból kifolyólag is célszerű volt egy évvel elhalasztani a kutatást. B/ A Legfőbb Ügyészség által kezdeményezett kutatások Befejezett kutatások 1. A fogyasztók és a versenytársak érdekeit sértő bűncselekmények alakulásának elemzése az ERÜBS adatai alapján. E bűncselekmények üldözésének kriminalisztikai és kriminológiai tapasztalatai A kutatók a fogyasztók és versenytársak érdekeit sértő bűncselekmények alakulásának elemzése során 19 tényállást vizsgáltak. Ennek keretében az 1995 és 2008 közötti időszakban elemezték e bűncselekménykör adatainak változását is, az ENYÜBS adatai alapján. A két szakmai osztály együttműködésében megvalósult kutatás zárótanulmánya megállapítja, hogy a modern fogyasztóvédelmi jog a közjog és a magánjog határán elhelyezkedő, interdiszciplináris jogterület; egyaránt tartalmaz polgári jogi, közigazgatási jogi és büntetőjogi normákat, ezek között anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket. A kutatás eredményeit összefoglaló elemzés fontosabb megállapításai: A vizsgált bűncselekményi kört magas felderítési mutatók jellemzik, és az ismertté vált esetek 80-90%-ában megtalálják az elkövetőket is. Az elkövetők magasabb iskolai végzettséggel és magasabb társadalmi státusszal, kedvezőbb anyagi körülményekkel rendelkeznek, mint általában a bűnelkövetők. Kevés a visszaeső, így az elkövetők korábban nem is kerülhettek a nyomozóhatóság látókörébe. A viszonylag alacsony esetszám (2000) mellett az utóbbi években egyre növekvő kárérték jellemzi ezeket a bűncselekményeket. 2008-ban rendkívül megugrott az okozott kár nagysága (elérte a 22 milliárd forintot). Amennyiben ez a tendencia folytatódik, úgy a fogyasztók és a versenytársak érdekeit sértő bűncselekmények komoly jelentőségre tesznek szert a hazai bűnözésben. 2. Az iskolai erőszak megjelenési formái, kimutatható okai, a jelenség megelőzésére szolgáló javaslatok Az elmúlt évben három nagyobb kutatást készítettünk az iskolai erőszak témájában. Az elsőben egy nagy média visszhangot kiváltott ügyben az iskolai erőszakkal érintett iskolában végeztünk átfogó diagnózist a kiváltó okokat kvalitatív módszerekkel (interjúkkal és alsó illetve felső tagozatos diákokkal készült fókuszcsoportos beszélgetésekkel) kutatva. Kutatási hipotézisünk szerint az iskolai erőszak mögött olyan okok és tényezők állnak, amelyek szoros egymásra hatásban nemcsak a gyerekek vagy a tanárok agresszióját növelik, hanem az oktatási intézmény általános működését is veszélyeztetik, ezért számos területen manifesztálódhatnak. Így például a tantestület működési nehézségeiben, és a tanárok közötti rossz kommunikációban, a fenntartóval való konfliktusokban, a helyi gyermekvédelmi rendszer problémáiban, a családon belüli erőszakban, a növekvő kriminalitásban, vagy akár a magántanulóvá nyilvánítás gyakorlatában is. Ezt a hipotézist a kutatás alátámasztotta, és
három nagy rendszerbe sorolhatóan váltak felismerhetővé, kategorizálhatóvá az iskolai erőszak indikátorai, veszélyeztető faktorai: a környezet (pl.: a település demográfiai összetétele, épített és természeti környezet jellemzői, az iskola fenntartójának általános helyzete), az oktatási intézmény működése (pl.: házirend, iskolaszék működése), illetve a gyermek és családja (kortárs kapcsolatok, nevelési mód stb.). A második kutatásban az iskolai erőszak, mint multidiszciplináris jelenség került fókuszba, és a probléma megelőzésével, felismerésével, kezelésével foglalkozó szakmák közötti együttműködésre, a különböző szakmák által használt nyelv, technikák és módszerek elemzésére és értékelésére helyeztük a hangsúlyt. A négy, oktatási és gyermekvédelmi szektorban dolgozó szakemberek részvételével zajlott fókuszcsoportos megbeszélés legfontosabb eredményei a szektorközi együttműködésre és a következményekre reagáló konfliktuskezelési technikák helyett az okok feltárására koncentráló metódusokra hívták fel a figyelmet. A harmadik, nem empirikus kutatás, hanem az iskolai erőszakra vonatkozó jó gyakorlatok, nemzetközi példák, elemzések, szakirodalom értékelése, amelynek során kiemelt figyelmet fordítottunk a Columbine / mozaik programra (E. Aronson), valamint az Olweus prevenciós technikára. A kutatási zárótanulmány ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit foglalja össze. 3. A büntetőügyekben alkalmazott közvetítői eljárás gyakorlati tapasztalatai Magyarországon 2007 óta elérhető a közvetítői eljárás a hazai büntetőeljárásban. Az első év tapasztalatait az ügyészi munkában 2008 során vizsgáltuk, és tanulmányunkat megküldtük a Legfőbb Ügyészség részére. A második év gyakorlatát a korábbi megállapítások tükrében vizsgáltuk. A második év statisztikai adatai bár gyarapodó esetszámot mutatnak a mediáció intézményének alkalmazásában, a részletesebb, más számokhoz hasonlított elemzés ugyanakkor már nem ilyen kedvező. Egyes megyékben jelentősen csökkent az alkalmazási kedv, a gyakorlat továbbra sem egységes: az ügyek kiválasztása és a fiatalkorú elkövetők esetében való alkalmazás egyenetlen. 2008-ban 2977 ügyben indult közvetítői eljárás, amely a 2007. évihez képest 21%-kal több ügyet jelent, míg 2009 első félévben 1636 ügyet ítéltek mediációra alkalmasnak, ami az egy évvel korábbi adathoz képest kb. 6%-os emelkedést mutat. Az ügyek legjelentősebb részét az ügyész küldi mediációra (míg 2007-ben az ügyek közel kétharmadát, 2008 első felében már 78, 2008- ban összesen 82%-át). 2008-ban a közel 3000 ügy 96%-a (2872 ügy) befejeződött, amelyek 80%-ában (2308 ügy) megállapodás is született. A befejezett ügyek 20%-ában sikertelen volt a mediáció, nem született megállapodás. Ennek oka 2008-ban leginkább a sértetti önkéntesség hiánya, a sértettek passzív hozzáállása volt. A megyei gyakorlatok különbségeit kerekasztal-beszélgetés módszerével tártuk fel. Az ügyészek többsége megismerte és elfogadja a mediációt. Az alkalmazásbeli eltéréseket szubjektív tényezők befolyásolják, és elsősorban a helyi vezető véleménye a mérvadó. Továbbra sem javultak a korábban feltárt problémák. Így felesleges és jelentős munkaterhet ró az ügyészekre a rendőrség információhiánya, ami miatt a feleket tévesen tájékoztatják a mediáció lehetőségéről. Az ügyészi munkában továbbra is gond a kötelező meghallgatás intézménye, amelyet a Be. módosítás érintetlenül hagyott, valamint az Emlékeztetőben foglalt állásfoglalás az eljáró ügyész személyes meghallgatási kötelezettségéről. Ez a szabály értelmetlenül nehezíti az ügyészek életét, és negatív módon befolyásolja az alkalmazási kedvet. Mindemellett az idei Btk. módosítás könnyített az ügyész feladatain, ui. a megállapodás tartalma tekintetében a sértett döntése a befolyásoló. Összességében elmondható, hogy amennyiben a meghallgatás szabályai nem változnak meg, jelentős esetszám növekedés különösen a fiatalkorúakkal kapcsolatos eljárások területén a jövőben sem várható. 4. Az európai elfogatóparancs Magyarországon az európai elfogatóparancsot a 2003. évi CXXX. törvény hajtotta végre. A 2007-es kutatás lezárásának időpontjában hazai alkotmányossági aggályok nem merültek fel az
európai elfogatóparancsot végrehajtó törvény vonatkozásában. 2008 márciusában azonban a kerethatározat hatályát harmadik államokra kiterjesztő szerződés vonatkozásában, hazánkban is felmerült egy alkotmányossági kérdés. Először ezt a döntést, valamint a hazai jogirodalomban a határozat körül kialakult vitát tekinti át a 2009. évi kutatásra épülő zárótanulmány. A tanulmány második része a Tobin-ügyként elhíresült esetet ismerteti, illetve azt, hogy emiatt az ír jogalkotó módosította az elfogatóparancsról szóló kerethatározatot implementáló nemzeti jogszabályt. E konkrét ügyön keresztül a kerethatározat nemzeti jogba való átültetésével kapcsolatos eltérések indokát kutatta a vizsgálat, különös hangsúlyt fektetve a kontinentális és common law államok közötti különbségekre. Végül, az elfogatóparancs működésének kerékkötőit, illetve az elmúlt két évben különösen az Egyesült Királyság jogirodalmában felhozott aggályokat foglalja össze a kutatási zárójelentés. 5. Eredményes bizonyítási módszerek és taktikák a korrupciós bűncselekmények bizonyításánál A kutatás kriminalisztikai szempontból a vesztegetési bűnügyek két kategóriáját különítette el: (1) az intézményes-funkcionális, valamint (2) az alkalmi-szituációs elkövetési formákat. A közigazgatás és a piaci viszonyok szigorúbb és szakszerűbb állami felügyelete a vesztegetési kockázatokat képes lenne időben feltárni olyan módon, hogy büntetőjogi fellépésre ne is legyen szükség. Ha pedig a bűncselekmény gyanúja megállapítható, akkor a felügyeleti hatóságok vizsgálati jelentései az eddigiekhez képest jobban megalapozhatják a nyomozások eredményességét. Ehhez a problémához tartozik a közbeszerzési eljárások átláthatóbbá tétele és a pártfinanszírozás új alapokra helyezése. A vesztegetési ügyek bizonyíthatóságát nehezíti a titkos információgyűjtés jelenlegi szabályozása. Vesztegetés gyanúja miatt titkos felderítést csak olyan bűnüldöző hatóság folytathatna, amelyiknek van nyomozóhatósági jogköre. Ha nem bűnüldözési célú titkos információgyűjtés során nemzetbiztonsági szolgálat szerez korrupcióra utaló információkat, akkor az állam büntető igényének érvényesítése csak úgy biztosítható, hogy a szolgálat erről haladéktalanul feljelentést tesz nyomozó hatóságnál. Folyamatban maradt kutatások 1. A bűnözés ára és a büntető igazságszolgáltatás költségei A nemzetközi irodalom feltárása A kutatás tárgya a téma hazai megalapozása, a létező szakirodalom feltárása, a külföldi minták és irányok átvétele, megismerése volt. A bűncselekményekkel okozott kár a fejlett országokban a GDP 5 %-át, a fejlődő országokban az okozott kár aránya a GDP 14 %-át is eléri. A bűnözés társadalmi költsége két tényezőből tevődik össze: (1) a bűncselekményekkel okozott kár összege, és (2) a bűnözésre adott társadalmi választ közvetítő szervek tevékenységének költségei. Az elemek mérése bonyolult, és számos problémát vet fel: például azt, hogy a jogsértések bizonyos típusai nem a hagyományos értelemben vett bűnüldöző, igazságszolgáltató szervek tevékenységi körébe tartoznak. A szakirodalmi források alapján a bűnözés költségeit mérhető, számítható és hipotetikus értékekkel tudjuk meghatározni. A kutatás idei fázisa a 2010. évi projekt előkészítését szolgálta. Az előkészítés keretében a szakirodalom feldolgozására került sor, továbbá 2 napos megbeszélésre ideérkezett a témában jártas két angol kriminológus kolléga, akikkel a rendelkezésre álló hazai statisztikai és egyéb adatokat, illetve a jövő évi együttműködés lehetőségeit tekintettük át. A megbeszélések értelmében a Home Office, UK pályázatot nyújt be az EUCPN-hez az angol-magyar projekt támogatására.
2. Az elterelés új irányai és a resztoratív igazságszolgáltatás A szakirodalmi feldolgozás határidőre elkészült. A kutatás első évében megtörtént a nemzetközi szakirodalom összegyűjtése, az európai megoldások feltérképezése. Feldolgoztuk és értékeltük a német, a belga és az angol resztoratív megoldásokat a büntetés végrehajtása során. Noha a legtöbb resztoratív program Európa más országaiban is börtönökön kívül folyik, az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeinek alkalmazása a börtönök falain belül is. Ezek a programok többféle kezdeményezésből erednek. Néhányat maguk az érintettek, a bebörtönzöttek és az áldozataik kezdeményeznek, és vannak olyanok is, amelyeket a kormányzat vagy egyes közösségek indítottak el. A programok tárgyuk alapján is több csoportra oszthatók. Egyes projektek a börtönlakók empátiáját és tudatosságát igyekeznek fejleszteni, míg mások sértetti kártérítési lehetőséget kínálnak a résztvevő áldozatoknak. Léteznek olyan programok is, amelyek találkozások megszervezése keretében próbálják rendezni a bebörtönzöttek és áldozataik, családtagok és a közösség viszonyát. Olyan projektre is volt példa, amely a börtönök és a környezetükben élő lakosság közötti kapcsolatok épülését helyezték előtérbe. Az elemzésből kiderült, hogy a belga börtön-mediációs megoldások látszanak a legkimunkáltabbnak és legfejlettebbnek, szemben azzal, hogy a többi vizsgált országban ezek a projektek nem egységesek, nem centralizáltak, és nem húzódik egységes jogi szabályozás mögöttük, noha egyes elemeik értékesek, és számunkra is alkalmazhatóak. Az előzetes értékelő elemzés elkészült, ennek eredményeképpen megkerestük a belga, illetve a német kollégákat a részletes jogi szabályozás megismerése érdekében. Befejezett kutatások C/ Az osztály munkatervekben szereplő kutatások 1. Szegregált telepen élők mentalitásvizsgálata A kutatás a szegregált telepeken élő emberek életmódját, mentalitását, a környezethez való alkalmazkodási formáit, viselkedésmintáit és a sztereotípiákat vizsgálta. Ennek keretében vizsgáltuk a társadalmi norma és a szegregált telepen élők mentalitásának különbségeit, az előítéletek és a prekoncepciók működését a társadalom peremén élők körében. A kutatás keretében 14 szegregált telepen 120 interjú készült, amelyet tartalomelemzés módszerével dolgoztunk fel. A kutatás eredményeit összefoglaló zárótanulmány is elkészült. 2. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletének modelljei A büntetés-végrehajtás ellenőrzésének szükségességét számos történeti tapasztalaton kívül elméleti síkon igazolják börtönkísérletek vagy szociálpszichológiai kísérletek. A zárójelentés vázlatosan bemutatja a CPT és az SPT létrehozásának körülményeit, és az ezekkel kapcsolatos dokumentumokat. Kitér a Római Egyezmény, az Európai Börtönszabályok, az 1987-es Kínzás elleni Egyezmény vizsgálatára és a CPT, valamint az SPT jogköreit, ellenőrzési módszereit is bemutatja. Külön figyelmet szentel a svédországi SPT-látogatás alkalmával a nemzeti megelőző mechanizmus létrehozására vonatkozó követelményeknek. A nemzetközi monitoring csupán egy eszköze a büntetés-végrehajtás külső kontrolljának, ennek más hatékony eszközei is ismertek a hazai szakirodalomban, amelyek modellbesorolására már történtek kísérletek (lásd: Vókó, Kabódi, Lőrincz és Lajtár munkáit). A kutatás során vált ismertté, hogy a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletével kapcsolatosan a közelmúltban átfogó és részletes munkát készített Lajtár István. Erre tekintettel a kutatási zárójelentés arra szorítkozik, hogy az egyes európai országok megoldásainak bemutatása helyett a hazai szakirodalomban kevésbé ismert angliai megoldásokat: a Prisons and Probation Ombudsman, a HM Chief Inspector of Prisons és az Independent Monitoring Boards intézményeit vizsgálja, részletesebben kitérve azok megalakulásának, létrehozásának
körülményeire, az államszervezetben elfoglalt helyükre, függetlenségükre, működésükre, vizsgálati eljárásukra és módszereire. A kutatási zárójelentés így olyan megoldások bemutatásra vállalkozik, amelyek kevésbé ismertek a hazai szakirodalom számára vagy újszerű megoldásokat tartalmaznak. 3. Az iszlám terrorizmus vallási és politikai eszmevilága: Hassan al Banna és Sayyid Qutb eszmei fejlődése és hatása a politikai gondolkodásra A politikai iszlám eszmevilágát főként két kortársi iszlámista gondolkodó, Hassan Al-Banna és Sayyid Qutb munkássága határozta meg, eszméik és politikai tevékenységük máig a politikai iszlám fundamentumát képezi. A politikai iszlám mögött álló univerzalista filozófia rendívül hatékony, dichotóm módon egyszerű, instrumentalizálható. Támpontot nyújt a harcos iszlám katonáinak vagy az öngyilkos merénylőknek a megértésében. Al-Banna és Qutb azonos céljaik ellenére ellentétpárt is alkotnak, egyikük a politikai és társadalomszervező taktikus, a másik inkább elveiben megtörhetetlen próféta. Az Iszlám Testvériség társadalmi hálózata által képviselt eszméik áthallásai félreérthetetlenek mind a fasiszta, mint a kommunista eszmerendszerek és mozgalmak irányába. 4. A politikai iszlám harci szervezetei és stratégiái: a Hamasz és a Hezbollah A Hamaszt és a Hezbollah nevét a közvélemény mindenekelőtt izraeli civil és katonai létesítmények ellen végrehajtott akciókról, főként az öngyilkos merényletekről ismeri. Utóbbiak tömeges alkalmazása valóban megkülönbözteti őket más terrorszervezetektől. Kevésbé ismert, hogy ezek a szervezetek harci tevékenységük mellett társadalmi ellátó szervezetként és jól szervezett politikai pártként is működnek. Megjelenésükkel a közel-keleti konfliktusgóc elszigetelt politikai és katonai konfliktusok sorozatából a civilizációk összeütközésének terepévé vált: a konfliktus iszlamizálódását figyelhettük meg. Ennek ellenére mindkét szervezet fejlődésében a normál politikai szervezetté válás tendenciája mutatkozik. Ma már inkább fegyveres politikai pártok, semmint politizáló harci szervezetek. 5. Drogkereskedő karrierek A vizsgálat célja az volt, hogy a kínálati oldali visszaélés kábítószerrel bűncselekményét elkövetett, s emiatt végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt személyek életútját, bűnözői karrierjét elemezve (oral history), összehasonlítsuk és feltárjuk azokat a jellemzőket, amelyek egyrészt közös sajátosságként megjelennek minden vizsgált életútban, másrészt pedig vizsgáljuk a hazai kábítószer-kereskedelem szervezetszociológiai vonatkozásait. A drogkarrierek értelmezéséhez vizsgálnunk kellett azt a társadalmi, gazdasági és jogi környezetet, amelyben ezek az életutak megjelentek, és amelyek a delikvenseinket a bűnelkövető, non-konform viselkedés irányába befolyásolták. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy az illegális drogpiacokat relatíve kevés szervezett csoport népesíti be. Az illegális drogpiac sokkal inkább fragmentált és kompetitív, semmint monopolisztikus; hiányzik a filmekből jól ismert maffia-szerű, szervezett bűnözői csoport, amely uralja és irányítja az illegális drogpiacot. Az illegális drogpiac struktúrája felosztja magát kis gazdasági vállalkozók között; figyelmet érdemel, hogy a legális üzlettel összehasonlítva a kriminális üzlet könnyebb kezdetnek tűnik, hiszen kevesebb beruházást igényel és rövidebb idő alatt nagyobb profitot eredményez. Réteg-kulturális szempontból a társadalmi struktúra mindkét pólusa képviselteti magát: ez a hazai drogkereskedelemben az eltérő munkatevékenységek végzését jelenti. 6. Szakértői rendszerek a büntető igazságszolgáltatásban 2009 augusztusától új törvény szabályozza a bűnügyi nyilvántartásokat, immár új néven, új szerkezettel és tartalommal. A 2009. évi XLVII. törvény a korábbi 1999. évi LXXXV. törvény
(Bnyt.) egyes rendelkezéseit megsemmisítő 144/2008. (XI. 26.) AB határozatnak megfelelően új elveket alkalmaz, és ezeknek megfelelően, az alkotmányos és a nemzetközi követelményeket egyaránt figyelembe véve, több helyütt kutatási eredményekre, gyakorlati tapasztalatokra is utalva, azokat megfontolva fekteti le a bűnügyi nyilvántartási rendszer alapjait. Az új törvény mindenekelőtt a személyes adatok kezelése célhoz kötöttségét mint követelményt kívánja érvényesíteni az új megoldások bevezetésével. A törvény két teljesen elkülönült nyilvántartási egységként kezeli a bűnügyi nyilvántartási rendszert és a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartását, ezért a kutatás vizsgálta az elkülönítés okait, a nyilvántartások eltérő céljait és a felhasználás, a kezelés különböző feltételeit. A biometrikus nyilvántartások, a daktiloszkópiai és a DNS-profil nyilvántartás célja a személyazonosítás. Ezeknek a nyilvántartásoknak a különössége abban rejlik, hogy a nyilvántartott adatok kezelése különleges szakértelmet feltételez. Az ujjnyomat és a DNS-profil nyilvántartásba vétele, az azonosító sajátosságok meghatározása, a nyilvántartásban történő keresés és az azonosítás egyaránt a speciális szakértői módszertan része. A szakirodalom ezeket a rendszereket szakértői nyilvántartásoknak nevezi. Ennél fogva az adatkezelő szükségképpen szakértői nyilvántartó szerv kell, hogy legyen. Az új törvény ennek megfelelően a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetet jelöli meg kezelő szervként. 7. Schengeni kérdések a csatlakozás után A kutatás a schengeni csatlakozás után a hazai gyakorlatban felmerült problémákkal foglalkozott. Felszínre hozta azokat az ellentmondásokat, amelyek abból fakadnak, hogy az IRM, a BÁH és a Külügyminisztérium másképpen értelmezi a témával kapcsolatos jogszabályokat. A kutatás folyamán kerekasztal-beszélgetést szerveztük és 10 szakemberrel interjút vettünk fel. Arra kerestük a választ, hogy a schengeni végrehajtási egyezmény felülírta-e a korábbi kétoldalú nemzetközi megállapodásokat, illetve az egyes országok között fennálló viszonossági gyakorlatot. Az IRM szerint igen, a Külügyminisztérium szerint nem. A BÁH az IRM álláspontjának megfelelő gyakorlatot folytatja. E gyakorlat szerint a schengeni zónában való 90 napos tartózkodás idejét nem hosszabbítja meg a harmadik állammal korábban kötött kétoldalú egyezmény. Ezzel szemben a Külügyminisztérium azt az álláspontot vallja, miszerint az egyezmény nem írta felül a korábbi kétoldalú megállapodásokat. A kutatás négy megállapításra jutott: 1. A kutatás megállapította, hogy a jogszabály helyes értelmezéséhez figyelembe kell venni az egyezmény mellékletét, amely a főszabály alól kivételt állapít meg. Ez alapján a schengeni végrehajtási egyezmény nem írta felül a korábbi kétoldalú írásbeli megállapodásokat, a viszonosságot viszont igen. 2. A kutatás megállapította, hogy az IRM helytelenül értelmezi az egyezményt. 3. A kutatás megállapította továbbá, hogy az IRM rossz értelmezésének megfelelően, a BÁH a jogszabállyal ellentétes gyakorlatot folytat. 4. A kutatás megállapította, hogy a rendszerváltás után nem tisztázták, hogy Magyarország 1990 előtt milyen kétoldalú nemzetközi szerződésekkel rendelkezik az állampolgárok vízum nélküli tartózkodására vonatkozóan. A kutatás eredménye: megindult az egyeztetés az illetékesek között. A kerekasztal-beszélgetésnek köszönhetően, az IRM egyeztetett a Külügyminisztériummal, és a kutatásnak köszönhetően az igazságügyi tárca illetékes osztálya módosította korábbi véleményét, ezzel elismerve azt, hogy érvényesek a kétoldalú egyezmények, és "Schengen" után is hatályban maradtak. Folyamatban maradt kutatások 1. Szexuális abúzus az interneten. A bűnelkövetés volumene, morális pánik, új bűn-elkövetési formák