Zalaegerszegi Intézet 8900 Zalaegerszeg, Gasparich u. 18/a, Pf. 67. Telefonközpont: (06-92) 509-900 Fax: (06-92) 509-930 FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK (felhasználási engedély) Ez a dokumentum a Budapesti Gazdasági Fiskola Pénzügyi és Számviteli Fiskolai Kar Zalaegerszegi Intézete Könyvtárának online szakdolgozat-archívumából származik. A szerzi és egyéb jogok a dokumentum szerzjét/tulajdonosát illetik. Ha a szerz vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak a felels azért, hogy ennek a dokumentumnak az elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzi jogait. Az archívum üzemelteti fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetségét illeten, akkor töröljék azt az online szakdolgozattár állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthet, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jelleg alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelel hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerz/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A szakdolgozat szerzje a dokumentumra vonatkozóan az alábbi felhasználási engedély-nyilatkozatot tette: Alulírott, a Budapesti Gazdasági Fiskola Pénzügyi és Számviteli Fiskolai Kar Zalaegerszegi Intézete végzs hallgatója kijelentem, hogy fent nevezett oktatási intézmény, oktatási és tudományos, non-profit célokra számítógépes hálózaton (pl. interneten) vagy egyéb számítógépes adathordozón közzéteheti az intézménynél benyújtott szakdolgozatomat. Jelen nyilatkozat a hatályos szerzi jogszabályok értelmében nem kizárólagos, idtartamra nem korlátozott felhasználási engedély. A felhasználás, terjesztés a kutatást végz felhasználók számára, magáncélra ideértve a másolatkészítés lehetségét is - történhet úgy, hogy az a felhasználó(k) jövedelemszerzése vagy jövedelemfokozása célját közvetve sem szolgálhatja és nem-kereskedelmi jelleg alkalmazásokhoz is csak változtatások nélkül és a forrásra való megfelel hivatkozással használható. A szerzi és tulajdonosi jogok, valamint az üzleti célú felhasználási lehetségek továbbra is fent nevezett szerzt illetik. Hozzájárulok, hogy azonos feltételekkel a fenti felhasználási, terjesztési jogokat az oktatási intézmény harmadik személyre elssorban az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárára ruházhassa át. Kijelentem, hogy nyilatkozatommal csak saját valós jogaimat gyakoroltam, így ez a gesztusom mások jogviszonyát és érdekeit nem csorbítja szakdolgozatommal kapcsolatban.
Budapesti Gazdasági Fiskola Pénzügyi és Számviteli Fiskolai Kar Magyarország külkereskedelme és vámszabályozási rendszere az Európai Uniós csatlakozás küszöbén Küls szakmai konzulens: Czirok Ádám Operatív konzulens: Prof. Dr. Décsy Jen Nebehaj Katalin Nappali Pénzügy szak Adó, vám, illeték szakirány 2002.
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS. 4 1. A KÜLKERESKEDELEM BEMUTATÁSA... 5 1. 1. A külkereskedelem kialakulása és szükségessége... 5 1. 2. Integrációs formák... 6 1. 2. 1. Az Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (EFTA) 7 1. 2. 2. Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) 7 1. 2. 3. Gazdasági EgyüttmCködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 8 1. 2. 4. Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény (GATT).. 9 1. 2. 5. Az Európai Unió (EU). 9 1. 3. Magyarország kereskedelmi kapcsolatai... 10 1. 3. 1. Magyarország és a CEFTA... 10 1. 3. 2. Magyarország és az OECD... 11 1. 3. 3. Szabadkereskedelmi megállapodásaink értékelése... 12 2. AZ EURÓPAI UNIÓ VÁMRENDSZERE. 13 2. 1. A vámunió rövid története. 13 2. 2. Az EU vámrendszere. 14 2. 3. Közösségi Vámkódex 15 2. 3. 1. A Közösségi Vámkódex szerkezete.. 16 3. MAGYARORSZÁG AZ EU-CSATLAKOZÁS KÜSZÖBÉN.. 18 3. 1. Az eddig elért eredmények 18 3. 2. További teendk a csatlakozásig... 20 3. 3. A 2002. évi Országjelentés 21 4. MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME ÉS A VÁMBEVÉTELEK ALAKULÁSA A CSATLAKOZÁS ELLTT ÉS VÁRHATÓ ALAKULÁSUK A CSATLAKOZÁS UTÁN. 28 4. 1. A 2001-es év külkereskedelme.. 28 2
4. 2. A külkereskedelem jelenlegi helyzete... 34 4. 3. A külkereskedelem változása a csatlakozás hatására 38 4. 4. Felmerül problémák és lehetséges megoldások... 39 ÖSSZEGZÉS.. 43 MELLÉKLET. 46 FELHASZNÁLT IRODALOM.. 47 3
Bevezetés A világgazdaság globalizálódása és az integrációs folyamatok korunk történelmi horderejc fejleményei. A globalizálódás kiterjed a társadalmi és gazdasági élet valamennyi területére, a mikro- és makrofolyamatokra. Az 1989-1990-es évek társadalmi-politikai változásai Kelet-Közép-Európában teljesen új helyzetet teremtettek. Gazdasági téren ersítette a változtatás kényszerét a KGST megszcnése, amelynek következtében a kis országok elveszítették piacaikat. Bebizonyosodott, hogy számukra az egyetlen dinamizáló centrum a fejlett Nyugat-Európa lehet. Hazánkban is felismerték ezt a szükségszercséget. Miután az Európai Tanács 1993. júniusi ülésén kinyilvánította, hogy a feltételek teljesítése esetén a közép- és kelet- európai társult országok ha kívánják az Európai Unió tagjai lehetnek, Magyarország 1994. március 31-én hivatalosan benyújtotta a csatlakozási kérelmét. A tárgyalások jelenlegi állása szerint 2004. május 1-jével az Unió tagjává válunk. Hazánk tehát dönt lépés eltt áll. Az Európai Unióhoz történ csatlakozás nagy jelentséggel bír, mivel megteremti a demokratikus nemzetek közösségébe történ egyenjogú beilleszkedés politikai, pénzügyi és gazdasági feltételeit. Addig azonban még számos tennivaló akad: Magyarország ugyanis 2002. december 31-ig vállalta, hogy teljesíti a csatlakozás feltételeit, valamint befejezi a jogharmonizációt. A következkben megvizsgálom hazánk külkereskedelmi kapcsolatait, az egyes nemzetközi gazdasági szervezetekhez való viszonyát. Bemutatom Magyarország külkereskedelmének jellemzit. Áttekintem, hogy hol tart jelenleg a jogharmonizáció, melyek azok a feladatok, amelyeket még el kell végezni a csatlakozásig, illetve a megadott határidig. Keresem a választ arra, hogy a csatlakozás után felmerül problémákra milyen megoldások lehetnek, valamint arra is, hogy ha majd az Európai Unió és hazánk között a vámellenõrzés megszûnik, csökkennek a vámtételek, vámbevételek, akkor hogyan tudunk majd bevételeket produkálni a költségvetés számára. 4
1. A külkereskedelem bemutatása 1. 1. A külkereskedelem kialakulása és szükségessége A nemzetközi gazdasági kapcsolatok els formája a kereskedelem volt és ma is a legfontosabb tényezje. A külkereskedelem csírái már a történelem eltti korokban is fellelhetk. A különböz közösségek közötti csere természetesen nagyon kezdetleges volt, általában véletlen, egyszerc csere, amely mögött nem állt munkamegosztás. A társadalom fejldésével az ókorban, majd a feudalizmusban egyre nagyobb szerepet töltött be a külkereskedelem. A feudalizmusban a közlekedés, a távolsági kereskedelem már egyre inkább a tkés vállalkozás jellegét öltötte fel. A mai külkereskedelem alapjait a tengeri hódítások, majd a nyomukban kialakult gyarmatbirodalmak határozták meg. A nagy földrajzi felfedezések után a kereskedelem által biztosított haszon volt a mozgatórugója a külkereskedelemnek. A gyarmati rendszer kialakulása felgyorsította a világgazdaság fejldését, egyre intenzívebbé váltak a nemzetgazdaságok közötti kapcsolatok. Az ipari forradalom, majd az ennek nyomán létrejöv nagyipari termelés a nemzetek közötti gazdasági kapcsolatok fejldésének új tényezit hozta felszínre. A gépi nagyipar kialakulásával a nemzetközi kereskedelemben egyre inkább jelentkezett a nemzetközi verseny, amely miatt a hazai ipar és mezgazdaság védelmére volt szükség a külföldi áruk versenyével szemben. A külkereskedelmi politikában megjelenik a protekcionizmus, a hazai termelk védelme, a külföldi versenytársak háttérbe szorítása. Az állam által végrehajtott import-korlátozó és exportösztönz intézkedések következtében kizárták a világgazdasági konkurencia hatásait. A protekcionizmus a kezdeti idszakban elsegítette a kevésbé fejlett gazdaságok fejldését, megersödését. A monopóliumok kialakulásával a protekcionista külkereskedelem-politika a monopolista pozíciók és ennek hatására a monopolista extraprofit védelmét szolgálta. A nemzetközi kapcsolatokban a protekcionizmusnak sokféle formáját alkalmazták. Diszkriminációs, hátrányosan megkülönböztet kereskedelmi politikát folytattak más országokkal szemben, ha távol akarták ket tartani a hazai piacoktól. A legszélsségesebb eset az embargó alkalmazása, amikor adminisztratív eszközökkel egyszercen megtiltják valamely áru kivitelét. 5
A sajátos politikai-gazdasági tényezk mellett a nemzetközi kereskedelem kialakulásának alapja a kereskedelem révén elérhet elny volt. Kezdetben az abszolút elny dominált, késbb azonban fokozatosan a komparatív, kölcsönös elny lesz a meghatározó. Az abszolút elny az országok közötti költség- és árarányok eltérésében rejl elnyök kihasználását jelenti. Az országok természeti, földrajzi adottságai eltérek. Ezek a különbségek jelentsen befolyásolják az ország bels költség- és árviszonyait. A komparatív elnyök kihasználása mellett a külkereskedelem kedvez hatásai közvetetten is jelentkeznek. Az import révén nemcsak termékhez juthat az ország, hanem fejlettebb technikát-technológiát, tudást is importál. Ez a gazdaság hatékonyságának a növelését eredményezi. Ugyancsak kedvez hatású a világpiac versenykésztetése is. Mindezekbl láthatjuk, hogy a külkereskedelem minden ország számára egyaránt fontos. Különösen fontos azonban a nyitott gazdaságú országok számára, mint amilyen Magyarország is. A nyitott gazdaság azt jelenti, hogy a GDP több, mint a fele a külkereskedelemben realizálódik. A gazdasági nyitottság azt fejezi ki, hogy egy ország gazdasága milyen mértékben kapcsolódott be a nemzetközi munkamegosztásba. A gazdasági nyitottságának számos mércéje ismert: az export illetve az import viszonya a nemzeti termékhez (vagy a nemzeti jövedelemhez vagy a GDP-hez), az egy fre jutó külkereskedelem nagysága, stb. Vagyis a gazdasági nyitottság mérhet kategória. Ha az exportintenzitási mutató (export/gdp) 15% alatti, az ország zárt gazdaságú, ha 45% feletti, akkor nyitott gazdaságúnak mondjuk. Magyarország tehát nyitott gazdaságú, mert termelésének kb. 40-50%-a exportra kerül. 1. 2. Integrációs formák A nemzetgazdaság fejldése elképzelhetetlen a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a világméretcvé váló nemzetközi munkamegosztásban való részvétel nélkül, mert a világ országai, nemzetgazdaságai egy rendszert alkotva, sok szállal kötdnek egymáshoz. A világ országainak fejldése nagymértékben függ e kapcsolatrendszertl. A nemzetközi kereskedelem élénkítése és a szorosabb gazdasági együttmcködés elsegítése érdekében számos nemzetközi szervezet és megállapodás született. A nemzetközi integrációk egyik legfontosabb sajátossága napjainkban, hogy szuverén államok vagy nemzetgazdaságok önkéntes, komplex, gazdasági és politikai 6
összekapcsolódásaként határozható meg. Ezek közül a legfontosabbakkal ismerkedünk meg. 1. 2. 1. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (European Free Trade Association) a Stockholmi Konvencióval hívták életre 1960. január 4-én az Európai Gazdasági Közösségen kívül maradt nyugat-európai országok. Az alapító tagok Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc és Nagy-Britannia voltak. Izland 1970-ben csatlakozott, az 1961 óta társult tag Finnország 1986-ban lett teljes jogú tagja a szervezetnek, és 1991-ben Lichtenstein is belépett az EFTA-ba. Idközben Nagy-Britannia, Dánia, Portugália, Ausztria, Svédország és Finnország az EU-hoz váló csatlakozása miatt kilépett a szervezetbl. Az EFTA célja elsegíteni a kereskedelmi akadályok lebontását és a szorosabb gazdasági együttmcködést a tagországok között. A szerzdés nem korlátozza a tagok kereskedelempolitikai önállóságát a szervezeten kívüli országokkal kapcsolatban. Az EFTA tagországai együttmcködésük keretében összehangolják kereskedelmük ellenrzését, kereskedelempolitikájukat, a közvetett adóztatást, a szellemi és ipari tulajdonjogi szabályozásaikat és mezgazdasági politikájukat. Az EFTA döntéshozó testülete a tagországok képviselibl álló Tanács. Két tanácsadó bizottsága és 7 állandó bizottsága mcködik, és a szervezet munkáját titkárság is segíti. Az ipar, a szakszervezetek, a kereskedelmi kamarák képviselibl álló Konzultatív Bizottságnak és a tagállamok parlamenti képviselibl álló Parlamenti Bizottságnak tanácsadó-konzultatív szerepe van. 1. 2. 2. Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) Az 1989-90-es rendszerváltást követen a KGST viszonylag legfejlettebb országai speciális helyzetbe kerültek. 1990 októberében újraegyesült a két Németország, s a régió átmenetben lév országai két tcz közé kerültek. Egyik oldalukon az egyesült megersödött Németország, míg a másik oldalon a bels viszályoktól terhes, szétesben lév Szovjetunió. Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon a politikai váltás lezajlott, megkezddött, illetve folytatódott a gazdasági rendszerváltás, az országokban egyre erteljesebbé vált az EK-hoz és a NATO-hoz történ csatlakozás igénye. E három 7
(négy) ország az átmenet következ éveiben sajátos szubrégiót alkotott, hasonló célokkal és nemzetközi megállapodásokkal. A legcélszercbbnek tcn integrálódási forma az országok közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt. Az alapelveket 1991. november 30-án fogadták el, melyek szerint a vámok és kereskedelmi korlátozások lebontása kölcsönösen és szimmetrikusan történik. Az elnyök globális egyensúlyára törekedtek a felek, és a megállapodás nemcsak az iparra, hanem a mezgazdaságra is vonatkozott. 1992-ben felgyorsultak a tárgyalások, amikor kiderült, hogy az EK-val kötött társulásviszony-megállapodások életbelépése után egymás piacain vámhátrányba kerültek, ugyanis az EK viszonylatában az ipari vámok jelents része megszcnt, míg a három ország az egymás közötti kereskedelemben a legnagyobb kedvezményes tarifát alkalmazta. Fontos céllá vált a hátrányos helyzet megszüntetése és az egymás közötti kereskedelem visszaesésének megállítása. A Megállapodás rendelkezései 1994. július 1-jétl léptek hatályba. A megállapodás céljai: a kereskedelem bvítése a felek között, korrekt versenyfeltételek biztosítása és hozzájárulás a világkereskedelem harmonikus fejldéséhez. A CEFTA legfbb irányító és döntéshozó fóruma az országok delegált képviselibl álló Vegyes Bizottság, amely felügyeli a Megállapodás végrehajtását. A CEFTA-tagországok kormányfi évente egyszer találkoznak, és megvitatják az integrációval és a régióval összefügg politikai kérdéseket. 1. 2. 3. Gazdasági Együttm5ködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Az OECD-t 1961-ben alapították, hogy az 1948-ban létrejött OEEC helyébe lépjen. Alapokmányát 18 nyugat-európai ország, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada írta alá. A szervezet célja a foglalkoztatás és a tagországok gazdasági növekedésének az elsegítése, az együttmcködés fejlesztése és a gazdasági-szociális jólét növelése gazdaságpolitikájuk koordinálása révén. További cél a tagországok fejld országok érdekében kifejtett erfeszítéseinek ösztönzése és összehangolása. A tagországok együttmcködése a gazdaságpolitika minden ágára kiterjed, így többek között a környezetvédelem, az adózás, a mezgazdaság, a technológiafejlesztés területére. A szervezet határozatait és javaslatait formális hatalom híján nem képes 8
végrehajtani, ezért elssorban tanácsadó szerepet lát el, felméréseket, tanulmányokat készít az egyes országok, régiók számára, fórumokon vesz részt. Legfbb döntéshozó szerve a Tanács, amelyben valamennyi tagország kormánya képviselteti magát. A Tanács munkáját tizennégy tagú végrehajtó bizottság segíti, amelynek állandó tagja a hét legfejlettebb ország (G7), a hét másik tagot pedig rotációs módszerrel választják ki a tagországok közül. 1. 2. 4. Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1947. október 30-án 23 ország képviselje írta alá a multilaterális vám- és kereskedelmi megállapodást, s 1994 végéig több, mint 100 újabb ország csatlakozott az Egyezményhez. Létrehozásának célja a nemzetközi kereskedelem mind szélesebb körc szabályozása, a világerforrás leghatékonyabb hasznosítása volt, külön kiemelve a fejld országokat, valamint az életszínvonal emelése, a teljes foglalkoztatás megteremtése és a fogyasztás növelése. A GATT jelents szerepet töltött be 1948 és 1994 között a nemzetközi kereskedelempolitikában, segítette a kereskedelmi korlátok lebontását, a gazdaságok liberalizálását, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok dinamikus bvülését. A WTO (World Trade Organization), vagyis a Világkereskedelmi Szervezet 1995. január 1-jétl a GATT szerepét átvéve alakítja a nemzetközi kereskedelem feltételrendszerét. Tevékenysége kiterjed a gazdasági élet egészére, beleértve a szolgáltatásokat, a szellemi termék kereskedelmet és a mezgazdaságot is. 1. 2. 5. Az Európai Unió (EU) Az Európai Uniót az 1993. november 1-jén életbe lépett Maastricht-i Szerzdés hozta létre. Az EU három pillérbl áll. Az els pillér az Európai közösségek, amely maga is összetett szervezet, mert az 1951-es párizsi szerzdéssel megalapított Európai Szén- és Acélközösség (az ún. Montánunió), az 1957-es szerzdéssel létrehozott Európai Gazdasági Közösség, és az Európai Atomközösség együttesen alkotják. Az Európai Unió második pillére a közös kül- és biztonságpolitika, harmadik pedig a bel- és igazságügyi együttmcködés. 9
Jelenleg az Európai Unió 15 tagországának 369 millió lakosával a világ egyik legjelentsebb gazdasági csoportját képezi. Az Unió egységes piacán a személyek, áruk, a tke és a szolgáltatások korlátozások nélküli szabad mozgása válik lehetvé. 1. 3. Magyarország kereskedelmi kapcsolatai Harminc legfontosabb kereskedelmi partnereink között található az Európai Unió 12 tagországa, egy EFTA-ország (Svájc), három tengerentúli OECD-tag (USA, Japán és Korea) és három további OECD-tagország (Törökország, Csehország illetve Lengyelország). Vagyis a harminc legfontosabb partnerünk közül 19 OECD-tagország. A legfontosabbak közé került még három CEFTA-tag: Románia, Szlovákia, Szlovénia, az ezeken kívül szintén szomszéd 2 délszláv állam (Horvátország és Jugoszlávia) és Ukrajna, végül négy fejld ország: Szingapúr, Kína, Tajvan, Brazília. 1. 3. 1. Magyarország és a CEFTA Magyarország egyike a CEFTA-t létrehozó négy államnak. Létrehozásának egyik célja az volt, hogy a rendszerváltás után megállítsa a kelet-közép-európai országok külkereskedelmének rohamos szckülését; célkitczései egyértelmcen a szabadkereskedelem létrehozására irányultak. A megállapodás elssorban az áruforgalom feltételeivel foglalkozik. Felépítése megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. Tartalmát tekintve eleget tesz a GATT alapelveinek, nemzetközi szerzdéses kötelezettségeinknek, figyelembe véve a tagországok EK-vel és az EFTA-val kötött megállapodásait. Az ipari termékek vonatkozásában cél a szabadkereskedelem. A felek megállapodtak, hogy új vámokat nem vezetnek be, a meglévket pedig fokozatosan lebontják. Ezeket a termékeket három csoportba sorolták be ( A, B és C lista). E szerint a vámok lebontása azonnal, középtávon vagy hosszabb idszak alatt történik. Az egyezmény kiterjed a nem vámjellegc kereskedelmi korlátokra is: a felek nem vezetnek be új mennyiségi korlátozást, a meglévket pedig 1993. március 1-jétl néhány kivétellel megszüntetik. 10
A célt sikerült elérni: a CEFTA-n belül kedvezbb versenyhelyzet jött létre az EUországokhoz képest. Magyarország számára kedvez a mezgazdasági koncessziók javulása is. Mindezen változások könnyítik a kisvállalkozók piaci megjelenését is. Az együttmcködés szorosabbra fczése, a szubregionális együttmcködés ersítése, a politikai kapcsolatok javulása segítheti az EU-csatlakozást: az CEFTA így eszköz az EU felé vezet úton. A CEFTA f feladata tehát, amely összeegyeztethet az EU-csatlakozás céljával, az integrációs kapcsolatok továbbfejlesztése, ersítése, és nem a CEFTA integrációs szintjének mélyítése. 1. 3. 2. Magyarország és az OECD A magyar külkereskedelemi forgalom 80%-a a világtermelés kétharmadát adó OECD-országokkal realizálódik, ezért is volt szükség a kapcsolatok felvételére. Magyarország 1989-ben kezdeményezte a kapcsolatok felvételét, aminek eredményeképpen 1996. május 7-én az OECD 27. teljes jogú tagjává váltunk. Az OECD tagság révén Magyarország bekerült a fejlett ipari országokat tömörít szervezetbe, résztvevje lett gazdaságpolitikai egyeztet fórumuknak. Az OECD-tagságból közvetlen anyagi elnye nem származik az országnak, a közvetett haszon azonban óriási. Könnyebbé válik a hitelfelvétel, javul az ország hitelkockázati minsítése. Ehhez kapcsolódik, hogy az ország kedvezbb feltételekkel bocsáthat ki kötvényt, hozhat forgalomba értékpapírt. További elny, hogy az OECD információs csatornaként is mcködik, és páratlan információs bázist nyújt: közvetlen ismeretekhez juthatunk a világgazdaságról, a világkereskedelem alakulásáról. Az OECD-tagság azért is fontos, mert a szervezet direktíváit, alapelveit alkalmazza az Európai Unió is. A tagság tehát javítja csatlakozási esélyeinket is, és egyben ersíti hazánk világgazdaságba való bekapcsolódási folyamatát. Hozzájárul nem európai OECDországokkal folytatott gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok feltételeinek javításához, megersíti azt a képet, hogy Magyarország európai integrációs elkötelezettsége mellett a globalizálódó világgazdaság szerves részévé kíván válni. 1. 3. 3. Szabadkereskedelmi megállapodásaink értékelése 11
A két legfontosabb szabadkereskedelmi megállapodásunk (EU, CEFTA) alapjában ipari szabadkereskedelmi szerzdések összessége, melyekhez mezgazdasági preferenciális megállapodás kapcsolódik. Mind a két egyezmény az ezredfordulóra tczte ki a szabadkereskedelem megvalósítását. Az EU-val aszimmetrikus megállapodást kötöttünk, amely figyelembe veszi hazánk és a tagok közötti fejlettségi különbséget. Ennek megfelelen már a szerzdés ideiglenes életbeléptetése óta kapjuk a kedvezményeket, míg mi csak az átmeneti idszak második felében kezdtük ezeket viszonozni. E szerzdést a párhuzamosságra való törekvés jellemzi. Ezzel szemben a CEFTA-megállapodás szimmetrikus, mert azt hasonló fejlettségi szintc országok kötötték. A megállapodások többek egyszeri kereskedelmi szerzdésnél, mert lehetvé teszik a politikai konzultációt, a megállapodás kibvítését, illetve bizonyos esetekben lehetség van piacvédelmi intézkedésekre. A szabadkereskedelmi megállapodások javították exportunk piacra jutásának feltételeit, s az ezen országokba irányuló export növekedési üteme meghaladta a magyar export átlagos bvülését. Figyelemre méltó, hogy a szabadkereskedelmi partnerekkel folytatott forgalmunk egyenlege pozitív, és ez a fizetési mérleg egyensúlya szempontjából is fontos. Említést érdemel az is, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások segítségével bonyolított áruforgalom szerkezete a fejlett országokéhoz hasonlít. 12
2. Az Európai Unió vámrendszere 2. 1. A vámunió rövid története Mieltt áttekintenénk a vámunió kialakulását és mcködését, tisztázzuk a fogalmát: a vámunió olyan kereskedelmi tömörülés, ahol az övezeten belül a külkereskedelem liberalizált, de a kívülállókkal szemben már közös küls vámokat és külkereskedelempolitikát (nem feltétlenül közös kvótákat) alkalmaznak. A vámunió lényeges eleme az Európai Unió négy alapszabadságon (az áruk, szolgáltatások, személyek és a tke szabad forgalma) nyugvó bels piacának. A Közösség vámuniója nélkül nem volna lehetség az Európai Unió kereskedelmi és fejlesztési politikájára, a közös mezgazdasági piacra, valamint a gazdasági és pénzügyi politikák tényleges összehangolására. A vámuniót az EU jogeldjének, az Európai Gazdasági Közösségnek hat tagállama alapította meg. Az EGK-szerzdés 1958. január elsejével lépett életbe. A vámunió megteremtésének els lépései között szerepelt az alkotó országok közötti vámok felszámolása, a különböz vámtarifák egységes tarifába történ olvasztása, valamint a közös piac kialakítása. A közös vámok kialakításánál az 1957. január 1-jei vámokból indultak ki. A Római Szerzdésnek megfelelen ezeket minden egyes termék esetében a különböz tagországokban érvényben lév vámok számtani átlagaként kellett megállapítani. Ezek általában magasabbak lettek, mint 1958 eltt az NSZK-ban és a Benelux államokban, és alacsonyabbak, mint Franciaországban és Olaszországban voltak. Az EK-tagországok között a vámok és az egymással szembeni mennyiségi korlátozások lebontása (az 1970-es határidnél korábban) mintegy tíz év alatt 1968. július 1-jére fejezdött be. Ugyanebben az idpontban léptek életbe a közös küls vámok. Az EK-ban az els lépésben a vámunió, illetve a közös piac keretében 1968-ra megvalósult: 13
a bels vámok (import- és exportvámok, valamint a vámokkal egyenértékc illetékek) eltörlése, a küls országokkal szemben közös küls vámok bevezetése, a mennyiségi korlátozások és az azokkal egyenértékc intézkedések eltörlése, a kereskedelmi monopóliumok megtiltása, a nemzeti szubvenciók leépítése vagy egységesítése azokon a területeken, ahol fennmaradtak (pl. mezgazdaság, acélipar, hajógyártás) árfolyamstabilizálás a munkaer számára a korlátozástól és megkülönböztetéstl mentes munkavállalási lehetségek biztosítása a partnerországokban a tkeáramlás szabadsága, fként a mcköd tkebefektetések vonatkozásában. A közös piaci integráció nagy hatással volt a tagállamok közötti együttmcködés alakulására és szerkezetére, valamint az egész nemzetgazdaság fejldésére. A bels vámok eltörlése a tagállamok kereskedelmének nagyobb részét a vámunión belülre terelte, ez megnövelte a piaci optimizmust, és ösztönzleg hatott a Közösségen belüli beruházásokra. 1968 és 1993 között a figyelmet arra összpontosították, hogy a vámtarifa-uniót olyan irányba fejlesszék, hogy ne csak a vámok legyenek egységesek, hanem az alkalmazásukhoz szükséges szabályok is. Ekkor dolgozták ki a közös származási rendelkezéseket, a vámraktárakra vonatkozó eljárásokat és más fontos szabályokat. Ennek a folyamatnak a tetpontja volt az Egységes Adminisztratív Okmány (a SAD) kidolgozása. 1988-ban történt meg a vámeljárások egyszercsítése. A korábban külön alkalmazott vámbevallások helyébe a SAD-ot léptették. Ezzel párhuzamosan az egyéb kereskedelmi törvényeket is módosították, és ezáltal vált lehetvé, hogy a vámtarifa-unió valóságos vámunióvá alakuljon át. 2. 2. Az Európai Unió vámrendszere A vámunió mcködtetése a Bizottság és a tagállamok közös feladata. A Bizottság ezt a feladatát saját szervezetének Adóügyi és Vámuniós Figazgatósága útján látja el. Ez a közösségi igazgatási szerv a felels a vámpolitika fejlesztésére irányuló kezdeményezésekért, a vámjogszabályokkal kapcsolatos javaslatokért, a tagállamok vámigazgatásai közötti egyeztetések segítéséért, valamint azért, hogy közösségi szinten valósítsa meg az üzleti világnak szóló tanácsadást és a tlük származó kezdeményezések 14
visszacsatolását. A közösségi vámjog mindennapi alkalmazása, a vámok, jövedéki adók, valamint a beviteli árukat terhel ÁFA beszedése és az egyéb politikák alkalmazása a nemzeti vámigazgatóságok feladata. Emellett k tartják a kapcsolatot a nemzeti szintc üzleti közösségekkel. A tagországok vámbevételei teljes egészében az Unió bevételeinek részét képezik. 2001-tl a határországok 25%-ot visszatarthatnak adminisztratív célokra. Ha megnézzük a vámbevételek alakulását (1.ábra) láthatjuk, hogy 1987 és 1996 között a felére csökkentek. Ez az arány azóta még tovább csökkent: a tavalyi évben 12-13%-át adták a vámok az Európai Unió bevételeinek. Ennek f oka, hogy egyre több vámmegállapodás születik, amelynek következtében csökkennek a tételek. Vámbevételek Agrárhozzájárulás forrás Negyedik VAT 1971 25,4 32,1 43,4-1980 36,8 12,5 41,7-1987 25 8,6 66,4-1996 15,5 2,7 48,9 32,9 1. ábra: Az EU költségvetési bevételeinek százalékos megoszlása 2. 3. A Közösségi Vámkódex A vámjogi és vámeljárási gyakorlat egységesítése az 1994-ben hatályba lépett Közösségi Vámkódex alkalmazásának eredményeként valósult meg. Ezzel a lépéssel sikerült a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó vámjogi és eljárási szabályozást megteremteni. Így mintegy 25 évvel ezeltt az egységes küls vámtarifák megteremtését követen a vámjogi szabályozás is nemzetek felettivé, közösségivé vált, kiteljesítve ezáltal a vámunió vámrendszerbeli eszköztárát, egyben tükrözve és segítve az egységes bels piacon megvalósult áruforgalom szabadságát. Az egységes vámjogi szabályozás bevezetésével megszcnt a tagállamok szabályozási autonómiája, így a vámunió mcködése a vámeljárások oldaláról is teljesen kiszámíthatóvá, áttekinthetvé vált. A vámunió egységes vámpolitikáját biztosító szabályok felölelik a vámtarifa szabályozást, a közösségi vámsemlegesítések rendszerét és a közös kereskedelempolitikát 15
segít származási szabályokat. A Közös Vámtarifát illetve az ún. Kombinált Nómenklatúrában kifejezett vám- és statisztikai árubesorolást tanácsi rendelet szabályozza, amelyre építve az EU a gyakorlati vámeljárásban az Integrált Tarifát (a TARIC-ot) alkalmazza, mely utóbbiban beépítésre kerültek mind az aktuális közösségi vámtételkedvezmények (vámsemlegesítések), mind a statisztikai számbavétel vagy az adóztatás szempontjából fontos kiegészítések, besorolási bontások. A Közös Vámtarifában rögzített vámtételek - hasonlóan a magyar Kereskedelmi Vámtarifához tartalmazzák a WTO országokból származó importra alkalmazott legnagyobb kedvezményes vámtételeket, a fejld országoknak egyoldalúan biztosított preferenciális vámtételeket és a szerzdéses alapon nemzetközi kötelezettségként rögzített vámtétel-kedvezményeket. A TARIC pedig mindezeken túl közzétesz az adott idszakban érvényesíthet - kontingensek esetén Brüsszelbl igényelhet vámtétel-kedvezményeket is. 2. 3. 1. A Közösségi Vámkódex szerkezete A Közösségi Vámkódex általános szabályai hasonlóan a magyar vámtörvényi elírásokhoz tartalmazzák a Kódex területi és tárgyi hatályát és a szabályozás alkalmazását segít értelmez rendelkezéseket. Ezen túl, eltéren a hazai szabályozástól e cím alatt szabályozza a vámeljárásban alkalmazható képviselet feltételeit, és itt rendelkezik a vámjogi határozatokról, a vámjogi szabályozás alkalmazását támogató felvilágosításokról és olyan egyéb elírásokat is e helyen rögzít, mint a vámhatóság ellenrzési jogosultsága, az ügyfél együttmcködési kötelezettsége, a vámeljárás során keletkez adatok kezelése, a dokumentumok kötelez megrzése, a vámeljárás során alkalmazandó árfolyamok megállapításának módja. Ezen kívül utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a vámjogban alkalmazható egyszercsítések meghatározására bizottsági eljárásban kerül sor. A következ fejezetben ( A vámbeszedés anyagi, jogi szabályai ) rögzíti a szabályozás a vámbeszedés lehetségét, a vámtétel alapját képez vámérték-megállapítás szabályait és az alkalmazható tarifa kiválasztást meghatározó származási elírásokat. A harmadik rész a nem közösségi áruk vámjogi rendeltetésének meghatározásáig érvényesítend elírásokat fogalmazza meg. A Vámkódex e cím alatt kizárólag a behozatali irányú árumozgás vámjogi rendeltetéseinek meghatározása eltti teendk szabályait rögzíti, szemben a magyar szabályozással, amely a vámhatáron átlép árukkal 16
kapcsolatos jelentkezési, árubejelentési és árubemutatási kötelezettséget is elírja, valamint a vámhatáron végzett ellenrz vizsgálat feltételeit szabályozza, és mind az áruk beleptetésére, mind azok kiléptetésére vonatkozó elírásokat magába foglalja. A Közösségi Vámkódex a továbbiakban meghatározza a vámeljárásokat, ezen belül kiemelten foglalkozik a vámraktárakkal, az aktív feldolgozással, illetve a különös vámeljárásokkal, mint a vámszabad terület és a vámszabad raktár. Külön cím alatt szabályozza a Vámkódex a kiléptetésre vonatkozó elírásokat, a vámtartozással kapcsolatos rendelkezéseket (a vámtartozás keletkezése, érvényesítése, megfizetésének határideje és megszcnése), valamint a vámvisszatérítést és a vám megfizetése alóli mentesítés feltételeit. Végül a Közösségi Vámkódex bárki számára biztosítja a jogorvoslati eljárást a vámszervek határozatai ellen vagy abban az esetben is, ha a vámhatóság nem hoz döntést a megadott határidn belül. Az említett tartalom egyértelmcen rámutat a magyar és a közösségi szabályozás tartalmi és szerkezeti eltérésére. Ezek közül is elssorban azt célszerc kiemelni, hogy a közösségi szabályozás nem az általános szabályok között tartalmazza a vámteher biztosítására vonatkozó elírásokat, hanem a vámtartozás szabályai között. Mindazonáltal a vámbiztosítékra vonatkozó közösségi szabályozás tartalmilag is eltér a hatályos magyartól, aminek egyik magyarázata az, hogy a Vámkódex rugalmas mozgásteret biztosít a tagállamok és azok vámhatóságai számára a vámbiztosíték mértéke, formája és idszercsége tekintetében, továbbá az alkalmazható vámbiztosíték-mentesség kérdésének eldöntésében. A Vámkódex elírásai nem tartalmazzák a zálogjogra vonatkozó külön elírást sem, de a vámfelügyelet értelmezése hasonló célt tükröz Nem tartalmaz a Kódex a magyar szabályozásban ismert elírást sem a vámút meghatározására, sem az áruk szállítóeszközön történ elhelyezésére, miután ezek meghatározása nem tartozik közvetlenül a vámjogi és eljárási szabályozás hatályába. 17
3. Magyarország az EU-csatlakozás küszöbén Az Európai Unió 1993-ban a koppenhágai tanács ülésén döntött a keleti bvítés lehetségérl. Ezt követen Magyarország 1994. március 31-én hivatalosan benyújtotta csatlakozási szándékát. Magyarország és az Eu kapcsolatát az 1994. évi törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodás megszületésétl jegyezzük, mivel a Magyar Köztársaság az ún. Európai Megállapodás 1991. december 16-án Brüsszelben történt aláírásával hivatalosan is kinyilvánította: Magyarország végs célja, hogy a Közösség tagja legyen. 3. 1. Az eddig elért eredmények Hazánk jogharmonizációs tevékenysége az 1991. december 16-án aláírt Megállapodás óta folyamatos, kötelezettséget vállalva arra, hogy az ország jelenlegi és jövbeni jogszabályait közelítjük az EU jogszabályaihoz, adott mértékben adaptálva azokat. A jogközelítés amellett, hogy EU tagságunk feltétele, elmozdítja a piacgazdaság kiépítését, illetve a külföldi befektetk számára is biztonságot ad. Az Európai Unió elvárása a társult országok vámigazgatásai felé egy olyan nemzeti szabályozás megteremtése, amely biztosítja az EU vámjogi szabályozás közvetlen alkalmazhatóságát és érvényesíthetségét. Magyarország vámtörvénye 1995 óta kompatíbilis a Közösségi Vámkódex-szel, mivel az 1995. évi C. törvény megalkotásakor az egyik alapvet követelmény volt az Európai Unió vámjogának alapul vétele, a hazai lehetségeknek megfelel ütemben történ átvétele. 18
A jogharmonizáció nyomon követhet folyamatának elsegítése céljából a Magyar Köztársaság Kormánya 1995 októberében megtárgyalta és elfogadta a csatlakozást elkészít jogharmonizációról, illetve a bels piaci integrációról szóló jelentést. Az Európai Unió egyik alappillérét jelent Vámunió fejezet tárgyalása 1998 szeptemberében kezddött, amely során a felek áttekintették azokat a vámrendszerbeli eszközöket, melyek segítik az Európai Unióban az áruk szabad áramlását, és kapcsolódnak a közös vámpolitikának a kívülálló országokkal szembeni alkalmazásához. A fejezet tartalma: vámtarifával kapcsolatos szabályok (Közös Vámtarifa, vám és statisztikai nómeklatúra, Integrált Vámtarifa); vámsemlegesítések (vámkontingens, vámfelfüggesztés, engedélyjegyes eljárás); az áruk piacra jutási kedvezményeinek feltételeit megfogalmazó származási szabályok rendszere; egységes vámjogi és eljárási szabályok (Vámkódex rendelkezései, ezen belül a gazdasági vámeljárások rendszere, vámszabadterületekre vonatkozó szabályozás); az Európai Unió vámmentességi rendszere; az európai árutovábbítási rendszer szabályozása; a vámformalitások egyszercsítése, az egységes vámokmány szabályai; a vámeljárás során támogatott korlátozó és tiltó rendelkezések alkalmazása; a nemzetközi vámegyüttmcködésre vonatkozó szabályok; a vámrendszer infrastruktúrája (Integrált Tarifa /TARIC/, a Kötelez Áruosztályozási Felvilágosítási Rendszer és a Kötelez Származási Információs Rendszer uniós szintc informatikai támogatása, határátkelhelyek, nemzeti vámszerek). Magyarország a tárgyalások során vállalta, hogy - néhány kivétellel - a csatlakozástól kész és képes elfogadni és alkalmazni a vámunió fejezetre vonatkozó közösségi szabályokat. Magyarország induló tárgyalási álláspontjában kilenc termékre a csatlakozás idpontjától számított 5 éven keresztül éves vámkontingens megnyitását kérte. Az átmeneti mentesség iránti kérelem mellett, technikai adaptációs igényt két esetben terjesztett el: vámfizetésekkel kapcsolatos elévülési id és a gazdasági vámeljárásokhoz kapcsolódó engedélyek átmeneti fenntartásának érdekében. 19
Mivel az Európai Unióban nem 5 év, hanem 3 év a vámfizetési kötelezettségek elévülési ideje Magyarország jelezte, hogy a vámfizetések elengedésére, visszatérítésére és visszafizetésére vonatkozó nemzeti rendszerét a tagság eltt hozott határozatok alapján keletkez követelések, tartozások elévülési határidejéig fenn kívánja tartani. Az Európai Unió ezt az igényt elfogadta azzal a megkötéssel, hogy a csatlakozást követ utólagos vámvisszatérítés a magyar költségvetés terhére történhet. A gazdasági vámeljárások és a vámszabadterületek tekintetében Magyarország a csatlakozáskor hatályban lév és már a közösségi vámszabályok feltételeivel összhangban álló magyar engedélyek érvényességének elismerését igényelte a közösségi eljárás szerinti új engedélyek kibocsátásáig, de legfeljebb a csatlakozás idpontjától számított egy évre szólóan. (technikai adaptációs idszak). Ezt az igényt az Európai Unió elfogadta. A fejezet ideiglenes lezárására 2001. június 12-én került sor. A csatlakozásunktól kezdden az Európai Unió Vámkódexe és végrehajtási rendelete közvetlenül hatályosak lesznek Magyarországon. Ugyanakkor az Unió Vámkódexe és végrehajtási rendelkezése számos helyen további nemzeti szintc szabályozást ír el. Az EU részletesen kifejti azt is, hogy a Csatlakozási Szerzdésben mely témakörökben indokolt átmeneti rendelkezést beiktatni: azon származási bizonyítványok érvényességével kapcsolatban, amelyeket a Magyarországgal szabadkereskedelmi megállapodást kötött harmadik országban a csatlakozás idpontja eltt állítottak ki; a csatlakozás idpontjában gazdasági vámeljárásban vámkezelt vámáruk elszámolásával, illetve a vámvisszatérítés, vámelengedés szabályaival kapcsolatban. 3. 2. További teend=k a csatlakozásig A jogharmonizációs munkálatok nagy részén túl vagyunk, és az idei évet követen a jogalkalmazásra tereldik a hangsúly. A csatlakozási folyamatban egy új fejezetet nyitott a vámhatóság: a vámszervezetet kell hozzáigazítani az európai uniós vámszervezethez. A jogharmonizáció mellett, mint ahogy az Országjelentés is rámutat, rendkívül fontos, hogy a csatlakozás pillanatában a vámigazgatás tudjon együttmûködni a vámunión belül az Európai Unió tagállamaival. Ezzel kapcsolatos feladatainkat fogalmazza meg az Európai Unió bizottsága egy 20
ajánlásában, egy javaslatában, amelynek a betartása kötelezõ erõvel érinti a magyar vámszervezetet. A vámlaboratóriumot erõsítenünk kell. Nemcsak azért, mert a tarifális besorolások kérdésében nagy szerepe lesz, hanem azért is, mert segíti a jogsértések felderítését. Japánban, amelynek a vámigazgatása hasonló nagyságrendc, mint Magyarországé, hét régióban van jobban felszerelt vámlaboratórium, mint Magyarországon az az egy. Jelents váltás várható az elektronikus adatkapcsolatokban, mivel a csatlakozást informatikailag nagyon jól meg kell támogatni. Létre kell hozni a TARIC-központot, és ennek a programnak minden feltételét meg kell teremteni. 2004. január 1-ig két fontos projekttel kell elkészülni: Integrált Vámtarifa (ITMS) projekt Új Számítógépes Tranzit Eljárás (NCTS) projekt. Az utóbbi projekt hamarabb fog hatályba lépni, hamarabb lesz mcködképes, mint Magyarország európai uniós csatlakozási idpontja, mivel ez az az út, amelyen az Európai Unió megfelel fórumaival a magyar projektek fel tudják venni a kapcsolatot, kommunikálni tudnak. A másik projekt az integrált vámtarifa projekt (ITMS), amely nélkül az Európai Unióhoz nem csatlakozhatunk. 3. 3. A 2002. évi Országjelentés A 2002-es év szeptemberében nyilvánosságra hozott Országjelentés részletesen tartalmazza hazánk vám és külkereskedelem területén eddig elért eredményeit, valamint következtetéseket von le a megállapított tényekbl, melyek, mint látni fogjuk pozitív irányúak. 25. fejezet: Vámunió Magyarország az elz éves jelentés óta eltelt idszakban további haladást ért el a vámunió területén. A Vámunió fejezet jogszabályait 2002. januárjában a vámraktározás, az ideiglenes behozatal, a vámértékelés és a nem kereskedelmi jelleg$ vámáruk kezelése terén tovább harmonizálta az acquis-val (az Európai Unió közösségi vívmányai átvételének Nemzeti Programja). 2002. januárja óta Magyarország módosította a Tranzitegyezmény szerinti 21
egyszer$sített vasúti eljárásban történ áruszállításra vonatkozó szabályozását. A jelentés tárgyát képz idszakban Magyarország folyamatosan ersítette a Vám- és Pénzügyrség adminisztratív és végrehajtási kapacitását. Magyarország különösen fontos lépéseket tett az informatikai rendszerek összekapcsolhatóságát biztosító fejlesztések felgyorsítása terén. A magyar informatikai rendszer (VÁMKER számítógépesített vámáru nyilvántartási rendszer) tartalmazza az összes vámkezelésre vonatkozó információt. 2002. januárjában véglegesítésre került a Nemzeti Interoperabilitást Megvalósító Stratégia és a Pénzügyminisztérium a stratégiának a következ két éven belüli végrehajtása érdekében 40 ft jelölt ki. A Vegyvizsgáló Intézet felhatalmazást kapott elsfokú döntések meghozatalára. Az Intézetet laboratóriumának felszereltségét mozgólaboratóriumi szolgálattal fejlesztették és a rendelkezésre álló 27 fs létszám elegendnek látszik a Kötelez Áruosztályozási Felvilágosítási, illetve Kötelez Származási Felvilágosítási Rendszerekbl adódó feladatok megvalósítására. Magyarország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia háromoldalú, a vámlaboratóriumaikra vonatkozó együttm$ködési megállapodást írt alá 2002. januárjában. A határforgalom ellenrzést illeten több határátkelhelyet nyitottak meg 2002 során - modernizálásukat követen - az EU jövbeni küls határszakaszán: Letenyén a horvát határszakaszon (márciusban), Röszkénél a jugoszláv határon (áprilisban), Záhonyban az ukrán határon (júliusban), valamint Ártándnál és Gyulánál a román határszakaszon (júliusban). A magyar Vám- és Pénzügyrség, valamint a Fogyasztóvédelmi Ffelügyelség között létrejött együttm$ködési megállapodás keretében két az informatikai fejlesztéssel és a piacfelügyelettel foglalkozó munkacsoportot állítottak fel. A jelentés tárgyát képz idszakban sor került a vámszervek állományának a nukleáris és radioaktív anyagok határátkelhelyeken történ elfogását célzó képzésére. Általános értékelés Általánosságban Magyarország már magas szint$ felkészültséget ért el e területen. A magyar szabályozás 2000 óta már nagymértékben harmonizált az acquis-val. Magyarországnak további erfeszítést kell tennie, hogy a vámszabadterületekre vonatkozó szabályozása teljes egészében harmonizált legyen. A vámszabadterületek számát jelents mértékben csökkenteni is kell. A Közösség által az Általános Preferenciális Rendszer 22
(GSP) keretében alkalmazott preferenciális származási szabályoknak a magyar rendszerbe történ átvételére csak a csatlakozás pillanatában kerül sor. Ami az acquis végrehatásához szükséges adminisztratív és végrehajtási kapacitást illeti, Magyarország folytatta a vámtisztek képzését és a szükséges berendezések modernizálását. Magyarország már rendelkezik az elírások és az eljárások alkalmazása terén tapasztalattal, melyek hasonlóak és néhány esetben azonosak azokkal, melyeket a Közösség alkalmaz. Mint a legtöbb tagjelölt ország, Magyarország sem alkalmaz bizonyos kereskedelempolitikai intézkedéseket a csatlakozás idpontjáig. Ennek olyan esetekben vannak következményei, amikor a nem preferenciális származás, az aktív- és a passzív feldolgozás szabályait kell alkalmazni. Például Magyarországon a Kötelez Származási Felvilágosítási Rendszert csak a preferenciális származás esetében alkalmazzák, miközben a Közösségben ezt a nem preferenciális származás esetében is használják. Az olyan, a Közösségben már elektronizált rendszerek, mint a kvóták, a vámfelfüggesztések és az integrált tarifa, melyeket jelenleg Magyarországon elektronikus formában még nem alkalmaznak, számítógépesítés alatt állnak. Folyamatos erfeszítések szükségesek még ezeken a területeken, ide értve a nyelvtanulást és a szerzi jogi és a növény-egészségügyi jogszabályokkal kapcsolatos képzést. Az informatikai rendszerek további fejlesztése terén még fontos problémákat kell napirendre t$zni. A feladatoknak a tervezettnek megfelel végrehajtása esetén Magyarország olyan helyzetbe kerül, hogy viszonylag rövid id alatt teljesíteni tudja kötelezettségeit. Következtetés Az 1997-ben kiadott országvéleményében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország jelents erfeszítéseket tesz, hogy összhangba hozza szervezetét és annak állományát azokkal a kötelezettségekkel, melyeket egy modern vámszervezetnek végre kell hajtania. A Bizottság hozzátette, hogy ha Magyarország erfeszítéseit tovább fokozza, különösen a számítógépesítési projektek kezelése területén, néhány éven belül készen kell állnia azon kötelezettségek teljesítésére, melyek egy EU-s vámigazgatásra hárulnak. Az országvélemény óta Magyarország egyenletes fejldést mutatott az acquis e területén való harmonizációban és folyamatosan fejlesztette és megersítette a szükséges 23
adminisztratív kapacitásait is. Vámjogszabályainak az acquis-val való harmonizációja mára majdnem befejezdött és az adminisztratív kapacitások is viszonylag fejlettek, noha e tekintetben még számos kérdést kell megoldani. E fejezet tekintetében a tárgyalások ideiglenes lezárásra kerültek. Magyarország számára egy, a csatlakozást követ három évre, de legkésbb 2007. december 31-éig szóló - amelyik hamarabb bekövetkezik - átmeneti idszakot biztosítottak, amely id alatt a nem ötvözött alumíniumra éves vámkontingenseket nyitnak, és amely alatt Magyarországnak biztosítania kell a Közös Vámtarifában szerepl vámok alkalmazását e cikk tekintetében is. Magyarország általánosságban teljesíti azokat a vállalásait, melyeket e területen a csatlakozási tárgyalások során tett. A tagságra való felkészülés befejezése érdekében Magyarország erfeszítéseinek most arra kell irányulnia, hogy biztosítsa nemzeti rendszereinek az EK váminformatikai rendszerével való teljes összekapcsolhatóságát, és ersítse a vámszolgálatok képességét a csalások és a gazdasági b$nözés elleni küzdelemre, melyet más végrehajtó testületekkel szoros együttm$ködésben kell végeznie. Ami az acquis-val való összhang biztosítását illeti, Magyarországnak meg kell tennie a szükséges lépéseket azon intézkedések és elírások alkalmazására való felkészülés területén, melyek a csatlakozás pillanatában kerülnek bevezetésre, ideértve a vámszabadterületekre vonatkozó szabályozást is. 26. fejezet: Külkapcsolatok Az elz éves jelentés óta Magyarország folytatta a magyar jogalkotás tekintetében az összhang megteremtését a közös kereskedelempolitikát magában foglaló acquis-val és továbbra is összehangolta az EU-val a WTO-ban képviselt álláspontját és politikai döntéseit. A közös kereskedelempolitika tekintetében, a csatlakozást követen Magyarországnak össze kell hangolnia vámtarifáját az Európai Unióéval. Magyarország alkalmazott vámtarifájának átlaga jelenleg, az MFN vámokat illeten 11,7 % az összes termékre, 30,9 % a mezgazdasági termékekre, 14,8 % a halászati termékekre, és 7 % az ipari termékekre. Összehasonlításképpen az EU jelenlegi vámjainak szintje a következ: 6,3 % az összes termékre, 16,2 % a mezgazdasági termékekre, 12,4 % a halászati termékekre és 3,6 % az ipari termékekre. A harmadik országokkal kötött bilaterális megállapodások tekintetében Magyarország szabadkereskedelmi megállapodást kötött a Jugoszláv Szövetségi 24
Köztársasággal, amely megállapodás 2002 júliusában lépett hatályba. 2002 januárjában Magyarország nem-preferenciális megállapodást kötött az USA-val, amely a vámok csökkentését írja el MFN bázison 70 termékre, egyes esetekben az EK közös küls vámjainak szintjéig. A megállapodást elkészít tárgyalásokra anélkül került sor, hogy az EK-val elzleg kielégít mértékben konzultációkra került volna sor, vagy a teljes kör$ információk megadása megtörtént volna. Magyarország, mint a CEFTA tagja, 2001 novemberében aláírta a mezgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmének liberalizációjáról szóló 10. sz., és az áruk származási szabályairól szóló 11. sz. Kiegészít Jegyzkönyvet. A fejlesztési politika, együttm$ködés és segítségnyújtás tekintetében Magyarország az OECD aktív tagja, és fejlesztési gyakorlatát összehangolja a Fejlesztési Segély Bizottság által lefektetett elvekkel. Megkezddtek az elkészületi munkálatok 2002 második felében a Külügyminisztériumban a fejlesztési együttm$ködés érdekében szükséges szervezeti és intézményi keretek megteremtése céljából. Elkészítés alatt áll egy részletes költségvetési terv a Nemzetközi Fejlesztési Együttm$ködési Alap létesítése érdekében, amely valószín$leg a 2003. évi Állami Költségvetés részeként kerül elfogadásra. A humanitárius segélynyújtási kezdeményezések végrehajtása céljából a hatóságok továbbra is együttm$ködnek a Magyarországon létrejött nem kormányzati szervezetekkel. A Magyarország által 2001-ben a fejld országoknak nyújtott bilaterális és multilaterális segélyek összege 29 millió Eurót tett ki. Általános értékelés Az EU és Magyarország megteremtette az együttm$ködés kereteit a WTO ügyek tekintetében mind miniszteri, mind szakapparátusi szinten. Magyarország támogatta az EU WTO-ban képviselt politikáit és pozícióit. A szoros együttm$ködés folytatandó. További szoros együttm$ködés keretében biztosítani kell Magyarország GATS kötelezettségeinek az EK kötelezettségeivel való összehangolását. A megfelel lépések e tekintetben meghatározásra kerültek. Magyarország megfigyeli státusszal rendelkezik a Polgári Légijárm$vek Kereskedelmérl szóló plurilaterális WTO Megállapodást illeten. A Textil- és Ruházati Termékek Kereskedelmérl szóló WTO Megállapodás (ATC) tekintetében sor került az ATC szerinti harmadik integrációs szakaszban a magyar integrációs programnak az EU-éval történ összehangolására. 25