2009/4 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu III. évfolyam 4. szám 2009. február 10. Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon A tartalomból 1 Bevezető 1 DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐK 2 NYUGDÍJASOK, NYUGDÍJAK 2 A nyugdíjasok és a nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma, összetétele 4 Az ellátottak nemek szerinti összetétele 4 A saját jogú nyugdíjasok jellemzői a nyugdíjazás éve és a szolgálati idő szerint 5 A nyugdíjasok, járadékosok életkor szerinti összetétele 5 A nyugdíjak, yg nyugdíjszerű yg ellátások összege 7 AZ IDŐSEK MUNKAERŐ-PIACI SZEREPVÁLLALÁSA 8 EGÉSZSÉGÜGY, SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS 8 Egészségügy 8 Az idős emberek szociális gondozása 10 AZ IDŐSKORÚAK CSALÁDI KAPCSOLATAI ÉS LAKÁS- KÖRÜLMÉNYEI Bevezető Magyarországon mint Európa legtöbb államában öregszik a társadalom. Az elmúlt negyedszázad kedvezőtlen demográfiai folyamatai alacsony szintű termékenység, évről-évre kimutatható természetes fogyás, valamint a születéskor várható élettartam emelkedése miatt a népesség korösszetétele eltolódott az idősebb korosztályok irányába. A kedvezőtlen termékenységi szint és a most középkorú (50-55 éves) nagy létszámú korosztály időskorúvá válása előrevetíti az öregedés folyamatának felgyorsulását. Az elmúlt közel két évtizedben az országos tendenciákhoz hasonló folyamatok zajlottak le a nyugat-dunántúli régióban is. Az időskorúak (kiadványunkban a 60 évesek és annál idősebbek) népességen belüli hányada az elmúlt 18 esztendő alatt 2,9 százalékponttal nőtt, míg a gyermekkorúaké (legfeljebb 14 éveseké) nagymértékben, 6,8 százalékponttal mérséklődött. A két korosztály egymáshoz viszonyított létszáma alapján 1990-ben még a gyermekkorúak, 2008-ban már az idősek voltak többségben. 2008. január 1-jén a régió 284 ezer nyugdíjasának (a népesség 28,5%-ának) közel nyolctizede számított időskorúnak. Túlnyomó többségük saját jogon kapta járandóságát, és az országoshoz hasonlóan határozott nőtöbblet jellemezte a nyugdíjasok táborát. 2008. év elején a nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők havi járandóságának átlaga 73 802 Ft-ot tett ki, és a közép-magyarországi, valamint a közép-dunántúli régió után a harmadik legmagasabb értéket képviselte az ország térségei között. Az öregedő magyar társadalom új kihívásokat teremt a foglalkoztatás, a szociális és az egészségügyi ellátás terén is. A rendszerváltás után a foglalkoztatásban végbement változások az idősebb korosztályt jobban érintették, mint a fiatalabbakat. Az idősebbek munkavállalásának lehetőségei is korlátozottak. Az időskorúak munkaerő-piaci jelenléte mind a régióban, mind országosan marginálisnak mondható. A 2005. évi mikrocenzus adatai szerint a foglalkoztatottaknak 1,7%-a volt időskorú a régióban. A támogatásra szoruló idősek a segítségnyújtás intézményesített formáira számíthatnak. Egyelőre az idős népességnek igen kis hányada részesült ilyen szolgáltatásban országosan és a régióban egyaránt, ami jórészt kapacitáshiányból, a fenntartó szervezetek financiális nehézségeiből és/ vagy az idős emberek bezárkózásából, részükről a kívülről jövő segítség elutasításából adódott. Helyzetüket még nehezítette, hogy a háztartások között egyre nagyobb arányban fordultak elő időskorú személyből álló egyszemélyes, vagy csak idősek alkotta háztartások. A 2005. évi mikrocenzuskor a nyugat-dunántúli régió háztartásainak 24,6%-ában csak időskorú személy élt, szemben a másfél évtizeddel ezelőtti 20,9%- kal. A legalább 60 évesek majdnem egyharmada egyedül élt az otthonában. DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐK A nyugat-dunántúli régióban az elmúlt két évtized népmozgalmi folyamataiban az országos tendenciákhoz hasonlóan a lélekszám fogyása és a társadalom öregedése figyelhető meg. A halálozások száma minden évben meghaladta az élve születésekét, az ebből következő természetes fogyást a vándorlási többlet pedig csak részben tudta ellensúlyozni. 2008. január 1-jén 997 939 személy élt a Nyugat-Dunántúlon, mintegy 8 800-zal kevesebb, mint az 1990-es évek elején. Ugyanezen időszakban a lakónépesség nemek szerinti összetétele fokozatosan eltolódott a nők javára. Míg az 1990-es népszámlálás időpontjában ezer férfira 1 056 nő jutott, addig 2008 elején már 1 081. A gyermek- és a középkorúak között még a férfiak voltak többségben, az idősek körében azonban a nők száma másfélszerese a férfiakénak, azaz az 59 éven felüliek hattizede a nők, fennmaradó hányada pedig a férfiak közül került ki. A lakónépességen belül minden negyedik nő és nagyjából minden hatodik férfi tartozott ebbe a korosztályba. Mivel a nők várható átlagos élettartama hosszabb, mint a férfiaké, a nők számának többlete először a 44 éveseknél mutatkozott, az eltérés mértéke pedig a kor előre haladtával akárcsak országosan jelentősen növekedett. A lakónépesség korösszetétele érzékelhetően módosult az elmúlt 18 évben: az időskorúak hányada folyamatosan emelkedett, a gyermekkorúaké pedig nagymértékben csökkent. 1990-ben a lakosság 19,0%-a, 2008 elején pedig már 21,9%-a betöltötte a 60. életévét, ami szám szerint 218 és félezer időskorút jelentett a régióban. Ugyanekkor a 14 évesek és ennél fiatalabbak aránya 20,9%-ról 14,1%-ra zsugorodott. A korstruktúrának ez az eltolódása a születések számának csökkenésével valamint a javuló életkilátások miatt emelkedő átlagos élettartammal hozható összefüggésbe.
2 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon Statisztikai tükör 2009/4 fő 1. ábra A lakónépesség nem és korcsoportok szerint, 2008. január 1. Nyugat-Dunántúl többlet 45000 37500 30000 22500 15000 7500 90-85 - 89 80-84 75-79 többlet 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10-14 5-9 - 4 korcsoport fő 0 0 7500 15000 22500 30000 37500 45000 év A korösszetétel változását jól érzékelteti az egyes korosztályok egymáshoz viszonyított arányának módosulása. 2008. január 1-jén a Nyugat-Dunántúlon az öregedési index azaz a legalább 60 évesek legfeljebb 14 évesekhez viszonyított aránya az országos átlagnál magasabb értéket jelzett. A mu tató nagysága 1990 elején még a gyermekkorúak többségéről tanúskodott. Eltartottsági ráta, öregedési index, január 1. Korösszetétel, % Gyermek Idős Eltartott Év népesség népesség 14 15 59 60 eltartottsági rátája rátája 1. tábla Öregedési index a) 1990 20,9 60,2 19,0 34,7 31,6 66,2 91,1 2008 14,1 64,0 21,9 22,1 34,2 56,3 155,0 Változás, százalékpont -6,8 3,8 2,9-12,6 2,6-9,9 63,9 a) A 60 évesek és idősebbek a legfeljebb 14 évesek százalékában. A korstruktúra változása számottevően befolyásolja az aktív korúakra háruló terhek mértékét is. A régióban a 100 felnőtt korúra (15 59 évesre) 56 gyermek- és idős korú jutott, amely 2-vel maradt el az országos átlagtól. A mutató értéke 1990 óta számottevően mérséklődött, mivel az inaktív népesség száma a 14 éven aluliak létszámának jelentős fogyása következtében nagyobb mértékben csökkent, mint az aktív népességé. Az idős népesség eltartottsági rátája csaknem megegyezett az országos átlaggal (35), ami lényegében azt jelentette, hogy egy időskorút három aktív korúnak kellett eltartania. Az elmúlt évtizedekben a régióban lakók életkilátásai az országos tendenciának megfelelően javultak, a születéskor várható átlagos élettartamok kismértékben emelkedtek. Az időskorúak arányának növekedése részben ezzel magyarázható, hiszen egyre többen érik meg az idős-, sőt az öreg- (75 84 évesek), vagy aggastyánkort (85 éves és idősebbek). Például amíg 1990-ben a népesség csupán 5,4%-a töltötte be a 75. életévét, addig 2008-ban már 7,3%-a. Az életkor meghosszabbodása örvendetes jelenség, azonban az idősek egyre népesebb táborának ellátása problémákat okozhat a jövőben. 77,00 75,00 73,00 71,00 69,00 67,00 65,00 Születéskor várható átlagos élettartam, 2007 év 79,00 2. ábra Magyarországon 2007-ben a férfiak várható átlagos élettartama 69,2, a nőké pedig 77,3 év volt. A Nyugat-Dunántúli régióban ennél kedvezőbbnek mutatkoztak az életkilátások. Az újszülöttek által remélhető életévek száma mindkét nem esetében meghaladta az országos átlagot. Az erősebbik nem képviselői a Nyugat-Dunántúlon kívül csupán Közép- Magyarországon számíthatnak hasonlóan magas élettartamra, a nők viszont egyértelműen itt rendelkeztek a legjobb életesélyekkel. Ők átlagosan 8,3 évvel élhetik túl a férfiakat. A két nem közötti jelentős különbség többek között genetikai, életviteli, magatartásbeli okokra vezethető viszsza. A régióban a 60. életévüket betöltött férfiak még további 16,6, a nők pedig 21,5 életévre számíthatnak. NYUGDÍJASOK, NYUGDÍJAK országos átlag A nyugdíjasok és a nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma, összetétele 2008 januárjában a nyugdíjasok, járadékosok és más nyugdíjszerű ellátásban részesülők létszáma Magyarországon az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint majdnem 3,1 millió fő volt, ők a magyar lakosság 30,2%-át képviselték. 130 125 120 115 110 105 100 Dél-Dunántúl Közép- Magyarország Nyugat- Dunántúl Közép- Dunántúl Észak- Magyarország 3. ábra Nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők számának alakulása (1991=100,0) % 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 N y ugat-dunántúl Ország Észak-Alföld Dél-Alföld
Statisztikai tükör 2009/4 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon 3 Az időskorú népesség számának növekedése, valamint a nyugdíjjogosultság törvényi szabályozásában bekövetkező változások révén a nyugdíjasok száma országosan 1999-ig folyamatosan emelkedett, ezt követően 2007-ig enyhén csökkent. Elsősorban a jogszabályváltozások következményeként 2008-ban újra nőtt az ellátásban részesülők állománya. A növekedés intenzitása a rendszerváltás utáni években volt jelentős, amikor a demográfiai folyamatok mellett az egyre erősödő foglalkoztatási, munkaerő-piaci problémák is növelték a nyugdíjasok számát. Az 1990-es évtizedben a nyugat-dunántúli régióban a legtöbb ellátottat (283 ezer főt) 1999-ben regisztrálták, 21,8%-kal többet, mint a rendszerváltás utáni első évben. A permanens növekedés ekkor megállt, majd 2000-2005 között kisebb-nagyobb ingadozás mellett évi átlagban 276 ezerre mérséklődött. A 2006-2008 közötti időszakot az ellátottak számának ismételt növekedése jellemezte, s 2008. év elején elérte, söt egy kissé meg is haladta az 1999. évit. Az új évezred folyamatai az aktív korúak munkaerőpiacról való nagyobb arányú kivonulásából, az előnyugdíj intézményének megszüntetéséből és a nyugdíjazás feltételeinek szigorodásából adódtak. 2008. január 1-jén a nyugat-dunántúli régióban 284 ezer az előző évinél 1,4%-kal több ember részesült a nyugdíjbiztosító által finanszírozott valamilyen ellátásban. A növekedés mértéke országosan a legnagyobb volt, meghaladva a közép- és dél-dunántúli, valamint a közép-magyarországi átlagot. Az alföldi és az észak-magyarországi régiókban a nyugdíjasok száma nem érte el az előző évit. A nyugdíjasok létszámának gyarapodása a három nyugati megyében együttesen 2007-ben több mint kétszer akkora volt, mint az azt megelőző esztendőben. A nyugdíjasok részaránya a közép-magyarországi, a közép- és nyugatdunántúli régióban nem érte el az országos átlagot, az ország többi részében viszont meghaladta azt. Az 1990-es évtized elejéhez képest 52 ezerrel gyarapodott a régió nyugdíjasainak tábora, össznépességen belüli arányuk a vizsgált időszak végére öt százalékponttal 28,5%-ra emelkedett. Ezen belül a nyugdíjasok hányada Vas megyében ennél magasabb, Győr-Moson-Sopronban kisebb, Zalában pedig megegyezett a régiós átlaggal. Az ellátottak 94,0%-a nyugdíjat kapott, csaknem 17 ezer fő pedig valamilyen járadékban, pótlékban (mezőgazdasági szövetkezeti, baleseti, rokkantsági járadék, megváltozott munkaképességűek járadékai, házastársi, jövedelempótlék és egyéb nyugdíj, járadék) részesült. A kedvező munkaerő-piaci viszonyoknak köszönhetően a nyugat-dunántúli régióban arányát tekintve az országra jellemzőnél több volt a nyugdíjas és kevesebb a járadékos. A nyugellátásra jogosultak 90,9%-a (243 ezer fő) saját jogon kapta járandóságát. Utóbbiak 76,4%-a, 185 ezer fő öregségi nyugdíjban részesült. Számuk 2,8%-kal 5 ezer fővel múlta felül az egy évvel korábbit. A rokkantnyugdíjasok majdnem kétharmada korhatár alatti volt. A saját jogon kapott ellátás mellett a hozzátartozói nyugdíjak és az árvaellátás képezik a nyugellátások fő formáit. A hozzátartozói jogon ellátásban részesülők 64,7%-a özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjat, a többiek pedig árvaellátást kaptak. A magyar nyugdíjrendszer ellátás fajtáinak a száma 2008-tól a rehabilitációs járadék bevezetésével az eddigi 10-ről 11-re módosult. Az Országgyűlés a 2007. évi LXXXIV. törvény megalkotásával az egészségkárosodást szenvedett személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő rehabilitációját, társadalmi reintegrációját, továbbá a rehabilitációs időtartamra járó jövedelemarányos keresetpótlást hivatott elősegíteni. A járadék a jogosultsági feltételek megléte esetén igényelhető és saját jogú nyugdíjnak minősül. A saját jogú nyugdíjjal rendelkezők aránya a régió megyéi közül Győr- Moson-Sopron megyében volt a legmagasabb (88,1%), míg Zalában a legalacsonyabb (82,3%). A hozzátartozói nyugdíjasok és a járadékosok részaránya viszont a régió déli megyéjében haladta meg számottevően a nyugat-dunántúli értéket, az északiban pedig jóval elmaradt attól. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok részaránya az év elején országosan 14,2%-ot tett ki, ezen belül csak Közép-Magyarországon és a Nyugat- Dunántúlon volt ennél kedvezőbb (10,6%, illetve 12,2%). A többi régióban (különösen azokban, ahol nagy a munkanélküliség, észak-magyarországi, alföldi, dél-dunántúli régiók) a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok részaránya is magasabb értéket képviselt. Régiónkban a Győr- Moson-Sopron megyei nyugdíjasok 14,2%-a tartozott a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok közé, Vas és Zala megyében viszont nem érte el a régió átlagát. (12,1% és 9,5%). Az egyes ellátásokban részesülők az összes ellátott százalékában, 2008. január 4. ábra 70 % 60 50 40 30 20 10 0 Közép- Magy arország Közép-Dunántúl Ny ugat-dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magy arország Észak-Alföld Dél Alföld Ország összesen öregségi ny ugdíjasok korhatár alatti rokkantsági ny ugdíjasok hozzátartozói ny ugdíjban részesülők járadékban részesülők
4 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon Statisztikai tükör 2009/4 2. tábla A nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesültek száma az ellátás fajtája szerint, 2008. január Az ellátás fajtája Győr- Moson- Sopron Ellátásban részesültek száma Vas megyében Zala a 2007. januári %-ában a nyugat-dunántúli régióban megoszlás,% országosan Öregségi és öregségi jellegű nyugdíj 91 837 55 448 60 628 103,0 73,2 68,4 Korhatár alatti rokkantsági nyugdíj 17 569 9 239 7 917 100,0 12,2 14,2 Saját jogú nyugdíj összesen 109 406 64 687 68 545 102,5 85,4 82,6 Hozzátartozói nyugdíj 5 383 4 357 6 032 93,8 5,6 4,9 Árvaellátás 3 580 2 395 2 625 97,1 3,0 3,4 Nyugellátások összesen 118 369 71 439 77 202 101,8 94,0 90,9 Járadék, egyéb nyugdíjszerű ellátás 5 775 5 157 6 052 95,1 6,0 9,1 Ellátások mindöszszesen 124 144 76 596 83 254 101,4 100,0 100,0 2008. január 1-jétől új szabályok léptek életbe a nyugdíjszámításra vonatkozóan. E rendelkezések szigorítják az előrehozott nyugdíj igénybevételét úgy, hogy 62 éves koruk betöltése előtt nyugellátásuk folyósítása mellett kereső tevékenységet csak egy éves keretösszegig (minimálbér 12-szerese) folytathatnak az érintettek, melynek túllépése esetén szüneteltetniük kell saját jogú nyugdíjukat a korhatár eléréséig. Jelenleg a 2007. december 31. előtt nyugdíjazottak az előrehozott nyugdíj mellett is korlátlanul szerezhetnek más munkajövedelmet. A másik változás, hogy a nyugdíjak kiszámításánál a bruttó kereseteket a személyi jövedelemadón kívül a járulékok összegével is csökkentik (teljes nettósítás). Az a munkavállaló tehát, aki ledolgozott évei és életkora alapján megtehette, 2007- ben kérte nyugdíjazását. 2008. január 1-jén a 17 ezer járadékosnak több mint fele kapta a megváltozott munkaképességűek ellátásának valamilyen formáját, túlnyomó részben rendszeres szociális járadékot. Az ellátottak nemek szerinti összetétele A nyugdíjasok nemek szerinti összetételét az országoshoz hasonlóan határozott nőtöbblet jellemzi. Ez elsősorban a nők születéskor várható magasabb élettartamából, ebből következően az idős népességen belüli növekvő arányukból és a rájuk vonatkozó alacsonyabb nyugdíjkorhatárból ered. A női népességben 32,9%, a férfiak között 23,6% a nyugdíjasok aránya. Ellátási típusok szerint számottevőek a különbségek. A saját jogú nyugdíjasok között öregségi nyugellátásban közel másfélszer annyi nő részesül, mint férfi. A másik nagy csoportot alkotó korhatár alatti rokkantnyugdíjasok esetében viszont a férfiak létszámfölénye figyelhető meg. Ezt egyrészt a férfiak rosszabb egészségi állapota, másrészt általában a férfiak által végzett, az egészségre ártalmasabb, fizikailag megterhelőbb munkák magyarázzák. 5. ábra A nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők nemek szerinti összetétele, 2008. január Öregségi nyugdíjasok Korbetöltött rokkantsági nyugdíjasok Bányász- és korengedményes nyugdíjasok Korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok Özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjasok Árvaellátásban részesülők Járadékosok, pótlékosok 0% 20% 40% 60% 80% 100% A nők túlsúlya leginkább a hozzátartozói azon belül is az özvegyi nyugdíjasok körében számottevő. A járadékosok zöme is e nemhez tartozott. A legnagyobb különbség a megváltozott munkaképességűek járadékában mutatkozott, mivel 1,8-szor annyi nő kapott ilyen ellátást, mint férfi. Házastársi, illetve jövedelempótlékot is csak elenyésző számban kaptak férfiak. A rokkantsági járadékosok körében a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasokhoz hasonlóan viszont enyhe férfitöbblet mutatkozott. A saját jogú nyugdíjasok jellemzői a nyugdíjazás éve és a szolgálati idő szerint A saját jogú nyugdíjban részesülők között a legtöbben mintegy 54 ezren, amely az összlétszám 22,2%-át tette ki 1990 és 1994 között váltak nyugdíjassá. Ebben szerepet játszott a rendszerváltás utáni kedvezőtlen gazdasági és munkaerő-piaci helyzet, amikor munkaalkalom és -lehetőség jelentős csökkenése következtében a munkanélküliség elől a törvény adta keretek között sokan az idő előtti nyugdíjazáshoz menekültek. A nyugdíjrendszer finanszírozásával kapcsolatos problémák ekkor kerültek előtérbe. A nehézségek kezelésének egyik lehetséges eszköze a nyugdíjkorhatár emelése volt. Részint emiatt, részint a kissé javuló munkaerő-piaci feltételeknek köszönhetően az évtized második felétől kezdődően kisebb mértékben nőtt a nyugdíjasok tábora, mint az 1990-es évtized első öt évében. 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 A saját jogú nyugdíjasok száma a nyugdíjazás éve szerint, 2008. január Fő 35 000 5 000 0 6. ábra 1994. január 1-jei hatállyal megkezdték a nők nyugdíjkorhatárának fokozatos (kétévenként egy-egy évvel) emelését, mely 2003-ban már 60 év volt a korábbi 55 év helyett. A férfiaké addig változatlanul 60 év maradt. A jelenleg is érvényben lévő 1997. évi LXXXI. törvény értelmében mindkét nem öregségi nyugdíjkorhatára lépcsőzetesen tovább emelkedett és 2009-től egységesen 62 év lesz. -1969 1970-1974 1975-1979 1980-1984 1985-1989 1990-1994 1995-1999 2000-2004 2005-
Statisztikai tükör 2009/4 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon 5 7. ábra A saját jogú nyugdíjasok számának megoszlása a szolgálati idő szerint 2008. január A nyugdíjasok, járadékosok legnépesebb korcsoportját az 1940 és 1949 között született személyek alkották, az ellátottak 35,9%-a tartozott ide. A korcsoportonkénti arányokat tekintve a nemek és az ellátási típusok szerinti összetételben jelentős eltérések mutatkoztak. Az 54 év alatti nyugdíjasok között a férfiak voltak többségben, afölött viszont az életkor előre haladtával fokozatosan nőtt a különbség a nők javára. Az öregségi nyugdíjasok háromnegyede 1930 és 1949 között született. A korhatár alatti rokkantak között az 54-58 évesek, az özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjasok között a 74 éves vagy annál idősebbek korcsoportja volt a legnépesebb. 0% 20% 40% 60% 80% 100% -19 év 20-29 év 30-39 év 40- év A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok között magas (63,1%), míg az öregségi és öregségi jellegű nyugellátásban részesülők körében annál lényegesen alacsonyabb (31,2%) a 2000 óta ellátásba lépők aránya. Ez összefüggést mutat az emelkedő nyugdíjkorhatárral és az idősebb korosztály munkaerőpiaci helyzetével. A nyugdíjazás feltétele nemcsak a meghatározott életkor elérése, hanem az előírt szolgálati idő megszerzése is. 2008 januárjában az öregségi nyugdíjasok 55,9%-a 35-44 év munkát tudhatott maga mögött. Közülük is a 35-39 év szolgálati idővel rendelkezők voltak többen, ők az öregségi nyugdíjasok egyharmadát tették ki. Legtöbbjüknek 38 éves szolgálati időt állapítottak meg. A férfiak majdnem a fele 40-44 éves munkaviszonyt igazolt, ami azt jelzi, hogy az öregségi nyugdíjas férfiak nagy része aktív korát megszakítás nélkül végigdolgozta. A nők több mint egyharmada ennél átlagosan öt évvel kevesebb szolgálati időre tett szert. Esetükben ez az alacsonyabb nyugdíjkorhatárral, a családi kötöttségek miatti munkából való ideiglenes vagy tartós kiesésükkel indokolható. Az öregségi nyugdíjasok legnépesebb (35-39 évesek) korcsoportjának aránya Győr- Moson-Sopron megyében és Vasban felülmúlta, míg Zalában nem érte el a régió átlagát. Az ellátási forma jellegéből adódóan a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok létszáma az öregségi nyugdíjasokéhoz képest fiatalabb (25-34 évesek) korcsoportokban a legmagasabb. Egynegyedük 20 évnél kevesebb időt töltött munkával, 7,6%-uk még a 10 éves munkaviszonyt sem érte el. A nyugdíjasok, járadékosok életkor szerinti összetétele 2008 januárjában a régió nyugdíjasainak nyolctizede számított időskorúnak, azaz 60 éves vagy annál idősebbnek. A régió megyéi közül Győr- Moson-Sopron és Vas megyében az átlagnál kisebb, Zalában nagyobb arányt képviseltek. A nyugdíjak, nyugdíjszerű ellátások összege A nyugdíjasok életkörülményeit jelentősen befolyásolja a nyugdíjuk nagysága. Ez függ a szolgálati időtől, a figyelembe vehető havi átlagkeresettől, a nyugdíjazás évétől. Rokkantság esetén a rokkantság megállapításának időpontjában betöltött életkor és a rokkantság foka is meghatározó tényező. A nyugdíjasok száma és aránya is jelzi, hogy a társadalomnak jelentékeny rétegét alkotják, s a mindenkori kormány feladata, hogy e népes s egyre gyarapodó létszámú tábor helyzetét kiemelt figyelemmel kísérje, szükség esetén a megfelelő intézkedéseket időben meghozza. A nyugdíjasok helyzetével foglalkozó Idősügyi Tanács javaslatára 2005- ben felülvizsgálták a nyugdíjakat, ugyanis jelentős színvonal-különbségek mutatkoztak egyebek mellett a nyugdíjazás éve és az egyes nyugdíjtípusok szerint. Részletes szakmai vizsgálódás után az Országgyűlés elfogadta a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló 2005. évi CLXXIII. törvényt, amely a 2006-2010 évekre egységes programban rögzítette a nyugdíjkorrekciós intézkedés-sorozatot. Annak érdekében történt mindez, hogy az érintett nyugdíjak arányaiban jobban kifejezésre jussanak az aktív korban teljesített szolgálati időben és az elért, a járulékfizetés alapjául szolgáló keresetekben megjelenő különbségek, enyhüljenek e téren a nyugdíjas évek során létrejött ellentmondások. Az egyes lépésekben érintettek körét, a lépések sorrendjét részben az elmaradás mértéke, részben pedig az életkor határozta meg. A nyugat-dunántúli régióban a nyugdíjak, nyugdíjszerű ellátások egy év alatt 11,3%-kal emelkedtek, így a 2008. januári nyugdíjemelés után az ellátásban részesülők egy főre jutó havi átlagos összege 73 802 Ft-ot tett ki, amely mindössze háromszáz forinttal maradt el az országos átlagtól, valamint a közép-magyarországi és a közép-dunántúli régiók után a harmadik legmagasabb értéket képviselte. Győr-Moson-Sopron megyében a teljes ellátások összege 1 900 Ft-tal múlta felül a régió átlagát, Vas és Zala megyében 1,9, illetve 2,1%-kal volt kevesebb annál. Az öregségi nyugdíjban részesülő férfiak átlagos ellátása 14 ezer forinttal haladta meg a nőkét, ezen belül a két nem nyugdíjösszege közötti eltérés a korhatár alatti öregségi és az özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjasok- A nyugdíjban részesülők számának megoszlása életkor szerint a kiemelt ellátási csoportokban, 2008. január 8. ábra Öregségi nyugdíjasok Özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjasok 79 83 éves 11,0% 83 éves 7,8% 53 éves 1,2% 54 58 éves 3,6% 59 63 éves 19,1% 53 éves 14,2% 54 58 éves 4,1% 59 63 éves 2,7% 64 68 éves 4,3% 74 78 éves 15,8% 69 73 éves 18,5% 64 68 éves 23,0% 83 éves 29,1% 79 83 éves 21,4% 69 73 éves 8,2% 74 78 éves 16,0%
6 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon Statisztikai tükör 2009/4 nál volt a legnagyobb. Előbbi esetben a férfiak, utóbbiban a nők havi ellátmánya volt a több, 32 ezer, illetve 28 ezer Ft-tal. A férfiak javára fennálló különbség több okkal magyarázható: a nőknek rövidebb a szolgálati ideje, munkában töltött éveik alatt kevesebb a fizetésük, egyes szakmák amelyek egyébként az átlagosnál is alacsonyabb jövedelmet biztosítanak a foglalkoztatottak számára elnőiesedtek. Ritkábban töltenek be aktív korban jobb anyagi megbecsülést biztosító magasabb beosztásokat, vezetői munkaköröket. A saját jogú nyugdíjasok egyötöde 70 79 ezer Ft közötti összeget kapott havonta. 70 ezer Ft alatti, illetve 80 ezer Ft vagy afeletti ellátásban egyaránt négytizedük részesült, szemben a 2007. évi 54,7, illetve 28,1%-kal. A tavaly év eleji adatokhoz képest a nyugdíjautomatizmus az újonnan nyugdíjazottak magasabb havi összeggel mennek nyugdíjba, mint amenynyi az elhalálozottak nyugdíja volt, és az igazságossági (nyugdíjkorrekciós) program intézkedései eredményeképpen a saját jogú nyugdíjasok havi teljes ellátásának nyugdíjkategóriánkénti eloszlása a magasabb összegek felé tolódott el. A férfiak javára írható nemek közötti különbség megmaradt. A nők 13,4%-a 50 ezer Ft alatt, 55,2%-a 50 és 80 ezer Ft között, fennmaradó hányada 80 ezer Ft-ot meghaladó havi járandósággal rendelkezett, míg a férfiak esetében ezek az arányok 8,0, 42,4 és 49,6%- ot tettek ki. 9. ábra A saját jogú nyugdíjban részesülők számának megoszlása a teljes ellátás havi összege szerint, 2008. január Külső kör: férfiak Belső kör: nők A teljes ellátás egy főre jutó összegei jelentős szóródást mutatnak a saját jogú nyugdíjasok csoportján belül. 2008. januárjában az öregségi nyugellátások havi átlaga 83 172 Ft-ot tett ki, 11,4%-kal 8 504 Ft-tal többet az egy évvel korábbinál. A férfiak havi járandósága 10 ezer Ft-tal haladta meg az átlagost, míg a nőké hat és félezerrel maradt el attól. A férfiak és a nők öregségi nyugdíjának összege közötti különbség nőtt az elmúlt időszakban: 2008-ban emelés után 21,9%-os eltérés mutatkozott, szemben az egy évvel korábbi 20,2%-kal. A két nem öregségi átlagnyugdíja közötti különbség a férfiak javára egy esztendő alatt mintegy 2 800 Ft-tal emelkedett. A korbetöltött öregségi nyugdíjasok havi járandósága 80 665 Ft volt, ennél havonta átlagosan 15 ezer Ft-tal azok kaptak többet, akik az előírt nyugdíjkorhatár elérése előtt mehettek nyugdíjba. Ide tartoztak a korkedvezményes és az előrehozott nyugdíjasok, előbbit a jelentős fizikai megterheléssel járó vagy az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók, utóbbit azok igényelhetik, akik az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt a szükséges szolgálati időt megszerezték. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok havonta átlagosan 62 504, a hozzátartozói nyugdíjasok 55 703, az árvaellátásban részesülők pedig 33 075 Ft-ot kaptak kézhez. Az öregségi és a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjak egy főre jutó havi átlagos összege, 2008. január Ft 85 000 80 000 75 000 70 000 65 000 60 000 55 000 50 000 45 000 40 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0-2 000-4 000-6 000 Öregségi nyugdíjak Korhatár alatti rokkantsági nyugdíjak 2003 2004 2005 2006 2007 2008 A saját jogú nyugdíjak összegének átlagtól való eltérései a nyugdíjazás éve szerint, 2008. január Ft 1970 előtt -29 999 30 000-49 999 50 000-59 999 60 000-69 999 70 000-79 999 80 000-99 999 100 000-119 999 120 000-149 999 150 000-1970- 1974 1975-1979 1980-1984 1985-1989 Nyugat-Dunántúl 10. ábra 11. ábra 1990-1995- 1994 1999 Ország 2000-2005 és 2004 utána A havi ellátás nagyságát, a nyugdíjasok anyagi helyzetét az aktív korban elért szolgálati időn, illetve a beszámítható kereseten kívül a nyugdíjazás éve is befolyásolja, ahogyan erre már korábban is utaltunk. Ez alapján a 2008. januári saját jogú nyugdíjasok adatait vizsgálva, 1991. év számít kiemelkedőnek, amikor a rendszerváltás utáni kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzet miatt a nyugdíjazások száma meghaladta a 12 ezret. Ezt követően évente ennél kevesebben mentek nyugdíjba egészen 2004-ig, amikortól az idősebb korosztály létszámának növekedése, a nyugdíjreformból adódó, szigorodó nyugdíjazási feltételektől való félelmek miatt ismét meghaladta a tízezret, 2005-ben pedig elérte a maximumot, a 13 390 főt. A nyugdíjak vásárlóerejének megőrzése érdekében a nyugdíjak ellátási típusonkénti emelésének mértékét törvény szabályozza. A hatályos nyugdíjtörvény a nyugdíjemeléseket az árszínvonal és a keresetek alakulásához igazítja. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény évközi kiegészítő nyugdíjintézkedést ír elő arra az esetre, ha a nettó átlagkeresetek növekedésének és a fogyasztói árindexnek az évközi adatok alapján számítható várható értékei meghaladják a tervezett mértéket. Ha az eltérés eléri az egy százalékot, novemberben januárig visszamenőleges hatállyal kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani, ellenkező esetben a tárgyév egészére egy összegben kell kifizetni ugyancsak novemberben az emelési különbözetet. Az intézkedés mértékének megállapításánál a
Statisztikai tükör 2009/4 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon 7 nyugdíjas fogyasztói árindexet kell figyelembe venni, ha az magasabb, mint az általános árindex. A végrehajtott emelések ellenére a nyugdíjak vásárlóértéke változékony képet mutat. A rendszerváltástól az 1994-es év kivételével 1996-ig folyamatos értékvesztés jellemezte a nyugdíjakat. A reálnyugdíj alakulása gyakorlatilag szinte azonosan mozgott a keresetekével. A gazdasági fellendüléssel egyidejűleg, 1997-től pozitív irányú változás következett be, ugyanis az nyugdíjak átlagos összegének emelkedése rendre meghaladta a fogyasztói árak (2002-től a nyugdíjas fogyasztói árak) növekedését, így a nyugdíjak vásárlóértéke javult. A Nyugat-Dunántúlon 2001 óta minden évben az országosnál kicsit jobban emelkedtek a nyugdíjak, nyugdíjszerű ellátások. 120 118 116 114 112 110 108 106 104 102 100 12. ábra A nyugdíjak, a nettó átlagkeresetek és a fogyasztói árindex alakulása a) (előző év = 100,0) % 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Nyugdíjak átlagos összege Nyugdíjas fogyasztói árindex A nyugdíjakról beszélve nem lehet elfeledkezni a nyugellátások jogszabályban előírt legkisebb összegének alakulásáról sem. Az öregségi nyugdíjminimum összege 2002 és 2007 között reálértéken 6,4%-kal csökkent. 2008. január 1-jén 28 500 Ft-ot tett ki. Reálérték-vesztése hatással volt mindazon ellátások (járadékok, segélyek) összegének alakulására, amelyek a nyugdíjminimumhoz kötöttek. 3. tábla Létminimum a nyugdíjas háztartásokban és a saját jogú nyugdíjak átlagos összege, 2000-2007 Saját jogú öregségi nyugdíjak egy főre jutó havi átlaga Saját jogú öregségi nyugdíjak reálértéke, előző év =100,0 Fogyasztói árindex Nettó átlagkereset a} 2006-tól a kereset adatok a teljes (mikro vállalkozásokkal együtt) nemzetgazdaságra vonatkoznak. Létminimum Év az egytagú a kéttagú az országos Ft %-ában nyugdíjas háztartásokban Ft/fő 2000 34 162 95,1 98,8 31 028 26 718 2001 38 987 95,1 104,5 35 335 30 427 2002 45 270 95,2 110,2 38 797 33 409 2003 52 276 95,2 110,4 45 014 38 762 2004 57 956 95,1 103,5 47 976 41 313 2005 63 911 95,1 106,1 50 767 43 716 2006 68 614 95,1 102,2 54 115 46 599 2007 74 668 95,0 98,4 59 644 51 360 A létminimum olyan értékösszeg, amely biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítését. Meghatározása a Központi Statisztikai Hivatalban az élelmiszer-fogyasztás normatív értékéből kiindulva történik, az élelmiszereket a normatívához hasonló értékben fogyasztó háztartások fogyasztási adatainak felhasználásával. A különböző háztartástípusokra érvényes egy főre számított létminimumértékek 2007-ben az 53 ezer Ft-os átlag körül, a 40 ezer és 67 ezer közötti sávban szóródtak. Egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 66 271 Ft volt. A nyugdíjas háztartások egy főre vetített létminimumértékei az öregségi átlagnyugdíj növekedésének mértékéhez hasonlóan 2000 óta közel kétszeresére nőttek. 2007-ben az egyszemélyes nyugdíjas háztartásokban 59 644 Ft-ot tett ki, a két- és három tagúakban ennél 8 ezer Ft-tal, illetve 11 ezer Ft-tal kevesebb jutott egy személyre (utóbbiak esetében a háztartás egészét érintő kiadások több személyre oszlanak meg). A létminimum a nyugdíjas fogyasztói árindexhez közeli ütemben 10,2%-kal nőtt egy esztendő alatt. AZ IDŐSEK MUNKAERŐ-PIACI SZEREPVÁLLALÁSA Az idősek helyzete, társadalmi státusza erősen függ háztartásuk gazdasági aktivitás szerinti összetételétől, a nyugdíjba vonulásuk előtti foglalkozási pozíciójuktól. A rendszerváltás, a privatizációs átalakulás, a foglalkoztatás terén végbement változások az idősebb korosztályt fokozottabban érintették, mint a fiatalabbakat. Az 1990-es évek elején a munkahelyek számának visszaesésével, a munkaerő-túlkínálatból adódó foglalkoztatási bizonytalanság miatt a nyugdíjkorhatárhoz közel állók igyekeztek más alternatíva híján biztos szociális jövedelemhez jutni, s ezért az átmeneti rendelkezéseket kihasználva a nyugdíjazást választani (korhatár alatti öregségi, rokkantsági, korkedvezményes nyugdíj stb.), s emellett végezni további kereső tevékenységüket. A nyugdíj melletti foglalkoztatásnak azonban jelentős korlátja volt (és napjainkban is az) a munkaerő-piaci kereslet szűkössége, az idősebbek munkavállalásának korlátozott lehetőségei. E korosztály képzettségének átlagos szintje alacsonyabb, mint a munkaerő-piac fiatalabb szereplőié és ezt a munkatapasztalatuk nem ellensúlyozza, ugyanakkor fizikálisan is általában gyengébbek fiatalabb társaiknál. Az idősebb zömmel nyugdíjas korosztályhoz tartozók egy része dolgozik, jórészt atipikus foglalkoztatási formákban, mint pl. az alkalmi, részmunkaidős munkavégzés a nyugdíj kiegészítése céljából, és/vagy hagyományos (többnyire magas presztízsű) munkavégzés formájában, amely mellett élve a jogszabályi lehetőségekkel nyugdíjfolyósítás is történik. Az időskorúak túlnyomó többsége nyugdíjas, inaktív státuszú, munkaerőpiaci jelenlétük országos és nyugat-dunántúli viszonylatban is marginálisnak mondható. E korosztály gazdasági aktivitására vonatkozó információk a népszámlálásokból, cenzus jellegű adatfelvételekből és reprezentatív mintán alapuló lakossági összeírásokból állnak rendelkezésünkre. Az 1990-es népszámláláskor és az 1996-os mikrocenzus időpontjában országosan a foglalkoztatottaknak csupán 0,6%-a, illetve 0,5%-a volt időskorú. A nyugat-dunántúli régióban is elenyésző volt az időskorúak foglalkoztatása, a két időpontban 0,4, illetve 0,3%-ot tett ki. A nyugdíjasok munkaerő-piaci aktivitására ösztönzőleg hatott az az 1996-os alkotmánybírósági határozat, mely szerint a nyugdíj igénybevétele mellett korlátlanul lehetett munkát vállalni, ami továbbdolgozásra ösztönözte az idősebbeket. Az időskorú foglalkoztatottak állománya a régióban a 2005. évi összeíráskor több ezer fővel felülmúlta az előző népszámlálások és az 1996-os cenzus adatát Ez egyrészt a fent említett határozat következményeként, másrészt módszertani változásból (az 1990-es és 1996-os adatok nem tartalmazzák a nyugdíj és gyermekgondozás mellett dolgozókat) adódott. Időközben a nyugdíjkorhatár is emelkedett (a foglalkoztatottság várható növekedése, a nyugdíjba lépés időpontjának kitolása céljából), de annak
8 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon Statisztikai tükör 2009/4 a 60 éven felüliek foglalkoztatására gyakorolt hatása még nem lehetett domináns. 4. tábla Az összes foglalkoztatottból a 60 évesek és idősebbek aránya (százalék) Megnevezés 1990 1996 2001 2005 Győr-Moson-Sopron megye 0,3 0,2 1,1 2,1 Vas megye 0,4 0,3 1,0 1,9 Zala megye 0,4 0,4 0,9 0,9 Nyugat-Dunántúl 0,4 0,3 1,0 1,7 Magyarország 0,6 0,5 1,6 2,8 1990 és 2005 között a 60 éves és idősebb foglalkoztatottak létszáma közel négy-és félszeresére, népességen belüli arányuk 0,8%-ról 3,4%-ra gyarapodott. A legutóbbi 2005. évi mikrocenzus adatai szerint a nyugatdunántúli régióban a foglalkoztatottak 1,7%-a 7 113 fő volt 60 éves vagy annál idősebb. Közel héttizedük a 60-64 éves korcsoportba, a fennmaradó kisebb hányaduk az ennél idősebbek közé tartozott. Az idősek között kétszer annyi férfit foglalkoztattak a munkáltatók, mint nőt. A népesség területi eloszlásának megfelelően az időskorú foglalkoztatottak több mint a fele Győr-Moson-Sopron megyében lakott. A régió átlagánál nagyobb arányban foglalkoztattak időseket Győr-Moson-Sopron és Vas megyében, míg Zalában annál kevesebbet. A három megye közül ez utóbbiban nem változott 2001 és 2005 között a foglalkoztatás mértéke, a másik kettőben kissé nőtt egyik időszakról a másikra. 60 éveseket és idősebbeket a nemzetgazdasági ágak közül létszámarányuk csökkenő sorrendjében az egészségügy, szociális ellátásban, az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban, a kereskedelem, javításban és az oktatásban foglalkoztatottak. Az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban a 60-64 éves férfiak, a kereskedelem, javítás és az egészségügy, szociális ellátás terén az ugyanilyen korú nők voltak többségben. Az ennél idősebbek inkább a mezőgazdaságban, az egyéb közösségi, személyi szolgáltatásban, kereskedelem, javításban és az oktatásban dolgoztak. Az időskorúak legnépesebb csoportját természetszerűleg az inaktív keresők alkotják. 2005-ben a régió 60-x éves népességének 94,5%-a, kis híján 200 ezer inaktív személy élt a régióban. Egynegyedük 60 és 64 év közötti, nagyobb hányaduk 65 éves vagy annál idősebb volt. Magyarországon hamarosan a munkavállalási kor felső határát elérik az 1950-es évek közepén született népes korosztályok. Gazdaságilag aktívakból inaktívvá válásuk hirtelen megnövelve ezzel a nyugdíjasok táborát komoly társadalmi és munkaerő-piaci problémákat vet fel nemcsak nálunk, hanem Európa és világ számos országában. A gondokhoz hozzájárul a csökkenő születésszám is, a munkaerőpiacra a kilépők helyébe egyre kevesebb fiatalabb korú munkavállaló lép be, következésképpen az amúgy is alacsony foglalkoztatási ráta nehezen javítható. Az Európa Tanács 2001. és 2002. évi ülésein elérendő célként fogalmazta meg, hogy a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának elő kell segíteni az idősödő népesség (különös tekintettel az 50 éven felüliekre) munkaerőpiaci jelenlétének fokozását. A nyugdíjkorhatár emelésén túl fel kell tehát tárni azokat a lehetőségeket, amelyek ösztönzik az egyént munkaerő-piaci aktivitásának minél további megőrzésére. EGÉSZSÉGÜGY, SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS Egészségügy Az időskorúak életminőségét számos más tényező, mint például az anyagi helyzetük, életmódjuk mellett elsősorban az egészségi állapotuk határozza meg. Egyes betegségek a kor előre haladtával egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, azonban jelentős számú idős ember él egészségben, vagy a korszerű gyógykezeléseknek köszönhetően tünetmentesen. Az idősek körében mind a Nyugat-Dunántúlon, mind az országban a szív- és érrendszeri megbetegedések a leggyakoribbak. Ezen belül kiemelkedő a magas vérnyomásban szenvedők száma, 2005-ben a régióban a háziorvosi adatok szerint a 65 éves és idősebb férfiak több mint hattizedének, a nők majd kétharmadának volt ilyen betegsége. A 220 ezer regisztrált 19 éven felüli hipertóniás 45,8%-a tartozott ebbe a korcsoportba. A keringési rendszer betegségei közül az ischaemiás szívbetegségek a második leggyakoribbak, az idős férfiak háromtizedénél, az idős nők negyedénél diagnosztizálták. Agyérrendszeri betegségben a férfiak 14,9%-a, a nők 11,3%-a szenvedett. A cukorbetegek száma a kor előre haladtával szintén emelkedik, mivel az úgynevezett 2-es típusú (nem inzulinfüggő) diabétesz jellemzően a középkorú vagy idős embereknél alakul ki. A régióban nyilvántartott 61 ezer felnőtt cukorbeteg közel fele a 65 éves és idősebb korosztályba tartozott, hattizedük a nők, négytizedük pedig férfiak közül került ki. A 65 évesek és idősebbek mintegy ötöde szenvedett ebben a betegségben. Az endokrin betegségek közül jelentős számban fordult elő lipoproteinanyagcsere zavar is, melyet az idős népesség egynyolcadánál, mintegy 20 ezer főnél diagnosztizáltak. Az időskorúak körében a csont- és izomrendszer betegségei is gyakoriak, mintegy 22 ezer főnél állapítottak meg csigolyabántalmakat, míg csontritkulásban közel 17 ezren szenvedtek. Az oszteoporózis jellemzően a 40 éven felüli nők betegsége, a régióban a 65 éves és idősebb érintettek túlnyomó része, 86,6%-a nő volt. A háziorvosokhoz rosszindulatú daganat miatt bejelentkezett betegek 50,6%-a idős volt, ennek a korcsoportnak 7,4%-a szenvedett ebben a betegségben. A legalább 60 évesek körében 2006-ban a leggyakoribb halálokok a keringési rendszer betegségei, valamint a rosszindulatú daganatok voltak, előző az összes haláleset 58,0%-át, utóbbi pedig 22,7%-át tette ki. A népszámlálási adatok szerint 2001-ben a régióban az idősek 9,6%-a, mintegy 19 ezer fő élt valamilyen fogyatékossággal. Az összes sérült 44,5%-a volt legalább 60 éves, ezen belül is a mozgássérültek, gyengénlátók, és nagyothallók fordultak elő a legnagyobb arányban ennél a korcsoportnál. Az idős emberek szociális gondozása Az elmúlt egy-két évtizedben számtalan körülmény játszott szerepet abban, hogy az idősek szociális ellátásának problémája előtérbe került. A népesség elöregedésének folyamata felgyorsult, a többgenerációs háztartás-modell visszaszorult, sokan az idősek közül egyedül vagy házastársukkal magukra maradtak (szerencsésebb esetben ugyanazon a településen, ahol gyermekeik, unokáik is éltek), a nők munkát vállaltak, a nyugdíjkorhatár emelkedett. Így megfogyatkoztak az idősek családon belüli gondozásának erőforrásai, s egyre nagyobb lett az igény a szociális gondoskodás intézményesített ellátási formái iránt. A szociális gondoskodás keretében nyújtott alap- és szakosított ellátásokat a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény egységesítette. A szociális intézmények szakmai feladatairól, működési feltételeiről, a szociális vállalkozások engedélyezéséről, az alapellátások fejlesztéséről (a hagyományos formákon kívül speciális feladatok ellátása) azóta is több rendelet intézkedett. A szociális alapellátás étkeztetést, házi segítségnyújtást és családsegítést biztosító személyes gondoskodás, a törvény szerint megszervezése a települési önkormányzatok kötelező feladata. Az ellátottság nagyban függ a települések lélekszámától, az önkormányzatok pénzügyi kondícióitól. Az önkormányzatoknak napjainkban már arra is van lehetőségük, hogy a rájuk háruló feladatokat szociális szolgáltatókkal szerződve vagy önkormányzati társulás létrehozása útján teljesítsék.
Statisztikai tükör 2009/4 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon 9 Az alap- és nappali ellátás célja, hogy a rászorulók otthonukban, megszokott lakókörnyezetükben kapják meg a szükséges segítséget önálló életvitelük fenntartásához. Az étkeztetés és a házi segítségnyújtás elsősorban az idős lakosság támogatását szolgálja, az ellátottak döntő hányada 60 éves és idősebb. Az alapszolgáltatásban részesülő idős emberek korosztályon belüli aránya azonban nagyon alacsony. 2007-ben a régió három megyéjében együttesen napi egyszeri étkeztetést 3,9%-uk, házi segítségnyújtást 2,0%-uk kapott. Az étkeztetést a szociális rászorultság alapján az arra jogosult személy kétféle módon veheti igénybe: az önkormányzat által kijelölt helyen elfogyasztja, vagy hazaviszi, illetve ha erre nem képes (például betegség miatt), lakására szállítják a készételt. 2007 végén országosan több mint százezer fő vette igénybe a személyes gondoskodásnak ezt a formáját. Nagy részük az észak-magyarországi és az alföldi régiókban, kisebb hányaduk a Dunántúlon élt. A szociális étkeztetésben részesítettek száma a nyugat-dunántúli régióban összességében a másfél évtizeddel ezelőttihez képest kisebb ingadozásokkal ugyan, de mérséklődött, 2007 végén nem sokkal haladta meg a 11 ezret. Az ellátottak száma egy esztendő alatt 6,3%-kal mérséklődött. Háromnegyedük 8 és fél ezren 60 éves vagy annál idősebb volt (a törvény lehetővé teszi a 60 évesnél fiatalabbak részére is az ellátás igénybevételét). Túlnyomó többségük térítési díjat fizetett. A rászorultság tulajdonképpen nem csökkent, az új igénylők, ellátást kérők száma a Nyugat-Dunántúlon az elmúlt években 5 ezer fő körül alakult. Az ellátottak számának évenkénti ingadozása vélhetően az önkormányzatok pénzügyi-gazdasági helyzetével, a térítési díjak nagyságával, helyenként a szakképzett munkaerő hiányával, az aprófalvas településszerkezetből adódó hozzáférési nehézségekkel magyarázható. A törvény szerint a házi segítségnyújtás keretében gondoskodni kell azokról az időskorú személyekről, akik otthonukban önmaguk ellátására saját erőből nem képesek és róluk nem gondoskodnak. A házi segítségnyújtásban részesülők száma és a megfelelő korúakhoz viszonyított aránya az 1990-es évekbeli csökkenés után 2000-től ismét emelkedett. 2007 végén a Nyugat-Dunántúlon mintegy 4 700 fő az országosan nyilvántartott létszám egytizede kapta meg a szükséges segítséget ilyen formában. Az előző évhez képest 4,5%-os növekedés mutatkozott, szemben az országosra jellemző hasonló mértékű csökkenéssel. Az ellátási forma iránt is nőtt a kereslet, régiós szinten tavaly már megközelítette a 3 ezret. 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 13. ábra Szociális étkeztetésben és házi segítségnyújtásban részesülők aránya Nyugat-Dunántúl, 2007 % 0-59 60-69 70-79 80-x 0-59 60-69 70-79 80-x Étkeztetésben Demográfiai okokból adódóan a 60. életévüket betöltött, házi gondozásban részesülő személyek között közel háromszor, az étkeztetést igénybe vevők táborában majdnem kétszer annyi volt a nő, mint a férfi. Magasabb korcsoportokban fokozódott a különbség a nők javára. Házi segítségnyújtásban A hagyományos ellátási formák az évek során kibővültek speciális alapellátási feladatokkal, amelyek az idősek, a fogyatékkal élők és a pszichiátriai betegek otthoni életét tesz biztonságosabbá. Ilyen volt a 2004-től igénybe vehető jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a 10 000 főnél nagyobb lélekszámú településeken. Ez a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék használatára képes időskorúak részére nyújt támogatást, segítséget az önálló életvitel mellett felmerülő krízishelyzetek megoldására. 2007. év végi adatok alapján országosan több mint 17 ezren szerepeltek a jelzőrendszeres regisztrációban, ebből közel 1 300-an a Nyugat- Dunántúlon. Szinte valamennyien 95,8%-ban időskorúak voltak. Az év folyamán ellátást kérők száma a régióban 2006-ban és 2007-ben is majdnem elérte a félezer főt, kétharmad részük Zala megyei volt. A kétezer főnél nagyobb lélekszámú településeken a saját otthonukban élő, de szociális és mentális támogatásra szoruló idősek nappali ellátását az idősklubok segítik, ahol napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, étkezésre, egészségügyi ellátás igénybe vételére, szabadidős programokon való részvételre van lehetőség. 2007-ben országosan 1 221 klub működött, ennek egytizede, 121 a Nyugat-Dunántúlon. Régiós szinten számuk 6-tal csökkent az évtized elejéhez képest, ezen belül Győr-Moson-Sopron megyében 8-cal kevesebb, Vasban és Zalában viszont egyel-egyel több intézményt tartottak fenn. A működő férőhelyek száma 121-gyel gyarapodott 2000-hez képest. Összességében a Nyugat-Dunántúlon nem javultak az ellátáshoz való hozzájutás esélyei. 2000-ben minden 55., 2007-ben már majdnem minden 58. időskorúnak volt lehetősége igénybe venni a szolgáltatást. A legoptimálisabb bár nem teljes férőhely-kihasználtsággal a régióban a zalai klubok működtek, a 100 férőhelyre jutó idősek száma azonban még itt sem érte el az országos átlagot. Az idősek klubjainak adatai, 2007 Megnevezés Klubok száma Férőhelyek 2000. évi %-ában 100 férőhelyre 5. tábla Tízezer 60 éven felüli lakosra jutó ellátottak férőhelyek száma Győr-Moson- Sopron megye 46 1 183 90,7 85 126,6 Vas megye 30 1 206 108,3 84 208,2 Zala megye 45 1 403 112,1 88 209,0 Nyugat-Dunántúl 121 3 792 103,3 86 173,5 Magyarország 1 221 41 788 108,5 93 190,4 Amennyiben az idősek egészségi állapotában, életkörülményeiben olyan mértékű romlás következik be, hogy állandó felügyeletre, rendszeres gondozásra szorulnak átmeneti, vagy tartós intézeti elhelyezést kérhetnek. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények (idősek gondozóházai) ideiglenes jelleggel, legfeljebb egy év időtartamra nyújtanak szolgáltatást, tartós intézeti elhelyezést ezáltal étkezést, egészségügyi ellátást, ápolást, mentális gondozást pedig az idősek otthona biztosít. 2007 végén a nyugat-dunántúli régióban a tartós bentlakásos és az átmeneti elhelyezést nyújtó otthonok 9 600 férőhelyének 53,0%-a szolgált idős emberek gondozására. Mintegy száz intézményben 5 ezer időskorú személy kapott elhelyezést, s ez azt jelenti, hogy a régió 60 éves vagy annál idősebb népességének 2,3%-a élt idősotthonokban. Tizenöt esztendő távlatában az intézmények száma háromszorosára, a férőhelye-
10 Időskorúak helyzete a Nyugat-Dunántúlon Statisztikai tükör 2009/4 ké és az ellátottaké duplájára emelkedett a három megyében együttesen. Közülük Győr-Moson-Sopron megyében volt az átlagnál dinamikusabb a növekedés. AZ IDŐSKORÚAK CSALÁDI KAPCSOLATAI ÉS LAKÁSKÖRÜLMÉNYEI A népesség korstruktúrájának változásával a háztartásokat alkotó koröszszetétel is jelentősen módosult. tt a csak időskorúakból álló háztartások száma, egyre ritkább a többgenerációs háztartás-modell, a fiatalok külön költöznek szüleiktől, nagyszüleiktől, s az idősek kevésbé számíthatnak a családon belüli segítségre, gondozásra. Ezek a körülmények számos megoldandó feladatot rónak többek között a szociális ellátórendszerre. Az is nyilvánvaló, hogy viszonylag kedvezőbb azoknak a helyzete, akik fiatalabb, vagy hasonló korú házastársukkal és/vagy más családtaggal élnek egy lakásban. Az időskorúak háztartás-összetételére és a lakáskörülményeire vonatkozó adatok a népszámlálásokból és a mikrocenzusból származnak. A legutolsó, 2005. évi összeíráskor a nyugat-dunántúli régió 93 ezer háztartásában az összes háztartás 24,6%-ában csak időskorú személy élt, szemben a másfél évtizeddel ezelőtti 20,9%-kal. 2005-ben Győr-Moson- Sopron és Vas megyében a régióra és az országra jellemzőnél kisebb volt ez a hányad, Zalában megegyezett az országossal (26,1%). A háztartások száma régiós szinten 1990-hez képest 6,2%-kal, a csak időskorúakból állóké 25,1%-kal gyarapodott. Az 1990. és a 2001. évi népszámlálások időpontjában a háztartások 20,8%-a, illetve 23,4%-a volt egyszemélyes, a 2005-ös mikrocenzus időpontjában már több mint egynegyede. Nyugat-Dunántúlon az időskorú egyedülállók háztartásainak aránya mindhárom időpontban megközelítette az egyszemélyes háztartások hattizedét. A háztartások közül 1990-ben minden nyolcadik, 2005-ben már majdnem minden hetedik számított időskorúnak. 65 60 55 50 45 40 13. ábra Az egyszemélyes háztartások közül az időskorú háztartások aránya a népszámlálások időpontjában % 1970 1980 1990 2001 Győr-Moson- Sopron Vas Zala Nyugat- Dunántúl Az időskorúak helyzetét vizsgálhatjuk abból a szempontból is, hogy hány és milyen életkorú személlyel, milyen családi (vagy nem családi) kapcsolatban élnek a lakásban. A 2005.évi lakásösszeírás adatai szerint Magyarországon az időskorúak háromtizede a Nyugat-Dunántúlon 27,2%-a egyedül élt a lakásban. Összességében a Nyugat-Dunántúlon az időskorúak 60,3%-a élt egyedül vagy csak időskorú személlyel egy lakásban. Részarányuk kedvezőbb az országos átlagnál, ugyanis 4,4 százalékponttal kevesebb annál. A 60 évesek vagy annál idősebbek nagy többsége tehát olyan körülmények között lakott, hogy az életkorból adódó nehézségek leküzdésében, az egészségi állapotukban bekövetkező romlás esetén ellátásuk, gondozásuk szempontjából csak magukra vagy házastársukra számíthattak. További információk, adatok (linkek) Táblázatok Módszertan Elérhetõségek: katalin.kasa@ksh.hu Telefon: (06-96)-502-423 Információszolgálat www.ksh.hu KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2009 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!