Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/2

Átírás

1 2013/16 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal VII. évfolyam 16. szám március 1. Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/2 A nyugdíjrendszer szerkezete a Dél-Dunántúlon a évi változások tükrében A nyugdíjak, ellátások, járadékok és egyéb járandóságok 1, melyeket a nyugdíjrendszer foglal keretbe, a családtámogatások és az egyéb szociális juttatások mellett a legfontosabbak közé tartoznak a pénzbeli társadalmi juttatások közül. A nyugellátás direkt vagy indirekt módon a társadalom szinte minden tagját érinti. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint január 1-jén a dél-dunántúli régióban 295,1 ezer fő a régió népességének 32%-a kapott nyugdíjat, egyéb ellátást. A létszám az egy évvel korábbitól 1500 fővel (0,5%-kal), a januáritól fővel (5,4%-kal) maradt el. (Országosan a népesség 29%-a, mintegy 2919,2 ezer fő részesült ellátásban, a januárinál 0,1%-kal, az öt évvel korábbinál 4,1%-kal kevesebben. Ez a két időszakot tekintve ténylegesen mintegy 2 ezer, illetve 126 ezer fős létszámcsökkenést jelentett.) 1. tábla részesülők száma és népességen belüli aránya nemenként, január Baranya Somogy Tolna megye Megnevezés Dél- Dunántúl Nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma Ország összesen Férfi Nő Összesen Lakónépességen belüli arányuk, % Férfi 27,3 25,9 28,2 27,0 24,7 Nő 35,0 35,2 38,0 35,8 33,5 Összesen 31,3 30,7 33,3 31,6 29, januárjában az egy évvel korábbihoz képest a régió három megyéje közül Baranyában csökkent a régiós átlagot 0,6 százalékponttal meghaladva a legnagyobb mértékben a nyugdíjban, egyéb ellátásban részesültek száma. Tolnában a Dél-Dunántúl átlagával megegyező volt a mérséklődés, Somogyban viszont 0,3%-os létszámbővülést regisztráltak. A három megye közül a Tolnában élő ellátottak a lakónépesség egyharmadát tették ki, Baranyában és Somogyban pedig egyaránt 31%-os részarányt képviseltek. A régión belüli megoszlást tekintve a nyugdíjasok és egyéb ellátottak 41%-a, 121,8 ezer fő élt Baranyában. A Somogyban számon tartott 97,1 ezer fő a dél-dunántúli összlétszám egyharmadát, a tolnai 76,2 ezer fő pedig 26%-át adta. A nyugdíjasok és egyéb ellátottak nemek szerinti megoszlása a nők a lakónépesség egészére jellemzőnél nagyobb túlsúlyát mutatja. A Dél-Dunántúlon élő, nyugdíjat vagy egyéb ellátást kapó nők aránya 6,9 százalékponttal haladta meg a nők lakónépességen belüli részarányát, országosan 7,4 százalékpont volt ez a különbözet. A régió megyéi közül Somogyban a legnagyobb a különbség a két csoport között (7,6 százalékpont), de Tolnában is a régiós átlagot meghaladó (7,4 százalékpont) volt az eltérés, Baranyában viszont (6,1 százalékpont) a régiós átlag alatt maradt. Ha pedig a valamely nyugellátást kapó nők és férfiak lakónépességen belüli részarányát vetjük össze, akkor elmondható, hogy a Dél-Dunántúl egészében a nyugdíjat és egyéb ellátást kapó hölgyek lakónépességen belüli hányada az országossal megegyezően 8,8 százalékponttal, a régió megyéit tekintve Baranyában 7,7, Somogyban 9,3, Tolnában pedig 9,8 százalékponttal volt magasabb a férfiakénál. A nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők ellátási rendszere január 1-jétől gyökeresen átalakult. Ebből adódóan az elemzés elsősorban a nyugdíjrendszer új szerkezetének vizsgálatára tud összpontosítani. A Dél-Dunántúlon ellátottak az országoshoz hasonlóan mintegy kilenctizede kapott saját jogon járó nyugdíjat, vagy egyéb ellátást. Baranyában és Tolnában a régiós átlaghoz hasonló, Somogyban egy százalékponttal alacsonyabb volt a részarányuk. A saját jogon ellátást kapók egyik fő csoportját képezik az öregségi nyugdíjasok, a mintegy fő az összes dél-dunántúli nyugdíjas, egyéb ellátott 63%-át jelentette. (Országosan ennél magasabb, 67%-os volt a hányaduk.) Az öregségi nyugdíjasok döntő része (96%-a) korbetöltött öregségi nyugdíjas volt, a 40 év jogosultsági idő alapján nyugdíjba vonuló nők mintegy 3%-ot képviseltek, az 1955 előtt született fegyvereseknek járó korhatár alatti öregségi nyugdíjat kapók hányada pedig elenyésző (0,5%) volt a régióban. A régión belül Baranyában volt a legmagasabb a korbetöltött nyugdíjasok részaránya (97%), a 40 szolgálati év jogán nyugdíjba ment nőké a legalacsonyabb (2,6%), a korhatár alatti (volt fegyveres) öregségi nyugdíjasok aránya pedig hasonlóan a dél-dunántúli átlaghoz minimális (0,4%) volt. Tolnában is közel 97%-ot tett ki a korbetöltött öregségi nyugdíjasok aránya, a megfelelő szolgálati idővel rendelkező nőké 3,0%-ot jelentett, a fegyveres korhatár alatti öregségi nyugdíjasok hányada ugyanakkor megegyezett a baranyaival. Somogyban a másik két megyéénél az öregségi nyugdíjasok aránya valamelyest alacsonyabb, a 40 szolgálati év után nyugdíjba ment nőké viszont magasabb volt, előbbiek aránya 95, utóbbiaké közel 4%-ot tett ki, az 1955 előtt született fegyveresek öregségi nyugdíját kapóké (0,8%) pedig felülmúlta mind a régió, mind a másik két megye átlagát. A saját jogon kapott ellátások másik két csoportját a korhatár alattiaknak járó ellátások, valamint a rokkantsági és rehabilitációs ellátások képezik. E két csoport jogcímenkénti összetételére volt a legnagyobb hatással a 2012 januárjától bevezetett új rendszer, egyes ellátások megszűntek, helyettük pedig új jogcímek jelentek meg. A nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek részére még 2012 előtt megállapított különféle korai öregségi nyugdíjak mint az előrehozott öregségi, a korkedvezményes, a korengedményes nyugdíjak átalakultak korhatár alattiaknak járó ellátásokká: így korhatár előtti ellátássá, szolgálati járandósággá (fegyveresek esetében), de megmaradt a bányásznyugdíj átmeneti bányászjáradékként és a művésznyugdíj balettművészeti életjáradékként. Az is fontos (korábban nem így volt), hogy amikor az ellátottak betöltik a rájuk irányadó 1 A továbbiakban röviden nyugdíj, egyéb ellátás.

2 2 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/2 Statisztikai tükör 2013/16 nyugdíjkorhatárt, onnantól kezdve öregségi nyugdíjként kapják tovább az ellátásukat. Ezen ún. életkoron alapuló ellátások valamelyikét a Dél- Dunántúlon az összes nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülő 6,2%-ának (mintegy főnek) folyósították 2012 januárjában, ez 0,7 százalékponttal alatta maradt az országos hányadnak. Részarányuk Somogyban 0,5, Tolnában 0,1 százalékponttal magasabb, Baranyában viszont 0,4 százalékponttal alacsonyabb volt a régiós átlagnál. A régióban a korhatár alattiaknak járó ellátások legnagyobb részét (82%-át) a korhatár előtti ellátások tették ki. Különösen Tolnában volt magas a részarányuk (mintegy 90%), Baranyában és Somogyban viszont elmaradt a dél-dunántúli átlagtól (79, illetve 80%). Az 1955 után született fegyveresek szolgálati járandósága az életkoron alapuló ellátások 15%-át tette ki. E körben csaknem háromszor több volt az ilyen jogcímen ellátott, mint a korhatár alatti öregségi nyugdíjasok között. A szolgálati járandóságot kapók somogyi részaránya (19%) csaknem duplája volt a tolnainak (10%), Baranyában pedig 14%-os hányadot képviseltek a korhatár alattiaknak járó ellátásokból. A Dél-Dunántúlon a nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők az országosan mért 16%-ot meghaladó 21%-a, fő kapta a rokkantsági és rehabilitációs ellátások valamelyikét. Tolnában és Baranyában a régióra jellemzőnél kissé magasabb hányadot (23, illetve 22%-ot) mértek, Somogyban viszont alacsonyabbat (17%) től megszűnt a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj, illetve a rendszeres szociális és az átmeneti segély. A megváltozott munkaképességűek számára ugyanakkor bevezették a rokkantsági és a rehabilitációs ellátást, melyeket egészségbiztosítási ellátásként folyósítanak az érintetteknek. Ebből adódóan a rokkantsági és rehabilitációs ellátások 46%-át a korhatár alatti rokkantsági, 42%-át a rehabilitációs ellátások tették ki. Különösen Tolnában volt magas e két csoport súlya (48, illetve 45%), de Somogyban (48, illetve 43%) is meghaladta a régiós átlagot. Baranyában ugyanakkor e két ellátási forma mellett (melyek 43, illetve 40%-ot képviseltek) még a kifutó rehabilitációs járadékot kapók aránya (10%) is számottevőbb volt, a másik két megyében mért hányadnak mintegy duplája. 1. ábra részesülők megoszlása ellátási formák szerint, január Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Korhatár alatti rokkantsági ellátások Rehabilitációs ellátások Egyéb rokkantsági és rehabilitációs ellátások Özvegyi és szülői nyugdíj Járadékok A saját jogon járó nyugdíjakhoz és ellátásokhoz hasonlítva a hozzátartozói nyugellátások önmagukban már nem képeznek olyan nagy súlyt az ellátó rendszerben. Ez abból is adódik, hogy csak azon ellátottak szerepelnek ezen kimutatásokban különösen az özvegyi nyugdíjasokra vonatkozóan, akik főellátásként kapnak ilyen jogcímen nyugdíjat. Összességében a Dél-Dunántúlon a nyugdíjat, ellátást, járadékot és egyéb járandóságot kapók 7,4%-a (mintegy fő) részesült hozzátartozói ellátásban, arányaiban az országosnál alig többen (7,3%). A tolnai hányad megegyezett a régiós szinttel, a somogyi 0,5 százalékponttal meghaladta azt, a baranyai ugyanakkor 0,4 százalékponttal elmaradt tőle. A hozzátartozói ellátások 58%-át az özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjak tették ki, 42%-át pedig az árvaellátások. Ezen ellátási formáknál nincsen számottevő különbség a megyék között. A járadékot, pótlékot és egyéb járandóságot kapó mintegy 8600 fő a nyugdíjasoknak, egyéb ellátottaknak az országos 2,5%-os részarányt valamelyest meghaladva csupán 2,9%-át jelentette. Ezen ellátottak mintegy fele rokkantsági járadékos volt, a létszám másik felén pedig a mezőgazdasági szövetkezeti járadékosok, a baleseti járadékosok, a házastársi pótlékban, jövedelempótlékban részesülők, valamint az egyéb járandóságot kapók osztoztak. Somogy megyében az összes ellátott 3,2%-a kapott valamilyen járadékot, pótlékot, ezen belül 54%-uk rokkantsági járadékban részesült. Tolnában összességében 3,0, Baranyában 2,6%-ot képviseltek, közülük előbbi megyében 52, utóbbiban 45%-uk volt rokkantsági járadékos. A nemek szerinti összetétel ahogy korábban már utaltunk rá a jelentősebb ellátási formáknál nőtöbbletet mutatott, ami a kor előre haladtával egyre nagyobb súllyal jelent meg. Ez egyrészt a nyugdíjkorhatár ma még meglévő különbségéből ered, másrészt összefügg a nők kedvezőbb életkilátásaival is. (A Dél-Dunántúlon 2011-ben a születéskor várható átlagos élettartam nők esetében 78,0 év, a férfiaknál 70,9 év volt.) A dél-dunántúli régióban 2012-ben a nyugdíjasok, ellátottak, járadékosok és egyéb járandóságban részesülők 59%-a nő volt. A két nem között a legkisebb különbség Baranyát jellemzi 59 41%-os megoszlással, Somogyban és Tolnában pedig 60 40% volt a nők és férfiak hányada. A régió egészét tekintve az egyes ellátási formák jellegéből is adódóan számottevő eltérés tapasztalható a nemek szerinti megoszlásban. A saját jogú nyugdíjasok és ellátottak 58%-a, ezen belül az öregségi nyugdíjasok 61%-a volt nő, valamint a rokkantsági és rehabilitációs ellátásban részesültek nagyobb része (54%-a) és az egyéb járandóságot kapók hattizede is a gyengébbik nemhez tartozott. Az özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjasoknak pedig szinte teljes egészét (97%-át) a nők alkották, ami ezen ellátási forma sajátossága is, mivel a várható élettartam nemek közötti jelentős különbségéből adódóan egy házaspár tovább élő tagja általában a feleség. Az árvaellátást kapók nemek szerinti megoszlása ugyanakkor kiegyenlített volt. Nőtöbblet jellemző még a mezőgazdasági szövetkezeti járadékosokra, házastársi pótlékot pedig szinte csak hölgy kapott. A korhatár alattiaknak járó ellátások valamelyikében részesülők között viszont a férfiak kerültek túlsúlyba (53%), elsősorban amiatt, hogy a szolgálati járandóságban részesülők zöme (94%-a) munkakörük jellegéből adódóan az erősebbik nemhez tartozik. Rendkívül magas még a férfiak aránya a baleseti járadékosok között (83%) is, ami szintén abból ered, hogy a veszélyes munkaköröket is jellemzően férfiak töltik be. Az előzőekhez hasonló okokkal magyarázható, hogy a rokkantsági járadékosok között is magasabb a férfiak aránya (53%). A dél-dunántúli nyugdíjasok korösszetételét 2012 januárjában az alábbiak jellemezték. Az összes ellátott 46%-a 1935 és 1949 között született, a náluk fiatalabb, es korosztály a 27%-át, az idősebb, 1920 és 1934 között születettek pedig mintegy 18%-át képviselték. Viszonylag magas volt (8%) az 1964 után világra jött ellátottak részaránya, az 1974 után születettek jelentősebb, 4%-os hányada miatt. (Ez utóbbi korosztály több mint fele 53%-a az 1990-ben vagy azután született, nappali tagozaton tanuló, árvaellátást kapó gyerekek közül került ki.) Az összlétszámnak az 1920 előtt születettek hányada volt életkorukból adódóan is a legalacsonyabb, ami mintegy fél százalékot tett ki.

3 Statisztikai tükör 2013/16 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/ ábra részesülők nemek szerinti megoszlása ellátási formák szerint a Dél-Dunántúlon, január Rokkantsági és rehabilitációs ellátások Saját jogon járó nyugdíj, ellátás összesen állt. Ez utóbbi hányad valószínűleg a következő években bővülni fog, ahogy mind több nő veszi igénybe a 40 munkaviszonyban eltöltött év utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét. Természetesen ez nagyban összefügg azzal is, hogy a nők a férfiaknál életkorukat tekintve hamarabb kérhették és még kérhetik nyugdíjazásukat. Nincs nagy eltérés a két nem között a ledolgozott év után nyugállományba kerültek között, az öregségi nyugdíjas nők 18, a férfiak 17%-a rendelkezett ilyen hosszú szolgálati idővel. 3. ábra A saját jogú nyugdíjasok szolgálati idő szerinti megoszlása nemenként a Dél-Dunántúlon, január Özvegyi és szülői nyugdíj év év Nyugdíjak, ellátások összesen Mezőgazdasági szövetkezeti járadék Baleseti járadék Rokkantsági járadék év év év év év év Házastársi pótlék év év 50 és több év ÖSSZESEN Összesen Férfi Nő Férfi Nő Az egyes ellátási formákat vizsgálva számottevő eltérés mutatkozott a nyugdíjasok, egyéb ellátottak korösszetételében, ami leginkább a megszerezhető jogosultságok természetéből adódik. Az öregségi nyugdíjasok között az összes ellátottra jellemző hányadnál lényegesen magasabb az 1935 és 1949 között születettek aránya (71%) és az közötti korosztály részesedése is (25%). Az életkoron alapuló ellátások ugyanakkor az es korosztályban koncentrálódtak (94%), hiszen az 1950 előtt születettek az öregségi nyugdíjkorhatárt elérve már saját jogon kapnak nyugdíjat. A rokkantsági és rehabilitációs ellátások nagy része (82%-a) is az előbbi indok miatt ebbe a korosztályba összpontosult. A korhatár alattiaknak járó ellátásban részesülőknek kevesebb mint 6%-a született 1964 után, a rokkantsági és rehabilitációs ellátást kapóknak pedig mintegy 15%-a tartozott ebbe a korosztályba. Az özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjasok 46%-a ugyanakkor az idősebbek, az 1920 és 1934 között születettek közül került ki. Az árvaellátás funkciójából adódóan leginkább a fiatalabb korosztályokat érintette, mintegy háromnegyedük 1990-ben vagy azután jött világra. A mezőgazdasági szövetkezeti járadékosok számottevő része (76%-a) ugyanakkor 1935 előtti születésű idős ember volt. A baleseti, illetve rokkantsági járadékot kapók zöme (99, illetve 95%-a) viszont 1950-ben vagy azután született. Nyugdíjba vonuláskor, a nyugdíj összegének megállapításakor az életkor mellett a munkában eltöltött évek számát is figyelembe veszik. A szolgálati idő hossza elsősorban az öregségi nyugdíjkorhatárt elért személyeknél fontos információ. Az öregségi nyugdíjban részesülő nők legnagyobb hányada (25%-a) ledolgozott év után kérte nyugdíjazását, ennél nagyobb részarányt képviselt ugyanezen csoport a férfiaknál (30%). Az öregségi nyugdíjas férfiak közül ugyanakkor a legtöbben év szolgálati idővel vonultak nyugdíjba, ami 36%-os hányadot jelentett, ezzel szemben a nők jóval alacsonyabb, 10%-os súlyaránya Mivel a nyugdíjasok, egyéb ellátottak a társadalom meghatározó rétegét képviselik, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a társadalmi csoport mekkora jövedelemből él, ebből mekkora összeget tud többek között egészsége megtartására vagy éppen fennálló betegsége kezelésére fordítani. A nyugdíjasok, ellátottak, járadékosok és egyéb járandóságban részesültek számára folyósított ellátások összegét és emelésének mértékét törvény szabályozza. Az ellátás összegét általában a nyugdíjazást megelőző évek átlagkeresetének nagysága, valamint a korábban már említett munkaviszonyban eltöltött évek száma befolyásolja. A januári emelés után a Dél-Dunántúlon a nyugdíjak és egyéb ellátások egy főre jutó havi átlagösszege az országos átlagtól 5,8%-kal elmaradva forint volt, 5,5%-kal több az egy évvel korábbinál. A régió három megyéje közül Baranyában volt a legmagasabb az ellátás összege, a régiósnál 3,1%-kal többet, átlagosan forintot kaptak kézhez az érintettek. Tolnában ugyanakkor 1,8%-kal, Somogyban 2,5%-kal alacsonyabb volt az átlagnyugdíj a régióra jellemzőnél, összegszerűen , illetve forintot utaltak az ellátottaknak 2012 januárjában. Az ellátások egyes fajtái szerint tekintve a kifizetett járandóságok összege között erőteljes a differenciálódás. Az öregségi nyugdíjasok, ezen belül az 1955 előtt született fegyveresek korhatár alatti öregségi nyugdíjának összege számottevően felülmúlta előbbi mintegy 15%-kal, utóbbi 90(!)%-kal a régiós átlagot, de az életkoron alapuló ellátások, ezen belül a szintén a volt fegyveresek számára kifizetett szolgálati járandóságok összegei is jóval a dél-dunántúli átlag felettiek voltak (előbbi 36, utóbbi 82%-kal). Az öregségi nyugdíjasok átlagosan forintot, a korhatár alattiak forint ellátást kaptak. A rokkantsági és különösen a rehabilitációs ellátás átlagösszege ugyanakkor lényegesen alacsonyabb volt a régiós összátlagnál, előbbi 31, utóbbi 43%-kal maradt el attól, összességében átlagosan forintot kaptak kézhez ezen ellátottak. A hozzátartozói nyugellátás havi összege szintén kevés-

4 4 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/2 Statisztikai tükör 2013/16 nek mondható a régiós átlaghoz viszonyítva, annak mintegy 60%-át tette ki, ezen belül az árvaellátásként elutalt átlagos havi összeg pedig még ennél is kisebb hányadát (41%-át) jelentette. A járadékosok számára átlagosan kifizetett forint az átlagnyugdíj kevesebb, mint egyharmadát tette ki. Ezen belül a mezőgazdasági szövetkezeti járadék összege volt a legmagasabb, az átlagnyugdíj 83%-a, az összes többi járadékfajtára kifizetett járandóság azonban az átlagnyugdíj felét sem érte el. A rokkantsági járadék a 38, a baleseti járadék a 31%-át tette ki az átlagnyugdíjnak. A házastársi pótlék, jövedelempótlék még az előbbieknél is alacsonyabb volt, a dél-dunántúli átlagösszegnek alig 18%-át érte el. Az egyéb járandóságként az ellátottaknak kifizetett átlagos havi összeg ugyanakkor az átlagnyugdíj mintegy 41%-át jelentette. 4. ábra A nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők havi teljes ellátásának nagyság szerinti megoszlása ellátási formánként a Dél-Dunántúlon, január Rokkantsági és rehabilitációs ellátások Saját jogon járó nyugdíj, ellátás összesen Özvegyi és szülői nyugdíj Nyugdíjak, ellátások összesen Mezőgazdasági szövetkezeti járadék Baleseti járadék Rokkantsági járadék Házastársi pótlék ÖSSZESEN Ft alatt Ft Ft Ft Ft Ft fölött A nyugdíjak, egyéb ellátások összegének nemek szerinti összehasonlítása a férfiak kedvezőbb helyzetét mutatta. A férfiak eleve magasabb keresettel, hosszabb szolgálati idővel rendelkeznek, amikor nyugállományba vonulnak, valamint a rövidebb átlagos élettartamuk miatt körükben már kisebb a régebben megállapított, alacsonyabb nyugdíjban részesülők hányada is. A férfiak járandósága összességében ötödével haladta meg a nőkét. Átlagos ellátásuk forint volt, míg a nők számára utalt összeg forintot tett ki 2012 januárjában. Az öregségi nyugdíjasoknál, ezen belül a korbetöltötteknél is az összátlaghoz hasonlón a férfiak a nőknél ötödével több járandóságot kaptak. A korhatár alatti öregségi nyugdíjasok (1955 előtt született fegyveresek) körében ugyanakkor a férfiak 4%-kal kevesebb nyugdíjat vehettek föl, mint a másik nem, ami abból adódhat, hogy ezen ellátottak zömmel a férfiak köréből kerültek ki. Ugyanez elmondható az életkoron alapuló ellátások közül a szolgálati járandóságokra, ahol a férfiak járandósága 7%-kal volt alacsonyabb a hölgyekénél. Összességben ugyanakkor a korhatár alattiaknak járó ellátásokat tekintve a férfiak 31%-kal magasabb átlagnyugdíjat kaptak. A rokkantsági és rehabilitációs ellátásokra kifizetett átlagos összegek is a férfiak számára voltak kedvezőbbek, a számukra utalt járandóság negyedével haladta meg a nőkét. Az özvegyi és ideiglenes özvegyi nyugdíjak esetében ugyanakkor a hölgyek részesültek a férfiakénál kétszer nagyobb összegű átlagjövedelemben, amely a foglalkoztatásban is tapasztalt nemek szerinti differenciált bérezéssel és a nők döntő létszámfölényével is összefügg. Hasonló a helyzet a mezőgazdasági szövetkezeti járadék, valamint a házastársi pótlék esetében is, bár itt már nem olyan nagy a különbség, a nők előbbi ellátási formánál 16, utóbbinál 11%-kal kaptak magasabb összegű ellátást, mint a férfiak. A baleseti járadék viszont a férfiak számára volt kedvezőbb (11%-kal haladta meg a nőkét), ami létszámfölényükből, és ehhez kapcsolódóan az ellátás megállapításánál figyelembe vett magasabb átlagjövedelmükből adódhatott. A rokkantsági járadékról ugyanakkor elmondható, hogy az ellátás nemek szerint nem mutatott lényeges eltérést, hiszen ennek összegét jogszabály határozza meg. A nyugellátások egészét jövedelemkategóriánként vizsgálva az egyes ellátástípusok között is jelentős a szóródás. A régiós átlagot is magába foglaló ezer forint közötti ellátást a nyugdíjasok mindössze 7%-a kapott, ennél alacsonyabb összeg a nyugdíjasok 51%-át, magasabb pedig 42%-át illette meg. Az összes ellátott legnagyobb hányada, mintegy háromtizede ezer forint közötti járandóságot kapott, további 23%-a az ezer forintos jövedelemsávba tartozott. Az ellátottak 2%-ának havi jövedelme nem érte el a 25 ezer forintot, további 15%-uk ezer forint közötti összeget kapott. Számottevőbb ugyanakkor a ezer forintos jövedelemsávba tartozó ellátottak aránya (22%), ennél is többet 150 ezer forintnál nagyobb összeget vehetett fel járandóságként az összes ellátott 8%-a. Ez utóbbi abból is adódik, hogy egyre magasabb átlagkeresettel vonulnak nyugdíjba az ellátottak, miközben az alacsonyabb nyugdíjjal évtizedek óta nyugállományba lévők lassan kikerülnek az ellátásból. Az öregségi nyugdíjasok legnagyobb hányada (38%-a) a ezer forintos jövedelemkategóriába tartozott, de magas a ezer forintos jövedelmi sávba tartozók aránya is (28%), akiknek mintegy harmada az öregségi nyugdíjátlagot is tartalmazó ezer forint közötti összegből gazdálkodhatott. Szintén magasnak mondható az ezer forintos kategóriába tartozó öregségi nyugdíjasok aránya (21%) is. Meg kell még említeni, hogy ebben az ellátástípusban kevesebben kaptak 50 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjat, mint ahányan 150 ezer forintot vagy annál magasabb összegű ellátást, előbbiek az öregségi nyugdíjasok 3, utóbbiak annak 10%-át jelentették. Az életkoron alapuló ellátásban részesülők 35%-a viszont a ezer forintos jövedelemkategóriába koncentrálódott, ezen belül is egyötödük az e csoportot jellemző átlagnyugdíjat tartalmazó ezer forintos sávba tartozott. Ugyanakkor magas a 150 ezer forintnál nagyobb összegből gazdálkodók (24%), valamint a 75 és 100 ezer forint közötti összeget kapók (20%) aránya is. A rokkantsági és rehabilitációs ellátásban részesülők négytizede csupán 25 és 50 ezer, további 32%-uk 50 és 75 ezer forint közötti összegre volt jogosult. A hozzátartozói ellátottak közül az özvegyi nyugdíjasok 42%-a 50 és 75 ezer forint közötti összeget vehetett fel, az árvaellátottak viszont nagyobb részben (86%-ban) 50 ezer forintnál kevesebbet kaptak. A járadékok összege is erősen koncentrálódott, ezen belül a mezőgazdasági szövetkezeti járadékosok 88%-a 50 és 90 ezer forint közötti összeggel gazdálkodhatott, a baleseti járadékosok kilenctizede pedig 50 ezer forintnál kevesebbet kapott kézhez. A rokkantsági járadék 2012-ben forint volt, csupán az módosíthatott a kifizetett járandóság összegén, ha az érintett egyéb, kiegészítő ellátást is kapott. A nyugdíjasok, és egyéb ellátottak tényleges helyzetéről az előbbi információk ugyanakkor nem adnak teljes képet. Az ellátottak nyugdíja kiegészülhet egyéb jövedelmekkel is, úgy, mint munkavállalásból származó jövedelem, szociális juttatások, családon belüli támogatások, stb.

5 Statisztikai tükör 2013/16 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/2 5 További információk, adatok (linkek): Táblázatok A Dél-dunántúli statisztikai tükör eddig megjelent számainak tartalomjegyzéke Elérhetõségek: judit.halas@ksh.hu Telefon: (+36) Információszolgálat Telefon: (+36-1) KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2013 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!