Szekeres Klára Az értékelemzés oktatásának és az AVS minősítés megszerzésének tapasztalatai a felsőoktatásban Bevezetés A főiskolai oktatásban 1997 óta oktatom az értékelemzést, eleinte a Könynyűipari Műszaki Főiskolán, mai neve BMF Rejtő Jenő Könnyűipari Műszaki Főiskolai kar (BMFKMFK), 1999 óta pedig a Budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, (mai neve BGFPSZFK). Korábban elsősorban a felnőttoktatás keretében jelentős számban ipari üzemeknél értékelemzési munkák előkészületeként oktattam a tárgyat. Így az eltelt évek alatt elegendő tapasztalatra sikerült szert tennem a tárgy főiskolai oktatása terén is, és lehetőségem nyílt a különféle oktatási formákban folyó képzések összehasonlítására. Az egyes oktatások jellemzői A KMF-en történő oktatás 45 órás, így a félév végén a Magyar Értékelemzők Társasága vizsgaszintjét teljesítő hallgatók megkaphatták az alapfokú (40 órás) minősítést. Jelenleg a tantárgy oktatása kb. 50% elméleti oktatás és 50% gyakorlat. A vizsga-követelményhez hozzátartozik egy értékelemzési feladat beadása is. Az értékelemzést egyes szakokon kötelező tárgyként Műszaki menedzser (45 óra) és Textil (30 óra), a többi szakon választható tárgyként oktatjuk. Az értékelemzési oktatásban résztvevő hallgatók létszámának alakulása az 1. ábrán tekinthető meg. Látható, hogy ez a szám jelentősen nem változott az utóbbi években. A PSZF-en történő oktatás a nappali tagozaton 30 órás, az elméleti és gyakorlati órák száma szintén 50-50%-ban oszlik meg. A nagyobb létszám miatt az előadások együtt, a gyakorlati órák kisebb csoportokra bontva zajlanak. Ennek megfelelően az óraszám miatt az itt vizsgázott hallgatók a vizsgával együtt nem kaphatnak értékelemzés minősítést. A vizsgán jól szereplő hallgatók számára a Főiskola biztosít egy 10 órás továbbképzési lehetőséget, amelynek sikeres elvégzése után a hallgatók AVS minősítő vizsgát tehetnek. A hallgatóknak csak a regisztrációs díjat kell kifizetniük. 22
Itt a tárgy választható, ebből adódóan a létszámok alakulása teljes mértékben a tárgy iránti érdeklődés mértékét jelzik. Az értékelemzési oktatásban résztvevő hallgatók létszámának alakulása a 2. ábrán tekinthető meg. A számok a 2000. évi adatoktól jelentős számú, mintegy 60 fő esti, illetve távoktatás tagozatos hallgatót is magukban foglalnak. Az ábra alapján látható, hogy 2003-2004. években jelentősen megnövekedett az érdeklődés a tantárgy iránt. Ennek oktatói feltételeit a Főiskola nem tudta biztosítani, ezért a jelentkezést a nappali és távoktatásos hallgatóknál 60 főben limitálták. A hallgatók 20-25%-a választotta a továbbképzési lehetőséget, amely igen jó aránynak számít mind a vizsgaeredmény, mind az értékelemzés iránti érdeklődés szempontjából. 1. sz. ábra 2. sz. ábra 23
A különféle oktatási formák és a műszaki-gazdasági főiskolai oktatás tapasztalatai Jelentős különbség figyelhető meg a felnőttoktatás és a főiskolai oktatás között. Ennek több oka is van, úgymint: a felnőttoktatásban zömében felsőfokú végzettségű, megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező kollégák vesznek részt, míg ez a nappali oktatásban érthető módon nem így van, a felnőttoktatásban általában egy konkrét feladat előkészítését szolgálja a képzés, míg a főiskolaiban nem, a felnőttoktatásban különféle szakterületek képviselői vannak jelen, míg a főiskolaiban egy szakma képviselői, a felnőttoktatásban a résztvevők számára általában jól ismert termék (legtöbbször a cég valamilyen egyszerű terméke) a gyakorlati feladat, amelyhez valódi információk állnak rendelkezésre, míg a főiskolai oktatásban a termék kiválasztásakor csak az érdekesség és a termék ismertsége lehet szempont, a vállalati információk imitáltak. A fentiekből elsősorban az következik, hogy a felnőttoktatásban könnyebb dolga van az oktatónak, ami a következőkben nyilvánul meg: 24 az előadások során nagyobb a figyelem, a gyakorlati feladatnál a nagyobb empátia miatt magasabb szintű az aktivitás, az értékelemzés specialitásainak (elsősorban az igény- és funkcióelemzésnek) jobb a megértése és ebből adódóan a feladatba való átültetése. A műszaki és gazdasági főiskolán is mutatkoznak különbségek, ezek egy része azonban az évek során változott. Korábban úgy tűnt, hogy elég egyértelműen a műszaki főiskolások az igény- és funkcióelemzésre jobban ráéreztek, könnyebben fogalmazták meg azokat. A termékséma, valamint funkció-alkatrész kapcsolat meghatározásnál is műszaki érdeklődésük okán könnyebben boldogultak. A gazdasági főiskolások viszont érthetően a gyártó gazdasági körülményei, a piaci helyzet, az eredményszámítások területén adnak le jobb teljesítményt.
Az utóbbi években már tendenciaként figyelhető meg az, hogy a hallgatói érdeklődés, illetve a tanár iránti tisztelet terén jelentős különbség kezd mutatkozni a gazdasági főiskolások javára. Ennek részben oka, hogy a tárgy választható, vagy kötelező (mindannyian tudjuk, hogy ami kötelező, az általában nem érdekel bennünket annyira), de míg a műszaki főiskolások szinte évről évre gyengébb teljesítményt adnak le, a gazdasági főiskolásoknál ez inkább javuló tendenciát mutat, mint stagnálót. Úgy gondolom, hogy erre hatással van a főiskolák iránti érdeklődés, illetve a felvételi pontszám is, valamint az a KMF specialitás, hogy a Főiskola már évek óta támogatja a sportolók tanulását a rájuk vonatkozó egyéni tanrendek bevezetésével, amellyel egyes esetekben az érintettek nem élni, hanem visszaélni akarnak. Az AVS minősítés megszerzésének tapasztalatai Mint az az előbbiekből kiderült, a Számviteli Főiskolán (BGFPSZFK) a normál oktatáson túlmenően 10 óra felvétele után nyílik lehetőség az AVS minősítés megszerzésére. E 10 óra alatt elsősorban a FAST diagram gyakorlására helyezzük a fő hangsúlyt, ugyanis az előző órák során a funkciócsaládfával ismerkedtek meg a hallgatók. Természetesen itt jobban igazodunk a SAVE International vizsgakövetelményeihez és az értékesség javulás vizsgakövetelmény szintű számításához. Több év, AVS minősítés megszerzésére történő felkészítés tapasztalataiból levonható, hogy a hallgatók igen alapos értékelemzési ismeretekről adnak számot, amely egyes esetekben problémát is jelent az AVS-re történő felkészítésnél. A FAST technika elsajátítása nem jelent különösebb problémát, inkább csak az, hogy ezzel a technikával általában nem bontjuk fel az érvényesülési funkciókat olyan mélységig, mint ahogy azt a funkciócsaládfánál megtettük. A probléma oka inkább az, hogy az AVS vizsgán az értékelemzés lépéseinek ismeretéről nem olyan részletességgel kell számot adni, amilyen részletességgel azt tanítottuk, és ebből az egyszerűsítésből adódnak problémák. 25
Összehasonlítva az AVS vizsgán kért lépéseket a hallgatók által ismert lépésekkel, az alábbiakat láthatjuk: Az értékelemzés lépései Funkciók feltárása Funkciók besorolása A fogyasztói igények alapján határozzuk meg a funkciókat Magasabb rendű-, alacsonyabb rendű-, fő-, mellékfunkció Valamennyi alkatrész és funkció kapcsolatának feltárása Funkcióalkatrész kapcsolat meghatározás Megoldáskeresés Értékesség növekedés számítása 26 AVS követelmény Egyes alkatrészek funkcióit kell feltárni Magasabb rendű -, alacsonyabb rendű-, fő-, mellékfunkció Egy alkatrésszel kapcsolatos funkciók felsorolása Egy alkatrész funkciójára keres megoldást Nem számolja Oktatott ismeretek A termék funkcióira keres megoldást A funkció teljesítési szintjének változását is figyelembe veszi a költségváltozás mellett Probléma Olyan funkciót is megfogalmaznak, amelyet a fogyasztó nem igényel, vagy megoldáshoz kapcsolódik Nincs A FAST diagram összeállítása előtt határozzák meg a kapcsolatot, így olyan funkcióra is oszthatnak költséget, amely nem kerül bele a diagramba. A funkciók egymáshoz való viszonya nem látható, így mellék- (rész)funkcióra is oszthatnak költséget Ha nem az alkatrész funkciójára keresünk megoldást, hanem a termék funkciójára, lehet, hogy az új megoldás szerint az eredeti alkatrészre sem lenne szükség Nehezen magyarázható meg, miért nem számolunk a funkció teljesítési szint változással is, hiszen a funkcióteljesítés és költségének változása határozza meg az értéket
A táblázatot összefoglalva megállapítható, hogy az AVS vizsga követelményeit ezeken a pontokon magasabb szinten is képesek a hallgatók teljesíteni. A fentieket azok az eredmények is igazolják, amelyet a hallgatók produkáltak a vizsgán. Az átlagos pontszámok (max. 100-ból) a három csoportban az alábbiak: I. Alapismeretek (tesztkérdések): 91. II. Munkafeladat (funkciófeltárás, értékelés, megoldáskeresés, értékesség változás számítás): 87. III. FAST diagram összeállítás: 81. Összefoglalás és javaslatok az AVS vizsgával kapcsolatban A II/A. munkafeladat után állítsák össze a hallgatók a FAST diagramot, és azután végezzék el a II/B. munkafeladatot. Az értékesség változásnál ne csak a költségváltozást értékelhessék a hallgatók, hanem a funkcióteljesítés változást is. Az ismert négy feladat-lehetőség készlethez további feladatok kidolgozása szükséges. 27