Dobai István: Az alkotmányozás jogtani alapelvei A legendás Búza László Intézet munkatársa voltam Kolozsváron. Az intézmény hivatalosan a Bolyai Tudományegyetem Nemzetközi Jogi Szemináriuma nevet viselte, a legendás jelző vezető professzoráról, a nemzetközi hírű jogtudósról származott át. Búza Lászlónak 1944 őszén, Erdélynek szovjet-román megszállása után támadt a legendás híre, - és országosan elterjedt -, annak a diplomáciai bravúrnak a kapcsán, amellyel elérte a Vörös Hadsereg parancsnokánál nemcsak a románok által elfoglalt egyetemi épületek visszaadását, hanem a garázda, magyarellenes rémtetteteket elkövető, soviniszta román megszálló hadseregnek Észak-Erdélyből való kiparancsolását is. Az ugyan nem valószínű, hogy Sztalin Generalisszimusz Búza László befolyása alatt döntött volna, de akkor, amikor minden felé úgy vadásztak a magyarokra, mint a mezei vadakra, szegény népünk visszanyerte elveszett reményét az ilyen hírek hallatán, még ha azok alaposan eltúlzottak is voltak. Az viszont tény, hogy Búza László puritán, szerény és nagyon következetes, határozott erkölcsi magatartásából, példamutató helytállásából erőt merített népünk a súlyos megpróbáltatások elviseléséhez. Búza László vezetése alatt az Intézet nem tett egyebet, csak végezte a munkáját: Feldolgozta, rendszerezte, ismertette, megvitatta az emberiség és a magyarság sorsát eldöntő nemzetközi jogi aktusokat, az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányát, a fegyverszüneti és békeszerződéseket, a Biztonsági Tanács és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság határozatait, az Alapvető Emberi Jogok Nyilatkozatát. Mindezt politikamentesen, a tiszta jogtan hűvös tárgyilagosságával. Tevékenységébe bevont nemcsak minden hozzáférhető szaktudóst, tekintélyes közéleti embert, hanem mindenkit, aki a közügyek iránt érdeklődött. Ma úgy mondanánk, hogy tájékoztató iroda, információs központ volt a Búza László Intézet a bolsevik átszervezéssel történt megszűnéséig, ahová bejárhattak és bejártak a kolozsváriak, és amellyel közvetlen vagy közvetett, személyes vagy levelező kapcsolatot tartott és tarthatott fenn minden erdélyi magyar ember. A gyűlölet százada közepén egész Európa vonatkozásában egyedülálló volt a Búza László Intézet a pártatlan, politikamentes, szigorúan jogszerű közéleti tájékoztató szolgálatával, melynek hatása érzett is Erdély közéletén az 1980-as évekig. Én munkatársa voltam az intézetnek: nem nagymesteri, hanem inkább kisinas-tanársegédi szinten, ott szolgáltam, ott voltam, láttam, hallottam mindenkit és mindent, aki, és ami ott előfordult, megtörtént. Találkozásokat, megbeszéléseket szerveztem, közvetítettem. Leveleket vittem-hoztam, információkat gyűjtöttem és továbbítottam képességeim szerinti szakszerűséggel és tőlem telhető hűséggel. És hálát adok Istennek, és hálás vagyok mindenkinek, akik ottlétemet, ottani munkámat lehetővé tették. Hogy ért-e valamit népünknek, a társadalomnak az én ottani munkám, annak mások a megmondhatói. Azt azonban nagyon jól tudom, hogy én ott szereztem alapot közéleti és jogászi tevékenységemhez, ott kaptam egész életemre szóló erkölcsi és szellemi irányítást. Onnan indulhattam el börtönnel és kényszermunkával terhelt, nehéz, de az erdélyi körülmények között népem és egyházam szempontjából eredményesnek mondható tudományos és közéleti pályámra. A legendás Búza László Intézetben megalapozott és az azutáni életem elméleti és gyakorlati tevékenységem eredményeit kívánnám most megosztani a Magyarország alkotmányozásán munkálkodókkal. Klasszikus társadalomtan szerint a jog a legerősebb hatalom által szavatolt szabályok összessége. Társadalmi szabály, érvényesülő viselkedési norma, magatartásminta, amelyet az érdekeltek szokásként elfogadnak és társadalmi kapcsolataikban alkalmaznak, abban a tudatban, hogy a szabály érvényesülését a legerősebb hatalom szavatolja, azaz szükség esetén kikényszeríti. A rövid meghatározás szerint: Jog a bírói úton érvényesíthető szabály. A kényszerhatalmi szavatolás tehát a nép által már elfogadott szabályhoz kapcsolódik. A nép, az alávetett érdekeltek összessége, azt a magatartásmintát, normát fogadja el, amelyet jónak, helyesnek érez és tart ahogyan
szaknyelven mondják amely erkölcsi meggyőződésével megegyezik. Az erkölcsi meggyőződés, hogy mit érez és tart valaki jónak, igaznak, szépnek, azaz vitathatatlan erkölcsi, eszmei értéknek, az az ember neveltségének a függvénye, annak, hogy megvalósítandó célja mennyire áll az ösztönei szerinti anyagi értékek felett. A nevelés más szavakkal: emberépítés, léleképítés, a Homo Sapiens Antropus élőlény faj differentia specifica-ja összetett, hosszú, bonyolult, tevékenységének elengedhetetlen eszköze a tanítás, az oktatás, amely a növendékeknek a világ valósága felőli tájékoztatását jelenti. A jogalkotás folyamata tehát a szabályalkotásnak nép általi megindításával kezdődik, kezdeményezése pedig rendszerint a társadalmi természetes adottságokból magától, spontán következik, de történhet a társadalomban érvényesülő uralkodó hatalom részéről is. Ebben az esetben előlegezett a szabály hatalmi szavatolása, de a társadalmi elfogadottsága bizonytalan, mert az a közvélemény függvénye lévén, a tájékoztatási eszközök, a sajtó-média tevékenységének az eredménye. E szerint a jog természetes társadalomtörténeti termék, alkotója pedig a hatalom alávetettjeinek az összessége, azaz a nép, amely a viselkedési előírást akár az erősebb családtag vagy külső hatalmasság akaratának tartja, akár mások utánzásának az indíttatására tudomásul veszi, elfogadja és következetes viselkedésével szokássá teszi. A materialista életszemlélet az ember akarati cselekvésének egyedüli indítékául csak az anyagi érdeket fogadja el, a jogot egyszerűen hatalmi parancsnak tekinti, melynek nemcsak szavatolója, hanem alkotója is a parancsot kibocsátó mindenkori hatalom. A két szemlélet közötti különbség bár elhanyagolhatónak tűnik - nagyon lényeges, mert a klasszikus felfogás szerint a jog a kényszerhatalom nélkül is létezhet, a materialista szemlélet szerint viszont nem. Az alkotmány a hatalom szervezetére és működésére vonatkozó szabályok összessége. Alkotmány tehát miden jogszabály, amely az ember akarati cselekvését befolyásoló társadalmi erő, a hatalom szervezetére és működésére vonatkozik, függetlenül attól, hogy milyen formák között jött létre egyszerű vagy minősített -, relatív, abszolút, kétharmados, vagy bármilyen más szótöbbséggel szavazták-e meg, vagy alkalmaztak-e hozzá jóváhagyó népszavazást - ha a tartalma a közhatalom szervezetére és működésére vonatkozik. Attól is függetlenül, hogy milyen méretű és minőségű közület, társadalmi szervezet számára készült. Ugyanis nemcsak a legtágabb társadalmi közösség, a nemzet közhatalmi szervezete, az állam - valamint annak központi és helyi szervei működik szabályok szerint, hanem minden más társadalmi szervezet is, nem lévén társadalmi szervezet, közösség, szervezeti szabályzat nélkül. Legyen az család, vallási, művelődési, gazdasági vagy sport egyesület, művészeti társulat vagy kereskedelmi társaság, munkaközösség, hivatásrend, falu, város, vármegye vagy más területi közület, iskola, rendőrség, hadsereg, minisztérium vagy más hatósági szervezet, mind szabályok szerint működik ugyan, de alkotmánynak csak a kényszerhatalomi szervezetek működésére vonatkozó szabályok tekinthetők, a magánhatalmi szervezeteké nem. Mivel az alkotmány szabályai is jogszabályok, ezekre is vonatkozik minden, amit a jogszabályokról általában megállapított a klasszikus jogtudomány: Az alkotmány kezdeményezése is lehet spontán, amennyiben az adott társadalmi helyzetből magától következik, lehet módszere legitim, vagy forradalmi, lehet intézményes, amennyiben az arra rendelt közhatalmi szerv uralkodó, parancsnok, act royalja vagy testület határozata, gyűlés, vagy a közóhajt kifejező más társadalmi tényező az indítványozója. Megjelenési formája lehet szóbeli kezdetben minden jogszabály ilyen volt vagy írásos, amilyenné végül a szokásjog szabályainak többsége lett. Felesleges az alkotmányokat történelmi vagy írott alkotmányként megkülönböztetni, mert minden alkotmány történelmi fejlődés eredménye, az időnként kibocsátott charták, írott alkotmányok a köznyelv ezeket nevezi alkotmánynak csak az alkotmány szabályok szavatolásának megismétlődései. Rendszerint a charták nem is tartalmaznak közvetlenül érvényesíthető jogszabályokat, hanem csak a jogalkotás korszerű, kívánatos alapelveit. Az alkotmány tehát természetes társadalomtörténeti fejlődés eredménye, alkotója pedig a hatalomnak alávetett nép, amely azt következetes viselkedésével szokássá tette. A jogtörténet kezdete óta paradoxálisnak tűnik a népnek ez a jogalkotói minősítése az általános jogszabályok vonatkozásában is. A kényszerhatalom működésére vonatkozó alkotmányjogi szabályok tekintetében pedig egyenesen kizártnak látszik: hogyan szabályozhatja a hatalom alávetettje a vele 2
szemben feltétlen érvényesülő kényszerhatalom működését? Nagyon nehezen bizony az egész történelmen végig vonul az e feletti viszály, sőt, sokszor belháborúvá, szabadságharccá fajul de létrejöhet a nagyon értékes végeredmény, a nép által igényelt szabadság és a kényszerhatalom egyensúlya, a jog, esetünkben az alkotmányjogi szabály. Egyszerűen az Idő múlása, a történelem hozza létre. Hiszen mindkét félnek úgy a kényszerhatalomnak, mint az alávetett népnek - elemi érdeke a létrehozott szervezet, az állam céljának biztonságos megvalósulása. Az államnak, a szervezett kényszerhatalomnak első rendű célja az életnek és a tulajdonnak külső és belső védelme, a közrend és közbiztonság fenntartása a nép érdeke lévén a kényszerhatalom birtokosa számára kötelességet jelent a nép számára viszont jogosultságot. Hogy a hatalombirtokos számára ez a kötelesség valójában uralmat jelent, a nép jogosultsága pedig valójában alávetettséget, a rend fegyelemének kötelezettségét jelenti és kívánatos mindkét fél számára, indokolja a közhatalmi társadalmi szervezetek a család és az állam, valamint a közöttük lévő minden más közösség létrejöttét, működését és fennmaradását. Persze, ez azt is jelenti, hogy az államcélok megvalósítására képtelen hatalmi szervezet létezése teljességgel indokolatlan. A Világháború második katonai menetének győztes Antifasiszta Hatalmai tanultak az első menetet lezáró verszályi békerendszernek abból a tapasztalataiból, hogy a békeszerződés rendelkezése ellenére a legyőzött államok nem teszik alaptörvénnyé a számukra hátrányos rendelkezéseket. Ezért a legfontosabb békefeltételeket nem a nemzetközi békeszerződésekbe, hanem egyenesen a legyőzött államok alkotmányaiba íratták az alkotmány módosítását megnehezítő tilalmakkal együtt. Tilalmakat állít ugyanis az alkotmányreform elé a Második Világháború óta tehát a Vörös Hadsereg idegen katonai megszállása alatt - készült úgy az 1949 es, mint 1989-es charta alkotmány. Ekként fogadtatták el az érdekelt állam jogalkotó szerveivel és a népszavazással, érvényesülésének ellenőrzését pedig arra az Alkotmánybíróságra ruházták, amelyet a legyőzött államokban a katonai megszállással egyidőben megszűnő, szövetséges ellenőrző bizottságok utódlására létesítettek. Ez úgy a győztesek, mint a vesztesek számára előnyösnek látszik, mert kényelmes és biztonságos ugyan, de jogelvi szempontból nem szerencsés, mert kétségessé teszi az alkotmányba foglaltak érvényességét az alkalmazott kényszer miatt: Ha a békeszerződésben maradtak volna a rendelkezések, érvényességük vitathatatlan volna, mert a nemzetközi jogi aktusokat nem érvényteleníti a kényszer, az alkotmány érvényességét államon belüli jogszabály lévén támadhatóvá teszi. Így nincs arra ésszerű magyarázat, hogy a hasonló helyzetben lévő, más európai országok példáját követve 1991. június 18.-a után, amikor már nem volt szovjet-orosz katonai megszállás, miért nem történt Magyarországon legalább kísérlet az 1989- es alkotmány legalizálására? Most tehát a háborúvesztés utáni békefeltételek érvényesítését valamint a charta alkotmányok betartását a megváltoztatást célzó tilalmakéval együtt az alkotmánybíróság ellenőrzi. A jelenlegi charta alkotmány abszurd fogalmazásában: A Magyarország szuverenitását kifejező és megvalósító, legfelső állami szervének, az országgyűlés plénumának minősített többséggel hozott határozatát megmásíthatja, megsemmisítheti egy általa delegált testület. A készülő új alkotmány szüntesse meg ezt a bizarr logikai anomáliát! Hogy a második világháború győztes Antifasiszta hatalmai a Magyarország feletti befolyásukat a katonai megszállás megszűnte után is fenn akarják tartani, az természetes, általában elfogadható, sőt gazdasági-kereskedelmi tekintetben kívánatos is. Viszont, a katonai és gazdasági győzelem alapján erkölcsi hatalom igénylése melynek alapján bűnös nemzetté, jogfosztottá lehetne nyilvánítani a legyőzötteket - visszautasítandó, mert az elfogadhatatlan minden nemzet számára. Az anonim globális hatalom befolyását tehát nem megszűntetni kell erre amúgy sem volna képes egyetlen állam sem hanem pontosítani kell a hatáskörét és működőképessé tenni az ellenőrzését. Magyarország közhatalmának a tekintélyét sem gyengíteni kell, hanem úgy megerősíteni elsősorban a pártatlan bírói szervek függetlenségét - hogy képes legyen az állami célok az élet és a tulajdon külső és belső védelme, a közrend fenntartása megvalósítására, az Alapvető Emberi Jogok érvényesítésére és ellenőrzésére. Ez egyaránt érdeke úgy a globális, nemzetközi gazdasági rendnek, mint a magyar nemzetnek. A két hatalom gazdasági befolyását egymástól elválasztó határvonalat kell időnként pontosítani, szükség esetén módosítani, azaz az államfeletti és az 3
államhatalom hatásköreit újratárgyalni, tovább ésszerűsíteni mindkét fél érdekeinek megfelelően. Hogy pedig az alkotmánymódosításról abban a hatáskörök pontosításáról és tiszteletben tartásáról - tárgyalni lehessen, el kell hárítani a célszerűsítés, az előhaladás, a tárgyalás útjában álló akadályokat, tilalmakat. A jogértelmezés, a joghelyesség kérdésköre tekintetében - melyhez az alkotmánybíráskodás is tartozik a klasszikus jogtannak nagyon határozott az álláspontja: Az autentikus interpretáció, a hiteles jogértelmezés jogalkotói feladat, tehát minden esetben egyedül a népet a démoszt, az államhatalomnak alávetett nemzetpolgárok összességét illeti, amely a kezdeményezett viselkedési előírást hosszú időn át tanúsított, következetes magatartásával szabállyá minősítette, hogy azt a szervezett közhatalom elismerő szavatolása joggá tehesse. A jogértelmezés ide értve az alkotmány értelmezését is funkcióját a nép magával a jogalkotással együtt gyakorolja, tehát az alkotmány rendelkezéseihez való következetes viszonyulásával. A nép alkotmányértelmezését pedig a szervezett kényszerhatalom, az állam jogalkotásra hivatott szervei fogalmazzák meg és ültetik át társadalmi gyakorlatba új charta alkotmánnyal, vagy az alkotmányozás más formájával. Hogy ehhez a tevékenységhez a törvényhozás szervei milyen testületek vagy személyek közreműködését veszik igénybe az a tetszésüktől függ. Elvben feltétlenül helyes az olyan szakértői testület meghallgatása, mint a mostani Alkotmánybíróság. Különben, a mostani Alkotmánybíróság választási rendszere valóságos talált kincs a jövendő közhatalmi szervezet, az alkotmány szempontjából: a hajdani erdélyi kormányszék konzisztoriális tanácsához hasonlóan választják ugyan a tagjait, de nem egyszerre, azaz nem egyidőben és ezért szilárd, rangidő szerinti hierarchikus rendje van, mely szerint hivatalból szukcessziós utódlással, bizonytalansággal és zavarral járó új választás nélkül töltik be a közhatalmi főfunkciókat. Megfontolandó, hogy az államfői, országgyűlési, legfelső bírósági méltóságokat a jövendőben nem volna-e célszerű ezzel a módszerrel betölteni? Az Emberi Jogok alkotmánya legyen! A jogalkotás a társadalom egész életén át tartó folyamat. A társadalom tagjai, egyének és csoportok célszerű taníttatásuk, neveltetésük folytán, eszmei-erkölcsi meggyőződésük szerinti viselkedési szabályokat, szokásokat tesznek magukévá, azokhoz mindennapi életükben, nemzedékeken át következetesen igazodva a szokásokat hagyománnyá teszik. A társadalomban érvényesülő kényszerhatalom a szokás szabályai közül némelyeknek érvényesülését a maga szervezetével szavatolja, szokásjoggá minősíti. Az Élet értékeinek ismertetésével, oktatásával a nevelésre hivatott társadalmi szervezetek felgyorsíthatják a folyamatot azzal, hogy olyan újabb célok igényét támasztják a társadalomban, melyek újabb viselkedési szabályok alkalmazásával valósíthatók meg. Akár az uralkodó hatalmi szervezet, akár az annak alávetett nép a folyamat kezdeményezője, jogszabály csak mindkét fél megegyező akaratával keletkezik. Amennyiben a létrejött szabály a társadalom tagjainak egymáshoz való viszonyában érvényesül, magánjogi szabályról beszélünk, ha pedig a létrejövő szabály a közhatalom szervezetére és működésére vonatkozik, közjogi szabályról, alkotmányról van szó. Bár a közjog szabályait is mindkét fél a főhatalom és az annak alávetett nép kezdeményezheti, a hatalom kezdeményezésének összehasonlíthatatlanul több esélye van a sikerre, mint az alkotmány-szabály népi kezdeményezésének, ez azonban csak megnehezíti az alulról jövő kezdeményezés sikerét, de nem teszik esélytelenné. A mostani magyar alkotmányozásnak a lehetőségeit még inkább leszűkíti Magyarország nemzetközi jogállása, az hogy több, különféle, egymást részben vagy egészben fedő államközi és államfeletti szervezet Egyesült Nemzetek, Európai Unió, NATO, stb. tagja, melyeknek mindegyike kötöttséget jelent államhatalmi szervei számára. Becslésem szerint, Magyarország mostani jogcselekvő képessége még a Carolina Resolutio korabeli, 1730 körüli, magyar vármegyei autonómiánál is szűkebb. Ez azonban csak a politika történetben járatlanokat inti óvatosságra: ne képzeljék Magyarországot középkori szuper szuverén hatalomnak ilyen ma már 4
nem létezik mert nem egyedüli állam a Földön. Viszont kötöttségei egyrészt természeti adottságok, másrészt Magyarország számára is hasznos, visszterhes, gazdasági és pénzügyi kötelezettségek, nem érintik a magyarság nemzeti identitása szempontjából sokkal fontosabb szellemi-erkölcsi, jogelvi függetlenséget. Az alkotmányozás nem egyéb, mint a történelmi alkotmány folytonosságának a közvélemény által követelt helyreállítása. A magyar történelmi alkotmány utolsó elfogadott állapota, az 1938. január elsejei. A folytonosság érdekében az új alkotmányozásnak ehhez kell csatlakoznia, mégpedig a második világháború győztes antifasiszta szövetségesei által létrehozott államok feletti egyetemes kényszerhatalmi szervezet - az Egyesült Nemzetek Szervezete - igényei szerint. Az ENSZ Alapokmánya minden kényszerhatalmi szervezet, tehát az állam céljául is kizárólag az Emberi Jogok megvalósítását jelenti ki, úgy ahogyan az Az 1948 december 10-i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába foglaltatatott. Az emberi Élet, a Béke és Biztonság, a Szabadság, az Igazság, a közrend és közbiztonság, a jólét, az egészség és az élet számára fontos minden más szellemi, társadalmi, anyagi érték, valamint az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága, mind alapvető emberi jognak tekintendő. Magyarország népe és a világ egész magyarsága nem mondhat le a lelkiismeret, a vallás, a gondolat, gyülekezés és egyesülés, a szellemi élet, az erkölcs, a tudomány és művészet, tulajdon, vélemény, információ, tájékoztatás, munka, munkabér, a lakóhely megválasztása belföldön vagy külföldön szabadságáról, sem a nemzeti hagyományok, az anyanyelv a magyar haza szeretetének, azaz a művelődési élet szabadságának egyetlen módjáról sem. - Ragaszkodunk a teljes egyéni és csoportos jogegyenlőséghez, nem csak fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül, hanem azokra tekintettel is. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya hitet tesz a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett, tehát nemcsak Magyarország és a magyar nemzet nemzetközi jogállása azonos minden más államéval és nemzetével, de minden magyar nemzetiségű egyén személyi jogai és kötelességei is azonosak minden más nemzethez tartozó egyének jogaival és kötelességeivel. - Az 1956-os magyar forradalom a Testvériség fogalma alá gyűjtötte az Alapokmány további célkitűzéseit: az igazságosság és a kötelezettségek iránti tisztelet, a szociális haladás, a nagyobb szabadság, az életfeltételek javítása, az egymás iránti türelem, jósszomszédság, a jog uralma, jogorvoslat, a család védelme, pihenés, egészség végül a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, valamint a mindezek megvalósításához szükséges szervezet létrehozását. Az Alapokmány és a Nyilatkozat tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokra és szabadságokra vonatkozó szerzett jogokat, mindenek előtt a politikai döntések hozatalában és végrehajtásában való részvétel jogát, a törvényes bírói eljáráshoz való jogosultságot: senkire sem kötelezőek a róla nélküle hozott döntések és senkit sem lehet bírói ítélet nélkül szabadságától és javaitól megfosztani. És semmiképpen sem szabad törvényes eljárás, megkérdezése és jogszerű védelem nélkül bűnössé nyilvánítani sem egyént, sem közösséget! Végül a Nyilatkozat kijelenti: Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni. A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen. A Nyilatkozat fogalmazói iránti teljes tiszteletünk fenntartásával állapítjuk meg, hogy a Nyilatkozat szövegezése nem felel meg a tudományosság korszerű követelményeinek a fogalmak szakszerű kifejezése és rendszerezése tekintetében, ahogyan azt az általános államjog tankönyve az állampolgároknak a közhatósághoz való viszonylatairól aktív, passzív, pozitív, negatív viszonylat előírja. Sajnos a Nyilatkozat szövegezésének rendszertelensége még az Emberi Jogoknak törvényhozási gyakorlatba tételét is nagyon megnehezíti. Látjuk, tudjuk azt is, hogy 5
tudományos igénnyel sem ezeket, sem a Nyilatkozatban felsorolt többi társadalmi értékek egyike sem nevezhető sem jognak, sem szabadságnak. Jelen esetben azonban sem a kifejezéseknek sem azok rendszerezésének nincs fontossága, mert itt az eszmei alapelvek a fontosak. Az alapelveket pedig a magyarság őszintén és tiszta szívvel magáévá teszi és kívánja azoknak az új alkotmány szövegébe való iktatását. A jog az igazság tudománya, a társadalmi valóságé. Meg kell állapítanunk, hogy az Emberi Jogok az 1948-as San Fransisco-i és az 1975-ös Helszinki és más ünnepélyes aktusokban történt elfogadásuk ellenére, a társadalmi életben, a mai napig sem érvényesülnek. Sőt, éppen Közép- Európában és éppen az Egyesült Nemzetek megalakulása idején az azelőtti korok viszonylatában is hihetetlen mélyponton volt az emberi jogok érvényesülése és még most, hét évtized múltán sem létezik semmi intézményes jogi lehetőség az emberi jogok érvényesítésére! És horribile dictu a jogalkotási gyakorlatban az Emberi Jogok érvényesülését akadályozó tilalmakat a publicisztika éppen az Emberi Jogokat félremagyarázva indokolja, semmibe véve a Nyilatkozat záró rendelkezéseit. A tilalmak miatt teljességgel lehetetlen az érdekelt nép véleményének, saját ügyében való kifejezése, tehát a hibák kiigazítása is. A 2011 tavaszára elkészülő javaslat legyen valóban az Emberi Jogok Alkotmánya. Egyenesen az alkotmány szövegébe kell iktatatni az emberi jogokat, mégpedig a most használatos slendrián, de hivatalos magyar fordítás helyett, olyan szép, meggyőző fogalmazásban, - jó volna költőkre, írásművészekre bízni ezt a munkát - a retorika és az elokvencia olyan magas szintjén, hogy kellően ünnepélyessé tegye az egész írásművet. Nem a szakkifejezések pontos, szabatos használatára kell törekedni, hanem az Alkotmány Alapelvének minél meggyőzőbb tartalmi előadására. Hogy megfeleljen a nép, a magyar nemzet elvárásainak először lehetőséget kell adni a magyar társadalomnak valós helyzete megismerésére, hogy az azok alapján kialakult elvárásait kifejezhesse, hogy azokat a jogalkotás megismerhesse. Mindenek előtti feladat azoknak a tilalmaknak és akadályoknak az elhárítása, amelyek az emberi jogoknak a magyar jogalkotásban való érvényesítése útjában állanak. Mivel pedig, a tilalmak jelenleg a félremagyarázott Alapvető emberi jogok és szabadságok álarca mögé vannak rejtve, a legnagyobb figyelemmel kell ellenőrizni a jelenlegi charta-alkotmány minden tételét, amely ilyen hivatkozást indokol például: az adatvédelem - és csak azokat venni figyelembe, amelyek valóban jogsértőek. Tehát: Legyen szabad az alkotmányreform minden kérdésével foglalkozni, szóban, írásban, médiában, magántársaságban és nyilvánosan, beszélgetésben és vitában, minden szinten és minden módón megtárgyalni, hogy a javaslat a majd hosszan elnyúló alkotmányozási folyamat első dokumentuma - minél alaposabb és célszerűbb legyen. Mindenek előtt, a most készülő alkotmány-chartának a tilalmak törlésével lehetővé kell tennie, egy olyan népszámlálást még a 2011-es év folyamán, amely felmérné a magyar társadalom egészét, minden részletével együtt, személyi és közösségi vonatkozásaiban, szellemi, erkölcsi, egészségi, művelődési, tulajdoni, gazdasági, foglalkozási és minden egyéb közérdekű vonatkozásban, mert ahogyan megbízható leltár nélkül nem működhet semmiféle gazdaság és vállalkozás, az állami kormányzat sem képes ismeretlen, nem ismert feladatok megoldására. Feltétlen nyilvántartásba kell venni az emberek vallási és nemzetiségi hovatartozását, nem csak azért, hogy a vallásszabadságot előíró emberi jogok teljesülhessenek, hanem abból a racionális meggondolásból is, hogy korunk emberiségének 30-70 %- ának cselekvési indítékát a vallás adja. Itt nincs, mert nem lehet tabu, titkos vagy titkosított közérdekű adat vagy jelenség! Meg kell találni a személyi szabadságot nem sértő módját még az intimnek látszó adatok nyilvántartásának is. Most a nyilvántartás hiánya miatt súlyos fertőző betegek szabadon terjeszthetik gyógyíthatatlan kórjukat, mert valakik egyéni profit érdekében bár az emberi jogok Nyilatkozata egyáltalán nem tilalmazza - nem látják közérdekűnek a nyilvántartást. A bűnügyi nyilvántartás hiányossága miatt súlyos károkat kell elviselniük a becsületes polgároknak. Az Emberi Jogokra hivatkozással tudta és akarata nélkül el lehet adni valakinek telekkönyvi tulajdonát, el lehet tulajdonítani felvásárolt terményeinek az árát, körbetartozás trükkjével nem kell kifizetni munkások megdolgozott bérét, egy szimpla álarc leple alatt lehet embereket bántalmazni, megsebesíteni, kirabolni, megölni, mert az áldozat 6
nem tudja megmondani támadója személyazonosságát, stb. Nyilvántartások hiányában sikkasztó cégjegyzők nemcsak szabadon garázdálkodhatnak, hanem még országos méltóságra is emelkedhetnek. Az anomáliák nagy része eltűnne, ha a közbeszerzési és közmunka pályázatokhoz a törvény megkövetelné a költségek teljes összegű bankgaranciájának a csatolását. A közhatalom egész működésében minden hatósági döntésnek az érdekeltek igényéből kell kiindulnia, hogy annak többoldalú szakvéleményezésének figyelembe vétele után helyes hatósági döntés születhessen. Ennek így kell lennie nemcsak a magánszemélyek egyéni igényeire vonatkozó döntések, és nemcsak az új polgári törvénykönyv és perrendtartás tekintetében, hanem a készülő közigazgatási reform kérdéseiben is. A mindenek előtt megtartandó népszámlálás adatainak korszerű tudományos feldolgozásából lehet majd megállapítani a társadalom egyéni és csoportos igényeit, elvárásait és azok teljesítésének lehetőségeit is. Az alkotmányozás szaktudósai a népszámlálás által igazolt adatok alapján megállapíthatják majd az Emberi Jogok állami törvénybe foglalásának szükségességét, mértékét, és lehetőségeit. Bármennyire is érzi a társadalom az emberi jogok érvényesülésének szükségességét, mert azok nem érvényesülhetnek, sem a Nyilatkozatban sem az alkotmány elveibe való foglalás alapján, az állam hatályos törvényeinek egész rendszerébe való beépítése nélkül, hiszen rendes bírói eljárás csak törvényes jogok biztosítására indítható. Tudomásul kell vennünk, hogy a második világháború győztes antifasiszta hatalmai meg akarják őrizni Magyarország feletti befolyásukat a katonai megszállás 1991. júniusában történt megszűnése után is, immár nem fegyveres kényszerrel, hanem gazdasági-pénzügyi eszközök felhasználásával, különféle nemzetközi szervezetek létesítésével. A nemzetközi jog mindezt nem csak megengedi, hanem fejlődési irányával valósággal kényszeríti is. A gazdasági globalizáció nyilvánvaló érdeke minden nemzetnek, nincs hát miért tiltakozni ellene. Szükséges viszont a globalizált kozmopolita -, és a nemzetgazdasági rendszer közötti határvonal megállapítása az államok közgazdasági autonómiája megállapítása nem csak mindkét fél, hanem az egész emberiség és benne a magyar nemzet érdekeinek a biztosítására úgy, hogy az erre a célra megszervezendő, kötelező hatáskörű nemzetközi bíróság dönthessen minden felmerülő vitás kérdésben. Hogy pedig mindezek egyáltalán elindulhassanak, szükséges az emberi jogoknak Magyarország alkotmányába való beiktatása. Nem vagyok magyar állampolgár, csak határontúliként vagyok tagja annak a magyar művelődési nemzetnek, melynek jogi szervezetét a most készülő alkotmányozás fogja megállapítani. Nem szabad nagy és gyors eredményt várni, mert az alkotmányjog történetében eddig nem ismert utat kell keresni és találni a roppant nagy és nehéz feladatok megoldására. Örülni kell majd a legkisebb elért eredménynek is, mert abból táplálkozhatnak a későbbi nagy megvalósítások reményei. A Homo Sapiens Antropus faj, az egész emberiség és benne a magyarság jövendő élete, életben maradása függ az oxigén gyorsuló apadása mellett - a társadalomtörténeti fejlődés által kinőtt, elavult formák, közösségek, intézmények helyett a jövendő élet számára lehetőséget ígérő újak megkeresésétől, megtalálásától. Ehhez szeretnék hozzájárulni maradék erőmmel és képességemmel az alkotmányozásban való közreműködéssel. Az Előkészítő Bizottságnak el fogom küldeni a Művelődési Nemzet Alkotmánya kérdéseivel kapcsolatos jegyzeteimet és kérem az ebben a témában beküldött javaslatok szövegének e-mail címemre való megküldését. Székelyudvarhely, 2010. 11. 25 AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA Elfogadta az Egyesült Nemzetek Szervezete 1948. december 10-én Bevezető Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon, Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az 7
emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz, Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön, Tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejeződésének előmozdítása, Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg, Tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletbentartását, Tekintettel arra, hogy a jogok és szabadságok mibenléte tekintetében közös felfogás kialakításának a legnagyobb jelentősége van az említett kötelezettség maradéktalan teljesítésének szempontjából a közgyűlés kinyilvánítja az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletbentartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. 1. cikk Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. 2. cikk Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott. 3. cikk Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. 4. cikk Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés minden alakja tilos. 5. cikk 8
Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. 6. cikk Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék. 7. cikk A törvény előtt mindenki egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van a tőrvény egyenlő védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben. 8. cikk Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni. 9. cikk Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni. 10. cikk Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kőtelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől. 11. cikk 1. Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják. 2. Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Ugyancsak nem szabad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a büntetendő cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható. 12. cikk Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez. 13. cikk 1. Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani. 2. Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni. 14. cikk 1. Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni. 2. Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselekmény miatti, kellőképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében. 15. cikk 1. Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz. 2. Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. 16. cikk 1. Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve 9
joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak. 2. Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni. 3. A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére. 17. cikk 1. Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz. 2. Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani. 18. cikk Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. 19. cikk Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon. 20. cikk 1. Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz. 2. Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kőtelezni. 21. cikk 1. Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez. 2. Minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazásához. 3. A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes választáson kell hogy kifejezésre jusson. 22. cikk Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz; minden személynek ugyancsak igénye van arra, hogy - az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés eredményeképpen és számot vetve az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival- a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse. 23. cikk 1. Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez. 2. Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga. 3. Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak 10
megfelelő létet biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki. 4. Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad időhöz, nevezetesen a munka időtartamának ésszerű korlátozásához, valamint az időszakonkénti fizetett szabadsághoz. 24. cikk Minden személynek joga van a pihenésre és szabadidőre, beleértve a munkaidő ésszerű korlátozását és az időszakos fizetett szabadságot. 25. cikk 1. Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti. 2. Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül. 26. cikk 1. Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt - érdeméhez képestegyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia. 2. A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését. 3. A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában. 27. cikk 1. Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez. 2. Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez. 28. cikk Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhessenek. 29. cikk 1. A személynek kőtelességei vannak a közösséggel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes kifejlődése. 2. Jogainak gyakorlása és szabadságainak élvezete tekintetében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a tőrvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletbentartásának biztosítása érdekében, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és 11
általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít. 3. Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni. 30. cikk A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen. Forrás: http://www.ohchr.org/en/udhr/pages/language.aspx?langid=hng 12