AZ E3 LIGÁZOK SZEREPE AZ INDIVIDUALIZÁLÓDÓ CISZTÁKBAN A DROSOPHILA SPERMATOGENEZIS SORÁN

Hasonló dokumentumok
A Drosophila melanogaster poszt-meiotikus spermatogenezisében szerepet játszó gének vizsgálata. Ph.D. értekezés tézisei.

A Drosophila melanogaster poszt-meiotikus spermatogenezisében szerepet játszó gének vizsgálata. Vedelek Viktor

A Drosophila mir-282 mikrorns gén szerkezeti és funkcionális jellemzése. Bujna Ágnes

Az anafázis promoting complex (APC/C) katalitikus modulja Drosophila melanogasterben. Nagy Olga

A szamóca érése során izolált Spiral és Spermidin-szintáz gén jellemzése. Kiss Erzsébet Kovács László

A genetikai lelet értelmezése monogénes betegségekben

A DmUsp5 dezubikvitiláz fiziológiai funkciójának meghatározása Drosophila melanogasterben. Kovács Levente

Egy új, a szimbiotikus gümőfejlődésben szerepet játszó ubiquitin ligáz funkcionális jellemzése

Az ADA2b adaptor fehérjéket tartalmazó hiszton acetiltranszferáz komplexek szerepének vizsgálata Drosophila melanogaster-ben

Téma 2: Genetikai alapelvek, a monogénes öröklődés -hez szakirodalom: (Plomin: Viselekedésgenetika 2. fejezet) *

Hátterükben egyetlen gén áll, melynek általában számottevő a viselkedésre gyakorolt hatása, öröklési mintázata jellegzetes.

Jelutak. Apoptózis. Apoptózis Bevezetés 2. Külső jelút 3. Belső jelút. apoptózis autofágia nekrózis. Sejtmag. Kondenzálódó sejtmag

Apoptózis. 1. Bevezetés 2. Külső jelút 3. Belső jelút

Fehérje interakciók az ecetmuslica telomerének retrotranszpozonjain. Takács Sándor

A TATA-kötő fehérje asszociált faktor 3 (TAF3) p53-mal való kölcsönhatásának funkcionális vizsgálata

Ivarplazmában tárolt RNS-ek azonosítása teljes genom DNS microarray segítségével

A bírálatban felvetett kérdéseket a következőképpen válaszolom meg.

TRANSZGENIKUS NYÚL ELŐÁLLITÁSA HUMÁN BETEGSÉGMODELL CÉLJÁBÓL BŐSZE ZSUZSANNA 2013

Új genetikai stratégia kidolgozása az Arabidopsis stressz válaszát szabályzó gének azonosítására

A határsejtvándorlás szabályozásában résztvevœ gének azonosítása és jellemzése ecetmuslicában

A polikomb fehérje, Rybp kulcsfontosságú az egér embrionális őssejtek neurális differenciációjához

Két kevéssé ismert humán ABCG fehérje expressziója és funkcionális vizsgálata: ABCG1 és ABCG4 jellemzése

A sejtek lehetséges sorsa. A sejtek differenciálódása. Sejthalál. A differenciált sejtek tulajdonságai

Az X kromoszóma inaktívációja. A kromatin szerkezet befolyásolja a génexpressziót

A kromoszómák kialakulása előtt a DNS állomány megkettőződik. A két azonos információ tartalmú DNS egymás mellé rendeződik és egy kromoszómát alkot.

Tudománytörténeti visszatekintés

TUMORSEJTEK FENOTÍPUS-VÁLTOZÁSA TUMOR-SZTRÓMA SEJTFÚZIÓ HATÁSÁRA. Dr. Kurgyis Zsuzsanna

A Huntington kór patogenezisének vizsgálata Drosophila modell felhasználásával

A C. elegans TRA-1/GLI/Ci szex-determinációs faktor célgénjeinek meghatározása és analízise. Doktori értekezés tézisei.

A DAAM formin alcsalád szerepe az izomfejlődésben. A Ph.D. értekezés tézisei. Molnár Imre. Témavezető: Dr. Mihály József

Búza tartalékfehérjék mozgásának követése a transzgénikus rizs endospermium sejtjeiben

A felgyorsult fehérje körforgás szerepe a transzlációs hibákkal szembeni alkalmazkodási folyamatokban

Molekuláris biológiai eljárások alkalmazása a GMO analitikában és az élelmiszerbiztonság területén

A Caskin1 állványfehérje vizsgálata

BIOLÓGIA HÁZIVERSENY 1. FORDULÓ BIOKÉMIA, GENETIKA BIOKÉMIA, GENETIKA

A Drosophila melanogaster kalpainok és a sejtvándorlás

1.) Meghatároztuk több, korábban vérsejtantigénként jellemzett molekula kódoló génjét és több vérsejtantigén funkcióját jellemeztük.

Transzgénikus állatok előállítása

Növényvédelmi Tudományos Napok 2014

A Notch receptor-kódoló lin-12 és glp-1 gének cisz-szabályozó régióinak meghatározása Caenorhabditis elegansban - konzervált HOX kontroll?

Prof. Dr. Szabad János Tantárgyfelelős beosztása

A preventív vakcináció lényege :

TRANSZGENIKUS BIOMARKER ZEBRADÁNIÓ (DANIO RERIO) VONALAK POTENCIÁLIS ALKALMAZÁSA A TOXIKOLÓGIÁBAN

NÖVÉNYGENETIKA. Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP /1/A

A centriólum és a sejtek mozgási organellumai

A humán P53 fehérje transzkripció elongációban betöltött, eddig nem azonosított szerepének jellemzése

Kappelmayer János. Malignus hematológiai megbetegedések molekuláris háttere. MOLSZE IX. Nagygyűlése. Bük, 2005 szeptember

Az aktinkötő Moesin sejtmagi funkciójának vizsgálata

Balázs Anna. Az importin-béta 1 szerepe a kromatin 2 szerveződésében. Abstract

A növény inváziójában szerepet játszó bakteriális gének

Molekuláris biológiai technikák

Bakteriális identifikáció 16S rrns gén szekvencia alapján

TRANSZGENIKUS BIOMARKER ZEBRADÁNIÓ (DANIO RERIO) VONALAK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI AZ ÖKOTOXIKOLÓGIÁBAN

A T sejt receptor (TCR) heterodimer

Mangalica specifikus DNS alapú módszer kifejlesztés és validálása a MANGFOOD projekt keretében

(1) A T sejtek aktiválása (2) Az ön reaktív T sejtek toleranciája. α lánc. β lánc. V α. V β. C β. C α.

A Headcase a Drosophila melanogaster vérsejtképződésének szabályozó faktora. Varga Gergely István. Doktori értekezés tézisei

Többgénes jellegek. 1. Klasszikus (poligénes) mennyiségi jellegek. 2.Szinte minden jelleg több gén irányítása alatt áll

A lézer-szkenning citometria lehetőségei. Laser-scanning cytometer (LSC) Pásztázó citométer. Az áramlási citometria fő korlátai

Példák a független öröklődésre

TDK lehetőségek az MTA TTK Enzimológiai Intézetben

HAPMAP Nemzetközi HapMap Projekt. SNP GWA Haplotípus: egy kromoszóma szegmensen lévő SNP mintázat

Immunológia alapjai. 10. előadás. Komplement rendszer

Xenobiotikum transzporterek vizsgálata humán keratinocitákban és bőrben

Fehérjeglikoziláció az endoplazmás retikulumban mint lehetséges daganatellenes támadáspont

5. Molekuláris biológiai technikák

Humán szubmandibuláris nyálmirigy-eredetű primer sejtek és immortalizált sejtvonal differenciálódásának in vitro vizsgálata

Új, sejthalált befolyásoló tumor-asszociált fehérjék azonosítása. Dr. Szigeti András. PhD tézis. Programvezető: Dr. Balázs Sümegi, egyetemi tanár

TAF10 fehérjék szerepe Drosophila melanogaster-ben

ÚJ ELJÁRÁS A SPERMIUMOK MEGTERMÉKENYÍTŐ KÉPESSÉGÉNEK FOKOZÁSÁRA ÉS ANNAK OBJEKTÍV KIMUTATÁSÁRA. Dr. Osváth Péter

OTKA ZÁRÓJELENTÉS. A p53 géncsalád tagjai daganat szupresszióban betöltött, transzkripcionális és keresztregulációs

AZ ELÉRT EREDMÉNYEK Új mutáns allélek ismert óragénekben

Egy 10,3 kb méretű, lineáris, a mitokondriumban lokalizált DNS-plazmidot izoláltunk a

Dr. Nemes Nagy Zsuzsa Szakképzés Karl Landsteiner Karl Landsteiner:

A DOHÁNYZÁS OKOZTA DNS KÁROSODÁSOK ÉS JAVÍTÁSUK VIZSGÁLATA EMBERI CUMULUS ÉS GRANULOSA SEJTEKBEN. Sinkó Ildikó PH.D.

2016 év eleji ajánlatok. Speciális áraink 2016 május 31-ig érvényesek!

Kutatási beszámoló ( )

Ph.D. értekezés tézisei. A c-típusú citokrómok biogenezisében résztvevő fehérjék. szerepe és génjeik szabályozása Sinorhizobium meliloti-ban

A plazma membrán mikrodomének szabályzó szerepe a sejtek növekedési és stressz érzékelési folyamataiban. Csoboz Bálint

Zárójelentés. Bevezetés. Célkitűzések

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

A C1 orf 124/Spartan szerepe a DNS-hiba tolerancia útvonalban

Kromoszómák, Gének centromer

Molekuláris genetikai vizsgáló. módszerek az immundefektusok. diagnosztikájában

Zárójelentés. A pillangós modellnövény Medicago trunculata nitrogénkötő és mikorrhiza szimbiózisának vizsgálata

Genetika 3 ea. Bevezetés

Mutagenezis és s Karcinogenezis kutatócsoport. Haracska Lajos.

Genetikai modell állatok és transzgénia - genomikai megközelítések

(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

MODELLORGANIZMUSOK GENETIKÁJA. Drosophila melanogaster, muslica (borlégy)

Az evolúció folyamatos változások olyan sorozata, melynek során bizonyos populációk öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak.

Biológiai módszerek alkalmazása környezeti hatások okozta terhelések kimutatására

Doktori értekezés tézisei

A termesztett búza diploid őseinek molekuláris citogenetikai elemzése: pachytén- és fiber-fish.

A KALPAIN ÉS A PROTEIN KINÁZ/FOSZFATÁZ RENDSZEREK VIZSGÁLATA

Összefoglaló - Transzgénikus állatok

DNS-szekvencia meghatározás

A doktori értekezés tézisei. A növényi NRP fehérjék lehetséges szerepe a hiszton defoszforiláció szabályozásában, és a hőstressz válaszban.

Humán genom variációk single nucleotide polymorphism (SNP)

Az anti-apoptózis mechanizmus vizsgálata agyi ischaemia/hypoxia modellekben

Átírás:

AZ E3 LIGÁZOK SZEREPE AZ INDIVIDUALIZÁLÓDÓ CISZTÁKBAN A DROSOPHILA SPERMATOGENEZIS SORÁN Vedelek Viktor SZTE TTIK Genetikai Tanszék, Szeged, Magyarország Sinka Rita SZTE TTIK Genetikai Tanszék, Szeged, Magyarország Absztrakt Az állatvilágban a spermium alakja, szerkezete, funkciója, nagyfokú konzerváltságot mutat. Az eukarióta modellszervezetek közül az egyik legelterjedtebb a Drosophila melanogaster, az ecetmuslica. A Drosophila tesztiszben a spermatogenezis összes stádiuma könnyen vizsgálható. A folyamat egyik végső lépése az individualizáció. Ebben a folyamatban az addig cisztában lévő spermiumok saját membránt kapnak, a felesleges sejtalkotóktól megszabadulnak. A folyamatban több E3 ligáz szerepe is ismert. Ezek a ligázok az individualizáció során egy nem apoptotikus kaszpáz-3 útvonalat szabályoznak, mutánsaikban nincsenek érett, mozgó spermiumok. A következőkben egy hasonló E3 ligáz vizsgálatának eredményeit szeretném bemutatni. Kulcsszavak: Drosophila melanogaster, spermatogenezis, E3 ligázok, individualizáció 565

Bevezetés Az elmúlt időszakban növekedett a spermatogenezis iránti tudományos érdeklődés, melynek fő oka a humán infertilitási problémákban keresendő. A párok 15%-a fertilitási problémákkal küzd, ennek fele hím eredetű (Poongothai et al 2009). Újabb publikációk alapján a spermium feladata nem ér véget a megtermékenyítéssel, a korai zigotikus fejlődésben is fontos szerepe van (Sutovsky és Schatten 2000). A spermium alakja, szerkezete, szerepe nagyfokú konzerváltságot mutat az élővilágban. A megfigyelt hisztopatológiai elváltozások is hasonlóak az ember, az egér és az ecetmuslica között. A Drosophila melanogaster hímsteril mutánsai igen változatos fenotípust mutatnak, megfigyelhetőek az ősivarsejteket, a meiózist és az individualizációt érintő mutációk is. Ezen mutánsok segítségével a spermatogenezis valamennyi stádiuma vizsgálható. Drosophila spermatogenezis A Drosophila tesztisz kiválóan alkalmas a spermatogenezis vizsgálatára. A tesztisz egy felcsavart, vakon végződő cső, amiben a spermatogenezis különböző stádiumai egyszerre megfigyelhetőek. Az apikális végen az ősivarsejtek tartják fent a primer spermatociták populációját, melyek mitotikus osztódással 16 sejtes cisztát hoznak létre. A kialakult cisztákban a sejteket plazmahidak kötik össze, amiken keresztül továbbra is kapcsolatban maradnak. A 16 sejtes ciszták meiózisa után a másodlagos spermatociták 64 sejtes cisztát alkotnak. A spermatociták ezután elkezdenek specializálódni, az érett spermium organellumainak prekurzorai már megfigyelhetők ezekben a cisztákban. A 64 sejtes ciszták megnyúlnak, tovább differenciálódnak. A megnyúlás után az érésük egyik utolsó lépése az individualizáció, amikor a felesleges sejtalkotóktól megszabadulnak, valamint önálló egyedi membránt kapnak. A folyamatban meghatározó szerepe van az individualizációs complexnek (IC). Az IC a sejtmagnál formálódik, majd elkezd vándorolni a ciszta bazális vége felé, kiszorítva a feleslegessé vált sejtalkotókat. Az IC-k a cisztában szinkronizáltan vándorolnak, ami során egy jellegzetes plazma kitüremkedés jön létre, a cisztikus hólyag. A folyamat végén a cisztikus hólyag lefűződik, létrehozva az ún. wastebag struktúrát. Az individualizácó folyamán kaszpáz-3 aktivitás is megfigyelhető, mely folyamat nem apoptotikus, feltehetően a lebontó folyamatokat gyorsítja meg, és hibája esetén az individualizáció nem megy végbe. Az individualizálódott 566

spermiumok felcsavarodnak és a tesztisz bazális végéhez csatlakozó szeminális vezikulumban tárolódnak. E3 ligázok az individualizációban A ciszták individualizációja során kaszpáz-3 aktiváció nélkül az individualizációs komplexek szétcsúsznak, és nem tudják ellátni feladatukat. A nem apoptotikus kaszpáz-3 útvonal szabályozásában több E3 ligáz komplex is ismert. Az egyik ilyen jól jellemzett ligáz a Cul3 testis -Roc1b-Klhl10 E3 komplex (Arama et al 2007 Kaplan et al 2010), a másik ismert E3 komplex a Cullin-1, SkpA, Nutcracker komplex (Bader et al 2010). Az Archipelago gén Csoportunk különböző transzpozon inszerciós (P-elem, Minos elem, PiggyBac elem) mutáns törzsgyűjteményekből izolált hímsteril mutánsokat. Az Archipelago (Ago, humán homológ: Fbw7) gén intronjában található P-elem a legyek hím és nőstény sterilitását eredményezi. Az Ago fehérje egy SCF (Skp, Cullin, F-box) típusú E3 ligáz komplexbe épül be, annak specifitásáért felelős F-box fehérjeként. Ismert funkcióval bír számos biológiai folyamatban (Nicholson et al 2009; Doronkin et al 2003; Koepp. et al 2001; Mortimer et al 2007), azonban szerepét tesztiszben még nem vizsgálták. Felhasznált módszerek: A felhasznált Drosophila törzsek 18 és 25 o C-on neveltük kukoricakeményítős agar táptalajon. Genetikai komplementációs tesztekhez felhasznált törzsek a nemzetközi törzsgyűjteményekből elérhetők ezek az Ago lókuszra P-elem mutánsok, EMS mutánsok és deléciós törzsek. Fertilitást homozigóta hím egyedekkel szűz Oregon-R vad típusú nőstényekkel teszteltük. Mutáns, és vad egyedek sejtorganellumainak követésére fluoreszcens transzgént hordozó törzseket használtunk (SNKY- GFP, DJ-GFP, Tubulin-GFP). Mikroinjektálással transzgenikus törzseket hoztunk létre (mcherry- Ago). Tesztisz preparátumokat 0-3 napos felnőtt hímekből készítettünk. (White-cooper 2004) Festékek: DAPI (1µg/ml), Texas Red -X Phalloidin 567

(Molecular Probes) 1:400 Immunfestés (White-Cooper 2004), nyúl anti-cleaved-caspase3, 1:200 (clone 5A1E, Cell Signalling); anti-nyúl Alexa Fluor 488 (Molecular Probes) 1:400. Anti-fade ágens: Fluoromount (Southern Biotech) A TUNEL jelölés Click-it TUNEL Alexa Fluor 594 Imaging Assay (Molecular Probes) kittel történt. Transzgénikus konstrukt előállításához, cdns-ről történt az amplifikáció Phusion DNS polimerázzal. Az Ago N-terminális végére fúzionáltatott m-cherry konstruktot TV3 vektorba klónoztuk spermatocita specifikus Béta2 tubulin promóter mögé. A szekvencia ellenőrzését szekvenálással végeztük. qpcr-hoz felnőtt legyek tesztiszéből izoláltunk RNS-t RNeasy Plus Kit (Quiagen)-tel, cdns-sé írtuk RevertAid First Strand cdna Synthesis Kit (Thermo Scientific) segítségével. A PCR-hoz Luminaris Color HiGreen qpcr Master Mix (Thermo Scientific) kitet használtunk, a reakció CFX96 Real-Time PCR Detection System (Bio-Rad) gépen történt. Eredmények Csoportunk P-transzpozont tartalmazó törzseket tesztelt fertilitásra. Egyik általunk azonosított mutáció az Archipelago (Ago) gént érinti. Az Ago mutáns allélja (Ago ms ) szemiletális, az adult legyek pedig hím- és nősténysterilek. A hemizigóta legyek hasonló fenotípust mutatnak, míg az EMS allélokkal keresztezett transzheterozigóta legyek nem érik meg az adult kort. qpcr eredmények alapján az Ago gén expressziója a heterozigóta egyedekben nem változott, a homozigóta Ago ms legyekben jelentősen csökkent, csakúgy, mint a hemizigóta egyedekben. (1. ábra) Az Ago génben ülő intronikus P-elem remobilizálása menekíti a hímsteril fenotípust. 568

1. ábra Az Ago gén expressziójának vizsgálata qpcr technikával: 1. oszlop vad típusú tesztiszagomrns mennyisége, rp49 referencia RNS-hez normalizálva 2. oszlop Agomsheterozigóta tesztiszagomrns mennyisége, 3. oszlop Agoms homozigóta mutáns AgomRNS mennyisége 4. oszlop Agomshemizigóta mutáns AgomRNS mennyisége A hímsteril fenotípus alaposabb megértéséhez tesztisz preparátumokon fénymikroszkópos vizsgálatokat végeztünk. Fáziskontraszt mikroszkópos vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy a spermatogenezis korai szakaszai nem mutatnak rendellenességet, megnyúlt spermatocitákat is megfigyelhetünk, viszont érett mozgó spermiumok nincsenek a szeminális vezikulumban. A megnyúlt spermatociták sejtalkotóinak vizsgálataihoz fluoreszcens mikroszkópiát használtunk. Organellum specifikus fluoreszcens transzgéneket vittünk be genetikailag az Ago ms mutáns törzsbe, majd a homozigóta hímek tesztiszét vizsgáltuk mikroszkóppal. Megvizsgáltuk az akroszómák integritását (Snky-GFP), az axonémák és megnyúlt mitokondriumok struktúráját (Tub-GFP; DJ-GFP), de ezen organellumok nem mutattak rendellenességet az Ago ms mutánsban. A megnyúlt sejtmagokat DAPI festéssel tettük láthatóvá, melyek az aktinkúpok vándorlásának beindulásával gyakran szétcsúsznak az Ago ms mutánsban. A megnyúlt spermatocitákban az IC-k kialakulását vizsgáltuk. Az IC-k fő alkotóeleme az aktin, ezért phalloidin festéssel könnyen vizualizálható. Mutánsunkban azt tapasztaltuk, hogy az IC-k elvesztik szinkronitásukat, a sejtmagtól távolodva egyre rendezetlenebbek lesznek. A cisztikus hólyag megnyúlik a vad típushoz képest, valamint waste bag 569

is csak ritkán formálódik az Ago ms tesztiszekben. Az individualizáció során lezajló nem apoptotikus kaszpáz aktivációt az aktív, hasított kaszpáz-3- ra specifikus ellenanyaggal vizsgáltuk. Eredményeink azt mutatták, hogy az Ago ms mutánsban az útvonal aktív. A festés alkalmas még a cisztikus hólyagokés waste bag -ek követésére is, a tapasztalt fenotípus megerősítette a fentebb leírtakat (2. ábra). A mutáns tesztiszről készített elekronmikroszkópos képek alapján nem találtunk jelentős morfológiai eltérést a vad típushoz képest, azonban a cisztákon belül a szinkronizáltság felbomlik. Ezen felül erősen festődő, széteső cisztákat is megfigyeltünk, ami apoptózisra utalhat. TUNEL festés alkalmazásával sikerült kimutatni, hogy az individualizációban megrekedt ciszták valóban apoptózissal pusztulnak el (2. ábra). 2. ábra (következő oldal) A spermatidák egyedivé válása sérül az Ago mutánsban A megnyúlt sejtmagok (DAPI, kék) a vad típusban (A) rendezetten helyezkednek el, míg a Agoms mutánsban (B) a rendezettség bizonyos esetekben elveszik. A megnyúlt individualizálódó cisztákban megfigyelhetők az individualizációs komplexek phalloidin TR festéssel (vörös) vad (C, E) és Agoms (D, F) mutáns esetén. Az Agoms mutánsban nem mozognak szinkronizáltan (D). Megnyúlt, individualizálódó ciszták cisztikus hólyagjai (kapocs) hasított kaszpáz-3 (zöld) immunfestéssel vad (E) és Agomsmutáns (F) spermatocitákban. A kaszpáz-3 ellenanyag kifesti az individualizálódó cisztákat is. Az Agoms mutáns esetén a megnyúlt cisztikus hólyag, és a szétcsúszott aktin kúpok jól megfigyelhetőek (F). Sejtmag (DAPI, kék) TUNEL végjelölés (vörös) vad típusú megnyúlt cisztákon (G), és Agomsmutánsokban (H). A vad típusban nem figyelhető meg TUNEL jelölés, míg a mutáns cisztákban részlegesen (nyílhegy) vagy teljesen (nyíl) felválthatja a DAPI jelet. 570

A cisztikus hólyagban történő irányított fehérje lebontásban már ismert az E3 ubiqutin ligázok szerepe. Ezen ligáz komplexek aktív formái a lebontás helyén és attól bazális irányban halmozódnak fel. Az Ago fehérje cisztán belüli eloszlásának vizsgálatára sikeresen előállítottunk egy tesztisz specifikus promóterrel rendelkező mcherry-ago transzgént expresszáló vektort. Transzgenikus ecetmuslica törzseket alapítottunk, majd megvizsgáltuk az mcherry-ago fehérje tesztiszspecifikus kifejeződését és lokalizációját. Ago fehérje a cisztikus hólyagban, az aktin kúpoknál, illetve a megnyúlt spermatociták bazális végén halmozódik fel, azon a helyen, ahol az Ago ms ciszták megrekednek a fejlődésben (3. ábra). A továbbiakban az Ago fehérje tesztisz specifikus partnereit szeretnénk biokémiailag is azonosítani. 3. ábra A tesztisz specifikusan kifejeztetett mcherry-ago szubcelluláris lokalizációja megnyúlt cisztákban. A megnyúlt ciszták bazális (csillag) végén (A) illetve az individualizálódó ciszták cisztikus hólyagjában (A nyíl, B) mutat citoplazmatikus feldúsulást, valamint az aktin kúpokhoz (zöld) is köthető (nyílhegy). 571

Összefoglalás A Drosophila melanogaster ideális modell a spermatogenezis vizsgálatára. Az ecetmuslica spermatogenezisének egyik fontos lépése az individualizáció. Azonosítottunk egy E3 ubikvitin ligáz komplexbe épülő F-box fehérjét érintő mutációt (Ago ms ), mely az individualizáció folyamatának leállását okozza. Az Ago pleiotróp hatása eddig is ismert volt, azonban funkcióját még nem vizsgálták tesztiszben. Az Ago EMS allélek letálisak, azonban az általunk vizsgált Ago ms allél hipomorf, esetében csak részleges funkcióvesztést tapasztalunk. Ez lehet az oka a szemiletalitásnak, melyet a qpcr eredmények is alátámasztanak. Az Ago ms mutáns tesztisz fenotípusos vizsgálata megmutatta, hogy a tesztiszben a spermatogenezis korai szakaszai rendben lezajlanak egészen az individualizációig. A spermatociták főbb organellumai mint a mitokondrium, axonéma és akroszóma nem mutatnak morfológiai rendellenességet. Az mcherry-ago tesztiszspecifikus kifejeződésű transzgén segítségével kimutattuk az Ago fehérje lokalizációját a megnyúlt ciszták bazális végén, a cisztikus hólyagokban, valamint az aktin kúpoknál. Az individualizáció során megfigyeltük az individualizációs komplexek normális kialakulását, azonban az IC-k a vándorlásukban már hibát szenvednek. A vándorlás során a kúpok szétcsúsznak, a cisztikus hólyagok elnyúlnak, waste bag -ek ritkán alakulnak ki, valamint a hibásan individualizálódó ciszták sejtmagjai is rendezetlenséget mutatnak. Hasonló fenotípust figyeltek meg más E3 ligázok esetén is. A Nutcracker nevű F-box fehérje a cisztikus hólyagokhoz, valamint a kialakuló aktin kúpokhoz lokalizálódik, a null mutánsban nem keletkeznek aktin kúpok, és a kaszpáz kaszkád sem aktiválódik, a hipomorf mutánsban azonban megfigyelhetők abnormális aktin kúpok, és kaszpáz aktivitás is (Bader et al 2010). A másik individualizációban szerepet játszó E3 komplex esetén is hasonló fenotípus figyelhető meg, a Cul3 testis -Roc1b- Klhl10 E3 komplex esetén is a klhl10 null mutánsban nem figyelhetünk meg kaszpáz aktivitást, ugyancsak a cul3 null mutánsban sem, viszont a hipomorf cul3 mutánsban a kaszpáz aktivitás csökkenése, és a rendezetlen aktin kúpok kimutathatók. (Arama et al 2007, Kaplan et al 2010). Ehhez képest az Ago mutánsunkban a kaszpáz-3 szabályosan aktiválódik, nem figyeltünk meg csökkenést, sem aktivitás növekedést a vad típushoz képest. Az aktin kúpok kialakulnak, de szinkronizáltságukat elvesztik. 572

Összességében elmondható, hogy az Ago fehérje az eddig ismert E3 ligázok által mediált útvonalaktól eltérő, más útvonalban játszhat szerepet, amely éppúgy nélkülözhetetlen az érett spermium kialakulásához. Irodalom Poongothai, J; Gopenath, T S; Manonayaki, S 2009 Genetics of human male infertility Singapore Med J 2009; 50(4) : 336 Sutovsky, P; Schatten, G. 2000 Paternal contributions to the mammalian zygote: fertilization after sperm-egg fusion International review of cytology 195 2000, pp. 1-65. Koepp, D M; Schaefer, L K; Ye, X; Keyomarsi, K; Chu, C; Harper, J W; Elledge S J; 2001 Phosphorylation-Dependent Ubiquitination of Cyclin E bythe SCF Fbw7 Ubiquitin Ligase Science 294, 173 2001 Doronkin, S; Djagaeva, I; Beckendorf, S K; 2003 The COP9 Signalosome Promotes Degradation of Cyclin E during Early Drosophila Oogenesis Developmental Cell, Vol. 4, 699 710 2003 Nicholson, S C; Gilbert, M M; Nicolay, B N; Frolov, M V; Moberg, K H; 2009 The archipelago Tumor Suppressor Gene Limits Rb/E2F-Regulated Apoptosisin Developing Drosophila Tissues Current Biology 19, 1503 15102009 Mortimer, N T; Moberg, K H; 2007 The Drosophila F-box protein Archipelago controls levels of the Trachealess transcription factor in the embryonic tracheal system Developmental Biology 312 2007 560 571 2007 Bader, M; Arama, E; Steller, H; 2010 A novel F-box protein is required for caspase activation during cellular remodeling in Drosophila Development 137, 1679-1688 2010 Kaplan, Y; Gibbs-Bar, L; Kalifa, Y; Feinstein-Rotkopf, Y; Arama E; 2010 Gradients of aubiquitin E3 Ligase Inhibitor and a Caspase Inhibitor Determine Differentiation or Death in Spermatids Developmental Cell19, 160 173, 2010 White-Cooper H; 2004 Spermatogenesis: Analysis of Meiosis and Morphogenesis in Methods in Molecular Biology v247 Drosophila Cytogenetics Protocols ed. Daryl S. Henderson TN: Humana Press Inc. Arama, E; Bader, M; Rieckhof, G E; Steller, H; 2007 A ubiquitin ligase complex regulates caspase activation during sperm differentiation in Drosophila. PLoS Biol. 5, e251. 10.1371/journal.pbio.0050251. 573