File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc1/66
MISKE ÉS NÉPE Emlékezéseim Budapest, 1971. November 18. Horváth Sándor Miske község nyugdíjas kántortanítója File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc2/66
ELŐSZÓ... 4 I. Útban Miskére... 5 II. Néhány adat Miske történetéből (kézi feljegyzés)... 5 III. A miskei nép élete a század első felében... 6 1. Építkezési mód, lakóház... 8 2. A falu határa, felszíne... 17 3. Birtokmegoszlás, mezőgazdálkodás, állattartás... 20 4. A falu kézművesipara és kereskedelem... 26 5. Az elöljáróság, választások (jegyzők, bírók)... 27 V. Népmozgalmak... 37 7. A két háború közti társadalmi helyzet /emlékei/... 38 8. A népesedés alakulása 1920-40 között... 40 VI. Egészségügy... 41 Népnevelés, népművelés... 46 Utószó... 64 Jegyzetek... 65 File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc3/66
ELŐSZÓ Az élet alkonyán visszatekinteni a megtett útra fájón kellemes. Minél jobban távolodunk mindattól, amiben éltünk, néha akkor-tán néha nehéz, vagy kellemetlen is volt megszépül, kifénylik a sok sok kedves emlék. Ezért oly fájó megválni tőlük, de ezért oly kedves fölidézni, emlékezni rájuk. Életünk közösségben folyik le. szerencsés, ha az egyén és a közösség, egymásra talál. Mi lehet az egymásratalálásank az előidézője, hatóereje? A kölcsönösen áldozatkész szeretet! Ezt a szeretet adta nekem a miskei nép 48 éves ottlétem alatt, s ezt igyekeztem erőm és tehetségem szerint viszonozni nekik, mint gyermekeik tanítója, valamint gazdasági tevékenységük fejlesztője, hogy nehéz és gondterhelt életüket könnyebbé, szebbé, emberibbé tehessék. E kis munkát szeretetem jeléül adom Miske népének. Nem irodalmi mű, csak az emlékezésnek lelkemben visszavetődő sugara, mely a jövőbe is bevilágít, s utódainkat arra buzdítja, hogy összefogó, áldozatkész szeretetből fakadó munkával az életet nemcsak előre lehet vinni, hanem szebbé is lehet tenni. Budapest, 1971. november 18. Horváth Sándor Miske község nyugdíjas kántortanítója File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc4/66
MISKE ÉS NÉPE Horváth Sándor: Miske és népe /Emlékezéseim, 1922-1944/ I. Útban Miskére (Emlékezéseim, 1922.-1944.) 1922. szeptember 22. Kalocsán, a Búzapiac téren veszteglő kocsik kocsitábláit nézegetem. Dél körül érkeztem vonattal Kalocsára, s Miskére szeretnék kimenni egy alkalmi kocsival. Találok egy Molnár János nevű miskei kocsitáblát. No ez tán jó lesz?-gondolom magamban, gazdáját azonban nem találom. Várok türelemmel. A térről a kocsik lassan szállingóznak hazafelé, már csak néhány áll ott. Egyszer ostorral a kezében közeledik az általam kiszemelt kocsi felé egy 40-50 év közötti, hétköznapiasan öltözött, mosolygóképű bácsi. -Ön a Molnár János bácsi Miskéről? Kérdezem (Csonka, Molnár János-utólagos kézi bejegyzés) Én vagyok az új miskei tanító, szeretnék oda kimenni. Kivinne Miskére a kocsijával? Szívesen, kedves tanító úr, s nyújtja felém a kezét. Hát maga lesz az új tanítónk: Persze, hogy kiviszem, hogyne vinném, Majd az én Borikámat is tanítani fogja. Tudja a piac után, megszomjaztam s betértem egy fröccsre. Ott elbeszélgettünk néhány vidéki ismerősömmel. No de már be is fogom a lovakat és indulhatunk. Zörgős parasztkocsi, rázós, poros kövesút, poroszkáló sovány lovak. Útközben ismerkedünk János bácsival, mert bizony távol esik a vasmegyei Hosszúperesztegtől az akkor még Pestmegyében lévő Miske. Kérdezget, honnan jövök, vannak-e szüleim, testvéreim, no meg, hogy is kerültem én ilyen messze hazulról? Én pedig első munkahelyemről Miskéről szeretnék minél hamarabb, minél többet megtudni. János bácsi beszédéből érezhető, hogy szeretik tanítóikat. Másnap már munkába kellett állnom, mert elődöm elhagyta állását. Számomra, a távolról idecsöppentnek (20 éves voltam) minden új, ismeretlen volt. Rövidesen azonban beilleszkedtem az ottaniak közé. Tanítványaimon át megismert az egész falu népe és én is megismertem őket. Kapcsolataink nemcsak erősödtek, de melegedtek is, megszerettük egymást, kapcsolatunk még ma is fennáll. Hisz a 48 évi ottartózkodásom után nem szülőfalumat Hossszúpereszteget, sem jelenlegi lakóhelyemet, Budapestet, hanem Miskét tartom szűkebb hazámnak: ma is oda járok haza. II. Néhány adat Miske történetéből (kézi feljegyzés) Miskéről, mint hajdani településről már 1346-1396-os évekből vannak adatok. A középkorban volt egy hasonnevű község a fejérmegyei Solti-járásban, de az a török idők alatt elpusztult. Az 1690-es adóösszeírásban elhagyott, lakatlan területnek vették föl. /1/ A török Kalocsa várát 1529-től 1686-ig tartotta megszállva, harc nélkül foglalata el, harc nélkül ürítette ki. /2/ File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc5/66
Ezzel Kalocsa környékén is megindulhatott az lepusztult és elmenekült lakosságának újra telepítése. Ezt nagyrészt a kalocsai érsekség végezte, de nagy számban érkeztek települők önként is. A miskei róm. kat. plébánia az irattárában olvasható, hogy Kolonics Lipót érsek 1691-1695- ben lakosokat telepített Kalocsa és Bátya környékére. Ezt folytatta Széchenyi Pál érsek 1696-1710-ben, majd a szatmári békekötés után Csáky érsek, aki (1696-) elsőnek tartózkodott a török kiűzése után évente hosszabb ideig Kalocsán. 1718-ban Nyitra és Trencsén vidékéről harminc magyar és szlovák családot telepített az elhagyott Miske nevű pusztájára. Az alapítólevél 1719 március 12.-én kelt, melyben föl van sorolva az elsőben ide telepített családok neve, azok kötelességei és jogai. /3/ A különböző népelemek telepítése Miske népének gazdasági és szellemi kultúrájának alakulására kedvezően hatott. A különféle kultúrelemek keveredése, gazdagította, színesítette a népi kultúrát. Az új település gyorsan fejlődésnek indult. Miske Község új lakói fáradtságot nem ismerő szorgalmas munkával a nagyrészt ingoványos területen megvetették lábuk és maguk, valamint utódaik részére biztosították megélhetésüket. Az 1720-as összeírás szerint már 26 adóköteles jobbágyháztartás volt a helységben. /4/ 1722- ben római katolikus plébánia, 1724-ben pedig megalakult a politikai község. Az anyakönyvvezetés 1720-ban kezdődött. Egy 1752-es egyházi összeírás szerint már a köszségben 100 család lakott 586 lélekkel. Első temploma 1731-ben épült. /5/ Az 1770-es úrbérszabályozáskor 91 1/88 másodosztályú úrbértelket írtak össze./6/ 1791-ben 13357 lelket számlált. (7/ Az 1922.-i népszámlálás pedig már 2703 lelket, 584 házat és 6477 kat. hold területű határt tüntet föl. /8/ III. A miskei nép élete a század első felében Miske község Kalocsától délkeleti irányban, mintegy 12 km.-re fekszik a Vajas mellett. A községet átszeli a Kalocsa hajósi műút. Ma jó autóbuszjárat kapcsolja be a forgalomba. A helység alföldi jellegű Nagy utcája poros, vagy sáros volt az évszaknak, vagy az időjárásnak megfelelően. Észak felől a terjedelmes községháza, délről a Hermann féle rőfös bolt zárta le. Délis folytatása a szintén széles alvég, mely a legelőre vezet. Az utcák sivárságát a magasba ágaskodó gémeskutak teszik hangulatossá. E két utcához csatlakoznak a hasonló, de keskenyebb mellékutcák. Jellegzetes állattartó falu. A házsorok az utcákra fűrészfogasan helyezkednek el. A nagy utcán és a köves út vonalán nyaktörő téglajárdák, másutt csak földjárda van. Az utcakeseszteződéseknél ősztől tavaszig kukoricaszárból (izék) készített átkelő helyek voltak, de nem biztosították, hogy az átmenni szándékozó megússza annélkül, hogy legalább bokáig ne merüljön a sárba. A kövezett út kiszélesedő terén áll még ma is a környezetéből kiemelkedő iskola épülete, a templom és a plébánia. A mai látogatót már parkiroztott utcák és terek fogadják, főbb utcáin korszerű utakkal. Betonjárda az egész községet behálózza. A Nagy utca a községházával 1924-ből File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc6/66
/ma Fő utca / A Nagy utca a gémeskúttal 1924-ből /ma Fő utca File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc7/66
/Erzsébet tér 1924-ből. R.k. Templom, háttérben az iskola /ma Szabadság tér / 1. Építkezési mód, lakóház II. A lakóház Téglalap alakú telkeken hosszában építkeztek. A ház beosztása: első v. tisztaszoba, melyet ritkán elsőháznak is neveztek. majd a nyitottkéményű szabadtűzhelyes konyha, /pitvar / a hátsó /pitvór/ v. lakószoba, végül a kamra, az istálló és a fészer. Némely helyen a fészer után a második istálló következett. A ház hosszában végig csak a kiugró eresz, mely idővel mindig szélesedett, így oszlopok tartották. A tornácot nálunk gangnak nevezték. A téglaboltozatú pince az udvar alá húzódott, de lejárója a gangról nyílt, csak később került ez a ház alá, a lejárata pedig a kamrába. Nagyobb gazdák az udvarban magtárt /hombárt / is építettek. Minden háznál megtalálhatók voltak az ólak, és a polyvás téglával kirakott, vagy cementgyűrűs vályúval a gémeskút a vályúval. A trágyát az az istálló és ólak közelben egy mélyedésbe rakták össze. Ez sem a higiéniát, sem a szakszerűséget nem szolgálta. Rendesen a trágya közelében volt az illemhely. A földnélküli parasztságnak csak egy szobája volt, konyhával és kamrával. Sokszor ez utóbbi az udvaron külön épületben volt. legtöbbször azonban az előzően leírt házban két család lakott, közös konyha használattal. A régebbi időkben a gabonát zsuppszalmával bélelt, földbe ásott vermekben tartották. Ezek, még ami több helyen megtalálhatók az udvarban, vagy az utcán, a ház előtt. Jó szolgálatot tettek ezek a rekvirálások idején. Az én időmben még télire répát tartottak benne. /1914-18/ A házak falazata régen döngölt föld, majd tégla alapra szigeteletlenül, később szigetelve rakott vályog, sárba rakva. A tetőzet nád, de már cserép vagy palatető is elterjedt. A vert és File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc8/66
vályog falrészeket később polyvás sárral tapasztották be, a tégla falrészeket mész, cementhabarccsal vakolták. A szobák és melléképületek padozata döngölt föld, a lakórész padozatát betapasztották polyvás, lótrágyás sárral. Ezt évente többször javították. A mennyezet padozata nád, felül bőven, alul vékonyabban tapasztva. A nád mennyezetet mindjobban kiszorította a deszka mennyezet, melyet csak felül saraltak vastagon. Mindkét esetben az egész épület hosszában végig nyúlt a sokszor egy fából lévő mestergerenda. A mestergerenda nemcsak szappan, hanem irattartó is volt. A nyitott konyha bolthajtása vályog, az erre épített kémény fonott sövény saralva, de ez igen tűzbeszélyes volt. Ezért a kéményt a bolthajtásra téglából készítették. Haladást jelentett a zárt konyhák építése, s a sima vakolatú mennyezetek készítése, ekkor a mestergerenda a padlásra került. A szabadkéményű konyhákat fokozatosan zárttá építették át, padozatát cementlapokkal fedték, s lakószobának is használták. A tisztaszoba egy, későbbiekben két ablaka az utcára, egy pedig, melyet később befalaztak az udvarra nézett. A nyitott konyhán mén nem volt ablak. Befelé nyíló ajtóján kívül volt egy kifelé nyíló u.n. sorompó, mely csak kb. derékig ért A baromfit nem engedte be a konyhába, de felette jött be a világossság és a levegő áramlása, hogy füstöt konyhából a kéményen át kirepítse. A konyhára csak akkor került ablak, mikor zárttá alakították. Ekkor szűnt meg az első szoba udvari ablaka. A hátsó szoba ablaka v. ablakai az udvarra néztek. A gangról volt a bejárat a konyhába, onnan elölről hátra a szobákba. Jellemző és meghatározó volt a bútorzat is. A tisztaszobában volt a két tornyos ágy, kivarrott vánkosokkal és dunyhákkal magasra vetve. Az utcai ablak alatt a dívány, felette a tükör. Az ágyak végében a fal mellet egy, v. két sifonér /szekrény/ vagy egy fiókos sublót, ezen porcelán csecsebecsék. A szoba közepén állt az asztal, leterítve, körülötte és az ágyak előtt székek. A búboskemence már többnyire hiányzott e szobákból, mert nem lakták. A falak festettek /pingáltak/ s rajta olajnyomású vagy üvegre festett szentképek, de gyakori volt a gazda katonakori fényképe, az akkori uralkodók képeivel. A szabadkonyha kéménye alatt bolt a két szabadtűzhely, ahonnan a kemence szája nyílott. Ezen át fűtötték a kemencét, itt rakták be sütésre a kenyeret, réteseket, kalácsot és különféle kelt tésztákat, de a bab is megfőtt benne. El nem múló emlékem fűződik nekem ehhez. Egyik legkedvesebb ételem volt a frissen sült túrós rétes. Egy disznótor alakalmával a szabadtűzhely padkájára ülve vártam, míg Panna néni, a ház gazdasszonya kiszedi a kemencéből a finom eledelt. Élvezettel fogyasztotta ezt, mígnem a falu legöregebb embere, mindenki Dadója ezt nem vette észre. Nem szólt, csak botjával akkorát ütött kezemre, hogy földre hullott kedvenc ételem, s könnyhullatásom közözz eszméltem rá, hogy mindent csak sorjában, idejében szabad tenni. A szabadkéményben füstölték a húst. A szabad tűzhelyen vas, vagy cserépedényben főztek. A kémény homlokfalát szebbnél szebb virágos tésztástálak, tányérok díszítették. A hátsószobába egy, vagy két ágy állt, virágos festett sarokpad, asztal székekkel, esetleg egy szekrény Elmaradhatatlan volt a kettős csonka kúpú buboskemence, mely kiválóan süt, ha kell, főz, s ami a legfőbb télen a gazdaság melléktermékeivel fűti a szobát. Ezt helyi kemence készítő mesterek fűzfával készült várta, többrétegű sarat tapasztva készítettek úgy, hogy a munkafolyamat alatt már tűz égett benne. A kemence két szabad oldalán volt a kemencepadka, mely ülőhelyül de melegedésre, fekvésre is szolgált. E szobában folyt le a család mindennapi élete, különösen a téli időben. Fonás, szövés, kézimunkázás, varrás s egyéb házi munkák. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc9/66
Itt étkezett a család, itt fogadta a vendégeit, ez volt a társalgója. Itt aludtak, ápolták betegüket. A család örömeinek, melyek közözz legkedvesebb volt a disznóvágás, a disznótor, szintén ez volt a színhelye. A házak rendben tartására csinosítására igen nagy gondot fordítottak. Évente kétszer tavasszal és ősszel időben javították, meszelték. A régi házak fala fehér homlokzata deszka, vagy sarat vesszőfonás. A tehetősebbeknél ez már a kerítéssel és oszlopaival együtt téglából készült. Minden háznál a nagykapu mellett volt egy kiskapu. Megtalálhatók a legegyszerübbtől, a legdíszesebbig. Tetszetősek az újabban épült házak utcai homlokzatai a homlokfal íves barokkszerű díszítésű. Szépen díszítettek az ablak körüli részek, az utcai kerítés, s ennek oszlopai is. Szine finom sárga, fehérrel ékesítve. E formát, mely a kalocsai szállásokon is megtalálható, a miskei kőmívesmesterek vették valahonnan és fejlesztették a környéken egyedülállóvá. E díszítési formáról állapítható meg, hogy a kalocsai szállásokon melyik épületet készítették miskei mesterek. Sajnos népüknek lelkületét kifejező díszítési módja pusztulóban van. A nép maga bontja el api szépérzékét igazoló népművészetinek mondható alkotásait, fölcserélve uniformizált házformákra. Ez csak eggyel magyarázható, az új épületek beosztása célszerűbb az, ami embernek, s karbantartása sokkal könnyebb és olcsóbb. Kipusztulása azonban a népi kultúra szegényedését hozza magába. Barokk díszítésű homlokfallal épült ház 1910-ből.(Fő utca 55. sz.) Építtetője a Csurgó család. Ma Tóth János (Maricák) tulajdona, aki átépíttette. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc10/66
Lakóház alaprajzok File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc11/66
Szabadkéményű konyha a főzőpadkával és a kemence szájával. Kiss Mihály (Szeles) Árpád u. 7. sz. (volt Kossuth Lajos utca) alatti háza. Épült 1878- ban. A kemence szája a tévővel. Fölvétel 1973. Aug. hó. (A baloldalon lévő főzőlap újabb keletű.) File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc12/66
A búbos v. banyakemence. A padkáján ül jobbról Kis Mihály (Szeles) a ház tulajdonosa, 80 éve. Árpád u. 7. Sz. alatti lakós, s beszélgető társa, Hányik András. (Fölvétel: 1973. Aug. hó.) File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc13/66
Virágos sarokpad használaton kívül. Kiss Mihály Kossuth Lajos U. 7. Sz. alatti lakós tulajdona. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc14/66
Árpád utca 13. Sz. alatti ház. Épült a mestergerenda bevésése szerint 1850-ben. Lakói: Márkó András (Csirik), Benedek András, Lei József kádár mester. Jelenleg Kapitány Sándor tulajdona. (Felv. 1973.) File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc15/66
Kiss Mihály (Szeles) Árpád u. 7. Sz.. alatti háza. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc16/66
Épült a mestergerenda bevésése szerint 1878-ban. Építője Kiss János, Venyingi Rozália. Eredetileg nádas volt. Jelenlegi állapotát 1937-ben kapta. Érdekes a kapuoszlop és a szabadkémény díszítése. Kovácsa János (Ferró) Fő utca 57. Sz. alatti háza. Építtette id. Kovács János, Kvála Anna 1871-ben. Később gyermekük Kovács Mihály (nős, Rabata Annával) tulajdona lett, ezektől örökölte jelenlegi tulajdonosa. A ház utcai fala és homlokzata 1942-ben kapta a képen látható formáját. Az alsó képen lévő tornácoszlopok s a kapuoszlopok eredetiek. Fotó: 1973. 2. A falu határa, felszíne A község népének megtelepedése óta a föld a megélhetési forrás. Lakóinak túlnyomó többsége földműve. Az 1920. évi népszámlálás erre vonatkozó adatai A lakósság kereső eltartott őstermelő kereső eltartott 2732 1343 1389 2433 1225 1208 az iparban kereső eltartott kereskedelemben kereső eltartott l75 60 115 40 23 17 Ezek szerint a föld tartja el a lakósság 90 %-át, az az ipar 6. 4%-át, a kereskedelem pedig 1. 6%-át, 2%-az alkalmazotti és egyéb. Megjegyzendő, hogy az iparosoknak, kereskedőknek is volt földje 1-2 kivételtől eltekintve. A község határa 6477 kat. hold, de a lakosság részére kedvezőtlen a fekvése, mert egyes részei elnyúlnak Bátya, Dusnok és Hajós községbe. Igy a határ nagy része 7. 9 km-re esik a falutól. A nagy távolságon kívül az őszi, tavaszi sártól járhatatlan utak, vagy éppen még az utakat is elborító belvizek tették szinte lehetetlenné a megközelítést. A lakosság ezért a távoli, nehezen munkálható földjeit eladogatta a szomszéd község parasztságának, akik mivel közel voltak, szívesen és jó áron vásárolták meg. A miskeiek pedig fölfigyeltek a távcol eső, homokos területű uradalmak parcellázására. Ez akkoriban még File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc17/66
erdő, vagy kopár legelő volt. Miután értékéttelen területnek tartották, olcsón adták el, s így azt itthon eladott fekete földjeik árából többszörös nagyságú homokon földet tudtak vásárolni. Ezért vásároltak homokot, mert tudták, hogy szőlőtelepítésre alkalmas és így többszörösét hozza eladott földjeiknek. Arra is rájöttek, hogyha összeállva közösen vásárolnak nagyobb darabot, olcsóbban jutnak hozzá, és csak a vétel után osztották fel maguk között a földet. A fölvásárlásnál Hovanyecz József bácsi volt a vezérük, aki már többszörös déd, de tán már ükapa is volt. Az egész község tisztelete, szerette és Dadónak szólította. A Kecel Pogárdi Vihdics féle uradalomból is vásároltak földet 1906-ban, majd ennek sikerén fölbuzdulva 1911-ben újból kb. 200 kat. holdat vettek meg. E területet már nem is osztották meg, hanem az erdőt és legelőt közösen használták. Közös volt az ott legelő birkanyáj, közösen fogadták a juhászt, a fejés és sajtkészítés is közös munkával történt. A végzett munka és területrész arányában osztoztak az eredményből. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc18/66
Miskei gazda, lovával (1910-ből) Hovanyecz József Dadó 1855-1939 Egy alkalommal a Dadó egyik fia, fejő és sajtoló asszonyokat vitt ki kocsiján Polgárdi miskei telepére. Én is kimentem velük. A Sárközt elhagyva a császártöltési dombszerű magasabb részre kapaszkodtak föl lovaink. Eleinte szőlő, gyümölcsfák és tanyák között haladtunk, de ez mindinkább ritkult, s belekerültünk az akácosokkal tűzdelt, hullámos futóhomokos pusztaságba. Kocsink egy tanya mellett állt meg, hol néhány jegenyefa és egy gémeskút bámult a semmiségbe. A távolban akácerdők vonulata látszott. Itt azonban néhány bokron, s egy két fűszálon kívül csak a szélről hullámossá tett homokot láttam. Meghökkentem a látottak sivárságán, mit tud ez adni az embernek: Úgy 10-20 év múlva ismét arra vitt az utam, nem tudtam hinni a szememnek. A pusztaság eltűnt, helyén kb. 60 hold szőlő és gyümölcsös díszlett, közötte csinos présházakkal. az ember szorgos keze látszott a tájon. A miskeiek jellemző szívós munkájukkal, okosságukkal és File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc19/66
összefogásukkal teremtettek itt a semmiből aranyat érő gazdaságot. Ettől kezdve nemcsak szeretem, hanem nagynak is tartottam a miskei népet. A határt felszíne szerint a községet közvetlen környező magasabb, s a Vajason túl elterülő alacsonyabb fekvésű részre oszthatjuk, de a magasabb terület is át van szabdalva vízjárta részekkel. A magasabb rész talaja sárgás lösziszap, melynek egy része elszikesedőben van, a suhogói részen pedig futóhomokos részeket is találunk A mélyebb ártéri rész talaja homokosabb, átmosott lösszerű talaj. Mindkettő alkalmas mezőgazdasági növények termelésére. Éghajlata erősen szárazföldi. A csapadék és hőmérsékletingadozó, szinte szeszélyes és szárazságra hajló. A nagyon száraz éveket esős évek követik. Mindez bizonytalanná teszi a rajta dolgozó parasztság munkájának eredményét, s nagy hatással van megélhetésére. Legnagyobb csatornája a Vajas, mely régen a Dunának volt egyik ága. Ehhez csatlakozik az Árpás, Homród és Sárvíz csatorna, bő vízlevezető árkaival. Ezek kedvező hatásuk mellett sok esetben kárt is okoztak. mert ide vezették a környék belvizét, és sokszor határunknak majd 1/3részét május hónapig is elborították vízzel, semmivé téve a termést.(1935) Bizonytalan és küzdelmes volt a földön dolgozók élete, néha ínségesnek is mondható. A csatornák bővelkedtek halban, vízi állatokban és a nélkülözhetetlen nádat is adták. Mélyítéseikkel csökkent a hal, nád, de biztosabbá tette a szántóföldi névénytermelést. Ugyanakkor a talajvíz alacsonyabb lett, ennek káros hatását csak zsilipek építésével lehetett kiküszöbölni. A község határában nagybirtok nem volt, de annál több a környékén. A községnek volt egy gyenge talajú 200 holdas, Dulovics Árpád min. tanácsosnak mintegy 80 holdas, a jánoshalmi Milkó Pálnak 20 holdas, Szalontay fajszi lakósnak 80 hold körüli birtoka. Ezen kívül a község közvetlen szélén az érsekségnek volt úgy 40 holdnyi földje istállóval és lakóházzal, hova árvíz esetén a drágszéli uradalmából áthajtotta állatállományát. Ebből az érseki földből kaptak házhelyet az első világháború után a rászorultak, a többi földet pedig szétparcellázták. Az 1922-es földreform idején a miskeiek dusnoki határba fekvő Halászkas káptalani pusztából kaptak. Ez szinte megközelíthetetlen volt az igával alig-alig rendelkező földhöz juttatottaknak. 3. Birtokmegoszlás, mezőgazdálkodás, állattartás Kat. holdas birtokos vagy bérlő (statisztika.) 0-1 1-10 10-25 25-50 50-1000 24 308 96 2 1 =1930-ban 47 516 77 9 - =1949-ben Az 1930-as statisztikában 174 földnélküli családot találtam. A 174 földnélküli, a 24 egy holdas parasztcsalád és a háhány holdas családnak kétkezi munkájából kellett megélni. Kb. 308. Etzelk nagyszámuk miatt a községben csak kis részben jutottak munkához, mint bére, részarató, paprika feles, harmados, kevés esetben napszámos. Mások kevés földjük mellé földet béreltek árendába, vagy felesként. Igy igájukat jobban ki tudták használni, és otthon maradhattak a községben. Nagyobb részük azonban a környező, vagy dunántúli uradalmakba File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc20/66
is elszegődtek hónaposnak, (summás) részaratónak, de közeli uradalomban napszámosnak is eljártak, ha kellettek. Megbízhatóságuk és jó munkájukért az uradalmak keresték a miskei bérest, ezekből sok helyen magtáros, gazda, vagy parádéskocsi lett. Bizony tavasztól őszig szétszóródtak a szegény miskei családok, hogy megszerezzék a télirevalójukat. Mezőgazdasági terményeik A legfőbb terményük a búza volt, mely a vetésterület felét elfoglalta. Űaz egész lakosság kenyerét adta, pénzforrásuk nagyobb részét is képezte. Főleg a piros, apró szemű tiszavidéki búzát szerették, de már termelték a nemesebb bánkúti fajtát is. Átlagos terményeredményük emlékezetem szerint 5-6 q volt, de egyesek elérték a 8-10 q-t is (1200 n. öl holdon.) Nagyjelentőségű terményük volt a kukorica. Hozama biztonságosabb a búzáénál, földhasználása pedig többoldalú, többször keresettebb is. A szegény nem érezte, úgy meg a gyenge búzatermést, mint az esetleges rossz kukoricatermést. Ez adta állataik fő takarmányát, s a nincstelen paraszt is hozzá jutott annyihoz, hogy részes műveléssel, szolgálati földjével /a béres földet is kapott/ magának a sertésvágást és baromfitartást biztosította, néha szükség esetén kis pénzt is tudott belőle csinálni. Az árpát és zabot takarmányozásra termelték. A zab jelentősége azonban a lótenyésztés megszűnésével mindjobban vesztett értékéből A napraforgót saját szükségletükre a kukoricatáblák két szélén termelték. A községben akkor még működött néhány olajütő. Olajjal főztek (zsírpótló) és világítottak, (kahanyec ). Később keresettebbé lett, s akkor önálló növényként is termelték. Ősi, jól jövedelmező terményük volt a kender. A kendert teljes egészében fel is dolgozták háziipar szerüleg. Saját szükségletre ebből készült az ing, gatya, alsószoknya, (pendel), gazdaságuk részére a zsákok, a ponyvák, rongypokrócok. A vásznat, zsákot, szőnyeget vásárokon is árulták, és a környék lakossága szívesen vásárolta. Vállaltak bérszövést is. Úgyszólván télen minden házban, de volt hol egész esztendőn átdolgozott a szövőszék. A szőlőtermelést fellendítették. A határ kb. 200 hold homokos területén, saját fogyasztásra termelték, főleg a kadarkát. Sajnos a korai búcsú miatt a szüretnek Sz. Mihály napját aműr meg kellett lenni, s az új bornak gyengítette a minőségét. Nem hiányzott a bor a nagyobb mezőgazdasági munkák idején. A lakodalmak, disznótorok és névnapok vendégserege sokat leöntött a torkán. Sok búza, kukorica vándorolt át a szomszédos Hajós bortermelő községbe, hogy kielégíthessék a helyei borfogyasztást. A füszerpaprika termelésével is kezdetek ismerkedni, látva jövedelmezőséget. A termőterület évről évre, ha nem is mindig egyenletesen, de növekedett. Eleinte a szegedi-nemes, majd a Kalocsán kitermelt csipősségmentes fajtát ültették. Ennek az igényes, és sok munkával járó növénynem meghonosításén nem mindig volt gazdaságos. Olyan kincskeresés féle volt. Sok esetben nagyon kihasználták lekiismeretlen kereskedők népünk nehéz sorsából kiemelkedni akaró, sok fáradtsággal járó munkáját. Sok harc után megszületett az ugynevezett irányítás, mely már valamelyest biztositotta a paprikatermelés eredményességét (1936-ban). A miskei paprikatermelők itt még nem álltak meg, összefogássukkal létrehozták elsőként saját paprikakikésztő és őrlő szövetkezetüket. Ezzel hozzá jutottak munkájuk teljes értékéhez. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc21/66
Ettől kezdve nem kellett e községükből távoli uradalmakban menni különféle mezőgazdasági munkára, mert otthon tavasztól őszig a fűszerpaprika termelése, télen pedig annak kikészítése munkaalkalmat és megfelelő keresetet biztosított az egész lakosságnak. Igy ugrásserűen emelkedett anyagi, szociális és kulturális helyzetük. A járás elmaradott községe példát adott a hasonló helyetben lévő paprikatermelő községeknek önerejükből való felemelkedésükre. A gyümölcstermeléssel kapcsolatban az volt a felfogásuk, hogy a talajuk erre alkalmatlan. Ezt egy helyi parasztember, Sörfőző András (Poliák) cáfolta meg, ki két holdas gyümölcsöt telepített, s azt szakszerűen, gondozva, jó eredményt ért el. Ma elég sok háztáji gyümölcsös díszlik a községben, amelyek nemcsak javítják a népélelmezést, hanem szép jövedelmet adnak. Állattartás A legkedvesebb, de egyúttal a legszükségesebb háziállatuk volt a ló. Ez adja gazdaságuk igavonó erejét. A vásárba szép szerszámos sárgásan festett parasztkocsin jártak. Szerették és büszkék voltak lovaikra. A kiállításokról, versenyekről sokszor hoztak díjat, s dalaikban is megénekelték. Íme néhány: Csillagos a lovam, föl van kantározva, Aranyos a kantárom szára. Ha fölülök rája széjjel, nézek, Merre van a barna babám tanyája. Az miskei kertek alatt, Barna legény zabot arat. Zabot arat a fekete lovának, Szeretőt keres magának. Az érseki uradalmakban szolgáló miskeiek, ha szerét tehették csak úgy jártatás képen, hazahaza ugrattak az érsekség nemes ménein, s összekötve a kellemeset a hasznossal zugfedezést is végeztek. Az érte járó díj jól esett a kevéspénzű cselédembernek, a miskei lóállomány pedig nemesedett. Ezért volt keresett a vásárokon a jóhirü miskei ló. Ezért vásárolta tőlük a katonaság is, még pedig jó áron. A 20-as években már állami ménekkel javították az állományt. A nóniusz és arab telivér csődörök istállója a községházánál volt, gondozójuk a csődörös, ki rendesen kedves ivócimborája volt a miskeieiknek. A szarvasmarha-tenyésztés a múlt idők (1800-as évek) gazdálkodásában játszott fontos szerepet. Ekkor nem a föld nagysága, hanem az ökörfogatok száma adta a módot. A határ nagy része csak legelőnek volt használható, a gabona pedig nem volt mindenkor értékesíthető. A jószág igen, hisz saját lábon volt szállítható, s útközben önellátó volt. Ezt igazolják a település széles marhahajtó utcái, az itató kutakkal, s a határrész elnevezés. Járás. Itt járt, legelt a rideg jószág. Régi dalaik is erről szólnak: Ez a kislány azt mondja, hogy vegyem el. Azt sem kérdi, hogy én miből tartom el. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc22/66
Nincs énnékem sem hat ökröm, sem tanyám. Szegény vagyok, nagyon szegény, Az apám nem hagyott rám. Az 1850-es évek után a szarvasmarha állomány nagymértékben csökkent. A legelőket fölszántották, gabonát termeltek. Egy egy gazdánál 1-2, esetleg kivételként 3-4 db. gyenge, silány magyarfajta, táplálatlan és gondozatlan tehén volt. Tejhozamuk alacsony. Ez nem is csoda, hisz takarmányuk tavasztól őszig kevés, gondozatlan, sokszor kiszáradt legelő, télen pedig a tavaszi szalma, kukoricaszár, répáspolyva. Növendékjószág nevelésére a község határában nem volt lehetőség, így vagy otthon az istállóban, vagy távoli túlzsúfolt, vagy gyenge minőségű legelőkön fübérbe tengődtek. Bizony sokszor csak a bőre került onnan haza. Szomorú látvány volt részemre, a vasmegyei fejlett szarvasmarha állomány ismerete után, az ittenit látni. A ház tejtermékkel való ellátása, esetleg a háziasszony konyhapénzének kiegészítése és silány trágya hozamuk miatt tartották csupán. Abban az időben két legelő gazdaság működött? A mliniszkai, és a kat. köri. E kettőre mintegy 300 db. Jószág ráhatott ki, ez közel sem volt elég ahhoz, hogy a gazdaságok tehén állományának legelőt adjon. A szarvasmarha állomány feljavítása állami feladat volt. A legelőgazdaságoknak törzskönyvezett apaállatokat kellett tartaniok. Ezek a csordával együtt jártak ki a legelőre, így hamar tönkre mentek. Sok költsége tapasztalat után látták csak be, hogy sokkal előnyösebb a kézből való fedeztetés. A törzskönyvezett apaállatok, és a Dunántúlról idekerült üszők és tehenek átalakították az állományt. A minőség és tejhozam javulásával mindjobban nőtt értékük a gazdák szemében, jobban kezdték etetni, nagyobb gondot fordítottak rá. A nagyobb tejhozam, éz értékesítés gondját vetette föl. A piacozásre nem igen jutott idejük, a kofakereskedelem ezt a mennyiséget már nem bírta fölvenni. Tenni kellet valamit, hogy ez az újabb, s jövedelmező mezőgazdasági ág fejlődése meg ne akadjon. A községháza beszélgetés közben, fölvetettem a tejcsarnok létesítésének a szükségességét. No erre megkaptam a választ főjegyzőnktől: Mit gondol a kis tanító, talán rá ér arra a paraszt, hogy minden reggel és este a tejjel a csarnokba sétáljon. Van annak elég dolga, csak azt végezze el. Az idő haladt, a probléma pedig növekedett, és végül is a tejszövetkezet fölállításával oldódott meg. a tejtermelők lejegyzett üzletrészeikből, beszerezték a szükséges gépeket, kiképeztettek egy helyi fiatalembert tejkezelőnek, s ezzel elhárult az akadály a szarvasmarhatartás fejlődésének útjából. A szarvasmarha-állomány további fejlődése újabb jövedelemhez juttatja a falu lakosságát a tejből, és borjúnevelésből. Törzskönyvezett teheneket is tartottak, s ezek utódait, mint tenyészállatokat értékesítették. A kalocsai tejföldolgozó szövetkezet a legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű tejet a miskei tejszövetkezettől kapta, és járási viszonylatban az állomány az elsők közé került. A gazdasági felügyelőség jelentése: Miske szarvasmarhatartásáról. Helytelen a vetéssforgó. Gabona után, gabonát vetnek a gazdák. Ijesztően kevés a lucerna vetésterülete. A vetésforgót kedvezően befolyásolja a fűszerpaprika és a lencse termelése. Állattenyésztés: File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc23/66
A gazdasági felügyelő kiemelte Miske község gazdái egy részének korszerű gondolkodását, akik teheneik törzskönyvezésével és tejelésük ellenőrzésével utat mutatnak a minőségi állattenyésztés terén. Kevés a sertésállomány, pedig a szegényember boldogulását ez segíti elő. A vetőmagakció szépen halad. Terjed a Bánkúti 1201-ees vetőmag használata. (Elhangzott a járási tiszti értekezletzen. / Sertésük a göndörszőrű mangalica volt. Jórészt a csürhén nevelődött, s úgy szeptember körül be fogták hizlalni. Karácsony körül tartották a disznóvágásokat. A kevés fölöslegüket a kalocsai andrásnapi vásáron értékesítették. Később keresettebb lett, sekkor már eladásra is hizlaltak. Kurkoricájuk így jobban értékesült. Kezdett terjedni a Dusnokon beszerezhető (Ujváry féle) kornwald sertés, mely jobban érétkesitette a takarmányt, de fejlődését gyakorta veszélyeztette a különféle járványos betegség. A védőoltás drága, hatása bizonytalan, no meg a maradiság is csak késleltette az oltások rendszeres bevezetését. A baromfitartás elavult, régimódi. A házkörüli kapirgálására és legelésre volt alapozva. Az állomány kevert, az ólak korszerütlenek és férgesek. Tenyésztésük nem gazdaságos, a háziasszony mellékfoglalkozása volt. A keltetés és nevelés rendesen a nagymama gondja, ki lyukas fenekű kosarakba ültette meg, s a kelés idejére az ágya alá (a szobába (helyezte a kosarat, hogy éjjel is vigyázzon rájuk. A kiscsibék eleinte a szobában kaptak helyet, s csak nagyobb korukban kerültek ki az ólakba, istállóba, majd a szabadba. A csibék fő eledele kukoricadara volt. A libák hamarabb kikerültek a libalegelőre, hol közösen fogadott libapásztor vigyázott rájuk. Kihajtása és hazahajtása a nagylány dolga volt, hisz tolluk az ő párnáiba került. A libát kitömve értékesítették, árát a nők ruházkodására fordították. Tavasszal a miksei libalegelő sárgállott, később fehérlett a sok libától. A kacsákat kiskorukban már kiszoktatták a vizekre a kotlós kacsa vezetésével. Este ezek maguktól haza totyogtak, ha azonban messze elkalandoztak a vize és nem értek időben haza, a család indult keresésükre. Ezt is hizlalva értékesítették, vagy megették A miskei búcsút (Sz. Mihály) kacsás búcsúnak nevezték. A tojást kalocsai vagy helyi piacokon, de a boltokban is értékesitették. Árut kaptak érte. A túl spórolós háziasszonyánál a férfi sokszor kénytelent volt tojást szerezni, hogy dohányhoz jusson. Megemlítendő még a visszafejlődött birkatartás is. A legelők feltörése, a tarlók azonnali hántása elvette a lehetőségét a múltban hasznos állattartásnak. Azonban még él a népben a birkatartás vágya. Több gazda összeállva tartott egy egy falkát, bérelt közös legelőn, vagy egy ügyes juhász vállal az általa bérelt legelőre birkákat. Mindez azonban már csak néhány gazdának szokás csupán azért, hogy birkásgazdának mondhassa magát, és részt vehessen a birkások lakomáján, a Dömötörön. Vándorméhészettel szívesen foglalkoztak. Hazai rendszerül kaptárokban tartották méheiket. Akácra, az érseki erőkben bérelnek helyet, majd a repcések szélén, aratás után pedig a tarlóvirágból /tiszesfü / igyekeznek mézhez jutni. Néha jól is jövedelmezett ez, de a vándorlás, az időjárás sokszor arra kényszeríti őket, hogy cukorral etessék méheiket. Volt olyan család, /Gróczék / kinek 100 kaptár méhe is volt. Gazdálkodásuk külterjes. Az ugarolást már elhagyták. Leginkább a kettős vetésforgót alkalmazzák. Eső évben búza, a következőben tavaszi gabona, vagy kapásnövény. Trágyázás gyenge, négy, jobb esetben két évenkint. Állatállományuk viszonylag kevés, a talajerő pótlására nem volt elégséges. A szántás és egyéb nehezebb talajmunkát lófogattal végezték, sokszor fejletlen csikókkal. A szántás csekély, 10-20 cm mélységű. Félenk az u.n. vadföld fölhozatalától, no meg szerintük a mélyebb szántás több trágyát is kívánt, ez pedig szűken volt. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc24/66
Búzát legtöbbször a kukorica után vetették, szept. végén és októberben egy szántásba. A tavaszi kalászosoknál már végeztek tarlóhántás, keverő és vetésszántást. A búzatarlókat régebben a jószág járta, ezért a búzát egy határrészbe vetették, de ez már szűnőben volt. Az őszi szántás fontosságát is csak lassan ismerték meg. A vetést még nagy részben kézzel végezték, de mind jobban terjedt a vetőgép használata. Tavasszal a búzavetés megtisztították a kukorica tusáktól /kopcok / hengerezték, esetleg boronálták. A mélyebben fekvő földeken az iglice tüskét / acatolás /, bot végére erősített vésőszerű késsel a gyökérnél átmetszették. A dús vetésnek szerintük jót tett a birkákkal való megjáratás, legeltetés. Az aratást takaróval kiegészített kézi kaszával végezték, marokszedő segítségével. A búzát még a nap, a tavasziakat csak pár nap múlva kötötték kévékbe és rakták csomóba. Egy egy csomóban 14 kéve volt. Az arató is csomóban kapta ki részét. Aratógép volt, de használatát az állam nem engedélyezte, hogy biztosítsa a szegénység kenyerét. Az aratás befejezése után következett a hordás. Ezt 3-5 gazda együtt, közösen végezte, (kaláka). Kinek tűzrendészetileg megfelelő tanyája volt, az engedélyt kapott a benti cséplésre. Ki ilyennel nem rendelkezett, az közös szérűn csépelt. E célból a csépeltetők összeálltak, de a géptulajdonos itt tarthatott szértü, s ezzel maga részére biztositotta a több cséplést Kézi vagy állathajtású cséplőgép már nem volt. Gőz, majd robbanómotor hajtotta és vontatta a cséplőgépet. A cséplőgépek egyesek, vagy a célból létre jött társágok esetleg szövetkezet tulajdonában voltak. Külön hányadrészt kapott a cséplő tulajdonos a gépész és etetők, külön részt a többi gépnél dolgozó munkások, a banda. A segítséggel való cséplés már megszűnt, nem volt gazdaságos sem a cséplőnek, sem a csépeltetőnek. A pirkadattól az estébe folyó nehéz és egészségtelen munka, viszonylag megfelelő keresettel járt, különösen, ha jó volt a termés. A kukoricát április második felében, ki eke után, ki kapa után, de már géppel is vetették. Eke és kapa után két lépésenkint két-két szálat hagyva, gép után lépésenkint egy-egy szál kukoricát hagytak meg. A sorközöket lófogatú kapálóekével, a sorokat kézikapával kapálták. Csak kétszer kapáltak. Nem ismerték a többszöri kapálás előnyét, no meg a sürgős aratásmunka miatt nem is igen értek rá. Köztes növényként takarmánytököt ültettek, két szélén pedig napraforgó sort. A törést szeptemberben végezték fosztatlanul, mert ezt a téli estéken otthon végezték. A fosztalékot takarmánynak használták. A megtisztított csöves tengerit a padláson terítették szét, vagy góréba helyezték el. A felesleget tavasszal, farsang után kézzel, vagy kézmeghajtású géppel morzsolták le. A csutkával főztek. kukoricaszárat kivágták, kévékbe kötözték, és télen állataikkal feletették. A visszamaradó levéltelen szárat /izék / ismét összekötötték, s fütésre használták föl Trágyakezelést nem ismerték. A baromfi kapirgáló helye volt, esős időben, vízben úszott, értékes tápanyagok veszendőben mentek, bár néhány minta trágyatelep már volt a községben. A trágyázás is régimódi csak úgy a kocsiról terítették szét s alászántásával ne igen, siettek. A műtrágyát, szuperfoszfátot kezdték megismerni, és a búzánál tavasszal fejtrágyáztak vel. Gépet munkájukban keveset, s azt is csak kézerővel hajtottal használtak, répavágó, szecskavágót, rostát, konkolyozót és morzsolót. Szövetkezetük hozta elsőnek a gépi erejű szántó, vontató traktort, szártépő és szecskavágó gépet. A vetőmagot a konkolyozó gépen tisztították, de a szövetkezet géphajtású megtisztító gépet is vett. A vetőmagvak üszög elleni pácolását rézgálicoldattal végezték. A gabonát zsákokba, kalickába rakva, vagy ömlesztve tárolták. Első volt mindenkor az évi vetőmagszükséglet és kenyér félretevése, aztán az állatok takarmányszükségletének a biztosították. A felesleget a kalocsai piacokon, később a helyi terményfelvásárlóknál, szövetkezetnél értékesítették. Némely gazdánál a gabona volt a takarék. Ezt pár évig tárolta, így egyszerre több pénzhez jutva, földet vásárolt, házat korszerűsített, vagy újat építetett az árából. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc25/66
Régi ipari növényük a kender és a napraforgó, újabban a fűszerpaprika, mely nemcsak jó jövedelmezésével, de hatásával az elavult külteljes gazdálkodás megváltoztatására kényszerítette a termelőket. Több és jobb trágya, jobb talajmüvelés, okosabb vetésforgók, a növény gondosabb ápolása, mindjobban a belteljesebb gazdálkodás fel vitte a vele foglalkozókat. A parasztság kezd gondolkodva, kalkulálva gazdálkodni, Érzi, hogy mind az iparban, mind mezőgazdaságban nagy átalakulásnak kell bekövetkezni a gép, a szakértelem és az agrotechnika felhasználásával. A legelők és kaszálók feltörésével elvesztették állattartásuk alapját, s nem pótolták ezt szántóföldi takarmánytermeléssel. Ez okozta állatállományuk nagyméretű csökkenését. Vetett takarmányuk egy darabka lucernás /herének nevezték / volt. Otthon a szérükertben csalamádét termeltek. A csatorna partokon és fokokban kis kaszálócska adott szénát. Pótolta szénaszükségletüket, esetleg az uradalomnál vállat részes kaszálás. A polyva, törek, tavaszi szalma, kukoricaszár, fosztalék kevés répával szolgált az állataik takarmányául. A lovak abraka, a kukorica. Így mindjobban rákényszerültek fejlődő állatállományuk fönntartása következtében a szántóföldi takarmány termelésére. 4. A falu kézművesipara és kereskedelem A kézműipar közvetlen szükségleteiket szolgálta. Házaikat a kőműves mesterek építették. 5-6 mester élt a községben, akik a környező falvakban is keresettek voltak. A mesterséget helyben, legtöbbször apjuktól tanulták el. Nemcsak a kőműves munkához, de az ács, tetőfedő munkát is végezték, sőt régebben az ajtót és ablakot is elkészitettték. különösen kitűnt a szakmában id..tóth János (Babarci ) bácsi ki minden igényt kielégítő munkát tudott végezni. Kiváló fejlett szociális felfogásával és tetteivel. Utódai méltók lettek hozzá, minden végzettség nélkül ma is magasan kiemelkednek szakmájukban. Az építést segítséggel végezték. Fogadtak egy mestert, megvásárolták a mester utasítása szerint az építési anyagot, rokon, szomszéd, koma, jó barát és ismerősök mind segítette, többen értettek is hozzá. Másik fontos mesteremberük a kovács volt. Ebből is volt vagy 5 a községben. Ezek a gazdáknak komencióban is dolgoztak. Rabata Márton bácsi arról volt híres, hogy ő tudta legszebben megvasalni az új kocsikat, a Koch bácsi pedig a patkolásban vált ki. Bognárjuk csak egy volt, ugyanis maguk is értettek a fafaragáshoz. Magyar szabójuk Balogh József bácsi volt, ki a környék részére is dolgozott. Fiai mind szabók lettek. Magyar szabónak nevezték akkor a szabókat, akik a hagyományos paraszti viselet ruházatát készítették a férfiaknak. Igen szép csizmákat készített az ide telepedett Pauer bácsi. Sajnos mestersége annyira elévült, hogy kb. 6-8 évvel ezelőtt egy tanyán találkoztam vele, hol foltozó suszterkedett. Asztalosuk szekrényt, ágyat, sarokpadot, asztalt, sublótot, sőt épületelemeket is készített Pfendler József volt, aki fiatal korában külföldet is bejárta, hogy szakmájában tökéletes legyen. Az is volt. Utána már néhány miskei is átvette mesterségét, főleg az épületasztalosságot. Kedvenc foglalkozásuk volt a kocsmárosság. Volt a községben 5-7 kocsmáros. Sokat lendített a forgalmon az ügyes asszony. Borbélyuk is volt vagy hét, akik évi kommencióban nyírtak, borotváltak. Pénzkeresetük szűkös volt. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc26/66
Működik három kézihajtású olajütő, egy lóerejű paprikadaráló, szélmalom mely eleinte őrölt, később csak darált (1907), majd gőzmalom. Voltak, akik cenzársággal, főként állatok adásvételével foglalkoztak, kofáskodással keresték kenyerüket. A kereskedők nem a falubeliek voltak. Emlitésre méltó Krasz Márk nagy vegyeskereskedése és Hermann Mózes rőfös üzlete. Az 1879-es székesfehérvári országos kiállításon Vén Ferenc miskei takács munkájáért kitüntetésben részesült. Ezen kívül kitüntetést kaptak a miskeiek háziipari szőttesei is. (10) Az 1930-40-es években a paprikakikésztői ipar is kezdett a községben elterjedni. A kikészítők a paprikát őrlésre alkalmas félkész termékké dolgozták fel. A helyi származású iparosok azonban sohasem szakadtak el teljesen a földműves munkától. Legtöbbször csak mellék foglalkozásként megtermelték a maguk szükségletét, néha azonban fő foglakozásuk maradt a földmunka. 5. Az elöljáróság, választások (jegyzők, bírók) A község vezetősége a községi képviselőtestület és előljáróság volt. Felettes szerve a Kalocsán székelő járási főszolgabíróság. A képviselő testület tagjainak felét az országgyűlési képviselői választójoggal rendelkezők választották a főszolgabíróság elnökletével, másik fel a legtöbb adófizetők sorából jelölteltetett ki. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc27/66
File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc28/66
Felső képen balról jobbra 1. Id. Kohány István 2. Ligota Péter 3. 4. Ligota János apósa (Cifra) 5. Ligota István bíró 6. Id. Benyada Mihály 7. Pinczei János 8. Id. Ligot János 9. Gyuri Bora apja, János 10. Id. Tóth József /Lacika) 11. Osztai András 12. Id. Benyada János 13. Dostifccza Mátyás (Raablicska) 14. Sztankó István (Matyiák) 15. 16. 17. A községháza előtti kispadon 1920-ban Miske utolsó szélmalma. Báló nevű volt a molnár. /A mai vágóhíd körül/ Elöljárósági választójoga volt minden 20 éves helybeli lakosnak, aki két éven átadót fizetett a községben és nem állt gazdai fennhatóság alatt, azaz magántulajdonnal rendelkezett, nem volt cseléd, sem szolga. (11). Kal. Néplap 1884. IV. 24. Az elöljáróságot I. bíró, a II., vagy törvénybíró, a pénztáros, a közgyám és 8 esküdt alkotta. A tisztségviselők jelölését a főszolgabíró végezte, mindegyikből 3-at-3-at jelölt, de joga volt, hogy csak egyet jelöljön. A bíró választásánál élt jogával, a többi elöljáró jelölését rendesen a képviselőtestületnek engedte át. De hogyan is zajlott le az elöljáró-választás? A főszolgabíró a helyi főjegyző bevonásával kiválasztotta azt a személyt, kit a bírói tisztség betöltésére a maga részéről megfelelőnek tartott. Ez mellé jelölt két stróman-t, kiket a nép nem kedvelt. A választás idejét dobszóval tudatták a néppel. A kitűzött időre a községháza udvara megtelt férfiakkal. Azt nem keresték, hogy a jelenlévők közül kinek van, vagy nincs választói jogosultsága. Mindezt megelőzte a hangadók megszerzése, habár a jelölés csak a gyűlésen lett tudtul adva. De voltak bennfentesek, kik már előre tudtak erről egyet, mást. A hangadók igyekeztek lehetőleg elől helyet foglalni, hogy hangjukat az elnöklő főszolgabíró minél erőseben hallja. A nép háta mögött két kakastollas, szuronyos csendőr sétálgatott, vagy helyezkedett el, hogy jelenlétükkel a szolgabíró akaratát megerősítsék, biztosítsák. Díszes hintón érkezett a főszolgabíró, balján egy szolgabíróval, a hintó bakján a huszárjával. Bement a főjegyző irodájában rövid megbeszélésre, tájékozódásra. Kinn a választók sokasága feszült csendben várakozott. Belülről tusakodtak a gondolatok. Vannak, kik keményen, erősítenek jelöltjeik mellett, meggyőződésből vagy érdekből. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc29/66
Közben megjelent a községháza udvari lépcsőjén a főszolgabíró kíséretével. Megnyitotta a gyűlést, rend és fegyelemre szólította föl a résztvevőket, s felolvasta az általa I. bírónak jelölt három személy nevét, hivatkozva törvény adta jogára. E bejelentésre kb. egy percnyi csend következik, majd hangorkán tör ki. Az egyik csoport igyekezett hangjával túl kiabálni másik jelöltje nevét, Ha a főszolgabíró az ő akarata szerinti nevet elég erősnek érzi, a szótöbbséggel megválasztott jelöltje nevét bírónak, jelenti ki. Ha éppen nem kedvező a hang, úgy kézfelnyújtással szavaztat, melyet a szolgabírója, vagy a jegyző leszámlál meg. Ezek valószínű nem tévedtek az elnök úr akaratában. A további választás már nem igen érdekli a törvény őrét. Hadd játszadozzanak a választók egymással, hogy kielégítsék választói jogukat. A gyűlés után a nép elindult hangos elégedettséggel, vagy elégedetlenséggel a községi nagyvendéglő felé, hogy ott borba folytsa örömét vagy bánatát az áldomáson. A főjegyzőválasztás fontosabb esemény. Itt nemcsak a megfelelő végzettség és gyakorlat, hanem a felsőbbség megnyerése is fontos. A főszolgabírónak itt is 3 jelölési joga volt, mellyel élni is szokott. A pályázók a választás előtt megjelentek a községben, hogy népszerűséget szerezzenek és a képviselőtestületi tagok voksait, megnyerjék. Megindult a nem éppen tekintély. korteskedés, de ennékül a választás nem választás, tartotta a nép. Íme az 1885 évi főjegyzőválasztás leírása: Miskén a jegyzőválasztás múlt vasárnap, márc. 29.-én lőn megtartva. Kompóth Kálmán volt főjegyző fia, Raics Sándor eddigi segédjegyző között volt mérkőzés. Előbb a Raics párt szavazott le, s midőn kitűnt, hogy 27 szavazattal többet kapott, s Kompoth párt leszavazása feleslegessé vált, s nem is szavazott le. Mindkét részről, mint halljuk, nagymértékű itatás folyt, nem a jelöltek, hanem a pártfogóik által, de ez keveset változtat a dolgon. A választó és nem választó miskeikek mintegy néhány száz akó bort ittak meg. Ivott, szivarozott boldog-boldogtalan. Ez így nincs jól. Így a szegény ember, legyen még olyan értékes is, nem számíthat, hogy megválasztassák. Bizony volan szigorúan intézkedni az itatás ellen. /12/Kal. Nép. 1889. IV: 2. Ez is megtörtént. A főszolgabíró egy jelöltjét okvetlenül meg akarta választani főjegyzőnek egy egy községben. A nép azonban ezt ne akarta. Népszerüsködés, ígérgetés, felsőbb sugalmazás, mindhiába, nem fogadták el szeretett főszolgabírájuk akaratát. Itt a jelölési manőverezés vitte keresztül a hatlom akaratát. A három jelölt közt volt egy jegyző, kire a nép nagyon haragudott. Másik a főszolgabíró jelöltje, harmadik pedig a járás által általánosan szeretett jó hírben álló jegyzője. Természetes, hogy e harmadik lett megválasztva. Igen ám, de lőre meg volt a főszolgabíróval beszélve, hogy megválasztása esetén azonnal lemond. Így is történt. A választók kifáradtak, s az újabb választáson meghajlottak az erő előtt. Hát így is volt! Mint előzőleg láttuk Kompóth Kálmán Főjegyzőt 1885-től Raics Sándor követte a miskei főjegyzői székben. A szájhagyomány szerint a néptől távol tartotta magát, állásánál fogva uralkodott a népen. Az alatta történő építkezések azonban azt mutatják, hogy gondja volt a község fejlesztésére. 1893-ban egy 5 tantermes, két tanítói lakásos, az akkori kor minden igényét kielégítő elemiskolát építtetett érseki kölcsönnel. 1895-ben épült a Fő utcai jegyzőlakás /a Tsz. Székház / és a templommal szembeni két tanítói lakás. 1907-ben készült a községet átszelő műút, 1911-12-ben a községi nagyvendéglő épülete /ma iskola és óvoda /. Főjegyzősége alatt mozgalmas volt a falu élete. Ez időben folytak az aratósztrájkok és a kivándorlás. 1893-ban vezették be a koronát. Alatta tört ki az első világháború 1914-ben File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc30/66
1916-ban távozott a főjegyzői székből. Horváth Sándor: Miske és népe /Emlékezéseim, 1922-1944/ 1896-os a milléniumi ünnepség emlékére ültették a templom körüli fákat. Miske község előjárósága 1923-ban Lent, balról jobbra: 1. Piczei János esküdt File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc31/66
2. 3. Tóth András Lukács, bíró 4. Sárkány István esküdt 5. Szekrényessy István főjegyző 6. Venyingi János esküdt 7. Tóth István Lukács, Pénztáros 8. Tóth Ferenc Bagó közgyám /dútor/ 9. Hadvina János Baszedet, kisbíró a község élő lexikonja Fönn, a tornácon, balról jobbra: 1. 2. A csődörös huszár 3. Tóth Péter bagó, esküdt 4. Petrercz József Zvonár, a község gazdája Szekrényessy István Főjegyző 1916-1929 Szekrényessy István 1909-ben választották meg adóügyi jegyzőnek, s 1916-ig dolgozott e minőségben Raics mellet. 1916 őszétől lett főjegyző. Elődje módszerét átvette azzal a különbséggel, hogy ő sokat forgott a nép között, azokkal bizonyos fokig barátkozva, életművész szerűen tudott velük bánni, ha nem is mindenben és mindenkor önzetlenül. Az adójegyző Helfer Gyula, a végrehajtó Varga Sándor nyugalmazott csendőr volt. A két kisbíró, kik kézbesítéssel, hirdetéssel /dobolás/ foglalkoztak, de közben a főjegyző személyi szolgálatát is betöltötték. A Hadvina János bácsi /Baszedet / például élő lexikonja volt a közigazgatásnak. Annyira ismerte alakosságot, hogy egy házszám hallatára nemcsak az ott lakókat tudta név és kor szerint fölsorolni, hanem környezetismeret félét is tudott róluk adni. A főjegyzőnek illett rész venni a helyi és környező községek és uradalmak vadászatain, ahol a járás nagyságai és az uradalmak tisztjei is jelen voltak. Az itt szövődött kapcsolatot igyekezett mindkét fél, mármint a község főjegyzője, s az uradalmak intézői, a maga, illetve gazdája előnyére fölhasználni. Szekrényessy itt akart munkanélküli mezőgazdasági dolgozói részére munkát szerezni. Bizony 1922-ben 70 párnak nem jutott arató munka. Mindig emlékezetemben van, amikor egy beszélgetés közben ezt mondta: Hála Isten, 120 párnak már sikerült munkát, télirevalót szereznem. Ugyanakkor jó kaszáló, olcsó tűzifa lett a főjegyző jutalma, melye a község lakóssága haza is hordott. Tudták hol mi van eladó, és kik, mit szeretne vásárolni. Községházán lakot a község gazdája Petrecz József bácsi, ki feleségébe a takarítást és fűtést is végezte. A főjegyző volt a község tulajdonképpeni vezetője, kinek nevét a nép illő tisztelettel igyekezett kimondani: Főjegyző Úr. /Sztarí Nótárius/ Szekrényessy igyekezett hivatalát jól betölteni. Kora reggeltől kisebb megszakításokkal estig a hivatalában ült, végezte munkáját, fogadta hivatalos vagy személyi dolgaiban járó ügyfeleit. Még lakásán is rendelkezésükre állt. Kivétel volt a kalocsai piacnap, szerda és szombat. Ekkor Kalocsára hajtatott, ahol a szolgabíróságnál, telekkönyvnél, File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc32/66
közjegyzőnél és ügyvédeknél végezte hivatalos és saját feleinek ügyeit, ugyanis a fő jövedelmét a magánmunkák adták. Örökösödés, földvásárlási szerződések, ház stb. Azután betért a Szabó László féle búzapiacon lévő vendéglőbe, ahol találkozott a járás jegyzőivel, Kalocsa értelmiségi és gazdasági vezetőivel sok mindenről értesülve tért haza. A községháza berendezése egyszerű volt. A tanácsteremben hosszú, zöldre festett asztal, a fal mellett körül támlás lócával, másutt székekkel. Az asztalfő mögött, hol a bíró ült, vassal díszesen kivert bírói láda. A falon feszület, a kormányzó és Deák Ferenc arcképe. A terem sarkában volt a végrehajtó íróasztala. E teremből nyílt a főjegyzői iroda Egyszerű íróasztal, szekrények az iratok számára és néhány szék. A terem mási végéből nyílt az adójegyző irodája, két íróasztallal. Egyik egyúttal pénztár is volt. Itt történt az adók befizetése és községi költségek kifizetése. Ebből nyílott irattár. Az épületben a főbejárat két oldalán volt a csendőrpihenő, és a községi gazda lakása. Szívesen részt vett a lakósság összejövetelein, mulatságain is, velük együtt szórakozott. Szeretett velük együtt énekelni. Sok szép magyar nótát tudott. Azon volt, hogy ily szórakozásokon a falu többi értelmisége is jelen legyen. A nép féltve tisztelte, s mindent elkövetett, hogy kedvében járjon, ajándékaival szinte elhalmozta. Bárkinek bármilyen ügyes-bajos dolgát elintézte kellő honoráriumért, mert összeköttetése a megyében mindenütt volt. Ezt ajándékozásokkal és vendégszerető fehérasztalával szerezte meg. Házánál névnapján vendégül látta a község vezetőit. Egy ilyen alkalommal a község pénztárosa Petrecz Péter bácsi megkérdezte tőle: Főjegyző Úr Minek készíti a nagy vendégséget Sokba kerül ez A válasz ez volt: Ne gondoljon vele Péter bácsi, megfizetik ezt maguk bőven nekem. Nagy konyhát vezetett, ahol a vendé g mindig szívesen látott volt. A háborús fölmentések és szabadságolások is az ő kezén mentek keresztül. Akkoriban pedig /1916-1918 a lakósság legégetőbb kérdése ez volt, melyért mindent feláldozott, sokat adott. Ezzel kapcsolatban egy volt tanító kollégám emlékezését írom le. Egy szegény, nagycsaládos ember ment hozzá, mert a szegények voltak a nagycsaládosok, és arra kérte, hogy legyen szíve megírni az aratási szabadságolási kérelmét, mert másként nem tudja megkeresni népes családja téli kenyerét, és azok éhezni fognak. Kollégám közölte vele, hogy az ilyen irányú kérelmeket a főjegyző szokta megírni. engem pedig a főjegyző Úr azzal küldött a tanító Úrhoz, hogy a tanító Úr legyen szíves ezt megírni, mert ő most erre nem ér rá. Kartársam megértette a helyzetet. Megírta kérelmet, s kérelmező a szabadságot meg is kapta. Ezt megtudták a hasonló sorsban élő családok. Ettől kezdve, -mint írja kollégám,-én lettem a szegénység illegális s íródeákja. Ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül. No, miből is adhattak volna? A szegénységen való segítés örömmel töltötte el, s attól kezdve a főjegyző minden hatalma és jóléte ellenére sajnálatosan kicsike lett előtte. Szekrényessy főjegyzősége alatt volt az első világháború két utolsó legsúlyosabb éve. Az öreg népfelkelők, a 18 évesek hadbahívása, a rekvirálásokkal, hadikölcsönökkel járó állandó zaklatás, a szükségleti cikkek, ruházat. Lábbeli, cukor, só, pertóleum, gyufa hiánya. Mind több a sebesült, rokkant és halott, a háború áldozatai. Már nem volt ház gyász nélkül. Mindez tűrhetetlenné tette életüket. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc33/66
Az első világháború embervesztesége, beleszámítva az ott szerzett betegségekben meghaltakat is, 150-160 fő volt. Végre a nép megelégelte az uralkodó osztály népíró uralmát. Nemzeti Tanács, majd köztársaság kikiáltása /1918. XI. 16./ után a proletárforradalom /1919. III. 21./ az ellenforradalmi harcok környékünket sem kerülték el. Utána a Horthy terror, a gazdasági és pénzügyi összeomlás következett. Az inflációt csak 1926-ban sikerült megállítaniuk a pengő bevezetésével. 1929-1932-ben jött a gazdasági válság, amely a mezőgazdaságot és a parasztot sújtotta a legjobban. Ilyen időkben szükség volt a vezetőre. Ezt töltötte be Szekrényessy a községben, mondhatni nem sikertelenül. Az 1929. Aug. 10.-én bekövetkezett hirtelen halála előtt még sikerült közreműködésével a határ több mint 163 részét összekötő Vajas hidat megépíttetnie, a régi, rozoga, u.n. Százlábú híd helyén. A község anyagi helyzetét pedig úgy megerősítette, hogy több mint 60ezer pengő tiszta betétje volt a takarékban. Az újság így ír haláláról: Elhunytával a kalocsai járás tisztikara egy minden tekintetben kiemelkedő, rendkívül tevékeny, melegszívű kartársat, jó barátot, Miske község pedig nagy jótevőjét, vezérét, nemesszívű atyját vesztette el. Minden törekvése arra irányult, hogy községét minden téren mintaszerűvé fejlessze. A temetésén részt vett a környék, és a falu apraja-nagyja. Kal. Népe. 1929 VIII. 14. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc34/66
Fenti kép, balról jobbra: felső sorban, 1. Miskolci János /Elek/ pénztáros 2. Kiss István jegyző-gyakornok 3. Ferencz Péter /Mákos / másodbíró Alsó sorban, 1. Burányi István főjegyző 2. Ligota Péter bíró /1928-42 / 3. Kerényi János adójegyző File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc35/66
Burányi István főjegyző 1929-1946 Szekrényessy halála után a nép óhajára Surányi Istvánt a szomszédos Drágszél község főjegyzőjét választották meg. Ő már ott úgy dolgozott, hogy a földhözjuttatottak a község közelében fekvő érsekuradalomból kaptak földet, igaz a miskeiektől jóval későbben. Burányi inkább hivatalának élt, mint magánmunkáinak. Miután egyesek ügyét nem vállalta, voltak, akiknek ezért nem tetszett. Ő is szívesen eljárt a nép közé, és szórakozott közöttük, de egyénisége miatt nem lett oly kedvelt, mint elődje. Az igazság mellett kiállt, ha az nem minden jelenlévőnek szája ize szerinti volt is. A népre semmiféle hivatali nyomás nem gyakorolt, így sokak előtt úgy látszott, hogy az eddig gyeplüszáron vezetett nép széthullott, pedig csak ébredezni kezdett öntudata. Ez tán eleinte nem is volt kedvező a mindenben agyonvezetett, kiskorúnak vélt népnek, de meg kellett szokni bizonyos dolgokban önállósulását. Nem volt félő nagyság már a főjegyző. Költekező vendégeskedéssel nem igyekezett előnyt szerezni. Hivatali munkájában azonban pedáns volt. Politikai elkötelezettsége sem fűzte oly erősen a kormánypárthoz, mint elődjét. Megértette, s elnézte nép más irányú politikai megmozdulásait. Nem volt vezető egyéniség, de mindenkor és mindenben támogatta a lakosságot anyagi és szellemi fölemelkedésében. A községben mindjobban kibontakozó, hasznos szövetkezeti mozgalom csendes híve és támogatója volt. 1936-40-es években Miske népe, szövetkezetei által emelkedett ki a környező községek közül gazdaságilag és szociális helyzetén javulásával. 1922-ben Ligota István volt a bíró. Kemény, népét szertő ember volt. A fiatalság akkoriban szokásos kilengéseit szigorával fékezte. Halála után utóda Tóth András Lukács, majd Svecz Ferenc lett. E utóbbi okos, előrelátó egyén volt, de hiányzott nála a népszerűsége. Így a következő választáson a volt Ligota bíró öccsét, Pétert választották meg, de nem volt valami messzelátó képességgel megáldva, s főjegyzője, Burányi nem tudott rá kellően hatni. Így bizony néhány, a községre nézve fontos és hasznos dolgok, megvalósítását megakadályozta. Gondolok itt a kézből való fedeztetésre, a kevés és kiélt legelő följavítására, szélfogó pászákkal való fásítására, az építendő kultúrház részére pedig még a libalegelőből sem volt hajlandó telket adni, pedig ez volt egyedüli feltétele annak, hogy a teljesen díjmentesen felépüljön. Szép emlékeink füződnek a község többszörösen megválasztott közgyámjához, Tóth Ferenc bagóhoz, kinek kedves, mindig mosolygó arca, sokszor megjelenik emlékeztemben. Szerette és boldog volt, ha a község értelmiségét vendégül láthatta. Előttem, van, midőn Helfer adójegyző sánta lábával fölugrott a kemence tetejére, s az alatta beszakadt. Szerencse, hogy nem esett a benne izzó parázsba, melyben sült a rétes, vagy midőn úgy éjféltájban ettük a jól megsózott, s retekként behozott répát, no meg a húshagyó kedd éjjelén, hogyan hamvaztuk meg egymást oly alaposan, hogy szemünk majd kirágta a hamu. Asszonyink sokszor mondották: Hogy tudjuk magunkat oly jól érezni egy parasztháznál. nohát elhívtuk egyszer őket is. Csak jóval éjfél után ébredte rá, hogy úgy észrevétlenül elszaladt az idő. Nekem, ki szinte gyermekként kerültem Miskére, szülő pótlóim voltak. Kedves emlékeim között őrzöm a háziasszony Panna néni jóságos tekintetét, midőn halpaprikással, vagy túrósrétessel kínált. No meg felejthetetlen az a finom babfőzelék, mely a kemencében készült. Nem az adott étel, ital, hanem a bennük megtestesült miskei nép szeretete, kedvessége adta, hogy náluk oly jól érezzük maguknak, hisz igen sok helyen és sokszor éreztük ezt, de nekem nálunk volt a legkedvesebb. Úgy mondották, hogy a községházával szemben volt egy kocsma, s egy ügyes szemrevaló kocsmárosnéval. Ide járt az elöljáróság iszogatni, nem mintha otthon nem lett volna bor, de az is az elöljárósággal járt, hogy ott megjelenje. Közmondásként emlegették: Aki elöljáró lesz, a File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc36/66
kocsmás is lesz. Én azonban ezt így nem tapasztaltam. Az elöljárói hivatallal az is járta, hogy minden vasár-és ünnepnapon testületileg megjelenjenek a templomban, s helyet foglaljanak a részükre fönntartott padokban, a körmeneteken padig segédkezzenek. Ez annyira erős népszokás volt, hogy ha egy templomkerülőből lett elöljáró, a tisztsége alatt ennek mindig eleget tett. V. Népmozgalmak Az öreg Dadótól hallottam, hogy az 1848-as szabadságharcban hívó toborzó zászlót a Fő utcán, a mai gyógyszerár előtt tűzték ki. E helyett később Kovács Péter helyi gazda egy malomkővel jelölte meg, s az utódok minden évben itt ünnepelték meg a jobbágysors alóli fölszabadulásukat. Akkor a miskeiek a kecskeméti ezredhez tartoztak, amely részt is vett a szabadságharcban, így a miskeiek is. Eddig 9 miskei nevet találtam, kik rész vettek az e hősi harcokban: Csatai János Horvát János repedi Csörgő Mihály Serfőző Mátyás Kohár Pál /valószínű Kohány/ Bolvári Sándor tizedes Tóth József bagó Vollár Mátyás Takács József A plébánián pedig 6 évig élt Szathmáry József honvéd, hadbíró kapitány, kinek sírja is a miskei temetőben van. s Kufsteinben, a börtönben megőrült. Valószínű a harcokban a községből sokkal többen vettek rész, mert ennek emlékét még ma is milyen a szívében érzi a nép. A kiegyezés utáni időkben Miske nagyobbrész Negyvennyolcas párti volt, a keceli választókerületbe tartozott, s ismeretem szerint ott a Kossuth Párt zászlója szokott fellobogni. Szavazásra kocsikon mentek Kecelre, s a különböző párt sátraiban eszem-iszom fogadta őket. Az 1918-as őszirózsás forradalom hatására megalakították a Nemzeti Tanácsot. Csörgő Lajos szemtanú szerint november 9.-én, mikor ő haza ért, a harctérről, a mezőgazdasági munka szépen folyt. A haza jött katonák is beálltak a munkába, mindössze annyi történt, hogy a bírói székre Tóth János kőművesmesert választották meg, ki már eddig is ismert volt szocialista felfogásáról. Az 1919-es Tanácsköztársaság megalakulásakor volt kilengés, kisebb mérvű fosztogatás, Két kereskedő üzletét szórták szét, de a kalocsai vörös őrség hamarosan helyre állította a rendet. A direktórium elnöke a bíró. Tóth János babarci lett, aki bölcsen és előrelátóan töltötte be vezetői pozicióját társaival. Az úrnapján kitört dunapataji fehér forradalom az ellenforradalom Miskét is érintette annyiban, hogy a falu férfi lakosságát a fehérek hajtották a Hajóson lévő vörös katonák ellen. Hajós alatt kisebb harc is volt. Miske azonban egyik féltől sem szenvedett, a községet kár nem érte. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc37/66
A fehérek Szegedről Jánoshalmán átjöttek kocsikkal Miskére, innen miskei kocsik vitték őket tovább a Dunántúlra, Csécséig. 7. A két háború közti társadalmi helyzet /emlékei/ A Horthy rendszer megszilárdulásával ígéreteiket nem teljesítették, mind kevesebbet törődtek a szegény parasztság sorsával, pedig helyzetük állandóan súlyosbodott. Ezt a rendszer csekély mértékű földosztással, házhely akcióval, építési kölcsönnel, hatalmi eszközökkel igyekezett elcsendesíteni. Ekkor Szabóky Jenő volt Kalocsa és vidékének nemzetgyűlési képviselője, Eleinte mintha a szegény parasztság is bizalommal lett volna iránta, de tevékenysége nem igazolta. AA különböző pártok programja sem ígért kilátást a szegénység sorsának megjavítására. igy vezetés, támogatás híján, csak belül csendben élt és érlelődött sorsuk gyökeres jobbraforditásának a gondolata, akarás. Beszéljenek helyettem a Kalocsám megjelenő hírlapok szemelvényei: 1929. Oláh György: Hárommillió koldus c. konyvéről. Valami halk rémület döbbenti meg az ember szívét, a torkát fájó érzés szorítja s a két szemét könnyek, égetik, ahogy Oláh György könyvét olvassa. Árva magyarok koldus milliói sorakoznak föl végeláthatatlan sorokban, mint sápadt kisértetek. A rémület keze belemarkol az agyakba, és félre veri a szívek harangját. Hirdeti pusztulását a magyar föld népének. Hárommillió koldus, egy együttmarat nyolcmillió közül Kal. Népe 1929.VI.1. 1930. A minisztertanács a munkanélküliség kérdésével foglalkozott, sürgősen kiadják a közmunkákat. Agrárválság és hitelkérdés. Hosszúlejáratú olcsó kölcsön nélkül nem bír talpra állni a mezőgazdaság (14) KN 1930: III: 1. A mezőgazdaság válságáról folytatólagos vezércikkek jelennek meg. A boletta. A termelő gazda a búza, rozs és kétszeres eladásakor a vevőtől elkéri az általa előre megvásárolt bolettát, mely értéke minden q gabona után 3 pengő E nélkül sem gabonát venni, sem eladni nem szabad. Az átadott q.-kénti 3 P-t érő bolettaszelvényen kívül a gazda pénzben megkapja a gabonapiaci árát. A gazda a kapott bolettákea összegyűjti, s azzal adóját törleszti, ha a fölül marad bolettája, azt az adóhivatal pénzben kifizeti (15) KN. 1930: VII: 12. A gazdák szerint emberemlékezet óta a szárazság nem éreztette úgy hatását, mint az idei nyáron. A kutak százai kiszáradtak, vagy csak pár vödör víz van bennük (16) KN 1930. VII. 30. Amerikában búzából túltermelés van. (17) KN. 1930, VIII. 2. Követelések, munkát és kenyeret! Szeptember elsején vad harc tombolt Budapest utcáin, terein, és embervér pirosra festette a főváros kövezetét. Erkölcsi és nemzeti ítélet elé állítjuk azokat, akik nem hallják az ínség fájdalmas szavát, és sem, jelennel sem, jövővel nem törődve önzésbe burkolva nem ismernek sem embertársat, sem hazát;/a vezércikkből/. (18) K. N. 1930. IX. 6. A kormány elrendelte az ínségadó kivetését. (19) K. N. 1930. X. 29. Pest megyében sok az adóhátralék.(20) K. N. 1930. XI. 19. Vásári eredmény. A kalocsai Andrásnapi vására nagyszámú jószágot hajtottak föl. Azonban nagyon megérzett a pénzhiány, s így a kereslet erősen vontatott volt. (21) K. N. 1930. XI. 26. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc38/66
1931. A mezőgazdaság válsága. Az elmúlt gazdasági év a gazdákra fekete év volt. Terményeik ára a legmélyebb pontra süllyedt. Élnie is kell, ruházkodnia és adót is kell fizetnie, így növekedik tovább adóssága, míg a földje bírja. Okai: A tengeren túli államok túlterhelése. Félő, hogy a gazdasági termelvények árai alább fognak esni a jövőben. A föld a közterheket nem bírja. Statisztikai kimutatás szerint a búza 1913 évi árral szemben 46- kal, a rozs 54 5kal vesztett értékéből, addig a gazdasághoz szükséges eszközök ára 50-70 5-kal emelkedett. Ily körülmények között a gazdának tönkre kell mennie. (22) K. N. 1931II. 14. Józsefnapi vásár. Fölhajtották az 1300 db szarvasmarhát, s ebből elkelt 193 darab. A felhajtás és eladás számadatai sivár képet mutatnak gazdasági helyzetünkről. Kilátásain a jövőre nézve sem jobbak, mert a rettenetes pénzszűke megbénítja a gazdatársadalmat, terv és remény nélkül néz a bizonytalan jövőbe. Utolsó mentsvára a szeretett jószág volt, most ezt is hiába kínálta, nincs ára, nics vevője. (23) K. N. 1931. III. 18. Nos ily körülmények között mennyit nélkülözött, szenvedett a szegényparasztság, mi érlelődött gondolataiban? Elsőnek vallási elégedetlenségben jelentkezett. A szín katolikus lakósság közt mindjobban terjedni kezdett a baptista hitvallás. Eleinte magán lakásokban jöttek össze, s a hatóság minden igyekezete ellenére nem tudott hatásosan fellépni ellene. Tán öntudatlanul, de így fejeződött ki elégedetlenségük a rendszer ellen. E paraszti mozgalom világosan megmutatkozott egy országgyülési képviselő választás alkalmával. Az 1931-es országgyűlési képviselő választáskor Dr. Iván Lajos kalocsai ügyvéd föllépett a Földmunkás Párt programjával, amely a parasztság balszárnyát képviselte, Dénes vezetésével. Iván homokmeggyi származású lévén a Kalocsa környéki szállásokon rokonsággal rendelkezett, de nem volt népszónok. A párt Kiss István nevű pesti lakóst adta mellé, hogy ellensúlyozza hiányosságát Kis kitűnő népszónokként mutatkozott be Kis a programbeszédek alkalmával. Beszédét Miskén emlékezetem szerint körülbelül így kezdte? 1919.-ben Budapesten plakátok jelentek meg, mellyen a fővezér üdvözölte a falvak fehér házaiban lakó, fehérlelkű parasztságot, hogy megdöntötte a kommunizmust. Most a város lakói titkosan szavazhatnak, de a fehér házakban lakó fehérlelkű parasztság nem lett erre érdemesítve, neki nyíltan kell szavazatát leadnia. Aztán fölsorolta az állam költekezéseit, Lillafüred, kapcsolatban, s mindez a szegény parasztság terheit növeli, nyomorúságos helyzete mellett. Beszélt a magas adóterhekről, a végrehajtók embertelen munkájáról. A parasztság nehéz sorsáról, földnélküliségéről akkor, midőn az országban egyeseknek 10 ezer holdjai vannak. A kormány hibáit, a parasztság bajait és vágyait felelevenítő beszéd megnyerte a választók tetszését. E pártban látták helyzetük megjavítását és vágyaik teljesülését. Ez a kerületben kedvező kilátásokat adott a párt győzelméhez. Ezt látva a kormánypárt ellentámadásba lendült. Az alábbit elbeszéléséből ismertem, de abban az időben beszéltek róla: Egyik környező községben megjelent a plébánosnál két kortes, kik Iván pártinak mutatták be magukat, s kérték a plébánost, hogy ne avatkozzon be a Földmunkás Párt elleni harcba, mert megjelenhet a községben a vörös kakas /tüz/.a plébános fölindulva jelent meg az Iván féle párt programbeszédén s elsőnek kér szót. Ismereti a vele történteket a vörös kakas fenyegetést. A kenyér féltésében egységes a parasztság, s éppen aratásban voltak. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc39/66
A tömeg felzúdult, s Ivánénak programbeszéd nélkül menekülésszerűen kellett elhagynia a községet Később kiderült, hogy két kormánypárti kortes járt a plébánosnál az ellenpárt neve alatt. A választásnál az egyik szavazatszedő bizottság jegyzője voltam, ezért emlékezem. A kormánypárt szavazói minden akadály nélkül juthattak be a szavazó helyiségbe, az ellenpártét különböző képen nehezítették. Emiatt két különböző pártállású szavazó az udvaron összepofozkodott. Ez ok volt a csendőri beavatkozásra. Külön állították az udvaron a kormánypárt szavazóit, külön a földmunkás pártét, de a tűző napon az utóbbiak kaptak helyet. Aztán innen engedték be a népet a szavazóhelyiségbe. A kormánypártiakból 10-15-öt, az ellenzékből egy-kettőt. Úgy délután két óra körül már csak Iván pártiak izzadtak a napon, kiket gyéren engedtek be voksuk leadására. Úgy 3 óra tájban a telefonhoz hívnak. Kalocsáról Szabóky, a kormánypárt jelöltje hivat sé beszél vagy 10 percig közömbös dolgokról. Persze ez alatt a szavazás állt. Valószínű ez a telefonmeghívás a járás valamennyi /szavazatszedő bizottságánál megtörtént. Négy órakor a szavazás le lett zárva. Nálunk úgy 100-150 ellenzéki nem szavazhatott így le. Az is kiderült, hogy a két pofozkodó is, a kormánypárt fölbéreltje volt. A választást petíció követte. Az aláírni szándékozók bejutását a csendőrség megakadályozta. Erre az aláírni akarók munkaruhába kimentek a határba, dolgozni s onnan egyenkint jutottak be a petíció aláírására, Kalocsára. Az akkori újság így ír a választásról: Szabóky Jenő lett ismét a kalocsai kerület országgyűlési képviselője. Szabóky 2909 szavazattal kapott többet, mint Iván, és 3220-val többet, mint Dr. Madarász. A választás Péter Pál napján zajlott. le a választási eredmény Miskén : Szabóky 190, Madarász 38, Dr. Iván 422 szavazatott nyert. Iván Homokmégyen 580, Szakmáron 461 szavazatot kapott. E három községben volt a legerősebb. Többször érkeztek hírek egyes helyekről kisebb-nagyobb rendzavarásról (29) KN. 1931.VIII: 1. Az Iván féle petíciót elutasították, mert a panaszlók a kérvényben a törvény által kívánt előfeltételeket sem tudták igazolni. (25) KN. 1931. IX. 19. A választásnál látott kormány ellenes megmozdulást a következő ciklusban azzal igyekeztek levezetni, hogy kisgazdapárti programmal fölépítették a környék népe előtt jó hírben lévő Galántai Glock Tivadar nyugalmazott tábornokot, kis sohasem volt, és nem is tudott politikus lenni. Megválasztatása sikerült, de lépésről lépésre fogyott iránta a lelkesedés. A vezető körök valószínű így is tervezték, mert a következő választáson már újból Szabóky Jenő lett a képviselő. 8. A népesedés alakulása 1920-40 között A második világháború megindulásával a németek által támogatott Nyilaskeresztes Párt jelöltje, Halmai nyerte el a képviselőséget. A népesedés alakulása, egészségügy, művelődés Miskére érkezésemkor a szegényebb családokban 4-5, a módosabbaknál 3-4 gyermek volt. Rövid idő alatt azonban a gazdáknál általánosságban az egyke. A gazdagoknál a föld szétosztásának meggátolása, vagy annak növelése, a szegényeknél pedig a mind jobban növekvő igény volt az oka. Sajnos az egyke ma is jellemző. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc40/66
Az alábbiakban idézek a Kalocsán megjelenő hírlapokból. 1878. A népnek némely rossz szokásairól: Igen rossza és vétkes szokása népünknek, hogy gyermekei iskoláztatásával keveset törődik. Az iskolák még nov. végén is üresek, pedig tanítók vannak. A szegénység sem lehet ok. A hanyag iskoláztatásnak a közönség az oka. Mondják: Nem akarok én tudóst csinálni fiamból, csak tudjon írni, olvasni, csak annyit tudjon, mint az apja; csak jó gazda legyen. Stb. Az ilyen hanyag szülők, akik rendetlenül küldik gyermeküket iskolába, valóban nem tudják, mit cselekszenek, hisz a tudás oly kincs, melynél becsesebb, tartósabb és biztosabb nincs. Rossz szokása továbbá népünknek, hogy 13-15 évesektől kezdve vasár és ünnepnapon a délutánt, sőt az éjt is, borozás, táncmulatság közt a kocsmában töltik el. Kell a heti munka után a szórakozás, de ennek nem kellene egész éjjel tartani. Rossz szokás a túlságos öltözködés, cifrálkodás. Oly szépen akarja minden szülő járatni gyermekét, főleg leányát, hogy senki se tegyen túl rajta a faluban. Egy leányon néhány száz forintértékű a ruha. Sokszor a legjobb gazdák is adósságba keverednek leányaik túlöltözetése miatt. A legrosszabb szokás azonban a csakis a községből való házasodás, a vagyon összehozásával, és a túl korai, 14-15 éves leány, 18 éves legény házassága. KN. 1878. XII. 21. 1922. A korai házasság ellen Miskén mind inkább terjed az a helytelen szokás, hogy a szülők gyermekeiket fejletlen korban, fölmentés alapján, vagy rögtön a törvényes korhatár betöltése után megházasítják. 1920-ban 48 házaspár közül 8 esetben volt a menyasszony 16 éven aluli, 26 esetben 16-18 éves. 1921-ben 47 házaspár közül 8 esetben volt a menyasszony 16 éven aluli, 32 esetben 16-18 éves, és csak 7 esetben idősebb, teljesen fejlett. A katonai szolgálatra alkalmas legutóbbi jelentkezés alkalmával az egész községben egyetlen épkézláb 18 éven felüli férfira sem találtak, aki nőtlen lett volna. A fejletlen egyének rendszeres összeházasítása, mind a szülők, mind a gyermekek, elcsenevészesedésére vezet. Ezt igazolja, az a tény is, hogy Miskén a gyermekhalandóság és a tüdővész pusztítása nagyobb, mint a környező községekben. A járási tiszti orvos és a főszolgabíró kéri a Népjóléti Minisztériumot, hogy a fejletlenkor alóli felmentést Miskén szüntesse meg, vagy ennek engedélyezését alapos vizsgálat előzze meg. VI. Egészségügy 1878. év a közegészségügyi körből. Megdöbbentő, az újónnal született gyermekeknek meghal több, mint 1/3 része. Nos édes magyarom, úgy ezen apródszentek között iszonyú pusztítást visz végbe a halál. De hát csoda ez? Dehogy csoda! Hiszen természete ez a falusi embernek, hogy csak akkor megy orvosért, ha mégis megy, amikor már felülőt fújnak a szent Mihály lovára, inkább hajlanak a javasasszonyok szavára. A járvány, ha beüt, de sokszor is beüt, pusztul ember állat egyaránt. Megszületett a közegészségügyi törvény, de sok községnek ez nincs ínyére, hogy fizesse orvost, bábát, halottkémet, hisz már annyi a költség, hogy szinte fulladozik bele. (28) KN. 1878. V. 11 1881-ben hólyagos himlőjárvány lett. Miske községben a vörheny /skarlát/ roppant dühhel lépett föl. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc41/66
1884. A himlőjárvány Miskén rettenetes pusztítást visz végbe a gyermekek között. 1888. A himlőjárvány Miskén járványosan lépett föl, ezért az iskolákat bezárták.(29) KN. 1888. VI. 16. 1889-ben a vörheny pusztított. (30) KN. 1889. X. 26. 1891-ben már Dr. Horváth Ferenc volt a körorvos, akinek Fajsz a székhelye. 1911-ben diftéria járvány volt Miskén. Naponta több az áldozatok száma. (30) KN. 1911. XII. 16. Az 1922-es években még dívott a babona. A beteget a régi hagyományok szerint, vagy kuruzslók gyógyították. Orvoshoz már csak túl súlyos állapotában vitték, feltéve, ha volt erre pénz, vagy megengedte a család zsugorisága. Miske akkor a fajszi orvosi körzetbe tartozott. Innen át hetenként kétszer a sár miatt alig járható utakon Dr. Horváth Ferenc körorvos. Orvosi rendelő a községháza tanácstermében volt. Az ott fölfüggesztett táblára írták fel azoknak a betegeknek neveit, akik házhoz kérték az orvost. A táblán esetenként 1-5 név állott. Kevés dolga akadt az orvosnak. Képzett szülésznő és tanfolyamot végzett halottkém már volt a községben. A nép táplálkozása gyenge és egyoldalú. Nem ismerték a zöldfőzelékféléket. Húsból főleg a füstölt húst fogyasztották esetleg halat, vagy kevés baromfit. A hentestől nem szerettek húst vásárolni esetleg nagyobb ünnepekre birkahúst. Jellemző gyenge étkezésükre közmondásuk? A hason nincs ablak! A kelt tésztaféléket jól el tudták készíteni. A lakások nedvesek, földpadlósak. A 4-8 tagú család télen egy szobában zsúfolódik össze. A konyha hideg, füstös, huzatos. Néhol a fiatalok a kamrában vagy istállóban aludtak. Megfelelő időben megoldás volt a tornácom az ú.n. szúnyogháló. Higiéniai ismereteik alacsonyak, s ez is főleg a külsőségekben nyilvánult meg. A nehéz és sokszor túlfeszített munka a gyenge táplálkozás mellett, a korai és csakis a községből való házasodás, mind az egészség rovására ment. Igen sok betegség forrása volt az asszonyoknál, hogy télen is a szabadban, az Árpáson mostak. Sok betegeskedést okozott az egyke is. Az anyák között is gyakori volt a halál. Kántor is voltam, így tudom, voltak évek, amikor 40-60 halottat is temettem. Ez pedig a 2700 körüli lakósságnak közel 2 %-a. 1922. Magas a gyermekhalandóság. Igen sok 7 éven aluli gyermek hal meg orvosi kezelés nélkül. Ez setek jelentendők a főszolgabíróságnak, mely minden ilyen esetben történt mulasztást mérlegelni és büntetni fog. (32) KN. 1922. IV. 22. 1927-28-ban Miske, Drágszél és Homokmégy új orvosi körzet lett. Orvosa Dr. Kelemen Sándor, de miután a községek részérte lakást nem tudtak biztosítani Kalocsáról járt ki hetekét kétszer. Ez az eddigi helyzeten nem javított. 1928-ban Dr. Szabó István orvos letelepszik a községben, akit 1931-ben körorvossá választottak. Közben Miske község orvosi lakást vásárolt és rendelőt épített. Így lett állandó orvosunk. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc42/66
1928. Harc a tüdővész ellen. Dr. Murányi Károly szakorvos népszerű előadást tartott Miskén a tüdővészről.(33). KN. 1928. I. 11. 1934. Miske és a 3 km-re fekvő Drágszél külön orvosi körzet lett 3500 lélekkel. Ez már jobb munkakörülményt biztosított az orvosnak. Dr. Szabó lépésről lépésre emelte ki körzet lakóit egészségügyi elmaradottságukból. Első, de legnehezebb munka volt a megrögzött régi szokások s babona fölszámolása. Egészségügyi előadások, tanfolyamok, a betegekkel való beszélgetés, családlátogatások sok éve sorozata eredményes volt. Miske egészségügyi mérlege a helyi orvos hatására 1920-30-ban. A születési arány csökkent, de a gyermekhalandóság is. Ugyan ezen áll a tuberkolotikus megbetegedésekre is. Nőtt az átlagos életkor. A természetes szaporodás az országosnak csak a fele, de a helyi munkaalkalmak és megélhetési viszonyok fejlődése még ezzel a szaporulattal sem tart lépést. (34) KN. 1934. III. 30. Elterjedt betegség volt a trahoma. Ennek a felderítése nehéz volt, mert titkolták. Kitűnt, hogy a községben 150 ilyen beteg van, a lakósság 5 %-a. Gyakoriak voltak a diftériás és tífuszos megbetegedések. Ezt az 1993-as diftéria ellenes, majd az 1937-es tífusz ellenes oltások a minimumra csökkentették. A csecsemőhalandóság fő okait az orvos az egykés fölfogásban látta, ugyanis az egyen felüli csecsemőnek nem adták meg a kellő gondozást, ápolást. Az orvos jelenléte a községben csökkentette a csecsemőhalandóságot, a fertőző betegségeket, és növekedett az életkor. Sokaknak adta vissza egészségét, sokaknak meghosszabbította életét, vagy mentette azt gyors beavatkozásával. Gyógyszertár csak 1934 óta van a községben. Addig Kalocsára vagy Hajósra kellett menni gyógyszerért. Ma a gyógyszertár modern épület a Nagyutcán. 1936-ban nagyszabású egészségügyi program indult meg a járásban. Miske, Drgászél és Homokmégy lett az első zöldkeresztes körzet. A lakósság egészségvédelme mellett fő célja az anya, csecsemő és a gyermekvédelem volt. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc43/66
Dr. Szabó István, a község első helyben lakó orvosa. 1928-1960 File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc44/66
Dr. Szabó Istvánné, százak tanítónénije (Markó János önkényes beinzertálása, akinek szintén betűvető áldása volt kisiskolás korában) File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc45/66
Népnevelés, népművelés Horváth Sándor: Miske és népe /Emlékezéseim, 1922-1944/ A faluk, így Miske művelődésének legfőbb munkálója a tanító volt. Az 1818. évi letelepítés után a Canonika Visitáció szerint 1728-ban már volt a helységnek tanítója, ki egyúttal kántor, és jegyző is volt. Az első, e hármas munkát végző név szerint ismert tanítót Lagó 1838 Mártonnak nevezték. A jegyzői munkakör úgy 1762 után válhatott le, mert 1762-ben Zetelka Vendel jegyző megnevezéssel találjuk. (35) Hírneves kántortanítója volt Miskének Pásztori András /1805-1858/, kinek korabeli egyházi énekei még éltek a miskei nép ajkán (1920-1940). A II. tanítói állást 1843-ban megszervezték, mert sok volt a gyermek /245/. Ezen az álláson elsőnek Úrhegyi Antal működött, ki olyan kiváló munkát végzett, hogy a tanfelügyelő maga mellé vette. A nép sokáig emlegette, 1869-ben a III., 1887-ben pedig megszervezték a IV. tanítói állást. Az 1922-ben szervezett V. tanítói álláson én voltam az első működő tanító (36). A nép emlegette még tanítói közül Nagy Józsefet, akinek neve után elsőnek található képesített, jó kántorként Rapcsányi Józsefet, aki a szegénység érdekében a jegyzővel is szembeszállt, de pár év múltával el is pályázott a községből. Közismert volt Salamon Béla /1878-1909/, kinek növendékei még éltek az 1930-as években. Mint szigorú, de jó tanítóról beszéltek. Munkáját hatósága is elismerte. Dragovics Anna, ki a ma még elő özv. Kornóczi Mihálynét és özv. Csatai Jánosnét tanította, a Tabán /ma Dózsa György/ utcában volt iskolában. Horváth Ferenc ny. esperes plébános pedig Dobó Sándor tanítójára emlékezik hálával, ki szerinte őt úgy előkészítette, hogy a gimnázium alsó négy osztályát játszva tudta elvégezni. Dobó aztán zene-konzervatóriumot végzett, s mint zenetanár működött. Mészáros János az I. világháborúban hősi halált halt, a község gyermekeként emlegették. Fényképét még én is láttam volt tantermében. Miskére érkezésemkor 1922 őszén tanítóként működtek, Nagy Károly jó hangú kántor, gyakorlattal bíró gyümölcsfatermelő, nagy vadász, s a templom körüli jubileumi park telepítője. A nép szerette. Köztük nevelkedett, s így jól beszélt velük szlovákul. 1923 tavaszán hirtelen meghalt. Temetésén én voltam a kántor, s a szertartás alatt aláírtam magamat. Utódjának még abban az évben engem választottak meg, helyembe pedig Saári András kollégám került. /Saáry: 1923-1949/. Perity Jenőné Leszich Margit lelkiismeretes és tehetséges nevelő volt, ki tán ugyan szerette a népet, de távolt tartotta magát tőlük. Jó munkája általánosan elismert volt /1896-1929/. Perity /később Tarján/ Jenő általában a V-VI. osztályokat tanította eredményesen. Ő már jobban viszonyult a néphez, mint felesége. Ő lett később az igazgató tanító /1903-1937/. Szabó József törekvő, sokoldalú kartárs volt, tanító, festő, méhész, de a paraszti munkától sem riadt vissza. Ő húzott a legjobban a szegény parasztsághoz. A község szövetkezeti életének kialakításában úttörő munkát végzett /1917-1952/. Én, mint távolról idecsöppent gyerekember, eleinte ámulva szemléltem a nagyok előttem még ismeretlen világát /1922-1949/. A mai iskola 1839-ben épült, öt tágas, világos tanteremmel. Padozata girbe-görbe, kopott és hiányos deszka, mely még eleinte olajjal sem volt portalanítva. A padok közel 30 évesek, rajta faragások, vésések, ékeskedtek, de az idő is erősen megráncolta különösen a fedőlapját, melyen bizony a legnagyobb igyekezettel sem lehetett megfelelően írni. Dobogón állt a tanítói asztal székkel, mellette jobbról a három lábon File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc46/66
álló iskolatábla, egyik oldala vonalazva, a másik sima vagy kockákra osztva. Bizony ezt is erősen megviselte s sokévi használat. Volt még a tantermekben egy-egy szekrény a naplók, füzetek, rajzok, kézimunkák és az értesítő könyvecskék részére. Az V-VI. Osztályban ebben kaptak helyet az egyszerű fizikai kísérleti eszközök. Volt szemléltető eszköz a mértékek bemutatására és szép történelmi képsorozat is. Minden terme falán ott volt a feszület, címer, a Józan élet áldása és a Részeges Pista című kép, az utóbbiak inkább negatív hatást váltottak ki a gyermekekből. Később el is tűntek ezek. Óriási búbos kemencékkel fűtötték a termeket. Komolyabb télben volt is úgy 10-12 fokos meleg. A tanulók ekkor nagykabátban, kendőkben dideregve tanultak. Kifogásolni a tanítónak nem volt tanácsos, akinek pedig ezt hivatalból észre kellett volna vennie - orvos, plébános -, azok nem törődtek vele, pedig az iskola igazgatója is a plébános volt. A fiútanulók fölszerelése a nyakba akasztott házivászon tarisznya, a leányoknál szalmavagy gyékényfonású szatyor, cekker volt. Legszükségesebb taneszköz a palatábla, tolltartó, tok palavessző, grifli volt, mellyel a palatáblára írtak, esetleg ceruza és toll. A tarisznyába helyezték a tankönyveket és az uzsonnát. Bicskája minden fiúnak volt. A palatáblát és a griflit még 1930-ban is használták a tanulók. Mostoha fölszerelés és egyszerű taneszközök ellenére a jószándék, sőt a tanulni akarás nem hiányzott a gyermekekből. Nem egy tanuló a szülők munkábafogása ellenére rendesen eljárt az iskolába, többen szép eredményt értek el. A miskei Ruzsicska családból származott a magyarosított nevű dr. Madarász Gyula kalocsai ügyvéd és dr. Madarász Dezső kalocsai ügyvéd. Dezső a Tanácsköztársaság idején a nép mellett állott ki. Gyula az ellenforradalmi időkben ellenzéki politikusként tevékenykedett. Horváth Ferenc szintén a népből került ki, és lelkipásztorként szeretettel foglalkozott a parasztifjúsággal, főleg művelődési vonalon. Gosztonyi /volt Gutman/ Menyhért több községben volt jegyző. Bátyán közreműködésével, sőt anyagi támogatásával fölépült az új, a mai kornak is megfelelő népiskola Népszerű, igen kedves és szellemes barát volt. Tóth Menyhért festőművész saját erejéből emelkedett ki a miskei nép fiai közül. Kitartó és következetes munkásságával, a szegényparasztság sorsának ábrázolásával úttörője a modern művészeti ábrázolásnak. Kollár János /csicski/ asztalos tanulás és segítség nélkül, csupán önképzéssel műasztalos, hegedűkészítő lett. Jelenleg faragó népművész, de festeget is. Munkáit több esetben díjazták. Dr. Molnár Mihály a Kalocsa és Vidéke Földművesszövetkezet jogtanácsosa, Benyada Jenő építészmérnök, Gosztonyi Tibor a kalocsai Finommechanikai Vállalat dolgozója. Meg kell említeni az író, pingáló asszonyainkat is, a fúró-faragó embereinket, és azokat, akik minden erejükkel a nép ügye mellé álltak, a köz érdekét saját érdekük fölé emelve küzdöttek, hogy valóvá válhasson a nép országa. Egy júniusi nap reggelén, a tanítás kezdete előtt sétáltam a falu alatt. Velem szembe jön Boriska tanítványom a falu felé, kapával a kezében. Megdöbbenve kérdezem: Hol voltáll Boriska ily korán? Édesapámmal paprikát kapáltam járáson, s most megyek haza, mert az File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc47/66
iskolába is oda akarok érni. Általános volt, hogy a gyermekek reggel 4-től kapáltak, és utána jöttek a tanításra. Szerették tanítóikat, s bizalommal voltak hozzájukű. Felejthetetlen kedves emlékem, midőn egy volt tanítványomat szülei férjhez akarták adni az általuk kiszemelt legényhez. Náluk járva megtudtam, hogy máshoz vonzódik. A szülőkkel meg tudtam értetni, hogy leányuk boldogsága miatt engedjenek. Így lett M. volt tanítványom az általa szeretett J. felesége, s példás családi életet élnek még ma is, pedig már lassan unokáik is a felnőttek sorába kerülnek. Hát nem öröm ez egy nevelőnek? Az akkori törvények szerint 6-12 éves korban az elemi /mindennapi/, 12-15 év között az ismétlő /vasárnapi/ iskolába kellett a gyermekeknek járni. A szülők addig, amíg gyermeke magtanult írni, olvasni és számolni, hozta-küldte gyermekét az iskolába, de amint a gyermek oda fejlődött, hogy gazdaságában is föl tudja használni vagy kereső munkát végezhetett, az iskolábajárást csak a törvény szigorúbb vagy elnézőbb végrehajtása szabályozta. Állt ez főleg a szegény parasztságra, ki minden fillérre rászorult, de a nagygazdáknál, is kik gyermekükben ingyen munkást láttak. Rontotta a beiskolázást a szegénység tavaszi, Szent Györg-napi vándorlása uradalmakba, tanyákra, mert a költözés után gyermekét már nem igen küldötte új lakóhelyén az iskolába, így az évet elvesztette. Az ismétlő iskolából kifejlesztett gazdasági iskolát különösen ellenezték a szülők. Hisz velünk együtt dolgozva, nekünk segítve is megtanulják a gazdasági és a háztartási munkák végzését - mondották. Az iskolábajárás ellenzésének a fő oka azonban a kor társadalmi, gazdasági rendszere fölfogása volt. A gazdagodást, vagyonszerzést látták csak koruk haladásának, a tudást nem értékelték. S a vezető réteg is csak munkaerő látott a népben. A nép és a tanítók egymáshoz való viszonya általában jónak volt mondható. Ez nem a tanító hivatali tekintélyéből következett, hanem inkább a nép sorsát jobban megértő és segítőkészségéből. A falu akkori értelmisége közül a tanító iránt volt a legnagyobb bizalom. A falu vezető urai: a főjegyző és a plébános a tanítóságban alárendeltjeiket látták, s ez igyekeztek a néppel is megláttatni. Változott a viszony magatartásuk, ha valami okból szükségük volt a népszerüségre, a nép megnyerésére vagy megnyugtatására. Ilyenkor a tanítót igyekeztek felhasználni ere. Az iskola tanügyi felügyelete, sem a világi, sem az egyházi nem volt szakszerű. A királyi tanfelügyelők nagyrészt jogvégzettek voltak, nem pedagógus képzettségűek. Állt ez kevés kivétellel az egyháziakra is. E szinte középkori állapoton javított a kalocsai tanítóképző intézet. A tanárok, s a kiváló eredményeket elért tanítók iskolalátogatói minőségben való alkalmazása. Ezek a munkát nemcsak hozzáértő, szakszerű szemmel vizsgálták, hanem segítséget is nyújtottak az eredményesebb tanítói munka végzéséhez. A második világháború kezdetén egy fiatal, kirdályi tanfelügyelő látogatta meg osztályomat. Felült az első pad tetejére, lábát lógatva leckéztette tanítványaimat számtan tudásukról. Emlékezetem szerint a III. osztályban. Az első sikertelen feleletre leszamarazta a tanulót. A szokatlan módszer a tanulókat meghökkentette, mind jobban bezárkóztak sorozatosan rosszul feleltek, s ezzel egyidőben fokozódott a szidalmazásuk, szamarazásuk. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc48/66
Az osztály teljesen megzavarodott, én pedig a tanfelügyelő úr által alkalmatlannak találtattam a tanítói munka végzésére, közel húszévi kifogástalan munkám után. Kérésemre az érseki hatóság Poóth József bátyai igazgató tanítót, mint iskolalátogatót küldte ki hozzám, aki megfelelő eredményt talált osztályomban, de a kapott szúrás még ma is fáj. Miskére érkezésem elején egy esperesi iskolalátogatás rögződött meg emlékezetemben. A szomszéd községbeli kollégámtól egy cédulát kaptam: Vigyázz K. I. esperes úr látogatására, mert én a vonás és vessző elnevezésének vitája miatt a kerület leggyengébb tanítója lettem. Megjegyzem: kartársam, akivel a képzőben együtt jártam, kiváló munkaerő volt. El kell mondanom, hogy az akkori nyelvtankönyv a régebbi és a mai elnevezésű vesszőt vonásnak nevezte. Természetes, hogy így is tanítottuk. A kapott figyelmeztetésre azonnal átállítottam tanítványaimat a vessző kifejezés használatára, nem akarva kollégám sorsára jutni. A nálam történt esperesi látogatás alatt K. I. esperes úr minden veszőnél megállította az olvasó tanulót, és megkérdezte tőle: Mi van ott? Vessző - volt a tanuló határozott felelte. Vagy tíz esetben megismétlődött, elibém állt az esperes úr, és nyomatékos hangon, kezeivel orrom előtt gesztikulálva mondotta: Azért, mert ha én azt mondom, hogy vessző, akkor vessző! Pár év múlva az iskolán kívül megmutattam az esperes úrnak a tankönyvet, amiben a vessző vonás néven szerepelt. Nem szólt rá semmit, de úgy éreztem, hogy korábbi gyengeségemet helyreigazítottam. A főjegyző is ahhoz igyekezett szoktatni a tanítókat, hogy fizetési problémáik elintézését tőle kérve eszközöljék ki, mert akkor a községi pénztárból kaptuk a fizetést. Nekem is volt egy ilyen ügyem, felhívtam a főjegyző úr figyelmét arra, hogy egy kérdéses összeg kifizetése jogerős, ő azonban ezt nem volt hajlandó elfogadni Miután nagyobb összegről volt szó, felutaztam Budapestre a Királyi Tanfelügyelőségre jogorvoslat céljából, melyet ott meg is kaptam. Pestre való felutazásom célját egy kollégám elmondotta a főjegyzőnek, ki erre így felelt: Miért megy mindjárt Pestre, hisz én is elintézem, volna az ügyét. A nép művelődésének helye a katolikus olvasókör volt. Főleg a vasárnapi kártyázással és kuglizással tartotta egybe tagjait, de ott lehetőségük volt néhány napi- és hetilap olvasására, melyből megtudták az ország és világ főbb eseményeit. látókörük bővült, sőt gazdasági ismereteiket is gyarapították. Később a Földművelésügyi Minisztériumtól egy kis gazdasági könyvtárat kapott kör, s ezt ők a saját erejükből szépirodalmi könyvekkel gyarapították. A ma is élő Szalai Lajos volt könyvtáros szerint a könyvforgalom jó volt. Itt tartottak évente néhány gazdasági és egészségügyi előadást, itt folytak le a műsoros, hazafias ünnepségek, Híres volt az évi Kőri bál, mely a szokásos szertelen mulatozást korlátozta. Itt tartották a különböző műkedvelői előadásokat, a pásztorjátékokat, népszínműveket, színműveket, sőt operetteket is. A szereplők már nagyrészt felnőttek voltak, ezzel a népművelésen felül önművelődés is folyt, ha ennek színvonala ma már túlhaladott is. A népművelés keretében az iskolában esténkint a téli hónapokban különféle tanfolyamok voltak, pl. analfabéta általános továbbképző, gazdasági, főző, szabó-varró, szövő, s néhány természettudományos előadás is. Látogatottak voltak azok az előadások, melyeket hasznosítani tudtak. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc49/66
A munka neheze a tanítókra esett, akik legtöbb esetben minden anyagi előny nélkül, önzetlen, népük iránti szeretetből végezték. A falu értelmisége és a nép érintkezése főleg a szórakozásszerű alkalmakkor emelte a lakosság műveltségi színvonalát, a helyes viselkedésre és higiénikusabb életre nevelt. Egy esetben a plébános elmondta a látogatást végző esperesnek, hogy tanítója eljár a fiatalság közé /egyik/ a fónóházakba. Az esperese felfogása szakatlanul demokratikus volt. Míg az ott van, addig legalább nem csinálnak rosszat, tanulnak tőle viselkedést. Általános szokás volt, hogy borozgatás közben közös üvegből /palackból/ itták a bort. Kényelmetlen helyzetbe hozta ez a netán közöttük levő értelmiségit. Tessék! csak nem utálja? -volt a szólás-mondás. Ilyen esetben a háziasszony segített a helyzeten: kérésükre poharakat hozott. Később szokássá lett, anélkül, hogy érzékenységében bárki megsértődött volna. Sokat láttak és tanultak az asszonyok az értelmiségi házakban látottakból is. Lakodalmak alkalmával, ha táncra hívtuk a menyasszonyt vagy a háziasszonyt, látták hallották azok táncra kérését, a tánc megköszönését. Ezt is lassan lassan átvették. Az asszonynép örült ennek, mert megtisztelését érezte benne. A világháborúk alatt nemcsak a katona férfiak láttak, tanultak sokat, hanem a hozzájuk utazó asszonyaik is. Kikerültek szűkfalujú életükből, sok újat láttak, tapasztaltak. Az újságok is mind gyakoribbak lettek a községben, de legnagyobb lendületet adott a nép művelődésének, tudásának, látókörének, világnézetének növelésében a rádió megjelenése. Mondható, hogy a technika fejlődése tette lehetővé, hogy az emberiség minden tekintetben közelebb kerüljön minden téren egymáshoz, s ez már a tudománynak köszönhető. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc50/66
Tarján Jenőné Leszich Margit /1896-11929/ File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc51/66
Tarján Jenő ig. /1903-1937/ File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc52/66
Szabó József ig. /1917-1952/ File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc53/66
Horváth Sándor /1922-1949/ File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc54/66
Dr. Szabó Istvánné Perity Ilona /1927-1958/ File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc55/66
Saári András /1923-1949/ File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc56/66
Elemi Népiskola /1924/ Népviselet A különböző népelemekből összetevődő település, úgy vérmérsékletre, mint lelkületre egyénivé tette a népet, mely magatartásában építés-díszítésében, a viseletében is teljesen elütő a környező helységek lakosságától. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc57/66
Fejlett szépérzékük, mely különösen a színek összeválogatásában érvényesült, s tette egyénivé főleg a nők öltözködését, lelküknek derűs kifejezője volt. Viseletük évről-évre fejlődött, változott. Ezt főként varróassszonyaik népi szépérzéke vitte előre, terménszetesen ez találkozott a nép tetszésével. Szinte divattervezők voltak népi értelemben. Az öltözetek bemutatása a temoom téren, a nagymise előtt vot, hog a leányok és menyecskék a beharangozó előtt úgy félórával csoportokba tömörülve beszélgettek. A másik bemutató a Nagykocsma udvarán, a vasárnap délutáni tánc alkalmával történt,. Egy-két tánc után aztán szalaadtak haza átöltözni régebbii ruháikba. Egy miskei lány ünneplő viselete 1922-ben. Elmondta özv.tóth Andrásné, Molnár Katalin. Miske Fő utcai lakós 1972-ben, ki akkor 65 éves volt. Az alsószoknya fehér sifon /pendel/, az ing derékhosszú, a nyak körül s az ujjak végén lukacsos hímzéssel. /Kosel bélá/. Öt hat kikeményített és harmoniakszerűen ráncokba szedett fehér sifon alsószoknya /béló/, közülük a legfelső alja fodros, s csak a fodor van kikeményítve. A béló eltevése: A ráncokba szedett bélót ké-két napraforgószár közé szorítják, s ezeket egy kb. 80 cm átmérőjű kerek, 5 cm oldalmagasságú fonott kosárba helyezik egymásra, /élesztős kosár/, lepedővel letakarják, s a tornyos ágy alá helyezik. Ezekre vette föl a képen látható leány virágos, nehézselyem /rodbanó/, vagy kasmír/zajlikovó/szoknyát. A selyemszoknya köténye a szoknya anyagából készült. Ehhez 7-8 m anyagra van szükség. A kasmírszoknya köténye más színű selyemből volt. A szoknyát alul két különböző színű körbefutó szalaggal díszítették. A kötény anyagából körül fodor, díszítve ezüst csíkokkal. Lábon fehér pamutos harisnya és fehér cipő. Az alsóingre egy erősebben díszített sifon inget vettek föl, melynek alja és újja végei hímzettek, s kilógott a blúz alól. Erre vette föl a különböző élénk színű selyem, ezüst csíkokkal díszített réklit. /Matróz/ A haj két copfba fonva és a fej hátsó részén kerek lapos kontyot képeztek belőle. A haj a fejtetőn át galanttal volt leszorítva, s a konty alatt megkötve. A galant alól a hajat kissé a homlokra előlhúzkodták, u.n. habosították. Három újnyi szélességű fekete bársonyszalagot a galantra helyezve, a kont alatt nagy masnira megkötötték, melynek a két vége a derékig csüngött, vége ezüst rolyttal szegve. A kezében dúsan hímzett zsebkendőű, vasárnap imakönyv és rozmaringszál. A háton, s a nyak alatt különböző színű széles, a szoknya aljáig lógó szalagokat tűztek. A menyasszonynál 5-6 szálat is. Legények viselete. Elmondó ugyanaz. Alul bő házivászon gatya, s nyak nélküli ing, derékhosszú. A felső ing már sifonból készült. Gallérja és mellrésze két oldalt csipkével vagy hímzéssel díszítve. Fekete posztó, lábra simuló nadrág belül fehér flanellel bélelve, nadrágellenzővel s a talp alatt átfutó pánttal. A nadrág lábszárai kívül zsinóros, elülső és hátsó részén hurok zsinórozással. A nadrágba befűzhető nadrágszij /remény/- Lábon kapca, erre húzta föl a hátulvarrott, szárvégen díszített patkós csizmát. Afelső ingre vették föl a fekete bársonyból készült, két-háromszor nagy gyöngházgombokkal díszített mellényt /pruszlik/. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc58/66
A mellény hátsó része fekete glottból készült. A mellénye elől hosszú, fényes réz óralánc, fityegőkkel. Amelyik legény pruszlikjának szivarzsebében kivarrott zsebkendő látható, azt eljegyzett mátkájátóé /frajékka/ kapta. Kiegészítette az öltözetet a zsinóros fekete posztókabát, a kalap fekete, keskeny fölhajtott karimájú széles fekete szalaggal hátul csokorba varrva. A kalap mellett virág, vagy rozmaring díszlett. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc59/66
Miskei lányok népviselete 1923. Már.15. Felső sor balról jobbra: 1. Svecz Ferenc elöljáró 2. Szabó József tanító File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc60/66
3. Benyák Katalon 4. Miskolcsi Katica 5. Sörföző Mária 6. Svecz Rozika 7. Kiss Mariska Papajdi 8. Csatai Rozika 9. Pinczei Rozika 10. Jagicza Antal 11. Szekrényessy István fjz. Alsó sor: 1. Hovanyecz lrozika 2. Markó Mariska Badács 3. Molnár Csörike Minár 4. Molnár Katica 5. Kovács Ilona Ferró 6. Sörföző Katalon Mezék 7. Molnár Ilona 8. Venyingi Rozika Miskei menyecske népviseletben Pribék Jánosné 1926. File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc61/66
Miskei legények 1920-ban Felső sor:balról-jobbra 1. Horváth János Repedi 2. Frencz János Kokojos 3. S File: ed931545-f0b8-46b6-9a4b-42eee9992b77.doc62/66