A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A SZÁMVEVŐSZÉKNEK

HU HU HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2010.5.26. COM(2010) 261 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A SZÁMVEVŐSZÉKNEK Több vagy kevesebb ellenőrzés? A megfelelő egyensúly megteremtése az ellenőrzés igazgatási költségei és a hibakockázat között {SEC(2010) 640} {SEC(2010) 641} HU HU

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A SZÁMVEVŐSZÉKNEK Több vagy kevesebb ellenőrzés? A megfelelő egyensúly megteremtése az ellenőrzés igazgatási költségei és a hibakockázat között 1. A KÖZLEMÉNY HÁTTERE ÉS CÉLKITŰZÉSE A tagállamokban a kedvezményezetteknek, valamint szerte a világon számos szakpolitika javára évente mintegy 130 milliárd EUR-t kifizető költségvetés végrehajtásáért a Bizottság felel. Míg a költségvetés közel egyötödét a Bizottság közvetlenül irányítja, a fennmaradó részt partnerszervekkel többek között a tagállamokkal együtt hajtja végre, utóbbiakon a költségvetés hozzávetőleg 75 %-a halad keresztül. E tevékenységek kockázati profilja a jogszabályok összetettségétől, az ellenőrzési lánc hosszától és összetettségétől, a kedvezményezettek típusától és más tényezőktől függően változik. A szabályoknak való megfelelés és a szakpolitikai célkitűzések teljesítése érdekében az ellenőrzési stratégiákat az egyes szakpolitikai területek kockázataihoz és sajátosságaihoz kell igazítani, a kedvezményezettek különböző kockázati profiljának figyelembevételével meghatározva a végrehajtandó ellenőrzések jellegét és időzítését (megelőző, feltáró és korrekciós ellenőrzések). A központilag irányított kiadások vonatkozásában a Bizottság 2009-ben több mint 500 000 egyedi kifizetést teljesített összesen 85 000 különböző vállalkozás vagy magánszemély számára (a személyzetet is beleértve). A támogatási kiadás jellemzően előfinanszírozást tartalmaz, amelyet az előfinanszírozást rendező költségtérítési igény követ, főként a ténylegesen felmerült költségek alapján. Sok esetben a költségek támogathatóságára vonatkozó végső bizottsági ellenőrzésre a végső kifizetés idején vagy azt követően néhány területen a kezdeti előfinanszírozás után több évvel kerül sor. Ezt az ellenőrzést gyakran mintavétel alapján végzik el, és magában foglalhat bizonylatokon alapuló és/vagy helyszíni ellenőrzéseket. A megosztott irányítású kiadások esetében a Bizottság a kifizetést a tagállami hatóságok felé teljesíti, amelyek kezelik és folyósítják a pénzeszközöket a kedvezményezettek javára. E számos végső kedvezményezett ellenőrzéséért (évente a kedvezményezettek 100 %-ának adminisztratív ellenőrzéséért és általában legalább 5 %-uk helyszíni ellenőrzéséért) a tagállamok felelősek. Csak a vidékfejlesztés (a közös agrárpolitika 2. pillére) vonatkozásában az összes kedvezményezett száma 2008-ban mintegy 3,6 millió volt, ők 13,7 milliárd EUR-t kaptak a közkiadásokból és 8,5 milliárd EUR-t uniós hozzájárulás formájában. Minden egyes támogatási programot a költségvetési rendelet szabályoz és a legtöbb esetben külön ágazati jogszabályok, amelyek meghatározzák a kiadások visszatérítésére vonatkozó támogathatósági feltételeket. Az ágazati jogszabályok a gyakran rendkívül sajátos szakpolitikai célkitűzések teljesítésére irányulnak. Ezek a jogszabályok gyakran bizonyos szintű összetettséggel bírnak. Ez az összetettség azt eredményezheti, hogy a kedvezményezettek akik félreérthetik vagy félreértelmezhetik a támogathatósági feltételeket hibás pénzügyi igényléseket nyújtanak be: az ilyen pénzügyi hibák az esetek túlnyomó többségében nem szándékosak és nem jogsértőek. HU 2 HU

A jogi összetettség az előfinanszírozás és a végső költségigény közti potenciálisan hosszú időszakkal együtt növeli a hibakockázatot. Az ilyen hibák különféle okok miatt fordulnak elő és különböző formát ölthetnek a megsértett egyedi szabálytól vagy szerződéses feltételtől, illetve a jogsértés jellegétől függően. Az állami szektor irányadó elve hagyományosan a szabályoknak való megfelelés, a nulla kockázatvállalás és azon hibaszint nem kifejezett elismerése, amit az ellenőrzések időben nem korrigálnak, illetve nem tudnak korrigálni. A pénzeszközök kezelőjének felelőssége, hogy olyan hiteles ellenőrzési stratégiát hozzon létre, amely az ellenőrzési erőforrásokat a leghatékonyabban kezeli, a nagy értékű és magas kockázatú kedvezményezettekre összpontosít és a többi kedvezményezettet sem hanyagolja el. Az ilyen stratégia célja ésszerű biztosíték nyújtása arra, hogy a pénzt rendeltetésszerűen használták fel, ugyanakkor megfelelő egyensúlyt biztosítottak az ellenőrzési költségek és hasznok (elsősorban a hibacsökkentés/visszafizettetés és a visszatartó hatás) között. A gyakorlatban bizonyos mértékű kockázatot indokoltnak, illetve elfogadhatónak tartanak, mivel a hibák nullára csökkentése túl költséges vagy egész egyszerűen lehetetlen. Az indokolt hibakockázat ilyen elfogadása eddig nem volt explicit jellegű. A Számvevőszék standard 2 %-os lényegességi szintet alkalmaz az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan ( zöld út ). Efölött, ha a Számvevőszék által kiszámított hibahatár 2 % 5 % között van, sárga értékelést ad, 5 % fölött pedig piros értékelést. A Bizottság minden évben felmentést kapott, noha a hibahatár néhány területen meghaladta a 2 %-ot. Az elmúlt években javult az uniós pénzeszközök bizottsági irányítására vonatkozó számvevőszéki éves értékelés eredménye, néhány területen azonban a hibaszint még mindig 2 % feletti. A Bizottság a továbbiakban is javítja ellenőrzési rendszereit, ideértve a végrehajtó partnerei által alkalmazottakat is, hogy a megfelelő ellenőrzést a megfelelő időben biztosítsa. Mindazonáltal mivel az irányított tevékenységek kockázata eltérő a Bizottság fontosnak tartja, hogy olyan ésszerű és kihívást jelentő teljesítménymutatókat határozzon meg, amelyek alapján kockázatkezelését a költség-haszon elemzésnek megfelelően lehet értékelni. Ezt a mentesítésért felelős hatóság is elismerte és felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be az elfogadható kockázatra vonatkozó javaslatokat a költségvetés valamennyi területére vonatkozóan 1. Ez a közlemény Az elfogadható hibakockázat fogalmának egységes értelmezése című 2008. évi közleményt követi és célja az abban foglalt kötelezettségvállalások, valamint a Parlament és a Tanács elvárásainak teljesítése. Bemutatja továbbá a Bizottság elfogadható hibakockázati szintekre vonatkozó javaslatait a Kutatás, energiaügy és közlekedés és a Vidékfejlesztés szakpolitika területén. Az egyéb területeken az elfogadható hibakockázatra vonatkozó javaslatokat 2011 végéig nyújtják majd be. Ezt a közleményt a Bizottságnak a költségvetési rendelet háromévenkénti felülvizsgálatáról szóló javaslatával együtt nyújtják be, amely tartalmaz egy cikket az elfogadható hibakockázatról. Ehhez a közleményhez két szolgálati munkadokumentumot csatoltak, amelyek a módszertan technikai részleteit és a javaslatok alapjául szolgáló elemzés eredményeit mutatják be. E munkadokumentumok részletes információkat tartalmaznak az 1 Az Európai Parlament 2009. április 23-i állásfoglalása (P6 TA(2009)0289) az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek, 48. pont [ ]várja, hogy a Bizottság befejezze ezt a munkát a költségvetési területenként elfogadható kockázati szintre vonatkozó javaslatának elkészítése során [ ]. Az Európai Parlament 2010. május 5-i állásfoglalása (P7 TA(2010)0134) az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek, 59 60. pont. HU 3 HU

ellenőrzési költségekről és a hibaarányokról, valamint megvizsgálják az elvégzett vizsgálatok száma és az esetlegesen feltáratlanul maradt hibák szintje közötti kapcsolatot. 2. AZ ELFOGADHATÓ HIBAKOCKÁZAT MEGHATÁROZÁSÁNAK OKA A 2007 2013 közötti időszakra szóló jogszabály elfogadásának idején sem a támogathatósági feltételek teljesítésének ellenőrzési költségeivel, sem a hibakockázattal nem foglalkoztak kimondottan. Erre az időszakra a Bizottság már végrehajtott néhány egyszerűsítést a vidékfejlesztést is magában foglaló közös agrárpolitika területén, amit a későbbiekben is folytatni fog. Semmilyen hasonló további egyszerűsítés nem lesz azonban elegendő ahhoz, hogy a vidékfejlesztés terén a hibaarányt a szakpolitikai célkitűzések veszélyeztetése nélkül csökkentsék a Számvevőszék 2 %-os küszöbe alá. A Kutatás terén a Bizottság nemrégiben tette közzé az egyszerűsítésről szóló közleményét 2, amely a kérdéssel kapcsolatos intézményközi vita elindítására irányul. A hatályos jogszabály további egyszerűsítésének hatóköre azonban korlátozott, mivel a jogszabály megvitatásához, elfogadásához és hatályba lépéséhez időre van szükség. Az elfogadható hibakockázat elfogadása lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy még az egyszerűsítés végrehajtása előtt amit a nyolcadik keretprogram vonatkozásában kíván javasolni optimalizálja a hetedik keretprogram ellenőrzését (megteremtve a megfelelő egyensúlyt az ellenőrzési költségek és a visszafizettetések között, valamint minimalizálva a tekintélyvesztés kockázatát). Az elfogadható hibakockázat elismerné, hogy néhány területen az összetett szabályok, a kiterjedt ellenőrzési láncolatok és az ellenőrzési költségek miatt a 2 %-os hibaszintet nem lehet az indokoltnál magasabb költségek nélkül elérni (ezt mutatja az 1. ábra). 1. ábra: a jogalkotás összetettsége, a hibaarányok és az ellenőrzési költségek közötti kölcsönös összefüggés Jogszabályi összetettség (Támogathatósági szabályok) A kedvezményezett nem szándékos hibája (DAS hibaarányok) Ellenőrzési költség 2 A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése (COM(2010)187). HU 4 HU

A Bizottság elkötelezett az olyan eredményes és hatékony ellenőrzési stratégiák alkalmazása mellett, amelyek a kockázatos és nagy értékű tevékenységekre összpontosítanak a többi tevékenység elhanyagolása nélkül. Az elfogadható hibakockázatról szóló döntés nem eredményezi egy adott hibaarány tolerálását a kedvezményezettek szintjén: az összes feltárt hibát korrigálni fogják. Az elfogadható hibakockázat egy már hallgatólagos megítélést tesz explicitté azáltal, hogy elismeri a jogszabályi összetettség és a hibaarányok közötti kapcsolatot, valamint azt a tényt, hogy nem lehet rendszeresen helyszíni ellenőrzéseket végrehajtani. Mindez pedig azt eredményezi, hogy néhány hiba feltáratlan marad. Az elfogadható kockázat megközelítés egyértelműen megmutatja a hibák, az ellenőrzési költségek és a kapcsolódó visszafizetések, illetve az uniós pénzeszközök hatékony és eredményes irányításának pénzügyi hatása közötti egyensúlyt. Az elfogadható hibakockázat szakpolitikai területenkénti vagy az egy-egy szakpolitikai terület jelentős részére érvényes szintjeinek az ellenőrzési költségek, valamint ezen ellenőrzések és a Számvevőszék ellenőrzései eredményeinek valamennyi intézményi érdekelt által elkészített, részletes áttekintésén kell alapulniuk. A kiadásokból származó hozzáadott érték (a megfelelő szakpolitikai eredmény a megfelelő költséggel) azonban legalább olyan fontos ebben az összefüggésben, mivel a célkitűzéseit nem teljesítő kiadás korlátozott értékkel bír még akkor is, ha tökéletesen ellenőrzött. Ennek eredményeképpen a politikai szükségletek nevezetesen a szakpolitikai és tekintélyi szempontok előnyei az elfogadható hibakockázatról szóló vita részét képezik. 3. AZ ELFOGADHATÓ HIBAKOCKÁZAT SZINTJEINEK MEGHATÁROZÁSI MÓDJA Az elfogadható hibakockázat szintjeinek elfogadására vonatkozó jogi keret kialakítása érdekében az elfogadható hibakockázat koncepcióját belefoglalták a költségvetési rendelet háromévenkénti felülvizsgálatáról szóló javaslatba. Az e közlemény tartalmáról folytatott intézményközi vitát követően a társjogalkotó (a Parlament és a Tanács) miután a Bizottság által készített jogalkotási javaslatok alapján konzultált a Számvevőszékkel elfogadhatja az elfogadható hibakockázat szintjeit. A Bizottság ezután a költségvetés végrehajtása és a kiadások ellenőrzése során figyelembe venné a társjogalkotó döntését. Az ellenőrzési környezet fő változásaira (például a támogathatósági szabályok hibakockázatot csökkentő egyszerűsítésére) tekintettel javasolná az elfogadható hibakockázat szintjeinek felülvizsgálatát. Az ellenőrzési szintekről és az elfogadható hibakockázatról szóló döntések túlmennek a tisztán pénzügyi elemzésen. A kedvezményezettek gyakran terhesnek tartják az ellenőrzéseket, amelyek olyan szintet érhetnek el, ami elveszi a kedvezményezettek kedvét a programban való részvételtől, így veszélyeztetik a legmegfelelőbb kedvezményezettek bevonásának célkitűzését, következésképpen a szakpolitikai célkitűzések teljesítését. Az elfogadható hibaarányokat a politikai szükségletek, illetve a tekintélyvesztés kockázatának szintje is befolyásolhatja. Az elfogadható hibakockázat szintjeinek meghatározását követően a Bizottság továbbra is hatékony ellenőrzési stratégiákat alkalmaz majd, hogy a költség-haszon elemzés alapján minimalizálja a hibaarányokat, és odafigyel arra, hogy a fő kockázatok kezelése érdekében az eredmények visszakerüljenek az ellenőrzési ciklusba. A hibakockázat csökkentése érdekében a Bizottság további egyszerűsítést javasol majd a 2013 utáni időszakra. Az egyszerűsítés azonban olyan feladat, amelynek felelősségén a Bizottság osztozik a társjogalkotókkal és a tagállamokkal. HU 5 HU

4. A BIZOTTSÁG JAVASLATAI A Bizottság fokozatosan tesz majd javaslatokat az elfogadható hibakockázat szintjeire az egyes szakpolitikai területek illetve azok jelentős részének vonatkozásában. Ez a közlemény a Kutatás, energiaügy és közlekedés és a Vidékfejlesztés területével foglalkozik, az ellenőrzések költség-haszon elemzése, valamint egy adott irányítási és ellenőrzési költség 3 és a fennmaradó hiba közötti kapcsolat alapján. A 2008. évi közleményhez képest javult a módszertan és az alapul szolgáló adatok minősége. Azonban minden modell szükségszerűen magában foglal feltételezéseket, amint azt a részletes bizottsági munkadokumentumok bemutatják. 4.1. Kutatás, energiaügy és közlekedés E szakpolitikai terület programjait főként közvetlen centralizált irányítással hajtják végre. A kifizetések összege 2008-ban mintegy 7,2 milliárd EUR-t tett ki. Ennek hozzávetőleg 76 %-át fordították a többéves keretprogramok kutatási projektjeire és körülbelül 12 %-át energiaügyi és közlekedési projektekre, például a transzeurópai hálózatokra. Ez a bizottsági javaslat a bizottsági szolgálatok által összegyűjtött ellenőrzési adatok költségeinek, a 2008. évi kifizetési adatoknak, valamint a Számvevőszék által észlelt hibáknak (2008. évi DAS) az elemzésén alapul. A DAS-adatok alapján a Bizottság 2008-ban 3 %-os hibaarányt (sárga jelzés) becsült e fejezet vonatkozásában. A Bizottság ellenőrzési tevékenységeinek költségei ezen a területen mintegy 267 millió EUR-t tesznek ki (a 2008. évi kifizetések 3,6 %-a). A csatolt munkadokumentumban részletesen kifejtett elemzés azt mutatja, hogy a 2 %-os hibaszint elérésének költsége túlságosan drága lenne: a 2 % alatti hibaarány gyakorlati biztosításához további 150 millió EUR-ra lenne szükség, és még a 2 % (legvalószínűbb hiba) elérése ésszerű valószínűségének teljesítése is további 90 millió EUR-ba kerülne (1. modell). A hibaarány 1 %-os csökkentése, amit egy ilyen szintű ellenőrzés maga után vonna, mintegy 72 millió EUR-t tesz ki, feltéve, hogy valamennyi hibát teljes mértékben visszafizettetnek. Egy további elemzés (2ab. modell) azt mutatja, hogy a hibaarány jelenlegi 3 %-ról 2,5 %-ra csökkentése még mindig költséges lenne: 55 millió EUR-ba kerülne a hibák véletlenszerű mintavétellel történő kiszűrése. Készült egy harmadik elemzés is, hogy megvizsgálják a helyszíni ellenőrzések száma (és költsége) csökkentésének a hibaarányra gyakorolt hatását (2c. modell). Az eredmények azt mutatták, hogy a magasabb, 3,5 %-os hibaarány elfogadásával az ellenőrzési költségek gyorsabban csökkennének, mint az ellenőrzésektől várt visszafizettetések összege. 4 %-os hibaarány esetében ez a csökkenés a jelenlegi költségek majdnem egyharmada lehetne. Az elemzés eredményeit az alábbi ábra tartalmazza. 3 Az ilyen költségek magukban foglalják a programigazgatás és a pénzügyi ellenőrzési tevékenységek költségeit. HU 6 HU

2. ábra: Összefoglalás egy adott hibaarány elérésének becsült hatása A hibaarány módosítása Becsült ellenőrzési költségek változása (millió EUR) A visszafizettetett összegek becsült lehetséges változása (millió EUR) 4 %-ra (2c. modell) - 15,5-3,1 3,5 %-ra (2c. modell) - 8,0-1,5 2,5 %-ra (2ab. modell) + 0,9 to 55 medián 28 + 36 2 %-ra (1. modell) + 90 to + 150 + 72 A fenti adatok azt mutatják, hogy a hibaarány 2 %-ra való csökkentésének költsége magasabb lehet, mint az e csökkentésből származó visszafizettetés összege (72 millió EUR). Az arány 2,5 %-ra való csökkentése költséghatékony lehet, azonban ez további mintegy 500 ellenőrzést igényelne. A hibaarány növelésének eredményeként az ellenőrzési költségek csökkenése meghaladhatja a visszafizettetett hibák értékének csökkenését. Minden statisztikai modell magában foglal valamilyen szintű bizonytalanságot, mivel ezek a modellek mintavétel alapú becsléseken alapulnak és idővel várhatóan korlátozott mértékben változnak. E potenciális változás kezelése érdekében a Bizottság javaslata egy olyan tartományon alapul, amelynek felső határát a társjogalkotó határozhatja meg. A tartomány alkalmazása annál is fontosabb, mivel a 2008. évi DAS lényegében a hatodik keretprogram kifizetésein alapult, míg 2010-től a hetedik keretprogram lesz meghatározó. A jelenleg rendelkezésre álló információk azt vetítik előre, hogy a hetedik keretprogram kiadásait továbbra is 2 % feletti hibaarány jellemzi majd, amely a hatodik keretprogram hibaarányaihoz hasonló, illetve azoknál kicsivel magasabb lesz, mivel: a támogatások továbbra is a kedvezményezettek tényleges költségein alapulnak: a hibák fő oka valószínűleg továbbra is a ténylegesnél magasabb költségek szerepeltetése marad; valamint a hibakockázatot valószínűleg növeli a szükséges ellenőrzési hitelesítések számának az egyszerűsítési törekvésekből adódó csökkenése, valamint azon kedvezményezettek viszonylag alacsony száma, akik költségszámítási módszerük előzetes hitelesítését választják. A hatodik keretprogram vonatkozásában a Bizottság által végrehajtott ellenőrzések száma jelentősen meghaladta az eredetileg tervezettet. Ezek a kiegészítő ellenőrzések súlyos terhet jelentettek a kedvezményezettek és a bizottsági szolgálatok számára, viszont a többéves hibaszint még így sem csökkent 2 % alá. Ha a társjogalkotó magasabb szinten rögzítené az elfogadható hibakockázatot, a Bizottság felül tudná vizsgálni ellenőrzési stratégiáját és a célzott kockázatalapú ellenőrzésekre és a csalások megelőzésére tudna összpontosítani. Ez szilárd elszámoltathatósági keretet teremtene, megfelelő hangsúlyt helyezve a megelőzésre és az ellenőrzések időzítésére, ugyanakkor megfelelő visszatartó hatást tartana fenn a pénzeszközök szabálytalan felhasználása tekintetében. HU 7 HU

A Bizottság az elfogadható hibakockázat szintjének a sárga tartományban(2 %-5 %) történő rögzítését javasolja. A valahol e tartomány közepén lévő DAS-hibaarány lenne elfogadható és indokolt. E szinten túl további fellépésre kerülne sor, hogy a hibák fő okaira irányuló és a kiadások többéves jellegét figyelembe vevő fokozott ellenőrzések révén csökkentsék a hibaarányt. Ennek az aránynak vonatkoznia kell valamennyi kutatási keretprogramra, függetlenül attól, hogy azok a Számvevőszék éves jelentésének mely fejezetében találhatóak, továbbá az ebben az elemzésben foglalt összes tevékenységre, még ha azok a jövőben a Számvevőszék éves jelentésének más fejezetében is szerepelnek majd. Ezt a szintet felül lehet vizsgálni az ellenőrzési környezetben végbemenő azon fő változásokra tekintettel, amelyek hatással lennének a DAS-hibaarányra. 4.2. Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) a tagállamok megosztott irányítással hajtják végre és a Számvevőszék éves jelentésének 5. fejezetében szerepel. Az eltérő irányítási mód és a rendelkezésre álló adatok eltérő jellege miatt (a kedvezményezetti szintű ellenőrzéseket főként a tagállamok végzik) e terület elemzése különbözik a Kutatás, energiaügy és közlekedés terén alkalmazottól. A 2008. évi kifizetések elérték a mintegy 13,7 milliárd EUR összegű összes közkiadást, ebből 8,5 milliárd EUR érkezett uniós forrásból (az előlegekkel együtt). A terület a mezőgazdasági összkiadás hozzávetőleg 16 %-át tette ki. A Számvevőszék 2008. évi éves jelentésében megállapította, hogy a vidékfejlesztés vonatkozásában a hibaarány meghaladta a 2 %-ot, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) esetében viszont 2 % alatt volt. Ez a bizottsági javaslat a tagállamok által 2008 vonatkozásában bejelentett hibaarányokon és ellenőrzési költségeken alapul, amelyek szükségszerűen hatással vannak a 2009. évi kiadásokra. Az elemzés a tagállami hibaarányokon alapul, mert a Számvevőszék DAS-mintái noha az egész fejezet vonatkozásában reprezentatívak az EMVÁ-t önmagában tekintve nem reprezentatívak. A mintegy 300 000 helyszíni ellenőrzésen alapuló tagállami statisztikák elég széleskörűek ahhoz, hogy ésszerű közelítést adjanak a helyzetről a teljes sokaság tekintetében. E statisztikák igen nagy részét a tagállami hitelesítő testületek ellenőrizték és jóváhagyták. A csatolt munkadokumentumban részletesen kifejtett elemzés azt mutatja, hogy az EMVA esetében az ellenőrzés relatív költsége közel háromszor magasabb, mint az EMGA esetében (az éves programozott költségvetés 7,3 %-a a 2,7 %-hoz képest). A magas ellenőrzési költség ellenére a tagállamok által bejelentett kumulatív hibaarány az EMVA esetében 2,8 %. Ez az összetett szabályokkal és támogathatósági feltételekkel magyarázható, amelyeket nehezen ellenőrizhető környezeti és más szakpolitikai hatások elérése érdekében dolgoztak ki. Figyelembe véve a magas ellenőrzési költségeket, a helyszíni ellenőrzések szintjének a jelenlegit meghaladó bármely növekedése nem lenne költséghatékony az ellenőrzési költségek ötször magasabb lennének az átlagosan elvárható visszafizetésnél (átlagos hibaarány megszorozva a kedvezményezettenként kapott átlagos összeggel). A gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi fejlődés az uniós vidékfejlesztési politika egymást erősítő és kölcsönösen kiegészítő alkotóeleme. A szakpolitika célja, hogy fokozza a mezőgazdasági ágazat versenyképességét, odafigyeljen a környezetre és megőrizze a természeti erőforrásokat, valamint gazdasági és szociális szempontból fejlessze a vidéki területeket. A vidékfejlesztés terén alkalmazott támogathatósági szabályok bármilyen további HU 8 HU

egyszerűsítése azonban nem lesz elegendő ahhoz, hogy a vidékfejlesztési hibaarányt a szakpolitikai célkitűzések veszélyeztetése nélkül a Számvevőszék által jelenleg alkalmazott 2 %-os küszöb alá csökkentsék. Noha a hibák megelőzése, feltárása és korrigálása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak maximalizálniuk kell az irányítási és ellenőrzési rendszerek hatékonyságát, a Bizottság úgy véli, hogy az EMVA esetében nem lenne gazdaságos az ellenőrzések fokozása. A tagállami adatok alátámasztják a Számvevőszék azon megállapítását, mely szerint ezen a területen a hibaarány meghaladja a 2 %-ot. A Bizottság az EMVA-kiadások vonatkozásában az elfogadható hibakockázat szintjének a sárga tartományban(2 % 5 %) történő rögzítését javasolja. A valahol e tartomány közepén lévő DAS-hibaarány lenne elfogadható és indokolt. E szint fölött további fellépésre kerülne sor, hogy a hibák fő okaira irányuló fokozott ellenőrzések révén csökkentsék a hibaarányt. A KAP első pillére esetében a cél a zöld tartományban (2 %) maradna. 5. KÖVETKEZTETÉS Amikor a Számvevőszék bevezette a 2 %-os lényegességi küszöböt, a Bizottság nem rendelkezett megbízható információkkal az ellenőrzési költségekről. A küszöböt a Számvevőszék határozta meg, mivel ennek ellenkezőjére politikai szinten semmi sem utalt. Most már azonban rendelkezésre állnak az ellenőrzési költségekkel kapcsolatos információk, amelyek lehetővé teszik az érdekeltek közti konkrét megbeszéléseket az ellenőrzések költséghatékonyságáról. A Bizottság jelentős előrehaladást ért el, és a 2008. évi DAS az eddigi legjobb volt. Ezt az előrelépést a Bizottság az ellenőrzési rendszerek fejlesztése és az ellenőrzések számának növelése révén biztosította, ami növelte a költségeket és a kedvezményezettekre háruló terhet (csak a Kutatási Főigazgatóság a 2007 2009 közötti időszakban a hatodik keretprogram kedvezményezettjei tekintetében 20 %-kal több helyszíni ellenőrzést végzett az eredetileg tervezetthez képest). A Bizottság folytatja a hiteles ellenőrzési stratégiák fejlesztését és végrehajtását, hatékony és időbeli ellenőrzést biztosít, a kockázatokra összpontosít és az eredményeket visszatáplálja az ellenőrzési ciklusba. A jelenlegi ellenőrzési szint a vidékfejlesztés és a fentiekben elemzett két terület esetében is magas; a DAS-hibaarányt a minimális költséghatékony szint felé lehetett volna csökkenteni. A bizottsági szolgálatoknak éves tevékenységi jelentésükben továbbra is be kell mutatniuk ellenőrzési stratégiáik hatékonyságát. A stratégiákat az egyes szakpolitikai területek kockázataihoz és sajátosságaihoz kell igazítani, így biztosítva, hogy e stratégiákat a valós kockázatok és gyakorlatok megjelenítése érdekében finomítják és megalapozott döntéseket tesznek lehetővé az ellenőrzések költségeiről/hasznairól. Azonban, amint az ilyen kellő gondosságot bizonyították, az elfogadható kockázat hatékony beruházásnak tekinthető, és a társjogalkotó erre tekintettel a jelenlegi hibaaránynál magasabban rögzítheti az elfogadható hibaarány küszöbét. Ez szilárd alapot szolgáltatna a mentesítésért felelős hatóságnak, hogy megítélje a Bizottság kockázatkezelését. Míg az elfogadható hibakockázat olyan éves teljesítménymutató lenne (a DAS-sal összhangban), amelynek esetében a Bizottság többéves ellenőrzési rendszert működtet, a pénzügyi korrekciók és a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetése miatt a hibaarányok a program végén alacsonyabbak lesznek a DAS-hoz képest. A Bizottság azon fog HU 9 HU

munkálkodni, hogy szükség szerint azonosítsa az ilyen fennmaradó hibákat és továbbra is korrigáljon valamennyi feltárt hibát. A kedvezményezettek nagy száma azonban azt jelenti, hogy a helyszínen nem lehet rendszeresen ellenőrzéseket végezni és hogy maradnak feltáratlan hibák. A Bizottság úgy véli, hogy: az e közleményben szereplő mindkét szakpolitikai terület esetében az elfogadható hibakockázat szintjét a sárga tartományban (2 % 5 %) kell rögzíteni; mindkét terület esetében az e tartomány közepén lévő DAS-hibaarány lenne elfogadható és indokolt. E szint fölött további fellépésre kerülne sor, hogy a hibák fő okaira irányuló fokozott ellenőrzések révén csökkentsék a hibaarányt; valamint az elfogadható hibakockázat indokolt éves szintjének elfogadásával egyidőben nyomon kell követnie a többéves hibaarányokat és a programciklusok megfelelő szakaszában jelentenie kell a költségvetési hatóságnak. A Bizottság javasolta, hogy az elfogadható hibakockázat koncepcióját foglalják bele a költségvetési rendelet háromévenkénti felülvizsgálatáról szóló javaslatába. Figyelembe véve az utóbbi hatálybalépése előtti intézményközi megbeszélésekhez szükséges időt, valamint e közlemény társjogalkotóval történő megvitatását követően a Bizottság jogalkotási javaslatokat nyújt majd be az elfogadható hibakockázat szintjei kialakításának céljából a Kutatás, energiaügy és közlekedés és a Vidékfejlesztés vonatkozásában. A Bizottság az Igazgatási kiadások, valamint a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés vonatkozásában 2010 vége előtt nyújt majd be konkrét javaslatokat, a fennmaradó területek esetében pedig 2011 folyamán fokozatosan. A Bizottság az ágazati jogszabályok egyszerűsítését javasolja majd az alap-jogiaktusok következő körére vonatkozóan, hogy a 2013 utáni időszakban csökkentsék a hibakockázatot. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy bizonyítsa ellenőrzési rendszereinek hatékony működését, és a következő éves tevékenységi jelentés kapcsán javasolni fogja szolgálatainak, hogy fokozzák a rendszerhatékonysággal kapcsolatos jelentéstételt. HU 10 HU