A spanyol képviselőház és Szenátus elnökségeinek 2012. október 16-i levele az Európai Parlament elnökének Fordítás A spanyol képviselőház és Szenátus elnökségei mai üléseiken megvizsgálták az Európai Uniós Ügyekkel Foglalkozó Vegyes Bizottság elnöksége és szóvivői által 2012. október 11-én elfogadott, a mellékletben csatolva található megállapodást; az 1994. május 19-i 8/1994. számú, az Európai Uniós Ügyekkel Foglalkozó Vegyes Bizottság működését szabályozó törvény szerint ez a szerv felelős azért, hogy elemezze az európai uniós jogi aktusok tervezetének a szubszidiaritás elvének való megfelelését. Az említett megállapodás alapján az országgyűlés két házának elnökségei egyetértenek abban, hogy tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289. cikkére, és a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyv 3., 6. és 7. cikkének megfelelően az Európai Parlament vizsgálati jogának javaslat esetében a nemzeti parlamenteknek ellenőrizniük kell a javaslat szubszidiaritás elvének való megfelelését. A fent említettekkel összhangban felkérjük az Európai Parlamentet, hogy állapítsa meg a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló, a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 2. jegyzőkönyv 6. cikkében meghatározott feltételek szerint történő, a szubszidiaritás elvének ellenőrzésére vonatkozó vizsgálat időtartamának számításához figyelembe veendő kezdési időpontot. Spanyol Képviselőház, 2012. október 16. LT\917849.doc Egyesülve a sokféleségben
AZ EURÓPAI UNIÓS ÜGYEKKEL FOGLALKÓ VEGYES BIZOTTSÁG ELNÖKSÉGÉNEK ÉS SZÓVIVŐINEK 2012. OKTÓBER 11-I MEGÁLLAPODÁSA AZ EURÓPAI PARLAMENT VIZSGÁLATI JOGÁNAK GYAKORLÁSÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES RENDELKEZÉSEKRŐL SZÓLÓ EURÓPAI PARLAMENTI RENDELETRE IRÁNYULÓ JAVASLATRÓL. 1. 2012. szeptember 12-én az Európai Parlament főtitkár-helyettese az Európai Parlament elnökének nevében átadta a spanyol országgyűlés két háza főtitkárainak az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatot, melyet csatoltunk ehhez a jelentéshez. 2. Az említett javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 226. cikke, amely az alábbiak szerint rendelkezik: A vizsgálati jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat az Európai Parlament állapítja meg saját kezdeményezése alapján különleges jogalkotási eljárás keretében, a Tanács és a Bizottság egyetértését követően elfogadott rendeletekben. 3. Az Európai Parlament főtitkára általi továbbításkor csak a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. számú jegyzőkönyv 2. cikkét említették. Az említett előírás általános értelemben rendelkezik a különböző típusú, a nemzeti parlamentek tájékoztatása céljából átnyújtandó dokumentumok és kezdeményezések továbbításáról. Semmiféle említés nem történik a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 2. jegyzőkönyvről. 4. Mindazonáltal, az Európai Uniós Ügyekkel Foglalkozó Vegyes Bizottság elnöksége és szóvivői úgy vélik, hogy erre a rendeletre irányuló javaslatra az említett 2. számú jegyzőkönyv is alkalmazandó a későbbiekben kifejtett indokok alapján, különösen az említett jegyzőkönyv 6. és 7. cikkében említett, a nemzeti parlamentek ellenőrzési joga és a szubszidiaritás elvének érvényesülése tekintetében. 5. Az említett 2. számú jegyzőkönyv 3. cikke megemlíti azokat a jogalkotási javaslatokat, amelyek esetében az alábbiak szerint szükséges a szubszidiaritás elve érvényesülésének nemzeti parlamentek általi ellenőrzése: E jegyzőkönyv alkalmazásában jogalkotási aktus tervezete a Bizottság azon javaslata, a tagállamok egy csoportja vagy az Európai Parlament azon kezdeményezése, a Bíróság azon kérelme, az Európai Központi Bank azon ajánlása, illetve az Európai Beruházási Bank azon kérelme, amely jogalkotási aktus elfogadására irányul. Másrészről az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289. cikkének (3) bekezdése tisztázza a következőket: A jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok jogalkotási aktusoknak minősülnek. 2/5 LT\917849.doc
Következésképpen a hatályos közösségi jogrend az uniós jogalkotási aktusokat tisztán eljárási kritérium határozza meg: jogalkotási aktus az, amelyet jogalkotási eljárás keretében fogadnak el, legyen szó az EUMSZ 289. cikkének (1) bekezdésében említett és az EUMSZ 294. cikkében részletezett rendes jogalkotási eljárásról, vagy az EUMSZ 289. cikkének (2) bekezdésében az alábbi módon meghatározott különleges jogalkotási eljárásról: A Szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása különleges jogalkotási eljárásnak minősül. 6. Jelen esetben az e jelentés tárgyát képező rendeletre irányuló javaslatot különleges jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni, először is mert indokolásában kifejezetten ezt jelzi maga a rendelet; másfelől pedig mert az EUMSZ 226. cikkében megállapított különleges döntéshozatali eljárás maradéktalanul megfelel az EUMSZ említett 289. cikkének (2) bekezdésében szereplő különleges jogalkotási eljárásnak. Olyan rendeletről van szó, melyet a Parlamentnek a Tanács és a Bizottság részvételével, azaz a három intézménynek közösen kell elfogadnia. Mivel az elfogadáshoz a Tanács és a Bizottság általi elfogadás is szükséges, nem ésszerű, hogy ezeket ne vonják be egy, a Parlament által elfogadandó aktus kidolgozásába. Röviden összefoglalva, ebben az esetben különleges jogalkotási eljárásra van szükség, és az ilyen típusú eljárást követő aktusoknak a szubszidiaritás elvének nemzeti parlamentek általi ellenőrzése alá kell esniük. 7. E kritérium alátámasztására elég felidézni a 2. számú jegyzőkönyv 7. cikkének (3) bekezdésében említett eljárást, amelyre akkor kerül sor, ha egy aktusnak a szubszidiaritás elvének való meg nem felelése kapcsán adott számú, indokolással ellátott vélemény születik (az úgynevezett narancssárga lapos eljárás). Meg kell azonban említeni, hogy a (3) bekezdésben említett, a (2) bekezdésben szereplő rendelkezéseknél szigorúbb rendelkezések a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott aktusokra vonatkoznak. Ennek következtében a különleges jogalkotási eljárás keretében már benyújtott jogalkotási javaslatokra nem alkalmazható egy hipotetikus narancssárga lapos eljárás (3. cikk (2) bekezdés). Amennyiben azonban a jegyzőkönyv mégis rendelkezik erről a kivételről, az azért van, mert előzetesen feltételezi, hogy a különleges jogalkotási eljárás keretében benyújtott jogalkotási kezdeményezések a 2. számú jegyzőkönyv 7. cikkének fent említett (2) bekezdésében megállapított rendes hatások alá esnek (ez az úgynevezett sárga lapos eljárás). 8. Végül pedig ezt a kritériumot támasztja alá egy teleologikus érv is. A szubszidiaritás elve alkalmazása ellenőrzésének célja az állami hatáskörök védelme a közösségi igazolványok esetlegesen korlátlan kiterjesztésével szemben, tekintettel ezen jogosítványok átadásának nyitott és rugalmas jellegére. A szubszidiaritás elve ennélfogva azokra a területekre alkalmazandó, melyeken az Európai Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik, azokra a területekre viszont nem, amelyeken az Unió kizárólagos hatáskörrel bír (az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke). A vizsgált rendeletre irányuló javaslatban vannak olyan rendelkezések, melyek egyértelműen tagállami hatáskörbe tartoznak. Például a 12. cikk (3) bekezdése szerint, amennyiben egy uniós LT\917849.doc 3/5
jogszabály végrehajtása során felmerül az állítólagos szabálysértés vagy hivatali visszaélés a tagállami szervek vagy hatóságok részéről, az európai parlamenti vizsgálóbizottság felkérheti az érintett tagállam parlamentjét, hogy működjön együtt a vizsgálat során, és ehhez az Európai Parlament parlamentközi megállapodásokat köthet a tagállamok parlamentjeivel; vagy ha arra jutnak, hogy a vizsgálóbizottság helyszíni szemlét tarthat, amelyre a nemzeti hatóságok együttműködésével kerül sor a nemzeti jogban foglalt rendelkezéseknek megfelelően (13. cikk); vagy ha a vizsgálóbizottság felhatalmazást kap arra, hogy bármely természetes vagy jogi személyt felszólíthasson arra, hogy rendelkezésére bocsássa a véleménye szerint vonatkozó dokumentumokat, és hogy a szóban forgó felszólítás a nemzeti és az uniós jogban előírt kötelezettségek sérelme nélkül történjen (14. cikk (3) bekezdés); vagy ha a vizsgálóbizottság felhatalmazást kap arra, hogy az Unió területén élő bármely személyt felszólíthasson az előtte való megjelenésre, megfelelve az illetékes nemzeti hatóság e személy felszólítására való jogának (15. cikk (1) bekezdése); végül pedig a tagállamok azon kötelezettsége, hogy megfelelő intézkedéseket fogadjanak el annak biztosítására, hogy egy dokumentum bemutatásának vagy a vizsgálóbizottság előtt megjelenés indokolatlan megtagadása megfelelő szankciókkal sújtható legyen, a nemzeti jogszabályokkal összhangban, és ezek a szankciók egyenértékűek a nemzeti parlamentek vizsgálóbizottságai tekintetében hatályosakkal (19. cikk (2) bekezdése). Ennélfogva egyértelmű, hogy a vizsgálat tárgyát képező rendeletre irányuló javaslat különböző rendelkezései nemzeti hatásköröket érintenek, és együttműködést vagy végrehajtási intézkedéseket követelnek meg a tagállamok részéről. Ezenkívül különösen fontos állami hatáskörökről van szó, mivel olyan alapvető szabadságokra vonatkoznak, mint a polgárok szabadsághoz és biztonsághoz való joga. Meg kell jegyezni például, hogy a spanyol büntető törvénykönyv 502.1. cikke a spanyol parlament vagy valamely spanyol autonóm közösség vizsgálóbizottsága előtti megjelenés indokolatlan megtagadását engedetlenség bűntetteként definiálja. Ha az Európai Parlament vizsgált rendeletre irányuló javaslatát a jelenlegi formájában fogadnák el, akkor szükségessé válna a spanyol büntető törvénykönyv módosítása, hogy az 502.1. cikket kiterjesszék az Európai Parlament vizsgálóbizottságaira is. Összefoglalva, a vizsgált rendeletre irányuló javaslat egyes rendelkezései az államok alapvető hatásköreit érintik és fellépést kívánnak meg a tagállamok részéről, vagy a nemzeti hatóságokkal beleértve a parlamenteket is való együttműködést. Ennélfogva a közösségi szerződések által lefektetett szubszidiaritás elvének való megfelelés nemzeti parlamentek általi értékelésének ki kell terjednie a végrehajtási intézkedésekre is. 9. Ezek az érvek arra engednek következtetni, hogy az Európai Parlament vizsgálati jogának javaslat a szubszidiaritás elvének való megfelelés nemzeti parlamentek általi ellenőrzése alá esik, a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 2. számú jegyzőkönyvnek megfelelően. 10. Ugyanakkor nem ez következik a javaslat Európai Parlament általi továbbításából, melyhez a Parlament azt a kétértelmű megjegyzést fűzte, hogy [az Európai Parlament] úgy határozott, hogy a javaslatról szóló jogalkotási állásfoglalásról szóló szavazást elhalasztja. Az említett nyilatkozat nem értelmezhető úgy, mint egy kezdeményezés nemzeti parlamentek általi vizsgálatára szánt, a 2. számú jegyzőkönyvben említett nyolchetes időszak felfüggesztése, részben azért, mert az Európai Parlament nem határozta meg, hogy mikor kezdődik a nyolchetes időszak (a 2. számú jegyzőkönyv 6. cikke). 4/5 LT\917849.doc
E kétértelműség orvoslása végett az Európai Uniós Ügyekkel Foglalkozó Vegyes Bizottság elnöksége és szóvivői mai ülésükön az alábbi megállapodásra jutottak: 1. úgy vélik, hogy tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289. cikkére, és a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyv 3., 6. és 7. cikkének megfelelően az Európai Parlament vizsgálati jogának javaslat esetében a nemzeti parlamenteknek ellenőrizniük kell a javaslat szubszidiaritás elvének való megfelelését; 2. véleményük szerint ezt a kérdést a spanyol képviselőház és Szenátus elnökségei elé kell terjeszteni, hogy amennyiben azok azt helyénvalónak tartják, értesítsék az Európai Parlamentet, és felkérjék, hogy állapítsa meg azt a nyolchetes időszakot, melynek során megvizsgálhatják a javaslat szubszidiaritás elvének való megfelelőségét a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyvnek megfelelően; 3. hasonlóképpen megkérdezik az országgyűlés két házának elnökségeit, hogy továbbítsák-e ezt a megállapodást a többi uniós tagállam nemzeti parlamentjeinek és a spanyol autonóm közösségek jogalkotó közgyűléseinek, hogy ezek mind részt vehessenek az uniós jogalkotási javaslatok szubszidiaritás elvének való megfelelése ellenőrzésében. Spanyol Képviselőház, 2012. október 11. LT\917849.doc 5/5