I. Kivonat Magyarország országgyűlése -ben megszavazta, hogy hazánkban 2012-ig le kell zajlania a digitális átállásnak. Ennek keretében 2012. január 1-ei határidővel lekapcsolják az analóg földfelszíni sugárzást. Az országos szinten sugárzó nagy közszolgálati és kereskedelmi csatornákon kívül ez legfőképpen a lokális tartalom szolgáltatókat érinti. A földfelszíni sugárzással párhuzamosan a kábelszolgáltatók is folyamatosan állítják át rendszereiket analógról digitálisra. A digitális adáskimenet a helyi televíziók számára gyakran a teljes stúdiórendszer cseréjét jelenti, hiszen az esetek többségében tisztán analóg technikával dolgoznak. A digitális átállással párhuzamosan számtalan olyan technika, munkafolyamat és fogalom is megjelenik, a helyi televíziós stúdiókban mely alapjaiban változtatja meg az eddigi rendszereket és munkameneteket. Diplomamunkámban a helyi televíziók általános bemutatása után rövid jellemzést adok az általuk jelenleg használt rendszerekről, technikákról és folyamatokról. Elemzem azokat a tényezőket amelyek, a digitális átállás mellett, komoly nyomást gyakorolnak a helyi televíziókra a technikai fejlesztés irányában. A piacon jelenleg jelenlévő és a helyi televíziók számára elérhető technikák bemutatása után kijelölöm azokat melyek véleményem szerint logikus fejlesztési irányt képviselnek számukra. Konkrét rendszerterveket és eszközöket mutatok be, melyek megvalósíthatják a fentiekben említett technikákat és folyamatokat. Az eszközök kiválasztása és a rendszerek tervezése során fő irányelvem, hogy olyan válaszokat adjak a felmerülő kérdésekre melyek költséghatékonyan és hosszútávon képesek szolgálni a helyi televíziók igényeit. Szintén fontosnak tartom a már meglévő rendszerrel történő maximális kompatibilitást és a fejlesztés lépcsőzetes megvalósíthatóságát. 1
II. Abstract In the Hungarian parlament declared, that until the begining of 2012 Hungary shall manage the analog telestrial switch-off. Firstly this will effect the national broadcasters of our country, but secondly it will have a great effect on the local broadcasters as well. Paralelly to the telestrial digital switch, the cabel service providers are switching to digital as well. To provide a digital output signal, the local televisions should change generally all of their equipment, as they are mainly working on fully analog technology. While managing the digital switch the local televisions should adopt several new workflows and technologies, which will have a great effect on their way of production. In my thesis work I will present an introduction of the local televisions and a summary of the technologies which they are using nowdays. I will analyse the effects which, beside the digital switch, have a minor impact on the development of the studio systems. I will introduce the technologies and workflows which are represented in the market, and are relevant for the local televisions. I will show egzakt system plans and present instruments which can met the needs and purposes. My main guideline during during the planing and selection is to provide a cost effective and long term solution for the local televisions, which is compatible with their recently used equipment. Another important quideline is that television systems are most of the time out of the budget for an avarage local television if they whant to implement it in one step, so the represented systems are always built up from several steps, to give the chance for a gradual development. 2
III. Bevezető Napjaink legnézettebb csatornái az országos földfelszíni sugárzással rendelkező kereskedelmi televíziók. A vidéki települések lakosságának életében azonban a helyi televíziók legalább olyan fontos szerepet játszanak, hiszen a hozzájuk közeli történéseket, látatják ugyanazon a képernyőn ahol egyébként távoli világsztárok jelennek meg. Kisebb, csak lokális célközönségű televíziós csatornák már a kezdetek óta léteznek hazánkban, számuk -ben 540-re tehető. Diplomatervem első részében a helyi televíziók bemutatásával, és az általuk napjainkban használat technikai rendszerek elemzésével foglalkozom. Mivel a helyi televíziók alapvetően nem rendelkeznek széleskörű, egész országra kiterjedő nézői táborral ezért nem működhetnek sem a hagyományos értelemben vett közszolgálati, sem kereskedelmi csatornaként. Ez az állapot a legtöbb esetben instabil anyagi helyzetet eredményez, mely különösen nehézzé teszi a számukra a technikában bekövetkező változások követését. Diplomatervem második felében azokat a tényezőket veszem sorra, melyek nyomást gyakorolnak a helyi televíziókra, változásra kényszerítik őket. Napjainkra kialakult néhány olyan tendencia mely egyértelmű irányt mutat a munkafolyamatok és eszközök fejlesztése terén. Diplomatervem harmadik felében ezeket a technikákat és folyamatokat veszem sorra, és ajánlást adok, hogy a helyi televíziók számára melyik lenne a legoptimálisabban adaptálható. Hosszú ideig a televíziós produkciókhoz szükséges technikai felszerelések nem voltak elérhetőek kisebb költségvetésű intézmények számára. Napjainkra ez a tendencia változóban van, és számtalan olyan eszköz jelent meg a piacon, mely elérhető áron biztosít megbízható és minőségi működést. Diplomatervem negyedik részében ajánlást teszek a különböző méretű helyi televíziók rendszer fejlesztéseire és az azokat kiszolgálni képes eszközökre. Az elemzések során kizárólag azokat a technikákat, eszközöket és folyamatokat mutatom be melyek a magyarországi helyi televíziók esetében relevánsak, költségvetésük számára megengedhetőek, valamint reális fejlesztési irányt képviselnek számukra. A diplomaterv terjedelem béli korlátai miatt csak érintőlegesen foglalkozom a rendszerek és technikák audio aspektusával. Az elemzés fő iránya minden esetben a video és hozzá kötődő munkafolyamatok lesznek. 3
IV. Helyi televíziók bemutatása A helyi televíziósok azok a természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, akik vagy amelyek helyi műsorszolgáltatási jogosultsággal rendelkeznek. A helyi televíziók definiálása néhány olyan tulajdonságon keresztül lehetséges, melyek nagy általánosságban jellemzik őket (természetesen minden a lentiekben felsorolt jellemzőre lehetséges ellenpéldát találni): Vidéki települések lakosságának sugároznak tartalmakat Műsoridejük meghatározó részét a saját gyártású, helyi témájú műsorok teszik ki Nonprofit működésűek Közszolgálati elvek alapján működnek Alapvetően kábeles vagy földfelszíni sugárzással érzik el közönségüket Televíziónként egy csatornát sugároznak 1. Szervezetek A helyi televíziók működésének megértéséhez fontos letisztáznunk néhány fontos fogalmat és szervezetet, melyek alapvető befolyással bírnak. 1.1. Helyi Televíziók Országos Egyesülete ( HTOE ) Ez az a szervezet mely egységesen kiáll a helyi televíziókért, jogi képviseletet és rendszeres szakmai fórumot biztosít nekik. Jelenleg 88 rendes tagja van, amelyek egy választott vezetőségen 1. ábra : HTOE logó keresztül képesek érdekeiket érvényesíteni. A HTOE az a szervezet mely a helyi televíziók műszaki és egyéb igényeit kommunikálja a felsőbb szervek felé. [ 1 ] 4
1.2. Országos Rádió és Televízió Testület ( ORTT ) A műsorokkal kapcsolatos törvények és szabályozások felügyeletéért felelős szerv, mely egyben a költségvetésből elkülönített műsorszolgáltatói alap kuratóriuma is. Ehhez a szervhez érkeznek be a 2. ábra : ORTT logó frekvencia és sugárzási pályázatok is, elbírálásukról is ő dönt. A helyi televíziók fontos kötelezettsége még az ORTT-vel szemben, hogy teljes kimenő adásukat kötelesek rögzíteni és meghatározott ideit megőrizni. Kérés esetén pedig kötelesek azt beszolgáltatni vizsgálatra az ORTT számára. [ 2 ] Eddig közvetlenül ORTT alapból megvalósult legátfogóbb projekt a helyi televíziók számára rendelkezésre bocsájtott archiváló rendszer volt, melyhez minden pályázó térítésmentesen juthatott hozzá. 1.3. Hálózat TV A Hálózat TV egy olyan speciális tartalomszolgáltató, mely alapvetően nem saját műsorait, hanem a vele szerződésben álló televíziók adásait szolgáltatja. Azon helyi televíziók melyek a Hálózat TV tagjai műsorrendjükbe beépítik az átlagosan napi pár órás, más televíziók tartalmaiból összeválogatott adást, ezzel is növelve napi műsorstruktúrájukban a szerkesztett adások arányát. [ 3 ] 3. ábra: Hálózat TV logó 2. Általános adatok Ebben a fejezetben néhány olyan adattal fogunk szolgálni, melyek segítenek a helyi televíziók jobb megértésében, és helyzetük átlátásában. A fejezetben bemutatásra kerülő adatok egy 34 helyi televíziót átölelő felmérés, reprezentatívnak tekinthető eredményei. [ 4 ] 2.1. Műsorszolgáltatás A helyi televíziók nagy többsége egyetlen közegen keresztül éri el nézőit, mely vagy a helyi kábelszolgáltató csomagjába való bekerülésen keresztül lehetséges ( a szolgáltatók kötelesek 3 helyet fenntartani a helyi tartalmak sugárzóinak ), vagy területre vonatkozó sugárzási frekvencia elnyerésével és egy adó állomás üzemeltetésével. 5
70% 17% 63% Földfelszíni Kábeles Mindkettő 4. ábra : Műsorsugárzási csatornák aránya 2.2. Jogi minőség A legtöbb helyi televízió valamilyen nonprofit formában működik. Melynek fő oka, hogy a közszolgálati státus elnyerése szinte lehetetlen a jelenlegi törvényi szabályozás miatt. A nyereséges kereskedelmi üzemeltetéshez pedig a legtöbb helyi televízió nem rendelkezik elegendő nézővel. 14% 29% 12% 20% 26% Kft. Kht. Önkormányzati Alapítvány Egyéb 5. ábra : Helyi televíziók jogi minőség szerinti aránya 2.3. Műsorstruktúra A helyi televíziók műsorstruktúrája nem hasonlítható a nagyobb kereskedelmi vagy közszolgálati csatornákéhoz. Adásidejük nagy részét képújság teszi ki, és a fennmaradó időt töltik ki vagy saját készítésű vagy más helyi televíziók által készített tartalmak sugárzásával. 6
9% 3% 44% 44% Napi 0-4 óra Napi 4-8 óra Napi 8-12 óra Napi több mint 12 óra 6. ábra : Saját készítésű műsorok napi sugárzott óraszáma, ismétlésekkel együtt 2.4. Élő adás aránya Az élő adás gyártása talán a legköltségesebb műsor előállítási módszer, alkalmazása azonban számtalan olyan előnnyel jár a televízió számára, amely növelheti a nézői elégedettséget. ( pl.: interaktivitás a műsorban betelefonálás segítségével ) 6% 29% 32% Kevesebb mint 10% 11-30% 31-50% 32% Több mint 50% 7. ábra : Élő adások aránya a saját készítésű műsorok között 2.5. Hálózat TV tagság Az 1.3.-as pontban bemutatott Hálózat TV nyújtotta szolgáltatásokat viszonylag sok helyi televízió igénybe veszi, ezzel színesítve műsorstruktúrájukat. Egy átlagos Hálózat TV tag televíziós hetente közel 125 órában adja a Hálózat TV adását. 7
33% 77% Tag Nem tag 8. ábra : Hálózat TV tagok aránya a helyi televíziók között 3. Helyi televíziók osztályozása Bár az előző pontokban bemutatott adatok azt sugallhatják, hogy a helyi televíziók egy teljesen rendezetlen halmazt alkotnak, ahol semmilyen csoportosítás nem vezethet eredményre, mégis ha tisztán műszaki szempontokat veszünk figyelembe, akkor lehetséges a helyi televíziók becsoportosítása három nagy halmazba. Ezen halmazok határai természetesen nem élesek, elnevezéseik is sokkal inkább egyfajta iránymutatásul szolgálnak. Az osztályozás végén egy táblázatban foglalom össze a jellemző adatokat, melyek alapján az egyes helyi televíziók besorolhatóak egy-egy osztályba. Minden osztálynál bemutatom a televízió sugárzásai adatait, elért nézőszámot, fenntartó szervet, átlagos költségvetést, és kitérek az általános műszaki helyzetre is. [ 4 ] 3.1. Falu TV Ezek a televíziók tipikusan falvak, községek vagy kisvárosok területén sugároznak, általában kábelre, mivel egy saját adó üzemeltetése meghaladja kereteiket. Az általuk elért nézőszám tipikusan pár ezer fő, melyet az adott település és a környékbeli települések nézői alkotnak. Műsorstruktúrájukban meghatározó szerepet tölt be a képújság valamint sok esetben a Hálózat TV műsora, mely nélkül csak nehezen lenne elérhető a szükséges minimális szerkesztett tartalom. Az ilyen méretű televíziók szinte mind költségvetési vagy teljesen közhasznú szervezetként üzemelnek, mert az általuk elért nézőknek sugárzott reklámból származó bevétel nem képes kereskedelmi hasznot termelni. Stábjuk főleg részmunkaidőben bedolgozó szakemberekből és egy vagy két főállású alkalmazottból áll. Bevételeik nagy része 8
önkormányzati támogatásból származik, és általában nem haladja meg az évi 10 millió forintot. Műszaki helyzetüket tekintve ezek a televíziók rendkívül kis stúdióval dolgoznak, mely általában nem alkalmas az élő produkcióra. Produkciós felszerelésük néhány forgató kamera szettből és editáló állomásból áll. A képújság előállításáért nem mindig felel dedikált professzionális szoftver, gyakori a számítógépen power point alapon megoldott kijátszás. A készre vágott konzerv anyagokat általában DVD-re írják ki, majd egy DVD lejátszóval adják adásba, az egyes adásszegmensek ( konzerv, hálózat, képújság ) közti váltást pedig manuálisan oldják meg. Ezen televíziók, éppen méretükből kifolyólag, lehetnek a digitális átállás első bástyái, hiszen bár kevés forrás felett gazdálkodnak, de rendszerük mérete miatt egyetlen nagyobb befektetéssel könnyedén át tudnak állni szinte bármilyen technikára. 3.2. Városi és térségi TV Ezek a televíziók nagyobb városok vagy több kisebb városból álló térségek számára szolgáltatnak tartalmakat. Mivel nagy területet kell lefedniük ezért általában földfelszíni szórással sugároznak, illetve szinte minden esetben szerződésben állnak a nagyobb városok kábelszolgáltatóival is. Műsorstruktúrájukban megjelenik, és kötelező elemmé lép elő, az élő adás. Emellett továbbra is a képújság a legmeghatározóbb tartalom. Az ilyen méretű televíziók esetében már viszonylag gyakori a profit érdekelt beruházó megjelenése, főleg térségi televíziók esetén, ahol az elérhető nézőszám meglehetősen nagy. Mivel egy nagyobb város vagy térség minden fontos eseményéről tájékoztatniuk kell a nézőket ezért a stáb általában nagyobb létszámú és állandó alkalmazottakból áll, kivételt ez alól a bemondók és a műsorvezetők jelenthetnek. Ezen televíziók műszaki állapota napjainkra válik kritikussá. Gyakran 20-30 éve, egyetlen akkoriban komolynak számító befektetéssel létrehozott televíziók műszaki fejlesztése napjainkra válik elkerülhetetlenné, hiszen sok helyen 15-20 éves technikával készítik adásaikat. Az ilyen televíziók nagy csapdája, hogy alkalmazottaik hozzá vannak szokva az összetett stúdiórendszer nyújtotta előnyökhöz, ám nehezen fogadják el, hogy rendszerük cseréje egy hasonló szintű rendszerre messze meghaladja anyagi kereteiket. 9
Fejlesztési szempontból talán e televíziók helyzete a leg kritikusabb. A jelenlegi helyzetben a magánbefektetők inkább megvonják forrásaikat, mint, hogy fejlesztésekre áldozzanak, a közepesen nagy városok önkormányzata pedig szintén instabil helyzetben van. 3.3. Nagyvárosi TV Ezek a televíziók a vidéki nagyvárosok közéletének fontos szereplői. Nézőik általában egyetlen nagyváros és a környező agglomeráció lakosságából kerülnek ki, akiket kábelen és földfelszínen is elérnek. Szinte kivétel nélkül megjelenik az internetes adás is, hiszen a nagyvárosokban, arányaiban többen rendelkeznek szélessávú eléréssel. Műsorstruktúrájukban háttérbe szorul a képújság, és akár országos kereskedelmi csatornákhoz hasonló 24 órás szerkesztett adás is létrejöhet. A nagyvárosi televíziók többsége önkormányzati tulajdonban van, hiszem az üzemeltetésükhöz szükséges pénzmennyiség meghaladja egy átlagos vállalkozás kereteit, a városvezetés kezében viszont egy magas nézettséggel rendelkező televízió komoly befolyással bír. Az alkalmazottak számát és méretüket tekintve ezek a televíziók egy kisvállalkozáshoz hasonlítanak, esetenként aránytalanul sok embert alkalmazva a feladatok ellátására. Műszaki felszereltségük korszerűnek mondható, vagy éppen korszerűsítés előtt áll. Nem ritka, hogy már digitális technikával üzemelnek, fejlett fájl alapú megoldásokat használva. Fejlesztések tekintetében az egyetlen veszély, ami fenyegeti őket, hogy olyan technológiába fektetnek be, amely még nem elég kiforrott, esetleg később vakvágánynak minősül. Ez a veszély természetesen csak azoknál a televízióknál áll fent ahol nagy pénzmaggal gazdálkodnak, mely akár egyszerre is rendelkezésre tud állni. 3.4. Összehasonlítás A lenti táblázatban összehasonlítóm a helyi televíziók fentiekben taglalt három fő csoportját pénzügyi helyzet, műsorstruktúra és műszaki háttér szempontjából. 10
Falu TV Városi és térségi TV Nagyvárosi TV Példa televíziók Murakeresztúr TV Hegyeshalom TV Baji FaluTV Gyula TV Veszprém TV Orosháza TV Alföld TV - Debrecen Szombathelyi TV Szeged TV Általános adatok Elért nézőszám 1.000 10.000 10.000 100.000 Több mint 100.000 Műsorszóró csatorna Kábel Földfelszín, kábel Földfelszín, kábel Szerkesztett tartalom Heti 5-10 óra Heti 10-28 óra Heti 28 168 óra Fenntartó szerv Önkormányzat Vegyes Vegyes Éves bevétel 5-10 millió Ft 10-50 millió Ft Több mint 50 millió Ft Alkalmazottak száma 1-5 fő 5-10 fő 10-30 fő Műsorstruktúra Képújság Napi 18-20 óra Napi 14-20 óra Napi 0-8 óra Hálózat TV Napi 0-4 óra Napi 0-4 óra Napi 0-4 óra Élő produkció Napi 0 óra Napi 0-2 óra Napi 0-2 óra Konzerv anyagok Napi 0-4 óra Napi 0-6 óra Napi 8-20 óra Műszaki felszereltség Forgató szettek száma 1-3 darab 1-5 darab 3-6 darab Editáló állomások sz. 1-3 darab 1-3 darab 3-5 darab Adathordozó DV, HDV, HDD DV, Beta, HDD, DVD Szinte bármi Stúdió kamerák sz. 0 1-3 3-4 Kamera jelátvitel - Multicore, komponens, kompozit Multicore, komponens, SDI CCU, RCP Nincs CCU CCU, RCP Stúdió jelformátum - kompozit komponens, SDI Kijátszás DVD Time line-ról Kijátszó rendszer Adás automatika Manuális kapcsolás Esetenként Van Jelformátum Kompozit Kompozit Komponens, SDI 1. táblázat : Helyi televíziók csoportjainak összehasonlítása 11
V. Helyi televíziók jelenlegi műszaki rendszere Ebben a fejezetben rövid áttekintés nyújtok a helyi televíziók körében napjainkban legelterjedtebben alkalmazott műszaki megoldásokról, jelformátumokról, adathordozókról és munkafolyamatokról. Napjaink klasszikus helyi televíziós stúdiója az analóg és a digitális rendszerek keveréke, ahol gyakran a 15 éves és a legmodernebb technika él egymás mellett. A lentiekben olvasható elemzés alapvetően a Falu TV-k valamint a Városi és térségi TV-k rendszereit jellemzi. 1. Jelformátumok Helyi televíziók video jel átvitelére szinte minden esetben analóg jelformátumot használnak, ez alól két kivétel akad: Firewire jeltovábbítást használnak viszonylag elterjedten a forgató kamerák és az editáló számítógépek összekötésére, DVI jelátvitelt pedig monitorozási célra. Alábbiakban az egyes jelátviteli formátumok rövid ismertetése következik részletezve, hogy melyiket hol és milyen célra használják a legelterjedtebben. 1.1. Kompozit A kompozit jel lényege, hogy a világosságjelet és a két színkülönbségi jelet egyetlen kábelre modulálva viszi át. Csatoló felülete a legelterjedtebben BNC, de szintén gyakori a RCA fejelés is. [ 5 ] Ez messze a legáltalánosabban alkalmazott jelformátum, ennek oka, hogy az ezt kezelni képes eszközök ára napjainkra nagymértékben visszaesett. Egy tipikus helyi televíziós produkciós stúdió teljes jelútján kompozit jelet használ, kezdve a kamerafejektől, a produkciós mixeren át, egészen a bejátszó és rögzítő magnókig. 1.2. S-video ( Y/C ) A kompozit jelnél egy fokkal jobb minőséget képviselő analóg jel, mely a világosság jelet, és a két színkülönbségi jeleket két külön kábelen viszi át. [ 5 ] Annak ellenére, hogy az S-video alkalmazása javulást hozna az adásminőségben, mégis meglepően kevés helyen jelenik meg a helyi televíziós stúdió rendszerekben. Ennek 12
oka kettős: A formátumnak nem volt ideje elterjedni, a gyártók sem álltak rá az ilyen alapú eszközök gyártására ( például mixerek ), mert nem sokkal utána a komponens jel lépett elő az elvárt minimummá. A másik ok az volt, hogy a formátum nem ígért olyan szintű minőség javulást, hogy teljes rendszerek cseréjét megvalósítsák miatta. 1.3. Komponens A komponens jel esetén mind a világosság jel, mind a kék színkülönbségi jel, mind a piros színkülönbségi jel külön vezetéken kerül átvitelre, így biztosítva a maximális analóg jelminőséget. Mivel az egyes jel komponensek frekvencia tartománybeli kiterjedésének itt már csak a kábel fizikai tényezői szabnak határt, ezért lehetséges akár HD felbontású jelek átvitele is. Kulcsolási műveletek esetén szintén ez a formátum adja a legjobb minőséget. [ 5 ] Helyi televíziók között elterjedése attól függ, hogy az adott stúdiónak volt e elegendő költségkerete beruházni egy komponens mixerbe, mely az egész rendszer talán legköltségesebb eleme. Amennyiben ezt megtette, a rendszer többi eleme már nagy valószínűséggel támogatta a komponens jelátvitelt ( rekorderek, kamerák, CCU-k ). Napjainkra a komponens kimenet alapkövetelmény szinte az összes stúdió eszközön, egy teljes komponens rendszer kiépítése azonban a kábelezés, a csatlakozók és útvonal választok miatt még mindig költséges befektetés. 1.4. Multicore Bár alapjában véve komponens formátumban viszi át a videó jelet, mégis külön kell szólnunk erről a formátumról, mely a produkciós kamera fejek és a CCU-k közti kommunikáció leggyakoribb formátuma. Több kivitele is létezik, általában azonban az alábbi jelek átvitelét oldja meg egy sok eres kábelköteg segítségével: komponens 9. ábra : Panasonic multicore csatlakozó video, visszatérő kompozit video, kétirányú intercom hang, tally információk, optikavezérlő információk, kameravezérlő információk, tápellátás. Helyi televíziók közül a legkorábban és nagy költségvetéssel épült stúdiókban terjedt el, napjainkra egy hasonló tudású rendszer kiépítése messze meghaladja az átlagos televíziók költségkeretét. 13
2. Kamkorder formátumok Mivel az évek folyamán az elhasználódásnak leginkább kitett eszközök a forgató kamerák voltak, ezért általában ezek cseréje valósult meg a leghamarabb. Ennek a tendenciának köszönhető, hogy a helyi televíziókban napjainkra kamkorder formátumok tekintetében igen nagy változatosság alakult ki. Jelen fejezetben azokat veszem sorra, melyek nem fájl alapú rögzítést alkalmaznak, ezek lehetnek analóg vagy digitális kódolású eljárások is. A nem fájl alapú hordozók szinte minden esetben szalagos médiát alkalmaznak, melynek olvasásához vagy írásához rekorderre vagy lejátszóra van szükség. Analóg szalagos formátumok esetén az egyik legfontosabb minőségi jellemző a rögzítésre kerülő horizontális világosság jel sorok száma. A sorok száma, tehát a felbontás, egyenesen arányos a formátum által a világosság jel számára rendelkezésre bocsájtott frekvencia sáv nagyságától. Az ökölszabály kimondja, hogy minden MHz-nyi sávszélesség növekedés 80 sornyi horizontális felbontás növekedést eredményez. A formátumok részletes összehasonlítása a 2. táblázatban található. 2.1. S-VHS Hazánkban, az 1990-es években legszéleskörűen elterjedtebb, elsősorban otthoni felhasználásra szánt szalagos adatkordozó, mely a helyi televíziók között is teret nyert. A világosságjel tárolására szánt track kiterjesztett 5,4 MHz sávszélességet kapott ( VHS 3 MHZ ), mely 420 sornyi információ tárolására tette képessé ( VHS 240 sor ), a színjelek tárolására szolgáló trackek azonban továbbra is sávkorlátozottak voltak, ez lehetett fő akadálya annak, hogy az S-VHS-ből elterjedt professzionális szabvány legyen. [ 6 ] Napjainkban a helyi televíziók aktív gyártásban már nem használják a szabványt, archív anyagaik egy jelentős része azonban ezen a hordozón található. 2.2. Betacam SP A kiterjedt Betacam család napjainkban legelterjedtebben használt analóg tagja a Betacam SP mely a szokványos ½ -os szalag formátumot használja, létezik S ( 36 perc PALban ) és L ( 108 perc PAL-ban ) kazetta mérete. A képi információkat komponens alapon tárolja, a világosság jelet egy teljes tracken, a két színkülönbségi jelet pedig CTDM kódolással alternálva egy másik tracken. 5,5 Mhz világosság jelre vonatkoztatott sávszélessége 440 14
sornyi információ tárolását teszi lehetővé, mely felbontásával egészen a 2000-es évekig broadcast alap szabványnak számított az SD jelek tárolása esetén. [ 6 ] Napjainkban a helyi televíziók nagyon sok esetben még mindig BetaSP szalagra forgatnak, és ez az általánosan elfogadott adattárolási szabványuk, anyagaik java része ilyen formátumban érhető el. 2.3. Digital Betacam 1993-as indításával új ipari szabványt teremtett a broadcast területen. A többi Betacam formátummal megegyező médiára rögzítette, de már digitálisan a tartalmakat. A komponens videó jelet DCT kódolással, 10 bites 4:2:2 mintavételezéssel, 720 x 576 felbontásban, 90 Mbit/s sebességgel tárolta, az összes járulékos információval együtt bitsebessége 125Mbit/s. A Digital Betacam szabványt bemutatásával párhuzamosan vezette be a Sony rekorderek és lejátszók SDI interfészét, mely a meglévő koaxiális hálózaton tette lehetővé tömörítetlen SD jelek átvitelét. [ 6 ] Hazánkban csak a nagyvárosi televíziók tehették meg a Digital Betacam rendszerek bevezetését, hiszen ez a formátum már a rendszerváltás utáni nehéz gazdasági helyzetben került bevezetésre. 2.4. DV Az 1994 indított Digital Video szabványt az otthoni és professzionális felhasználók igényeire szabták. És az évek múlásával számtalan verziója alakult ki, melyek mind széles körben elterjedtek a helyi televíziók között. A DV szalagok mindegyike ¼ méretű és két elterjedt kivitelben készül: L ( DVCAM ) és S ( minidv ). Ezen felül létezik még M ( DVCPRO ) és XL ( DVCPRO HD ) mérete is. A kazetták rendelkezhetnek beépített memóriával mely addicionális meta adatokat és egyes jelenetekhez rendelt álló kulcs képeket tárolhat. A különböző DV szabványokat részletesen a 2.5. pontban hasonlítjuk össze. [ 6 ] A helyi televíziók körében talán ez a szabvány a legelterjedtebben használatos, köszönhetően a Sony széleskörűen terjesztett elérhető áru professzionális DSR kamera családjának, mely a DV formátumra épült. 15
2.5. Összehasonlítás S-VHS BetaSP DigitBeta DVCam DVCPRO50 Szalag 1/2 1/2 1/2 1/4 1/4 szélesség Tárolt 420 sor 340 sor 720 576 720 576 720 576 felbontás Video YC YUV YUV YUV YUV formátum S-VHS BetaSP DigitBeta DVCam DVCPRO50 Digitális / Analóg Analóg Digitális Digitális Digitális analóg Mintavétel - - 4:2:2 4:2:0 4:2:2 Video - - 90 Mbit/s 25 Mbit/s 50Mbit/s bitsebesség Tipikus S-video Komponens SDI Firewire Firewire interfész Kódolás - - DigitBeta DV DV Tipikus VHS Beta M Beta L DVCAM L DVCPRO M kivitel Maximális kapacitás 240 perc 35 perc 124 perc 184 perc 66 perc 2. táblázat : Kamkorder formátumok összehasonlítása 3. Munkafolyamatok Az alábbiakban a helyi televíziókra napjainkban jellemző munkafolyamatokat fogom bemutatni. Ezen stúdiókban az évek folyamán technikai eszközök nagy változatosságban halmozódtak fel, ezért szinte lehetetlen olyan áttekintést adni mely teljes alapossággal mutatná be a kialakult rendszereket és folyamatokat. 16
10. ábra : Tipikus helyi televíziós analóg stúdió felépítése 17
3.1. Élő produkció Hagyományos helyi televíziós produkciós rendszerekben az élő felvételt készítő kamerák képe alapvetően két módon jut el a mixerig. Jobb anyagi helyzetű televíziók teljes kamera láncot alkalmaznak, mely a kamera fejről multicore kábellel juttatja el a jelet a kifejtést és kondicionálást végző CCU ( Camera Control Unit ) egységig. Szintén a CCU-hoz csatlakozik az RCP ( Remote Control Panel ) mely egyetlen kezelő panelen nyújt hozzáférést az összes szükséges kamera jel állításához, úgy, mint az írisz, fekete és fehér szint, színek, stb. Egyszerűbb kiépítésű rendszerekben nincsenek fent részletezett kamera láncot kiépítve, egyszerűen a kamera fejekről vagy éppen a felvétel idejére a stúdióba állított forgató kamerákról lejövő video jel kerül továbbításra a mixerhez. A mixer szinte minden esetben két főbb egységből áll. A valós kapcsolást végző cél elektronika a rackben található, míg a vezérlést végző kezelő panel a vezérlőben. Az analóg mixerek nem képesek bonyolult effektek megvalósítására ezek elvégzésére a legtöbb esetben önálló effekt egységek kerülnek csatlakoztatásra. A CCU-ról lejövő jelek monitorozásához CRT monitorokat használnak, melyek meghatározott rendszerbe szervezve úgynevezett monitorfalat alkotnak, ahol a forrás és a kimenő jelek megjelenítői főleg méretükben különböznek. Feliratozásra elkülönült céleszközöket alkalmaznak, melyeken a mixer kimenő jelét küldik keresztül, néhány esetben a kulcsjelet és a feliratot küldik be a mixerbe, amely elvégzi feliratok felhelyezését valamint a lyukasztás műveletét. A bejátszásra és rögzítésre a legelterjedtebben szalagos magnókat használnak. Szintén elterjedt eszközök a DVD lejátszók és rögzítők, melyek segítségével költséghatékonyan valósítható meg az anyagok hosszú távú rögzítése. Az élő adások minden esetben rögzítésre és tárolásra kerülnek. 3.2. Forgatás és utómunka A forgató kamerák rögzítése a legelterjedtebben szalagos, mely szalagok a forgatás után bejátszásra kerülnek egy beíró magnó segítségével az editáló állomásra. Ezt a folyamatot nevezik digitalizálásnak analóg szalagok esetén, és beírásnak digitális rögzítés esetén. Talán az editálás volt az első olyan folyamat, amely digitális alapokra került, így a kazettáról kazettára történő lineáris editálás szinte teljesen eltűnt már a helyi televíziók 18
munkamenetéből. A forgatott anyagok editálása minden esetben nonlinerális editor állomáson történik, majd a kész anyagokat vagy kijátsszák egy kijátszó magnón keresztül valamilyen szalagos hordozóra esetleg DVD-re. Vagy azok adásba játszása közvetlenül az editor programból történik meg. 3.3. Adás lebonyolítás A különböző forrásjelek végső adáskimenetbe történő kapcsolása szinte minden esetben manuális vezérléssel történik. A készre vágott konzerv anyagokat vagy az editáló rendszerből játsszák ki, vagy kiírásra kerülnek egy kazettára melyet bejátszó magnókról játszanak adásba. Konzerv anyagok egymás után történő kijátszásához minimális két bejátszó magnó szükséges, ahol, amíg az elsőben kijátszásra kerül az első konzerv anyag, addig a másodikban felfűzik és a megfelelő helyre tekerik a második hordozót, majd az első anyag végén elindítják a másodikat és átkapcsolják a mátrixot. Természetesen a mátrix bemenetei között megjelenik a Hálózat TV adása és a képújság rendszer kimenete is. 3.4. Tartalomtárolás Forgatott vagy rögzített anyagok alapvetően két helyen kerülnek tárolásra, vagy az editáló gép merevlemezein vagy kazettás hordozókon. Kazetták közül megkülönböztetünk úgynevezett munka és archív kazettákat. A munka kazetták azok, amelyek folyamatos használatban vannak, a rajtuk tárolt anyagok folyton felülírásra kerülnek, ebből kifolyólag elhasználódásuk is gyorsabb. Az arcív kazetták célja az anyagok hosszútávon történő megőrzése, helyi televízióknál e kazetták típus általában nem tér el munka kazettákétól. A kazetták tárolás esetén elengedhetetlen egy átlátható fizikai kategorizációs rendszer, ahol a kazetták és a rajtuk tárolt tartalmak egyértelműen visszakereshetőek. 19
VI. Változások melyek rendszer átállásra kényszerítik a helyi televíziókat Ebben a fejezetben azokat a tendenciákat mutatom be, amelyek a hagyományos analóg rendszerekről történő továbblépésre ösztönzik a helyi televíziókat. Ezek a változások alapvetően három fő csoportba sorolhatóak: nézői elvárások, szolgáltató elvárások és gyártó oldali kényszer. 1. Nézői elvárások A tartalomszolgáltatók egyértelműen a nézők kegyeire vannak utalva. Napjainkban egy átlagos néző csatornák tucatjai, de nem ritkán százai közül választhat. Ennek egyik eredménye, hogy a csatornák közötti verseny kiéleződött a nézői figyelem megszerzésért. A nem tisztán közszolgálati televíziók bevételének minden esetben egy jelentős hányada a reklám bevételből származik, melynek nagysága egyértelműen megfeleltethető az adott csatorna nézettségének. Tisztán látszik tehát, hogy a nézőkben felmerülő igényekre 11. ábra : Televíziós csatornák számának emelkedése Európában a gyártóknak minél gyorsabban és hatékonyabban kell reagálniuk. Nézzük tehát, hogy mi is fontos a nézőknek. [ 7 ] 1.1. Felbontás növekedés A tartalmat megjelenítő kijelzők felbontása az egyik legegyszerűbben mérhető adat, és a gyártók által az egyik legfontosabbnak tartott minőségi jellemző. Növelésének alapja a mozi élmény otthoni megteremtésének vágya. A mozi vászon legfontosabb vonzereje, hogy a látótér meghatározóan nagy részének kitöltése mellett a felbontása még mindig akkora, hogy nem látjuk rajta az elemi képrészeket. Ezen két hatás együttes eredménye, hogy a néző 20