Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Szakdiplomácia szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Szakdiplomácia szakirány EGYHÁZI PROTOKOLL ÉS RENDEZVÉNYSZERVEZÉS (TÖRTÉNELMI/NAGY- ÉS KISEGYHÁZAK) NEMZETKÖZI ÉS FELEKEZETKÖZI RENDEZVÉNYEK SZERVEZÉSE Készítette: Szűcs Zsuzsanna Budapest, 2004.

I. Bevezetés 6 Protokoll és Egyház 8 II. A protokoll alapjai és a kereszténység 9 II.1. Illem és etikett, párhuzamban a bibliai értékekkel 9 II.2. A protokoll fogalma és céljai, funkciói és szintjei 10 II.3. A viselkedéskultúra alapjai, viselkedéstechnikai elemek (aktívák/passzívák) és bibliai normák 11 III. Protokoll a keresztény egyházakban Magyarországon 21 III.1. Az egyházi protokoll és liturgia kapcsolata jelentésük, jelentőségük, szerepük, helyük 22 III.2. Protokolláris rendezvények az egyházban 24 III.2.a. Konferencia az egyházban 24 III.3. Nagyegyházi protokoll- és liturgiai szokások katolikus, református, evangélikus felekezetek 26 III.3.a. Köszöntés, megszólítás (szóban, írásban) 27 III.3.b. Tegezés, magázás 30 III.3.c. Kézfogás, egyéb üdvözlési módok 31 III.3.d. Rangok, rangsorolások 32 III.3.e. Pontosság, meghívás, meghívók 34 III.3.f. Névjegykártya 34 III.3.g. Ajándékozás 35 III.3.h. Díszítés szerepe 36 III.3.i. Liturgikus rend, összejövetelek, szertartások 37 III.3.j. Sajátos szokások, törvények 43 III.3.k. Az egyház ünnepei 44 III.3.l. Egyéb rendezvények 45 III.3.m. Étkezési szokások 46 III.3.n. Öltözködés, kellékek, színek szerepe 46 III.3.o. Fényképezés, videózás, média jelenléte a szertartásokon, egyéb szerepük 49 III.3.p. Az egyházak szervezeti felépítése 49 III.3.r. Az egyházi zene 50 3

III.4. Kisegyházi liturgia és protokoll néhány kisegyházi keresztényközösség szokásai alapján (Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Magyarországi Baptista Egyház, Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet) 51 III.4.a. Köszöntés, megszólítás (szóban, írásban) 54 III.4.b. Tegezés, magázás 57 III.4.c. Kézfogás, egyéb üdvözlési módok 57 III.4.d. Rangok, rangsorolások 58 III.4.e. Pontosság, meghívás, meghívók 59 III.4.f. Névjegykártya 60 III.4.g. Ajándékozás 60 III.4.h. Díszítés szerepe 61 III.4.i. Liturgikus rend, összejövetelek, szertartások 62 III.4.j. Sajátos szokások, törvények 70 III.4.k. Az egyház ünnepei 71 III.4.l. Egyéb rendezvények 72 III.4.m. Étkezési szokások 72 III.4.n. Öltözködés, kellékek, színek szerepe 73 III.4.o. Fényképezés, videózás, média jelenléte a szertartásokon, egyéb szerepük 74 III.4.p. Az egyházak szervezeti felépítése 75 III.4.r. Az egyházi zene 78 III.5. A nagy- és kisegyházi liturgia és protokoll elemzése, összehasonlítása 80 III.6. Egy rendezvény megtervezése, leírása Nemzet- és felekezetközi konferencia (jellege, funkcionális tartalma, ideje, helye, látogatók, résztvevők, közreműködők, szervezők, sajtó, VIP) 81 III.7.A rendezvény sajátosságai: 82 III.7.a. Nemzetközi a résztvevő országok szokásainak, esetleges országspecifikus egyházi liturgiájának és protokolljának figyelembe vételével 82 III.7.b. Felekezetközi az eltérések és hasonlóságok mérlegének alkalmazásával 83 4

IV. Nemzet- és felekezetközi konferencia szervezése 83 IV.1. Forgatókönyv 84 IV.2. Előkészítés 85 IV.3. Érkezés előtti szervezés 87 IV.4. Lebonyolítás 90 IV.5. Utólagos feladatok 92 V. Összegzés 94 VI. Melléklet 95 VII. Bibliográfia 97 5

I. Bevezetés Ma, az egyesülés, egységesülés a globalizáció és az uniók világában az egyházak között is egyre erőteljesebb közeledés figyelhető meg. Elegendő-e az ökumenizálódó 1 keresztény világban pusztán csak az egyes liturgiai 2 rendekre támaszkodni e közeledési törekvések során? Vagy szükséges egyfajta rendező elv, mely létrehozza az egységet a különbözőségekben? Működik-e az egyházi protokoll? Szakdolgozatomban a fenti kérdésekre keresem a választ. Célom tehát elsősorban megvizsgálni a különböző nagy- és kisegyházak jellegzetességeit liturgia és protokoll tekintetében. Másodsorban pedig az így nyert ismeretek segítségével egy nemzet- és felekezetközi egyházi rendezvény szervezését, az előkészületektől az utólagos munkákig, kívánom vázlatosan leírni, mintegy irányvonalat adva hasonló rendezvényekhez. Az egyházi protokoll témaköre még nem teljességgel feldolgozott, szakirodalomban meglehetősen hiányos. Gyarmati Ildikó: Egyházi protokoll (Athenaeum 2000 Kiadó, 2003) címmel megjelent könyve átfogóan ír a nagyegyházak protokoll- és liturgiai szokásairól (katolikus, evangélikus, református és zsidó), ám kisegyházak tekintetében ilyen jellegű írás még nem áll rendelkezésünkre. Kutatásomat így inkább a kisegyházi liturgiára és protokollra szeretném fókuszálni, megismertetve néhány ismert/ismeretlen kisegyház, felekezet (baptista, pünkösdi, szabadkeresztyén) szokásait, rendezvényeit. A várhatóan igen jelentős protokoll- és liturgiai szokások-beli (hangsúlyozottan a nagy- és kisegyházak között, de egyes csoportokon belül is!) eltérések miatt kihívásnak érzem egy felekezetközi, nemzetközi rendezvény (konferencia) megtervezését. Kutatásom célja, tehát, egy kérdésben megfogalmazva: Melyek azok a protokolláris szempontok az egyes egyházak, felekezetek liturgiáját és jellegzetességeit tekintve -, melyeket figyelembe kell venni egy felekezetközi konferencia szervezésekor, különös tekintettel arra, hogy annak résztvevői különböző nemzetek polgárai? 1 Ökumenizmus, ökumenikus mozgalom: gör.-lat., vall. a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttműködésére irányuló mozgalom, amelyben főleg a protestáns egyházak vesznek részt - Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára (1989) 1 Liturgia gör., vall. egyházi szertartásrend - Bakos (1989) 6

Mivel hosszú ideje látogatója, részvevője (aktív/passzív), közreműködője és gyakran szervezője / rendezője vagyok különböző egyházi rendezvényeknek, illetve munkám is kiterjed e területre (Frontvonal Alapítvány), ezért gyakorlati tapasztalatom, reményeim szerint, nagy segítséget fog jelenteni kutatásomban. Fel kívánom használni továbbá Gyarmati Ildikó: Rendezvényszervező Kézikönyv (Szókratész Külgazdasági Akadémia, Bp. 2001) és Gyarmati I.: Egyházi protokoll című könyveit (Athenaeum 2000 Kiadó, 2003.). Hogy dolgozatom gyakorlati oldalát hitelessé tegyem, megkérdeztem néhány nagyés kisegyházi személyt (rendezvényszervezőket, rendezvények aktív és passzív részvevőit, /elsősorban/ kisegyházak elnökeit, alelnökeit, egyházi szervezetek, tömörülések vezetőit) véleményükről, tapasztalataikról az adott témában. Jelenlegi munkám révén széles réteggel (határon innen és túl) nyílik lehetőségem kapcsolatban állni, mely, reményeim szerint kutatásomat mélyebbé, színesebbé fogja tenni. (Néhány név, akiket kutatómunkám során megkérdeztem e témában: D. Nagy Tamás az Evangéliumi Pünkösdi Közösség missziós elnökhelyettese, lelkipásztor; D. Szabó Dániel a Magyar Református Világszövetség Alelnöke, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke; Durkó Sándor László keresztény PR, média és rendezvényszervező szakember; Fábián Attila az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetségének elnöke, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnöke; George Jesze német anyanyelvű, nemzetközi, felekezetközi egyházi rendezvények tolmácsa; Izsák Norbert a HVG újságírója; László Viktor az Ez az a nap! (keresztény) rendezőiroda vezetője; Mézes László a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet elnöke; Pataky Albert az Evangéliumi Pünkösdi Közösség általános elnökhelyettese; Simon Attila a Nyitott Ajtó Baptista Gyülekezet presbitere; Szentesi Zoltán a Szeráf Zenei Alapítvány igazgatója, kisegyházi és felekezetközi rendezvények zenei szervezője, lelkipásztor és média-szakember; Takács Károly a Frontvonal Alapítvány igazgatója). 7

Protokoll és Egyház Magyarország, vallási térképét tekintve is, igen sokszínű ország (lásd Melléklet - 1.sz. táblázat Magyarország népességének vallási megoszlása számokban). E sokszínűség elkerülhetetlenül von magával különbözőségeket. Ezen különbözőségek pedig bármennyire is legyen szó vallási csoportokról, egyházakról gyakran feszültségekhez vezetnek. E nehézségek feloldásában, az egymáshoz való közeledésben segíthet a protokoll, mivelhogy a protokoll feladata általában az egyes csoportok közötti kapcsolatok (tárgyalások, egyéb hivatalos és mindennapi érintkezések) gördülékenyebbé tétele, egymás szokásainak és hagyományainak megismerése és tiszteletben tartása. Sokáig azonban nem esett szó egyházi protokollról. Nem, mintha nem működött volna e gyakorlat, ám inkább mélyen összekapcsolódva az egyes felekezetek liturgiai rendjével, szokásaival. Ma azonban, mikor nagy fokú nyitás tapasztalható az egyházak között, az egyház irányából a világ felé, s az egyén felé, ill. az országhatárokon túl nyúlva is (pl. az egyházak szerepe és helye az Európai Unióban!), egyre inkább előtérbe kerül a kifejezés: egyházi protokoll. Vizsgáljuk meg tehát a protokoll fogalmát, céljait, funkcióit, ezzel együtt a viselkedéskultúra alapfogalmait, ill. a keresztény egyházak szerinti, bibliai normák alapjait. Található-e párhuzam közöttük? 8

II. A protokoll alapjai és a kereszténység A civilizáció egyik ismertetőjele, hogy egy közmegegyezésen alapuló erkölcsi értékrendszer vagy magatartási normarendszer szabályozza az emberek együttélését. Ezen alapul a parlamentek által alkotott törvények többsége (Robert J. Ringer : Milliókat érő szokások, 1990.). Az erkölcsi értékrend iránytűként szolgál az ember életében, meghatározza magatartását. Protokoll (2002):p.11. A civilizált közösségek erkölcsi érték-, ill. magatartási normarendszere nagymértékben a bibliai normákra, értékekre épül. Mivel az egyházak célja is, hogy iránytűként működjenek az egyes kultúrákban, ezért nem áll távol az illem, etikett és protokoll, illetve a viselkedéskultúra a bibliai normáktól, értékektől, vagyis magától az egyháztól sem. II.1. Illem és etikett párhuzamban a bibliai értékekkel Az illem az emberek egymással szembeni viselkedését szabályozó normák rendszere Protokoll (2002): p.11. Az illem párhuzamban áll a mindenkori törvényekkel (mely kötelességeket és jogokat határoz meg), az erkölccsel, (mely egy belső iránytű arra nézve, hogy mi helyes vagy helytelen), és az adott társadalmi konvenciókkal (melyek előírják az emberek viselkedésének normáit). A fenti szabályok összessége bármely megkülönböztetést félretéve nemi, faji, vallási, kor, ill. nemzetiségi mindenkire nézve kötelező jellegű - Protokoll (2002). Ezek tehát azok az irányelvek, melyek segítenek eligazodni a civilizáció világában. Az etikett a mai értelmezés szerint a társadalmi érintkezés formáinak megszabott rendszere, mely felöleli a viselkedéskultúra valamennyi elemét - Protokoll (2002). A XXI. századi hétköznapi ember értelmezésében az illem és az etikett fogalma talán egy polcon porosodik a bibliai értékrenddel, megmerevedett szabályrendszernek tekinti azt csupán. Mégis, gyakorlatban igazából megmutatkozik az, hogy e normák és szabályok ma is megállják helyüket, helyénvalók, követendők, sőt, bizonyos lépések csak az általuk megvilágított úton tehetők meg sikeresen. Gondoljunk csak egy fontos üzleti 9

tárgyalásra, vagy nemzetek közötti diplomáciai kapcsolatokra, vagy akár csak egy egyházi esküvői szertartásra, például! Egy olyan korban, mikor az értékek és normák erőteljes torzulása tapasztalható, jelentős feladata és szerepe van tehát mind az egyháznak, mind pedig az etikett- ill. illemtannak és a protokoll gyakorlatának. II.2. A protokoll fogalma és céljai, funkciói és szintjei A protokoll a két görög szó, protosz és kolla (első+enyv) összetételéből ered, bár mai formájában latinos alakja (protokollum) tette ismertté és használatossá. Jelentése eredetileg a könyv elejére ragasztva iratok, dokumentumok mellett elhelyezett rendszerező funkciót betöltő kiegészítőre utalt. Mai használatában a protokoll jelentése kibővült, és értelmezése több szempontból is lehetséges, ám természetszerűleg, minden esetben az eredeti jelentéstartalomhoz, illetve az illem témaköréhez kapcsolódik. Dolgozatom témáját tekintve azonban a protokoll fogalmához a következő meghatározás áll a legközelebb: a protokoll a hivatalos érintkezésekre vonatkozó íratlan szabályok és érvényben lévő szokások összessége Bakos (1989):p.691. A protokoll céljai: 1; zökkenőmentes utat, udvarias magatartást (minimális értelemben: elviselhető légkört) biztosítani a hivatalos kapcsolatokban; 2; simává, gyorssá, egyszerűvé tenni az államközi kapcsolatokat közvetítő személyek egymás közti szóbeli és írásbeli érintkezését Protokoll (2002):p.13. Joggal vetődik fel a kérdés: az előbbi definíció alapján van-e helye a protokollnak az egyházi életben? A válasz egyértelműen igen. Hiszen, noha az egyházak a bibliai normákat követve (melyeket később fogok részletesen vizsgálni) élik meg hitéletüket, mégis szükséges egy olyan iránytű, mely viselkedésüket, érintkezésüket zökkenőmentessé, egyszerűvé teszi hétköznapi, hivatalos és nemzetközi kapcsolataikban. A fentiekben leírtakat támasztja alá a protokoll fő funkciója is: biztosítani az emberek közötti kapcsolatteremtés és kapcsolattartás lehetőségét Protokoll (2002):p.14. Ez pedig erőteljesen egybehangzik az egyház (egyik) céljával: elérni az embereket, 10

elősegíteni az emberekkel való kapcsolatteremtést, kapcsolattartást, megfelelő, sőt, a lehető legjobb légkör és kapcsolat biztosításával. II.3. A viselkedéskultúra alapjai, viselkedéstechnikai elemek (aktívák/passzívák) és bibliai normák A viselkedés alapszabályai kötelező érvényűek minden ember számára Protokoll (2002):p.16. Ám, ahogy a törvényt és más szabályokat is megsért sok ember, így a viselkedési szabályokat is gyakran áthágja. Ezen formaságok ismerete, de, még inkább, gyakorlata azonban általános érvényű korra, nemre, fajra, rangra, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül minden emberre, szerte a világon. E szabályok összecsengenek a bibliai normákkal és értékekkel. Melyek tehát a viselkedéskultúra alapjai? - kölcsönös tisztelet Senki nem követelhet több tiszteletet a másiktól, mint amennyit ő maga tanúsít a másik fél iránt Protokoll (2002):p.16. Manapság, a tegeződések és a nagy egyenlőség korában már kopott kifejezésként hat a tisztelet; nem is tudjuk talán, hogyan kell megadni társainknak a tiszteletet úgy, hogy az ne megalázkodás, hajbókolás, vagy nevetséges színjáték legyen. A régimódi gentleman-ek segítséget tudnának ebben nyújtani. Mindazonáltal, a tiszteletteljes magatartás ajtókat tud megnyitni és nyitva tartani, kapcsolatokat tud életben tartani hosszú távon. A (kölcsönös) tisztelet megillet minden embert, tartozzon a társadalom bármely csoportjába. Az egyház is ismeri a tisztelet-adást. A vallásos ember elsősorban Istent tiszteli, de az Isten tiszteletével együtt jár az embertárs tisztelete is: a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek (Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12. rész 10. vers), és mindenkit tiszteljetek (Péter apostol 1. levele 2. rész 17. vers). 11

- határozottság A XXI. század embere határozott fellépés nélkül elveszett mind a hétköznapi, mind a hivatalos életben. A határozottság nem durvaság, nem kivagyiság, hanem a tények és véleményünk, értékeink ismerete és egyértelmű, tiszta felvállalása. - mértéktartás A mértéktartás az élet minden területén kívánatos érték, bár a poszt-modern világ éppen az ellenkezőjét tükrözi és sugározza. A kevesebb-több elve azonban mégis, még ma is működő szabályként, pozitív értékként jelenik meg a viselkedéskultúrában. A túlzásokkal szemben az önfegyelem határozottságról tesz tanúságot. Az egyház is mértékletességre int, jóllehet, néhány felekezet látványosan, saját maga szegi meg a szabályt például külsőségekben. Mégis, a Bibliában, a kereszténység alapkönyvében ezt találjuk: legyetek mértékletesek (Pál apostolnak Tituszhoz írt levele 2. rész 5. vers) és a tudomány mellé mértékletességet ragasszatok (Péter második levele 1. rész 6. vers). - szerénység A szerénység a realitás figyelembevételével, személyünk, képességeink, körülményeink sem alá-, sem túlbecsülésével nem járó határozott viselkedés. A szerénység nem egyenlő az álszerénységgel. A szerénység erény; a művelt, intelligens, kultúrált emberek attribútuma. ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, erős ne dicsekedjék az erejével, gazdag se dicsekedjék gazdagságával (Jeremiás könyve 9. rész 23. vers). - tapasztalat A tapasztalat kizárólag személyes élményeink útján szerezhető meg. Nem egyenlő a tudással, mely könyvekből és egyéb forrásokból nyerhető. Egy tanult ember nem feltétlenül tapasztalt, ám a tudás tapasztalatok nélkül gyengébb. Egy jó protokollos és rendezvényszervező minden alkalmat megragad, figyel, hogy tanulhasson, tapasztalhasson legtöbbször olyan dolgokat, melyeket nem lehet könyvekből megtanulni. 12

A tapasztalat megszerzése egyenesen arányos az életkorral elméletben. Egy fiatal is lehet tapasztalt, ha nyitott szemmel jár, míg egy idős ember is lehet oly mértékben tapasztalatlan, akár egy fiatal, ha nem szentel figyelmet helyzetekre. Persze, azért a legnagyobb mértékben az idősebbek a tapasztaltabbak, így jó jellemről tesz bizonyságot, ha a fiatalabb, tapasztalatlanabb alázattal és tanulásra készen aláveti magát a nála tapasztaltabb nagy kincsének, melyet senki nem vehet el a tapasztalatnak. A tapasztalat elemi segítség lehet egy protokollosnak, rendezvényszervezőnek (de igaz ez az élet minden területén) az idő előrehaladtával: gördülékenyebbé teszi a munkát. Ugyanakkor veszélyt is rejt magában: tapasztalatból, rutinból soha nem szabad cselekedni, hiszen minden eset más. Bölcsesség kell tehát a tapasztalat kamatoztatásához (is). hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága (Jób könyve 32. rész 7. vers). a bölcsesség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel (Prédikátor könyve 10. rész 7. vers). - magatartás A (helyes) magatartás a szocializálódási folyamat során alakul ki. Alakítja minden tényező, körülmény, ember és maga a személy is valamilyen mértékben. A magatartás erkölcsi jelenséggel bíró cselekedetek összessége, amely jellemző az egyénre, magában foglalja valamennyi tettét Protokoll (2002):17. A magatartás kialakulásában illetve befolyásolásában tehát szerepe van a családnak, az oktatási rendszernek és egyéb fórumoknak, a munkahelynek, a társadalmi körülményeknek, a környezetnek (életkörülmények, társaság, barátok), a kultúrának és az erkölcsi tudatnak. A családi körülmény és az oktatási folyamat jelentős szereppel bír, hiszen fiatal korban nagyon fogékony az ember, ekkor alakul ki tulajdonképpen mindennek az alapja. Egy protokollos ill. rendezvényszervező magatartása kitűnő/kifogástalan kell, hogy legyen. Nemzetközi események tekintetében pedig elkerülhetetlen az erős kulturális háttér-tudat és a többi (érintett) kultúra ismerete, s a megfelelő magatartás ezek fényében. 13

Az erkölcsi tudat és az erkölcsi tisztaság nagyon fontos, különösképpen az egyházban. - viselkedés A magatartás formai megnyilvánulása a viselkedés; minden személyes kapcsolatban ennek alapján ítélik meg az egyént Protokoll (2002):p.17. A magyar nyelv kifejezései: Viselkedjél már!, vagy Nem tud viselkedni. is mutatják, mennyire fontos a viselkedés és annak milyensége. De mi az a támpont, mely alapján egyetemlegesen megállapítható, hogy tude valaki viselkedni, vagy sem? Az ember viselkedését az ún. viselkedéstechnikai elemek jellemzik. Ezek két nagy csoportra, aktívákra és passzívákra oszthatók. A passzívák azon elemek, melyek minden cselekvés nélkül jellemzik egy személy ismereteinek színvonalát, melyből megállapítható, hogy az illető tud-e viselkedni vagy sem. Lássuk tehát a passzívák elemeit: - előzékenység Az előzékenység alkalmazása sokszor függ a szituációtól, az abban részvevők nemétől, korától, társadalmi helyzetétől, ám számos esetben független ezektől. Az előzékenység nem udvariaskodás, hanem a tisztelet kifejezése, a másik fél elismerése. - fellépés Emberi kapcsolatokban meghatározó a fellépés, különösen nagy jelentősége van az első találkozás alkalmával. Egy határozott, de mégis kellemes benyomást keltő fellépés útlevél lehet bármely fórumra, bármely személyes érintkezés esetében. A fellépés nem más, mint az általánosan elfogadott és követett normák betartása. A legpozitívabb fellépés, ha a fenti vonalat alkalmazva, megjátszás nélkül, természetesen viselkedünk. 14

- figyelmesség A figyelmesség illemtani erény, különösen a XXI. század rohanó világában. A figyelmesség azt jelenti, hogy valami pluszt adunk a természetesen túl. Lehet az egy kedves szó, apró kis ajándék, egy nehéz csomag cipelése más helyett. A figyelmesség nem korlátozódhat(na) csupán különleges alkalmakra (évfordulók, rendhagyó események), de a mindennapok forgatagában bizony oda kell figyelnünk, hogy figyelmesek legyünk egymással. Pedig a figyelmesség olyan ajtókat nyit meg, melyeket ezer más apró trükkel sem tudnánk megnyitni! - illedelmesség Egyfajta ún. emelkedett viselkedés, mely tiszteletet ébreszt. Az illedelmes embert mindenhol szeretik és becsülik, az illedelmesség nem kelt ellenérzést. Megjelenési formái: jó modor Azt jelenti: alkalmazkodunk az adott esemény formai kívánalmaihoz. Ellenkezője a modortalanság (mely lehet pl. egy zsebre dugott kéz tárgyalás közben). udvariasság Az illemszabályok betartása, mely mindenkitől elvárható. Nagyban formálja a családtagok és környezetünk értékrendje és példája, azonban javítható, tanulható. tapintat és empátia Lelki tulajdonságok, odafigyeléssel fejleszthetők. Beleérzőképességet jelent, mely együtt jár azzal, hogy verbális és nonverbális módon megkíméljük a másik felet bizonyos helyzetekben. - jellem A jellem a magatartásban megnyilvánuló erkölcsi tulajdonságok összessége - Protokoll (2002). Nem örökölhető, de fejleszthető, formálható, átalakítható. Az egyház tekintetében az igazi érték az erős, egyenes, szilárd, krisztusi jellem. A jellem formálásában két döntő tényező van: 15

a helyes magatartásformák gyakorlása a megfelelő magatartási normák tudatosítása (mivel csak az sajátítható el, amit begyakoroltunk, a gyakorlás pedig egy megszerzett tudás ismétlését feltételezi, tudatos cselekvésről van szó!) A jellem alkotói közül a két legfontosabb: a munkához, a tulajdonhoz, a másik emberhez való viszonyulás mikéntje, az eszmei, társadalmi, akarati és a becsületre vonatkozó tulajdonságok. Ezekre utal úgy az egyház, mint a krisztusi jellem elemei. - lelkiismeret A lelkiismeret megszemélyesített erkölcsi tudat; birtokában az ember megítéli saját tetteinek, érzéseinek erkölcsi helyességét, erkölcsösségét. A lelkiismeret az egyén képessége az önkontrollra, cselekedeteinek szabályozására - Protokoll (2002):p.19. A lelkiismeret erkölcsi iránytű. Lelkiismeretünk nem áll tudatunk szabályozása alatt. A lelkiismeret az a belső hang, ami sokszor még a tudattal is szembekerül. - önuralom és türelem Az önuralom és türelem nagyon fontos erények, a Biblia szerint a lélek gyümölcsei. Hatékony fegyverek lehetnek ingerült környezetben, bevetésük mindig kifizetődő többszörösen is: békét teremthet, és pozitív jellemről tesz tanúságot. Az önuralom és türelem segít uralkodni az adott helyzeten, tisztán látni, és sokszor így kedvezményekhez jutni. A türelem gyakran egyenlő a béketűréssel. Egymással békességben éljetek és türelmesek legyetek mindenki iránt (Pál első levele a Thesszalonikabeliekhez 5. rész 13-14. vers részletek). - pontosság A pontosság nem csak a királyok erénye. Noha, jellemében király az, ki pontos! Pontosságunk azt fejezi ki, hogy az adott szituáció vagy a másik 16

ember fontos a számunkra, így megtiszteljük őt. A pontosság azonban lehet relatív az esemény jellegétől függően. Egyes esetekben percnyi pontosság a kívánatos (pl protokolláris rendezvények), míg más alkalommal néhány perces késés megengedett, sőt, talán, még természetes is (pl. koktélpartik). Mindennapi életünkben a munkahelyi pontos megjelenés a leggyakoribb elvárt élethelyzet pontosság terén, ám a pontosság a laza, baráti összejöveteleken sem hanyagolható el, jó pontnak számít. A passzívák körébe tartozik még a megjelenés és öltözködés. Itt csak néhány szóban kívánok foglalkozni e két passzívával, mivel dolgozatomban később részletesen fogom elemezni a megfelelő öltözködés, megjelenés fontosságát, jellegzetességeit és formai követelményeit az egyes felekezetek körében. A megjelenés alapja formai oldalról az öltözködés, amely a ruházat színének, anyagának, szabásának jellemzőit, a ruhadarabok számát és divatos voltát, az öltözék tartozékait, a hajviseletet az ékszerviseletet, a smink és /vagy illatszerek, kozmetikumok alkalmazását, valamint a testi higiénia, a fogak és a körmök rendszeres kezelését, illetve a mindezek által sugallt üzenetet foglalja magában. Protokoll (2002):p.20. Az ápolt, tiszta, választékos öltözet és külső bizalmat ébreszt a másik félben. A megjelenés, öltözködés egyfajta üzenet-hordozó, mely a találkozás első pillanatában beszél a másik fél számára. Minden alkalomhoz illik kiválasztani a megfelelő öltözetet és megjelenést különösen igaz ez az egyházi rendezvényekre! Most pedig tekintsük át a viselkedéstechnikai elemek aktíváit. Aktívák azok az elemek a viselkedésünkben, melyekhez tennünk kell valamit mondani vagy cselekedni -, hogy megnyilvánuljanak. Ezen elemeket most szintén csak vázlatosan kívánom vizsgálni, mivel az egyes felekezetek szokásainál részletesen fogunk vele foglalkozni. Melyek tehát az aktívák? 17

- bemutatás, bemutatkozás Mindkét fogalom a megismerkedés mozzanatához kötődik. A bemutatás harmadik fél segítségével történő megismerkedés, míg a bemutatkozásra harmadik fél segítsége nélkül kerül sor. Protokoll (2002):p.23. Bemutatkozáskor csak a legfontosabb információk cseréje történik meg magunkról; ezeket később, a beszélgetés után tovább bővíthetjük. Ha nincs lehetőség a hosszas ismerkedésre, egy névjegykártya-váltás megkönnyítheti a későbbi kapcsolatfelvételt. A rendszerezett, tömör, lényegretörő bemutatkozás/bemutatás jó benyomást kelt, míg a terjengőzős, nem a megfelelő információt tartalmazó bemutatkozás/bemutatás az öntelt, unalmas, rendszerezetlen ember képét hordozza. - kézfogás A kézfogás története több ezer évre tekint vissza. Ezt, a találkozásnál használt viselkedési elemet azonban ma nem minden nemzet/népcsoport alkalmazza (pl. japánok). A kézfogás békés közeledést jelent, visszautasítása nagy modortalanságra vall, sértő. Egy határozott, de nem csontropogtató kézfogás felér egy névjeggyel. - kézcsók Régies, udvarias szokás, a köszöntés egy különleges formája. Manapság egyre ritkább, megjelenése, használata egyre specifikusabb; kitüntetett figyelmet, kedvességet, tiszteletadást hordoz magában. A kézcsók napjainkban talán többnyire inkább visszatetszést vált ki (noha nem kellene!), főleg, ha nem megfelelő módon és körülmények között adják. Egyes egyházaknál a kézcsók a teljes tisztelet, hódolat, alárendeltség kifejezési módja, melynek megvan a helye és formalitásai. - köszönés A köszönés minden személyes kapcsolat alfája és ómegája. Azonos korúak, neműek, rangúak esetében az a szabály érvényes, hogy egymásra nem várva 18

köszöntik egymást, szinte egy időben. Ha valaki belép egy helyiségbe, akkor viszont ő az, akinek először kell köszöntenie az ott bennlévőket. Általános szabályként elmondható, hogy a férfi előre köszön a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, az alacsonyabb rangú/beosztású a magasabb rangúnak/beosztásúnak. Ám ezek az alaphelyzetek változhatnak, ha például egy alacsonyabb beosztású hölgy találkozik egy magasabb beosztású férfival (a férfi köszönti a nőt ebben az esetben). - meghajlás, kalapemelés A meghajlás és kalapemelés mára már egy kissé kopott szokások sajnos. Pedig akár csak a kézcsók tiszteletet, megbecsülést fejez ki. Manapság a meghajlás inkább csak főhajtást ( biccentést ) jelent, a kalapemelés pedig egyre ritkább. Amikor mégis találkozhatunk még ezzel a gentleman-os szokással: hölgyek üdvözlésekor, bemutatkozáskor (kézfogás vagy kézcsók közben), társasági összejöveteleken. Egy országban azonban nagyon jellemző aktíva a meghajlás, ez pedig Japán: minél magasabb rangú egy személy, annál mélyebb meghajlás illeti meg. Egyes egyházi személyeket is mély meghajlás illet meg! - megszólítás Megszólítások során különös figyelmet igényel a megszólított neve, rangja, beosztása, és minden tévedés kerülendő! Mindenkit megillet a megfelelő megszólítás. Azonban arra is kell vigyázni, hogy a megszólítás cirádái ne fojtsák meg eredeti célunkat a tisztelet kifejezését. Manapság úr -azunk, hölgyek esetében pedig a kisasszony, asszonyom, ill. a hölgyem megszólítás él. Ugyan úgy, ahogy a protokolláris formaságok megvannak egy helyes megszólításra (név, rang, ill. a kettő együttes használatával), az egyház is különböző szabályokat tart fenn az egyes megszólításokra, melyek betartása és helyes használata különös figyelmet igényel - különösen felekezetközi események alkalmával! 19

- társalgás A társalgás tárgyaláson kívüli beszélgetés Protokoll (2002):p.26. Társalgáskor fontos figyelembe venni, hogy: kerüljük az ún. tabu témákat (ez nemzetenként változó, de általában: vagyoni/pénzügyi helyzet, egészségügyi állapot, családi ügyek, magánéleti kérdések, problémák a beszélgetőpartner életében) használjunk szalonképes szavakat, kifejezéseket, ill. az egyes rétegnyelvek, csoportok ún. szleng formáit kerüljük. Visszatetsző továbbá a mesterkélt, egyéniségünkhöz nem illő hanghordozás és az idegen szavak, kifejezések puffogtatása, mely tudálékosságnak tűnhet. Kommunikációnk, beszédünk legyen világos, sóval fűszerezett (Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 4. rész 6. vers). - tegezés, magázás, önözés A magyar nyelv sajátosságai (bár hasonló formulák sok más nyelvben is fellelhetők, mint pl.: német, francia). Mindhárom megszólítási forma kifejezi a kapcsolat jellegét. Az ön a legfinomabb, leghivatalosabb, legudvariasabb, legformaibb. Helye az állami és üzleti életben van, ill. az udvarias hétköznapi megszólításokban. Egyenrangú felek kölcsönös távolságtartását, ugyanakkor tiszteletét fejezi ki. Mindenféle pozitív, negatív érzelemtől mentes. A maga elsősorban a magánéletben használatos, a közvetlenség és a távolságtartás együttes kifejeződése. Régen, a családokban a szülők iránt érzett tisztelet kifejezése volt a magázás (még ma is jelen van egy-egy családban a szülők tegezik a gyerekeket). A mindennapi életben mára már talán egy kicsit durva hanghordozással kerül használatra a maga. A semleges ön használata azonban soha nem fog kiváltani nem kívánatos érzelmeket! A tegeződés formai sajátosságai egyre inkább kezdenek elmosódni napjainkban (talán az amerikanizálódás hatására?) az általános tegeződés kezd teret hódítani az élet legtöbb fórumán, legyen szó bármely korú vagy nemű, beosztású, rangú beszélgetőpartnerről. 20

Az egyházban nagyon fontos szerepe van a tegezés, magázás, önözés formáinak: a megszólítási módok felekezetenként igen eltérőek lehetnek, ezért fontos tisztában lenni velük. A következő fejezetekben ezekkel a témákkal is fogok foglalkozni. Az egyéb viselkedéstechnikai elemek, az ún. kiegészítők is a továbbiakban fognak elemzésre kerülni, felekezet-specifikusan. Címszavakban ezen kiegészítők : névjegy, ajándékozás, levelezés, stb. Lássuk tehát az egyes egyházak, felekezetek szokásait, jellegzetességeit, formaságait. Ezen túl szeretném kifejezetten a célra, egy nemzet- és felekezetközi konferencia megszervezésére koncentrálva folytatni elemzésem, csak az erre vonatkozó specifikumokra (különbözőségekre ill. hasonlóságokra) fordítva jelentős figyelmet. (Elemzésem nem teljes, az összes létező nagy- és kisegyház kimerítő bemutatására itt nem is kerülhetne sor, célom nem ezirányú.) III. Protokoll a keresztény egyházakban Magyarországon Nagyon sokáig nem esett szó egyházi protokollról. Nem mintha nem létezett volna, csak talán nem kapott akkora figyelmet. A keresztény ember számára fontos, hogy minden illendően és rendben történjék. (Pál első levele a Korinthusbeliekhez 14. rész 40. vers). Vonatkozik ez egyházi és világi tevékenységeire egyaránt. Inkább a nagyegyházak tekintetében használható az egyházi protokoll terminus, már csak azért is talán, mivel ők a liturgiai rendhez is jobban ragaszkodnak. Kisegyházak esetében nem is nagyon esik szó egyházi protokollról a szó nemes értelmében. Tiszteletben tartják az egyes egyházak szokásait, liturgiai rendjét, betartják az általános protokoll-szabályokat, de kifejezetten kisegyházakra jellemző, a nagyegyházakétól nagyban eltérő protokollról nem beszélhetünk. Ennek oka, minden bizonnyal, a szabadabb, kötött formalitásoktól és liturgiától mentes egyházi élet. Ők az általános illemszabályokat betartva tartják egymással, más egyházakkal és a világgal a kapcsolatot. 21