Hajtásos növények A hajtásos, szövetestes testfelépítése a legfejlettebb testszerveződés a növények országában. A hajtásos növények testében a különféle alakú és működésű sejtek szöveteket alkotnak, a szövetek pedig szervekbe tömörülnek. Minden szövetes növényre jellemző szerv a gyökér, valamint a hajtás, amely szárra és levélre tagolódik.
A gyökér rögzíti a növényt, felveszi a talajból a vizet és az ásványi sókat. A levél a fotoszintézis, a párologtatás és a gázcsere szerve. A szár tartja a leveleket, elszállítja a gyökér által felszívott talajoldatokat a levélbe, a levélből pedig szerves anyagokat tartalmazó oldatokat juttat a gyökérbe. A szervek között a talajoldatokat, illetve a szervesanyagok oldatait szállító edénynyalábok teremtik meg a kapcsolatot.
Az edénynyalábokat vékony, mikroszkopikus méretű csövecskék kötegei alkotják. A hajtásos növények közé tartoznak a harasztok, a nyitvatermők és a zárvatermők törzseinek képviselői.
NYITVATERMŐK A nyitvatermő növényekre a létfenntartó szervek, vagyis a gyökér és a hajtás mellett jellemzőek a szaporodást szolgáló szervek, a virág és a mag is.
A szárazföldi környezethez való alkalmazkodásban nagy előrelépést jelentett egy új szaporító szerv, a virág megjelenése, mivel ezzel a megtermékenyítés függetlenné vált a víztől. A virág női ivarlevelén ( ), a termőlevelén fejlődik a magkezdemény, amelynek belsejében található a petesejt.
A nyitvatermők törzse onnan kapta a nevét, hogy az ide tartozó növények virágaiban a termőlevél nem zárul magházzá, a magkezdemények szabadon ülnek a termőleveleken. Virágaik egyszerű szerkezetűek, takaróleveleik nincsenek, virágzatba tömörülnek.
A hím ivarlevél ( ), a porzó termeli a virágporszemeket. A virágpor a megporzás során állatok, szél vagy víz közvetítésével juthat el a termőlevélre. A női ivarlevélre kerülő virágporszem belsejében kialakul a hím ivarsejt, ami a magkezdeménybe jutva megtermékenyíti a petesejtet.
A virágok egyivarúak, takaróleveleik nincsenek, virágzatba tömörülnek. A termős virágokban a magkezdemények szabadon ülnek a termőlevélen, a termőlevél nem alkot zárt magházat a magkezdemény körül.
A porzós virágokban bőségesen képződő virágpor a szél közvetítésével jut el a magkezdeményre. A megporzás és a megtermékenyítés után a magkezdeményből kialakul a mag. A nyitvatermő növényeknek nincs termésük.
Egyivarúak, ami azt jelenti, hogy csak egyféle ivarlevelet, porzót vagy termőt tartalmaznak. A virágpor a szél közvetítésével jut a termőlevélre. A magkezdeményekből a megtermékenyítés után magvak fejlődnek, a nyitvatermőknek nincs termésük.
A nyitvatermők rendszerint egylakiak, tehát az egyedeken porzós és termős virágok is találhatók. Néhány fajuk kétlaki, amelyekben egy növényen csak egyféle virág fejlődik. Virágaik csoportosan állnak, virágzatot alkotnak.
A nyitvatermők fás szárúak, fák vagy cserjék. Ritka kivétellel örökzöldek. Többnyire kis felületű pikkely- vagy tűleveleik vannak, amelyeket vastag viaszos réteg is borít. Leveleiken keresztül keveset párologtatnak, és nem annyira érzékenyek a fagyokra és a hőségre. Ennek tulajdonítható, hogy sok fajuk tág hő- és szárazságtűrésű.
A ma élő nyitvatermő fajok száma mindössze 600 körül van, mégis a szárazföldi növénytakaró jelentős részét adják. A szélsőséges viszonyokhoz való jó alkalmazkodóképességük miatt nagy az egyedszámuk, így kis fajszámuk ellenére is jelentős szerepük van a Föld növénytakarójának kialakításában. A magashegységek és a tajgák uralkodó növényei.
A fenyők osztálya a nyitvatermők törzsének legnagyobb fajszámú és egyben legelterjedtebb csoportja. A fenyők termős virágai tobozvirágzatot alkotnak, amelynek fásodásával alakul ki a toboz. A toboz fás pikkelyleveleinek tövében két-két szárnyas mag ül.
A tiszafák osztályába tartozó közönséges tiszafa hazánkban őshonos, de kertekben is gyakran ültetett növény. Legtöbbször cserjévé fejlődik, ritkán fatermetű. Tűlevelei sötétzöldek, laposak. Magját piros magköpeny borítja. Kétlaki növény. Magköpenye kivételével minden része erősen mérgező.
A magvaspáfrányok osztályába tartoztak a legősibb nyitvatermők. Első képviselőik a földtörténeti óidőben, mintegy 350 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Kihalt csoport, egyetlen ma élő fajuk sincs.