Leples- vagy fedettmagvúak GYMNOSPERMATOPHYTA. (Gymnospermae) törzs CHLAMYDOSPERMOPHYTINA altörzs. GNETOPHYTA törzs

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Leples- vagy fedettmagvúak GYMNOSPERMATOPHYTA. (Gymnospermae) törzs CHLAMYDOSPERMOPHYTINA altörzs. GNETOPHYTA törzs"

Marcell Bakos
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 Leples- vagy fedettmagvúak GYMNOSPERMATOPHYTA régebben: (Gymnospermae) törzs CHLAMYDOSPERMOPHYTINA altörzs ma: SPERMATOPHYTA klád GNETOPHYTA törzs

3 Ma élő csoportjaik virágkorukat túlélt típusok elszigetelt maradványainak tekinthetők. Izolálódott csoportok, amelynek erősen specializált tagjai sokban eltérnek és más tulajdonságokban pedig hasonlítanak egymáshoz. A zárvatermőkkel való egyezések csak párhuzamos evolúciós fejlődések eredményei! Először jelenik meg a kétivarú virág és a rovarmegporzás. Nincsen toboz (helyette összetett strobilus), a virág lehet kétivarú (vagy pl. esetenként a hím virágokban vagy a hím virágzatok csúcsán sterilis magkezdemények) Lepelkezdemény vagy lepelszerű buroklevelek (gyakran redukált), ezek adják a külső integumentumot A belső integumentumok csúcsán megnyúlt mikropile van, ezen nektárcsepp fogja fel a pollent Archegónium eltűnése, kettős megtermékenyítés Szinangium (összekapcsolódó portokok) Mindössze 2 sziklevél Trachea is van Átellenes levélállás, hálózatos levélerezet (Gnetum) Egyforma gázcserenyílások Egységes kémiai anyagok (pseudoindikánok)

4 BENNETTITOPSIDA Kihaltak, a nyitvatermők leggazdagabb (2-3 ezer faj) csoportja volt. Cikászokkal párhuzamosan fejlődő csoport, feltehetően szárazságtűrő növények voltak, a permtől a krétáig éltek. Pálmatermet, karcsú vagy hordószerű törzzsel, szabályos másodlagos vastagodás, általában szárnyalt (de lehet ép is) levelekkel Williamsoniella coronata (A) Williamsoniella bisexual reproductive structure. Note microsporophylls with microsporangia embedded within. (B) Williamsonia ovulate structure. (C) Weltrichia pollen-bearing structure with detail of microsporophyll showing attached synangia.

5 Williamsonia pálmatermetű, virágai egyivarúak vagy himnősek voltak.

6 Cycadeoidea hasonlít a cikászokra, de virágja egészen más (kétivarú, lepelszerű virágtakaró, kaulifloria) Cycadeoidea marshiana

7 GNETOPSIDA gnétumok és velvícsia Virágaiknak jól fejlett lepelszerű virágtakarója van, a gametofiton redukált, tracheida mellett van trachea és farost is. Két ide tartozó rend 1-1 monotipikus nemzetséggel Gnetales gnétumok Egyetlen nemzetség (Gnetum) 40 faja ma trópusi cserje, kisebb fa vagy lián (köztük haszonnövények is). Széles, hálózatos erezetű (kétszikűekre hasonlító), gyakran bőrnemű levél. Átellenes levélállás. Kétlaki, de gyakran a virág(zat?)ban a másik ivar kezdeménye is megvan. A virágok örvösen szaggatott álfüzérekben vagy murvaszerű lepellevelek alkotta tobozszerű képletekben.

8 Gnetum gnemon női és hím példányainak ágai egymás mellett

9 Porzós virágörvök (virágonként villásan álló két szinangiummal) és tökéletlenül kialakult termős virágörvvel Gnetum gnemon hím példánya

10 A magkezdemények, 5-8-as örvökben. A magot a külső lepelszerű integumentum elhúsosodó része borítja. Gnetum gnemon Gnetum lofuense

11 Welwitschiales egyetlen ma élő faja a Welwitschia mirabilis (W. bainesii = Tumboa b.) velvícsia vagy tumboa Ez az élőlény a szárazföldi hajtásos növények egyik legszokatlanabb megjelenésű és elterjedésű képviselője. Sem élő, sem fosszilis rokonai nincsenek. Kizárólag Angola és Namíbia partvidéki sivatagjaiban él, ahol a sokéves átlagos csapadékmennyiség 25 mm-nél kevesebb és eső formájában csapadék évekig nem esik!

12 Több száz évig élnek. A rövid és vastag (max. 1 m átmérőjű) törzs alig emelkedik ki a homokból (30-50 cm), felül egy mélyedéssel két részre különül, alul több méter hosszú karógyökérben folytatódik.

13 A törzs peremének két részéről mindösze két, 2-3 m hosszú, folyamatosan növő, húsos és bőrnemű, keskeny szalag alakú levél ered. Ezek a végükön behasadozva felszakadoznak és pusztulnak.

14 A levelek hónaljában, a mélyedésszerű bevágás peremén elágazó nyélen tobozszerű füzérekben fejlődnek a kétlaki virágok.

15 A termős virágok egy magkezdeményből és két murvaszerű lepellevélből állnak. Jellemző rájuk a nyitvatermőknél ritka rovarmegporzás (a magkezdemény cukros nedvet választ ki). Szárnyas magjaikat a szél terjeszti.

16 A porzós virágok 6 porzóból, egy csökevényes magkezdeményből és 4 murvaszerű fellevélből alakult virágtakaróból állnak.

17 Nehezen tartható növények, inkább csak kuriózumként találkozhatunk velük üvegházakban.

18 EPHEDROPSIDA csikófark-félék Leegyszerűsödött vesszős szárazságtűrő cserjék, legtöbbjük 2 m alatt A hajtás zöld, asszimilál, benne egyes fajoknál efedrin alkaloida (adrenalinhoz hasonló hatású), rajta átellenesen vagy örvösen apró pikkelyszerű levelek (lombhullató) Fájukban megjelenik a trachea, gyantajárat nincs Ephedrales Ephedra csikófark nemzetség mintegy fajjal Belső-Ázsiától a Földközi-tenger vidékéig, É-Amerikában Mexikóig és a Déli-Andokban Ephedra distachya nálunk éri el elterjedésének északi határát (Duna- Tisza-köze, Kiasalföld, Mezőföld meszes homok- és löszpusztáin, Budai-hegység egyes mészkő-dolomit szikláin (Sas-hegy, Gellért-hegy) Ephedra campylopoda, E. fragilis termős virágain cukortartalmú csepp válik ki (rovarmegporzás egyik korai esete) Ephedra distachya

19 Kétlaki (ritkán egylaki) virágjaik vannak, egy központi helyzetű nyélen néhány, örvösen vagy keresztben átellenesen álló hímivarú virág. A virágok kétlevelű lepelszerű burokban 2-8 párosan összekapcsolódó portokból állnak.

20 Női virágok általában kettesével a keresztben átellenesen álló murvalevelekből alakuló tobozkában. Virágonként a lepelszerű burokban egy magkezdemény van. Kettős megtermékenyítés. Termése piros álbogyó, benne hosszúkás fekete maggal (védett magkezdemény!). Rovarmegporzás megjelenik, de többségük szélporozta.

23 Páfrányfenyők GYMNOSPERMATOPHYTA régebben: (Gymnospermae) törzs CONIFEROPHYTINA altörzs Ginkgopsida osztály ma: SPERMATOPHYTA klád GINKGOPHYTA törzs

25 Ősi tipusú, javarészt kihalt növények egyetlen ma élő fajjal. Apermtől kezdve (270 millió éve) ismertek, virágkorukat a Jura korszakban (a Jura elején 2 faj, közepén 5-6 faj, köztük Ginkgo yimaensis) és a Kréta korszakban (11 faj) élték majd fokozatosan (50-60 millió éve a harmadkorban Ginkgo adiantoides) kihaltak(ma egyetlen élő faj Ginkgo biloba páfrányfenyő vagy ginkó(fa). Főleg az északi félgömbön éltek (Eu, As, É-Am), maradványaik hazánkban is előkerültek Amerikában 7 millió éve, Európában 2,5 millió éve tűntek el).

26 Trichopitys heterophylla Trichopitys heteromorpha (és a Walchia piniformis egy toboza) Ősi alakjainál villásan osztott levél és a megkezdemények is villás elágazódású oldalhajtásokon. Kihalt nemzetségeik: Trichopitys, Baiera, Ginkgoites, Sphenobaeira, Ginkgodium, Winwardia

27 Sphenobaeira erősen tagolt levelekkel (Triász)

28 Krétakori Gingkoites australis Ginkgo digitata Eocén (48 millió éves) levéllenyomat

29 Alsó-Krétakori Ginkgo levéllenyomat Ginkgo adiantoides mezozoikum mix Ginkgo-val

30 Ginkgo biloba páfrányfenyő vagy ginkó(fa) egyetlen ma élő faj. Kínaiul Yin Xing, japánul Gin Kyo (mindkettő ezüst-barackot jelent). Élő kövület (fosszilisan kb. 150 millió éve ismert!), a harmadidőszakban nálunk is élt. Élő példányait 1691-ben Japánban találta a német Engelbert Kaempfer (a Holland Kelet-Indiai Társaság missziójának volt orvosa 2 évig). Feltehetően őshonosan Délkelet-Kína Tien Mu Shan hegyvidékein (Zhejiang és Anhwei tartományok), Középső- Kína Hubei tartományában és Nyugat-Kína Guizhou és Szecsuán (Sichuan) tartományaiban, de itt is inkább templomkertekben maradhatott fenn (köszönhetően buddhista szerzeteseknek, akik az 1100-as évek óta ültetik sokrétű felhasználhatósága miatt). Nem lehetetlen, hogy a mai vadontermő helyekre állatok terjesztették szét. Japánba a buddhizmus terjedésével 1200 körül kerülhetett. 'Takakurajinja no icho (girth 8m height 29m) Aomori Prefecture, Northern-Honshu, Japan Tien Mu Shan hegyvidék

31 Világszerte előszeretettel ültetik parkfának (nagyon ellenálló a rovarokkal és a légszennyezéssel szemben). Magjait maga Kaempfer hozhatta Európába (első példányai a hollandiai Utrecht botanikuskertjében, 1754-ben került Angliába, 1762-től Kew Botanical Garden. Amerikába a XVIII. sz. végén (1784) kerülhetett. Szép emeletes elágazódású fa. Lombhullató, legyező alakú, villás erezetű levéllel

33 Kétlaki fa. A termős virágok csomóban, a magkezdemények egyszerű hosszú nyélen ülnek általában párosával (egyik gyakran abortál).

36 fiatal magkezdemények (pollenkama) magkezdemény (kialakuló integumentum, fejlődő megagametofiton) magkezdemény (mikropile)

37 Porzós virág (mikrostrobilus) barkaszerű, minden porzólevélen 2 pollenzsák. Mozgó spermatozoid.

38 Megporzás után leesik és a megtermékenyítés (még mozgó spermatozoid!) csak ezután történik meg. Magkezdemény külső burkaiból (integumentum): legkívül húsos (sarcotesta), középső rétege a kemény (sclerotesta) és legbelül az endotesta. Ehető mag (perispermium).

39 A sarcotesta fogyasztása általában hányingert, émelygést okoz, mert a mag húsos részének szaga nem valami kellemes. Ennek eltávolítása után főzve belseje ehető (pl. a japán chawan-mushi tojásétel vagy nabe-ryori fondue-jellegű étel), de savanyítva pl. konzerválva is kapható. Pirítva sörkorcsolya. A tradicionális kínai (távol-keleti) gyógyászatban a magját, a nyugati kultúrákban inkább a levelét használják (alapanyagként).

40 1945. VIII. 6. Hirosima. A robbanás epicentrumától 1,1 kmre (összedőlt majd újjápített) Housenbou templom előtt álló páfrányfenyő még azon év őszén kihajtott és azóta is él. Összesen 4 ma is élő, a robbanást túlélő páfrányfenyő fa ismert.

Hasonló dokumentumok

Szerkesztette Vizkievicz András. Vizsgakövetelmények

Szerkesztette Vizkievicz András Vizsgakövetelmények Ismerje a nyitvatermőknél megjelenő evolúciós újításokat (virág, mag, víztől független szaporodás), hozza ezeket összefüggésbe a szárazföldi élethez