A szabványosítás Prof. Dr. Mojzes Imre Moduláramkörök rendszertechnikája MSc. tárgy 2008. 12.01.
A szabványokról általában Az ipari termelés gazdaságossá tétele, termelékenység fokozása és az egyes termékek, részegységek minél szélesebb körben felhasználhatósága érdekében szükségessé vált a termékekre vonatkozó egységes műszaki követelmények megszabása. Később az egyes termékjellemzők mérése, minőségük megítélése további módszertani szabványok kidolgozását is szükségessé tette. A szabványosítási tevékenység folyamatosan kiterjedt a mezőgazdasági termékekre, és az egyes szolgáltatásokra is. Valamennyi szabványosítási tevékenység alapját képezi a fogalmak, szakkifejezések egységesítése.
A szabványosítás története I. A szabványosítási törekvések a XVIII. sz. második felében a nagyipari termeléssel indultak, amely kikövetelte, a cserélhető részegységek előállítását. Ugyancsak ekkor merült fel a bonyolultabb gépi berendezések alkotása során, hogy egymáshoz kapcsolódó termékek sokaságát egységes rendszerré hangolják össze. Angliában a XVIII és a XIX. sz. fordulóján Boulton és Watt Gépgyárban (Soho, Birmingham mellett) gyári szabványokat dolgoztak ki. Henry Maudsley (1771-1831) gépelemek rendszeres választékát hozta létre és munkásai számára szabvány szerinti síkidomszereket készített. Sir Joseph Whitworth (1803-1887), aki a fegyver- és gépgyártást tökéletesítette, 1841-ben róla elnevezett, ma is használatos csavarmenetet rendszeresítette.
A szabványosítás története II. A gépek és részegységek nemzetközi kereskedelme szükségessé tette, hogy a különböző államokban kiadott szabványokat összehangolják. Mértékegységek nemzetközi egységesítése Ebben döntő lépést jelentett, hogy a francia nemzetgyűlés 1793-ban elfogadta a métert, mint hosszúságegységet. A nemzetközi együttműködés fejlődése már 1906-ban elvezetett oda, hogy létrejött az elektrotechnika területén a szabványosítás első nemzetközi intézménye International Electrotechnical Commission (rövidítve: IEC). A szervezet szkhelye Genf. Továbblépést jelentett e területen, hogy 1926- ban megalapították az egyes államok szabványosító szervezeteinek nemzetközi szövetségét. Ezt a második világháború után átszervezték, és ma ennek a szervezetnek a jogutódát International Organisation for Standardisation (rövidítése: ISO). Ennek a szervezetnek szintén Genf a székhelye. Ez a szervezet ad ki többek között a minőségügyre vonatkozó szabványokat is. Az egyes szabványok szabványsorozatban rendeződnek, így például a minőségügyet az ISO9000-es szabványsorozat határozza meg. A környezetvédelmi minőségügyi szabványokat az ISO14000-es sorozatban találhatjuk meg
ISO Minden ISO szabvány amelyből jelenleg 17400 érvényes kiadott változat van a világon bizonyos időközönként felülvizsgálatra kerül. Több tényező is elavulttá tehet egy szabványt, mint például technológiai fejlődések, új módszerek és anyagok, új biztonsági követelmények, illetve alkalmazási területek.. Az ISO/TC 176 szabvány, amely az ISO 9000- es családért felel, 80 ország és 19 nemzetközi vagy regionális szervezet, illetve technikai bizottság szakértelmét egyesíti magában.
Új ISO 9001 minőségirányítási szabvány került kiadásra (2008. november 18.) Kiadták az uj ISO 9001:2008 szabványt, a világ 175 országában eddig is használt minőségirányítási szabvány új verzióját. Az ISO 9001:2008, Minőségirányítási rendszer Követelmények, az eredetileg 1987-ben kiadott szabvány eddig negyedik kiadása. A szabvány az egész világon elterjedt iránymutatást ad a vevői elégedettség növelése, illetve a beszállítói kapcsolatok erősítése érdekében. Az ISO 9001:2008 szabvány a felváltott 2000-es kiadáshoz képest nem tartalmaz új követelményt a fenti témakörben, azonban világosan tisztázza az ISO 9001:2000 szabvány jelenlegi követelményeit az elmúlt 8 év tapasztalata alapján. Néhány változást tapasztalhatunk azonban az ISO 14001:2004 környezetvédelmi szabvánnyal kapcsolatos összefonódásban. Minden ISO szabvány amelyből jelenleg 17400 érvényes kiadott változat van a világon bizonyos időközönként felülvizsgálatra kerül. Több tényező is elavulttá tehet egy szabványt, mint például technológiai fejlődések, új módszerek és anyagok, új biztonsági követelmények, illetve alkalmazási területek.. Az ISO/TC 176 szabvány, amely az ISO 9000-es családért felel, 80 ország és 19 nemzetközi vagy regionális szervezet, illetve technikai bizottság szakértelmét egyesíti magában.
Példa a szabványosításra Nanotechnológia és szabványosítás A nanotechnológiával kapcsolatos szabványosítási tevékenység, 2004-ben indult meg az USA-ban. A munka során öt nagy kérdéskör alakult ki, ezek: Időzítés és sorrend, Termék vagy folyamatszabványosítás, Nemzetközi egyeztetés, Az egyes műveletekre vonatkozó szabványok integrálása, Átláthatóság és széleskörű részvétel a szabványosítási munkában.
Nanotechnológia és szabványosítás Először a nanotechnológiával kapcsolatos szakkifejezéseket kezdték el szabványosítani. Ez segítette, hogy az akadémiai világ a A SEMI (Semiconductor Equipment and Materials Institute) félvezető magángazdaság, és a kormányzat közös kifejezéseket használjon. Ez a tevékenység azért is fontos volt, hogy harmonizálják a majdan megalkotandó további nanotechnológiai szabványokat a meglevőkkel. Egy olyan adatbázist állítottak fel, amely interneten elérhető[2]. Az eszközök terén folyatatott szabványosítási tevékenységét kiterjesztették az MEMS-ek területére is. A 2006 februárjában elfogadott 14 új szabvány széles körű nemzetközi együttműködéssel készült.
Nanotechnológia és szabványosítás Az ipar és az akadémia együttműködésében olyan új szimulációs szabványt fejlesztettek ki, amely alkalmas a 65 nm-es és annál kisebb CMOS-tranzisztorok szimulációjára. A CMC (CMC - Compact Modell Censils), amely 31 félvezető gyártó és szoftverszállítót tömörít, elfogadta ezt a módszert. Ez a megállapodás sokat segít abban, hogy bizonyos műveleteket a gyártók kihelyezhessenek, csökkentve ezzel a költségeiket. A PSP modell lényegesen kevesebb paramétert igényel, és mégis pontosabb, mint versenytársai. Kezeli a különféle kvantummechanikai jelenségeket is, amelyek egyre fontosabbak lesznek a CMOS-eszközökben a nanoelektronika tartományában. Könnyen integrálható az EDA (EDA Electronics Design Automation), és támogatja a SiMKit rendszer is[3].
Nanotechnológia és szabványosítás Az IEEE (IEEE-Institute of Electrical and Electronics Engineering) dolgozta ki az első szén nanocsövek elektromos tulajdonságainak mérésére vonatkozó szabványt, ez a IEEE 1650-2005 jelű dokumentum Ebben leírják a szén nanocső vezetőképességének, Hall-állandójának mérését, vagyis mind a vezető, mind a félvezető tulajdonságú szén nanocső minősíthető e szabvány szerint.
Autóipar Nemzetközi szabvány egy van (az ISO/TS 16949:2002), vannak azonban ezen kívül még nemzeti szabványok is, mint pl. a QS-9000 és VDA 6.1. A TS 16949:2002-höz hasonlóan, a nemzeti szabványok is mind az ISO 9001:2000 szabvány szerinti tanúsítást tartalmazzák, és vállalták, hogy összes tanúsítványukat az ISO/TS 16949:2002 szabványhoz terelik át. Általános trend a nemzeti szabvány-rendszerektől a nemzetközi ISO/TS 16949/2002 szabvány felé történő elmozdulás, noha a nemzeti szabványokról való áttérés dátumainak véglegesítése nem minden esetben történt még meg. A nagy autóipari gyártók, mint a DaimlerChrysler, a Ford, és a General Motors már meghatározták ezeket az áttérési határidőket.
Élelmiszeripar HACCP fogalmának rövid leírása A minőségügyi rendszerek között megközelítésmódjának különlegessége miatt sajátos helyet foglal el a leginkább élelmiszeripari területeken, higiéniai követelmények kielégítésére szolgáló HACCP rendszer. A HACCP rendszert eredetileg a hatvanas években az amerikai űrkutatási program keretében fejlesztette ki közösen: az Amerikai Űrkutatási Hivatallal (NASA) kutatói, a Pillsbury vállalat munkatársai és a hadsereg Natick laboratórium. Céljuk az volt, hogy az űrhajósokat szennyezés mentes, biztonságos élelmiszerekkel lássák el az űrutazás során, amit a hagyományos végtermékellenőrzési módszerekkel nem lehetett biztosítani. Az új szemléletű élelmiszer-biztonsági rendszer elveit 1971-ben hozták nyilvánosságra.
HACCP Mára a WHO ajánlások és az EU direktívák közé is bekerült. A konzervipari termékeknél már 1973-tól kezdve bevezették, de az általános élelmiszer-ipari alkalmazás a nyolcvanas évek közepén kezdett gyorsan terjedni. A nemzetközi szervezetek is ajánlják használatát. A FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottság HACCP irányelveit 1993-ban adták ki. Ezt tekintik a HACCP módszertan nemzetközi alapdokumentációjának. A HACCP alkalmazása az Európai Unió országaiban 1995. december 14.óta kötelező (93/43 EK direktíva).
HACCP A HACCP koncepciója: a folyamatok átláthatóságára, kézben tartására irányul, és a kockázatok célirányos (monitoring) figyelőrendszerrel történő felügyeletén alapul. A rendszer szisztematikus megközelítéssel lehetővé teszi: a lehetséges hibák felismerését a hibák által okozott káros következmények felmérését a potenciális hibaforrások azonosítását és a meghatározó folyamatparaméterek uralását. A lehetséges veszélyek (mint a károsodások, hibák lehetséges okozóinak) megelőzésére irányuló logika sikerrel alkalmazható bármely gyártói vagy környezetvédelmi minőségbiztosítási rendszerben, amely súlyt fektet a hibák bekövetkezésének és hatásának csökkentésére.
HACCP A HACCP rendszer kialakítása hét alapelvre épül: 1) A veszélyelemzés végzése: A teljes folyamaton fel kell mérni a lehetséges veszély forrásokat és bekövetkezésük kockázatát, valamint az okozott kár jelentőségét és meg kell határozni a megelőző műveleteket. 2) A Kritikus Szabályozási Pontok (CCP-k) meghatározása: A folyamatban ki kell választani azon pontokat, amelyek szabályozottsága, az ellenőrzés módja, helye a követő és megelőző műveletek sorában, illetve az ott végzett tevékenység jellege miatt jelentős mértékben meghatározhatja a hibák, veszélyek, kockázatok, megjelenését és kialakulását. 3) A kritikus határérték(ek) megállapítása: A vonatkozó szabályok (törvények, szabványok, ajánlások), valamint a tapasztalati adatok alapján a kritikus pontokban megengedett értékek és tűréshatárok meghatározása.
HACCP 4) A CCP szabályozását felügyelő rendszer felállítása: A kritikus szabályozási pontok folytonos felügyeletére felállított ellenőrzési terv, továbbá a dokumentált eljárások és vizsgálati utasítások és azok felügyeletén alapuló mérési, ellenőrzési terv. 5) A szükséges javító tevékenységek meghatározása: Azon helyesbítő tevékenység meghatározása, melyet akkor kell elvégezni, ha a felügyelet azt jelzi, hogy egy adott CCP nem áll szabályozás alatt. 6) A dokumentációs rendszer kialakítása: Az igazolásra szolgáló eljárások megállapítása, annak megerősítésére, hogy a HACCP-rendszer hatékonyan működik.
HACCP 7) A rendszer hatékony működését igazoló eljárások kidolgozása: Olyan dokumentáció létrehozása, amely tartalmaz ezen alapelvekhez és alkalmazásukhoz tartozó minden eljárást és nyilvántartást.
HACCP A HACCP rendszernek igen lényeges jellegzetessége, hogy adott termékre, termékcsoportra, technológiára, az adott körülmények között kell a veszélyelemzést elvégezni és a rendszert kidolgozni. Ezért nem lehetséges egy általános, minden hasonló tevékenységet végző szervezetre alkalmazható rendszer dokumentáció kidolgozása, hanem minden esetben az egyedi adottságok, feltételek részletes vizsgálata szükséges.
Hazai helyzet Régen állami feladat, kötelező jelleg Ma EU New Aproach a piac dönti el Bedughatatlan villásdugó senki nem vesz ilyent, piaci bukás Magyar Szabványügyi Testület Egyesület Legtöbbször 1:1-ben átvesznek nemzetközi szabványokat (EU, ISO, IEEE, IEE) csak a címet fordítják magyarra
Ajánlott irodalom Mojzes I.: Minőségügyi szabványok, IX. Elektronikus Műszer és Méréstechnikai Konferencia és Kiállítás a Minőségbiztosítás és a Mérésügy Jegyében c. konferencia kiadványa, 23-30.o. 1994. M.C.Rocco: National Nanotechnology Initiative and a Global Perspective, Small Wonders, Exploring the Vast Potential of Nanoscience. National Science Foundation Symposium Washington, DC March 19, 2002. Szelényi Z.: Szabványosítás a magyar jogrendszerben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971
Szabványosítás Kérdések 1. Beszéljen az ISO-ról és feladatairól 2. Beszéljen a CENELEC-ről