A vadon élő méhek és a megporzás

SZENT ISTVÁN EGYETEM ÖMKi Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet Research Institute of Organic Agriculture Forschungsinstitut für biologischen Landbau PARTN ER OF F I B L SWIT ZER L AN D A vadon élő méhek és a megporzás A legújabb kutatások igazolták, hogy a vadon élő méheknek és más rovaroknak meghatározó szerepe van a megporzásban, mind a vadon élő növények, mind a kultúrnövények esetében. Az elmúlt évtizedekben drámaian csökkent a beporzó szervezetek egyedsűrűsége és diverzitása a táplálékforrások és a fészkelőhelyek számának csökkenése miatt. Ez kihatással van az agrárszektorra is. Agro-ökológiai kutatások bizonyítják, hogy a fenntartható növénytermesztési rendszerek nagyban hozzájárulnak a vadon élő méhek populációinak fenntartásához. A vadon élő méheket segítő lehetőségek tárháza azonban még messze nincs kimerítve. A beporzó szervezetek jelentik a biodiverzitás fenntartásának egyik kulcsát. A tevékenységük teszi lehetővé a növényvilág nagy részének reprodukcióját. A beporzó szervezetek számának csökkenése nem csak a biodiverzitás csökkenésében és számos ökoszisztéma-szolgáltatás elvesztésében nyilvánul meg, hanem a termesztett növények hozamának jelentős csökkenésével is jár. Eg yes rovarcsopor tok (pl. méhek, darazsak, legyek, bogarak), mint legjelentősebb beporzó szervezetek, rendkívül értékes ökológiai és gazdasági szolgáltatásokat nyújtanak az emberiségnek és a természetnek egyaránt. A mérsékelt égövben az összes virágos növény 78%-a kötődik rovarmegporzáshoz [1]. A 19 legfontosabb kultúrnövény közül nem kevesebb, mint 87 faj (vagyis 8%-uk!) teljes mértékben állati megporzástól függ [2]. Ezen növényfajok közé olyan gazdaságilag fontos kultúrák tartoznak, mint az alma, szamóca, mandula, paradicsom és dinnyefélék. Az agrárszektorban világszinten a megporzás gazdasági haszna becslések szerint 153 milliárd euró évente [3]. A méhek, amelyek a rovarvilág legfontosabb beporzó szervezetei, egy igen változatos csoport, több mint 2. fajuk van világszer te, ebből Közép-Európában mintegy 75 faj él [4] [5]. Kulcs szerepük ahhoz a szükségletükhöz köthető, hogy a nagymennyiségű pollent és nektárt nem csak saját táplálékuknak gyűjtik, hanem lárváik ellátására is. Ezért nevezhetők a leghatékonyabb megporzóknak, mert sokkal több virágot keresnek fel, mint más viráglátogatók, és a pollen gyűjtésére specializálódott testükön sokkal hatékonyabban viszik át a virágport egyik növényről a másikra. A vadon élő méhek beporzó szervezetként betöltött szerepét alábecsülik A megporzási szolgáltatás jelentős részéért a természetes beporzó szervezetek, mint például a vadon élő méhek (közéjük tartoznak a magányos méhek és a poszméhek) és a zengőlegyek a felelősek. Egy brit tanulmány feltárta, hogy az Egyesült Királyságban a házi méhek a megporzási szolgáltatásnak legfeljebb az egyharmadát nyújtják, a fennmaradó részt a vadon élő beporzó szervezetek biztosítják [6]. Egy másik vizsgálat során azt mutatták ki, hogy a vadon élő méhek és zengőlegyek a terméskötődést akkor is fokozták, ha a házi méhek folyamatosan jelen voltak [7]. Azt a tényt, hogy a kihelyezett házi méhek csak kie-

A házi méh egyike a nagyjából 75 közép-európai méhfajnak. A gyümölcstermesztésben az Osmia cornuta faliméh sokkal hatékonyabb beporzó szervezet, mint a házi méh. gészítői, de nem helyettesítői a vadon élő rovarok végezte megporzásnak, szintén kimutatták egy globális tanulmányban, amelyben világszerte 41 kultúrnövényen hasonlították össze a házi méhek és más, vadon élő viráglátogatók által nyújtott megporzási szolgáltatást [8]. Nélkülözhetetlen beporzó szervezetek A fajok nagyfokú diverzitása miatt a vadon élő méhek gyakran sokkal hatékonyabb beporzó szervezetei vagy kizárólagos beporzói bizonyos virágos növényeknek. Ez a diverzitás ugyanis nem csak a fajok sokféleségében jelentkezik, hanem az eltérő táplálék preferenciákban, az elkülönülő repülési időszakokban és a különböző időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodásban is. A megporzási szolgáltatás hatékonysága szintén változik aszerint, hogy milyen a földrajzi tájegység, domborzati típus, jellemző időjárási viszonyok és a növények morfológiája. Több vadon élő méhfaj gyenge napsugárzás és alacsony hőmérséklet esetén is aktívan folytatja a gyűjtögetést. Ezért olyan nagy a jelentőségük a különböző növények megporzásában, különösen a hosszan tartó, zord időjárási periódusokban [9] [1]. Az olyan virágokat, amelyekhez a házi méhek nehezen tudnak hozzáférni, mint például a vöröshere, lucerna vagy paradicsom, specialista vadon élő méhek poroznak be [5]. Poszméh fajok Március Colletes cunicularius Április Chelostoma florisomne Május Chelostoma rapunculi Június Július A vadon élő méhek általában véve nagyon hatékony beporzó szervezetek: A faliméhek nemzetségébe tartozó Osmia cornuta néhány száz nősténye elég ahhoz, hogy egy hektárnyi almafát vagy mandulafát beporozzon, míg ugyanehhez házi méhből több tízezer dolgozóra lenne szükség [11] [12]. A vadon élő méhek hatékonyabbnak bizonyultak a házi méheknél a cseresznye és a repce megporzási kísérleteiben is [13] [14]. A kultúrnövények megtermékenyülése és terméskötődése úgy tűnik, hogy javul azzal párhuzamosan, ahogy növekszik a viráglátogató méhfajok diverzitása. A házi méh és a vadon élő méhfajok együttes jelenléte kedvezőbb megporzási szolgáltatást eredményezett napraforgón és mandulán végzett kutatásokban is [15] [16]. A kávé esetében a terméskötődés növekedett a méhfajok diverzitásával, de nem növekedett az egyedszámaikkal [17]. A növények megporzásának legfontosabb előfeltétele az egészséges házi méh populáció mellett a magas egyedsűrűségű és fajszámú vadon élő méh közösségek és más vadon élő beporzó szervezetek jelenléte, például a zengőlegyeké [18]. Azonban a zengőlegyek megporzási hatékonysága csak ötöde a vadon élő méhekének [2], és hozzájuk képest a növényfajok kisebb hányadát hasznosítják. Az élőhely megőrzésre fordított erőfeszítések, amelyek a vadon élő beporzó szervezeteket, különösen a Anthidium strigatum Augusztus Melitta tricincta Szeptember Colletes hederae Október 1. ábra: Az egész vegetációs időszak alatt folyamatosan rendelkezésre álló növényi forrásokra van szüksége a vadon élő méheknek ahhoz, hogy biztosítva legyen a túlélésük, mivel a legtöbb fajnak egy évben csak egy-két hónap az aktív repülési időszaka. Folyamatosan rendelkezésre álló növényi forrást igényelnek márciustól októberig a szociális életmódú fajok, mint például a poszméhek. 2

A lucernát kizárólag vadon élő méhek porozzák be, mint például a közönséges földiméh (Melitta leporina) vadon élő méheket veszik célba, ezért nem csak természetvédelmi okokból indokoltak, hanem az agrárszektor számára nyújtott haszon miatt is. Speciális igényű fajok A virágzó fajok diverzitása jelentős hatással van a vadon élő méhekre, mivel a közép-európai fajok majdnem fele kizárólag egyetlen nemzetség vagy család növényeiről gyűjt pollent [2]. Nem kevesebb, mint 28 különböző növénynemzetség és 22 különféle növénycsalád egyedei látják el pollennel ezeket a specialista méhfajokat [2].A virágok egyedsűrűsége jelentősen befolyásolja a vadon élő méhek reprodukciós sikerét, mivel nagy mennyiségű pollent kell gyűjteniük a lárváik táplálásához. A szabóméhek közé tartozó Megachile parietina-nak egyetlen utód ellátásához annyi pollenre van szüksége, amennyit 114 takarmánybaltacím (Onobrychis viciifolia) virágzata termel [21]. Egy 5 nőstényből álló Andrena hattorfiana bányászméh populációnak pedig 92 mezei varfű (Knautia arvensis) teljes pollenkészletét kell kinyernie ahhoz, hogy fenntartsák közösségüket [22]. Számos vadon élő méh aktív repülési időszaka csak néhány hétig tart - különböző fajok repülnek tavasszal, kora nyáron és késő nyáron. Ahhoz, hogy a fajgazdagság fennmaradjon egy adott területen, nélkülözhetetlen a növényi for- A ritka szabóméhnek (Megachile parietina) több mint ezer takarmánybaltacím virágzatának pollenjére van szüksége egyetlen utód létrehozásához. rások rendelkezésre állása kora tavasztól késő nyárig [23] (1. ábra). Tájszinten egy másik előfeltétele a vadon élő méhek diverzitásának, hogy az élőhelyükön belül legyenek olyan fragmentumok, kisebb területek, amelyek kellőképpen kitettek a napsugárzásnak. Ezekre az élőhelyfragmentumokra a fészkelés miatt van nagy szükség [24]. Az érintett fajtól függően a közép-európai vadon élő méhek legjelentősebb fészkelőhelyei között megtalálható kopár vagy gyér növényzettel borított talaj, holtfa, köves és sziklás jellegű terület ugyanúgy, ahogy kaszálatlan foltok növényi szárakkal és üres csigaházakkal [2]. Mivel a vadon élő méheknek sok szor kell oda-vissza repülniük a táplálékforrás és a fészkelőhely között ahhoz, hogy ellássák az utódnevelő sejteket, a szaporodási siker szempontjából kritikus a fészkelőhely és a megfelelő tápláléknövény közötti távolság. A legtöbb vadon élő méh fészek- és táplálék lelőhely közötti maximális röptávolsága 1 és 15 méter között van [25] [26] (2. ábra). A táplálékforrásig tartó hosszú repülés azonban nagy veszteségekkel jár: ha csupán 15 méterrel növekedik a fészkelőhely és a tápláléknövény közötti távolság, akkor majdnem 25%-al csökkenhet az ellátott utódnevelő sejtek száma [26] [27] [28], és több mint 7%-al csökken az életképes utódok száma. 1 A méhek aránya (%) 9 8 7 6 5 4 3 2 1 <1 75 2 Átlagos röptávolság 35m 3 4 5 6 7 8 9 1 11 127 14 16 Röptávolság (m) 2. ábra: A művészméhek családjába tartozó Hoplitis adunca táplálkozási távolsága két helyszínen (színekkel jelölt). A fészkeiktől egyre növekvő távolságokra áthelyezett cserepes növényeken figyelték meg a megjelölt nőstények pollengyűjtését. Amíg néhány egyed több mint 1 km-t is képes volt repülni a táplálékforrásig, addig az egyedek fele elhagyta a fészkét, amint a táplálkozási távolság 3 méterre nőtt [26]. 3

A napnak kitett holtfákban lévő bogárjáratok fontos fészkelőhelyei számos vadon élő méhfajnak. A közép-európai vadon élő méhfajok nagyjából fele bányászméh, vagyis földben fészkel, napnak kitett, csupasz talajfelszíneken. Mivel elég magasak az igényeik a táplálékforrásokkal és a fészkelőhelyekkel szemben, a vadon élő méhek nagyon érzékenyek mindenféle, a tájban és az élőhelyekben bekövetkezett változásra, amely csökkenti, vagy térbelileg megváltoztatja a rendelkezésre álló növényi forrásokat, illetve azok elérhetőségét a fészkelőhelyről. Az elmúlt évtizedekben riasztó mértékben csökkent a vadon élő méhek száma Az 196-as évektől kezdve drámaian átalakultak a tájak és a területhasználati módok [29]. A változás elsősorban az intenzív, nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésnek köszönhető. A korábban extenzíven 1. táblázat: Vadon élő méheket károsan érintő tényezők A. Antropogén tényezők Jelentőség Potenciális élőhelyek sérülése vagy megsemmisülése Virágos növények diverzitásának csökkenése Virágok egyedsűrűségének csökkenése Megfelelő, napsugárzásnak kitett élőhely fragmentumok (fészkelőhelyek) eltűnése Vadvirágokban gazdag és szerkezetileg sokszínű élőhelyek fragmentációja Egységes földhasználat nagy területeken, monokultúrák (például kaszálások időzítése) Mezőgazdasági szennyezések Gyomirtó szerek Rovarirtó szerek Más lehetséges tényezők Neozoák (nem őshonos állatfajok) Globális felmelegedés /? Genetikailag módosított növények /? Neofiták (nem őshonos növényfajok) B. Természeti tényezők Táplálékforrások gombás fertőzöttsége Paraziták + + Ragadozók + Kedvezőtlen időjárási periódusok = nagyon nagy; = nagy; + = mérsékelt; = jelentéktelen;? = ismeretlen 4 használt, sokszor tápanyagban szegény területek általában nagy növényi diverzitással és táji hetero genitással rendelkeznek, amelyek a táplálkozó és fészkelőhelyeket is biztosítani tudják a méhek számára. Az ilyen típusú területek intenzív művelésbe vonása nagymértékű élőhelyvesztést jelent a megporzók számára. Ugyanakkor a földterületek termelésből való kivonásának eredményeként számos értékes szegélyterület parlagon maradt, vagy újra erdősödött. Az egyre intenzívebbé váló gyepgazdálkodás, különösen, amely együtt jár a fokozott műtrágya és gyomirtó szer használattal, természetes struktúrák és növényi források nélküli tájakat eredményezett. Hasonló következményei voltak a szénáról szilázsra való váltásnak is. A vadon élő méhfajok egyedsűrűségének és diverzitásának erőteljes csökkenéséhez vezetett a táplálékforrások és fészkelőhelyek számának nagymértékű csökkenése. A táplálékforrást és egyéb élőhelyi igényeket kielégítő, diverz területek növekvő fragmentálódása szintén hozzájárult ehhez a folyamathoz (1. táblázat). Közép-Európában a vadon élő méhfajok 25-68%a védett, ez az arány országonként és régiónként változik [2]. Így a rovarok osztályán belül a legtöbb veszélyeztetett faj a vadon élő méhek között van. A kémiai növényvédelem káros hatásai A szintetikus rovarirtó szerek, mint például Európában a neonikotionoidok [3] és a piretroidok, egyre szélesebb körben kerülnek felhasználásra az intenzív mezőgazdálkodásban. Ezek a szerek a kultúrnövények pollenjén és nektárján keresztül, ha nagyon alacsony koncentrációban is, de bejutnak a viráglátogató rovarokba. A vadon élő méhek, házi méhek, zengőlegyek, bogarak és sok más viráglátogató is erősen kitett ezeknek a hatóanyagoknak. A rovarirtó szerek közvetlen letális hatásán kívül egy sor szubletális hatását azonosították, amelyek negatívan befolyásolják a méhek egészségét és viselkedését [31] [32]. A neonikotinoidok például negatív hatással vannak a házi méhek, poszméhek és a fullánktalan méhek viselkedésére, szaporodására és az agyuk fejlődésére [31-38]. Éppen ezért érthető, hogy hasonló káros hatásokra számítanak a magányos méhek esetében is. Egy új kutatás kimutatta, hogy a rovarirtó szerek gyengíthetik a méhek immunválaszát, így utat engedve a betegségeknek és parazitáknak, amelyek

Egy 15 méteres növekedés a fészkelőhely és a táplálékforrás távolságában csökkenti az utódnevelő sejtek számát, a Hoplitis adunca művészméh esetében közel 25%-al. veszélyeztetik a méhek egészségét [39]. Az ökológiai gazdálkodásban a szintetikus növényvédő szerek használata tiltott. Az ökológiai gazdálkodók ezek helyett olyan növényvédelmi termékeket alkalmaznak, amelyeknek nincs, vagy csak csekély ismert mellékhatása van a nem célszervezetekre, mint például a hasznos rovarokra, más kisméretű állatokra, gerincesekre. Előremozdító és védelmi intézkedések A célzott intézkedések eredményesen támogathatják a vadon élő méheket (2. táblázat). A legfőbb prioritás az, hogy fenntartsák a fészkelési lehetőségekben és növényi forrásokban gazdag élőhelyeket. Minden olyan lépés, amelynek célja az ilyen típusú élőhelyek, illetve a tájdiverzitás fenntartása, elősegíti a vadon élő méhek nagyobb fajgazdagságát és növeli a populációk méretét. Rendkívül fontos, hogy ennek érdekében a tápláléklelőhelyek és a fészkelőhelyek minél közelebb legyenek egymáshoz, és hogy a növényi források folyamatosan elérhetőek legyenek kora tavasztól késő nyárig. Az ökológiai gazdálkodás pozitív hatása Az ökológiai mezőgazdálkodásnak, mint rendszerszintű megközelítésnek, többek között az is az előnye, hogy megőrzi és támogatja a vadon élő méheket, leginkább az alábbi szempontok betartása miatt: 1. Nem alkalmaznak szintetikus növényvédő sze reket. 2. Nem alkalmaznak műtrágyát. 3. A vetésforgóba gyakrabban iktatnak be zöld takarmányból és pillangósokból álló keve réket. Mivel bőséges táplálékot tudnak bizto sítani, számos poszméhet és más vadon élő méhfajt látnak el a hüvelyesek, mint például a lucerna, vörös- és fehér here. 4. A tengerszintfeletti magasságuktól függően a svájci ökológiai gazdaságokban átlagosan 46-72 százalékkal több ökológiai kompenzációs terület van, mint a konvencionális gazdaságokban [42], és így valószínűleg nagyobb mennyiségben képesek biztosítani növényi forrásokat és a fészkelő helyeket. Az ökológiai gazdálkodás hozzájárulhat a vadon élő méhek diverzitásának és egyedsűrűségének növekedéséhez nem csak egyes gazdaságok szintjén, A műveletlen területeken számos ritka vadon élő méhfaj fészkelőhelynek használja az álló növényi szárakat. 2. táblázat: Mezőgazdasági üzemeknek ajánlott, a vadon élő méheket segítő és védő intézkedések Jelentőség A növényi forrásban gazdag és kisméretű élőhelyfoltok megőrzése Fajgazdag rétek és legelők Töltések, parlagok, kavicsosok, pionír növényzet Növényi források diverzitásának és egyedsűrűségének növelése A jelenleginél még extenzívebb gyepgazdálkodás Vadvirágos sávok létrehozása mezők, ösvények, erdőszélek, vízfolyások és utak mentén Napnak kitett, kisméretű élőhelyfoltok fenntartása és létrehozása Nyílt területek (lejtős vagy kitett földdarabok, sziklafalak, nyitott felszínű utak, szegélyek) és sziklaalapú szerkezetek (sziklák, terméskő falak, vándorkövek) Holtfa (elpusztultan álló vagy eldőlt törzsek, erős ágak, csonkok) Kaszálatlan területek, amelyek növényi szárakat, üres csigaházakat biztosítanak az áttelelő illetve fészkelő méheknek Diverz tájszerkezetű és növényi forrásokban gazdag élőhelyekből álló hálózat létrehozása A fészkelőhelyek és táplálékforrás közötti távolság ne legyen nagyobb 1-3 méternél Kaszálás és legeltetés váltakozása Gyomirtó szerek és rovarirtó szerek használatának csökkentése Kémiai helyett mechanikai gyomszabályozás Az olyan rovarirtó szerek használatának mellőzése, amelyeknek mellékhatása van a nem célszervezetekre is Füves területeken a nitrogén műtrágya használatának csökkentése Nitrogén műtrágya alkalmazásának mellőzése Hígtrágya helyett komposzt alkalmazása Egyes parcellákon műtrágyák alkalmazásának mellőzése = nagyon nagy; = nagy 5

A vadon élő méheknek egy fajban és virágban gazdag szántóföldi növényzet pollent és nektárt biztosít, amely túlélésükhöz elengedhetetlen. A többéves, vadvirágos foltok táplálékforrást és áttelelő helyet biztosítanak a növényi szárakban fészkelő fajoknak. 15 4 12 3 9 2 6 1 3 Konvencionális gazdálkodás Virág mennyiség Virág minőség Ökológiai gazdálkodás 1 8 6 4 2 A vadon élő méhfajok száma/1 m² 5 Virágos növényfajok száma/1 m2 Virágborítási százalék hanem tájszinten is [43], és ezt a pozitív hatást számos kutatás alátámasztja [43-47] (3. ábra). Az ökológiai gazdaságok, különösen a viszonylag homogén tájak esetében, fokozzák a magányos méhek (mint például az Osmia lignaria) szaporodását a fészkelőhelyek biztosításával [48]. Ökológiai gazdaságokban a vadon élő méhek biztosítani tudják a sikeresebb megporzást, különösen igényes kultúrák esetében (mint például a görögdin nye), ezáltal a gazdaság kevésbé fog olyan drágább beporzó szervezetektől függeni, mint a poszméhek vagy a házi méhek [49] [5]. E siker kulcsa, hogy az ökológiai gazdaságokban nagyobb a beporzó szervezetek diverzitása és egyedsűrűsége. Anderson és munkatársai [5] a szamóca megporzását vizsgálták, és kimutatták, hogy a megporzás sikeresebb volt az Vadon élő méhfajok diverzitása 1 Torzult gyümölcsök száma növényenként Teljes mértékben megporzott szamócák aránya (%) 3. ábra: A szántóföldeken az ökológiai gazdálkodás elősegíti a vadon élő méhek diverzitását, mert növényi forrásból nagyobb egyedsűrűséget és diverzitást biztosít (egyszerűsítve Holzschuh és munkatársai eredményei alapján 27.) [45]. 8 6 4 2 1.5 1.5 Konvencionális gazdálkodás Ökológiai gazdálkodás 4. ábra: Az ökológiai gazdálkodás hozzájárulhat a kultúrnövények megporzásának javításához, amely a piacképes minőségű termékek arányának növekedésében fog megnyilvánulni (úgy, mint a szamócánál) [5]. 6 ökológiai gazdaságokban, mint a konvencionális gazdaságokban. Már 2-4 évvel az ökológiai gazdálkodásra való átállás után nagyobb terméshozam és kevesebb torzult vagy deformált gyümölcsből származó veszteség volt az eredmény (4. ábra). A rovarporozta kultúrák megporzása pozitívan korrelál a beporzók megnövekedett diverzitásával és egyedsűrűségével. Általános következtetések az agrárszektorra és az egész társadalomra vonatkozóan Figyelembe véve az eddigi kutatások eredményeit, növelni kellene az olyan területek arányát, ahol a növényi források és a lehetséges fészkelőhelyek (tájszerkezetileg változatos élőhelyfoltok) között a maximális távolság 1-3 méter. Ez gondoskodna a vadon élő méhfajok túléléséről, így biztosítva a megporzást és a terméshozamot. Leginkább egy heterogén földhasználat tudná megvalósítani ezeket az igényeket. Ennek alapvető feltétele volna egy kevésbé beavatkozó termelési gyakorlat, amely magában foglalja például az extenzív gazdálkodást, ökológiai szántóföldi növénytermesztést és a kemikáliák kijuttatásának csökkentését. Kombinálva a vadon élő méhek, valamint a házi méhek védelmét és a mezőgazdaságban előforduló hasznos szervezetek támogatását, jelentős szinergiák valósulhatnak meg. Több növényi forrásban gazdag tájra lesz szükség ahhoz, hogy megállítsuk a vadon élő méh populációk csökkenését. A Svájcban már kialakított, jól ismert ökológiai kompenzációs területeken kívül testre szabott, megporzóbarát, virágban gazdag parcellákat kell létrehozni [51] [52]. A fenntartható élelmiszerbiztonság kiindulópontja végső soron a növények megporzása, amelyet részben a vadon élő rovarok végeznek. Ez lényegesen hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához is, amely, nem csak az az alap, amelyre az élet épül, de számos kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatást is biztosít. Mindezek mellett az agro-ökológiai szempontból optimalizált növénytermesztési rendszerek ésszerűen tudják hasznosítani az ökológiai fejlesztésekből eredő kölcsönhatásokat. Így hozzájárulnak a megporzás hatékonyságának növeléséhez, valamint a rovarok önszabályozásához, és jelentős javulást idéznek elő mind a termelők, mind a környezet számára [53].

Az utak melletti vadvirágban gazdag szegélyek, sövények és mezők hasznosak a vadon élő méheknek. Irodalom [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [1] [11] [12] [13] [14] [15] [16] Ollerton, J. Winfree, R. & Tarrant, S. (211): How many flowering plants are pollinated by animals? Oikos, 12, 321326. Klein, A. M., Vaissiere, B. E., Cane, J. H., Steffan-Dewenter, I., Cunningham, S. A., Kremen, C. & Tscharntke, T. (27): Impor tance of pollinators in changing landscapes for world crops. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 274, 33-313. Gallai, N., Salles, J. M., Settele, J. & Vaissiere, B. E. (29): Economic valuation of the vulnerability of world agriculture confronted with pollinator decline. Ecological Economy, 68, 81-821. Michener, C. D. (27): The bees of the world. 2nd edition. Baltimore, The Johns Hopkins University Press. Westrich, P. (199): Die Wildbienen Baden-Württembergs. Stuttgart, Ulmer. Breeze, T. D., Bailey, A. P., Balcombe, K. G. & Potts, S. G. (211): Pollination services in the UK: How important are honeybees? Agriculture, Ecosystems & Environment, 142, 137-143. Garibaldi, L. A., Steffan-Dewenter, I., Kremen, C., Morales, J. M., Bommarco, R., Cunningham, S. A. & Klein, A. M. (211): Stability of pollination services decreases with isolation from natural areas despite honey bee visits. Ecology Letters, 14, 162-172. Garibaldi, L. A., Steffan-Dewenter, I., Winfree, R., Aizen, M. A., Bommarco, R., Cunningham, S. A. & Klein, A. M. (213): Wild pollinators enhance fruit set of crops regardless of honey bee abundance. Science, 339, 168-1611. Schindler, M. & Peters, B. (211): Eignen sich die Mauerbienen Osmia bicornis und Osmia cornuta als Bestäuber im Obstbau? Erwerbs-Obstbau, 52, 111-116. Brittain, C., Kremen, C. & Klein, A. M. (213a): Biodiversity buf fer s pollination from changes in environmental conditions. Global change biology, 19, 54-547. Vicens, N. & Bosch, J. (2): Pollinating efficacy of Osmia cornuta and Apis mellifera (Hymenoptera: Megachilidae, A pidae) on Re d Delicious apple. Env ironment al Entomology, 29, 235-24. Bosch, J. & Kemp, W. (21): How to manage the blue orchard bee as an orchard pollinator. Sustainable Agriculture Network handbook series, book 5. Holzschuh, A., Dudenhöffer, J.-H. & Tscharntke, T. (212): Landscapes with wild bee habitats enhance pollination, fruit set and yield of sweet cherry. Biological conservation. Biological Conservation, 153, 11-17. Woodcock, B. A., Edwards, M., Redhead, J., Meek, W. R., Nuttall, P., Falk, S., Nowakowski, M. & Pywell, R.F. (213): Crop flower visitation by honeybees, bumblebees and solitary bees: Behavioural differences and diversity responses to landscape. Agriculture Ecosystems and Environment, 171, 1-8. Greenleaf, S. S. & Kremen, C. (26): Wild bees enhance honey bees pollination of hybrid sunflower. Proceedings of the National Academy of Sciences, 13, 1389-13895. Brittain, C., Williams, N., Kremen, C. & Klein, A. M. (213b): Synergistic effects of non-apis bees and honey bees for pollination services. Proceedings of the Royal Societ y B: Biological Sciences, 28, 2122767. Elsősorban a bányászméheknek és a szárakba fészkelő fajoknak szükségesek a pionír vagy ruderális vegetáció foltok. [17] Klein, A. M., Steffan Dewenter, I. & Tscharntke, T. (23): Fruit set of highland coffee increases with the diversity of pollinating bees. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 27, 955-961. [18] Aebi, A., Vaissière, B. E., van Engelsdorp, D., Delaplane, K. S., Roubik, D. W. & Neumann, P. (212): Back to the future: Apis versus non-apis pollination. Trends in Ecology and Evolution, 27, 142-143. [19] Jauker, F., Bondarenko, B., Becker, H. C. & Steffan-Dewenter, I. (212): Pollination ef ficiency of wild bees and hover flies provided to oilseed rape. Agricultural and Forest Entomology, 14, 81-87. [2] Zurbuchen, A. & Müller, A. (212). Wildbienenschutz von der Wissenschaft zur Praxis. Bristol-Stiftung, Zürich. HauptVerlag, Bern. [21] Müller, A., Diener, S., Schnyder, S., Stutz, K., Sedivy, C. & Dorn, S. (26): Quantitative pollen requirements of solitary bees: implications for bee conservation and the evolution of bee- flower relationships. Biological Conservation, 13, 64-615. [22] Larsson, M. & Franzen, M. (27): Critical resource levels of pollen for the declining bee Andrena hattorfiana (Hymenoptera, Andrenidae). Biological Conservation, 134, 45-414. [23] Oertli, S., Müller, A. & Dorn, S. (25a): Ecological and seasonal patterns of diversity in a species-rich bee assemblage (Hymenoptera: Apoidea: Apiformes). European Journal of Entomology, 12, 53-63. [24] Potts, S. G., Vulliamy, B., Roberts, S., O Toole, C., Dafni, A., Ne eman, G. & Willmer, P. (25): Role of nesting resources in organising diverse bee communities in a Mediterranean landscape. Ecological Entomology, 3, 78-85. [25] Zurbuchen, A., Bachofen, C., Müller, A., Hein, S. & Dorn, S. (21a): Are landscape structures insurmountable barriers for foraging bees? A mark-recapture study with two solitary pollen-specialist species. Apidologie, 41, 497-58. [26] Zurbuchen, A., Landert, L., Klaiber, J., Müller, A., Hein, S. & Dorn, S. (21c): Maximum foraging ranges in solitary bees: only few individuals have the capability to cover long foraging distances. Biological Conservation, 143, 669-676. [27] Zurbuchen, A., Cheesman, S., Klaiber, J., Müller, A., Hein, S. & Dorn, S. (21b): Long foraging distances impose high costs on offspring production in solitary bees. Journal of Animal Ecology, 79, 674-681. [28] Peterson, J. H. & Roitberg, B. D. (26): Impacts of flight distance on sex ratio and resource allocation to offspring in the leafcutter bee, Megachile rotundata. Behavioral Ecology and Sociobiology, 59, 589-596. [29] Ewald, K. & Klaus, G. (29): Die ausgewechselte Landschaft. Vom Umgang der Schweiz mit ihrer wichtigsten natürlichen Ressource. Haupt Verlag, Bern. [3] Anonym (215): Ecosystem services, agriculture and neonicotinoids. European Academies, Science Advisory Board (EASAC). Policy report 26. 7, download: www.easac.eu. [31] Gill, R. J., Ramos-Rodriguez, O. & Raine, N. E. (212): Combined pesticide exposure severly affects individualand colony-level traits in bees. Nature, 491, 15-19 [32] Whitehorn, P. R., O Connor, S., Wäckers, F. L. & Goulson, D. (212): Neonicotinoid pesticide reduces bumble bee colony growth and queen production. Science, 336, 351352. 7

A vadon élő méhek számára a legfontosabb élőhelyek között vannak a vadvirágokban gazdag oligotróf és mezotróf rétek. [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [4] [41] [42] Mommaerts, V., Reynders, S., Boulet, J., Besard, L., Sterk, G.& Smagghe, G. (21): Risk assessment for side-effects of neonicotinoids against bumblebees with and without impairing foraging behavior. Ecotoxicology, 19, 27-215. Henry, M., Béguin, M., Requier, F., Rollin, O., Odoux, J.-F., Aupinel, P., Aptel, J. Tchamitchian, S. & Decourtye, A. (212): A Common Pesticide Decreases Foraging Success and Survival in Honey Bees, Science, 336, 348-35. Laycock, I., Lenthall, K. M., Barrat t, A. T. & Cresswell, J. E. (212): Effects of imidacloprid, a neonicotinoid pesticide, on reproduction in worker bumble bees (Bombus terrestris). Ecotoxicology, 21, 1937-1945. Tomé, H. V. V., Martins, G. F., Lima, M. A. P., Campos, L. A. O. & Guedes, R. N. C. (212): Imidacloprid-induced impairment of mushroom bodies of the native stingless bee Melipona quadrifasciata anthidioides. PloS ONE, 7, e3846. Elston, C., Thompson, H. M. & Walters, K. F. A. (213): Sublethal effects of thiamethoxan, a neonicotinoid pesticide, and propiconazole, a DMI fungicide, on colony initiation in bumblebees (Bombus terrestris) micro - colonies. Apidologie, 44, 563-574. Rundlöf, M., et al. (215): Seed coating with a neonicotinoid insecticide negatively affects wild bees. Nature 521: 77-8. Di Prisco, G., Cavaliere, V., Desiderato Annoscia, D., Varricchio, P., Caprio, E., Nazzi, F., Gargiulo, G. & Pennacchio, F. (213): Neonicotinoid clothianidin adversely affects insect immunity and promotes replication of a viral pathogen in honey bees PNAS 11 (46) 18466-18471. Clough, Y., Holzschuh, A., Gabriel, D., Purtauf, T., Kleijn, D. et al. (27): Alpha and beta diversity of arthropods and plans in organically and conventionally managed wheat fields. Journal of Applied Ecology 44: 84-812. Power, E. F. & Stout, J. C. (211): Organic dairy farming: impac t s on insec t-f lower interac tion net work s and pollination. Journal of Applied Ecology, 48: 561-569. Schader C., Pfiffner L., Schlatter C. & Stolze M. (28): Umsetzung von Ökomassnahmen auf Bio- und ÖLNBetrieben. Agrar-forschung 15: 56-511. Bogyósok termesztésében a többéves, vadvirágos szegélyek fokozták a megporzást és a termésbiztonságot. [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [5] [51] [52] [53] Holzschuh, A., Steffan-Dewenter, I. & Tscharntke, T. (28): Agricultural landscapes with organic crop support higher pollinator diversity. Oikos 117: 354-361. Holzschuh, A., Steffan-Dewenter, I., Kleijn, D. & Tscharntke, T. (27): Diversity of flower-visiting bees in cereal fields: effects of farming system, landscape composition and regional context. Journal of Applied Ecology 44: 41-49. Holzschuh, A., Steffan-Dewenter, I. & Tscharntke, T. (21): How do landscape composition and configuration, organic farming and fallow strips affect the diversity of bees, wasps and their parasitoids? Journal of Animal Ecology 79: 4915. Rundlöf, M., Nilsson, H. & Smith, H. G. (28): Interacting ef fects of farming practice and landscape context on bumble bees. Biological Conservation 141: 417-426. Morandin, L. A. and Winston, M. (25): Wild bee abundance and seed production in conventional, organic and genetically modified canola. Ecological Applications 15: 871-881. Williams, N. M. & Kremen, C. (27): Resource distributions among habitats determine solitary bee offspring production in a mosaic landscape. Ecological applications 17: 91-921. Kremen, C., Williams, N. M. & Thorp, R. W. (22): Crop pollination from native bees at risk from agricultural intensification. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 99: 16812-16816. Andersson, G. K. S., Rundlöf, M. & Smith, H. G. (212): O r ganic Far ming Improve s Po llina t io n Suc c e s s in Strawberries. PLoS ONE 7(2): e31599. doi:1.1371/journal. pone.31599. Jönsson, A. M., et al. (215): Sown flower strips in southern Sweden increase abundances of wild bees and hoverflies in the wider landscape. Biological Conservation 184: 51-58. Sardiñas, H. S. and Kremen, C. (215): Pollination services from field-scale agricultural diversification may be contextdependent. Agriculture, Ecosystems & Environment 27: 17-25. Saunders, M. E., Peisley, R. K., Rader, R., & Luck, G. W. (215): Pollinators, pests, and predators: Recognizing ecological trade-offs in agroecosystems. Ambio, 1-11 Impresszum A vadon élő méhek és a megporzás (218) Kiadja és forgalmazza: ÖMKi - Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft. Székhely: 1174 Budapest, Melczer utca 47. Levelezési cím: H-133 Budapest, Miklós tér 1. info@biokutatas.hu www.biokutatas.hu ISBN 978-615-8247-7-8 ISBN 978-615-8247-8-5 (pdf) A kiadvány alapjául szolgáló mű: Wild bees and pollination, FiBL, Svájc Az eredeti kiadvány szerzője: Lukas Pfiffner (FiBL), Andreas Müller (Natur Umwelt Wissen GmbH Zurich) Magyar nyelvre fordította: Dobos Lea Fordítástechnikai konzulense: Dr. Veresné Dr. Valentinyi Klára (SZIE, Társadalomtudományi és Tanárképző Intézet), Szakmai konzulense: Dr. Szalai Márk (SZIE, Növényvédelmi Intézet) Szerkesztők: Dr. Drexler Dóra, Dr. Szalai Márk 8 Társszerkesztő: FiBL Switzerland, Forschungsinstitut für biologischen Landbau Ackerstrasse 113, Postfach 219 CH-57 Frick www.fibl.org https://shop.fibl.org/ Lektorálta: Dr. Sárospataki Miklós, Csáki Tamás Grafikai szerkesztés: Harsányi László Nyomdai kivitelezés: Korrekt Nyomda A fotókat készítették: Véronique Chevillat (FiBL): p. 1.; Mike Hermann: p. 2 (2); Andreas Müller: p. 2 (8, 9), 3; ETH-Bibliothek Zürich, Albert Krebs, Winterthur: p. 2 (1, 4 7), 4 (2), 5 (2), 7 (2); Lukas Pfiffner: p. 2 (3), 4 (1), 5 (1), 6, 7 (1), 8. Támogatta: Agrár Marketing Centrum (AMC) Az e kiadványban foglaltakat a szerzők legjobb tudásuk szerint írták le, és a lektorokkal együtt a lehető legnagyobb gondossággal ellenőrizték. Ennek ellenére a hibák lehetőségét nem tudjuk teljesen kizárni. A szerzők és a kiadó ezért nem vállalnak felelősséget a kiadványban esetlegesen előforduló pontatlanságok miatt. E kiadvány minden része szerzői jogokkal védett. Bármilyen felhasználás a kiadó engedélyével lehetséges. Ez különösen vonatkozik a sokszorosításra, fordításra, mikrofilm készítésére és az elektronikus rendszerekben való tárolásra és feldolgozásra.