Állami egyházjog 2011.
1. előadás Az állam és az egyházak közötti viszony történeti áttekintése
Alaptípusok a, az állam és az egyház egységére épülő rendszerek államegyházság, egyházállamiság, b, az állam és az egyház elválasztására épülő rendszerek egyház feletti állami fennhatóság, az együttműködésen alapuló (koordinációs) rendszer, a teljes elválasztásra épülő rendszer.
Államegyháziság a vallást és az egyházat a politika tartja teljes egészében hatalma alatt. Mind az egyházi, mind a világi hatalomnak az uralkodó a feje. Az állami hatalom szervezi és rendezi az egyház életét, ad ki jogszabályokat, melyek minden külön beiktatás nélkül részei az egyházjog rendszerének, tehát az állam az egyház szervezetét és igazgatását illetően is jogosult rendelkezéseket hozni. Az egyházi intézmények szervezetének, feladatkörének szabályai állami törvényekben is megjelennek.
Az államegyháziság történetisége I. A kereszténységet vonatkozásában 313 után Nagy Constantinus idején alakult ki a keresztény vallás és az állam egyre szorosabb összefonódása egy államon, egy birodalmon belül. az első egyetemes zsinatot (Nicea 325) összehívta, amely a felmerült hitvitákat döntött el. Nagy Theodosius alatt a kereszténység államvallássá lett (381): a nem keresztények már állami hivatalt nem tölthettek be, a kereszténységet elhagyókat halállal büntették. I. Justinianus óta a császár pap is - cezaropapizmus.
A bizantinizmus fogalma Az egyházjog azt a viszonyt, amelyben az állam és az egyház hatalma úgy olvad egybe, hogy az egyház fölötti főhatalmat az állam gyakorolja, bizantinizmusnak nevezi.
A cezaropapizmus tartalma Justinianus idején A császár isteni hatalma egyetemes, ő a világ ura. Ezért a császárt papnak és császárnak nevezték. De: a császár valójában nem volt pap, mert nem volt felszentelve, nem rendelkezett a szentségek feletti hatalommal, csupán abban az értelemben volt pap, hogy az egyházi ügyekben joghatósága volt. A császár feje volt az egyháznak, mint birodalomnak, de nem volt feje az egyháznak mint egyházi testületnek.
Az állam (imperium) és az egyház (sacerdotium) kapcsolata a justinianusi korban Egyház tágabb értelemben: a keresztények összessége (a birodalom), amelynek a feje a császár mint Isten helytartója volt. Egyház szűkebb értelemben: a klerikusok testülete a papi hierarchiával. A római jog hagyományos szemléletéből következően a közjog érinti a vallás és a papság dolgait, ezért azok államügynek számítanak. A császárok összehívhattak zsinatokat, azon elnökölhettek, de a hittételek megfogalmazása a sacerdotium hatáskörébe tartozott. A császár pedig a kibocsátott kánonokat és zsinati határozatokat a birodalom törvényévé tette.
Az államegyházság történetisége II. Az államegyháziság volt jellemző a VII. század frank birodalmára: a frank papság és főpapság óriási vagyonnal rendelkezett, de ez az egyházi vagyon a királynak volt alárendelve, a királytól függött a püspökök kinevezése és javadalmazása, és a pápai rendeletek végrehajtása is. A reformált egyházak életében a kezdeti, lutheri reformációt elfogadó államalakulatokban volt megtalálható, ahol is történelmi okok alapján a fejedelmet ismerték el az egyház fejének is.
Az állam és az egyház kapcsolata a lutheránus fejedelemségekben A lutheri reformáció nem változtatott az egyház struktúráján, maradt a püspöki kormányzat. Az igazgatási, felügyeleti jogok ellen a reformátussá vált papság tiltakozott. Az egyházat a fejedelem, de nem személyesen, hanem nevében a consistorium kormányozta, tagjai lelkészi és világi tagok voltak, akiket a fejedelem nevezett ki. A fejedelem általi egy kormányzat és a feladatok megosztása elv érvényesült. az egyház önálló kormányzati feladatot nem lát el, feladata csak az ige hirdetése és a sákramentumok szolgáltatása. Luther: Az egyházi hatalom nem felsőbbség, felsőbbség csak egy van, a világi, amelynek hatalma kiterjed az egyház kormányzására is.
Az állam és az egyház kapcsolatának elméleti alapjai 1526. első speyeri gyűlés határozata szerint: a fejedelem Istennek és a birodalmi uralkodónak, a császárnak tartozik felelősséggel, ennek alapján joga van belátása szerint kormányozni a fejedelemségét, s benne az egyházat. A fejedelem egyházkormányzati szerepének ideológiai alátámasztására több elmélet született. a püspöki (episcopalis) elmélet, a területi elven alapuló elmélet (territoriális rendszer) és az egyesülési elmélet (collegiális rendszer).
püspöki elmélet Matthias Stephanus Az 1555-ös augsburgi birodalmi gyűlés megszüntette a római katolikus püspök egyházkormányzati hatóságát. Az elmélet ezt a megszüntetett hatalmat a tartományok fejedelmeire ruházza. Ez a hatalom nem azonos a fejedelem világi, politikai hatalmával, az egyházi hatalom őt mint püspöki hatalom illeti meg. A fejedelem püspökként csak az egyházszervezet kormányzására jogosult (potestas externa), a lelki hatalom (potestas interna, potestas ordinis et jurisdictionis) a papságot illeti meg, akiknek a tanácsát a fejedelem meghallgatni köteles.
területi elv Christian Thomasius A társadalmi béke fenntartása az állam és annak területén minden szervezetet illetően az államhatalom feladata, ekként az egyház kormányzati hatalma az államfőt illeti meg a szuverenitásánál fogva. Eszerint az egyházkormányzati hatalom a világi hatalom egyik ágaként értelmezhető. Az államfőt nem köti a külső béke megteremtése és fenntartása körében a lelkészek véleménye, de a belső béke, azaz a hitvallás (vallás, erkölcsiség, üdvözülés) kérdéseit illetően hatalom az egyházé. Az, hogy mi tartozik a külső rend (a szervezet) és mi a belső rend körébe, azt az állam határozza meg. Így a fejedelem az adott fejedelemség területén korlátlan rendelkezési jogot szerzett az egyházkormányzatot illetően kiterjesztve a nemesi birtokokra is = cuius regio eius religio elv
egyesülési elmélet Christoph Matthaus Pfaff Az egyház mint szervezet tagjainak szabad akaratából, önkéntes szerződés alapján jön létre, így az egyház szabad társulat. Ebből következően az egyház kormányzati hatalma a szuverén szerződő feleket illeti meg, az államfőt semmi. Az államfőt az egyház felett ugyanazok a jogosítványok illetik, mint minden más egyesület, társulat fölött, azaz a jura circa sacra körébe tartozó felügyeleti jogok. Azonban a szuverén szerződők egyházkormányzati jogukat átadhatják, átruházhatják az államfőre, de azt vissza is vehetik. Az államfők egyházkormányzati jogukat ilyen átruházás alapján gyakorolhatják. Ennek az átruházásnak a tényét az elmélet igazolni nem tudta.
Az államegyházság továbbélése Ez a rendszer alakult ki az ún. bizantikus államokban: Oroszországban 1918-ig, a Szerb Fejedelemségben 1831-től 1931-ig, Romániában 1864-től 1946-ig, Bulgáriában 1878-től 1946-ig. Európában ma Görögországra jellemző leginkább ez a rendszer, ahol ez az 1883-as bevezetése óta ma is működik. Ilyennek tekinthető még Anglia, Skócia, Norvégia, Finnország és Dánia.
Az egyházállamiság A vallási rend uralja és határozza meg az állami rendet. A mintát a Biblia adja, benne Ószövetség: Izrael királyságai Újszövetség: Jézus királysága A Nyugat-római Birodalom felbomlása után Európa nyugati részén hosszú évszázadokon át nem alakult ki egységes világi hatalom, birodalom. A kivételes állású főpappal (Róma püspöke) az apró királyságok nem juthattak olyan felettes helyzetbe, mint a keleti részen a birodalmi császárok. apró királyságok, azonos vallás a terjedő és terjesztett kereszténység. A germán hódítást követően a kisszámú kereszténység összetartó ereje és támaszai püspökei voltak, s azok közül is az első, Róma püspöke
Az egyházállamiság továbbélése Ma jellemzően az iszlám államokban találunk rá példát, ilyen iszlám állam a Khomeini utáni Irán. Szentpéteri Kun Béla, továbbá a mai katolikus egyházjogászok közül Erdő Péter és Schanda Balázs ide sorolják a kommunista ideológia és annak szervei alá rendelt államokat, melyek bár nem vallási jellegű, de erőteljesen ideológiai befolyás alatt álló rendszert jelentettek, ahol az ateista világnézet az állami szervek felett álló hivatalos ideológia volt. Az állami (kommunista párt) hatalom a vallás, a vallási intézmények teljes háttérbe szorítására törekedett.
Az egyház feletti állami fennhatóság Az egyház feletti állami fennhatóság elismeri az egyházak bizonyos fokú önállóságát azok belső ügyeinek tekintetében, de egyéb tekintetben az egyház az állam felügyelete alatt áll, és megengedett az állam beavatkozása. Ilyen beavatkozásnak tekinthető: az egyházi tisztségek betöltésénél az állami jóváhagyás, az egyházi vagyon kezelésének ellenőrzése, az állami és egyházi illetékességi összeütközések esetén a döntés állami jogosultságként történő igénylése.
Az egyház feletti állami fennhatóság történetisége I. Ilyennek tekintendő a református egyház esetében a II. Lipót által alkotott 1790. évi XXVI. törvénycikk alapján kialakult viszony. A törvény lehetőséget biztosított mind az ágostai, mind a helvét hitvallású evangélikusok számára, hogy vallási ügyeikben a saját zsinataik által alkotott törvényeket alkalmazzanak, melyeket sem kormányszéki parancsok, sem királyi határozatok meg nem változtathatnak, de hogy ezeket a zsinatokat hol, milyen ügyekben, kiknek a részvételével tartják, előzetesen az uralkodó határozta meg, s oda joga volt felügyelet céljából királyi embert (homo regius) küldeni. A zsinat határozatait, törvényeit, szabályait királyi jóváhagyás tette hatályossá.
Az egyház feletti állami fennhatóság történetisége II. Gyakorlatilag - több-kevesebb módosítással - ez az elv érvényesült Magyarországon az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról és az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetéséről szóló 1989. évi 14. számú tvr. megalkotásáig. Főbb jellemzői a II. világháború végéig: Az elismert (bevett) egyházak köztestületek, Az állam beszedi az egyházaknak járó adót, A történeti egyházak főbb tisztségviselői felsőházi tagok, Az egyháztagságot állami törvény rendezi.
A koordinációs rendszerek Az állam és az egyház is elismeri a másik teljes önállóságát, de a mindennapi élet diktálta szükségletek alapján egymást kölcsönösen támogatják. Alapja a vallásszabadság. Az egyén élvezi a hitének megválasztása, annak terjesztése területén a teljes szabadságot, életét hitbéli meggyőződésével összhangban élheti. Jelenti az állam világnézeti semlegességét, azt, hogy az állam egyetlen vallással sem azonosulhat, nem foglalhat állást világnézeti kérdésekben, minden világnézeti meggyőződés egyenrangú, azoktól az állam egyforma távolságot tart. Az egyházak nem épülnek be az államszervezetbe, mentesülnek az állami felügyelet alól. Mivel azonban az államok polgárai tagjaik egyházuknak, az egyházak nagyon jelentős közéleti, közhasznú (oktatási, szociális, karitatív, stb.) tevékenységet fejtenek ki, a teljes elválasztás nem valósulhat meg, az állam és az egyházak viszonyát az együttműködés kell, hogy jellemezze.
A teljes elválasztásra épülő rendszerek Alapja a szabad egyház szabad államban elve Ez az elv a kálvini reformációval szorosan összefüggő egyházalkotmányi alapelv, amely a kálvinizmus kialakulásának történelmitársadalmi körülményeivel kapcsolatos. A két hatalom (világi és egyházi) folyamatosan versengett egymással, s hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. Mind az egyház, mind az állam kidolgozta a maga ideológiáját saját szuverenitása elismertetésének alátámasztására, amely a két birodalom, a két kard elméletében és annak változásaiban érhető tetten.
A szabad egyház szabad államban elve
Az alapelv tartalma A szabad egyház szabad államban elve az egyház és az állam viszonyát határozza meg. A két hatalom versengése kapcsán több elmélet született.
Eusebios két birodalom elmélete a császár Isten képmása a földön, Isten tökéletességének és uralmának megtestesítője, s ekként minden emberi közösség (világi és egyházi) számára az egyeduralom (monarchia) megszervezője, vezetője.
Szent Ágoston Gelasius pápa Szintén két hatalmat különböztetett meg, a császári és főpapi hatalmat, de a kettőt nem párhuzamosan, egymás mellett létezőnek tételezte, hanem a főpapság lelki hatalmát tekintette elsődlegesnek és uralkodónak a világi hatalom fölött.
Az állam és az egyház viszonya a lutheri egyházban A fejedelem általi egy kormányzat és a feladatok megosztása elv érvényesült. Az egyház önálló kormányzati feladatot nem lát el, feladata csak az ige hirdetése és a sákramentumok szolgáltatása. Luther szerint az egyházi hatalom nem felsőbbség, felsőbbség csak egy van, a világi, amelynek hatalma kiterjed az egyház kormányzására is.
Kálvin elmélete Egyedül Isten szuverén A neki való engedelmesség szabad engedelmesség. Szabad abban, hogy: nem veti alá magát mindennek vagy mindenkinek; különbséget tesz az üdvösség Istene és minden más hatalom között, amelyek szintén igényt tartanak engedelmességünkre. E hatalmak Isten vonatkozásában mindenképpen relativizálódnak
Az állam és az egyház pozitív viszonya minden államban elsősorban Istennek kell engedelmeskednünk, de ez a kötelességünk, hogy Istennek engedelmességgel tartozunk, nem zárja ki azt, hogy neki engedelmeskedve a lojális földi hatalmakat is elismerjük, hiszen azokat Isten rendelte eszközként, hogy a mulandó világban segítsen megőrizni emberiességünket.
Kálvin Két különálló szervezetként látja az államot és az egyházat, amelyeknek egymástól lényegesen eltérő, saját feladata van. A két létező hatalmat nem egymással versengő, hanem egymás mellett párhuzamosan élő hatalomként fogja fel
Az alapelv más az egyház, és más az igazgatására rendelt szervezet, mint ahogyan más az állam és más az azt irányító fejedelem, így az államfő az állam egyéb polgáraival egyenlő rangon tagja az egyháznak, egyházi ügyekben alárendeltje egyházának, míg a világi ügyekben az egyház szervei az alárendeltjei a világi felsőbbségnek. Kálvin szerint mivel nem csak az egyház és az állam szervezete különbözik, hanem azok feladatköre is, egyik sem avatkozhat a másik ügyeibe.
A teljes elválasztás tartalma a mai viszonyok között Az egyházak magánjogi szervezetek, az állam nem alkothat törvényt vallás alapítása vagy vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában (USA 1. alkotmánytoldat). eszmei alapja: a szabadság megvédésének nem az a legjobb módja, hogy az egyéni szabadságjogokat határozzák meg, hanem a kormányzati hatalom igényét kell korlátozni. A vallásszabadságot az egyéb alkotmányos alapjogok, a szólás-, a gyülekezés és sajtószabadság keretében érvényesítik.
2. előadás Az állam egyházpolitikai jogai Magyarországon
A főkegyúri jog és eredete Csak a királyt (nem a mindenkori államfőt) megillető jog Alapja I. István király egyházszervező, alapító tevékenysége, az államszervező tevékenység az egyház szoros összekapcsolása - sajátegyház struktúra pápai hatalom erősödése (pápai rezerváció) - kegyuraság
A főkegyúri jog tartalma Egyházi javadalmak alapítása Egyházi javadalmak betöltése egyetemes kegyúri jog Felügyelet az egyház jogainak biztosítására A megüresedett egyházi javadalmak az újabb betöltésig a királyéi A királyi tetszvényjog
Az egyházi javadalmak alapítása A nagyobb egyházi javadalmak (érsekségek, püspökségek) alapítása, azoknak megváltoztatása, felosztása, áthelyezése, egyesítése, kebelezése, a már fennálló jövedelmek egy részével való javadalmazása, a szerzetesrendek betelepülésének engedélyezése, szabályzatait megvizsgálása, önkormányzatuk korlátozása, a letelepedett szerzetesrendek megszüntetése, az eltörölt vagy elpusztult egyházi javadalmaknak más jótékony és tanügyi célokra való fordítása.
Az egyházi javadalmak betöltése érsek, püspök, káptalan, kanonok, világi és szerzetes apátságok és prépostságok adományozása, a kinevezés gyakorlása; a pápát a király által kinevezett főpapok kinevezést illetően csak a megerősítés joga illette meg. A törvények a királyt csak annyiban korlátozták, hogy egyházi javadalmat csak arra alkalmas és érdemes honfinak (tehát nem külföldinek) ingyenesen adományozhat, azokat hosszabb ideig üresen nem hagyhatja, egy személynek egynél több javadalmat csak igen fontos okból adományozhat (cumulatio tilalma), s nem érintheti a magán kegyuraság alá tartozó javadalmakat.
egyetemes kegyúri jog A magyar király felügyeleti joga a kisebb kegyuraságok fölött
Felügyelet a jogok biztosítása érdekében A magyar király őrködik az egyházat megillető jogok megtartása fölött. az egyházi alapítványok, iskolák vagyonának célszerű felhasználása fölött. Gondoskodik az egyházak és javadalmaik fenntartásáról, akként is, hogy felügyeli a javadalmasok gazdálkodását, hogy a javadalmakat el ne idegenítsék, meg nem terheljék, pusztulni ne engedjék.
Tetsztvényjog Az egyházi iratok kihirdetése királyi engedélyhez kötött, a hazai püspökségek csak a király hozzájárulásával tarthatták a kapcsolatot a Szentszékkel.
További jogok a reformációt követően Ius reformandi Ius episcopale Az egyházfelség jogai - Iura circa sacra
Ius reformandi Németországban az 1555. augsburgi és az 1648. évi westfáliai békekötés az evangélikus vallás állami elismerését eredményezte, ez megszüntette az államegyházi rendszer egyik fontos alapját, mely szerint egyetlen egyházat ismer el az államban egyedüli jogosultnak. A békekötések megadták a fejedelemnek a ius reformandi jogát, azt a jogot, hogy területük felekezetéről döntsenek.
Ius episcopale A német fejedelmek a békekötések alapján a protestáns egyházak fölött megszerzett ius episcopale jogát kiterjesztették a katolikus egyházra is, Ennek eredményeként a katolikus egyház belső viszonyait illetően is amennyiben az nem a hitre magára, a szentségek kiszolgáltatására és az istentiszteletre vonatkozott ragaszkodtak a szabályozás jogához. Ezt az állami szuverenitás elsőségével igazolták, mely abból is levezethető, hogy az állampolgárok vallásukra tekintet nélkül egyenjogúak.
Az egyházfelségi jogok (ius supremae inspectionis) Magyarországon Az állam főfelügyeleti joga az állami, önkormányzati hatóságok, így az egyház felett is iura circa sacra Ius reformandi Ius advocatiae Ius cavendi Ius placeti regii Apellatio ab abusu
Ius supremae inspectionis Az állam főfelügyeleti jogát jelenti, mely az egyházak felett az állami szuverenitásból adódó jogosultság. Három területen érvényesült. Az állami törvényhozásban, amikor is e jogot a törvényhozás az állam részére biztosította, az igazságszolgáltatás útján, amikor is az állam felügyelt arra, hogy az egyházi bíróságok állami bírósági hatáskörbe tartozó ügyekben el ne járhassanak, azaz az állami joghatóságot ne sértsék, a közigazgatási úton pedig megakadályozta az állam, hogy az egyházkormányzat, az egyházigazgatás ne hozzon állami jogrendet sértő intézkedést. E jog alapján az állam jogosult volt a Szentszékkel történő kapcsolattartást korlátozni, ellenőrizni, az egyházi befolyást kizárni az oktatásból, stb.
Iura circa sacra Az egyház körüli felségjog a ius supremae inspectionison belül a mindenkori államfőt (és nem a királyt) illeti meg negatív természetű jogok
Ius reformandi Az államhatalomnak azt a jogát jelenti, hogy megszabhatja, mely egyház működését engedélyezi és milyen feltételekkel.
Ius advocatiae Az államnak az egyház fölötti védelmi, oltalmazói joga. Összetett jog: 1. az állam az egyházakat büntetőjogi védelemben részesíti annak érdekében, hogy istentiszteleteit szándékosan senki meg ne zavarja, 2. az állam támogatja az egyházakat annak érdekében, hogy a közös célok elérhetők legyenek, 3. az egyház jogait kényszereszközeivel érvényesíti.
Ius cavendi Az államnak az ún. elővigyázati joga annak érdekében, hogy az egyház tevékenysége állami jogot nem sértsen. E jogból erednek a következő jogosultságok: Ius supremae inspectionis, Ius placeti regii, Apellatio ab abusu.
Ius pleceti regii Az állami főfelügyeleti jog alapján az állam ún. tetszvényjoga, amelynek alapján az állam jogot tartott arra, hogy az egyházi törvényeket, rendeleteket és azok végrehajtását csak jóváhagyásával lehet kihirdetni. Ennek érdekében megkövetelte, hogy kihirdetés előtt jóváhagyás végett az állam meghatározott szerve elé kellett terjeszteni.
Apellatio ab abusu Magyarországon az állami törvények nem biztosították soha a magánszemélyeknek azt a jogát, hogy az egyházi joghatóság visszaélései ellen állami hatóságokhoz, állami bírósághoz fellebbezzenek (apellatio ab abusu). Az Alkotmánybíróság azonban értelmezve az elválasztás tartalmát a 32/2003. (VI.4.). számú határozatában rámutatott, hogy a bírósághoz való fordulás alapjoga szerint az egyház szolgálatában álló személynek is Alkotmányban biztosított joga van arra, hogy amennyiben az állami jogszabályok szerint került sor az alkalmazására, akkor az állami bíróságok az alkalmazásával kapcsolatos jogvitát elbírálják.
Az állami felségjogok jelene Az állam és az egyház elválasztását deklaráló alkotmányok, a vallásszabadság alapjogként való elismerése, a vallási pluralizmus e felügyeleti jogokat már nem tűri el, s az állam sem tart rájuk igényt. Az állam és az egyház kapcsolatát más alapokon, az alkotmányos alapjogok mentén kellett újragondolni.
3. előadás Az állami egyházjog fogalma
Bevezető gondolatok
Kérdések: 1. Az állami jogalkotás része lehet-e az egyházakra vonatkozó törvényalkotásnak? 2. Egyházjog-e az állam által alkotott jogi norma? 3. Az egyházakra vonatkozó állami jogalkotást hogyan különböztessük meg az egyház belső jogától?
Ad 1. Ki alkothat jogszabályt az államban? 1. felfogás: Csak az államnak van képessége jogalkotásra, az egyház belső szabályait rendező autonóm egyházi jogalkotás csak látszat, az egyház jogalkotási képessége ekként csak származékos. 2. felfogás: A katolikus egyházjog az egyházat mint Isten népét joggal bíró közösségnek tekinti, jogrendszere eredeti jogrend, mely létezését nem vezeti vissza semmilyen más evilági hatalomra. Az evangélikus felfogás szerint is az evangélikus egyháznak Istentől eredő joga van a belső jogalkotásra.
Ad 1. Az egyes államokban az állam és az egyházak viszonya eltérő. Történetileg: Az állam és az egyházak viszonyában igen eltérő történelmi eredetű viszonyrendszerek alakultak ki. Léteznek olyan államok, ahol az egyházállamiság, az államegyházság létező viszonyrendszer, ugyanakkor az európai államok közül Franciaország, Hollandia továbbá az Amerikai Egyesült Államok az állam és az egyház teljes elválasztásának megvalósítására törekedtek, illetve törekednek.
Ad 1. Milyen következménnyel jár az elválasztás az egyházak státuszát illetően? Az elválasztás elvéből következik: egyházak nem közjogi testületek, hanem magánjogi szervezetek, még ha a koordináció közös igényénél fogva a többi társadalmi szervezethez képest bizonyos előjogokat, kiváltságokat élveznek is. Ebben a rendszerben és így Magyarországon is az állam szuverenitásából adódóan még egyenjogú és mellérendeltségi státuszról sem lehet szó.
1. Válasz: a, Maga az egyházjog elnevezés inkább szimbolikus, mert nem általános, nincs mögötte az érvényesülését biztosító állami (külső) kényszerapparátus. Mai jellegét tekintve sajátos erkölcsi szabályrendszernek tekintendő. B, Az állam hozhat csak az egyházakra 1990. évi IV. tv. - egyházakról 1991. évi XXXIII. tv. - volt egyházi ingatlanok visszaigényléséről az egyházakra is érvényes jogszabályokat. 2005. évi CXXXIX. tv. - felsőoktatásról
2. Egyházjog-e az állam által alkotott jogi norma? katolikus nézet: Az állami jogalkotás nem része a kánonjognak evangélikus és református felfogás: Az állami jogalkotás része az egyházjognak Állami jogalkotás külső egyházjog Az egyház saját jogalkotása belső egyházjog
A református felfogás magyarázata 1. Történeti ok: 1790-91-es XXVI.tc. (állami törvény) tette lehetővé a reformált egyházak saját szervezetének kialakítását. Az 1990. évi IV. tv. után: A létrehozó szervezés kizárólag egyházi, A fenntartó szervezés egyházi és állami szabályokon alapul. Az állami jogalkotás érvényesülése: Közvetlenül: az állam közvetlenül hoz az egyház életét érintő jogszabályt, amelyet az egyház alkalmaz: pl. adójog Közvetett módon: az állami jog szerint privilegizált helyzetet elfoglalni akaró egyház nem hoz (mert nem hozhat) állami törvényekkel ellentétes jogszabályt. 2. Az együttműködés szükségességének felismerése Az állam és az egyház közös feladatainak ellátása folytán együtt kell, hogy működjön, a teljes elválasztás egyik félnek sem, az együttműködés mindkét félnek érdeke.
Fogalmi meghatározások Egyházjog általános értelemben az egyház tagjaira és az egyházra mint látható szervezetre vonatkozó, az egyházban érvényesülő szabályok összessége. Területei: felekezeti egyházjog az autonóm egyházi szervezet belső szabályrendszere, amelyet az adott, magát egyházként tekintő szervezet belső szabályainak megfelelő eljárásban a jogalkotásra felhatalmazott személy vagy testület alkotott meg állami egyházjog ezeken túlmutató vallásjog
Az egyházjog jogági jellege
Kérdések: Jogág-e az állami egyházjog? Mely jogszabály csoportok tartoznak ide?
Válaszok ad 1. Schanda Balázs:nem Az állami egyházjog nem jogág, hanem a jogágak széles körének sajátos szempontú metszete. Az állami egyházjog határait igen nehéz meghúzni, hiszen ide tartoznak a legkülönfélébb jogágakban elhelyezkedő normák, melyek összességükben adják a vallásszabadság érvényesülésének feltételrendszerét. Az állami egyházjog a jogágak hagyományos felosztásában az alkotmányjoghoz áll a legközelebb, hiszen egy alapjog, a vallásszabadság emberi jogának feltételrendszerét mutatja be. Ugyanakkor az állami egyházjog nem csupán egy alfejezete az alapjogok tanának, hanem az alkotmányjog szívéhez tartozik.
Válaszok ad 1. Boleratzky Lóránd: nem Az állami egyházjog különleges jogterületnek tekinthető: az állam és az egyház közti kapcsolatot az államjog (közjog) szabályozza. Az állami egyházjog még nem tekinthető önálló tudományszaknak, csak a közjog egy részének, bár fejlődése kétségkívül az önállósulás felé halad. Az állami egyházjog annyiban különleges jogterület, hogy elsősorban történeti fejlődés jellemzi. Mivel a szellemi és szociális változásokra gyorsan reagál, további fejlődése előtt nyitva áll a lehetőség. Az állami egyházjog nyitott a valóság felé, a többi jogterülethez képest azonban aligha tekinthető zárt rendszernek. E jog keretszabályokból tevődik össze. Az állami egyházjognak ez a sajátossága nem az alkotmány szintjén tükröződik vissza, hanem az egyes törvényekben jelenik meg. Az állami egyházjogi normák ezért vagy a vallási oldalt veszik figyelembe, vagy a szekuláris jogban a vallási tartalomra utalnak, amelyet aztán a vallásfelekezet tölt ki tartalommal.
Válaszok ad 1. Ádám Antal: valamely jogszabálycsoport akkor kezelhető jogágazatként, ha a) e jogszabályok kereteit és tartalmi irányultságát lényeges, közös alapelvek határozzák meg, b) ha a jogi normák szabályozási tárgyai jellegzetes közös vonásokat viselnek magukon és végül c) ha e jogszabályok által biztosított alanyi jogosultságokban és előírt kötelességekben más jogosultság- és kötelességcsoportoktól eltérő, közös tartalmi elemek találhatók.
Válaszok ad 1. Ádám Antal: A közös alapelvek léte megállapítható: Meghatározó a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjoga; Az állam és az egyház elválasztott működésének alkotmányi rendelkezése és ténye; Az állam világnézeti semlegessége; Az állam intézményes támogatási kötelezettsége a vallásszabadság és az egyházak működőképességének biztosítása érdekében.
Válaszok ad 1. Ádám Antal:Nem A b, és a c, pont szerinti feltételek nem állapíthatók meg: alkotmányjogi, közigazgatási jogi, pénzügyi jogi, polgári jogi, munkajogi, büntetőjogi, szabálysértési stb. normák által szabályozott jogviszonyok, jogosultságok, kötelességek, tilalmak és szankciók is találhatók. De: az állami egyházjogban a különböző jogágazatokhoz tartozó jogszabályok olyan rendelkezései kapcsolódnak egymáshoz, amelyeknek sajátos tartalmát a felsorolt és más alapelvek, követelmények, alapjogok és tilalmak nagymértékben meghatározzák. Mindezek alapján: az állami egyházjog jelentős alkotmányi értékek által áthatott, egymással szoros funkcionális összefüggésben álló, de eltérő jogágazati jegyeket is viselő rendelkezéseknek rendszerbe foglalható összessége; közös névvel illetett jogi normacsoport, vagy több jogágazathoz kapcsolódó, vegyes, illetve összetett jellegű, sajátos (quasi, para, semi, sui generis) jogágazat.
Mely jogszabálycsoportok tartoznak az állami egyházjoghoz? Schanda Balázs: Az állami egyházjog a joganyag azon részét öleli föl, mely az egyházaknak és a vallási közösségeknek az államhoz, egymáshoz és az egyes személyekhez fűződő viszonyát tárgyalja: Egyházak államhoz Egyház egyház Egyház egyes személyek
Kritikája: Túlságosan általános. Nem derül ki belőle, hogy milyen értelemben használja a jog fogalmát, tehát, hogy mely joganyag részéről beszél (csak az állam alkotta, vagy az egyházak által alkotott jog is beletartozik). A református egyház belső joga is rendelkezik az államhoz való viszonyról. Az egyház és az egyén, illetve az állam és az egyén kapcsolatát rendező szabályok nem állami egyházjogiak, mert: Az egyház és az egyén (egyháztag) viszonyát a belső, azaz pl. katolikus felfogás szerint a kánonjog rendezi, nem állami szabály, Az állam és az egyén viszonya még ha vallási tartalmú is nem egyházjogi vagy állami egyházjogi, mert a vallásszabadság egyéni formában történő gyakorlása nélkülözi az egyházi (azaz közös vallásgyakorlási) jelleget.
Mely jogszabálycsoportok tartoznak az állami egyházjoghoz? Boleratzky Lóránd: Állami egyházjogon mindazoknak az államtól eredő jogi normáknak (törvényeknek, rendeleteknek és szerződéseknek) az összességét értjük, amelyek a vallásfelekezeteknek az államhoz való viszonyát, egymásközti és másokkal való kapcsolatát, valamint az egyes emberek és jogi személyek jogi helyzetét a hit, a lelkiismeret és a világnézet szempontjából érintik. Vallásfelekezetek (egyházak) államhoz Egyház egyház Egyház mások (természetes és jogi személyek) Természetes és jogi személyek státuszát érintő szabályok a hit, a lelkiismeret és világnézet szempontjából.
Kritikája: Pontosabb mint a Schandáé, mert tartalmazza, hogy állami jogalkotásról van szó, Utal arra, hogy az állam által egyházként elismert közösségekről van szó. De: Az egyház és az egyén, illetve az állam és az egyén kapcsolatát rendező szabályok nem állami egyházjogiak; A lelkiismeret alapulhat vallásos és nem vallásos meggyőződésen, lehet vallási, erkölcsi vagy más meggyőződés is. Világnézeti alapon szerveződtek és szerveződnek ma is pártok.