Magyar Népköztársaság Országos Szabvány ELÕREGYÁRTOTT BETON-, VASBETON ÉS FESZÍTETT VASBETON ELEMEK MINÕSÉGÉNEK ELLENÕRZÉSE Vizsgálat 691.328.1/.2:624.07 MSZ 16030/1-1988 G 33 Precast concrete elements. Quality control. Test. MAGYAR SZABVÁNYÜGYI HIVATAL Az állami szabványok hatályára vonatkozó rendelkezéseket a szabványosításról szóló 19/1976. (VI. 12.) MT számú rendelet 5-12. -ai tartalmazzák. A KGST-szabványoknak és a magyar állami szabványoknak a külkereskedelemben való alkalmazását a külkereskedelmi miniszter és a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke a 12/1978. (KkÉ 14.) KkM-MSZH számú együttes utasításban szabályozta. Az utasítás hatályát a szövetkezetekre a 8/1978. (X. 28.) KkM számú rendelet terjesztette ki. A szabványban szereplõ megjelöléseket, rajz- és betûjeleket, megnevezéseket, minõségi osztály megjelöléseket, valamint a szabványban meghatározott fogalmakat csak az állami szabványban meghatározott értelemben szabad használni, abban az esetben is, ha a szabványtól való eltérés egyébként nincs engedélyhez kötve (19/1976. (VI. 12.) MT számú rendelet 11. ). *Az MSZ 16030-1963 1., 2. fejezete, a 3.1., a 3.2.1. és 3.2.2. szakasza, valamint 5. fejezete helyett. E szabvány hatálya a magánkisiparra is kiterjed. E szabvány tárgya a statikus igénybevételekre tervezett, sorozatban elõregyártott beton-, vasbeton és feszített vasbeton elemek vizsgálata a minõség ellenõrzéséhez. 1. VIZSGÁLATI CSOPORTOK 1.1. Alaki vizsgálatok Az alaki vizsgálatok során a méreteket, az alakhûséget, a felületet (külsõ megjelenést) kell vizsgálni. 1.2. Erõtani vizsgálatok Az erõtani vizsgálatok során a teherbírást, az alakváltozást, a repedéstágasságot, a repesztõ igénybevételt (külön elõírás esetén) kell vizsgálni. A jóváhagyás idõpontja: 1988. április 18. A hatálybalépés idõpontja: 1989. január 1. (9 oldal)
MSZ 16030/1 1988 2 1.3. Egyéb vizsgálatok Az egyéb vizsgálatok során a vonatkozó elõírások (pl. termékszabvány) által elõírt követelményeket: tömeget, hõszigetelõ képességet, akusztikai jellemzõket, tûzállóságot, fagyállóságot, vízfelvételt, víz- és páraáteresztést, vakolattartást stb. kell vizsgálni. 2. A MINÕSÉGELLENÕRZÉS FAJTÁI 2.1. Az alaki követelmények kielégítését a tételbõl kivett mintán kell ellenõrizni, ha a vonatkozó elõírás nem rendelkezik eltérõen. 2.2. Az erõtani követelmények kielégítésének ellenõrzésére a következõ ellenõrzési fajták egyikét kell alkalmazni: "A" ellenõrzési fajta: a tételbõl kivett mintát a termék alapadatainak jellemzõ értékei alapján; "B" ellenõrzési fajta: a tétel minden darabját próbaterheléssel; "C" ellenõrzési fajta: a tételbõl kivett mintát próbaterheléssel; "D" ellenõrzési fajta: a tételbõl kivett mintát tönkremenetelig való terheléssel vizsgálják. Megjegyzés: Az ellenõrzési fajta megválasztásának szempontjai: Az "A" ellenõrzési fajtát célszerû alkalmazni nagy sorozatban gyártott termékek esetében, ha az ellenõrzéshez szükséges alapadatok meghatározhatók és a vizsgálat különleges céljai között a repedések és alakváltozás ellenõrzése nem szerepel. A "B" ellenõrzési fajtát célszerû alkalmazni. ha a termék beépítés utáni esetleges meghibásodása különösen nagy kárt okozhat. A "C" ellenõrzési fajtát célszerû alkalmazni. ha a termék teherbírása próbaterheléssel is megbízhatóan minõsíthetõ. Az "D" ellenõrzési fajtát nagy sorozatban gyártott termékek esetében olyankor kell alkalmazni, ha másfajta ellenõrzéstõl nem várható megbízható eredmény. 3. TÉTEL A tétel a vonatkozó elõírás szerinti számú, de legfeljebb 10000 db és legfeljebb 5000/t össztömegû ép, 30 napon belül gyártott olyan termék, amelynek anyagai, keresztmetszeti méretei, fõbb vasalása és a teherbírást befolyásoló egyéb jellemzõi azonosak. 4. MINTA 4.1. Mintavétel A mintadarabokat a tételbõl a véletlenszerûség biztosításával, az MSZ KGST 546 szerint oly módon kell kivenni, hogy a minta a tételre jellemzõ legyen. 4.2. A minta nagysága A vizsgálathoz szükséges mintadarabok számát a tétel nagyságától függõen, általában a termékre vonatkozó elõírás szerint kell meghatározni. Ilyen elõírás hiányában az alaki vizsgálatokhoz szükséges minta nagyságát az 1. táblázat alapján kell megállapítani; az erõtani vizsgálathoz szükséges minta nagysága az "A" ellenõrzési fajta esetében az anyagok vizsgálatához a vonatkozó anyagvizsgálati elõírás szerinti; az egyéb alapadatok vizsgálatához az 1. táblázat szerinti, de legalább 5 db legyen; a "B" ellenõrzési fajtánál a teljes tétel legyen; a "C" ellenõrzési fajtánál az 1. táblázat szerinti legyen; a "D" ellenõrzési fajtánál ismeretlen szórás alapján való értékelés esetén 0,13 n, de legalább 3 db, (ahol n a tételhez tartozó elemek száma); ismert szórás alapján való értékelés esetén - a tétel nagyságától függetlenül - 3 db legyen.
3 MSZ 16030/1 1988 1. táblázat A tétel nagysága db A minta nagysága legalább db 150-ig 151-500 501-3200 3201-10000 3 5 8 13 4.3. A mintadarabok megjelölése, kezelése A vizsgálat céljára kivett mintadarabokat egyszerû, de el nem távolítható, azonosításra alkalmas jellel kell ellátni. A kivett mintadarabokat úgy kell tárolni és szállítani, hogy az elemek ne sérülhessenek meg. 4.4. Mintavételi jegyzõkönyv A mintavételrõl jegyzõkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell: a termék megnevezését, jelét; a tétel azonosító jelét; a tétel és a minta darabszámát; a gyártó megnevezését; a mintadarabok gyártási idõpontját; az elvégzendõ vizsgálatok megnevezését; a mintavétel helyét és idõpontját; a mintavételt végzõ személyek nevét és beosztását; a mintára vagy vizsgálatokra vonatkozó esetleges megjegyzéseket. 5. A MÉRETEK, AZ ALAK, A FELÜLET ÉS A TÖMEG VIZSGÁLATA 5.1. A méretek vizsgálata 5.1.1. A vonatkozó elõírásban tûréssel megadott méreteket legalább 1 mm-es pontosságú méréssel kell ellenõrizni. 5.1.2. Az elemek hosszát rúdszerkezetek esetében az élek mentén, felületszerkezetek esetében az élek vagy alkotók mentén és az oldalfelületek középvonalán kell mérni. 5.1.3. Az elemek keresztmetszeti méreteit az állandó keresztmetszetû szakasz végein és közepén kell megállapítani, de a mérési helyek egymástól mért távolsága legfeljebb 5,0 m legyen. 5.1.4. Az elemek hosszanti üregeinek, lyukainak méreteit az elem két végén kell mérni és az elem hossza mentén szabad ezeknek a méreteknek a lineáris változását feltételezni. Csövek átmérõjét a végeken, két egymásra merõleges irányban kell mérni. 5.1.5. A betonfedést a tartóvégeken és a támaszköz közepén kell mérni, de egyenes tengelyû, feszített acélbetétes elemek esetében az acélbetétek helyzetét az elem két végén kell mérni és az elem hossza mentén szabad ezeknek a méreteknek lineáris változását feltételezni. 5.1.6. Az elembe betonozott szerelvények, kiálló acélbetétek helyzetét a vonatkozó elõírásban megadott ponthoz (élhez, felülethez) viszonyítva, acél mérõszalaggal vagy erre a célra készített mérõsablonnal kell mérni. 5.2. Az alakhûség vizsgálata 5.2.1. Az elemek alakját elõször szemrevételezéssel kell ellenõrizni. A szemrevételezéssel észlelt eltéréseket 1 mm pontossággal kell megmérni. 5.2.2. Az elemek alakját a vonatkozó elõírás szerinti helyzetben, elõírás hiányában a beépítési helyzetben kell vizsgálni.
MSZ 16030/1 1988 4 5.2.3. Az élgörbeséget a negatív görbület oldalán, az élgörbeség irányára merõleges oldalfelület két szélén, az elem végeihez illesztett megfeszített huzal vagy egyenes vonalzó segítségével kell meghatározni, pl. tolómércével vagy hézagmérõ rúddal. 5.2.4. A síkgörbeséget a vizsgált felületre átlósan elhelyezett merev vonalzó, vagy gerenda és tolómérce vagy hézagmérõ rúd segítségével kell meghatározni. 5.2.5. A szögtorzulást acél derékszög és -vonalzó vagy szögmérõ, tolómérce vagy mérõrúd segítségével kell mérni. Megjegyzés: Elemvégek méréséhez az elõírás szerinti alaknak megfelelõ mérõsablont célszerû készíteni. 5.3. A felület vizsgatata 5.3.1. A vonatkozó elõírásban megadott felületi követelmények teljesülését elõször szemrevételezéssel kell ellenõrizni. 5.3.2. A tapasztalt felületi hibák méreteit a repedéstágasság kivételével egyenként 1 mm-es pontossággal kell mérni. 5.3.3. A felületi fészkesség, a légbuborékok, a síkból kiálló részek méreteit egymásra merõleges két irányban kell vonalzóval megmérni és a hibák arányát a teljes felülethez képest az eredményekbõl kell számítással megállapítani. 5.3.4. A felület bemélyedéseit, domborulatait, a síkbeli eltéréseket (lépcsõket) legalább három helyen, ahol a szemrevételezéssel az eltérés a legnagyobbnak látszik, a felülethez illesztett 200 mm-es merev vonalzó és mérõrúd segítségével kell megmérni. 5.3.5. Az él- és sarokcsorbulások mélységét a felületekre merõleges irányban, a felületekre fektetett acélvonalzók, derékszög segítségével, tolómércével vagy mérõrúddal kell mérni. Az élcsorbulások hosszúságát az élek mentén, acél mérõszalaggal kell megállapítani. 5.3.6. A repedések hosszának megállapításakor a szemrevételezéssel leghosszabbnak ítélt repedés hosszát kell megmérni pl. acél mérõszalaggal. A repedések tágasságát repedésmérõ mikroszkóppal vagy- etalon mérõlapokkal, 0,05 mm pontossággal kell meghatározni. A repedések átmenõ vagy nem átmenõ jellegét szemrevételezéssel szabad ellenõrizni. A repedések helyzetét az elem két szemben lévõ felületén acél mérõszalaggal kell megállapítani. 5.3.7. A termékek színét az MSZ 18290/3 szerint kell vizsgálni. 5.4. A tömeg vizsgálata A mintadarabok tömegét C jelû (normál) beton esetén légszálaz, LC jelû (könnyû)beton esetében 105 C hõmérsékleten, tömegállandóságig kiszárított állapotban, egyéb elõírás hiányában 3 tömegszázalékos pontossággal, kell megmérni. 6. ERÕTANI VIZSGÁLATOK 6.1. A vizsgálatok idõpontja Az erõtani vizsgálatokat természetes szilárdulású elemek esetében legalább 28 napos korban, hõkezeléssel szilárdított elemek esetében legalább 14 napos korban kell végezni, de amennyiben a vizsgálati módszer és az értékelés lehetõvé teszi a 28 napos korú elemek minõségére való következtetést, akkor megengedhetõ a fiatalabb korban való vizsgálat is.
5 MSZ 16030/1 1988 6.2. A vizsgálatok elõkészítése Terheléses vizsgálatot 5 C feletti hõmérsékletû, az idõjárás kedvezõtlen hatásaitól védett helyen kell végezni. Ha az elemeket ennél rosszabb körülmények között tárolták, akkor azokat a vizsgálat megkezdése elõtt 5 C feletti hõmérsékletû helyiségben kell tárolni addig, amíg azok a helyiség hõmérsékletét fel nem veszik. Megjegyzés: Ez az elõírás 100 mm-nél vékonyabb falu elemeknél 12 órai, ennél vastagabb elemelméi 24 órai, erõsen átfagyott vagy átázott, nagy méretû elemeknél 48 órai tárolás után teljesül általában. 6.3. Vizsgálat az alapadatok jellemzõ értékei alapján (az A ellenõrzési fajtához) 6.3.1. A vizsgálatot a 4.2. szakasz-szerinti mintán kell végezni. 6.3.2. A keresztmetszeti méreteket a vonatkozó elõírás szerinti helyeken, elõírás hiányában az erõtani szempontból mértékadó helyeken kell megmérni. 6.3.3. A szerkezeti anyagok szilárdságát a vonatkozó elõírás szerint kell vizsgálni, de az acélbetétek szilárdsági jellemzõit nem szükséges ellenõrizni, ha a gyártómû minõségi bizonylata a megfelelõ szilárdságot igazolja. 6.3.4. Az acélbetétek helyzetét (beágyazottságát) a vonatkozó elõírásban meghatározott helyeken, illetve elõírás hiányában a következõk figyelembevételével kiválasztott jellemzõ helyeken méréssel kell ellenõrizni: a fõ acélbetétek helyzetét a teherbírás szempontjából mértékadó keresztmetszetekben (elemszakaszon), a betonkeresztmetszet-változások helyén, az elemterv szerinti iránytöréseknél, a kengyelek helyét és egymástól való távolságát (sûrûségét) az elemvégeken, hajlított tartó esetében a keresztmetszet háromszoros magasságának megfelelõ, nyomott elem esetében a nagyobbik keresztmetszeti méret háromszorosának megfelelõ hosszon, a betonkeresztmetszet-változások környezetében, nyomott fõ acélbetéteket körülfogó kengyeleknél a legnagyobb axiális igénybevétel helyén, nyírási vasalásként számításba vett kengyeleknél ott, ahol az elemterv szerint a kengyelezés sûrûsége változik. Nem feszített fõ acélbetétek helyzetét elemenként legalább két jellemzõ helyen kell megállapítani. A tengelyirányú méreteket acél mérõszalaggal, az acélbetétek keresztmetszeten belüli elhelyezkedését és a betontakarást az elem felületéhez illesztett lap segítségével, mérõrúddal kell mérni. Feszített acélbetétek keresztmetszeten belüli helyzetét egyenes vonalú vezetés esetén a tartóvégeken, egyébként az iránytöréseknél kell vizsgálni. Feszített acélbetétek helyzetét az erõtanilag különösen fontos helyeken, pl. a lehorgonyzási szakaszon bontással nem szabad vizsgálni. Mágneses mûszert a felülethez közel esõ fõ acélbetétek helyzetének (betonfedésének) méréséhez akkor szabad használni, ha az acélbetét átmérõjét ismerjük és a mérést nem zavarják egymást keresztezõ vagy egymáshoz közel levõ acélbetétek. A kengyelek helyét és egymástól való távolságát szabad mágneses mûszerrel ellenõrizni. A fõ acélbetétek mennyiségét külön elõírás esetén, a fõ igénybevételek helyén kell vizsgálni. 6.3.5. Az elõfeszített vasbeton elemek esetében a feszítési feszültség meghatározásához el szabad fogadni a feszítési jegyzõkönyvvel igazolt mérési eredményeket, ha szemrevételezéskor az acélbetét becsúszására utaló jel, pl. repedés nem észlelhetõ. 6.4. Terheléses vizsgálatok (a B, a C és a D ellenõrzési fajtához) 6.4.1. A vizsgálati igénybevétel mértéke a teherbírás ellenõrzéséhez B ellenõrzési fajta esetében a termék számított határ-igénybevétele;
MSZ 16030/1 1988 6 C ellenõrzési fajta esetében hajlításra igénybevett elemeknél a 2. táblázat szerinti c tényezõvel szorzott határ-igénybevétel, nyomásra igénybevett elemeknél a vonatkozó elõírás szerinti igénybevétel (a továbbiakban: ellenõrzõ igénybevétel); D ellenõrzési fajta esetében a 6.4.8. szakasz szerinti tönkremenetelt okozó igénybevétel; az alakváltozás és a repedéstágasság ellenõrzéséhez a beépített terméken a használati határállapotban mûködõ, MSZ 15022/1 szerint számított vagy a vonatkozó elõírásban megadott igénybevétel; a repesztõ igénybevétel ellenõrzéséhez a termék vonatkozó elõírás szerinti repesztõ igénybevétele. 2. táblázat A mintadarabok száma 3 5 8 13 A c tényezõ értéke vasbeton esetén 1,27 1,21 1,18 1,15 beton esetén 1,43 1,37 1,33 1,30 6.4.2. A vizsgálati igénybevétel fajtáját az elemre vonatkozó elõírásban rögzített meghatározó igénybevételtõl függõen, a vizsgálóberendezés adottságainak figyelembevételével kell megválasztani. Az elem meghatározó igénybevételei: külpontos nyomás vagy húzás, hajlítás nyírással egyidejûleg. A külpontos nyomásra vagy húzásra igénybevett elemet kis külpontosság esetében szabad központos nyomásra vagy húzásra vizsgálni, nagy külpontosság esetében nyírással egyidejûleg hajlításra célszerû vizsgálni. 6.4.3. A központos nyomásra vagy húzásra igénybevett elemek vizsgálatakor általában teljes elemet kell vizsgálni, ha a vonatkozó elõírás nem engedi meg a teljes elembõl kivágott elemrészek vizsgálatát. Elemrészek vizsgálatakor a falak magassága és vastagsága az eredeti elemével azonos, szelessége a magasság harmada és a vastagság háromszorosa közül a nagyobbik; a rúdelemek hosszúsága a keresztmetszet nagyobbik méretének legalább háromszorosa legyen. A nyomott elemeket egyik vagy mindkét végükön csuklósan (szabadonelfordulóan) kell megtámasztani. A teher átadására szolgáló felületeken kiegyenlítõ habarcsréteget és teherelosztó szerkezetet (lemezt, gerendát) kell alkalmazni. A habarcsréteg vastagsága legfeljebb 20 mm, nyomószilárdsága a vizsgált elem betonszilárdságának legalább fele legyen. A teherelosztó szerkezet anyagát, merevségét úgy kell megválasztani, hogy az a terhelt felületen az egyenletes erõeloszlást biztosítsa. Egyéb elõírás hiányában a terhet úgy kell elhelyezni, hogy a tengelyirányú erõ hatásvonala mind az alsó, mind a felsõ felületen legfeljebb az MSZ 15022/1 szerinti e = 0,06 h külpontossággal menjen át. 6.4.4. A nyírással egyidejûleg hajlilásra igénybe vett elemek vizsgálatakor a következõk szerint kell eljárni: Az elemeit a méretezéskor figyelembe vett helyzetben és alátámasztással kell vizsgálni. A szabadonelforduló végû, kéttámaszú tartóként méretezett elemet két végén csuklósan kell alátámasztani úgy, hogy az egyik támasz a tartó hossztengelye irányában elmozdulhasson és az alátámasztó szerkezetek (görgõ, golyó vagy penge alakú szerelvény) tengelyének egymástól mért távolsága az elméleti támaszközzel azonos méretû legyen. Az erõátadás helyén a teher egyenletes eloszlását biztosító réteget kell elhelyezni. A felületi nyomás ne legyen nagyobb, mint a beton nyomási határfeszültségének egyharmada. Az elemet a méretezéskor figyelembe vett legkedvezõtlenebb vagy azt a biztonság javára közelítõ (helyettesítõ) teherelrendezéssel kell vizsgálni úgy, hogy a helyettesítõterhek ne okozzanak káros helyi igénybevételeket.
7 MSZ 16030/1 1988 Az egyenletesen megoszló teher a támaszköz méretétõl függõen két vagy négy, a támaszerõkkel párhuzamos hatásvonalú koncentrált teherrel helyettesíthetõ. A nyírási és hajlítási teherbírás együttes vizsgálatakor az alátámasztástól a támaszköz negyedével azonos távolságában mûködtetett koncentrált terhek tekintendõk egyenértékûnek a megoszló teherrel. Ha a vizsgálat fõ célja az elem alakváltozásainak ellenõrzése, a koncentrált terheket a támaszköz harmadaiban kell mûködtetni. A nyírási teherbírás elkülönített vizsgálatakor a koncentrált terhek alátámasztástól mért távolsága legalább a tartó magasságával legyen azonos és ne haladja meg annak háromszorosát. Feszített tartók nyírási teherbírásának vizsgálatakor a koncentrált terhek alátámasztástól mért távolsága legalább a feszített acélbetét lehorgonyzási hossza és a támaszköz negyede közül a kisebbel legyen azonos. 6.4.5. A terhet lépcsõzetesen vagy folyamatosan növelve kell felhordani. Lépcsõzetes növelés esetén a teherlépcsõk nagyságát úgy kell megválasztani, hogy az a vizsgálat szempontjából jellemzõ, számított teherérték meghatározott hányada - a használati tehernek legfeljebb harmada és a határtehernek legfeljebb negyede - legyen. A használati tehernek megfelelõ szinten teherlépcsõt, folyamatos tehernövelés esetén pedig szünetet kell tartani a mérések és megfigyelések elvégzéséig. Egy-egy teherlépcsõ elérése után a terhet a mérõmûszerek leolvasásának befejezéséig, de legalább 30 másodpercig kell azonos szinten tartani. A mûszereket csak a nyugalmi állapot elérése után szabad leolvasni. Folyamatos tehernövelés esetén a növelés sebessége olyan legyen, hogy a betonban a számítással meghatározott legnagyobb nyomófeszültség másodpercenként 0,2-0,5 N/mm 2 értékkel növekedjék. A teher felhordása folyamán sem dinamikus hatások, sem a gyors tehernövelésbõl származó gyorsulóerõk ne mûködjenek. A tehermentesítést (pl. a repesztõ igénybevétel méréséhez), folyamatos tehercsökkentéssel kell végezni, aminek sebessége a tehernövelés sebességének legfeljebb kétszerese legyen. 6.4.6. A terhelést lehetõleg hidraulikus sajtókkal kell végezni, de súlyokkal mûködõ berendezések vagy ismert tömegû anyagok felrakása is alkalmazható. Ha a terhelõerõket ismert tömegû anyagok felrakásával hozzák létre, a 6.4.4. és 6.4.5. szakasz elõírásain kívül a következõket kell figyelembe venni: ha a teherként téglát, falazóelemeket, vagy zsákolt anyagot használnak, az átboltozódás elkerülése céljából azokat egymástól független szakaszokra bontva kell elhelyezni, melyeknek az elem tengelye irányában mért hossza ne legyen nagyobb sem a támaszköz 1/6-ánál, sem 1,0 m-nél, a teherszakaszok között olyan méretû hézagot kell hagyni, hogy azok növekvõ alakváltozás esetén se érjenek össze (50-100 mm); ömlesztett szemcsés anyagot (homok, kavics stb.) az átboltozódás veszélye és az igénybevételek pontos meghatározásának nehézsége miatt az ömlesztett anyag szakaszolására alkalmas berendezésekben (pl. kalodák, tartályok) szabad alkalmazni. 6.4.7. A terheléses vizsgálat folyamán mérni kell az erõket minden esetben, az alakváltozásokat és a repedések méretét (tágasságát, hosszát) a hajlítási vizsgálatkor mindig, a nyomási vizsgálatkor külön elõírás esetén. Az erõket a vizsgálat teljes tartama alatt mérni kell. Az alakváltozás és a repedések mérését legalább a használati teher eléréséig, lépcsõzetes tehernövelés esetében minden teherlépcsõben, folyamatos tehernövelés esetében legalább három teherszinten kell elvégezni. Az erõket olyan mûszerekkel kell mérni, hogy minden jellemzõ erõérték a mûszernek legalább 3%-os pontossággal mérõ tartományába essék. Anyag felrakásával való terhelésnél a teher tömegét legalább 3%-os pontossággal kell meghatározni. Az erõk támadási helye és az elõírt támadási hely között megengedett eltérés egyéb elõírás hiányában 10,0 mm a terhelés elõtt.
MSZ 16030/1 1988 8 Az erõk irányának az elõírt iránytól legfeljebb 0,01 radiánnal szabad eltérnie. A teherátadó berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy azok az elem terhelés hatására fellépõ alakváltozásait ne gátolják. Az alakváltozás mérése általában a lehajlás és elcsavarodás, különleges esetben a tengelyirányú összenyomódás, illetve megnyúlás, a keresztirányú alakváltozások, továbbá az elemvégek elfordulásának meghatározásából áll. A lehajlást és az elcsavarodást hajlított elemek terheléses vizsgálata során kell mérni. A tengelyirányú és a keresztirányú alakváltozásokat a nyomott vagy húzott elemek terheléses vizsgálatakor külön elõírás esetén kell mérni. Az alakváltozás mérése során meg kell határozni az elem kezdeti (csak a saját tömege és az esetleges feszítõerõ által befolyásolt) alakváltozását és az elemgörbeséget; mérni kell a teher hatására végzett elmozdulásokat. A kezdeti alakváltozást, görbeséget az 5.2.2. szakasz szerint kell mérni. A kezdeti állapothoz képest létrejövõ alakváltozásokat (elmozdulásokat) a vizsgálandó elemtõl független állványzatra erõsített elmozdulásmérõ órákkal kell mérni, de 100 mm-t meghaladó lehajlás méréséhez szintezõ mûszerek is használhatók. Az elmozdulásokat mérõ mûszereket úgy kell elrendezni, hogy azok a jellemzõ és a legnagyobb alakváltozásokat mérjék. A hajlított szerkezetek lehajlását a támaszköz közepén, a keresztmeszet szimmetriatengelyében kell mérni. Aszimmetrikus keresztmetszetû vagy csavarási igénybevételnek kitett szerkezet esetében a mérõmûszereket a keresztmetszet két szélén kell elhelyezni: Amennyiben az alátámasztó szerkezet jellege szükségessé teszi, közvetlenül az alátámasztások mellett is mérni kell az elmozdulásokat. A nyomott vagy húzott szerkezetek tengelyirányú alakváltozásait az elem két ellentétes oldalán, a teljes magasság felében kell mérni. A keresztirányú elmozdulást a teljes magasság felében, valamint a megtámasztások jellegétõl függõen a támaszoknál kell mérni. Az elmozdulások méréséhez általában 0,1 mm pontosságú mûszert kell alkalmazni, de a mérés pontossága legalább az elemmel szemben támasztott követelmény értékének 3%-a legyen. A repedéstágasság méréséhez legalább 0,05 mm leolvasási pontosságú eszközt (repedésmérõ mikroszkópot, etalonlemezeket) kell használni. A szemrevételezéssel legnagyobbnak ítélt repedések tágasságának méréséhez a betonfelületek megfigyelését akadályozó esetleges burkolatokat és utólag felhordott rétegeket el kell távolítani. A repedéskép felvételéhez a vizsgálandó felületeket a repedés láthatóvá tételére alkalmas anyaggal (pl. vékony mésztejjel) célszerû bevonni. A repesztõ igénybevételt feszített vasbeton elem esetében az elsõ repedés észlelése után két teherlépcsõvel, de legalább a felhordott teher 50%-ával visszaterhelve, majd a terhet újra növelve kell meghatározni. Vasbeton elem esetében a repesztõ igénybevétel az elsõ repedés észlelésekor mûködõ igénybevétel. A repedéskép felvétele során a méréseknek ki kell terjedniük a repedések alakjának, méretének, helyzetének, alakulásának, jellegének (pl. hajlítási, nyírási repedés) megállapítására, de elegendõ a jellemzõ repedések (pl. legnagyobb, elsõ, a vizsgálat szempontjából kiemelt helyen jelentkezõ repedés) tágasságát mérni. 6.4.8. A teherbírás vizsgálata szempontjából tönkremenetelnek kell tekinteni a következõ esetek bármelyikét: a tartó már nem képes nagyobb igénybevételt felvenni; a mért legnagyobb lehajlás a megtámasztási pontok közötti távolság huszadát, konzol esetében a konzol hosszának tizedét elérte; a legnagyobb repedés tágassága meghaladta az 1,0 mm-t; olyan repedésfajták jelentek meg (pl. a tartóvég felhasadt), amelyeket a vonatkozó elõírás nem enged meg; a repedésmentességi követelmény esetén a tartó megrepedt. Lépcsõzetes tehernövelés esetén a tönkremenetelt megelõzõ lépcsõ, folyamatos tehernövelés esetén az utolsó mért érték a törõteher.
9 MSZ 16030/1 1988 7. VIZSGÁLATI JEGYZÕKÖNYV A vizsgálati jegyzõkönyvnek a következõket kell tartalmaznia: a vizsgálat célját; a mintavétel módját, helyét, idõpontját; a tételbe tartozó elemek számát; a minta nagyságát; a vizsgált elemek fajtáját, számát, azonosító jelét és eredetét; a gyártás és a vizsgálat idõpontját; a vizsgált elemek mûszaki jellemzõit (méretek, tömeg, számított teherbírás); a vizsgálat körülményeit (hõmérséklet, nedvesség stb.); a vizsgálathoz használt gépek és mûszerek megnevezését; az alaki vizsgálat módját és eredményeit; az erõtani ellenõrzés fajtáját, módját, eredményeit; az elemek minõségével kapcsolatos egyéb megfigyeléseket; a vizsgálatok során észlelt jelenségeket; az esetleges megjegyzéseket; a vizsgálatot végzõ intézmény, személy(ek) nevét. VÉGE A szövegben említett magyar állami szabványok Egyenletes eloszlású véletlen számok...msz KGST 546 Megszilárdult beton vizsgálata. Mechanikai tulajdonságok vizsgálata...msz 4715/4 Roncsolásmentes vizsgálatok...msz 4715/5 Építmények teherhordó szerkezeteinek erõtani tervezése. Vasbeton szerkezetek...msz 15022/1 Építési kõanyagok felületi tulajdonságainak vizsgálata. Szín vizsgálata...msz 18290/3 Szabványkiadvány (Szabvány, Mûszaki Irányelvek) alkalmazása elõtt gyõzõdjön meg arról, hogy nem jelent-e meg helyesbítése, módosítása, kiegészítése, hatálytalanítása (visszavonása). Az állami szabványkiadványok érvényességében beálló minden változás megjelenik a Szabványügyi Közlönyben. A gyakorlati tapasztalatok alapján ajánlatosnak látszó - az építésügyi ágazati szabványkiadványokra vonatkozó - módosító indítványokat, megfelelõ indokolással az Építésügyi Szabványosítási Központhoz kell beküldeni (1502 Budapest, Pf. 69. Budapest XI. Diószegi út 37.). Az építésügyi ágazati szabványkiadványok az Építésügy Tájékoztatási Központ boltjában (1400 Budapest, Pf. 83. Budapest VII., Rumbach Sebestyén utca 15/a), valamint a Szabványboltban (1431 Budapest, Pf. 162. Budapest VIII, Üllõi út 24.) vásárolhatók meg. F.k.: az MSZH Kiadói és Tájékoztatási Igazgatóság vezetõje 88.1592/1, 300 pld. MSZH Nyomda, Budapest F.v.: Nagy László (R & Cg)