A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2014.2.21. COM(2014) 96 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Jelentés a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés végrehajtásáról 2012-2013 HU HU

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Jelentés a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés végrehajtásáról 2012 2013 1. BEVEZETÉS A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános uniós megközelítés (a továbbiakban: általános megközelítés) 2005 óta az EU külső migrációs és menekültügyi politikájának átfogó kereteként szolgál. A keret meghatározza, miként folytat az EU a migráció és mobilitás terén szakpolitikai párbeszédet és operatív együttműködést harmadik országokkal az uniós stratégiai célokat tükröző és az EU átfogó, a fejlesztési együttműködést magában foglaló külpolitikai keretébe ágyazott, egyértelműen meghatározott prioritásokra építve. A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésről szóló, 2011. november 18-án közzétett bizottsági közlemény 1 útjára indította az általános megközelítés következő, összehangoltabb második fázisát. Több új elemet vezetett be, például új prioritási területként bevonta a nemzetközi védelem és a menekültügy külső dimenzióját, valamint kiterjesztette a szakpolitikai keretet a mobilitásra, amivel hangsúlyt kapott, hogy mennyire fontos elősegíteni a harmadik országbeli állampolgárok jól szervezett mobilitását az EU valamennyi külső határán. A közleményt követő, 2012. május 29-i tanácsi következtetések 2 megerősítették, hogy az általános megközelítés a harmadik országokkal folytatott átfogó és kiegyensúlyozott párbeszéd és együttműködés kerete. A Tanács emellett hangsúlyozta, hogy elengedhetetlenül szükséges az általános megközelítés végrehajtásának következetes nyomon követése, ami kétévenkénti jelentések formájában fog megvalósulni. Az általános megközelítés különféle szakpolitikai eszközökön (kétoldalú és regionális szakpolitikai párbeszédeken és cselekvési terveken), jogi eszközökön (például vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokon), operatív segítségnyújtáson és kapacitásépítésen (többek között az uniós ügynökségek, például a FRONTEX, az EASO és az ETF, valamint technikai támogatási eszközök, például a MIEUX és a TAIEX által), továbbá a harmadik országok hatóságai és egyéb érdekelt felek köztük a civil társadalom, a migránsokkal foglalkozó egyesületek és a nemzetközi szervezetek számára hozzáférhető program-, illetve projekttámogatás széles skáláján keresztül valósul meg. A 2012 2013 időszakban a Bizottság 200 millió EUR-t meghaladó összeggel támogatott több mint 90 migrációval kapcsolatos programot a fejlődő világ minden szegletében. Ezen túlmenően több európai uniós tagállam nyújtott pénzügyi támogatást az általános megközelítés végrehajtásához. A partnerországokkal folytatott szakpolitikai párbeszéd és operatív együttműködés ösztönzésére irányuló alapvető kétoldalú keretet a mobilitási partnerségek és a közös migrációs és mobilitási programok biztosítják. Az EU eddig hat országgal írt alá mobilitási partnerséget: Moldova (2008), Zöld-foki-szigetek (2008), Grúzia (2009), Örményország (2011), Marokkó (2013) és Azerbajdzsán (2013). Tunéziával 2013 novemberében zárultak a 1 COM(2011) 743. 2 9417/12 sz. tanácsi dokumentum. 2

mobilitási partnerségről folytatott megbeszélések, és a megállapodás aláírása a közeljövőben esedékes. Jordániával 2013 decemberében indultak a mobilitási partnerségről szóló megbeszélések. Ezen túlmenően Indiának 2013 áprilisában, Nigériának pedig 2013 októberében közös migrációs és mobilitási programtervezetet ajánlottak, az érdemi megbeszélések azonban még nem kezdődtek meg. 2. KÉTOLDALÚ PÁRBESZÉDEK Az EU és a harmadik országok közötti, migrációról és mobilitásról folytatott kétoldalú párbeszédek különféle formákat ölthetnek. A mobilitási partnerségek fontos keretet biztosítanak a menekültügyi és migrációs kérdéseket érintő szakpolitikai párbeszéd és operatív együttműködés számára. Emellett amennyiben az adott országgal már elindult a vízumliberalizációról szóló párbeszéd, a szakpolitikai párbeszéd nagy mértékben a vízumliberalizációs cselekvési terv végrehajtása köré szerveződik. Bizonyos esetekben (Oroszország, India, Kína, Amerikai Egyesült Államok) az EU tematikus párbeszédeket folytat. A migrációról, illetve az egyéb igazság- és belügyi kérdésekről szóló párbeszéd gyakorlatilag az összes ország tekintetében részét képezi a társulási megállapodásoknak, a partnerségi és együttműködési megállapodásoknak, és az Unió által kötött hasonló egyezményeknek, ezen belül az adott eszközöknek megfelelő tanácsi és (al)bizottsági szinten is. Végül a technikai együttműködés a vízumkönnyítési megállapodások és a visszafogadási megállapodások által létrehozott vegyes bizottságok keretében valósul meg, amelyek az adott harmadik országokkal együtt nyomon követik a megállapodások végrehajtását. 2.1. Bővítési országok A vízumliberalizáció utáni ellenőrzési mechanizmus lehetővé teszi a nyugat-balkáni országok (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia) által a vízumliberalizációs menetrendjük 3 szerint végrehajtott reformok és intézkedések fenntarthatóságának értékelését, valamint a stabilizációs és társulási folyamat keretében az esetleges hiányosságok és kihívások kezelésére irányuló együttműködést. A vízummentességet élvező nyugat-balkáni országok lakosainak túlnyomó többsége jóhiszemű utazó, aki jogszerű céllal utazik az EU-ba. Ugyanakkor az említett országok polgárai által benyújtott, menedékjog iránti megalapozatlan kérelmek száma egyes tagállamokban 2012 során megnövekedett, és 2013-ban is magas szinten maradt, ami kihat a vízummentes utazási rendszer működésére. 2012. január 19-én kezdődött meg Koszovóval 4 a vízumliberalizációs párbeszéd, és 2012. június 14-én a koszovói kormány elé terjesztették a vízummentes rendszer kialakításának ütemtervét. Csaknem három évvel a tárgyalások lezárása után, 2013. december 16-án aláírták az EU és Törökország közötti visszafogadási megállapodást. A visszafogadási megállapodás aláírásával párhuzamosan vízumliberalizációs párbeszédet és a vízummentes rendszer kialakításának menetrendjét is benyújtották Törökországnak, a bel- és igazságügy terén Törökországgal kialakítandó együttműködésről szóló, 2012. június 21-én elfogadott tanácsi következtetésekkel 5 összhangban. 3 A Bizottság 2013. november 28-án mutatta be a vízumliberalizáció utáni negyedik ellenőrzési jelentését (COM(2013) 836). 4 Ez a megnevezés nem érinti a státusszal kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével. 5 11579/12 sz. tanácsi dokumentum. 3

A FRONTEX-nek valamennyi nyugat-balkáni országgal jól működő munkamegállapodásai vannak, és továbbra is mind szervezeti, mind operatív szinten aktív az együttműködése velük. A FRONTEX a vízumliberalizáció utáni ellenőrzési mechanizmus keretében riasztási rendszert működtet, amely segítségével a Bizottság képet kap a menekültáramlás alakulásáról. 2012. május 28-án a FRONTEX egyetértési megállapodást írt alá Törökországgal. 2.2. A keleti partnerség országai 2012 2013-ban lényeges előrelépések történtek a keleti partnerség legtöbb országával fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzését illetően a migrációs és mobilitási kérdések terén. Moldovával és Ukrajnával folytatódott a vízumliberalizációs párbeszéd, 2012-ben pedig új párbeszéd indult Grúziával a vízummentes utazás kellő időben történő bevezetése érdekében. A Bizottság arra a következtetésre jutott a 2013. november 15-i, Moldováról szóló eredményjelentésében 6, hogy az ország a vízumliberalizációs cselekvési tervben előírt valamennyi referenciaértéknek megfelel. Ennek nyomán a Bizottság 2013. november 27-én elfogadta az arra vonatkozó javaslatot, hogy Moldova is azon országok közé kerüljön, amelyek állampolgárai 90 napot meg nem haladó tartózkodás esetén vízummentesen utazhatnak a schengeni országokba 7. A vízumliberalizációs párbeszédek az előremutató mobilitáspolitika hatásos eszközének bizonyultak, emellett a bel- és igazságügy bármely területére például a jogállamiságra és az igazságügy átalakítására vonatkozó, nagy horderejű reformok előmozdítása szempontjából is igen jelentősek 8. 2013-ban 20 millió EUR uniós költségvetésű támogatási programot hagytak jóvá, amely a vízumliberalizációs cselekvési terv folytatólagos végrehajtását segíti Moldovában. Hasonló, 28 millió EUR értékű finanszírozási megállapodást írtak alá Ukrajnával a nemzeti migrációs és menekültügyi rendszer európai, illetve nemzetközi normákkal való összehangolásának támogatására, valamint a vízumliberalizációs cselekvési terv végrehajtásának elősegítésére. A Bizottság mindemellett változatlanul széles körű segítséget nyújt Ukrajna migrációs és határigazgatási reformjaihoz. Jelenleg is zajlik egy 66 millió EUR értékű, négy évre kiterjedő támogatási program az ukrán határigazgatási politika megerősítése érdekében. Az Ukrajnával kötött, felülvizsgált vízumkönnyítési megállapodás 2013. július 1-jén lépett hatályba. Örményországgal és Azerbajdzsánnal 2012 elején kezdődtek, majd késedelem nélkül le is zárultak a vízumkönnyítésről és a visszafogadási megállapodásról szóló tárgyalások. Az Örményországgal kötött megállapodások 2014. január 1-jén léptek hatályba, az Azerbajdzsánnal kötött megállapodások pedig előreláthatólag néhány hónapon belül hatályosulnak. Örményországgal, Grúziával és Moldovával folytatódik a mobilitási partnerségek keretében zajló együttműködés, Azerbajdzsánnal pedig 2013. december 5-én új mobilitási 6 COM(2013) 807. 7 Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról (COM(2013) 853). 8 A 2013. november 15-én közzétett legutóbbi eredményjelentés például arról tanúskodik, hogy Ukrajna érdemi előrelépést ért el a jogalkotási intézkedések tekintetében (COM(2013) 809). 4

partnerséget írtak alá. Az eddigi tapasztalatok alapján a mobilitási partnerségek minden kétséget kizáróan megszilárdították az együttműködést, és lényeges előrelépést sikerült elérni az EU-n belüli koordináció és a partnerországok illetékes intézményeinek intézményközi koordinációja terén. A mobilitási partnerségek rugalmasságának köszönhetően a két- és többoldalú kezdeményezések egyazon keretbe foglalhatóak és a partnerországok prioritásai célzottan kezelhetőek. Mindhárom mobilitási partnerség kapcsán találkozókra került sor vezető tisztviselők részvételével: 2012. december 17-én és 2013. október 25-én (Örményország), 2012. december 18-án (Grúzia), továbbá 2012. november 22-én, 2013. június 25-én, 2013. október 31-én és 2013. december 10-én (Moldova). A Moldovával kötött mobilitási partnerséget a Nemzetközi Migrációs Szervezet által szerződtetett szakértő alaposan megvizsgálta. 2012. október 1-jei zárójelentésében rámutatott, hogy a Moldovával kötött mobilitási partnerség hozzájárult a partnerek számos prioritásának teljesítéséhez, amihez a végrehajtott projektek és kezdeményezések is szorosan illeszkedtek. A mobilitási partnerség elősegítette, hogy a partnerek hatékonyabban tudják kezelni a migráció és a mobilitás fontos kérdéseit, és támogató környezetet teremtett a migrációval kapcsolatos párbeszédekben és együttműködésben való részvétel szempontjából, regionális és globális szinten egyaránt. A mobilitási partnerség égisze alatt folytatott tevékenységek segítettek Moldovának az uniós normákhoz igazodva megreformálni a migrációs kérdésekre vonatkozó jogi keretét, így például a menekültügyi rendszerét. Az értékelési jelentés ugyanakkor rámutatott a mobilitási partnerség egyes kihívásaira is: egyrészt annak szükségességére, hogy megőrizzék a tagállamok elkötelezettségét és érdeklődését és ösztönözzék a különböző kormányzási és koordinációs keretekben való szerepvállalásukat, valamint új érdeklődő tagállamokat vonjanak be a mobilitási partnerségbe, másrészt arra az igényre, hogy igazolják a közös az egynél több tagállam által kidolgozott és végrehajtott tevékenységekben rejlő hozzáadott értéket az érintett felek közötti szinergiák javítása, információcsere, bevált gyakorlatok megosztása és kölcsönös megismerés vonatkozásában. Az operatív együttműködést illetően az EU jelenleg csaknem 50 millió EUR-val támogatja a moldovai migrációs és határigazgatási programokat, és ezen belül egy 2 millió EUR értékű kezdeményezés arra irányul, hogy a mobilitási partnerségen keresztül elősegítse a Moldova és az EU közötti legális mobilitást. Jelenleg hat uniós finanszírozású projekt végrehajtása zajlik Örményországban, több mint 8 millió EUR összértékben. Ezek között szerepel a mobilitási partnerség végrehajtását elősegítő 3 millió EUR-s projekt, amely a hatóságok kapacitásépítését célozza olyan területeken, mint a legális migráció, a migráció és fejlesztés, valamint a visszafogadás és újrabeilleszkedés. A Grúziával folytatott mobilitási partnerség végrehajtása a helyi együttműködési platform 2012-es létrehozása óta fokozódott. A Grúziával folytatott külső együttműködés a mobilitási partnerség aláírása óta jelentősen megerősödött, és Grúzia támogatást kapott migrációs és határigazgatási rendszerének gyors ütemű megreformálásához. Jelenleg az országban összesen hat, megközelítőleg 20 millió EUR összértékű migrációs projekt végrehajtása zajlik, ezen belül egy 1 millió EUR-s kezdeményezés kimondottan a mobilitási partnerség fejlesztési potenciáljának fokozására irányul. Azerbajdzsánt illetően az EU pillanatnyilag a migrációkezelési szakpolitika reformjához nyújt segítséget, elsősorban az állami migrációs szolgálattal folytatott ikerintézményi együttműködésen keresztül. Az EU és Belarusz között még nem alakult ki kétoldalú kapcsolat a migráció és mobilitás terén. 2013 novemberében azonban Belarusz jelezte, hogy el fogja fogadni az EU 2011-ben tett felhívását a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásról szóló tárgyalások 5

megkezdésére. A 2012 2013-as időszakban a regionális migrációs párbeszédek keretében folytatott együttműködésen kívül projektszintű gyakorlati együttműködés is megvalósult. A FRONTEX és Örményország, illetve Azerbajdzsán illetékes hatóságai 2012. február 22- én, illetve 2013. április 16-án munkamegállapodást írtak alá. Ezzel a FRONTEX a keleti partnerség valamennyi országával rendelkezik munkamegállapodással. 2.3. A dél-mediterrán országok 2011 óta jelentős előrelépés történt az EU és a dél-mediterrán országok közötti együttműködés szorosabbra fűzése terén, ami teljes mértékben összhangban áll az európai szomszédságpolitikával, valamint az arab tavasz és az azt követő helyzet kapcsán tett uniós kötelezettségvállalásokkal. Az Európai Tanács nemrégiben a harmadik országokkal folytatott párbeszéd intenzívebbé tételére hívott fel annak elkerülése érdekében, hogy a migránsok veszélyes utakra vállalkozva próbáljanak az Európai Unió területére jutni 9. Ezzel összefüggésben üdvözölte a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló, 2013. december 4-i bizottsági közleményt 10, amely a Lampedusa partjainál 2013. október 3-án bekövetkezett szerencsétlenséghez hasonló esetek megelőzésére irányuló operatív intézkedéseket is előirányoz. A migrációról, mobilitásról és biztonságról szóló strukturált párbeszéd indult Tunéziával, Marokkóval (2011. október) és Jordániával (2012. december). A feltételek teljesülése esetén az EU továbbra is készen áll párbeszédet indítani a régió többi országával is. Az új európai szomszédságpolitikai cselekvési tervről szóló, folyamatban levő tárgyalások kapcsán Algéria érdeklődését fejezte ki egy ilyen párbeszéd iránt 11. Az EU 2011 óta több ízben is megerősítette az Egyiptommal való párbeszéd indítására vonatkozó ajánlatát, ám mindeddig nem kapott pozitív választ. Líbia az ilyen jellegű párbeszéd szempontjából amint azt a körülmények lehetővé teszik továbbra is prioritást élvező ország. 2013. június 7-én, intenzív tárgyalásokat követően mobilitási partnerséget írtak alá Marokkóval. A mobilitási partnerség egyértelmű előrelépést és egyben viszonyítási alapot jelent a régió többi országa számára. Kiegyensúlyozott módon ötvözi a kötelezettségvállalásokat és kezdeményezéseket, amelyek az általános megközelítés négy prioritási területét legális migráció, illegális migráció, nemzetközi védelem, valamint migráció és fejlesztés ölelik fel. Marokkó egyik fő kötelezettségvállalása a nemzeti menekültügyi rendszer kialakítása. A mobilitási partnerség ezenkívül kölcsönös kötelezettségvállalásokat tartalmaz az emberkereskedelem megelőzése és felszámolása, illetve az emberkereskedelem áldozatainak védelme terén kialakítandó együttműködésre. A mobilitási partnerség utat nyitott a vízumkönnyítési megállapodásról szóló tárgyalások 12 előtt, és ezzel egyidejűleg lehetővé tette a visszafogadási megállapodásról szóló, 2010-ben megfeneklett tárgyalások újraindítását. Jelenleg egy, a mobilitási partnerség végrehajtását támogató 5 millió EUR-s projekt véglegesítése zajlik. Ezenkívül a SPRING-forrásokból 6 millió EUR értékű támogatást irányoztak elő a mobilitási partnerség előmozdítására. A mobilitási partnerségről szóló, Tunéziával folytatott tárgyalások 2013. novemberi lezárása ugyancsak kedvező fejlemény. Az országban uralkodó ingatag politikai helyzet hónapokon keresztül nehezítette a tárgyalási folyamatot. Az EU és Tunézia megállapodott a mobilitási 9 217/13 sz. tanácsi dokumentum. 10 COM(2013) 869. 11 2012 és 2013 folyamán Algéria elzárkózott a visszafogadási megállapodásról szóló, az EU-val folytatandó tárgyalások megkezdésétől. 12 A Tanács 2013. december 5-én elfogadta a tárgyalási irányelveket. 6

partnerség égisze alatti szoros együttműködésről a jogi és intézményi keretek megszilárdítása érdekében, például a menekültügy és az emberkereskedelem, a vízumkönnyítés, a migrációval foglalkozó szakemberek képzésének javítása, valamint a migránsok integrációjára, illetve az ellenük irányuló kirekesztés és idegengyűlölet elleni küzdelemre irányuló szakpolitikák kidolgozása terén. A migrációról, mobilitásról és biztonságról szóló párbeszéd keretében 2013-ban két szakértői misszió tevékenykedett Jordániában, amelyek pozitívan értékelték a hatósági kapacitásokat a kritikus területeken. Jordánia kifejezte felkészültségét és érdeklődését az EU-val folytatott együttműködés szorosabbra fűzése iránt. 2013 decemberében mobilitási partnerségre vonatkozó tervezetet terjesztettek a jordániai hatóságok elé. A kényes biztonsági és politikai helyzet ellenére az EU támogatást nyújtott Líbiának a migráció, a határigazgatás és a nemzetközi védelem terén. A KBVP-misszió létrehozásáról szóló, 2013. május 22-i tanácsi határozat nyomán a líbiai integrált határigazgatási rendszer kialakítását célzó segítségnyújtás a líbiai határellenőrzést segítő európai uniós misszió keretében valósul meg. A 10 millió EUR értékű Sahara-Med projekt szintén hozzájárul e cél eléréséhez. A Szíriával folytatott politikai szintű együttműködés minden formáját felfüggesztették, így jelenleg sem formális, sem informális együttműködés nincs a szíriai hatóságokkal a migráció terén. Mindezek ellenére az Európai Unió tagállamaival együtt a kialakult menekültválság legnagyobb donora a világon, és számottevő humanitárius és fejlesztési segélyt nyújt a szíriai lakosság, illetve a Szíriával szomszédos országok számára, többek között szakosodott nemzetközi szervezeteken és civil szervezeteken keresztül. A dél-mediterrán országokkal való megerősített együttműködésre vonatkozó politikai kötelezettségvállalás pénzügyi és operatív támogatással párosult. Líbiában például a folyamatban levő, EU által támogatott programok mintegy 30 millió EUR-t tesznek ki; ezek a vegyes összetételű migránscsoport-áramlások kezelésére, a határigazgatásra, valamint a migránsok befogadási feltételeire összpontosulnak. 2013 szeptemberében a spanyol polgárőrség (Guarda Civil) irányítása alatt megkezdődött a Seahorse földközi-tengeri hálózat projekt végrehajtása. A hálózat lehetővé teszi majd a részt vevő mediterrán országok számára a műholdas távközlés segítségével történő, majdnem valós idejű információcserét az eseményekről és őrjáratokról. Javítani fogja az illetékes hatóságok kapacitásátaz illegális migrációval és a tiltott kereskedelemmel szembeni fellépésre, továbbá elősegíti, hogy hatékonyan lépjenek fel a kutatást és mentést igénylő szükséghelyzetekben. A projekt Algéria, Egyiptom, Líbia és Tunézia számára is nyitott. Az 5 millió EUR értékű EUROMED migráció III. projekt részeként ösztönzik a délmediterrán országok és az EU közötti párbeszédet és együttműködést. A projekt a legális migrációra, a migrációra és fejlesztésre, illetve az illegális migrációra összpontosít, és ezen területeken szakmai találkozókat, képzéseket és szakértői missziókat irányoz elő. Ezentúl támogatja a migrációs profilok kialakítását, és egy tanulmány készítését a munkaerő-piaci szükségletek tagállamokkal való összehangolásáról. Az EU 2011-ben kezdte az Észak-Afrikára vonatkozó regionális védelmi program végrehajtását, különös figyelmet szentelve Líbiának, Tunéziának és Egyiptomnak. Az Olaszországhoz tartozó Lampedusa partjai mentén történt tragédiára adott közvetlen válaszként a program költségvetését 2013 végén 5,5 millió EUR-ra emelték. 7

A FRONTEX egyedülálló tárgyalási mandátummal rendelkezik munkamegállapodások kötésére Egyiptommal, Líbiával, Tunéziával és Marokkóval, ám a tárgyalások megindítására vonatkozó kísérletek eddig sorra kudarcba fulladtak. 2.4. A szubszaharai országok 2012 2013-ban némi előrelépés történt a szakpolitikai párbeszéd és az operatív együttműködés terén, elsősorban a Zöld-foki-szigetekkel, Nigériával és Dél-Afrikával. A Zöld-foki-szigetekkel kötött mobilitási partnerség végrehajtása 2012 2013 során kielégítően haladt. Ebben az időszakban az EU és a Zöld-foki-szigetek vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodást írtak alá (2012. október, illetve 2013. április), amelyek a várakozások szerint hamarosan hatályba lépnek. Az EU eleven és dinamikus mobilitási partnerséget igyekszik fenntartani azáltal, hogy közösen meghatároznak egy rövid és középtávra szóló, új prioritáscsomagot. A Cotonoui Megállapodás 13. cikkén alapuló, migrációról és fejlesztésről szóló helyi párbeszédeknek köszönhetően kedvező irányba haladt a Nigériával folytatott együttműködés. Az adott keretek között megvitatott fő téma az illegális migráció és az emberkereskedelem volt ez utóbbi mind belső, mind külső viszonylatban aggodalomra ad okot Nigériában. A párbeszédek során egyelőre még nem tértek ki részletesen a nemzetközi védelmi szempontokra. Az e területre vonatkozó kapacitásépítés azonban napirendre kerülhet a jövőben, és akár a belső menekültekre is kiterjeszthető lesz. A helyi párbeszéd 2013. március 20-i ülésén Nigéria érdeklődését fejezte ki az EU-val folytatott együttműködés fokozása iránt egy közös migrációs és mobilitási program keretei között. 2013. október 7-én közös migrációs és mobilitási programtervezetet ajánlottak Nigériának. A Dél-Afrikával migrációs kérdésekben folytatott együttműködés a migrációs párbeszéd fórumának égisze alatt valósul meg, amelyre évente, a közös együttműködési tanács kísérőrendezvényeként kerül sor. Dél-Afrika ebben az összefüggésben érdeklődésének adott hangot az EU-val kötendő vízumkönnyítési megállapodásról szóló tárgyalások iránt, ugyanakkor az EU valamennyi tagállam polgárai számára teljes vízummentességet igényelt. A 2013. július 18-án tartott EU Dél-Afrika csúcstalálkozón megállapodás született az együttműködés további javítására és strukturálására vonatkozó lehetőségek feltérképezéséről, ezen belül pedig egy közös migrációs és mobilitási program lehetséges kidolgozásáról. Az EU a 2012 januárjában Accrában tartott információs műhelytalálkozón és a 2012. júliusi kiterjedtebb szakpolitikai párbeszéd keretében erőfeszítéseket tett arra, hogy egy közös migrációs és mobilitási program keretében fellendítse a Ghánával folytatott együttműködést. 2012-ben és 2013-ban összesen 35 migrációval kapcsolatos projekt valósult meg, amelyek kimondottan a szubszaharai országokra irányultak. A projektek a migráció minden területére kiterjednek, ám a fő hangsúlyt a migrációs és fejlesztési kezdeményezésekre, a menekültek és kiszolgáltatott migránsok támogatására, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemre helyezik. Összességében nézve az együttműködés a nyugat-afrikai országokkal halad a legjobban, ami részben a regionális folyamatokban elért eredményekre vezethető vissza. Az EU a migrációhoz fűződő kapacitásépítést és a határigazgatást szolgáló jelentős támogatást biztosít a nyugat-afrikai országoknak. 2013-ban például egy 24 millió EUR-s kezdeményezés indult, amely a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségére (ECOWAS) vonatkozó szabad mozgásról szóló jegyzőkönyvek és az ECOWAS közös migrációs megközelítésének hatékony végrehajtását támogatja. 8

Az EU és a kelet-afrikai országok migráció terén folytatott együttműködése korlátozottabb mértékű, és a térség több országának politikai helyzete ellehetetlenítette a hatékonyabb együttműködés kibontakozását. Ennek ellenére számos projekt valósul meg a térségben, köztük egy 5 millió EUR értékű regionális védelmi program Afrika szarvában (Kenya és Dzsibuti). A FRONTEX 2012. január 12-én munkamegállapodást írt alá Nigériával, 2012. január 14-én pedig a Zöld-foki-szigetekkel. 2.5. Az ázsiai országok A 2012 szeptemberében tartott 15. EU Kína csúcstalálkozót követően ahol megállapodás született a mobilitás megkönnyítésére és az illegális migráció elleni küzdelem megerősítésére vonatkozó lehetőségek feltérképezéséről a Kínával folytatott együttműködés ezeken a területeken lassú javulásnak indult. Egyebek mellett a diplomata útlevéllel rendelkező személyeket érintő ujjlenyomatvétel kapcsán ami az uniós Vízuminformációs Rendszer kiépítésének részét képezi Kína részéről felmerült aggályok következtében a két fél magas szintű migrációs és mobilitási párbeszéd elindításában állapodott meg. 2013. október 14-én került sor az első találkozóra, ahol többek között napirendre került a párhuzamos tárgyalások indításának lehetősége a visszafogadási ügyekkel, valamint egy, a diplomata útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozó vízummentességi megállapodással kapcsolatban. Az EU és India közötti, migrációs kérdések terén folytatott együttműködés nemrégiben új lendületet kapott. A migrációs párbeszéd 2006-os indulását, majd egy 2010-es további találkozót követően 2012. július 2-án Új-Delhiben került sor a magas szintű migrációs és mobilitási párbeszéd ülésére. India érdeklődését fejezte ki az Unióval folytatott együttműködés közös migrációs és mobilitási programon keresztül való további megszilárdítása iránt. Ezt követően 2013 áprilisában India elé terjesztették egy migrációs és mobilitási program tervezetét. A többi ázsiai elsősorban délkelet-ázsiai (például Vietnam és Indonézia) országgal a párbeszéd és az együttműködés jelenleg ad hoc alapon valósul meg a szándéknyilatkozatok fényében, illetve az EU által kötött nemzetközi megállapodások (partnerségi és együttműködési megállapodás, FA) keretében. Figyelembe véve ezen megállapodások eltérő természetét, továbbá a megkötésükhöz és hatályba lépésükhöz szükséges időtartamot, a migrációs intézkedések rendszerint a korai szakaszban végrehajtott lépések közé tartoznak a szóban forgó országokban. E párbeszédek során kiemelt figyelemmel kezelik az emberkereskedelem megelőzését és az ellene folytatott küzdelmet. Ezenkívül a régió több országának is alapvető érdeke az EU-val folytatott vízumügyi együttműködés (vízumkönnyítés, a diplomata útlevéllel rendelkező személyek mentessége). Az ázsiai országok fejlődése szempontjából nagy jelentőséggel bír a regionális migráció, ezért a régióval folytatott fejlesztési együttműködés keretében egyre nagyobb teret nyer a migráció témája. 2013-ban például 1,6 millió EUR-s közös projekt indult a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel Banglades, Indonézia, Nepál és a Fülöp-szigetek kapacitásainak javítása céljából, hogy ezek az országok képesek legyenek kezelni a munkával összefüggő kivándorlást. 2.6. További kiemelt országok Az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti, migrációs kérdésekkel kapcsolatos együttműködés a 2010-től működő EU USA migrációs és menekültügyi platform keretében zajlik. A platform cselekvési terve 10 prioritási területet határoz meg, ezek közé tartozik a visszatérés és újrabeilleszkedés, a biometrikus azonosítás, a letelepítés, az 9

emberkereskedelem, a migrációkezelésre vonatkozó kapacitásépítés és a munkaerő-migráció. A platform keretében 2012-ben a letelepítési kérdésekhez kapcsolódó egyesült államokbeli tanulmányút valósult meg, továbbá az emberkereskedelem témájában is változatos tevékenységekre került sor, például az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátora 2013 márciusában egyesült államokbeli tanulmányúton vett részt. 2013 novemberében szemináriumot tartottak a szíriai menekültválság, illetve a válság okozta migrációs áramlások témájában, ami szintén hozzájárult az együttműködés további lehetséges területeinek (mint például a letelepítés) feltérképezéséhez. A platform egyúttal az álláspontok összehangolását is szolgálja a nemzetközi migrációval kapcsolatos események mint például a nemzetközi migrációról és fejlesztésről szóló magas szintű párbeszéd és a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó globális fórum (GMDF) 13 tekintetében. A 2011 májusában indított EU Oroszország migrációs párbeszéd lehetőséget kínál arra, hogy a közös kihívásokat informális és nem kötelező jellegű körülmények között tárgyalják meg 14. Évente egyszer magas rangú tisztviselői ülésre, két alkalommal pedig tanulmányúttal egybekötött találkozóra kerül sor. Eddig öt tematikus ülést tartottak: a nemzetközi védelemről (Moszkva, 2011. december), az illegális migrációról (Budapest, 2012. március), a migrációról és fejlesztésről (Szentpétervár, 2012. október), a legális migrációról (Pozsony, 2013. február) és az illegális migrációról (Kalinyingrád, 2013. július). A párbeszéd keretében 2014-ben kezdődik az európai és orosz polgároknak szóló migrációs internetes portálok kifejlesztését célzó munka. 2007-ben vízumügyi párbeszéd vette kezdetét Oroszországgal. A felek elfogadták az orosz állampolgárok és az uniós polgárok rövid távú tartózkodás céljából történő vízummentes beutazását célzó közös intézkedések jegyzékét, amely végrehajtása az EU Oroszország kölcsönös vízummentességi megállapodásról szóló tárgyalások kezdetének feltételét jelenti. A Bizottság 2013 decemberében közzétette a közös intézkedések végrehajtására vonatkozó első eredményjelentést 15. 2.7. Levont tanulságok A rendkívül változatos kétoldalú párbeszédek az együttműködés megszilárdításának, a közös érdeklődésre számot tartó lényeges és olykor kényes migrációs és mobilitási kérdések kezelésének és a partnerek közötti bizalom kialakításának hasznos csatornáját jelentik. A meglévő mobilitási partnerségekből levont tapasztalat azt mutatja, hogy azok figyelembe vették és beágyazták a partnerországok prioritásait, valamint kulcsszerepet játszottak abban, hogy az EU és a partnerországok tárgyalóasztalhoz üljenek, és koordinált módon gondolják át migrációs politikájukat és a nemzetközi együttműködést. Mindazonáltal még többet kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a mobilitási partnerségek végrehajtása kiegyensúlyozott legyen, vagyis jobban tükrözze az általános megközelítés négy prioritási területét, és ezen belül még több intézkedés irányuljon a legális migrációra, az emberi jogokra és a menekültek védelmére. 13 A GMDF kezdeményezés a 2006-ban első ízben tartott magas szintű ENSZ-párbeszéd nyomán született meg; célja, hogy gyakorlati és cselekvésközpontú szemszögből közelítse meg a migráció és fejlesztés közötti kapcsolatot. Informális, nem kötelező erejű, önkéntes és kormányzati irányítású folyamatról van szó. 14 A párbeszéd nem terjed ki a vízumokkal és a visszafogadással kapcsolatos kérdésekre, ezekkel az EU Oroszország vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások keretében létrehozott szakmai vegyes bizottságok foglalkoznak. 15 COM(2013) 923. 10

A migráció és mobilitás egyre gyakrabban szerepel a társulási megállapodások, partnerségi és együttműködési megállapodások és együttműködési megállapodások, valamint az ezek albizottságainak keretében folytatott szélesebb körű politikai párbeszéd napirendjén. Ez a kedvező tendencia hozzájárulhat, hogy a migráció témája előtérbe kerüljön az EU átfogó külkapcsolataiban és a kétoldalú fejlesztési együttműködések keretében is fokozott figyelemmel kezeljék a migrációs kérdéseket. Ugyanakkor az EU-n belüli szinten nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a migrációs és mobilitási kérdések tágabb külkapcsolati vetületeire. A Bizottság vagy a tagállami szakértők fokozottabb szerepvállalása (ami a költségvetési és időbeli korlátok miatt gyakran nehézségekkel jár) vagy az Unió küldöttségein belüli szakértelem javítása révén előrelépés érhető el. 3. REGIONÁLIS PÁRBESZÉDEK Az általános megközelítés összefüggésében kiemelt jelentőséggel bír a prágai folyamat, a budapesti folyamat és a migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos keleti partnerségi panel a keleti szomszédságban; a migrációval, mobilitással és foglalkoztatással kapcsolatos Afrika EU partnerség és a rabati folyamat délen; valamint a migrációról szóló EU CELAC strukturált és átfogó párbeszéd és a migrációról szóló AKCS EU párbeszéd. A következő rész röviden bemutatja a fent említett párbeszédek jelenlegi állását. 3.1. Prágai folyamat A prágai folyamat biztosítja az EU és tagállamai, a nem uniós schengeni államok és 19 keleti partnerország (Oroszország, a keleti partnerség országai, közép-ázsiai országok, nyugatbalkáni országok és Törökország) közötti párbeszéd és együttműködés keretét. A munka alapja az együttes miniszteri nyilatkozat (Prága, 2009) és a 2012 2016 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv, amelyet a prágai folyamat második miniszteri konferenciáján fogadtak el (Poznan, 2011. november). A párbeszéd hatékony keretbe foglalja a migrációs kérdésekben folytatott operatív együttműködés összehangolását és előmozdítását. A folyamat kiterjedt földrajzi vetülete nevezetesen az, hogy különböző, az EU számára stratégiai jelentőségű régiók országait öleli fel bevált gyakorlatok megosztását és a tapasztalatcserét tesz lehetővé olyan országok között, amelyek eltérő, ám gyakran egymással összefüggő kihívásokkal és lehetőségekkel néznek szembe. 2012-ben és 2013-ban mind a szakértők, mind a magas rangú tisztviselők szintjén aktív tevékenység folyt: műhelytalálkozókra került sor a legális migrációról (Budapest, 2012. szeptember és Prága, 2013. február), a migrációról és fejlesztésről (Budapest, 2012. szeptember), a nemzetközi védelemről (Stockholm, 2012. október és Varsó, 2013. január), a migrációs profilokról (Firenze, 2013. január), az illegális migrációról (Lvov, 2012. november), a visszatérésről és visszafogadásról (Varsó, 2013. március), a körkörös migrációról (Tbiliszi, 2013. október), valamint a migránscsempészetről és emberkereskedelemről (Pozsony, 2013. szeptember), továbbá magas rangú tisztviselői megbeszélések (Varsó, 2012. április, Prága, 2013. február és Kijev, 2013. november) is zajlottak. A Bizottság az általános megközelítés prioritási területeit tükröző, 3 millió EUR értékű célirányos támogatási projekten keresztül támogatja a prágai folyamatra vonatkozó poznani cselekvési terv végrehajtását. Az elvárt eredmények változatosak: a migrációs profilok kidolgozásának támogatásától a különböző szakpolitikákra mint például a munkaerőmigráció és a visszafogadás vonatkozó iránymutatásokon keresztül a kormányzati tisztviselők számára szervezett tematikus például menekültügyi képzésekig terjednek. Az EU egyéb kezdeményezéseket is indított a prágai folyamat végrehajtásához kötődően, köztük 11

egy illegális migrációra vonatkozó 1 millió EUR-s projektet, valamint egy 600 000 EUR-s kezdeményezést az oroszországi integrációs politika javításáért. 3.2. A migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos keleti partnerségi panel A keleti partnerség alkotja az EU, valamint Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova és Ukrajna között az együttműködés keretét. A keleti partnerség prágai (2009), varsói (2011) és vilniusi (2013) csúcstalálkozóján együttes nyilatkozatokat fogadtak el. A migrációról és mobilitásról szóló párbeszéd a 2011-ben létrehozott, migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos panel keretein belül zajlik. A panel a korábbi söderköpingi folyamat által megkezdett tevékenységet viszi tovább. 2011. decemberi felállását követően a migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos keleti partnerségi panel lendületes tevékenységbe kezdett: 2012 és 2013 során négy találkozóra került sor a menedékjog-elbírálási státusz (Tbiliszi, 2012. május), a körkörös migráció (Chisinau, 2012. október), a visszatérés, visszafogadás és újrabeilleszkedés (Tbiliszi, 2013. március), illetve a migránsok és menekültek integrációja (Prága, 2013. november) témakörében, továbbá szakmai műhelytalálkozókat rendeztek a származási országra vonatkozó információk (Bukarest, 2012. szeptember), az emberkereskedelem áldozatai (Varsó, 2013. május) és a hontalanság (Budapest, 2013. december) kérdésköréről. A panel erősségei különösen módszertanában és szervezeti felépítésében rejlenek. Egyrészt az uniós intézmények, a kormányzati szervek, a tudományos körök és a civil szervezetek képviselőinek felsorakoztatása sokrétű összetételt biztosít. Másrészt informális jellege gyümölcsöző párbeszédet és bizalomépítést tesz lehetővé a részt vevő államok között. Az EU és a keleti partnerség országai közötti, 2013. októberében tartott első bel- és igazságügyi miniszteri szintű ülés résztvevői megerősítették elkötelezettségüket a fokozott párbeszéd és együttműködés iránt, többek között a migráció és mobilitás terén. A kötelezettségvállalást újra hangsúlyozták a keleti partnerség 2013. november 28 29-i vilniusi csúcstalálkozóján, ahol nyilatkozatban emelték ki a mobilitás fontosságát, és utalást tettek a migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos panelre is. 3.3. A budapesti folyamat / Migrációs partnerség a Selyemút-országokkal A budapesti folyamatot 1991-ben konzultációs fórumként hívták életre. Jelenleg több mint 50 kormány köztük a nyugat-balkáni országok, a keleti partnerség országai, Közép-Ázsia, Afganisztán, Irak, Oroszország, Pakisztán és Törökország, illetve 10 nemzetközi szervezet vesz részt benne, és tevékenységük a szabályos migráció átfogó és fenntartható rendszerének kialakítását célozza. A budapesti folyamat égisze alatt a 2013. április 19-i isztambuli miniszteri konferencián létrehozták a Selyemút-országokkal folytatott migrációs partnerséget. A budapesti folyamatban az évek során földrajzi szempontból hangsúlyeltolódás következett be, ami a 2013. április 19-i Migrációs partnerség a Selyemút-országokkal című isztambuli nyilatkozat elfogadásával vált végérvényessé. A nyilatkozat megteremti annak lehetőségét, hogy a selyemút mentén fekvő országok közötti a múltban meglehetősen korlátozott mértékű migrációs áramlások kezelése szorosabb párbeszéd és együttműködés keretében valósulhasson meg. A nyilatkozat több fontos tényezőt hangsúlyoz, például a migráció kezelése során az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó egyértelmű kötelezettségvállalást. A 2013. október 28-tól 31-ig Iszlámábádban (Pakisztán) ülésező Selyemút-munkacsoport ígéretet tett a jövőbeni konstruktív együttműködésre. A magas rangú tisztviselők 2013. december 9 10-i isztambuli találkozójukon cselekvési tervet fogadtak el, amely konkrét operatív intézkedések végrehajtását irányozza elő. A Bizottság egy 2,6 millió 12

EUR-s projekt finanszírozásán keresztül ösztönzi a párbeszédet, amit számos tagállam és Törökország is társfinanszíroz. 3.4. A migrációval, mobilitással és foglalkoztatással kapcsolatos Afrika EU partnerség A migrációval, mobilitással és foglalkoztatással kapcsolatos Afrika EU partnerséget az állam- és kormányfők második Afrika EU csúcstalálkozóján, 2007 decemberében, Lisszabonban indították el. A partnerséget a Tripoliban tartott, 2010-es Afrika EU csúcson kiterjesztették, és ezzel egyidejűleg elfogadták a 2011 2013 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervet, amely 12 konkrét intézkedést tartalmaz a migráció, mobilitás, foglalkoztatás és felsőoktatás területén. A 2011 2013-ra szóló cselekvési terv végrehajtása 2011-ben, a líbiai események következtében megtorpant (Líbia tölti be a partnerség afrikai társelnökének tisztjét), ám 2012- ban ismét megindult. Azóta több találkozóra került sor, amelyeken napirendre került többek között az emberkereskedelem (Johannesburg, 2011. december), a migránsok jogai (Nairobi, 2012. május), a migráció és mobilitás a regionális gazdasági közösségeken belül (Addisz- Abeba, 2012. július), a nemzetközi védelemhez való hozzáférés (Barcelona, 2012. október) és a mobilitás megkönnyítése a jobb határigazgatás révén (Cotonou, 2013. július). A Bizottság egy 3,6 millió EUR-s projektet finanszíroz, amely a párbeszédet szakmai szemináriumok, magas rangú tisztviselői találkozók és egyéb események megrendezésén keresztül igyekszik előmozdítani. A migrációval, mobilitással és foglalkoztatással kapcsolatos folyamat hozzáadott értéke a kontinentális dimenzióban, valamint az Afrikai Unió és a különböző afrikai regionális gazdasági közösségek migrációt érintő tevékenységeinek összehangolásában rejlik. Ugyanakkor a kontinentális jelleg egyben a partnerség fő kihívását is jelenti az Afrikán belüli és az Európába irányuló migrációs áramlások sokféleségéből fakadóan. Elméletileg ugyan szoros kapcsolat áll fenn a foglalkoztatással és az oktatással, a gyakorlatban azonban mégsem sikerült ezt teljes mértékben kiaknázni. Jelenleg az Afrika EU stratégiai partnerség döntő fordulat előtt áll. A 2014. április 2 3-i Afrika EU csúcstalálkozó előkészületei keretében egy megújított struktúráról zajlanak tárgyalások. Ezek kimenetele ugyan még nem ismert, ám a jelek szerint az érintettek abban egyetértenek, hogy a két kontinensen egyaránt tapasztalt kihívásokat köztük a migráció és mobilitás témakörét rugalmasabban kellene kezelni. A 2014-es csúcstalálkozóra való felkészülés jegyében 2013 novemberében Brüsszelben magas rangú tisztviselői találkozót rendeztek a migrációról és mobilitásról, ahol megállapodás született a 2014 2017-re szóló cselekvési terv tervezetéről, valamint egy, a két Bizottságot, továbbá a felek részéről hat-hat országot felölelő központi csoport létrehozásáról. 3.5. A rabati folyamat A rabati folyamatot a 2006-ban, Rabatban tartott, migrációról és fejlesztésről szóló első európai afrikai miniszteri konferencián indították. A folyamat célja a párbeszéd és az együttműködés ösztönzése a nyugat-afrikai migrációs útvonal mentén fekvő származási, tranzit- és célországok között. A második miniszteri találkozót 2008-ban, Párizsban tartották. A harmadik miniszteri szintű találkozót 2011 novemberében, Dakarban rendezték, ahol elfogadták a 2012 2014-re szóló dakari stratégiát. A 2011. november 23-i, migrációról és fejlesztésről szóló harmadik európai afrikai miniszteri konferencia egységesítette a korábbi együttműködési program végrehajtásának eredményeit, és a 2012 2014-es időszak vonatkozásában elfogadta az új dakari stratégiát. A rabati folyamat szilárd és termékeny párbeszédet eredményezett az EU és az Afrika északi, illetve keleti 13

részén fekvő országok között, továbbá a kétoldalú, szubregionális, regionális és többoldalú kezdeményezések végrehajtásán keresztül élénkítette a megerősített együttműködést. 2012- ben és 2013-ban szakértői találkozókat tartottak, amelyek a határigazgatással (Brüsszel, 2013. június), az igazolt tényeken alapuló migrációs szakpolitikai döntéshozatal megszilárdításával (Dakar, 2013. szeptember) és a határigazgatással (Madrid, 2013) foglalkoztak, emellett az irányítóbizottság három alkalommal ülésezett. A Bizottság egy 2 millió EUR értékű projekttel támogatja a rabati folyamatot. 3.6. EU CELAC strukturált és átfogó párbeszéd a migrációról Az EU és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) közötti, migrációról szóló strukturált és átfogó párbeszéd 2009 júniusában, a 2008-as EU LAC limai csúcstalálkozón kapott felhatalmazás nyomán indult. A párbeszéd mélyítésére vonatkozó kötelezettségvállalást a 2010-es madridi EU LAC csúcstalálkozón megújították. A madridi cselekvési terv a két régió közötti együttműködést illetően hat kulcsfontosságú területet jelölt ki, amelyek egyike a migráció. A kulcsterületeket a 2013-as santiagói csúcson megerősítették, ami a 2013 2015-re szóló EU CELAC cselekvési terv elfogadásához vezetett. 2012 és 2013 során három ízben került sor EU CELAC migrációról szóló magas szintű ülésre, amelyek keretében a következő témák kerültek napirendre: gazdasági növekedés és migráció, emberkereskedelem, a migránsok védelme és integrációja, a megkülönböztetés, a rasszizmus és az idegengyűlölet valamennyi formája elleni küzdelem, önkéntes visszatérés és újrabeilleszkedés. Ezenkívül 2013 novemberében szakértői szemináriumot tartottak az új migrációs tendenciákról. 2012 novemberében, a hetedik EU CELAC migrációról szóló magas szintű ülésen jóváhagyták a párbeszéd jövőjére vonatkozó bizottsági állásfoglalást, amely operatívabb és eredményorientáltabb megközelítést szorgalmazott. Ezt elsősorban a szakértői szintű, megerősített technikai együttműködésen keresztül kellene elérni; másodsorban azon keresztül, hogy operatív szempontból jobban kihasználják a brüsszeli székhelyű munkacsoport-üléseket, végül pedig a magas szintű ülések egyértelműbb irányító szerepe segítségével, amit a tagállamok nagyobb mértékű bevonása és a biregionális együttműködés javítása biztosítana. A párbeszéd keretein belüli operatív tevékenységeket a Bizottság által finanszírozott 3 millió EUR-s támogatási projekt segítségével hajtják végre. A projekt hozzájárult, hogy világosabb kép alakuljon ki a régióban uralkodó tényleges migrációs helyzetről. Ezt egyebek mellett Peru, Ecuador, Jamaica és Nicaragua migrációs profiljának kidolgozása is nagyban segítette. 3.7. AKCS EU migrációs párbeszéd Az AKCS EU migrációs párbeszéd 2010 júniusában, az AKCS EU Közös Tanács együttes nyilatkozatával vette kezdetét. A párbeszéd alapját a Cotonoui Megállapodás 13. cikke képezi. 2011 májusában döntés született a párbeszéd mélyítéséről, kiemelt figyelmet szentelve az átutalások, a vízum 16 és a visszafogadás kérdéseinek, azzal a meghatározott céllal, hogy e témakörökben megerősítsék az AKCS EU együttműködés operatív aspektusait. 2012-ben szakértői találkozók sorozata zajlott Brüsszelben: 2012 februárjában az átutalások, illetve a vízumok, 2012 áprilisában a visszafogadás volt napirenden, emellett pedig magas rangú tisztviselői szintű ülésekre is sor került. 2012 júniusában, a Vanuatuban tartott AKCS EU Közös Tanács ülésén miniszteri szinten jóváhagyták az átutalásokról, vízumokról és 16 Ebben a jelentésben vízum alatt a 180 napos időszakban 90 napot nem meghaladó, rövid távú tartózkodásra jogosító vízum értendő. 14

visszafogadásról szóló ajánlásokat. 2014-re a vízumok, átutalások és visszafogadás témájában konkrét nyomon követési intézkedések vannak beütemezve, mindenekelőtt az EU által finanszírozott 10 millió EUR-s támogatási projekt keretében. A párbeszéd témaköreit az illegális migrációval és az emberkereskedelemmel fogják bővíteni. Az elért eredmények ellenére az AKCS EU migrációs párbeszédre rányomja bélyegét, hogy az afrikai, karibi és csendes-óceáni makrorégió igen nagy eltéréseket mutat az uniós migrációs szakpolitikák szempontjából, és az ilyen párbeszédek iránti elkötelezettségük ennek megfelelően szintén különböző. 3.8. Levont tanulságok Mind a hét regionális párbeszédnek sikerült platformot teremtenie a harmadik országokkal folytatandó, tematikus szakpolitikai párbeszéd számára, és ugyancsak mindegyik elősegítette az adott országokhoz fűződő általános politikai kapcsolatok javulását. Az operatív eredmények azonban vegyes képet mutatnak. Ahhoz, hogy valódi siker szülessen, a folyamat mögött politikai elkötelezettségnek kell állnia a napirend érvényre juttatása iránt mind az EU, mind a partnerországok részéről, valamint konkrét eredményeket kell tudni felmutatni, amelyek megerősítenék az érintettek bizalmát. A dinamikus működés elérésének egyik módja, ha a tagállamok egy elkötelezett csoportja társfelelősséget vállal a párbeszéd folyamatának előrelendítésében, amint ez például a prágai vagy a rabati folyamatban meg is valósul. Szintén jó eredményre vezet az az alternatív megoldás, amikor a Bizottság világosan meghatározott, vezető szerepet tölt be a folyamatban, amit a migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos keleti partnerségi panel esete példáz. A kézzel fogható operatív eredményekhez szintén fokozott erőfeszítések szükségesek, többek között a prioritási területeket érintő tevékenységek tervezése és végrehajtása, valamint a megvalósult intézkedések rendszeres ellenőrzése terén. A tagállamok elkötelezettségének hiánya több regionális párbeszéden is érezteti negatív hatását. Az üléseken nem mindig vesz részt elegendő számú tagállam, és szerepvállalásuk gyakran nem elég aktív. Ha egy párbeszéd valamelyest veszít lendületéből, lépéseket kell tenni a platform felélénkítése érdekében, például kevesebb, de célirányosabb üléseket szervezni, és nagyobb teret engedni a részvevők közötti horizontális párbeszédnek. Az erőfeszítéseknek azonban hozzáadott értéket kell teremteniük. Amennyiben ezt több próbálkozás eredményeként sem sikerül elérni, az érintett partnerekkel egyeztetve, és a migrációs párbeszédnek az adott régióval folytatott tágabb politikai párbeszédben betöltött szerepét figyelembe véve az egyes párbeszédek felfüggesztésének lehetősége is szóba jöhet. A párbeszédfolyamatokat rugalmassággal kell kezelni, ami lehetővé teszi a változó prioritásokhoz történő alkalmazkodást, valamint annak biztosítását, hogy az ülések az EU és a partnerország tényleges érdekeit egyaránt tükrözik. Az új párbeszédek kialakítása során az új állandó folyamatok elindítása helyett az időszakos kezdeményezésekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. 4. GLOBÁLIS FOLYAMATOK A Lisszaboni Szerződéssel összhangban amely megteremti az EU új alapokra helyezésének egyedülálló lehetőségét azáltal, hogy lehetővé teszi az EU számára potenciáljának teljes körű kihasználását a globális színtéren az EU 2012-ben és 2013-ban aktív szerepet vállalt a nemzetközi migrációról és fejlesztésről, valamint a globális migrációkezelésről folytatott tárgyalásokban. A különböző regionális többoldalú és globális együttműködési keretekben az EU a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés partnerségre épülő módszertanát érvényesítette. Ezen túlmenően támogatást, ösztönzést és hozzájárulást 15