Állatorvostudományi Egyetem. Állatorvostudományi Doktori Iskola

Állatorvostudományi Egyetem Állatorvostudományi Doktori Iskola Nagy létszámú holstein-fríz tehenészetek szaporodásbiológiai menedzselésének összefüggései a szaporodási mutatókkal PhD értekezés tézisei Dr. Fodor István Budapest 2018

Állatorvostudományi Egyetem Állatorvostudományi Doktori Iskola Budapest Témavezető:... Dr. Ózsvári László, PhD, MBA Egyetemi docens, tanszékvezető Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék Állatorvostudományi Egyetem Készült 8 példányban. Ez a(z). számú példány.... Dr. Fodor István 1

Tartalom 1. Bevezetés és célkitűzések... 3 2. Adatgyűjtés... 4 3. Holstein-fríz tenyészüszők szaporodásbiológiai menedzsmentje és mutatói nagy létszámú hazai tehenészetekben... 5 4. A menedzsment intézkedések és a főbb szaporodási mutatók összefüggései holsteinfríz tenyészüszőkben... 6 5. Nagy létszámú hazai tejelő szarvasmarha telepek teheneinek főbb szaporasági mutatói és szaporodásbiológiai menedzsmentje... 8 6. A holstein-fríz tehenek szaporodási mutatóival összefüggő menedzsment intézkedések nagy létszámú tejelő tehenészetekben... 9 7. A holstein-fríz tehenek szaporodási mutatóinak összefüggése az ellésszámmal és a szaporodásbiológiai menedzsmenttel...10 8. Megbeszélés...11 9. Következtetések és javaslatok...13 10. Új és újszerű eredmények...14 11. Publikációk...15 2

1. Bevezetés és célkitűzések A tejelő tehenészetek szaporodási eredményei az elmúlt évtizedekben a figyelem középpontjában álltak. Nemzetközi és hazai kutatások szerint az optimálisnál rosszabb szaporodás éves szinten 150.000-300.000 EUR veszteséget okoz egy 1000 tehenet számláló tehenészetben. Emiatt a termelők nagy erőfeszítéseket tesznek a szaporodási eredmények javítása érdekében, komoly összegeket fektetnek az alkalmazott technológia és protokollok fejlesztésébe. A szaporodási eredmények több évtizedes romló tendenciája az utóbbi években hazánkban és az USA-ban is megállt. A szaporodásbiológiában alkalmazható technológiák és termékek széles palettája áll a tehenészetek rendelkezésére. Az ivarzók gondozását például véve a termékenyítést el lehet végezni egyrészt a megfigyelt ivarzás alapján, viszont alkalmazhatók ivarzókeresési segédeszközök is (lépésszámlálók, aktivitásmérők, farokkrétázás, nyomásaktivált ivarzásérzékelők, stb.). A tehenészet menedzsmentje azonban úgy is dönthet, hogy hormonális ivarzás-szinkronizálási protokollokat vezetnek be (pl. Ovsynch, Cosynch, Presynch-Ovsynch, Double-Ovsynch és ezek különböző változatai) és időzített termékenyítést végeznek. A tejelő tehenek szaporodásának hatékony menedzselése érdekében a döntéshozóknak a rendelkezésre álló protokollok és technikák közül azokat kell kiválasztania, amelyek illeszkednek az adott tehenészethez, és feltehetőleg javítják az eredményeket. A tejelő tehenészetek szaporodásbiológiai menedzsmentje és ennek jövedelmezőségre gyakorolt hatása az állat-egészségügyi gazdaságtan egyik legösszetettebb területe. Kutatásaink céljai az alábbiak voltak: felmérjük a nagy létszámú holstein-fríz tehenészetek üszőknél és teheneknél alkalmazott szaporodási menedzsment intézkedéseit és a szaporodási mutatókat; értékeljük a menedzsment intézkedések és a szaporodási mutatók közötti kapcsolatokat üszőknél és teheneknél; ill. megvizsgáljuk a menedzsment intézkedések és a szaporodási mutatók közötti összefüggéseket a tehenek ellésszáma szerint. 3

2. Adatgyűjtés Az üszőknél és teheneknél alkalmazott szaporodásbiológiai menedzsment intézkedésekről 2015. május 22. és november 6. között, személyes interjúk során, kérdőív segítségével gyűjtöttünk adatokat 34 hazai nagy létszámú holstein-fríz tehenészetben. A tehenészeteket az alábbi kritériumok szerint vontuk be a kutatásainkba: (1) számítógépes telepirányítási szoftver használata, (2) folyamatos részvétel a termelés-ellenőrzésben legalább 2011. január 1. óta, (3) legalább 250 tehenes állomány, (4) adatszolgáltatási hajlandóság. Magyarország mind a hét statisztikai régiójából legalább két tehenészet részt vett a kutatásainkban (Ábra). A felmért állományok 2014. január 1-jei összesített nyitó tehénlétszáma 25.672 volt, ami a magyarországi termelés-ellenőrzött holstein-fríz populáció 14,6%-ának felel meg. A telepvezetőket és állatorvosokat az üszőknél, ill. teheneknél 2014-ben alkalmazott menedzsment intézkedésekről kérdeztük. Az állatokra vonatkozó egyedi adatokat (azonosító, születési dátum, termékenyítés dátuma és sorszáma, vemhességvizsgálatok eredménye, ellések dátuma és sorszáma, 305 napra korrigált tejhozam, kiesés dátuma) az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft-től (Gödöllő) gyűjtöttünk. Az elemzésbe vont állatlétszámot az adott fejezetben tüntetjük fel. Az adatokat Microsoft Excel 2013 szoftverben kezeltük (Microsoft Corporation, Redmond, WA, USA). Ábra. A felmért tehenészetek száma és az összesített tehénlétszám Magyarország egyes statisztikai régióiban 4

3. Holstein-fríz tenyészüszők szaporodásbiológiai menedzsmentje és mutatói nagy létszámú hazai tehenészetekben Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük a hazai nagy létszámú tehenészetek üszőinél alkalmazott szaporodásbiológiai menedzsment intézkedéseket és a szaporodási mutatóikat. 3.1. Anyag és módszer Az üszők szaporodásbiológiai menedzsmentjének felmérése során az ivarzókeresésről, termékenyítésről, selejtezésről, vemhességvizsgálatról, tartásról és takarmányozásról gyűjtöttünk adatokat. A 2011. január 1. és 2014. december 31. között termékenyített 50.396 tenyészüsző egyedi adatait elemeztük, melyekből kiszámítottuk az első termékenyítési és az első ellési kort, az első termékenyítésre vemhesültek arányát, az első termékenyítéstől a selejtezésig eltelt napok számát és a selejtezési kort. 3.2. Eredmények A felmért állományok 755 tehenek tartottak (min.-max.: 291-2.502), 305 napra korrigált tejhozamuk pedig 10.014 kg (8.330-12.541 kg) volt átlagosan. Az üszők első termékenyítésére 15,53 ± 1,59 hónaposan került sor (átlag ± szórás). A termékenyített üszők 8,6%-a esett ki az állományból még az első ellés előtt, átlagosan 246,25 ± 107,1 nappal az első termékenyítést követően, 23,94 ± 3,95 hónapos korban. Összesen 46.085 üsző érte el az első ellést. A leellett üszők 47,10%-a vemhesült az első termékenyítésre. 276,66 ± 4,47 napnyi vemhességet követően az üszők átlagosan 25,61 ± 2,22 hónapos korban ellettek. Szaporodásbiológiai szaktanácsadót az állományok 50,0%-ában alkalmaztak. Ivarzókeresési segédeszközöket az állományok 14,7%-a használt. Ivarzás-megfigyelést a tehenészetek 52,9%-ában a nappali műszakban vagy 24 órában folyamatosan, 8,8%-ában bizonyos napszakban folyamatosan (pl. csak délelőtt), 32,4%-ában pedig rövid ( 40 perces) időszakokban végeztek. Két állományban (5,9%) nem végeztek ivarzás-megfigyelést, ezekben kizárólag az ivarzókeresési segédeszközökre támaszkodtak. Az állományok túlnyomó többségében (94,1%) használtak ivardeterminált spermát, többnyire az első és második termékenyítésnél (43,8%), de 25,0%-uk csak az első termékenyítésnél alkalmazta. A felmért tehenészetek 46,4%-a 7 éve, 17,9%-a 4-6 éve, 35,7%-a pedig 3 éve használt ivardeterminált spermát. Korai vemhességvizsgálatot (ultrahanggal vagy vemhességi fehérjék vizsgálata alapján) az állományok 38,2%-ában végeztek üszőknél. Többnyire hetente (34,4%), ill. havonta (25,0%) vizsgáltak vemhességet üszőknél. Az állományok többségében (79,4%) nem végeztek ellenőrző vemhességvizsgálatot. 5

4. A menedzsment intézkedések és a főbb szaporodási mutatók összefüggései holstein-fríz tenyészüszőkben Kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk a menedzsment intézkedések és a főbb szaporodási mutatók közötti összefüggéseket a nagy létszámú tejelő tehenészetek tenyészüszőinél. 4.1. Anyag és módszer Ebben a kutatásban 13 általános és szaporodásbiológiai menedzsment intézkedés összefüggését vizsgáltuk meg az üszők szaporodási mutatóival. A 2014. január 1. és december 31. között első termékenyítésben részesült üszők adatainak retrospektív elemzését végeztük el. Egy állományban csupán 12 üsző esetében álltak rendelkezésre hiánytalanul az adatok, ezért ezt kizártuk az elemzésből. Összesen 33 tehenészet 14.763 üszőjének adatait elemeztük. Az első termékenyítési (AFS) és első ellési kort (AFC), az első termékenyítésre vemhesültek arányát (CR1) és a 20 hónapos kori vemhességi állapotot vizsgáltuk. A folytonos változók (AFS, AFC) és a menedzsment kapcsolatát lineáris kevert modellekkel elemeztük az R szoftver lme4 csomagjának segítségével. A dichotóm változók (CR1, 20 hónapos kori vemhességi állapot) és a menedzsment összefüggéseit logisztikus kevert modellekkel elemeztük az R szoftver lme4 csomagját használva. Egyváltozós elemzéseket végeztünk, és minden modellünkben egy adott szaporodási mutató volt a függő változó, egy menedzsment intézkedés volt a magyarázó változó, és a tehenészet volt a véletlen hatás. Azokban az esetekben, amikor egy adott menedzsment intézkedésen belül három lehetőséget vizsgáltunk, a páronkénti összehasonlításokat Tukey-féle post-hoc teszttel végeztük az R szoftver multcomp csomagjának segítségével. A statisztikai elemzéseket az R 3.3.2-es verziójában végeztük. 4.2. Eredmények A vizsgált időszakban összesen 14.763 üsző első termékenyítése történt meg, ezeket vettük figyelembe az AFS és a CR1 elemzésénél. Az első ellést 13.818 üsző érte el, az AFC-t ezek eredményei alapján elemeztük. Kevés termékenyített üsző esett ki 20 hónapos kor előtt; a 20 hónapos kori vemhességi állapotot 14.608 üsző esetében elemeztük. A medián AFS és AFC 15,16, ill. 24,97 hónap volt (interkvartilis terjedelem, IQR = 1,55, ill. IQR = 2,34). Az első termékenyítésre az üszők 49,6%-a vemhesült. A 20 hónapos korú üszők 89,6%-a volt vemhes. Azokban az állományokban, ahol alkalmaztak szaporodásbiológiai szaktanácsadót, az első termékenyítésre az üszők nagyobb hányada vemhesült (p = 0,028). Az ivarzókeresési segédeszközöket használó gazdaságokban szignifikánsan kisebb volt az első termékenyítési 6

és az első ellési életkor a kizárólag ivarzás-megfigyelést végző állományokhoz képest (p < 0,001, ill. p = 0,001). Az ivarzókeresési segédeszközök használata tendenciózus összefüggést mutatott a vemhesség nagyobb valószínűségével 20 hónapos korban (p = 0,074). Azokban a gazdaságokban, ahol nem egész nap folyamatosan végezték az ivarzásmegfigyelést, tendenciózusan kisebb volt az első ellési kor az egész nap ivarzás-megfigyelést végző állományokhoz képest (p = 0,057), ugyanakkor azokban az állományokban volt legkisebb az első ellési kor, ahol nem végeztek ivarzás-megfigyelést. A 20 hónapos üszők nagyobb arányban voltak vemhesek azokban a gazdaságokban, ahol az ivarzás-megfigyelés nem volt folyamatos az egész nap ivarzás-megfigyelést végző gazdaságokhoz képest (p = 0,020). A hagyományos spermát használó állományokban magasabb volt az első termékenyítési kor és az első termékenyítésre vemhesültek aránya az ivardeterminált spermát használó állományokhoz képest (p < 0,001, ill. p < 0,05). A kizárólag hagyományos spermát használó állományokban szignifikánsan magasabb volt az üszők kora az első elléskor a szexált spermát csak az első termékenyítéshez használó állományokhoz képest (p = 0,049). Az ivardeterminált spermát legalább négy éve használó állományokban nagyobb volt a vemhesség valószínűsége 20 hónapos korban a kevesebb (1-3 év) tapasztalattal rendelkező gazdaságokhoz képest. A szaporodásbiológiai ultrahangvizsgálatok végzése nem mutatott összefüggést az üszők szaporodási mutatóival. A gyakrabban, mint hetente végzett vemhességvizsgálatok alacsonyabb első ellési korral jártak együtt a hetente vagy annál ritkábban végzett vemhességvizsgálatokhoz képest (p = 0,023). Azokban az állományokban, ahol végeztek ellenőrző vemhességvizsgálatot, nagyobb volt a vemhesség valószínűsége 20 hónapos korban (p = 0,009). 7

5. Nagy létszámú hazai tejelő szarvasmarha telepek teheneinek főbb szaporasági mutatói és szaporodásbiológiai menedzsmentje Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük a tehenek főbb szaporodási mutatóit és az alkalmazott szaporodásbiológiai menedzsment intézkedéseket. 5.1. Anyag és módszer Felmértük a vizsgált 34 tehenészet 2014-re vonatkozó főbb termelési és szaporasági mutatóit és szaporodásbiológiai menedzsmentjét, ideértve az ivarzókeresést, ivarzás-szinkronizálást, termékenyítést, vemhességvizsgálatot, elletést, tartást és takarmányozást. 5.2. Eredmények A felmért állományokban átlagosan 755 ± 470 tehenet tartottak 2014. január 1-jén (291-2.502), 305 napra korrigált tejhozamuk 10.014 ± 965 kg (8.330-12.541 kg) volt. Az átlagos laktációszám 2,2 ± 0,2 volt. Éves szinten a tehenek 29,5 ± 8,2%-át selejtezték, ezek 31,7 ± 16,5%-a történt szaporodásbiológiai okból. A két ellés közötti idő, termékenyítési index és első termékenyítésre vemhesültek aránya 435,2 ± 23,7 nap, 4,0 ± 0,7, ill. 26,5 ± 9,4% volt. Önkéntes várakozási időt az állományok 76,5%-ában alkalmaztak, melynek átlagos hossza 50,2 nap (30-80 nap). Ivarzókeresés céljából leggyakrabban ivarzás-megfigyelést végeztek (88,2%), ezt követte az aktivitásmérők (67,6%), ill. a farokkrétázás használata (20,6%). Ivarzás-szinkronizálás az állományok 79,4%-ában történt, a szinkronizálást végző gazdaságok 74,1%-ában Ovsynch-kel. A szinkronizálást nem végző gazdaságokban (20,6%) az ivarzást prosztaglandin készítményekkel indukálták. Ivardeterminált spermát a gazdaságok 8,8%-a használt teheneknél, ezt azonban szigorú követelményekhez kötötték (pl. egyszer ellett, kifejezett ivarzási tüneteket mutat, nagy tejhozamú). Az első vemhességvizsgálat a termékenyítést követő 35,1 nappal történt (27-60 nap), a gazdaságok 67,6%-ában ultrahanggal, 5,9%-ában vemhességi fehérjék vizsgálata révén. A felmért állományokban többnyire hetente végeztek vemhességvizsgálatokat (48,5%), melyet a hetente többször (30,3%), ill. a ritkábban, mint hetente végzett (21,2%) vemhességvizsgálatok követtek. A vemhességi állapotot az állományok 47,1%-ában egyszer, 32,4%-ában kétszer ellenőrizték. Hőstressz elleni védekezés céljából az állományok 88,2%-ában használtak ventilátort a termelőistállókban, viszont csupán a gazdaságok 64,7%-a használt emellett vízpermetező berendezést is. A nem vemhesült tehenek selejtezésekor legtöbben a napi tejhozamot vették figyelembe (94,1%). 8

6. A holstein-fríz tehenek szaporodási mutatóival összefüggő menedzsment intézkedések nagy létszámú tejelő tehenészetekben Kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk az állományjellemzők, általános és szaporodásbiológiai menedzsment intézkedések és a tehenek szaporodási mutatóinak összefüggéseit. 6.1. Anyag és módszer Ebben a kutatásban 34 tehenészet 23.784 tehenének adatát elemeztük, melyek 2014. január 1. és december 31. között ellettek. Az első termékenyítésig eltelt napok (n = 19.796), két termékenyítés közötti idő (n = 11.648), elléstől újravemhesülésig eltelt idő (n = 15.709), az első termékenyítésre vemhesültek aránya (n = 19.796), ill. a 200. tejelő napi vemhességi állapot (n = 19,134) menedzsment intézkedésekkel mutatott összefüggéseit elemeztük. Alapvetően az üszőknél is alkalmazott statisztikai módszereket használtuk (4. fejezet), viszont ebben a kutatásban az R szoftver emmeans csomagját is használtuk. A Fisher-féle egzakt teszt alapján egymástól nem független (p < 0,05) menedzsment intézkedéseket egy modellben elemeztük fix hatásként, random hatás továbbra is a tehenészet volt. A statisztikai elemzéseket az R 3.4.0-ás verziójában végeztük. 6.2. Eredmények A permetezéssel együtt végzett ventiláció járt a legrövidebb két termékenyítés közötti idővel (p < 0,01), az elléstől újratermékenyítésig eltelt legrövidebb idővel (p < 0,01) és a 200. tejelő napon a vemhesség legnagyobb valószínűségével (p < 0,01) a hőstressz elleni védekezési módszerek közül. Azokban az állományokban, ahol csak ventilációt használtak, a permetezést, ill. ventilációt sem használó tehenészetekhez hasonló (p > 0,05) eredményeket értek el. Ahol nem alkalmaztak önkéntes várakozási időt, vagy az 50 napnál rövidebb volt, ellés után hamarabb történt az első termékenyítés (p < 0,01), rövidebb volt a két termékenyítés közötti idő (p < 0,01), az elléstől újravemhesülésig eltelt idő (p < 0,05) és nagyobb eséllyel voltak vemhesek a tehenek a 200. tejelő napon a legalább 50 napos önkéntes várakozási időt használó tehenészetekhez képest. A rektális ultrahangot alkalmazó gazdaságokban jellemző volt a ventiláció és permetezés együttes használata (p = 0,03), az ivarzás-szinkronizálás (p < 0,01) és az ellenőrző vemhességvizsgálatok végzése (p = 0,03). A rektális ultrahangvizsgálatok az előbb említett módszerek egyikével kombinálva az elléstől újratermékenyítésig eltelt rövidebb idővel (p < 0,05), rövidebb két termékenyítés közötti idővel (p < 0,05) és a 200. tejelő napon a vemhesség nagyobb valószínűségével (p < 0,05) járt együtt. 9

7. A holstein-fríz tehenek szaporodási mutatóinak összefüggése az ellésszámmal és a szaporodásbiológiai menedzsmenttel Kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk a szaporodásbiológiai menedzsment és a reprodukciós mutatók összefüggéseit ellésszám szerint. 7.1. Anyag és módszer A 2014. január 1. és december 31. között ellett 23.781 tehén (9.346 egyszer ellett és 14.435 többször ellett) adatait elemeztük. Az alábbi mutatók ellésszámmal és menedzsmenttel mutatott összefüggéseit vizsgáltuk: elléstől újratermékenyítésig eltelt napok, két termékenyítés közötti idő, elléstől újravemhesülésig eltelt idő, első termékenyítésre vemhesültek aránya, vemhességi állapot a 200. tejelő napon. Alapvetően a 4. fejezetben bemutatott statisztikai módszereket alkalmaztuk, azzal a különbséggel, hogy a modellekben az ellésszám (egyszer vs. többször ellett), egy menedzsment intézkedés, ill. az ellésszám és a menedzsment interakciója szerepeltek fix hatásként. Az elemzéseket az R 3.4.0-ás verziójában végeztük. 7.2. Eredmények Az egyszer ellett tehenek körében a két termékenyítés közötti idő és az elléstől újravemhesülésig eltelt idő rövidebb (p < 0,001), az első termékenyítésre vemhesültek aránya és a vemhesek aránya a 200. tejelő napon nagyobb (p < 0,001) volt a többször ellett tehenekhez képest. Azokban a gazdaságokban, ahol nem alkalmaztak önkéntes várakozási időt vagy az rövidebb volt 50 napnál, az elléstől újravemhesülésig eltelt idő és a vemhesség valószínűsége a 200. tejelő napon nagyobb mértékben javult többször ellett tehenekben (p = 0,015, ill. p < 0,001). Az egyszer ellett tehenek esetében az elléstől újratermékenyítésig eltelt idő (p < 0,001), a két termékenyítés közötti idő (p = 0,026), az újravemhesülésig eltelt idő (p = 0,005) és a vemhesség valószínűsége a 200. tejelő napon (p < 0,001) nagyobb mértékben javult a többször ellettekhez képest, amennyiben végeznek ivarzás-szinkronizálást (vs. nincs szinkronizálás). A korai vemhességvizsgálatok végzése szintén az egyszer ellett tehenek esetében járt együtt nagyobb mértékű javulással a két termékenyítés közötti idő (p = 0,001), az újravemhesülésig eltelt idő (p = 0,006) és a 200. napi vemhességi állapot tekintetében (p < 0,001). A két termékenyítés közötti idő (p = 0,002), az első termékenyítésre vemhesültek aránya (p = 0,020), az újravemhesülésig eltelt idő (p < 0,001) és a 200. tejelő napi vemhességi állapot (p < 0,001) nagyobb mértékben javult egyszer ellett tehenekben a többször ellettekhez képest, amennyiben végeztek ellenőrző vemhességvizsgálatot. 10

8. Megbeszélés 8.1. Üszők A kutatásaink során vizsgált üszőpopulációban az első termékenyítésre az optimálisnál később került sor, és az első termékenyítés sikeressége is javítandó, ugyanis irodalmi adatok alapján nagy létszámú állományokban 47,0-67,8%-os vemhesülési arány érhető el. Az üszők gazdasági szempontból legfontosabb mutatója az első ellési kor, mivel ez határozza meg az első laktáció megindulásáig tartó nem termelő időszak hosszát. Az általunk megállapított átlagos első ellési kor jobb volt számos más tanulmány eredményeinél, de még mindig jóval elmaradt a gazdasági szempontból optimálisnak tekintett 23-24 hónaptól. Az első ellési kor csökkentésében jelentős gazdasági tartalékok rejlenek. Eredményeink alapján az ivarzókeresési segédeszközök alkalmazása jobb szaporodási mutatókkal állt összefüggésben üszőknél, feltehetően azért, mert az általunk vizsgált nagy létszámú tehenészetekben a tenyészüszők nagy száma csökkentette az ivarzás-megfigyelés hatékonyságát. A nem folyamatos ivarzás-megfigyelés alacsonyabb első termékenyítési és első ellési korral, ill. a vemhesség nagyobb valószínűségével járt együtt a folyamatosan végzett ivarzás-megfigyeléshez képest. Ennek feltehetően az az oka, hogy a nem folyamatos megfigyelés (ami többnyire 40 perces időszakokra korlátozódó megfigyelést jelentett) során a megfigyelést végző személyek alapvetően erre a feladatra koncentrálnak, nem úgy, mint az egész nap folyamatosan végzett megfigyelés esetében. A kizárólag hagyományos spermát használó állományokban megállapított magasabb első termékenyítési kor nem a sperma típusának, hanem egyéb menedzsment intézkedésnek az eredménye. Az ivardeterminált spermával nem termékenyített üszőállományokban azért döntenek a hagyományos sperma használata mellett, mert az üszők rosszabbul vemhesülnek, és ezt igyekeznek ellensúlyozni az eleve jobb termékenyítő képességű hagyományos sperma használatával. Ugyanakkor az első termékenyítésre vemhesültek aránya az ivardeterminált sperma használata miatt csökken. A szaporodásbiológiai ultrahangvizsgálatok nem jártak együtt jobb eredményekkel üszőknél, aminek egyik oka lehet az üszők eleve jobb termékenysége a tehenekhez képest (így az ultrahangvizsgálatokkal járó előny is csökken), másrészt a vemhességvizsgálatok is jóval ritkábbak voltak a tehenekhez képest. A hetente többször végzett vemhességvizsgálatok alacsonyabb első ellési korral jártak, mivel a termékenyítés után üresen maradt üszőket hamarabb megtalálják. Ellenőrző vemhességvizsgálatokat a gazdaságok nagy részében nem végeztek üszőknél, holott kisebb első ellési korral és 20 hónapos korban a vemhesség nagyobb valószínűségével állt összefüggésben. Ez felhívja a figyelmet az ellenőrző vemhességvizsgálatok jelentőségére üszők esetében, ami annak ellenére is fontos, hogy teheneknél gyakoribb a vehemvesztés. 11

8.2. Tehenek A szaporodási mutatók Magyarországon gyakran használt referenciaértékei felülvizsgálatra szorulnak (két ellés közötti idő: 365-395 nap; első termékenyítésre vemhesült: 50-60%; termékenyítési index: 1,5-2,2), mivel még a legjobb eredményekkel rendelkező tehenészetek sem tudták elérni ezeket. Eredményeink alapján a vízpermetezéssel együtt alkalmazott ventiláció járt együtt a legjobb szaporodási eredményekkel, ugyanakkor a ventilációt önmagában használó gazdaságok eredményei nem voltak jobbak a hőstressz ellen egyik módszerrel sem védekező tehenészetek mutatóinál. A hőstressz elleni hatékony védekezés tejelő teheneknél különösen fontos, mivel ezek az állatok nagyon érzékenyek a hőstresszre az intenzív anyagcseréjük miatt. Ahol legalább 50 napos önkéntes várakozási időt alkalmaztak, hosszabb volt az újratermékenyítésig, a két termékenyítés között és az újravemhesülésig eltelt idő, ill. a 200. tejelő napon kevesebb tehén volt vemhes, viszont az első termékenyítésre vemhesültek arányával nem találtunk összefüggést. Az újravemhesülésig eltelt idő nagyobb mértékben javult többször ellett teheneknél az egyszer ellett tehenekhez képest, ha nem alkalmaztak legalább 50 napos önkéntes várakozási időt. Eredményeink alapján az önkéntes várakozási idő jelenlegi alkalmazási módjának felülvizsgálata javasolt. Az ivarzás-szinkronizálás és a szaporodási mutatók között nem találtunk összefüggést, viszont az egyszer ellett tehenek esetében az újratermékenyítésig eltelt idő, a két termékenyítés közötti idő, az újravemhesülésig eltelt idő és a 200. tejelő napi vemhességi állapot tekintetében is nagyobb volt a javulás a többször ellett tehenekhez képest, amennyiben végeztek ivarzásszinkronizálást. Eredményeink alátámasztják, hogy a szinkronizálási protokollok eltérően működnek egyszer, ill. többször ellett tehenekben. A szinkronizálási protokollok népszerűsége abban rejlik, hogy gyenge hatásfokú ivarzókereséssel rendelkező tehenészetekben csökkenteni lehet az újratermékenyítésig és az újravemhesülésig eltelt időt, ugyanakkor az első termékenyítés sikeressége romlik. Teheneknél leggyakrabban rektális ultrahanggal vizsgálták a vemhességet. Az ultrahangot használó gazdaságok jellemzően ventilációt és vízpermetezést alkalmaztak a hőstressz ellen, végeztek ivarzás-szinkronizálást és ellenőrző vemhességvizsgálatot is. A szaporodásbiológiai ultrahangvizsgálatokat végző állományok jobb eredményekkel rendelkeztek az ultrahangot nem használó gazdaságokhoz képest. A korai vemhességvizsgálatok nagyobb mértékben javították az egyszer ellett tehenek mutatóit a többször ellett tehenekhez képest. Korai vemhességvizsgálatok révén a nem vemhesült tehenek röviddel a termékenyítést követően kiszűrhetők, amelyek mihamarabbi újratermékenyítése révén csökken a két termékenyítés közötti idő és az újravemhesülésig eltelt idő. 12

9. Következtetések és javaslatok A tenyészüszők szaporodásbiológiai menedzsmentje sokkal kevésbé intenzív, kutatásaink azonban azt mutatják, hogy számos intenzív menedzsment intézkedés az üszők jobb szaporodási eredményeivel jár együtt. Eredményeink alapján az ivarzókeresési segédeszközök használata (lépésszámláló, aktivitásmérő, farokkrétázás), a nem folyamatos (legfeljebb 40 perces időszakokra korlátozott) ivarzás-megfigyelés és a hetente többször végzett vemhességvizsgálatok alacsonyabb első ellési korral állnak összefüggésben. Lehetőségek rejlenek az üszők növekedési ütemének nyomon követésében is, ami az optimális első ellési kor elérésének alapeleme. Eredményeink tükrében elsősorban ezeknek a menedzsment intézkedéseknek a használata javasolt a tenyészüszők szaporodási mutatóinak javítására. Az egyszer és többször ellett tehenek szaporodási eredményei elmaradnak az évtizedekkel korábban felállított referenciaértékektől. Eredményeink alapján javasoljuk (1) a több évtizede gyakran használt referenciaértékek felülvizsgálatát, valamint (2) a tejelő tehenek szaporodásbiológiai menedzselésének további fejlesztését. A jobb szaporodási eredményekkel összefüggő technológiákat és protokollokat számos tehenészetben alkalmazzák, de még így is sok gazdaságban van lehetőség ezek újonnan történő bevezetésére. A rektális ultrahangot használó tehenészetek (ezek jellemzően ventilációt és vízpermetezést használnak, ivarzás-szinkronizálást, valamint ellenőrző vemhességvizsgálatokat is végeznek) jobb szaporodási eredményeket értek el. Az önkéntes várakozási idő alkalmazásának jelenlegi gyakorlata felülvizsgálatra szorul, javasolt pl. a dinamikus önkéntes várakozási idő bevezetése. Számos esetben a javító szándékú intézkedések nem megfelelő hatásfokkal kerülnek bevezetésre, pl. a hőstressz elleni védekezés esetében tervezési, kivitelezési vagy működtetési problémák miatt a vízpermetezést nem használják, csak a ventilációt, ezáltal a védekezés hatékonysága jelentősen romlik. Eredményeink azt mutatták, hogy a szaporodásbiológiai menedzsment és mutatók összefüggései ellésszám szerint különböznek. Az ivarzás-szinkronizálás, ill. az ellenőrző vemhességvizsgálatok az újravemhesülésig eltelt idő nagyobb mértékű javulásával vannak összefüggésben egyszer ellett tehenekben a többször ellett tehenekhez képest. A szaporodásbiológiai menedzsment hatékonyságának növelése csökkenti a menedzsment relatív költségét. A hatékony szaporodásbiológiai menedzsment a fenntartható és jövedelmező tejtermelés alapfeltétele. 13

10. Új és újszerű eredmények 1. Az ivarzókeresési segédeszközök (lépésszámláló, aktivitásmérő, farokkrétázás) használata szignifikánsan kisebb első termékenyítési és első ellési korral járt együtt. 2. Az üszők nagyobb valószínűséggel voltak vemhesek 20 hónapos korban, ha az ivarzásmegfigyelés nem egész nap történt, hanem rövid (legfeljebb 40 perces) időszakokra korlátozódott, ill. ha a gazdaság már legalább négy éve ivardeterminált spermát használt (vs. 1-3 éve használtak ivardeterminált spermát). Azokban a gazdaságokban, ahol hetente többször végeztek vemhességvizsgálatot, az üszők első ellési kora szignifikánsan alacsonyabb volt. 3. A nagy létszámú tejelő tehenészetek többségében védekeztek a hőstressz ellen, ugyanakkor jelentős hányadukban a ventilációt vízpermetezés nélkül használták. Vízpermetezéssel kombinált ventiláció esetén volt a legrövidebb az újravemhesülésig eltelt idő, és ekkor volt a legnagyobb a vemhesség valószínűsége a 200. tejelő napon. A termelőistállókban alkalmazott ventiláció önmagában (vízpermetezés nélkül) a hőstressz elleni védekezés hiányához hasonló eredményekkel járt együtt. 4. Azokban az állományokban, ahol nem alkalmaztak önkéntes várakozási időt, vagy az kevesebb volt 50 napnál, rövidebb volt az újravemhesülésig eltelt idő a legalább 50 napos önkéntes várakozási időt alkalmazó tehenészetekhez képest. A javulás nagyobb volt többször ellett tehenekben az egyszer ellett tehenekhez képest. 5. A rektális ultrahangot használó tehenészetekben jellemzően vízpermetezéssel kombinált ventilációt alkalmaztak, ill. ivarzás-szinkronizálást és ellenőrző vemhességvizsgálatokat is végeztek. A rektális ultrahangvizsgálatokat végző állományokban rövidebb volt az újratermékenyítésig eltelt idő és a két termékenyítés közötti idő, valamint nagyobb volt a vemhesség valószínűsége a 200. tejelő napon. Az ultrahanghasználattal kapcsolatos előny nagyobb volt egyszer ellett tehenekben a többször ellettekhez képest. 14

11. Publikációk 11.1. A disszertáció alapjául szolgáló közlemények 11.1.1. Impakt faktorral rendelkező tudományos folyóiratban megjelent publikációk Fodor I., Baumgartner W., Abonyi-Tóth Zs., Lang Zs., Ózsvári L.: Associations between management practices and major reproductive parameters of Holstein-Friesian replacement heifers. Anim. Reprod. Sci., 188. 114-122. 2018. doi: 10.1016/j.anireprosci.2017.11.015 Fodor I., Abonyi-Tóth Zs., Ózsvári L.: Management practices associated with reproductive performance in Holstein cows on large commercial dairy farms. Animal, 2018. (közlésre elfogadva, 2018. január 4.) doi: 10.1017/S1751731118000101 Fodor I., Gábor Gy., Lang Zs., Abonyi-Tóth Zs., Ózsvári L.: Relationship of reproductive management and performance in primi- and multiparous dairy cows. J. Reprod. Develop., 2017. közlésre benyújtva Fodor I., Baumgartner W., Monostori A., Abonyi-Tóth Zs., Ózsvári L.: Holstein-fríz tenyészüszők szaporodásbiológiai menedzsmentje és mutatói nagy létszámú hazai tehenészetekben. Magy. Állatorvosok Lapja, 140. 67-74. 2018 Fodor I., Ózsvári L.: Tejhasznú tehenészetekben alkalmazott korai vemhességvizsgálati módszerek és gazdasági jelentőségük. Magy. Állatorvosok Lapja, 139. 3-15. 2017 Fodor I., Búza L., Ózsvári L.: Nagy létszámú hazai tejelő szarvasmarhatelepek teheneinek főbb szaporasági mutatói és szaporodásbiológiai menedzsmentje. Magy. Állatorvosok Lapja, 138. 653-662. 2016 Fodor I., Cziger Zs., Ózsvári L.: A szaporodásbiológiai ultrahangvizsgálatok gazdasági elemzése egy nagy létszámú tejelő tehenészetben. Magy. Állatorvosok Lapja 138. 515-522. 2016 Kranjec F., Fodor I., Földi J., Ózsvári L.: Tehenészetek szaporodási teljesítményének összehasonlító értékelése egységesített mutatók alapján. Magy. Állatorvosok Lapja, 138. 451-462. 2016 11.1.2. Könyv, könyfejezet, monográfia Fodor I., Kranjec F., Ózsvári L.: New methods in the evaluation of reproductive performance in the Hungarian dairy herds. In: Bylok, F., Tangl, A. (szerk.): The role of management functions in successful enterprise performance. Budapest, Agroinform Kiadó, 2016. 71-81. 15

Fodor I., Ózsvári L.: The key role of the modern veterinarian in dairy herd health management. In: Illés B. Cs., Dunay A., Slocinska, A. (szerk.): New Trends in Management in the 21st Century. Czestochowa, Lengyelország, 2014. 271-280. Fodor I., Dunay A., Ózsvári L.: Economic impacts of mastitis and reproductive disorders in the Hungarian dairy herds. In: Dunay A. (szerk.): Challenges for the Agricultural Sector in Central and Eastern Europe. Budapest, Agroinform Kiadó, 2014. 227-245. 11.1.3. Nemzetközi konferencia kiadványokban megjelent publikációk Fodor I., Baumgartner, W., Monostori A., Abonyi-Tóth Zs., Ózsvári L.: Nagy létszámú hazai tehenészetek üszőinek szaporodásbiológiai menedzsmentje és mutatói. In: Szenci O., Brydl E. (szerk.): A Magyar Buiatrikus Társaság XXVII. Nemzetközi Kongresszusa, 2017. november 15-18., Hévíz, Magyarország. 90-95. Fodor I., Baumgartner, W., Abonyi-Tóth Zs., Lang Zs., Ózsvári L.: Relationship between reproductive management and performance of replacement dairy heifers. In: Assie, S. (szerk.): 5th European Buiatrics Forum, Program & Proceedings, 2017. október 4-6., Bilbao, Spanyolország. 62. Fodor I., Baumgartner, W., Monostori A., Abonyi-Tóth Zs., Ózsvári L.: Reproductive management and performance of replacement heifers on large Hungarian commercial dairy farms. In: Assie, S. (szerk.): 5th European Buiatrics Forum, Program & Proceedings, 2017. október 4-6., Bilbao, Spanyolország. 114. Fodor I., Monostori A., Abonyi-Tóth Zs., Ózsvári L.: Reproductive management and performance of Holstein-Friesian heifers in Hungary. In: Mudron, P., Tóthová, Cs. (szerk.): XVII Middle European Buiatrics Congress: Proceedings Book. 2017. május 3-6., Strbske Pleso, Szlovákia. 39-42. Fodor I., Cziger Zs., Ózsvári L.: Economic analysis of reproductive ultrasound examinations in a large-scale dairy herd a field study. In: Doherty, M. (szerk.): The 29th World Buiatrics Congress, Dublin 2016 - Congress Proceedings. 2016. július 3-8., Dublin, Írország, 261. Fodor I., Ózsvári L.: Survey on the reproductive management practices and performance of large-scale dairy farms in Hungary. In: Doherty, M. (szerk.): The 29th World Buiatrics Congress, Dublin 2016 - Congress Proceedings. 2016. július 3-8., Dublin, Írország, 216. 16

Fodor I., Cziger Zs., Ózsvári L.: A szaporodásbiológiai ultrahang vizsgálatok hatása a reprodukciós mutatókra és a jövedelmezőségre egy nagy létszámú tehenészetben. A Magyar Buiatrikus Társaság XXVI. Nemzetközi Kongresszusa: In Memoriam Kovács Ferenc Nemzetközi Állatorvos és Állattenyésztő Kongresszus. 2016. október 9-12., Budapest, Magyarország. Magy. Állatorvosok Lapja, 138 (Suppl. 1). 326-329. Fodor I., Búza L., Ózsvári L.: A hazai tehenészetek főbb szaporasági mutatói és szaporodásbiológiai menedzsmentje. A Magyar Buiatrikus Társaság XXVI. Nemzetközi Kongresszusa: In Memoriam Kovács Ferenc Nemzetközi Állatorvos és Állattenyésztő Kongresszus. 2016. október 9-12., Budapest, Magyarország. Magy. Állatorvosok Lapja, 138 (Suppl. 1). 316-319. Fodor I., Ózsvári L.: The evaluation of reproductive performance in dairy herds. In: Dunay A. (szerk.): Proceedings of the 5th International Conference on Management 2015: Management, Leadership and Strategy for SMEs Competitiveness. 2015. június 18-19., Gödöllő, Magyarország. 461-468. Fodor I., Szerémi Z., Ózsvári L.: A nagy létszámú tejelő tehenészetek eltérő szaporodásbiológiai menedzsmentjének gazdasági hatásai: Előzetes eredmények. In: Szenci O., Brydl E. (szerk.): A Magyar Buiatrikus Társaság 24. Nemzetközi Kongresszusa: Peripartális betegségek hatása a termelés gazdaságosságára. 2014. október 15-18., Hajdúszoboszló, Magyarország. 159-165. Ózsvári L., Monostori A., Seenger J., Dégen L., Fodor I.: A tehénkivonás és üszőnevelés termelési és gazdasági vonatkozásai. In: Szenci O., Brydl E. (szerk.): A Magyar Buiatrikus Társaság 24. Nemzetközi Kongresszusa: Peripartális betegségek hatása a termelés gazdaságosságára. 2014. október 15-18., Hajdúszoboszló, Magyarország. 206-211. Fodor I., Ózsvári L.: The key role of the modern veterinarian in dairy herd health management. In: Cichobłaziński, L. (szerk.): New Trends in Management in the 21st Century: Cross-Atlantic Perspective. 2014. június 12-13., Czestochowa, Lengyelország. Paper 36. Fodor I., Ózsvári L.: How to better use the resources available on dairy farms through herd health management. In: Káposzta J. (szerk.): Multifunctionality and Regional Development. 2013. október 3-5., Gödöllő, Magyarország. 80-85. Fodor I., Dunay A., Ózsvári L.: Economic Losses due to Mastitis and Reproductive Failures in Hungarian Large-Scale Holstein-Friesian Dairy Herds. In: Horska, E., Ubreziova, I. (szerk.): Business Management - Practice and theory in the 21st century: Book of Abstracts. 2013. június 6-7., Nyitra, Szlovákia. 100. 17

Fodor I., Dunay A., Ózsvári L.: Economic Losses due to Mastitis and Reproductive Failures in Hungarian Large-Scale Holstein-Friesian Dairy Herds. In: Horska, E., Ubreziova, I. (szerk.): Business Management - Practice and theory in the 21st century - Proceedings. 2013. június 6-7., Nyitra, Szlovákia. 654-662. Fodor I., Barna R., Bartyik J., Varga T., Ózsvári L.: Nagy létszámú tejelő szarvasmarha telepeken előforduló főbb betegségek okozta gazdasági veszteségek. In: Szenci O., Brydl E., Jurkovich V. (szerk.): A Magyar Buiatrikus Társaság 22. Nemzetközi Kongresszusa. 2012. október 17-20., Kecskemét, Magyarország. 65-73. 11.1.4. Hazai konferencia kiadványokban megjelent publikációk Fodor I., Abonyi-Tóth Zs., Ózsvári L.: Hogyan csinálják a nagyok? Üszők szaporodásbiológiai menedzsmentje hazai nagy létszámú tehenészetekben. XXIII. Szaporodásbiológiai Találkozó. 2017. október 13-14., Cegléd, Magyarország. 11.2. A doktori kutatás témájához nem kapcsolódó közlemények 11.2.1. Impakt faktorral rendelkező tudományos folyóiratban megjelent publikációk Fodor I., Biczó A., Matyovszky B., Ózsvári L.: A bal oldali oltógyomor-helyzetváltozás (OHV) által okozott veszteségek és a műtéti megoldás gazdasági elemzése egy nagy létszámú tehenészetben. Magy. Állatorvosok Lapja, 137. 387-395. 2015 Fodor I., Matyovszky B., Biczó A., Ózsvári L.: A paratuberkulózis kártétele és az ellene való védekezés egy hazai nagyüzemi holstein-fríz tehenészetben. Magy. Állatorvosok Lapja, 136. 213-222. 2014 11.2.2. Nemzetközi konferencia kiadványokban megjelent publikációk Ózsvári L., Buvár I., Fodor I.: Comparative study on the production parameters, animal health status and drug costs of a dairy farm. In: Mudron P., Tóthová Cs. (szerk.): XVII Middle European Buiatrics Congress: Proceedings Book. 2017. május 3-6., Strbske Pleso, Szlovákia. 7. Ózsvári L., Fodor I., Bódi B., Kasza Gy.: Friss hal és haltermékek Magyarországon. In: Bényi E., Pajor F., Póti P., Tőzsér J. (szerk.): V. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok Nemzetközi Konferencia. 2015. október 21-22., Gödöllő, Magyarország. 52. Fodor I., Biczó A., Matyovszky B., Ózsvári L.: Economic losses due to left displaced abomasum and the financial evaluation of the surgical correction: A case study. In: Assie S. (szerk.): EBF 2015: European Buiatrics Forum: Proceedings. 2015. október 14-16., Róma, Olaszország. 57. 18

Fodor I., Biczó A., Matyovszky B., Ózsvári L.: A bal oldali oltógyomor-helyzetváltozás műtéti megoldásának gazdasági elemzése egy nagy létszámú tehenészetben. A Magyar Buitarikus Társaság XXV. Nemzetközi Kongresszusa. 2015. szeptember 13-16., Budapest, Magyarország. Magy. Állatorvosok Lapja, 137 (Suppl. 1) 103-104. Fodor I., Biczó A., Matyovszky B., Ózsvári L.: The losses related to paratuberculosis and its control on a large-scale Hungarian dairy farm. In: XV. Middle European Buiatric Congress and 10th Symposium of the ECBHM: Proceedings. 2015. június 10-13., Maribor, Szlovénia. 23-27. Biczó A., Fodor I., Matyovszky B., Ózsvári L.: Az oltógyomor helyzetváltozás kártétele és a gyakoriságát befolyásoló termelési és állategészségügyi tényezők egy nagyüzemi tehenészetben: Előzetes eredmények. In: Szenci O., Brydl E. (szerk.): A Magyar Buiatrikus Társaság 24. Nemzetközi Kongresszusa: Peripartális betegségek hatása a termelés gazdaságosságára. 2014. október 15-18., Hajdúszoboszló, Magyarország. 108-115. Fodor I., Biczó A., Matyovszky B., Ózsvári L.: A paratuberkulózis termelésre gyakorolt hatásai holstein-fríz tejelő szarvasmarha állományokban. In: Szenci O., Brydl E., Jurkovich V. (szerk.): A Magyar Buiatrikus Társaság 23. Nemzetközi Kongresszusa. 2013. október 16-19., Siófok, Magyarország. 26-32. 11.2.3. Hazai konferencia kiadványokban megjelent publikációk Fodor I., Hoitsy Gy., Eszterbauer E., Bokor Z., Urbányi B., Ózsvári L.: Keltetőházi fertőtlenítőszerek pisztráng ikrákon történő alkalmazásának összehasonlító gazdasági elemzése. In: Jakabné S. Zs., Bozánné B. E., Fazekas Gy. (szerk.): XLI. Halászati Tudományos Tanácskozás. 2017. június 14-15., Szarvas, Magyarország. 44. Ózsvári L., Fodor I., Bokor Z., Urbányi B.: Az akvakultúra ágazat globális, európai és magyarországi szerepe és jelentősége. In: Gál D. (szerk.): XL. Halászati Tudományos Tanácskozás. 2016. június 15-16., Szarvas, Magyarország. 24-25. Ózsvári L., Fodor I., Bódi B., Kasza Gy.: A friss hal és haltermékek fogyasztói megítélése 2014-ben. In: Rónyai A., Adorján Á., Bozánné B. E., Józsa V. (szerk.): XXXIX. Halászati Tudományos Tanácskozás. 2015. május 20-21., Szarvas, Magyarország. 26-27. Fodor I., Biczó A., Matyovszky B., Ózsvári L.: The losses due to displaced abomasum on a large-scale Hungarian dairy farm. In: Keresztes G. (szerk.): Tavaszi Szél 2015 Konferenciakötet: I. kötet. 2015. április 10-12., Eger, Magyarország. 23-32. 11.2.4. Egyéb tudományos közlemények Fodor I., Ózsvári L.: How to better use the resources available on dairy farms through herd health management. Journal of Central European Green Innovation, 2. 43-50. 2014 19